A piramis-foglaló játék Ukrajnában folytatódik?

Biztos sokan ismerik a Monopoly c. társasjátékot. Ez egy régi területfoglalós játék, melynek lényege, hogy minden ellenfél országát le kell nyomni. Tulajdonképpen ezt a játékot játsszák "hatalmasék" is mióta az eszüket tudják, azonban az egyes területek elfoglalása, és az ottani humán és nyersanyag erőforrás feletti rendelkezésen túl kell lennie még valami plusznak, amiért küzdeni érdemes (nekik). Miből gondolom ezt? Csak abból, hogy nem összevissza, ad hoc módon, hanem konkrét célok mentén mennek neki hatalmasék egy-egy területnek, szépen felépített stratégiai ív mentén.  A minapi napiszeres eszmecseréből kiindulva, és azt összefoglalva akár egy ilyen változat is elképzelhető arra, ami most folyik a világban: 

A területfoglalós játék a piramisok katonai célú birtoklásáért megy?

Ennek az elsőre bizonyára furcsának tűnő kijelentésnek szerintem van alapja. A piramisokkal foglalkozó irodalom egy könyvtárat is meg tudna tölteni, de mivel ebben a felgyorsult világban nincs idő ennyi mindent elolvasni, ezért első körben nézzük meg ezt a szűk egy órás kisfilmet (köszönet érte Lujzának):

HIHETETLEN - ŐSI PIRAMISOK ÜZENETE (2013.12.06.)

Függetlenül attól, hogy mennyire szimpatikusak a filmben megszólalók, azért egy logikusan gondolkodó embernek az mindenképpen le kell jöjjön az eszmecseréből, hogy a piramisokkal kapcsolatos hivatalos álláspont ezer sebből vérzik, az alternatív elméletek viszont annyira vadak és szerteágazóak, hogy nehéz bennük kiigazodni. Van azonban néhány kiinduló támpont amin el lehet indulni ebben a labirintusban, melynek megértéséhez természetesen nem részleteiben, hanem "felülről" kell vizsgálni a problematikát:

1. A piramisok építésének kora egy nagyon fontos kérdés - ami számos vitát generál a kutatók között - , de abból a szempontból mégis csak elhanyagolandó, hogy teljesen mindegy, hogy 5000, vagy 50.000 éve épültek, semmiképpen nem lehetett megvalósítani őket a kor - általunk ismert, nekünk betanított! - technikai fejlettségi szintjével. 

2. A piramisok építési technikáján, vagy építésük korán, vagy elnevezésükön (melyik fáraóhoz kötik, kik építették, stb.) túl a legfontosabb kérdés mégis csak a miért. A funkció. Ez az amibe beletörik a hivatalos irányzat bicskája, az alternatív irányzatok meg túlságosan csapongnak - mert nem tehetnek mást. Tehát a legfontosabb kérdés a piramisokkal kapcsolatban az, hogy miért épült több száz (vagy ezer) piramis az ókorban (vagy a történelem előtti időkben), a Föld bolygó minden földrészén? A mai embernek ugyan elég nehéz megérteni az ókori emberek gondolkodásmódját, no de azért a "temetkezési-hely elmélet" igencsak sántít, figyelembe véve a csillagászati, matematikai, technológiai pontosságot és összefüggéseket, valamint a hasonlóságot az egymástól (elvileg) teljesen elszigetelt, másik kontinensen lévő építmények között. A véletlenszerűség kizárva, temetkezési helynek meg túl pazar (ráadásul nem is találtak bennük múmiákat...).

3. Ezt ugyan nem említik a filmben, de mégiscsak hozzátartozik a megértéshez: annak kérdése, hogy van-e célja, használható funkciója ma is a piramisoknak? Ehhez a ponthoz először is azt kell belátni, hogy a hatalmon lévő elit előszeretettel használja a piramis jelképét, akár ha belegondolunk az egy dollároson lévőre, vagy a szabadkőművesek piramis-szervezet felépítésére, vagy a médiát uraló all seeing eye szimbólumra, melynek eredete szintén az ókori Egyiptomban keresendő (Hórusz-szeme).

Egy korábbi írásomban Ö.T. mesterrel közösen boncolgattuk ezt a hatalmi játékot, és arra lyukadtunk, hogy a szereplők eredete Egyiptomban keresendő. Legalábbis onnan indulhatott útjára ez a világfoglalósdi csapat, melynek útja végigvezetett a Római Birodalmon, A Brit Birodalmon, stb. és eljutott a mai USA-EU féle kisszövetkezetig. A területfoglalósdi játék hasonlóságai, eszköztárai a birodalmak elnevezésétől függetlenül sok tekintetben tettenérhetők. Oszd meg és uralkodj. Elit vérvonalak évezredes íve. Kenyeret és cirkuszt a népnek (aréna, gladiátorok, stadionépítés, foci-vb, stb.) - és addig se foglalkozik a hatalmon lévők ügyeivel. 

Ez a háttérhatalom, miután kiépítette a nyugati félteke feletti uralmát valószínűleg rájött, hogy az összeharácsolt arannyal, és egyéb emberi és más erőforrásokkal ugyan kihúzta idáig, de a bolygó feletti totális kontrollhoz szüksége lehet még valami pluszra. No és mi lehet ez? Szerintem nem más, mint a piramisok birtoklása. Hogy miért? Mert a piramisok különleges építmények, mind energetikailag, mind fizikailag. Egyes források szerint a belsejük egy adott fókuszpontján szellemi beavatásokat tartottak, azaz olyan rezgés-szintemelkedést lehetett ott elérni, ami az embert kiemelte az ösztönlény sorból, és öntudatára ébred, kinyílt az Univerzum, és még ki tudja mivé alakult az, aki bement oda. És valószínűleg - mind minden eszközt - ezt is lehet jó és kevésbé jó dolgokra használni. Továbbmenve erős a gyanú, hogy a piramis nem csak beavatásra szolgált, hanem több funkciós, például energiatermelő egység, kommunikációs építmény, transzformációs központ, vagy éppenséggel tömeg-tudatbefolyásoló eszköz. 

No és akkor itt érkeztünk el a fent említett célhoz: szerintem egyáltalán nem véletlen az, hogy a nyugati háttérelit ezekben a korszakváltó végidőkben mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a piramis építményeket elfoglalja. Valószínűleg rájöttek, hogy nem elég a szimbolika, hanem csak ezen építmények birtokában tudja folytatni a beteges világuralmi játékát. Teljes mértékben ideköthető, és így tehát nem véletlenül történt az Iraki invázió, a Boszniai kavarás (a Visoko-i piramisért), az Egyiptomi puccs, vagy az éppen most aktuális Krím-i helyzet. Hogy miért lett ilyen fontos Krím? Talán ezért?

PYRAMIDS IN KRIM "CRIMEA PYRAMID" 

"Egy ukrán tudós felfedezte a legrégebbi piramist a világon. Igen érdekes, hogy a legszebb sarkában az országnak, a Krím-félszigeten találták, és azt mondják, hogy jura időszakra tehető a a piramis építésének az ideje"
http://www.fenyorveny.hu/2014/03/a-legosibb-piramist-fedeztek-fel-krim.html

"a tudomány kutatói egyesültek, vezetőjük állítja: Ukrajnában összesen közel 200 ilyen piramis található, hamarosan Dnyipropetrovszk és Csernyivci közelében is hasonló csodákra fognak bukkanni. Míg a luhanszki építményekről azt állítják, hogy közel 5000 évesek, a többi kora akár a 12-15 ezer évet is elérheti."
http://www.karpatinfo.net/hetilap/kulfold/2006/09/24/ukrajna-piramisok-hazaja
  

Egyes geopolitikai elemzők szerint a nyugati világelit egyik legfontosabb célja: Kína. 

Kínához az út Iránon keresztül vezet (Irán Kína legnagyobb kőolajszállítója). Iránba pedig Irak, Afganisztán, és Pakisztán elfoglalása után lehet csak "bemenni". Ezt a stratégiát látjuk az elmúlt évtizedekben megvalósulni. Bár nagyon úgy tűnik, hogy az illetékesek kénytelenek voltak alternatív útvonalat keresni, és így jutottak el az ukrán-orosz frontvonalig. És hogy miért éppen Kína? Csak nem azért, mert Kínában épült a legtöbb piramis?

A kínai piramisok száma meghaladja a 200-at. A legnagyobb piramis nagyjából 2x nagyobb, mint a Gízában található Nagy Piramis. 1912-ben egy amerikai kereskedő, Fred Meyer Schroder, megkérdezett egy Buddhista szerzetest, aki a környéken vezette őt, hogy mit tud róluk. Nos, azt mondta neki, hogy az 5000 éves kolostori iratok nemcsak hogy megemlítik a kínai piramisok létét, de azt is írják, hogy már 5000 évvel ezelőtt is ősöregnek számítottak. A kínaiak a piramisokat valamiért szándékosan próbálják eltüntetni, például úgy, hogy beültetik fákkal. Régebben, még a második világháború idején is a korabeli beszámolók szerint még fel lehetett fedezni itt-ott kőlapokat, amik valaha a piramisok burkolatát képezték

 

És vajon Kína miért nyomult olyan erőszakosan az Ujgur tartományban? Csak nem a piramisok birtoklása került veszélybe a - szkíta leszármazott - ujgur függetlenedési törekvésekkor? És vajon nekünk magyaroknak van közünk a piramisokhoz? A Pilisben található Rám-hegy vajon fontos a világelitnek?

Magyarország vajon a világelit hálójában van mintegy ötszáz éve? Költői a kérdés. Vajon fontos a magyarok szellemi "börtönben" tartása? Vajon fontos, hogy mindig a világelithez lojális, megbízható elemek uralják ezt a területet valamint a szkíta utódokat (indiánok, skótok, kelták, magyarok, stb.)? Vajon mi az ott a háttérben a Képes Krónika koronázási képein?

 

 

A jelenlegi "írott" történelmünk a legutolsó kisjégkorig vezethető csak vissza (i.e 12000), ott van a mostani és az előző korok közötti választóvonal. A nem indo-europai kultúrák eredete - mint a magyaroké, és a foltokban fennmaradt ősnépeké - ezen választóvonal mögé nyúlnak. Ilyen kultúra a sumer, és a Tárim-medencében kialakultak is. Ezek nyomai láthatóak az Indus-völgyében, a prekolumiánus Amerikában, és a Kárpát-medencében is. Az ősnépek leszármazott nemzetei örökítették át a tudást, ami tőlük tellett. De az is elképzelhető, hogy létezett egy olyan tudást átadó, tanító csoport mely körbejárta a bolygót, és minden arra érdemes helyen elszórta a "magokat". A mag népe…

Szóval bármenyire is szeretnék elhitetni velünk, de ez az igazság: nem a jelenlegi az első civilizáció a Földön. Sőt még akár az is kiderülhet, hogy ez a jelenlegi civilizációnk immár a negyedik, vagy az ötödik a Földön. Csak érdekességképpen említsünk meg néhányat az „elvarratlan szálak”, „árulkodó nyomok” közül, melyek sehogyan sem illenek a nekünk felállított történelmi képbe:

-    Víz alatti város fekszik a Japán Okinawa sziget mellett.

-  Szudáni piramisok legalább tízezer évesek, lehet, hogy idősebbek mint az egyiptomi testvéreik.

-     A Google Earth segítségével felfedezett (Kínai) Ujgur piramisok több tízezer évesek

-   A boszniai piramisok korát 17.000-35.000 évesre teszik! (s meddig engedik majd vajon kutatni?)

Nem mellesleg a szkíta-hun királyi temetkezési szokások egyik alapja a kurgánok (mesterséges dombok) hunhalmok, kunhalmok építése volt, ilyen dombokkal tele van Ázsia, de az Alföld is. És vajon miért nem lehet kutatni a kínai-ujgur piramisokat? Csak nem kiderülne, hogy a kínaiak is egy teljesen kiépült kultúrára telepedtek rá úgy 5000 éve?

Kína idegen lelkületű, évezreden át a világtól mesterségesen elzárkózott, találmányait (papír-, porcelán- és selyemgyártás) fejvesztés terhe mellett görcsösen titkoló nemzet. Bár néhány újabb felfedezés azt sugallja, hogy ezek nem is a sajátjuk, inkább eltulajdonított találmányok. Van valami nem 100% ebben a belterjességben. Mai – az ujgurokkal és a tibetiekkel szemben tanusított – fellépésük sem lehet újkeletű motiváció – sőt, sokkal inkább emlékeztet Amerika és Izrael őslakosság iránti "emberséges" módszereihez. Testvérnépünk kiszolgáltatottságát látva akár magunkat is odaképzelhetjük: gyilkos dózerelése a népnek (várandósok kényszerabortusza, lánygyerekek ismeretlen helyre hurcolása, férfiak megölése) a hazájuk elrablása az ásványkincsek elbitorlásáért. Azonos a receptjük. A Tibetben elkövetett szellemi hagyaték pusztítása, rombolás és öldöklés valami sátáni vehemenciával pedig már egészen elképesztő... Az ujgur agyagpiramisok elvileg 5000 évesek... Mint annyi más "ELSŐ" monumentális dolog, Stonehenge, Szakkara, menhírek, stb. VALAMI UTÁN voltak ezek ÚJRA "ELSŐK"... S valószínűleg nem a kínaiak építették őket, mint ahogy angolok sem Stonehedge-t és társait, illetve az "egyiptomiak" sem a Gízai-t. Furcsa ez a folyton megjelenő 5000 éves távlat, mint egy korlát, vagy egy fal… mintha a kutatóink nem mernének régebbre ásni! A Stonehenge környékét is kurgánok, földpiramisok övezik! A British múzeum egyik legnagyobb szenzációja az egyik kurgánból előkerült szkíta női mellvért, szinaranyból készitve…

A piramisok formája

A hivatalos „tudomány” igen kínosan ügyel arra, hogy ne kelljen átfogó magyarázattal előállni a Föld-bolygó majdnem összes kontinensén található piramisok keletkezéséről, csillagászati és egyéb összefüggéseiről. Hogyan lehetséges az, hogy egymástól nagyon messze lévő területeken, egymástól teljesen eltérő kultúrákban ugyanaz az építészeti forma jelenjen meg, ugyanazokkal az arányokkal, és legtöbb esetben csillagászati összefüggésekkel? Nehezen hihető, hogy mondjuk egy egyiptomi fáraó főépítésze fogta magát, elutazott Közép-Amerikába átadni a tudását, majd átruccant Japán partjaira okítani, majd átutazta Kínát, beállt építésvezetőnek az ujguroknál, megaludt egyet Boszniában, stb., stb., és mindenhol lefénymásoltatta a piramis építés terveit! :)

A szinte minden földrészen megtalálható piramis építmények alakján is érdemes elgondolkodnunk egy pillanatra. Az ember, technikai-építészeti történelme során általában az egyik legalapvetőbb viselkedésformát követi, utánoz. Csak nézzük meg: az áramvonalas hajók formája a halakéhoz hasonló, a repülőink a madarak formáját utánozzák, a korai földházak inkább hasonlítottak egy róka üregéhez, a toronyházaink akárcsak a termeszvárak nőnek az ég felé, a panelházak mintha a méhkaptárról lettek volna mintázva, stb., stb.. Ez az utánzási viselkedés természetes és alapvető dolog, próbáljuk leutánozni a teremtett világ csodáit és jól működő rendszereit. No de mi a helyzet a piramisokkal? Ilyen alakzatok egyáltalán nem találhatóak a bolygónk viszonylag zárt és állandó környezeti rendszerében. Mintha ezek a formák ötlete „kívülről” érkezett volna. Ráadásul ez a forma szinte minden földrészre eljutott, pedig akkoriban elvileg még nem léteztek kontinensek közötti repülőgépjáratok. Vagy még is?

A piramisépítések kora is érdekes. Egy idő után már az ember nem épített ilyeneket. Miért? Ugyan van egy-két „őrült” (?) kortárs építész, akik piramis formájú üvegpalotákat építenek (Louvre), de alapvetően néhány ezer év óta nem divat ez a forma, pedig konzerváló képességéről, és egyéb speciális tulajdonságairól egyre többet hallani. Vajon a Föld bolygón honos ember elfelejtette ezt a régi tudást, vagy igazából sosem volt az övé?

És most nézzünk meg néhány fényképet a Földbolygó szinte minden földrészét megtalálható piramis alakú építményekből! A képek nézegetése közben – fantáziánk segítségével – érdemes egy kicsit elmerülni a múltban, és azon filózni, hogy vajon azok, akik ezeket a csodálatos, egyelőre megfejtetlen tudású és funkciójú építményeket építették, fejletlenebb szinten álltak-e a mai embernél? És a legfontosabb: kapcsolatban álltak-e egymással, és a ma élő emberekkel?

 

 

Lehetne még folytatni a végtelenségig, a majákkal, és az egyéb ősi civilizációk tudásával, de azt hiszem a lényeg az, hogy kurvára el akarnak hallgatni valamit, amit ők tudnak, nekünk viszont nem szabad tudni. A területfoglalósdi most úgy tűnik Ukrajnában folytatódik. Természetesen az én ismereteim kevesek a Teljes Kép megértéséhez, így nem vagyok alkalmas egy mindent átfogó értelmezéshez, ezért nem is folytatom tovább. Folytassátok Ti. :)

Ide kapcsolható akár:
A Kalotaszegi piramishegy

Üzenet a múltból - piramisok titkai

Mese a Birodalomépítőkről

Napiszer 2014 március

 
Napirend előtti vitaindítónak:

Van aki nem tud változni:

http://iamother.com/

http://en.wikipedia.org/wiki/I_am_OTHER



Szép kis piramis, tetején az "I" (én), és a szemet jelképező pont. Hehe...

"Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben - működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár - az mit se tesz -
Egy percre az embert, majd visszatér."


"I am other" (én más vagyok)

"dőre tagadásod
Lesz az élesztő"

Ez megy ma.... Durva...

A 80-as évek hősei

Miközben a világ forrong, én úgy döntöttem nosztalgiázok egy kicsit. Persze tudom, hogy ez – mármint a múlton való kellemes emlékezés - nem mindig hasznos, hiszen egyrészt a múlt emlékeit az idő mindig megszépíti – kinek nincs olyan emléke, mondjuk egy vizsgáról, vagy egy baklövésről, amit a megtörténtekor kész katasztrófának élt meg, utólag viszont szinte nevetségesen könnyűnek, olykor szánalmasnak, vagy éppenséggel viccesnek lát? – másrészt a nosztalgiázás elvonja a figyelmet a jelenvalóról, az egyetlen valóságról. Ettől függetlenül – fentiek tudatában – mégis néha jó érzés. Szóval, néhány éve elhoztam apáméktól néhány gyerekkori audió kazettát, amiken bár felíratozás nem volt, attól én még sejtettem, hogy ezeken nagyon régi, 80-as évekbeli zenék vannak, amiket feltétlenül újra szeretnék hallgatni. Na, annak rendje és módja szerint néhány nap leforgása alatt sikerült elkavarni valahová a kazettákat, és azóta sem találtam sehol, (és már rohadtul idegesített, mert pont azért hoztam el őket, hogy meghallgassam!) egészen idáig. A minap a kisebbik lányom egyik kutatókörútja során az egyik fiókból, egy tesco-s környezetbarát, és ezáltal félig már lebomlott zacskó mélyén megtalálta a keresett kazettákat. Ekkor jött a következő probléma: nincs már otthon működő magnó, hiszen már minden számítógépen, vagy esetleg a már szintén elavultnak mondható CD-ken fut. Hiába, haladni kell a korral! Igaz persze, hogy a bakelit lemezjátszók és magnók eltűnésével, és a digitális, csúcstechnológiás világ megjelenésével eltűnt a dinamika és a lélek a zenékből, de sebaj! 

Na, végül a 13 éves használt autónkban találtam meg a megoldást és tudtam meghallgatni a kazettákat, mert abban még van kazettás magnó. És működik is…

Nem tudom más hogy van vele, de nekem nagyon szelektív a memóriám. Ha bemutatkozol nekem, 5 perc múlva már nem emlékszem a nevedre. Ha megkérsz valamire, hogy fél óra múlva nézzem meg, hát biztos lehetsz benne, hogy elfelejtem addigra. Névnapok, szülinapok, dátumok? Nem az én világom. Számok, statisztikák? Nem nekem találták ki. Viszont! Ha csak egyszer is megmutatsz nekem egy zenét, biztos lehetsz benne, hogy – ha az előadóra és a szám címére nem is fogok emlékezni, de – a dallama örökre belém íródik, és mindig emlékezni fogok rá, hogy ezt már hallottam valamikor. Nem is volt másképp ezekkel a bizonyos kazettákkal, és a rajtuk lévő zenékkel sem. Ahogy betettem őket, mosolyogva ugrott be minden dallam, és a hozzájuk társuló ezer emlék, és érzés. Persze ezeket a számokat nem egyszer mutatták meg nekem, hanem rongyosra hallgattam őket. Nagyrészt bátyámnak köszönhető a zenei ízlésem kialakulása, az Ő irányvektorán indultam el a „pályán”. Őmiatta szerettem meg a populáris gépzenét, a Depeche-t, a Krafwerket, az italo diszkót, és a német diszkót is:

 
(Okay: O.K.)

(érdemes megfigyelni, hogy az egyébként teljesen szintetizátorral megalkotott zenék klipjeiben a látszat kedvéért mindig beraktak egy dobost, és egy gitárost, akiknek a színpadias mozgáson kívül valójában semmi közük nem volt a zenéhez...)

(The Twins: Love in the dark)

 

Na és most jönne a nosztalgia rész: van valami varázslatos a 80-as években. Nagyon sok ember véleményét hallottam és olvastam már erről, és eléggé egybevágóak, egybehangzóan állítják, hogy csodálatos, soha vissza nem térő időszak volt a nyolcvanas évek nagyon sokunk életében. Elképesztően jó, dallamos és lélekkel teli zenék, valamint elképesztően nevetséges belőtt frizurák és idióta selyemingek, kockás szövetnadrágok, egyszóval a 80-as évek. Igen, tudom, szánalmasak voltunk azokkal a zselézett hajú külsőkkel, színes buttyos ruhákkal, de kit érdekel, akkor is visszasírom azt az időszakot... Egy kicsit kitekintve a geopolitikai helyzetre, az volt ugye ekkor a történés, hogy már nem volt olyan erős a keleti komenista befolyás, lazultak a dolgok, viszont még nem csapott le ránk teljes erejével a nyugati média és illuminati maffia sem. Már nem kellett kötelezően tapsolni, köpenyt hordani, stb., és már innen-onnan szállingóztak be a soha nem hallott nyugati zenék, melyek bizony hatással voltak ránk, egy új világot hírdettek (most ne menjünk bele, hogy mennyire hamisan vagy nem..) Egyszóval olyan átmeneti időszak volt: békés, szabad, reményekkel teli. Mágikus. Kint lehetett még maradni az utcán este 10-kor is, anélkül hogy valami idióta, és/vagy részeg banda belénk kötne. Már lehetett kapni a boltban szinte mindent, amit addig nem, de mégsem volt ez a tumultus mindenből. Szóval pont elég volt mindenből. Arányosabb, aranyosabb időszak volt. És így volt ez a zenékkel is, hiszen nem ömlött minden csatornán ezer sláger, hanem igencsak várni kellett egy-egy album megjelenésére, és valahogy ez a kellemes várakozással teli időszak, és pláne a vége, a jutalom megérkezése sokkal mélyebb nyomot hagyott bennünk, mint ma, amikor már dézsával öntik ránk a szemetet. Ha akarjuk, ha nem.

És hogy mit akarok ebből kihozni? Fingom sincs. Talán semmit. Talán csak annyit, hogy tökre örültem hogy a kislányom megtalálta ezeket a kazettákat, és sikerült egy kis időre elvonulnom velük a kocsiba meghallgatni őket, és felidézni ezer csodálatos emléket és érzést. Ennyi a mese mára.

No meg egy, az én világomhoz nagyon nagyon hasonlító gondolatsor, minden szava betalált nekem, A 80-as évek hősei:

És tessék, non plus ultra, itt van mindenkinek, aki szereti: Aranka volt olyan kedves és összegyűjtött 3 órányi anyagot a 80-as évek diszkóslágereiből. Köszönet érte! :)

És ha még ez sem elég, tessék, lehet elmélyedni:
http://regiujzenek.blogspot.hu/2012/10/italo-disco-nyolcvanas-evek.html

Mese a Nagy Kijevi Halpiacról

Egyszer volt, hol nem volt, hetethétországon is túl, volt egyszer egy halpiac.

Ezen a halpiacon a második legnagyobb standja egy Szergej nevű pacáknak volt. Szergej szép és jó ember volt, és... na jó ne túlozzunk, ronda egy harácsoló alak volt, de a többi halárus és a vásárlók viszonylag kedvelték, mert mindig volt friss hala, és általában jó viszonyban volt a szomszéd árusokkal, időnként cserélgettek ezt-azt. Az egyik szomszédját úgy hívták, Iván, övé volt a legnagyobb halstand. Vele régebben sokszor voltak összezördülései Szergejnek, különösen, amikor még közös standon árulták a halat és tulajdonképpen Iván volt a főnök. Aztán egyszer csak, amikor végre sikerült megegyezniük a határokon, egy rozsdás fűrésszel szétvágták a fa asztalokat, és onnantól viszonylag békében éltek egymás mellett, sok mindenben egymástól függve. Ivánnak volt jó sok olaja, amivel tudták fűteni a kis olajkályhát, ami ott volt a standjuk mögött, és igen jó szolgálatot tett nekik, Szergejnek meg volt sok hala, amiből tudott adni Ivánnak is, amikor az rászorult, és abban is sikerült megegyezniök, hogy Iván lesz a piac főolaj támogatója és Szergej lesz a vezető menedzsere.

Teltek múltak az évek, nem is volt semmi gond, hanem történt egyszer azonban, hogy a halpiac kapujánál megjelentek mindenféle külföldi halárusok, Stefánok, Jean-ok, George-ok, meg mindenféle szedett-vetett népség fiai. Ezek a jólfésült (és halárusnak feltűnően jól öltözött) fiatalemberek mosolyogva közeledtek Szergej felé, és megkérdezték tőle:

- Uram, mi is szeretnénk a piacán halat árulni, ugye nem probléma?

Szergej kedélyesen válaszolt:

- Semmi probléma uraim, mindig szeretettel látjuk a vendégeinket.

No így is lett, Stefánék letelepedtek a halpiac egyik sarkában, és elkezdték árulni a halaikat. Sok vizet nem zavartak, csak néhányan vásároltak az ő termékeikből.

Stefánék ezt látva úgy döntöttek, nagyobb sebességre kapcsolnak, hiszen ahonnan ők jöttek, ott biza növekedési kényszer van. Egyszer csak odajöttek Szergejhez:

- Mondja csak kedves uram, volna e kedve velünk megkötni egy szerződést, amely értelmében a mi otthoni piacunk és a maguk piaca összeadná erejét, és közösen szövetkezve lennénk egyre eredményesebbek?

Szergej ezen elgondolkodott. Tetszett neki az ötlet, ó hogyne tetszett volna! Közös piac? Még nagyobb eredmények? Miért is ne? 

Ám ekkor váratlanul Iván odasúgta Szergejnek: 

- Vigyázz, ezek csak a piacodat akarják elhappolni, ne dőlj be. Maradj csak te inkább mellettem, mert utánam csak éhesebbek jönnek. Ismerek néhány srácot a város nyugati piacán, akiket ugyanezzel a trükkel húztak csőbe, és azóta csak szívnak, válságból válságba esnek. 

Szergej elszontyolodott egy kissé, de azért hallgatott Iván bátyára, és visszautasította a kecsegtetőnek tűnő ajánlatot. 

Ez úgy tűnik nagy hiba volt.

Ekkor valami teljesen váratlan dolog történt. A jólszituált úriemberek egyszer csak ledobták magukról öltönyeiket, és kiderült, hogy valójában nem is emberek voltak, hanem csak emberré maszkírozott gonosz manók. No, most hogy végre nem kellett tovább színlelniük, rögtön el is kezdtek ugrálni a standokon, majomkodtak, ordibáltak, egyre jobban felhergelve a piac árusait és vásárlóit. Azt üvöltözték, hogy minden piacnak joga van csatlakozni hozzájuk, és hogy sokkal jobb lesz, mint Ivánék idejében! A többség ugyan nem értett ezzel egyet, azonban a helyiek egy része hallotta is az előző ajánlatot, és úgy vélték tényleg milyen faszájos lenne végre elzavarni a régi főnökséget, Szergejt és Ivánt, és csatlakozni ezekhez a jómódú üzletemberekhez - igaz, kiderült, hogy nem is jók és nem is emberek, de azért mégis lehetne eredményesen összeszövetkezni velük - gondolták. Ezek a jóhiszemű helyi lakosok nem sokat tudtak a világ dolgairól, így elég könnyű volt őket megtéveszteni a mézes-mázos ígéretekkel.

És ekkor történt még egy furcsaság. Váratlanul megjelent a piacon egy vadidegen pofa, állítólag valami Izsáknak hívták. Kitudódott, hogy ez a faszi egy olyan messzi országban játszott korábban katonásdit, ahol igen régóta előszeretettel vegzálják az Ahmed nevű helyi halárusokat. Na ez az arc nem sokat szarozott, egyből el kezdett hőbörögni, ujjal sűrűn mutogatva Iván felé, majd hirtelen egy vaslapáttal beverte Szergej arcát. Hogy miért éppen az övét, az örök rejtély marad.

Persze Szergejnek se kellett több, összehívta a helyi haverjait és keményen megdobálták kővel Izsákot és bandáját. Ekkor szabadult el a pokol.

A helyi megtévesztett emberek egy része beállt Izsákék mögé köveket dobálni, Szergej pedig, a haverjaival nem átallott visszadobni néhány követ, halat, vagy ami kézre esett. Röpködtek a kövek rendesen, ki tudja hol állnak meg. Sok hal került az utcára. Nagyon ronda napok következtek.

Az idegen halárusok, Stefán, Jean, és George nevű gonosz manók ezt látva gyorsan telekürtölték a világot (merthogy kiváló kapcsolataik voltak a nyugati fősodratú médiával is), hogy micsoda egy rohadék ez az Szergej, és különben is mi a francot képzel magáról a saját halpiacán, hogy csak így dobálózik, és rendet akar tenni! És az emberi jogok? És a demokrácia? És a tőke szabad áramlása? Az smafu? - kérdezték. 

Addig mentek, hogy a sajtóban már az egész halpiac létének megszűnését vizionálták, miközben már nagyban tartott a rendrakás a piacon. Egy másik ügynöknek, egy bizonyos Jack nevűnek még ahhoz is volt pofája, hogy kinyilatkozza, itt bizony az egyetlen kiút, ha egyenesen Izsákék bankjától vesznek fel hitelt a rendrakáshoz.

 

Iván természetesen lebeszélte Szergejt erről az őrültségről, és még néhány további jótanáccsal látta el kollégáját:

- Ide figyelj Szergej koma. Én ismerem ezeket a tagokat. Ugyanezt a taktikát csinálták végig néhány távoli rokonomnál is, Irakban, Szíriában, Szudánban, Egyiptomban és még számos helyen. Nem kell bedőlni nekik, nincs szükséged Izsákék bankjára, sem arra hogy eladd nekik a piacodat. Ki kell emelni a provokáló egyedeket a tömegből, és már mehet is a rendrakás. Tudnod kell, hogy valójában csak eszköz vagy a számukra, valójában az én tökeimet akarják elkapni. 

Szergejék így hát elkezdtek rendet rakni. 

Itt tart most az onlájn mese, ki tudja hol ér véget...

 

***

Mindeközben a nagyvilágban a többi Jóska és Tibi a szokásos módon csak szájtátva bámulta a tévén az eseményeket, francokat sem értve az egészből, csak ennyit nyögve:

- Mi van???

Vég-e?

(egy másik mesemondó tollából ugyanez: http://aranykorhajnalan.blogspot.hu/search/label/Ukrajna )

Lazuljunk: mint egy beteg állat

Voltál már olyan helyzetben, hogy nagyon fáj valami, de egyszer csak egy másik "valami" benned felülírja azt? Éreztél már olyat, hogy erős fájdalom pillanatában a jelen pillanatra ébredve, a jelenvalóra koncentrálva, az öntudatra ébredéssel a Tudat átveszi a hatalmat a Test felett, és a fájdalom csak múló kellemetlenséggé szelídül, s az idegrendszer is egy szinttel "lejjebb", másodhegedűssé kényszerül? Na ez a Teljes Emberré válás pillanata, még ha csak "múló pillanat" is az időtlenségben. Egy betekintés, egy előzetes, egy demó...

Nagygubanc az kisujjbeggyel

Kezdem ott, hogy néhány hete megszúrta valami a jobb kezem kisujját. Ma sem tudom mi lehetett az. Nem tudom mikor történt, és hogyan... Igazából nem is foglalkoztam vele, nem figyeltem rá, de néhány nap alatt csúnyán elmérgesedett. Piros lett a bőr, mint égési sérüléskor, viszketett, fájt, nem bírtam az ujjamat behajlítani. Így telt el egy hét, mondom, nem igazán szoktam ilyen dolgokkal foglalkozni, de a helyzet egyre szarabb lett. Már nem a szúrás helyén, hanem az alkaromon is megjelentek viszkető piros foltok, melyek később kisebesedtek. A hét végére - persze, mikorra? - már elviselhetetlenül kellemetlen volt az egész: zsibbadt az egész alkarom, fájtak az ízületek a kisujjtól egészen a könyökig, a seb pedig egyre nagyobb lett, hólyagosodott. Szóval hétvége volt, ilyenkor nincs egy épkézláb orvos sem elérhető s józan állapotban, az ügyeletet meg messziről el kell kerülni, ha az ember nem tudja bírósági érvelés szinten bebizonyítani, hogy épp a halálán van - ellenkező esetben elzavarnak a francba. Tapasztalat. Ezért inkább megpróbálkoztunk otthoni gyógymódokkal, mindenféle kenőcsökkel, meg tűvel - hátha találunk a sebben valami szálkát/akármit. Még rosszabb lett a helyzet...

Hát. Mégsem szürke.

Ötven éve átbasznak mindenkit. Ezzel is. 

(Fotó: Francsics László)

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20131219-francsics-laszlo-hold-apod-magyar-foto-lett-a-nap-csillagaszati-kepe.html

Kapcsolódó:

Illúzió-romboló kérdések a Mars-expedícióhoz

Szemezgetés

Nos, ennél egyértelműbben már nem lehet bemutatni ki van kivel. Egyre több és több helyen látom ezt, az élet minden területén... Szembeötlő. Talán túlságosan erre koncentrálok? Nehéz ezt a véletlen, vagy valamiféle globális divat számlájára írni. Nem, nem, ez kőkemény stratégia, ugyanabból a forrásból dolgozva, behálózva a Földi élet minden területét. Csak néhány képpel jelenítem meg, de több ezret lehetne mutogatni. Elég csak végigsétálni egy plázán, és megnézni a kirakatokat, reklámokat, posztereket. Mindenütt ő van, és előszeretettel meg is mutatja magát...

Bankszektor, a csúcsközelben...

Óriáscégek mind, mind a szolgálatában

 A divatvilág élenjár a szemezgetésben:

Természetesen a zeneipar sem akar kimaradni a buliból:

Mint ahogy a filmipar sem

És természetesen a játékipar sem...

Szoftver gigacégek? Miért maradnának ki a buliból?

És a politika miért ne lenne benne?

Az "irodalom" is felzárkózik...

És, csakhogy a gyerekek se maradjanak le semmiről:

Lehetne még a végtelenségig folytatni. Mindenhol ezt látni. Hm... talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, együgyű... Persze a leginkább azt nehéz eldönteni ebben a kérdésben, hogy ez a minden irányból nyomuló egyszemű gyerek minden szarsága ellenére összességében jótékony hatású-e, vagy kevésbé? Vajon ébresztő jelleggel szúrkál az egy szemével, vagy csak jelzi, hogy "erőlködhetsz, de ez itt már az én területem" ... ? Én egyelőre nem tudok vele zöld ágra vergődni, sokszor így látom, máskor amúgy. Ti?

Rózsa Péter gazda gondolatai a világról

Lassan, de biztosan kúszik be az életünkbe a tavasz. Vagy mondhatnánk mi megyünk a tavasz felé. Ilyenkor érdemes elkezdeni gondolkodni azon, mit hogyan szeretnénk csinálni a jövőben, a kertben. Én már gőzerővel csíráztatok, palántázok, készülődök, ficergek, izgek-mozgok, de még most, februárban, még a tavaszi munka előtt, talán van idő meghallgatni és megszívlelni korunk egyik nagy bölcsét. Szándékosan nem úgy adtam a címet, hogy "Rózsa Péter biogazda", mert aki eleve hagyományos módszerekkel gazdálkodik, ott nem lehet szó arról, hogy bio, vagy nem bio, mert csakis természetes lehet. Élő. És egyébként is ez az egész biogazdálkodás egy kamu. Üzlet. Semmi köze ahhoz a természetességhez, mint amit például Rózsa Péter gazda művel. 

No, de amit meg a szellemi szinten művel Rózsa uram, az jóval több puszta gazdálkodásnál. Szerintem ilyenek voltak a régi magyar igazi parasztok. Jókedélyűek, pengeagyúak, vaslogikájúak, eltökéltek, szerények, tudták és ismerték a világot, bár nem kellett hozzá újságot olvasniuk. Rózsa uram olyan összefüggésekben látja a világ szövetét, amilyen csak kevés embernek adatik meg manapság...    

A halálos mobiltelefon

A halálos mobiltelefon - The Truthseeker

"A mobiltelefongyártók hamis jelentéseket publikálnak, és eltitkolják azt, amit az orvosok és a biztosítótársaságok már tudnak: a mikrohullámú technológia többszörösére növeli a daganatok kialakulásának kockázatát."

Hja. Hát kérem, senki nem tette kötelezővé a mobiltelefon használatát. Ez az egyik. A másik meg hogy ha már rá vagy kényszerítve, mert ilyen a munkád/életed/stb., akkor sem kötelező órákig pofázni azon a szaron. Én mindig azt mondom, a telefon létfontosságú információk átadására való, max. kettő percben. S ahogy a megboldogult George bácsi mondja (úgy a 4. perctől)...:

Elcseszett lehetőségek

Roland sosem volt valami nagy nőcsábász. Erre elég korán, serdülő korában ráébredt, mert ugyan kívánta a lányokat, de valamiért még sem sikerült neki barátnőt szereznie, mikor az osztálytársai már mind csajoztak. Ezt eleinte ráfoghattuk volna, hogy akkoriban még csak a kardozós filmek érdekelték, ám később már kétségtelenül a kardozós-baszós filmek vonzották jobban. Mi tagadás, hasonszőrű osztálytársaival meg is néztek egy-egy ilyen filmet, bár akkoriban még csak egyiküknek volt videómagnója. És az ilyen filmek megtekintéséhez természetesen mindig meg kellett várni az alkalmas időpontot, amikor a szülők nem voltak otthon. Mindezektől eltekintve Rolandnak valamiért mégsem sikerült barátnőt szereznie. Próbálkozott ugyan sok buliban, diszkóban, egyéb társaságban, de hiába, nem jött össze a dolog. Ne szépítsük, igazi balfék volt! Ahogy teltek múltak az évek, Roland úgy érezte, egyre messzebb kerül tőle, hogy valamikor is barátnője legyen... no de egyszer csak megtört a jég. Történetünk minden rendes esetben innen indulna, de a krónikás másképp döntött. 

Napiszer 2014 február

2014 februári napiszer