Visszatérés a körfolyamatokhoz

Az elmúlt néhány száz év paradigmájának (körvonalazható néhány jelzővel: "nyugati", materiális, "vadkapitalista", tőke szabad áramlása vallású liberális, pénz és profitközpontú stb.) egyik legnagyobb bűne a lineáris gondolkodás. Ebben a világnézetben az idő lineáris, a múltból tart a jövő felé. "Egyszer élünk". A történelem is lineáris, sőt maga az emberi fejlődés is (az ezen világnézetű emberek számára az emberiség a primitív kortól tart a fejlettebb felé folyamatosan, és most vagyunk a csúcson... hát kérem, ideje lenne szétnézni néha..). A piacgazdaság is lineáris; a megszerezett vagyont megtartja magának. Kibányásszák a nyersanyagot -> felhasználják -> kidobják. A tömegek megveszik a terméket -> felhasználják/megeszik -> kidobják. Az egész rendszer a linearitásra épül, ritkán látni visszatérő folyamatokat, újrahasznosítást, körforgást. Pedig a világ körfolyamatokból áll, melyek egy része spirálformában nyílvánul meg.

Gondoljunk csak az évszakok keringésére, vagy az égitestek körmozgására, mint a bolygók, csillagok, csillagrendszerek, mindenhol körforgások, ciklikusság, keringés. Kicsiben ugyanez az atomi világban. A természetben ugyanez figyelhető meg: a gazella megeszi a fűvet, az oroszlán megeszi a gazellát, az oroszlán halott testéből újra fű nő. A természet körfolyamatokra épül, nagyon ritkán látni linearitást. A folyó látszólag lineáris, A-ból B-be folyik, holott tudjuk, hogy ez csak egy szakasza az életének, hiszen lefolyik a tengerig, ott elpárolog a víz, majd esőfelhőként visszatér a hegyekbe, ahol ismét megkezdi időtlen körútját. Körfolyamatok, áramlás-visszatérés mindenütt. Egyedül a hibás paradigmában nincsenek körfolyamatok, nem is csoda hogy ez a világszemlélet, és a benne élők egyenesen (lineárisan!) robognak a végzetük felé.  

A lineáris világszemléletű ember természetesen nem érti mi folyik, meg van rémülve, aggályosnak, sőt ijesztőnek tartja azokat a folyamatokat, melyek részben pont az ilyen lineáris gondolkodásnak köszönhetően jöttek létre a Földön. Ebben a cikkben például igen rémisztőek a kilátások - ismétlem, azoknak, akiknek ez a rendszer a világnézetük. Felmelegedés-pánik, óceán-emelkedés pánik, vihar-pánik, széndioxid-pánik, metán-pánik, erdőtűz-pánik, ismeretlen-óriáslyukak-pánik, stb.. Pedig viszonylag egyszerű lenne a megoldás: vissza kell térni a körfolyamatokhoz, vissza a természet-közeli életmódhoz. Meggyőződésem, hogy a Földön zajló klímaváltozás és egyéb folyamatok csak részben köszönhetőek az emberi tevékenységnek, másik részben természetes folyamatoknak érzem. Ezt most nem akarom bizonygatni, egyszerűen csak a zsigereimben érzem, mint ahogy éreztem a változás szelét is 2006-ban, amikortól más dolgokkal is elkezdtem foglalkozni, mint a szaros kis életem. Egyet kell belátni: nem a bolygót kell megmentenünk, épp elég feladat van a saját kis környezetünkben, sőt ki sem kell lépni magunkból: épp elég feladat van magunkban - ahonnan amúgy is minden kiárad. És ha magunkban rendet rakunk, akkor ez kint is rendként fog megjelenni.

Gondoltam összeírok néhány apróságot, amiből látszik milyen egyszerű elkezdni a visszatérést a körfolyamatokhoz:

Szatyor téma: "Az Európai Parlament nemrég elfogadta strasbourgi plenáris ülésén azokat a szabályokat, amik az EU-ban jelentősen visszaszorítanák a környezetszennyező, 50 mikronnál vékonyabb anyagból készült nejlonzacskók használatát. Az új szabályozás értelmében az EU tagállamai két lehetőség közül választhatnak: 2019 végére 90-re, 2025 végére pedig 40-re szorítják le az egy főre jutó éves zacskófelhasználást, vagy 2018-tól vállalják, hogy a vásárlók ne kaphassanak ingyen ilyen zacskót. Az EP 2010-es adatai szerint minden uniós polgár fejenként 200 ilyen zacskót használt el abban az évben. Ezeket általában nem lehet újra felhasználni, így a kukában végzik, hatalmas terhet róva a környezetre." 
Nem vagyok egy tipikus EU-párti, de ez az új szabályozás kifejezetten előremutató. Nemrég nyílatkozta a rádióban egy újrahasznosító vállalkozó, hogy az 50 mikron alatti szatyrok teszik ki a szemét nagy részét, amit nehéz újrahasznosítani is, tehát nem visszafordítható folyamat ezek használata. Pedig milyen egyszerű a megoldás erre is: 
a) ne lehessen a boltokban ilyenhez hozzájutni (két alkalom után már nem leszünk olyan hülyék hogy zacskó nélkül menjünk vásárolni)
b) zacskó nélkül ne menjünk vásárolni
Ez csak a kezdet, ennél persze fejlettebb megoldás mondjuk vászon táskát használni, vagy fonott kosarat. Mint kétszáz évvel ezelőtt, amikor még nem voltunk így behülyítve fogyasztói birkákká. 

Komposztálás Trágyaérlelés, szelektált elkülönített hulladékgyűjtés: Egy XIX. századi magyar tanyán még nem volt semmilyen szemét, mindet felhasználtak, ide kell visszatérni. Hiszem, hogy különösebb feladások nélkül ez létrehozható - még ez a technológiai társadalom is képes lehet rá, csak hozzáállás kérdése. Nálunk otthon - ha még nem is teljes mértékben, de - elég komolyan folyik a hulladékok csoportosítása: 
- külön gyűjtjük a szerves hulladékot (mint zöldségek és gyümölcsök héja, maradéka, fűnyesedék, stb.), ezt komposztáljuk trágyává érleljük a kert végében, és később felhasználjuk,   
- a kutya eszi meg a maradék kaját, tényleg mindent szeret, nem egy válogatós (nem úgy mint néhány másik házikedvenc)
- külön gyűjtjük a műanyag szemetet (a kisebb zsacsik még jók lesznek kutyaszart szedni, a nagyobbakba pl. a levágott rózsaágakat gyűjtjük, vagy egyéb módon hasznosítjuk, pl. a hamut gyűjtjük bennük, ami aztán megy a fák és bokrok alá, vagy a kiskertre), 
- a papírhulladékot (dobozok, papírok, stb.) eltűzeljünk (a nyomtatott papíroknak különösen sokoldalú felhasználói vagyunk: az irodában - bár egyre ritkábban, de - nyomtatunk még papírra ezt azt (1. felhasználás), ezeket az esetleg hibás vagy már nem kellő nyomtatásokat használjuk bent firkapapírnak (2.), majd időnként hazahozom kötegenként, ezek hátoldala még jó lehet a gyerekeknek rajzolni (3.), és a végén küldetésük véget ér a kandallóban, begyújtósként (4.) - és még itt sem ér véget, hiszen a természetben körfolyamatok vannak: a kéményen át távozó, kibocsájtott széndioxidot a természet tárt karokkal várja, hiszen a fák ebből építik fel szén alapú testüket. 

Többek között ezért is baromság tartani a megnövekedett szénkibocsájtástól, mert nini, épp most kezdik felfedezni, hogy pont ettől nőtt a zöld területek nagysága... hoppá! Mi kivágjuk az erdőt, eltüzeljük, az meg visszanő... még ilyet?! "Jelentősen nőttek bolygónk zöldterületei az elmúlt 30 évben. A természet így reagál a növekvő szén-dioxid-koncentrációra. A szakemberek 33 év műholdas adatait elemezve arra jutottak, hogy a szárazföldi területek minimum 25-án, maximum 50 százalékán gyarapodtak a zöldfelületek. A zöldülés látszólag alátámasztja a klímatudomány nagy látnoka, James Lovelock Gaia elméletét, mely szerint az atmoszféra, a kőzetek, a tengerek és a bioszféra együttesen egy nagy, önszabályozó rendszert, „élő szervezetet” alkotnak, amely reagál a különböző hatásokra." Az Élő Földben, a Földanyában, a Teremtésben hívő és élő embereknek ez természetesen nem új és nem meglepő. 

Pénzáramlás. Nem gyűjtök vagyont. Na jó, van amikor gyűjtünk valamire, de ez hamar fel is használódik. Észrevettem már az építkezéskor is - még jó hogy ekkor! - hogy bármennyit is kereshetnék, mi mindig elköltenénk, azaz visszaforgatnánk valamilyen melós, vagy termelő/kereskedő/gyártó kezébe a befolyt összegeinket, magyarán visszatér a gazdaságba. Ha van is néha többletünk, hamar ügyesen felhasználjuk valami értelmes dologra, vagy fejlesztésre. Nincs készpénzünk párnába vagy bankszámlába varrva, nincs offshore számlánk, nincsenek különösebb vagyontárgyaink, ékszereink pláne nincsenek. Mi csak áramoltatjuk a pénzt, eszközként fut át az életünkön, nem ragaszkodunk hozzá. Nyílván jó ha meg tudjuk venni, amire szükség van, de ha épp nem megy, akkor elhalasztjuk, és majd lesz valahogy.

Saját magból saját termény! Többször említettem már korábban, hogy keresem az újrahasznosítható - tehát nem genetikailag módosított, steril, kiherélt - magokat, amelyeket vissza lehet forgatni, azaz saját termés magját félretenni, következő évben abból palántázni. Ez most idén beindul, nagyon finom paradicsomot, paprikát sikerült szerezni több félét is a tavaszi magbörzén, szóval - nem akarom elkiabálni, de - lehet hogy tavaly láttak engem utoljára boltban zacsis zöldségmagot venni.   

Vízforgás. A vízfelhasználás egyre fontosabb kérdés lesz, mi igyekszünk erre odafigyelni. Például a locsoláshoz, kocsimosáshoz, sőt a wc lehúzásához nem ivóvízet használunk, hanem kútvízet. A tetőnkre érkező csapadék nem a szennyvízcsatornában végzi (mint sok helyen másutt), hanem a ház melletti fákat táplálja dréncsöveken keresztül - mintha nem is lenne itt a házunk mint ökológiai lábnyom: ami ideesett, az itt is használódik fel, majd áramlik tovább.

Körfolyamatok. Körforgás, körtánc. Ehhez kellene visszatérni. A fentiek csak példák, és nyílván csak a kezdete valaminek, egy újfajta gondolkodásé - ami olyannyira új, hogy több ezer éves, sőt valójában időtlen. Nem kell az klímaváltozástól félni, jön aminek jönnie kell, szépen el lesz rendezve minden teremtésügyileg, és aminek/akinek távoznia kell, az távozik az életünkből. Vagy átalakul, alkalmazkodik, legyen szó társadalmi szokásokról, világszemléletről, környezetgazdálkodásról, egyszóval az életünkről. 

A végére egy viccesnek tűnő, de amúgy kiválóan ide, a körfolyamatokhoz illő gondolat: nem tudom ki emlékszik még a Dűne című klasszikus sci-fi filmre, amiben a sivatagban élő hősöknek olyan különleges ruháik voltak, amelyek képesek voltak a saját verejtéküket és vizeletüket újrahasznosítani, és ezt itták -> körfolyamat. No, talán innen meríthettek ihletet azok a belga tudósok is, akik a fesztiválokon elfolyó nem kis mennyiségű vizeletet szeretnék újrahasznosítani: így jött létre a pisisör! Durva elsőre, pedig komolyan gondolják: "A belga tudósok találmánya egy nagy tartályban gyűjti össze a vizeletet, amelyet aztán egy napenergiával működő eszközzel felforralnak, majd egy speciális szűrőn átengedve kivonják belőle a vizet, valamint az olyan tápanyagokat, mint a kálium, a nitrogén és a foszfor – ezekből aztán műtrágya készülhet. Az eszközt a feltalálók már telepítették is egy tíznapos genti fesztiválon, ahol mintegy 1000 liter vizet tudtak kinyerni az ott szórakozók vizeletéből. A vízből hamarosan ízletes belga sörök készülnek majd. Az egyetem kutatói azt remélik, hogy a technológiát hamarosan sporteseményeken, bevásárlóközpontokban vagy akár repülőtereken is alkalmazni fogják."

Hehe! Körfolyamat bmeg, körfolyamat! :)
     

Az evolúció teremtése

Megnéztem a Noé c. új feldolgozást, mert sajnos még mindig érdekel miket üzengetnek a tengeren-túlról - és Karácsonyra erről gondoltam megosztani néhány sort.

Maga a film egy tragédia, igen nehezen fogadtam be a kővé vált angyal-transzformereket, meg a Noé idejében, vagy a lehetőségeikhez képest nehezen elképzelhető eszközöket (tökéletes szerszámok, hullámlemez, függönyök az állatok szétválasztására stb. - bár pont én is szoktam közzétenni a hivatalos történelem által elhalhatott leleteket, melyek bizonyíták, hogy jóval régebb óta van értelem a Földön, mint tanítják, na mindegy..), viszont voltak benne tetszetős részek. Például kedveltem Noé matuzsálem nagyapjának varázs-erejét, mert arra utal, hogy az akkoriak között volt még mágia. Szintén tetszett az az elgondolás, hogy az akkori időkben is megvoltak az embernek a különböző technikái, módszerei az élet minten területére kifundálva, mint például a növényekből készült terhességi teszt. Ami már kevésbé tetszett, az az Isten vs. ember(egó) mentális "küzdelme", meg a pusztító istenkép, amit erőltettek, és ami biztos, hogy nem egy magyar ember fejéből pattant ki. Bosszúálló istenképe a tudjukkiknek van. Meg aztán az is érdekes, hogy ha szigorúan a Bibliai vérvonalat nézzük, akkor van itt bibi rendesen, bár erről nem a film tehet. Káin - láthatjuk majd a lenti jelenetben - egy méretes kővel (az első kőműves?) ugye leüti testvérét Ábelt, majd lelép. Így:

"Ezután elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. És Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevéről Énoknak nevezte el”  

Ezen a ponton sokan felteszik a kérdést: honnan volt Káinnak felesége? Talán ez az egyik leggyakrabban feltett Bibliára vonatkozó kérdés. Meg amikor a teremtett főszereplők találkoznak más törzsekkel. He? Azok honnan, s hogy? Na hagyjuk a mesekönyvet... (vannak persze próbálkozások a magyarázatra, például itt) 

A vízözön kérdésköre szintén érdekesen van tálalva a filmben, nem próbálja meg mindenáron a zsidó történelembe beleágyazni az eseményt, ezek szerint odaát is elterjedhetett a hír, hogy bizony az özönvíz története megjelenik szinte minden ősi nép mítoszában, vallásában, így jóval a zsidók előtt élt suméroknál is. A film az eseményt meghagyja bosszúállásnak, emberi gyarlóság miatt, és nem kezd bele tudományos magyarázatokba, hogy ez a katasztrófa miért is vagy hogyan jöhetett létre természetes módon. 

A Vízözön és az ezzel kapcsolatos „mondakör”, kezdve a Gilgames-eposztól a Biblián át, a magyar mondák Lúdvérc okozta özönvízéig, majd minden ősi európai nép mondáiban, de Indiában, Ausztráliában, a majáknál is megtalálhatóak. Kutatók egész generációi próbálták megmagyarázni, geológiai és régészeti bizonyítékokat találni, alátámasztani, vagy cáfolni az özönvíz létét. Egy igen divatos elmélet szerint, amelyet két amerikai geológus (Wiliam Ryan és Walter Pitman) állított fel, az Özönvíz egy megtörtént természeti katasztrófának állít emléket: 
"Az utolsó jégkorszak végén, tehát mintegy tizennégyezer évvel ezelőtt, a mai Fekete-tenger helyén egy a tengerszintnél 130-200 méterrel alacsonyabban fekvő, jóval kisebb kiterjedésű édesvizű, vagy enyhén sós tó terült el. A Boszporusz gátját ugyanis egy földrengés megemelte, és a Fekete-tenger medencéjét még az olyan nagy európai folyók, mint a Duna és a Dnyepper sem tudta megtölteni. Elméletileg a mélyföldet sűrűn lakták neolitikus pásztorok és földművesek (!).Az üledék lerakódásokból világosan kiderül, hogy a jégkorszak alatt a Fekete-tenger valóban alacsonyabb lehetett mai szintjénél, és ebből az időszakból az üledéknyomokban tengeri csigák és kagylók maradványai nem találhatóak. A jégkorszak végével azonban a tengerszint emelkedni kezdett, és végül áttörte a Boszporuszi sziklagátat. A katasztrófa félelmetes méreteket öltött: a vízesés a kutatók számításai szerint kétszázszor nagyobb volt a Niagara-vízesésnél és százharminc méteres mélységbe bukott alá. Robaját húsz kilométernyire is hallani lehetett. Naponta negyven köbkilométer víz zúdult le itt, ami napi tizenöt centiméterrel emelte meg a Fekete-tenger szintjét. Az elmélet szerint az itt élők elköltöztek - ki Európa, ki Anatólia felé, és vitték magukkal a vízözön mondáját, ami mint már Utnapistim vagy Noé történeteként került át a Közel-keleti civilizációk örökségébe."

Azonban amiről már nem igazán esik szó az az, hogy az utolsó jégkorszak olvadás-időszaka nem csak egy helyen okozhatott özönvizet. Ez az időszak jócskán átrajzolta az addig kialakult világtérképet, és az érintett területeken élő civilizációkat – így tehát ne csodálkozzunk rajta, hogy ezt az eseményt több (egymástól nagyon távoli) forrás is megörökítette. Az elsüllyedt szigetek (Atlantisz, Mu, Lemúria, stb.) históriái is idetartozhatnak. Graham Hancock kutatásai mindenképpen figyelemreméltóak a témában. Hancock összegyűjtötte a fellelhető, és minden bizonnyal korábbi civilizációk által készített igen pontosnak bizonyuló világtérképek másolatait, valamint lemodellezte a bolygónk vízözön előtti valószínűsíthető földrajzát. Ezekből megállapította, hogy hol létezhettek a keresett szigetek és kontinensek(!), mielőtt a világtengerek vízszintje megemelkedett. Létezik egy Piri Reis nevű térkép, mely a XV. századból származik (lehetséges, hogy Mátyás Corvinus könyvtárából!), és tökéletes pontossággal ábrázolja az Antarktiszt, valamint Dél-Amerika keleti partvidékét, mikőzben ezeket elvileg csak századokkal később fedezték fel. 

Érdemes lenne egyszer az évszámokat is a helyükre tenni, ugyanis a leghitelesebb és legrégebbi sumér forrás a vízözönt a jégkorszak végére kb. 11.000 évvel ezelőttre teszi, de pl. a Biblia Krisztus előtt kb. 4000 körülre. Figyelemreméltó ez a több évezredes különbség, ami azzal magyarázható, hogy az Ószövettség összeállítói is a sumér hagyományból merítették ugyan a témát, viszont időben igyekeztek a saját ismert történelmükhőz igazitani az eseményt. Viszont az is meglehet, hogy a felmelegedő Földciklusban több vízözön is volt. Egyébként szerintem a vízözön olyan vízválasztó lehetett, mely az ókoriakat megelőző (vélhetően igen fejlett) civilizációkat majdnem eltörölte, és helyébe mások léptek. A vízözönt követően néhány évezred alatt megjelentek a hódító népek tömegei, egy az előző (szerintem) békés, építő, teremtő népektől teljesen más típusú, világszemléletű, technikai, materialista jellegű emberfaj, mely már-már annyira nem illik a földi élet idilli képébe, hogy lassan az özönvíz szándékosságát kell feltételeznünk. Azaz, mintha az előző békés civilizációkat el kellett volna törölni a föld színéről, hogy a helyükre mások „költözhessenek be” a bolygóra. Még az is lehet, hogy irányított módon zajlott le egy-egy terület elárasztása… :) Ebből a nézőpontból tehát az özönvíz nemhogy újrakezdte a teremtést egy tisztább emberiséggel, hanem pont fordítva, egy még szarabbat, sárosabbat hozott létre a víz után maradt dagonyából. Jól nézünk ki... :)

Hanem! Amiért tollat ragadtam - mivel egyébként annyira azért nem volt jó film, hogy írjak róla - az egy középső jelenet volt, a következő tartalommal: Biztos vagyok benne, hogy a videómegosztókon méltán sikeres lesz ez jelenet a filmben, ami a Teremtés szövegére bemutatott Evolúciót tárja elénk, végre valaki megpróbálta összepászítani a kettőt, és azt kell mondjam egész ügyesen sikerült! Itt nagyon szépen megjelenik az "is-is" gondolkodás, tehát nem tesz fel keresztkérdés: miben hiszel? a teremtésben vagy az evolúcióban? - hanem bemutatja, hogy mindkét elgondolás szépen elfér egymás mellett, sőt talán nem is értelmezhető másképp csakis így. "Kezdetben nem volt semmi, semmi csak a végtelen sötétség csendje. A Teremtő lehellete kiáradt az ürességgel szemben, suttogva: legyen világosság és lőn világosság" (egy robbanás). Mindez persze egy rakás nyugtalanító kérdést felvet. Én jó néhány éve csak úgy tudom elfogadni a teremtést és a Teremtőt, ha az időben és térben nem korlátozott, tehát végtelen, határtalan, és nincs kezdete sem vége, sem időben, sem térben. Miért is nem? Mert ahol véget vagy kezdetet feltételezünk (időpont, határ, fal, stb.), ott rögtön felvetődik a kérdés, hogy mi van azon túl? "Kezdetben..." OK, ez volt a kezdet, de mi volt előtte, he? Semmi? Akkor mégis miből és hogyan lett a valami? Materiál Istiéknél szintén felvetődnek ezek, de nem szívesen foglalkoznak olyan kérdésekkel, hogy mi is robbant fel? Hogy került oda az anyag, amikor a robbanásban jött létre? Mitől sűrűsödött össze, amikor a robbanástól jöttek létre a fizikai törvények? Ezekre a kérdésekre nehéz tudományosan válaszolni, mert ez már túlmutat a tudományon, ez a hit kategóriája, legyen szó akármilyen materialista tudósról. 

Mindentől függetlenül az a bizonyos kezdőpillanat (ha volt ilyen, ha beszélhetünk egyáltalán volt-ról), vélhetően mindenkit izgat. Engem különösen, de ahogy említettem sokkal könnyebben elfogadom azt, hogy nincs eleje a teremtésnek (legfeljebb pulzál:  robban -> kiárad -> összehúzódik -> robban; vagy lüktet, mint a szív: szív-sűrít-bent tart-kipufog...:). A véges nézi a végtelent, találgatja hogy mit jelent - énekli Ákos, és ha egyszer lenne rá lehetőségem egy kérdést feltenni a Forrásnak, biztos ez lenne: 

Hogy jöttél létre? 

Külön pirospont a filmben, amiért nem közvetlenül a majomból szülték meg az embert, bár a végeredmény majdnem az lett... Igaz, a jelenetbe bármelyik elméletet bele lehet magyarázni, mivel egy majom tényleg leugrik a fáról... és aztán megjelenik a fényből készült ember. Ez is szintén az is-is gondolkodásra utal, mert ugyan lehet hogy "alapanyagnak" kellett a majom, de kellett hozzá egy csipetnyi más is, hogy abból ember teremtessen. Szóval ez igen ügyesen van megoldva, mert mind a két irányzat (teremtés vs. evolució) megláthatja a jelenetben amit keres. Aki már amúgy is egyesítette magában a kettőt, annak meg minden tiszta. :)

Összességében azt kell mondjam, hogy egy nagy baromság a film, de kiváló részegységekkel megáldva. :)

Na és a sok okoskodás után következzen végre a részemről legkomolyabban értékelhető és engem megfogó jelenet a Noé munkacímű, amúgy kővé vált angyal transzformerekről, bosszúállásról, és némi környezetvédelemről, vegetárianizmusról szóló filmből:

Noah Movie - "Creation" Clip

 

A szöveg eleje saját fordításban:

"In the beginning there was nothing, nothing but the silence of infinite darkness. The breath of the Creator flooded against the face of the void whispering let there be light and light was, and it was good. The first day. And then the formless light began to take on substance and shape the second day, and the whole world was born, our beautiful, fragile home. And a great warming light nurtured its days, and a lesser light ruled the nights, and there was evening and morning, another day."

"Kezdetben nem volt semmi, semmi csak a végtelen sötétség csendje. A Teremtő lehellete kiáradt az ürességgel szemben, suttogva: legyen világosság és lőn világosság, és ez volt jó. Az első nap. És ezután az alaktalan fény elkezdett tartalommá és formává válni a második napon, és az egész világ megszületett, a mi gyönyörű, törékeny világunk. És egy nagy meleg fény táplálta a napjait, és egy kisebb fény uralta az éjjeleket, és lett este és reggel, következő nap."   

A többit nem fordítom, szépen van megmutatva hogyan születik meg az élet, hogyan formálja meg a tudat bolygóméretűvé, s hogyan fejlődik fel harmóniában egészen az emberig. A jelenet végére persze kijön a lényeg, ami tulajdonképpen az, hogy az embert teszi felelőssé a Föld és a Teremtés megrontásáért, amivel őszintén szólva egyet is lehetne érteni, ha nem lennének sejtéseink az ember mögött álló erők játékáról, ami a genetikát, vérvonalba barmolást, és a folyamatos suttogásokat illeti... Persze kár lenne a felelősséget másokra tolni, az ember jelentős hányada ezek nélkül is képes egymás torkának esni egy falat kenyérért is, de ezt most hagyjuk... Biztos mindennek oka van, ennek az elkurvulásnak is lesz talán egyszer elfogadható magyarázata. Vagy ha nem, akkor pusztuljon újra a koma, hátha a következő körben megérti.  

A rendező itt mond néhány dolgot a jelenet születéséről:

http://thinkprogress.org/climate/2014/04/24/3430331/noah-aronofsky-religion-environment/ 

Kapcsolódó: 
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2013/01/tudatossag-az-evolucioban.html 

Nem szeretem ezt a modern világot

 

"Nem szeretem ezt a modern világot..." - mondta nem is oly rég egyik szomszédom, akivel épp azon zsörtölődtünk mennyire szarok ezek az okostelefonok - mert a kádból kinyúlva nem lehet vizes kézzel működtetni! :) És mondta mindezt olyan hangsúllyal, hogy majdnem elbőgtem magam, mennyire igaza van. Emlékszem milyen furán néztünk a szüleinkre, amikor ők már nem értették hogyan működik a videomagnó, vagy bármilyen új technikai kütyű - egyszerűen már nem vette be az agyuk az újdonságot. A mai "szülőknek" ennél sokkal nehezebb dolga van, hiszen már olyan szintű a felülről irányított technológiai nyomás, amit halandó nem képes felfogni. Éljen a szingularitás! Hiába mondjuk, hogy semmi gond, a gyerekeink már ebben nőnek fel, nekik a vérükben van, tudják kezelni ezt a sok kütyüt, de mégis észrevétlenül elmerülnek valami olyasmi könnyű, vonzó, csábító, de egyben halálos és véglegesen bezáró lében, mint amit az Under the skin élien nője használt. Ez is egy spirál, csak ez csúnyán lefelé húz, gyerekek.... A hamis fény vonzza a tömegeket...

A rendszer nagyon okosan van felépítve, szinte láthatatlan. A rendszer egyúttal rendkívül kíváncsi, mindent tudni akar rólunk. Elképesztő az az információ éhség, ami a rendszer felől áramlik az egyén felé. Minden vágyadat ismerni akarja, minden gondolatodat tudni akarja, hogy még jobban és még jobban meg tudjon fogni a lében. 

Gondolom már lassan mindenkinek feltűnt, hogy a Google például azt csinálja, hogy folyamatosan szkenneli, gyűjti mikre kerestél rá, mi érdekel, merre szörföztél a világhálón, és onnantól kezdve olyan jellegű / témájú reklámokkal fog bombázni. És nem csak e-mailben, hanem a meglátogatott oldalakon, az oldalsó reklámboxokban is ilyen témák fognak villózni. "Neked ajánlott" - írta nemrég a Youtube is néhány videónál - aztán ezt később levették, túl egyértelmű volt az utalás...  Az okostelefonok és a beléjük ültetett kémszoftverekről már volt szó korábban, ezek már köztudott tények... és már jönnek a hírek az okostévék képességeiről is... Az LG nemrég elismerte, hogy az okostévéi információkat gyűjtenek a felhasználók tévénézési szokásairól, akkor is, amikor azt nem engedélyezik. És vajon pontosan mi is az az egyszemű piros kis led, minden beltéri egységen?? 

Lehetne erre azt is mondani, hogy ej, de fasza, hiszen a rendszer segít nekem, felajánlj egy rakás szart, ami engem érdekel, és még csak keresnem sem kell. Hát igen, hát igen. De én mégis amondó vagyok, hogy ez az egész mögött egy nagyon csúnya szándék áll a háttérben. A globális információ éhség arra irányul, hogy még szorosabb legyen az a bizonyos póráz - méghozzá globálisan. És hogy merre tart, ez, mi a célja, nem is olyan nehéz kitalálni...

De végül is nincs akkora gáz, mint amennyire látszik. Ugyanis a szabad akaratot egyelőre még nem tudták elvenni - mindenféle ügyes-bajos módon megpróbálják kikerülni, elfedni, elhitetni hogy nincs választásod, mert haladni kell a korral, de mégis, ezt a szent dolgot - a szabad akarat nevű kódot - nem tudták még feltörni. Miért nem? Mert még mindig adott a lehetőség, hogy ignoráljam az egész rendszerüket. 

Megtehetem, hogy nem kattintok oda a nekem ajánlott videóra. Megtehetem, hogy kikapcsolom a TV-t. 

Céges okostelefont kaptunk, kötelező (!) használni. Viszont nem kötelező rajta neteznem. Nem kötelező folyamatosan szinkronizálnom a különböző e-mail fiókjaimat. Nem kötelező mindenféle felhő alkalmazásra feltöltenem a képeimet. Nem kötelező bekapcsolni a wifit vagy a mobil internetet, sőt a futó alkalmazásokat és frissítéseket is leállíthatom. Beletelt egy hétbe, de úgy érzem sikerült kiírtanom a sok kíváncsiskodót... A távirányítással bármikor bekapcsolható kamerával már volt némi gondolkodnivaló, de végül - a legegyszerűbb megoldás - a ragtapasz megoldhatja ezt is, ha nem akarok rám irányuló kíváncsiskodó szemeket érezni az életemben. Mert lehet hülyén hangzik és kissé üldözési mániásnak tűnhet, de én érzem a figyelő szemeket... Megtehetem azt is, hogy nem regisztrálok a facebookra. Pedig mit meg nem tesznek "értem", édes Istenem! Akármilyen kis játékot töltök le az okostelefonra (ööö igen, nekem is megvan a gyengém, amin keresztül el tudnak kapni), mindegyikben van egy rendkívül kedvező ajánlat, hogy pl. ha regisztrálok a facebookon, akkor azonnal 50.000 "arany" üti a markomat, vagy rögtön kapok egy rakás jó kis fejlesztési lehetőséget, vagy amikor elérek egy új rekordot valamelyik logikai játékban, rögtön jön az üzenet, hogy "oszd meg másokkal az eredményt a FB-on". Mondom, mindent megtesznek. Iszonyatos az erőlködés. De a szabad akarat szentsége és sérthetetlensége miatt továbbra is megvan a lehetőségem, hogy ne éljek a "felajánlott ajándékokkal". Köszönöm, nem. Nem is nehéz kimondani, igaz? Nem kell hozzá túl sok ész észrevenni, hogy még mindig ugyanaz a tag ólálkodik itt évezredek óta, és semmit nem változtak a módszerei. Nézzük csak mit is mondott úgy kétezer évvel ezelőtt egy ipsének, (tudjátok, annak Aki azt hírdette, hogy a változatosság kedvéért szerethetnénk is egymást) :

"Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem" 

Ismerős? Nekem minden vonalon ez jön le, ez folyik a TV-ben, csöpög a rádióban, ezzel van tele az internet, és az összes csilli-villi technológiai "újításban" is ezt a vonalat érzem. "Nem szeretem ezt a modern világot" - mondta a szomszédom. Tudatosan, vagy az alatt, ő is érezheti a tudatos gonoszságot mindemögött. Vagy lehet hogy nem is gonoszság ez, hanem fentebbi emeletről nézve csak a rendszer egy természetes, szelektáló része, amelyiknek az a dolga, hogy elválassza az ocsút a búzától. Mindenesetre minden nap érzem, ahogy elképesztő erővel rántanak be mindenkit az ő általuk teremtett virtuális világba, ahonnan aztán nincs kijárat. És azt látom, hogy nagyon nehéz lesz a többségnek visszafordulni. Valószínűleg már nem is sikerülhet, mennek a levesbe. "Nem tudsz mindenkit megmenteni" - hallottam már sokszor. 

Igen. 

És már nem is akarok. 

Szabad akarat van, azt csináltok amit akartok.

További fasza rajzok modern világunkról:

http://stax.hu/post/25-elgondolkodtato-karikatura-a-mai-modern-tarsadalomrol

Mese a meseszobáról V.rész: az Idő bűvkörében

Vajon az idő fogságában vagyunk? Szorít minket az idő? Sosem érek rá semmire? Mások is feltettek már ilyesmi kérdéseket? Nos, én az utóbbi néhány hétben tényleg idő szűkében voltam (állandó határidők, elintéznivalók, családi ügyek, stb.), és talán ez is az oka annak, hogy elkezdtem megint foglalkozni mélyebben az IDŐ kérdéskörével. A fizikai ámokfutásomnál már egyszer szóba került az idő illúzió mivolta, és ahol arra a következtetésre jutottam, hogy az idő valójában csak az emberek számára fontos segédfogalom, mert valójában csak mozgás van, de most egy egészen másik megközelítésből járjuk körbe a témát, illetve csapunk a közepébe - a szokott párbeszédes módon Shaula doktornő segítségével, aki ismét bebizonyította, hogy még mindég mennyire szükségem van rá, hogy a saját hülyeségeimet kicsit terelgessék, vadhajtásaimat lenyesegessék. Extraként kedves Ildi olvasóm felajánlotta szép rajzait, amit felhasználok a téma illusztrációjaként.

Na csapjunk a lovak közé, nem érünk rá egész nap bevezetőt írni! :)

Lazuljunk - Hamvas Béla: Titkos Jegyzőkönyv ("A mutáció")

Irodalmi DubTechno - Hamvas Béla: Titkos Jegyzőkönyv ("A mutáció")

(alternatív link)

(Hamvas Béla írásait régebben is idéztük, pl. itt>>)
(a művésznő csinos, a fényképezés korrekt, a zene finom, a narrátor tehetséges, ismert hang, a szöveg-kép-zene-hang összhangja briliáns)

Mese a meseszobáról I. rész: elengedve emelkedve

„Mit nevetsz? 

A mese rólad szól, csak a név más.” 

(Horatius)

(Bizonyára feltűnt egyeseknek, hogy mostanában nincsenek azok a "régi" hosszú Mazsolás fejtegetések - ennek akár még örülni is lehetne! :) Pedig ez az egész meseszobásdi azért született, hogy kiírjam magamból a - többnyire csapongó - gondolataimat egyfajta szellemi szükségletként. Ám eljött egy pillanat, amikor meg kellett álljak, hogy megkérdezzem magamtól: mi a szart is akarok én, balga? És ahogy mindennek, ennek a pillanatnyi "zavarnak" is meg van az oka természetesen, így amikor ebben az állapotban felkértem az egyik kedves olvasómat, hogy írjon már valami jó kis értekezést, mondjuk a mitológiákról, mert "kezdek kifogyni a témákból", a válaszából rá kellett döbbennem, hogy a "témátlanság" valódi oka nem önmaga, hanem pont hogy az azon való túllépés kezdete, melyet a levelezésünk mutatott meg igazán. Az alábbiakban ennek járunk utána kedves Shaulával, nagyon komolyan titkosítva melyik szövegrész kitől hangzott el :) Lesznek akik majd nem értik, de talán lesz, aki igen. Igazából mindegy is, hisz pont ez a lényeg, hogy nem számít - M.) 

S: Ugye szó volt arról, hogy jó kiírni magunkból a gondolatainkat, hát én most megteszem, de nem mint egy látszólag rajtunk kívülálló x-dik téma keretén belül, hanem szubjektíve, magammal kapcsolatban. Ha van kedved elolvasod, ha nincs, akkor nem... hosszú lett. 

A tudomány felfedezi a Teremtőt 8. rész: a kvantumtudat

Frissítés:

Nassim Haramein - Sacred Geometry and Unified Fields

(angolul tudóknak, nagyon hasznos kis "világnézet-kifordító" eszmefuttatás)

Sokszor kritizáltam már a tudományt, a tudomány embereit, most viszont úgy érzem talán kissé túlzottan indokolatlanul. Sokszor illettem korábban a tudományt „tévedések sorozata” és más egyéb általánosító és ledegradáló jelzővel, de be kell lássam, hogy igazságtalanul keményen fogalmaztam, mivel ez nem mindenkire igaz; az utóbbi időben elém került (megtalált, bevonzottam, stb.) néhány olyan tudós/kutató ember munkája, akik megmutatták, hogy az ezen a területen dolgozók is az igazság kiderítésén fáradoznak, és sokszor egyáltalán nem eredménytelenül. Persze sok a tévút, főleg azok esetében, akik továbbra is az anyag felsőbbrendűségének vallásában hisznek, ellenben néhány generációnként, - sőt, olykor sűrűbb időközönként – születik valaki, aki helyre teszi a tudomány eddigi tévedéseinek egy részét, és általuk mindig kapunk egy szélesebb látókört világunk felépítésére vonatkozóan. Három érdekességet szeretnék bemutatni ebben a bejegyzésben, melyek mindegyike egy-egy paradigma váltás az adott területen, ha viszont a három ismeretanyagot sikeresen integráljuk és szintetizáljuk magunkban, akkor tényleg teljes világnézet átalakulás következik be, amely szemlélet-váltás remélhetőleg jobb irányba változtatja meg az embereket. 

1. A csavaros észjárás

 

Első témában a már korábban említett „Teremtő ujjlenyomata” és „Spirális élet” cikkekben leírt dolgokat vesézzük tovább. Tulok barátom jóvoltából megismerhetjük Djsadhu fantázianéven ügyködő kolléga munkásságát. A "djsadhu" oldal tulajdonosa (Link) vette a fáradságot, és leképezte egy számítógépes animációban,  a Naprendszer és bolygói mozgását a Tejútrendszerben (természetesen nem méretarányosan mert a Nap 109-szer nagyobb, és 333.000-szer nehezebb, mint a Föld). A szoftver létrehozásakor nem tudott a szélsőséges méretekkel dolgozni, mivel a legnagyobb és legkisebb tárgynak is látszania kell – ettől függetlenül a lényegre koncentrált. A lényeg pedig az, hogy a Naprendszerünk nem heliocentrikus, hanem spirális pályán mozog - egy nem látható tórusz felületén végighaladva kering a Tejútrendszer magja körül. És hogy miért fontos ezt tudni? Azért mert az élet nem körforgás, hanem vortex, azaz minden spirális pályán létezik kezdve a DNS spirállal egészen a galaxisokig. Hermész tanítása, miszerint „amint fent, úgy lent” tökéletesen igaz, azaz ugyanaz a minta vezérli a megnyílvánult Univerzum minden egyes részletét. És ennek ismeretében felvethető az alapkérdés: ha a Világegyetem egy robbanásból jött létre, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis ekkora, alapvető, minden szintre kiterjedő rendezettséget mutat? A mindennapi életünkben is észre lehet venni ezeket az összefüggéseseket, pl. a minap felfedeztem, hogy a forró tejbe dobott kakaópor feloldódása közben spirális mozgást vesz fel – létrehoz egy mini-örvényt. Egyszerű példa, de mégis kiüti a szemünket az igazság. Ezt megértve könnyen eljuthatunk a felfedezéshez, hogy az idő és tér (távolság) valójában illúzió, mindennek lényege a mozgásban, a spirális mozgásban rejlik. Az első vidijón a Naprendszerünk spirálmozgása látható:

The helical model - our solar system is a vortex

 

A második videón a Naprendszerünk csavart mozgásának egy nagyobb rendszeren - a Tejút galaxison - belüli értelmezése kerül bemutatásra. 

The helical model - our Galaxy is a vortex

Látható, hogy a Napunk egy tórusz felületén "úszik" végig a Tejútrendszer rá szabott pályáján, és amely spirál mozgás következtében a Naprendszerünk 26 ezer évenként a Tejút síkja alá illetve fölé kerül, pontosabban egy precessziós világévet tesz meg a Tejút pozitív és a negatív oldalán (a pozitív és negatív pólus hozza létre a mágneses mezőt, melynek "középső" síkjában a Forrás - a látható világ megnyílvánul, ennek magyarázata a második témában kifejtődik). És hogy miért elképesztően fontos ezt tudni? Azért mert ez az egész spirális mozgás szabályozza a Földi életünk ciklusait is, amely ezek szerint úgy néz ki, hogy 26/2, azaz 13 ezer évig negatív tartományban utazunk, majd 13 ezer évig pozitív tartományban. Szemléletesebben: A Naprendszer precessziója, vagyis a tóruszon haladás egy "köre" a spirális úton, 25.920 év. Az alábbi képen a hullámvonalként ábrázolt mozgás egy teljes periódusát mutatja:

Az előző képen bemutatott mozgás a tórusz felületén haladásnak megfelelő spirális útvonalat mutatja. Maga a tórusz ilyen formájú: 

És ilyen mozgást végez a naprendszer egy teljes, 226 millió éves, spirálisan köröző utat leírva a galaxisban a tórusz kerületén a Központ körül, 8692 precessziós "kört" lenyomva:

Ha minden igaz, jelenleg a spirál - Tejút síkhoz képest - negatív oldalán vagyunk, annak is a mélypontján, melyen éppen hogy csak áthaladtunk. Innentől emelkedési pályán leszünk 13 ezer évig, melynek csúcspontját áthaladva ismét visszaesés következik be. Na kérem! Hát nem pont erről mesél az összes ókori kultúra? Hogy a történelem ciklusokból áll, s mint egy hullám, az aranykortól a vaskorig degradálódunk, majd onnan kapaszkodunk vissza? De bizony, pont erről szólnak a tanítások, melyek úgy tűnik tökéletes összhangban vannak a fizikai modellből levonható következtetésekkel. És hogyan lehetséges, hogy ilyen csavaros modellt hoz létre az Univerzum? Nos, én csak arra tudok következtetni, hogy egy rendkívül csavaros észjárású entitás hozza létre. :)

Forrás: http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=325

2. Elsődleges mezők

Ebben a videósorozatban foglaltak szerint, a jelenleg elfogadott elméletek, a fizika és asztrofizika is megrendült, hogy átadja helyét a mag egy radikálisan új elméletét képviselő erőinek valamennyi kérdésben. Mindenki meg fog lepődni, az összes videó tényleges képsorokat tartalmaz a plazmáról és nem manipuláció, eltérő sebességeken felvéve. Nehéz elhinni, de ez mind igaz.

The Primer Fields Part 1

The Primer Fields Part 2

The Primer Fields Part 3

A kísérleteket nézve világossá válik, hogy a Világegyetemben a galaxisok "anyaga" egy írdatlan pozitív és negatív töltésű tórúsz-tölcsér között középen, a "nullsíkban" jön létre, ott nyílvánul meg, viszont a duális mező, a tölcsér (a "kád") többi része láthatatlan (ezt neveztük mi tudatlankák eddig sötét anyagnak), és ezt az egész mezőt a mágnesesség hozza létre és tartja mozgásban, akár fénysebességű kilövelléseket is produkálva. Tehát úgy tűnik mégis csak igaza van Mehran Tavakoli Keshe iráni atommérnöknek, hogy a gravitációs és mágneses erő nem két különböző dolog, hanem tulajdonképpen egy és ugyanaz. A mágneses mező hozza létre azt a vonzást, ami összetartja az égitesteket, létrehozza az állandó forgó mozgást is, valamint létrehozza és szabályozza az égitestek keringési pályáit. Ezt innen, a bolygóról nézve gravitációnak, tömegvonzásnak nevezzük, de valójában az egésznek a kulcsa a kétpólusú (duális!) mágneses mező, ami létrehozza a gravitációt. 20:20-nál gyönyörű látni, ahogy a vortex központi terében, a két sugárzó (két pólus) között a mágnes golyók - darabszámuktól függetlenül - a mező hatására létrehozzák a tökéletes geometriai alakzatokat, mindig azonos távolságban egymástól, valamint azt is látni, hogy a nem mágneses golyók szabályos keringési pályára állnak a központ körül (mint a bolygók a csillagok körül). A kutató stílusosan  érzékelteti - a mágnesgolyók kilövésével - azt is, hogy semmi szükség mostantól "sötét anyag", "sötét energia", "fekete lyuk" és hasonló bizonyítatlan elméletekre egy-egy galaxis működésének magyarázatához, hiszen minden a Rendszer része, csak van egy számunkra érzékelhető kisebbség (a felszín / illúzió / hologram), és van egy számunkra érzékelhetetlen többség (a valóság), mely mozgatórugója a világnak. Úgy is lehet fogalmazni, hogy ennek a hófehér kádnak, mely tele van vízzel csupán a barna lefolyóját látjuk (ahol látványosan megnyílvánul az örvénylő víz, az "anyag"), a víz és a kád többi részét nem érzékeljük, de attól még ott van az, és ez a nem látható rész az elsődleges, a primer. 

És itt szintén feltehető a kérdés, hogy miért fontos ez? Azért b+, mert elérkezett az ideje, hogy befejezzük az anyabolygónk erőforrásainak felégetését, és végre a természettel, a teremtés fizikájával összhangban használjuk az energiát a boldogulásunkra. Miért kell elégetni a Föld zsírpárnáját, amikor a szemünk előtt zajlik a folyamatos bemutató: a Forrás mozgási energiává alakulása. Ha ennek fizikáját egyszer képesek leszünk gyakorlatban is alkalmazni, akkor hamar eljöhet az idő, hogy egy tórusz-mágnes kütyüvel a kesztyűtartóban furikázhatunk amerre csak kedvünk tartja - a benzinkutakat nagy ívben elkerülve. :)

Forrás: http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=325

3. A Belső Rend


A magyar származású David Böhm tulajdonképpen a fentiekben bemutatott kísérleteknek fektette le az elméleti fizikai alapját. Legalábbis én most nagyvonalúan összekapcsolom a kettőt, mivel szerintem tökéletesen egymásra épül a két dolog. Bohm ugyanis elméleti fizikai kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye (ahogy ezt mi korlátoltan érzékeljük), hanem a világ egy olyan osztatlan egész, amely szüntelen mozgásban van. Bohm tehát szakít a Descartes-féle "a világ egy háromdimenziós térkép", és a Newton-i mechanisztikus (minden elem különálló objektum) világképpel, és meglátásai a kvantummechanikában és a relativitás elméletben rámutatnak az univerzum egységére, amelynek minden része összekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben. Ez az osztatlan egész nem egy statikus valami, hanem inkább afféle állandó áramlás és változás, egy láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amibe végül minden feloldódik. Ebben az áramlásban az elme és az anyag nem különálló szubsztanciák. Sokkal inkább egy egész és töretlen mozgás különböző megjelenései. Bohm ezt az áramlást nevezi holomozgásnak (egész+mozgás) ami a valóság két alapvető jellemzőjére utal: a világ egy oszthatatlan egész és állandó mozgásban, áramló állapotban van. A valóság olyan módon strukturált, ami hasonló a holográfiához (lásd még pl. Michael Talbot: Holografikus Univerzum), ebből pedig leszűrhető, hogy a fizikai valóság minden része tartalmaz információt az egészről. 

Bohn vezette be a fizikába a külső (explicit, kibontakozott, megnyílvánult) és a belső (implicit, burkolt, megnyílvánulatlan) rend fogalmát, melyet leginkább talán az elektronok "életéből" érthetünk meg, ugyanis az elektronok beburkolózott együttesek csoportjaként is értelmezhetőek, amik általában nem lokalizálhatók a térben. Bármely adott pillanatban, bármelyikük kibontakozhat és lokalizált lesz, és a következő pillanatban ismét beburkolózik, és a helyébe jön egy másik. Ha ez a folyamat gyors és szabályos módon zajlik, úgy hogy minden kibontakozás lokalizált, ez egy részecske folyamatos mozgásának a látszatát kelti, aminek mi emberek az elektron nevet adtuk. Azonban a valóságban nincs elszigetelt részecske, csak a kibontakozások gyors és szabályos sorozata kelti a folyamatos mozgás illúzióját. Alapvetően a részecske csak egy absztrakció, ami az érzékeink által manifesztálódik, a beburkolódások és kibontakozások szakaszainak rendezett sorozatában. 

Ha a hologram ötletét a nagy léptékű világegyetemre alkalmazzuk, akkor a kozmoszt tekinthetjük egy hatalmas fénytónak, amelyben hullámok terjednek szét minden irányban, egymásba hatolnak, és mind bonyolultabb hullámformációkká alakulnak. Ezek közül néhány rövid életű csupán, mások tovább fennmaradnak, de akadnak viszonylag tartós, mozgó alakzatok is. Rendszerint úgy tekintjük a világegyetemet - mondja Bohm - mint amelyben itt-ott szilárd objektumokat, atomokat, csillagokat találunk. Többségük fényt és egyéb elektromágneses sugárzást (rádió-hullámokat, gamma-hullámokat) bocsájt ki. Azt képzeljük, hogy a szilárd testek az elsődlegesek, és a hatalmas, a világmindenséget kitöltő sugárzásóceán másodlagos csupán. Bohm megfordítja a sorrendet és azt állítja, hogy sugárzás az elsődleges valóság, a szilárd testek pedig a holomozgásból kiemelkedő, többé-kevésbé tartós hullámformációk. Bohm elméletében az univerzum két szintjét vagy rendjét különíthetjük el. Az explicit (külső) rend azonos a hétköznapi életünkből ismert anyagi világgal. A másik, az implicit (belső) rend pedig nem más, mint a már említett holomozgás. Ennek mindig csak a felszínét látjuk, amint éppen pillanatról pillanatra kibontakozik az implicit rendből a térben és az időben.

És itt lép be a képbe a szinkronicitás és morfogenetikus mező kérdésköre is (pl. amikor egymástól nagy távolságban lévők egyszerre találják ki ugyanazt), ami a kizárólag külső (illúzórikus) látványban gondolkodók számára komoly fejtörést okoz, viszont Bohm elmélete és László Ervin professzor rendszerelmélete megoldást kínálhat. László Ervin sokat tett azért, hogy megtaláljuk a mikro- és a makrovilág, vagyis a láthatatlanul kicsi és a hétköznapi valóságunk közötti kapcsolatot. Feltételezte, ha egyszer egy forma már kialakult, akkor nem az enyészet lesz előbb-utóbb a sorsa, hanem várhatóan újra fel fog tűnni. Ez a felfogás már megfelelő keretet ad a szinkronicitás megfigyelt jelenségeinek. A szinkronisztikus egybeesések nem egyszerű ismétlődések, hanem tudatosak. Bohm elgondolása szerint, ahogy az implicit rend kibomlik rejtettségéből, és megteremti az explicit rend mindennapi világát, egyúttal biztosítja új, "kreatív" formák szüntelen keletkezését. A kozmosz új képződményei tanúsítják az implicit rendben rejlő végtelen alkotóerőt. Érzékeink számára megragadható formában jelennek meg a mindennapi élet színpadán, és semmiféle térbeli korlátozás nem érvényes rájuk. Minderre példa a biológiai élet és a tudat születése egyaránt. Ezek Bohm szerint sem számos, egyedi esemény következményeként alakultak ki a Föld kémiai és födrajzi története során. Mivel keletkezésük nem más, mint az implicit rend megnyilvánulása, ezért ebből következik, hogy.a világegyetemben mindenütt jelen kell lenniük. 

Mivel az implicit alakzatok mindenütt megjelenhetnek, ebből kozmikus archetípusok létére következtethetünk: olyan formákra, amelyek az explicit rendben lépten-nyomon felbukkannak. A spirál például a tengeri kagylók, a növényi magvak és a spirálgalaxisok visszatérő mintája. Ezek az archetípusok metafizikai természetűek: egyfelől túllépik a tudat és a fizikai világegyetem határát, másfelől mindkettőben ki is fejeződnek. Bizonyos alapformák újra és újra visszatémek, például a gömb, a spirál, az ellipszis stb. Ökológusok a mocsarak legalapvetőbb életfenntartó rendszereit kutatták, hogy megtalálják az élet legegyszerűbb formáit. Munkájukból kiderült, hogy e parányi elő szervezetek négy alapvető megjelenési formája azonos a galaxisoknál megfigyelt négy típussal. Az eddigiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ismétlődő formák vagy alakzatok megjelenése legalábbis lehetséges. Éppen erre van szükségünk ahhoz, hogy a szinkronicitás egybeeséseinek létét elméletileg megalapozhassuk. Igazából akkor kellene csodálkoznunk, ha nem volnának ilyenek a Bohm, Sheldrake és László Ervin által leírt univerzumban.

És akkor feltehető a lényegi kérdés: csakugyan az implicit rend alakítaná az explicit rendben lezajló eseményeket úgy, hogy valaki számára jelentést kapjon egy helyzet? Ha végiggondoljuk, mit mond Bohm az implicit rendről, hajlunk arra, hogy igennel válaszoljunk az iménti kérdésre. Bohm újabban továbbfejlesztette elméletét, és azt latolgatja, hogy kell lennie valamilyen szuperimplicit rendnek, amely úgy viszonylik az implicit rendhez, mint az implicit az explicit rendhez. A szuperimplicit rend olyan rendező elvként hat az implicit rendre, mint az író gondolatai a tintára és a papírra, amelynek eredményeképpen valósággá válik a szöveg. Bohm holográfikus világegyetem képe túllép a szellem és az anyag, a tudat és az anyagi világ klasszikus megkülönböztetésén. Éppúgy számot ad a jelentés és a kreativitás tudati eredetéről, mint a fizikai világegyetemben való megnyilatkozásáról: hiszen e kettő egy és ugyanaz. A szuperimplicit rend mélységes tartományaiból áradó, joggal mitikusnak nevezhető üzenet egyaránt áthatja az anyagi világot és a tudatot. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a szinkronicitást, akkor nem találunk benne többé semmi rejtélyeset. Nem egyéb, mint egy jel, amely emlékeztet bennünket a tudat és az anyagi világ szétválaszthatatlan egységére.


Forrás:
David Bohm: http://www.modusvivendi.hu/MVM%202012%20december.pdf

Szinkronicitás áttekintő: http://tisztafriss.hu/doc591/  


3+1 ráadás: az azonnaliságról

Korábbi kísérletek igazolták, hogy pl. egy összekapcsolt foton részecskepár távolságtól és időtől függetlenül szinkronban van. Na most a kínaiak ezt még egy kicsit megfejelték:

"A fény sebességénél több mint négy nagyságrenddel gyorsabban végbemehet az az esemény, ami az összefonódott kvantumrészecskék között történik – állítják kínai fizikusok, akik megpróbáltak ezzel kapcsolatban méréseket végezni. Bár sem a műszerek, sem pedig a módszer nem teszi lehetővé a pontos mérést, de a kutatók az eredmények alapján arra következtettek, hogy az interakció sebessége a 3 billió méter per másodperces tartományban van.... fizikusok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a hatás valójában azonnali, tehát nincs sebessége." 

(hm... alakulamolekula)

Forrás: http://index.hu/tudomany/2013/03/08/ami_tizezerszer_gyorsabb_a_fenynel/



Következtetéseim (fenntartva a tévedés jogát):

1. Az élet nem a fizikai univerzumban keletkezett, hanem a fizikai univerzum az élet folyamatos teremtésének, a kvantumtudatnak a terméke, annak megnyílvánult felszíne. Tudom, ez olyan szcientológusosan hangzik, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem akarok belépni semmilyen szektába, sőt vallást sem kívánok alapítani, van már épp elég karám.

2. Jelenlegi életterünk, a megnyílvánult Univerzum és ezen belül a galaxisok a (számunkra) megnyílvánulatlan Szuperbelső Rend, vagy más néven Isteni Közeg / Kvantumtudat / Alapvető Áramlás / Forrás / Elsődleges Mező (még hogy sötét energia...!) felszíni fodrozódásai (hologramjai?), melyek úgy jönnek létre, hogy egy duális mező, egy láthatatlan pozitív és negatív "tölcsér" mágnesként létrehoz egy örvényt (vortexet), ahol az "anyag" a mező fókuszpontjában, a nullsíkban - rendezett formációkban - megnyílvánul. A mi naprendszerünk és ezen belül a Földünk életét nagyban befolyásolja, hogy a  pozitív vagy negatív "tölcsér" tartományban utazunk éppen (a saját kis tóruszunk mentén általában teljesen becsavarodva :).

3. Engedtessék meg nekem, hogy a Bohm által Szuperimplicit Rendnek nevezett, mindennek forrását, mindent átható és irányító kifejezést továbbra is Istennek hívjam (vagy olykor a Tudatnak)... Szóval Isten, rendkívül csavaros észjárásról téve tanúbizonyságot létrehoz (álmodik?) egy rendezett képet, amelyben mi - résztudatok - szabadon garázdálkodhatunk a rendelkezésünkre álló erőforrások erejéig. Hogy aztán ki milyen formációkra illetve tudati kvantumugrásokra képes (mint pl. amikor egy reggel hirtelen egy dolognak magasabb szintű, átfogóbb értelmezésére ébredsz), az már egyéni szint kérdése. A gép forog, az alkotó (nem) pihen. A nem rendeltetésszerűen használt alkatrészek időnként törlésre/újrahasznosításra kerülnek...

4. A világban tökéletes rend van, ahol az azonnaliságra és a szinkronicitásra csak az adhat elfogadható magyarázatot, ha elfogadjuk, hogy a Tudat hozza létre az Egészet, vetíti ki a KÉPet a KÉPzelete segítségével, melyből mi, részegységek a KÉPződményt érzékeljük. De azért visszafejthető a dolog, (szándékosan így van kitalálva), azaz odafigyeléssel eljuthatunk a képződménytől a vetítőig, majd a mozigépészig (az Alanyig), visszafejtve az illúzió rétegeit a valóságig, és akkor döbbenünk rá nagy hűvel meg hóval, hogy mindig is itt volt bennünk is, a tudatunkban, mi meg Őbenne. Egy az átlagnál némileg fejlettebb tudatrész imigyen fogalmazta ezt meg: "hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. ... én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek."


Könyvajánló: 
Amit Goswami - Képzelt ablak 
"Goswami professzor két világban is otthon van: az indiai szellemiség örök diákja és gyakorlott kvantumfizikus egy személyben. Az elmúlt huszonöt évben számos könyv próbálta meg egyesíteni Keletet és Nyugatot, összeegyeztetni a nirvánát a magfizikával. Némelyik sikerrel járt a költészet szintjén, gyönyörű képet festve a táncoló részecskékről, amelyek önkívületben lévő dervisekhez hasonlóan pörögnek a térben. Más, prózaibb szerzők józanul feltárták a párhuzamokat Einstein relativitáselmélete és a szenvedés megszüntetésének buddhista tana között. Ennek ellenére minden tiszteletemmel kijelenthetem, hogy egyikünk sem jutott el odáig, mint Goswami professzor, aki a puszta képeknél vagy intellektuális párhuzamoknál jóval messzebbre merészkedett. Miután csaknem egy évszázada igyekszünk megfejteni az anyag titkait a kvantumfizika segítségével, világossá vált, hogy az elmélet önmagában nem tökéletes; a tudattal kell kiegészítenünk. A kvantumfizika lezárásához szükséges tudat ugyanaz, mint amellyel az írott történelem során a világ misztikusai találkoztak. Így feltárul a képzelet ablaka, a lehetőség, hogy a tudományba bevezessük a tudatot, mint minden létezés okát, felismerve, hogy egy új tudományos paradigma metafizikai alapja lehet."

http://hu.scribd.com/doc/62339244/Amit-Goswami-Kepzelt-ablak

Előzmény okoskodások:
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/p/sorozatok.html