Érkezés

Szerettem volna írni egy filmelemzést az „Érkezés” című filmről, amit épp tegnap néztem meg. El is kezdtem a szokásos „én majd jól megmondom a tutit” fogalmazásmóddal, valahogy így kezdve: „Régóta sejtem már, hogy az idő csak az évezredekkel ezelőtt lebutított ember 2.0 változatának telik lineárisan, egyenes vonalban múltból jövő felé, a Világ körfolyamatokból, ciklusokból áll, a linearitás csupán a „kör” íve mentén értelmezhető rész-folyamat, ha csak ezt vesszük alapul gondolkodásunkhoz, akkor a teljes átlátás, a teljességben való lét elérhetetlen...” – bla-bla-bla, de aztán történt valami fontos. Jött egy ilyen bizonyos „mit csinálok én? ki is vagyok én?” pillanat. „Álljunk csak meg, ez így nem lesz őszínte!” És ekkor felismertem, hogy agyalhatok, és írhatok én bármit az idő linearitásának elutasításáról, meg az időn túli lét milyenségéről… de hiába, az egész szart sem ér, ha én magam nem éltem meg, nem rendelkezem ezzel kapcsolatos tapasztalattal. Hiába van olyan, amikor tényleg átélem a gyerekkorom egy-egy pillanatát, és tényleg ott vagyok és akkor, és mindaz ami ott történt bennem van ma is, hogyha ezek csupán pillanatok. Hiába villan be időnként nagyon tisztán érzékelhetően egy-egy igen régen érzett íz vagy illat az emlékeimbe, ha ezt az érzést nem tudom bármikor elővenni. Hiába érzek meg előre dolgokat, eseményeket, ha nem tudom tudatosan használni ezt a képességet. Hiába minden, ha nem látom egyben legalább a saját életemet - akkor hogy akarom látni az egész Földét? Hiába vágyok erre, az időntúliságra, hiába szeretnék kiszabadulni az idő bűvköréből, mindez csupán ábrándozás marad, ami ugyan befolyásolja a gondolataimat (van erre egy nagyon jó angol kifejezés: wishful thinking) de mit sem ér, ha még nem értem el ezt a „szintet”. 

Szóval, miután lemondtam a filmelemzésről, úgy döntöttem inkább a saját vágyaimról írok. Sokszor utaltunk már rá itt többen is, pl. Weörest idézve, hogy amíg személyes vágyak vezérlik az embert, addig itt marad, nem fog tudni kilépni az álidő és áltér illúziójából. Ám velem mégis az van, hogy még mindig vannak vágyaim. Például valamelyik nap kívántam egy hatalmasat: „Ó, Isten, úgy szeretném megismerni a Föld, és ezen belül a magyarság valódi történetét, egészen a kezdetektől”. Tényleg, szinte fizikai fájdalmat éreztem, hogy nem ismerhetem meg a Föld bolygó teljes történetét, mert korlátozottak az ismereteim, a lehetőségeim, nem láthatok távlatokban millió évekre vissza az időben – az időben, amit - ha egy történetvezetést szeretnék megismerni, akkor - lineárisan kell kezelni… vagy mégsem? – de mégis szinte szétfeszít a vágy, nekem tudnom kell, hogy mi a teljes és igaz történetünk. Erre a „coming-out”-ra persze jött is egy nagyon halk felelet bentről, ami valahogy így szólt: „Ha meg akarod ismerni a Föld történetét, ahhoz meg kellene érteni a Naprendszer történetét. Ha meg akarod ismerni a Naprendszer történetét, ahhoz meg meg kellene érteni a teljes Világegyetem történetét. Ha meg akarod ismerni a Világegyetem történetét, akkor meg kellene értsél minden létező szintjét – de erre viszont még nem állsz készen.” Na puff, köszi. Mindenesetre, mióta „kiment” ez a kérés, azóta folyamatosan történelmi szenzációkról szóló cikkek jönnek velem szembe, olyan „nesze, azért néhány morzsát kaphatsz” módon (mikor fejlesztették ki a google-nál a gondolatolvasást??!), de nekem ez kevés. Hogy miért? Mert NEM ÉRDEKELNEK A RÉSZLETEK! Nem érdekel melyik kutató vagy portál mit gondol a legújabb megtalált avar-kori temetőről. Nem érdekel, mert látom a nagy igyekezetet ahogy el akarják választani a történelmi korokat egymástól, nehogy véletlenül valaki folytonosságot, netán azonosságot véljen felfedezni az egymásra épülő kultúrkörök leleteiben. Nem. Én az EGÉSZET szeretném EGYBEN látni. Mint amikor ránézek egy térképre, egyben látom az egészet – s ha akarok „lezoomolhatok” az egyes részletekre, elveszhetek az apró szeletekben, de ez legyen az én döntésem, e mellet legyen meg a lehetőség, hogy a teljes képet lássam egyben. 

Ehhez viszont el kell felejteni a lineáris gondolkodást. Egy vonal mentén haladva, csak a kör egy részletét, egy vonalszakaszt vizsgálva – akár oda és vissza – sosem lesz lehetőség látni az egész „kört”, ehhez komolyabb "nyelvismeret" szükséges...

No, és ekkor érkezett meg az Érkezés című film az életembe. Azt kell mondjam, szinte már röhejesen, mennyire aktuálisan, ÉPP A LEGJOBBKOR. Ez az a film, amelyik kisegít, vagy legalábbis megmutatja, hogy igen, létezik ez a szint (amire vágyok), és igen, jó nyomon jársz kisöreg, a kulcs a körben van. Ha meg akarod ismerni a teljes történelmet, akkor „felülnézetből” kell az egészre rátekinteni, semmiképpen sem elveszni az események folytonosságában, vagy logikát keresni, megmagyarázni az ok-okozatokat – mert mindezek nem számítanak. Ez az a film, ami úgy tud nagyon izgalmas lenni, hogy közben szinte nincs is akció. Ez az a film, amiben az egyik legrégebbi félelmem öltött testet, került vászonra: szülőként elveszíteni a gyermekem. És ez az a film, amiből megtanulható, hogy ebből is van kiút, e fölé is fel lehet emelkedni, meghaladni az idő linearitásának csapdáját. Mindössze megint a szeretet a kulcs. És ne keressük az idegeneket, mert amikor eljön az ideje meg fognak mutatkozni ott és úgy ahogy kell. És persze ha arra van szükség, el is tűnnek egy pillanat alatt, visszatérve a saját léthelyükre, az időn túl, vagy ahová tartoznak. Figyelem! A "ki-be járkálás" skill csak a 10. szint után elérhető! :)

Néhány szót a filmről: elképesztően eltalált alkotás, egy intelligens sci-fi. Egy nyelvészt kérnek fel rá, hogy az egyszer csak megjelent idegenekkel történő kommunikációt vezesse. A kapcsolatépítés persze igen csak elmélyül, és végre nem az a tipikus idegen-inváziós film lett. A legelső ami megfogott, hogy olyan lassú minden. Egyáltalán nem a mostani filmekre jellemző pörgés-forgás-kapkodás alapján lett vágva, hanem minden kényelmesen, lassan be van mutatva, szép lassan körül vagyunk vezetve a helyszíneken, elidőzünk a fontosabb dolgokon, úgy hogy legyen idő elmélázni a látottakon. A látvány parádés, a mondanivaló nagyon mély. Olyan témát dolgoz fel, amelyet csak a sci-fi kereteiben lehetett ilyen szépen kifejteni. Vajon mit tennénk ha egyben látnánk az időt, a múltat, s a jövőt? Mit tennénk ha tudnánk, hogy a saját gyerekünk épp hogy megéri a serdülő kort majd nincs tovább? Nem vállaljuk be, inkább leéljük egyedül az életet? Vagy bevállaljuk, és ezáltal azok, akiknek elmondjuk a titkot önzőnek fognak beállítani, "csak" mert egy tucat szeretetben teljes esztendőért cserébe bevállaltunk egy gyermek szenvedését, és halálát? De ha egyszer ez törvényszerű? Ha tudod, ha nem tudod, akkor is mindenki szenved, és mindenki meghal egyszer, ez biztos, nem igaz? Ez az élet része. Hol ér véget a korlátolt gondolkodás ("önző vagy!"), és hol kezdődik az időn túli életvitel ("így is bevállalom, tudva a jövőt"), ahol csak az adott pillanat öröme számít, és minden pillanatot kiélvezni, ami mindig velünk marad ha úgy szeretnénk? Van gyereked? Képzeld el az életét, az elejétől a végéig. Mindez nagyon szépen, ám nem túl szájbarágósan van kifejtve a filmben.

A film egy novellára épül, ahol nyílván jobban ki vannak fejtve azok a kérdések, amit a filmben természetesen nincs mód bemutatni. Hogy például amit mi "józan észnek" nevezünk, az a világnak csupán egyfajta értelmezése -- de a kvantummechanikai jelenségek jól az orrunkra koppintanak, s rámutatnak: a "józan ész" értelmezés olyan nagymértékű egyszerűsítést tartalmaz, ami sok esetben paradoxonhoz vezet. A novella szerzője szerint a kvantummechanikai paradoxonok nyomán a világ makroszintű működését akár másik rendszerben is értelmezhetjük. A filmet persze már jóval "amerikaiasabban" oldották meg, nincsenek ennyire kifejtve ezek a dolgok, de talán az érzésből menni fog az értés is - tehát ezt a filmet inkább lélekkel mint aggyal kell nézni. Ez nem egy hatásvadász film, nem is grandiózus katarzist okozó film, mert nem a harsány kiabálás a célja, mint a többinek. Inkább úgy szólal meg halkan, mint egy keleti bölcs a sarokban a tömegverekedés lélegzetvételnyi csendjében, melyre mindenki döbbenten dobja le a fegyvert, és megáll. Még azt is hajlandó vagyok elnézni az alkotóknak, hogy – gondolom parancsra – bekerült egy rész, amiben már megint a minket, magyarokat gyalázzák, igaz nem derül ki egyértelműen mire gondoltak, de kicsi utána járással kiderül, hogy abban a jelenetben, amikor néhány példát említenek más népek leigázására, akkor vajon mit próbáltak sugallni a közönségnek a magyar kapcsolattal. Ezt sok filmben el szokták játszani, lásd pl. ezt a néhányat. Nem haragszom rájuk, bármennyire is szeretnék rossz színben feltüntetni a magyarokat, ez nem fog menni, hiába erőlködnek, mert birtokunkban van a kulcs, ami minden kaput nyit: a magyar nyelv. Elhangzik a filmben is, hogy aki más nyelvét megtanulja, onnantól az a nyelv hatással lesz a gondolkodására, megváltoztatja őt. Vajon a nagykutyák közül hányan tanulhatják jelenleg is bőszen a magyar nyelvet?

Rendkívül szerencsések vagyunk mi magyarok szerintem, még ha nem is tudjuk, és ezt a filmekben történő utalások csak megerősítik bennem. 

A Labirintus Kijáratának Kulcsa

(kaptam, adom)

Ébresztő-kulcsok Kódexe

A földi életet
néha egy labirintusnak érezhetitek.
A jelenlegi körülmények között ez nagyon is érthető.
Szerencsére minden sötétség eloszlik,
amint képesek vagytok Fénnyel és Szeretettel áthatni a tényezőket.
A labirintus bonyolultsága is eltűnik,
amint megismeritek a kiutat és megértitek a labirintus felépítését.
Ha eljutott Hozzád ez az információ, akkor bizonyára kerested a kiutat,
és a Szíved most képes megnyílni az igazság előtt.
Kezdjük hát egy átfogó képpel:
A földi élet valójában
egy programozott ENERGIARENDSZER,
egyfajta Mátrix a Tudategységek számára,
akik Ti vagytok.
Ennek a Rendszernek legtöbb elemét és tényezőjét intelligens fajok
arra tervezték, hogy lekössék és vezessék a FIGYELMETEKET.
E nagyon rafinált, megtévesztésen alapuló labirintus rendszer egyik célja,
hogy CSAPDA-UNIVERZUMMÁ váljon a Tudatotok számára.
A labirintus falai, járatai és zárt ajtói olyan túlélési akadályok,
amelyek FOLYAMATOSAN problémákkal látják el az elméteket.
A problémák és a veszély képes magához vonzani, majd csapdába ejteni,
rögzíteni a figyelmet, mert A TUDAT HAJLAMOS AZZÁ VÁLNI, AMIT FIGYEL.
Ez egy AZONOSULÁSI késztetés,
amely egy nagyon régi döntésetek alapján jellemző a viselkedésetekre.
Ezt láthatjátok működés közben,
ha megfigyeltek egy 3 éves kisgyermeket a TV előtt.
Annyira a mese főhősévé válik, annyira BELE ÉLI MAG(J)ÁT a mesébe,
hogy néha azt sem hallja, ha a nevén szólítjátok.
Ez az AZONOSULÁS a Tudat egy bevált eszköze és módszere
a MEGISMERÉSRE, illetve a megértésre.
AZZÁ VÁLNI, amit meg akarsz ismerni – a Tudat ősi megoldása.
Nos… a Programozó faj megpróbálta ezt kihasználni.
A földi életet ezért egy olyan mesének tervezték,
amelyben TESTEKKEL AZONOSULHATTOK.
A testeteken keresztül „főhőseivé” válhattok a földi mesének,
mivel Tudategységetek rá van kapcsolódva a testetek érzékelési csatornáira.
Általában annyira BELE ÉLITEK MAGATOKAT
az energiaillúzióba, hogy nem vagytok tudatában, Ti magatok valójában
nem is vagytok benne.
Ahogy a kisgyermek is kívül marad a TV-n,
bár nincs mindig tudatában ennek.
A Mátrix információi az elmétek „monitorképein” keresztül
jutnak el Hozzátok, és közben annyira bele élitek magatokat a kalandba,
hogy végül valóságnak tűnik.
Az AZONOSULÁSOTOK miatt az illúzió tökéletes.
Egy jóval magasabb dimenzióból látnátok, hogy a földi élet
egy hatalmas, teremtett és programozott energiarendszer, de testi érzékszerveitek
nem alkalmasak ennek érzékelésére. Nem véletlenül.
Azt is elérték, hogy egy olyan testhez kötődjetek hozzá,
amely TERVEZETTEN sérülékeny, érzékeny és kiszolgáltatott a szükségletei miatt.
Ezért folyamatosan túlélési problémáitok vannak.
Így a mese izgalmas és kalandos az elmétek számára.
A környezet is úgy lett megtervezve, hogy folyamatosan kihívások elé
állítson Benneteket. Változik az időjárás, változnak a törvények,
változnak a kormányok és változnak az árak. Lehetőségek és iparágak,
szerelmek és divatok jönnek, majd eltűnnek.
Tehát ez a Mátrix folyamatosan változik,
azaz dinamikus jellegű.
Ugyan az a fa, az egyik évben terem, a másikban nem.
Az egyik évben nagyon hideg a tél, a következő lehet, hogy nagyon enyhe.
Úgy lett tervezve,
hogy még a változás sebessége se legyen állandó.
Mire kiismernétek a tényezőket,
már másmilyenek.
Így akarták a Programozók.
A labirintus változó és veszélyes környezeti tényezői,
a testetek DNS programjai és a hamis identitásaitok (a testek és az egók,
amelyek „a főhősöket” eljátsszák a mesében)gondoskodnak róla,
hogy lehetőleg ne ébredjetek fel.
Mi most mégis kísérletet teszünk erre.


A földi élet labirintusában
a testetek érzékelési rendszerén keresztül
Ti ajtókat és falakat láttok.
Persze minden ajtón van egy zár.
Minden zár egy rejtvény,
amely ismeretlen tényezőket tartalmaz,
és minden ajtó mögött újabb ajtók várnak Rátok, újabb zárakkal.
Arra nevelnek Benneteket,
hogy logikus elmétekkel megoldjátok a túlélés rejtvényeit,
azaz kinyissátok az ajtókat és haladjatok előre.
A kulcsok megoldásoknak tűnnek.
Ezért az életben minden a kulcsok körül forog.
Ha a jó kulcsokkal rendelkezel, azaz a megfelelő információk birtokában vagy,
beléphetsz az ajtókon, mert képes vagy IDŐBEN kinyitni a zárakat.
Ezért a legtöbb ember azzal van elfoglalva, hogy kulcsokat
keressen, készítsen, fejlesszen, találjon vagy szerezzen. 
Mert „a mese főhőseként”
úgy gondolja, hogy „önmaga” és családja túlélése attól függ,
hány ajtón tud átmenni.
A Mátrix labirintusában "a legnagyobb érték" tehát: A JÓ KULCS,
azaz egy túlélési probléma megoldása, pontosabban a megoldás információja,
amely ajtókat képes megnyitni.
A kulcsok tehát TUDÁST és VÁLASZOKAT jelentenek.
Megértett adatokat és információkat, némi bizonyossággal arra vonatkozóan,
hogy az adatok helyesek és sikerül velük kinyitni az ajtókat.
Ezért az elmétek is arra lett tervezve és programozva,
hogy kérdéseket fogalmazzon meg és örökké válaszok után kutasson,
tehát kulcsokat, megoldásokat keressen.
Ez sem véletlen.
De vizsgáljatok meg egy kérdést:
vajon, ha az ajtók és a zárak, az elmétek és a testetek
mind a labirintus részei, akkor LEHETSÉGES, HOGY A KULCSOK IS
A CSAPDÁHOZ TARTOZNAK?


A legtöbb esetben a sok titok, a kényszerítő szükségletek és a veszély kellőképpen rögzítette a figyelmeteket, hogy ne nézzetek felfelé.
Így sokan nem a labirintus FELETT kerestétek a megoldást, hanem a labirintuson belül. Megszállottan át akartatok kelni rajta.
Minden kulcsnak és kulcskészítőnek
ALKALMAZKODNIA KELLETT, HASONULNIA KELLETT a zárak logikájához
és természetéhez, mire el tudta készíteni a megfelelő kulcsokat a földi túléléshez.
Másképpen fogalmazva:
mire az elmétek MEGTANULTA MEGFEJTENI a Mátrix által felállított problémákat,
kifejlődött az egótok, amely egy BELSŐVÉ vált lenyomat a Rendszer logikájáról.
A Mátrix így „bemásolta magát” az elmétekbe is!
Sokan dolgoztak „Rajtatok”, mire ez megtörtént.
A szüleitek, a tanáraitok, a főnökeitek és a hivatalnokok általában
büntetéssel, jutalmazással, fenyegetéssel, erőszakkal, vizsgákkal és osztályozással
addig neveltek Benneteket, mire elfogadtátok a játékszabályokat.
Minél több kulcsot készítettetek, minél több ajtót nyitottatok ki
és minél sikeresebbek lettetek a Mátrixban, annál jobban elsajátítottátok
a Mátrix gondolkodásmódját az érvényesülés érdekében.
A sikerhez szükséges gondolkodási mód
egyre jobban ráfonódott a Tudatotokra, egyre jobban beleéltétek magatokat „a mesébe”,
így belső szabadságotokat a legtöbben elveszítettétek.
„A mese” világa lett „a való világ”, azaz a belső realitásotok is.
Ezután már nem „a mese” Programozóit ismertétek fel elnyomóitokként,
hanem EGYMÁST. Így lett az Ember az Embernek farkasa.

A földi életben Ti „a főhősök” így kezdtetek el harcolni egymás ellen.

A fehérek a feketék és a rézbőrűek ellen, a beosztottak a főnökök ellen,
az egyik katona a másik ellen.

Ez is így volt eltervezve.

Tervezett háborúk és „szabadságharcok”.

Azt HITTÉTEK „főhősként”, hogy a jó ügyért harcoltok.
Bármelyik oldalon is áltatok, az TŰNT a jó oldalnak.

Eközben a Programozók jól szórakoztak Rajtatok.

A harcaitok következményeképpen ugyanis „előállítottátok” a tömeges fájdalmat
és szenvedést, a bosszú és a bánat érzéseit, az aggódást és a félelmeket.
Mindazokat az alacsonyabb érzelmi frekvenciákat, amelyeknek
a lecsapolásáért a Programozók létrehozták a földi labirintust.

Talán nehéz elképzelnetek,
hogyan lehet egy fajnak megfelelő „táplálék” a Ti szenvedésetek frekvenciája,
de gondoljatok a növényekre, amelyek szintén egy bizonyos frekvencia tartományú fény,
a napfény segítségével tudnak csak fejlődni.

A napfény is egy sajátos energiaforrás,
ahogy a Ti érzelmeitek alacsonyabb frekvenciája se volt más.

Egy másik faj életerejét növeltétek vele.

Tudatában vagyunk annak, hogy ez megdöbbentő hír lehet
a Számotokra, de mielőtt túlzottan zokon vennétek,
had tegyünk fel Nektek egy kérdést, hogy
segítsünk újra megtalálni
az egyensúlyotokat:

Hogyan lehetséges, hogy az Emberek többsége természetesnek tartja
a 8 hetes fiatal csirkék húsát és az élő salátaleveleket a szendvicsében?

Láthatjátok, hogy a különböző univerzumokban az egyes fajok
különböző megoldásokkal rendelkeznek arra, hogy energiához jussanak.
Egy magasabb tudatossági szintig ez nagyon gyakran más fajok
rovására történik.

A fejlődésetek során fokozatosan eljuttok majd oda,
hogy már nem áldoztok fel más fajokat a saját túlélésetek oltárán,
s ezzel párhuzamosan Ti magatok is egyre szabadabbá váltok
más fajoktól.

Éppen azért vagyunk itt,
hogy most ezen az úton, egy magasabb tudatszintre léphessenek
mindazok, akik ezt szeretnék.

A LOGIKUS ELMÉTEK,
amely „jó”-nak vagy „rossz”-nak lát dolgokat,
illetve kiválasztja a „jó” kulcsokat és harcol a „rossz” ellen,
nem megfelelő eszköz a Mátrix felszámolására.

Ez a programozott elme típus,
amely az intelligens programok egyik fajtája, valójában a Mátrix
legnagyobb belső szövetségese a tér és az idő ezen szektorában.

Képes arra, hogy adatbázisként kezelje az elmétek
finomenergetikailag létrehozott képeit, tárolva és kategorizálva azokat,
de komoly korlátai vannak.

Ugyanis ANÉLKÜL építi fel az ítéletalkotási rendszereteket és az egótokat,
illetve ANÉLKÜL hiszi, hogy mindig igaza van,
hogy érzékelné a TELJES valóságot.

Ez veszélyessé teszi.

Nézzük ezt meg pontosabban, mert ez nagyon érdekes…

Az könnyen érthető Számotokra,
hogy a Mátrix logikája szerint szükségszerűen „rossznak” kell tartanod,
ami ellen harcolsz, hiszen másként nem harcolnál ellene.

Elindítod a harcot valami „rossz”, pl. az elnyomás ellen,
majd azon kapod magad, hogy amikor felszabadítottál egy országot,
MEG IS KELL VÉDENED mindazt a „jót”, amit felszabadítottál.

A „jó” már csak ilyen, meg „kell” védeni,
mivel ez biztosítja a túlélést az elme nézőpontjából.

Tudjátok: ez logikus.

De hogyan véded meg a „szabadságot”, ha nem nyomod el azokat,
akik támadnak téged?

Így az „igazságos háború” UTÁN, végül „a rosszak” elnyomójává válsz
és erőszakkal tartod fenn a „szabadságot”.

De milyen szabadság az, ahol félned kell a támadástól
és rácsok vesznek körül, hogy védjenek?

Ez fából vaskarika.

Pontosan ezért jár pórul minden spirituális tanító is,
aki HARCOT hirdet az ítélkező egó ellen.

Ha „rossz”-nak látja és értékeli az egó mechanizmusát,
és megpróbálja kiírtani, akkor szükségszerűen egyre kritikusabbá válik
azzal szemben, ami ellen harcol.

A saját egójával és mások egójával szemben is
egyre kevésbé lesz elfogadó.

Így végül éppen a saját ítélkező egója erősödik meg,
ami ellen eredetileg harcolni kezdett.

Idővel a saját egóját talán már LÁTNI sem akarja majd!

Így egyre kevésbé fogja észrevenni, mert az a saját kudarcát,
a bukását jelentené, HISZEN a bukás természetesen szintén „rossz”.

A logikai csapda tehát legtöbbször így "záródik rá" a Tudatra.

Amint kitűz egy CÉLT az elme,
azonnal megjelenik a „jó” és „rossz” értékítélete.

A logikus elme programozott ítéletalkotási mechanizmusait
valójában a TÚLÉLÉSI CÉLOK kitűzése kapcsolja be.

Mindaz „jó” lesz, ami támogatja a CÉLT,
és mindaz „rossz” lesz, ami akadályozza.

Ugyanis minden akadály A CÉL ELLENSÉGÉVÉ válik.

Az emberek is,
akik nem értenek egyet, vagy nem elég lelkesek.

Minden készen áll a háborúhoz…

Ez a logikus elme és a korlátozott érzékelés csapdája.

Csak a Szívetek tud kivezetni ebből.

Tegyük fel az alábbi kérdést egy logikus elmének:
„Az elefánt vagy a leopárd a „jobb” állat?”
Az elme először zavarba jön,
majd azonnal kutatni kezd egy újabb adat után: „Mihez viszonyítsak?”.
Ha a teljes valóságot látná, azonnal tudatában lenne,
hogy valójában egyik állat sem „jobb” a másiknál. Csak MÁS.
De számára csak az létezik,
amit fogalmilag meg tud ragadni, vagy amit érzékelni tud.
Látjátok, a logika máris kudarcot vall,
AMINT ELINDULTOK A LÉTEZÉS EGÉSZE FELÉ.
A létezésben a minőségek egymás mellé rendeltek,
nem pedig egymás alá.
A minőségek EGYENSÚLYA egy olyan különleges érték,
amit csak széles látókörrel értesz meg.
Az elmétek logikai rendszere úgy lett kialakítva,
hogy szűk látókörű legyen.
Pl.: egy mezőgazdasági „szakértő” manapság így gondolkodhat:
„A bogarak rosszak, de a krumpli és a paprika jó, ezért permetezzünk csak.”
Mivel a „haszonra” szűkíti le a figyelmét,
nem feltétlenül gondolja VÉGIG, hogy ha kiírtja a bogarakat,
akkor a madarak éhen halnak.
Ha a madarak éhen halnak,
akkor a falvakat, városokat ellepik a bogarak,
és beleszállnak a leveses tányérokba.
Ráadásul, ha a permetezéstől a méhek is kipusztulnak,
akkor ki fogja beporozni a növényeket?
A létezés egésze tehát egy EGYÜTTMŰKÖDŐ rendszer,
amelyben csak nagyon korlátozottan használhatod a „jó” és „rossz” kategóriáit.
Ahhoz, hogy az elméd logikája „érvényes” legyen, szükségszerűen
le kell szűkítened a figyelmed fókuszát egy alacsony szintre,
és meg kell határoznod egy alacsony szintű CÉLT.
Pl. amennyiben át akarsz jutni egy járhatatlan mocsáron (=cél),
akkor az elefánt tűnik majd a „jobb” állatnak, hiszen a leopárd túl alacsony.
Tehát egy mesterséges viszonyítási ponthoz (a célhoz) képest
valóban megállapíthatod, hogy mi tűnik a viszonylagosan „jó” megoldásnak,
de ezzel a gondolkodással csak egy működésképtelen civilizációt
lehet létrehozni, mivel túl sok tényezőt hagy figyelmen kívül.
Vajon a mocsár közepén, amikor találkoztok a hatalmas
kígyókkal és alligátorokkal, vajon elég gyors lesz az elefánt?
Vegyétek észre, hogy bár a logika működik egy bizonyos mértékig
a Mátrix akadályainak kezelésére, de a CÉLOKRA fókuszáló, beszűkített
látókör veszélyesen lecsökkenti a figyelembe vett tényezők körét.
Ez túl gyakran jár végzetes következményekkel.
Itt magasodik előttetek példaként
annak a szellemi áramlatnak a történelmi tanulsága,
amit Ti a kommunizmus eszméjeként ismertek.
Akkoriban sok szegény munkásnak ilyen egyszerű célja volt:
„minden nap legyen mit enni”.
Marx és Engels logikus elméje megvizsgálta „a problémát”,
és arra jutottak, hogy ha nem volnának „tőkések”, akkor nem volna
gazdasági elnyomás sem.
Kidolgoztak hát egy kulcsot, egy megoldást,
amelynek az volt a lényege, hogy meg kell szűntetni
a „társadalmi osztályokat”, pontosabban a tőkésosztályt azáltal,
hogy minden „termelőeszközt” közösségi tulajdonba adnak.
Egy jóval magasabb tudatossági szinten élő lakosságnál,
ezzel nem is lett volna gond, hiszen a szeretet-társadalmak
más bolygókon is a közösségi megosztás elvén működnek.
De a fiatal Lenin,
aki az elsők között kezdte el olvasni ezt az eszmét Oroszországban,
és akit titokban hozzá is segítettek, hogy elkezdje használni ezt a kulcsot,
annyira csak a fő célra koncentrált, hogy „elfelejtette” figyelembe venni
mások szabad akaratát és – a földi tudatossági szinttel együtt járó –
emberi tényezőket. Pl.: hogy léteznek pszichopaták, mint Sztálin.
Tehát szükségszerűen el kellett bukjon,
mert valójában ez „a kulcs” nem nyitotta ki „az ajtót”.
S a többi már történelem. Több tízmillió ember halt meg éhezve
a „zárva maradt ajtó” előtt.
Érdemes megtanulnotok, hogy
egy beszűkülésre hajlamos logikus elme és egy nagyon korlátozott érzékelést
biztosító test NAGYON VESZÉLYES párosítás.
Sokan úgy viselkednek tőle,
mint a vak elefántok a porcelánboltban.
A Programozók azt akarták,
hogy amikor eldöntitek, hogy mi a helyes megoldás,
a figyelmetek rászűküljön a problémákra és
HAGYJÁTOK FIGYELMEN KÍVÜL,
a helyzetekhez kapcsolódó összes fontos adatot.
Azt akarták, hogy elbukjatok,
hiszen Ők a másik oldalon játszanak.
Ettől ennyire tragikus a Mátrix történelme.
Azt akarták, hogy a hibás megoldásokban elveszve
örökre egy primitív faj maradjatok, amely a labirintusba újra és újra
visszaszületve boldogtalanul él, egymást gyilkolva és hibáztatva,
a logikus elme uralma alatt.
Valójában megvonták tőletek a bölcsesség kialakításának feltételeit.
A mesterségesen rövid élettartam,
az alacsony szintű érzékelés, a testetek DNS programozottsága,
az állandó nélkülözés és a háborúk, illetve a logikus elme kényszerítő bilincsei
nem könnyítették meg a dolgotokat.
Nos... Ti azért születtetek, hogy megfordítsátok
a játszma állását.
Látjátok, hogy új idők jönnek,
amikor az Ember régi eszményei megvalósulnak.
A Mátrix is átalakulóban van, hiszen kiszabadultok
az azonosulás állapotából.
A földi Mátrix falain lassan átvilágít a Fény,
és új korszak kezdődik a Ti részvételetekkel.
A bolygó frekvenciája és tudatosságotok
máris hihetetlen sebességgel emelkedik, és fokozatosan
egyre szabadabbá és bölcsebbé tesz Benneteket.

Képzeld el, hogy szívesen indítanál egy vállalkozást = ez az ajtó, amin bemennél.
Pénzre van szükséged hozzá, de nincs pénzed = ez a zár, avagy a probléma.
Nem tudod, hogyan szerezz pénzt = ez a kulcs hiánya, avagy az információ, a tudás, a megoldás hiánya.
Vizsgáld csak meg… valójában mi az igazi probléma: tényleg a zár okozza a nehézséget, vagy a kulcs hiánya?
Könnyű felismerni,
hogy a labirintusban minden zárt ajtó csak addig jelent problémát, amíg nincs kulcsod hozzá.
A földi Mátrixban tehát
valójában INFORMÁCIÓK és TUDÁS biztosítják a túlélésed,
illetve azok hiánya okozza a legtöbb nehézségedet.
Ha nincsen nyelvtudásod, mások viszik el a munkahelyet előled.
Ha nem ismered a receptet, nem tudod megsütni a süteményt.
Ha nem tudod, mit vár el a főnököd, hamar elbocsáthatnak.
Minden túlélési problémátok sikeres megoldása
HELYES INFORMÁCIÓKRA, azaz jó kulcsokra épül.
EZ KISZOLGÁLTAT BENNETEKET A KULCSOKNAK!
Az Ember könnyen manipulálható hibás kulcsok,
hibás válaszok vagy hibás információk által!
Évezredeken keresztül szenvedtetek ettől,
anélkül, hogy ennek tudatában lettetek volna.
Jelenleg is vannak olyan életterületek,
amelyek annyira sikertelenek, hogy életeket és családokat döntenek romba,
és sokan belehalnak lelkileg-testileg.
A Programozók mégsem adják oda A MEGFELELŐ kulcsokat.
Évezredeken keresztül
ott tolongtatok és haltatok meg a zárt ajtók előtt,
zsebetekben a hibás kulcsokkal.
Az egészségügy, a párválasztás, a közoktatás, a közgazdaságtan,
a politika, az élelmiszeripar mind-mind olyan életterületek,
ahol tudatos félrevezetéssel mindenkit igyekeznek manipulálni.
A helyes adatok eltitkolásával és a hamis adatok elterjesztésével
egy elavult és működésképtelen rendszert próbálnak fenntartani,
hogy a boldogtalanság, az éhezés, a kudarc és a betegség
tömegesen jelen legyen.
Mindig is ezt akarták.
Mert nem volna elég szenvedés,
ha rendelkeznétek a helyes kulcsokkal!
Tudták, hogy ha ismernétek a helyes válaszokat,
minden ajtót könnyedén kinyithatnátok, és a Föld egészen más hely lehetne.
Ők TUDJÁK, hogy nem az ajtók és zárak akadályai okozzák
a szenvedést a Földön, hanem a HELYTELEN VAGY ELHALLGATOTT
INFORMÁCIÓK. Ezek ugyanis HELYTELEN MEGOLDÁSOKHOZ,
háborúkhoz és sikertelenséghez vezetnek.
Ez sokkal fontosabb,
mint amennyire ennek általában tudatában vagytok.
Az egész „tudományos” világkép, és mindaz, amit az Emberről,
az emberi testről, a gazdaságról és a demokráciáról tanítanak
a legjobb egyetemeken, valójában manipulált,
hibás kulcsokat rejtő tananyag.
De ez még nem minden,
amit a kulcsokról tudnotok érdemes.
Létezik még - egy ennél is fontosabb – igazság a kulcsokról.

A kulcsok NEM csupán azért a csapda részei, mert manipulálhatóvá tesznek Benneteket az élet ÖSSZES területén.
Nem csupán azért jelentenek csapdát,
mert a megszerzésük szinte minden időtöket és figyelmeteket leköti,
ha túl akartok élni.
Hanem azért, mert minden ajtókulcs birtokában is csak
A LABIRINTUSON BELÜL MARADNÁTOK!
A helyes kulcsokkal remekül boldogulnátok,
DE még mindig a Mátrixban volnátok, más fajok, a logikus elme
és az egótok felügyelete alatt.
Ezért a kulcsok jelentik "a sajtot" az egérfogóban!
A legnagyobb veszélyt ugyanis nem a problémák jelentik Számotokra,
hanem a felkínált "megoldások".
Mert elhitetik Veletek,
hogy SZÜKSÉGETEK van a kulcsokra.
Problémákat teremtenek, majd kulcsokat adnak el Nektek,
hogy elfelejtsétek: valójában nincsenek falak és ajtók.
Csak elérik, hogy egyetértsetek azzal, hogy vannak.
Ha Nálatok volna AZ ÖSSZES ajtókulcs,
és megoldanátok a földi túlélés összes nagyobb problémáját,
még akkor is csak a Mátrix labirintusának BELSŐ ajtajait tudnátok kinyitni.
A Mátrix és az elme rabszolgái maradnátok,
miközben valós szellemi hatalmatok és teremtőképességetek ereje
rejtve maradna előttetek.
Ha nagyon pontosan megfigyelnétek a valóságot,
akkor láthatnátok, hogy a külső elnyomás és az egész Mátrix
csupán a Tudat egóval való azonosulásának, a belső rabszolgaságnak a kivetülése,
külső megnyilvánulási formája.
Nagyrészt a Ti szellemi energiátok,
az egyetértésetek és a teremtésetek tartja fenn!
A döntéseitekkel nap mint nap hozzá járultatok
a fennmaradásához.
EZÉRT:
mi elsősorban nem a Mátrixot akarjuk megreformálni, tüneti kezelésként,
hanem Benneteket segítünk abban, hogy felébredjetek
és újra SZABADDÁ váljatok.
Nem kell legyőznötök az egótokat vagy a Mátrixot ahhoz,
hogy SZABADOK legyetek.
Csupán az szükséges, hogy vegyétek le
egy kis időre a figyelmeteket a meséről, az elmétek képernyőjéről
és a túlélési problémáitokról, és tegyetek egy kis figyelmet arra:
KI nézi a mesét, egy test szemein keresztül?

A Programozók nem szeretik az olyan kérdéseket, hogy:
KI ALKOTTA A LABIRINTUST, ÉS MI AZ EMBER?
Azt sem, hogy:
VAN-E ÉRTELMES ÉLET A LABIRINTUSON KÍVÜL?
Ezeknek a kérdéseknek a kutatását
valójában régóta kontrollálják a kormányaitok,
és ennek nagyon egyszerű oka van:
AZ EZEKRE A KÉRDÉSEKRE ADOTT HELYES VÁLASZOK,
KIVEZETTEK VOLNA BENNETEKET A LABIRINTUSBÓL.
Ezért kaptok a TV-ben filmeket és sorozatokat,
vetélkedőket és természetfilmeket, mert amíg ezeket nézitek,
nagy eséllyel nem fogtok e kérdéseken gondolkodni.
De a TV előtti korokban jól tudták, hogy az elmétek
MINDENKÉPPEN megoldást fog keresni ezekre a végső
kérdésekre is, ezért létrehozták a nagy vallásokat,
hogy VÁLASZOKAT biztosítsanak.
Ezek a HITRENDSZEREK KULCSAI.
Ez egy „ha igény van rá, hát kielégítjük”-típusú megoldás volt
a Programozók részéről.
Tudták, hogy valamilyen információra, magyarázatra szükségetek lesz
a Mátrix keletkezésére vonatkozóan. Hogy legyen választék,
hát legyártottak többfélét is.
A nagy vallások elfogadható válaszokat,
kihívásokat és életprogramot biztosítanak Nektek a Mátrixon belül,
és ellátnak benneteket REMÉNNYEL.
A jó és rossz logikai kategóriáival általában bent tartanak a logikus elme
ítéletalkotási rendszerében, ezzel megerősítik az egótokat,
és újabb mesékkel altatnak el Benneteket arról, hogy kik vagytok
és miért is vagytok a Földön.
Ez kielégíti az elmétek VÁLASZ-ÉHSÉGÉT.
Kicsi gyermekkortól kezdik adagolni.
Néha ugyanis vak hittel pótoljátok a tudást.
Sokszor annyira akarjátok a helyes válaszokat,
hogy ragaszkodtok még a helytelen válaszokhoz is,
mert az is több a semmilyen válasznál.

Próbáljátok meg észrevenni:
A HAMIS VÁLASZOK BENT TARTANAK A MÁTRIXBAN ÉS ELVÁLASZTANAK BENNETEKET EGYMÁSTÓL, ILLETVE ÖNMAGATOKTÓL.
AZ IGAZSÁG MINDIG SZABADABBÁ TESZ BENNETEKET.
A HAMIS VAGY TÉVES INFORMÁCIÓK OLYAN PROGRAMOZOTT KULCSOK, AMELYEK TÉVÚTRA VISZNEK BENNETEKET A LABIRINTUSBAN, VAGY EGYMÁS ELLEN FORDÍTANAK.
A hibás kulcsok tulajdonképpen az elmétek vírusaivá válnak.
Beépülnek a gondolkodásotok mélyére, illeszkednek a meggyőződéseitekhez, mert így programozzák, így alakítják ki őket.
Az Internet kiváló eszköz a hibás információk terjesztésére.
Az elkészített vírusok elképesztő sebességgel és mennyiségben másolódnak be az emberek elméjébe.
A hibás adatok hibás következtetésekhez vezetnek
és egy hamis világképhez.
Természetesen a gondolataitok megjelennek a TEREMTÉSEITEKBEN,
ahogy a jövőről és a képességeitekről gondolkodtok.
Így IRÁNYÍTJÁK a teremtéseiteket.
Hamis adatokkal.
Jó példa erre a vietnámi háború, a két Világháború és
az Öböl-háború is. Mindegyik egy-egy hazugsággal kezdődött,
amit a Kormányok „eladtak” az állampolgároknak.
A Programozók tudták, hogy az emberek „megveszik” a mesét.
Gyermekkorotok óta arra neveltek, hogy
ellenőrzés nélkül fogadjatok el adatokat és átadjátok az irányítást.
Minden tananyag és feleltetés hozzá járult ehhez
az oktatásotok során.
Általában nem arra tanítottak Benneteket,
hogy vonjátok kétségbe a tankönyveitek tartalmát.
Minden tankönyvetek azt erősítette meg,
hogy a Mátrix A VALÓSÁG, és amit tanítanak Nektek, az igaz.
Mert a Programozók tudták a következő igazságot is:
EGYETLEN hamis adat,
a fogalmi rendszeretekbe megfelelő helyen beillesztve,
képes megakadályozni TÖBB TUCAT HELYES ADAT befogadását,
HA a hamis adatról már ELDÖNTÖTTÉTEK, hogy igaz.
Tehát a saját DÖNTÉSETEK képes megakadályozni Benneteket abban,
hogy elfogadjatok egy később érkező igazságot, mivel az elmétek,
az új adatot már el fogja utasítani a régihez viszonyítva.
Mert az elmétek először nem a külső valósághoz viszonyít,
hanem a saját belső valóságotokhoz, a régi elfogadott adataitokhoz.
Ilyen hamis adatokra épültek
az inkvizíció megoldásai, a keresztes háborúk,
és a faji megkülönböztetés különböző formái is.
Ezért a Mátrix végjátékában most azt javasoljuk Nektek,
hogy lehetőleg SZEMÉLYESEN ELLENŐRÍZZÉTEK
az adataitokat és azok IGAZI forrásait a Szívetekkel.
A logikus elmétek helyett
bízzatok ÖnMagatokban és a megérzéseitekben.
A Szívetek képes ugyanis olyan dolgokat is érzékelni,
amiről az elmétek nem kap információkat.
Ne feledjétek:
a döntéseitekkel meghatározzátok a sorsotokat,
és ez MINDENRE kihatással van.
Nem túlzás, ha azt mondjuk,
hogy az egész Mátrix és az Emberiség sorsa múlik azon,
hogy milyen adatok alapján milyen döntéseket hoztok.
Nem mindegy,
hogy az elmétek vagy a Szívetek adatait használjátok.
Mivel a döntéseitekkel segíthetitek és gátolhatjátok is egymást,
ezért EGYMÁS IRÁNTI SZEMÉLYES FELELŐSSÉGETEK
az adataitok ellenőrzése.
S előre szólunk:
A HAMIS ADATOKAT IGAZSÁGOK KÖZÉ KEVERIK!
Tehát nem feltétlenül az a kérdés,
hogy egy információs anyag igaz-e vagy hamis!
Lehet, hogy az a jó kérdés:
MELYIK RÉSZE IGAZ és MELYIK TÉVES?!
Ha nem tudod ellenőrizni és egyértelműen eldönteni valamiről,
hogy melyik része igaz vagy hamis, miért kellene elfogadnod,
azaz döntést hozni róla?
A bölcsesség kezdete, ha tudod és elismered,
hogy valamiről nincs elegendő tudásod.
Azt is mondhatnánk:
kevés fontosabb dolgod van, mint megkülönböztetni
a TÉNYEKET AZ ELKÉPZELÉSEKTŐL,
az illúziót a valóságtól.
Különösen, ha ki szeretnél jutni a labirintusból.
Annak idején az ifjú és lelkes kommunisták
egy SZÉP ELKÉPZELÉST támogattak a társadalmi problémák megoldására,
végül nagyobb pusztítást végeztek, mint korábban az orosz cár.
Összefoglalva:
Mielőtt elkezdtek leborulni egy Szent Szekrény előtt,
amelyből állítólag a Teremtő hangja szól Hozzátok,
hogy megmondja Nektek, ki legyen a Szent Királyotok,
azért talán ellenőrizzétek le SZEMÉLYESEN
a szekrényt és a hang VALÓDI forrását is.
Mert nagyon könnyen előfordulhat, hogy éppen
a Programozók Tanácsa vagy egy Mesterséges Intelligencia
manipulál Benneteket egy másik dimenzióból.
Hiszen hangsúlyoznunk kell: Ők a megtévesztés mesterei.
Ti pedig FÉNYMAGOK vagytok,
akik ÖnMagotok szeretetteljes hangját a Szívetekben halljátok.
Ez a legfontosabb hang, amire hallgatni érdemes.
Legyetek újra a Szívetek Egységében
a szeretet, a bölcsesség és a szépség testvérisége.
De ha ezt akarjátok, ne feledjétek:
mielőtt ez megtörténhetne,
tudatilag szabaddá kell válnotok!
A hamis adataitoktól,
az elme logikájától és az egótoktól is.

Mint a Tudat egy nézőpontja pontosan tudod, hogy mikor vagy még benne a Mátrixban azáltal, hogy a jó és rossz kategóriáiban gondolkodsz, és „a főhőssel” azonosult tudatállapotban élsz, azaz félsz, neheztelsz vagy aggódsz a túlélés miatt.
Aki bent van, az NEM TUDJA, hogy bent van, csak egyfajta HIÁNYT érez legbelül.
Ez a hiányérzet a Tudat „szenvedése”,
amiért azonosulásban él egy véges „főhőssel”, amely ugyanakkor nem felel meg annak a Végtelenségnek, aki ÖnMaga.
Tehát a Mátrixban a Tudat valójában ÖnMaga végtelen tudatosságát,
saját ÖnTudatát hiányolja, s ez okozza a szenvedését,
bármennyi ajtókulcsot is birtokol.
Amikor felismeri, hogy csak nézte "a műsort" teljes
tudati azonosulás állapotában és rájön, hogy
valójában kicsoda is Ő, akkor belső hiányérzete
végérvényesen megszűnik.

Kulcsokat nem csak szerezni lehet.
Nagyon sokat magatokkal is hoztok az előző életeitekből.
Valójában két különböző kulcskészlettel születtek.
Leegyszerűsítve mondhatnánk úgy, hogy az egyik csoportot a Szívcsakrátok, míg a másikat az elmétek őrzi.
Az előbbiekkel a Szívcsakrátok ajtajait nyitjátok, az utóbbival a Mátrix ajtajait.
A Szívcsakrátokon keresztül az átjárók a Mátrixból kifelé és felfelé vezetnek - ÖnMagatokhoz, míg a Mátrix ajtajai a labirintus egyre mélyebb járataiba visznek.
A Szívkulcsokkal egyre közelebb kerültök ÖnMagatokhoz, az elme kulcsaival egyre távolabb ÖnMagatoktól.
Ezért kétféle boldogság létezik.
Az egyik a Szív boldogsága, a hazaérkezés öröme, amikor saját végtelenségetek tudata újra beáramlik az életetekbe, azaz ÖnTudatra ébredtek, majd a Szívetekben megjelenik a Létezés Öröme.
Ez olyan öröm, mint ha átvennétek a Mennyek Országának kulcsait.
Az öröm másik útja valójában az elme kielégülése,
avagy az egó boldogsága, amit a túlélési problémák megoldása hoz létre.
Ezt az örömöt akkor érzitek,
amikor átveszitek az új autótok (vagy házatok) kulcsait.
A két örömöt nem tudjátok összetéveszteni.
Ahogy kinyitjátok Szívcsakrátok ajtajait,
az érzékelésetek kitágul a Létezés Egészére, a magasabb dimenziókra,
és megjelenik a Szív Bölcsessége, amely a saját Fényetekből ered.
A magasabb szintű érzékelés megélésével feltárul
a Mátrix összes titka, és megjelenik egy olyan magas szintű megértés,
amely végül szabaddá tesz Benneteket.
A Tudatotok szabadsága ezen a magasabb tudatossági szinten lehetővé teszi,
hogy felülragyogjátok a Mátrix összes realitását, mivel elkezditek LÁTNI,
hogy az mindig is csupán egy programozott energiarendszer volt.
Ki fogtok lépni az egóval való azonosulás tudatállapotából,
és fokozatosan hozzáfértek SAJÁT Önvalótok szellemi képességeihez.
Teljes bizonyossággal TUDNI fogjátok,
hogy minden kanál hajlítható, és hogy valójában nincsenek falak.
Megértitek, hogy miért nem kellett a Mátrix ELLEN harcolnotok,
és hogy a kivezető Út miért befelé és felfelé haladt.
Megértitek, hogy a rabszolgaság csupán egy tudatállapot volt,
és a szabadság mindig is ott várt Benneteket a Szívetekben

Amikor kinyitsz egy ajtót, valójában két tényezőt használsz:
a döntést és a kulcsot.
Két dologról döntesz:
milyen ajtót nyitsz ki és milyen kulcsot használsz.
Valójában nem dönthetsz „rosszul”,
mert „rossz” döntések nincsenek.
Arról döntesz valójában,
hogy a rendelkezésre álló időt mire használod fel a Mátrixban.
De az idő is csak az illúzió része.
Időtlenségben létezel.
Dönthetsz és teremthetsz egy új jövőt.
Ez a szabadság.
Egyben felelősség.
Személyesen a Tiéd.
ÖRÖK
megtiszteltetésed.

Forrás és továbbiak: http://kodex.webnode.hu

Lazuljunk: hogyan jött létre a Naprendszer

Motkány a zűrben

Kérdezek-felelnek Játék 2. rész: a titokzatos energiaforrás

kép forrása: http://squingers-hunter.blogspot.hu/

Az előző játékunkban elég részletesen körüljártuk a "jó" fogalmát, ezek után a mostani adásunkban átevezünk az érzelmek világába, azon belül is a legfontosabbat kitárgyalva. Köszöntöm mai vendégeinket, akikről ugyan nem tudni pontosan honnan utaztak ide, de itt és most segítenek majd kibogozni ezt a rendkívül bonyolultnak tűnő kérdést, előre is megköszönve ezt nekik. Következzen tehát a második kérdéscsomag - még mindig csak a bemelegítés (kerülgetem/kavargatom a forró kását, de már látni a lábasban egy szép fodrozódást, amiből akár még egy örvény is lehet) :

1. kérdés: van egy bizonyos emberi - na jó, ne alacsonyítsuk le, legyen inkább univerzális - érzés, amely egy szempontból egyedülálló. Különlegessége abból áll, hogy amikor ez az érzés valahonnan (!) felbukkan az emberben, akkor az észlelő sehogyan sem tudja megmagyarázni, szavakba önteni annak az okát. Minden más érzelmünk esetében meg tudjuk magyarázni, fel tudjuk sorolni mik a kiváltó okok, de ennél az egynél nem, egyszer csak jön és leterít. Ugyanis, amint fel tudunk racionális okokat sorolni, hogy ezért meg azért, szóval hogy miért érezzük a másik iránt ezt a valamit, akkor az már biztos hogy nem az a bizonyos érzés! Tudod-e melyik ez? Kérlek ne nevesítsd még, egyelőre csak igennel vagy nemmel felelj.

Overlandaid: Igen.

Viator: Igen.

Zplus: Igen.

Shaula:
Röviden: Igen, tudom. Hosszabban: Kicsit manipulatívnak érzem a kérdésfeltevést, mert eléggé úgy van megfogalmazva, hogy eleve beszűkíti a lehetséges válaszokat. Mintha kijelentések sorozata  lenne, ami a te véleményed tükrözi, aztán a végére oda lenne téve: - ugye? :D Valamint 
1.: szerintem meg lehet magyarázni és szavakba is lehet önteni. (a művészet és irodalom nyelvén elég sokan meg is tették J) 
2. Azzal sem értek egyet, hogy minden más érzelmünk esetében meg tudjuk magyarázni a kiváltó okot. Vannak egyéb – éppen - megmagyarázhatatlannak tűnő érzelmek is és szvsz van az is, amikor a kiváltó ok, egyáltalán nem a valódi  ok, csak egy olyan alap, amire esetleg jól hangzó és/vagy tanult értelmezéseket lehet rápakolni. Sőt, majdnem minden látszólag ok nélkül érkező érzés „le tud teríteni”, mert pont a megmagyarázhatatlansága miatt képes ezt a hatást kiváltani.
3. Igazából nem nevezném érzelemnek sem. Inkább egyfajta létállapotnak vagy tudatállapotnak, ami egy nagy érzelem- és érzéscsomaggal is társul. Talán ezért is nem tudja egy érzés leírni, mert ez nem egy érzés. (már ha egyáltalán ugyanarról beszélünk, mivel az nem lett nevesítve)

2. kérdés: Ha tudod az első kérdésre a választ megkérdezem, hogy érezted e már valaha ezt a különleges, semmihez nem hasonlítható érzést, úgy istenigazából? Milyen "tünetekkel" járt? (Még mindig ne nevesítsd légyszi)

O: 
Nagyon sokszor. Milyen tünetekkel? Erre most így nem tudok válaszolni. Én vagyok, aki állandóan arra buzdít mindenkit, találja meg a normális hangot, azaz ne legyen se közönséges, de ne is bohóckodja el a fontos dolgokat a szánalmas „túlszentségesítéssel”, merjen viccelődni és ezzel okosan a helyére tenni az ember alkotta „szentségeket”; ám, ha valamit, ezt biztos nem akarnám profanizálni azzal, hogy holmi fizikai tünetekbe rendezgetem.

V: Igen. 

Z: igen, bővebben: védettséget ad, mivel blokkolja a racionális-"normális"-bal agyféltekés-tonál(hétköznapi figyelem)-gondolkodást és ez helyett irracionális-nem normális-naguál(tudatalatti)-érzés lép helyébe, valódi energia a szabadság-boldogság kör által- amíg tart az új gyűjtőponti helyzet által adott energia. Amint kimeríted- unalom. 

S:
Ok, bár az itt feltett kérdésedre meg  félig már saját magad válaszoltál a 3. kérdésed közben :D „Tünetek”: egységélmény, közös tér érzete, lebegő állapot, én-nélküliség, a fontos-nem fontos dolgok teljes átrendeződése, új látásmód, prioritások átalakulása, folyamatos biztonsági állapot és érzés, bizalom, tágasság élmény, öröm, izgatottság, a határok elmosódása, (sokféle) vágy, stb. Amik az általad is említett kémiai, energetikai, stb. változásokat is generálják.


3. kérdés: Ha a kettesre is igen a válasz, akkor egyetértesz e azzal, hogy ez az egyetlen olyan érzés, ami fittyet hány az anyagmegmaradási és az energiamegmaradási törvényekre? Hogy amikor ez megjelenik bennünk, akkor képes többlet-energiát létrehozni a semmiből? Hogy képes megváltoztatni a fizikai, kémiai, energetikai és személyiségi jellemzőinket (ha csak egy rövid időszakra is)? Hogy nem tudsz aludni, nem vagy éhes, nem vagy fáradt, tele vagy energiával, szinte megszűnik az idő, mintha ébren álmodnál, megszűnnek a problémák, megszelídülsz, nincs ki felbosszantson, s folyamatosan emelkedett hangulatban, egy másik állapotban vagy, stb.?

Ha mindezekkel egyetértesz, kérlek fejtsd ki mégis honnan jön ez a fizikai törvényekre fittyet hányó, megmagyarázhatatlan érzés, mi a forrása? Na most lehet nevesíteni, és kibontakozni, mégis mi a nyavalya ez?! :)

O: 
Hát erre nem tudom a választ, amit leírtál a szerelemérzésre jellemző, sosem gondolkodtam az érzések kapcsán anyagmegmaradásra vagy energiamegmaradásra, sőt sebességre, gyorsulásra és áramerősségre sem. :D De félreértve a tréfát, persze, ez nem egyéb, mint az egységélmény, aminek a mélyén az ősi dualitás feszül (vagyok-nem vagyok), ami hatalmas energiaforrás. Arthur C. Clarke példájával élve a helyzet a következő:

„Képzelje azt, hogy az emberek elméje mind-mind egy-egy sziget a határtalan óceánban. Magányosnak látszik valamennyi, holott összekapcsolja őket az a tengerfenék, melyből mindnyájan kiemelkedtek. Ha eltűnne az óceán, az a szigetek végét jelentené. Egyetlen kontinens részeivé válnának, de egyéni jellegük megszűnne.”

Hozzáteszem, hogy érthetőbb legyen, ott lent a mélyben egyetlen dolog a + és a – pólus. Ha fogsz egy rugalmas anyaglapot, olyat, mint egy írólap, és belenyomsz az öklöddel egy hegyet, ami immár kiemelkedik a lap síkjából, ha megfordítod a lapod, a hegy alja egy hegynagyságú verem, lyuk lesz. A kettő dinamikája együtt adja a térélményt – és innen már tovább tudod gondolni magad is a dolgot...

A világmindenséget tehát egyetlen energia mozgatja, nincs sokféle energia, ez csak a látszat. És amikor az ember lemerül olyan mélyre magában, hogy ki tudja tapogatni ezt a tengerfeneket, rákapcsolódik úgymond erre az egy, egyszerre dinamikus és statikus energiára. Ami amúgy csak a logosz maga, a mondat, hogy „Én vagyok.” Ez hozta mozgásba a mindenséget, önmagából fakad és soha ki nem húny. Minél közelebb kerülsz ehhez a pőre, már-már semmitmondó kijelentéshez, annál közelebb kerülsz a szeretet forrásához is, aminek megélései különböző szinteken történnek. Földi szemmel a legintenzívebb formája a szerelem, aminek szintén vannak még további mélységei.

Amúgy ha hallottál valaha az orgon energiáról és Wilhelm Reich munkásságáról, akkor az is jó kiindulópont lehet a kérdés megválaszolásában.

V: Határozott igen.

A felvetett kérdés kibontása nem egyszerű feladat. “Nincsenek válaszok, csak választások.” - mondta egyszer valaki. Még a történelem legnagyobb koponyáinak is feladta a leckét. Talán néhány szempont felvetésével jó irányba terelhetjük a figyelmünket. Először is azt kellene tisztázni, hogy mit válaszol a mai ember arra a kérdésre, hogy "mi a »valami« ellentéte?" A válasz borítékolhatóan a "semmi" lesz.

De hogyan válaszolna a régiség (értsd a szellemi józanság) embere? Azt mondaná, hogy a "valami" ellentéte a "nem valami". E két válasz között fényévnyi a különbség. A modern ember számára a "valamik" (formák, lények, megnyilvánulások) az elenyészésük, pusztulásuk után semmivé válnak. Nix, nuku, nincs tovább. Ennek az embernek csak az "van", ami formával, állaggal, körülhatároltsággal rendelkezik, egyébként semmi sincs számára.

Az archaikus ember ezzel szemben azt vallotta, hogy a "valami" a "nem valamiból" bukkan elő, mint a tengerből a hullám, vagy a kék égből egy tünemény felhő, majd kifejlésük végeztével oda is térnek vissza. Számára annak van nagyobb "vansága", aminek nagyobb az állandósága. Tudták azt, hogy a "nem valami", amely ugyan nem tapasztalható érzékszervekkel, de megélhető belső bizonyossággal, valójában a határtalan lehetőségek teljes óceánja, amely végtelenül potenciális, maga a határtalan értelem és beteljesedettség. Nincs alakja, mert minden alak belőle kristályosodik ki, nincs neve, mert minden név csak az "Ő" egyik részleges arca. Nincs valahol és nincs sehol, mert minden ami "van" csak benne van és benne nyerhet értelmet.

Ez utóbbi szemlélet tehát merőben máshogy tekint a "nem valamire", talán ezért lehetett az, hogy másképpen viszonyult a halál, a harc, az elmúlás problémájához is. Az ember nem tud "semmivé" válni, csak visszatérni saját Forrásához. Előbb utóbb minden visszatér a megnyilvánulatlanba. Az embernek miért van akkor ilyen kiemelt jelentősége? Azért, mert az ember képes tudatosan, önmaga végtelenbe tágításával megélni ezt a visszatérést.

Fritjhof Schuon mondja:
"  A világ szétszór, az ego összezsugorít. Isten összeszedetté tesz, miközben kitágít, és békét teremt bennünk, miközben megszabadít."

Ismét Weöres:
"Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja."

Amikor a kérdéses állapot megnyilvánul, akkor ez a belső felismerő képesség veszi át a vezető szerepet, amely kaput nyit a Végtelenre. Az érzékszervek, tapasztalások ilyenkor alázatosan visszahúzódnak. Nevét ne keresd, mert nincs, de mérhetetlenül több és valóságosabb, mint bármely fizikai, kozmikus, időbeli törvény. Lényegében ez az ember eredeti állapota. Hogy milyen "tünetekkel" jár mindez?? Ahhoz én kevés vagyok, hogy ilyenről írjak.

Néhány gondolat másoktól:

"Az ébren levőknek egy és közös a világuk" - Herakleitosz

"A csend által kap értéket a hangzás, a hangzás által kap lehetőséget a lélek. A harmonikus lélek adja az élet értelmének élményét." - Dr. Konta Ildikó

„A differenciált ember az, amely személyiségként képes inkább aktív mintsem passzív magatartást tanúsítani mindazzal szemben, ami benne ösztönösség, impulzus, érzelmi jelleg, természet. Ő az, akiben legalábbis részben, megvan az ókori filozófia által belső uralkodónak nevezett princípium.” - Julius Evola

Z: 
 a "fizikai" törvényeket azért kell ismerni, hogy felül tudd írni ha kell vagy meg tudd kerülni- avagy a hit hegyeket mozgat :P - repüljünk.

A kérdezést (Neked is) gyakorolnod kell, mert nem vagy eléggé konkrét.

Amiről írtál, -szerintem- a szerelem/szeretet. 

Ezt értettem meg- nem minden világos még, de durva cucc- az energiáról, a hétköznapi "ribizli"-létről, a harcos útjáról:

http://squingers-hunter.blogspot.hu/
Külön ajánlom a figyelmedbe a vágy, szerelem, szeretet és az álmodás szócikkeket, de ha az egészet megérted, akkor elkezdheted átalakitani az életedet. Ez is egy Út. 

"A szeretet az energiatestek energiacseréjének későbbi, a szerelem után következő kiegyensúlyozottabb érzése. Minél nagyobb az energiacsere, annál nagyobb a szeretet. A szeretet már mentes az elvárásoktól, a kétségtől és a félelemtől (a NAP nem azért süt, mert elvárja valaki): ha elmegyek és megbaszok valakit, mert éppen úgy állt fel -vágy, az is belefér a szeretetbe- ezt nem képesek megérteni az emberek (emberek-ribizlik-akik nem harcosok). Természetesen ez visszafelé is igaznak kell hogy legyen- szóval az asszony is bármikor megtehetné, ha szeretné- nincs "birtokos eset". A szerelem kizárólagos- a szeretet mindent felölelő. Amit eltaszitasz magadtól, a következő körben nagyobb pofonként kapod vissza, mig meg nem oldod.

A szabad ember alapvető érzése volt a környezetével szemben.
A szeretet érzése a Ribizliben a boldogság-szabadság kört tartja mozgásban. Mivel a szeretet egy bizonyos energiaszintje már csak az álmodási figyelemmel érzékelhető, ezért sok Ribizli ezt már nem tudja átélni.
Nagyszerű Lélekmérnökségünknek természetesen sikerült a szeretetet is elsquingesítenie: a Ribizli az iránt és akkor érez „szeretetet”, aki és amikor neki elismerést vagy sajnálatot ad, vagyis részt vesz a műkaja termelő köreinek pörgetésében."

Itt jön vissza az, hogy érdek nélkül szeretem, mert szeretem, vagy azért mert jó a pinája, jól főz, megszoktam, félek egyedül, etc.

A szeretet nem függ semmitől. Van. "Isten-szeretet".

Ha elásod a vágyaidat magadba-mélyre, attól még nem szűnnek meg, hanem úgy viselkednek, amint a homokszem a kagylóban, csak ebből nem gyöngy lesz, hanem gránitkemény szarkupac.

S:
Nem tudom mennyire hány fittyet ezekre a megmaradási törvényekre és nem hiszem, hogy a semmiből hoz létre többlet energiát, hiszen bennünk éppen, hogy nem semmiként jelenik meg, hanem nagyon is van és átélhető. (bár a semmi is, csak az átélésként jó szar :p) Valamint ahogy te is írtad, valami vagy valaki váltja ezt ki. Ha a semmiből jönne, ok nélkül és megmagyarázhatatlanul, akkor kb. a budin ülve és elmélkedve is belénk csaphatna az a bizonyos villám, mégsem találkoztam még ilyen esettel. :D Vagy akkor ilyen alapon minden a semmiből jön (=ami számunkra nem érzékelhető), akár a kollegád a szomszéd szobából is, hiszen amikor nem látod, nem hallod, semmiféle észleleted nincs róla, akkor honnan tudod, hogy ott van? Csak azt gondolod, hogy ott van, mert ezt szoktad (szoktuk) meg és azt mondod magadnak, attól, hogy nem látom, hallom, még ott ül a saját asztalánál és dolgozik, ahogy általában minden szerda délelőtt pl. De ez csak egy feltételezés ebből a nézőpontból.

(persze ezt meg is lehet fordítani, attól, hogy nem érzékeled, még tudod, hogy ott van mert számtalanszor megtapasztaltad ezt korábban is. Viszont akkor ez igaz azon „kollegák” esetében is, akik régen jártak a szobádban mondjuk :p)

Lehet ilyen a semmiből létrejött többlet energia is. Igazából nem a semmiből jött, hanem valamiből/valahonnan, amivel nem vagyunk állandó, éber és tudatos kapcsolatban. Nem érzékeljük folyamatosan, ezért hol előtűnik a semmiből hol eltűnik abban, annak függvényében, hogy mi éppen milyen állapotban vagyunk.

A jelenlegi fizikai törvényekre szerintem a legtöbb érzés fittyet hány, nem csak a szerelem :D (bár nulla vagyok fizikából) És mivel nem értettem mindennel egyet, ezért hosszabban itt már ki sem fejteném. Ez valszeg nem a legjobb leírása a dolognak, de valamiért akkor is úgy érzem, hogy ez a „nyavalya” és forrása egy nagyon mélyről/régről fakadó emlékezés az egységre, önmagunkra. Lehet, hogy furcsa párosítás, számomra a szerelem és az emlékezés mégis rokon fogalmak.

Az is érdekes mondjuk, hogyha mindig „emlékeznénk” erre, akkor mindig a szerelem állapotában lennénk? Az itt, ebben a közegben lehetséges egyáltalán? (mert ilyet sem igazán láttam még két ember között. ami persze nem bizonyíték arra, hogy akkor ez egyáltalán nincs is, de gyanúsan kevés lehet). Vagy ez csak „ember-feletti” szinten lehetséges? Na mindegy,  ezek már nem voltak válaszok. J

Más: Mit szólnál ha a következő körben azt a kérdést is feltennéd, hogy : Miért olyan nehéz jól kérdezni? :D (megint csak vicceskedek)     

 

Köszönöm a válaszokat!

Kedves Overlandaid, kérlek tisztázzunk még néhány dolgot:

1. Ha jól értem, akkor ez az érzés közvetlenül abból a bizonyos Egyetlen Energiából merítkezik ami létezik. Így akkor felvetődik a kérdés, hogy hogyan vesz részt ez az érzelem a folyamatos teremtésben szerinted? Úgy értem, ha itt csupán poláris párokról lenne szó, az még önmagában nullát ad ki összesített értékben (hiszen +1 -1 = 0) , de vajon mitől lesz plusz a rendszerben a szerelem által? Nem lehet hogy a szerelem a teremtő energia közvetlen megnyílvánulása?

O: Túlbonyolítod, Bélám. :D Figyelj, van egy egész, ami önmagát osztja részekre, hogy ezáltal létezzen, és ne semmi legyen. És ez kb. olyan, mint amikor te, mondjuk, levágod a kezed, most azért mondok ennyire hülye példát, mert nem jut eszembe jobb, de az érzés érzékeltetése végett talán jó, még ha millió sebből vérzik is. Szóval levágod a kezed és ez fáj. És most képzeld el ezt visszafelé: visszavarázsolódik a kezed. Nos, milyen érzés lehet?

A fájdalom és a gyönyör kb. egy tőről fakad. Biztos érezted már ezt, amikor nagyon mélyen szomorú voltál, tán sírtál, na az valahol a boldogsággal rokon érzés. Azt kell megértened, minden egy időben és egyben van, mégis mozog, de csak önnön részeihez képest. Plusz-mínusz csak viszonyfogalmak, ha pl. a fraktálra gondolsz, most az nő vagy csökken? Egyszerre a kettő, nem? Osztódással szaporodik, mondhatnánk. A szerelem szerintem nem a teremtő energia közvetlen megnyilvánulása, annak inkább emléke.

Nem tudom, válaszoltam-e, bevallom, most nem igazán értettem a kérdést.

2. S akkor ezek szerint az Egy ketté, duális párrá osztódott, ahol az egyik önmaga szerelmes lett a másik önmagába, vagy hogy kell ezt érteni? És hogyan fordítható le ez emberi szintre? Ha én szerelmes vagyok egy lányba, akkor úgy működünk mint valami mágneses tér? (és ha nem viszonozza?? :)

O: Szerintem ezt ne fordítsd le emberi szintre, sőt, ha lehet, semmit se fordíts le emberi szintre. :D Amit szétvágsz, az attól még egy egész, csak a részek már képesek egy sajátos öndefinícióra is. Gondolj az Existenz-re, vagy az Eredetre, vagy a 13. szobára: minél mélyebb egy álom, minél mélyebb szintjein vagy az illúziónak, ott annál áttételesebbek a dolgok, képtelenség a 13. emeletről következtetni arra, hogy a hang, amit ott hallasz, minek felel meg a 31. szinten. Arra koncentrálj, mire emlékeztet, hát biztos nem Juliskára. :)

3. Ide kapcsolódik a következő is: a harmadik kérdésnél tévedtem, nem ez az egyetlen érzés ami többletet termel: van ennek egy ellenpólusa is. Ez a gyűlölet. Érdekes módon ez az érzés is rendelkezik különleges képességgel, ez is képes többlet energiát vinni a rendszerbe, ám pont az ellenkezőjét, "negatív energiát" tol belénk, ami aztán pusztító is lehet magunkra és a környezetünkre nézve. Egy gyűlölködő, bosszúvágyas ember a végletekig képes elmenni. A kérdésem pedig az: hogyan lehet ezt a szintén különleges energiaforrást megcsapolni és átforgatni építő energiává?

O: A düh az egyik legépítőbb, legelőrevivőbb érzés. Én pl. amikor dühös vagyok, irgalmatlan tetteket tudok végrehajtani, nálunk mindig úgy lesz katonás rend itthon, hogy tűröm-tűröm ahogy terjed az entrópia, majd kitörök, mint egy vulkán és láss csodát, a családom minden tagja úgy rendbe vágja a maga kis birodalmát, hogy öröm nézni. És ilyenkor egyáltalán nem vagyok kedvesnek mondható. Ilyenkor szoktak befejeződni a félkész polcok, fel nem rakott rolók, félbehagyott kerítések, de a meg nem írt dolgozatok, kéziratok stb. Volt már olyan, hogy egy tanár beszólt nekem, erre dühömben bemagoltam az egész nyolcadikos törikönyvet év elején „csakazértisdögöljmeg” alapon, aztán szegény pára csak úgy pislogott, most mit csináljon velem, mert tényleg mindent tudtam. De dühből sikerült az egyetemi felvételim is - ó, sokat tudnék én erről mesélni, én ugyanis tudok tényleg nagyon dühös lenni. :D Jézus és a kufárok megvan, ugye?

A gyűlölet sem negatív, miért lenne az? Attól függ, honnan nézed. Miért nézel mindig mindent a magad szemével? Nézd meg föntről, csak azt tudod gyűlölni, amit meghaladtál, amit épp eltolsz magadtól, ami már nem te vagy. Én hallgatni szoktam erre a hangra, segít megtalálni a helyes irányt. Szívből gyűlöltem otthon a szomszédaimat, mert nem lehetett tőlük létezni, ma meg egyenesen imádom őket, mert ha ők nincsenek, én nem kerültem volna ide, ahol most élek. Az, hogy valaki levágja a szomszéd fejét, míg a másik meg hagyja magát flippergolyóként kiröpíteni akár 3000 km távolságba, tulajdonképpen az adott entitás érettségi fokától függ. A malac nem tud az asztalnál késsel-villával enni, ő sárban hempereg, és fellöki a társát, ha az útjában van. Ettől malac. És ő mást fog kezdeni egy 1488-as eredeti Bosch festménnyel, mint mondjuk a Louvre igazgatója, pedig a festmény ugyanaz. Szóval, gyűlölj, told csak el magad, légy dühös, és csapj az asztalra, írtam neked, de leírom ide is: a gyűlölet önmagában nem pusztító energia, ez butaság. Az energiának sosincs önmagában előjele, ezt nagyon jegyezd meg. Irányt csak az ad neki, aki használja! Gondolj csak a hajócsavarra milyen pusztító mozgást végez veled, ha a hajó mögé kerülsz, ám nélküle nem menne előre a hajó, jobb tehát inkább beleülni, nem? Az a baj, hogy amíg a földi keretrendszeren belül nézed a dolgokat, nem kapnak távlatot, és így nézve őket ebben a kurta perspektívában, kivágva a háttérből, teljesen másoknak tűnnek, mint valójában. 

(És még egy aprócska gondolat: rém gőgös az ember, ha azt hiszi, ebben a teremtésben ő bármit el tud pusztítani. Mindig megmosolygom azokat a gondolatokat, amelyek aggódva szemlélik, jaj, tönkretesszük a bolygót! Mint a kisgyerek, aki azt hiszi, most azzal, hogy magára öntötte a kakaót, tönkretette apuci és anyuci konyháját, mi több, az egész házát. Vagy rosszat kívánt a szomszédjának, mire az másnap leesett a létráról. Van a gyermeki szemléletnek egy ilyen fázisa, amikor azt hiszi, most azt mondtam a maminak, hogy utálom, hozzávágtam a rongytevémet és most, jaj, a mami meg fog halni. Nem, ez nem így működik, jó lenne azt hinni, hogy így van, de én biztos vagyok benne, hogy Raszkolnyikov nem képes tönkretenni a Bűn és bűnhődést. De ettől függetlenül a konstruktivitás hasznos dolog, mert azzal előrehaladsz, a destrukcióval meg hátrálsz, magadnak teszel elsősorban egy szívességet, ha képes vagy az energiákat megfelelő irányba terelni, motorként használni, nem pedig (ön)pusztító erőként.)

Köszönöm. 

Viatortól kérdezem, hogy ha jól értem, akkor szerinted Jancsi valójában nem Juliskába szerelmes, hanem a duális párjába, azaz a "másik önmagába", mert a Forrás vonzza mint valami kettétört mágnes egymást, hogy egyesüljenek? Jól értem, szerinted ez a szerelem, egy egyesítő energia?  Egy "visszatérés"?

De miért van az, hogy csak bizonyos esetekben érezzük ezt meg? Nem lehetünk szerelmesek mindenkibe, amikor ez felbukkan annak különleges oka van, mi lehet ez? Ha elkezdem magyarázni, hogy miért vagyok szerelmes Juliskába; "mert csinos", "mert jól főz", "mert vicces", akkor ezekkel csak racionális érveket találtam, de nem a valódi okai a kialakult szerelemnek. Szóval a kérdés lényege: miért csak bizonyos emberpároknál jön össze ez a szerelem dolog? Miért csak ezeknél a pároknál jelentkezik a "visszatérés egybe" vágy?  

V:

Jól érted. Az újraegyesítés akarata az, amely a nemeket egymás felé irányítja. A férfi valójában nem Juliskába, vagy Ilonkába szerelmes, hanem az önmagában hordozott, megnyilvánulatlan belső nőbe, női ideálba, önmaga széthasított másik felébe. Ő a mesék Tündér Ilonája, de ő az öreg (örök) király lánya is, akinek ha elnyeri a kezét, visszaviszi őt a király országába. (tehát az újraegyesített androgünosz visszatér Isten országába). Szellemi, lelki feltételek komplex együttléte szükséges ahhoz, hogy ezt a belső nőt képes legyen egy külvilági személyre is rávetíteni. Az, hogy ez mikor jöhet létre összefüggésben van a megnyilvánulásba lépés általános kritériumaival. A szerelem kulcsa az ember karakterében van, tehát a mulandó személyiségének vázában, amely a születés után épül fel és a halálban lebomlik, és amely felelős azért, hogy az adott személy életéből kiszűrjön, vagy beengedjen dolgokat. A szerelem érzése az egységesítéshez szükséges, de kiszűrt "dolgok" iránt megnyilvánuló hiányérzet. A férfi a nőben tehát pontosan azokat a tulajdonságokat keresi és a nőnek azok a külső és belső jellemvonásai vonzzák a legerősebben, amelyek a saját karakteréből hiányoznak, illetőleg amelyek a karakterének a szükséges kiegészítései. A szerelem nézőpontja pedig mindig a karakter hiányosságainak a függvénye, következménye.

Köszönöm.

Nos úgy tűnik szinte mindannyian az egységélmény emlékének tartjátok a szerelmet, ezért óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ez az emlékezés miért csupán az ember kb. első 30 évében jelentkezik, mint valami pont "jó helyen és jó időben" életbelépő "párkereső program"? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy e kor fölött már nem lehet szerelmes az ember - de nem lehet, hogy ez az egész "csak" arra van kitalálva, hogy még aktív, "párzási" korban megtaláljuk a párunkat a puszta fajfenntartás miatt? Mert végeredményben a szerelem egyik "vektora" pont a szaporodáshoz vezet... 
És vajon hol "fut" ez a program? A génjeinkben, a szívünkben, a lelkünkben? Shaula, szerinted hogy van ez?

S:

Huh, érdekes módon, amikor válaszoltam az első levélre az „irányultság”, mint fogalom nekem is beugrott (vektor), de aztán el is tűnt. Erre a kérdésre csak baromi szubjektíven  tudok válaszolni, mert az egyéni életutam eléggé ellentmond ennek. (olyat, hogy ez az emlékezés 30 éves kor után kevésbé jelentkezik  nem figyeltem meg, mondjuk ilyenformán nem is nagyon gondolkodtam rajta)

Őszintén szólva, amikor elolvastam a kérdést eléggé taszított a felvetett gondolat, mert hirtelen egy olyan kép jelent meg bennem, mintha mi csak  fejlettebb állatok lennénk, akikben mindössze szofisztikáltabban működik a ’tüzelési’ periódus, mint más emlősökben. :P Mint valami öncélú reprodukció.

Ugyanakkor nekem nincs gyerekem, és valahogy soha nem is vágytam rá különösebben, miközben látom és tudom, hogy sok helyen ez mekkora áldás és öröm forrása a nehézségei ellenére is, de bennem ez nem jelentkezik hiányként. Emellett az is benne van, hogy egy elég szeretetlen közegben nőttem fel, soha nem éreztem magam odatartozónak, lehet egy pszichomókus azt mondaná, bennem ugyanúgy fut ez a program, csak ellenkező előjellel.

Ez alatt pedig van egy olyan érzés is, hogy ha tetszik, ha nem, részemről zárom ezt a „biológiai ágat”, amúgy is elég terhelt.  Ami paradox módon kicsit úgy hangzik, mintha legalábbis valami ’”ösztönös fajnemesítési” dolgot végeznék (jézusom, ez de gázul hangzik :D), miközben ugye a kérdés által felvázolt opció meg első blikkre elutasítást váltott ki belőlem.

Plusz nagyon fiatalon sem a szaporodás/fajfenntartás vágya kerestette velem a szerelmet (vagy legalábbis nem tudtam róla), hanem inkább a magány. Nem akartam kicsi kunyhót, meleg kályhát, jegygyűrűt és vidám gyerekzsivajt, csak valakit, aki olyan mint én (persze inverzként, férfi testben). Akivel csak megfogjuk egymás kezét és mint két ’galaktikus gézengúz’ elhúzunk innen a francba. :P

Lehet ez most súlyosan vagy éppen komikusan hangzott, de nem tudom jobban leírni. Az azért szeretném hozzátenni, hogy sokszor számomra is az tűnik természetesebbnek, ahogy ezt a magam körül  látom és nem az „én utam” ezen a részen. Szóval nem igazán tudom ezt átfogóan, nagyobb általánosságban értelmezni csak ilyen szubjektíven, ahogy jeleztem is.

Ha a fentebb összehordott dolgokat nézem, akkor azt mondanám, a génjeinkben fut. Mindemellett azt is gondolom, a szerelem azért jóval több kell legyen ennél (de aztán lehet, hogy csak szeretném ezt hinni), valami ami önmagunk vagy a teremtés megpillantása egy magasabbrendű módon. Ez viszont akkor valszeg a szívemben fut és az említett egység felé húz.

Mert a szaporodás egy teremtési aktus is - az hogy ez hol és mennyire tudatosan működik, az szerintem más kérdés. Mondjuk két, páros Nap nászából születő csillagrendszer is szaporodás ha így nézem, mégis egy komplett világot teremt, ami életet ad és ami élettérként működhet csomó egyéb létezési formának is.

Huh... Ez most nagyon megérintett.... Bevallom nem voltam biztos benne, hogy közzétegyem-e. A kérdésre tulajdonképpen válaszol, de tényleg eléggé személyes. Illetve talán több is annál, hiszen mások is vannak ilyen cipőben, akár itt a blogon is - akik szintén nem vállaltak gyereket, tudatosan.
Szóval lehet hogy mégis csak van helye a meseszobában a Te megvilágításodnak is, függetlenül a szubjektív oldalától, mert talán így lesz igazán "beteljesült" a válasz..

Köszönöm szépen hogy megosztottad mindezt!

Zplus-hoz lenne még egy utolsó kérdésem ezzel a témával kapcsolatban, mert az a tapasztalatom, hogy a sarokban csendesen egyedül játszót mindig meg kell kérdezni: 
Mit iszol? Kérek belőle.. :)

***

Kedves Nézőink, úgy gondolom, különleges gondolatok hangzottak el különleges emberektől. És ezzel véget is ért mai műsorunk, vendégeinknek köszönjük a kimerítő válaszokat, jövő héten ismét találkozunk! Önök a Kérdezek-felelnek Játék című kísérleti műsor második részét látták/hallották, természetesen bárki hozzáteheti hogy mit gondol erről, kérjük írják meg véleményüket a képernyő alján látható címre. A viszontlátásra! :)