Az utolsó megtervezett véres forradalom megemlékezésének ünnepén arra gondoltam mi se lenne aktuálisabb, mint beleásni a szart a földbe. Szimbolikus értelemben véve ez csak annyit jelent, hogy mostantól szarok a Mások által megrendelt forradalmakra, még arra is, amelyik egy karnyújtásnyira van az időben, és oly áhítattal kell kezelni, hogy majd megszakad az összes párt a nagy igyekezetben, egymást túlharsogva Budapest főterein - e helyett inkább azt csinálom, amit dédapáim 100 éve, 1000 éve, és 10 000 éve is csináltak: beásom a szart a földbe. Őseim meghosszabbítása vagyok, és már látom merre mutat ez a vektor: itt maradok. "...ha senkinek, írjad". A parasztbácsi szél cserzette arcán, a szomorú szemek alatt bujkáló mosoly vagyok én. Vörösbor vagyok, a száraz fajtából. Por vagyok, a kötött agyag fajtából. Állóvíz vagyok. Makacs öszvér. Akácfa, rózsatövis, bogáncs. Miért írom ezeket? Csak mert amióta az eszemet tudom arra sarkall az országos viszonylatban vett környezetem, hogy ha boldogulni akarok, akkor hagyjam el ezt a hazát ("ha nem tetszik, el lehet innen menni") - ám ennek ellenére én balga módon nem kívánok eleget tenni a minden szálon érkező késztetésnek, és inkább maradok - tovább szopni itt a cumit. Miért? Mert itt a házam, ez a hazám. Birodalmak jöttek, birodalmak estek szét, tankok jöttek, tankok mentek, bankok jöttek, bankok mennek, arcok jöttek, arcok mentek, rendeletek jönnek, rendeletek mennek, de egyvalami itt maradt: a gyökerek. És ezek a gyökerek kitéphetetlenek. És hogy hagyhatnám el a gyökereimet, amikor azokból nőttem ki?? De a gyökereket táplálni kell! És nincs finomabb táplálék nekik, mint a szar, amitől mindenki undorodik, ami mindennél büdösebb és visszataszítóbb. Ürülék. Űr-ül-ék. Zászlólobogtatás és hajráviktorozás helyett inkább a gyümölcsfák tövébe az év során levágott fűből összeállt trágyát ástam be, a konyhakertbe a komposzt-trágyát. Minden szar itt keletkezett, és itt is ástam el. Újrahasznosításra. Úgy vélem eljött az ideje, hogy a múlton való kesergést szarjuk ki, majd tegyük el a megfelelő helyre, egy szép gyümölcsfa tövébe, ássuk bele, és hagyjuk dolgozni a természetet, Ő majd tudja mit kezdjen vele. Elég volt a forradalmakból! Elég volt a keserűségből, és elég volt Erkel szomorú dallamaiból! Mert miről is van szó? Gondolom mindenkiben ott a dallam, így nem lesz nehéz dolgom:
Ugyan ki ne gondolt volna még arra, hogy az egész élete egy álom, modern kifejezéssel élve egy mátrix? Ugyan kinek nem jutott még eszébe, hogy mindaz amit lát, s mindenki, legyenek azok bármilyen valóságosnak tűnő szereplők életünk történetében, csupán káprázat? Kinek nem furdalta még az oldalát az a kérdés, hogy mindabban a történetben mely velem játszódik, egyedül én vagyok valós és mindenki más csupán az elmém szüleménye? Szerintem ez a gondolatsor mindenki fejében átvillan legalább egyszer az életében, csak míg valakik elsuhanó, felejtendő marhaságnak tartják, addig mások igen komolyan fontolgatják a "szimuláció az egész élet, élőkkel és bábokkal" kérdéskört. Abban azért többé-kevésbé már egyetértettünk itt szinte mindannyian, hogy a három dimenziós világunk leginkább egy számítógépes szimulációhoz hasonlít (nem véletlenül képeztük le ennek egy alacsonyabb szintjét a saját eszközeinken, hiszen az ember mindenben próbálja leutánozni a teremtést) - tehát a 3D-s világ nem valós, hanem egy kivetítés / hologram, ahogy ezt alátámasztani látszanak a legújabb kvantumfizikai eredmények is, valamint megszámlálhatatlan művészi alkotások is, azaz emberek intuitív, látnoki megnyílvánulásai. Na de! Ha ezt elfogadjuk, akkor talán abban is érdemes elgondolkodnunk, hogy ha a "játszótér" nem valós, akkor lehetnek olyan szereplők is akik szintén nem valósak. Bábok. Karakterek. NPC-k. Nem játszható karakterek, melyeket a program irányít. Hihetetlen? 10 éve még hihetetlen volt beszélni a kvantumfizikáról is általános környezetben, most pedig léptem nyomon beleakadok. Na de honnan tudhatnánk, hogy a játékban ki az élő, és ki a bábú? Honnét tudhatom, hogy én élő vagyok-e, vagy bábú? Vagy vajon mindenki bábúként indul, magjában őrizve a potenciált, hogy később élővé válhasson? Ennek a kérdéskörnek próbáltunk utánajárni kedves Shaulával ebben a bejegyzésben (a "szokásos" párbeszéd formájában), több kevesebb sikerrel, hiszen ez már az a határterület, amelyen az elme és a szavak világa megbicsaklik, és csak a megérzéseinkre hagyatkozhatunk a továbbiakban. Mindenesetre szerintem vannak benne hátborzongatóan, libabőrt kiváltóan, mégis mindannyiunknak ismerős részek, és ez tényleg a meseszoba valódi profilja, ebben az irányban kell tovább gondolkodnunk.És aki még esetleg nem jött volna rá: ennél a sorozatnál a címben lévő "meseszoba" nem ezt a blogot jelenti. Illetve ezt is, de egy jóval kiterjedtebb értelmezésben...Ha érdekel kedves Olvasó, mit hoztunk ki ebből, akkor ne tétovázz, olvasd tovább! A sorozat előzményeihez híven nem lesz rövid... :)
El voltam tűnve egy hétig, de úgy látom ez nem befolyásolta a közönséget, szépen folyt a társalgás, és ennek örülök! Mivel ez elvégre egy internetes napló, ezért úgy vélem néha adnom kell egyet a személyes élményeknek is. Szóval! Hosszas és "körültekintő" szervezés után fogtuk magunkat, és a fél házat bepasszírozva a kocsiba, elindultunk a kiccsaláddal 5 kemény napra a Balatonra. Nemrég értünk haza, így amíg friss az élmény, ebből a viszonylag szar nyaralásból szeretnék most valami vicceset kihozni. Legalább utólag röhögjek rajta, ha már menet közben nem sikerült maradéktalanul. De nem csak valami unalmas élménybeszámoló következik, hanem néhány érdekes megfigyelésemről is igyekszek képet adni a kedves olvasóknak - már annak akit érdekel.
Paul Random hétfő hajnalban a szokásos módon dühösen csapott le a mobiljára, és a szokásos módon nem sikerült elvétnie a "szundi" gombot. Idegesítette, hogy sosem sikerül pont a megfelelő pozícióban megkoccintani a képernyőt, ráadásul mióta érintőgombos készülékre cserélték mindenki telefonját a hivatalban, azóta még az a jó öreg megnyugtató kattanás is eltűnt a "gombok" használata közben, mely a sikeres műveletet volt hivatott jelezni a sötétben matató ujjaknak. Tíz perc múlva természetesen újra megszólalt az a már zsigerből meggyűlölt dallam, és Paul úgy látta jónak nem kísérti tovább a sorsot, így is késésben volt. Megpróbált a lehetőségekhez képest halkan kiosonni a hálóból, nehogy felébressze Emily-t. No persze, Hanna és a kicsi Bobby iskolája egy köpésnyire volt, így hát általában még aludtak, mikor Paul már javában váltogatta a sávokat a sztrádán. Sokszor kacérkodott a gondolattal, hogy inkább ő marad itthon a gyerekekkel, és Emily megy vissza a mókuskerékbe, de túlontúl szerette a munkáját ahhoz, hogy csak úgy abbahagyja. Csak ezek a hajnali kelések ne lettek volna! Paul felkelt, s úgy döntött ma nem borotválkozik. Kiment a konyhába, ahol az automata már javában főzte az isteni illatú kávét, amely még attól függetlenül is megőrizte a tökéletesség illúzióját, hogy Paul tudta: a csomagolásban található őrlemény forrása sosem járt Brazíliában. A szokásos reggeli rutin elvégzése közben jutott eszébe, hogy hivatali teendői mellett ma egy fontos találkozója is van az űrkutatási részleg egyik vezető tervezőjével, igaz Ben még nem tud erről... Reggeli után Paul Random nyurga termetéhez képest fürgén és tettrekészen autójába huppant, és már száguldott is a belváros irányába vezető felhajtón. Az űrkutatási hivatal ugyan adott a családias látszatra, de azért nem jutalmazták agyon a későket.
Pünkösd alkalmával a Szentlélek kiáradását ünnepeljük, és a mennybemenetelt. Rádöbbentem, hogy e kettőből - már mint a kiáradásból és a menny(iség)ből - mi is kapunk folyamatosan, csak nem biztos hogy úgy és annyit, ahogy szeretnénk... Egy zenész barátom nemrég keserűen azt mondta, "annyi zene van már, hogy nincs értelme újakat írni". És milyen igaza van! Elárasztottak minket zenével, a létező összes stílusban. A zenekarok száma konvergál a végtelenhez, a zeneszámok száma viszont egyértelműen végtelen + 1 ! De nem csak a zenével van így, hanem túlcsordulásig vagyunk filmekkel, könyvekkel, újságokkal, játékokkal, telefonokkal, kütyükkel, gyógyszerekkel, élelmiszerrel, édességekkel, üdítőkkel, gasztronómiával, főzős műsorokkal, pucér nőkkel, szórakozási termékekkel, vég nélkül sorolhatnám, de egy a lényeg: a szeretet kivételével:
MINDENBŐL KURVA SOK VAN!!!
A TESCO feltöltött árusorában állva,
nézem a tömött árucikkek hadát, elgondolkodok... Gyerekkoromban volt
három fajta csoki, BALATON, SPORT, NÉGERCSÓK, slussz-passz. Elég is volt nem? És még íze is volt... Most nézz be az
édesség sorba! Borzalmas! Annak idején kétféle
tisztítószer létezett, bőven elég volt mindenre. Most nézd meg a vegyi áru
kínálatot! Egy szó jut csak eszembe: Ijesztő! Kell ez nekünk emberek??? Írtam erről egy verset is korábban "Tárgyaim" címmel, az akkori katasztrofális helyzet természetesen azóta erős visszaesés után sokat romlott. A távol keleten épp most készítik a világ legnagyobb hajóját, mely 18000 (!) konténert fog szállítani Kína és az EU között... Fasza.
De nehogy azt higgyük csak tárgyakkal halmoztak el minket, nem, ilyen könnyen nem ússzuk meg. Csurig vagyunk "információkkal", hírekkel, szakértőkkel, vallásokkal, háborúkkal, ezotériával, elméletekkel, teóriákkal (egy nagyon okos faszkalap már odáig jutott a diplomák begyűjtésében - újabb mennyiség a minőség helyett!!!, - hogy pallérozott elméje már kioktatóan megkülönböztette - szeletelés!!! - az "elmélet" és a "teória" kifejezéseket, melyek szerinte nem ugyanazok...). Egyszóval folyamatosan lekötik minden figyelmünket, gondolatainkat és cselekvőképes kezeinket mindenféle haszontalan dolog olyan mértékű mennyiségével, mely "tömegcikk" alatt a felkészületlen létező megroskad - és ami még fontosabb (számukra): itt ragad. Szellemileg is és fizikailag is.
"Ez itt a pokol Uraim"
"Ez itt a pokol Uraim.. higgyétek el.. vagyis.. itt várhatunk, mig a
szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a Fényre és
ott is maradjunk..."
Kezdek hinni Al Pachino-nak. Mennyország helyett mennyiséget kaptunk, az anyag és a gondolatleterhelések olyan mértékű illúzióját, ami már egyáltalán nem állhat messze a pokol fogalmától. És erős a gyanú, hogy ekkora szemétdombbal körülvéve igen nehéz lesz meglátni a mennyország kapuját... Tán ez a terv elvtársak? A MÉRTÉK és ÉRTÉK helyett MÉRTÉKTELENSÉGET, és ÉRTÉKTELENSÉGET kaptunk a nyakunkba, élvezeti cikkek formájába becsomagolva, és csak aki nagyon résen van veheti észre a csomagolásra rajzolt térképet, mely biztosan nem a mennyországba vezető utat ábrázolja, mint ahogy a láblécbe írt apróbetűs rész sem:
"Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem"
Ismerős? Hát nem pont itt tartunk a regényben megint?
Egy dolgot kifelejtettem a felsorolásból, pedig lehet, hogy ez a válasz mindenre: az ember. Lehetséges, hogy azért van mindenből egyre több, mert egyre többen élünk ezen a planétán? Félreértés ne essék, nem a fogyasztói társadalom hibáit keresem, mert ez már csak tünete valaminek. Én az okokat keresem, és attól tartok ez a ránk zúdított illúzió-tömeg - noha találni közte még szellemeset is - egyáltalán nem céltalan. Mértéktelen az az anyagi és "ál-szellemi" ragasztó, ami körülvesz bennünket, melyből piszok nehéz kikecmeregni, és mely húz lefelé mint egy örvény. Minél mélyebbre ássa bele magát az
ember ebbe a virtuális valóságba, annál gyorsabbá válik számára az idő, nincs
ideje semmire. Ezért siet, kapkod, hogy az illúziót le ne késse, és nem
veszi észre hogyan zuhan bele a felgyorsult, önmagát felzabáló
virtuális mélységekbe, míg végül fekete lyukká nem változik.Van belőlük
elég a kozmoszban...
Ellenben ha távolodik valaki ettől a világtól,
az időfolyam is lassul, mely spirálisan nyúlik bele az örökkévalóságba,
és visszaemeli az embert az időtlenbe, ahol olyan jelen-lét, jelen-valóság várja,
melyből a múlt és jövő is gyökerezik, és a VAN által minden lehetséges
lesz számára. A probléma az, hogy az ember nehezen érti, miért lenne
jó neki az ha kiüresedne, és fél elengeni azt, ami pedig őt tartja fogva
- a nem létező kategória - és ami valójában a fél-elem kivetülése a
benne is ott lévő Teljességből az Egyből.
Hát ennyi a történet Pünkösd alkalmával, köszönöm ha elolvastál, és üdvözöllek, ha megértettél... Megfordítom a címet is: mennyiség helyett menny. De még ne menj, ha nem végeztél itt! :)
"Egyre szaporodnak a rejtélyek a tíz éve Chilében, az Atacama-sivatagban
talált, földönkívülinek tűnő csontváz körül. Egy nemzetközi
kutatócsoport most minden eddiginél alaposabb és részletesebb vizsgálatnak vetette alá
a leletet, ellenőrizték a DNS-ét, nagy felbontású röntgenképeket és
tomográfiás felvételeket készítettek róla, majd kielemezték ezeket. Az
eredmények egyöntetűen arra mutatnak, hogy a csontváz gazdája ember
volt, 6-8 éves, pár évtizeddel ezelőtt halt meg, és sokféle genetikai
mutációtól szenvedett, ezért volt a normális 12 helyett csak 10 bordája,
és nagyon fura alakú koponyája. Azt viszont továbbra sem tudják
megmagyarázni a tudósok, hogy hogyan lehet, hogy a csontváz mindössze 15
centi magas."
Eddig a hír, ezután nézzük a kötözködést! :) Kezdetnek rögtön feltűnő és eléggé szánalmas az az igyekezet, ahogy próbálják még ezt a nyílvánvalóan nem emberi leletet is embernek bemutatni. Istenem, ezek nem látták a Star Trek-et??
"Az eredmények egyöntetűen arra mutatnak, hogy a csontváz gazdája ember volt, 6-8 éves"
Egyöntetűen? Ennyire szegényes a kutatók fantáziája, vagy ez volt a mindenképpen kötelezően publikálandó végeredmény? Miért kellene mindenképpen embertől származzon egy humanoid kinézetű csontváz? Miért ne létezhetne akár ezer egymáshoz rendkívül hasonló testfelépítésű humanoid faj a végtelen világegyetemben, ahol azonos anyagokból - a periódusos rendszer elemeiből -, hasonló törvénykörnyezetben - fizikai alaptörvények -, és hasonló életfelépítési sémák - spirál-kibontakozások, víz és szén alapú létformák - mentén zajlik a folyamatos teremtés?
"A DNS-vizsgálat azt mutatta,
hogy a lelet egy dél-amerikai eredetű, biztosan emberi, viszont a különféle
mutációk miatt csak 91 százalékos egyezést mutat a referenciának használt humán
genommal.”
"Biztosan emberi"? Hát ezt meg honnan veszik? Honnan ennyire biztosak benne? Pedig azt mondják a "tudósok", hogy "ember" volt, 91%-ban
azonos a DNS-e az emberével. Azt persze nem mondják, hogy még a muslica
is nagyobb arányban azonos az emberrel, nem beszélve a kutyáról vagy a
csimpánzról. A majom és az
ember DNS-e között csupán 1-2% különbség van. Sőt, miután megfejtették a kutyák DNS felépítését, kimondták, hogy
- "A kutatók azt is megbecsülték, hogy a kutyáknak 19 300 génjük van, és szinte az összes kutyagén megtalálható az emberekben is."
- „Minél több fajt vizsgálunk, őszintén szólva annál kevésbé találjuk genetikai szempontból kivételesnek az embereket.”
Szóval úgy néz ki, hogy az állatvilág és az ember között tulajdonképpen - bármilyen eltérőnek is tűnik a testfelépítés - genetikailag tulajdonképpen nincs különbség - viszont ebből meg az következik, hogy ekkora eltérést, mint a kisfickó esetében a 9% - nem tud mutáció
okozni genetikai szinten. Legalábbis nem ezen a bolygón. És az is tény, hogy 15cm-es élő "működő", 6-8 éves "embert" nem igazán lehet elképzelni.
"Azt viszont továbbra sem tudják megmagyarázni a tudósok, hogy hogyan lehet, hogy a csontváz mindössze 15 centi magas. Törpeséget
többféle genetikai mutáció vagy hormonzavar okozhat, a chilei csontváz
esetében azonban egy ilyen ismert rendellenességre nem hasonlítanak a
tünetek és a genetikai jellemzők"
Hát persze, dobálózzunk csak a mutáció és hormonzavar szakkifejezésekkel, hátha valakit meggyőznek, de azért nem olyan nehéz belátni, hogy ilyen jellegű - életképes! - eltérést nem okozhat genetikai hiba, vagy torzulás - mert egy ilyen lény életképtelen lenne, meg sem lehetett volna születnie, nem hogy 6-8 évig élnie (bár ez is kérdéses...). Fontos felismerni, amit a leletet vizsgáló tudós is hangsúlyoz, hogy a kromoszóma-vizsgálatok semmilyen ismertgenetikai rendellenességet, átrendeződést, szindrómát, elváltozást nem találtak, ami ilyen fokú mutációt okozhatott volna - lélegzett, evett, működött a metabolizmus (anyagcsere) rendszere, stb. - tehát úgy tűnik egészséges volt a kisfickó, csak kicsi...
A DNS kémiai szerkezete magában rejti az evolúcióban fontos szerkezetváltozás lehetőségét is, azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem a DNS kémiai szerkezetében van a lényeg, hanem a tárolt örökítő és sejtfelépítő információban, amely információt (mint pl. az aminosavak felépítési sorrendiségét, mely a fehérjeláncolatot meghatározza) nem lehet semmilyen anyagi összetevőre lebontani. Ebből kifolyólag a kisfickó genetikai és kémiai felépítése nem csak a 9%-os eltérés vonatkozásában érdekes, hiszen ez tartalmilag eltörpül amellett, amit a DNS-ében hordozott információ képvisel, és ami ezt a - szemünket kiverő - embertől jócskán eltérő, de mégis humanoid testfelépítést okozta.
Szóval az én végkövetkeztetésem: a kisfickó nem mutáns és nem is
ember, hanem egy másik bolygó szülötte.
Ennyi.
A kérdés ezek után csupán az, miért félnek ennyire attól, hogy beismerjék azt, ami egyértelmű? Mitől tartanak ennyire? Attól, hogy esetleg leíródik: nem vagyunk egyedül? Ez vajon milyen hatással lenne az emberiségre, és az "uraival" kapcsolatos álláspontjára? Lehet, hogy egy ilyen beismeréstől vérszemet kapna az ember, és nehezebben lenne tovább butítható? Vagy eleve ez a lelet az, ami a tovább butítást és a 3D-ben ragadást elősegíti?
A zindexes manipulációt fémjelzi a cikk végén leírt terelés is:
"Latin-Amerikában többször találtak már nagyon fura, földönkívüli eredetűnek kikiáltott gyerekcsontvázakat, a legutóbbi híres eset
2012 decemberéből való, amikor egy 1000 éves temető feltárása során
kerültek elő bizarr, elnyújtott koponyájú csontvázak Mexikóban. A
szenzációs leletről kiderült azonban, hogy egy akkoriban elterjedt
koponyadeformáló rítus áldozata volt a gyerek, nem földönkívüli vagy
mutáns"
Persze, persze. Úgy "szeretem", amikor az ilyen jellegű, megmagyarázhatatlan, vagy szándékosan félremagyarázott (ezek teljesen hülyének néznek minket...) esetek után gyorsan bedobnak a cikk végére egy "másik" esetet, amiről hát persze kiderült, hogy nem az volt, aminek először gondolták, ezzel is sugallva, hogy semmi gond, itt is biztosan meglesz hamarosan a magyarázat.
Szánalmas.
Meggyőződésem, hogy a Folyamatos Teremtés azonos sémák és törvények alapján formálja az anyagot mindenhol az univerzumban, és ebbe a hasonló felépítésű "anyagba", azaz az energetikai illúzióba, burokba leheli bele az életet. Más élő bolygókon kialakult "evolúció" nagy vonalakban hasonló lehet a miénkéhez, a víz és szén alapú létezésformához - legalábbis a 3. dimenzióban -, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy az évmilliárdok alatt a Folyamatos Teremtés, Tudatos Intelligencia, Isten, stb. ugyanazokra az "eredményekre" jut egy-egy "teremtés koronája" esetében. Szóval ez a kisfickó bár humanoid felépítésű, de részemről kizárt, hogy ember volt. De igazából nem is ez a fő kérdés, mert mint az egyik leginkább befogadó nemzet tagja, számomra teljesen elfogadott, hogy létezhetnek másképp kinéző intelligens fajok - a Teremtő másik megnyílvánulási formái - a világegyetemben, akik idelátogatnak, hanem inkább az a fő kérdés, hogy miért élt közöttünk ez a kisfickó, és mit tudhatott, amit mi nem.
Az már csak hab a tortán, hogy a Függetlenség napja c. filmben is hasonló kis méretű (kb. 15-20 cm-es) idegen feszített csinos kis biopáncélban...
Valamint a Men in Black c. filmben is volt egy tök hasonló méretű kisfickó, aki egy mesterséges emberi fejben rejtőzött:
Szóval a filmek alkotói vagy tudtak valamit, vagy csak piszokul jól előrelátták a jövőt! :)
Van valami megmagyarázhatatlan mágia a tavaszi bezsongásban. Nem csak a kimerült testnek esik jól a napfény. Nem csak a virágok illata van a levegőben, és nem csak a millió színben pompázó ingerlő színek látványa sokkol, és persze nem csak az egyre többet mutató hölgyek keltenek hormontúltengést, hanem valahogy olyan az egész mintha hirtelen kapna az ember egy adrenalin-injekciót, ami arra ösztökéli, hogy menj, csináld, élj, az a dolgodb+! Vasárnap, ebben a ragyogó, gyönyörű időben kivonult az utca népe - már aki nem épp Árpi felvonulásán vett részt - , és veszettül elkezdett füvet nyírni. Akár a cserebogarak, kiröpültek a kalitkáikból hetek óta nem látott szomszédok, mindenki mosolyogva köszöntötte egymást nemi, faji, vallási, nemzeti, etnikai hovatartozás, bőrszín, egészségi állapot, világnézeti meggyőződés, politikai irányultság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül, majd ki-ki beröffentette a saját praktikeres/obis/metrós fűnyíró gépét energetikai besorolásra (benzines, villanyos) való tekintet nélkül. Igazi egységélmény volt! És igazán megnyugtató volt hallgatni a fűnyírók döngicsélését is, és olyan nagyon nem is volt nehéz párhuzamot vonni a rovarok tavaszi kirajzásával. Az örömbe némi üröm is vegyült, hiszen a legtöbb ember még csak bele sem gondol, hogy az emberi tevékenység talán egyik legpazarlóbb esete maga a fű gondozás. Hogy miért? Nos, ahhoz hogy jól nézzen ki, a következőkre van szükség (legalábbis a városból kertvárosba költözött újgazdagnak ezt a programot sikerült beadni a különböző gyártóknak):
- műtrágyázás
- gyomírtás
- benzin / kenőolaj / áram
- szellőztetés (munkagéppel, esetleg gereblyével)
- számos munkaóra
És ha ez még nem lenne elég, emberünk nagy okosan egy műanyag zacskóban el is viteti kukással (benzin!) a levágott füvet, a számos tápanyagával együtt. Tehát mi is történik? Egy rendkívül nagy fokú anyagcsere, ami nagyjából így írható le:
FÖLD ÉLTETŐ TÁPANYAGA, TERMÉNYEK, ÁSVÁNYOK, VITAMINOK - el a kertből
VEGYSZEREK, KŐOLAJ-SZÁRMAZÉKOK - be a kertbe
És persze néhány év után csodálkozik emberünk, hogy miért olyan terméketlen és szar a kertben a föld.
Na most e - gyártóknak kétségtelenül hasznos - program mellet létezik egy alternatív program is. Nem kell hozzá semmilyen iskolát elvégezni, csupán használni azt amit ingyen kaptunk a fejünkbe. Nem elvitetni a füvet! Komposztálni! Otthagyni, ahol levágtuk! Még az is 100x jobb, mint folyamatosan kiüríteni a föld tartalékait. Én például idén kitaláltam, hogy tojok a szagokra, és a benti gazt/füvet/háztartási komposzt anyagot a kert egyik sarkában, a kerejtésen kívüli füvet és gazt a kerítés mellett fogom gyűjteni. Remélem nem fog szemet szúrni a közterület felügyeletes faszkalapoknak az a kis kupac... Ha mégis, hát majd növeljük azt a kupac méretét. :) Itt jegyezném meg, hogy nem hinném, hogy nagyanyáinknak valaha is eszébe jutott olyasmin aggódni, hogy a porta elé rakott holmit valami mondvacsinált hatóság majd jól leellenőrzi és a statisztikai adatok javulásának reményében jól meg is bünteti a gazdát.
És hogy aktuálisak legyünk nézzük meg mit is tehetünk még a Föld Napján - no nem a grínpísz kedvéért, hanem csak úgy magunkért. Ma kerékpárral mentem dolgozni, és ha kellően kitartó maradok, akkor ezt a merész vállalást őszig igyekszem tartóssá tenni. Apropó! Nem tudom kinek vált szükségessé pumpát vásárolni mostanában, de meg kell mondjam piszok nehéz jó minőségű (értsd: nem műanyag, egy évre) tartós pumpát beszerezni. Egyik szomszédomnak van egy kb. 40 éves autóspumpája, de azon még nem hagyott nyomot az idő. Igaz, hogy a leglényegesebb alkatrészek fémből és gumiból vannak. A mostaniak meg műanyag vacak tömegtermékek, hogy nyelnék le a fogyasztói társadalom kiagyalói! No, elég az hozzá, hogy mivel a régi kis "egykezes" alumínium pumpám annak rendje és módja szerint felmondta a szolgálatot, haladéktalanul be kellett szereznem egy másikat, de ha már lúd legyen kövér alapon úgy gondoltam, legalább 10 évre le kéne tudni ezt a beszerzést. Sőt, ha már pumpa, akkor valami univerzális fajtát gondoltam, amivel nem csak az autót, kerékpárt, de a labdát, matracot, stb. is fel lehet fújni. Nos, gondoltam ebben a jó kis fogyasztói társadalomban már minden ki van találva és ez is - hát nincs. Illetve ki van, de kell hozzá némi utánajárás, mert természetesen ahol a pumpát árulják, ott - mint a tapasztalat mutatta - a legritkább esetben sem tudtak róla, hogy létezik olyan "kit" (eszközkészlet), ami szinte minden felfújni-való problémára tud megoldást. Nnna jó, a plasztikai sebészek munkáját talán még nem helyettesíti... illetve a fene tudja ki mivel próbálkozik ráérő idejében...
Szóval ott tértem el a témától, hogy a cserebogár kollektíva megmozdulásának hatására, valamint a fű méretére való tekintettel elkezdtem idei fűnyírást, amikor észrevettem, hogy szinte néhány nap alatt egy gyönyörű gyermekláncfű (fedőnevén: pitypang) rét keletkezett a kertben és kint az utcán is. Százával virítottak a szikrázó napsütésben a napsárga kis virágok, olyasféle rendezetlen rendezettségben, amire csak a Természet képes. S ekkor vágott belém a felismerés, hogy ezt biza főben járó vétség lenne levágni, mint egy disznót. Gyorsan kutatni is kezdtem pitypang receptek után (google, a barátod), és kiderült baszki, hogy a mai életfelfogás szerinti írtandó gyomnövény igencsak rengeteg dologra használható. Szinte bármilyen réten megtalálható. A gyermekláncfű kiváló vértisztító
és vizelethajtó, serkenti a máj és a vesék működését. A gyermekláncfű
számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz: vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket, mangánt, B-vitamint, C-vitamint, A-vitamint, D-vitamint. A pongyola pitypang minden része gyógyhatású, így a
virágokból készült szirup is tartalmazza mindazt a jót ami ebben a
gyom-gyógynövényben található. A szirup íze hasonlít a mézhez, a
felhasználása is azonos a mézével. Csurgathatjuk kalácsra, vajas
kenyérre, rakható süteménybe, teába is. A leveléből salátát, főzeléket, teát és még ki tudja mi mindent lehet készíteni.
Annyira belemerültem a kutakodásba hogy észre sem vettem, hogy a kint döngicsélő fűnyírók mintha egyre közelebbről hallatszanának... Villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy valaki az én portám előtt nyírja a füvet, pont ott ahol a pitypang rét elterült! Lélekszakadva kirohantam és látom, hogy a sejtés beigazolódott, az egyik kedves szomszéd rendkívül nagy lelkesedéssel nyírja a házunk előtti füvet, derékból elkaszálva a helyes kis sárga virágokat... Sejtésem sincs milyen fejet vághattam, de az tény, hogy szomszédom elé vágva, a repülőgép anyahajók felszállás-irányító személyzetét meghazudtoló karmozdulatokkal adtam értésére, hogy itt áll az az ember, akin csak egy csapat sherpa kíséretében merhetsz átmenni...
Sikerült. Leállt a fűnyíró.
- Mit csinálsz??! - üvöltöttem.
- Csak segítek - hebegte a szomszédom - úgy hallottam beteg a gyerek, gondoltam lenyírom helyettetek.
- Kösz, nem kell - mondtam megenyhülve. - De tényleg. Rendes vagy.
- Bocsi, bocsi.
- Tudod, ebből akarok mézet csinálni...
- Óóóó. Bocsi, bocsi.
Persze tudom én honnan fújt a szél. Vannak szomszédok, akik a létező összes keresztet be szokták gyűjteni az allergiavizsgálaton, és nekik még akkor is taknyuk-nyáluk egyben van, ha csak kinéznek a zárt ablakon. Hát igen, népbetegség, szokták mondani. Hja, Géczy Gábor meg azt szokta mondani, hogy talán nem kéne egész nap gipszkartonok meg betonok között, a légkondi alatt ülni az irodában, sterilen, majd beülni a légkondis autóba és hazamenni a gipszkartonok és betonok közé, a légkondi alá tévét nézni. No nem akarok én senkit bántani, mert nagyon rendes szomszédaim vannak, és kurva szar mindenre allergiás lenni, de hadd tegyem hozzá: én magam is elkezdtem azzá válni, aztán idővel felismertem a kutyaharapást szőrivel mondásunkban eredő ősi bölcsességet. Néhány napja, mióta a tavasz robbanásszerűen beköszöntött és a természet okádja magából a szebbnél szebb virágokat, azóta én is nehezen nyelek, és takonypóc-öcsi vagyok, de fogtam magam és jó nagyokat szippantottam a pitypang és a cseresznyefa virágából. Azóta kutya bajom, és még szőr se kellett.
Szóval vissza a történethez: fogtam a beteg gyerkőcöt, kimentünk és szedtünk vagy 3-4 marék pitypang virágot (szár nélkül) és készítettünk belőle mézet, vagy más néven pitypang szirupot (én két receptből ötvöztem a tudásomat, remélem finom lesz!)
Azóta a gyereknek semmi baja, én pedig bizakodva tekintek a jövő elé, hisz ma is tanultam valamit. Azt hiszem elmondható, hogy ha még nem is az egész Föld járt az eszemben, de ez mindenképpen a pitypang napja volt...
Nassim Haramein - Sacred Geometry and Unified Fields
(angolul tudóknak, nagyon hasznos kis "világnézet-kifordító" eszmefuttatás)
Sokszor kritizáltam már a tudományt, a tudomány embereit, most viszont úgy érzem
talán kissé túlzottan indokolatlanul. Sokszor illettem korábban a tudományt „tévedések
sorozata” és más egyéb általánosító és ledegradáló jelzővel, de be kell lássam, hogy
igazságtalanul keményen fogalmaztam, mivel ez nem mindenkire igaz; az utóbbi időben elém került
(megtalált, bevonzottam, stb.) néhány olyan tudós/kutató ember munkája, akik
megmutatták, hogy az ezen a területen dolgozók is az igazság kiderítésén
fáradoznak, és sokszor egyáltalán nem eredménytelenül. Persze sok a tévút,
főleg azok esetében, akik továbbra is az anyag felsőbbrendűségének vallásában
hisznek, ellenben néhány generációnként, - sőt, olykor sűrűbb időközönként –
születik valaki, aki helyre teszi a tudomány eddigi tévedéseinek egy részét, és
általuk mindig kapunk egy szélesebb látókört világunk felépítésére vonatkozóan.
Három érdekességet szeretnék bemutatni ebben a bejegyzésben, melyek mindegyike egy-egy
paradigma váltás az adott területen, ha viszont a három ismeretanyagot
sikeresen integráljuk és szintetizáljuk magunkban, akkor tényleg teljes
világnézet átalakulás következik be, amely szemlélet-váltás remélhetőleg jobb
irányba változtatja meg az embereket.
1. A csavaros észjárás
Első témában a már korábban említett „Teremtő ujjlenyomata” és
„Spirális élet” cikkekben leírt dolgokat vesézzük tovább. Tulok barátom
jóvoltából megismerhetjük Djsadhu fantázianéven ügyködő kolléga munkásságát. A
"djsadhu" oldal
tulajdonosa (Link) vette a fáradságot, és leképezte egy számítógépes animációban, a Naprendszer
és bolygói mozgását a Tejútrendszerben (természetesen
nem méretarányosan mert a Nap 109-szer nagyobb, és 333.000-szer
nehezebb, mint a Föld).
A szoftver létrehozásakor nem tudott a szélsőséges méretekkel dolgozni, mivel a
legnagyobb és legkisebb tárgynak is látszania kell – ettől függetlenül a
lényegre koncentrált. A lényeg pedig az, hogy a Naprendszerünk nem
heliocentrikus, hanem spirális pályán mozog - egy nem látható tórusz felületén
végighaladva kering a Tejútrendszer magja körül. És hogy miért fontos ezt
tudni? Azért mert az élet nem körforgás, hanem vortex, azaz minden spirális
pályán létezik kezdve a DNS spirállal egészen a galaxisokig. Hermész tanítása,
miszerint „amint fent, úgy lent” tökéletesen igaz, azaz ugyanaz a minta vezérli a megnyílvánult Univerzum minden egyes részletét. És ennek
ismeretében felvethető az alapkérdés: ha a Világegyetem egy robbanásból jött
létre, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis ekkora, alapvető, minden szintre
kiterjedő rendezettséget mutat? A
mindennapi életünkben is észre lehet venni ezeket az összefüggéseseket, pl. a
minap felfedeztem, hogy a forró tejbe dobott kakaópor feloldódása közben spirális
mozgást vesz fel – létrehoz egy mini-örvényt. Egyszerű példa, de mégis kiüti a
szemünket az igazság. Ezt megértve könnyen eljuthatunk a felfedezéshez, hogy az
idő és tér (távolság) valójában illúzió, mindennek lényege a mozgásban, a
spirális mozgásban rejlik. Az első vidijón a Naprendszerünk spirálmozgása látható:
The helical model - our solar system is a vortex
A második videón a Naprendszerünk csavart mozgásának egy nagyobb rendszeren - a Tejút galaxison - belüli értelmezése kerül bemutatásra.
The helical model - our Galaxy is a vortex
Látható, hogy a Napunk egy tórusz felületén "úszik" végig a Tejútrendszer rá szabott pályáján, és amely spirál mozgás következtében a Naprendszerünk 26 ezer évenként a Tejút síkja alá illetve fölé kerül, pontosabban egy precessziós világévet tesz meg a Tejút pozitív és a negatív oldalán (a pozitív és negatív pólus hozza létre a mágneses mezőt, melynek "középső" síkjában a Forrás - a látható világ megnyílvánul, ennek magyarázata a második témában kifejtődik). És hogy miért elképesztően fontos ezt tudni? Azért mert ez az egész spirális mozgás szabályozza a Földi életünk ciklusait is, amely ezek szerint úgy néz ki, hogy 26/2, azaz 13 ezer évig negatív tartományban utazunk, majd 13 ezer évig pozitív tartományban. Szemléletesebben: A Naprendszer precessziója, vagyis a tóruszon haladás egy "köre" a
spirális úton, 25.920 év. Az alábbi képen a hullámvonalként ábrázolt
mozgás egy teljes periódusát mutatja:
Az előző képen bemutatott mozgás a tórusz felületén haladásnak megfelelő
spirális útvonalat mutatja. Maga a tórusz ilyen formájú:
És ilyen mozgást végez a naprendszer egy teljes, 226 millió éves,
spirálisan köröző utat leírva a galaxisban a tórusz kerületén a Központ körül, 8692 precessziós "kört" lenyomva:
Ha minden igaz, jelenleg a spirál - Tejút síkhoz képest -
negatív oldalán vagyunk, annak is a mélypontján, melyen éppen hogy csak
áthaladtunk. Innentől emelkedési pályán leszünk 13 ezer évig, melynek
csúcspontját áthaladva ismét visszaesés következik be. Na kérem! Hát nem pont erről mesél az összes ókori kultúra? Hogy a történelem ciklusokból áll, s mint egy hullám, az aranykortól a vaskorig degradálódunk, majd onnan kapaszkodunk vissza? De bizony, pont erről szólnak a tanítások, melyek úgy tűnik tökéletes összhangban vannak a fizikai modellből levonható következtetésekkel. És hogyan lehetséges, hogy ilyen csavaros modellt hoz létre az Univerzum? Nos, én csak arra tudok következtetni, hogy egy rendkívül csavaros észjárású entitás hozza létre. :)
Ebben a videósorozatban foglaltak szerint, a jelenleg elfogadott elméletek, a fizika és asztrofizika is megrendült, hogy átadja helyét a mag egy radikálisan új elméletét képviselő erőinek valamennyi kérdésben. Mindenki meg fog lepődni, az összes videó tényleges képsorokat tartalmaz
a plazmáról és nem manipuláció, eltérő sebességeken felvéve. Nehéz elhinni, de ez mind igaz.
A kísérleteket nézve világossá válik, hogy a Világegyetemben a galaxisok "anyaga" egy írdatlanpozitív és negatív töltésű tórúsz-tölcsér között középen, a "nullsíkban" jön létre, ott nyílvánul meg, viszont a duális mező, a tölcsér (a "kád") többi része láthatatlan (ezt neveztük mi tudatlankák eddig sötét anyagnak), és ezt az egész mezőt a mágnesesség hozza létre és tartja mozgásban, akár fénysebességű kilövelléseket is produkálva. Tehát úgy tűnik mégis csak igaza van Mehran Tavakoli Keshe iráni atommérnöknek, hogy a gravitációs és mágneses erő nem két különböző dolog, hanem tulajdonképpen egy és ugyanaz. A mágneses mező hozza létre azt a vonzást, ami összetartja az égitesteket, létrehozza az állandó forgó mozgást is, valamint létrehozza és szabályozza az égitestek keringési pályáit. Ezt innen, a bolygóról nézve gravitációnak, tömegvonzásnak nevezzük, de valójában az egésznek a kulcsa a kétpólusú (duális!) mágneses mező, ami létrehozza a gravitációt. 20:20-nál gyönyörű látni, ahogy a vortex központi terében, a két sugárzó (két pólus) között a mágnes golyók - darabszámuktól függetlenül - a mező hatására létrehozzák a tökéletes geometriai alakzatokat, mindig azonos távolságban egymástól, valamint azt is látni, hogy a nem mágneses golyók szabályos keringési pályára állnak a központ körül (mint a bolygók a csillagok körül). A kutató stílusosan érzékelteti- a mágnesgolyók kilövésével - azt is, hogy semmi szükség mostantól "sötét anyag", "sötét energia", "fekete lyuk" és hasonló bizonyítatlan elméletekre egy-egy galaxis működésének magyarázatához, hiszen minden a Rendszer része, csak van egy számunkra érzékelhető kisebbség (a felszín / illúzió / hologram), és van egy számunkra érzékelhetetlen többség (a valóság), mely mozgatórugója a világnak. Úgy is lehet fogalmazni, hogy ennek a hófehér kádnak, mely tele van vízzel csupán a barna lefolyóját látjuk (ahol látványosan megnyílvánul az örvénylő víz, az "anyag"), a víz és a kád többi részét nem érzékeljük, de attól még ott van az, és ez a nem látható rész az elsődleges, a primer.
És itt szintén feltehető a kérdés, hogy miért fontos ez? Azért b+, mert elérkezett az ideje, hogy befejezzük az anyabolygónk erőforrásainak felégetését, és végre a természettel, a teremtés fizikájával összhangban használjuk az energiát a boldogulásunkra. Miért kell elégetni a Föld zsírpárnáját, amikor a szemünk előtt zajlik a folyamatos bemutató: a Forrás mozgási energiává alakulása. Ha ennek fizikáját egyszer képesek leszünk gyakorlatban is alkalmazni, akkor hamar eljöhet az idő, hogy egy tórusz-mágnes kütyüvel a kesztyűtartóban furikázhatunk amerre csak kedvünk tartja - a benzinkutakat nagy ívben elkerülve. :) Forrás: http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=325
3. A Belső Rend
A magyar származású David Böhm tulajdonképpen a fentiekben bemutatott kísérleteknek fektette le az elméleti fizikai alapját. Legalábbis én most nagyvonalúan összekapcsolom a kettőt, mivel szerintem tökéletesen egymásra épül a két dolog. Bohm ugyanis elméleti fizikai kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye (ahogy ezt mi korlátoltan érzékeljük), hanem a világ egy olyan osztatlan egész, amely szüntelen mozgásban van. Bohm tehát szakít a Descartes-féle "a világ egy háromdimenziós térkép", és a Newton-i mechanisztikus (minden elem különálló objektum) világképpel, és meglátásai a kvantummechanikában és a relativitás elméletben rámutatnak az univerzum egységére, amelynek minden része összekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben. Ez az osztatlan egész nem egy statikus valami, hanem inkább afféle állandó áramlás és változás, egy láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amibe végül minden feloldódik. Ebben az áramlásban az elme és az anyag nem különálló szubsztanciák. Sokkal inkább egy egész és töretlen mozgás különböző megjelenései. Bohm ezt az áramlást nevezi holomozgásnak (egész+mozgás) ami a valóság két alapvető jellemzőjére utal: a világ egy oszthatatlan egész és állandó mozgásban, áramló állapotban van. A valóság olyan módon strukturált, ami hasonló a holográfiához (lásd még pl. Michael Talbot: Holografikus Univerzum), ebből pedig leszűrhető, hogy a fizikai valóság minden része tartalmaz információt az egészről. Bohn vezette be a fizikába a külső (explicit, kibontakozott, megnyílvánult) és a belső (implicit, burkolt, megnyílvánulatlan) rend fogalmát, melyet leginkább talán az elektronok "életéből" érthetünk meg, ugyanis az elektronok beburkolózott együttesek csoportjaként is értelmezhetőek, amik általában nem lokalizálhatók a térben. Bármely adott pillanatban, bármelyikük kibontakozhat és lokalizált lesz, és a következő pillanatban ismét beburkolózik, és a helyébe jön egy másik. Ha ez a folyamat gyors és szabályos módon zajlik, úgy hogy minden kibontakozás lokalizált, ez egy részecske folyamatos mozgásának a látszatát kelti, aminek mi emberek az elektron nevet adtuk. Azonban a valóságban nincs elszigetelt részecske, csak a kibontakozások gyors és szabályos sorozata kelti a folyamatos mozgás illúzióját. Alapvetően a részecske csak egy absztrakció, ami az érzékeink által manifesztálódik, a beburkolódások és kibontakozások szakaszainak rendezett sorozatában.
Ha a hologram ötletét a nagy léptékű világegyetemre alkalmazzuk, akkor a kozmoszt tekinthetjük egy hatalmas fénytónak, amelyben hullámok terjednek szét minden irányban, egymásba hatolnak, és mind bonyolultabb hullámformációkká alakulnak. Ezek közül néhány rövid életű csupán, mások tovább fennmaradnak, de akadnak viszonylag tartós, mozgó alakzatok is. Rendszerint úgy tekintjük a világegyetemet - mondja Bohm - mint amelyben itt-ott szilárd objektumokat, atomokat, csillagokat találunk. Többségük fényt és egyéb elektromágneses sugárzást (rádió-hullámokat, gamma-hullámokat) bocsájt ki. Azt képzeljük, hogy a szilárd testek az elsődlegesek, és a hatalmas, a világmindenséget kitöltő sugárzásóceán másodlagos csupán. Bohm megfordítja a sorrendet és azt állítja, hogy sugárzás az elsődleges valóság, a szilárd testek pedig a holomozgásból kiemelkedő, többé-kevésbé tartós hullámformációk. Bohm elméletében az univerzum két szintjét vagy rendjét különíthetjük
el. Az explicit (külső) rend azonos a hétköznapi életünkből ismert anyagi
világgal. A másik, az implicit (belső) rend pedig nem más, mint a már említett
holomozgás. Ennek mindig csak a felszínét látjuk, amint éppen
pillanatról pillanatra kibontakozik az implicit rendből a térben és az
időben.
És itt lép be a képbe a szinkronicitás és morfogenetikus mező kérdésköre is (pl. amikor egymástól nagy távolságban lévők egyszerre találják ki ugyanazt), ami a kizárólag külső (illúzórikus) látványban gondolkodók számára komoly fejtörést okoz, viszont Bohm elmélete és László Ervin professzor rendszerelmélete megoldást kínálhat. László Ervin sokat tett azért, hogy megtaláljuk a mikro- és a
makrovilág, vagyis a láthatatlanul kicsi és a hétköznapi valóságunk
közötti kapcsolatot. Feltételezte, ha egyszer egy forma már kialakult,
akkor nem az enyészet lesz előbb-utóbb a sorsa, hanem várhatóan újra fel
fog tűnni. Ez a felfogás már megfelelő keretet ad a szinkronicitás
megfigyelt jelenségeinek. A szinkronisztikus
egybeesések nem egyszerű ismétlődések, hanem tudatosak. Bohm elgondolása szerint, ahogy
az implicit rend kibomlik rejtettségéből, és megteremti az explicit rend
mindennapi világát, egyúttal biztosítja új, "kreatív" formák szüntelen
keletkezését. A kozmosz új képződményei tanúsítják az implicit rendben
rejlő végtelen alkotóerőt. Érzékeink számára megragadható formában
jelennek meg a mindennapi élet színpadán, és semmiféle térbeli
korlátozás nem érvényes rájuk. Minderre példa a biológiai élet és a
tudat születése egyaránt. Ezek Bohm szerint sem számos, egyedi esemény
következményeként alakultak ki a Föld kémiai és födrajzi története
során. Mivel keletkezésük nem más, mint az implicit rend
megnyilvánulása, ezért ebből következik, hogy.a világegyetemben
mindenütt jelen kell lenniük.
Mivel az implicit alakzatok mindenütt
megjelenhetnek, ebből kozmikus archetípusok létére következtethetünk:
olyan formákra, amelyek az explicit rendben lépten-nyomon felbukkannak. A
spirál például a tengeri kagylók, a növényi magvak és a spirálgalaxisok
visszatérő mintája. Ezek az
archetípusok metafizikai természetűek: egyfelől túllépik a tudat és a
fizikai világegyetem határát, másfelől mindkettőben ki is fejeződnek. Bizonyos alapformák
újra és újra visszatémek, például a gömb, a spirál, az ellipszis stb. Ökológusok a mocsarak
legalapvetőbb életfenntartó rendszereit kutatták, hogy megtalálják az
élet legegyszerűbb formáit. Munkájukból kiderült, hogy e parányi elő
szervezetek négy alapvető megjelenési formája azonos a galaxisoknál
megfigyelt négy típussal. Az eddigiekből azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy ismétlődő formák vagy alakzatok megjelenése
legalábbis lehetséges. Éppen erre van szükségünk ahhoz, hogy a
szinkronicitás egybeeséseinek létét elméletileg megalapozhassuk.
Igazából akkor kellene csodálkoznunk, ha nem volnának ilyenek a Bohm,
Sheldrake és László Ervin által leírt univerzumban.
És akkor feltehető a lényegi kérdés: csakugyan az implicit rend alakítaná az explicit rendben
lezajló eseményeket úgy, hogy valaki számára jelentést kapjon egy
helyzet? Ha végiggondoljuk, mit mond Bohm az implicit rendről,
hajlunk arra, hogy igennel válaszoljunk az iménti kérdésre. Bohm újabban
továbbfejlesztette elméletét, és azt latolgatja, hogy kell lennie valamilyen szuperimplicit rendnek, amely úgy viszonylik az implicit rendhez,
mint az implicit az explicit rendhez. A szuperimplicit rend olyan
rendező elvként hat az implicit rendre, mint az író gondolatai a tintára
és a papírra, amelynek eredményeképpen valósággá válik a szöveg. Bohm holográfikus világegyetem képe túllép a szellem és az anyag, a tudat és az anyagi világ klasszikus
megkülönböztetésén. Éppúgy számot ad a jelentés és a kreativitás tudati
eredetéről, mint a fizikai világegyetemben való megnyilatkozásáról:
hiszen e kettő egy és ugyanaz. A szuperimplicit rend mélységes
tartományaiból áradó, joggal mitikusnak nevezhető üzenet egyaránt
áthatja az anyagi világot és a tudatot. Ha ebből a nézőpontból
vizsgáljuk a szinkronicitást, akkor nem találunk benne többé semmi
rejtélyeset. Nem egyéb, mint egy jel, amely emlékeztet bennünket a tudat
és az anyagi világ szétválaszthatatlan egységére.
Korábbi kísérletek igazolták, hogy pl. egy összekapcsolt foton részecskepár távolságtól és időtől függetlenül szinkronban van. Na most a kínaiak ezt még egy kicsit megfejelték: "A fény sebességénél több mint négy nagyságrenddel gyorsabban végbemehet
az az esemény, ami az összefonódott kvantumrészecskék között történik – állítják
kínai fizikusok, akik megpróbáltak ezzel kapcsolatban méréseket
végezni. Bár sem a műszerek, sem pedig a módszer nem teszi lehetővé a
pontos mérést, de a kutatók az eredmények alapján arra következtettek,
hogy az interakció sebessége a 3 billió méter per másodperces
tartományban van.... fizikusok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a hatás valójában azonnali, tehát nincs sebessége."
1. Az élet nem a fizikai univerzumban keletkezett, hanem a fizikai univerzum az élet folyamatos teremtésének, a kvantumtudatnak a terméke, annak megnyílvánult felszíne. Tudom, ez olyan szcientológusosan hangzik, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem akarok belépni semmilyen szektába, sőt vallást sem kívánok alapítani, van már épp elég karám. 2. Jelenlegi életterünk, a megnyílvánult Univerzum és ezen belül a galaxisok a (számunkra) megnyílvánulatlan Szuperbelső Rend, vagy más néven Isteni Közeg / Kvantumtudat / Alapvető Áramlás / Forrás / Elsődleges Mező (még hogy sötét energia...!) felszíni fodrozódásai (hologramjai?), melyek úgy jönnek létre, hogy egy duális mező, egy láthatatlan pozitív és negatív "tölcsér" mágnesként létrehoz egy örvényt (vortexet), ahol az "anyag" a mező fókuszpontjában, a nullsíkban - rendezett formációkban - megnyílvánul. A mi naprendszerünk és ezen belül a Földünk életét nagyban befolyásolja, hogy a pozitív vagy negatív "tölcsér" tartományban utazunk éppen (a saját kis tóruszunk mentén általában teljesen becsavarodva :). 3. Engedtessék meg nekem, hogy a Bohm által Szuperimplicit Rendnek nevezett, mindennek forrását, mindent átható és irányító kifejezést továbbra is Istennek hívjam (vagy olykor a Tudatnak)... Szóval Isten, rendkívül csavaros észjárásról téve tanúbizonyságot létrehoz (álmodik?) egy rendezett képet, amelyben mi - résztudatok - szabadon garázdálkodhatunk a rendelkezésünkre álló erőforrások erejéig. Hogy aztán ki milyen formációkra illetve tudati kvantumugrásokra képes (mint pl. amikor egy reggel hirtelen egy dolognak magasabb szintű, átfogóbb értelmezésére ébredsz), az már egyéni szint kérdése. A gép forog, az alkotó (nem) pihen. A nem rendeltetésszerűen használt alkatrészek időnként törlésre/újrahasznosításra kerülnek... 4. A világban tökéletes rend van, ahol az azonnaliságra és a szinkronicitásra csak az adhat elfogadható magyarázatot, ha elfogadjuk, hogy a Tudat hozza létre az Egészet, vetíti ki a KÉPet a KÉPzelete segítségével, melyből mi, részegységek a KÉPződményt érzékeljük. De azért visszafejthető a dolog, (szándékosan így van kitalálva), azaz odafigyeléssel eljuthatunk a képződménytől a vetítőig, majd a mozigépészig (az Alanyig), visszafejtve az illúzió rétegeit a valóságig, és akkor döbbenünk rá nagy hűvel meg hóval, hogy mindig is itt volt bennünk is, a tudatunkban, mi meg Őbenne. Egy az átlagnál némileg fejlettebb tudatrész imigyen fogalmazta ezt meg: "hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. ... én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én ti bennetek." Könyvajánló: Amit Goswami - Képzelt ablak "Goswami
professzor két világban is otthon van: az indiai szellemiség örök diákja
és gyakorlott kvantumfizikus egy személyben. Az elmúlt huszonöt évben számos
könyv próbálta meg egyesíteni Keletet és Nyugatot, összeegyeztetni a
nirvánát a magfizikával. Némelyik sikerrel járt a költészet szintjén,
gyönyörű képet festve a táncoló részecskékről, amelyek önkívületben lévő
dervisekhez hasonlóan pörögnek a térben. Más, prózaibb szerzők józanul
feltárták a párhuzamokat Einstein relativitáselmélete és a szenvedés
megszüntetésének buddhista tana között. Ennek ellenére minden
tiszteletemmel kijelenthetem, hogy egyikünk sem jutott el odáig, mint
Goswami professzor, aki a puszta képeknél vagy intellektuális
párhuzamoknál jóval messzebbre merészkedett. Miután csaknem egy évszázada igyekszünk megfejteni az anyag titkait a
kvantumfizika segítségével, világossá vált, hogy az elmélet önmagában
nem tökéletes; a tudattal kell kiegészítenünk. A kvantumfizika
lezárásához szükséges tudat ugyanaz, mint amellyel az írott történelem
során a világ misztikusai találkoztak. Így feltárul a képzelet ablaka, a
lehetőség, hogy a tudományba bevezessük a tudatot, mint minden létezés
okát, felismerve, hogy egy új tudományos paradigma metafizikai alapja
lehet."
