(kaptam, adom)
"Az egyik legismertebb magyarországi
hírportálon a következő címmel jelent meg egy rövid cikk 2013. április 13-án 19
óra 14 perckor: „Stephen Hawking szerint ezer évünk maradt a Földön”. (Kivonata a http://rt.com/news/earth-hawking-mankind-escape-702/ címen megjelent angol nyelvű eredetinek.)
Részlet a cikkből: „Stephen Hawking arra figyelmeztet, az emberiség nem éli
túl a következő ezer évet, ha nem menekül el a törékeny bolygónkról. Nem túl
optimista jóslata szerint az emberiség ki fog halni még ebben az évezredben.
A 71 éves elméleti fizikus Los Angelesben, a Cedars-Sinai
Medical Centerben beszélt a jövőről. Szerinte az emberiség jövőjét az űr
felfedezése jelentheti. "Folytatnunk kell az emberiség terjeszkedését az
űrbe. Ha megértjük, hogyan működik az univerzum, bizonyos szempontból
uralkodunk is rajta" – mondta Hawking.”
Stephen Hawking élete, „sorsa”,
szenvedése csakis a legnagyobb együttérzéssel és tapintattal kezelhető. Jól
tudják ezt azok, akik talán a beleegyezésével, talán tudatos közreműködésével
eleven szimbólumként tolják maguk előtt egy sajátos szemlélet rendkívüli
agresszivitású propagálására, súlyosan visszaélve kommunikációjukban azokkal a
feltétlen reflexekkel, amik az emberi nyomorúság e látványa által minden
többé-kevésbé egészséges lelkivilágú emberből részvétet váltanak ki. A
reklámpszichológia boszorkánykonyhája nagyon jól ismeri ezt a receptet. Hasonló
kliséről van szó, mint ami az átlagos terhelhetőségű lelkivilággal rendelkező
férfi számára félpucér nővel tesz kívánatossá bármely terméket. Nemde, egy
gyönyörű nő mosolyától kísérve még egy fényesre szidolozott guillotine-ra is
ráizgul a nagyérdemű. Ugyanilyen egyértelműséggel használható fogalmak a
reklámiparban rég bevált módon a „kiskutya” és a „gyermek” is. És aki kétségbe
merné vonni az evolúció tényét, az saját szemével győződhet meg róla, hogy
mégis csak van fejlődés, hiszen a régi jól bevált patentokhoz a meztelen nő, a
kiskutya és a gyermek mellé íme felsorakozik a reklámipar új biztos befutója: a
nyomorult ember.
– Hirdesse gyomorkeserűjét jóképű
leprással!
Vagy: – Vezesse be a piacra új naptejét
jutányos árú farkasember-szindrómás modellünkkel!
– Ne tessék kérem kerekre nyílt
szemekkel nézni, az ún. tudomány a saját PR-jában Stephen Hawkingot éppen így
használja! – Végy egy jól bejáratott, nyomorék „tudóst”, s reklámozz vele
egyrészt egy tudományosnak mondott szemléletet, másrészt pedig fordítsd
közvetlen pénzre ezt a jó fogást az űrhajózás businessben.
Nem akarunk itt hosszasan kitérni arra
a sok évtizedes szisztematikus előkészítő munkára, ami a mai nyilvános
kultúrában már a lehető legtermészetesebb módon lehetővé teszi a reklámban a torznak pozitív kényszerképzetű
felhasználását. És itt erős hangsúly esik a szó „kényszer” előtagjára. Mert
hosszú ideje nyilvánvaló hadjárat folyik az egészségesnek és harmonikusnak az
emberi tudatban spontán összeasszociáltsága ellen, viszont
kontraszimmetrikusan, az előítélet mentesség jegyében a rútat elutasító
feltétlen reflexekkel szemben a diszharmonikus legalizálásáért.
– Tessék csak emlékezni pl. ET-re, az érzékeny
lelkű földönkívülire, aki randa ugyan szegény, de filmbéli gyermek partnere a
maga tiszta, előítéletektől mentes lelkével mégis csak megtalálja benne a
szerethetőt, s ezáltal mindannyiunk számára szerethetővé teszi. Vagy a
gömbölydedre rajzolt Disney-korszak után napvilágot látott Garfield – egy természeti
környezetben növekvő gyermek számára undorító bazedovos macska, és lám, a művi
terekbe kényszerült városi gyermekkel minden további nélkül benyelethető – hát
nem aranyos(?). De elmehetünk egészen a csokoládé reklámig is, melyben a
reklámozott tárgy csúnya, de finom.
Vég nélkül lehet sorolni a
tömegkommunikációban erőszakos ideológiai háttérből táplálkozó, vagy ennek
uszályában trendkövető megnyilvánulásokat, melyek mind-mind a természetellenesség
tudati legalizációját programozzák, s láthatóan pontosan megtervezett
folyamatban hivatottak becsempészni a mindennapi életbe a torztól indulva a visszataszítón
át az aberrációig bezárólag mindent, amivel egy működő társadalom
értékstabilitása megingatható. Talán lesz egyszer szándék és energia ennek a
folyamatnak a leleplező feldolgozására, azonban most koncentráljunk az
inkriminált reklám két valódi tárgyára, a tudományosnak mondott szemléletre, és
az űrhajózás businessre.
Utóbbi – mármint a kijelentés reklámértéke
az űrhajózás businessben – nyilván „ártatlan” egybeesés az önzetlen tudós
véleménye és az egyébként főként amerikai állami költségvetésből táplálkozó
űrhajózási magánvállalatok érdekei között. – Ki merne itt mást feltételezni? –
És ha mégis, a professzionális kommunikációnak a pénzvilággal való direkt
összefonódása számunkra nem annyira érdekes. Egyébként a „big business”
címkével az ügy méregfoga kihúzva, bekerülhet az összeesküvés-elméletek
bélyegével hatástalanított sztereotípiák közé. Azonban kissé alaposabb
szemrevételezés esetén feltárul itt egy sokkal bigger business, s ez nem más,
mint a „tudományosnak mondott szemlélet”. Mert bizony, egy tudományosnak
elfogadott vagy elfogadtatott szemlélet nem csupán egy pénzügyi lobbi
nagyságrendjében számottevő tényező, de döntő befolyással lehet és van az egész
emberi társadalom céljaira, értékképzésére, mozgására. És ha figyelembe vesszük
az oly finoman működtetett, spontánnak és ártatlannak álcázott kommunikációs
gépezetet, hát biztosra vehetjük, hogy a tömeg naivitására alapozva akarnak
valamit lenyomni az összemberiség torkán.
Először is, egy szinte egész életét
nyomorékon eltöltő ember véleményét lehet-e bármiféle tekintetben az általában
tudományhoz társított elfogulatlanság és objektivitás jegyében számításba
venni? Vívhatott bármily tiszteletre méltó küzdelmet folyamatosan romló fizikai
állapotával, ebbe a küzdelembe bizonyosan nem rokkant bele lelkileg? Netalán az
általa látogatott swinger clubok tartották romlott testében egészségesen a
lelkét? Bizonyosan olyan tiszta és független tudott maradni lelkiállapota, ami
mellett méltó maradt a szorosan vett szakmájának kérdésein túl az emberiség
legsúlyosabb problémáival kapcsolatban általános érvényű vélemény
megfogalmazására? Mert ha esetleg csak a gyanú legkisebb árnyéka vetődik fel,
akkor nincs-e óriási felelőssége a médiának az ő tömeges véleménybefolyásolásra
alkalmas szerepeltetésében? S ha erre a felelősségre fittyet hányva a média
láthatóan a legcsekélyebb aggodalom nélkül szerepelteti, vajon nem villan itt
ki a lepel mögül valamilyen mögöttes szándék patája?
– Nézzük csak az egyébként sommás
állítás tartalmi elemeit!
Először is szerinte itt a Földön a
létfeltételek még ebben az évezredben megszűnnek.
Kockázatos feltételezés. Olyan üres
találgatásnál többnek, mint amire egy hatéves gyermek teljes felelőssége
tudatában képes, semmiképp nem tekinthető. De vajon, ha sejtése valamilyen
jelenleg nem látható oknál fogva bizonyítást nyerne, miféle koncepció lenne
elfogadható tőle, aki saját materiális szemléletében az evolúció termékeként
jelenik meg? Logikus volna tudományos elfogulatlansággal az ember nevű
biológiai robot részére a Föld elhagyását javasolnia? Hisz onnan nézve az
életösztön szükségszerű evolúciós termék, s az emberi létezés
meghosszabbításának akarása csupán az evolúciós automatizmus tudaton
uralkodásának jele. S ilyen mód véleményének kinyilvánításával e nagy tudós is
csak az örök anyag automatizmusát böfögi fel. A tudomány elfogulatlansága és
objektivitása ezek szerint ennyire fussa?
– Bizony ennyire. Habár nem okvetlen
lehet és kell az esetből közvetlen tudományfilozófiai értelmű következtetéseket
levonni. Sokkal indokoltabb annak a PR tevékenységnek a motivációs hátterére
koncentrálni, amelyik feltétlen értékként akarja sulykolni az űrhajózást, a
tudományos és technikai haladást, és általában mindazt a dologi elképzelést,
ami bizonyos ideológiákban az ember külsődleges „megváltását” célozza. Ezekben
az ideológiákban arra a szellemi restségre
építve, amely elkerüli a mélyebb
átgondolás fáradalmait, olyan víziókkal csábítják az embert, melyek mintegy
természetes módon feltételezik az élet problematikáját külsődleges tényezők
befolyásolásával megoldani. Ilyen külsődleges megoldásként kínálják az
öregedés, a fájdalom vagy a betegségek egyszer s mindenkorra megszüntetését
tudományos és technikai vívmányok által, vagy éppenséggel a menekülést a
világűrbe önmagunk elől. És ennek a véleménynek a mentén fedezhető fel a címben
jelölt törésvonal az emberi kultúrában. Mert bizony történelmi koroktól
függetlenül, az evolúció elvével nem igazán összeegyeztethető módon mindig
léteztek emberek, sőt időnként egész kultúrák, akik/amelyek mentesek tudtak
maradni az efféle elmezavartól. Itt és most pedig annyi értelme volt ennek a
szerencsétlen sorsú fizikusnak a nyilatkozatát fölemlegetni, hogy
megfelelőképpen elhatárolódjunk tőle. Mert mi itt és csakis itt akarunk élni, és
az itteni életünkbe akarunk belehalni. Semmilyen külsődlegesen ígéretes
állapotért nem hagyjuk el testvéreinket – a füveket, a fákat, a madarakat, a
szelíd lelkű vadállatokat és hazánkat, a Földet. Nem akarunk elmenekülni a
fájdalom, a tragédiák és az áldozat elől sem, mivel pontosan tudjuk, hogy ha
mindezektől megmenekülnénk, az élettől menekülnénk meg. – Ám ha ti úgy
gondoljátok, hát menjetek. Legyen tiétek, amit boldogságról vizionáltok!"
A szerző kiválóan felismeri a programozás néhány rétegét, habár szerintem ennél még sokkal mélyebb rétegek is húzódnak ezen ügy mögött. Elég csak végiggondoljuk hány és hány "alkotás" készült mostanában, ami arról szól, hogy a Föld lakhatatlanná válik és vagy egymást és a kevés túlélő embert zabáló zombikkal lesz tele, vagy egyszerűen kiürül. Régebben megfigyelhető volt, hogy szinte minden katasztrófa és/vagy Földön játszódó sci-fi filmben első képsorként New York elpusztul - ma már továbbléptek egy szintet - mivel ez már beágyazódott - , és maga a Föld került terítékre. Talán emlékeznek még páran a Titan AE c. animációs mesefilmre (!) mely a Föld teljes elpusztításával nyit, és egy másik bolygó, egy új Föld megtalálásának reményével kecsegtet. Hurrá. Vagy talán emlékszünk a Wall-E c. szintén mesefilmre is, melyben mindössze egy robot marad a Földön - takarítani. Aztán ott van a nagy kedvencem, Douglas Adams Galaxis útikalauza, mely ugyanezzel a nyitánnyal kezdi kalandjait: a Földet elpusztítják egy hiperűr-sztráda építése miatt (útban voltunk...). És hogy közelebbről is említsünk néhány példát, itt van a Felhőatlasz, A Burok, Tom Cruise Feledés-e, és az After Earth is, mely filmek tulajdonképpen mind ugyanarról szólnak: az emberiség a Földet elhagyni kényszerül. Hát nem gyönyörűen összecsengenek ezek a szubliminált (tudat-alatt programozott) üzenetek Stephen Hawking "beszámolójával" ? És gondolom lehetne hozni számos példát a kultúra más területeiről (zeneipar, játékvilág, festészet, stb.) ahol ugyanez az üzenet fogalmazódik meg.
No de - és most következne az a következtetés, melyet a fenti írás szerzője már nem feszeget - mi végre ez a programozás? Mihez kell? Szerintem nem tévedünk nagyot azzal, hogy ezek a "verbális" előkészületek nagyon is tudatosak és fizikai előkészületeknek ágyaznak meg. Azaz: ezek a tagok (tudjuk kik) vélhetően tényleg a Föld elhagyására - vagy legalábbis az emberiség egy részének deportálására - készülhetnek. És nehogy azt higgyük, hogy ez valami trendi divatos új dolog lenne, hisz mi a nyavalyáról szólnak az alábbi idézetek, ha nem az elragadtatásról - azaz az elragadásról?:
"Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."
"Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."
"És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve."
Kicsit talán merész elképzelés, hogy már a Biblia is ezt a célt alapozta meg, és természetesen gondolhatunk itt spirituális értelemben vett "aratásra" is - azaz a lelkileg/tudatosan fejlettek elhagyják, kilépnek ebből a létezésszintből, a többiek maradnak még néhány körre -, ám az ősi szövegekben rejlő potenciál lehetőséget adhat uraságainknak a saját céljaik megerősítésére. Azaz felhasználják és összekutyulják a próféciákat a saját céljaikkal. Nem új módszer ez, sőt mondhatni igen régi.
No, de beszéljünk egy kicsit a megoldásról is! Nekem személy szerint kevés olyan vágyam van, ami oly erősen fogalmazódik meg minthogy személyesen (nem bádogdobozban, hanem ott lenni) megismerni a Naprendszert, aztán más csillagokat és csillagrendszereket. Szinte elemi erővel tör fel a vágyakozás, amikor a csillagos égboltot bámulom - majd kitörve a nyakam - hogy a világegyetemet megismerhessem. Nagyon erősen hív! De. És de és de és de. Egyáltalán nem azon az úton óhajtok menni, amelyiknek előkészületei fentebb említve lettek! És van itt még valami: úgy vélem itt a Földön is számtalan dolgom/dolgunk van még, hiszen egyáltalán nem jártuk még ki a jó öreg Föld iskoláját (tisztelet a kivételnek), csak legfejlebb páran már vágyakozunk valami ennél tisztább létezésmezőre, ugyanitt, csak kicsit más fizikai feltételekkel. Szóval bármennyire is vonz a világegyetem megismerése, úgy látom még ezen a kis világon is számos tapasztalat vár és szükségeltetik ahhoz hogy úgy érezzem: telítve vagyok, nyugodt szívvel továbbléphetek. Eljön ennek is az ideje, ebben biztos vagyok, csak nem most, és nem ilyen irányított és befolyásolt eszközökkel, ahogyan az elit szeretné. Én másképp szeretném. :) Saját szellemi erőből, nem mások által épített bádogdobozban. Saját magam szabta időpontban, és nem mások által sürgetve. Ahogy David Bowman is Csillaggyermekké válik a 2010 Űrodisszeiában, egyfajta intelligens energialénnyé, aki arra repked amerre akar, de mégis egy mindent átható intelligencia részeként elhívatva és küldetést teljesítve. Saját magam szeretném megtalálni a kijáratot, nem puskatussal lökdösve a rámpára. A kultúra törésvonala egyértelműen körvonalazódott: ki erre, ki arra kívánkozik, és úgy vélem ez a törésvonal csak egyre tágulni fog, hála a Teremtőnek, aki ezt az egészet megálmodta, és megélteti velünk. :) 





