2015. március 21., szombat

Csak egy ember, mégis...

Ismerek egy embert néhány éve. Úgy tudom születési rendellenességekkel jött a világra, bár ezt még egyetlen tudományág sem tudta bizonyítani. Mindenesetre mindenki, aki látta kiskorában, úgy gondolta van valami furcsa, valami különlegesség benne. Úgy tudom a szülei végigjárták a "modern" orvostudomány szinte minden szakágát, anyagcsere-vizsgálat, fül-orr-gége, neurológia, genetikai vizsgálat, stb. - ez utóbbi megjárt két magyarországi labort is, az egyik szerint ennek az embernek kromoszóma-átrendeződése van, a másik ezt nem tudta igazolni. Tudom, mert láttam a papírkötegeket, ami róla készült. A neurológus először azt állapította meg, hogy közepesen sérült fogyatékos, majd amikor elküldték a véreredményét genetikai vizsgálatra a világ egyik legfejlettebb laborjába, Londonba, és onnan az jött vissza, hogy semmilyen genetikai rendellenességet nem tapasztalnak, akkor megváltoztatta az álláspontját, miszerint majd kinövi ezeket a gyermekbetegségeket. Megvizsgálta már számtalan szakember, szakpedagógus, de igazából semmilyen szindrómát nem tudtak megállapítani nála, mindössze annyit, hogy gyerekkorában lemaradt a fejlődéssel.
Ez az ember ugyanis nem beszél.
Ez az ember mégis különleges. Mert mit is jelent a fejlődés? Hogy megtanuljuk mindazt, amit mások tudnak? És ha valakinek nincs szüksége az amúgy is nagyon elhasznált szavainkra a létezéséhez? Mi van akkor, ha pont azért nem szólal meg valaki, mert tudja hogy a szavak csak szerény vetületei, torz leképezései a valóságnak, és csak a baj van a használatukkal? Miért kellene minden embernek beszélnie ha lehet más módokon is kommunikálni? A szavak ismerete valami kötelező elvárás? Hogy megtanuljon hazudni? És mi van ha valaki tökéletesen tud kommunikálni, csak mi nem értjük a gondolatait, mert alacsonyabban rezgünk...?

Úgy tudni, szülei - miután kipróbálták a materialista orvostudomány teljes spektrumát, - úgy döntöttek, megnézetik a "másik" oldalról is ezt az embert. 
A szellemvilág tudói, a szellemgyógyászok szintén megvizsgálták, de ők sem tudták megmondani mi baja. Annyit érzékeltek csupán, hogy "Ő egy nagyon öreg lélek, aki most jár először a Földön"....  
Kipróbáltak nála már kvantum-gyógyászatot is, "in-cseppekkel", úgy tudni, ez sem jött be. 
De bármilyen furcsa is, bármennyire is fogyatékosabbnak tűnik másoknál, ez az ember valahogy mégis felette áll az embereknek, mondom hiszen ismerem. Valahogy másabb, valahogy több annál, van a tekintetében valami fura nagyság. 
És talán egy kis érthetetlen bánat is, valami olyan tudásból eredően, amit mi nem érthetünk...
Mégis... ebben az emberben túlcsordul a szeretet. Nem tudom milyen a Jézusi szeretet-minőség, de ez az ember tényleg képes mindent szeretni, önzetlenül, viszonzatlanul, elvárások nélkül. Nincs az a társaság, ahol ne kerülne egyből a középpontba, szívébe mindenkinek. És nem azért mert hiperaktív, vagy mindenkit lenyomó nagydumás lenne. Ez az ember beszéd nélkül is humoros, nagylelkű, nagyvonalú, és szeretetteljes. Bármilyen közhelyesnek is hangzik, sugárzik belőle a szeretet, és ezt a környező világ érzékeli, és viszonozza felé. Egy vadidegenhez is képes odamenni, és átölelni. Ez az ember szereti ezt a világot, és benne mindent és mindenkit. És mivel mindenkit szeret, ezért Őt is szereti mindenki a világon. Ha egy társaságban egyszer megfordul, ott megjegyzik a nevét, és ha legközelebb esetleg nincs ott, hiányolják, kérdezik "hol van? mikor jön?". Különlegességét mindenki érzi aki megismerheti.

Ez az ember rendkívül jelen van. Ez az ember elképesztően figyelmes, nem álmodozik, nincs elvarázsolva, hanem teljes lényével jelen van az itt és most -ban. Még amikor nagyon elmélyülten tevékenykedik valamivel, akkor is egy pillanat alatt reagál a szólításra. Még alvás közben sem lehet meglepni, és úgy elosonni mellette, hogy ne érzékelné a másik jelenlétét, amit egy hangos szusszanással jelez: "igen, tudom hogy itt vagy".

Nem tudom hová jut, mi lesz belőle, de az biztos, hogy feladattal van itt, tanítani jött.
Ez az ember ma négyéves testileg, és nekünk jutott a feladat és a megtiszteltetés, hogy felneveljük.

Ez az ember ugyanis a kislányunk.







 

33 megjegyzés:

  1. Mazsola:) Az én lányom elmúlt 3 éves és még nem beszélt hanem azt a babanyelvet használta amit mosolyogva figyeltünk, de gondolatainkban ott volt a miért nem beszél tán beteg?
    Sok szép a 70 években Pozsonyban kiadott nagyon szép illusztrációt tartalmazó mesekönyveket vettem az ovisok mesekönyve és verseskönyve mellé mert a leporelósokat már mint megrágta...:)

    Biztos ismerős a Csipike az óriás törpe, a Világ leggazdagabb verebe és a Vakond nadrágja és tsai....
    Az orvos azt mondta anyuka nyugodjon meg majd fog beszélni még meg is unja...és igy volt! Kb a kiscsoport végén kezdett el beszélni a lányom aztán ugy belejött hogy alig gyöztem a miért-tekre válaszolni a válaszra ujjabb miértek jöttek....

    Ő is szivesen beült egy ruhásszekrénybe "valakivel" beszélgetni eleinte babanyelven majd a mi általunkkal is keverve. Ma 45 dik évében van nem lángész de annyi szeretet van benne hogy tanulhatok tőlle pedig 24 évvel idősebb anyja vagyok!

    Azt tudom mondani amit nekem az orvos mondott majd fog beszélni ha akar és tán még meg is unjátok(sicc) annyit kérdez hirtelen erről a világról.

    Mára 2 gyerek anyja és szorgalmasan dolgozik csinos kedves őt is munkahelyén sokhelyen szeretik - kivéve az irigyeit.(anyósa aki féltékeny rá kissebbségi érzését kompenzálva)

    Hála Istennek ilyenek is vannak közöttünk mégha fiatalabb is mégis tanulhatunk dolgokat tőlük!

    (ez előtt még 2 előző életbeli eggyüttélésünk volt tudtommal.)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon meglepett ez a bejegyzésed, mert az utolsó mondatig valamiért azt hittem, egy felnőtt férfiról van szó. Nem igazán tudom, mit írjak. Nagyon édes kislány és remélem, ha majd szükségét érzi, verbálisan is fog kommunikálni. Ha nem, akkor anélkül is el tudja végezni a feladatát, amiért jött. Jó egészséget és sok boldogságot kívánok neki!

    VálaszTörlés
  3. Van egy olyan sejtésem hogy ez a gyönyörű kislány egyszer még beszélni fog...

    VálaszTörlés
  4. Az én érzésem is ez volt, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat..
    Egyébként az üzenetet már átadta, ez kiderül az írásodból Mazsola.
    Neked üzen ilyen gyönyörűen, csak halld már meg:))

    Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy egy kicsit konkrétabb is legyek, a kinezben, ha "gond" van a gyerekkel, a szülő elakadásait nézik meg, őt kezelik elsősorban.
      Ahogy tisztul a szülő, úgy javul a gyermek állapota.
      Persze ha valakiben már teljes és tökéletes az elfogadás, nincs szüksége efféle technikákra.

      Kiemelném tőled ezt a pár sort,

      Mégis... ebben az emberben túlcsordul a szeretet. Nem tudom milyen a Jézusi szeretet-minőség, de ez az ember tényleg képes mindent szeretni, önzetlenül, viszonzatlanul, elvárások nélkül.
      Ez az ember szereti ezt a világot, és benne mindent és mindenkit.

      Kérdezem magamtól is, ilyenek vagyunk, ilyen vagyok már?
      ..van azért még hova tisztulni.
      Köszönöm nagyon, hogy megosztottad velünk.

      Éva

      Törlés
  5. Szia! Olvastad a Gondwána boszorkánya c. Szepes-regényt?
    Az első oldalakon ugyanez a szindróma van leírva.:)
    P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval a mennyből ide leesve túlságosan megüti magát az ember, és az idegrendszer még nem tudott alkalmazkodni. Aki nagyot esett, és nincs is rutinja ebben, annak több időbe telik, míg magához tér itt.
      P.

      Törlés
  6. Sokat gondoltam ma arra amit írtál... (ráadásul ha jól értelmezem, egy napon van a szülinapunk a kisasszonnyal...amennyiben ő is a tavasz ((és a tanácsköztársaság)) gyermeke:)) de mindig ugyan oda lyukadok ki.... Isten útjai kifürkészhetetlenek és talán nem is kell törekednünk a "megértésre", úgy az eljön.... illetve már egy ideje imádkozásnál nem jutok annál tovább, hogy "legyen meg a Te akaratod"...többnek nem látom értelmét.

    VálaszTörlés
  7. (még emésztem, hogy is irjam le amit szeretnék, mivel valószinűleg inkább privát lesz)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon edes kislany! Szerintem meg gyujti a szavakat, aztan egyik naprol a masikra folyekonyan fog beszelni. Ismertem egy masik kisembert akinel ugyannigy volt.

    VálaszTörlés
  9. Te is tudod, Mazsi, hogy nem azért írtad le ezt a bejegyzést, mert vigaszra vágytál. Ez valahogy megtörtént, és a tisztulásod része volt.
    Tegnap, ahogy olvastam a sorokat nem jöttek a szavak, csak egy érzés, hogy átöllellek Benneteket, és jó volt így lenni.

    Köszönöm!

    https://www.youtube.com/watch?v=KJsVFfLs3Ls

    https://www.youtube.com/watch?v=cTXiNq0_w90

    https://www.youtube.com/watch?v=cF_CkTtMtrc

    Lujza

    VálaszTörlés
  10. Isten éltesse Őt! Boldog szülinapot!
    Szerintem kommunikál Ő... csak máshogy.. gondolatban.
    Annyira mások ezek a gyerekek, mint mi voltunk... Az én lányom egész nap énekel :)))) Ő 7,5 éves.
    Viki

    VálaszTörlés
  11. Állítólag Einstein nem szólalt meg 6 éves koráig, mikor is egyszer azt mondta az anyának: - Ez a villa nem jól van.
    Mire az anya: - De hát kisfiam eddig miért nem szólaltál meg.
    Einstein: -Hát mert eddig nem volt probléma :)
    A kislány padig nagyon édes és beszélni is fog.
    Kívánom a legjobbakat!
    Üdv:Shíva

    VálaszTörlés
  12. Döbbenetes. Isten áldjon Benneteket! Niki

    VálaszTörlés
  13. "Ez az ember ma négyéves testileg, és nekünk jutott a feladat és a megtiszteltetés, hogy felneveljük."

    "Boldogok, akik olvasván értenek és és értvén olvasának, mert tudják, hogy hiábavalóság az ő vigasztalások."

    mj 12,27-28 :-)

    VálaszTörlés
  14. Veri a társadalom a mellét, hogy elfogadja a másságot, mert nem dobálózik a meleg felvonulásokon. De szerintem baromira nem tudják sokan elfogadni. Meglepetésemre még itt sem, hiszen a hozzászólások zöme vigasztaló, hogy majd fog beszélni. Miért kell mindenkinek egyformának lennie? Neki más dolga van, mint nekünk. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy határokat szabjuk és fogyatékossá tituláljuk azokat, akik e határ alatt vagy felett vannak? Én jó pár fogyatékosnak mondott gyereket ismerek, de szerintem ők jóval többek, mint az átlag emberek. És meglátásom szerint ők mind azért jöttek, hogy szeretni tanítsanak, mert - valljuk be - igazán ránk fér.
    Amúgy a mostani kisgyerekek zöme lényegesen később kezd el beszélni, mint régebben. Azt mondják ez generációs probléma. Pedig biztos nem véletlenül van így.
    Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az elfogadni szóösszetétel nem igazán jó az un. másságra mivel az igencsak sokféle lehet. Inkább a tudomásul venni a megfelelő kifejezés. Mert mindig "attól" függ a viszony hogy az a bizonyos másság a Teremtéshez hogyan viszonyul. Ilyen szempontból van olyan másság amelyet nem csak hogy elfogadni de kifejezetten segíteni is kell. Aztán meg van olyan amit nem kell figyelembe venni, amin felül kell tudni emelkedni, amit meg kell tudni haladni anélkül persze hogy ellene mennénk. Ellene menni semminek és senkinek nem szabad mert akkor lelkileg arra a szintre is lesüllyedhetünk ami, aki ellen megyünk. Ezt a negatív hatásban még überelné az ha például a kifejezetten "jó" ellen mennénk.

      Törlés
  15. Köszönöm a hozzászólásokat, tényleg nem azért írtam le mindezen igen személyes családi ügyet, hogy vígasztalódjak, hanem mert egyszerűen csak kijött, illetve magát a dilemmát fogalmaztam meg, amit Anita is említett itt fent: kell-e ezen a beszéd-nélküliségen vergődni, vagy inkább engedjük a Természetet dolgozni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a többségünk sem azért írta le amit írt, mert vigasztalni akart.
      Egyszerűen ez jött ki belőlünk.

      Éva

      Törlés
  16. <3
    A mi kislányunk csak két és fél évig csinálta ugyanezt. Mi hagytuk, ha néha bepróbálkoztunk, hogy beszéljen, akkor kinevetett bennünket. :-)
    Rendesen az látszott rajta, hogy "minek erőlködtök ezzel a primitív kommunikációval???" És valóban mindent megértettünk, mert "átnyomta" a képet.
    Most már beszél (3 éves), aminek mindenki örül (apósomék különösen-ők végig aggódtak emiatt), énbennem kettősség van, mert egyre "földibbé" válik, bár az az erő, ami a fogantatása pillanatától érződött most is benne van.
    Nagy emberek születnek mostanában...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát végül is jól csinálja, hisz a jelenkor feladata összekötni az eget a földdel:)
      A most még lebegőknek is le kell majd horgonyozniuk magukat előbb-utóbb.
      ..és itt nemcsak gyerekekre gondolok.
      A lényeg, hogy az az erő ami a kezdetektől ott van bennünk most már ne tudjon kialudni akkor sem, ha beleereszkedünk az anyagba.

      Éva

      Törlés
    2. Nos, mosd hogy "mondod" Didi, a mi lányunk is csak mosolyog, amikor "bepróbálkozunk". Pontosan TUDJA hogy mit akarunk tőle, de nem akarja. És tényleg "átnyomja" amit akar, fogalmam sincs hogyan, de megérteti magát.
      (ajánlotta több szagember, hogy taníttassuk meg neki a jelbeszédet, de ezt nem akartuk mert onnantól biztos hogy lőttek a beszédnek)

      Törlés
  17. Anitának ha lehet.

    nem vigasztalásból irtam , hanem a tapasztalásom miatt.
    Azt a másságot amit a vonulgatásokkal ránkakarnak kényszeriteni nem is fogom soha,
    Viszont: 1 gyermekem nagyon sérülten 7 hónapra jött és meghalt -most ugy vélem a 2 egészségessel(?) kárpótólva lettem, DE a családban született másik olyan mint aki nekem elment és 25 éves koráig bár nagyon beteg volt és 1 évet nem adtak az orvosok mégis 25 éves koráig élt. Egyik karácsonyi családi ünnepen azt mondta a Nikoletta kislány hogy "...nem számit semmi csak szeressék őt!"

    Tehát azt a nehéz életet azért választotta mert ezzel tanitotta meg a körülöttük levőket(akik közül az én hasónlómnál elitélt!) hogyan fogadják el gondozását és szeressék mindamellett hogy gond volt vele.

    Mazsola:) Én a lányomnak rengeteg képeskönyvet adtam szines ceruzákat sok papirt mert már a damasztágynemütől a falig mindenhol rajzok voltak.
    Tehát a rajz a szinek bábot vettem akivel ő beszélgetett a maga módján...és ilyeneket adtam elé. 5 évesen rajzpályázatot nyert aszfaltrajzon 10 évesen a munkahelyemen inditott gyermekrajzpályázaton szintén.

    Igen a kéz koordinálásával más dolgok is fejlődnek változnak a lelkükben.

    ma sem egy duma franci sokszor ki kell találnom(és sikerül) hogy mit is akar....pedig 45 éves....
    Nem vigasztalni akartalak az hülyeség lenne, csak azt irtam le én mit tettem, holott azidőtájt még ennyit sem tudtam a dolgokról -alig 25-30 évesen....

    H.

    VálaszTörlés
  18. No... had "körmölök" ide magam is pár bötűt.

    Legelébb.
    Anita. Én nem vagyok társadalom. Hanem lenni egy szem humán, a magam mindenféle torzulásaival. Amibe bele tartozik az is, hogy a nagy nyilvánosságú magamutogatástól (legyen az politikás, meleg, transznemű, meg franc tugya mi...) és tömeges csoportosulástól rángani kezd a szemem. A manapság nagyon divatos multikultúrális áromvonalak meg eddég se érdekeltek, meg ezután se fognak. De cserébe, időnként zavarnak.
    Megoszt... az, hogy ki, kivel, hányszor, és milyen mód fekszik össze, az leginkább arra a minimum két humánnak látszó izére tartozik. És... Pont.
    Nopersze... azt nem biztos sikeredett felfogni, hogy a fentebbi megszólalásokból, és a bloggazdi írásából mér' pont a "meleg-jogi" vonal vót kegyedben, ami legelébb felötlött. Deugye... Nem is biztos komolyan érdekel a dolog.

    Bloggazdi. Jó írás. Oszt magam se a Kisemberre asszociizéltem legelébb.
    Viszont. A kiváltott reakciók némiképp valóban a "tippek-trükkök" szekcióba tartoznak. Oszt mintha a itten megforduló arcok elfeledték vóna azt a alapvetést, hogy az adott helyzetek csak az adott arcokra vonatkoznak. A többi meg csak szószaporítás. ;)

    Ha a Kisember szájalni fog, jó. Ha nem, az is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez egy Quedra-féle meglátás, ami ugyanúgy rendben van, mint a többi.
      Az utolsó mondatod természetesen igaz, de ez nem zárja ki a megfelelő cselekedetek megtételét,
      főleg ha az egy ráhangolódásból születik meg.
      A mindenek elfogadása nem tétlenségre buzdít. (bár néha arra:)
      ..ismerjük a hajótörött esetét
      ..meg a sült galambét is.

      Lehet egyet nem érteni vele, de az én véleményem továbbra is az, hogy elsősorban nem a gyereket kell megszerelni, a felnőttnek lehetőség ez a tisztulásra.
      Amit Mucika írt azt én is meg tudom erősíteni.
      A beszéd és a mozgás a piramis pálya miatt összefügg.
      Ha a gyerek sokat mozog, mozgatja a kezét karját ..rajz, festés, gyurma egyebek, az kihat a beszédfejlődésre.
      De ezzel Mazsolának szerintem nem mondtam újat.

      Egyébiránt a Quedra féle megfogalmazásban
      Ha a Kisember szájalni fog, jó. Ha nem, az is.:)

      Éva

      Törlés
    2. '...csak ülök s merengek, érzem, hangolnak a zen'észek...'
      A fentiekkel csak egyetérteni tudok (pici bakival)...bár hozzá is fűzhetek.
      Hmm,'egyetértés' érdekes szó...báár néha azért félreértésre adhat okot.
      Mint a meleg kérdés.Ismertem három embet: egy lányt akiről azt hittem sokáig tényleg fiú, egy ennek ippen ellenkezöjét vetítette felém+ egy férfi
      aki szeretett még a homokozóban játszani.Igazándiból nem volt bajom
      velük sosem, talán inkább Ők néztek engem furcsálva, hogy szóba álltam velük teljesen normálisan.Mondjuk jómagam a NŐmt Szeretem.
      Nos, akik viszont vonulgatnak ideoda, inkább ez a (na hogyishíjják:)
      exhibi.cionista vonal...tehát magamutogatók magyarul.Mindenáron annyira másnak akarnak tűnni másoknál,hogy már egyformák...:)
      Mindegy, ez van...még... Más.
      Gyerkőceimet is bezsuppolták anno a "zavartak+hibásak" közé...ezt-azt
      néha fordítva mondtak/csinyátak, irány a logopédia suli.Akkor zavart ez !
      Rengeteg volt ott a ...no nem írom ide.
      Most már nem bánom, persze ehhez hozzá kellett tennem sokat,hogy
      elfogadható szintre érjen náluk a megértés...de nem tudták Őket elrontani
      a "normál"suliban sem, bár a kiscsajt rá tudták szoktatni a magolásra.
      Mindegy megoldom ezt is.Igaz a tanárok már nagyon szeretnék látni az
      apukát, gondolom némi fejmosási célzattal,viszont magam nem...ennek ellenére is majdnem élvonalbeliek...ja,verseny...pedig a vetÉLkedés..nna.
      Bár szinte végtelen türelmes tudok lenni,de a határ az AZ ami(s még tovább)!Mondjuk azóta sem lettek nagy dumások,bár lazák és felszabadultak,de érzik/értik a csend értékes voltát is.
      Megen más.Bocsi,nem ide lenne való...de magyarázatúl szolgáljon az,
      hogy már kettő írásom is ellszállt az éterben beküldődés helyett,valami véletlen folyományaként.Persze most copyzok feszt he-he.
      Kedves Éva!
      16 lila pöttyös kocka...körben/ térben kirakva s összeforgatva mit kapsz?
      TámPont(már zárt Múlt-MOSTnyitottJelen-még zártJövő) A megoldás
      kulcsa hol is lehet? ...a szobáKban benn?
      Quedra mester...s nem utolsósorban Mazsi mester s MIndenki mestereknek is :-) gondolatban tiszteletteljes főhajtásom,kérlek fogadjátok Szeretettel!
      ...ha már így beledumáltam...persze csendben lenni egyszerűbb...
      na, tényleg dugulok...

      Törlés
  19. Nem értem, miért vettétek szavaimat személyeskedésnek. A melegeket meg pont, mint ellenpéldát vetettem ide. Most végigolvastam ismét a nekem szánt sorokat és az derült ki, hogy egyáltalán nem értettétek mit akarok. Úgy tűnik, ha indulatból írok, akkor a fogalmazásgátlóm hatása felerősödik. No, annyi baj legyen, majd talán legközelebb.
    Anita

    VálaszTörlés
  20. Anita nem kimondottan rád gondoltam a vonulósoknál..és sokáig csak tűzóltóknál ismertem vonulóst meg megelőzőt :) miután közéjük is tartoztam, legalábbis jelentésileg....

    A vigasztalás meg a sajnálkozás nálam kicsit jobban összefügg zaz szinonimái egymásnak és egy régi gombot nyomott be.
    Sorry :) Te erről nem tudhattál nem tehetsz.

    VálaszTörlés
  21. A szomszédban volt így, a kisebbik kislány csak mosolygott, nem beszélt 2-sõt 3 évesen sem. Anyuka majd megbolondult Mi lesz az õ lányával? Bekerült az oviba majd 4 éves lett...nem beszélt...értett mindent de nem beszélt. 5 éves kora körül az anyuka már lelkileg kész volt, én meg egy nap leszólítottam a kicsit. -Van kutyád? Hogy hívják? aztán egyre többet beszélt. Anya boldog volt, de az óvónõje azt mondta nem mehet iskolába nem iskolaérett. Szóval iskolába ment. Lassan haladt mindennel és hibátlan megoldásokat produkált. Mára egyetemet végzett...egy tündéri 2 éves kislány anyukája és most várják a trónörököst a nyárra. Ilyen az élet

    Aster

    VálaszTörlés
  22. Legfiatalabb unokám 2 éves.Nem beszél. Illetve néha 1-1 szó kicsúszik a száján, amit próbálunk vele megismételtetni, de soha másodszor meg nem halljuk. Fantasztikus képességgel érteti meg magát. Gyerekorvos szerint nem kellene megérteni, akkor majd megszólal. No, próbálná meg ő egyszer nem megérteni, lenne haddelhadd! Ő az 5 unokám, nagy korkülönbség közte és a többiek közt. /több, mint 10 év/. 3 gyereket neveltem fel. E számoknak csak azért van jelentőségük, hogy lássátok, nem egykén szereztem tapasztalatokat. A meglátásom, hogy ezek a mostani kicsik mások, mint a "régiek", más feladattal jöttek hozzánk, mint materialista nevelés hatására leélni az életüket.. Lelki magaslatokban vannak, onnan tekintenek ránk, tisztában vannak majdani feladataikkal. Nem vigaszként írom, de meggyőződésem, hogy amikor eljön az ideje,amit ők döntenek el, beszélni fognak! Ha némelyik mégsem, akkor is el fogja látni azt a feladatát, amiért ideküldték, idejött. Nagymama

    VálaszTörlés
  23. Egy lélek állt az Isten közelébe'
    S az örök napsugárban reszketett
    És fázva félt,
    Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
    És keserűn kelt ajkán a "miért",
    Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
    Valaki ott lenn meg akar születni,
    Neked szőtték e színes porhüvelyt:
    Pici kezeket, pici lábakat;
    És most hiába, le kell szállanod,
    Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
    Hogy e testet betöltsd,
    Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
    Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
    S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
    Én boldog vagyok Veled, Istenem;
    Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
    Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
    S elhagynom búsan és reménytelen
    Az angyalokat, testvéreimet?
    Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
    S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
    A meghasonlás örök köntösét,
    A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
    Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
    S láng, mely üveg alól is égig ér:
    Mit vétettem, hogy bezársz engemet
    Kehelybe, amely megrozsdásodik,
    S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
    És szólt az Isten szigorún: "Elég!
    A törvény ellen nincsen lázadás!
    Ha milliók mentek panasztalan,
    Talán te légy kivétel?
    Mint a fiókát az atyamadár:
    Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
    S jobban becsülni meg az örök fészket!"
    S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
    Szomorún indult a kapu felé,
    De onnan visszafordult: "Ó Uram,
    Egy vágyam, egy utolsó volna még;
    Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
    Szerettük egymást véghetetlenül,
    Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
    Szeretném viszontlátni odalenn,
    Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
    S felelt az Úr:
    "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
    Reményik Sándor

    VálaszTörlés