Best playback evör...
Ja, a videó alatti hozzászólások is nagyon kemények, emlékezetből:
"Ez lehet a kiváltó oka a következő világháborúnak..."
"Németek, focit csináljatok, ne dalokat.."
"és még azt mondják a holokauszt durva”.
:))
De azért..., ha leásunk ennek a röhejes klipnek az aljára, ott igen beteg dolgokat találunk...
No de, - és itt kezdődik a nagyon beteg része a dolognak: - erre a dalra felépítettek egy egész produkciót, performanszot, előadást. Nem tudom pontosan milyen jellegű műsorba hívták meg őket, nem is lényeges, ami fontos, hogy erre elő kellett készülni. A kellékesek berendezték a stúdiót "erdővé", legyártották a kis manó (süni?) figurákat, kikeresték azokat az idétlen ruhákat, tollas sapkákat, és ráadták a srácokra, (akik ebben a korban a dugáson kívül valószínűleg másra komolyabban nem is tudtak gondolni...), a stylistosok belőtték a hajukat, a koreográfusok betanították őket arra a bedrogozott buzikat megszégyenítő mozgásra, és a folyamatos mosolyra..., a kellékesek megépítették azt a nagyon komoly, "fából készült" szintit, (aminek az egyik "billentyűje" majd kiesik a helyéről) és kikeresték a stúdió valamelyik afrikai kelléktárából azt a dobot. (már ha ez valóban egy dob, és nem valami ipari tárolókonténer felfordítva)... Egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy volt-e abban a teremben egyetlen élőlény is, aki egy pillanatra is elhitte, hogy ezeknek a "hangszereknek" bármi közük is van a hangfalakból szóló zenéhez? Vagy hogy a srácok időnként látható "füttyentése" és "vakkantása" bármilyen kapcsolatban is áll a felhangzó digitális állathangokkal? Vagy hogy a megszólaló feltunningolt (megemelt hangmagasságú) énekhez bármi köze is van élőben a srácokhoz?
Szóval mindez egy nagyon durva, beteg elegyet alkot, és egy alapvetően nagyon súlyos jelenségre mutat rá, ami szerintem már - szerencsére - kihalt azóta, mégpedig a tévézés, és zenés produkciók egy nagyon súlyos időszakára, amikor azt hitték (vagy szerették volna hinni) a szerkesztők, stúdiósok, média tulajdonosok (TARTALOMGYÁRTÓK!), faszom tudja kik, hogy mindezt a teljesen valótlan szemetet, ezt a teljes mértékben hiteltelen illúziót be lehet adni a közönségnek... illetve be is adták, de szerintem (remélem!) többségben voltak a közönségben azok, akiknek nem volt őszinte a mosolyuk...
És mindezt abban a csodálatos 1984-es évben, amikor:
- stb.
... szóval önmagával nem azzal van baj, hogy valaki írt egy kedves gyerekdalt, vagy hogy az egyik srác kissé foghíjas (azóta egyébként már megcsináltatta a fogait) még csak nem is a playback-el van a baj, mert egy szoros időbeosztással dolgozó tv-stúdióban általában igaz, hogy nincs idő egy-egy zenekar rendes beállására, hangarányok megfelelő keverésére, stb., ezért általában az ilyen betétdalok pléjbekkek, mint ahogy nálunk is volt.. hanem azzal van itt a kibaszott nagy probléma, hogy ez a szerencsétlen, szemétre való hulladék így, ebben az apró részletekig felépített formában egyáltalán képernyőre kerülhetett, ebben a varázslatos, minőségi alkotásokban gazdag évben !
Mindenesetre ha mindez nem történt volna meg, akkor most szegényebbek lennénk egy - kinek-kinek mennyi ideig tartó - hasgörcsig elhúzódó röhögéssel.. :))
És persze megvan ennek a klipnek a zene nélküli változata is... hasonló magas szintű humorral, mint az Elvis Presley, vagy a Britney videóban...
Behind the Scenes: Die Woodys – Fichtl's Lied [live / no music]
