"Körülbelül
10-11 éves lehettem, amikor apám hazahozta azt az 1842-es kőszegi kiadású
bőrkötéses Bibliát, amelyet még apai dédnagyapám talált a szőlőskertjében.
Belelapoztam, és megdöbbenve fedeztem fel Márk evangéliumában Jézus
nagybetűkkel kiemelt kiáltását, melyet félig-meddig megértettem: "ÉLOI,
ÉLOI! LAMMA SZABAKTÁNI?" (15,34.) Ezt Márk így magyarázza: "Én
Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?" Magyarul viszont az él
(élő) szó ismerős, és a szabaktáni, ami nagyon hasonlít a szabadítanira. Már az
is sokatmondó, hogy Jézus nem Jahvét, a zsidó Istent, hanem Él-t, az ősi
kánaáni- izraeli Istent, az Ég urát, a mennyei Atyát hívta, akinek a nevével
egyeznek a mi él, élő szavaink. Csak Él-t tekintették örökké élőnek! (6) Mind
az Ó-, mind az Újszövetségben gyakran előfordul az "élő Isten" kifejezés.
Ebben az az érdekes, hogy élőnek csak Él istent nevezték, Jahvét (az
"Ur"-at) nem. Tehát a magyar nyelv megőrizte, hogy Él az élő Isten,
az életadó. A Bibliai élő Isten kifejezés tulajdonképpen a magyar istennév
értelmét magyarázza a nem magyaroknak, megduplázva a nevet ("élő
Él"). (Lásd még például Máté 16,16.: "Te vagy a Krisztus, az élő
Isten fia." és Ján. 5,21.: "Az Atya feltámasztja a halottakat és
életre kelti őket", vagy l. Tim. 6,13.: "Isten ... életet ad
mindennek.")
Hogy Jézus idézett kiáltásának a magyar értelmezése a
helyes, és nem az arámi, maga Márk evangéliuma bizonyítja, ugyanis a szöveg így
folytatódik: "Az ott állók közül néhányan hallották és megjegyezték:
,Illést hívja'. Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve
inni adott neki. ,Hadd lássuk - mondta - eljön-e Illés, hogy
megszabadítsa!'." (Márk 15, 3536.) Jézus utolsó szavait magyarul
értelmezve így lehetne visszaadni: "Éli eljön [v.: jő el]
me(g)szabadítani!" - Mekkora a különbség a félreértelmezés és a helyes
megoldás között! Hogyan kételkedhetett volna a sorsát előre ismerő Istenfia a
mennyei Atyában, hogyan hihette volna, hogy elhagyta őt? Azért kiáltott az Élő
Istenhez, hogy szabadítsa meg e gonosz világ fogságából, a földi pokol
fájdalmából! Megmondta, hogy az ő országa nem e világból való és hogy vissza
fog térni a mennyei Atyához, aki őt küldte. A. G. Gilbert írja:
"Jelképesen és minden értelemben lemond Jézus a bolygók világának minden
kísértéséről. Gnózisa ebből fakadóan felülmúlhatatlan. Át tudja törni a kristályszférákat,
amint minden hermetikus filozófus szeretné, hogy elfoglalja helyét az Atyaisten
jobbján, akinek trónja a bolygók kis királyságaiból álló jelentéktelen
naprendszerünkön túl található."
Részlet Bíró Lajos: A magyar Jézus, és Izrael "elveszett" törzsei c. könyvéből
További merengés múltunkról:
Ajánló:
Molnár V. József néplélekkutató: Húsvét
( alternatív link )
Ugyan rendkívül kellemes hangú és modorú Józsi bácsi kissé más megközelítésből mesél Jézusról és a Húsvétról, mint például Bíró Lajos, de mindkét forrásból érdemes a közös nevezőket megtalálni. Igazából nem is az a lényeg, hogy Jézus milyen testben született le hozzánk, meg hogy pártus herceg volt-e, vagy egy zsidó ács fia, mert ez lényegtelen, materialista szemléletmód. Amit viszont már életbevágóan fontos tudni, az az egyetemes, példa- és útmutató üdv-hírdetés, amely leginkább az "én világom nem e világból való" tanítás részletben jelenik meg, s amely szó szerint utal jelen Földi életünk színházi illúzió mivoltára, valamint arra, hogy van egy ennél sokkal valóságosabb és élhetőbb világszféra - a krisztusi tudatszintet, tudatminőséget elérő entitások számára. Számomra egy elég jelentős "szemfelnyitás" volt jelen illúzió életemben az is, amikor olvastam Bíró Lajos könyvét, és benne azt a részt, amikor kifejti, hogy Jézus a keresztfán nem csalódottságát fejezte ki Isten felé, hanem pont arra kérte, hogy szabadítsa meg végre innen. Nos, én meg tudom érteni, ha valaki egy Kálvária után úgy véli, talán elég volt ebből az embernek csak rettentő nagy jóindulattal nevezhető szadista intelligens állatfajból, és az általa felépített szinte csak horror-drámát játszó színházból... Persze nem vagyunk egyformák. Van akit képtelenség tanítani, és van akinek elég egy szó, hogy elinduljon az "út, az igazság, és az élet" felé vezető ösvényen.
Boldog és áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!
Boldog és áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!