2014. december 31., szerda

Mindenkinek olyan "új évet" amilyet csak kíván magának!

Bólé szürcsölgetés közben jönnek befelé a gondolatok. Egyre kevésbé jelent valamit nekem ez a december 31-éről január 1-re virradó éjjel. Azon kívül, hogy a gyerekek nem tudnak aludni a sok barom rakétájának durrogásától, nem sok egyebet tudok felhozni e "jeles" nap mentségére. Mert milyen nap is ez? Semmilyen. A biológiai év tavasszal kezdődik, tulajdonképpen a nap-éj-egyenlőség idején - innentől beindul a természet, lehet palántázni, kertészkedni, stb. A tanév szeptemberben kezdődik - ezt még úgy ahogy el lehet fogadni, nyár után kezdődik a suli. A tél december 1-ével kezdődik. A Hold-ciklusokhoz szintén nincs köze. Tehát elmondhatjuk, hogy ez a szilveszter, a tél egyharmadánál lévő nap sem a biológiai, sem a kozmikus, sem a társadalmi körforgáshoz, sem az évszakokhoz nem köthető, nem igazodik, csupán egy Római kreálmány, onnan, ahonnan nem mellesleg még az oszd meg és uralkodj elve is ered... A Gergely naptár borzalmas logikátlanságát és káoszát mi sem bizonyítja jobban, hogy például most az év egy csütörtöki napon indul... 

Társalogtunk már erről tavaly is, meg tavaly előtt is, és írt erről nagyon összeszedetten Asimov is, így csak ismételni tudnám magam. De miért pont ilyenkor jut eszembe fikázni a Gergely naptárt? Talán mert csak megérint valahol engem is, hogy holnaptól 2015-öt kell írni, időnként, különböző fecnikre. Persze nem muszáj, csak ha úgy látjuk jónak. Írhatunk akár 1718-at is, vagy bármit ami jól esik.

Mindenkinek kívánok olyan "új évet" amilyet csak kíván magának! 

(ezzel tulajdonképen el is mondtam mindent úgy, hogy közben nem mondtam semmit...)


2014. december 24., szerda

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!



"Érezd, hogy hozzád ér
S nincs idő, nincs tér
Árnyékok láncán él, aki fél"

"Tisztán és féltőn, nem dönthet más csak szív
Nem baj, hogy téved minden hibád tanít."



"Bennünk van a vágy, hogy jobb legyen a világ!
Rajtunk múlik, lásd, meddig támad ránk a világ
a tükörbe oda nézz, s keresd a hibát!"

"Bennünk van a fény és bennünk él a sötét
Hát ne nézz félre, ne tűrd, javítsd a hibát!"

2014. december 20., szombat

Az evolúció teremtése

Megnéztem a Noé c. új feldolgozást, mert sajnos még mindig érdekel miket üzengetnek a tengeren-túlról - és Karácsonyra erről gondoltam megosztani néhány sort.


Maga a film egy tragédia, igen nehezen fogadtam be a kővé vált angyal-transzformereket, meg a Noé idejében, vagy a lehetőségeikhez képest nehezen elképzelhető eszközöket (tökéletes szerszámok, hullámlemez, függönyök az állatok szétválasztására stb. - bár pont én is szoktam közzétenni a hivatalos történelem által elhalhatott leleteket, melyek bizonyíták, hogy jóval régebb óta van értelem a Földön, mint tanítják, na mindegy..), viszont voltak benne tetszetős részek. Például kedveltem Noé matuzsálem nagyapjának varázs-erejét, mert arra utal, hogy az akkoriak között volt még mágia. Szintén tetszett az az elgondolás, hogy az akkori időkben is megvoltak az embernek a különböző technikái, módszerei az élet minten területére kifundálva, mint például a növényekből készült terhességi teszt. Ami már kevésbé tetszett, az az Isten vs. ember(egó) mentális "küzdelme", meg a pusztító istenkép, amit erőltettek, és ami biztos, hogy nem egy magyar ember fejéből pattant ki. Bosszúálló istenképe a tudjukkiknek van. Meg aztán az is érdekes, hogy ha szigorúan a Bibliai vérvonalat nézzük, akkor van itt bibi rendesen, bár erről nem a film tehet. Káin - láthatjuk majd a lenti jelenetben - egy méretes kővel (az első kőműves?) ugye leüti testvérét Ábelt, majd lelép. Így:

"Ezután elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. És Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevéről Énoknak nevezte el  

Ezen a ponton sokan felteszik a kérdést: honnan volt Káinnak felesége? Talán ez az egyik leggyakrabban feltett Bibliára vonatkozó kérdés. Meg amikor a teremtett főszereplők találkoznak más törzsekkel. He? Azok honnan, s hogy? Na hagyjuk a mesekönyvet... (vannak persze próbálkozások a magyarázatra, például itt

A vízözön kérdésköre szintén érdekesen van tálalva a filmben, nem próbálja meg mindenáron a zsidó történelembe beleágyazni az eseményt, ezek szerint odaát is elterjedhetett a hír, hogy bizony az özönvíz története megjelenik szinte minden ősi nép mítoszában, vallásában, így jóval a zsidók előtt élt suméroknál is. A film az eseményt meghagyja bosszúállásnak, emberi gyarlóság miatt, és nem kezd bele tudományos magyarázatokba, hogy ez a katasztrófa miért is vagy hogyan jöhetett létre természetes módon. 
A Vízözön és az ezzel kapcsolatos „mondakör”, kezdve a Gilgames-eposztól a Biblián át, a magyar mondák Lúdvérc okozta özönvízéig, majd minden ősi európai nép mondáiban, de Indiában, Ausztráliában, a majáknál is megtalálhatóak. Kutatók egész generációi próbálták megmagyarázni, geológiai és régészeti bizonyítékokat találni, alátámasztani, vagy cáfolni az özönvíz létét. Egy igen divatos elmélet szerint, amelyet két amerikai geológus (Wiliam Ryan és Walter Pitman) állított fel, az Özönvíz egy megtörtént természeti katasztrófának állít emléket: 
"Az utolsó jégkorszak végén, tehát mintegy tizennégyezer évvel ezelőtt, a mai Fekete-tenger helyén egy a tengerszintnél 130-200 méterrel alacsonyabban fekvő, jóval kisebb kiterjedésű édesvizű, vagy enyhén sós tó terült el. A Boszporusz gátját ugyanis egy földrengés megemelte, és a Fekete-tenger medencéjét még az olyan nagy európai folyók, mint a Duna és a Dnyepper sem tudta megtölteni. Elméletileg a mélyföldet sűrűn lakták neolitikus pásztorok és földművesek (!).Az üledék lerakódásokból világosan kiderül, hogy a jégkorszak alatt a Fekete-tenger valóban alacsonyabb lehetett mai szintjénél, és ebből az időszakból az üledéknyomokban tengeri csigák és kagylók maradványai nem találhatóak. A jégkorszak végével azonban a tengerszint emelkedni kezdett, és végül áttörte a Boszporuszi sziklagátat. A katasztrófa félelmetes méreteket öltött: a vízesés a kutatók számításai szerint kétszázszor nagyobb volt a Niagara-vízesésnél és százharminc méteres mélységbe bukott alá. Robaját húsz kilométernyire is hallani lehetett. Naponta negyven köbkilométer víz zúdult le itt, ami napi tizenöt centiméterrel emelte meg a Fekete-tenger szintjét. Az elmélet szerint az itt élők elköltöztek - ki Európa, ki Anatólia felé, és vitték magukkal a vízözön mondáját, ami mint már Utnapistim vagy Noé történeteként került át a Közel-keleti civilizációk örökségébe."

Azonban amiről már nem igazán esik szó az az, hogy az utolsó jégkorszak olvadás-időszaka nem csak egy helyen okozhatott özönvizet. Ez az időszak jócskán átrajzolta az addig kialakult világtérképet, és az érintett területeken élő civilizációkat – így tehát ne csodálkozzunk rajta, hogy ezt az eseményt több (egymástól nagyon távoli) forrás is megörökítette. Az elsüllyedt szigetek (Atlantisz, Mu, Lemúria, stb.) históriái is idetartozhatnak. Graham Hancock kutatásai mindenképpen figyelemreméltóak a témában. Hancock összegyűjtötte a fellelhető, és minden bizonnyal korábbi civilizációk által készített igen pontosnak bizonyuló világtérképek másolatait, valamint lemodellezte a bolygónk vízözön előtti valószínűsíthető földrajzát. Ezekből megállapította, hogy hol létezhettek a keresett szigetek és kontinensek(!), mielőtt a világtengerek vízszintje megemelkedett. Létezik egy Piri Reis nevű térkép, mely a XV. századból származik (lehetséges, hogy Mátyás Corvinus könyvtárából!), és tökéletes pontossággal ábrázolja az Antarktiszt, valamint Dél-Amerika keleti partvidékét, mikőzben ezeket elvileg csak századokkal később fedezték fel. 

Érdemes lenne egyszer az évszámokat is a helyükre tenni, ugyanis a leghitelesebb és legrégebbi sumér forrás a vízözönt a jégkorszak végére kb. 11.000 évvel ezelőttre teszi, de pl. a Biblia Krisztus előtt kb. 4000 körülre. Figyelemreméltó ez a több évezredes különbség, ami azzal magyarázható, hogy az Ószövettség összeállítói is a sumér hagyományból merítették ugyan a témát, viszont időben igyekeztek a saját ismert történelmükhőz igazitani az eseményt. Viszont az is meglehet, hogy a felmelegedő Földciklusban több vízözön is volt. Egyébként szerintem a vízözön olyan vízválasztó lehetett, mely az ókoriakat megelőző (vélhetően igen fejlett) civilizációkat majdnem eltörölte, és helyébe mások léptek. A vízözönt követően néhány évezred alatt megjelentek a hódító népek tömegei, egy az előző (szerintem) békés, építő, teremtő népektől teljesen más típusú, világszemléletű, technikai, materialista jellegű emberfaj, mely már-már annyira nem illik a földi élet idilli képébe, hogy lassan az özönvíz szándékosságát kell feltételeznünk. Azaz, mintha az előző békés civilizációkat el kellett volna törölni a föld színéről, hogy a helyükre mások „költözhessenek be” a bolygóra. Még az is lehet, hogy irányított módon zajlott le egy-egy terület elárasztása… :) Ebből a nézőpontból tehát az özönvíz nemhogy újrakezdte a teremtést egy tisztább emberiséggel, hanem pont fordítva, egy még szarabbat, sárosabbat hozott létre a víz után maradt dagonyából. Jól nézünk ki... :)

Hanem! Amiért tollat ragadtam - mivel egyébként annyira azért nem volt jó film, hogy írjak róla - az egy középső jelenet volt, a következő tartalommal: Biztos vagyok benne, hogy a videómegosztókon méltán sikeres lesz ez jelenet a filmben, ami a Teremtés szövegére bemutatott Evolúciót tárja elénk, végre valaki megpróbálta összepászítani a kettőt, és azt kell mondjam egész ügyesen sikerült! Itt nagyon szépen megjelenik az "is-is" gondolkodás, tehát nem tesz fel keresztkérdés: miben hiszel? a teremtésben vagy az evolúcióban? - hanem bemutatja, hogy mindkét elgondolás szépen elfér egymás mellett, sőt talán nem is értelmezhető másképp csakis így. "Kezdetben nem volt semmi, semmi csak a végtelen sötétség csendje. A Teremtő lehellete kiáradt az ürességgel szemben, suttogva: legyen világosság és lőn világosság" (egy robbanás). Mindez persze egy rakás nyugtalanító kérdést felvet. Én jó néhány éve csak úgy tudom elfogadni a teremtést és a Teremtőt, ha az időben és térben nem korlátozott, tehát végtelen, határtalan, és nincs kezdete sem vége, sem időben, sem térben. Miért is nem? Mert ahol véget vagy kezdetet feltételezünk (időpont, határ, fal, stb.), ott rögtön felvetődik a kérdés, hogy mi van azon túl? "Kezdetben..." OK, ez volt a kezdet, de mi volt előtte, he? Semmi? Akkor mégis miből és hogyan lett a valami? Materiál Istiéknél szintén felvetődnek ezek, de nem szívesen foglalkoznak olyan kérdésekkel, hogy mi is robbant fel? Hogy került oda az anyag, amikor a robbanásban jött létre? Mitől sűrűsödött össze, amikor a robbanástól jöttek létre a fizikai törvények? Ezekre a kérdésekre nehéz tudományosan válaszolni, mert ez már túlmutat a tudományon, ez a hit kategóriája, legyen szó akármilyen materialista tudósról. 

Mindentől függetlenül az a bizonyos kezdőpillanat (ha volt ilyen, ha beszélhetünk egyáltalán volt-ról), vélhetően mindenkit izgat. Engem különösen, de ahogy említettem sokkal könnyebben elfogadom azt, hogy nincs eleje a teremtésnek (legfeljebb pulzál:  robban -> kiárad -> összehúzódik -> robban; vagy lüktet, mint a szív: szív-sűrít-bent tart-kipufog...:). A véges nézi a végtelent, találgatja hogy mit jelent - énekli Ákos, és ha egyszer lenne rá lehetőségem egy kérdést feltenni a Forrásnak, biztos ez lenne: 

Hogy jöttél létre? 

Külön pirospont a filmben, amiért nem közvetlenül a majomból szülték meg az embert, bár a végeredmény majdnem az lett... Igaz, a jelenetbe bármelyik elméletet bele lehet magyarázni, mivel egy majom tényleg leugrik a fáról... és aztán megjelenik a fényből készült ember. Ez is szintén az is-is gondolkodásra utal, mert ugyan lehet hogy "alapanyagnak" kellett a majom, de kellett hozzá egy csipetnyi más is, hogy abból ember teremtessen. Szóval ez igen ügyesen van megoldva, mert mind a két irányzat (teremtés vs. evolució) megláthatja a jelenetben amit keres. Aki már amúgy is egyesítette magában a kettőt, annak meg minden tiszta. :)

Összességében azt kell mondjam, hogy egy nagy baromság a film, de kiváló részegységekkel megáldva. :)

Na és a sok okoskodás után következzen végre a részemről legkomolyabban értékelhető és engem megfogó jelenet a Noé munkacímű, amúgy kővé vált angyal transzformerekről, bosszúállásról, és némi környezetvédelemről, vegetárianizmusról szóló filmből:

Noah Movie - "Creation" Clip


 

A szöveg eleje saját fordításban:

"In the beginning there was nothing, nothing but the silence of infinite darkness. The breath of the Creator flooded against the face of the void whispering let there be light and light was, and it was good. The first day. And then the formless light began to take on substance and shape the second day, and the whole world was born, our beautiful, fragile home. And a great warming light nurtured its days, and a lesser light ruled the nights, and there was evening and morning, another day."

"Kezdetben nem volt semmi, semmi csak a végtelen sötétség csendje. A Teremtő lehellete kiáradt az ürességgel szemben, suttogva: legyen világosság és lőn világosság, és ez volt jó. Az első nap. És ezután az alaktalan fény elkezdett tartalommá és formává válni a második napon, és az egész világ megszületett, a mi gyönyörű, törékeny világunk. És egy nagy meleg fény táplálta a napjait, és egy kisebb fény uralta az éjjeleket, és lett este és reggel, következő nap."   

A többit nem fordítom, szépen van megmutatva hogyan születik meg az élet, hogyan formálja meg a tudat bolygóméretűvé, s hogyan fejlődik fel harmóniában egészen az emberig. A jelenet végére persze kijön a lényeg, ami tulajdonképpen az, hogy az embert teszi felelőssé a Föld és a Teremtés megrontásáért, amivel őszintén szólva egyet is lehetne érteni, ha nem lennének sejtéseink az ember mögött álló erők játékáról, ami a genetikát, vérvonalba barmolást, és a folyamatos suttogásokat illeti... Persze kár lenne a felelősséget másokra tolni, az ember jelentős hányada ezek nélkül is képes egymás torkának esni egy falat kenyérért is, de ezt most hagyjuk... Biztos mindennek oka van, ennek az elkurvulásnak is lesz talán egyszer elfogadható magyarázata. Vagy ha nem, akkor pusztuljon újra a koma, hátha a következő körben megérti.  

A rendező itt mond néhány dolgot a jelenet születéséről:

2014. december 17., szerda

Lazuljunk: itt a téridő harmonizáló szinkronjában

Zagar - Odd Moments of Eternity



Space and time
Keeps us synchronized
Thoughts and colors
Space and time
Keeps us synchronized and
Thoughts and colors harmonized

 

Wheels, wheels of years
Waving down on me like a warm smile
New, new thoughts of life
Floating round in the extremophile

 

We need the flow
We need the time
Thoughts and colors
Are synchronized
We need the flow
We need to fly
Making it through
The membranes of minds

 

We need the flow
We need the time
Thoughts and colors
Are synchronized
We need the flow
We need to fly
Making it through
The membranes of minds

 

Space and time
Keeps us synchronized
Thoughts and colors
Space and time
Keeps us synchronized and
Thoughts and colors harmonized

2014. december 7., vasárnap

Az Isten és a háttér-elit "közös" terveiről...


Mostanában igyekszem óvatosabb lenni a kijelentő mondatokkal. Számtalan múltbéli állításom elévült, vagy én magam írtam felül. A bátor kijelentések ("ez így van!") helyett talán célravezetőbb inkább a kijelentéseinket kiváltó történések mögötti mintázatokra összpontosítani. Ezzel a bejegyzéssel is megpróbálok néhány folyamatot felvázolni, úgy ahogy én most látom ezeket. Szigorúan az "én világomról" alkotott véleményem tükröződik vissza ebben is, tehát Neked, kedves Olvasó, meglehet egyáltalán nem fog illeszkedni a "tükörképedhez".

Bevezetésül még csak annyit, hogy én úgy látom, minden a világban zajló esemény és folyamat egyfajta láncolatot alkot, olyan szövevény, mely - számomra - egyre erőteljesebben kirajzol egy mintát. Egy utat, egy irányt, egy vektort, ami felé ez az egész kóceráj - és a benne utazó sok-sok érdeklődő - igyekszik. És ez a minta, vagy folyamat bizony nem független egyik benne lévő elemétől sem, ezért hat rám is, rád is, és még a hatalmasokra is, kik azt hiszik mozgatják a szálakat. Felsorolok néhány folyamatot, melyben egyre tisztábban látom mind az elit kistílű tervét és mind az Isteni tervet (ez utóbbit inkáb csak vélem) megvalósulni, egymással párhuzamosan, egymást kisegítve, pontosabban... na majd erről később



Elektronikus kultúra
Az internet atyja nemrég előadásában felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a bit elszáll, a papír megmarad (legalábbis sokkal tovább). Az elektronikus kultúra és sajtó globális elterjedésével egész korszakok tűnhetnek el a süllyesztőben. Szerinte 100 év múlva a 60-as évekről többet fognak tudni mint a 80-as évekről. Miért is van ez? Mert ahogy lassan minden áttevődik az internetre, ezzel arányosan szűnik meg a nyomtatott sajtó és kultúra, viszont az elektronikus adatok igencsak sérülékenyek, sőt, a régebbi formátumban mentett dokumentumainkat nem tudjuk megnyitni; a néhány évente megjelenő új és új formátumok miatt előbb utóbb olvashatatlan, betölthetetlen, futtathatatlan lesz minden elektronikusan feljegyzett adat, szöveg, akármi. Miért veszélyes ez és hol illeszkedhet az elit terveibe? Szerintem ott, hogy amint az emberi kultúra minden eleme felhőben lesz, onnantól elég egy gombnyomás és megszűnik minden tudás, és magunkra - pontosabban véve az elitre - leszünk utalva. Amit ők mondanak, az a történelem, az az igazság. Egy nyomtatott könyvet, vagy sajtót utólag igen nehéz módosítani, pláne ha több ezer példányban kint van, de az informatika világában minden lehetséges. Csak gondoljunk bele. Ha át akarják venni a szellemi irányítást, és ennek érdekében el akarják vágni a gyökereket, elég azt a néhány száz levéltárat és könyvtárat felgyújtani, és kész is vagyunk, onnantól néhány generáció alatt a már csak kizárólag elektronikusan meglévő információkat megfelelően módosítva a markukban leszünk.

A zene világában szintén szépen megfigyelhető ez a fent vázolt ív. Nemrég kielemezték a zenei ipar átalakulását, megállapították, hogy ahogy a bakelitet leváltotta a CD, a CD-t az mp3, úgy az mp3-at is szép lassan leváltja a letöltős zenekínálat, ez utóbbit pedig a tisztán online "stream" szolgáltatás. Ez utóbbi nagyjából azon a racionálisnak tűnő érvelésen alapul, hogy mi a szarnak legyen meg 80 millió gépen ugyanaz az egy album, amikor elég egy biztos helyen tárolni, amihez bármikor, bármilyen eszközzel (telefonnal, tablettel, PC-vel) hozzáfér a kedves rajongó közönség. Ez mind szép és jó, csak ott a bibi, hogy amint már mindenünk, az egész életünk felhőben lesz, onnantól tényleg elég egy gombnyomás, és eltűnik minden imádott, szórakoztató, vagy éppenséggel életben tartó, ébresztő szövegű kedvenc zenénk, és akkor az unokáink már cseszhetik. 



Családrombolás
Csak a hülye nem látja, hogy a családok szétverése az egyik, hanem a legnagyobb prioritású terve az irányítóknak. A liberális téveszmékkel megmérgezett nyugati világnak már normális az abnormális, evidens a deviáns, és keresendő a visszataszító. Még a gyíkagy is képes felfogni, hogy a reprodukció csak dualitásból születik, az Isten férfinak és nőnek teremtett minket, egy egész két felének, a tovább örökítéshez nélkülözhetetlen ennek a rendnek a fenntartása, mégis minden erejével azon küzdenek a függöny mögötti skacok, hogy ezt a rendezett képet nevetségessé, elavulttá tegyék. Csak elég megnézni a fősodratú médiát, a sorozatokat, az idétlen műsorokat, sugárzik belőlük a deviancia, és annak menősége, elfogadottság erőltetése, miközben nevetségessé teszik a normális életmódú családmodellt. Hová tart ez a vonat? - kérdezhetnénk. Nyílván itt erőteljesen belép a képbe a népességcsökkentési terv, no de ennek mi lehet a valódi célja? 
 
Vallásrombolás, nemzetbomlasztás
A szabadkőművesség egyik nem titkolt és eltökélt célja mindezeket megvalósítani. Azt hiszem elég jó munkát végeztek, hiszen sikerült megrogyasztani a vallások talapzatait, és bizony a nemzetállamok se a "régik" már. Ezt szerintem eléggé világosan látja mindenki.



Immunrendszer elleni harc
Sokunkban biztos felvetődött az is, hogy az emberiséget irányítani szándékozó háttérhatalom aljas eszközökkel igyekszik az embert testileg/szellemileg visszafogni, visszafejleszteni, vagy abszurd esetben teljesen lebutítani állatias rabszolga szintre, a kontrollálás érdekében. Ennek jelei az élet szinte minden területén tetten érhetőek, a teljesség igénye nélkül csak néhány példa:

- szellemi visszafejlesztés a média segítségével (elhallgatott hírek, buta műsorok, stb.)
- tudatmódosítás („oktatás”, erős manipuláció a reklámokban, hírekben, HAARP stb.)
- élelmiszermérgezés (azok vagyunk, amit megeszünk, sok-sok E betűs szám…)
- immunrendszer mérgezés (gyógyszermaffia, oltások, fogkrém fluor-idegméreg, stb.)
- anyanyelvtörlés (latin, később angol, majd még később „windows” világnyelv erőltetése)
- történelemhamisítás
- frekvenciamódosítás (432Hz -> 440Hz) 
- génmódosítás (vetőmagok, stb.)
- stb.
Lehetne a végtelenségig sorolni a gyakorlati alkalmazásra került összeesküvés elméleteket, de talán ennyiből is látható, hogy mindezzel mi a célja az elitnek: csontig levetkőztetni, azt hadd hulljon a férgese, a maradékkal meg feltakarítják a padlót. 



De mindez hogyan illeszkedik az Isteni tervbe?
Merthogy én biztos vagyok benne, hogy mindezen folyamatok nem véletlenek, és ahogyan beleillenek az elit terveibe, ugyanúgy beleillenek, benne vannak a Legfelsőbb Lény tudatában is, legfeljebb teljesen más szemszögből és motivációból, sőt akár teljesen más végeredménnyel, céllal. Mire gondolok. A család szétbomlasztásával például az elit terve eléggé egyértelmű: a totális kontroll érdekében megszűntetni az utolsó természetes közösségi formát, s az így megmaradó egyének már könnyű prédák - viszont könnyen lehet, hogy az Isten terve szintén az, hogy kihúzzon minket ebből a létezési formából (állat-falka) és áttessékeljen egy következő szintre, valami sokkal önállóbb, független, egyénibb (unique) verzióra. Mert ha megnézzük a emberi társadalomfejlődés ívét (és most nem idevéve a civilizációs, városépítős nézőpontot) akkor jól elkülöníthető szakaszokra bomlik, időrendben:
- törzsközösségek
- közösségek
- család
- egyén
Az utolsó fázisnál vagyunk, és ez szerintem nem véletlen. Tehát, ha úgy nézzük az elit terve akár összecsenghet az Isteni tervvel, csak a végcél nem mindegy. Mert míg az elit a maga hasznára akarja az embert egyénekké tenni, a könnyebb irányíthatóság érdekében, addig a Legfelsőbb (szintén a maga hasznára?) a következő fejlődési szakaszba tol ezzel: egy olyan létezésformába, ahol öntudatos valós lények élnek, nem pedig karakterek, megírt történettel. Meglehet Isten is azt szeretné, hogy ne egy történelemből, szocializációból, és hamis kultúrából felépített álszemélyiségek legyünk, hanem valós létezők, oly jelenben élő lények kik már valami másból építkeznek. Nehéz ezt szavakba önteni, inkább csak valami nagyon halvány körvonalát látom annak ami jön, ami felé terelget minket Ő, amiért ez az egész zajlik. De hogy is láthatnék tisztábban, amikor még benne vagyok a változás fortyogó közegében? Amikor még csak a nagy hullámokat látom, a szigetet nem, ahová visz az áradás.

Az immunrendszer leépítése szintén nagyon szépen illeszkedik az elit tervébe, mert egy csökkentett üzemmódban élő emberke azt a gyógyszert veszi be, amit kap, ugye... Az Isteni tervbe azonban szintén beleilleszkedhet ez az irány, hiszen nagyon is elképzelhető, hogy a teremtés az anyagcsere teljesen más dimenzióját valósítja meg bennünk éppen azzal, hogy leépíti a "hagyományos" módszert. És itt most nem azt mondom, hogy nagyon örülök az elit erőszakos oltás kampányának, fluor-kezelésének, vagy E-betűs ételeinek, csak azt látom, hogy lehet mindez valahogyan mégis csak úgy fog kiforrni, ahogy a Tudat elképzeli: minden egyén minden pillanatban önmagából megteremti saját anyagát, testét, mint a csillagok. Ha valamit építeni szeretnénk, azt általában valami lebontásával szükséges kezdeni... és talán ez a testünk is csak "arra vár", hogy a belső energiaforrásunkat aktivizálva lebontsuk a hagyományos falait, működését, és újjá teremtsük, újraformáljuk, illetve megkapjuk azt a képességet, hogy bármiből (bármilyen anyagi elemet felhasználva) bármivé formálódhassunk, szabadon. Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan szintje a tudatos létezésnek, amelyre már nem hat semmilyen "hagyományos" mérgezés, anyagbomba, telítődés, stb., mert az anyagcsere olyan fokán áll, ami lebont bármit, vagy egyszerűen magasabb rezgésszintjével elporlasztja, vagy éppenséggel figyelmen kívül hagyja, ignorálja, amikor már nem hat a szervezetre semmilyen alacsonyabb rendű elem, jöjjön az a periódusos rendszer bármelyik sorából.

Az elektronikus kultúra globális bevezetésével igen, eltörölhető, megmásítható az emberi történelem és szellemiség. Ez az elit nézőpontjából kívánatos, hiszen ha elvágja a gyökereket, onnantól azt mesél amit csak akar a következő generációknak. Az Isten viszont meglehet szintén azt szeretné, hogy végre felejtsük el a múltat, ne lineáris időben gondolkodjunk, sőt egyáltalán ne gondolkodjunk időben (térben?), mert csak így - elengedve a karma-körme minden nyűgjét-baját - emelkedhetünk fel a tudatos önvaló szintjére, aki csak a jelen pillanatában él, teljességben önmagával és a világgal. Mert nagyon is elképzelhető, hogy az emberiség jövője nem a kiművelt emberfők (valakik) sokaságán múlik, hanem az egyéni "senkik", a lebontott személyiségű, egómentes "Krisztus-tudatok" mibenlétén. 
A zenei világ online közzétételével is talán az a valódi cél, hogy ezek mindenkihez eljussanak, előbb utóbb ingyen, hiszen ezek - és minden művészeti alkotás - tulajdonképpen az emberiség közös szellemi termékei...hiszen minden igazi művész a közös szakrális világunkból meríti ihletét. Már csak a jogvédő irodákat kell földig rombolni, és elhárul minden akadály a globális egységtudat elől. :) 

A vallások és nemzetállamok leépítése szintén egy "kétélű fegyver", hiszen míg az elit ezzel identitás-zavaros, gyökértelen, irányítható, globális tömegmasszát akar létrehozni, addig az Isteni tervbe nagyon is beleilleszkedhet az, ha lebontjuk ezeket a kötöttségeinket, kilépünk ezekből a keretekből, mert bár szép volt és színes, de lejárt a szavatossága, idejétmúlt. Mert mik is valójában a vallások és nemzetállamok? Mesterségesen létrehozott, behatárolt dobozok, fiókok, melyeknek neveket adtunk, és azért tudunk csak nehezen kiszabadulni belőlük, mert a kulcsokat is magunkkal zártuk. A kulcs tehát ott van velünk, bennük. Előttem egyre jobban az a kép vibrál, hogy az egyre globálisabban gondolkodó, elsősorban magukat földlakónak definiáló senkik társadalma szépen lassan felülemelkedik, árhullámként átcsap az elit fején, meghaladja a valakik egymással örökké ellenmenetelő világát. Nem akarunk háborúzni egymás ellen, érthető?! Semmilyen vallási, vagy egyéb ideológia mentén...  
Régebben az öltönyösöket félistenként tisztelte a köz népe, ma viszont egyre inkább nevetségessé vállnak a mi, a "senkik" szemeiben ezek az "irányító" valakik. Például én nem esnék hasra, ha szembejönne velemi akár egy Őszibarack Oba-holnap, vagy egy Feri papa, vagy - hogy hazai vizeken maradjunk - egy Vittore, mert egyáltalán nem tartom őket "nagyobb" embernek magamnál. Miért is tartanám? Egyenlőek vagyunk, a szó magyaros szoros értelmében. És ahogy az öltönykék egyre jobban harácsolnak, süllyednek el a saját hazugságaikból épített ingoványban, annál inkább kiemelkednek azok, akik átlátnak a szitán, meghaladják ezt, és már nem érinti őket ezen színjátszó kör szánalmas műsora. Még egy legkisebb "senki" blogíró is odaállhat akármilyen "valaki" elé kínos kérdéseket feltenni, vagy pillantásra sem méltatva, leszarva őt továbbmenni az utcán. A hatalom ott van, ahol az emberek hiszik hogy van. Ne vedd komolyan őket, és rögtön megszűnik a hatalmuk feletted. Meghaladás, ez a kulcs. 



Végezetül egy igen régóta kavargó gondolatról néhány szót. Állandóan ellen-menetelünk, lázadozunk a rendszer ellen, kritizáljuk a működést, látszólag teljesen jogosan, miközben minket egyre durvább eszközökkel megfigyelés és kontroll alatt igyekeznek tartani, sőt kiírtani. Mi végre ez az állandó harc? Az elit entitásai ugyanannak a Legfelsőbb Teremtőnek az "alkotásai", akárcsak mi magunk. Tehát bármennyire is lázadoznak ellene, terveket szövögetnek, évezredekben gondolkodnak, hiába, sohasem haladhatják meg azt, Akinek hatalma van mindenek felett, nem szárnyalhatják felül azt, akinek részei, tulajdonképpen eszközei, játékszerei. Tehát akárhonnan is nézzük, az elit tervei pontosan illeszkednek az Isteni tervbe, bármit is tesznek, azzal előbb-utóbb odaterelik az ügyet, ahová az Isten szeretné, vagy csak egy kis szeletét hajtják végre. De az is lehet, hogy nincs itt semmiféle elit-terv, meg Isteni terv, egyszerűen csak minden alkatrész teszi a rá szabott dolgát, és kész, hiszen minden egy, egy szervezetként működik. S hogy hová tart ez? Én nem tudom... még, csak azt érzem, hogy fordul a Tudat valamerre, növekszik a baba, de nem látom mivé születik, mert egyenlőre csak a hullámokat látom, amik jönnek s mennek, de nem látom merre tartanak, csak rajtuk sodródom...

Bár nem nagyon tetszik, amikor valaki Istennek képzeli magát, azonban ha Mado-nak igaza van, akkor mindaz, ami a Földön lezajlott és zajlik ma is, az tényleg kijelöli a vektort, láthatóvá válik az irány, merre visz a Tudat folyója. Jakab Istán eléggé meghökken, sőt rosszallását fejezi ki, amikor például a család szétbomlasztásának jó oldalát próbálja megmutatni Mado, de nagyon is el tudom képzelni, hogy ez tényleg így van, és csak így lehetséges a következő lépés. S talán itt válik értelmezhetővé a túlnépesedés és az ez elleni folyamatos küzdelem az elit részéről - kérdésköre. Mert míg az elitnek fáj, hogy egyre több a kontrollálni-való létező, addig az Isteni tervbe valahol úgy illeszkedhet bele ez az egyre szaporább emberi faj, hogy minél több a potenciális egyén (egyenlőre még karakter formában), annál több fog átalakulni ebből a szereplőgárdából önvalós egyénné. Mert bár igen, kihalhatnak a családok, igen megszűnhet a reprodukció (és ezáltal a reinkarnálódás is!) de azon néhányaknak, akiknek sikerül a vizsga, továbblépnek, és akkor az egész Földi evolúció játék nem volt hiábavaló, Földanya kihordta, majd útjára engedte gyermekét. És talán ez volt az egész naprendszerünk célja... Isten megteremté a Napot, a Nap megalkotá magából a naprendszer anyagát, abból Föld formálódék, majd a Föld saját anyagából anyaként kihordá az embert - és tényleg, lassan pont ugyanúgy kitermeljük és felhasználjuk a Föld összes hasznosítható anyagát, akár csak a magzat az anya testét az anyaméhben. Az ember következő lépcsőfoka, legyen az bármilyen entitás, készen áll, kinőtte az anyaméhet, azt hiszem közeleg a születésnap... 

 

2014. december 5., péntek

Na? Melyik legyen a Te valós-ág-od? :)

(Braveheart volt olyan kedves és adott egy fasza távirányítót, hadd pásztázzuk végig milyen adás megy, mi közül lehet választani, mit lehet nézni, vagy... csak a kikapcsológombot kell megtalálni? - M.)

Na? Melyik legyen a Te valós-ág-od? :)

A teremtés eldöntötte: jégkorszak volt, vízözön volt, legyen most tűzözön.”




A színészek izgatottan készülődnek ki is legyen a fő mumus, először az orosz színész Rassz Putin volt az első jelölt, de a Földi film Rt.-s  ideiglenes „rendezőink-teremtőink”? inkább a sötét Barack Oba-mára a tepsifejű, negróra rótta ki eme szerepet. Volt már 2 nagyon sikeres filmje Mr. Rejtett kéznek aki 2 szeres lélekvesztődíjas producer, az I. és a II. v. háború című dráma-horror akció kategóriában. De most a III. részhez igazán neves színészeket sikerült össze-szedni. Mr. Rejtett kéz a legutóbbi interjúban megígérte, hogy igyekeztek minél több drámai- Duracell-elemet-(Mátrix) belerakni a Mű-be, és a film végkifejlete előtt azért lesz benne elég sok akció is, nem lesz elkapkodva a nagy bada bumm, a tűzözön, amit speciális atombomba effektekkel tervezet a Team. Végtére is elég sok film szólt már a Föld és az emberiség végéről, a producer most egy nemes gesztussal inkább csak egy lokális katasztrófa film jellegűre gondolt ami nem teljes pusztítás -pl. 500 millióan meg is maradhatnának, de még nem zárta ki a totális tűzözön verziót sem. Egy kis apróságot azért elárult, annyira jól megcsavart drámai fordulatokat tettek a filmbe, hogy nem lehet majd csak úgy kitalálni a végét.

2014-et írunk, vagy kevesebbet, betoldottak hőn számlált időnkbe talán vagy 300 évet, össze vissza kuszálta Marty Mc. Fly az időt, annyira szerette a kis barna nőt. Egy biztos, semmi sem biztos.
2 év telt el 2012 óta, az egész bolygó, ki csak hallott róla, mind várta mikor üt utoljára az óra, jön –e valami amit még nem látott, ni csak ki menti meg eme világot?
Az idő ment tovább mintha nem is lenne, hülyére vett minket Maya a méhecske?         
Olyan reklámja volt a kalendáriának, majdnem vettem egyet céltáblának.
De hisz Swarci már rég a Marson üdült, álmában a párja, ott-hol meg a dögös szöszike várja?
Hű de jó a memória, lesz ott minden kaja pia, valóságos élethű egy álom, de melyik legyen az én valóságom?

Na jó nem Swarci az első, aki a vörös, vagy mégse bolygóra jő.

Tudom én ez is csak stúdiós, úgy is csak mese.
http://spiritufo.ditro.hu/valodi-ufo-kutatas/10-a-magyar-ufo-nemkutatas/329-a-valosag-mese-a-mese-valosag

Akarsz mindent tudni, minek ez most neked? Fel akarod b..ni minden nap a fejed?
Választhatsz szabad akaratod van, bármennyire furcsa, megengedte neked a forgatókönyv írója.
Mész, maradsz, félsz, haladsz, ölsz, elbújsz, sírsz, vagy ordítasz, megtörsz, vagy eldőlsz, mint egy fa kit gyökere már nem tartja. Persze ez most morbid, nem Te akarsz lenni az aki ordít.
Jön a háború az aratók már várják, mikor maradnak a jó emberek árvák, a tűz égesse milliók fiát- lányát, ők őrültek csak a véred várják, elbújnak a jó meleg bunkiban, puff egy pezsgő vagy inkább vért kérsz? Pillanat hozatok egy jó évjáratból, 16 jó lesz, vagy frissebbre vágyol?
(hehe, ezt én írtam... M.)

Nem csak búzát lehet aratni hé, az legyen a paraszté, nekem sikoly kell, rettegő lélek, úúúh jajj de féélek. Aratnak a nagyok a fejed felett,  na melyik verzió történjen veled?
Mielőtt még mindent feladnál, mondtam hogy választhatsz: Melyik legyen a Te valóságod?
Legyen idő, vagy nem, háború, esetleg csend.

De hát a show megy tovább, nincs itt már csend, kampány van nincs kampánycsend, pártok jönnek-mennek, van itt csapat elég, melyik focimez legyen a tiéd?

Nem kell félni, minden rendben, elintézték ezek egyben.

Még hogy a pentagon? Én vagyok már készen, melyik verzió legyen nekem létem?
A mennyország döntött, jönnek a tervek.
Elegem van, börtön ez a fejemnek, minek ennyi infó, ha fele se jelen meg.

Szívem gyere segíts, szedd már le (az izét) a fejemről kérlek, nagyon valósak eme képek.

Gyere inkább úgy kívánlak téged, rakjuk fel a másik valóság gépet.

Na jó hagyjuk, én úgy szeretlek Téged, dezsavűm van ismerlek már másik filmből tényleg!?
Érzem én erősen, nem a gép mondja, mi is legyen kettőnk verziója.

Felkészültél szívem figyelj:
Lehet elkapnak.
Aztán apósod elmegy innen, de ne sírj, Nézd milyen erős, nem fél már várja a kenuja a túlparton:
Egy kicsit meg kell neveljem ezeket a csúnya bácsikat:
Jó te addig maradj itt a kölökkel:
A végén úgyis minden rendben lesz:

Készen állsz néző? :)

Én izgatottan várom.  Melyik legyen a valóságom? ;-)

Bravehart


2014. december 2., kedd

Napiszer-december

December az év tizenkettedik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Neve a latin decem ('tíz') szóból származik, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. Az arvisurák szerint álom hava. A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi.


2014. november 26., szerda

A távolságot, mint üveg golyót, megkapod


Ezt a címet adta egy Kolozsvári srác a Csillagok között (Interstellar) c. film kritikájának. Hihetetlenül pontos találat József Attila altatójának (máig nem érthető) részletét összehangolni ezzel a filmmel! Ebben - az egyébkén tudományos-fantasztikus-filozófikus (sci-fi-fi) - filmben ugyanis pont egy üveg golyón kell áthaladniuk hőseinknek, hogy "legyőzzenek" teret, azaz egy csapásra megkapják a távolságot. A történetben el is hangzik a szokásos magyarázat a papírral, amire rajzolnak két pontot, ezeket összekötik egy vonallal, de ez a vonal áthidalhatatlan távolság (pl. két galaxis között), ezért az átjutás egyetlen értelmes módja meghajlítani a papírt (a teret) és összenyomni a két pontot eggyé, majd átdöfni egy ceruzával (féreglyuk) és oálá, kész is az azonnali járat. Csakhogy a térben a kör (átlukasztott papír) egy "üveg gömb" formában jelenik meg, amely átjáró innen nézve tükrözi a másik oldalon látható csillagképet, és oda-vissza. Így tehát aki ezen az üveg golyón átmegy, megkapja a távolságot... Attila, baszki, maradhattál volna még egy kicsit!


Bámulatosan oldották meg egyébként a film készítői a(z elképzelt) látványát annak, amikor egy ilyen féregjáraton, vagy egy fekete-lyuk eseményhorizontján átmegy az ember. Állítólag olyan jól sikerült és élethű szimulációt hoztak létre csak a film kedvéért, hogy a tudományos világ is felfigyelt rá, és elkérte kölcsön a progit. :) Természetesen vannak a történetben megkérdőjelezhető dolgok, például miért kellett pont egy olyan emberi tartózkodásra alkalmasnak (?) tűnő bolygót megcélozni, amelyik egy fekete-lyuk közelében van? Nem volt másik exobolygó a láthatáron? Aztán: miért kellene átmenni egy másik galaxisba, amikor a Tejút-rendszerben is van alsó hangon 100 milliárd csillag, melyeknek van ki tudja hány potenciális bolygója... Na mindegy. A történet alapötlete az a hálivúdi mesterek körében mostanában igen népszerű "el kell hagyni a Földet" elméletre épül, ami mögött lehetne keresni mindenféle ideológiát, népességcsökkentési terveket, elragadtatás-vágyat, végítélet-vetítést, felkészítést, sugallatot, vagy bármilyen egyéb megjelenítősdit, de ezt most kihagyom, mert szerintem ebben a műben kifejezetten piros pontot ér a "szokásos" apokaliptikus megjelenítés (elhagyatott, növénnyel, vadállatokkal benépesített megavárosok, autó-roncs-negyedek, stb. látványa) helyett az emberi lélekben történő változások megmutatása. Ugyanis itt szinte csak egy városka életén keresztül ismerhetjük meg milyen az, amikor meg kell küzdeni az ellenünk fordult elemekkel, a pesszimizmussal, az élelemhiánnyal, a szennyeződéssel (porviharokkal), és a lemondás/kiútkeresés egó-romboló és egyben építő gyötrelmével.

Nos ennyit a film technikai részleteiről, viszont ami engem jobban felizgatott, az a háttérben végig ott húzódó filozófiai vonal. Sőt, több szálon is futnak ezek a gondolatok. Ezekből az egyik az űrutazás mibenléte. Nem tagadom, gyerekkorom óta egyik nagy vágyam kilépni a csillagok közé, felfedezni, utazgatni a csillagok között, egy szóval szétnézni "odakint". Hogy ez egy bádogdobozban történne-e, vagy valahogy másképp, az igen lényeges kérdés. Ebben a filmben is pont az a rész tetszett a legjobban, amikor űrhajósunk a fekete-lyuk közepe felé száguldva ráérbed, hogy el kell hagynia a kasznit. Muszáj, különben sírja lesz az addig őt védő anyag. Mint a Kapcsolat c. filmben is, amikor főhősnőnk rájön, hogy az emberi kéz által épített űrhajós-szék felesleges eszköz és hibás elképzelés a féregjáraton való közlekedés során. Nem kell, nem bírja ki (persze kérdés, hogy az emberi test kibírná-e a jelenlegi szén-alapú formájában). Na szóval két utalást is kapunk arra vonatkozóan, hogy a 3D illúz világából kiemelkedni, azt meghaladni nem 3D-s eszközökkel (mint például egy űrhajónak keresztelt bádog doboz) lehet, hanem csakis önállóan, belső késztetéstől vezérelve. Akkor menni fog, úgy működik. A "kinti" látszólagos (ál)végtelen beutazása helyett tehát az út befelé tágasabb, és valósabb...

A másik fontos filozófiai szál a filmben az a szeretet téren és időn átívelő ereje. Az egyik női szereplő monológjából tudhatjuk meg, hogy bár elképzelhetetlen fizikai távolság van ő és szeretője között, de mégis tisztán érzi a szeretetét és hogy még él. Ez a szeretet képes átívelni téren, időn, gravitáción, no de hogyan? A szív - pusztán tudományos eszközökkel meg nem érthető - működése és valója nagy kérdés nekünk. Bár vannak már kísérleti eredmények, hogy a szív elsődleges prioritású szerv minden tekintetben, megelőzve az agy működését energetikai- és informatikai (!) fronton is. 



Ez persze még mindig csak a felszín kapargatása. A szív dobog, energiát ad, melynek forrása ismeretlen a tudomány számára. A szív szeret és nem csupán kémiát termel, hanem a szeretet energiát ad a "zárt" rendszerbe, felülírva minden anyagmegmaradási és energiamegmaradási törvényt. Csak próbáljuk ki! Menjünk oda egy rosszkedvű embertársunkhoz (akár egy gyerekhez) szeretettel, jó szándékkal, s komoly esélyünk lesz rá, hogy felvidíthatjuk egy kicsit. Energiát adunk át a "semmiből". Egyedül a szeretet képes erre, hogy többletet adjon, hogy teremtsen. Szeretetből épül fel és mozog a Világegyetem is, így hát nincs más dolgunk mint megnevezni Őt (ahogy nekünk tetszik), aki létrehozta Mindezt, és ilyen szeretetre képes, majd keresni, kutatni őt... a véges nézi a végtelent...




A harmadik nagyon erős filozófiai-érzelmi szál az apa-lánya kapcsolat. Ez engem elevenemben érintett, lévén két lányom van. És baszki magamra ismertem ám! Amikor az űrhajós bemegy a lánya szobájába elköszönni, és megvígasztalni őt, az nálunk is megtörténik! Kisebb vonatkozásban ugyan (el kell mennem az ország másik felébe tárgyalni), de ugyanaz a szitu. És olyan is van, amikor inkább nem mondom el, hogy hajnalban elmegyek és ki tudja hazatérek-e, inkább csak este, amikor már alszanak beosonok és elköszönök tőlük, suttogva néhány bíztató intelmet, mint például "legyetek jók, és vigyázzatok anyátokra". Ezek nagyon kemény pillanatok az életben, annak aki egy kicsit komolyabban belegondol. Persze lehet ezt is játéknak felfogni, meglehet így is kellene, hiszen minden vég csak valami új kezdete, de nekem ez még nem megy. A bennem lévő egó a saját halálával már úgy ahogy kiegyezett, ennek meg kell történnie egyszer, és szinte kíváncsian várom a folytatást, azonban másokkal, a szeretteimmel szemben ez az elengedés koránt sincs így, ilyen "könnyen". Nem tudok olyan könnyen fogalmazni mint néhány tanító, akik bármikor képesek lennének elhagyni ezt a játszóteret, itt hagyva bárkit és bármit. Ehhez kell az a megfelelő szintű elengedési képesség, ami nekem még nincs meg...



De mégis mit jelent nekem ez az egész? Mert ugyebár, minden művészeti alkotásnak az lenne a lényege, hogy számomra mit mutat? Világéletemben utáltam azt az irodalom-tanári erőlködést, hogy minden versről, irományról stb. azt tanuljuk meg, amit mások mondtak róla. Egyrészt ki a faszt érdekel, hogy egy műről mások mit gondolnak, másrészt megmondták hogy a szerző mire gondolhatott? Nem mindegy? Honnan tudják? Honnan tudhatná akár egy Ady, hogy mit gondolt Arany? Csak az számít, nekünk mit mutat, mit jelent. Nos nekem ez az egész jócskán túl mutat egy filmen. Az ötödik dimenziót elérve egycsapásra megszűnik a tér és az idő 3D-s felfogása, ez egy olyan "létközeg" ahol egyidejűség van, a "lineáris" idővonal bármelyik időpontja elérhető, akár csak a kivetített tér minden pontja. "Itt" nincs is értelme már lineáris idővonalról beszélni, sokkal inkább egy körről, amely ciklikusságot mintáz, és ebből a nézőpontból tehát nem arról van szó, hogy valami x millió éve történt, hanem x körrel ezelőtt. A tér pedig olyasmi elemmé szűkül, mint amikor lehúzódsz az autópályán, megállsz, kiszállsz, és nézed a többi idiótát továbbra is száguldani, fénycsíkokká válni, - s itt, álló helyzetben érted meg hogy a világ megnyílvánult része egy állandó áramlás és ez "innen", nyugvó pontról nézve mennyire értelmetlen. Nincs idő tehát, és nincs tér se, de ezek mégis mindegyik darabja elérhető azonnal. Na most ezt technikailag megjeleníteni nem kis kihívás, de a filmkészítőknek egész jól összejött a tér és idő minden irányában végtelenre nyúló könyvespolc hasonlatával. Szóval nekem a filozófiai elgondolásokon túl ezt az eddig elképzelhetetlen 5. dimenziót mutatta meg a film viszonylag hitelesen, és immár elképzelhetőbben mint eddig. Meg még sok egyéb mást is mutatott, de a sok apró részlet nem érdekes annyira. 

Talán nem nevesítettem, hogy mindezen agymenést egy filmkritikába ágyaztam be, de lehet nem is az volt, csak néhány belső késztetésből kiáradó mondat. Sok a dolog még magammal úgy érzem...