Mese a meseszobáról VI. rész: Zoomolás

 

Akartam írni már régóta egy cikket pillanatnyi szellemi élményekről, de valahogy sosem jött össze, mindig közbejött valami "fizikai" tennivaló, vagy mire gép elé kerültem elfelejtettem, hehe. Mostanra érett meg az "anyag" annyira, hogy kijöhessen a "nyomdából". Így a hét elején általában pihenni jövök be a munkahelyre, mert a hétvégi kerti munkáktól rendesen sikerül lemerüljek (most is elültettem vagy 100 palántát, főztünk eperlekvárt, stb., de ez olyan jóleső fáradság), s ilyenkor, fizikai fáradság után jól esik egy kis szellemi torna. Szóval, három "zoomolás" élethelyzetet szeretnék bemutatni a meseszoba stílus keretein belül, melyeket aztán - ragaszkodva a sorozat tradíciójához - Shaula barátom által belehelyezünk egy olyan összefüggésrendszerbe, amely még árnyaltabbá, színesebbé, és talán viccesebbé teszi az életünket itt, a Meseszobában.  

ZOOM-1: Láttam a szelet fújni

M:

Kb. egy hónnappal ezelőtt kipattant a fejemből az ötlet, hogy a tüzifának jó lenne végre egy rendes tároló - mert nagyon untam már a fóliákkal való takargatást, amiket persze minden hónapban cserélni kellett, mert állandóan szétszaggatta a szél / lerágta a kutya / szétszívta a Nap, stb. Meg is volt a helye a tárolónak: célszerűen a kocsibejáró mellett, ahová úgyis mindig leborítják a fát. Na, el is kezdődött a tervezése, minden részletre kiterjedően. 

Hetekkel az építés előtt elkezdtem fejben összerakni az egészet. Minden elemét kitaláltam, mielőtt egyáltalán egy csavart megvettem volna. De tényleg, hihetetlen mennyire rázoomoltam a feladatra, benne éltem! Kitaláltam hogyan fogom lealapozni, hogyan egészítem ki (emelem meg) a kerítést, hogy tudja majd fogadni a tároló tetejét, kitaláltam a vázat alkotó acélszerkezet méreteit, elemeit, azok kapcsolódásait egymáshoz és a rákerülő faszerkezethez, mit milyen méretű csavarral kell majd összeépíteni, hogyan lesz dőlése a tetőnek, és így tovább. Az asszony már ki volt akadva, hogy még egy szöget nem vertem be, és már eltelt három hét! :) Há' most mit csináljak, én ilyen kis tervezgetős vagyok, aprólékosan végiggondolok mindent, mielőtt költenék rá. Főleg azokban az ügyekben vagyok ilyen kis kitartó, amiket szeretek csinálni, de csak adj egy "nemszeretem" munkát...:) A szomszédok már röhögtek, amikor képes voltam egy órát dolgozni a tűző napon egy 20 cm-es falszakaszon, csak hogy jó és szép legyen! :) És még így is, három hét tervezgetés és előkészítés után is volt egy rakás nem várt esemény (valami nagyobb / kisebb / kevesebb lett, mint ahogy mértem / gondoltam / elképzeltem), és így kellett az építés során is lekezelni a problémákat (tipikus eset: a csavarboltban 8-as csavarhoz 10-es anyát adott az eladó, de én akkor ezt nem vettem észre, mert külön csomagolta, ezért amikor felvonultunk a tetthelyre az öreggel, akkor döbbentünk rá, hogy baszki, ez nem illik, ezért a faterral mindent félredobva el kellett szaladjunk anyákért.... :)

Szóval hiába volt minden aprólékos tervezés, így is becsúszott egy csomó gyakorlatias probléma. Még egy példa: elkértem a szomszédtól a kézi földfúróját, ez egy olyan eszköz, amivel pl. kerítések pontalapjait lehet kiásni egyszerűen: egy T alakú vasdarab, aminek az alja egy széles menet (fúrófej), a teteje széles keresztvas, amit kézzel lehet tekerni, így ásni. Na mindegy, ezt már túlírtam, a lényeg, hogy elkezdtem kiásni a kis pontalapok helyét, és ekkor döbbentem rá, hogy még a ház építésének idejéből tenyérnyi és gyerekfej nagyságú betontörmelékek maradtak a földben, mert ezekkel töltöttük fel azt a részt (bejáró alapnak). Na képzelhetjük: két darab kis lyuk kifúrásához egy nap kellett, mire minden útban lévő beton darabot kibányásztam, kivakargattam, és kiszedtem foggal-körömmel. Estére 20 évet öregedtem - mondta a nejem amikor hazaért.

És ilyen esetekkel még sokkal találkoztunk építés közben, de végül mindent megoldottunk.

Szóval a lényeg: a két héttel ezelőtti hétvégén végre megépítettük apával a fatároló szerkezeti vázát. Két napig melóztunk, de olyan melegben, mintha nyár lett volna. És mivel általában egy irányba fordultunk (az épülő tároló felé), ezért a tarkónk és a fülünk égett le! :) Jó volt az öreggel együtt dolgozni, kicsit tudtunk beszélgetni is közben, ő sztorizgatott régi melóiról, én meg elhallgattam és dolgoztam! :) És természetesen minden elemnél vitatkoztunk egy kicsit, hogyan is helyezzük fel a helyére. :)

És eközben, az építés során voltak nagyon érdekes pillanataim... Miközben építettük a fatárolót (betonnal, vassal, fával, csavarral, fúróval, meg amit még találtunk otthon a garázsban), volt több olyan "énpillanat" is, amikor a fater épp elment valamiért én meg ott vártam az állványon, hogy hozza, és körülnéztem. Igazi megismételhetetlen pillanat volt. Jelenlévő, valós, szép, és időtlen. Csak álltam és bámultam.

Láttam a szelet fújni

Láttam a szomszédos üres telken fél méteresre megnőtt fűtenger hullámzását.
Láttam a kutyám fekete kíváncsi fejét egy pillanatra felbukkanni ebből a fűtengerből. (kiszökött a nyavalyás!) 
Láttam a felhők hullámzását ráülni a szélre és kacérkodva kerülgetni a Napot.
Láttam, ahogy a szél borzolja a hajamat - és még az sem érdekelt hogy belefújja a fűrészport...
Minden mozgott, de mégis minden mozdulatlan volt. Mozgó festmény? Csodálatos volt, komolyan. Aztán fater megjelent a csavarhúzóval, és elrontotta, csináltuk tovább a "dolgunkat". :) Most már csak azt nehéz eldöntenem, hogy mi is a dolgunk? Ez a sok látszattevékenység (enni, inni, fatárolót építeni), vagy mindebben észrevenni a szépséget, és nem keresni hozzá ideológiát?   

S:

Igen, én szeretem az ilyen „elmerengéseket”. Azt, hogy mi a dolgunk, így átfogóan, egyben és mindenre/mindenkire kiterjedően nem tudom megmondani :P, csak pont az jutott eszembe, hogy amikor ilyen viharos, felhős idő van és felnézek az égre sokszor nekem is eszembe jut: - Jé, mint egy mozgó képeslap, totál úgy néz ki. J Majdnem mozgó fénykép, ugyanaz.

Hogy ezek mennyire látszattevékenységek vagy sem, azt szerintem nem maga a tevékenység dönti el, hanem a mögöttes motiváció. Ha én pld azért takarítok ki, mert vágyom a rendre és utána jóleső érzés tölt el, valamint a folyamatot is élveztem (ami mondjuk takarítás esetében hát sajna ritkán van bevallom :P), akkor az egy tudatos választás volt. Ha azért csinálom, mert ’tehetnékem’ van, csak nem tudom, hogy mit, akkor a takarítás pótcselekvés/elterelés valami másról. Nekem egyébként a meditációról való elmélkedés kapcsán jött ez, mivel az általában nem megy, nem is erőltetem. Főleg mivel idővel rájöttem, hogy nekem az semmi más, mint egy öncélú, önmagáért való jelenlét. (ami lehet passzív és aktív is, nem ez különbözteti meg). Tehát „meditáció” nekem lehet egy szimpla mosogatás is, a lényeg ez az említett jelenlét. A kiüresedés benne meg nem egy cél, hanem következmény. Vagyis ha mosogatok, akkor a lényeg, hogy minél inkább a mosogatás „töltsön ki”, csak azt éljem meg. Közben ne állítsam már össze a bevásárlólistát a fejemben, ne a szomszéd hülye kérdésén vaciláljak, stb,. stb. , hanem csak egyszerűen éljem meg a mosogatást mint minden egy adott mostban. Vagy ha sétálok az erdőben, akkor csak sétáljak az erdőben, érzékeljem annak minden elemét, egyben, és csak legyek jelen azáltal, hogy most éppen az erdőben sétálok. Ilyenek. Azt éljem meg, amit éppen csinálok.  

Ebből a nézőpontból, ezért amikor Ti csináltátok azt a tárolót, és ahogy ezt leírtad, nekem olyannak tűnt, hogy annak minden elemében jelen voltál. Amikor járt a kezed, fúrtad faragtad, készítettétek együtt, akkor abban, amikor megálltál egy pillanatra, akkor meg ez kitágult és egy átfogóbb, a tárolót is magában foglaló valóságot éltél meg, amihez képest a tároló vált statikussá. Pontosan, ahogy leírtad, hogy minden mozgott és mégis mozdulatlan volt. És igen, a linearitás/anyag szintjén ez váltakozva, egymás után mutatkozott meg. Te mozogtál egy ’valóságban’ (tettél, vettél abban, tárolót építettél), majd megálltál és ez a valóság mozgott benned, egyben, a tárolót is magában foglaló ’nagyobb’ valósággal egyetemben.

És szerintem ebben nem az a lényeg, hogy ennek a dinamikus-statikus párnak az egyik elemét tekintsük jónak és/vagy rossznak, vagy oldal szerint eldöntendőnek, hanem hogy esetleg felismerd (felismerjük) benne, hogy ez egy szimpla zoomolás. A fókusz szűkítése, tágítása, mozgatása. A lényeg az a tudat vagy látó/figyelő, aki ennek minidg tudatában van, hiszen ezt a fókuszt ő állítja, mozgatja, és nem az őt. Akkor is amikor egy részegységre koncentrál (tároló építés), és akkor is amikor ezt visszahúzza egy tágabb nézőpontba, ahol a kész tároló esetleg csak egy aprócska barnás sárga kis motívum lesz egy szép kúriát, nagy kerttel körülvett, gyerekek a kutyával játszanak a kertben, anyu meg sütit főz a konyhában színes életkép festmény egyik sarkában. Egy részletgazdag képben ez is benne van, szóval szerintem nem áltevékenység, az is a kép része jelen hasonlatban, max. nem annyira váóóó része.

M:
Ezt muszáj kiemelnem:
"Ebből a nézőpontból, ezért amikor Ti csináltátok azt a tárolót, és ahogy ezt leírtad, nekem olyannak tűnt, hogy annak minden elemében jelen voltál. Amikor járt a kezed, fúrtad faragtad, készítettétek együtt, akkor abban..."

Igen, tényleg így volt, teljes lényemmel benne voltam a feladatban, viszont amikor...

"...amikor megálltál egy pillanatra, akkor meg ez kitágult és egy átfogóbb, a tárolót is magában foglaló valóságot éltél meg, amihez képest a tároló vált statikussá."

Ez is de szép! Én nem jöttem rá magamtól, hogy miért tetszettek nagyon ezek a kizökkentő pillanatok. De ez utóbbi persze megint egóból jött, hiszen az egész élmény nem bennem, az elmémben jelent meg, hanem az "Olvasóban", Aki egy pillanatra átállította a fókuszt, kitágult a figyelme, majd vissza. Megvolt a zoomolás. Ki-be.

***

ZOOM-2: hol vagyok, merre tartok, miért nem jó itt, ahol?

M:

E blog élete során tényleg jó sok hasonló gondolkodású ember megtalálta már egymást. Ez jó érzés. Csak úgy érzem sokszor, hogy ezen is túl kell lépni előbb vagy utóbb. Engem már sokszor halálosan untat a saját blogom is, leginkább a saját szövegelésem. Amikor előjönnek az egómán hülyeségeim, vagy a világ (tükör!) eseményeire való ilyen-olyan reagálás. Most lehet csak a fáradtság beszél belőlem, de tényleg eléggé kilátástalannak látom sokszor az Egészet. Szűknek. Nem mintha nem élnék jól, hiszen van család, házunk, autó, kert, dvd-lejátszó, "mi a fasz kell még?!" - kérdezhetné a másik 6,5 milliárd ember. Szoktam látni (külsőleg) gazdag embereken, hogy unatkoznak, és unalmukban már minden hülyeséget megcsinálnak - na most nálam azért még nem ilyen súlyos a helyzet, mert annyira nem vagyok gazdag, másrészt meg nem az anyagiakban mérem az örömöm.
 
Ilyen akasztott-ember hangulatban sokszor megpróbálok ki-be zoomolni: hol vagyok, merre tartok, van valami más is ezen kívül? Ezt az egész "rohadt" vetítést csak azért nem hagytam még itt a francba, mert van ami ideköt. Első helyen a lányaimat tudnám sorolni, és természetesen a nejemmel is nagyon jól érzem magam, meg ugye rántotthús és bodzavirág. De ezeket leszámítva nagyon kifelé vágyakozok már, kifelé zoomolok, kacsingatok, hátha van ott valami más is mint ez. Miért van ez? Én úgy látom azért, mert nekem például állandóan kiütik a szemem e világunk hibái. Tényleg. Mindenben meglátom, hogy miért nem jó, hol a hiba. Ez már egy komolyan előrehaladott pesszimizmus, vagy az is lehet hogy maximalizmus, és a tökéletességre vágyás/törekvés? Talán is-is. Pedig a teljes elfogadásig nem lehet innen elmenni, ez tuti, mert csak elfogadás után lehet elengedni valamit. Ez is a zoomolás egy fajtája, érzem hogy szűk, de nem tudok rajta tágítani, van valami fal, ami nem enged tovább. S ez a fal: saját magam. Mert arra kéne rájönnöm, hogy nem kell máshová menni, "elég csak" a fókuszt átállítani. Mert hiszen most is ott vagyunk, ahová vágyunk, részei vagyunk annak a színpadnak is, csak még nem látjuk (legfeljebb érezzük néha a kontúrjait).  

A mostani lelkiállapotomat (megint) Ildi fogalmazta meg találóan: 

"csakis a kialakult világnézet tükrében vagyunk képesek bármit meglátni. Bár ez egy idő után végtelenül unalmas is tud lenni "

Épp itt tartok... Hozzávéve azt is, hogy a több mint egy évtizedes internetes szörfözésem következtében igen sok "más" világnézetét is megismerhettem, de azokat is hal-ál-osan unom. No de hogy lehetne kizoomolni innen? Egyáltalán hol van az amire kizoomolunk? Lássuk mit mond erre a "doktornő":

S:

A szűkösséget teljesen meg tudom érteni, meg ezt az egyfajta „máshova kívánkozást”, másra vágyást is, csak személy szerint ezzel a kifelé menéssel vannak gondjaim. Mármint azt is megértem, csak pld. amikor Te is ezt írod, akkor bejönnek az olyan kérdések, hogy: Ok, de ezt hogy képzeled el? Úgy értem, ok kifelé/máshova/magasabb dimenzióba, akármi vágysz, de az milyen lenne? Az a másfajta létezés, élet hogyan nézne ki? Miben lenne más a mostanihoz viszonyítva? Hogyan nézne ki a „mindennapi” létezés ott? Vagy olyan nem is lenne, mivel abban az időértelmezés is megváltozna? Hogyan néznének ki a kapcsolódások vagy miben lennének mások? Mi ’ott’ a munka/hivatás? Mit jelent ott szülőnek vagy gyereknek lennei, van-e egyáltalán ilyen. Mi vagy milyen ott a család fogalma? Ott hogyan épül fel egy ház/otthon? Stb., stb, tudnám még folytatni. :p

Tehát lehet a „kifelé vágyakozás” az nem is azt jelenti, hogy ebből a világból, hanem a jelenlegi ön-/én-/lét- és valóság-definicióból való kilépést, amihez automatikusan rendeződik egy másfajta világ is. (?) Vagyis elsősorban egy létforma váltás, amihez az új világ „csomagban jár” vagy azt nekünk kell majd ugyanúgy megteremteni ezen új létforma (persze számunkra az) talajáról?

Hű, banyek, ennyi kérdésre nem is tudok válaszolni, hiszen én is a kérdező fázisban vagyok! :))

Talán nem is tudok mindre válaszolni, ezért behívom segítségül a másik pszichiáteremet :) akinek  nemrég szintén írtam valami olyasmit, hogy a lányaim kötnek még ide igazán, erre ezt a szépet válaszolta:

"Az talán úgy van, hogy nem is kell az életbeli megtapasztalt szépet itt hagyni, a szíved ellene is szól. Már hogyan is lehetne  két szép édes kislányt, kedves feleséget, hisz ők is a te szép világod, a te szép részeid, és azt vinni fogod magaddal. Én most úgy képzelem a folyamat csakis  valami szép és könnyed  átmenet lehet, ahogy lassan fut még a mozi a történet vége, de már lehet érzékelni is az ottani társakat is. Kicsit valamiféle kettős életet fog élni az ember, de valami csodálatos harmóniában."

Szavak....hhhhhh..... szavakkal nem lehet leírni azt a képet, amire vágyok. Csak körvonalazni tudom a kontúrjait. Meg beleképzelni olyan dolgokat, amelyeknek szerintem ott már magától értetődően működnie kell. Mint pl., hogy ha nem akarsz nem kell egyél, más módon is energiához juthatsz. Nem kell, de lehet. Vagy ha nem akarod akkor nem érzékeled a hideget, meleget, 3D-s objektumvilágot. Szabadon válthatsz a színpadok / síkok között. Ott vannak velem akiket szeretek, de már nincsenek ott, akiket nem :). Szóval csupa ilyen vágyképzetek amiket benne vélek abban a helyben. :))

Hogy nézne ki a mindennapi létezés ott? Hát mindenképpen úgy, hogy azt csinálom / dolgozom, amit szeretek. Mert nem tunyulni akarok a végtelenségig, hanem egy csomó dolgot kipróbálni: építeni, kertészkedni, zenélni, űrutazni, tárgyakat mozgatni elmével, játszani, levitálni, stb. stb., de úgy hogy ne kelljen aggódni a megélhetés miatt. Vagy ezeket már most és itt is meg lehetne csinálni? Lehet, csupán elrugaszkodás kérdése? De valahogy ebben a rendszerben még nincs meg a biztosítéka annak, hogy ha történetesen egy hónapig csak zenélgetni akarok mert az esne jól, akkor ne kopjon fel az állam! :) Valahogy az kellene, hogy ne azért dolgozzak, hogy éljek, hanem azért éljek, hogy dolgozhassak valamin. Mert dolgozni szeretek egy csomó dolgon (ezt szerintem látszik a blogon leírtakból is), de mégsem ezekből élek, hanem teljesen más tevékenységből, amit nem is igazán szeretek - illetve beleteszem magam a hivatalos munkámba is, meg van benne szerethetni való is, de valahogy még sem teljes körűen ez az amit szeretnék. :) Például otthon nagyon szeretek bütykölgetni, kertészkedni, csinosítgatni a házat, szeretem a házkörül tevékenységeket, de ebből nem lehetne jelenleg megélni. Ebben a világban senki nem fizet azért, ha a saját házamnak vagyok a gondnoka. :)

Pedig valahol ott kezdődne a kizoomolás, hogy először is megtaláljam azt az utat amit igazán szeretek majd azon végigmenni...

***

ZOOM-3: mi jöhet még?!

Ezt a részt már csak a tényleg hard-core fanoknak ajánlom, mert eléggé kimerítő. Amiért érdemes talán elolvasni az az, hogy lássuk mennyire mélyen le lehet menni a nyúl üregébe, mennyire rá lehet zoomolni egy problémára anélkül, hogy a végére érnénk. De hogy is érhetnénk a végére, amikor a nyúl ürege végtelen?

Bevezetésnek annyit, hogy ez egy tipikus magam által generált probléma-örvény volt. 5 éve játszok (no nem folyamatosan!) a MASS EFFECT c. sci-fi akció/szerep játékkal. A címét úgy lehetne lefordítani, hogy masszív effektus: vagyis tömeg hatás. Imádom. De tényleg. Hihetetlenül jól megírt történet, jó karakterekkel, bámulatos virtuális környezetben. A tömeghatás engem is elért, hiszen több millió rajongóval egyetemben engem is beszívott ez a játék, teljesen magával ragadt az univerzuma. Egy hete kipattant a fejemből, hogy ha már ennyire tetszik, és tényleg rengeteg órát töltöttem előtte, akkor vegyem már a fáradságot és a "sarki boltban" beszerzett verzió helyett vegyem meg a gyári eredeti játékot. Tiszteletem jeléül. No itt kezdődtek a problémák, figyeljétek mennyire le lehet menni:

Probléma-1.
Észrevettem, hogy az egyes beszerzési helyek között több ezer forintos különbségek is vannak. A netről rendelve lett volna a legolcsóbb, de ebbe nem bízok, mert nincs a folyamatban "ember". A média markt-ban volt a legdrágább, ezt meg azért nem szeretem, mert ember ugyan van a folyamatban (rá tudok az eladónál kérdezni pár dologra), csak általában segghülyék hozzá. Ezért a köztes megoldást választottam, megvettem egy szakboltban. Na, itt már látszott hogy szakemberek vannak, kérdeztem, hogy magyar nyelvű a játék? Mondták igen, az első két rész az, a harmadik nem. Na, később kiderült: a játék kiadójának honlapján meg azt írták, hogy nyomdahiba történt, és valójában nincs magyar felirata a játékhoz. Erről később bővebben. A vétel sikeres volt. Probléma megoldva.

Probléma-2.

Mivel saját szülinapomra gondoltam meglepni magamat ezzel a játékkal, ezért nem akartam addig piszkálni, csak odaadni az asszonynak, hogy szépen csomagolja be, és én majd meglepődök és örömmel átveszem majd aznap, ám mivel gyanakvó típus vagyok ezért inkább felbontottam, hogy nem-e hibásak a lemezek (6 db DVD).

Ekkor csapott villámcsapásként be, hogy a régi dvd olvasóm nem látja ezeket a dvd-ket. Valószínűleg a 7-8 gigás fájlok tették be a kaput, a lényeg, hogy rájöttem, hogy ezzel még nem ért véget a beszerző körút, mert ha játszani akarok a gyári játékokkal, akkor vennem kell egy új olvasót is.

Ki is néztem egy akciós ASUS-t, meg is vettem, örültem mint maki a faszánnak.

Megoldva.

Probléma-3.

Hazafelé menve a boltból döbbentem rá, (és ez némileg letörölte a vigyoromat), hogy az új dvd olvasó már S-ATA kábeles, és már a tápbemenete is, mint ami a régiben van, így kérdéses, hogy egyáltalán be tudom-e kötni a régi alaplapomba.... No hát, mit generál egy egyszerű játékszoftver mi?! Már kezdtem megijedni, hogy baszki nehogymán egy komplett gépet kelljen cserélni egy játék miatt a kvaéletbe?! Szerencsére találtam otthon SATA kábelt, és szerencsére volt a tápegységben is hozzávaló kábel, úgyhogy itt megint fellélegeztem. Megoldva.

Probléma-4.

A kiadók állandóan küzdenek a kalóz verziókkal, ezért újabb és újabb trükköket találnak ki. Nincs ez másképp az Electronic Arts nevű kiadóval sem, aki egy vérgeci egyébként, na mindegy. Kitalálták, hogy a gyári játékokat csak netes regisztráció és fiók létrehozása után lehet telepíteni. A játék DVD-je egyből egy ilyen program telepítésével indul, be kell lépni egy felhő típusú alkalmazásba (Origin a neve, beszédes), és csak ezután lehet telepíteni a játékot, meg frissítéseket tölteni stb. (olyan ez mint a Steam, nem tudom ismered-e). Én nagyon viszolygok az ilyen netes regisztrációktól, de mit volt mit tenni, addig nem engedett tovább ezért rányomtam, hogy "fiók létrehozása". Először meg kellett adni a születési dátumot, meg az országot, ez még gondoltam nem gond, lehet linkelni, de aztán jött a feketeleves: kiírta, hogy nem vagyok fenn az interneten, nem tud kapcsolódni az EA szerveréhez. Há' hülye ez? - kérdeztem, hiszen nyitva volt egy csomó internetes ablak mindeközben. Na, eleinte még nyugodtan elkezdtem keresni a probléma okát, kiderítettem, hogy vélhetően a tűzfal nem engedi ki ezt a szart, nna gondoltam kiengedem, oszt jól van. Semmi, az Origin nem látja a netet. Na még mélyebbre ástam: spamszűrő, antivírus kikapcsolása, stb. Semmi. Menjünk még mélyebbre: tűzfal TCP és UTP portok kinyitogatása manuálisan (találtam egy listát, hogy minek kell nyitva lennie, hogy működjön). Kinyitottam minden portot, amit igényelt ez a szar. Semmi. Ekkor már olyan szinten ideges voltam, hogy kizavartam a lyányokat a szobából, csak mert bejöttek megnézni miért ütöm a billentyűt. Nejem ekkor ért haza, oszt jobbnak látta kimenekíteni a csajokat a közelemből. :)

Hát, mit mondjak, eltelt néhány óra mire rájöttem a megoldásra. Ehhez persze végig kellett nyálazni nem tudom hány fórumot, supportot, minden lószart. Úgy oldódott meg, hogy rájöttem: a dvd-n lévő Origin egy nagy rakás szar, letöltöttem egy új verzióját ennek a fosnak, és láss csodát, azonnal fel tudott kapcsolódni a szerverre!

Megoldva.

((S: Ez az a pont, amit én már nem megcsinálok, hanem valakivel megcsináltatok. :D))

(((M: én viszont zoomoltam tovább lefelé, a végtelenbe...)))

Probléma-5.

Ez a kis piszok Origin úgy működik, hogy ahogy sikerült felcsatlakoznom rá, azonnal - a beleegyezésem nélkül! - el kezdett minden lószart letölteni. Utálom ezt a hozzáállást, nem tudom hogy ezt a gyerekek kedvéért találták ki, de nekem szükségem van arra a döntési jogra, hogy mit töltsön és mit ne töltsön egy program. Na mindegy, manuálisan le tudtam állítani őket, és csak az alapjátékot telepítettem fel. Csak az első részt 1 órán keresztül telepítette, amit azért sem értek, mert az új olvasó ennél sokkal gyorsabb, de gyanítom, hogy az Origin folyamatosan csekkolta milyen fájlok mennek át rajta. Mindegy, sikeres volt a telepítés el is indult a játék, fasza. Solved.

((S: Ezt én is utálom! Minden ilyet, amikor még akár csak az adobe-ot  frissítem, és minden egyes alkalommal vissza kell állítanom, hogy nem, a követező alkalommal sem fog automatikusan frissíteni, hanem csak „notify me” előtte.))

(((M: én ástam tovább:)))

Probléma-6.

A tört/töltött verzióm magyar nyelvű volt. Kellett is, mert elképesztő mennyiségű párbeszéd és leírás van a játékban, ez nekem túl sok angolul, szükséges volt a magyar felírat. A gyári dvd borítóján rajta van, hogy a háromból kettő magyar nyelvű. Gondoltam ez fasza is, mert a 3. részhez is van magyarítás (a volumen elképzeléséhez: egy tucatnyi főből álló szorgos kis "amatőr" magyar csapat két évig fordította a 3. rész szöveganyagát).

Na, gondoltam semmi gond, angol a gyári, hát majd rámásolom a tört verzió magyar fájljait. Ez a gondolat tegnap olyan este 11 körül pattant ki, és éjjel kettőkor feküdtem le, rángatózva az idegtől! :) Három órát elbasztam vele, és minden létező fórum hozzászólásainak elolvasása sem volt elég, hogy sikerüljön magyarítani a játékot. Úgy, hogy az eredeti első részt kiadták anno 2009-ben magyarul! A trilógiás kiadásba már nem sikerült beletenni a magyar verziót... Hhhhh. EA, kiadók....

Volt a crackelt verzióhoz egy orosz (!) patch, amivel át lehetett állítani magyarra a játékot. Ennek bonyolultsága sem volt piskóta, csak olvass bele a második bekezdésbe:

http://resi4.uw.hu/masseffhun.htm

((S: Úristen! Amikor már maga a játék telepítése is ilyen macerákkal jár, akkor eléggé elmegy a kedvem magától a játszástól is. Bár az oroszok előtt néha le a kalappal, tiszta őrült dolgokat tudnak kitalálni és csinálni mindenféle dologban. :D))

Na, gondoltam ezt a jó kis orosz verziót felrakom, régebben is működött, végigcsinálom az instrukciókat, és kész. Aha. Ez egy exe fájl volt, és gyanítottam, hogy ez bizony kérdezés nélkül felül fog írni mindent (tarolni fog), amit csak talál és kell neki, azokat a gyári fájlokat is, amelyekre nekem szükségem van az Origin miatt (pl. indító exe). Ezért gondoltam megszívatom, és egy másik mappát adok meg neki ahová települhet. Aha, ő szívatott meg: megtalálta az eredeti mappát, és odatelepült felülírva mindent amit talált. Tarolt. És persze rögtön nem is indult a játék... Banyek.
Na, elővettem a gyári dvd-ket és újratelepítettem, szerencsére volt olyan kedves és intelligens, hogy a 10 gigabájtból csak a neki nem tetsző és hiányzó fájlokat rakta fel. Indítom, megy, hhhhhhhhhhhhh...... Féltem hogy Origin-bann lesz a dologból. Megoldva.

Probléma-7.

Most tartok itt. A nyelvi kérdés továbbra sincs megoldva. Ezen még agyalnom kell. Megvannak ugye a feltört játékom mapparendszerében a magyar nyelvi fájlok, és ezeket át lehet tenni a gyári játék mappájába, "csak" át kell állítani jónéhány config fáljban hogy a HU pakkokat olvassa be úgy, hogy ne sértsek létfontosságú gyári fájlokat.. Itt tartok, nem egyszerű a probléma. :)

Nem tudom mikor fogom megoldani, de az tuti, hogy kibaszott fárasztó menet volt ez a két nap, amit itt magamnak kavartam ezzel.

Ne tudd meg hányszor gondoltam rá, hogy mi a fasznak kellett nekem becsületes lenni, miért nem volt jó a feltört verzió. Komolyan mondom az ilyen ügyekkel ijesztik el az ügyfeleket, és dobják vissza a kalózok markába! :)

((S: Teljesen egyetértek. Sajnos mindenben ezt látom, hogyha használni akarod és rendesen, akkor legyél „trendi”, vegyél meg minden új szart, meg legújabb op.rendszer verzió, stb-stb., és csak jobban belevisznek a susnyásba. Annyira örültem amikor egy kommentedben te is írtad, hogy maradsz XP-nél, ezért meg azért. Totál ide lyukadtam én is, csak az ismerőseim mondják, hogy maradi vagyok, miközben nem, csak nincs szükségem rengeteg felesleges szarra, amit nem használok és még terrorizál is, meg helyettem akar gondolkodni. (Inkább legyen egyszerűbb, de a működését és az összetevőit lássam át, minél nagyobb mértékben.)  Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hát lehet, hogy „analógnak fognak tartani egy digitális világban".))

Ráadás probléma: 
Mivel nem volt túl sok hely a vinyómon, ezért el kezdtem törölgetni a feltört régi fájlokat, mert a három játéknak összesen több mint 30 giga kell. Na, rögtön az első játék 2. DVD-jénél jött egy slussz-probléma: nem tudtam valamiért letörölni az iso-fájlt. Talán mert régebben mountoltam egy virtuális cd-meghajtóra, valami tükörkép készítő programmal a telepítéshez, nem tudom, de az istennek nem tudtam sehogyan se letörölni, nem engedte a rendszer. Odáig jutottam, hogy csökkentett módban kellett indítanom a winfost, és DOS ablakban kellett manuálisan törölgeni, de valami piszok mélyen el volt dugva, alig bírtam megtalálni. :) És hogy mi volt a slussz-poén? Hát csak az, hogy később döbbentem rá, (miután nagy nehezen letöröltem) hogy ezen a feltört dvd-2-n voltak azok a magyar nyelvű fájlok, amiért később 3 órát kutattam a neten! Hát nem véletlenül nem engedték letörölni a Demiurge stúdiósok!!! Csak én még akkor nem fogtam fel az üzenet lényegét: ne töröld baszki, mert később még kell innen valami. Nyakas voltam, rá is basztam három órát az életemből, meg összeszedtem vagy 15 őszhajszálat! :)

Ennyi.

S: Na ez a rész már nekem nagyon magas :D, csak azt juttatta eszembe, hogy nem kell ugye a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Vannak olyan dolgok a tanulási utunkon is, ami régi felismerés, olyan egyszerű és semmilyen a mai világ „spiri dömpingjében”, de attól még lehet helyes és számunkra hasznos. :D

Ezt totál meg tudom érteni, nekem is vannak ilyen események, kihívások az életemben, amikor azt érzem, márpedig amíg ezt meg nem értem/meg nem oldom egy tapodtat nem mozdulok.  Ilyenkor én is baromi makacs tudok lenni és őszintén szólva ritkán bánom meg (max. azt amit ez másoknak okoz ugye :p), mert a végén azért mindig tanulok belőle valamit….ha mást nem akkor azt, hogy kár volt makacsnak lenni, lol.

***

Na most, így a végére érve a három zoomolás esetnek, azért szépen kirajzolódik egy ív. Ehhez még egy adalék: nemrég - médiabefolyásolásra! - megvettem egy RUBIK-kockát. Aztán meg csodálkoztam, hogy sorban jöttek ezek a problémák (fatároló, hovatovább, játékügyek)? :))). Komolyan, én látok egy szép ívet a probléma-megoldó képességet fejlesztő Rubik-kocka, és az ezt követően megjelent problémáim között. Olyan mintha kihívtam volna magam ellen a sorsot ezzel: "na gyertek, piszok kis problémák, most edzésben vagyok, jöhettek!" - vagy valami ilyesmi. Jöttek is...

A Mese a meseszobáról sorozat többi része elolvasható itten:
http://www.mazsolameseszoba.blogspot.hu/p/sorozatok.html