A magyarok többsége immár ismét tudja - legalábbis illene tudnia - mire emlékezünk június 4-én. Ha jól számolom, 93 évvel ezelőtt vesztette el országunk területének kétharmadát, és ezáltal teljesen elvesztette szabadságát és függetlenségét is, pontosabban ekkor a minimum ezer éve tartó, minket gyökerestül kiírtani szándékozó "szellemi minőség" jelenlétének és tevékenységének köszönhetően egy újabb mélypontjára került a magyarság. Ám én mégsem erről akarok ma írni, de a mondandómnak mégis köze van a sokszor oly áhítatosan emlegetett szabadsághoz és szuverenitáshoz.
Függetlenül attól, hogy ki mennyire hisz az ezoterikus hírközlésekben és csatornázásokban, azért az ésszerűséget és a gondolkodást még nem szabad elhanyagolni. Bár úgy tartják a hit esetében nincs szükség ez utóbbiakra, de azért talán érdemes felhívni a figyelmet egy megbúvó kis anomáliára a mátrixban, amely adott esetben utalhat egy adott forrás valódi mibenlétére. Nemrégiben egyik olvasóm révén eljutottam erre az oldalra:
...ahol épp az aznapra datált portálnyitást feszegették egy bizonyos külföldi Cobra írásának fordításában. Nem vagyok benne biztos, hogy az ilyen csatornázások feltétlenül igazak , és jó szándékúak (bár a Biblia első néhány fejezetében egyedül a kígyó mondott igazat). A csatornázások (felsőbb szellemi szintről származó üzenetek közvetítésének) mindig van egy diszkrét bája, ami abból ered, hogy a csatornázó nem mindig tud teljesen függetlenedni a saját egójától, szocializációja következtében összetákolt személyiségétől, ezért az üzenet sok esetben sérül vagy bekoszolódik. Vannak azonban olyan esetek is, amikor nem egyszerűen egy kis koszréteg került az üzenetbe, hanem egyértelműen a másik oldal behatása érhető tetten. Hadd mutassak egy példát.
A sikeres portálnyitás érdekében, annak aki részt kíván venni az ilyesmiben, általában be kell tartani bizonyos instrukciókat, mint például "Helyezkedj el kényelmesen", "Hívd a Magasabb Énednek illetve azoknak a szellemi lényeknek a jelenlétét magadhoz, akik úgy érzed segítségedre lehetnek" meg ilyesmik. Kezdjük talán azzal, hogy ez a bizonyos "Magasabb Én" egy elég nagy ökörségnek tűnik, főleg ahogy általában előhozakodnak ezzel az ezós körök, akik azt vallják, hogy mi csak egy szerencsétlen kitalált szereplők vagyunk, akiket valaki (valakik, hiszen mindenkinek van egy felsőbb énje, nem?) csak azért alkotott meg, hogy tapasztaljon, de azért mégis csak lehet ennek a dolognak egy helyes értelmezése. Ezt most egyébként nem az egóm mondatja velem, hiszen ebben a percben is tudatosan jelen vagyok én, nem XY nevű, 123 személyi számú, Z városbéli lakos, hanem én, nincs itt senki más. Ha viszont én vagyok itt ebben a pillanatban, akkor nincs felsőbb énem, ha viszont van, az csak a Teremtő lehet, nem? Nincs közbenső létező, egy "magasabb XY". Vagy talán ezt is úgy kellene felfogni, mint egy fát (életfa?), ahol van a törzs, az ágak, a gallyak és a levelek? A levél csak azt a gallyat látja, amelyik őt tartja, amelyik az ő létezését biztosítja, esetleg a gallyát tartó ágból is láthat egy kis darabot, de a vele kapcsolatos összefüggés már végképp annyira távol áll levelünk világnézetétől, hogy ki is neveti azt a levéltársát, aki azt mondja: "hülye vagy, hát nem látod, hogy mindannyian ugyanonnan növünk ki?". A levél talán föl sem ismeri egész életében, hogy egy nálánál sokkal nagyobb rendszer része, összes levéltestvérével együtt egy írdatlan vastag törzsből nő ki? Ha a levél lenne a felépített egónk, a gally meg a tudatosabb énünk (én a magasabb helyett jobban szeretem a "belsőbb én" kifejezést), akkor ki az ág és ki a törzs? Hány réteg és létező van még köztem és a Teremtő között, van-e egyáltalán közbenső állomás??
Na mindenesetre ha ez még nem lenne elég hátborzongatóan skizofrén, akkor kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz, ugyanis itt van egy még nagyobb furcsaság: a közös meditáció szükséges előkészületei között találtam egy jelet, mely az egész üzenet valódi forrásához vezethet, így szól:
"Magasabb Éned nevében mondd ki hangosan, hogy innentől egy szabad és szuverén létező (fénylény) vagy."
Nem tudom kiben mit vált ki, de bennem eléggé vegyes érzelmek keringenek ez ügyben. Az odáig szép és jó, hogy a mostani uralkodó negatív entitásoktól időszerű lenne végre megszabadulni, ezt a kívánalmat osztom és elfogadom. És az is nagyon faszájos lenne, ha mondjuk energetikailag és életvitel szempontjából függetlenek lennénk a nagy ellátórendszerektől (a poliptól), de természetesen a Cobra nem erre gondolhatott, hanem vélhetően arra, hogy minden egyén egy mindentől független (elszakadt) szabad entitás legyen. Azonban nehéz elképzelni egy levelet a gallya, az ága, és a törzse nélkül, illetve ha látunk is ilyet a földön lehullva vagy az óvodai gyűjteménybe beragasztva, azt már nem igazán nevezhetjük élőnek, úgy is fogalmazhatunk, hogy tökéletesen halott, bár tény, hogy ekkor levelünk már szabad és szuverén ugyebár... Nehéz elmenni amellett tehát, hogy innentől egycsapásra "egy szabad és szuverén létező" legyen mindenki, hiszen tudvalevő, hogy Egy élővilág van, csak végtelen formában, Egy Isten(tudat) van, csak végtelen megnyílvánulásban, ebből kifolyólag minden összefügg mindennel, mindannyian kapcsolódunk a nagy egészhez. Ezt támasztja alá a kvantumfizikától kezdve az összes komolyabb világvallás eszenciája is - szóval keresve sem találhatunk olyan entitást, amelyik "szabad és szuverén létező", és nem a rendszer része lenne. Illetve ismerünk egy olyat, aki mindent megtesz azért, hogy kiszakadjon és másokat is kiszakítson. Tudjátok kire emlékeztet ez a nagyon szabadulni vágyó lurkó engem? Arra a szellemlényre, aki egyértelműen tagadja ezt a világot. Arra, aki egyértelműen elszakadni akar a Teremtéstől, mert gyűlöli azt. A nagy lázadóra. Madách Imre írt róla néhány versszakot.
Természetesen küzdelme és dőre tagadása hiábavaló, de azért csak tegye a rá szabott dolgát. Nekünk viszont nem muszáj bedőlni neki. Ez a véleményem.
Na, mindenesetre úgy néz ki sikeres volt a portálkapu nyitás, szóval reményteljesen tekinthetünk a jövőbe, de azért felhívnám a figyelmet, hogy egy örvény - még ha fényből van is - a legritkább esetben szokott felemelni, általában lehúz az, mert ilyen a természete...
Minden történelmi fordulat ellenére a magyar nyelv gyémánt-keményen őrzi a Teremtés szándékát és értelmezését. Őrvény, őrmester, őrdög. Hm. Mond ez valakinek valamit? Vagy nézzük például a boly szógyököt! Ez a gyök az alapja többek között a bolygó és a hangyaboly szavainknak is. Véletlen lenne? Kizárt. No de mire utalhat ez? Az én véleményem szerint pontosan arra, hogy ami egy közösség, egy rendszer, egy család, azt akár a boly szóval is megalapozhatjuk. Tehát mi is következik ebből? Hát csak annyi, hogy a Teremtő a Földet, ezt a bolygót egy közösségnek, egy bolynak tervezett, az már persze más kérdés, hogy miért siklott ki, miért siklatták ki ezt a szép gondolatot, és miért néz ki ma ez a planéta úgy, mintha hétmilliárd felé akarna szakadni. A Földön az utóbbi világkorszakban randalírozó szellemi minőség mindent megtesz annak érdekében, hogy a Teremtés tervét szétzilálja, és ennek érdekében nem rest még az olyan ordító hazugságokra is vetemedni, mint a "légy szabad és független", meg a másik kedvencem, a "légy önmagad" (azaz taposs át mindenkin a kis "egonális" céljaid érdekében). Nincs ember aki egyedül képes lenne élni ezen a világon. Nincs levél, amelyik a Léteztető nélkül élhetne akár egy pillanatig is. Egymásra vagyunk utalva szűkebb környezetben is, a kis családi-szomszédi hangyabolyunkban is, és bolygószinten is, és így van ez jól felépítve. Miért akarnánk ettől elszakadni és szuverénné válni? Én pont az ellenkezőjét javaslom: próbáljunk meg minél inkább az egység része lenni, és megtalálni a saját feladatunkat ebben a bolyban.
