A város hangjai beszűrődtek a kocsma nyitott ajtaján, amit egy korábban távozó vendégnek - kinek seggében maradt a keze - köszönhettek a bent lévők. Nem volt ez konkrét zaj, inkább csak valami egybefüggő, felismerhetetlen, de kétségkívül zavaró hangmassza. Így amikor Tibi belépett, és behúzta maga mögött azt a nehéz fa ajtót, határozottan jobb lett az élet odabent. Asztalánál ülve Feri, borospoharát bámulva mindebből csak annyit észlelt, hogy a beálló csendben jobban kezdte érteni a szomszéd asztalnál vihorászó csajok mondatait, bár érdeklődését továbbra sem keltették fel a mondandók. Középkorú, kissé kopaszodó, zömök faszi volt, akin látszott, hogy nem segélyből lengette eddig, hanem - kellően sosem eléggé megbecsülve - dolgozott már jónéhány éve. Nem volt valami jólöltözött, de nem is volt szakadt, inkább olyan, mint aki nem ad sokat magára, mert ruházatnál fontosabbnak tart más dolgokat. Mire Tibi odaért hozzá, mintha még tovább mélyültek volna a ráncai, és nagyon nem akart felnézni a borospohárról, csak Tibi üde hangja zökkentette ki gondolataiból.
