Lazuljunk: Avicii - Wake Me Up

A zene hatásairól többször értekeztünk már. Mostanában talán feltűnt egyeseknek, hogy a Tudat minden fronton gőzerővel tolja az arcunkba a dolgunkat, legalábbis azoknak, akik elképzelik a folytatást... Illetve nem is tudom pontosan ki is az aki az arcunkba tol ilyeneket, de az tény, hogy a Föld bolygón az egy főre jutó zeneszerzemény aránya az utóbbi években már meghaladt minden képzeletet és rekordot. Mennyiség az van, mértékletesség az nincs. Ömlik, özönlik, zúdulnak ránk a technikailag kiválóbbnál kiválóbb zenék, fülbemászó dallamokkal, divatos ébresztő témákkal (wake me up), hihetetlen, mérnöki módszerekkel megkreált hanganyagi energiatöltéssel megpakolva, mely energiát itt a dualitásban ugyebár két irányban lehet hasznosítani. Én látom mind a két változatát ennek, ki is fejtem mind a kettőt mindjárt, de előbb hallgassunk zenét:

Avicii - Wake Me Up

SZÖVEG

Avicii – Wake me up Feeling my way      through the darkness Guided by a beating heart. I can't tell where the journey      will end But I know where to start. They tell me I'm too young      to understand They say I'm caught      up in a dream. Life will pass me by       if I don't open up my eyes Well that's fine by me. So wake me up when it's all over When I'm wiser and I'm older. All this time I was finding myself And I didn't know I was lost. [x2]   I tried carrying the weight of the world But I only have two hands. I hope I get the chance to travel the world But I don't have any plans. Wish that I could stay      forever this young Not afraid      to close my eyes. Life's a game made for everyone And love is the prize. So wake me up when it's all over When I'm wiser and I'm older. All this time I was finding myself And I didn't know I was lost. [x2]   I didn't know I was lost. I didn't know I was lost. I didn't know I was lost. I didn't know I was lost.

Avicii – Kelts fel Úgy érzem utamat,      mely a sötéten átvezet Egy dobogó szív irányítja. Nem tudom, hogy az utazásnak hol      lesz vége, De azt tudom, hol kezdődött. Azt mondják, túl fiatal vagyok ahhoz,      hogy megértsem, Azt mondják, csak egy álom,      amibe kapaszkodom. Az idő elszáll mellettem,      ha nem tartom nyitva szemem De ez rendben van nekem.   Ébressz hát fel, mikor mindennek vége, Mikor már bölcsebb és idősebb vagyok. Egész idő alatt magamat kerestem, És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. [x2]   Megpróbáltam magamra venni a világ súlyát, De csak a két kezem volt. Remélem még körbeutazhatom a világot, De nincsenek más terveim. Így azt kívánom, bárcsak       örökké ilyen fiatal lehetnék, És nem kéne félnem attól,      hogy lehunyom szememet. Az élet egy játék, mindenkinek És a fizetség a szeretet.   Ébressz hát fel, mikor mindennek vége, Mikor már bölcsebb és idősebb vagyok. Egész idő alatt magamat kerestem, És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. [x2] És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. És az sem tudtam, hogy elveszett voltam.

(forrás: http://topszotar.hu/alkalmazasok/topzene/72/Avicii%20%E2%80%93%20Wake%20me%20up )

Gyönyörű gondolatok, nemde?
(Még Ángyán Jóska bácsi is belekerült a gyári klipbe, na ki találja meg hol? :)  )

 

Szóval mi is a Zene? Fizikáját tekintve rezgés. S mint rezgés, képes hatni másik rezgő "valamikre", példának okáért a testünkre - és a testünket alkotó vízre, mely felveszi a rezgéseket, és terjeszti (hullámozza) szét az egész testi felépítésben. Aki volt már diszkóban / koncerten, mondjuk közel valamelyik mélynyomóhoz, tudja miről beszélek. Ez a fizikája az átadásnak. Szellemi értelemben véve a zene az viszont dallam, azaz egy intelligencia "terméke", hiszen kellett hozzá egy ihlet, egy ötlet, ami alapján megszületett, manifesztálódott, magyarán: forrása van! Összesítve tehát a zene az egy olyan intelligens rezgés, ami a Forrásból jön. 

Na most! Akik tudatában vannak ennek, ismerik ennek a fizikáját, sőt tudatosan használják is, azok a zene segítségével igen nagy hatást tudnak elérni az embereknél, embertömegeknél. Ilyen tehetség ez az Avicii fedőnevű srác is, aki nagyon is tudatosan használja a zeneszerzés minden modern elemét (hangszínek, váltások, dallamok, tempó, ritmus, stb.) éppen ezért baromi sikeres a tömegek szemében, és ez bizony már hatalom, legfeljebb a tömegek számára nem annyira szembeötlő. Ezt a hatalmat két irányban lehet felhasználni: az egyik a felemelés (felszabadító energiákkal), ez a közönségnek jót tesz, a másik irány a megcsapolás (energia-vámpírkodás), ami a közönségtől energiát vesz el. Na most, kérem mindenki döntse el, hogy egy ilyen koncert után felszabadult-e, vagy fáradtan kullog haza...

És most gondoljunk bele, hogy egy koncerten, ahol több ezer ember őrjöng, milyen hihetetlen energiákat lehet bezsebelni... És ilyenkor, amikor a tömeg euforikus állapotban van, elég néhány szimbólumot, vagy szót felvillantani, ami beleég a retina mögé és akár meg is változtathatja ezrek életét. 

De ettől még ugyan senki nem fog felébredni, sőt...


Avicii munkásságáról már megemlékeztünk korábban is. Mondjuk azért érdemes lenne elidőzni a százmilliók életére hatással lévő srác "művésznevén" is egy kicsit:

Kódfejtők? Gondolkodjunk "római" ésszel, Béláim, akkor talán lesz megoldás...

Megaztán itt van a "jele" is a gyereknek, amit előszeretettel tetoválnak (billogoznak) magukra a fiatalok. A művésznevének első két betűjéből áll össze ez az "AV" (Áve, cézár?):

Ami első ránézésre még akár a dualizmust is eszünkbe juttathatja, vagy a Két Út jelölését (anyagi lefelé, szellemi felfelé), ám én bátorkodtam összetolni a két jelet egybe, ez jött ki:

.

.

.

.

.

.

.

Hehe, ugye, hogy nincs új a Nap alatt? :) Figyeljünk oda, kit választunk magunknak ébresztőnek! Ez még mindig ugyanaz a dualitás világa, sehová nem vezet, zsákutca.

Nem mondhatom meg, hogy ki ez a gyerek, vagy, hogy ki irányítja, csak annyit fűzök hozzá, hogy lehet politikai vonalon "vártuk", vagy hadvezérként, de ennél ravaszabb ez a szellemi minőség, amelyik akár egy DJ képében is színre léphet, és az a dolga, hogy egyre nehezebb teszteket adjon... :)

Képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe

Úgy tűnik a woodoo mesterei minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy minél több lelket itt tartsanak a 3D-s illúzió élvezetei között, és hogy minden érzéki vágyat megpróbáljanak kielégíteni - a vásznon. "Ne álmodozz!" - hírdetik. "Kezdj élni" - továbbra is a mi játékszabályaink szerint. Mindenki viszi az "övéit"? Ugyan ki ne érezte volna még életében legalább egyszer, hogy unalmas, szürke, és de jó lenne ha történne végre valami izgalmas? Ha valóra válthatná álmait? Az irodákban dolgozó embermilliók biztosan éreztek ilyesmit. Többek között nekik (is) szól(hat) ez a film: 

Walter Mitty titkos élete

(No de mi van, ha a helyszínváltás ellenére továbbra is az álomban maradsz? Hangulatos kis bemutató, rengeteg üzenet három percben. Többször is leírtam már mit gondolok az illúzióról, a benne töltött unalomról, a mintákról és a jelenlegi rendszerről, ezért itt most nem ismétlem.)

Ebben a filmben azt hírdetik, hogy ne képzelődj, hanem indulj el, dobd be magad a mély vízbe, és kezdj élni, mássz hegyet, gyűjts élményeket, stb.., de ne képzelődj tovább. Ezzel szemben van egy idézetem Weöres Sándortól:

"A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér
ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-
agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre
semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az,
amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt
képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és
nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-
völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből
képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a
fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen
maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint
működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és
igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik;
csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből
húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a
sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek,
képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó
megnyilvánulások mögötti változatlan létezés."

Mindenki el tudja dönteni melyik utat érzi igaznak, és talán az is egyértelmű, hogy egyetértek-e a film fő üzenetével... A hal számára az akváriumból nem létezik fizikai kijárat. Nagyon fontos tudni, hogy hová helyezed a valóságot magadban. Például a jelenlegi halatom azt szeretné elhitetni velünk, hogy évezredek óta itt van, és legyőzhetetlen, de ez egy kamu. Egy blöff. A hatalom ott van, ahol az emberek hiszik, hogy van. Ez egy trükk. Árnyék a falon. Semmi több.

Persze az is igaz, hogy az árnyék is csak a Fény szolgája, és a legragyogóbb fény veti a legsötétebb árnyékokat...

Mese a meseszobáról IV.rész: Bezárul a káprázat, kibontakozik a valóság

A szerteágazó előzmények után folytassuk egy kicsit a meseszoba elemzését - ismét Shaula doktornővel, és ismételten kitűnő szinkronicitásról téve tanúbizonyságot. (Emlékeztetőül: a "meseszoba" alatt nem feltétlenül ezt a blogot kell érteni...) Ígérem ez most sokkal rövidebb és tömörebb lesz, mint a korábbiak! A mostani cikk megírásához a következő mottó vezetett:

Halálos unalom tört rám! :)

M:

Nem érdekelnek a hírek.

Nem érdekelnek a szenzációk.
Nem érdekelnek az ilyen-olyan ünnepek.
Nem érdekel ki mikor kinek mit mondott...
Nem érdekelnek az ilyen-olyan gyűlések, tüntetések.

Nem érdekelnek az Enigma tv fejtegetései az ISON-ról.
Nem érdekel mit jósolnak a jövő hétre, jövőre, vagy a jövő évszázadra.
Nem érdekel kinek milyen bulija volt, mit olvasott, mit nézett.
Nem érdekelnek a felszínes beszélgetések a munkatársakkal.  

Nem érdekelnek a hozzászólások a blogokon.

Nem érdekel merre áll Hórusz szeme!
Nem érdekel már ki kivel akarja...

Nem köt le semmi, mert:
A semmi vagyok maga.
Nézem, olvasgatom a portálokat, de nem fog meg, nem jön át, nem érzek semmit a betűk iránt. 
Keresek még, de nem tudom mit. 
Hiányérzetem van, de hiába keresek, nem találok odakint semmit már, ami érdekelne.

Olyan vagyok mint egy motor, amelyiket leállították, és még néhány pillanatig járnak alkatrészei, de motiváció nélkül.
Olyan vagyok mint egy vákuumkamra, aminek bejáratát kinyitották a szabad levegőre; szívnám be az ismeretanyagokat, de hiába jönnek, már nem érnek fabatkát sem, mert a kamra megtelt. Telítődtem.

Olyan vagyok mint egy levél az avarban, már alig látszom ki a környezetből.
Semmi egyéniség, semmi kiugró teljesítmény, semmi vicces, emlékezetes alakítás.
Senki vagyok.

Kád vagyok, mely a saját lefolyóján keresztül szemléli önmagát.

Ewan McGregor vagyok, amint benarkózva süllyed el a saját szőnyegében.

Nem akarok senkinek semmit bizonyítani.
Nem vágyok az izgalmakra.

Nem keresem a balhét.

Nem járok bulizni.

Nem tévézek.
Nem tudok már semmit.
Kifelé nézek, de befelé látok.

Beszélek, de semmit nem mondok.
Eszem, de csak mint egy automata.
Mosolygok, de csak mint egy színész.
Cselekszem még, de egyre kevesebbet.

Gondolkodom még, de egyre kevesebbet.

Bezárulni látszik a kinti ál-végtelen, és kitárulkozni látszik az Üresség...

Bezárul a káprázat, kibontakozik a valóság.

Ez az amit érzek. Itt tartok.  

S:

Az első kilenc eddig sem érdekelt :D 

Kiteszem azt, ami bennem van és nem érdekel, hogy ’mik lehetnek a következményei’.

Nincs a mélyében félelem, legalábbis sokkal kevesebb mint régebben.

Nem érdekel ki mit mond. :)

Nem érdekelnek a kéretlen „jótanácsok” és nem érdekelnek mások spirituális kinyilatkoztatásai persze velem és a hogyan kellene élnem az életemmel kapcsolatban.

Nem érdekel ki jön és ki megy.

Nem érdekel, hogy mi volt a születésem előtt és mi lesz a halálom után, mert nincsenek róla saját emlékeim és azoknak sem, akik olyan baromi biztosan állítják ezt vagy azt erről. Mert ha mindig most van, akkor minden pillanat születés és halál egyben, mint a gomb és a gomblyuk.

Nem érdekel hol kellene lennem, ki kellene hogy legyek és mit kellene, hogy csináljak. Itt vagyok, vagyok és csinálom, amit éppen tudok. Ha így kell, akkor ok, ha másképp kellene, akkor az máshol lesz, nem nálam.

A világ csak azt tudja megmondani, hogyan legyek valaki, azt nem, hogyan legyek senki.

Azt érzem, hogy tombol a vihar és állok a közepén mint a cövek, és még csak meg sem bicsaklok. Hogy azért érzem azt, hogy karcolás sem eshet rajtam, mert annyira a közepén vagyok (magamban), hogy szinte kívül vagyok az egészen. Mozdulatlanul és nyitott szemmel.

(tessék, egy magyar királynő születik éppen, kérem szépen!)


(és akik még mindig figyelik a híreket, a szenzációkat, az eget, az infógrafikákat, a százalékokat, a változásokat az adórendszerben, a jövendöléseket, vagy hogy melyik öltönyös épp kiről mit mondott, azoknak ajánlom a következő idézetet megszívlelni):

Weöres Sándor: Az élet megértése

 
Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más
és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó
sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek
folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai,
vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a
történelemben, a jelenkorban és saját hétköznapjaidban a jószándék,
szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit
magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává
szövődik, mint a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.
Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz
vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az
élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös
szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események
váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind
más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak ne a szerepét és
hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát: csak ezen az úton
értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.



Előzmények:

Mese a meseszobáról I. rész: elengedve emelkedve

Mese a meseszobáról II. rész: veszítenem kell, hogy nyerhessek

Mese a meseszobáról III.rész - szimuláció élőkkel és bábokkal

Bonanza Banzai - Nem érdekel

Lazuljunk - Hamvas Béla: Titkos Jegyzőkönyv ("A mutáció")

Irodalmi DubTechno - Hamvas Béla: Titkos Jegyzőkönyv ("A mutáció")

(alternatív link)

(Hamvas Béla írásait régebben is idéztük, pl. itt>>)
(a művésznő csinos, a fényképezés korrekt, a zene finom, a narrátor tehetséges, ismert hang, a szöveg-kép-zene-hang összhangja briliáns)

Zöldbarát világvége

Az atomháború következményeinek taglalása helyett az újabb világvégefilmek immár a természet uralmának visszatértét jósolják.

Az északi dombok sötétségbe borultak, a tüzek Kensington közelében vörös fénnyel lobogtak, hébe-korba egy-egy narancssárga lángnyelv lobbant fel s veszett bele az éjszaka kékjébe. London többi része fekete volt... Ahol nem volt fekete por, a becsukott üzletek, az elzárt házak, a leeresztett függönyök, az elhagyatottság és a csend valósággal a City vasárnapjaira emlékeztetett.” Így festette le Herbert George Wells 1898-as klasszikusában, a Világok harcában a marslakók támadása utáni brit fővárost. E kötet, illetve Wells tíz évvel későbbi, a totális háborúkat megjósló, még komorabb posztapokaliptikus világot idéző, Légi csata című regénye nem csupán az inváziós sci-fiknek ágyazott meg, de hosszú ideig a végső pusztulást megjeleníteni kívánó filmesek számára is sorvezetőként szolgált. A hamuszürke ég alatt, terméketlen tájon a romok között élelmet kutató, egymás torkának eső embereket vizionáló rendezők azonban mostanában kezdik árnyaltabban lát(tat)ni a világvégét.

Az egyik ilyen, viszonylag optimista mozilátomás a természet győzelme a civilizáció és az épített környezet felett. Burjánzik a növényzet például a Revolution című, Magyarországon idén nyáron sugárzott, 2012-es amerikai tévésorozatban, amely egy közeljövőbeli, elektromosság és gépesítés nélkül maradt, polgárháborúk által megtizedelt társadalomban játszódik. Hasonlóan természetbarát hangulat árad a mozikban idén bemutatott, Morgan Freeman és Tom Cruise főszereplésével készült Feledésből, illetve a Will Smitht és fiát felvonultató, A Föld után című sci-fiből. A két hollywoodi produkció közös jellemzője, hogy az emberek által elhagyott Földet – legalább nyomokban – paradicsomi helyként ábrázolják. Utóbbi filmben az egyszerre buja és gyilkos planétán már az emberre veszélyes természet vette át az uralmat, ami egy másik tudományos-fantasztikus klasszikust idéz: Sir Arthur Conan Doyle Az elveszett világ című, őslényekkel operáló, 1912-es regényét.

Az efféle „zöldbarát” sci-fik a posztapokaliptikus mozik új trendjét jelezhetik – vélekednek angolszász kritikusok. Tény, hogy már néhány éve beindult a környezettudatos fantáziák gyártása. Ilyen volt például az elhagyott, szemétben fulladozó Földön magányosan dolgozgató takarítórobot, Wall-E kalandjait elmesélő, 2008-as animáció vagy az egy évvel később bemutatott, James Cameron rendezte kolonizációs fabula, az Avatar is. A környezetbarát világvégefilmek közül a legtudományosabbnak az az öt éve készült tévésorozat hat, amely természettudósok bevonásával próbálja modellezni, hogy nézne ki a Föld, ha az emberiségnek hirtelen nyoma veszne. Az Élet az ember után című széria részletesen megmutatja a kulturális örökség elenyészését, valamint az emberiség eltűnése miatt feltételezhetően bekövetkező ökokatasztrófákat, miközben elgondolkodik például azon a kérdésen, hogy mi történne a magukra hagyott erőművekkel, vegyianyag-gyárakkal vagy a gazdátlanul maradt nukleáris fegyverekkel. A végkövetkeztetés szerint a nukleáris katasztrófa esélye alig csökken azzal, ha az emberi tényezőt kivonják a képletből.

Nem véletlen, hogy az apokaliptikus rémálmok fő csapását az atomkatasztrófa-mozi adja – hangsúlyozza Kim Newman Millennium Movies című, a mozgókép első száz évének világvégemozijait elemző, 1999-es kötetében. Newman szerint e műfaj a hirosimai és nagaszaki bombázások után lett igazán népszerű, és a második világháború lezárásától a hidegháború végéig, azaz az 1990-es évekig az atom uralta a katasztrófafilmek tematikáját. Ráadásul az ötvenes-hatvanas évek óriáshüllőit és marsbéli rovarjait felvonultató, úgynevezett inváziós sci-fijeinek a hátterében is többnyire egy atomkatasztrófa állt – érvelt Susan Sontag amerikai társadalomkritikus 1965-ben, a kubai rakétaválság után három évvel írt, A pusztulás képei című esszéjében.

A rendezők többnyire egyértelművé tették, ha egy-egy mutáció nukleáris katasztrófának köszönhető, a Robert Wise rendezte, A nap, mikor megállt a Föld című, 1951-es klasszikusban pedig egy űrbéli hírhozó figyelmezteti az emberiséget, hogy az egész univerzumot veszélyezteti az atomkísérleteivel. A legpesszimistább forgatókönyvek ennél is messzebb mentek. Stanley Kramer 1959-ben készült, A parton című filmjében a képzeletbeli harmadik világháború atomösszecsapását követően az északi félteke elpusztul, és a délit lassan elárasztó radioaktív sugárzás miatt a túlélőkre is biztos halál vár. A mostani felhozatalból sem hiányzik a nukleáris utalás. A Feledés főhőse elsivatagosodott táj felett köröz repülőjével, és a központ folyamatosan figyelmezteti az esetleges radioaktív sugárzás veszélyére.

De nemcsak az atomfizika hatott a fikciós művek szerzőire, hanem megfordítva is. A magyar származású Szilárd Leó úgy emlékezett, nem kevés szerepe volt nukleáris láncreakciós elméletének megszületésében az első posztapokaliptikus fikciókat kiagyaló Wells 1914-es, az atombombát szinte tökéletesen megjósló, Elszabadult világ (The World Set Free) című regényének. Szilárd 1932-ben, a neutron felfedezésének évében olvasta a regényt, majd két évre rá szabadalmaztatta említett, az atombomba kifejlesztését lehetővé tevő elméletét.

A világvégefilmek egy másik trendjéhez igazodik a novemberben a mozikba kerülő, Itt a vége című amerikai vígjáték, amelyben bibliai végítélet sújt le a hősökre. Az utóbbi két évtized apokalipszist vizionáló opusai között egyre több ugyanis a komédia, csak az idén legalább féltucatnyi alkotás csinált viccet a világvégéből, pontosabban a világvégemozik unalomig ismert kliséiből. De ez sem új találmány. A kubai rakétaválság után készítette Stanley Kubrick Dr. Strangelove című fekete komédiáját, amelyben elsőként vitriolozta az atomkatasztrófától rettegőket és a nagyhatalmak nukleáris potenciálhoz való, már-már perverz vonzalmát."

SCHREIBER ANDRÁS / HVG

***

Érdekes kis írás szerintem, de az amúgy egész takarosra sikeredett cikk írója egy dolgot felejt el közölni: mi az értelme ennek a sok világvége filmnek? A filmipar reagál a hisztériára, vagy a hisztéria alakul ki a filmipar tevékenysége miatt? A sorrend ugyanis egyáltalán nem mindegy, függetlenül attól, hogy atomfelhős, vagy zöld-őserdős környezetbe tesszük a végterméket...

Megy egy sorozat ami az "Élet az emberek után" címet viseli, és azt vizsgálja, hogy mi történne a bolygónkon ha eltűnnének az emberek. Itt az első rész:

(a többi rész is fent van) 

Nekem perverz módon tetszik az ábrázolás, ahogy egy megaváros szétrohad, szétmállik pár száz év alatt. Sosem volt természetes képződmény, nem is illik a környezetbe, nem kár érte. Erdélyi kirándulásom alkalmával számtalanszor kérdezgettem magamtól a román diktatura által épített betonszörny-gyárak láttán, melyeket groteszk módon, abszolút nem odaillő módon belevágtak a természet áramvonalas formáiba, hogy "édes Istenem, ezek vajon mikorra fognak eltűnni a bolygóról?" És az "oda nem illő" kép még inkább megfigyelhető amikor szándékosan telepítettek falukat, két magyar közé egy román falut; a magyar faluk követik a természet (dombok, völgyek, folyók) vonalait, összhangban vannak vele - a román falukat viszont brutálisan bevágták a hegy oldalába, megmozgatva iszonyatos mennyiségű földet, erdőt, vizet, csak mert... 

A sorozatból idézve: "5000 évvel az emberiség után, alig maradnak nyomaink" - ez rendkívül megnyugtató gondolatsor számomra. :)

Persze tudom, ez nagyon egyoldalú megközelítés, hiszen a nagyvárosokat is a Tudat hozta létre, hogy megtapasztalhasson benne valamit, vagy tapasztalati helyet teremtsen számunkra - a Tudat határtalanságát inkább az utóbbi támasztja alá, hiszen nem Neki van szüksége tapasztalatokra, hanem nekünk. Na mindenesetre, ha már jön a Pompeii c. hálivúdi megjelenítők projektálása is, akkor nem lehetünk messze a zöldbarát világvégétől. :) 

"Bármi történik is itt, az Istenem most véget vet neki"
 

Ajánló, egy érdekes rövidfilm:

SEED, Short Film