Nem érünk rá, nem érted? - mondja a szenzor a másiknak

Ismered azt a viccet, hogy "Két szenzor találkozik a sivatagban..."?

No itt egy újabb baromság, ami szinte üvölt Quedra mester humoráért!
Meg is próbálkozok vele rögvest! :)

Legelébb. Kellett nekem tudományosnak címkézett cikket olvasni? Esélyes nem, de má' mindegy. Szóval. Két csóka kertipartizás közben (vagy ki tudja hol és hogyan) jól megtanáta egymást meg a megoldást is. Sörözés mellett. Vagy helyett. Ez nem derült még ki, utóbbi esélyesebb.
Szerintük "Harminc éve senki sem nyúlt hozzá a telefonáláshoz, és még ma is minden egyes beszélgetés ugyanazzal a kérdéssel kezdődik: Jókor hívlak?"
Megaztán:
A két csóka által kifejlesztett "Caret nevű app pontosan kiírja a VIP kapcsolatoknak a tartózkodási helyet, és hogy alkalmas időben próbálnak-e felhívni minket."

Hm. Van némi gondom ezekkel az arcokkal. Mármint nem is az arcokkal, hanem inkább az újításaikkal.
Mertugyebár. Ha az illetőnek (történetesen például nekem) nem alkalmas a hívás fogadó oldali lebonyolítása (értsed: zöld gombbal történő felvétele), akkor ha a kutya macskát eszik is nem veszem fel. Mármint az illető. Vagyis én. Az illetéktelent. Vagyis, az alkalmatlankodót.
De. Az nem fér a fejembe, hogy miért is kellett erre rácsodálkozó arcoknak beleölni kitudja mennyi fejlesztési összeget és időt?  Ja? Hogy nem volt jobb dóguk?
Értem. Vagyis nem, de menjünk tovább! :)

Aztán. Van némi gondom itten az autómatikával is. Jelesint, pont az autómatikás fícsör:
"A Caret azonban a telefon szenzorait használja, és automatikusan be tudja állítani a státuszunkat. Például a GPS által mért sebességünk alapján azt, hogy vezetünk."

Értem már. Hogy haladni kell a korral (no meg a sebességgel), de. Csak én gondolom úgy, hogy akinek a marokban (és/vagy zsebben) viselt kommunikátorának szenzora azt a jelzést küldi ki mindenfelé a világba, hogy ez biza most itten sebesen megy A-ból B-be, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető vezet is? Csakmert... ha jól emlékszem, van az autókban ilyen anyósülés-féle is, megaztán hátsóülések is szoktak lenni (máramelyik kispolgári módozatúban). És ha jól tudom léteznek még buszok is. Meg vonat. Hajó. Repülő. Szőnyeg. Bármelyiken utazhatunk amikor épp alkalmatlankodik valaki, és akkor már ne is vegyük fel, mert éppen sebességben vagymuk? 

Ezen jót kacarásztam. Vagyis inkább kaparásztam. Az arcom.

Nem elég? Van még...

"Az eszközök a Careten keresztül a kapcsolatainknak küldenek bővebb információt rólunk, és az ő életüket teszi boldogabbá az app. Erre az esetre jó példa, amikor az autó beépített navigációja van összekötve a telefonnal. Így a VIP kapcsolatok látják, hogy hová tartunk és mikor fogunk odaérni. Esetleg a feleségünk ránk csörög, hogy álljunk már meg a közértben, vegyünk ezt-azt."

Ja... Nem tudom kit tesz boldogabbá az én nyomonkövetésem, de talán ezt haggyuk is. Mellesleg...a billentyűket naponta sokszor nyomkorászó srácoknak talán nem, de másoknak azért még lehet privát (értsed: offlinle) életük, vagy egyéb magán/görbe/félrekúró útjuk, amit nem feltétlenül szeretnének megosztani. Másokkal... VIP kapcsolatok ide, feleség oda. Pláne.

Megaztán. Nem vok egy keményen drogozó kisember, de valahol csak laknia kell az embernek.

"Amikor a telefonunk egy másik intelligens eszközzel kommunikál, az nekünk lesz jó. Ilyen például az az eset, amikor a mobil közli, hogy mindjárt otthon vagyunk, be kéne kapcsolni a légkondit"

Jó kis trükk. Azaz... lakását éppen kiraboló gazdasági bevándorlóknak épp jól jön majd az infó, ami a légkondi bekapcsolása jelez nekik. Jelesül: a gazda hamarosan látogatást tesz ingatlanjában. Ideje lépni. Mármint olajra. 

Ésmég. Sok egyéb okosságot is említ a lent belinkelt cikk, hanem. Egy tulajdonságát mindenképp érdemes még talán kiemelni. Vagy nem, de kinek hogy. Mégpedig:
"A telefon szenzoraira épülő státuszbeállítás csak az első lépés, mondta Patvarczki. Olyan platformot akarnak kifejleszteni, amelyre további appokat lehet építeni. A rendszert össze tudják kötni online játékokkal, például a World of Warcrafttal, így a gémer haverok látják, hogy mikor léptünk be a virtuális világba."
 

Ja. Mindenképpen dicséretes szándék a gémer haverokat pofánvágni egy infóval, miszerint éppen beléptünk az emlegetett orkhentelős virtuális zónába, csakhogy... mi van akkor ha a gémer havernak meg pont alkalmatlan az infó fogadása, mert mivelhogy éppen trónok... izé trónol harcát játssza egy eldugott helyen? Akkor majd a mi okos szenzoraink által küldött "most alkalmas a game gyere haver!" impulzusra érkezik a haver mobiltelefonjának "nem érek rá bmeg" impulzusa? Vagyis... orkok helyett szenzorok csatája lesz ez innentől?
Teljesen össze vagyok zavarva. Már ha. Komolyan érdekelne.

Jó kis fejlesztés ez... De. Köszönöm, részemről ugyan ölhetik még bele számolatlanul a milliókat, én inkább nem óhajtok szenzorálisan informálni senkit arról hogy éppen sebesen (!) futok a WC-re a telefonommal a kezemben és ezért, vagy már éppen odaértem és azért nem érek rá felvenni... :P

Szóval... nem kenyerem az erőszak, de... a fent bemutatott fejlesztést fejlesztgető csókákat tán jobb lett volna még idejekorán elküldeni rendes munkát végezni, vagy - ha némileg jobban vág az agyunk - ideje előtt hátbabaszni egy okos szívlapáttal.  

Ja, a link.
http://index.hu/tech/cellanaplo/2015/03/30/caret_anka_marton_patvarczki_jozsef_logmein_startup/

(bocs a plágiumért, a hsz-ek között jöhet az eredeti, hamisítatlan!) 

A Facebook bejelentette az igényét az egész internetre

(Társalogtunk már korábban is, arról hogy a függönyök mögötti arcok az amúgy is illúzió világban egy saját maguk által teremtett, mesterséges illúzió alvilágot építgetnek, ahová aztán minden birkát bizalmukat élvezőt szívesen látnak vendégül - örökre. Nos úgy tűnik az  FBI  FB tökéletesen alkalmas ennek az elvnek a gyakorlati kivitelezésére, a szerény 1,4 milliárdos taglistájával és a legutóbbi konferenciájukon megfogalmazott finomságokkal)

 
"A Facebook bejelentette az igényét az egész internetre"

"A mobiltelefon a kommunikációról szól, akkor is, ha netezésre használjuk, nem telefonálásra. Ezt ismerte fel nagyon ügyesen Zuckerberg, és ezért építik most a Messenger köré az egész mobilos Facebook-birodalmat.

A titok, és a Facebook célja az, hogy bármit, amit az ember az interneten csinálna, megcsinálhassa úgy is, hogy nem hagyja el a Facebookot. Hírek olvasása, tájékozódás, kapcsolattartás, levelezés, csevegés, vásárlás, szórakozás, zenehallgatás, játék - minden elérhető a Facebookon belülről is. Pár hete már pénzt is lehet küldeni Facebookkal. Az elfacebookosodás pedig kényelmes dolog. A túloldalon pedig saját fejlesztési környezet, saját platform, hihetetlenül hatékony hirdetési megoldások, és másfél milliárd potenciális felhasználó csábítja a tartalomgyárakat és fejlesztőket. A felmérések szerint a hírportálok forgalmának 30-40%-át már a Facebook irányítja az oldalakra. A Facebook megkerülhetetlen tényező lett, egyre nehezebb, és egyre inkább értelmetlen is kihagyni az online életünkből.

Ők pedig, miután az online lét minden elemét lemásolták, most szépen építgetik a falait a maguk kis internetének az interneten belül. Ebben a világban ők diktálják a szabályokat, és ők adják el a hirdetési felületeket. A hírfolyamokat összeállító algoritmusok csiszolásával gyakorlatilag a Facebook határozza meg sok százmillió ember számára, hogy mit látnak az internetből. Továbbegyenlő: hogy mit látnak a világból. Ez pedig rohadtul ijesztő távlatokat nyit meg. Mi garantálja, hogy a Facebook nem fogja a világról a felhasználói felé közvetített képet úgy manipulálni, ahogyan neki, vagy éppen a hirdetőinek üzletileg éppen jobban megéri?

Nyilván nem véletlen, hogy a Facebook drónokkal vinné el a harmadik világba az internetet, és azzal saját magát. Ahová ezek a drónok szórják majd az olcsó (sőt, akár a facebookozásra ingyenes) sávszélességet az olcsó okostelefonokra, ott lakik a Facebook következő másfél milliárd felhasználója. Ugye önnek is van olyan ismerőse, aki csak az elmúlt pár évben kezdett el netezni, és teljesen egybemosódik számára a Facebook és az internet fogalma? Akikhez csak jövőre fog elérni az internet, azok már nem fogják keverni a két fogalmat - egyszerűen ismeretlen lesz számukra a Facebookon túli online világ. Már ha bejön Zuckerbergék számítása, de a tervezett út egyértelműen erre visz."

(kiemelések tőlem)

Forrás és teljes cikk:
http://index.hu/tech/2015/03/26/a_facebook_bejelentette_az_igenyet_az_egesz_internetre/

(Hm. Vannak még az indexen is gondolkodó emberek)

"Titkos információkat 
adok neked cégekről ingyen, 
és én vagyok a gazember"

A te magánjellegű információidat 

adom el cégeknek pénzért, 

és én vagyok az év embere"

Csak egy ember, mégis...

Ismerek egy embert néhány éve. Úgy tudom születési rendellenességekkel jött a világra, bár ezt még egyetlen tudományág sem tudta bizonyítani. Mindenesetre mindenki, aki látta kiskorában, úgy gondolta van valami furcsa, valami különlegesség benne. Úgy tudom a szülei végigjárták a "modern" orvostudomány szinte minden szakágát, anyagcsere-vizsgálat, fül-orr-gége, neurológia, genetikai vizsgálat, stb. - ez utóbbi megjárt két magyarországi labort is, az egyik szerint ennek az embernek kromoszóma-átrendeződése van, a másik ezt nem tudta igazolni. Tudom, mert láttam a papírkötegeket, ami róla készült. A neurológus először azt állapította meg, hogy közepesen sérült fogyatékos, majd amikor elküldték a véreredményét genetikai vizsgálatra a világ egyik legfejlettebb laborjába, Londonba, és onnan az jött vissza, hogy semmilyen genetikai rendellenességet nem tapasztalnak, akkor megváltoztatta az álláspontját, miszerint majd kinövi ezeket a gyermekbetegségeket. Megvizsgálta már számtalan szakember, szakpedagógus, de igazából semmilyen szindrómát nem tudtak megállapítani nála, mindössze annyit, hogy gyerekkorában lemaradt a fejlődéssel.

Ez az ember ugyanis nem beszél.

Ez az ember mégis különleges. Mert mit is jelent a fejlődés? Hogy megtanuljuk mindazt, amit mások tudnak? És ha valakinek nincs szüksége az amúgy is nagyon elhasznált szavainkra a létezéséhez? Mi van akkor, ha pont azért nem szólal meg valaki, mert tudja hogy a szavak csak szerény vetületei, torz leképezései a valóságnak, és csak a baj van a használatukkal? Miért kellene minden embernek beszélnie ha lehet más módokon is kommunikálni? A szavak ismerete valami kötelező elvárás? Hogy megtanuljon hazudni? És mi van ha valaki tökéletesen tud kommunikálni, csak mi nem értjük a gondolatait, mert alacsonyabban rezgünk...?

Úgy tudni, szülei - miután kipróbálták a materialista orvostudomány teljes spektrumát, - úgy döntöttek, megnézetik a "másik" oldalról is ezt az embert. 
A szellemvilág tudói, a szellemgyógyászok szintén megvizsgálták, de ők sem tudták megmondani mi baja. Annyit érzékeltek csupán, hogy "Ő egy nagyon öreg lélek, aki most jár először a Földön"....  

Kipróbáltak nála már kvantum-gyógyászatot is, "infó-cseppekkel", úgy tudni, ez sem jött be. 
De bármilyen furcsa is, bármennyire is fogyatékosabbnak tűnik másoknál, ez az ember valahogy mégis felette áll az embereknek, mondom hiszen ismerem. Valahogy másabb, valahogy több annál, van a tekintetében valami fura nagyság. 
És talán egy kis érthetetlen bánat is, valami olyan tudásból eredően, amit mi nem érthetünk...

Mégis... ebben az emberben túlcsordul a szeretet. Nem tudom milyen a Jézusi szeretet-minőség, de ez az ember tényleg képes mindent szeretni, önzetlenül, viszonzatlanul, elvárások nélkül. Nincs az a társaság, ahol ne kerülne egyből a középpontba, szívébe mindenkinek. És nem azért mert hiperaktív, vagy mindenkit lenyomó nagydumás lenne. Ez az ember beszéd nélkül is humoros, nagylelkű, nagyvonalú, és szeretetteljes. Bármilyen közhelyesnek is hangzik, sugárzik belőle a szeretet, és ezt a környező világ érzékeli, és viszonozza felé. Egy vadidegenhez is képes odamenni, és átölelni. Ez az ember szereti ezt a világot, és benne mindent és mindenkit. És mivel mindenkit szeret, ezért Őt is szereti mindenki a világon. Ha egy társaságban egyszer megfordul, ott megjegyzik a nevét, és ha legközelebb esetleg nincs ott, hiányolják, kérdezik "hol van? mikor jön?". Különlegességét mindenki érzi aki megismerheti.

Ez az ember rendkívül jelen van. Ez az ember elképesztően figyelmes, nem álmodozik, nincs elvarázsolva, hanem teljes lényével jelen van az itt és most -ban. Még amikor nagyon elmélyülten tevékenykedik valamivel, akkor is egy pillanat alatt reagál a szólításra. Még alvás közben sem lehet meglepni, és úgy elosonni mellette, hogy ne érzékelné a másik jelenlétét, amit egy hangos szusszanással jelez: "igen, tudom hogy itt vagy".

Nem tudom hová jut, mi lesz belőle, de az biztos, hogy feladattal van itt, tanítani jött.
Ez az ember ma négyéves testileg, és nekünk jutott a feladat és a megtiszteltetés, hogy felneveljük.

Ez az ember ugyanis a kislányunk.

Vagyok

Jövök megyek.
Hol így, hol úgy bontakozok ki.
Megjelenek, újra és újra, de sosem ugyanúgy.
Én voltam az a sírós kislány is száz éve, már csak fénykép van róla.



Mindig is én voltam.
De ki emlékszik már a tíz évvel ezelőtti paradicsomra? Pedig az is én voltam.
Vagyok aki vagyok.
Minden pillanatban ugyanaz de mégis mindig másképp.
Végtelen arcom van, mégis egy. 
Én vagyok minden világrajövetel.
Ott vagyok a fűszálban, a kinyíló virágban, a kőben, s a fában.
Ott vagyok a vadászban és a vadban is.
Ott vagyok az első mosolyban, anya ölében, apa erejében.
Lágy szélben.
Örvényben.
Tornádóban.
És ott vagyok a dallamban is.
A furulyából kiröppenő hullámban.
A kiáltásban.
A kimondott szóban.
A lenyugvó napfényben.
Ott vagyok a szikrában is, mely tükörképem szemében keletkezik midőn egymásra nézünk.


Megnyílvánult a kifürkészhetetlen.

Lazuljunk: a dobolás alapjai

NapiSzer - 2015 március

Lehet kibontakozni...