(olvasómtól...)
(tendencia, folyamat, igaz Dr. Cocteau? hová is vezet ez?)
"Ma már nem nyílik tágra a szemünk a
meglepetéstől, ha a tartózkodási helyünktől függően kapunk ajánlatokat
mobilunkra, de attól sem ver gyorsabban a szívünk, ha a Facebookon olyan
témában találkozunk hirdetésekkel, amilyen oldalakat azt megelőzően
nézegettünk, és akkor sem ver ki bennünket a víz, ha olyan hirdetések
jönnek velünk szembe különböző weboldalakon, amely termékre korábban
rágugliztunk. Biometriával foglalkozó szakértők szerint viszont pont
ilyen jelek elemzésével hamarosan azt is tudni fogja a hirdető, hogy mikor vagyunk mentálisan a legoptimálisabb állapotban az ajánlat befogadásához.
A viselhető technológiáké a jövő.
Sokan már most is orwelli világot
vizionálnak, mert a Google vagy a Facebook folyamatosan figyeli, mire
kattintunk, mire keresünk, milyen oldalakat nézünk, és annak megfelelő
hirdetéseket tol az arcunkba. Az ő legrosszabb rémálmuk következhet be,
ha valóra vállnak Cavan Canavan (egy mozgáskövetési technológiákkal
foglalkozó cég, a FocusMotion társalapítója) jóslatai.
Az okosórák kezdenek egyre inkább elterjedni, különböző vezeték nélküli
technológiákkal okostelefonhoz csatlakoztatott fitnesskarkötők váltak
egyre inkább mindennapos viseletté. Ha akarjuk, életjeleink figyelésével
okostelefonunk megmondja egészségesen aludtunk-e.
A szakértők a viselhető technológiák
robbanásszerű fejlődésével számolnak már a jövő évben is, ami az
eszközökbe épített biometrikus érzékelők további elterjedését is
segíteni fogja. Ezekhez az érzékelő rendszerekhez azonban azok
fejlesztői és gyártói ma még nem engednek hozzáférést harmadik félnek.
Pedig ha kinyitnák azokat alkalmazásfejlesztők, webfejlesztők felé,
óriási lehetőségek nyílnának meg a hirdetések testreszabhatósága előtt,
megteremtve ezzel a biometrikus marketinget.
A különböző eszközökbe épített biometrikus
érzékelők egyelőre csak az edzésterveinkhez szolgáltatnak adatokat, vagy
az egészségi állapotunkról adnak információkat azzal, hogy figyelik a
szívverésünket, véroxigén szintünket, vércukorszintünket,
testhőmérsékletünket és még ki tudja, mit, pedig ezekből a jelekből
mentális állapotunkra, egy-egy ingerre adott érzelmi reakciónkra is
lehet következtetni, mintha egy hazugságvizsgáló gépre lennénk
kapcsolva. A GPS-nek, az újlenyomat azonosításnak és az
internethasználatunk elemzésének köszönhetően a hirdetők ma már pontosan
tudják, hogy ki, mit, mikor és hol néz, kattint, olvas, használ, de nem
sokára azt is tudják, hogy közben mit érzünk, mire gondolunk.
Fókuszcsopot helyett stressz-szint-mérés
Képzeljük csak el, micsoda eszköz kerülne
mondjuk a Netflix kezébe, ha az érzékelők segítségével rögtön tudná,
tetszik-e nekünk a film, amit éppen nézünk. Vagy a Bónusz Brigád azonnal
láthatná, melyik kuponajánlata tetszett a legjobban vagy pont
ellenkezőleg, melyiket utáltuk a legjobban. Ennél persze
szofisztikáltabb módon is használhatja a hirdető a biometriai
adatainkat. Például egy wellness szálloda akkor tesz nekünk egy
ellenállhatatlan ajánlatot, amikor életjeleink alapján úgy tűnik, túl
stresszesek vagyunk vagy egyszerűen csak elfáradtunk a munkában. Esetleg
csak az ajánlat melletti érvelést alakítják mentális állapotunknak
megfelelően.
De a kutatók munkája is egyszerűbb lehet.
Könnyebben juthatnak kutatási eredményekhez mondjuk egy reklám
tetszéséről, mintha órákig tartó és kétséges megbízhatóságú
fókuszcsoportos technikával próbálnák kicsalogatni a hirdetők
megregulázásának lehetőségétől megrészegült résztvevőktől. Sőt egy új
mozifilm tesztvetítés is eredményesebb lehet ezeknek a technológiáknak a
használatával.
A tinderezés is más lesz.
Persze az alkalmazásfejlesztők
fantáziájában is bízhatunk. Biztosak lehetünk abban, hogy nagyon gyorsan
rengeteg különböző hasznos, vagy haszontalan, de vicces applikáció fog
megjelenni, amelyek működése az érzelmi állapotunkról szerzett
információkon alapszik. Eljöhet például az a pillanat, amikor egy
randiappban, mint egy továbbfejlesztett Tinderben az ellenkező nemű
felhasználó fotójának megjelenésekor tapasztalt érzelmi reakciótól függ,
lesz-e belőle szex
románc. Ugyanakkor bármilyen alkalmazás nélkül is izgalmas lehetőségek
nyílhatnak meg a biometrikus adatok civil felhasználásával. Gondoljunk
csak egy randira, ahol a felek előzetesen megegyeznek abban, hogy utána
megmutatják egymásnak a találka alatti érzelmi reakcióikra vonatkozó
adatokat.
Ha tovább megyünk a víziógyártásban, azt
sem tarthatjuk futurisztikus képzelgésnek, hogy cégek kifejezetten azért
jönnek létre, hogy megvédjenek minket a rosszkor érkező ajánlatoktól.
Amikor éppen agylöbböt kapunk a főnökünk újabb okosságától, nyilván a
hátunk közepére kívánjuk az aktuális csodaszóval aposztrofált, szirupos
amerikai családdal dúsított mosószerreklámot, de esetleg örömmel vennénk
egy ránk szabott álláshirdetést.
Akár a facebookos like értelme is
elveszhet, hiszen egy-egy poszt kapcsán annál sokkal bonyolultabb és nem
utolsó sorban őszintébb érzelmi reakciók válhatnak publikussá, de ilyen
módon a blogok írói is kaphatnak a legádázabb trollok „tollából”
született cikizést megszégyenítő kegyetlen kritikákat."