Játszótársak

Tündérkirálynő született...

Lazuljunk: Hiperkarma - Délibáb

Egy teljes körű beavatás van ebben a számban (is):



Hiperkarma - Délibáb

előre szóltak az életemből
magad maradsz mikor minden eldől
ami lépted van az a sötétbe szárad
a szívnek a helye sehol csak árnyak

én maradtam ébren az álmaimban
hiszen előre szóltak hogy minden ott van
ahol éppen felüti a fejét az éjjel
az égen ki az aki maradna ébren?

ha reátelepszik az ég a tájra
megint esőt ígértek a délibábra
sok a felhő a zöme vonulni készül
a nyárból meg ami maradna végül
az eléldegél míg

az évek jönnek utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságot

sokat feladtam az életemből
miatta ég el itt mindenestől
aki voltam a pultnál veled beszélget
és úgy áll ott mint aki viharba tévedt

robotpilóta ha mélybe révül
repülni készül a gépe nélkül
aztán felszáll nézd pedig zuhannia kéne
de még gyorsít is kicsit hogy leráz de mégse

és fütyülve fújtat a szél a szárnyakon
én elégve gondtalan éjszakáimon
a vártnál mindig kicsit előbbre voltam
ahol megörültek nekem oda virágot szórtam
és megmondtam mindig ha előre szóltam

az évek végül utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságot

ő meglát fentről idetáncol
kipirultan a boldogságtól
az éjszaka meghalt de ugye érted?
elígértek a boldog végnek

ha magad maradsz mikor minden eldől
én feléd kiáltok az életemből
hé egy árnyék ül az egész világon
a szívnek a helyét sehol se látom

én elébe vágok az új időknek
a falon bevárom az érkezőket
akik a vártnál megint kicsit előbb kihoztak
a bajból amit persze nem ők okoztak

virágot szórtak a síri csendbe
aki vígasztalódna ne jöjjön erre
tudom ismersz hiszen sosem beszéltünk
bár valamennyit este azért beszélni véltünk

de nem este volt csak a fények égtek
és a vadak bedőltek a tévedésnek
ha a kocsmák szaga-zaja bevonzza őket
te hagyd meg így nekik a bolond időket

mert a legtöbb helyen csak ez a délibáb van
meg a találgatás megy az éjszakában
hol a szívnek a helye? sehol csak árnyak
a sarkon túl igazi színészek állnak

és megint pengeti a lant a bárdot
megénekelni ezt a délibábot
de a kértnél ma egy kicsit előbb sötét lesz
te készülj fel ezek az utolsó részek
az álló idők ma indulni készek

az évek végül utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságod

ő meglát egyből odatáncol
kipirultan a boldogságtól
és arcon csókol csak egyet-egyet
egy ölelés még és aztán enged

a szárnyak a hátán mind vele szállnak
utat adnak a boldogságnak
az évek látod csak utolértek
elígértek a boldog végnek

***

Nyílván így kerek az egész, de azért néhány kiemelés, önkényesen (akinek van füle...):

"magad maradsz mikor minden eldől"

"én maradtam ébren az álmaimban
hiszen előre szóltak hogy minden ott van"

"sok a felhő a zöme vonulni készül"

 "sokat feladtam az életemből
miatta ég el itt mindenestől
aki voltam..."

"repülni készül a gépe nélkül
aztán felszáll nézd pedig zuhannia kéne"

"a vártnál mindig kicsit előbbre voltam"

"ő meglát fentről idetáncol"

 "az éjszaka meghalt de ugye érted?
elígértek a boldog végnek"

"én elébe vágok az új időknek
a falon bevárom az érkezőket
akik a vártnál megint kicsit előbb kihoztak
a bajból amit persze nem ők okoztak"

"mert a legtöbb helyen csak ez a délibáb van
meg a találgatás megy az éjszakában
hol a szívnek a helye? sehol csak árnyak
a sarkon túl igazi színészek állnak"

"te készülj fel ezek az utolsó részek
az álló idők ma indulni készek"

Szeressük EGY-MÁS-t gyerekek

Nagy az Isten állatkertje (csak alacsony a kerítés)...

Valaki nagyon ráért, és összefotózgatott egymásra nagyon hasonlító de különböző állatokat. Ebből is látszik, hogy nincs is nagy különbség közöttünk, s akár békésen is elférhet egymás mellett növényevő és ragadozó - ahogy az meg lett ígérve a legelején. Felesleges egy-más-t cseszegetni.

Forrás és a többi kép:
http://www.boredpanda.com/cute-matching-pets-warren-photographic/

Lazuljunk: A színfalak mögött

Nos, hölgyek és urak, az ábra jót mutat

Az ember lelke felvidul és jó a hangulat

És zajlik már a show, és tisztán látható

Hogy erre jön, vagy arra megy a közös hajó

A szereplőknek fent és lent is van szava

Mert ez itt már a földreszállt demokrácia

Ez ősi szerkezet és működik veled

És kórustagnak lenni itt a nagy, a főszerep

De szól, már szól, szól a zene

Szól, már szól, ha nem nyúlnak bele

A színfalak mögött

A színfalak mögött még vannak színfalak

De azok már a színfalaktól alig látszanak

És ott is van egy show, egy másik színdarab

Ott szeretnék, ha úgy játszanánk, ahogy játszanak

De szól, már szól, szól a zene

Szól, már szól, ha nem nyúlnak bele

A színfalak mögött

Szól, már szól, szól a zene

Szól, már szól, ha nem nyúlnak bele

A színfalak mögött

A színfalak mögött, a kapcsolók között

Kevergetnék lelkesen a hang- és fényerőt

És nem értik ott bent, hogy túl vagyunk ezen

A lemezük már megjelent egy régi lemezen

De szól, már szól, szól a zene

Szól, már szól, ha nem nyúlnak bele

Szól, már szól, szól a zene

Szól, már szól, ha nem nyúlnak bele

A színfalak mögött

A színfalak mögött

Az orrom eltörött

Mert belestem, hogy mi zajlik a színfalak mögött

(akinek van füle a hallásra...)

Lazuljunk: mindennek helye, ideje és rendeltetése van

A fűnek.
A kerítésnek.
A birkáknak.
A birkákat terelő kutyáknak.
A birkákat és az őket terelő kutyákat felvevő drónnak.
A birkákat és az őket terelő kutyákat felvevő drónt irányító és videóját megosztó embernek.
A birkákat és az őket terelő kutyákat felvevő drónt irányító ember csodálatos felvételén elmélázó nézőnek is. 
Is.

Lazuljunk: hogyan jött létre a Naprendszer

Motkány a zűrben

Lazuljunk - Ki vagyok én?

Ki vagyok én.. én meg nem mondhatom.

Látod évszakaim: napról-napra változom.

Költő. Pap. Orvgyilkos. Tolvaj.

Varázslatom felülirja hitetlenségem.

Ki vagyok én.. 

Én csak egy rakás hazugság vagyok,

Kártyavár vagyok,

A bárd története vagyok,

A bolond tréfája vagyok.

Ragyogó ékkő.

Cukormázas Kastély vagyok az égben.

De ez a kis én csak egy angyal álmodozása,

Szivárvány árnyéka,

Csak a mindentlátó Szem sejtelmes pillantásának villanása..

Romboljátok le hazug bálványaitokat,

És engedjétek az igazságotokat szabadon.

Hagyd abba a keresést és - találj!

Hagyd abba a hallgatózást és - halld!

Hagyd abba nézést és - csak láss!

Tégy amit akarsz! És semmi mást,

Vándorolj a tömegben és énekelj!

És ne félj az "ember" és a tömeg gúnyolódásától,

Mert mikor a csapások kopogtatnak,

Akkor mi  -bolondok-  leszünk azok, akik nevetnek.

Akkor Noé és emberei voltak a szomszédság derűjének céltáblája,

Mignem az eső hullni kezdett és gátak leomlottak.

De túl későn látták az avatatlanok útjuk hibáját pórázuk végén, az ősi időkben.

Hát ne légy dühöngő és ne pánikolj, ha a rettegés óriásira fordul,

Csak ne állj meg és bambuld a hullámok megtörését..

Tégy amit akarsz! Kerül-amibe kerül!

Kövesd a szerencséd bárhová is vezet,

És szeliditsd meg daemonjaidat, hogy szolgálják igényeidet.

Őrülj meg! Vadulj meg!

Pazarold el magad! Légy bölccsé,

Ébredj a rémálmaidból

és ne vakulj el a hazugságaiktól.

Légy tevékeny, légy mélyreható,

Légy valódi és légy varázslatos.

Törekedj a magaslataidba és fogadd el a mélységeidet,

Adj  a vágyaidnak, engedd a kéj folyóit folyni.

Engedd meg, hogy az itélkezés-mentes tapasztalat legyen a legmagasabbszintű tanitód,

A Király és az ő Királynőjének titokzatos nászában.

Odaadás lesz a kéjelgés eredménye,

Megsemmisiti a személy kultuszának illúzióját.

És a magja az Almának,

Amit a Kigyó adott a Galambnak?

Azok Shakti és Síva voltak,

Szerelemben összeforrva.

A Jó és Rossz tudásának fájának gyümölcse

Szükséges gonosz volt, de édes-keserű szer.

De az Örök Élet fájának gyümölcse

A balzsam, amelytől könnyül  halandó küzdelme.

Látod: a kobra csókja öl és gyógyit,

És az egyetlen védelem a sziv- mely tiszta.

Ez a Szer, mely megnyitja a templom kapuját,

És a kulcs a Királysághoz, ahol a Szeretet a Törvény.

A Bűn szava korlátozás,

Hát add át magad szent odaadással,

Részegedj meg a mennyei fény borától,

Mely oly fényes, hogy mar és elvakitja agyad!

 

Válj meg a téves azonosulástól,

Mindenkiért, a szeretetért és a teremtés kegyelméért,

Légy tanúja minden lélekzetnek szenvtelen csodálattal,

De „itt és most”, ottani hűséges üdvözültséggel.

Tiszteld a tested, mint menyasszonyát a király,

És gondozd a vágyakozás szikráját belülről.

Engedd az értelmet és érzelmet hogy bal- és jobbod legyenek,

Nem jobban elválasztva, mint nappal van az éjjeltől.

Azután egyesitsd művészeteddel

Elméd és a Szived,

Mert ott végződik az Üresség, hol a Mindenség kezdődik.

Engedd el és hasitsd szét

Tégy egy kört, utazz el.

Menj dolgozni, menj aludni,

Élj, ragadd meg.

Hagyd el az érzékeléseid,

Ravasz-fondorlatos becsapóid.

Forgasd fel veteményeidet, bontsd le védelmeidet,

És kövesd a patak nyomát a forrásáig.

Az elme előtti időben,

Isten tudja hol.

Édennek kertjében,

Hol az Élet fája honol.

(Estas Tonne/Peter Moore)

Lazuljunk: Üzenet az emberiségnek..

Sok fölösleges szájtépés nélkül.. a szöveg értelmezése tudatszintenként változhat. Ma-holnap úgyis ez fog a csapból is folyni..

Måns Zelmerlöw - Heroes 

Lazuljunk: Szerelmes biciklisták

Bizonyára sokunknak vannak élményei a Balatoni Nyárról, ilyenek és olyanok, és a nyár közeledtével ezek az emlékek időnként előbukkannak - pláne ha 640x480 pixelben jön az ember arca elé a minta. A víz finom és állandó lötykölődésétől csobogó vízparton születtek már marhaságok és előremutató gondolatok is. A következő idézet nem biztos hogy könnyen besorolható, mégis jó.
Másik idő, másik korszellem. Mégis... valahol ugyanaz, mint ma. 

Nincs szükség nagy szavakra, most ez jött, na! :)

"Miért tőlem várod a megoldást? Mi vagyok én? Hát idefigyelj te marha. Azt hiszed én el vagyok magamtól ájulva? Három éve kitartóan rajzolgatom a teheneket, meg a lábfejeket. Gyűjtögetek. Minden zavaró dolgot kiiktattam az életemből. Szerelmet. Politikát. Szóval mindent ami egy kicsit is kiborítana... csakhogy a Nagy Műre tudjak koncentrálni. És hol ez a mű...? Nem merek nekikezdeni. És nem is tudok. Csak a szám jár, hogy mit nem kell, de hogy mit kell, ahhoz gyáva vagyok. Ez az én nagy harmóniám. Hát mit tudok én neked mondani?"

"Megváltoztál fiacskám, hiába is tagadod. Eddig csak a világgal voltál elégedetlen. Most magaddal is az kezdesz lenni. Ez már egy pozitívum, akárhogy is vesszük.

Az ego tökéletes leépülését láthatjuk ebben az alkotásban, ahogy addig-addig kapja a pofonokat az élettől, míg megszelídül. Ha nem, azzal nincs baj, akkor folytatódik tovább a pofozkodás. De amint megszelídül, rögtön tisztábban átlátja az egészet. És hogy mi a nyavalyát keresek egy ötven évvel ezelőtti filmben?? Nem tudom. Talán valami átfogót, valami egyetemeset. Jó lenne ha készült volna 200, 300, 3000 évvel ezelőtt is film! (vagy készült, csak nem tudunk róla?) Jó lenne látni miről beszélgettek másik idő másik emberei, vajon mi foglalkoztatta őket? A fennmaradt írásos emlékek csak a töredékét tudják átadni a korszellemnek, (így vagy még ígyebb lesz a miénkkel is...). Vajon hogyan szóltak egymáshoz, hogyan humorizáltak, mivel ugratták egymást, ha egyáltalán viselkedtek így? Milyen szavakat használtak gondolataik átadására? Volt-e idő, amikor erre nem is volt szükség? Ezernyi kérdés, válasz a nagy üresség...

Miközben ezt írtam (a sétálóutcán egy padon ücsörögve), jött egy "öltönyös Jézus" - mostanában ellepték e környéket ezek - és finoman megkérdezte, hogy tudnék-e segíteni a munkájában három kérdésre válaszolva. Csípőből elhajtottam. Nesze neked, leépült egó, mi? "Nem érek rá" - mondtam. Ja, egy padon ücsörögve, nyomkodva ezt a szart. Miért hazudtam neki? Mert zavart, hogy napszemüvegen keresztül szólt hozzám, és így nem volt szem-lélek-kapcsolódás? Vagy csak mert már nem az első, aki leszólít valami baromsággal? Mert az a tapasztalatom, hogy bárki aki kínálni akar valamit nekem, az elsősorban magának akar jót? Pedig lehet hogy pont a választ küldték, de én elhajtottam...

Menthetetlenül kezdek embergyűlölő lenni...

Pedig tudom hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Mindenki a másikból él, ebben nincs vita. Nincs ember aki önállóan mindent saját magának állít elő, és csak a kétkezi munkáját használja. De akkor ezek szerint megengedett a másik átbaszása is? Az átverés, mások kihasználása a rendszer része, nem? Láttad azt a Audi-t azzal a bróker gyerekkel? Tudod hány ember pénze van abban kocsiban fiacskám? Akkor ezek szerint ez ugyanúgy Isten eszköztára mint minden más, nem? Hiszen ha egymásra vagyunk utalva, egymásból élünk, akkor minden eszköz megengedett nem? Vagy ha nem a rendszer része, akkor mikor vált azzá? És miért? Miért utálom ezt? Miért kezdtem el megbocsájthatatlanul megutálni az embereket és ezt az egész társadalmi berendezkedést??

Pár nappal ezelőtt ugyanott ültem, a zsúfolt sétálóutcán egy padon, ebéd után emésztgettem, és eltelt vagy negyed óra mire rájöttem, hogy emberre még csak nem is néztem. Nem érdekeltek. Pedig jó sokan elmehettek mellettem, rémlenek valamilyen lábmozgások... E helyett a pad előtti performanszot figyeltem, amit a galambok adtak elő. Az egyik lánygalambot (hogyan mondják eztetet?) kerülgette egy fiú. Tavasz van, beindultak a párzási algoritmusok. Jól felfújta magát, szépen huhogott, ám a lánynak mégsem kellett. Illetve kellett, de csak kellette magát. Hát micsináljunk? Ez is az algoritmusuk része. Le kell játszaniuk ezt a performanszot. Egyszer csak jött egy másik ifjú titán is, no onnantól már ketten adták elő a szépet a hölgynek, ám annak ez se tetszett jobban. Elfordult, arrébb tipegett, felcsípett egy gilisztát, de kiderült csak gally volt, megint arrébb lépett, másfelé tekingetett, tudomást sem véve a mögötte sertepertélő széltolókról. Egy idő után megunták a srácok, elkezdek ők is csipegetni a kavicsok között, gőzöm sincs mit, de olyan hozzáértéssel, hogy csak lestem. Aztán jött még egy csaj. Neki is bepróbálkoztak, az is húzódozott, az anyjaszentségit! Hát hogy lesznek így kisgalambok kisanyám?! - gondoltam. Minek kéreted magad, a vége úgy is ugyanaz, mint minden évben! Tudom, tudom, a programod része... És ekkor jött a feketeleves: megérkezett egy fiatalabb srác, és ahelyett, hogy a lányoknak tette volna az arcot, az egyik hímhez ment oda dörgölőzni... Hát mi folyik itt - kérdeztem - már nálatok is eluralkodott a deviancia? Aztán arra gondoltam, biztos csak testvérek... az öcsi odabújt a bátyjához, hát miért baj ez? Szóval így elvoltam vagy negyed órát, mire felocsúdtam, hogy a körülöttünk zsibongó emberekre rá se pillantottam, a galambok mintája teljesen lekötött... 

Visszafordíthatatlanul kezdek mizantróp lenni.

Már az is zavar, amikor a szomszédok a gyereknapot szervezik, hogy hová, kikkel üljünk ki egy asztalhoz... Nem akarok... Miért zavar? Mi az istenről (!) tudnék beszélgetni? Politikáról? Csak összevesznénk. Csajokról? A gyerekek előtt? :) Kajákról? Azt enni kell, nem beszélni róla. Sportról, kocsikról? Egyik sem érdekel. Világnézetről? Nem értenék... Nem vagyok már odavaló, hát baj ez? Csak én érzem magam különbnek, vagy tényleg így van?

Végérvényesen kezdek emberkerülő lenni.

Ma az ebédnél bejött a terembe egy fekete csaj, rögtön fennakadt rajta a szemem. Csinos kis teremtés volt, az már biztos... néztem a válla finom vonalait, arányos testét, tenyérnyi melleit, szép fekete göndör haját, gyönyörű mélyen ülő szemeit... hanem aztán leült elém a másik asztalhoz, és megcsapott az a bűz. A fürdetlenség félreismerhetetlen szaga... És biztos hogy belőle jött, mert előtte sokáig nem volt mozgás a teremben, csakis ő, az új érkező lehetett a szag forrása. Elment az étvágyam! Legszívesebben odamentem volna hozzá megkérni, hogy ugyan fürödjön már meg! Erre megszólalt "egy kérdező" a fejemben, hogy "és ha nem teheti meg, amit te igen, hogy minden nap fürödhetsz? És ha náluk ez a szokás, ez a kultúrájuk része? Hát hogyan akarhatod te régi korok embereit megismerni, ha még a szagukat sem bírod elviselni? Szerinted a régi korok emberei mindennap fürödtek, és ennyire túltolták saját testük "higiéniás" mérgezését?" Ledöbbentem. Ezek a kérdések sebészi pontosságúan belém martak, és elszégyelltem magam. Hát hol jövök én hozzá hogy bíráljam a másikat, csak mert nem olyan mint én? Csak mert valamiféle mostani társadalmi elvárásnak nem felel meg? Ekkora ökörséget...

Valami végérvényesen megváltozott bennem...

   

"Megváltoztál fiacskám, hiába is tagadod. Eddig csak a világgal voltál elégedetlen. Most magaddal is az kezdesz lenni. Ez már egy pozitívum, akárhogy is vesszük.  "

Na de nem számít, jön a nyár, lehet letekerni a Balcsira bicsajjal... ööö akarom mondani bicajjal, sátorral, vágyakkal. 

Haverok, buli, fanta. 

Hát nem egy fasza minta? 

Kell ennél több? Mint a galamboknál...

(új algoritmust kérek, ez az enyim bedöglött)

Ákos szájbarágó - IV.rész: Karcolatok

Többször elemeztem már zseniális kortárs költőnk, zeneszerzőnk Ákos dalszövegeit, annak ellenére hogy jómagam is belátom; minden mű értelmezése csak valami sajátos, szubjektív képzelgés lehet, azt találgatva vajon nekem mit üzen az adott alkotás - mit sem sejtve, hogy a szerzőnek vajon ugyanezt jelentette-e... Ettől függetlenül talán érdemes foglalkozni vele, legalábbis én szeretném megosztani - leginkább magam kedvéért leírni - hogy mit vélek benne Ákos dalaiban, mert sokat tanultam belőlük, mióta (szerintem) megértem rájuk. Biztos nem mindenki ért majd egyet-e sorokkal, hisz mindenkinek mást jelenthet egy adott mondat, de ettől szép.  No de ugorjunk is neki Ákos munkásságának, kezdem a "Karcolatok" c. lemezzel. Nem minden dalt elemzek ki, és a szövegekből is öncélúan kiragadok csupán, nem minden sor kerül ide. 

Lazuljunk: Szatmári Juli - Hadd legyek

(gyönyörű szöveg-dallam, lélekkel teli, libabőr)

(videó 10. percétől)


Itt is, több is: https://soundcloud.com/szatmarijuli/hadd-legyek

Szatmári Juli: Hadd legyek

Repülök a város fölött
Minden perc egy év
Céltalan sereg ez a hangyatömeg
Ahogy rohan, fel se néz
Csak egy gondolat, ami elszalad
Mire közelebb jönnél

Hadd legyek csend
Hadd legyek én
Az az egy, aki a földön tart
Hadd legyek féktelen, mint a fény
Aki egy veled, egy veled

Hogyha elhiszed, mi végtelenek leszünk
És a hangok újra körbezárnak
Egyből lettünk, eggyé válunk
Hogyha elhiszed
Végtelenek leszünk

Hadd legyek csend
Hadd legyek én
Az az egy, aki a földön tart
Hadd legyek féktelen, mint a fény
Aki egy veled

Csak egy hang, csak egy szín
Látod mégis itt maradtam
A pillanatban
Hadd legyek a szellemed, aki elkísér

Hadd legyek csend
Hadd legyek én az az egy
Hadd legyek féktelen, mint a fény

Hadd legyek csend
Hadd legyek én
Az az egy, aki a földön tart
Hadd legyek féktelen, mint a fény
Aki egy veled, egy veled

Lazuljunk: Rákenróll szelebréjsön (not for the masses)

Zplus szómagyaritó:
- rákenróll (rock'n'roll): (kocka)kő és gurul
- szelebréjsön (celebration): mi(t)se mondás
- not for the masses: nem a tömegeknek (mert a tömegeknek már volt -és azt se értették jobban)

"Hallásos" élményem volt. "Nézz szét belül"- szólt az üzenet. Olyan pillanatban és úgy talált meg, ahogy és amikor épp kellett. És azután a többi is- a sorrend szinte mindegy is (de igy tudtam "egésszé" összerakni magamban)

Írásaim mindig az aktuális testi-lelki-szellemi állapotomban érvényesek, idő múltán már -a nézőpont változásával- a "tények" is változhatnak.. mert itt csak a változás az állandó.. amit leírok, azt főleg magamra tekintem érvényesnek- akinek nem inge, ne tegye gatyába- Ti pedig úgy segitetek, hogy nem is tudtok róla :P 

18+!

Vigyázat!
Szókimondó szövegek!
(csak saját felelősségre)

Lazuljunk : Igazán

Próbáljunk meg elvonatkoztatni az előitéleteinktől (ha vannak- mert ezt a dalt is "visszakézből" kaptam), az előadó személyétől (Ákos), a fekete-fehér technikától (hang-súlyos), vagy a tizennégy számtól- amelyik előfordul a videóban (lásd kommentek, ha valakinek van még kedve olvasgatni..), azon se kellene felakadni már. Ami érdekelne mégis, ki mit gondol..? Kezdetnek ajánlom a szöveget..

Igazán

A tükör összeroppan
Így még homályosabban
Lát, ki látni vél
De többet remél
Bárkinél

A szemnek láthatatlan
De száz meg száz alakban
Érzékelhető
Az eltűnő időben is
Ott van ő

Én nem kérek mást
Csak elég időt
Igazán
Érteni, keresni őt
Aki félt és remél
És meghív, hogy láss
Igazán
Csak időt
Én nem kérek mást

Ha álom csak az élet
Egyszer mindenki felébred
Egy tiszta hajnalon
Várja borzalom
Vagy irgalom

Én nem kérek mást
Csak elég időt
Igazán
Érteni, követni őt
Aki félt és remél
És meghív, hogy láss
Igazán
Csak időt
Én nem kérek mást

A véges nézi a végtelent
Találgatja, hogy mit jelent
De Káoszból rend
Gyilkosból szent
Nem lesz, csak akkor
Ha ő
Benned is megjelent

Én nem kérek mást
Csak elég időt
Igazán
Érteni, szeretni őt
Aki félt és remél
És meghív, hogy láss
Igazán
Csak időt
Én nem kérek mást.

Lazuljunk: Szénhülyék?

Elle Man: Balázs hogy került a zenekarba? Előtte modell volt, ti pedig mégiscsak egy underground zenekar.

Titusz (ex-Belga "zenei felelős"): Kelo, a dobosunk és Újvári Peti küldték el hozzám Balázst. Beállított egy fess srác, mondta, modell volt, de nekem egyáltalán nem jött ez le róla. Mondtam, menjünk be a stúdióba. Elkezdett ilyen szomorkásan énekelni, mint a Tanita Tikaram, és ez megtetszett. De ne úgy képzeld, hogy kigombolt ingben, szoláriumbarnán jelent meg, ő nem ilyen fickó.

Elle Man: Balázs, mikor fedezted fel magadban, hogy tudsz szöveget írni, énekelni, zenében gondolkodni?

Fehér Balázs: Miután találkoztam Titusszal és rákényszerített…

egy kis olvasnivaló..

Merthogy nem mindig Fehér Balázs énekelt (és már akkor is angolul).. a hozzászólások mindent elmondanak.

És akkor -ahogy igértem, egy dal és a magyaritása..

Lazuljunk: Mantra Porno

Most fedeztem fel ezt a kiváló zenekart. Eklektikus, mindent bármivel együtt felmutató zenei világuk akár lehetne muzsikus lefordítása a meseszoba blog szellemiségének. :)
Ismét bebizonyosodott, hogy a Zene ősét, a Magyar Népzenét bármilyen köntösben lehet "tálalni", akkor is kicseszett jó! 

Énekesnőjük itt épp magasra szállt:




Teljes munkásságuk letölthető:

http://www.mantraporno.hu/index

(kifejezetten ajánlom a Cukormáz és a Kérek lakást c. lemezüket.)

(e felé megy a zenei világ (mármint nem a harácsoló kiadói, hanem a szerzői-művészi része): felismerte hogy amit "én" kitaláltam, az a "tiéd" is, nem akarom pénzért árulni neked, töltsd le baszki... de hogy ne kopjon fel az állam, gyere el a koncertre légyszi...)

Kapcsolható:
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/az-os-zene.html

Lazuljunk: Ray Kelly atya elviszi a show-t

Lehet így is... :)



Lúdbőr...

Mer érted?
A papoknak "hivatalból" tudniuk kell énekelni, de ez nem jelenti azt, hogy tudnak is (tisztelet a kivételnek), és persze lehangolóan énekelni sem kötelező, bár ez a gyakorlat (nálunk) .

"Ez" az ír pap(a) viszont mindent visz, elképesztő hangja van. Állítólag már CD-ket is adott ki. Egy templomban amúgy is általában jó az akusztika, hátha még valaki ki is tudja ereszteni a hangját úgy "istenigazából" - csak hogy maradjunk "házon belül" a szakkifejezésekkel! :)

Lazuljunk: Changes

Tényleg felvirradt az Aranykor hajnala?
Ha az új generációk már csak így hajlandóak egymással harcolni, akkor szerintem minden a legnagyobb rendben van.  :)

Faul & Wad Ad vs. Pnau - Changes

Baby, I don't know

Just why I love you so

Maybe it's just the way

That God made me this day

(Szerelmem, nem is tudom

Miért szeretlek annyira

Talán csak erre az útra

Terelt engem az Isten ma)

Lazuljunk: Balkan Fanatik Feljött a nap

Akárhogy is alakult a "Választás", azért még feljött a Nap. (tán)

((ha csak el nem lopják azt is a fiatal demokraták - mondván: a narancs szín már foglalt! :))

Lazuljunk: Lekapcsolom a villanyt a fejemben

Még ki sem hűlt az előző lazulás, én meg már megint lazulok. :)
Most- a változatosság gyönyörködtet- egy MAGyar nyelvű dallal.
Tegnap (3.18-700 éve a 23.-utolsó-mester "átlényegülésétől") megjelent egy videó arckönyvön előttem (köszönet érte Mai Magócnak + a sok VHK-ért)

Nagyon belémtalált a dal. Az alaphang, a hangszerelés.. és a szöveg. Nem állitom, hogy az összes költői képet értem (értem? érzem), de.. hallgassátok..

Bajdázo: Lekapcsolom a villanyt a fejemben

Lekapcsolom a villanyt a fejemben,

Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen!

Ha a világ botránkozik énrajtam,

Akkor tudom jófelé visz az utam.

A szerelem az egyetlen igazság,

Az eget is szerelemmel ragasztják,

Ha nem azzal, a csillag is lepottyan,

Kőtáblává hasad széjjel a porban!

Megszületni a világra gyönyörű,

Benne lenni a világban gyönyörű,

De kiszületni a világból az a szép,

Elhagyni a csónakot a tengerért!

Sorsa felől mért aggódik az ember,

Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell,

Mint a Duna érkezik az életünk,

Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.

Nincsen kívül, belül élünk egyedül,

Fénnyel hintett ágyon forgók, mint ki szül,

Magunk álma, képzelete fogva tart,

Nem ázunk, de viseljük a zivatart!

Illatokat megtagadni, de nehéz.

Rántott hús és bodzavirág az ebéd,

Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk,

Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk.

Van mennyország és a síron nő virág,

Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk,

Dirib-darab himnuszolja a madár,

Napról napra ágról ágra beljebb száll.

Dirib-darab himnuszolja a madár,

Napról napra ágról ágra beljebb száll.