Ki vagyok én.. én meg nem mondhatom.
Látod évszakaim: napról-napra változom.
Költő. Pap. Orvgyilkos. Tolvaj.
Varázslatom felülirja hitetlenségem.
Ki vagyok én..
Én csak egy rakás hazugság vagyok,
Kártyavár vagyok,
A bárd története vagyok,
A bolond tréfája vagyok.
Ragyogó ékkő.
Cukormázas Kastély vagyok az égben.
De ez a kis én csak egy angyal álmodozása,
Szivárvány árnyéka,
Csak a mindentlátó Szem sejtelmes pillantásának villanása..
Romboljátok le hazug bálványaitokat,
És engedjétek az igazságotokat szabadon.
Hagyd abba a keresést és - találj!
Hagyd abba a hallgatózást és - halld!
Hagyd abba nézést és - csak láss!
Tégy amit akarsz! És semmi mást,
Vándorolj a tömegben és énekelj!
És ne félj az "ember" és a tömeg gúnyolódásától,
Mert mikor a csapások kopogtatnak,
Akkor mi -bolondok- leszünk azok, akik nevetnek.
Akkor Noé és emberei voltak a szomszédság derűjének céltáblája,
Mignem az eső hullni kezdett és gátak leomlottak.
De túl későn látták az avatatlanok útjuk hibáját pórázuk végén, az ősi időkben.
Hát ne légy dühöngő és ne pánikolj, ha a rettegés óriásira fordul,
Csak ne állj meg és bambuld a hullámok megtörését..
Tégy amit akarsz! Kerül-amibe kerül!
Kövesd a szerencséd bárhová is vezet,
És szeliditsd meg daemonjaidat, hogy szolgálják igényeidet.
Őrülj meg! Vadulj meg!
Pazarold el magad! Légy bölccsé,
Ébredj a rémálmaidból
és ne vakulj el a hazugságaiktól.
Légy tevékeny, légy mélyreható,
Légy valódi és légy varázslatos.
Törekedj a magaslataidba és fogadd el a mélységeidet,
Adj a vágyaidnak, engedd a kéj folyóit folyni.
Engedd meg, hogy az itélkezés-mentes tapasztalat legyen a legmagasabbszintű tanitód,
A Király és az ő Királynőjének titokzatos nászában.
Odaadás lesz a kéjelgés eredménye,
Megsemmisiti a személy kultuszának illúzióját.
És a magja az Almának,
Amit a Kigyó adott a Galambnak?
Azok Shakti és Síva voltak,
Szerelemben összeforrva.
A Jó és Rossz tudásának fájának gyümölcse
Szükséges gonosz volt, de édes-keserű szer.
De az Örök Élet fájának gyümölcse
A balzsam, amelytől könnyül halandó küzdelme.
Látod: a kobra csókja öl és gyógyit,
És az egyetlen védelem a sziv- mely tiszta.
Ez a Szer, mely megnyitja a templom kapuját,
És a kulcs a Királysághoz, ahol a Szeretet a Törvény.
A Bűn szava korlátozás,
Hát add át magad szent odaadással,
Részegedj meg a mennyei fény borától,
Mely oly fényes, hogy mar és elvakitja agyad!
Válj meg a téves azonosulástól,
Mindenkiért, a szeretetért és a teremtés kegyelméért,
Légy tanúja minden lélekzetnek szenvtelen csodálattal,
De „itt és most”, ottani hűséges üdvözültséggel.
Tiszteld a tested, mint menyasszonyát a király,
És gondozd a vágyakozás szikráját belülről.
Engedd az értelmet és érzelmet hogy bal- és jobbod legyenek,
Nem jobban elválasztva, mint nappal van az éjjeltől.
Azután egyesitsd művészeteddel
Elméd és a Szived,
Mert ott végződik az Üresség, hol a Mindenség kezdődik.
Engedd el és hasitsd szét
Tégy egy kört, utazz el.
Menj dolgozni, menj aludni,
Élj, ragadd meg.
Hagyd el az érzékeléseid,
Ravasz-fondorlatos becsapóid.
Forgasd fel veteményeidet, bontsd le védelmeidet,
És kövesd a patak nyomát a forrásáig.
Az elme előtti időben,
Isten tudja hol.
Édennek kertjében,
Hol az Élet fája honol.
(Estas Tonne/Peter Moore)
