Mese a meseszobáról VIII. rész: Atomizálódás

Bizonyára sokan elgondolkodtak már rajta, hogy vajon miért bonyolódik a világunk ennyire? Miért szeretjük magunkat önkínzó módon körülvenni egyre bonyolultabb társadalmi rendszerekkel, ez valami mazochizmus nálunk, vagy mi? Miért van az, hogy ha kialakul mondjuk egy új társadalmi igény, akkor arra a lehető legbonyolultabb válasz születik meg az emberiség keretein belül (?). Sőt, az általános kép épp nem az, hogy ez a mi igényünk miatt alakulna ki, hanem sokkal inkább ránk erőltetik. Tehát miért egyre bonyolultabb, szétforgácsoltabb, és atomizálódott a társadalmunk? Vajon mi lehet ezen folyamatok mögött, mi a mozgatórugó? Nos ezen a gondolatsoron igyekeztünk Shaula doktornővel végigvergődni, amit a szokásos párbeszédes formában közzé is teszek. Figyelem, az anyag nem feltétlenül rövid, ám annál humorosabb (talán)! Az egész onnan indult ki, hogy a hétköznap emberének mennyire elege van már az őt ért hivatali basztatásokból, és hogy mennyire átláthatatlan és életellenes pl. a "mi" adójog-rendszerünk, meg minden más is. Ezt egy kivállalkozónak szerintem nem kell bemutatni, akinek vállalkozása nyitásakor a kezébe nyomnak egy 42. oldalas listát a TEÁOR számokról, hogy "nesze bmeg, válaszd ki melyik tevékenységet akarod nyomni?- és ha nem megy, ne gyere a hivatalba, ez nem a mi dolgunk!".  De nem kell ezt bemutatni a bérből és fizetésből élőknek sem...

Előzmény olvasmány, nagyon tanulságos és nagyon együtt érzek a szerzővel:

https://eletkert.wordpress.com/2013/03/28/pedig-mekkorat-kaszalhattam-volna/

M.

Olyan érzésem van, mintha a kibontakozni vágyó virágokat kaszálnák el folyamatosan. A mai egyre tudatosabb világban, a csordaszellemből kiszabadult, önmagukat kifejezni próbálókat ott fojtja vissza a rendszer ahol csak éri. De az élet utat tör. Ezek a nav-alkalmazottak se lesznek mindig, ezek a szabályok is elévülnek egyszer, ez az egész rohadt rendszer is bedől egyszer, és minél jobban szorítják össze a markukat, annál többen csúsznak ki az ujjaik közül.

S.

LOL, édes istenem! Beszarás, ja….És tényleg, az összes ilyen ingyenélő bürokrata ennyit ért az életből :D A tipikus rosszindulatról már nem is beszélve. Az a baj tudod, hogy nekem a nevetés mellé ilyenkor azért simán bejön a bosszúálló kategória is, kb. mint egy film. Amiben hirtelen Texasba kerülünk és egy hasonló szituációban teljesen jogszerűen kerülne kezembe a duplacsövű is. :D Azért úgy azt is megnézném, egyáltalán nem éreznék bűntudatot, meg spirituális lelkiismeret furdalást. Igenis elégtételt éreznék :P és jól esne a kis májamnak megnézni az ilyen csicskák arcát egy hasonló szkenárióban.

De tény, szarni kell rá. Igazából annyi bajom van csak azzal a bizonyos’ szarok rával’is, hogy azt is akkor lehet könnyedén megtenni, ha a mindennapi életünk 1-2%-a ilyen. Amikor viszont ez begyűrűzik a 80%-ba, ráadásul ilyen igazságtalan és gusztustalan módon, akkor nehéz rá legyinteni, mert akármerre fordulunk, mindenhol szinte hasonlóba futunk bele. Már nem az az extra eset/kivétel ha ilyet látunk/hallunk, hanem ha nem…

Párszor leírtam mostanában a bürokratikus szót, (sokat kellett váratlanul ’ügyintéznünk’ mostanában) és állandóan ö-vel írtam félre, hogy: bürökratikus :p

A bürök, mint mérgező növény. Rákerestem a neten és tényleg nagyon röhejesen komoly, ami a hatásmechanizmusát illeti:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Foltos_b%C3%BCr%C3%B6k

„A foltos bürök a mediterráneumból származik, de ma már a világon mindenütt előfordul mint mezei gyomnövény.

Fő hatóanyaga a koniin, mely a növény minden részében benne van (friss termésben 2–3%, a mennyiség a száradás során csökken). Hatására először az alsó végtagok bénulnak meg, majd ez felfelé halad, végül teljes öntudat mellett légzésbénulás miatt beáll a halál…A régi Athéni törvénykönyvekben a „bürökpohár” a kiszabható halálbüntetés egyik nemeként szerepelt, Szókratészt ezzel végezték ki. A tüneteket elsőként ekkor írta le Platón…Ezt a mérgező gyomnövényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége (a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz).”

Hát totál. Azt hiszem erre mondják azt: Ez beletrafált.  Kb. ennyi ’haszna’ van a büro(ö)kratizmusnak és a működése, hatása is kb. ilyen…Mindez persze a közszférában, a „köz-ért”. Mindenhol, mindenben ott van, ellehetetleníti a mozgást, idővel a lélegzést (létezést) is, halálos az áramlásra, az újításra és veszélyes alkalmazni, mert a hasznos és kifejezetten káros mechanizmusa egy nagyon vékony pengeélre van kenve. Arról már nem is beszélve, hogy milyen alkalmatlan kezekben van ez a kés általában….”

M.

Ez a fellelt bürok-bürök párhuzam nagyon tetszett, hihetetlen milyen kanyargós és egyszerre mindig friss tud maradni ez az Élet nevű sztori. :)

S.

Igen, egyetértek azzal amit írtál, aki sokat markol ugye keveset fog, aki a mindent akarja a kezébe szorítani a végén a semmit fogja markolni. Csakhát….”majd egyszer elévül, majd egyszer bedől”, stb. Nekem elegem van az „egyszer majd-okból”. Már dédnagyanyámat is ezzel kábították és valszeg az ő felmenőit is. Ez így soha nem ér véget. Én nem akarom, hogy majd a gyerekeimnek vagy az unokáimnak legyen jó. MOST és ITT legyen jó és nem majd egyszer, valahol valakiknek a távoli jövőben. Eleget tettünk azért, hogy most és itt legyen jó. De ha nem is jó vagy tökéletes, minimum emberhez méltó.

Mintha az ilyen kijelentések mögött mindig ott lappangana a „csak még egy kicsit bírd ki”, „csak még egy kicsit légy türelemmel”, „csak még ezt viseld el…van ott még 15. réteg bőr is” érzet. Nem! Itt a vége, kész. Nekem semmi kedvem tovább nyújtani a szart, mint valami éteri rétestészta, mindenféle spiri- és transzdencens magyarázatokkal, meg magyarságtudattal megtámogatva. Van áldozathozatal és van szenvedés, és oka is van természetesen, de azért ne emeljük már piedesztára és kreáljunk belőle vallást se. Igen, teher alatt nő a pálma, de az a saját termésének az arányos súlya legyen és ne egy baszom nagy szikla legyen egy 50centis növénykén. Mert attól nem megerősödik, hanem belepusztul. Tudjunk már különbséget tenni. Élni jöttem ide és nem egy élethossznyi erőltetett menetben túlélni.

Ez ugyanaz, mint amikor azzal jönnek, hogy de hát Jézus is azt mondta a kereszten: Bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják mit cselekszenek! És tényleg, tényleg nem tudják. És ugyan már MITŐL fogják tudni, ha mindig, minden meg van bocsátva, hm?? Hozzáteszem nem hiszek sem a bűnben, sem a megbocsátásban ilyenformán. Mert tény, a tudatlanság nem bűn. Ráadásul a legtöbb, bűnnek kikiáltott dolog sem az egyáltalán, hanem csak szimpla tudatlanság szintén. Valamint ha nincs bűn, akkor megbocsátani sincs mit. (legalábbis én így gondolom most) De..:P De attól, hogy a tudatlanság nem bűn, meddig lesz ez még kimondva - kimondatlanul állandó kifogásként használva?! Hol a határ? Mi az a pont, ahol egy kurva nagy Stoptábla alá az lesz írva: - Kedves emberek, eddig fogadtuk el a tudatlanságot mint „felmentő körülmény”, de ennek itt és most vége. A tudatosság nem ismerete nem mentesít annak be nem tartása alól. :DD

Ezen a szinten más a törvény és nem vak, kapzsi, követelőző kis emberek hozzák őket.

Persze tudom, most erre az irományomra is mondhatnák mások, na tessék, ez is milyen egós, türelmetlen, önös, stb. Nem érdekel már ez sem. Legyen türelmes az, akinek még van belőle, az enyém elfogyott. :D És nem akarok „utat törni”, törtem eleget. Törje most már az, aki kettőt nem lépett még önállóan életében. Én sétálni szeretnék, kényelmesen, nézelődve, madárcsicsergést hallgatva…

M.

Ha azt hiszed, hogy csak Te küzdesz "ezekkel", akkor nagyon tévedsz. :) Álljon itt egy rövidke részlet a munkám egy kis szeletéről:

"Az ajánlattevőnek a 310/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 2-8, 10-11. §-ai szerint kell igazolnia, hogy nem tartozik a kizáró okok hatálya alá illetve a Kbt.58. § (3) bekezdése szerint szükséges igazolni,  hogy a szerződés teljesítéséhez nem vesz igénybe a Kbt. 56. § (1) bekezdése szerinti kizáró okok hatálya alá eső alvállalkozót, valamint az általa alkalmasság igazolására igénybe vett más szervezet(ek) sem tartozik/tartoznak a Kbt. 56. § (1) bekezdés szerinti kizáró okok hatálya alá. A kizáró okok igazolása körében az ajánlattevők kötelesek figyelembe venni a Közbeszerzési Hatóság útmutatóját a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 56-57. §-ában, valamint a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 310/2011. (XII.23.) Korm. rendelet 2-3. §-ában hivatkozott igazolásokról, nyilatkozatokról, nyilvántartásokról és adatokról a Magyarországon letelepedett gazdasági szereplők vonatkozásában (Közbeszerzési Értesítő 2014. évi 57. szám, 2014. 05. 16.), valamint az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben letelepedett gazdasági szereplők vonatkozásában (Közbeszerzési Értesítő 2012. évi 61. szám, 2012.06.01.)
Az ajánlattevőnek továbbá a 310/2011. (XII.23.) Korm. rendelet 7. §-ának megfelelően folyamatban lévő változásbejegyzési eljárás esetében, az ajánlathoz csatolni kell a cégbírósághoz benyújtott változásbejegyzési kérelmet és az annak érkezéséről a cégbíróság által megküldött igazolást."

Na ezen igazodj ki pubi! És ez csak egy nagyon kis része! Mérnök-ésszel felfoghatatlan. De megkockáztatom ezeket NEM EMBEREK írják! Ember nem baszna ki magával ennyire...
Szóval akárhogy is esetleg ellenkezik a realitás-érzékeddel, szerintem ezeket nem emberi intelligencia kényszeríti rá az emberiségre. Már a jogászok sem látják át igazán a "saját" művüket. Persze hogy nem, mert nem a sajátjuk.

Néha megkérdezem magamtól, nem-e lenne jobb Mari néni csirkepörkölt-főző tudományánál több dologgal nem foglalkozni... :))

És most - a szellemi maszturbáció és önkínzás jegyében - küldök még egy részletet aktuális munkám értelmezendő fejezeteiből:

"(3) Az (1) bekezdés szerinti eljárások eredményeként kötött szerződésben a közszféra szervezet kedvezményezett köteles kikötni az (1) bekezdés szerinti eljárások eredményeként kötött szerződés elszámolható összegének 10%-a és az igényelt szállítói előleg különbözetére jutó támogatás összegének megfelelő mértékű, a Kormány európai uniós források felhasználásával kapcsolatos irányító hatósági feladatok ellátására kijelölt tagja javára szóló, a Kbt. 126. § (6) bekezdése szerinti biztosíték-nyújtás kötelezettségét. A gazdasági társaság vagy nonprofit szervezet szállító cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselőjének vagy legalább 50%-os közvetlen tulajdonrésszel rendelkező tulajdonosának, vagy együttesen legalább 50%-os közvetlen tulajdonrésszel rendelkező természetes személy tulajdonosainak kezességvállalása, vagy garanciaszervezet által vállalt kezesség, valamint az Áht. 92. § (1) bekezdése szerinti állami kezesség is elfogadható a szállítói előleg biztosítékaként."
 
Van ám rövidebb is, de nem kevésbé érthetetlen és anál (!) ütősebb:
"Az előleg visszafizetési biztosíték igénybevételével kapcsolatban a Vállalkozó a 4/2011. (I.28.) Kormányrendelet 57/A. § (3) bekezdése  alapján a jelen szerződés elszámolható összegének 10%-a erejéig mentesül a biztosítéknyújtás kötelezettsége alól."

Ne mondd nekem, hogy ezek emberek!!! :))) És ne gyere nekem azzal, hogy ez mind belőlem indul ki, és valahol ennek a bonyolításnak is megvan a tükörképe/forrása bennem, vakker! :)

S.

lol, szellemi maszturbáció és önkínzás jegyében.

Amúgy, pont erről írogatok, hogy egyáltalán nem gondolom, hogy ezekkel csak én küzdök, sőt pontosan, egyáltalán nem gondolom azt sem, hogy ezt Te (mi) teremtjük magunknak kizárólag! (ezért írtam a zeneszám kommentjébe is, hogy nem akarom eljátszani/megjátszani azt, hogy „én” rendezek, mert ki akarna ilyen beteges szart teremteni magának? :P )

Éppen ezért háborít fel, mert teljesen beteges és életellenes. És egyetértek, ezeket tuti, hogy nem emberek írják, hanem már jól programozott biorobotok, de én nem tudom megmondani, hogy ki az aki/ami ’súg’ nekik, vagy diktál ilyeneket. Elfogadom, hogy az lehet egy nem emberi intelligencia, de igazából tök mindegy, mert ettől eltekintve azért „emberi edény” az, amit ilyen beteges dolgokkal tudnak megtölteni, nem? Van hozzá egy – valljuk be – elég széles és átfogó befogadó közeg, ami azért ezt hagyja. Hogy azért-e, mert nem tud jobbat, szebbet, kreatívabbat, stb, stb. az passz. Mint a „keltetőgépek” valahol, igen. Kakukk-társadalom.

(hehe, mondjuk ez érdekes, az egyik kedvenc könyvemben, a Korbácsban, a látólények pont az embereket hívják így: kakukknak :P)

Ellenben azt sem gondolom, hogy erre az lenne a megoldás (mint másik véglet), hogy akkor megerőszakoljuk a saját érzéseinket egy olyan spiri-ideológia nevében, ami azt mondja, hogy egy felemelkedett létezőt ez nem érint, meg nem dühöng soha, bla-bla-bla. Vagy kivonulunk remeteként az erdőbe és ott nyomorgunk, mert mi már mennyire kívül vagyunk ezen. Kívül lennénk az tény, csak mire mennénk vele? Ugyanúgy a napi megélhetésért „küzdenénk”, csak más módon, más kihívásokkal. Abba most nem megyek bele, hogy ez még csak nem is igazán a pénzről, meg a lehúzkodásról szól, hanem az energiaszerzésről, mert amíg te is ilyen értelmetlen faszságokat kényszerülsz olvasni, addig sem tudod valami alkotó, értelmes dologra fordítani az energiáidat, stb. ezt te is látod.

Valójában arra próbáltam csak rávilágítani, hogy számomra még mindig sokkal őszintébb az ha valaki bevallja, hogy ez meg ez igenis felháborította, mert igazságtalan, beteges, akármi és felvállalja az ehhez fűződő érzelmeit (és ez olyan dolog, amiből már lehet lépni valamerre !), semmint az, aki mondjuk állandóan ezen világ illúzió voltáról értekezik/írogat miközben ugyanúgy a részét képezi és nem mer kilépni belőle, mert azért baromira tart egy ilyen kardinális lépés következményeitől.

Vagyis ugyanúgy hat rá, ezért ugyanúgy valóság számára (még ha be nem vallottan is), miközben az ellenkezőjét hangoztatja, mantrázza magának és másoknak is. És szerintem ez utóbbiból sokkal nehezebb továbblépni, mert ’tagadja’ azt, amit valójában megél/érez/tapasztal, mindezt általában azért, mert nem összeegyeztethető azzal az idealizált (és általában jövőbeli :p) énképpel, amire vágyik. (és amivel önmagában semmi gond nincs, a törekvés szép dolog, csak valahogy ez így pont elfátyolozza azt a jelent – egy lehetséges jövő – leplével, amit ha csak tisztán elfogadna, mint jelen, akkor átláthatná a maga valójában. )

Na ezt nem sikerült jól megfogalmaznom, mindegy. :P

M.

És most - félretéve az érzelmekkel kapcsolatos részt, amivel egyébként egyetértek, és amit magyarként különösen nehéz félretenni, de most mégis kénytelenek leszünk - jó lenne megfejteni, hogy mire megy ki ez az egész.  Az első dühös reakciót követően próbáljuk meg hideg fejjel végiggondolni, hogy ez az egész folyamat miért van. Az csak egy dolog, hogy mondjuk nem emberek találják ki ezt az egész rendszert, és még az is hagyján, hogy az ő céljaikba ez hogy illeszkedik bele - engem az érdekel, hogy a legnagyobb célba hogyan illeszkedik bele. Jó, talán ez most nagyképűség elkezdeni még csak agyalás szinten is, hiszen ha nem értjük mi miért történik közvetlenül a fejünk felett, akkor hogyan érthetnénk, hogy azok feje felett miféle mozgatórugók vannak. De azért én mégis megpróbálnék átlépni a fejünk felett, és madártávlatból megnézni mi a lófasz történik itt ezen a bolygón.

Először a tünetek: legegyszerűbben és leghihetőbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy szétaprózódás folyik - az élet minden területén. Atomizálódás, felszeletelődés, "specializálódás", egyre mélyebb és mélyebb, részletesebb és részletesebb rétegeibe tagozódik a társadalmi élet minden szegmense. Csak néhány példa:
A jog világa ugye, döbbenetes mennyire bonyolódik, szinte napról napra, egyre több törvény, rendelet, szabályozás, egy Ptk.s jogász sokszor semmit nem tud a Btk-ról, egy közbeszerzéses ügyvéd nem feltétlenül ért más területekhez, mert mivel minden nap változik a jogi környezet.
Adózás, vállalkozósdi: hát ezt talán nem is kell bemutatni, kb. mindenki vállalkozó, vagy van rokona- ismerőse aki vállalkozik, így mindenki saját bőrén tapasztalja az egyre durvább átláthatatlanságot, komplexitást, és konkrét szívatást, ami a rendszer része.
Élelmiszer-ipar=vegyipar: fel se lehetne sorolni mi mindenből készítenek már "ennivalót". Tök mindegy milyen műanyagokból van, a lényeg hogy vedd meg. Nem számít, ha a boltból kifele jövet kidobod, vagy odaadod a kutyádnak, a lényeg, hogy vedd meg. Csak fenntartsd ezt a beteg rendszert. Az atomizálódás itt is megfigyelhető, elképesztően sok anyaggal dolgoznak már, talán nincs is olyan elem a földön amit még nem kóstoltunk meg ilyen vagy olyan formában...
Kultúra világa: egyre több és több a zene, film, sorozat, művész, stb. a minőség helyett mennyiség, ugye. Minőség helyett mennyiség ugyebár...
Lehetne még sorolni, de talán érthető mire akarok kilyukadni: globális atomizálódás folyik, mintha az egész létünk szét akarna foszlani minél apróbb darabokra. A fejünk felett lévőknek tehát lehet ez célja: minél kevesebb értelmet lássunk benne, minél kevésbé lássuk át az egészet generálban.
De mi lehet az ennél magasabb szintű célja ennek az egésznek?

Nekem van ötletem, de még nem tudom megfogalmazni. :)

S.

Én is szeretem madártávlatból megnézni a dolgokat, sőt kifejezetten jónak tartom magam az elvonatkoztatásban és a ’nagyobb minta’ megnézésében, ezzel nincsen semmi baj. Csak talán azt látom, hogy te is egy olyan nézőpontból akarsz átfogó következtetésekre jutni, ahonnan képtelenség. J Ráadásul ha már folyamat, akkor emberi élethosszban nézve csak nagyon önkényes és apró szeletekre lehet szabdalni az örök körforgást, nem? Ha te eónok emlékezetével és rálátásával rendelkeznél ez tuti könnyebb dolog lenne.

Mi az hogy legnagyobb cél? Mit keresel? A végső választ? A legnagyobb célt? AZ Igazságot? Mi az? Abszolútumokat akarsz relatív kategóriákba belegyömöszölni? Miért kint keresed a miértekre a választ?

Ha most csak a játék kedvéért tételezzük fel, melletted teremne egy „isteni lény” és az összes kérdésedre választ kapnál, akkor minden meg is oldódna? Ha tudnád, hogy a „háttérhatalmi elit” mit miért csinál és mi a célja vele, akkor te vagy én akár, mint kis porszemek a szélben mit tudnánk tenni ellene? (akár annak ellenére hogy „mindent” tudnánk?

Lehet, hogy pont azért „kúszunk-mászunk” a Földön, mert láttuk már madártávlatból, csak kurvára nem tudtunk értelmezni belőle semmit. Aztán jó leküldtek, hogy megtanulhassuk. :P (persze most csak vicceskedek)

Ezerféle oka lehet és nekem olyan mintha te külső információk tömkelege alapján akarnál összegyúrni egy valós magyarázatot, magadnak. Keresd meg azt belül, ami neked válasz jelenleg. Szerintem vannak amikor a miértek jobban bezárnak, mint amennyire megszabadítanak abból, amiből a ’hogyan’ csak szimplán kivezet. Aztán amikor ’kint’ vagyok, elég csak egy pillantást vetni visszafelé vagy lefelé és a miértek maguktól megválaszolódnak…

Feldmárnak ebben igaza van, bár már lehet mutattam régebben:

„Ez azért fontos, mert ahogy visszatekintek, nagyon örülök annak, hogy előbb voltak élményeim, minthogy megmondták, hogy mit kell gondolni erről vagy arról, és hogy kell ezt a foglalkozást csinálni. Mert ha az elmélet előbb jön, mint az élmény, akkor az ember megvakul.”)

M.
Hogy miért, hogy miért? Megmondom, rögtön megvilágosodik:

Ha tudom mi miért történik, könnyebben el tudom fogadni.

Érted már? Ha a főnökömtől kapok egy egysoros feladatkiosztást, az engem rendkívül demotivál. Nekem értenem kell mit miért csinálok, ez - ha látok benne értelmet - tud motiválni. Amikor azt mondták gyerekkoromban, hogy azért kell tanulni mert csak, mert muszáj, azt leszartam. De amikor azt mondták, hogy azért tanulj kisfiam, hogy felnőttként jó munkád legyen, gazdag légy, és meg tudj venni magadnak bármit amit akarsz - na ez már komolyabban hatott rám.

S.

Ez teljesen ok, a megértés, hogy valaminek legyen értelme az elengedhetetlen, ezzel egyetértek, bár a felhozott példáddal nem teljesen :D, mert a „mert csak” vagy hogy „gazdag légy s jó munkád legyen” közül egyik sem belőled fakadt mint ’értelem’, hanem kintről kaptad, készen. Csak az utóbbi értelmesebbnek tűnik, mint a mert csak. :D Fogózkodót kaptál, de egy olyan falra vagy hegyre való esetleges felmászáshoz, aminek a miértjét ebből még ugyanúgy nem látod át, nem? Mert mi van, ha bennem nem munkálkodik vágy a fentebb felsorolt célok elérésére? Akkor a „mert csak” vagy a „megvehessek bármit” kb.  ugyanolyan értelmetlen válasz, hiszen nem egyezik a belső motivációmmal. Bennem pld. ettől még ugyanúgy megmaradna a miért: miért kellene gazdagnak lennem? miért kellene hogy bármit meg tudjak venni? Hol vagyok én ebben a „célban” (?), mert azt látom, hogy a szüleim és az ő hitrendszereik hol vannak :D ,stb.

M.

A cégemnél néhány éve volt egy ún. "split" program, ami azt csinálta, hogy az addig kialakul iszonyatosan bonyolult és átláthatatlan cégstruktúrát szétszedte apró különálló szervezetekre (ez rohadtul nem tetszett senkinek, bele volt kódolva a rendszerbe az érdekellentét vállalaton belül, mert minden szervezeti egységnek a saját eredményessége volt a fő szempont). Majd néhány év elteltével most jutottunk el oda, hogy elkezdték újra összepakolni a szervezeteket, koncentráltan, az egymással összefüggőeket egy-egy centrumba, így összesen négy nagy centrumot alkotva. De ez csak úgy sikerülhetett, ha előtte szétaprózták a sok szervet, amit aztán össze lehetett csoportosítani. Persze ehhez évek kellettek, és nem kevés türelem... Na, és ezt az egész folyamatot, cégfejlődést most így, évek múltán már megértem, és belátom a szükségességét. Talán nem is volt ez tudatos a cégvezetőknél, egyszerűen ösztönösen érezték, hogy ha valami faszát akarnak összerakni az eddig meglévő legókockákból, ahhoz előbb szét kell szedni különálló elemekre azt a szörnyet, amit szintén mi raktunk össze, csak még "gyerekként". 

(ja egy kis kitérő: képzeld addig addig foglalkoztam a drónokkal, míg tegnap kiderült: a cégcsoportnak is van egy alcége, amelyik drónokat árul (építkezési célokra) - beszarok, nincsenek véletlenek, hehe .:)))   

S.
hehe, ez tényleg kemény.

Na de Te is azt írod itt, hogy akkor, amikor belekezdtetek is megvolt ez a cél (mégha nem is teljesen tudatosan), de az értelmét teljes egészében csak akkor értetted meg és láttad át, amikor már megtörtént. Tehát hiába magyarázta volna neked valaki évekkel ezelőtt napokig hogy majd ez egyszer miért lesz jó, nem tudtad volna elképzelni sem, mert abból a pontból nem lettél volna képes átlátni még, hiszen látszólag pont az ellenkező irányba indultatok ahhoz képest, ahova egyszer elérni szerettetek volna.

M.

Na de visszatérve: szóval ha értem, hogy miért zajlik valami, akkor el tudom fogadni, még ha szarul esik is akkor. Így, ha valami csoda folytán (pl. leszállna egy isteni lény) megérthetném, hogy mi miért zajlik a Földön, sokkal könnyebben el tudnám fogadni.

Pl. hogy azért van ez a globális atomizálódás, mert a "kvantumugrás", felemelkedés, felfényesedés, stb. előtt teljesen szét kell bontani alapösszetevőkre mindent, szét kell aprózni az egót, meg mindent, hogy a végén ebből a sok apróból összeálljon valami más, egész. Úgy képzelem el ezt most mintha az Isteni Egy egy fényszálon "futna" fentről lefelé, ami elkezd osztódni, egyre több kisebb szálra, "lefelé" és "oldalra" egy "görbe" mentén, egyre szélesebb mezőt befedve, de egyre aprólékosabban (mint valami gyökérzet, ami a törzstől lefelé egyre apróbban hatol be a mélybe), majd amikor elérte a legalját, ahonnan már nem tud osztódni, akkor az egész elkezd felfelé görbülni, mintegy gömböt alkotva a sok al-al-al-szál együtt, és így kanyarodva felfelé ismét elkezdenek összeállni, majd végül becsatlakoznak a fő szálba. Mint egy tórusz, aminek egy egységnyi középső "lyuka" van (semmi), ahonnan kiindul minden, szétválik, atomizálódik, majd ugyan oda érkezik vissza minden, egy kör megtételével.

Hű, ezt nem biztos hogy jól írtam le, de száz szónál is többet ér egy kép, íme (elég csak az egyiket, pl. az alsót nézni):

S.
de, teljesen jól írtad le, értem és szintén egyetértek, ezzel én is így vagyok, én sem fogadok el semmit addig, amíg meg nem értem vagy legalábbis el nem kezdem kapisgálni legalább, hogy aha, ebben lehet valami, kipróbálom és megnézem, hogyan alakul.

M.
Na most, ezt biztos nagyon nehéz összeegyeztetni azzal, hogy mi a faszért van ennyi adótörvény, miért van ennyi pornó oldal, miért van ennyi ember, miért van ennyi mosópor a polcokon - de ahogy korábban írtam, ez csak egy elmélet részemről, próbálom benne megtalálni a magasabb rendű célt. És ezt találtam. Nem biztos hogy jó vagy igaz, de én így el tudnám fogadni a sok "negatívumot", ha tudnám mi célt szolgál. Na, már agyonmagyaráztam szerintem, már az első bekezdésből is megértetted. :)

"Ha tudnád, hogy a „háttérhatalmi elit” mit miért csinál és mi a célja vele, akkor te vagy én akár, mint kis porszemek a szélben mit tudnánk tenni ellene?"

Hát éppen ez az, hogy nem akarok tenni ellene, csak próbálom a helyén kezelni, elfogadni, rendszerbe-állítani, értelmet adni neki.

"nekem olyan mintha te külső információk tömkelege alapján akarnál összegyúrni egy valós magyarázatot,"

Hááát, ha találsz a fent feltárt elméletemre valami külső forrást, akkor megemelem a kalapom! :))

És nekem az elmélet csak most jött, miután megpróbáltam összegezni az ezzel kapcsolatos élményeimet. Tehát nem megelőzte az elmélet, hanem utána született, mert magyarázatért kiáltott ez az egész. :)

S.

Ok, ezt is értem így. Én is szarul fogalmaztam ezek szerint :p, mert a „külső forrást” nem ilyen kontextusban értettem. Ez inkább egyfajta „kifele keresés”  - az én szavaimmal - , a belül felmerült kérdésekre, amely kérdések a megtapasztalt világ látszólagos értelmetlenségeiből fakadtak. (ha jól értelmeztem most)

Az a baj, hogy ezt a saját szavaimmal nem tudom hogyan mondjam el jobban, segítséget veszek hozzá az Adamus siteről jó? J A díjmentes anyagok között, van egy „hol volt, hol nem volt rész”, amiket sorrendben kellene elolvasni (és én is csak párat olvastam el belőle még, mert nekem baromi nehezek, és emészteni kell :p), de most kivételesen azt kérném, hogy ezek közül a 11. beszélgetést olvasd el lécci! Mert gyönyörűen és részletesen kifejti azt, amit én nem tudok jobban elmagyarázni. Nem ezzel a témával kapcsolatos amiről mi most írogatunk közvetlenül, de a miért és hogyan kapcsolódását, a megértés mechanizmusát és azt, hogy ezt hogyan érdemes csinálni nagyon jó elmondja.

Bekopizok ide egy részletet, ami mondjuk pont a vége az írásnak, az összegzés, de ez az, amivel „bajom van” jelen beszélgetésünk kapcsán is és aminek az általad feszegetett módját (nem a célját és értelmét, hanem a módját!) kicsit zsákutcának látom. (ha elolvasod a bekopizott részt, majd az egész írást talán érthetőbbé válik az is amit én ilyen nyögve-nyelősen nem tudtam rendesen kifejezni :D)

„–        A valóság egy absztrakciós folyamat.

–        Így van. A valóság az nem egy „valami”, nem egy megfogható, önmagában létező entitás, a valóság az érzékelő, észlelő tudat absztrakciós folyamatának eredménye. Minél elvontabb a gondolkodás, annál árnyaltabb a valóság, s annál könnyebb az anyag. Erre már így-úgy rájöttetek, azaz arra, hogy a tömeg és az absztrakciós képesség kapcsolatban áll egymással.

Ez nagyon érdekes jelenség, és összefügg nyilvánvalóan az idővel is, nem véletlenül hoztam fel ilyen példát.

Az idő ugyanis ennek a megismerő folyamatnak a tempója, a ritmusa, a módja: minél gyorsabban telik úgyszólván az idő, annál elvontabb a gondolkodás, annál könnyebb az anyag, s annál kevésbé hat rá ez a, nevezzük most úgy, minőség.

Amikor te egy óraszerkezetbe egyre mélyebben hatolsz befelé, egy teljes univerzum tárul eléd, egyre kisebb elemekben megnyilvánítva magát. Tulajdonképpen meg tudod ragadni az óraszerkezetben magát az időt is, hiszen annak egy fizikai valóságát rejti a szerkezet, amit ha egyre kisebb elemekre bontasz, végül ugyanoda jutsz, mintha kifelé terjesztenéd az óra fogalmát egyre nagyobb rendszerelemek felé haladva, csakhogy az egyik esetben te egyre nősz a folyamat által, a másik esetben egyre csak töpörödsz. Természetesen ez is egy allegória, de értened kell. Abban az esetben, ha befelé hatolsz a valóságba, annak vizsgálatában a bent-et határozod meg irányként, sokkal hamarabb a valóság igaz természetére bukkansz, mintha kifelé teszed ugyanezt. Nem véletlenül nem az asztrofizika, hanem a kvantumfizika segít a valóság megismerésében egy hatékony utat megtalálni, s nem véletlenül van az, hogy aki önmagában fel tudja fedezni a világot, előbb válik annak karmesterévé, mint aki ott kint keresgéli a vezénylő pálcáját. „

Tehát én azt érzem picit (a bekopizott példánál maradva), hogy mintha Te az idő (jelen esetünkben a teremtés) fogalmát, ideáját, hogyanját akarnád megérteni, abban a reményben, hogy ezzel majd könnyebben megfogod az időmérő (óra) működésének miértjét. És nekem valahogy ez az egész megfordítva tűnik sokkal hatékonyabbnak: ha megértem, hogy hogyan működik az időmérő (a kézzelfogható, mert abból ki tudok indulni), akkor idővel (:P) megérthetem magának az idő (mint absztrakció) létének miértjét és működési mechanizmusát is.

Aztán lehet, hogy ez a kettő neked így nem függ össze vagy ugyanarról beszélünk, csak mégis félreértelek, az mindenesetre tuti, hogy  nekem ennél jobban nem megy. :D

***

Végre vége? :)

Ti mit gondoltok, miért ennyire szétesett, atomizálódott a világunk? Mi ennek a célja az Isteni Tervben (ha ott van egyáltalán)?  


Előzmények:

Mese a meseszobáról I. rész: elengedve emelkedve

Mese a meseszobáról II. rész: veszítenem kell, hogy nyerhessek
Mese a meseszobáról III.rész - szimuláció élőkkel és bábokkal

Mese a meseszobáról IV.rész: Bezárul a káprázat, kibontakozik a valóság

Mese a meseszobáról V.rész: az Idő bűvkörében
Mese a meseszobáról VI. rész: Zoomolás
Mese a meseszobáról VII. rész: Forráskód

Mese a meseszobáról VIII. rész: Atomizálódás