A Kiskanász, a 40 rabló, meg a Királynő

24 órája nem térek magamhoz. 

Válogatott jelzők forognak, kavarognak a fejemben folyamatosan, csak néhány példát hadd említsek: idióták... lebutított tömeg... prolik... buta nyuggerek... megtévesztettek... becsapott hülyék... Kádár-népe... Egymondatos, egybites kampány, és bevették?? Kik ezek egyáltalán? Hol vannak? Persze tudom én, nem ők a hibásak. Nap mint nap, három éven át mást se lehetett hallani csak  gyűlöletkampányt. A tévében, a rádióban... "hát akko csak igaz!" mondták faluhelyen. No de hogy senkinek nem volt internetelérése?? Faluhelyen tényleg mindenki ennyire elzárt a valós információk elől? Szóval senki nem érti a környezetemben... Az összes ismerősöm a váltásra szavazott, és az ő ismerőseik is! Vagy csak nem merték bevallani, mert már annyira ciki volt önmaguk számára is narancsbirkának lenni? Hogy lehet, hogy ennyi botrány, intézményesített lopás után még mindig ennyien bizalmat adtak nekik? Hogy lehet, hogy ahol nincs már egyetlen vállalható prominens vezető egyéniség, ahol már mindegyik menekül a sajtó elől, ahol már mindegyik vállalhatatlan figuráról kiderült valami borzalmasan ocsmány tett, még mindig szabadlábon van a 40 rabló? És nem csak szabadon, de toronymagasan megválasztva is! Újra a mentelmi jog mögé bújva... Hogy történhetett mindez...? 

A visszafojtott vörös ködben tipródó düh és a teljes letargia között ingadozok egy napja, enni, aludni nem igazán megy. Ennyire komolyan hittem, hogy itt végre változás lesz. Ettől a két egymásra fektetett lineáris jeltől reméltem, én balga, már megint, hogy majd jobb lesz. Megint csalódtam. És félreismertem a saját nemzetemet is. Ezeknek dolgozzak tovább? Elengedem őket...

Így, ilyen hangulati ingadozások közt folyt ez a nap, aztán szép lassan kezdett ez a történés átformálódni a fejemben, megváltozott a színe, eltűnőben van az éle, és kezdi átvenni a helyét valami megnyugtató érzés. Megpróbálom kifejteni, de mivel épp most történik, ezért elnézést ha nem lesz túl letisztult.

Sokan ismerik a Nyírkai-jóslatot. Figyeljük meg alaposan az alábbi kiragadott idézeteket belőle:

"Még ötvenöt-hatvan!

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll. Az ő ingével-gatyájával tömik a rést. Messze jutottak a parttól, már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.

A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre. Saját táborából ütnek pártot ellene, mert a Koronázatlan Cár úgy akarja. Paprikajancsiból csinál vezért.

A nemzet tűri - nem látja meg rajta a rángató madzagokat. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. Nyegle és buta. A Kiskanász malmára hajtja a vizet. Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.

Nemes lovag-ősök fehér liliomán tipródik a nemzet. A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik. Ki-ki rántja lefelé a másikat, az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl. A trónfosztott vörös cár gazdátlanná vált ebei zsibvásáron herdálják el a föld színét, mélyét, a levegőeget, vizeket. Ki koncon van, ki koncra tör. Egymást ugatják bohóc szerepben.

Minden elhamisul. Csak alvilág van, meg Ál-világ, mondja a szavával nem játszó pénzváltó. Lekantározzák az igáslovat, lenyergelik a versenyparipát. Az értelem elvándorol. Még nincs, aki véres kardot hordozna körbe,de érlelődik a vihar…

...

A kertek parlaggá romlanak. Rozsdásodik minden szerszám. A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek.

Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi, magasba szállt, pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre.

Koronát áhít.

Három hamis látnok áltatja, mintha nagy király lelke laknék benne. Sokat igér, de nem tudja szavát tartani. Igér, igér, de adni nem tud, csak elvenni."

***

Nos, valahol itt tartunk most. Hadd mutassam meg, én hogy értelmezem ezt itt fent:

A Szűkszavú Tárnokmestert, Medgyessy Pétert saját pártja megpuccsolja, a Koronázatlan Cár, Putyin a háttérből Paprikajancsiból, Gyurcsányból csinál vezért. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. Nyegle és buta. A Kiskanász malmára hajtja a vizet. Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket. Ennél tömörebben és átütőbben nehéz lenne bemutatni hogyan történt Orbán, A Kiskanász felemelkedése. Ki-ki rántja lefelé a másikat, az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar! No komment, üde táborból sereghajtó. A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld! "Amíg én vagyok a miniszterelnök, addig itt külföldiek soha, de soha nem fognak földet venni! Ja, elfelejtettem szólni, hogy az EU-s állampolgárokat nem tekintjük külföldinek... ami a többi földet illeti... a haverjaim meg komák, azoknak csak szabad némi földterületet birtokolni, nemigaz?" 

Már majdnem sikerült ezeket elkergetni, elkezdtek nagyon súlyosan visszaesni azok a bizonyos "jónapot kívánok, közvéleményt kutatok" számok, erre mi történik? 

"Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl."

"Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl."

"Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl."

Azt a kettébasztott táltos kurvaistenit! Itt fejet kell hajtani, nincs mese... Ezt ugye nem kell itt fent szájbarágni?? "Ki itt belépsz, nem veheted el a magyarok munkáját!" Ez úgy kellett már a süllyedő hajónak mint egy falat kenyér, illetve egy giga-mentőöv. Sivatag felől szegény migráns, napkelet felől kötvényes migráns. A migráció nélkül a Jaffa-párt ma nem lenne kormányon, ez meggyőződésem.

De folytatódik a jóslás:

"Ki koncon van, ki koncra tör. Egymást ugatják bohóc szerepben."

A kormány és az "ellenzéke". 70/30 arányú visszaosztás-mechanizmus.

"Minden elhamisul. Csak alvilág van, meg Ál-világ...

Az értelem elvándorol."

Kérem szépen, aki az elmúlt években nyomon követte ezt a politikának nevezett színjátékot, pontosan tudja, hogy itt már akkor is hazudtak a főkolomposok amikor kérdeztek. Nem volt olyan hét, amikor ki ne derült volna a Kiskanász valamelyik előjárójáról, hogy hazudott, vagy valamelyik elfoglalt médiumáról, hogy hamis, saját maguk által szerkesztett híreket közölnek (több mint száz megnyert sajtóper csak a "Szebb jövőt" egyesületnek!). Értelmet keresni ebben az álvalóságban hiábavaló próbálkozás volt, és az emberfia már odáig jutott, hogy inkább röhögött egyet a bináris kódokat felolvasó kétfarkú csirkén a "köz"tévén, mintsem komolyan vegyen bármit is, amit a kormány és szennymédiája közöl. 

"Már mindent elkótyavetyéltek."

Magánnyugdíj, trafikok, földek, közbeszerzések, értelme-nincs-stadionok, egészségügy, oktatás, ésatöbbi.

"Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi, magasba szállt, pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre."

Gyurcsánynál nem nehéz népszerűbb lenni...

"Koronát áhít.

Három hamis látnok áltatja (Finkelstein, Habony, Andy Vajna?), mintha nagy király lelke laknék benne. Sokat igér, de nem tudja szavát tartani. Igér, igér, de adni nem tud, csak elvenni."

A Kiskanász már csak ilyen. A Korona fejtetőre állítása a Duna jegén még talán odébb van, de biztos megfordult már a fejében. Ha beköltözik a Várba, tán majd a fején is megfordul néhányszor. Amíg rá nem jön, hogy egy szakrális tárgy nem gyerekjáték!

Menjünk tovább!

"A Kiskanász hegyekből vár segítséget igéretekkel. Csalódnak azok is."

Az Erdélyi magyarok? Itt még nem tartunk, ám csak idő kérdése...

"Forgácsolódik a nemzet."

Ennyire szétszabdalt talán még sosem volt történelme során a magyar. A politika éket vert magyar és magyar közé, idős és fiatal közé, tanár és diák közé. Több százezren kimenekültek ebből a nyomasztó légkörből. Sokan családostul. Fogy a magyar. 

"Ifjak sereglenek a Kiskanászt szavak erejével trónfosztani. Őt bugrisok védelmezik a Kányával szövetségben. Ez vérontáshoz vezethet."

Végül nem lett az internetadós tüntetésből vérontás, de lehetett volna ha elfajul.  

"Eddigre már nagy a romlás. Zsíros föld hátán, szántatlan ugaron nélkülöz a nép. A gazdából napszámos lett, de kevés a lapátolni való.

A Fekete Kányák rendje hatalomra tesz szert és zsarolja a Kiskanászt, aki jót akarna, de rosszul.

Zsarolja egy siheder kori barátja is, aki nagy vagyont harácsolt össze és villogó ruhában futkározik."

Ez a siheder kori, nagy vagyon összaharácsolt haver nem véletlenül a Simicska??

"Sehonnani bitang árulók ínségbe, romlásba döntik a nemzetet.

Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ. Bevezetik a hét tevét, hogy az innen köpködhessen lángot-a bikát nyergelő asszonyra.

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is. A Kost Áldozó két fia tovább marakodik. A tevék magyar hajcsárai Manó bőrét húzzák Krisztus képére, hogy megtévesszék a népet, és aranyra válthassák a félhold csillogását. 

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat. Kettészakad a nemzet, lángra lobban az Ország. A lángot vér oltja."

Nos, ez a legkeményebb rész, és bizonyára még előttünk van, már ha így lesz. Azért az, hogy kettészakad az ország, már most is látszik. Ennek magyarázata a következő:

Két, egymástól jól elkülöníthető ideológia mentén körvonalazódik a szakadás, ami a bevándorlás téma körül éleződik ki: az egyik irány támogatja a Kost Áldozó Ábrahám tevét nyergelő arab fiát (tehát bevándorláspárti, balos), a másik meg inkább a másik fiát, a zsidókat támogatják (tehát nacionalista, jobbos, Likud-párttestvér). A Kiskanász keresztényként tetszeleg, de korántsem az, ezer szállal kötődik a cionista zsidósághoz.

Nem folytatom tovább a jóslat elemzését, mert még van benne néhány hajmeresztő rész, de a vége azért jó, az felold.

Akár előre megírt program, akár jóslat, a valóságtartalmát vagy hitelességét (lehet-e ilyet egyáltalán egy jövendölésnél?) nem vizsgálva felmerül itt néhány gondolatkísérlet. Vajon most, hogy harmadjára is igen nagy társadalmi felhatalmazást kapott, a Kiskanász megmarad-e az eddigi pályán, vagy végre elindul a változás útján? Marad-e az a minden hájjal megkent maffiafőnök, aki azt mondja amit a tömegek hallani akarnak, de nem azt teszi amit mond.... vagy esetleg eljut oda, hogy rádöbbenjen, ő mint az ország jelenlegi fő szolgálója, végre ne gyerekes, anyagias életszemlélettel dolgozzon és csak ennek éljen a továbbiakban, hanem váljék végre igazi államférfivá? Olyanná, akire sokan várunk régóta, őseink is. Lehetetlen? Talán az, én is küszködök a szavakkal, hogy egyáltalán megformáljam vele kapcsolatban, mert nagyon nehéz megszeretnem... De ki tudja, a Kifűrkészhetetlen bárkiből csinálhat vezért. Amikor a "piti" (jó, lehet akár 1300 milliárd is...) feltételezett lopásai miatt úgy gondolok a Kiskanászra, mint egy megtévedt gyermekre, akkor valamiért nem tudom gyűlölni. Inkább olyan viccessé kezd válni, mint amikor észreveszem a saját gyerekem, hogy "lop" a kamrából, pedig százszor megbeszéltük, hogy ebéd előtt nincs több csoki. Elnézem neki, mert még ezen a szinten van. De vajon túl tud-e lépni a Kiskanász erről a szintről? Lesz-e belőle valódi államférfi, akire felnéznek a nem lebutított magyarok és az európai rokonaink?  

Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem államférfit kellene már várnunk, hanem államnőt ...? Csak ez olyan csúnyán hangzik... legyen álomnő? ... ez meg olyan lejáratott .... legyen inkább királynő? ... ezt meg még nem merném leírni... Mindegy is hogy hívjuk, a lényeg az, hogy reménykedni azért még lehet benne, hogy talán már megszületett, és talán már itt él közöttünk egy ideje, és csak a megfelelő kozmikus alkalomra vár, hogy közbeléphessen.

"A megszeppent maradék UKKÓ-t híjja, BOLDOGASSZONY-t."

 

Lazuljunk: MAGam adom

"Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér."
***

"Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. ... folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai ... a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mint a felhők vándorlása ... A dolgoknak ne a szerepét és hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát"

***

 

"Üdvözlöm, érintem, nem mutatom,

Nem emlékeztetem, nem kutatom,

Nem zavarom, zavarom, csak figyelem,

Belefeledkezem, vele utazom

...
Neki megadom magam"

Budapest Voices - Magam adom (Quimby) 

Boldog Új Fényhullámot!

Te jó ég, ez egy üzenetbomba! 
(nos... most hogy ismét megszületett a Fény, és minden nappal egyre többet van világosság, érdemes megnéznünk mit is üzennek mostanság a szellemi műhelyekből...)


olvass a sorok közt, tele van üzenettel (beszarás!):

"Az ötlet olyan, mint amikor fényt gyújtunk a sötétségben...
halványan pislákol, miközben átjárja a képzelet energiája.
Tudjuk, hogy benned élnek az ötletek, melyek új utak felé vezetnek...
a megérzések, melyek új stílust, új hullámokat keltenek...
Belőled fakad a fejlődés energiája, mert mást látsz mint mások, máshogy látod mint mások...
Te szabod meg az új stílust, az új hangzást, az új szabályokat
Lépj be egy világba, ahol a te sikered is beragyogja mindannyiunk jövőjét!
Te vagy az ötlet.
Te vagy az energia.
Te vagy a jövő.
Lépj ki a fényre, mi már itt vagyunk."

Néma Fénytánc

Avagy "programajánló" ma estére... kínai villogó LED lámpa-sor kirakás helyett...

Ördögi kör - cipősdobozban

Közeledik a Karácsony. Éljen.

De előtte még jön a Kólás! Tán ma...

Zsong a fejem a karácsonyi „VÁSÁROLJ!” sulykolástól. Bármerre megyek, bármilyen médiát nézek/hallgatok, az utcák, a kirakatok, a boltok díszei és hírdetései sugárban hányják rám az anyagi befolyásolást, de olyan szinten, hogy már rosszul vagyok tőle. És még George Michael örökzöldjét nem is hallottam idén!! Én nem akarok felülni már erre a vonatra, nem szeretném hagyni magam befolyásolni, nem és nem! De hiába minden, ott vannak a gyerekek, és bekerülök megint az ördögi körbe: megszólal a lelkiismeret, gyerekkoromban nekem is jól esett ajándékot kapni, hát miért ne adjam én is tovább ezt a "jó" szokást...? De ezzel továbbra is ezt a rendszert támogatom...  És az a baj, hogy már azzal is, hogy megírom ezt a bejegyzést, csak tovább éltetem ezt a szokást. Mert ha bölcsen hallgatnék, és egyszerűen csak megélném ezt a "év végi" dolgot, de most teljesen másképp mint eddig (csendesen, ajándékok nélkül, visszahúzódva), akkor talán ezzel tudnám jobb irányba terelni ezt az egész őrületet. Nem tudom. De neeemm, nekem írnom kell erről, még ha ezzel nem is segítek sokat letörölni ezt a belénk táplált programot.

Szóval mindenütt ez ömlik rám most. Egyik munkatársam hívta fel a figyelmemet rá, hogy mostanában már van olyan új "nyugatról átvett" szokás is, hogy Advent idején, már december 1-től a Mikólásig minden nap valami meglepetés, valami kis apróság várja a kölkö(ke)t reggelente. Milyen ügyes ez is, mi? Nem elég a télapó-csoki, meg a karácsonyi őrület, de még fokozzuk a hülyeséget már néhány nappal korábban is egy ilyen újabb hülyeséggel, amivel, mindamellett hogy értelmetlen, csak még tovább erősítjük a gyerkőc anyagiassá nevelését. Az év végi belénk ültetett ajándékozási rögeszmével kapcsolatos kétségeim továbbra is igen erősek, ahogy erről a szinte minden év végi esetben megejtett írásaim is tanúskodnak. 

Néhány napja kapjuk a céges hírlevelet, amiben felhívják a figyelmünket hogy újra itt a Cipős Doboz Akció, amely során össze lehet szedni otthon a már nem használt játékokat, amiket jótékonykodás keretében eljuttatnak rászoruló gyerekek részére. Ezzel kapcsolatban is vannak ám kételyeim, bár lehet hogy túlagyalom. Lásd később.

A szomszédok is már novemberben elkezdik felszerelni a LED-sorokat a házakra, hadd tudja meg mindenki, hogy mi itt a Karácsonyra készülünk, bakker, nem látod?! Nem, nem elég néhány gyertya, nekünk teljes kivilágítás kell, ami egész éjjel villog! Nekünk mesterséges fényáradattal, giccs-hegyekkel kell üzenjük az egész világnak: mi így ünneplünk! 

A rádiók is okádják magunkból a "Társadalmi célú hírdetéseket" amelyekben csak úgy ömlenek a "jónak lenni jó" meg az "adni jó" fajtájú sulykoló közhelyek, amik mind arra irányulnak, hogy meglágyítsák a szívünket, és adakozzunk az egyházaknak és a különböző segélyszervezeteknek, akik majd szépen eljuttatják ajándékainkat a szegény gyerekek számára. Csakhogy itt jön be a képbe az ördögi csapda: képzeljünk el egy szegény gyereket, aki tényleg nélkülözve éli egyszerű, de anyagiasságtól mentes tiszta életét valahol az Isten háta mögött kettővel... és egy szép napon, megáll az omladozó házuk előtt egy fekete egyházi autó, kiszáll egy mosolygós önkéntes, és átad neki egy szép, masnival átkötött, díszes dobozt. Gyerekünket majd megöli a kíváncsiság, de a lelkére kötik, hogy csak Karácsonykor lehet felbontani. Nehezen múlnak a napok, marja a kíváncsiság, vajon mi lehet a dobozban? No és egyszer eljön a nagy nap, itt van végre a Karácsony! Kibontja. És meglát benne valamit, amit még soha életében nem látott. Olyan dolgot talál a dobozban, ami addig elképzelhetetlen volt számára. Egy műanyag játék. Kínából, egy valószínűleg hasonló sorsú kiskorú munkás kezéből, egy írdatlan nagy hajón, konténerben átszelve az óceánt jutott el Európába a játék, ahol talán néhány hónapig megfordult egy gyerek kezében, aki törvényszerűen meg is unja, azután egy szintén jól megdolgozott szülőnek köszönhetően a játék egy cipősdobozba kerül, majd onnan el egészen a szegénylegény kezébe. No és itt kezdődnek a gondok. Ezzel a kedves ajándékkal megváltozik valami a gyerek elméjében, megjelenik a kíváncsiság, az eddig elérhetetlen utáni vágyakozás. "Hú, létezik ilyesmi? Akkor biztosan van még több is!" Nem biztos hogy ez így mindenkiben lezajlik, de abban biztos vagyok, hogy elég erős anyagi vágyakat ébreszt egy olyan ajándék, amiről addig nem volt elképzelése sem egy elmaradt vidéken élőnek. És most tegyük fel őszintén a kérdést: vajon jót tettünk-e ezzel neki? Valóban?

Mert adni tényleg jó, de nem mindegy hogyan.

Mert ott van például a Google. Sokat ad, de kér is. Többet mint hinnénk. 
Ingyen kereső (google) 
Ingyen levelező (gmail) 
Ingyen videómegosztó (youtube) 
Ingyen térkép (Googlemaps)
Ingyen fordító (google translate)
Ingyen tárhely (drive) 
Ingyen alkalmazás-tárhely (Google Play) 
Ingyen, szabad kódolású telefonos operációs rendszer (Android) 
„Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem”. Ismerős? Tehát mindent "ingyen" ad, amit csak tud, cserébe viszont mindent tudni akar rólunk. Hol jársz, mit csinálsz, mit szeretnél, mik a szokásaid, mire gondolsz, mire vágysz, mit keresel, kivel vagy.... 

De adni tényleg jó érzés. És ahogy Táncoló talpak c. mesében is elhangzik: „mert úgy lesz a sok, ha adod és kapod”. Először egyébként ezt is egy tipikus anyagiassá nevelő propagandának gondoltam, mert milyen már, hogy adj először, és utána kapsz, nem úgy kellene, hogy amit kapok azt továbbadom? De aztán később rájöttem, hogy ez így tényleg jobb sorrend: pont hogy először kell adni magunktól, magunkból, és csak ezután lehet „elvárni” (de még ez sem kell) hogy jöjjön valami… mert biztos hogy jönni fog, mi is kapunk, de előtte adnunk kell. Ha sokasodni, gyarapodni akarsz, előbb adnod kell. Bentről indul ki minden. Egyszerűen így működik – ez a törvényszerűség.

Az Ifjú pápa c. HBO sorozat rendkívül ügyesen forgatja ki ezt a témát. Röviden az alaptörténet: egy alternatív valóságban egy olyan fiatal pápa kerül megválasztásra, aki arra tette fel az életét, hogy szakítva az eddigi egyházi hagyományokkal, szokásokkal, és viselkedéssel, gyökeresen kiforgassa az egész intézményt a sarkából. Hogy emlékeztesse az egész világot arra, hogy valójában miért van ez az egész, hogy mit felejtettünk el, „mi” a papok és a hívők a mindennapjaink során? A sorozat nagyon szépen rávilágít arra, hogy az Egyházat mára egy világszínvonalon menedzselt vállalattá változtatták, marketing igazgatókkal, politikai és pénzügyi vezetőkkel az élén, ahol mindent átsző a korrupció, a bűn, a manipuláció, a homoszexualitás, a pedofília, és a pozícióharc… és ahol maga a pápa az imádat tárgya, akiről eladható marketing termékek sokasága készül… és ahol a Legfontosabbról elfelejtkezik mindenki. 

Istenről.

Nem is értem hogyan engedhették ezt a filmsorozatot leforgatni... mindenesetre ennek a rendszernek akar véget vetni a nem mindennapi képességekkel megáldott, de mindemellett folyamatosan trollkodó ifjú pápa, aki úgy gondol magára, hogy ő egy "senki" (!), és teljesen láthatatlan akar maradni a hívek előtt, mivel nem az ő személye a fontos... És mi csak drukkolhatunk neki, hogy sikerüljön a küldetése, mert végre tényleg jó lenne látni egy olyan embert a keresztény egyház élén, aki első pápai hívatali napját azzal kezdi, hogy megszünteti az összes Rothschild banknál lévő bankszámlát, eladja az összes díszes, drága ruháját, karátos gyűrűit, koronáit, a bevételt szétosztja, és egy szál vászon ruhában áll ki az erkélyre a világ elé példát mutatni. Ez lenne a valóban hiteles vezetője Krisztus egyházának. De mint azt tudjuk, a történelem valami egészen mást hozott ki a kétezer évvel ezelőtt útjára indított kezdeményezésből, aminek számos oka van, ezt most nem ecsetelem. És ez, az eredeti céljától gyökeresen kifordult intézmény képes embermilliókat befolyásolni, eltéríteni a valódi spirituális úttól, a valódi, személyes, azonnali kapcsolattól Istennel… egy jobb világban ennek a rendszernek is buknia kell, és ez az összeomlás úgy gondolom már javában meg is kezdődött. Régebben, amikor a keresztény egyház elleni hangolást véltem felfedezni egy-egy filmben (mint pl. legutóbb a Spotlight c. remekműben), akkor mindig haragudtam a készítőkre, mert úgy éreztem valahol ezzel engem is támadnak a készítők, ki akarnak forgatni a hitemből… ma ellenben már úgy vagyok vele, hogy hagyom, hadd támadják, majd megvédi magát az egyház ha tudja, engem már nem érdekel, maguknak okozták a bajt, egyáltalán nem kell a védelmembe vennem ezt az intézményt, ettől még nem sérül a hitem. 

Szóval itt van újra, közeleg a Fény Ünnepe - és én tényleg csak javasolni tudom mindenkinek, hogy valahogyan kezdjen el kifarolni ebből a megtévesztésből, nem biztos hogy kell az a fenyőfa, nem biztos hogy kell az a sok giccses csicsa-micsa, édesség, kaja-hegyek, ajándékok ésatöbbi-ésatöbbi... ki kell lépni ebből az ördögi cipősdobozból, mert a Fény Útja a dobozon túl kezdődik... 

Lazuljunk: Hiperkarma - Délibáb

Egy teljes körű beavatás van ebben a számban (is):



Hiperkarma - Délibáb

előre szóltak az életemből
magad maradsz mikor minden eldől
ami lépted van az a sötétbe szárad
a szívnek a helye sehol csak árnyak

én maradtam ébren az álmaimban
hiszen előre szóltak hogy minden ott van
ahol éppen felüti a fejét az éjjel
az égen ki az aki maradna ébren?

ha reátelepszik az ég a tájra
megint esőt ígértek a délibábra
sok a felhő a zöme vonulni készül
a nyárból meg ami maradna végül
az eléldegél míg

az évek jönnek utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságot

sokat feladtam az életemből
miatta ég el itt mindenestől
aki voltam a pultnál veled beszélget
és úgy áll ott mint aki viharba tévedt

robotpilóta ha mélybe révül
repülni készül a gépe nélkül
aztán felszáll nézd pedig zuhannia kéne
de még gyorsít is kicsit hogy leráz de mégse

és fütyülve fújtat a szél a szárnyakon
én elégve gondtalan éjszakáimon
a vártnál mindig kicsit előbbre voltam
ahol megörültek nekem oda virágot szórtam
és megmondtam mindig ha előre szóltam

az évek végül utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságot

ő meglát fentről idetáncol
kipirultan a boldogságtól
az éjszaka meghalt de ugye érted?
elígértek a boldog végnek

ha magad maradsz mikor minden eldől
én feléd kiáltok az életemből
hé egy árnyék ül az egész világon
a szívnek a helyét sehol se látom

én elébe vágok az új időknek
a falon bevárom az érkezőket
akik a vártnál megint kicsit előbb kihoztak
a bajból amit persze nem ők okoztak

virágot szórtak a síri csendbe
aki vígasztalódna ne jöjjön erre
tudom ismersz hiszen sosem beszéltünk
bár valamennyit este azért beszélni véltünk

de nem este volt csak a fények égtek
és a vadak bedőltek a tévedésnek
ha a kocsmák szaga-zaja bevonzza őket
te hagyd meg így nekik a bolond időket

mert a legtöbb helyen csak ez a délibáb van
meg a találgatás megy az éjszakában
hol a szívnek a helye? sehol csak árnyak
a sarkon túl igazi színészek állnak

és megint pengeti a lant a bárdot
megénekelni ezt a délibábot
de a kértnél ma egy kicsit előbb sötét lesz
te készülj fel ezek az utolsó részek
az álló idők ma indulni készek

az évek végül utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságod

ő meglát egyből odatáncol
kipirultan a boldogságtól
és arcon csókol csak egyet-egyet
egy ölelés még és aztán enged

a szárnyak a hátán mind vele szállnak
utat adnak a boldogságnak
az évek látod csak utolértek
elígértek a boldog végnek

***

Nyílván így kerek az egész, de azért néhány kiemelés, önkényesen (akinek van füle...):

"magad maradsz mikor minden eldől"

"én maradtam ébren az álmaimban
hiszen előre szóltak hogy minden ott van"

"sok a felhő a zöme vonulni készül"

 "sokat feladtam az életemből
miatta ég el itt mindenestől
aki voltam..."

"repülni készül a gépe nélkül
aztán felszáll nézd pedig zuhannia kéne"

"a vártnál mindig kicsit előbbre voltam"

"ő meglát fentről idetáncol"

 "az éjszaka meghalt de ugye érted?
elígértek a boldog végnek"

"én elébe vágok az új időknek
a falon bevárom az érkezőket
akik a vártnál megint kicsit előbb kihoztak
a bajból amit persze nem ők okoztak"

"mert a legtöbb helyen csak ez a délibáb van
meg a találgatás megy az éjszakában
hol a szívnek a helye? sehol csak árnyak
a sarkon túl igazi színészek állnak"

"te készülj fel ezek az utolsó részek
az álló idők ma indulni készek"

Furcsa Doki kalandja a Teremtővel

Többek közt az a jó a filmelemzésekben – és úgy általában az összes művészeti alkotás elemezgetésében - , hogy az ember szabadjára engedheti a fantáziáját, és kifejtheti, hogy az adott mű mit mutat neki, számára mit jelent. A hívatalos filmkritika világa ettől nyílván eltér, hiszen annak vannak szabályai, mint például hogy érdemes elfogulatlanul és persze spoiler (rontóc) nélkül írni a látottakról. Szerencsére engem nem kötnek ilyen szabályok (sem), ezért bátran írhatok bármiről, amit csak akarok. Így volt ez a Hollywood háborúi cikkemnél, vagy az i.e. 10.000, vagy a Lego Batman filmelemzésemnél is, (melyeket a visszajelzések alapján eléggé kedvelték az olvasók). Így hát az aki még nem látta a Doktor Strange című filmet, és meg szeretné nézni, annak melegen ajánlom hogy ne olvasson tovább, mert spoileresen tudom csak leírni azt amit szeretnék.

 a szokásos egyszem-plakát

Szóval régóta vártam már ezt a filmet, mert egyrészt nagyon látványosnak ígérkezett, másrészt az ilyen nagyszabású mozikban mindig van egy rakás elrejtett, vagy akár nyílt szimbolika, jelek, utalások küldözgetése az arra érett nézők felé. Nincs ez másképp a Doctor Strange című filmnél sem, amelyben a látványos felszín alatt bizony sok-sok érdekesség található, no persze nem mindenki számára egyértelműen szájbarágva. Ezért én most bátorkodom feltárni egy kicsit ennek a filmnek a – szerintem – valódi mondanivalóját, ami persze lehet hogy nem igaz, vagy nem is ezt és így szánták a közönségnek az alkotók ahogy én gondolom, ám engem ez a része nem érdekel, csakis az, hogy nekem mit mutatott a film. A vakolásban igen nagy gyakorlatot szerzett tengerentúli mesterek egyik kedvenc módszere a igazságba csomagolt hazugságok terjesztése. Nincs ezzel semmi baj, az emberek többsége megeszi az ajándékot, de nyílván van egy szűk réteg, amelyik észreveszi, hogy a szépen becsomagolt sütibe egy apró, de annál jelentősebb egérkaki került. És EZ az a kis kakipiszok, ami az én torkomon már nem ment le, így az egész alkotás eredeti célja nálam nem lett eredményes. Kilóg a lóláb! És még csak nem is az olyan szokásos multikulti erőltetésen akadok ki, hogy a fehér főhős mellé törvényszerűen egy fekete segítő kell, mert ez, hogy úgy mondjam, már nem mozgat meg. Egész más jellegű baj van ezzel a történettel. Mielőtt ezt kifejtem azért el kell ismerjem, hogy mindezektől függetlenül nagyon élveztem a filmet, tényleg szuper, csak ajánlani tudom mindenkinek, mert a „kis” piszok ellenére rengeteg tanítás van benne, csak érdemes esetleg a megnézés után elolvasni ezt a mélyelemzést, hátha más is arra a következtetésre jut mint én, és akkor valamelyest a gyanú meggyőződéssé alakul(hat). Ha így lesz, hát lehet örömködni, mert mi magyarok már csak ilyen örömködősek vagyunk, ha kiderül az igazság, de úgy Istenigazából.

Le kell szögezni az elején, hogy nem ismerem teljes mélységében Doktor Strange eredettörténetét, nem olvastam a képregényeket, amúgy sem vagyok valami nagy Marvel-rajongó, így az ilyen köpenyes – szuperhősös filmek általában nem csigáznak fel (olyan 12 éves korom óta), és ha meg is nézem őket, akkor is csak azért, hogy találok-e bennük valami számomra fontos utalást.  Szóval mivel nem ismerem a teljes Marvel-univerzumot, így lehet, hogy nem tudok mindent pontosan, hűen visszaadni, de ez nem is szándékom, és talán még jobb is, hogy kívülállóként, nem rajongóként ismeretlenül vágok bele ebbe az elemzésbe, mert így nem viszi el a gondolataimat a – nem létező – háttér”tudás”, és szabadon, nyersen, friss fejjel tudok hozzáállni a filmben látottakhoz és hallottakhoz, ahogy engem első találkozásunk alkalmával megérintett ez a történet. Amely történet egyébként egészen jó és egyedi. Egy gazdag, jó képességű idegsebészről szól, aki rendkívül emelt szintű ismeretekkel és tudással, tapasztalattal rendelkezik a saját szakterületén, ami magában hordozza azt is, hogy hősünk igen nagyképű, egoista ember. És mint minden tanító történetben, a hősnek el kell veszítsen mindent ami fontos volt neki, annak érdekében, hogy egy olyan új úton induljon el, ami a teljes padlóra kerülés nélkül elképzelhetetlen. Magyarán a nagypofájút jól pofán kell baszni – no persze szigorúan tanító célzattal. Nos, ezt a pokoljárást emberünk meg is kapja, a pofon egy autóbaleset során történik meg, amely során a kenyérkereső kezei teljesen tönkremennek. És itt jön el a padlóra kerülés szakasza, hősünk teljesen elveszíti a hitét, nem képes dolgozni, szerinte mindennek vége, mivel csak az operáláshoz ért, de ezek után nincs értelme a életének, és ahogy ilyenkor lenni szokott – még az egó uralma alatt – elmar maga mellől mindenkit. Az orvostársak is feladják, szerintük menthetetlen a doktor keze.

A reménysugár egy szintén balesetet szenvedett embertől érkezik, aki egy távolkeleti mestertől azt a tanítást kapta, hogy a testet a tudat irányítja, így a test sejtjei „meggyőzhetők” a tudat által az öngyógyulásra. Strange, aki egyébként csont materialista, nem hisz neki, de ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodva szintén elutazik keletre felkeresni ezt a tanítót. Meg is találja, és itt szembesül vele, hogy valójában az egész életében szerzett tudása semmit sem ér, és hogy nem csak anyag létezik a világegyetemben, és ő maga sem csupán hús és csont. Nem akarom az egész történetet elmesélni, a lényeg az, hogy hősünk évek alatt megkapja a szükséges tanítást, megtanulja használni a saját tudatát, új képességekre tesz szert, dimenziókapukat tud nyitni, fegyvereket, pajzsokat képes pusztán energiából létrehozni, stb.. A filmben rengeteg fontos mondat elhangzik arról, hogy milyen is a világ valójában, hogy a tudat irányítja a valóságot, alakítja az anyagot, a teret, sőt az időt is. Mindezen képességek persze csak azután érhetők el, amikor a padlót fogott ember leépíti a saját egóját, elengedi az addigi „tudását”, és teljesen új, tiszta tudatossággal építi fel (ismeri fel) önmagát. A doki tanítóját Tilda Swinton alakítja, meglehetős meggyőző erővel, a mozdulatai, az arcmimikája, a mondanivalója, minden teljesen rendben van, hiteles.

Doktor Strange kifejezetten jó tanulónak bizonyul, hamar elsajátítja a megfelelő technikákat, de kell is, mert a dramaturgiailag megfelelő pillanatban megjelennek a „gonoszok”, akik egy még gonoszabb „Főgonosz” szolgálatában tevékenykednek, és persze (I) most is a Föld teljes elpusztítása a céljuk. És persze (II) mindezt hősünknek kell megakadályozni, amely küzdelem során persze (III) kiderül, hogy a tanítója sem egészen az, akinek látjuk… szóval van itt némi csavar is, de nem olyan meglepő azért.  A történet persze (IIII) jól végződik, happyend, sikerül megmenteni a Földet, a gonoszok eltűnnek, a főgonosz sem zavarja többé a vizeinket. Szóval egy átlag néző számára minden úgy jó ahogy van, elfogadjuk, hogy ismét a jók győztek a gonoszok felett, lehet kicsoszogni a moziból, és természetesen otthagyni a félig kievett és kiborított pattogatott-kukoricás dobozt, a kilötykölt kólásüveget, és a székre kent csípőst szószt, amivel a chipszet zabálták. Szóval minden rendben. Csak hogy van itt egy kis bibi. És most jön az a „kis” kaki, ami az én nyelőcsövemen már nem ment le.

A film főgonoszát, és a köré épített ideológiát a következőképpen lehet összefoglalni – és most tessék nagyon figyelni:

-    - Ő egy időn túli halhatatlan létező, mérhetetlen hatalommal, aki mindent el akar nyelni, magába akar foglalni.

-    - Az idő = halál

-   - A „főgonoszhoz” hű emberek számára megszűnik az idő, visszatérhetnek hozzá, felolvadnak az Egyben, az öröklétben.

-   - A Fő G-től tanulók megismerhetik a tér és idő alakításának művészetét, ki be járhatnak dimenziókon, időn keresztül kasul.

-   - A Fő G. most épp a Földre pályázik, szeretné magába olvasztani a bolygónkat, és rajta minden élőt, mert az milyen már.

Nem tudom ki mit lát ebben, Kire illik ez a „keretrendszer”, de engem ez az egész kísértetiesen emlékeztet arra, amit én eddig a Teremtő Istenről elképzeltem. No most kell elolvasni még egyszer a fenti felsorolást.

És ezzel szemben a „jók” a következőkkel felvérteződve szállnak harcba:

-       - Van egy magas intellektusú ember (a doki), aki leginkább az intelligenciájával (!) küzd a Fő G. ellen.

-        - Hősünk legfőbb fegyvere egy nyaklánc, aminek a medálja egy szemet ábrázol. Egyszem.

-        - A mester és tanítványa a „sötét dimenzióból” nyert energia segítségével harcolnak.

-        - A „jó” oldalon állók nem akarnak felolvadni az Egyben, mert ők ragaszkodnak a saját (elkülönült) énükhöz, életükhöz.

Nos, valóban ők lennének a jók??

Mindezt persze nem könnyű leszűrni, mert egyrészt a „gonoszok” gonosz dolgokat művelnek, másrészt a film látványvilága, a poénok, a történet vezetése, stb. eltakarja előlünk a fenti mondanivalót, így az aki nem figyel, nem elég tudatos, csak annyit lát, hogy van egy főgenyó, aki el akar minket pusztítani, de szerencsére a szuperhősök megmentik a Földet. Hurrá, hajrá bosszúállók, minden fasza!

Persze lehet, hogy csak én látom ilyen fehéren-feketén a világot... de az én olvasatomban viszont így néz ki a dolog: van egy filmstúdió, amelyik masszívan tagozódik a Földet uraló háttérhatalmi erők szövetébe, és amely stúdiónak kutya kötelessége a valódi Teremtő, a valódi Isten elleni ideológiákat terjeszteni, sugalmazni a nagyközönség számára. Ez a film egész pontosan egy erőteljesen Istenellenes propaganda, a szokásos fordított megjelenítősdível (a jó=rossz, a rossz=jó), ami jelzi, hogy már nagyon a végüket érzik. A filmbe beágyazott gondolatok és tudat alatti utalások mind arra vannak, arra vezetnek, hogy az Istennel, az Egy-el való összeolvadás rossz, de a sok tanulással, az intellektussal (a „magasra” felépített egóval) mindez elkerülhető, tehát továbbra is haladjunk ezen az egóista úton, mert a Földet irányítóknak bábokra, elmékbe zárt lelkekre van szükségük a működésükhöz. És ugyan megismerhetők anyagon, téren és időn túli technikák, képességek, és tényleg el is hangzanak a filmben nagyon hasznos tanítások, de mindez csupán arra szolgál, hogy elhitesse velünk, hogy ők, mármint az ideológiai agytrösztök mutatják az egyedüli jó utat, és ne akarjunk mi egy végtelen hatalmú „akárkivel” csak úgy „összeállni”, maradjunk csak a seggünkön, mert az nagyon jó (nekik). Hiába hát minden tanítás, igazságmorzsa, akkor is teljesen eltérő világszemléletek csapnak tehát itt össze, és mindenki eldöntheti, hogy melyik „oldalhoz” áll, hová tartozik: a Földet látszólag megmentő, de az embereket továbbra is egó-szolgaságban tartó "szuperhősök" oldalához, vagy a minket felemelni, magába olvasztani kívánó, tanító, az üdvösséghez elvezető Jóistenhez. De hiába minden igyekezetük; a polkorrektség jegyébe ágyazott véleményterror, a materializmus felsőbbrendűségének hírdetése, világraszóló hazugságvárak építése, a földi élvezetek kimaxolása, az egó túltolása ("a siker útja"), egyszóval az életellenesség, vagy istelennelesség - a paradigmaváltás zajlik, ezt bizonyítja az amerikai elnökválasztás is, és egy rakás kicsi és nagy folyamat, ami "bent" és "kint" zajlik egyszerre, egymásba ágyazottan, egymástól függően, összehangoltan. Aki ezt nem érzi, az lemarad erről a hullámról, és azt kell mondjam nem kár érte.

Hát így néz ki az én olvasatomban a Doktor Strange története.

Mit kérsz enni, kisfiam?

(kaptam, adom)  

Mit kérsz enni, kisfiam?

- Én vizet akarok, anya. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst,
sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul
E450-es adalékot, nemhúseredetű fehérjét és emulgeátort - de
karragén, guargumi és xantángyanta ki ne maradjon belőle!

- Egyszóval te Tesco párizsit kérsz.

- Úgy van, anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztből,
kis ízjavítóból, sikérből, antioxidánsból, tejporból, celluláz-enzimből,
a savanyúságot szabályozó kálium-acetátból és citromsavból,
emulgeálószerből és kalcium-szulfátból álló kenyeret.

- Győri rozsosat?

- Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat,
amelyben persze van só, emulgeálószer, kálium-szorbát.

- Már kenem is a Delmát, fiam.

- Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben
elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje,
nátrium-laktát, étkezési keményítő, pirofoszfát, antioxidáns és
Na-nitrit.

- Akkor te a Zalahús műbeles virslijét kapod fiam.

Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal,
indigókarminnal színezett természetes aromával, nátrium-benzoáttal,
sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet.

- Magától értetődik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám.

- Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot,
aszpartámot, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavat,
nátrium-benzoátot és fenilalanint?

- Vitamor szörpöt? Igeeeen!

- Ebédre viszont kaptok egy kis búzalisztet, kukoricakeményítőt,
hidrogénezett növényi zsírt, ízfokozót, lehetőleg E631-est és
E627-est, nátriumglutamátot, módosított keményítőt, állati eredetű
zsírt, élesztőport, szárított tyúkhúst és E 150-es színezéket.

- Maggi szárnyaskrémleves lesz brokkolival! Hurrá! S utána?

- Utána pedig búzalisztet paradicsomsűrítménnyel, sajttal, ananásszal,
vízzel, növényi olajjal, nátrium-nitrittel tartósított főtt sonkával,
búzakeményítővel, cukorral, sóval, élesztővel és jóféle
acetilezett-dikeményítővel, adipáttal.

- Hawaii!

- Bizony, bizony, gyerekek, Hawaii pizza lesz, dr. Oetker módra.

- Az a kedvencünk.

- Este a tévéhez pedig mit kaptok, na mit?

- Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált
élesztőport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátrium-glutamátot,
dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis
szilícium-dioxidot?

- De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay's újhagymás chipset.

- S mi lesz a vacsora?

- Vacsorára pedig a két nagy gyerek eszik aszpartámmal,
fenilalaninnal, K-aceszulfámmal, zselatinnal, hidroxi-propillal
javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral
fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshús vázdarabkák vannak.

- Én is kérek őszibarackos light joghurtot! Én is! Én is!

- Ne kiabálj, Lajoska. Te mást kapsz ma este. Na nézd, már itt is van
egy kis kóstoló: húspép, víz, zsemlemorzsa, zsiradék, liszt, panírlé,
szójagranulátum, szójakoncentrátum, keményítő, fűszerek és
karamellammóniás színezék, egyszóval Kot-kot baromfifasírt.

Ezt szegény apád is, hogy imádta... Nyugodjék békében .

---

No igen. Az emberfia szeretne egészségben élni, de ez ma szinte lehetetlen. Hiába veszem meg a szomszédtól a saját termesztésű nyírségi almát, az is csak permetezve volt valamikor - tehát már nem 100% bio. Hiába veszem meg a piacon a tojást, az is csak olyan csirkéből van, amit ki tudja mivel etettek. Egyedül a saját kertemben termesztett élelemben bízhatok, csak az meg sajnos nem elég egész évre az egész családnak. Így marad a vásárlás, amennyire lehet tudatosan, okosan, ésszel. Aztán vagy az lesz, hogy majd csak beledöglünk valamibe, vagy sikerül annyira felfényesedni, hogy bőrruci ne igényeljen többé hagyományos energiabevitelt a további életfunkcióihoz. :)

Előzményként is felfogható:

http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/11/jelentkezzen-aki-ura-onmaganak.html
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/08/az-vagy-amit-megeszel.html

Lazuljunk: Ákos - Ugyanúgy

Minél idősebb vagyok, annál jobban megerősödik bennem a felismerés, hogy Ákos miről is énekelt az eltelt évtízedek alatt. Eleinte, néhány éve, még csak egy sejtés volt, aztán számról számra, dalról dalra egyre jobban megerősítést nyert az az érzés, hogy Ákos egész életében, a dalai nagy részében Isten és az ő kapcsolatáról énekel. Erről szól az életműve:

ISTEN ÉS ÁKOS

És ez még a felszínen látszólag szerelmes slágereinél is így lehet, ahol még a klip is esetleg egy nővel való kapcsolatra utal, ott is a mélyben valójában - szerintem - Istenről énekel, arról hogy mennyire vágyik már vissza Hozzá, a Forráshoz. Egész életében erről a szerelemről szóltak a dalai, és bármit is láttasson a felszínen - család, gyerekek, médiaszereplések, politikai megnyílvánulások - ezek mind csak egyfajta körvonalai Ákosnak, aki legbelül, teljes lényében szerelmes az Istenbe.

És bármennyire is furcsán hangzik, ebben nem találok semmi kivetnivalót.

Csak próbáljuk meg ebben a szemléletben újrahallgatni a számait. Legújabb slágerében is, bár a klip alapján a felszínes nézőnek talán nem jön le, a megváltásról, az üdvözülésről énekel, arról, hogy mennyire vágyik már az üdvösségre, a feloldódásra, az összefonódásra Istennel. A videó egyébként nagyszerűen sikerült, van itt minden, összefonódás, eggyé válás, ikrek, tótágas (upside down <- ez mostanában háromszor is előjött az életemben: egyszer a Stranger Things sorozatban, aztán az Upside Down c. romantikus sci-fiben - nagyon jó, nézzétek meg - , most meg itt ebben a klipben).

   

(nem elemzem sorról sorra, a fent leírtak tükrében érdemes értelmezni, magáért beszél)

Hajnal szebb nem jön el
A végtelen itt van
Ring a karomban

Méla vágy ünnepel
Ahogy álmomban láttam
Nem csak kitaláltam

Hogy élünk
És egymásba fonódunk lassan
Ahogy álmomban láttam, ugyanúgy
Egymásnak tüzéhez telepszünk halkan
Ahogy álmomban éltem, ugyanúgy
Ha erről beszélek, csak dadog a lélek
Mint ki álmába réved, ugyanúgy
Ez az érzés a részemmé
Lett már egészen

Bíborát festi fel
Lángol az égbolt
Szép színe szétfolyt

Dallam szebb nem felel
Mint a kéjjel sikoltó
Mámoros végszó

Hogy élünk
És egymásba fonódunk lassan
Ahogy álmomban láttam, ugyanúgy
Egymásnak tüzéhez telepszünk halkan
Ahogy álmomban éltem, ugyanúgy
Ha erről beszélek, csak dadog a lélek
Mint ki álmába réved, ugyanúgy
Ez az érzés a részemmé
Lett már egészen
Ahogy álmodtam, éppen ugyanúgy

Ha elhagysz
Én magamba záródom lassan
Ahogy a félelmek súgták, ugyanúgy
Ugyanúgy

De most élünk

És egymásba fonódunk lassan
Ahogy álmomban láttam, ugyanúgy
Egymásnak tüzéhez telepszünk halkan
Ahogy álmomban éltem, ugyanúgy
Ha erről beszélek, csak dadog a lélek
Mint ki álmába réved, ugyanúgy
Ez az érzés a részemmé
Lett már egészen
Ahogy álmodtam, éppen ugyanúgy

Korábbi Ákos elemzések:

http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/p/sorozatok.html