Megmondom őszintén nekem ez a Gergely naptár egyre inkább a bögyömben van. Frissen magyarrá alakultaknak: ez annyit jelent, hogy pipa vagyok rá. Ha így sem értenék, akkor próbálkozzanak ezzel: betelt a pohár. Na talán ennyi elég is ahhoz, hogy az említettek ne folytassák tovább az olvasást. Szóval Karácsony előtt azzal szórakoztam két napig, hogy egy olyan fiktív, heti bontású kivitelezési ütemtervet próbáltam logikusan felépíteni, amelyikben havi teljesítést és számlázást kell kimutatni. Érthetőbben: egy konkrét dátumok nélküli naptárat kellett alkotnom - Gergely naptár környezetben - úgy, hogy a hetek s hónapok illeszkedjenek egymásra, tehát hol négy, hol négy és fél, hol öthetes hónapokat kellett alkotnom váltakozva, megpróbálva lekövetni az idióta naptárrendszerünket. Elárulom sehogy nem sikerült. Miért is? Hát csak azért, mert akárhogy próbálom felosztani a Gergely szerinti egy hópapot egész hetekre, nem fog sikerülni. Ekkora egy ökörséget, mint ez a Gergely naptár még nem alkotott az emberiség! Ha van egy egységem (hét), akkor miért nem annak többszörösével számoljuk a nagyobb egységet, ami a kis egységek n-szereséből áll?? Hogy lehettünk ekkora hülyék, hogy az egyik nagyobb egységet 30, a másikat 31, a harmadikat 28/29 naposra "terveztük"?? Hol van ebben a logika? Ki a nyavalya találta ezt ki, egy földönkívüli? Az hétszentség, hogy sokat nem érthetett meg a természetes körfolyamatokból, és ciklusokból, vagy pedig szándékosan barmoltak bele - nekem ez a gyanúm. Talán ideje lenne visszatérni az ősi naptárakhoz, amelyek még híven lekövették a világunk folyamatait, úgy mint Föld-Nap pozíciók, Hold-ciklusok, neves napok stb..
Először is nézzük meg, hol, kik, és mikor cseszték el a harmonikus számítást.
"A ma naptár ősének
tekinthető – Julius cézár által (i.e. 46-ban), egyiptomi és perzsa hatásra
bevezetett - naptárban 3 alkalommal történt olyan horderejű változás, amely
kiválthatta egyes naptári kitűző-napok „megcsúszását”.
Az első naptárreform:
i.e. 8-ban, amikor Augustus rómaicsászár – miközben helyrehozatta
szökőnap-számítást – felborította a régi naptár egyensúlyát, mivel több hónap hosszát
megváltoztatta, ezzel felborítva a fél- és negyedévek egyensúlyát. Ez a
változás: 1-2 napos eltolódást okozhatott az egyes ősi heti és hónapjelző jeles
napok között.
A második naptárreform:
i.sz. 325., amikor a niceai zsinat elrendelte a csillagászati és a hivatalos
naptár közötti 3 napos eltérés megszüntetését. Ezzel, a téli napforduló dátuma
(dec. 22.) elszakadt az ünnepétől (dec. 24-25.), vagyis a Karácsonytól. Ez a
változás: újabb 2-3 napos eltolódást okozhatott az ősi heti és a hivatalossá vált
havi jeles napok között.
A harmadik naptárreform
– 1582-ben – még jelentősebb hatással bírt. Ugyanis, ekkorra a szökőnapok
számításának hibája miatt a csillagászati és a hivatalos naptár közötti eltérés
már 11 napra szaporodott. Vagyis, a téli napforduló napja és ünnepe (vagyis
Karácsony) között az eltérés már 12-13 nap volt. A naptárt – hatalmi szóval -
úgy billentették helyre, hogy 11 napot ugrottak előre a naptárban. Ugyanakkor,
a hét napjainak számítási sorrendjén nem változtattak. Ez végérvényesen felboríthatta
az akkor még létező népi öröknaptárt. A ma használatos Gergely-naptár 1582.
október 4-én (csütörtökön) vezették be oly módon, hogy az azt követő nap
október 15. (péntek) lett. Így, az évben 11 nap kimaradt a számításból.
Ez az
intézkedés helyrebillentette a „napok és hónapok Naphoz igazítását”, ugyanakkor
alaposan felborította a hét napjaihoz kötődő szokások és a hónap- és
évszakszámítás rendjét. Történt ez azért, mert - a 11 napos „naptárugrás miatt”
– az október 15. „péntek lett”, holott ez a nap a régi számítás szerint
„azelőtt hétfő volt, a maga hétfői előírásaival”. Nem szólva arról, hogy a
köznép csak jóval később értesült a hivatalos naptár bevezetéséről, ezért a
szokásokon alapuló és az állami naptár helyi „összehangolódása” eltérő megoldásokhoz
vezetett."
Forrás: users.atw.hu/aranyszarvas/Szarvas21.doc
Gondolom az itt olvasóknak már nem túl meglepő, hogy a "rómaiak", és az "egyház" a ludas ebben a kérdésben is. Ez a két - valójában egy - társaság rendesen szétcseszett mindent, ami a természethez kötötte az emberiséget. Ezek teljesen "megreformáltak" mindent, ami egy kicsit is harmonikus volt, és akinek ez nem tetszett, azt nemes egyszerűséggel kinyírták. Római naptárat, római jogot, és római vallást használunk ma, és ennek számtalan "előnye" látszik is - hát nem nagyszerű?!
No, de akkor ennyi fikázás után nézzük meg, hogy hogyan kellene kinézzen egy valóban ésszerű, logikus, és a Föld mozgásával összhangban lévő naptár. A nap után a hét napból álló hetet nyugodtan tekinthetjük jó alapegységnek. Négy hét legyen egy hónap, azaz 28 nap, ami tökéletes összhangban van a Hold-fázisaival, és ezzel szintén összhangban a női ciklusokkal (ezek nem véletlenek). Hónapokból legyen 13, azaz 364 nap, ehhez már csak egy napot kell hozzáadni, egyfajta "null-időt", vagy Kezdőnapot, vagy Újnapot, vagy Pótnapot, kinek hogy tetszik, mindegy mi a neve. Az évkezdés pozicionálást tegyük jeles napokra, olyanokra, amelyek tényleg jelentenek valamit, mondjuk az év kezdőnapja legyen a téli napforduló: december 21. Ezzel együtt a további jeles napok legyenek az évkör négy "sarokpontjai", azaz a napéjegyenlőségek, és a nyári napforduló. Így ezzel a módszerrel sokkal inkább közelebb vagyunk a természethez, mint a jelenlegi idióta számítással. Mert kérdezem én, kozmikus, lunáris, szoláris vagy földi szempontból van-e bármilyen jelentése/jelentősége a december 31-i napnak?? Van-e értelme az évet egy olyan nappal kezdeni, ami semmit nem jelent az ciklikus Évkörben? És miért kellene ekkor bebaszva a saját okádásunkban fetrengeni? Mi a lószart ünneplünk Szilveszterkor? Csak nem egy pápát?? A Szilveszter latineredetű férfi név, jelentése: erdei, erdőben élő férfi. Hát, kedves kollégák, tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, de úgy érzem minket jócskán bevittek az erdőbe ezek a rómaiak.
"Történelmi tapasztalat, hogy egy népcsoport
népszokásainak és hagyományainak folyamatosságát leginkább az adott népcsoport
közösségi életvitelének (külső és belső lehetőségeinek, családi és társadalmi
életének, munkamegosztásának, hitvilágának stb.) állapota határozza meg.
Megfigyelhető, hogy a hagyomány- és szokásrendszere általában megváltozik, ha a
közösségi életvitelében valamilyen erőteljes változás következik be. Például:
hatalmi és társadalmi változások, külső vagy belső fenyegetettség, módosuló
munkamegosztás és termelési rend, új hitbéli irányzatok vagy társadalmi
szabályok bevezetése, családi kapcsolatok átalakulása és a szerepek megváltozása,
másfajta népcsoport beáramlása a közösségbe és másféle szokások megjelenése,
stb. Márpedig a magyarság igencsak bővelkedett ilyen változásokban, az idáig
ismert történelmében. Ez a tény is erősíti azt a vélekedést, hogy a
rendelkezésre álló adatok csak mérlegelést követően használhatók fel a
"feltételezett ősmagyar kalendárium" restaurálásához."
Hm. Igen. Bár nem sok nyom maradt utána, de az ősmagyar naptárat nem ártana rekonstruálni. Ha jól tudom, akkor a régiek az év kezdetés a tavaszi napéjegyenlőség idejére tették, március 21-re, hiszen a földből élőknek ez jelentette a Kezdést. Ezért is nevezték el ezt a hónapot Kikelet havának.
Összegezve, nem azt mondom, hogy azonnal felejtsük el a bebetonozottnak tűnő naptárunkat. Azt sem mondom, hogy azonnal álljunk át az évmilliókban számoló maya, vagy hindu naptár számításra. No de egy kicsi logikát vigyünk már valahogy bele a rendszerbe! Miért kellene a számítási közép-egységeknek ilyen káosz-szerű 30, 31, 28, 29 naposnak lennie? Miért van az, hogy egy hónap kezdése szinte sohasem esik egybe egy hét kezdőnapjával? Miért jó nekünk szerdán, vagy pénteken kezdeni egy új hónapot? Miért jó, hogy sosem tudja az ember, hogy épp hány napos hónapban is járunk? Ekkora ökörséget még nem alkotott ember. Szóval Boldog Új Világévet, remélem, hogy eljön hamarosan az idő, amikor vissza tudunk állni a természetes, körmozgásokat jobban lekövető számításra, mert szerintem ezzel az emberek fejében egycsapásra helyre kerülne egy nagy adag abból, amit szétcsesztek: a természetközeli tudásból. Lehetne még polemizálni ezen sokáig, de szerintem a lényeg átment...
Tudom örülnöm kéne, hogy egyáltalán van munkám, de mivel épp most tettem le a telefont egy négyórás non-stop beszélgetés után, amit a főnökömmel folytattunk (ma is, tegnap is, és tegnap előtt is), így lassan már nem bánnám, ha valahogy véget érne ez az egész hajtás, amit csinálunk itt mi, kiknek még van munkájuk, gazdagítva ezzel a piramis csúcsán élő csúcsragadozókat. Ma reggel azt kérdezte a lányom, hogy "mikor fög felrobbanni a Föld" - nos, ilyenekről sosem beszélgettünk, és válaszolni sem tudtam érdemben, csak annyit morogtam: "minél hamarabb". :)
Az embert-próbáló 2012 év végén kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt, bármit is jelentsen ez a naptárban! :)
FIGYELEM! Új OKJ-s
tanfolyamot indítunk! A tanfolyam ideje: 20 év (1040
hét) Tanfolyam díja: 40.000 Ft/fő Képzési program: 1. hét: ókori építési technikák tanulmányozása, napbárka
elkészítése, csillagászati alapismeretek, a gúla matematika modelljének
bemutatása. 2-1039: hét: a kövek kifaragása, a piramis megépítése,
épületgépészeti szerelés, készülékek telepítése. 1040 hét: közös fotózás
az elkészült piramis előtt, vidám búcsúest.
Az y tengelyt a gúla csúcsa felé irányozzuk úgy, hogy
a gúla magassága az y tengely egy darabja legyen. A gúlát végtelen sok
végtelenül finom rétegre bontjuk, és δ(y)-nal jelöljük az y-odik rétegben a
gúlafelszínének vastagságát. Így a középpontos hasonlóság tulajdonságai
alapján:
Ezzel egy réteg térfogata dV = δ(y)dy. Innen a gúla térfogata a
rétegek térfogatainak összegzésével kapható meg:
Figyelem! A piramisépítéshez szükséges mintegy 6
millió köbméter követ a szervezők nem tudják biztosítani, azt a résztvevők maguk
hozzák a helyszínre.
(Bár vannak olyan vélemények, hogy a piramisokat, - mint a kontroll-rendszer eszmeiségét, annak technológiai hátterét, az egész (TOT-ALL) szub-éta-esszenciáját - le kéne zúzni porig, mégis úgy tűnik vannak, akik új piramisok építésére bíztatnak. Hm... vicc, vagy ragaszkodás a régi szép időkhöz? - M.)
Frissítés:
mivel egyrészt ideillik, másrészt a hozzászólások e nélkül értelmetlennek tűnnek.
Sikeresen túllépve az elmaradt "világvége" okozta traumán, és megkapva egy nagyon jókor jött fejmosást úgy döntöttem lépjünk tovább és nézzük meg mink van. Azt hiszem a lehető legjobb időzítést választotta Navarre kolléga is a disszertációja megjelentetéséhez, és ehhez szinkronként befutott egy korábbi David Icke előadás is lefordítva (lásd alább), mely a fent említett két előbbi dologgal kiegészülve sikeresen kilökött a kátyúból, s remélem másokat is ki tud, akik hasonló cipőben járnak. Sokan úgy képzeltük el ezt a korszakváltást, vagy fordulópontot, mint egy Isteni kardcsapást, amikortól a "jók" és a "rosszak" útjai elválnak egymástól, és tényleg egycsapásra valami jobb világba kerülünk, tökmindegy hány dimenzióban. Elismerem ez elég naív hozzáállás volt részemről is, de hát az ember tanul mindenből, így ebből is kezd leülepedni a megfelelő tanulságréteg, melyet igyekszem kifejteni a következőkben.
Nos, Isten szeretetét és a teremtett világa intelligenciáját egyre jobban megismerve talán nyugodtan kijelenthető, hogy mivel világvége mint "olyan" vélhetően sosem lesz, így különösebben nem érdemes az ilyen dolgokon aggódni a továbbiakban, bármilyen újabb dátummal is rukkoljanak elő azok, akiknek ez a dolguk. Egy korszakváltásnak nem feltétlenül kell dramaturgiailag látványosnak lenni, bőven elég ha az azzal szinkronban mozgó létezők észlelik és alkalmazni tudják a Változást, és ekkor már távolról sem jelenthető ki, hogy "nem történt semmi". Azt a súgást kaptam, hogy bizony vannak, akik már pontosan tudják és tisztában vannak vele mi merre hány méter mostantól - én sajnos nem vagyok ennyire beavatott ebbe, nincs erre képességem, viszont elismerem ha valaki nálam többet tud. Nem akarok senkit se bálványozni, de úgy látom, hogy sokan ismerhetünk olyan embertársainkat, akik jóval meghaladják a korukat, vagy talán pont ők azok, akik a kor szellemével egy szinkronban úsznak, mi többiek meg valahogy kullogunk utánuk. Szerintem határozottan ilyen Tudat(rész) Navarre is, akinek egyik legutóbbi dolgozatát bárki elolvashatja:
Akiknek a szöveg stilisztikailag esetleg túl magabiztosnak, bizonyíthatatlannak, vagy túl "magas lóról" stílusúnak tűnne, annak gyorsan ajánlom a bevezetés egyik kulcsmondatát: "nem könnyű olyan dolgokról beszélni amiről megtapasztalás hiányában a fogalomkészlet sem alakult ki az olvasóban". No igen. Ha teszem azt egy mai egyszerű informatikus mérnök visszautazna 500 évet, és megpróbálná elmagyarázni az ottani lelkes hallgatóknak egy chip összeállításának folyamatát a maga több százezres tranzisztorjaival, valószínűleg jobb esetben kinevetnék, rosszabb esetben veréssel fenyegetnék. Olyan korszak hajnalára ébredtünk, amelynek lehetőségei vélhetően még megfogalmazásában is meghaladja a gondolkodók képességeit, hát még az "átlagemberét". Eljött az idő, amikor a szavaink cserben hagynak minket, és ideje elkezdeni lehámozni magunkról a programozást (lást alább D.I. előadását). Nem akarok én senkit lebecsülni, magamat sem, és ha az élet intelligens és igazságos (márpedig az), akkor mindenkinek ugyanazok a kapuk nyílnak meg, de azért tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, és nem mindenki ér fel odáig (még). Ez kicsit szemét dolognak tűnhet, hogy az ovis még nem éri el a konyhapultot, ezért ő még nem tud "lopni" a friss sütiből, az iskolás meg már igen, de szerencsés esetben a nagyobb gyerek tud adni a kicsinek, és akkor mindketten megkóstolhatják Anyu sütijét. No valami ilyesmi történik most, ha valaki figyel. A nagyobb tesók szinte folyamatosan kínálgatják a sütiket, és azok az ovisok, akik épp nem egymás csépelésével vannak elfoglalva meghallhatják a kínáló szavakat. És persze létezhet olyan ovis is, aki rájön, hogy a verekedőkkel ellentétben inkább keres egy sámlit, amire fellép...
Szóval szerintem fantasztikus ez a Kor (Kör), amiben élhetünk. Igazán hálásak lehetünk, hogy itt és most vagyunk részesei annak, ami történik, ugyanis az ami történik nem kis dolog: elkezdett hajnalodni. A fejekben és a "külvilágban" is, de elvégre ez a kettő amúgy is ugyanaz. Nem akarok belemenni Navarre írásának technikai részleteibe, megcáfolni nem tudom az ott leírtakat, belekötni meg felesleges lenne, meg amúgy is az ajándék sütivel nem dobálózunk, hanem megköszönjük szépen, és ha ízlik, elfogyasztjuk. Akinek nem ízlik, köpje ki. Ennyi. :) Ha valaki az itteni olvasótáborból figyelmes, az felfedezhet ismerős bekezdéseket, s ez nem a véletlen műve, ugyanis az Antaresi "csapdám" során vettem ki részeket ebből a dolgozatból is, és tettem ezt két célból (figyelem, magyarázkodás következik!) : az egyik ok, hogy tényleg olyan az egész írás és gondolkodásmód, mintha nem emberi lény, hanem valami sokkal fejlettebb entitás alkotta volna meg - ezért a "földönkívüli" üzenet hitelességét rendkívül módon elősegítette - utólag is elnézést, ha valakit ez a fajta "összemosás" megbántott. A másik ok pedig az volt, hogy én magam elfogadtam igazságnak a kiemelt részeket (is), ezért tulajdonképpen amellett, hogy egyfajta "senkinek ne dőlj be" tanítás jellege IS volt a dolognak, azért remélhetőleg el tudott ültetni néhány bogarat néhány fülben az adott szöveg tartalma. Ez volt a trükk a trükkben, a csavar a csavarban.
No, de hogy egy kicsit konkrétabb vizekre evezzünk nézzük meg minek is ébredtünk a hajnalára. Aranykornak hívják egyesek, de egyáltalán nem biztos hogy ez így helyes kifejezés. Az Aranykor ugyanis már megvolt, s bár a Világ alapvetően ciklikus, illetve szokták mondani azt is, hogy a történelem megismétli önmagát, de mégis sosem történik meg kétszer ugyanaz. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba - ugye. Szóval nagyon is elképzelhető, hogy ami most jön az se nem Aranykor, se nem sötét kor, hanem valami egészen más lesz. Dienes István szavaival élve a Tudat előbb létrehozta az Anyagot, majd ezt követően a Tudat elkezdett élni az Anyagban (itt tartunk most, mi emberek), ahol is a létrejött egységben visszatükröződik a teljes eddigi Tartalom, majd ezután pedig valamiféle transzformáció következik, amelyben a (Teremtő) Tudat és az (teremtett) Anyag együttesen fordul/fejlődik (?) valamilyen irányba. Tehát nem az történik, mint az Aranykorban, ahol elvileg eléggé "anyagiatlan", zavartalan élet folyhatott, hanem valamiféle fejlődés, ugyanis a Tudat nem akarhatja megsemmisíteni az Anyagot. A Tudat hozta létre (!), miért akarná elpusztítani (?), inkább kezdeni akar vele valamit. Sőt ha jól sejtem, ebben a folyamatban már igencsak benne vagyunk nyakig, hiszen nincsenek konkrét falak/határok, hanem folyamatosan mozgásban van az Egész. Elég nehéz ezeket megfogalmazni, de talán olyasmi ez, mint amikor az ember (a lélek/tudat) tökéletes önuralommal rendelkezik saját elméje, teste felett, azaz nem azok "uralma" alatt sínylődve, hanem tökéletesen használva azok képességeit fejlődik, az Univerzum útmutatásai alapján - azzal összekapcsolva - valamerre. Csak kérdés merre van ez a vala? Hogyha elengedem a fantáziám, akkor szinte bármit el tudok képzelni, és említettem már korábban, hogy az, ami a mi fejünkben gondolatként megjelenik, az már létezik, mivel nem tudunk a Rendszeren kívül gondolkodni! És itt Rendszer alatt a legnagyobbat értem, nem a Földi programozásunkat. A kérdés csupán az mikor és hogyan tudjuk manifesztálni, létrehozni a most még csak gondolatban lévő potenciált, képességeket. Mi (Én) vagyunk a Képzelő, aki a Képzelet segítségével létrehozza a Képzetet. Ez a Képesség fog várhatóan fejlődni mostantól. ElKÉPesztő új utak nyílnak!
S hogy mik történhetnek? Szerintem bármi. Most talán ne menjünk bele a bulvárlapok által hangoztatott indigó, kristály-, és gyémántgyerekek kérdéskörébe, bár én a saját gyerekeimen látom, hogy már egy generáció alatt is mennyire más tudatszinten vannak, mint mi voltunk, s a szüleink, nagyszüleink meg már végképp érthetetlenül és csodálkozva nézik a nemrég született kicsik dolgait. Egyszerűen ezen képességek megértéséhez nem igazán van genetikailag kódolt "ösztönös" tudás, vagy generációs, átörökített tapasztalat, mivel új (!) elem a rendszerben. Ilyen még nem volt. A Tudat (Isten/Forrás) hozta létre, és nagyon kíváncsian várom mihez kezd vele. Az biztos, hogy ha még nagyon materialista szemlélettel is vizsgáljuk a kérdést, akkor is világos, hogy az agy csupán néhány százalékát használja az átlagember, azon belül is többnyire a bal (racionális) agyféltekét, s akkor micsoda rejtett tartalékok lehetnek a többi, eddig nem használt területen, mint például a jobb agyfélteke intuíciós, "megérzéses" képességei, melyek a tapasztalatok alapján nem egy elhanyagolható faktort alkotnak. És akkor tényleg szálljunk el egy kicsit. Szerintem minden eddig problémának tűnő dolgunk hamarosan egyszerűvé és megoldhatóvá válik, feltéve ha magasról szarunk a Programozóinkra, a Föld jelenlegi uraira, akik maximálisan érdekeltek a kontroll-rendszer fenntartásában. Energetika, gyógyítás, táplálkozás, társadalmi élet, kommunikáció, közösségek stb. - szinte nem kell mást tennünk velük, mint a beültetett programok tökéletes ellentétét. Valószínűleg az űrutazás is egy pofonegyszerű dolog, csak meg kell hozzá érni tudatilag. Amikor még nem tudtál kiskorodban biciklizni, olyan elérhetetlenül nehéznek tűnt, nemigaz? Aztán nem telt el pár év, és már a kormány fogása nélkül is ment a manőverezés, pusztán az egyensúlyérzék javulása miatt! Valószínűleg az élet minden területén meg fognak jelenni olyan új és most még hatalmasnak tűnő változatok, melyek érzékenyen fogják érinteni azokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani vele.
Szerintem ilyen lesz az elektromosság, mint a jelenlegi bestof energia erőforrás/szállító/tároló "eszközünk" eltűnése. Jelenleg az elektromosság a jolly-joker az energetikai piacon, de szerintem megvannak számlálva a napjai. Senki nem látott még elektront, bonyolult az átalakítása, nehézkes a tárolása, rengeteg erőforrás elégetése kell az előállításához, és sok egyéb rossz tulajdonsága miatt válik egyre elavultabbá. A napenergiát is próbáljuk mindenáron elektromos energiává átalakítani, holott szerintem ez nem egy kifizetődő vállalkozás, pont az említett tárolási nehézségek miatt: vehetsz akármennyi akkumulátort, előbb utóbb azok is elromlanak, ráadásul baromira környezetszennyezőek, ha viszont a villamos hálózatra töltöd fel közvetlenül, akkor meg az lesz előbb utóbb túltöltve, stb. de mint ahogy említettem az ilyen problémák mostantól várhatóan egycsapásra megoldódnak. Ötletként kapásból felmerül, hogy miért kellene nekünk a napenergiát mindenáron elektromos energiává alakítani és abban tárolni? Miért nem tároljuk hőben, mozgásban, vagy anyagban, vagy ezek kombinációjában? Pl. képzeljünk el egy olyan víztornyot, amelyben nappal napenergiával működő szívattyúk segítségével felszívattyúzzuk a vizet több tíz méter magasba, majd este - amikor már nem jutunk napenergiához - a gravitáció segítségével visszaengedjük a vizet, mellyel turbinákat hajtunk meg, így nyerünk energiát. Persze itt is szükség van elektromos energiára, pl. a szívattyúkhoz, de nem ez a főszereplő, hanem a Nap, a víz és a gravitáció. Egy ilyen rendszer nem tud elromolni, legfeljebb a szívattyút kell néhány évente cserélni. Vagy miért nem tároljuk óriási vizes hőtárolókban a napenergiát? Hőszigetelést még mindig könnyebb előállítani, mint aksikat. Jó, tudom ez még nem egy nagy varázslás, de ez is csak egy példa a problémák újszerű gondolkodással történő megoldására. Nem kell hozzá más, mint gondolkodás, és a természet erőinek tudatos használata. Miért kell elégetni egy rakás anyagot ahhoz, hogy felemeljünk egy rakétát?? Én nem hinném, hogy az UFO-k fosszilis erőforrásokat égetnek el, vagy elektromosságot használnának, legfeljebb kisegítő, kiegészítő alegységek vezérléséhez, de szerintem egy magára valamit is adó földönkívüli - a Galaktika működési elvével analóg módon - alapvetően a spirálban rejlő törvényeket, és a mozgásra épülő mechanikus erőket használja, mint pl. gravitáció, mágnesesség, magerők. Navarre írásának végén szerepel egy kiskocsi makett ötlete, amin lehet kísérletezni ilyesmikkel, és ezeket a törvényszerűségeket alátámasztva érdemes megnézni ezt a szemléltető kísérletet is:
Eric Laithwaite - gyroscopic gravity modification
A kísérlet lényege az, hogy megfelelően kombinált mozgásokkal még egy nehéz tárgyat is könnyedén a gravitáció ellen lehet dolgoztatni, csak ismerni kell ennek a fizikáját. Látható, hogy a végpontján felpörgetett "súlyzó", a tengelyét spirál (csavart) mozgásra fogva könnyen felemelhetővé válik. Ha hiszünk az UFO-kban, ha nem, ha földi eredetűek, ha nem, attól még kivétel nélkül mindegyik észlelésben azonosítatlan forgórepülő tárgyat lehet látni. Ez nem lehet véletlen. Ez egyszerű tudatváltással elérhető ismeret, amitől szerintem nem vagyunk messze.Varázslás? Nem, a természet mélyebb ismerete. Ahogy Bastian is szokta emlegetni, nincs olyan, hogy "természetfeletti", minden ami VAN, az a Természet része, ebből kifolyólag - ahogy fent is szó volt róla - minden ami a fejünkből kipattan, az csupán felfedezése annak, ami már VAN. Nincs ebben semmi okkultizmus, vagy feketemágia, ez egyszerűen tudásszint kérdése (nem feltétlen technikai értelemben, bár az is része a rendszernek). Biblia-hívőknek gyorsan leszögezem, hogy a varázslást, azaz a gondolkodást IS ISten találta fel, így nem bűn használni. :) Simán el tudok képzelni mostantól repülni képes embereket is, hiszen a levitációhoz, lebegéshez nem kell más, mint egy csipetnyi varázs, egy kanálnyi erő, ezzel tudatosan becsapni a fizikai testi megnyílvánulásunkat meg a gravitációt. :)
A GALAXIS Útikalauz Stopposoknak a következőket írja a repülésről:
"A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább a fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot - javasolja -, és próbálgasd. Az első rész könnyű Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül. Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz.
Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el. Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.
Ha mégis szerencséd van, és figyelmedet a döntő pillanatban sikeresen elvonja valami egy pillanatra, mondjuk egy pár pompás comb (csáp, álláb; fajtától, illetve egyéni hajlamtól függően) vagy egy, a környéken robbanó bomba, vagy ha hirtelen kiszúrsz egy közeli gallyon mászó szörnyen ritka bogárfajt, akkor nagy meglepetésedre nem csapódsz a földre, hanem ott maradsz néhány hüvelykkel fölötte lebegve, elég idétlen külsőt öltve. Ez a pillanat óriási és pontos koncentrációt igényel. Próbálj fel-le mozogni: fel-le, fel-le, fel-le. Felejts el minden súlyodra vonatkozó adatot, és lebbenj feljebb. Senkire ne figyelj, aki beszél hozzád, mert semmi hasznavehetőt nem mondhat. Leginkább a következő szavak szoktak elhangzani: "Te jó Isten, ez lehetetlen!" Életbevágóan fontos, hogy ne hidd el egyetlen szavukat sem, máskülönben igazuk lesz. Emelkedj egyre feljebb. Próbálkozz meg egy-két bukórepüléssel, először óvatosan, majd egyenletesen lélegezve repülj el a fák fölött.
SENKINEK SE INTEGESS! Ha már egy párszor ezt végigcsináltad, a pillanatnyi figyelemkihagyást egyre könnyebben sikerül majd megvalósítani. Aztán megtanulhatod, hogyan változtass irányt, sebességet, hogyan manőverezz, és az egész lényege annyi mindössze, hogy sose gondolj túl erősen arra, mit akarsz csinálni, csak hagyd, hogy minden magától történjen. Azt is megtanulod majd, hogy érj pontosan földet, mert az első próbálkozásnál még elég szerencsétlenül fog sikerülni. Csatlakozhatsz magán-repülőklubokhoz is, ahol segítenek elsajátítani a pillanatnyi figyelemkihagyást. Fura külsejű (vagy véleményű egyéneket fizetnek azért, hogy a döntő pillanatban a bokrok mögül elébed ugorjanak és megmutassák magukat és/vagy kifejtsék véleményüket. Kevés valódi stoppos engedheti meg magának, hogy belépjen; de néhányuknak a klub még ideiglenes munkára is lehetőséget nyújt."
S ugye felfigyeltünk rá, hogy az aki azt mondja: "Te jó Isten, ez lehetetlen!" az az egyik programozó, vagy a program tudatlan végrehajtója? Hányszor van, hogy egymást húzzuk vissza az üstbe?! Aki még nem látta volna, annak ajánlom a következő sorozatot, ez itt a
négy részes előadás befejező része, (szerintem elegendő ezt megnézni,
mert az első három rész arról szólt, hogy benne vagyunk a kakiban, ez
pedig arról, hogyan lépjünk ki belőle). Köszönet a PPP csapatnak a fordításért.
David Icke: Ébred már az oroszlán (4. rész) Igazság Rezgések
Szóval bár az ítélet napja elmaradt, de azért ne keseredjünk el. Magasról kell tenni a programozóinkra, akik egyre durvább eszközökkel próbálják majd fenntartani a rendszerüket - sikertelenül. Általános szinten még nem érzékelhető változás történt és történik, és én komolyan bízom abban, hogy egy új korszak hajnalára ébredtünk. Ha jól emlékszem Avatara említette egyszer, hogy az új korszak (új életszemlélet) szempontjából ne várjunk egyből szikrázó napsütést - most még csak ott tartunk, ahol az éjszaka éppen véget ér, még sötét van ugyan, de már elkezdődött a hajnalodás, amit egyelőre még nem látványosan, hanem csak valami változás előjeleként, halvány kékes-zöldes derengésként látunk a horizonton. Ma még csak egy halvány, vékony csík jelent meg Ég és Föld között. Egy hasadék. Bizonyos szempontból ez is egyfajta világvége. Ez a rossz álom vége, és ez az ébredés kezdete. Hajnalhasadás. Amikor a varázslás elkezdődött...
Napok óta nem láttam a Napot, nagyon hiányzik már... tudom a fénykép nem az igazi, viszont van, amikor egy gyertya Fénye űzi el a Sötétet. Ez egy ilyen nap kell legyen. Áramszünet is megvolt nálunk, úgyhogy adott lett a meghitt, békés, csendes készülődés is - gyertyafénynél - pont amire vágytam.
Kezdjük az Új Világévet finoman. Épp most távozott az állatdoki, ebből kifolyólag gondoltam írok néhány kellemesen csengő gondolatot.
A jó büdös kurva anyját annak, aki aláírta azt a törvényt miszerint kötelező a microchip a kutyákba!
Száradt volna le a keze a kiagyalójának! És nőjön be az orra luka azoknak az állatdokiknak és felelősségteljesen gondolkodó "vezetőknek", akik nem tiltakoztak kézzel lábbal ez ellen. Nem az itt a baj kedves állatvédők és dokik, hogy a kóbor kutyákat mostantól majd lehet szűrni, és nem az a baj, hogy mostantól lesz csak igazán sok utcára dobott kutya, és nem is az a baj, hogy a kutyának ez a chip olyan szörnyű lelki traumát okozna, és még csak nem is azzal van itt a baj, hogy elképesztően aránytalan bűntetést helyeztek kilátásba az ellenálló gazdáknak. A baj ott kezdődik kedves olvasók, hogy ha ez az aljasság ellenállás nélkül átmegy a társadalmi szűrőn (márpedig átment...), akkor a következő lépéshez nyert ügyük van az Új Világrend urainak. És hogy mi a következő lépés?
A gyerekeink.
Jobb reggelt!
"2013. január elsejétől hatályos az európai elvárásoknak megfelelő,
kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló
kormányrendelet módosítása, amely előírja, hogy a négy hónaposnál
idősebb ebek csak elektronikus chippel megjelölve tarthatóak."
Európai elvárások, mi? Miért van az, hogy bármit böfögnek a kazár elit megmondóemberei, akkor mi azonnal sietünk elsőnek betartani? Miért fontosabb mindig a tyúkok ketrecének európai elvárásoknak megfelelő mérete, miközben emberek százezrei nyomorognak?? Miért lett hirtelen olyan fontos ez a kibaszott chip is, miközben esik szét az egész gazdasági kóceráj? Nemrég hallottam egy állatdoki nénit nyilatkozni a Kossuth-on. A harcias néni próbálta előadni az összes ügyesen megfogalmazott és kitalált "szakmai" érvet, hogy miért szükséges ez a chip, és hogy miért teljesen hülyék és maradiak azok a gazdák akik ellenállnak. Elmesélte, hogy milyen frankó lesz, hogy találnak az utcán egy kutyát, akkor pillanatok alatt megtudják a lakcímét, ahonnan kihajították. Elmesélte azt is, hogy így lehet a gazdáknak is teljes nyugalmuk, mert bármikor kideríthető hol jár a kis szökevény - és még felsorolt egy rakás hasonló baromságot. Azonban szegénykém nem tudom belegondolt-e abba, hogy ő is tulajdonképpen csak egy játékszere ennek a rohadt életellenes rendszernek, amelyik nem kisebbet, mint a földlakók feletti teljes kontrollt tűzte ki céljának, és nem tudom belegondolt-e abba, hogy ezután a következő aljasság az emberekbe ültetett póráz lesz??
"Az egyedi azonosítóval még nem rendelkező állatok gazdáinak január
elsejéig kell elvégeztetniük az állatorvosi beavatkozást, amely során
egy rizsszem méretű elektronikus szerkezetet ültetnek a kutya nyakába –
tájékoztatott Szujóné Ponyi Andrea állatorvos. - A pár
perces művelet lehetővé teszi a kutyák azonosítását, megkönnyíti
nyilvántartásukat, követhetőbb lesz a hazai eb-állomány, könnyebb lesz
az elveszett állatok nyomára bukkanni, így csökkenhet a kóbor kutyák
száma. Az állatok védelméről szóló törvény ugyanakkor kimondja, hogy a
chip beültetéséért legfeljebb 3500 forintot lehet kérni az állat
gazdájától. A rendelet betartását a jegyző és az állategészségügyi
hatóság is ellenőrzi."
Ellenőrzi bizony! Méghozzá nem is akárhogy. Én úgy tudom, hogy igen komoly technikával felszerelt járőrök fogják róni az utcákat, és kerítésen keresztül fogják ellenőrízni melyik kutyában van ez a szar, és melyikben nincs. Akinél nincs ott azonnal megy a feljelentés. Erre van pénz. Erre mindig van. A kontrollra, az ellenőrzésre, a szabályok betartatására. Nem vagyok egy anarchista, és úgy ahogy rendpártinak tartom magam, de megmondom tisztán és érthetően: borsódzik a hátam ettől az egésztől, és a tököm kivan, hogy mennyire nem látják az emberek ezeket a veszélyeket!
És felettébb undorító volt az a média-kiszolgálás is, amit az ügy kapott. Csak ebből is már ki kellene derüljön mindenki számára, hogy mennyire össze van fonódva ez az egész háttérhatalmi klub a politikával, a joggal, és a médiával. Na vajon kiknek volt érdeke ez az egész becsípezés? Tán csak nem azoknak, akik nem sajnálják az erőforrásokat teletelepíteni kamerákkal a városokat? Tán csak nem azok, akik így akarják összenyomni az emberi fajt is apró munkás agyatlan gépezetté:
"A rendelkezés hatalmas előrelépés a kóbor kutyák problémájának megoldása
terén az állatvédők szerint, hiszen a chip segítségével néhány perc
alatt fellelhető a kutya gazdája - már ha az adatokat pontosan
bevezették a központi adatbázisba."
Hatalmas előrelépés, bizony. Gondosan vezetik az adatbázist is, e felől kétségem sincs. S ugyan nézzük már meg, kik támogatják az állatvédő szervezeteket? Nem lennék meglepve egy-egy ismerős név felbukkanásakor, mint pl. soros, vagy rokkkefeller. Ej, de nem bántam volna ezek nélkül folytatni ezt a realitást.
Kár lenne. Sosem hittem igazán a világvégében, viszont egy komolyabb változásban reménykedtem. Egy hónappal ezelőtt december 22-ére beállítottam a telefonomon egy emlékeztetőt, egyetlen szóval: "örülünk?". A kérdés csupán az, minek örültem volna igazán? Egy Pandora jellegű négydimenziós világnak? Egy UFO lestoppolásának, zsebemben a galaxis útikalauzzal? Egy baromiranemtudommilyen ötdés világnak, amibe hirtelen minden átmenet nélkül felemelkedünk és szart se értünk az egészből? Egy genetikai szétszakadásnak? Egy Ítéletnek? Vagy annak, hogy minden maradt a "régiben", pontosabban ott folytatjuk feladatunkat, ahol kell? Nem is tudom... "Mutasd meg magad!" - kiáltotta Liam Neeson a "Fehér pokol" c. igen jól sikerült drámában - és nos, mit tagadjam, én is ezt kiáltottam néhány nappal ezelőtt hazafelé menet, hullafáradtan. S hogy kinek szólt e kiáltás, vagy kétségbeesett kérés? Hát Annak, aki ezt az egész Játékot kitalálta. Aki az egész haszonélvezője. Ugyanis minden ami történt, történik, és történni fog, az első számú prioritásként - primerként - a Teremtőnek jelent élményt. Ő találta ki a Körhintát. Kör, vagy Kar -ma nem számít.
Nos, úgy tűnik elmarad egy újabb világvége, pedig most még azt sem állíthatjuk, hogy "érdeklődés hiányában". Csak az én életemben ez volt már a hetedik világvége-pánik, legalábbis ezek jutnak eszembe:
1999 - "eljön a fenevad"
2000 - "itt a világvége- Y2k - a számítógépeink nem képesek tovább számolni!"
2005.05.05 - "csak mert!"
2006.06.06 - "megint a fenevad"
2011.11.11 - "azok a rohadt kabbalisták!"
2012.12.12 - "csak mert olyan szép szám"
2012.21.12 - "mert valaki talált egy követ valahol, és pár ezren meg jól meggazdagodtak belőle"
Részemről ennyi a világvége kronológia. Nem mondom, hogy nem volt izgi, bár a végefelé már azért szerez némi rutint az ember. És miközben mi itt a homokozóban amiatt rágjuk a kefét, hogy bespájzoljunk-e, vagy dugjunk-e még egy hatalmasat inkább, e közben a Jó Öreg igen jókat kuncoghat a hülyeségeinken. Leszögezem: teljes felelősséggel mertem használni a többes számot az előző mondatban!
De persze az is benne van a pakliban, hogy - mint a mesében - valaki háromszor kiáltott (kamu)farkast, a negyedikre viszont tényleg ott volt az egész falka. Én azt hiszem talán akkor járunk el a legjobban, ha egy állandó éberségi állapotba tudjuk feltornászni magunkat, ami ugyan elég nehéz feladat, mert nagyon könnyű visszaesni az ösztönök, a négyfunkciós-paraszt, és a cikázó, előre-hátra aggódó gondolatok világába - de mégis van sok olyan haszna, amit talán fel sem lehet fogni itt az elején. Mert, hogy az elején járunk ennek az útnak, abban biztos vagyok. Aki képes rajta maradni ezen a "Jelen Hullámon" az él igazán. Az első és talán legnehezebb lépés valóban az állandó jelenre való figyelés, a teljes értékű "ittlét", de ha ez megvan, onnantól csodálatos kapui nyílnak meg a természetnek, s a figyelem már nem a múló, vagy a sosem eljövendő dolgokra koncentrál, nem arra, hogy honnan jöttünk (A), és hová tartunk (B), hanem a közte lévő Útra! Mert ha nem figyelünk az Útra, akkor könnyen úgy járhatunk, mint az az ember, aki nyaralni megy, szépen mindent leszervez előre (a jövőre gondolva), becsomagol egy rakás felesleges cuccot (dettó), felszáll a vonatra, majd végig alussza az utat, és eltölt egy esős, balhés, "semmi nem jön össze" szutyok nyaralást, ahol lépten-nyomon átverték, s ami után egy hónapig nyavalyog és rágódik (a múlton). Ha viszont figyelt volna útközben talán eszébe jut kitenni a tenyerét a vonatablakból és élvezni azt a semmihez nem hasonlítható pillanatnyi élményt - mely élményt még az ablakon betóduló pisaszag és a gyanúsan ismeretlen eredetű, arcunkra szóródó permet sem tud elrontani.
Nos, valahogy így vagyon a helyzet ezzel a jelenlegi "világvégével" is. Aki menet közben figyelt, az rengeteg dolgot leszűrhetett, saját magán is és mások viselkedésén is. Nekem a kollégáim csak az utolsó két hétben kezdtek megismerkedni e témával, de egynémelyiken olyan pánik tört ki, hogy alig tudtam megnyugtatni. Nekem négy évembe került hozzászokni a gondolathoz, hogy esetleg itt egy hatalmas változás fog történni - viszont kollégáim előnyére legyen mondva: ők kevésbé mélyedtek el a témában, így könnyebben el is fogják felejteni. Egy dolgot én nem fogok könnyen elfelejteni: senkinek se higgyek el semmit! És ami ebből szorosan következik: csak belülre - az egón túli tartományra - érdemes igazán figyelni és hallgatni, tekintettel arra, hogy ott bizony a "VAGYOK" lakozik, amit semmilyen naptárkő, nyúlfarok, prófécia, vagy "égi jel" nem képes eltörölni a világból. Mert amíg nem így teszünk addig csak elmetartalmak vívnak elmetartalmakkal küzdelmet, és az erősebb kutya baszik alapon a mérleg előbb utóbb elbillen valamelyik irányba, holott egyáltalán nem biztos, hogy ott az igazság. Kíváncsi vagyok postaimre blog kutatói most mit fognak majd írni... biztos valami olyasmit, hogy ők állították meg a katasztrófát. :) Ez különben egy általános fegyver a jövendölők kezében: "ez és ez lesz!" - ha bejön, kezdődik a mellkasveregetés, ha nem jön be, akkor "mert időben szóltunk, ezért nem lett baj, így állítottuk meg".
Csak két dolog végtelen, a világegyetem és az emberi butaság, de az elsőben nem vagyok biztos.
(Albert Einstein)
(az idevágó rész a 43. perc környékén kezdődik)
És hogy csalódott vagyok-e? Persze. Nem túl sok kedvem volt folytatni azt az idegőrlő munkát a versenyszférában, meg olyan túl nagy kedvvel azt sem néztem, ahogy csak szaporodott és szaporodott a bűnözésre genetikailag hajlamos emberiség. Az sem esik túl jól, hogy akik gallyra-vágták az emberiséget még mindig itt vannak (elméletben, bár még egy olyat se láttam). És kismillió dolgot tudnék még ide sorolni ami nem tetszett ebben a világban, és amit jó lett volna egycsapásra magunk mögött hagyni, no de akkor hol maradt volna az izgalom, a tapasztalás, a tanulás? És különben is, ki tudná leginkább megváltoztatni az én világomat, ha nem én? Eldönthetem, hogy csinálom-e tovább amit, vagy nem. Eldönthetem, hogy mit támogatok energiával, mire koncentrálok, és mire nem. Tudom ez tisztára olyan volt, mint valami "A siker 10 kulcsa" című bestseller, de tényleg egyre inkább ez a tapasztalatom. De azért az Istenit! Egy kicsit se tudtál volna megmutatni magadból? "Mutasd meg magad!" - ordította Liam Neeson is, miután az utolsó társát is elvesztette abban a farkasokkal teli erdőben. És miután persze az ilyen szép kérésekre az Öreg a legritkább esetekben sem szokott ott és akkor reagálni, ezért így folytatta a vadász: "Jó, akkor majd csinálom magam." És így is tett. És így is lett - vége annak a körnek a körhintán. Bill Hicks is megmondta: "it is just a ride" - azaz ez csak egy menet, semmi több. És ilyenkor, a halhatatlan lelkünk szempontjából tényleg eléggé nevetségesnek tűnnek a minden kis szarságon aggódó egónk felettébb szánalmas kis próbálkozásai. Azért nem bántam volna egy Aratást, mert egyre nehezebb ez a körhinta a sok fröcsögő, gyilkos, aljadék F. kalappal együtt - bármennyire is ugyanannak a teremtésnek a részei... "Eleinte furcsálltam, de már hozzászoktam. Néha még élvezem is ezt az
egészet. Élvezem, hogy a hinta nem áll meg,én meg csak szédülök, s
egyre többen leszünk. De lassacskén belefáradtam a sok szédülésbe.
Már nem akarok mást,csak hogy végre megállítsa valaki ezt az
átkozott hintát, szétszédült arcom fölé hajoljon és barátságosan
rám tekintsen, majd ájult testem két erős karjával megragadja és
kiemelje a kosárból. Szinte látom,ahogy kezeiben tartva megindul
velem a naplemente felé, a tó irányába, s én már látom, ahogy az
összemosódott színek a helyükre kerülnek és érzem, hogy
biztonságban vagyok." ( Forrás: http://xynthia.blogter.hu/429056/a_korhinta )
Nos, valami ilyesmi van bennem is jelenleg... Nyílván létezik egy két módszer arra, hogyan szálljunk ki a körhintából, de ebből az egyiket mifelénk eléggé elítélik, ráadásul nincs rá garancia, hogy ezzel a lépéssel ki lehet jutni. De azért nem lennék meglepve tömeges öngyilkosságok hallatán - sokan fognak csalódni, mert nem látják be, hogy ezt a küldetést végig kell csinálni, nincs felmentés, Ő nem a vajszívű tesitanár, akit meghat valami kamu igazolás, vagy tamponok rázása! Ő a Körhinta tervezője és üzemeltetője. Nem bűntet, nem jutalmaz, nem ítél. Csak Van. Ahogy mi is. Egy ideig.
Gergely és az idióta számítása szerint még nincs teljesen év vége, ennek ellenére az idei (világ)év véget ért, és egyik tanulságaként talán elmondható, hogy féllábbal már kint vagyunk az illúzióból. Tisztelet a kivételeknek (!). Ők majd felzárkóznak valahogy...
Egy hét van még hátra az Időpontig. Szerintem nyugodt lelkiismerettel kijelenthető, hogy emberek milliói készülnek testileg vagy lelkileg erre a bizonyos - hírhedt, vagy várva várt (kinek kinek hite szerint) - időpontra. Azon gondolkodtam, hogy vajon ha a maják naptára nem híresül el ennyire, akkor is lett volna-e ilyen világvége-hisztéria? Az emberiség szinte állandóan várta a világvégét, szinte mindenben jelet látott, különösen ebben az utolsó, elbutult sárember korszakban, amikor is elveszett (vagy kitörölték) azt a fajta metafizikai tudást, ami nélkül az ember csak egy mindentől különálló, kiszolgáltatott objektum, akinek alapvetően két dolga van az életben: végigrettegni, majd kipurcanni. Ez a maja naptárral kapcsolatos hisztéria is valljuk be leginkább ebből a tudatlanságból ered, bár kétségtelenül született a témában nem kevés olyan mű is, amelyik igyekszik megnyugtatni az istenadta népet, hogy nem világvége lesz, csak világkorszak-vég. Amire - ismét el kell ismernem - nagy szükség volt már. Úgyhogy ennek a tudatlanságra és szeretethiányra épülő rendszernek úgy érzem mennie kell. Szóval bármi is történik 2012.12.21-én, én köszönöm...
Mi magunk is (én is és sokan mások is itt) elég sokat írtunk már erről az idei téli napfordulóról. Írtunk már hideget-meleget, de talán a lényeg mindegyikben a grandiózus változás hírdetése volt. Ehhez szerintem nem kellett maja naptár, mert benne volt a lelkünkben a Basic Információ, s a zsigereinkben éreztük a változást, hiszen nem véletlenül jutottunk el idáig, nem véletlenül változott meg teljesen a világképünk néhány év alatt (tisztelet a kivételnek! :). Sokféle elképzelés született már a 2012 december 21-i korszakváltásról, jómagam három évvel ezelőtt írtam is erről egy jó nagy baromságot, és ha nem bánjátok ide is citálom, megemlékezés-, összefoglalás-, és tanulságképpen:
------- 0 -------
A 2012 problémakör végleges megvilágítása
Ezt kaptam ma, ne kérdezd honnan…
Bolygó szerte terjed a pánik, hogy 2012-ben újra
itt a világvége. Úgy 4-5 évvel ezelőtt indult el ez a folyamat, kezdve a maya
naptárak megfejtésével, a csillagászati együttállások felfedezésével, a 26000
évnyi precessziós világév végével, a titokzatos és közeledő Nibiru (X-bolygó)
megtalálásával. Elképesztő mennyiségű tudományos és annak tűnő tanulmány, cikk,
könyv, stb. született a témában, és úgy tűnik szinte kimeríthetetlen a téma.
Összefoglaló oldal: http://www.diagnosis2012.co.uk/
Ezen írások teljes valóságtartalma kétes, de kétségtelenül van némi alapja
mindegyiknek.
Természetesen beszállt az üzletbe Hollywood is, hiszen
a globális hisztériakeltés nagy üzlet ám! Elkészítette újabb remekművét, mely
ijesztően valóságos képet fest az elképzelhető legdurvább természeti
katasztrófákról, valamint megmutatja a természet és az ember közötti valós
arányokat, rávilágítva a természet igazi erejére, az ember törékenységére és kiszolgáltatottságára!
Azonban a filmnek van egy bujtatott mondanivalója… Már az előzetesben is azt
látjuk, hogy mik pusztulnak el először: A Riói Jézus szobor. Egy
repedés szétválasztja a Sixtusi Kápolna mennyezetfreskóján Isten kezét az Emberétől.
Soroljam? Ezek a biboldó filmkészítők teljesen szét akarják bomlasztani az
Ember és a Teremtő közötti köteléket. EZ A FŐ TERV, ezen dolgoznak már
évezredek óta!
Mielőtt mindenki elkezdené felvágni az ereit,
egyet azonnal le kell szögezzünk:
2012-ben nem a
világnak lesz vége, hanem a zsidó világuralomnak!
Ezért szűkölnek egyre hangosabban! Paradigmaváltás
küszöbén vagyunk.
Az ő materialista, profitközpontú, kizsákmányoló
világuk, az emberiségre rákényszerített pénzuralmi vad-kapitalizmus, és
édestestvére a kommunizmus, mint társadalmi rendszerek meg fognak szűnni. Azonban
addig minden létező eszközűket be fogják vetni az emberiség feletti teljes
uralom eléréséért. Háborúkat, (sorszámozott!) járványokat, víz- élelem- energiaválságokat,
klíma-adót, beültetett chip-et, biológiai fegyvereket, tudatmódosító
eszközöket, elektromágneses fegyvereket, mesterségesen előidézett természeti
katasztrófákat (lásd: HAARP, chemtrails, stb.), mindent.
A Világkormány további lehetséges módszerei:
-Földönkívüliekkel
való riogatás – csak egy Világkormány segíthet
-Totális
káosz kialakítása (ehhez nagy segítség a 2012 világvége vallás) – csak egy
Világkormány segíthet
-Teljes
pénzügyi, gazdasági válság generálása (ezt már elkezdték) - csak egy
Világkormány segíthet
-Klímakatasztrófák, globális felmelegedés
vallás (mely hazugságra alapul, google: climategate) - csak egy Világkormány
segíthet. Csak figyeljük meg a mostani koppenhágai csúcson született döntéseket
az „emberiség érdekében”. „Túl sokan vagyunk, a mi hibánk az éghajlatváltozás”.
Minden eszközükkel, médiabirodalmaikkal az
„összefogás” szükségességét hirdetik majd, mely nemzetek, fajok, és vallások
felett áll, és természetesen az emberiség megmentése érdekében cselekszik.
A MÉDIABIRODALOM RENDSZER MŰKÖDÉSI ELVE: 1.
Adódik egy probléma
2. Csámcsogunk rajta, hogy ez milyen nagy probléma.
3. Hoppá! Hiszen létezik megoldás!
Így működik a
gyakorlatban:
1. „Itt a világvége”!!!
2. Tudósok kielemezték a 2012-ben lehetségesen bekövetkező természeti
katasztrófákat.
3. Alakítsunk meg egy egységes Világkormányt, mely összefogja a kutatók
munkáját és megoldást ad!
Így képesek
meghipnotizálni szinte mindenkit a TV-n keresztül.
A manipulációik által mindezt úgy érik el, hogy ez
emberek úgy érezzék, hogy ezt tulajdonképpen ők akarják. Magyarán, a globális felmelegedés vallást és a 2012 világvége vallást, és az összes
többi hisztériát is arra fogják felhasználni, hogy az emberiség maga mondja ki:
"Csak egy erős egységes Világkormány képes megmenteni a Földet!" Ezután
teljhatalommal ruházunk fel néhány szervezetet, melynek operatív irányítói
természetesen a nemzetközi bankár-kasztból kerülnek ki, akiket már most is egy
hajszál választ el a világuralomtól (lásd. FED, IMF, Bilderberg csoport, CFR). Múltunk
diktátorainak, sokaknak álmára, a totalitarizmusra törekednek, az emberiség
feletti teljes kontrolra. Ennek sok elemét már láthatjuk apró mozaikokban:
„terrorizmus” elleni küzdelem – lebombázni mindenkit, aki ellenáll, térfigyelő
kamerák minden városban, globalizáció, liberalizmus, nemzetek, fajok, vallások
összemosása, multi-kultúrák kialakítása a demokrácia nevében, melynek lényege a
teljes identitáshiányban szenvedő embertömeg massza könnyebb irányíthatósága.
No és természetesen a nagy tervnek része a 2012-es események hirdetése. Csak
egy dologban tévednek: a teljes emberiséget nem lehet, és nem is szabad
karámban tartani és irányítani. Az élet utat tör! A világ a változatosságtól
színes, és így jó. A jövőben a Mars bolygót lehet, hogy a kínaiak kolonizálják,
de a Vénuszt az indiaiak. Előbb utóbb kirajzunk ez nem vitás, de ezt nem
feltétlen kell egy elnyomó kéznek irányítania.
A 2012-es évre vonatkozó elképzelések száma
közelíti a végtelent.
Vannak, akik rezgésszint-emelkedést jósolnak, az
ember belép az ötödik dimenzióba, a teste könnyűvé válik, átlátszó lesz, és
napenergiával táplálkozik. Egyesek szerint naprendszerünk belép a foton-öv
nevezetű galaktikus területre ( http://angyalforras.hu/2012/A-Foton-ovrol-reszletesebben
), ahol a fény adja az energiát, az életet, és mindenki a Föld bolygóval egy
hullámhosszon fog együtt rezegni. Mások szerint hatalmas napkitörés lesz, mely
minden elektromosságot eltöröl és kezdhetjük előröl az egészet. Meteor
becsapódások, földrengések, pólusváltás, jégkorszak, kontinensnyi viharok,
cunamik. A Tejútrendszer galaxis középpontjából egy gigantikus fekete lyukból
egy végtelen erejű energia nyaláb fog kilövellni, és a Föld bolygó pont az
útjába esik, és ez majd eltöröl mindent, stb., stb. ...
A valóság
azonban bármilyen hihetetlen, de megvagyon írva nagyon régóta.
Komolyabb természeti katasztrófák valószínűleg be
fognak következni. Egy Galaktikus Új Év nyilván tartogat meglepetéseket az
imigyen meglepett emberek számára. Érdemes azonban megvizsgálnunk a
rendelkezésünkre álló forrásokat. Szinte mindegyik jósol valami szörnyűséget. A
maya, a kínai, a Nostradamus féle, a Biblia, mindegyik, azonban minden vég
valami újnak a kezdete is egyben.
A Biblia szinte egyértelműen fogalmaz, lásd. Máté Evangéliuma
24/7.A Szentírás szerint a véreskezű Világkormány
- amit a Fenevad irányít - nagyon rövid életű lesz, mely Jézus - a Vigasztaló -
második eljövetelével fog véget érni. Ez bizonyára összefügg a galaktikus
együttállásokkal, egy új világév kezdetével, az emberiség tudatos életformára
való áttérésével.
A szabadkőművesek már régóta megtették „javaslatukat”,
mely szerint az emberiség létszámát 500 millióra kell csökkenteni a fennmaradás
érdekében. Valószínűleg igazuk lesz, és ezt el is érik. A Világkormány
ámokfutását túlélők - elméletileg néhány százmillió ember – feladata lesz a
Föld újbóli benépesítése, egy új civilizáció létrehozása a régi romjain, de
tanulva annak alapvető hibáiból; Máté 5/5: „Boldogok a szelídek: mert ők
örökségül bírják a földet”, természetesen világkormány nélkül. Akik nem élik
túl az elkövetkező két évet, illetve az összes eddig elhunyt és még itt bolyongó,
itt ragadt lelkek a Bíró elé állhatnak. Az Ő döntése értelmében, de a saját
életpályájuk figyelembe vételével fognak
1. Feltámadni
2. Mennybe menni (szintet lépni), vagy
3. Elkárhozni
Három út. Három lehetőség. Ezt jelenti számunkra a
2012, de semmiképpen nem a világvégét.
Viszont az is lehet, hogy ez az egész csak egy
rossz álom, egy jó mozi, és minden folytatódik, úgy ahogy eddig…:)
2009. december 9.
------- 0 -------
:))) Nem tudom van-e valaki, aki felismeri fenti zagyvaságban a saját régi gondolatait, elképzeléseit? Megmondom őszintén én ezt újraolvasva jót nevettem most magamon, illetve a korábbi énemen, illetve azon aki voltam... öööö szóval a saját jól felépített hülyeségeimen. És erős a gyanú, hogy évek múlva szintén ilyen jókat fogok nevetni a mostani énem által leírt szüleményeken. De azt hiszem ez így van jól. Az ember tanul, a pap ráadásul holtig, miért kellene hát szégyenkeznünk amiatt, amit tudatlanságból követtünk el? Ezzel nem akarom én a felelősséget áthárítani valami misztikus, nem létező "harmadik fél" felé, mert igenis én írtam fenti sorokat, no de ahogy az egyik tanítómesterem írta,
"(...) te nem vagy felelős olyasmiért, amit emberként elfelejtettél, amit
tudatod befogni sem képes. Nem vagy felelős az ösztönös reakcióidért,
amik csecsemőkorodtól fogva tudattalanul alakulnak ki benned. Nem
vagy felelős mindazért, ami automatizmusként épül be földi
személyiségedbe annak hatására, hogy a környezeted benyomásait másolod
le, kisgyermekkorodtól kezdve az emberi mintákat önkéntelenül
modellezed. Nem vagy felelős az előítéleteidért sem, mert a téged
körbevevő társadalom hatására, azokat is tudattalanul szívod fel
kiképződő énedbe. Aprócska földi személyiséged és egód, a te
látszat-éned nem felelős semmi olyan érzésedért, gondolatodért,
tettedért, aminek okát, következményét nem láthatod be, mert nem állsz
olyan tudatossági fokon, hogy ezeket előre bemérhesd. (...) Isten senkit nem ítél el, senkit korlátozottsága miatt nem kárhoztat
semmiféle rosszra. Mégpedig azért nem, mert pontosan tudja, hogy az
összes létező, köztük az ember is, csak azokért a megnyilvánulásaiért
felelős, melyeknek működésével tisztában van. Éppen ezért uralja a
megnyilvánultságot az, amit korábban Isten Kegyelmének neveztek: az
Isten »mindent megbocsátása«, elfogadása, ami egy olyan mindent felülíró
Törvény, mely még a karma-világok szabályrendszereit is feloldja, s
mely a létezőknek is azt ajánlja, hogy bocsássanak meg mind önmaguknak,
mind ellenségeiknek, mind pedig összes társuknak. Hiszen ha nem ez a
mindent megértő, felmentő alapállás hatná át a Megnyilvánultságot, akkor
a kis ének sem tudnának a karma fogságából sem kijutni soha, benne
kellene élniük örökké karma-uralta világaikban. (...) felelőssége egy tudatnak csak annyi van, amennyit ő pillanatnyilag átlát
abból, hogy a Szeretet-törvény értelmében mikor mit tett, mit nem és
hogyan. De persze a legtöbb ember még az egyetlen univerzális
törvénnyel, a Szeretet-elvűséggel sincs tisztában, mivel csak az
eltorzult, például birtokvágyból, egógörcsből fakadó szeretetfajtákat
képes megélni mindennapjaiban. Ráadásul a tőle nagyon különböző társát
szeretni-elfogadni éppen azért nem tudja, mert még nem képes átérezni
azt, hogy az ő létének és a másik létének is ugyanazon Lét és Tudat a
központi forrása."
Hm... Vannak olyan tanítások, amelyeken nem fog az idő. Számomra a fenti is ilyen.
Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy kinek mit jelent ez a jelenlegi korszakváltás. Mert hogy korszakváltás zajlik a szemünk előtt és bennünk, az biztos - és ehhez még csak a híradót sem kell megnézni, egyszerűen érzik az emberek. De miért ne éreznék, amikor kódolva van az egész bennünk? Lassan
egyébként annyi bizonyíték előkerül arra vonatkozóan, hogy több jól elkülöníthető földi
civilizáció létezett már, hogy talán végre az akadémiák is kénytelenek lesznek
feladni beporosodott és bebetonozott elméleteiket. A történelem nem egy egzakt
tudomány, - ezt tudjuk - de akkor miért vannak még is olyan „tudósok” vezető pozícióban
még mindig, akik gátolnak minden szellemi lényeglátást? Szerencsére valahonnan
mindig előbukkannak olyan szakemberek, akiket nem érdekelnek az aktuális
dogmák, hanem csak a kutatási eredményeik.
Ebben
a témakörben érdemes megemlíteni Tarr Bence László
kulturális antropológus gondolatait:
„Az ókori görög
mitológia elmeséli, hogy az emberi nem az idők során elkorcsosult. Az emberek
öt fajtája: az arany-, az ezüst-, a bronz-, a hős-, és a vas-ember, a
folyamatosan romló emberi minőség megtestesítői. Míg az aranyemberek békések és
boldogok voltak, addig már a bronz emberek generációja erőszakos, békétlen, míg
Hésziodosz vasember generációja maga a megtestesült bűn és állandó
szerencsétlenség. A Hésziodosz leszögezi, hogy a hanyatlás négy lépésben,
folyamatosan megy végbe, ami a négy Júgáról, - azaz a négy Világkorszakról
szóló – indiai tanra emlékeztet. A négy korszak, amelyet négy színnel, a fehér,
vörös, sárga és fekete színnel jelölnek, csakúgy folyamatos hanyatlás és végső
pusztulásba vezet. Az ind tanítás szerint az idő beteltével, a Káli Juga végén
megjelenik Visnu teremtőisten utolsó pusztító megtestesülése, Kálki, aki vége
vet a megnyílvánult emberi világ minden jelenségének. Már nincs mit
csodálkozni, hogy az Ószövetségi Dániel próféta könyvében megjelenő
Nabukodonozor álma – ami egyébként a késő iráni mitológiák summázata – Dániel
olvastában csakugyan a végső pusztulásra szánt emberiség látomása…
Teljességgel
mindegy, hogy egyiptomi, iráni, görög, ind, zsidó, keresztény vagy éppen
mezo-amerikai kultúrát vizsgálunk, mindegyikben megtaláljuk a végső pusztulásra
szánt emberiség tanítását, fenyegető „jóslatát”. Ezen rosszlatok jövőképe a
folyamatosan degradáló ember végső hanyatlásáról, egyidősek magával az
emberiséggel. Tudnunk kell,
hogy a maják szerint mi most a Nap ötödik korszakában élünk, és hogy szerintük
a mostani ember megteremtését négy korábbi emberi faj és civilizáció előzte
meg, melyek nagy katasztrófák következtében pusztultak el. A jelenlegi ötödik
korszak végének különleges jelentősége van, mivel ez a Maya naptári nagyciklus,
és egyben a „hosszúszámítás” végével esik egybe, ami az ő hosszú-idő számításuk
szerint egy 113 972 éves világkorszak, és egy nagy 25 625 éves nagyciklus végét
jelenti. Ezt a nagyciklusnak nevezett időintervallumot öt részre osztják, amely
5125,4 évenként egy-egy drámai fordulattal ér véget: az első kisciklus végén az
egész akkori emberiséget a Jaguárral szimbolizált emberfeletti erő törölte el a
Föld felszínéről, a további kisciklusok égét pedig egy-egy alapelemhez rendelt világméretű
katasztrófa. Levegő, tűz, víz, majd pedig, a most következő világvégét a
föld-elem uralja: azaz a katasztrófákban gondolkodunk: földrengések, és talán
az egész földkéreg elmozdulása.
Fontos persze,
hogy a maja források konkrétan nem írják le milyen módon, és hogyan zárul le a
nagyciklus, sem azt, hogy egyáltalán katasztrófa várható-e. Csak annyit, hogy
föld-elemhez rendelik a nagyciklus végét, ami történetesen egybe esik az általuk
számított hosszú-idő végével, ami számukra egy világkorszak végét (és egy másik
kezdetét) jelenti. Szembetűnő persze az elemek hierarchikus degradálódása, azaz
az egyes kisciklusokhoz rendelt emberiség egyre anyagiasabb, a végén a sárember
(föld), a homo sarx minőségével (vö. világszerte uralkodó materializmus!). Ez az
alapgondolat minden mitikus-, vallás-, és ezoterikus filozófiában tetten
érhető.”
A maják szinte felfoghatatlan időtávlatokban
gondolkoztak. „Hosszú számításuk”, a maga 113 972 évével az emberi
őstörténet olyan korszakába nyúlik vissza, amikor még, legalábbis a (hivatalos)
tudományos archeológia szerint, a késői paleolitikum viszonyai között (100 ezer
– 12 ezer év közötti időben) a Föld nagy részét jégtakaró borította.A maja naptár
hosszú számításának kezdetén indult el a mai ember lassú hosszú ideig állati
lét közelében zajló „világmeghódító” útjára (legalábbis a „hivatalos” irányzat
szerint). Ha viszont elfogadjuk a
hosszúszámolás létét és pontosságát, akkor valóban felmerülhet bennünk a
gondolat, hogy ez a számolás valójában nem lehet a majáké, és nem is a mai
emberi civilizációhoz tartozik, hanem egy másik kultúra, egy sokkal nagyobb tudás
üzenete. (És akkor még nem is vizsgáltuk a maják 225 000 éves
nagyciklusait, és olyan leleteket, amelyeken még messzebbre visszaívelő
időhorizontok jelennek meg.)
Visszatérve a
maja nagyciklusra, ezen időszámítás szerint tehát a mi világkorszakunk közelítőleg
Kr.e. 23 613-ban kezdődött. Az első kisciklus vége Kr.e. c.18 487-ben volt, amikor is az akkori emberiséget a
Jaguár jelképével szimbolizált isteni hatalom eltörölte a Földről. A második
ciklus, amit a levegő elemhez rendelnek Kr.e. c.13 362-ben ér véget; majd a harmadik ciklus, amit a
tűzhöz rendelnek Kr.e. 8236-ban; a negyedik ciklus, ami a vízhez rendelődik
Kr.e. 3114-ben; majd az utolsó ötödik ciklus ami a földhöz rendelődik Kr.u.
2012-ben. Ha pusztán ezeket a számokat nézzük, érdekes észrevenni, hogy a maja
dátumozás időkerete nagyjából megfeleltethető a legújabban felvetett és pár
évtizede az alternatív archeológia által tárgyalt kronologizálásnak, mely
szerint például a Gizeh-i fennsíkon álló szfinx tájolása, és a piramisok
elrendezése alapján, azok valamikor a Kr.e. XII. században kellett, hogy
épüljenek. (Nem sokkal a levegő elemhez rendelt második ciklusváltást
követően). A tűzhöz rendelt világkorszak vége nagyjából egybe eshet a Hénoch apokalipsziséből ismert Nefilimek és az Úr angyalai
között vívott háború korszakának, ami azután a következő ciklusban a Noéval
fémjelzett vízözön mitologémákkal zárul, ideértve a sumér, akkád, védikus és a
biblikus változatokat is. Az is érdekes, hogy az ó-egyiptomi első dinasztia
alapítójának, mitikus uralkodójának, első Menésznek (magyarul Ménes
birodalma!) a megjelenése is nagyjából a
Kr.e. 3 évezred küszöbére tehető, azaz plusz-mínusz száz évvel cirka 3114
körülre. Persze az ilyen jellegű összevetések történeti igazolása lehetetlen,
hiszen olyan időtávlatokról beszélünk, amelyek egyedül a mítoszok emlékezetében
élnek. Ezzel együtt a mitikus emlékezés, érdekes módon megőrizte ezeknek a
ciklusváltásoknak a kataklizmatikus képét, ami az emberi őseredetnek egy nagyon érdekes alternatív történelmét tárja
elénk, amelyben több teljesen különböző emberi civilizáció követi egymást, a
maga teljesen elkülönülő tudatszintjével. Az emberiség ezen korai
korszakának, és fennmaradt mítoszok párhuzamainak tárgyalása, nem férhet bele
ebbe a rövid tanulmányba.A maják felfogása szerint az emberi
civilizációk sorsát, és rendjét nem önmaguk, hanem bizonyos kozmikus
törvényszerűségek irányítják, amelyek szoros összefüggésben állnak a Nap
kozmikus körpályájával.”
Tehát
úgy tűnik, nem állíthatunk kevesebbet, minthogy szó sincs itt semmiféle
primitív ősemberről és lineáris evolúcióról, hanem – a világegyetem körkörös,
ciklikus, állandóan önmagába ugyanúgy, de mégis mindig másképp visszatérő
mintájához hasonlóan – a civilizációk a különböző világkorszakok különböző
emberminőségeinek megjelenéséről, virágzásáról, majd hanyatlásáról szólnak. És ebben a megvilágításban elképzelhető-e, hogy minden nagy ciklus
vége előtt cirka 2000 évvel megjelenik Isten egy tanító képében, aki „leadja” a
tételsort, majd az idők végeztével ismét visszatér, hogy kikérdezze? :) Váradi Tibor: "Szellemtudomány - Az ember és a
létezés titkai"
c. könyvében is erre utal:
"Az emberiség a görög-római kultúrkorszakban
szellemi mélypontra került,
ahonnan ha nem tud kilábalni, az egész földfejlődés és emberiségfejlődés célja
került volna veszélybe. A beavatottak várták annak az isteni lénynek a
megérkezését, aki képes lesz a megfeneklett emberiségfejlődést ismét a helyes
irányba terelni. Amikor a szellem fénye leginkább elsötétült a
Földön, akkor jelent meg emberi testben a Világ Világossága.
Az Ige testté lett, Krisztus, mint isteni lény a Nap-szférából a Földre
született, méghozzá a több generáció óta előkészített jézusi testbe. Az
ezoterikus kereszténység mindig is tudta, hogy Jézus Krisztus két lény
szent nászából fogant: Jézus volt az emberi oldal (a befogadó), Krisztus pedig
az isteni (a befogadott). A krisztusi lény Jézus vízkeresztjekor kapcsolódott
az emberi testhez, s kettőjük kapcsolata körülbelül három és fél
évig tartott, egészen addig, amíg a Golgota hegyén meg nem történt a
keresztrefeszítés. Krisztust minden korábbi kultúrkorszak
beavatottjai a Nap-szférában látták: az indiaiak Őt nevezték
Visvakarmannak, a perzsák Ahura Mazdának, az egyiptomiak Ozirisznek, a héberek
Messiásnak, a görögök Héliosznak stb. Krisztus olyan új impulzust adott
a földfejlődésnek, amely révén megindult egy lassú, de biztos
felemelkedési folyamat. Általa minden emberi szellembe egy új
isteni szikra került , amit a szellemtudomány Krisztus-impulzusnak nevez.
Az emberiség felemelkedése, az alsóbb testek átszellemesítése, a megistenülés
(deifikáció) folyamata azon múlik, hogy mit kezd az ember ezzel a kegyelmi
ajándékkal, milyen kapcsolatba kerül a Krisztus-impulzussal, hogy képes-e a
szellemből az alsóbb testekbe átvezetni ezt az isteni erőt. A Krisztus-impulzus
mint egyfajta isteni mag mindenkibe el lett ültetve, s az ember feladata, hogy
ezt a magot szeretettel ápolja, gondozza. Ezen isteni mag számára
az önzetlen akarat jelenti a jó talajt, a szeretetteljes érzések a
vizet, a szellemmel áthatott morális gondolatok a fényt. A
Krisztus-impulzussal minden ember megkapta a lehetőséget a Világszellembe való
visszatéréshez, de az emberen múlik, hogy mit kezd ezzel az
ajándékkal. Senkit sem lehet akarata ellenére megváltani!"
Váradi gondolatainak érdeme
vitathatatlan, viszont tudni kell, hogy Rudolf Steiner elgondolásait vette át, és egy dologban szerintem téved: Jézus a zsidóknak nem messiása. Ők
még mindig várják a messiásukat, ráadásul az ő vallásuk szerint a messiás
kizárólag az ő dicsőségükre fog eljönni, kizárólag őket emeli a többi nép fölé
uralkodónak. Jézust, és minden hozzáfogható minőséget elutasítanak, az
egyetemes jólétben nem hisznek. Megfigyelhető a történelemben, hogy Krisztus földi
megtestesüléséhez közelebbi időpontokban a változások nagyobbak, majd a
távolabbiakban egyre halványulók lettek az emberben. Aztán az 15oo.as évekre
elérte az emberiség ismét a mélypontját, és itt egy igazi sátáni ötszáz év
következett, aminek éppen most éljük a végpontját. Érdekes hogy pl. Mátyás
tudta ezt, ezért semmisíthette meg a korona-szertartást, nehogy idegen kezekbe
kerüljön. Aztán az ötszáz év alatt a népek szépen elkezdték gyűjteni a
csoportkarmájukat, és közeledik az idő, amikor ezért fizetniük kell. Azért
vagyunk szerencsés helyzetben mi magyarok, mert sikerült túlélnünk ezt az
ötszáz évet számottevőbb bűnök nélkül, de ugyanezt nagyon sok nemzet nem
mondhatja el magáról. A fizetés pedig nagyon keserves lesz... - legalábbis első ránézésre így tűnik majd a tisztítótűz. :)
A maja kultúrát tanulmányozók közül talán annak lehet a legnagyobb hitelt adni, aki maga is maja-leszármazott. Carlos Barrios, maja pap, spirituális vezető, antropológus, történész véleménye a maja naptárról egyáltalán nem apokaliptikus:
"26.000
év óta most van erre lehetőség, hogy 2012. december 21.-én,
napkeltekor, a nap felkel és metszéspontjában összekapcsolódik a
Tejúttal, és ekkor egy Kozmikus Kereszt jön létre, a Szent Fa, az Élet
Fája megtestesül és emlékeztetni fog mindenkit a világon a szellemi
hagyományokra, és ekkor szívünk is összehangolódik, a galaxis szívével,
és 2012-ben megnyitódik a fény csatornája, és kozmikus energiák
árasztják el az egész Földet, és megtisztítanak mindenkit aki rajta él,
magasabb frekvenciájú sugárzásával. Ez a folyamat már
elkezdődött. A változás gyorsul, és egyre gyorsabb lesz. A Földön élő
emberek érdeke is hogy minél jobb állapotba érjenek el a 2012-es
dátumhoz, annál kevesebben hagyhatnak el bennünket. Egy magasabb szintre
fogunk megérkezni. De kell, hogy sokat változzunk, átalakítanunk ezeket
a rendkívül erős energiákat, mert úgy látjuk, hogy blokkolják ezt az
utat, hogy ne érkezhessünk meg oda."
Én azért továbbra is úgy érzem, hogy a "megváltás" elsősorban Bennünk van, amit bármikor tudunk "aktiválni", de természetesen nem utasítom vissza ezt a kis galaktikus külső segítséget sem... :) Meglátjuk mi lesz...
------- 0 -------
Persze talán azon is érdemes elfilózni, hogy egyáltalán van-e értelme, helye, vagy egyáltalán jelentősége a múlton vagy a jövőn való rágódásnak? A feltárt és sajátosan - apokaliptikusan - értelmezett maja-jóslatokból kialakult hisztéria szerintem nem megoldás, sokkal inkább arra kell megtanítson bennünket ez az egész eseményláncolat, hogy mindig a jelenre kell figyelni, ami épp itt és most zajlik. Véleményem szerint akkor válhat az ember igazán tudatosabbá/felemelkedetté/ötdimenzióssá (kinek kinek hite szerint), ha kiüríti magából a múltból táplálkozó és a jövőn aggódó gondolatait, és letisztultan, lecsendesedvén csak a jelenre koncentrál. Azt hiszem ez igen nagy feladat mindannyiunk számára. Szóval lehet itt aggódni azon, hogy amikor egy hét múlva, 21-én, a téli napfordulón elérjük azt a bizonyos "pontot", amikor többszörös kozmikus együttállások lesznek, akkor mi lesz, de igazából nem is tudunk, és nem is kell "ellene" tennünk semmit. Az előtt állunk, hogy szó szerint együttállásba kerüljünk a Kozmikus (Univerzális), a
Galaktikus (Tejút-galaxis), a Szoláris (Naprendszeri) és a Lunáris (Hold) síkokkal. Ez az az esemény, ami lassan egy
pontba került, ezer éves periódusok alatt, olyan, mint egy Univerzális Fogaskerekek
“elfordulása”. És hogy ennek milyen következményei lehetnek? Csak gondoljunk bele, hogy milyen hatással van az emberekre egy egyszerű telihold, vagy napfogyatkozás - és hogy akkor milyen energetikai hatása lehet annak, amikor a mi galaxisunk közepe, a Nap, a Hold, és a Föld egy vonalba kerül - figyelembe véve azt is, hogy energetikailag ezek mind-mind egy összefüggő fény(energia)láncolat részei. (És az ilyen együttállások vizsgálatakor vajon mennyire hihető a materialista tudósok azon állítása miszerint mindez a precízen és gyönyörűen forgó "gépezet" véletlenül jött létre? :) )
Összefoglalásképpen annyit szeretnék már csak mondani, hogy igazából függetlenül attól, mi történik velünk egy hét múlva, én mindenképpen hálával és köszönettel tartozom az elmúlt évek tanításainak, melyhez jelentősen hozzájárult az - egyelőre - interneten megismert emberek, közösségek tucatjainak gondolkodásmódja, ismeretanyaga, és vitapartnersége. Külön köszönöm az ezen a blogon kialakult remek olvasótábor aktív közreműködését, azt hiszem elég sokat tanulhattunk egymástól - és szerintem az a több mint hatvanezer oldalmegjelenítés a blog májusi indulása óta mutatja, hogy a befektetett munka nem volt hiábavaló. És még ha ténylegesen nem fog semmi különös történni a Korszakváltáskor, én akkor is úgy gondolom, hogy megérte ezeken a dolgokon gondolkodni, vitázgatni, mert szerintem többek lettünk általa. Elindult egy változási folyamat, és ez szerencsére megállíthatatlan, így december 21. után is leszünk valahol, valahogy, nem igaz? :) Nem biztos, hogy Addig jelentkezek már új bejegyzéssel, bár vannak jó témáim, de most már megvárom Ennek a végét. Nem tudom meddig lesz áram, egyáltalán lesz-e (bevásároltatok gyertyából, napelemes lámpából??), tudunk-e majd ezen a módon kommunikálni, de azt hiszem nagyjából sikerült megvitatnunk amit meg kellett, és ha mégis tudjuk ebben a formában folytatni, akkor is azt hiszem lesz mit megtárgyalnunk - Az után. Úgyhogy én még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek aki hozzájárult e kis sziget szellemi emeléséhez, és mielőtt még ennél is jobban sikerülne búcsúzkodóvá és pityogóssá tenni a zárógondolatokat, gyorsan be is fejezem ezzel: szóval bármi is történik 2012.12.21-én, én köszönöm...
