2013. április 30., kedd

Meddig menjünk el a technológia fejlődéssel?

"Haladni kell a korral" 
"Az Önök érdekében"
"Csak Te vagy aki számít!"


Ésatöbbi ésatöbbi. Ismerős szlogenek, igaz? Nem vagyok túl konzervatív, de túl újdonságkedvelő sem. Szeretem a középutat és az értelmes sebességű és irányultságú fejlődést. No de ami néhány területen zajlik, az felháborító és ijesztő is egyben. Hogy miért? Megmondom őszíntén én csak addig tudom támogatni a technológiai fejlődést, amíg olyan eszközöket gyártunk, melyek nem hoznak önálló döntéseket - helyettünk. Ahogy elnézem sajnos eléggé ebbe az irányba történnek a fejlesztések, mármint afelé, hogy az emberi tényezőt minimalizálják, és a technikai eszközöknek egyre nagyobb hatalmat biztosítsanak - az élet minden területnén. Persze nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy vannak területek, ahol szükséges a gép vagy algoritmusok gyorsasága kisebb döntésekben, no de kérem, az emberi jelenlétet tán nem kellene egyre inkább elhanyagolni, mert nem lesz ennek jó vége, mint ahogy arról korábban is már említést tettünk

Kifejezetten utálom még az olyan piszlicsáré eseteket is, amikor például a monitoron megjelenik egy üzenet, hogy "A frissítéseket sikeresen letöltöttük, telepítése megtörtént, a gép újraindítására van szükség". Ki a faszom kérte, hogy töltsd le, idióta? Ki kérte, hogy telepíts bármit is? Ne tölcsé, ne frissülj, ne indulj magadtól, ne csinálj semmit, érted??! Miért nem lehet olyan operációs rendszert gyártani, amelyik "szűzen" indul, és úgy is marad? Nem tölt semmit, nem frissül, nem telepít, és nem basztat semmivel... Mert akkor tele lesz kiskapuval, és lefertőződik a rendszer? Nem lehet, hogy pont a gyártók írják a vírusokat is, hogy állandóan vedd meg a friss programverziót?? Jó, rendben, talán ezeket az elburjánzásokat még általában ki lehet gyomlálni (már akinek van némi tapasztalata), de azért határozottan az "automatizálás" irányába tolják a világot egyesek. Egy másik példa az automatikusan sötétedő visszapillantó tükör. Egyesek hatalmas találmánynak tartják, én viszont úgy vagyok vele, hogy nélkülem ne hozzon döntést egy kicseszett eszköz! Ha engem nem zavar, sőt figyelmeztet a mögöttem jövő autó világítása, akkor ne tompítsa le ezt egy "okos-tükör"! A navigációs szoftverek is baromi jó találmányok, nagyon élvezetes hallgatni egy sejtelmes szőke női hangot, aki közli velem, hogy "a következő lehetőségnél jobbra" meg hogy "újratervezés", csak az a probléma ezekkel, hogy az ember előbb utóbb teljesen függővé válik, és elveszíti a tájékozódási képességét...
  


Szoktak panaszkodni ismerőseim, hogy a kirándulások alkalmával manapság már sokkal többet bámuljuk és nyomkodjuk a kütyüjeinket, mint élvezzük a helyszínt ahol vagyunk. Látni ilyeneket, nem? Amikor a marharépa turista fel se néz a kamera LCD kijelzőjéről, és úgy tölt el egy hetet egy festői tájon, hogy egyszer nem nézett valójában a tájra... Na de ez a kisebbik gond talán. A nagyobbik ott kezdődik, amikor majd közli velünk a kamera, hogy ezt a fjordot nem vette fel, mert nem voltak jók a fényviszonyok... :) Az okostelefonokról már ne is beszéljek... Röhej, de az embert szó szerint kiröhögik, amikor a telefonboltban olyan telefont keres, amelyik nem okos. Olyat, amelyik nem hoz helyettem döntéseket. Olyan nehéz belátni merre felé tart ez az út okostojások ott a boltban? Nehéz felfogni, hogy az automatizálással az embert igyekeznek egyre mélyebbre és mélyebbre sülyeszteni, hogy ne értsen semmihez, ne kérdezzen semmit, sőt még olyan hangulat-szavakat is elsütnek a reklámszakemberek, hogy "ez az önök - a felhasználók - érdekében van így", meg hogy "kényelem" ugye? A nejemnek gallyra ment a régi telefonja, és kénytelenek voltunk venni egy újat, és a boltban döbbentünk rá a keserű igazságra: 

NEM TUDNAK OLYAN TELEFONT ADNI, AMI NEM "OKOS"!!!



Pontosabban tudnának valami nagyon bonyolult utánrendeléssel, három-négyszeres áron, stb., magyarán arra ösztökélnek - kényszerítenek, hogy mindenképp ezt a szart vedd meg. És az igazán izgalmas tapasztalatok csak ezután következtek! Kábé 3-4 óra szarakodással és gyomlálással tudtuk csak beállítani, hogy NE legyenek folyamatos internet kapcsolatban a futó alkalmazások. Ne frissítsenek állandóan. Ne töltögessenek, ne wi-fi-zzenek, ne ajánljanak semmit, és ne vásároljanak semmit. Nekem nem volt ilyen jellegű tapasztalatom eddig, és elképesztő b+, hogy az "internet beállítások" menüpontban ez a fos okos telefon kapásból felugrik a netre, anélkül hogy erre bármiféle utasítást kapott volna éééééés kapásból töménytelen játék letöltésére invitál. Engem inkább irritál...
Szóval nem egyszerű az eset. Helyettünk hoz döntéseket, és még ennél is nagyobb baj, hogy kizárólag a szórakozás irányába! Egy igazán okos telefon nem biztos, hogy végletekig lebutított felhasználóknak kellene készüljön, hanem az lenne a célszerű, hogy biztosítsa a lehetőségét a testreszabásnak - de nem csak felületi, kinézeti szinten, hanem mély programozás szinten. Na, erre persze várhatok, mert nem erre megy ez a piac, hanem teljesen más irányba. Olyan irányba, amely út végén vannak a professzionális mega-multi-kulti-gyártók (diktálók), meg a csont-hülye fogyasztók (virtuál rabszolgák). Más nincs.Az újvilágrendi programba természetesen ez úgy passzol mint róka a lyukba.

Végletekig specializálják a szakmákat is, nehogy esetleg legyen néhány tag, aki fentebbről nézi és átlát bizonyos összefüggéseket. Nem, ilyenre nincs szüksége az ÚJV urainak, csak engedelmes, specializálódott, bekussolt, lebutított munkásra. És sajnos ilyeneket okád ki magából a Gyár. Tök mindegy hány iskolát végzett és hány diplomája van.

Olyan fejlesztésekről is hallani, ahol az emberi tudat és a számítógép teljesen összekapcsolva dolgozik. Ez nyílvánvalóan megint valami kurvára természetellenes, teremtés-ellenes tevékenység, hiszen ez bár egyfajta beismerése a közös Tudatmező létezésének, ám e mellett, vagy inkább ezzel szemben egy - az eredetihez megszólalásig hasonlító, de - lemásolt, virtuálisan kiépített tudat-világot hoznak létre. És nem kétséges, hogy efelé igyekeznek terelgetni az emberiséget is, egy alternatív, virtuális realitás felé, melyben "természetesen" már ki van zárva a Teremtői energia és bölcsesség, és tökéletesen kontrollálva van minden a programozók által (bárkik is legyenek azok). Nem jó irány ez kéremszépen, nem túl jó. És nem tudni meddig menetelünk még ebbe az irányba... Csak azt tudni, hogy ennek az útnak pokoli jó a marketingje...



Persze az is lehet, hogy csak én dramatizálom túl a dolgot. Lehet, hogy az emberek többségének megfelel és kényelmes ez az út, ahol ő mint fogyasztó teljesen mentesül mindenféle felelősség alól, és egy kényelmes, a valóság szempontjából ingerszegény, viszont virtuális szempontból csurig ingerelt vájatban menetelhet előre a... vágóhídra. No nem. Én, köszönöm, nem kérek ebből. De talán van másik út...? Meddig menjünk, meddig mehetünk el a technológiai fejlődéssel? Egyáltalán szükséges-e és egészséges-e ez az állandóan kikényszerített, de kizárólag technológiai jellegű fejlődés? Ez az út tényleg a csillagháborús 4D jövőbe vezet? Hát erre akarunk menni? Vagy mindenki kap egy döntési lehetőséget? Vagy már meg is kaptuk, eldöntöttük? Jó lenne tudni...

Amíg kénytelen vagyok, benne élek ebben a rendszerben, de az igazat megvallva szarok az egészre. Pakolom a tűzifát be a helyére, rakom el a palántákat a földbe, és igyekszem távoltartani a családomat a túlzott "kütyü-függéstől". Mást nem igazán tehetek egyelőre.

2013. április 29., hétfő

Csak úgy: Boytronic - Luna Square

Nem kifejezetten az ilyen szikrázó napsütéses napok időtöltésére alkalmas ez a dal, amikor a tavasz érdeklődés hiányában történő elmaradása miatt berobbant a nyár és annyi a ház körüli és egyéb munka, hogy szinte jól esik az embernek bemenni a munkahelyére pihenni - már akinek még van. Na, vissza a művészethez: ez a zene nekem 2, azaz kettő másodperc alatt képes visszahozni a teljes nyolcvanas évek hangulatát! Ha nosztalgikus hangulatban lennék, azt írnám "azok a régi szép idők", de mivel nem vagyok abban a hangulatban - mert minden porcikám sajog a kapálástól és tűzifa pakolástól :), - ezért csak azt írom: de szép is volt ott az általános iskolai tornacsarnokban pogózni ezekre a zenékre - szigorúan selyemingben és vászonnadrágban! Emlékszel? És vicc az egészben, hogy bár mindenki könyökkel és térddel hadakozott vad extázisában, de valahogy mégsem sérült meg senki - akkoriban még tudtunk vigyázni egymásra..., - vagy ha igen, akkor is hamar rájöttünk, hogy az ember nem cukorból van, több mindent kibír, mint hinné.

Emlékszem a haverra, akinek a környéken (több paneltömböt is beleértve) elsőnek és egyedül volt HI-FI lejátszója. Emlékszem erre a dalra, amikor berakta a BASF kazettán, hogy letaglózott. Emlékszem a kis led kijelzőkre, melyek minden egyes dob ütemnél kiugrottak a zöld, majd a sárga, és a piros tartományba is. Jól emlékszem arra a szerencsétlen csótányra is, mely valószínűleg csak a zene hangerejétől megrémülve keresett volna menedéket, s melyet ott nyomtam el puszta kézzel a szőnyegpadlón, a haversrác teljes megrökönyödésére. Emlékszem milyen jót szórakoztunk anyáék dezodorjával és a bátyámtól csórt öngyújtóval, és hogy kikaptunk miatta! Emlékszem a boltból lopott tejporra, két pofára tömtük, és emlékszem a Technokol Rapid semmi másra sem hasonlítható szagára a töltés mögött. Emlékszem a gondtalan, hosszú nyarakra, a kis fekete hajú gyönyörű lányra a strandon. Jól emlékezem. De jó e ez nekem...?


És akkor következzen a dal, ami a velem egykorú generációnak, és a hasonszőrű érdeklődési körűnek kettő másodperc alatt visszahozza azt, ami visszahozhatatlan. 


A dal szövege - sok korábbi esethez hasonlóan - csak most "esett le", vagy csak most mondott mást, mint amit anno... (igaz, annak idején a töredékét értettem csak az angolnak, meg nem volt gugli, ugyebár a dalszöveg szintén kettő másodperc alatti megkereséséhez...). Szóval sok mindenről szól ez a dal, és sok mindenről üzen itt a Mágia  Korának kezdetén - nem csak keresztényeknek! :)


Boytronic - Luna Square


There's a man who waits in the shade Van egy férfi, ki árnyékban vár
He don't look like us Nem hasonlít ránk
But his eyes are sparkling in the darkness De a szeme szikrázik a sötétben
You can't say how old he is Meg nem mondod hány éves
The years can't hurt him Az évek meg se látszanak rajta
He knows the magic that makes images Ő ismeri a mágiát, mely a képeket készíti
He don't look rich Nem tűnik gazdagnak
But it seems there's forbidden treasures De úgy tűnik, elrejtett kincsek vannak
And he's the one who knows the secret way És az odavezető titkos utat egyedül ő ismeri
Time has come to take care Eljött az idő, hogy vigyázz
Turn around and run but Fordulj meg és fuss, de
If you don't Ha nem teszed
You'll have to hear the words he'll say: Hallanod kell majd a szavait


Ride to the white zone! Vágtass a fehér területre!
Follow the stairs! Kövesd a lépcsőket!
I'll wait for you at Luna Square! Én várni foglak a Luna téren


He will teach you all his spells Ő meg fog tanítani minden tudására
How to turn dust into gold Hogyan változtass porból aranyat
The path to heaven and to hell Hol az út a mennybe és a pokolba
To be strong and to behold Hogy légy erős és szemlélő
To delude the wealthy man, Hogyan játszd ki a gazdag embert
To seduce his virgin maid Hogyan csábítsd el a szűz szobalányát
How to curse the magic ban Hogyan átkozd el a mágia tilalmát
How to raise his limits great. Hogyan emeld a határait magasba


Ride to the white zone! Vágtass a fehér területre!
I will be there Én ott leszek
I'll wait for you at Luna Square! Én várni foglak a Luna téren!


There are sparkles in your eyes Már neked is szikrázik a szemed
You enjoy your mighty life Élvezed erős életed
By and by Lassacskán
The years weren't dry Az évek nem száradnak
You're in a state that you can't die Abban az állapotban vagy, ahol nem tudsz meghalni
All your tries are in vain Minden próbálkozás hiábavaló
You must go the dusty way Végig kell menni a poros úton
You are waiting in the shade Várni fogsz az árnyékban
You will be the one who'll say: És te leszel az egyetlen, ki mondja:


Ride to the white zone! Vágtass a fehér területre!
Follow the stairs! Kövesd a lépcsőket!
I'll wait for you at Luna Square! Én várni foglak a Luna téren

2013. április 25., csütörtök

Kódfejtőknek: Adam song

Adam, vagy Mada?
Egyszem bevillan 0:03?
He is the One?
Adam & You? Ádám és Te?
Only care for You? Egyedül Ő vigyáz rád?
The new Adam? Az új Ember?
0:28-nál új világrendi lakótelep, virtuálisan mátrixosra megépítve? Ádám és Te?



Kösz, nem.

2013. április 22., hétfő

A Pitypang Napja

 
Van valami megmagyarázhatatlan mágia a tavaszi bezsongásban. Nem csak a kimerült testnek esik jól a napfény. Nem csak a virágok illata van a levegőben, és nem csak a millió színben pompázó ingerlő színek látványa sokkol, és persze nem csak az egyre többet mutató hölgyek keltenek hormontúltengést, hanem valahogy olyan az egész mintha hirtelen kapna az ember egy adrenalin-injekciót, ami arra ösztökéli, hogy menj, csináld, élj, az a dolgod b+! Vasárnap, ebben a ragyogó, gyönyörű időben kivonult az utca népe - már aki nem épp Árpi felvonulásán vett részt - , és veszettül elkezdett füvet nyírni. Akár a cserebogarak, kiröpültek a kalitkáikból hetek óta nem látott szomszédok, mindenki mosolyogva köszöntötte egymást nemi, faji, vallási, nemzeti, etnikai hovatartozás, bőrszín, egészségi állapot, világnézeti meggyőződés, politikai irányultság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül, majd ki-ki beröffentette a saját praktikeres/obis/metrós fűnyíró gépét energetikai besorolásra (benzines, villanyos) való tekintet nélkül. Igazi egységélmény volt! És igazán megnyugtató volt hallgatni a fűnyírók döngicsélését is, és olyan nagyon nem is volt nehéz párhuzamot vonni a rovarok tavaszi kirajzásával. Az örömbe némi üröm is vegyült, hiszen a legtöbb ember még csak bele sem gondol, hogy az emberi tevékenység talán egyik legpazarlóbb esete maga a fű gondozás. Hogy miért? Nos, ahhoz hogy jól nézzen ki, a következőkre van szükség (legalábbis a városból kertvárosba költözött újgazdagnak ezt a programot sikerült beadni a különböző gyártóknak):
- műtrágyázás
- gyomírtás
- benzin / kenőolaj / áram
- szellőztetés (munkagéppel, esetleg gereblyével)
- számos munkaóra
És ha ez még nem lenne elég, emberünk nagy okosan egy műanyag zacskóban el is viteti kukással (benzin!) a levágott füvet, a számos tápanyagával együtt. Tehát mi is történik? Egy rendkívül nagy fokú anyagcsere, ami nagyjából így írható le:

FÖLD ÉLTETŐ TÁPANYAGA, TERMÉNYEK, ÁSVÁNYOK, VITAMINOK - el a kertből
VEGYSZEREK, KŐOLAJ-SZÁRMAZÉKOK - be a kertbe
És persze néhány év után csodálkozik emberünk, hogy miért olyan terméketlen és szar a kertben a föld.

Na most e - gyártóknak kétségtelenül hasznos - program mellet létezik egy alternatív program is. Nem kell hozzá semmilyen iskolát elvégezni, csupán használni azt amit ingyen kaptunk a fejünkbe. Nem elvitetni a füvet! Komposztálni! Otthagyni, ahol levágtuk! Még az is 100x jobb, mint folyamatosan kiüríteni a föld tartalékait. Én például idén kitaláltam, hogy tojok a szagokra, és a benti gazt/füvet/háztartási komposzt anyagot a kert egyik sarkában, a kerejtésen kívüli füvet és gazt a kerítés mellett fogom gyűjteni. Remélem nem fog szemet szúrni a közterület felügyeletes faszkalapoknak az a kis kupac... Ha mégis, hát majd növeljük azt a kupac méretét. :) Itt jegyezném meg, hogy nem hinném, hogy nagyanyáinknak valaha is eszébe jutott olyasmin aggódni, hogy a porta elé rakott holmit valami mondvacsinált hatóság majd jól leellenőrzi és a statisztikai adatok javulásának reményében jól meg is bünteti a gazdát.

És hogy aktuálisak legyünk nézzük meg mit is tehetünk még a Föld Napján - no nem a grínpísz kedvéért, hanem csak úgy magunkért. Ma kerékpárral mentem dolgozni, és ha kellően kitartó maradok, akkor ezt a merész vállalást őszig igyekszem tartóssá tenni. Apropó! Nem tudom kinek vált szükségessé pumpát vásárolni mostanában, de meg kell mondjam piszok nehéz jó minőségű (értsd: nem műanyag, egy évre) tartós pumpát beszerezni. Egyik szomszédomnak van egy kb. 40 éves autóspumpája, de azon még nem hagyott nyomot az idő. Igaz, hogy a leglényegesebb alkatrészek fémből és gumiból vannak. A mostaniak meg műanyag vacak tömegtermékek, hogy nyelnék le a fogyasztói társadalom kiagyalói! No, elég az hozzá, hogy mivel a régi kis "egykezes" alumínium pumpám annak rendje és módja szerint felmondta a szolgálatot, haladéktalanul be kellett szereznem egy másikat, de ha már lúd legyen kövér alapon úgy gondoltam, legalább 10 évre le kéne tudni ezt a beszerzést. Sőt, ha már pumpa, akkor valami univerzális fajtát gondoltam, amivel nem csak az autót, kerékpárt, de a labdát, matracot, stb. is fel lehet fújni. Nos, gondoltam ebben a jó kis fogyasztói társadalomban már minden ki van találva és ez is - hát nincs. Illetve ki van, de kell hozzá némi utánajárás, mert természetesen ahol a pumpát árulják, ott - mint a tapasztalat mutatta - a legritkább esetben sem tudtak róla, hogy létezik olyan "kit" (eszközkészlet), ami szinte minden felfújni-való problémára tud megoldást. Nnna jó, a plasztikai sebészek munkáját talán még nem helyettesíti... illetve a fene tudja ki mivel próbálkozik ráérő idejében... 

Szóval ott tértem el a témától, hogy a cserebogár kollektíva megmozdulásának hatására, valamint a fű méretére való tekintettel elkezdtem idei fűnyírást, amikor észrevettem, hogy szinte néhány nap alatt egy gyönyörű gyermekláncfű (fedőnevén: pitypang) rét keletkezett a kertben és kint az utcán is. Százával virítottak a szikrázó napsütésben a napsárga kis virágok, olyasféle rendezetlen rendezettségben, amire csak a Természet képes. S ekkor vágott belém a felismerés, hogy ezt biza főben járó vétség lenne levágni, mint egy disznót. Gyorsan kutatni is kezdtem pitypang receptek után (google, a barátod), és kiderült baszki, hogy a mai életfelfogás szerinti írtandó gyomnövény igencsak rengeteg dologra használható. Szinte bármilyen réten megtalálható. A gyermekláncfű kiváló vértisztító és vizelethajtó, serkenti a máj és a vesék működését. A gyermekláncfű számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz: vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket, mangánt, B-vitamint, C-vitamint, A-vitamint, D-vitamint. A pongyola pitypang minden része gyógyhatású, így a virágokból készült szirup is tartalmazza mindazt a jót ami ebben a gyom-gyógynövényben található. A szirup íze hasonlít a mézhez, a felhasználása is azonos a mézével. Csurgathatjuk kalácsra, vajas kenyérre, rakható süteménybe, teába is. A leveléből salátát, főzeléket, teát és még ki tudja mi mindent lehet készíteni. 
Itt van néhány tipp: 
Annyira belemerültem a kutakodásba hogy észre sem vettem, hogy a kint döngicsélő fűnyírók mintha egyre  közelebbről hallatszanának... Villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy valaki az én portám előtt nyírja a füvet, pont ott ahol a pitypang rét elterült! Lélekszakadva kirohantam és látom, hogy a sejtés beigazolódott, az egyik kedves szomszéd rendkívül nagy lelkesedéssel nyírja a házunk előtti füvet, derékból elkaszálva a helyes kis sárga virágokat... Sejtésem sincs milyen fejet vághattam, de az tény, hogy szomszédom elé vágva, a repülőgép anyahajók felszállás-irányító személyzetét meghazudtoló karmozdulatokkal adtam értésére, hogy itt áll az az ember, akin csak egy csapat sherpa kíséretében merhetsz átmenni... 
Sikerült. Leállt a fűnyíró. 
- Mit csinálsz??! - üvöltöttem.
- Csak segítek - hebegte a szomszédom - úgy hallottam beteg a gyerek, gondoltam lenyírom helyettetek. 
- Kösz, nem kell - mondtam megenyhülve. - De tényleg. Rendes vagy.
- Bocsi, bocsi.
- Tudod, ebből akarok mézet csinálni...
- Óóóó. Bocsi, bocsi.
Persze tudom én honnan fújt a szél. Vannak szomszédok, akik a létező összes keresztet be szokták gyűjteni az allergiavizsgálaton, és nekik még akkor is taknyuk-nyáluk egyben van, ha csak kinéznek a zárt ablakon. Hát igen, népbetegség, szokták mondani. Hja, Géczy Gábor meg azt szokta mondani, hogy talán nem kéne egész nap gipszkartonok meg betonok között, a légkondi alatt ülni az irodában, sterilen, majd beülni a légkondis autóba és hazamenni a gipszkartonok és betonok közé, a légkondi alá tévét nézni. No nem akarok én senkit bántani, mert nagyon rendes szomszédaim vannak, és kurva szar mindenre allergiás lenni, de hadd tegyem hozzá: én magam is elkezdtem azzá válni, aztán idővel felismertem a kutyaharapást szőrivel mondásunkban eredő ősi bölcsességet. Néhány napja, mióta a tavasz robbanásszerűen beköszöntött és a természet okádja magából a szebbnél szebb virágokat, azóta én is nehezen nyelek, és takonypóc-öcsi vagyok, de fogtam magam és jó nagyokat szippantottam a pitypang és a cseresznyefa virágából. Azóta kutya bajom, és még szőr se kellett. 

Szóval vissza a történethez: fogtam a beteg gyerkőcöt, kimentünk és szedtünk vagy 3-4 marék pitypang virágot (szár nélkül) és készítettünk belőle mézet, vagy más néven pitypang szirupot (én két receptből ötvöztem a tudásomat, remélem finom lesz!)
Azóta a gyereknek semmi baja, én pedig bizakodva tekintek a jövő elé, hisz ma is tanultam valamit. Azt hiszem elmondható, hogy ha még nem is az egész Föld járt az eszemben, de ez mindenképpen a pitypang napja volt...

Amúgy meg: 




2013. április 20., szombat

Lazuljunk: Florence + The Machine - Spectrum (Say My Name)

Energikus, "lúdbőr" zene, 
Üzenetek tömkelege, 
Figyuzz most a szövegre, 
Lássuk hamar, érted-e?

"Amikor először idejöttünk"
Éneklik az első sorban
Egy piramist bámulhatunk
Véletlen jött ez, gondolatban?

Egyre többször ily üzenetben
Ugyanaz szól, más köntösben 
(világnyelven szóltak, elvégre)
Tagoltságunknak hamar vége
Egyek vagyunk értsd meg végre
(a műfordítás lekerült az alvégre)   





Eredeti angol szöveg Fordítás by Mazsola  Belemagyarázás



When we first came here Amikor először idejöttünk Nem innen származunk
We were cold and we were clear Hidegek és tiszták voltunk Igyekeztünk békében élni
With no colors on our skin Bőrszínek nélkül Egységben
We were light and paper-thin Fénylőek és papír-vékonyak Fénylények voltunk
And when we first came here És amikor először idejöttünk És amikor idejöttünk
We were cold and we were clear Hidegek és tiszták voltunk Igyekeztünk békében élni
With no colors on our skin Bőrszínek nélkül Egységben
Til we let the spectrum in Míg be nem engedtük a színskálát De itt kezdődtek a problémák: elkülönülés, 


Én sárga vagyok, te barna a kurva anyád



Say my name, Mondd ki a nevem, Vagyok aki vagyok
And every color illuminates, És minden szín kivilágosodik Ha ezt megérted: vége az elkülönülésnek
We are shining, Ragyogunk Újra felfénylünk
And we’ll never be afraid again. És soha többé nem félünk És nincs több szenvedés



Say my name! Mondd ki a nevem! Ha megértesz!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik! Látni fogod az Egységet
We are shining! Ragyogunk! Újra felfénylünk
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk! És nincs több szenvedés
Say my name! Mondd ki a nevem! Ha megértesz!
As every colour illuminates! Amint minden szín kivilágosodik! Látni fogod az Egységet
We are shining! Ragyogunk! Újra felfénylünk
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk! És nincs több szenvedés



And when we come for you, És amikor majd eljövünk érted, A fátylon túlról megérintenek
We’ll be dressed up all in blue, Mindannyian kékbe öltözünk a vizilények?? Kékvérűek??
With the ocean in our arms, Az óceánnal a karjainkban (vízből épül fel az ember is…)
Kiss your eyes and kiss your palms. Szemedet csókolva, kezedet csókolva Tisztelve minket embereket
And when it’s time to pray, És amikor eljön az ima ideje A végidőkben
We’ll be dressed up all in grey, Mindannyian szürkébe öltözünk Elridegülünk? Jönnek a szürkék?
With metal on our tongues, Fémmel a nyelvünkön Biorobotok leszünk?
And silver in our lungs. Ezüsttel a tüdőnkben ? Telefonos segítséget kérek Vágó úr!



Say my name, Mondd ki a nevem,
And every color illuminates, És minden szín kivilágosodik
We are shining, Ragyogunk
And we’ll never be afraid again. És soha többé nem félünk



Say my name! Mondd ki a nevem!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!
Say my name! Mondd ki a nevem!
As every colour illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!



And when we come back  És amikor majd visszatérünk Ez nincs benne ebben a remixben
we’ll be dressed in black! Mindannyian feketébe öltözünk csak az eredeti dalban, de azért
And you’ll scream our names aloud! És ti hangosan üvöltitek a neveinket érdekes mondanivalója van, nemde?
And we won’t eat and we won’t sleep! És nem fogunk enni, nem fogunk aludni Nem lesz szükség 3D energiára
We’ll drag bodies from their graves! Kihúzzuk majd a testeket sírjaikból És a Feltámadás…
So say my name, Tehát mondd ki a nevem,
And every color illuminates, És minden szín kivilágosodik
And we are shining, Ragyogunk
And we’ll never be afraid again, És soha többé nem félünk
Say my name, Mondd ki a nevem,
As every color illuminates. Amint minden szín kivilágosodik



Say my name! Mondd ki a nevem!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!
Say my name! Mondd ki a nevem!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!



Say my name! Mondd ki a nevem!
We are shining! Ragyogunk! Végre!
Say my name! Mondd ki a nevem!
Say my name! Mondd ki a nevem!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk! Alig várom…

2013. április 18., csütörtök

Occupy Hősök Tere

Hasonlóan hozzám, másoknak is el szokott gurulni a gyógyszere (egy helyen azt olvastam magamról, hogy "nem értek mindennel egyet vele, és néha kicsit túlpörög, de döbbenetesen jó meglátásai vannak" :) ), azonban időnként még a hasonszőrű "elborult" elmékben is összeáll egy-egy kristálytiszta kép egy-egy adott helyzetről. Most egy ilyen képet szeretnék megosztani, mert igencsak pontos, logikus és tiszta gondolatmenetet írt le a 2012.blogol-os srác.



"Több mint négy évvel ezelőtt, mikor írni kezdtem a 2012 Blogot, a legelső nagybejegyzésemben, még az Irányítókról szólót is megelőzve, a bankrendszerről írtam, Terria és Lerzia meséje címmel. Akkor ez a történet még ez maga volt az összeesküvés-elméletek szent grálja, sőt, kirívó antiszemitizmus és minden egyéb volt, nem véletlenül született meg látszólag fiktív történet formájában, amelyről aztán az olvasó eldöntheti, mekkora a valóságalapja.

Most, 2013-ban kicsit máshogy állnak a dolgok, lényegében azonban sajnos mégsem. Annyi történt, hogy mostanra a gondolat szalonképes és közkeletűvé vált – túlvagyunk az Occupy Wall Street tiltakozási hullámán, Drábik Jánost képernyőre engedik, újabban Kásler Árpádot és Damm Andreát is, sőt, már a 12 éves kislány is érti, hogy a bankok tehetnek „mindenről”, akik „a semmiből állítottak elő” pénzt. Bár, mint a meséből kiderül, ez kissé bonyolultabb, dehát ha így megérti mindenki, akkor mondjuk így.

Ami tehát egyértelműen látszik, hogy a média- és pénzhatalom meg akarja ismertetni az emberekkel széles tömegével a bankok „mesterkedéseit”, legalábbis nagyjából – de legalábbis azt akarja, hogy az érzelmi viszonyulás a bankok irányában meglehetősen negatív irányba tolódjon a társadalomban. Tudván, hogy a hatalom előszeretettel szervez forradalmakat önmaga ellen, ez nem is meglepő.

Amit nem értek, hogy néhány egyszerű hatalomgyakorlási minta felismerése miért olyan nehéz, mikor annyian oly sok éve beszélünk róluk, itthon és külföldön. Itt van például a probléma-reakció-megoldás. Ennek a visszafejtését – figyelem, szájbatalpaló következik – mindig a végéről kell kezdeni! Azon egyszerű oknál fogva, hogy a megtervezésük is így zajlik. Először kitűzzük a célt, majd megtaláljuk azt a problémát, amelynek megoldása a cél, a kettő közé pedig, hogy a játékba bevonjuk az embereket, kidolgozzuk a reakciómenetet.
 
Tudjuk, hogy mi a cél, nem? „Globalizált”, valójában centralizált, a jelenlegi mutyizás helyett nyíltan központból irányított globális politikai-gazdasági rendszer felállítása. Ennek legfőbb alapkellékei: globális törvények, világkormány, világrendőrség, központi világbíróság, globális központi bank. Ha már a bankrendszerről van szó, bennünket nyilván az utóbbi érdekel elsősorban. Bár a pénzügyi jogszabályokat is „harmonizálni” (centralizálni) kell majd végül, hogy igazán jól (iiletve rosszul) működjön a dolog.

Itt vannak ezek a szemét, önkényeskedő bankok, akik azt csinálnak, amit akarnak, egyoldalúan változtatgatnak szerződéseket, kilakoltatják világszerte emberek millióit? Megoldás: meg kell regulázni őket! Regulázni, úgymint, rendszabályozni. A tevékenységüket figyelő és korlátok közé szorító felügyeletre, felettes szervre van szükségük! Ez pedig csak globális szinten kivitelezhető. Ha ez megvan, akkor nincs több kilakoltatás, és nincs több válság, mert ugye azt is ezek a szemetek okozták a leprikóndollárjaikkal...

És teljes a képlet. Probléma: devizahitelek, FEMA táborok és egyéb borzalmak; reakció: occupy wall street „baloldaliaknak”, alkotmányozó skandálás árpádsávokkal „jobboldaliaknak”, ami mind-mind a világon semmit nem ér el, majd jön felülről a hatalom és jól megadja nekünk a megoldást: központi világbank. És aztán persze világkormány.




Ennyire nehéz volt megfejteni? És akkor megy a találgatás az internetes fórumokon, hogy vajon Kásler Árpád a hatalom embere vagy becsületes hazafi. Mit számít ez, amíg pontosan azt teszi, amit szerepe szerint tennie kell: reagál! Hogy saját legjobb meggyőződéséből, vagy felsőbb parancsra, az mindegy a hatalom szempontjából. Reagál, ahogy az alattvalók mindig is szoktak. Segít meglépni a második, a legkritikusabb lépést, a reakcióét, ahol a hatalom kiadja a kezéből a labdát, ahol az embereknek kell megmozdulniuk, hogy aztán a megoldásról érezzék, hogy az ő akaratukból és értük történik.

Természetesen egy globális központi bank létrehozása a világon semmit nem fog megoldani a valóságban, mert nem arra találták ki. Arra találták ki, hogy ne kelljen már ezt az önmagunkkal versengős színjátékot játszani, hanem végre egy franchise-ba tömörülhessen a világ összes nagy bankháza, még ha különböző cégnevek alatt is. Elvégre ha bemész egy CBA-ba, ugyan nem érdekel, milyen kft a tulajdonosa és üzemeltetője annak a boltnak, a CBA logó az CBA logó, és kész. A globális-centrális bank logója pedig biztosíték lesz majd az ügyfélnek, hogy embercentrikus és tisztességes bankolás folyik odabent – amíg nem jönnek még durvább válságok és még tömegesebb kilakoltatások."

Forrás: http://2012.blogol.hu/read?perm=4040111#logdrb

Fentiekkel tökéletesen egyetértve azért szerintem - a materialista magyarázatok mellett - van ennek az egész occupy-sorozatnak egy szellemi-energetikai célja is. A tömeg képes elvezetni felgyűlt energiákat, sőt egyfajta nyomás-levezető szelepként is működik. Kimentünk, jó sokan voltunk, kiabáltunk egy sort, majd kellemes érzésekkel hazamentünk. Igen, megtettük, amit meglehetett tenni. Nos igen, pont így gondolkodik az elit is, csakhogy mit tettünk igazán? Változott a rendszer? Nem? Ja, akkor az egész illúzió volt csupán, nem? Az egyik csicskájuk is nyilatkozta nemrég, hogy "Tüntetni fognak. Igen. És? Majd hazamennek." Hát igen, hát igen, hát igen. Így működik ez a akció-reakció-ellenreakció, sőt erre számítanak, erre terveznek is. Ezt a csatát ellenfeleinkkel kizárólag szellemi síkon lehet megnyerni, materiális eszközeink alkalmatlanok erre, és le is vagyunk maradva pár ezer évvel. Szóval én - bár egyetértek a tüntetők jelmondataival, és érzéseivel - mégis a szellemi megvilágosodás útját javaslom a kukaborogatás helyett. Persze ki vagyok én, hogy megmondjam merre vonuljon a tömeg? Nyílván arra fog menni, ahonnan azt hallja, amire vágyik. Még akkor is ha ez az út a vágóhídra vezet... Sajnos, vagy nem sajnos, de ez így van: szűk az a bizonyos kapu, nem mehet át mindenki egyszerre...