Nem vagyok híve a pártoskodásnak, és általában kerülöm már a politikai
színjátékot, nem is ezért hoztam létre ezt a kis internetes napl(op)ót, de Árpi Rendszerváltó Mozgalmát úgy gondolom saját
(nemzeti) érdekünkben érdemes támogatni, már aki még nemzetben tud gondolkodni. Tekinthetjük játéknak is ezt a létezést, amiben vagyunk, és ebből kifolyólag a véres, minket évezredek óta kifosztani és kiírtani szándékozó ellenség - mely az utóbbi 500 esztendőben 'kitűnő" munkát végzett - átlényegül csupán ellenféllé. Legyőzhetetlenből legyőzhetővé. Hát akkor játszunk!
Árpi munkássága és bátorsága példaértékű. Valahol itt kezdődik az elhivatottság szerintem. És igencsak beszédes, sőt nevetségesen szánalmas, hogy a legfelsőbb "magyar" bírói fórum nem képes, vagyis inkább nem mer dönteni egy ilyen ügyben, ami tényleg lavinát indíthat el. Mitől féltek gyerekek? Nem lesz semmi rossz, csupán csak változik egyet a Forma, fordul egyet a Kocka. Hát olyan nagy baj ez? Devizaadós érintettként kíváncsi vagyok, hogy a legfrissebb fejlemény (ultimátum) egyáltalán milyen okokból jött létre, és hogy lesz-e eredménye.
Egy olvasóm ajánlotta ezt az igazi lúdbőrt kiváltó klipet, mely a "tégy csodát" mondanivalójával tökéletesen kapcsolódik a tudatváltásos előző bejegyzéshez. Igazából engem nem nagyon érdekel melyik "szavazzunk, de fingunk sincs a valódi számlálásról" típusú meganyál ki-mit-tud produkcióból került ide ez a srác, és az sem éri el nagyon az ingerküszöbömet, hogy milyen díjakra hajtanak ezzel a számmal és klippel, de az már annál inkább érdekel, hogy mit akartak közölni vele, illetve miért toltak ennyi pénzt egy friss ember első klipjébe?
A dal szövege is figyelemreméltó, különösen a következő sorok: "soha nem kell félned már, ez az út amit álmodtál", és a "szórd újra szét a régi fényt", azonban a zenéhez készített látványvilág az ami igazán meggyőző erejű. A klip egy igazi Orwell-i bázisról indul, itt van minden szükséges kellék: vonalkódos billog, ujjlenyomat-leolvasó, vegyvédelmi ruhás őrök, szóval minden összeállt egy igazi trendi, új világrendi totál kontroll létsíkhoz, de furcsa módon főhősünket kiengedik a szabadba. Véget ért a NWO?? Ez az üzenet? Kint aztán elénk tárul a "lásd a csodát" és a "nézd milyen gyönyörű" szöveggel némileg ellentmondásban lévő szörnyű "valóság": egy igazi poszt-apokaliptikus színhely, kihalt, lerombolt város, "vírus-támadás" - olvasható az angol nyelvű újságban is, csótányokon élő túlélők. (és itt van She is, kitárt ujjakkal, figyel). No és természetesen megjelennek az ebben a környezetben "szokásos" bandák is, hogy jól eljátszanak a friss hússal, de valami megváltoztatja őket. A srác hangja talán? Netán a tekintete? A szövege? A csatlakozó gyerekek? (nem semmi a tekintetük mondjuk!) Mindenesetre úgy döntenek, hogy elég ebből a létezésből és követik őt a ... hová is? Nem derül ki, mert a végén nem látjuk, hogy átszellemült tudatállapotban hová is néznek mindannyian, ezt a készítők okosan a fantáziánkra bízták. És most nagy bölcsen én sem teszek mást. :)
Tisztázzuk
végre ezt a kérdést! Nemrég egy biokémikus szomszédomnak meséltem arról, hogy szerintem az emberi génállományba valamikor beavatkozhattak, erre Ő megkérdezte, hogy "no és mi van az evolúcióval, azt dobjuk ki?" - mondom neki: "nem, a kettő együtt lehetséges. Az IS-IS gondolkodás, ugye? A magyarokra ez nyelvünkből fakadóan általában jellemző, de nem mindenki ismeri fel tudatosan. Számomra a legkisebb megerőltetés nélkül elfogadott a Teremtés + Evolúció + "Idegen" beavatkozás IS. Tehát nem VAGY-VAGY, hanem próbálom megtalálni az elméletekben a közös alapot, a logikát. A látszat ellenére én nem utasítom el teljes mértékben a
materialisták evolúciós elképzeléseit sem, mindössze kevésnek, csupán az érem egyik
oldalának tartom. Szerintem a Teremtés IS és az evolúció IS megtörtént és történik folyamatosan. Pontosabban fogalmazva szerintem a jelenleg uralkodó mainstream irányzat pont fordítva gondolkodik,
mint ami a valóság. Azt hiszik, hogy a vas okozza a Föld mágneses mezejét, de
mi van ha pont a mágnesesség hozza létre a vasat? Azt állítják, hogy a
csillagok hozzák létre a fényt, hozzám viszont Don Miguel Ruiz szavai állnak közelebb, azaz a Fény hozza létre a
csillagokat, és minden mást ebben az Univerzumban! Az anyagelvű világnézetű
emberek alapvető nézetem szerinti tévedése összefoglalható egy nagyon egyszerű
mondatban: minden létezésének okát a kémiában keresik, holott a kémia
létrejötte csak okozata valaminek. Pusztán logikai következtetéssel is
feltehető a kérdés, hogy a Földön létrejött leges legelső egysejtű vajon
honnan rendelkezett "ösztönökkel" és "élet-programokkal",
ami a túléléshez nélkülözhetetlen? Számomra teljesen világos, hogy már a
legelső egysejtűben is ott munkálkodott a Tudatosság. Tehát nem elutasítom az
evolúció elméletét, hanem csak annak kémiai okát nem tudom elfogadni, és a
logika is azt diktálja, hogy mindennemű fejlődés mindig csak okozat
egy tudatosság által megalkotott cél érdekében. Elfogadom tehát, hogy a
Földön az élet szempontjából volt egy kezdő állapot, majd lépésről lépésre
jelentek meg egyre fejlettebb létformák, de nem a kémiai elemeknek
köszönhetően, amelyek önmagukban, "parancs" és "kód"
nélkül képtelenek az önszerveződésre, hanem a célvezérelt (!) Tudatos
Intelligencia hajtotta előre minden apró lépésében ezt az evolúciót. Az Intelligenciáé, amelyik áthatja az egész Teremtett Univerzumot. Nem tudok
erről forrásokat és bizonyítékokat előállítani, pláne nem szavakkal, viszont
itt és most csak ezt látom logikailag helyes elképzelésnek, és aki képes "magába nézni", az elméjén túlra, az érzi ennek az igazságát.
Ha
el tudjuk fogadni, hogy létezik egy Rendszeren kívüli Forrás, amelyik az
Egészet útjára indította (megálmodta), sőt megéli önmagát benne minden
egyes részében, minden álom pillanatban, akkor egy csapásra elkészült egy olyan híd
az evolúció és a hit között, mely hasonlóképpen romboltatott le, mint amikor az
epilepsziás ember bal és jobb agyféltekéjét elvágják egymástól, és nem tudja a
bal kéz mit csinál a jobb. Tehát azt gondolom, hogy az evolúció csak velejárója,
okozata a Tudatosság anyag feletti állandó fejlődésre ösztönző
késztetésének. Nézetem szerint nem az anyag hozta létre a tudatot, hanem pont
fordítva. Ezt úgy igazán mélységeiben megértve tényleg egy csapásra tisztábbá
válik a Kép, nem úgy mint a Tudat azon megnyílvánulásai esetében, akik az
elkülönült gondolkodásukkal, bedobozolt elmetartalmukkal a kémiában, az
okozatban keresik az okot. Nem fogják megtalálni. Nem ott van. :) Egy
illúzió hogy lenne képes bármit is létrehozni? A kivetített kép hogyan
lenne képes önmagától bármire is? Úgy hiszem, hogy az "anyag" legmélyén nincs építőelem, csupán
rezgés, hullámzás, mely hozzáadott (!) energia
segítségével "stabilizálódik" formákká, részecskékké, viszont
nem a részecske hozza létre az energiát, hanem pont fordítva. Különféle frekvenciájú energiák harmonikus összhangja hozza létre azt, amit mi anyagként érzékelünk, de nem az anyag
hozza létre a tudatot, hanem pont fordítva. Nem a homok hozza létre a formát,
hanem a Tudat alakítja a homokot formává. Nem a kémia hozza lére az Életet,
hanem pont fordítva. Nem a kémiának van szüksége élni, hanem az Életnek van
szüksége a kémiára, hogy számtalan formában megjelenhessen benne és
megtapasztalhassa önmagát teremtőként és létezőként. Nem az alacsonyabb rendű
hozza létre a magasabb rendűt, hanem pont fordítva. Nem az agy hozza létre a
gondolatot, hanem a Gondolat alkotta meg azt a szervet mely képes adó-vevőként
kivetíteni a Képet, az Alkotást. Hát olyan nehéz ezt megérteni?
Egyre
inkább kikristályosodik a folyamat ahogyan az Egész működik, ahogy működnie
kell, másképp nincs értelme. Természetesen nem hibáztathatóak azok a
tudat-részek sem, akik az álló széket egy mindentől elkülönült, szilárd
tárgynak látják, mert ez érzékelhető a szemünk által. Ha nem így lenne, akkor
szétfolyna az egész létezés egy nagy masszában. Létre kellett hozni azt az
objektumoknak tűnő egységekből álló világot, amelyik alkalmas terep a
megtapasztaláshoz, ezen a szinten. Energetikai szinteket nézve elgondolkodtató lehet az is,
hogy az egyre finomabb fizikai létezésszinteken vajon mik alkotják a megéléshez
szükséges "tárgyakat" és formákat? Erős a gyanú, hogy a mi világunknál
jóval könnyedebb és átjárhatóbb energetikai felépítmények szintjei ezek, ahol
az "evolúciónak" már nem arra van szüksége, hogy egymást kővel
meghajigálhassuk, hanem valami másra. Az evolúció - Hamvas szavaival élve - nem
más, mint valamilyen irányban történő elmozdulás, erőfeszítés, mely tényleg
lehet degradáló (destruktív, lebomló, anyagias?), de fejlődési pálya is
(szellemi, spirituális). Take the long way home.
Egy
ideje már foglalkoztat egy kérdés. Nevezetesen az, hogy az egyre több
tudásanyagot magába szívó emberiség, vagy akár egyes egyedei mire használják a
tudásanyagukat, elmetartalmukat? Hová tud "kilyukadni" ez az egyre
növekvő ismeretanyag és tudatosság? Mihez kezdünk vele? Mire megyünk vele? Mert én csak akkor
látnám értelmét az egyre szélesebb látókörnek és tudásanyag elsajátításának, ha
ennek valami "kézzel fogható", vagyis értelmes haszna van (nem feltétlen materiális szempontból, bár az sem elhanyagolandó). Nem
véletlenül kezd egyre tisztábban munkálkodni bennünk a Tudatosság, ennek célja
van. Milyen tudatváltási lépcsőkre vagyunk képesek azáltal, hogy egyre
jobban feltárjuk a Teremtés csodáit? Mihez kezdünk az információval, hogy a
víz, mint a Földet és a rajta élőket felépítő anyag a legfőbb információ közlő, szállító
és tároló elem? Mihez kezdünk annak tudásával, hogy a gondolat teremti meg az
anyagot? Tudásunkat, magasabb szintű rendszerszemléletünket tudjuk-e valami
eddig még elérhetetlennek tűnő képességekre használni, teszem azt levitáció,
repülés, telekinézis, teleportálás, tudatváltás, dimenzióváltás, eszközök nélküli gyógyítás, öngyógyítás, energetikai
és sejtszintű átstrukturálódás, anyagi szintű függőség megszűnése, emberibb
emberi lét, satöbbi? Meg tudjuk-e etetni a felekezetet kenyérrel és hallal,
esetleg jó szóval, mosollyal (energiával)? Mit kezdünk annak tudatával, hogy sárember korszak ide,
szénalapú létforma oda, mégis testünk nagyrészt vízből van? Mit kezdünk azzal a
tudással, hogy a víz nem csak felépít és éltet minket, de információt szállít,
hozza-viszi az anyagot testünkben, átmos, tisztít, épít, egyensúlyoz, temperál?
A válasz szinte kiüti a szemünket: még több vizet kell innunk. Tudatosan kell
figyelni rá, hogy legalább 2-2,5 l víz bejusson naponta a testbe. És simán el tudok
képzelni olyan tudatosságszintet, vagyis evolúciós lépcsőt, ahol pusztán víz,
levegő és a Nap segítségével képes az ember fenntartani egy átminősült test működőképességét,
és akkor a nagy élelmiszer ellátó (értsd: mérgező) rendszerek elmehetnek a
búsba. Erős a gyanú, hogy az elmetartalmak azért nem tudnak sok esetben tágulni, mert alacsony rezgésű táplálékkal látjuk el a szervezetet (valószínűleg ez egy szándékosan felállított gát), így a Tudat ezen "hüvelyei" nem képesek kilépni az adott nyomvonalról. Én nem lennék meglepve, ha sorra jelennének meg a
Tudat manifesztálódott részeiben - a szülőszobákban - olyan létezők, akik már
gyakorlatban is tudják alkalmazni azt a tudást, amit mi még csak pedzegetünk.
Vajon egy evolúciós ugrás küszöbén állunk éppen? Megjelentek a zongoristák, hát
találjuk már fel azt a zongorát, könyörgöm! A szemünk láttára lép (léptet) föl
a Tudat egy lépcsőt, mindig eggyel feljebb, szépen sorban, mi meg azon
vergődünk, hogy milyen adónemeket vezet be a kormány? Ki nem szarja le? Ezt,
meg az új világrendet szeretnénk megélni mindenáron? Ennek adjunk energiát? Vagy valami másnak?
Talán hagyjuk meg az őrjöngést azoknak, akiknek még arra van szükségük... Belém hasított a felismerés, hogy a születésem óta mennyiszer változtak törvények, mennyire kicserélődött a világ, és mindemellett nekem ezekre mennyire nem volt ráhatásom, viszont erős válaszpofonként még mindig élek. Akkor meg minek izgulni a napi szintű politikai színjátékon, vagy bármi máson ebben az örökké változó képletben? Talán ideje a figyelmet nem a változókra fordítani, hanem az állandókra, azokra a valódi törvényekre, melyek
valóban mozgatják a világot. Ne a filmet nézd, hanem a mozigépész (a bűvész) kezét! Sokan képtelenek kimozdulni az elméjük kreálta világból, pedig a valódi ébresztő emberek nem csinálnak mást évek óta, mint tágítanak, tágítanak, és tágítanak. Hogy mit? Világnézetet. Szó szerint. Kevesen értik még. Mindenesetre vannak azért reménykeltő példák. Példának okáért itt van ez a Dynamo gyerek (vagy Démon?):
http://www.dynamomagician.com/ - ilyen lenne az evolúció következő lépcsőfoka? Mindez, amiket csinál, csak tudatszint
kérdése? Mit is tud ez a gyerek? Átmegy a falon. Ccc. Vízen jár? Piha!
Összegyűri a sörösüveget. Triviális. Áttesz üvegen tárgyakat. Bébikönnyű. Igen, ha az ember már olyan tudatszinten van, ahol a
szilárdnak tűnő tárgyak felett hatalma van. Azért hasra esni sem kell a sráctól, nem messiás Ő, nem mágus, hanem csak egy olyan tudatmegnyílvánulás, amelyik már többet tud az átlagnál.
Dynamo vízen jár
És még sok mást is csinál: http://www.youtube.com/user/DynamoMagician/videos?view=0 Ennyi. Szemfényvesztés? Illuzionista? Bűvész? Hamis Krisztus? Ugyan. Csak mutatott egy újat az "evolúció": tessék gyerekek, ilyet is lehet. Megnéztem néhány videóját, és arra jöttem rá, hogy csinálhat a média akármekkora pozitív, vagy démoni hőst ebből a srácból, mégis a tekintetéből, a hangjából, minden mozdulatából, a teljes lényéből árad a biztos tudás nyugalma. Egy új Szent Germain? Jézus miket tudott beavatását követően, milyen tudatosság-szinten
volt? Elérhetetlen emelet lenne ez? Nem hinném. Hát mi a nyavalyáról pofáztak
nekünk évezredek óta tanító-mesterek, ha nem pont arról, hogy az ember KÉPES az
anyagi vágyaiból kiemelkedni és a puszta túlélésnél többet is felmutatni? Képes az illúzió rabságából kiemelkedni és irányítani azt! Az
evolúció létező dolog, csak nem a kémia hajtja előre, hanem a Tudatosság. A
mindannyiunkban munkálkodó Isten.
E szép új háttérről eszembe jutott, hogy van itt a sufniban egy kedves kis elmélet, amit nem ártana leporolni. Talán kezdjük onnan, hogy a tudomány története mondjuk a humor történetéhez mérten aligha tartalmazott sokkal kevesebb baromságot, de hab a tortán, hogy mindezt képes volt mindvégig komoly ábrázattal végigcsinálni. Tényleg nem akarok tiszteletlen és szemtelen lenni letűnt korok tudósaival szemben, de nem tudom mosolygás nélkül végiggondolni, hogy egy jól felépített több száz éves komikumhoz mérhető csak a tudomány és azon belül a mindenkori ember szemlélete az őt körülvevő világhoz - bár vannak olyan vélemények, melyek hajlamosak fejlődésnek nevezni a tévedések sorozatát, azon belül is leginkább azt a tendenciát, ahogy a kémia egyre kisebb szeleteivel próbáljuk meg megmagyarázni a Végtelent... No de mi is lehetett a probléma minden korábbi, mára már megcáfolt teória esetében? Szerintem elsősorban az, hogy mindig az adott kor "vezető" (akadémikus) szellemi szintjén és elért tudományos eredmények összességének paradigmájával próbálták meg leírni a világot, ami úgy tűnik minden esetben tévesnek, vagy kevésnek bizonyult, szinte mindegyiken kifogott az idő vasfoga. Mi emberek minden korban megpróbáltuk begyömöszölni a Világot az éppen aktuális, szép képletekkel felépített dobozunkba, majd jött egy nagyobb, kisebb és/vagy "szebb" doboz, és a folyamat ma is tart. Vagy valaki azt hiszi, hogy a jelenleg uralkodó paradigma örök életű lesz? Elég naiv elképzelés. No mindegy, igazából nem is ez lenne jelen téma fókuszában, hanem egy olyan "tréfa", amit akár komolyan is lehetne venni.
Hányan vannak manapság, akik síkra szállnak amellett, hogy a Föld lapos,
hogy áll és nem mozog vagy, hogy a Nap kering a Föld körül, nem pedig
fordítva? Nevetséges, rég megdőlt elképzelések, biztos nincs már olyan,
aki ebben hisz – gondolhatnánk. Azonban, mint tudjuk a Bibliából is, a
hit csodákra képes, s ebben az esetben is bebizonyosodik, hogy ha valaki valamiben hinni
akar, az képes arra, hogy elméjéből kizárjon minden tényt és racionális
érvet, amely ez ellen a hit ellen szól! Az alábbi rajzok egy 1893-as kiadványból származnak. Azaz alig több,
mint 100 évvel ezelőtt még kísértetiesen hasonló „érvek” hangzottak el
amellett, hogy a Föld helyes térképe így néz ki, mint manapság a bibliai
teremtéstörténet mellett! Felül azt írják, hogy “Négyszáz passzus van a Bibliában, amely elítéli a “földgömb elméletet” vagy a “repülő Földet” és nincs semmi, amely alátámasztaná azt. Az alábbi a Világ bibliai térképe”
Vicces, igaz? De ne hidd, hogy nincsenek még ma is, akik hasonló
nézeteket vallanak, akármilyen hihetetlenül hangozzék is ez! Hadd
mutassam be a Flat Earth Society-t (Lapos Föld Társaság): http://theflatearthsociety.org/cms/index.php
Az emberek számos dolgot elfogadnak gondolkodás nélkül, nem is
kérdőjeleznek meg semmit, állítja John Davis, a BBC által
megszólaltatott kanadai mérnök, aki szerint bolygónk lapos, vízszintes irányban a végtelenbe nyúlik,
mélysége pedig legalább kilencezer kilométer. Másképpen közelíti meg a
kérdést James McIntyre, a lapos Földben hívő tudósokat és érdeklődőket
összegyűjtő Flat Earth Society weboldal egyik brit moderátora: szerinte a Föld többé-kevésbé korong alakú és nem is lehet lapos, hiszen a domborzatot mindannyian érzékeljük rajta.
A BBC számos kérdésére a laposföld-hívők biztos tudatban válaszoltak: a világ űrügynökségei, kormányai és tudósai egyetlen hatalmas profittermelő összeesküvésben vesznek részt, az űrből készített Föld-képek mind hamisítványok,
a világ széléről pedig azért nem esett le senki, mert a Föld központja
az Északi-sark, ezért ha valaki körbeutazza a bolygót (pontosabban, a
korongot), akkor azt egy óriási kétdimenziós körként lehet ábrázolni.
Davis és McIntyre szerint több ezer tudós van, aki a Föld lapos
mivoltában hisz, de egységes kommunikációs platform hiányában szinte
lehetetlen pontosan megállapítani, hogy hányan is küzdenek a "globális
összeesküvés" ellen. Az elmélet, ami szerint bolygónk igazából lapos,
legutoljára a 19. századi Angliában röppent fel egyes keresztény
gondolkodók, például Samuel Birley Rowbotham vagy John Hampden köreiben,
akik meg voltak győződve arról, hogy a Föld csak egy korong, Isaac Newton pedig őrült. (hvg.hu). Ők azonban nem azok, sőt remek, megdönthetetlen bizonyítékaik is vannak:
If
you look over NASA's website, you'll notice that they heavily use a
jpeg format for the pictures they serve. For those unaware, jpeg is a
lossy compression format, meaning that information is lost!! What is
NASA trying to hide in EVERY picture?!
Hevenyészve: Ha
a Nasa oldalára ránézel, láthatod hogy a képek jpeg formában vannak.
Jpeg egy tömörített formátum, vagyis információk vannak elveszve. Vajon
mit próbál elrejteni a NASA minden képen?!
Nature has many
many patterns. The earth will follow natures patterns. Look around you,
what do you see? Tables,Pictures,Flat-screen tv's,Walls,Glass
windows,Paper. Everything is flat, because that is the natural form for
matter to take. Sure you may see a ball, but a rubber ball is made out
of synthetic materials, synthetic = manmade. The earth is not manmade.
"A
természetnek sokféle mintája van. A Föld a természet mintáit követi.
Nézz szét magad közül és mit látsz? Asztalok, képek, lapos tévék, falak,
üvegablakok, papír. Minden sík, mert az az anyag természetes formája.
Persze láthatsz labdát is, de a gumilabda mesterséges anyagokból
készült, a mesterséges=ember készítette. A Földet nem ember készítette."
Szintetizáltam néhány véleményt is. Íme:
Annyit hazudtak már, hogy ezen sem lepődnék meg. De most komolyan.
Minden csak TV, meg programozás kérdése. (+1 - M.)
Beszarok. Ez nekik érv. Jpeg-et használ, ami tömörített, tehát
adatvesztéssel jár. Valószínűleg valamit titkolnak. Végülis...cáfold
meg, ha tudod! :) (jogos ellentámadás - M.)
Ja, a lapos képcső a TV-ben, a tft is miden a természet saját műve. A
síküveg nemkülönben.A papír nemkülönben. A fatörzs, a bogarak háta, a
teknős páncélja, a rózsabimbó pedig mind csak illúzió, ugye? (Kiváló érvelés, de meglepődnél ha ismernéd az illúzió "valódi" mivoltát - M.)
Inkább szándékosnak tűnik a hülyeség. (Kezd valamit kapiskálni - M.)
Lehet körülnézni, mennyi áltudományos faszsággal szívatják a népet,
biztos, hogy ezt is megeszik néhányan, és néhány dollárkát adományoznak a
globális összeesküvés leleplezésére...
Ez túl nyilvánvaló, hogy provokáció. Ilyen hülye csak megjátszottan lehet valaki. Különben a JPG-s okfejtés kifelezetten szellemes. Engem már szinte meggyőzött.
Tök jó poén. (nem is titkoltan) Komolyan venni, kiakadni rajta, vitatkozni vele, na az a butaság netovábbja.
Igen, így gondolkodik a mai átlag, komolyan veszi a poént, pláne akkor, amikor a karzatról hallja... És így gondolkodott kétszáz és kétezer éve is tán. Vagy ez, vagy kiröhögni, kigúnyolni, és semmit nem elfogadni, ami nem illik bele az aktuális paradigmába. Lehet, hogy ez az egész csak egy rendkívüli humorérzékre utaló hoax-hadjárat, de mindezek mellett szörnyű gondolatom támadt! Mi van ha
mégis ezeknek a látszólag bolondoknak van igazuk? Mi van ha valójában
fogalmunk sincs a Föld valódi kiterjedéseiről, dimenzióiról,
megnyílvánulásairól? Mi van ha valóban inkább elnyújtott korong, mint
gömb alakú? Honnan tudhatnánk meggyőződni egyik vagy másik állítás
igazáról? Szemlélte már valaki közülünk, vagy ismerőseink közül valaki
az űrből a bolygót? Van-e elég érzékeny látószervünk, hogy túllássunk a
3D-s Földön? Mi van, ha a 3D-n "túl" egy egész más alakú Föld kering, aminek körvonalait nem érzékeljük? Mi van ha a Hold és Mars expedíciókhoz hasonlóan a Földdel kapcsolatban is egy globális átbaszás áldozatai vagyunk? Még a végén kiderül, hogy tórusz alakú, mint a Thrive-ban, és punktum! Bővebben nem is kívánok ezzel a témával foglalkozni, mert bár ugyan ért már olyan vád, hogy nem mélyedek el megfelelően egy-egy témában, én mégis úgy érzem elég nekem ha megérintem őket, aztán repülök tovább.
Valahol még lett volna egy tanulsága is ennek az írásnak, de most sehogy sem jut a krónikás eszébe. :)
(Ugyan nem kell ahhoz genetikusnak, vagy agykutatónak lenni, hogy józan paraszt ésszel belássuk: a technológia fejlődésével az ember épült le (elég ha szétnézünk a környezetünkben), valamint azt sem nehéz megérteni, hogy mennyire függő és törékeny a társadalmunk a "nagy ellátórendszerektől", de azért öröm látni, hogy vannak a tudomány területén is ezt beismerő emberkék. Ráadásul nem is kell kétezer évet "visszamenni" az időben, mert még a nagyszüleink is sok szempontból "életrevalóbbak" voltak nálunk... Viszont mindennek van előnye és hátránya. Ilyen ez a kor technológiai eszközállománya is, amit ha nem az életünk céljának, hanem csak eszköznek tekintünk, és arra használjuk amire szükséges - pl. a telefont létfontosságú információk átadására kettő percben - akkor azért lehet ezt tudatos szinten tartani. - M.)
Okostelefonunk lassan mindenhez jobban ért majd, mint mi:
ráadásul a mostani időkben az emberiség nemcsak ősei természettiszteletét,
önállóságát és tudását, de lassan intelligenciáját is maga mögött hagyja -
legalábbis a kutatók szerint. A jelen emberének intelligenciájának egy része
ugyanis csak addig tart, míg be nem köszönt egy hosszabb
áramszünet.
Kétezer éve
okosabbak voltunk?
Közhelyszerűen emlegetjük ugyan, hogy egyre gyorsuló világban
és egyre butább emberek közt élünk, de a technika és az orvostudomány gyors
fejlődése miatt azért ezt általában nem gondoljuk komolyan. Pedig egy amerikai
genetikus, Gerald Crabtree épp ezt állítja: szerinte a jelenkori ember
intellgenciája, aki helyett mindent gépek oldanak meg, nyomába sem ér a
két-háromezer évvel ezelőttinek. A tudós kifejtette, hogy ma bár furcsa szemmel
néznénk egy hirtelen megjelenő ókori görög állampolgárra, ő modern berendezések
nélkül is kitűnne közülünk intelligenciájával, türelmével, nyugalmával és
kiegyensúlyozottságával. A mai ember pedig mind érzelmileg, mind értelmileg
egyre silányabbá válik, hiszen a puszta túlélés nem igényel harcot: a csekkek
fizetéséért cserébe világos, meleg otthonban élhetünk, az ételt készen teszik
elénk, víz folyik a csapból, és társaságot is találunk a közösségi oldalakon. A
kényelemért azonban intelligenciánkkal fizetünk: korábban csupán azok maradtak
fenn, akik a túlélés érdekében elég kreatívak és erősek voltak, manapság pedig
mivel erre nem vagyunk rákényszerítve, a magas intelligenciahányadosért felelős
gének egyszerűen kezdenek eltűnni.
Az internet
lenne a felelős?
Azt régóta tudjuk, hogy a túl gyakran nézett televízió és a
számítógép beszűkíti az agyműködést, de az osztrák agykutató, Manfred Spitzer
szerint bizonyos agyi területeken egyenesen visszafordíthatatlan leépülést okoz.
A digitális demencia, azaz elbutulás fogalmával már dél-koreai tudósok is
foglalkoztak öt évvel ezelőtt, és rámutattak, hogy az internethez és gépekhez
szokott mai fiatalok sokkal nehezebben jegyeznek meg dolgokat, képtelenek
helyesen írni, vagy fejben számolni. Azt is igazolták, hogy mivel tudjuk, hogy a
netes keresők szinte bármit megtalálnak helyettünk, kevésbé jegyezzük meg a
kidobott találatokat - hiszen később bármikor rákereshetünk újra. A memória
hanyatlásáért viszont nem lehet csupán az internetet felelőssé tenni: mióta
noteszek és egyáltalán írásbeliség van, azóta kevésbé jegyzünk meg
információkat, hiszen le is írhatjuk őket.
Mi lehet a
megoldás?
Digitális demencia ide vagy oda, ebben a világban vagyunk
kénytelenek élni - bár azt már mi választjuk meg, hogyan. A modern kor értékei
mellett kis odafigyeléssel a régieket is megőrizhetjük, ha testünk mellett az
agyunkat is tornáztatjuk - de ha lehet, erre ne az okostelefonunkon keressünk
programot. Fontos, hogy néha valódi társas életet éljünk csetelés helyett,
sétáljunk egyet az autózás helyett, ha tehetjük, sakkozzunk nagyapánkkal,
tanuljunk verseket, és legközelebb nézzük meg, hogyan süti a kenyeret a
nagymamánk. Mindezek a felgyorsult világunkban lassan elfeledett türelemre is
tanítanak, no meg arra, hogy elboldogulni ebben az életben áram nélkül is. A
végletesen kütyü- és áramfüggők pedig végső esetben jelentkezhetnek egy
túlélőtáborba, ahol különleges élmények hatására döbbenhetnek rá az unplugged
élet szépségeire.
Na gondolkodjunk egy kicsit. Ezek szerint tudományos körökben is felütötte a fejét, hogy vannak olyan tendenciák, amik tutira legalábbis
aggodalomra adnak okot. Persze
maga a kérdés is eleve olyan, hogy már a vizsgálata sem egyszerű. Vannak akik azt a veszélyt látják, hogy az emberiség technológiai tudása lassan meghaladja
azt a mennyiséget, amivel mondjuk egy átlagos kamasz képes eljutni
oda - mondjuk a gimnázium végére, - hogy elegendő tudást vegyen fel, amivel értő
módon tud viszonyulni az őt körülvevő dolgokhoz. Nyílván az idő és a kapacitás
véges, mondjuk a pedagógiai módszerek fejlesztése segíthet. De vannak egyéb
tendenciák is:
1. A gyártók a termékeiket bolondbiztossá teszik. Ennek mondjuk általában ára van,
az eszköz kevéssé kompakt, bonyolultabb, viszont nem igényel szakértő
karbantartást, az üzemeltetetés nem igényel nagy felkészültséget. Pl. a régi
autók tulajdonosai/üzemeltetői kivétel nélkül értettek a géphez, legtöbb
karbantartási feladatot maguk végezték, mostanában egy kerékcsere vagy egy
izzócsere általában kifog rajtunk, pedig ezek nagyon alap dolgok. De cserében
lényegeben mindenkinek elérhető dolog egy autó, régen az igazan gazdagok
engedhették meg maguknak.
2. Bizonyos alaptudás kiveszik a generációkból. Ma mar nem olyan fontos a kézzel
számolás, a mérnökök közül is kevesen tudnak gyors számításokat
végezni papíron. Cserébe a számítógép/számológép segítségével sokkal komplexebb
feladatokat képesek megoldani. Ma a mezei Excel olyan numerikus képességekkel
van felszerelve, amiről még a kutatók is csak álmodtak mondjuk 25 évvel ezelőtt
(nem véletlen, hogy a high-end számológépek piaca is totálisan összezsugorodott)
Annyi
bizonyos, hogy mindkét esetben az eszközök előállítása komplikáltabbá válik,
azaz a fejlődésnek - már amennyiben a kizárólag technikai aspektust fejlődésnek tekintjük - egyre nagyobb és nagyobb ára lesz. S azt azért látni kell, hogy a technológiai fejlődés nem
opció. Megpróbálhatod visszafogni a fejlődést, de előbb-utóbb megesznek
azok, akiknek nincsenek fenntartásaik. Szóval vagy kitalálod, hogy hogyan
egyezik meg az egész világon mindenki abban, hogy csak megadott léptékben
modernizál, vagy elbuksz azzal, hogy te vállalod a fejletlenséggel járó
"elmaradottságot" és kiszolgáltatottságot. Látni kell, hogy a világszintű
megegyezés jelenleg esélytelen, az elmaradottság viszont nem feltétlenül hátrány, ha valaki szeret remete életmódban gettózni. A kulcs itt is az életszínvonalhoz való ragaszkodás, amiben szintén nehéz egyetértésre jutnia több milliárd embernek...
Na most. Ha egy kicsit továbblépünk a technológia és társadalom összefüggéseinek materiális vizsgálatán, akkor abban
szerintem egyetérthetünk néhányan, hogy nem a technikai eszközöktől lesz valaki olyan
intelligens, amilyen. Legfeljebb bizonyos „szegmensei”, képességei
fejlődnek erőteljesebben pl. egy stratégiai szoftver professzionális elsajátítása közben, :) de ettől
függetlenül ha emberünk ugyanezekkel a génekkel (és szellemiséggel) születik mondjuk kétszáz
vagy kétezer évvel ezelőtt, akkor is ugyanilyen intelligens lenne, csak másra
használná a képességeit – mondjuk Római légiót vezetnél, vagy ilyesmi. :).
Tehát nem a technológiai eszközök által lesz valaki okos, legfeljebb
segítik az útját. És mostantól egy kicsit érintenem kell a morfogenetikus mező (közös
Tudat) kérdéskörét is, bármennyire is ódzkodnak tőle egyesek.
Egyenlőre még maradjunk az általánosan elfogadható racionalitás talaján. A kérdés leginkább ott merül fel, hogy vajon a
génjeinkben öröklődik-e a tudásunk és intelligencia (a program?) vagy ezek
kizárólag szocializáció és taníttatás függvényében rakódnak az emberre?
Szerintem a kettő együtt működik, nagyobb részben a belső dolgok, és kisebb
részben a külső rétegek által (vagy épp fordítva?), viszont a KÉPességek, ADOTTságok, és TEHETségek
azok nem a technikai vívmányok által bukkannak elő, hanem adottak, de ugyanúgy
elfelejthetőek, ha nem használják. Mondjuk az is kétségtelen, hogy hiába áldottak meg valakit elsőrangú zongorista képességekkel, ha még nem találták fel a zongorát - És most jön be a képbe a közös Tudat kérdésköre, ugyanis mi van akkor, ha a zongora feltalálása és a zongorista képességű emberek megszületése párhuzamosan, parallel módon, egyszerre jelenik meg a tudatmezőben és a tudatmező generálta "térben", mint "kereslet" és "kínálat" ??? Sajnos ugyanis, ha ezeket a képességeket nem fejlesztjük (vagy
tartjuk karban), vagy egyáltalán nem jutunk használtra alkalmas eszközökhöz (kiskoromban ácsingóztam egy szintetizátorra, de csak a kevésbé tehetséges havernak jutott, nekem nem... :), akkor elhalványulnak idővel, és elsatnyul az ember. Ilyen
emberekből látunk milliókat, akik ha más körülmények közé születnek, biztos
másképp reagálnak, vagy más irányban fejlődnek (lefelé, vagy felfelé :).
Szóval nem egyszerű ez a kérdés, és úgy tűnik, mintha a Tudat meghasonlott volna napjainkban, mivel technológiailag "fejlődünk" egy végletekig specializálódott irányba, ahol néhányan értenek bizonyos dolgokhoz, de a nagy többségnek fogalma sincs hogyan állítson elő egy rettentően buta eszközt, mint mondjuk egy gombostű, de azért ácsingózik a tranzisztorok millióiból előállított mikrochip által működtetett okostelefonra, és mindeközben elfelejt sakkozni a tatával, a gyerkőc szellemi fejlődését meg letudja azzal, hogy odaülteti a TV elé... A
technikai eszközeink tehát megkönnyíthetik ugyan az élet számos területét, de pont emiatt is
van ez a nagy ellustulás, mert rábízzuk magunkat ezekre a rendszerekre, ami nem
feltétlenül mindig jó és hasznos ránk nézve. Nos, majd elválik, hogy
merre megy ez a hajó, de szerintem lehet élni a szellemiség és a technika
fej-fej melletti használatával. Ehhez viszont nagyfokú tudatosság szükségeltetik. Valahogy akkor van harmóniában az Élet, ha szépen egymás után jelenik meg az Álom, a Vágy, a Képesség, és az Eszköz. Lehet folytatni...
Végezetül ajánlok egy oldalt tanulmányozni. Én is most bukkantam rá, és az ajánlójukban találtam olyat, amivel együtt tudok rezegni, de olyat is ami feltűnően emlékeztet az "állj az élére" típusú problémamegoldásra... :) Ebben a világban, ahol senki nem tudja olyan magabiztossággal
megmondani, hogy mi fog történni 3 év múlva - mi hiszünk egy jobb
világban, melyet a „Space We Create” Project for the Millenium
programban látunk lehetségesnek megvalósulni. Egyre többen vannak azok, akik felismerik, hogy az eddigi stratégiák
idejét múltak, bármelyik probléma területről legyen is szó az életben.
De vajon tudja-e valaki, hogy milyen irányba kell haladni ahhoz, hogy új
lehetõségeket találjanak, amit újult erõvel tudnak felhasználni? Talán az egyéni erõlködés ideje lejárt már. Talán eredményesebb lehet
összedobni mindazt amink van, és közösen gondolkodni a jövõrõl.
Nézõpontunk szerint az evolúció következõ lépcsõfokát csak összefogásban
lehet meglépni. A közösség
iránti igényét nem ismeri fel a legtöbb ember a káoszban, amit a
felismerés hiánya miatt nehezen vészel át. - Nem mindegy, hogy
beleveszel-e a mindennapok káoszába vagy képes vagy szélesebb idő
intervallumban gondolkodni magadról, kapcsolataidról, businessedről,
társadalomról és a jövődről. - Hétköznapjainkból való kitekintés segíthet felismerni mindannyiunknak
azt is, hogy milyen - nálunk hatalmasabb - külsõ erõk befolyásolhatják a
roppant fontos életünket és terveinket. Ezek a nagyobb erõk nem voltak
figyelembe és tiszteletbe véve mindeddig. Ezt jól mutatják eddigi
eredményeink is, kapcsolati viszonyaink, környezetünk, Földünk állapota,
hiszen mindezek exponenciális tendenciát mutatnak, csak éppen negatív
irányba. Az előadáson hallhatsz arról, bennünket mi hajt, mi
inspirál, amiért képesek vagyunk az árral szemben úszni. Beszélünk
választott utunkról, ami nem épp a megszokott irány… mi Mi-ben hiszünk. Álmodtál-e már sokkal nagyobbat, jóval képességeid határain túl?
(Nem igazán csípem a homoszexuális propagandákat, de az ebben a filmben megjelenő elképesztően hiteles és őszinte érzelmi megnyílvánulások megdöbbentőek, és odaszegeznek a székbe. Ákos: Ez a miénk c. számával megágyazva ez a klip szerintem zavarba ejtően érzelemdús és megindító lett... - már annak, akibe szorult némi empátia :) - s felhívom a figyelmet a dalszöveg legelső sorában rejlő Abszolút tanításra. Köszönet a filmkészítőknek, a színészeknek, Ákosnak, és a klipkészítőnek! )
Arculatot váltott hazánk talán legnépszerűbb internetes portálja, az index. Mostantól letisztult környezetben várja olvasóit az oldal, ahol az eddig összekevert közélet (hírek, politika, stb.) és a közösségi élet (blogok, stb.) szét lett csoportosítva, így megkönnyítendő a tájékozódást. E remek ötlet mellé kiizzadt magából a szerkesztőség még egy versikét is, melyet tekinthetünk viccesnek is, de mivel ez a blog nem csak mesékkel és viccekkel foglalkozik, ráadásul mi szeretjük a vicceket is magyarázni, így hát nézzük meg a mélyebb rétegben megbúvó mondanivalót is! :)
Termék és tukma
jobbomon helyetek nincs
Szó, csak te maradsz
Nem mennek többé
szanaszéjjel a linkek
Béke lesz, nem zaj
Csak mi kell, marad
Három a mennyei szám:
két szem, egy hasáb
Szűz lapon a szó
Az marad itt, ami kell
Ballaszt lehasad
Egymaga áll ím
az elégedett kontent
Csak az övé vagy
Szemed bár kettő
elméd csak egy van neked
Óvd figyelmedet!
Nem tudom kinek mint mond ez a vers, csak azt tudom elmesélni, amit nekem most ebben az állapotomban adott, szóval nincs harag ha valakinek egyáltalán nem ezeket a húrokat pendíti meg, mint nekem. :) Az utóbbi időben sok olyan cikk született az elit által fenntartott fősodratú honlapokon, melyek komoly változásra utalnak, de szerintem ez a vers mondja ki az eddigi legfőbb mondanivalót. Na nézzük! A termék és tukma alatt összefoglalva talán érthetjük mai világunk összes szennyét, minden hamis hírt, kacatot, reklámot, hazugságot és manipulációt, amit eddig kapott az emberiség - na most innentől jobbomon helyetek nincs. Ki is beszélt így? Ismerős? Kinek a jobbjára ülnek a szeretetben élők, kiknek már nincs szükségük a tukmákra, hazugságokra, ámításokra és illúziókra? Aztán. A Nem mennek többé szanaszéjjel , és a Béke lesz, nem zaj számomra egyet jelent: vége a káosz idejének, Rend jön, Béke jön. A harmadik versszak maga a vers esszenciája, ahol megfogalmazódik korunk legnagyobb csatájának kimenetele, és az ezzel együtt járó csendes beismerés: csak az marad itt, ami/aki kell ide, aki idevaló (minden más törlődik!), utalnak a mennyei szentháromságra is (kinek-kinek bármit is jelentsen ez), majd jön Dr. Egyszemű beismerése: két szem az igazi, a sztereó, a duális, a poláris, nem a mono, a monopol, az egyeduralkodó, a piramison csücsülő egyszem. Két szem, egy hasáb = két oldala van, de Egy az Érem! Duális, de Egy a világ! Kedves spirituális és materiális emberkék, ez bizony felhívás keringőre...
A vers második fele kicsit sajnálkozó és borongós hangulatú, de azért megmarad a pozitív üzenet: Az marad itt, ami kell - minden más megy a levesbe. Ballaszt lehasad - jön a vihar, kataklizma előrejelzés, leszakad az ég, aratás lesz, fejünkre hullik az égiek tudása (vagy ítélete)? Egymaga áll ím (vagy a Hím?? a Fenevad?), az elégedett kontent (kontent = tartalom) - ez kicsit olyan magányos farkasosra sikeredett, s mintha arra utalna, hogy mégiscsak Dr. Egyszemű győzött itt, egymaga áll és elégedett. A Csak az övé vagy szintén erre akar utalni? Aki itt marad, az az övé? Mindenki viszi az övéit? Hát legyen! Szemed bár kettő elméd csak egy van neked - ismét egy főhajtás a Teremtés fő tulajdonsága előtt: duális, de mégis Egy. Óvd figyelmedet! - Mintha azt akarná mondani a kedves versíró, amit már jó néhány évvel ezelőtt is megírtak: "Nem tudhatjátok sem a napot, sem az órát. Ezért legyetek szüntelen készenlétben!" - Legyetek éberek, itt és most. Ennek van ideje. Mikor, ha nem most?
Az IGAZSÁG-ból eleddig kimaradt az "I". Lehet, hogy felkerült végre az index "i", mint igazság jelére is a Pont? Véletlen lenne ez az időzítés? Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem nincsenek véletlenek, ez a letisztulás, és a versbe kódolt üzenet összhangban kell legyen a világban zajló letisztulási folyamattal is. Mintha minden összerendeződne mostanában. Más is így látja, vagy csak én kezdek behülyülni? (kezdem a nyavalyát, csak folytatom... :)
(Sg olvasóm ajánlotta ezeket a cikkeket, szerintem símán összeköthető az elit soraiban mostanában tapasztalható lemondásokkal, visszalépésekkel, és köddé válásokkal - bújnak el a Föld alá, tán csak nem tudják hogy közeleg a Valami? Én ha tehetném a legmagasabb hegyre mennék fel, amikor ideér! - Illetve hülyeségeket beszélek! Hisz már itt van...)
A titokzatos Szuper-hullám a galaxisunk központjából érkezik - írják a csillagászok - de semmi ok az aggodalomra, nem veszélyes - mondják az asztromókusok. A kiáramlás rendkívüli mennyiségű energiát tartalmaz, egy felrobbanó csillag milliószorosát. Egy holland tudós - Dr Marijke Haverkorn - szerint a kiáramlás nem csak gázokból és magas energiájú elektronokból áll, hanem erős mágneses mezőből is (hja, én meg fél évig reszelgetem itt a mágnes motoromat, szomatmán!). Úgy hiszik ez felrobbant csillagok számos generációjából való energia. A kutatók szerint a Töltet nem okozhat gondot a Földnek, bár a mágneses mezőt megbuzerálhatja. A Földről nézve a kiáramlás az ég mintegy kétharmadát öleli fel, horizonttól horizontig. A kutatók képesek voltak feltérképezni a kozmikus gáz "gejzír"-t. A
hatalmas kozmikus gejzírt feltérképezte a 64 m Parkes rádióteleszkóp
Ausztráliában a CSIRO intézetben. Rajtuk kívül a kiáramlást kimutatták
a csillagászok Ausztráliában, Egyesült Államokban, Olaszországban és
Hollandiában - írja a Nature. A kiáramlás kiterjedése mintegy 50.000 fényévnyi - ez nagyjából a Tejút galaxisunk felét teszi ki, és a sebessége is elképesztő: 1000 km/s. Szép kerek számok mi? :) 2013 júliusában leszünk legközelebb ehhez a Mezőhöz. Napisten hava után...
Akit bővebben is érdekel a téma tudományos része, itt olvashatja a felfedezés történetét, és még sok adatot no és persze találgatást:
Possible Arrival of a Galactic Superwave within the Coming Months?
Na, de a "tényekből" talán ennyi elég is lesz, még túlságosan betojnak a materialisták, inkább nézzük meg mit is jelenthet ez az egész ránk nézve. Hát nem gyönyörű ez a sok összefüggés? Összecsengenek már a dolgok, egyre szebben összecsengenek - mint egy hangolás vége felé, amikor már nincs sok kiugró elem, de harmonikus annál inkább. Nem kívánom ezt most tovább magyarázni, megannyi jóslat szól erről az időszakról, sokan már a porcikáikban is érzik, sok utalást, útmutatást és segítséget kaptunk, erre megerősítést nyer a dolog a "másik" oldal képviselői által is, hát kell ennél több? Tán csak nem mégis valóság a spirituális körökben elfogadott, tudományos körökben is félve mutogatott Foton-öv?
"A Foton öv
energetikailag is megváltoztatja a Föld arculatát. Egyre több szellemi
kapu nyílik és egyre erősebb spirituális energia áramlik a Földre. Ez
egy globális átalakulást és tudatváltást fog eredményezni. A
transzformáló erők először az erre fogékonyabbakat, majd a fizikai
változások, kataklizmák a kétkedőket is a kívánt irányba fogják
ösztönözni."
Nos, ezek szerint az sem véletlen, hogy sok elit seggfej épp mostanában mondott le, és húzódott vissza jól kiépített bunkerébe, mintegy 2000 évre. Mitől vagytok beszarva? Egy kis fénytől? Egy kis energiától? Tán csak nem változik a szél? Hál' Istennek. Ideje kifújni ezt a bűzt, amit csináltatok. S bár elvileg egy Teremtésből vónánk vagy mifene, de még sem érzek semmi közöset ezekkel az alakokkal. Mondhatni nem vagyunk egy hullámhosszon, és gyanítom azzal a Hullámmal sincsenek túl jó viszonyban, amelyik felé épp most közeledünk másodpercenként 30 kilométerrel. Ennyi ugyanis a Föld sebessége. Igen. Másodpercenként 30 kilométeres sebességgel száguldunk az "Űrben", - az "Úrban" - a szebb jövő felé. Legalábbis erősen remélem. Holografikus Univerzum ide, Tudat által kivetített Illúzió oda, én már el tudnék képzelni egy barátságosabb realitást is az emberiségnek és a Földnek. Megdolgoztunk érte. Vagy nem?
"Az elmúlt években hébe-hóba részt vettem televíziós vitaműsorokban. Semmi esetre sem annyiszor, hogy híresség legyen belőlem, de elégszer ahhoz, hogy egyik-másik ember bizonytalanul ismerősnek érezzen, ha meglát. A felismerést, már amennyire, segíti a pofaszakáll és a hosszú haj, amelyet mostanában hordok, és amely kissé oroszlánszerű jelleget ad vonásaimnak. Ha hozzávesszük azt a vérszomjas kifejezést, amelyet arcom ölt, amikor elgondolkodom — vagyis gyakorlatilag állandóan —, azt hiszem, nem könnyű elfelejteni. Egy szó, mint száz, nemrég kettesben voltam a liftben egy idősebb hölggyel. Szúrós pillantással méregetett, aztán, kora előjogával élve, egyszerre csak megszólított:
— Maga valami híres ember, tudom! Kicsoda maga?
Igyekeztem kedvesen mosolyogni, amikor válaszoltam:
— Isaac Asimov, asszonyom.
Erre értetlenül visszakérdezett:
— Kicsoda?
Ennyit a hírnévről. Az ember azt hinné, az efféle jelenetekből megtanulom, hol a helyem, és kevésbé gátlástalanul publikálom forradalmi elméleteimet a legkülönfélébb területeken. De nem. Példának okáért az előző fejezetet most a naptárreform részleteinek szentelt fejezettel kívánom követni, s feltett szándékom, hogy ennek során előadom a tárgyról saját elképzelésemet, amelyet a világon bárkiénél jobbnak tartok. Mit szólnak ehhez a szerénységhez?
Megmondom őszintén nekem ez a Gergely naptár egyre inkább a bögyömben van. Frissen magyarrá alakultaknak: ez annyit jelent, hogy pipa vagyok rá. Ha így sem értenék, akkor próbálkozzanak ezzel: betelt a pohár. Na talán ennyi elég is ahhoz, hogy az említettek ne folytassák tovább az olvasást. Szóval Karácsony előtt azzal szórakoztam két napig, hogy egy olyan fiktív, heti bontású kivitelezési ütemtervet próbáltam logikusan felépíteni, amelyikben havi teljesítést és számlázást kell kimutatni. Érthetőbben: egy konkrét dátumok nélküli naptárat kellett alkotnom - Gergely naptár környezetben - úgy, hogy a hetek s hónapok illeszkedjenek egymásra, tehát hol négy, hol négy és fél, hol öthetes hónapokat kellett alkotnom váltakozva, megpróbálva lekövetni az idióta naptárrendszerünket. Elárulom sehogy nem sikerült. Miért is? Hát csak azért, mert akárhogy próbálom felosztani a Gergely szerinti egy hópapot egész hetekre, nem fog sikerülni. Ekkora egy ökörséget, mint ez a Gergely naptár még nem alkotott az emberiség! Ha van egy egységem (hét), akkor miért nem annak többszörösével számoljuk a nagyobb egységet, ami a kis egységek n-szereséből áll?? Hogy lehettünk ekkora hülyék, hogy az egyik nagyobb egységet 30, a másikat 31, a harmadikat 28/29 naposra "terveztük"?? Hol van ebben a logika? Ki a nyavalya találta ezt ki, egy földönkívüli? Az hétszentség, hogy sokat nem érthetett meg a természetes körfolyamatokból, és ciklusokból, vagy pedig szándékosan barmoltak bele - nekem ez a gyanúm. Talán ideje lenne visszatérni az ősi naptárakhoz, amelyek még híven lekövették a világunk folyamatait, úgy mint Föld-Nap pozíciók, Hold-ciklusok, neves napok stb..
Először is nézzük meg, hol, kik, és mikor cseszték el a harmonikus számítást.
"A ma naptár ősének
tekinthető – Julius cézár által (i.e. 46-ban), egyiptomi és perzsa hatásra
bevezetett - naptárban 3 alkalommal történt olyan horderejű változás, amely
kiválthatta egyes naptári kitűző-napok „megcsúszását”.
Az első naptárreform:
i.e. 8-ban, amikor Augustus rómaicsászár – miközben helyrehozatta
szökőnap-számítást – felborította a régi naptár egyensúlyát, mivel több hónap hosszát
megváltoztatta, ezzel felborítva a fél- és negyedévek egyensúlyát. Ez a
változás: 1-2 napos eltolódást okozhatott az egyes ősi heti és hónapjelző jeles
napok között.
A második naptárreform:
i.sz. 325., amikor a niceai zsinat elrendelte a csillagászati és a hivatalos
naptár közötti 3 napos eltérés megszüntetését. Ezzel, a téli napforduló dátuma
(dec. 22.) elszakadt az ünnepétől (dec. 24-25.), vagyis a Karácsonytól. Ez a
változás: újabb 2-3 napos eltolódást okozhatott az ősi heti és a hivatalossá vált
havi jeles napok között.
A harmadik naptárreform
– 1582-ben – még jelentősebb hatással bírt. Ugyanis, ekkorra a szökőnapok
számításának hibája miatt a csillagászati és a hivatalos naptár közötti eltérés
már 11 napra szaporodott. Vagyis, a téli napforduló napja és ünnepe (vagyis
Karácsony) között az eltérés már 12-13 nap volt. A naptárt – hatalmi szóval -
úgy billentették helyre, hogy 11 napot ugrottak előre a naptárban. Ugyanakkor,
a hét napjainak számítási sorrendjén nem változtattak. Ez végérvényesen felboríthatta
az akkor még létező népi öröknaptárt. A ma használatos Gergely-naptár 1582.
október 4-én (csütörtökön) vezették be oly módon, hogy az azt követő nap
október 15. (péntek) lett. Így, az évben 11 nap kimaradt a számításból.
Ez az
intézkedés helyrebillentette a „napok és hónapok Naphoz igazítását”, ugyanakkor
alaposan felborította a hét napjaihoz kötődő szokások és a hónap- és
évszakszámítás rendjét. Történt ez azért, mert - a 11 napos „naptárugrás miatt”
– az október 15. „péntek lett”, holott ez a nap a régi számítás szerint
„azelőtt hétfő volt, a maga hétfői előírásaival”. Nem szólva arról, hogy a
köznép csak jóval később értesült a hivatalos naptár bevezetéséről, ezért a
szokásokon alapuló és az állami naptár helyi „összehangolódása” eltérő megoldásokhoz
vezetett."
Forrás: users.atw.hu/aranyszarvas/Szarvas21.doc
Gondolom az itt olvasóknak már nem túl meglepő, hogy a "rómaiak", és az "egyház" a ludas ebben a kérdésben is. Ez a két - valójában egy - társaság rendesen szétcseszett mindent, ami a természethez kötötte az emberiséget. Ezek teljesen "megreformáltak" mindent, ami egy kicsit is harmonikus volt, és akinek ez nem tetszett, azt nemes egyszerűséggel kinyírták. Római naptárat, római jogot, és római vallást használunk ma, és ennek számtalan "előnye" látszik is - hát nem nagyszerű?!
No, de akkor ennyi fikázás után nézzük meg, hogy hogyan kellene kinézzen egy valóban ésszerű, logikus, és a Föld mozgásával összhangban lévő naptár. A nap után a hét napból álló hetet nyugodtan tekinthetjük jó alapegységnek. Négy hét legyen egy hónap, azaz 28 nap, ami tökéletes összhangban van a Hold-fázisaival, és ezzel szintén összhangban a női ciklusokkal (ezek nem véletlenek). Hónapokból legyen 13, azaz 364 nap, ehhez már csak egy napot kell hozzáadni, egyfajta "null-időt", vagy Kezdőnapot, vagy Újnapot, vagy Pótnapot, kinek hogy tetszik, mindegy mi a neve. Az évkezdés pozicionálást tegyük jeles napokra, olyanokra, amelyek tényleg jelentenek valamit, mondjuk az év kezdőnapja legyen a téli napforduló: december 21. Ezzel együtt a további jeles napok legyenek az évkör négy "sarokpontjai", azaz a napéjegyenlőségek, és a nyári napforduló. Így ezzel a módszerrel sokkal inkább közelebb vagyunk a természethez, mint a jelenlegi idióta számítással. Mert kérdezem én, kozmikus, lunáris, szoláris vagy földi szempontból van-e bármilyen jelentése/jelentősége a december 31-i napnak?? Van-e értelme az évet egy olyan nappal kezdeni, ami semmit nem jelent az ciklikus Évkörben? És miért kellene ekkor bebaszva a saját okádásunkban fetrengeni? Mi a lószart ünneplünk Szilveszterkor? Csak nem egy pápát?? A Szilveszter latineredetű férfi név, jelentése: erdei, erdőben élő férfi. Hát, kedves kollégák, tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, de úgy érzem minket jócskán bevittek az erdőbe ezek a rómaiak.
"Történelmi tapasztalat, hogy egy népcsoport
népszokásainak és hagyományainak folyamatosságát leginkább az adott népcsoport
közösségi életvitelének (külső és belső lehetőségeinek, családi és társadalmi
életének, munkamegosztásának, hitvilágának stb.) állapota határozza meg.
Megfigyelhető, hogy a hagyomány- és szokásrendszere általában megváltozik, ha a
közösségi életvitelében valamilyen erőteljes változás következik be. Például:
hatalmi és társadalmi változások, külső vagy belső fenyegetettség, módosuló
munkamegosztás és termelési rend, új hitbéli irányzatok vagy társadalmi
szabályok bevezetése, családi kapcsolatok átalakulása és a szerepek megváltozása,
másfajta népcsoport beáramlása a közösségbe és másféle szokások megjelenése,
stb. Márpedig a magyarság igencsak bővelkedett ilyen változásokban, az idáig
ismert történelmében. Ez a tény is erősíti azt a vélekedést, hogy a
rendelkezésre álló adatok csak mérlegelést követően használhatók fel a
"feltételezett ősmagyar kalendárium" restaurálásához."
Hm. Igen. Bár nem sok nyom maradt utána, de az ősmagyar naptárat nem ártana rekonstruálni. Ha jól tudom, akkor a régiek az év kezdetés a tavaszi napéjegyenlőség idejére tették, március 21-re, hiszen a földből élőknek ez jelentette a Kezdést. Ezért is nevezték el ezt a hónapot Kikelet havának.
Összegezve, nem azt mondom, hogy azonnal felejtsük el a bebetonozottnak tűnő naptárunkat. Azt sem mondom, hogy azonnal álljunk át az évmilliókban számoló maya, vagy hindu naptár számításra. No de egy kicsi logikát vigyünk már valahogy bele a rendszerbe! Miért kellene a számítási közép-egységeknek ilyen káosz-szerű 30, 31, 28, 29 naposnak lennie? Miért van az, hogy egy hónap kezdése szinte sohasem esik egybe egy hét kezdőnapjával? Miért jó nekünk szerdán, vagy pénteken kezdeni egy új hónapot? Miért jó, hogy sosem tudja az ember, hogy épp hány napos hónapban is járunk? Ekkora ökörséget még nem alkotott ember. Szóval Boldog Új Világévet, remélem, hogy eljön hamarosan az idő, amikor vissza tudunk állni a természetes, körmozgásokat jobban lekövető számításra, mert szerintem ezzel az emberek fejében egycsapásra helyre kerülne egy nagy adag abból, amit szétcsesztek: a természetközeli tudásból. Lehetne még polemizálni ezen sokáig, de szerintem a lényeg átment...
Tudom örülnöm kéne, hogy egyáltalán van munkám, de mivel épp most tettem le a telefont egy négyórás non-stop beszélgetés után, amit a főnökömmel folytattunk (ma is, tegnap is, és tegnap előtt is), így lassan már nem bánnám, ha valahogy véget érne ez az egész hajtás, amit csinálunk itt mi, kiknek még van munkájuk, gazdagítva ezzel a piramis csúcsán élő csúcsragadozókat. Ma reggel azt kérdezte a lányom, hogy "mikor fög felrobbanni a Föld" - nos, ilyenekről sosem beszélgettünk, és válaszolni sem tudtam érdemben, csak annyit morogtam: "minél hamarabb". :)
Az embert-próbáló 2012 év végén kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt, bármit is jelentsen ez a naptárban! :)
FIGYELEM! Új OKJ-s
tanfolyamot indítunk! A tanfolyam ideje: 20 év (1040
hét) Tanfolyam díja: 40.000 Ft/fő Képzési program: 1. hét: ókori építési technikák tanulmányozása, napbárka
elkészítése, csillagászati alapismeretek, a gúla matematika modelljének
bemutatása. 2-1039: hét: a kövek kifaragása, a piramis megépítése,
épületgépészeti szerelés, készülékek telepítése. 1040 hét: közös fotózás
az elkészült piramis előtt, vidám búcsúest.
Az y tengelyt a gúla csúcsa felé irányozzuk úgy, hogy
a gúla magassága az y tengely egy darabja legyen. A gúlát végtelen sok
végtelenül finom rétegre bontjuk, és δ(y)-nal jelöljük az y-odik rétegben a
gúlafelszínének vastagságát. Így a középpontos hasonlóság tulajdonságai
alapján:
Ezzel egy réteg térfogata dV = δ(y)dy. Innen a gúla térfogata a
rétegek térfogatainak összegzésével kapható meg:
Figyelem! A piramisépítéshez szükséges mintegy 6
millió köbméter követ a szervezők nem tudják biztosítani, azt a résztvevők maguk
hozzák a helyszínre.
(Bár vannak olyan vélemények, hogy a piramisokat, - mint a kontroll-rendszer eszmeiségét, annak technológiai hátterét, az egész (TOT-ALL) szub-éta-esszenciáját - le kéne zúzni porig, mégis úgy tűnik vannak, akik új piramisok építésére bíztatnak. Hm... vicc, vagy ragaszkodás a régi szép időkhöz? - M.)
Frissítés:
mivel egyrészt ideillik, másrészt a hozzászólások e nélkül értelmetlennek tűnnek.
Sikeresen túllépve az elmaradt "világvége" okozta traumán, és megkapva egy nagyon jókor jött fejmosást úgy döntöttem lépjünk tovább és nézzük meg mink van. Azt hiszem a lehető legjobb időzítést választotta Navarre kolléga is a disszertációja megjelentetéséhez, és ehhez szinkronként befutott egy korábbi David Icke előadás is lefordítva (lásd alább), mely a fent említett két előbbi dologgal kiegészülve sikeresen kilökött a kátyúból, s remélem másokat is ki tud, akik hasonló cipőben járnak. Sokan úgy képzeltük el ezt a korszakváltást, vagy fordulópontot, mint egy Isteni kardcsapást, amikortól a "jók" és a "rosszak" útjai elválnak egymástól, és tényleg egycsapásra valami jobb világba kerülünk, tökmindegy hány dimenzióban. Elismerem ez elég naív hozzáállás volt részemről is, de hát az ember tanul mindenből, így ebből is kezd leülepedni a megfelelő tanulságréteg, melyet igyekszem kifejteni a következőkben.
Nos, Isten szeretetét és a teremtett világa intelligenciáját egyre jobban megismerve talán nyugodtan kijelenthető, hogy mivel világvége mint "olyan" vélhetően sosem lesz, így különösebben nem érdemes az ilyen dolgokon aggódni a továbbiakban, bármilyen újabb dátummal is rukkoljanak elő azok, akiknek ez a dolguk. Egy korszakváltásnak nem feltétlenül kell dramaturgiailag látványosnak lenni, bőven elég ha az azzal szinkronban mozgó létezők észlelik és alkalmazni tudják a Változást, és ekkor már távolról sem jelenthető ki, hogy "nem történt semmi". Azt a súgást kaptam, hogy bizony vannak, akik már pontosan tudják és tisztában vannak vele mi merre hány méter mostantól - én sajnos nem vagyok ennyire beavatott ebbe, nincs erre képességem, viszont elismerem ha valaki nálam többet tud. Nem akarok senkit se bálványozni, de úgy látom, hogy sokan ismerhetünk olyan embertársainkat, akik jóval meghaladják a korukat, vagy talán pont ők azok, akik a kor szellemével egy szinkronban úsznak, mi többiek meg valahogy kullogunk utánuk. Szerintem határozottan ilyen Tudat(rész) Navarre is, akinek egyik legutóbbi dolgozatát bárki elolvashatja:
Akiknek a szöveg stilisztikailag esetleg túl magabiztosnak, bizonyíthatatlannak, vagy túl "magas lóról" stílusúnak tűnne, annak gyorsan ajánlom a bevezetés egyik kulcsmondatát: "nem könnyű olyan dolgokról beszélni amiről megtapasztalás hiányában a fogalomkészlet sem alakult ki az olvasóban". No igen. Ha teszem azt egy mai egyszerű informatikus mérnök visszautazna 500 évet, és megpróbálná elmagyarázni az ottani lelkes hallgatóknak egy chip összeállításának folyamatát a maga több százezres tranzisztorjaival, valószínűleg jobb esetben kinevetnék, rosszabb esetben veréssel fenyegetnék. Olyan korszak hajnalára ébredtünk, amelynek lehetőségei vélhetően még megfogalmazásában is meghaladja a gondolkodók képességeit, hát még az "átlagemberét". Eljött az idő, amikor a szavaink cserben hagynak minket, és ideje elkezdeni lehámozni magunkról a programozást (lást alább D.I. előadását). Nem akarok én senkit lebecsülni, magamat sem, és ha az élet intelligens és igazságos (márpedig az), akkor mindenkinek ugyanazok a kapuk nyílnak meg, de azért tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, és nem mindenki ér fel odáig (még). Ez kicsit szemét dolognak tűnhet, hogy az ovis még nem éri el a konyhapultot, ezért ő még nem tud "lopni" a friss sütiből, az iskolás meg már igen, de szerencsés esetben a nagyobb gyerek tud adni a kicsinek, és akkor mindketten megkóstolhatják Anyu sütijét. No valami ilyesmi történik most, ha valaki figyel. A nagyobb tesók szinte folyamatosan kínálgatják a sütiket, és azok az ovisok, akik épp nem egymás csépelésével vannak elfoglalva meghallhatják a kínáló szavakat. És persze létezhet olyan ovis is, aki rájön, hogy a verekedőkkel ellentétben inkább keres egy sámlit, amire fellép...
Szóval szerintem fantasztikus ez a Kor (Kör), amiben élhetünk. Igazán hálásak lehetünk, hogy itt és most vagyunk részesei annak, ami történik, ugyanis az ami történik nem kis dolog: elkezdett hajnalodni. A fejekben és a "külvilágban" is, de elvégre ez a kettő amúgy is ugyanaz. Nem akarok belemenni Navarre írásának technikai részleteibe, megcáfolni nem tudom az ott leírtakat, belekötni meg felesleges lenne, meg amúgy is az ajándék sütivel nem dobálózunk, hanem megköszönjük szépen, és ha ízlik, elfogyasztjuk. Akinek nem ízlik, köpje ki. Ennyi. :) Ha valaki az itteni olvasótáborból figyelmes, az felfedezhet ismerős bekezdéseket, s ez nem a véletlen műve, ugyanis az Antaresi "csapdám" során vettem ki részeket ebből a dolgozatból is, és tettem ezt két célból (figyelem, magyarázkodás következik!) : az egyik ok, hogy tényleg olyan az egész írás és gondolkodásmód, mintha nem emberi lény, hanem valami sokkal fejlettebb entitás alkotta volna meg - ezért a "földönkívüli" üzenet hitelességét rendkívül módon elősegítette - utólag is elnézést, ha valakit ez a fajta "összemosás" megbántott. A másik ok pedig az volt, hogy én magam elfogadtam igazságnak a kiemelt részeket (is), ezért tulajdonképpen amellett, hogy egyfajta "senkinek ne dőlj be" tanítás jellege IS volt a dolognak, azért remélhetőleg el tudott ültetni néhány bogarat néhány fülben az adott szöveg tartalma. Ez volt a trükk a trükkben, a csavar a csavarban.
No, de hogy egy kicsit konkrétabb vizekre evezzünk nézzük meg minek is ébredtünk a hajnalára. Aranykornak hívják egyesek, de egyáltalán nem biztos hogy ez így helyes kifejezés. Az Aranykor ugyanis már megvolt, s bár a Világ alapvetően ciklikus, illetve szokták mondani azt is, hogy a történelem megismétli önmagát, de mégis sosem történik meg kétszer ugyanaz. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba - ugye. Szóval nagyon is elképzelhető, hogy ami most jön az se nem Aranykor, se nem sötét kor, hanem valami egészen más lesz. Dienes István szavaival élve a Tudat előbb létrehozta az Anyagot, majd ezt követően a Tudat elkezdett élni az Anyagban (itt tartunk most, mi emberek), ahol is a létrejött egységben visszatükröződik a teljes eddigi Tartalom, majd ezután pedig valamiféle transzformáció következik, amelyben a (Teremtő) Tudat és az (teremtett) Anyag együttesen fordul/fejlődik (?) valamilyen irányba. Tehát nem az történik, mint az Aranykorban, ahol elvileg eléggé "anyagiatlan", zavartalan élet folyhatott, hanem valamiféle fejlődés, ugyanis a Tudat nem akarhatja megsemmisíteni az Anyagot. A Tudat hozta létre (!), miért akarná elpusztítani (?), inkább kezdeni akar vele valamit. Sőt ha jól sejtem, ebben a folyamatban már igencsak benne vagyunk nyakig, hiszen nincsenek konkrét falak/határok, hanem folyamatosan mozgásban van az Egész. Elég nehéz ezeket megfogalmazni, de talán olyasmi ez, mint amikor az ember (a lélek/tudat) tökéletes önuralommal rendelkezik saját elméje, teste felett, azaz nem azok "uralma" alatt sínylődve, hanem tökéletesen használva azok képességeit fejlődik, az Univerzum útmutatásai alapján - azzal összekapcsolva - valamerre. Csak kérdés merre van ez a vala? Hogyha elengedem a fantáziám, akkor szinte bármit el tudok képzelni, és említettem már korábban, hogy az, ami a mi fejünkben gondolatként megjelenik, az már létezik, mivel nem tudunk a Rendszeren kívül gondolkodni! És itt Rendszer alatt a legnagyobbat értem, nem a Földi programozásunkat. A kérdés csupán az mikor és hogyan tudjuk manifesztálni, létrehozni a most még csak gondolatban lévő potenciált, képességeket. Mi (Én) vagyunk a Képzelő, aki a Képzelet segítségével létrehozza a Képzetet. Ez a Képesség fog várhatóan fejlődni mostantól. ElKÉPesztő új utak nyílnak!
S hogy mik történhetnek? Szerintem bármi. Most talán ne menjünk bele a bulvárlapok által hangoztatott indigó, kristály-, és gyémántgyerekek kérdéskörébe, bár én a saját gyerekeimen látom, hogy már egy generáció alatt is mennyire más tudatszinten vannak, mint mi voltunk, s a szüleink, nagyszüleink meg már végképp érthetetlenül és csodálkozva nézik a nemrég született kicsik dolgait. Egyszerűen ezen képességek megértéséhez nem igazán van genetikailag kódolt "ösztönös" tudás, vagy generációs, átörökített tapasztalat, mivel új (!) elem a rendszerben. Ilyen még nem volt. A Tudat (Isten/Forrás) hozta létre, és nagyon kíváncsian várom mihez kezd vele. Az biztos, hogy ha még nagyon materialista szemlélettel is vizsgáljuk a kérdést, akkor is világos, hogy az agy csupán néhány százalékát használja az átlagember, azon belül is többnyire a bal (racionális) agyféltekét, s akkor micsoda rejtett tartalékok lehetnek a többi, eddig nem használt területen, mint például a jobb agyfélteke intuíciós, "megérzéses" képességei, melyek a tapasztalatok alapján nem egy elhanyagolható faktort alkotnak. És akkor tényleg szálljunk el egy kicsit. Szerintem minden eddig problémának tűnő dolgunk hamarosan egyszerűvé és megoldhatóvá válik, feltéve ha magasról szarunk a Programozóinkra, a Föld jelenlegi uraira, akik maximálisan érdekeltek a kontroll-rendszer fenntartásában. Energetika, gyógyítás, táplálkozás, társadalmi élet, kommunikáció, közösségek stb. - szinte nem kell mást tennünk velük, mint a beültetett programok tökéletes ellentétét. Valószínűleg az űrutazás is egy pofonegyszerű dolog, csak meg kell hozzá érni tudatilag. Amikor még nem tudtál kiskorodban biciklizni, olyan elérhetetlenül nehéznek tűnt, nemigaz? Aztán nem telt el pár év, és már a kormány fogása nélkül is ment a manőverezés, pusztán az egyensúlyérzék javulása miatt! Valószínűleg az élet minden területén meg fognak jelenni olyan új és most még hatalmasnak tűnő változatok, melyek érzékenyen fogják érinteni azokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani vele.
Szerintem ilyen lesz az elektromosság, mint a jelenlegi bestof energia erőforrás/szállító/tároló "eszközünk" eltűnése. Jelenleg az elektromosság a jolly-joker az energetikai piacon, de szerintem megvannak számlálva a napjai. Senki nem látott még elektront, bonyolult az átalakítása, nehézkes a tárolása, rengeteg erőforrás elégetése kell az előállításához, és sok egyéb rossz tulajdonsága miatt válik egyre elavultabbá. A napenergiát is próbáljuk mindenáron elektromos energiává átalakítani, holott szerintem ez nem egy kifizetődő vállalkozás, pont az említett tárolási nehézségek miatt: vehetsz akármennyi akkumulátort, előbb utóbb azok is elromlanak, ráadásul baromira környezetszennyezőek, ha viszont a villamos hálózatra töltöd fel közvetlenül, akkor meg az lesz előbb utóbb túltöltve, stb. de mint ahogy említettem az ilyen problémák mostantól várhatóan egycsapásra megoldódnak. Ötletként kapásból felmerül, hogy miért kellene nekünk a napenergiát mindenáron elektromos energiává alakítani és abban tárolni? Miért nem tároljuk hőben, mozgásban, vagy anyagban, vagy ezek kombinációjában? Pl. képzeljünk el egy olyan víztornyot, amelyben nappal napenergiával működő szívattyúk segítségével felszívattyúzzuk a vizet több tíz méter magasba, majd este - amikor már nem jutunk napenergiához - a gravitáció segítségével visszaengedjük a vizet, mellyel turbinákat hajtunk meg, így nyerünk energiát. Persze itt is szükség van elektromos energiára, pl. a szívattyúkhoz, de nem ez a főszereplő, hanem a Nap, a víz és a gravitáció. Egy ilyen rendszer nem tud elromolni, legfeljebb a szívattyút kell néhány évente cserélni. Vagy miért nem tároljuk óriási vizes hőtárolókban a napenergiát? Hőszigetelést még mindig könnyebb előállítani, mint aksikat. Jó, tudom ez még nem egy nagy varázslás, de ez is csak egy példa a problémák újszerű gondolkodással történő megoldására. Nem kell hozzá más, mint gondolkodás, és a természet erőinek tudatos használata. Miért kell elégetni egy rakás anyagot ahhoz, hogy felemeljünk egy rakétát?? Én nem hinném, hogy az UFO-k fosszilis erőforrásokat égetnek el, vagy elektromosságot használnának, legfeljebb kisegítő, kiegészítő alegységek vezérléséhez, de szerintem egy magára valamit is adó földönkívüli - a Galaktika működési elvével analóg módon - alapvetően a spirálban rejlő törvényeket, és a mozgásra épülő mechanikus erőket használja, mint pl. gravitáció, mágnesesség, magerők. Navarre írásának végén szerepel egy kiskocsi makett ötlete, amin lehet kísérletezni ilyesmikkel, és ezeket a törvényszerűségeket alátámasztva érdemes megnézni ezt a szemléltető kísérletet is:
Eric Laithwaite - gyroscopic gravity modification
A kísérlet lényege az, hogy megfelelően kombinált mozgásokkal még egy nehéz tárgyat is könnyedén a gravitáció ellen lehet dolgoztatni, csak ismerni kell ennek a fizikáját. Látható, hogy a végpontján felpörgetett "súlyzó", a tengelyét spirál (csavart) mozgásra fogva könnyen felemelhetővé válik. Ha hiszünk az UFO-kban, ha nem, ha földi eredetűek, ha nem, attól még kivétel nélkül mindegyik észlelésben azonosítatlan forgórepülő tárgyat lehet látni. Ez nem lehet véletlen. Ez egyszerű tudatváltással elérhető ismeret, amitől szerintem nem vagyunk messze.Varázslás? Nem, a természet mélyebb ismerete. Ahogy Bastian is szokta emlegetni, nincs olyan, hogy "természetfeletti", minden ami VAN, az a Természet része, ebből kifolyólag - ahogy fent is szó volt róla - minden ami a fejünkből kipattan, az csupán felfedezése annak, ami már VAN. Nincs ebben semmi okkultizmus, vagy feketemágia, ez egyszerűen tudásszint kérdése (nem feltétlen technikai értelemben, bár az is része a rendszernek). Biblia-hívőknek gyorsan leszögezem, hogy a varázslást, azaz a gondolkodást IS ISten találta fel, így nem bűn használni. :) Simán el tudok képzelni mostantól repülni képes embereket is, hiszen a levitációhoz, lebegéshez nem kell más, mint egy csipetnyi varázs, egy kanálnyi erő, ezzel tudatosan becsapni a fizikai testi megnyílvánulásunkat meg a gravitációt. :)
A GALAXIS Útikalauz Stopposoknak a következőket írja a repülésről:
"A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább a fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot - javasolja -, és próbálgasd. Az első rész könnyű Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül. Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz.
Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el. Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.
Ha mégis szerencséd van, és figyelmedet a döntő pillanatban sikeresen elvonja valami egy pillanatra, mondjuk egy pár pompás comb (csáp, álláb; fajtától, illetve egyéni hajlamtól függően) vagy egy, a környéken robbanó bomba, vagy ha hirtelen kiszúrsz egy közeli gallyon mászó szörnyen ritka bogárfajt, akkor nagy meglepetésedre nem csapódsz a földre, hanem ott maradsz néhány hüvelykkel fölötte lebegve, elég idétlen külsőt öltve. Ez a pillanat óriási és pontos koncentrációt igényel. Próbálj fel-le mozogni: fel-le, fel-le, fel-le. Felejts el minden súlyodra vonatkozó adatot, és lebbenj feljebb. Senkire ne figyelj, aki beszél hozzád, mert semmi hasznavehetőt nem mondhat. Leginkább a következő szavak szoktak elhangzani: "Te jó Isten, ez lehetetlen!" Életbevágóan fontos, hogy ne hidd el egyetlen szavukat sem, máskülönben igazuk lesz. Emelkedj egyre feljebb. Próbálkozz meg egy-két bukórepüléssel, először óvatosan, majd egyenletesen lélegezve repülj el a fák fölött.
SENKINEK SE INTEGESS! Ha már egy párszor ezt végigcsináltad, a pillanatnyi figyelemkihagyást egyre könnyebben sikerül majd megvalósítani. Aztán megtanulhatod, hogyan változtass irányt, sebességet, hogyan manőverezz, és az egész lényege annyi mindössze, hogy sose gondolj túl erősen arra, mit akarsz csinálni, csak hagyd, hogy minden magától történjen. Azt is megtanulod majd, hogy érj pontosan földet, mert az első próbálkozásnál még elég szerencsétlenül fog sikerülni. Csatlakozhatsz magán-repülőklubokhoz is, ahol segítenek elsajátítani a pillanatnyi figyelemkihagyást. Fura külsejű (vagy véleményű egyéneket fizetnek azért, hogy a döntő pillanatban a bokrok mögül elébed ugorjanak és megmutassák magukat és/vagy kifejtsék véleményüket. Kevés valódi stoppos engedheti meg magának, hogy belépjen; de néhányuknak a klub még ideiglenes munkára is lehetőséget nyújt."
S ugye felfigyeltünk rá, hogy az aki azt mondja: "Te jó Isten, ez lehetetlen!" az az egyik programozó, vagy a program tudatlan végrehajtója? Hányszor van, hogy egymást húzzuk vissza az üstbe?! Aki még nem látta volna, annak ajánlom a következő sorozatot, ez itt a
négy részes előadás befejező része, (szerintem elegendő ezt megnézni,
mert az első három rész arról szólt, hogy benne vagyunk a kakiban, ez
pedig arról, hogyan lépjünk ki belőle). Köszönet a PPP csapatnak a fordításért.
David Icke: Ébred már az oroszlán (4. rész) Igazság Rezgések
Szóval bár az ítélet napja elmaradt, de azért ne keseredjünk el. Magasról kell tenni a programozóinkra, akik egyre durvább eszközökkel próbálják majd fenntartani a rendszerüket - sikertelenül. Általános szinten még nem érzékelhető változás történt és történik, és én komolyan bízom abban, hogy egy új korszak hajnalára ébredtünk. Ha jól emlékszem Avatara említette egyszer, hogy az új korszak (új életszemlélet) szempontjából ne várjunk egyből szikrázó napsütést - most még csak ott tartunk, ahol az éjszaka éppen véget ér, még sötét van ugyan, de már elkezdődött a hajnalodás, amit egyelőre még nem látványosan, hanem csak valami változás előjeleként, halvány kékes-zöldes derengésként látunk a horizonton. Ma még csak egy halvány, vékony csík jelent meg Ég és Föld között. Egy hasadék. Bizonyos szempontból ez is egyfajta világvége. Ez a rossz álom vége, és ez az ébredés kezdete. Hajnalhasadás. Amikor a varázslás elkezdődött...
