Tíz rejtélyes lelet

(talán (még) illik ide)
((lehetne sorolni sokszor tízet is))
(((de nem is ez a lényeg, hanem hogy Neked mit mutatnak ezek, mire jutsz velük?)))
((((számomra egyértelműen azt, hogy az ember sokkal régebb óta ember, mint tanítják, és azt is, hogy a Földön több globális civilizáció is kifejlődhetett és eltűnt már a süllyesztőben /  és vagy több civilizáció is látogatást tett már itt))))
(((((valamint azt is megmutatja, hogy mennyire hibás és felesleges lineáris időfelfogásban gondolkodnunk))))))

120 millió éves 3 dimenziós térkép? 290 millió éves megkövesedett emberi lábnyom? 2,8 milliárd éves, mintákkal, vonalakkal ellátott fémgolyók? Az oda nem illő, rejtélyes leletek láttán, különös gondolatok fogalmazódnak meg a fejünkben. Vajon csalás, esetleg félreértés áldozatai vagyunk, vagy olyan dolgok kerültek elő, amelyek megváltoztatják az eddigi ismereteinket a múltról?

1. A vlagyivosztoki alumínium fogasléc

2013. januárjában az Oroszország Hangja nevű rádióállomás arról számolt be, hogy Vlagyivosztokban egy helyi lakos egy széndarabba ágyazódott alumínium tárgyra bukkant, mely egy fogaslécre hasonlít. Ebben nem is lenne semmi különös, de a szakértők úgy vélik, hogy a mesterséges eredetű tárgy 300 millió éves. A tudósok nem találtak magyarázatot az esetre.

Vlagyivosztokban egy alumínium tárgyra bukkantak, mely fogaslécre hasonlít. A tudósok szerint 300 millió éves, ráadásul mesterséges eredetű.

2. Az Acambaro-i dinoszaurusz-szobrok

1944-ben Waldemar Julsrud, német kereskedő, szokatlan agyagszobrokat talált a mexikói Acambaroban. Az éveken át tartó ásatás során, több mint 30 ezer figura került elő, az a furcsa  bennük, hogy némelyik dinoszauruszokat is ábrázol, sőt, olyan leletek is előkerültek, melyeken az emberek és az őshüllők együtt vannak. A tudósok akkor döbbentek meg igazán és zárták ki, hogy a szobrok újonnan készültek, amikor C14-es módszerrel sikerült meghatározni a korukat. A vizsgálatok szerint a tárgyak 4500-6500 évesek lehetnek.

Egy Acambaróból származó szobor, mely egy dinoszauruszon lovagló embert ábrázol

3. A csandari kőtábla

1999-ben a Baskír Állami Egyetem tudósai egy rejtélyes kőtáblát ástak ki egy Csandar nevű baskíriai faluban. Az ősi kínaiak nyomát keresték az Urál hegységben, de egészen mást találtak, mint amire számítottak. A 120 millió éves kőtábla igencsak zavarba ejtette a kutatókat, kiderült ugyanis, hogy ez a több millió évvel ezelőtti Urál hegység ismeretlen technikával készített 3 dimenziós térképe, melyet háromféle kőzetrétegből állítottak össze. A meghökkentően pontos térképen nem csak ismeretlen írásjelek láthatók, hanem egy gigantikus méretű csatornarendszert is ábrázol.

A Baskíriában, Csandar faluban talált 120 millió éves kőtábla meghökkentette a kutatókat, kiderült, hogy a több millió évvel ezelőtti Urál hegység 3 dimenziós térképe

4. A bagdadi elemek

Wilhelm König, az Iraki Nemzeti Múzeum igazgatója, 1938-ban, Bagdad közelében talált rá azokra (a Kr. e. 250 és Kr. u. 250 között készült), 12-14 cm-es mezopotámiai vázákra, melyek egy rézcsövet és egy eloxidálódott vasrudat tartalmaznak. König 1940-ben megjelent írásában úgy vélte, hogy a vázák elemként funkcionáltak, melyek képesek voltak áramot termelni. A vélemények megoszlanak. Akik nem értenek egyet König elképzelésével, azok úgy gondolják, hogy a korsókban papiruszokat tároltak, melyek felbomlottak és így keletkezett a savas lenyomat a belsejükben. (Az első elemek Alessandro Volta nevéhez fűződnek.)

Egy Bagdad közelében talált váza, benne egy rézcsővel és egy vasrúddal. Wilhelm König, az Iraki Nemzeti Múzeum igazgatója úgy vélte, ezek elemek voltak, melyek elektromos áramot termeltek.

5. Kőgolyók Costa Ricában

A szakértők nem tudják, hogy mire szolgált az a több száz, emberkéz alkotta kőgolyó, melyek Costa Ricában találhatóak. Ezeket a 19. században fedezték fel, először 1930-ban készült róluk tudományos feljegyzés. Méretük változó, a legkisebbek néhány centisek, a legnagyobbak átmérője több mint 2 méter, ezek súlya akár 15 tonna is lehet. A Costa Ricában található, gabbró, mészkő, homokkő vagy gránit anyagú golyókat 2014-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Costa Ricán több száz kőgolyó található, rejtély, hogy mire szolgáltak

6. A dél-afrikai fémgolyók

Az 1950-es években, dél-afrikai bányászok, több száz, apró, néhány centis fémgolyóra bukkantak. A leletek mesterséges eredetűnek tűntek, a rajtuk látható minták, rovátkák és párhuzamos vonalak miatt. Amikor azonban a tudósok komolyabb vizsgálat alá vetették a fémgolyókat, nagyon elcsodálkoztak. Kiderült, hogy a fura tárgyak 2,8 milliárd éves üledékes rétegből származtak. Nem tudni hogyan lehetséges ez, hiszen a mai tudásunk szerint, ebben az időszakban csak nagyon kezdetleges létformák éltek a Földön.

Dél-Afrikában különös fémgolyókat találtak az 1950-es években. Mesterségesnek tűnnek a rajtuk látható rovátkák ábrák és vonalak miatt, de a tudósok megállapították, hogy a golyók 2,8 millió éves üledékrétegből származnak.

7. A Coso-lelet

1961 februárjában, Mike Mikesell két barátjával, különleges ásványok után kutatott a kaliforniai Olancha környékén. Mike talált is egy különleges, üregesnek vélt darabot, hazavitte és egy speciális pengével kettévágta. A kő belsejében egy mesterséges tárgyra lelt, egy olyan gyújtógyertyára, mely egy 1920-as évekből származó autó alkatrésze volt. A legfurcsább csak ezután következett: a követ melyben a tárgy volt, geológus is megvizsgálta és megállapította, hogy 500 ezer éves! Az eset nagy feltűnést keltett, sokan csalást sejtettek. Valószínűleg sosem derül már ki a teljes igazság, a gyertyának és a kőnek 1969-ben nyoma veszett.

1961-ben Mike Mikesell és barátai egy különös ásványra bukkantak a kaliforniai Olancha környékén. Kiderült, hogy az 500 ezer éves kő egy 1920-as évekbeli autóalkatrészt, egy gyújtógyertyát rejtett magában.

8. Az oklahomai vascsésze

1912-ben, Frank J. Kenwood, a Thomas városban (USA, Oklahoma állam) működő elektromos művekben dolgozott, amikor egy szokásosnál nagyobb széndarab került a kezébe. Rávert egy kalapáccsal és egy vascsésze esett ki az ásványból. Rejtély, hogy kerülhetett oda az a csésze, hiszen a szén, mely a Wilburton bányából származott az Oklahomai Geológiai Szolgálat szerint 312 millió éves. 

Az oklahomai vascsésze, mely 1912-ben egy 312 millió éves széndarabból került elő

9. A Waffle Rock

A Waffle Rock úgy néz ki, mintha egy túlméretezett goffri lenne (ezért is hívják úgy, hogy Goffri Szikla). 1985-óta lehet megtekinteni Nyugat-Virginiában, Mineral megyében, a Jennings Randolph tó közelében. Számos elmélet született azzal kapcsolatban, hogy miért így néz ki. Az UFO-hívők úgy vélik a földönkívüliek űrhajói hagyták ezt a nyomot és vannak akik azt gondolják, ősi emberi alkotás. A legvalószínűbb verzió, hogy természetes úton jött létre. A geológusok szerint a homokkő szikla repedései kvarccal telítődtek és ennek köszönheti különös mintázatát. De napvilágra került olyan elgondolás is, hogy a Waffle Rockot egy elektromos vihar, vagy az elektromágneses mezők alakították ilyenné.

A Waffle Rock olyan, mint egy túlméretezett goffri, az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában lehet megtekinteni a Jennings Randolph tó közelében

10. Az új-mexikói lábnyom

Jerry MacDonald paleontológus, 1987-ben, Új-Mexikóban, perm kori, 290-248 millió éves megkövesedett nyomokat tanulmányozott, amikor legnagyobb megdöbbenésére egy emberi (vagy ahhoz hasonló) lábnyomra lett figyelmes. Az esetről beszámolt a Smithsonian Magazine is A permkorszakbeli állatok rejtélyes díszszemléje című cikkében. A lap arról írt, hogy a nyom, mindenképpen a permi időkből származik és ha bebizonyosodna, hogy emberek is éltek abban az időszakban, az megcáfolná az evolucionista elméletet.

Jerry MacDonald paleontológus, emberi lábnyomhoz hasonló, megkövesedett perm kori (290-248 millió éves) nyomot talált Új-Mexikóban 1987-ben

(forrás: http://erdekesvilagunk.blog.hu/2014/11/13/10_rejtelyes_lelet) 
((érdekes, hogy kikerülhetett az index főoldalára, nem nagyon szeretik az ilyesmit ott)) 

Kapcsolódó, egy régebbi okoskodás:
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-3resz-az.html

Lazuljunk: Rákenróll szelebréjsön (not for the masses)

Zplus szómagyaritó:
- rákenróll (rock'n'roll): (kocka)kő és gurul
- szelebréjsön (celebration): mi(t)se mondás
- not for the masses: nem a tömegeknek (mert a tömegeknek már volt -és azt se értették jobban)

"Hallásos" élményem volt. "Nézz szét belül"- szólt az üzenet. Olyan pillanatban és úgy talált meg, ahogy és amikor épp kellett. És azután a többi is- a sorrend szinte mindegy is (de igy tudtam "egésszé" összerakni magamban)

Írásaim mindig az aktuális testi-lelki-szellemi állapotomban érvényesek, idő múltán már -a nézőpont változásával- a "tények" is változhatnak.. mert itt csak a változás az állandó.. amit leírok, azt főleg magamra tekintem érvényesnek- akinek nem inge, ne tegye gatyába- Ti pedig úgy segitetek, hogy nem is tudtok róla :P 

18+!

Vigyázat!
Szókimondó szövegek!
(csak saját felelősségre)

Kristályosodjunk!

Olivin ajánlotta ezt a dr Graham - Grain damage (A káros gabona) c. könyvéről készült összefoglalót, (http://vibrantegeszseg.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=230133) nemrég, ami nagyjából arról szól, hogy mióta a földműves életmódot folytatjuk, úgy nagyjából 10.000 éve, azóta nem természetesen, nem a genetikánknak megfelelően táplálkozunk a sok elfogyasztott szénhidrát révén. "Paleontológusok leírták, hogy az emberi faj létezésének több mint 99,9%-át gabona nélkül élte földünkön. Tíz millió éven át a gyümölcsök és zsenge zöldek képezték a táplálkozásának gerincét a nagyon kis mértékű olajos mag fogyasztása mellett. A modern ember 10 ezer éve termeszt csak gabonát, s a tűz alkalmazásának kezdetét is ekörülre teszik. Ekkortól számítódik az emberi egészség hanyatlása is."

Kerion bátyó sokszor értekezik arról, hogy csak úgy lehet felülemelkedni ezen az egész nagy rakás f... rendszeren, ha a belső átalakulásunk végbemegy, azaz a szénalapú létforma átalakul szilícium alapúvá, azaz amikor kikristályosodik, felfényesedik az ember.

Megforgattam a fejemben ezt a két dolgot, és a következőre jutottam.
Azon gondolkodtam, hogy a körülöttünk rohangáló egók nagy része állandóan ki akar tűnni valamivel. Egyéniség akar lenni. Ez itt idióta sapkát hord, az hülye bajuszt növeszt, amaz meg szeret villogni a neonzöld-lila harisnyájában, mert az neki jó. Ki akarnak tűnni, no de ez valami ördögtől való dolog lenne? Egyéniesedni, kiválni a szürke masszából, az valami rossz dolog? Nem hinném. A módja viszont, ahogy ezt megpróbáljuk katasztrofális, és szánalmas. Úgy vélem a nagy általánosból való kiválás, azon felülemelkedés természetes része a programunknak, az élet alapvető ösztönzése. De vajon ez a kitűnés a többi közül csak úgy lehet ha minél idiótábbra vesszük a figurát? Vajon minél jobban növeljük az egót, az "én vagyok valaki" személyiséget, annál jobban felfényesedünk? Vagy éppen ettől merülünk el még jobban a virtuális létbe? És ha ez így nem túl ügyes, akkor vajon látunk-e jó példát a természetben erre? Ha körülnézünk a csillagos égen, hát bizony ott vannak, mind. Nincs két egyforma csillag, mely méretében és színében megegyezne, tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy egyéniségek. No de vajon hogyan lettek azzá? Azáltal hogy minél inkább bezárkóztak a saját egójukba, különcködve, vagy inkább azzal, hogy minél inkább transzparensé, kristályossá váltak, és átengedték magukon a Fényt, végső soron magát Istent? Szerintem inkább ez utóbbi az igaz. Így lettek a csillagok olyan rendkívül mértékben egyedi létezők, akik úgy "mutogatják" magukat, hogy közben teljes mértékben átengedik magukon a létezés forrását. (ezt a logikát követve a csillagok a legnagyobb transzcendens alteremtő mesterek, a feketelyukak meg a legnagyobb egók, magukba szívva mindent...)

És vajon mi emberek elérhetjük-e ezt? Vagy az ember ne akarjon csillaggá válni? Maradjon mindenki a seggén, úgy ahogy megteremtették? Vagy egy játékidőn belül van lehetőség váltani, evolválni, felfejlődni valahová? Szerintem biztosan, nem olyan szigorúak ám a játékszabályok, tulajdonképpen mindent szabad. No de hogyan érhetjük ezt el? 

Az biztos, hogy a belső átalakulásnak természetéből eredően belülről kell elindulnia. No de ha megvan az igény és akarat erre, és elérkezünk a fizikai megvalósításhoz, hogyan fogjunk hozzá? Mert azért ha lazák is a szabályok, azért mégiscsak vannak ennek a fizikai megnyílvánulásnak kötöttségei, amiket nem lehet egykönnyen felülírni. Ilyen például a testünk felépítése és összetétele. Mindannyian ismerjük a tudományos megállapítást, hogy szén alapú létformák vagyunk, ami azért tűnik nekem egy kissé badarságnak, mert a testünk 70%-a víz... no de lépjünk túl ezen. A vázrendszer, a csontok szén alapúak ez tuti (bár 40%-a azoknak is víz...), és ezen változtatni nem lehet túl könnyű. Azonban ha összekapcsoljuk az alábbi három megállapítást, talán jutunk valamire:

1. Természetes módon kellene táplálkoznunk, többnyire gyümölcsökön és zöldségeken élve, a bennük lévő cukor (kristály!) által nyerve energiát, úgy ahogy évmilliókig tettük. 

2. A hivatalosan ugyan meg nem erősített, azonban az összes ókori civilizáció által bemutatott valódi történelem szerint az ember az aranykor óta folyamatosan hanyatlik, és mostanra érte el a sárember korát, azaz az agyagba/anyagba ragadt, szén alapú formáját.

3. Ebből a rendszerből (mondhatni zsákutcából) csak a felülemelkedés visz ki, és ez csak a belső átalakulással érhető el.

No, dereng már valami? Összeraktuk a képet? Lehet hogy az emberiség egyik legnagyobb átbaszása az volt, amikor a "mesterek" lejöttek ide és elvetették az első gabonamagokat, majd megtaníttatták a földművelést? Innen, 10.000 éve indult az egész degradálódás? A "hivatalos", 5000 éven túl nem merészkedő történelem ugyan nem, de a különböző kultúrkörökben töredékekben fennmaradt történelemismeret megerősíti ezt, pláne ha valaki veszi a fáradságot és folyamatában megvizsgálja az egész történelemnek nevezett horrort, ami végigível a legutolsó jégkorszak óta a Földön. 

Én úgy gondolom, hogy a felemelkedés útja a kristályosodás, azaz a tökéletesedés útja. Többször rávilágítottam már arra az összefüggésre is, miszerint a gyümölcsökbe a napsugár juttatja be a cukortartalmat. Cukor = sugár = fény (angolul a cukor = sugar). Nem mellékes összefüggésként belátható, hogy nem véletlenül darálják folyamatosan az arcunkba, hogy a cukor méreg. Így tehát nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a kristályosodás útja valóban nem a szalonnás-kenyér, a lazagne vagy a sajtos kifli evésén, hanem a minél fokozottabb gyümölcsevésen át vezet, hisz ekkor tud a testünk a szellem akaratának engedelmeskedve átalakulni (ki tudja mennyi idő és generáció elteltével) szénhidrátból kristályos formává. Ja, és tessék sok céklát enni! Az összes növény közül a céklának a legmagasabb a szilícium tartalma. Ez a felismerés nekünk magyaroknak különösen fájdalmas lehet, tekintve hogy szeretjük magunkat földhöz kötöttnek, legyökerezettnek tekinteni, akik a földből élnek. Nekünk a kenyér szent, a tej egészség, a tészta mindennapos. Hogyan is tudnánk ezeket egycsapásra elengedni, és egy teljesen másik étrendre átállni? 

Ezekre én sem tudom a választ, mindenesetre szerintem felsejlett az ajtó, amin az EXIT tábla van... de fontos hogy "belső" és "külső", "szellem" és "anyag" ugyanazt akarja ebben a játszmában, máskülönben csak vergődés és szenvedés lesz az egészből. Aki kristályosodni akar, az tegyen is érte, és felejtse el a pizzát, hamburgert, mákostésztát! Emelkedjen felül ezeken! Nem biztos hogy csak így lehet, de szerintem ez egy jó irány a KRISztusi, KRIStályosodás útján. 

A mesterek Holywood-ban pontosan tudják ez, meg is mutatták egyszer hogyan néznek ki azok, akik már átkristályosodtak:

:)))

Megjegyzések

1. Fenti receptet csak azoknak ajánlom, akik a jelenlegi testükben képzelik el a folytatást. Azok, akik minél előbb szeretnének megszabadulni a jelenlegi húsruciuktól, és a küszöb után 5. dimenziós, angyali létezőként tengetni mindennapjaikat, csak zabálják nyugodtan tovább a hamburgert, minél többet.
2. Fenti bejegyzést csak az vegye komolyan, akit nem hatnak meg Materál Istiék érvelései, és kellően őrült (legalább annyira mint én :)

Kapcsolódó:
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/08/az-vagy-amit-megeszel.html

Napiszer - november

November az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. Az Arvisurák szerint Enyészet hava. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

 

Tépelődés a világom jelenlegi állásán

Az utóbbi idők eseményei jó sok gondolatot generáltak a fejemben. Túlzás, sőt nagyképűség lenne azt állítani, hogy ezeket a gondolatokat én hoztam létre, hisz mint tudjuk ez fizikai képtelenség. Az alacsonyabb rendű nem tud létrehozni magasabb rendűt. Mint ahogy a ház sem tud építészt szülni, s a hangszer sem tud zenét komponálni, akképpen nem tud az agyunk bármiféle gondolatot létrehozni, lévén anyag nem tud szellemet teremteni, bármily összetett is. No de akkor ki hozza létre ezt a sok sok keringő gondolatot, mely mostanában majd szétfeszít? Miféle gondolatgyártók (think-tank) dolgoznak azon, hogy ezek a pattanásig feszült adó-vevők, melyek embernek adva ki magukat itt rohangálnak fel s alá a világomban, fogadják, feldolgozzák és kisüssék magukból a beléjük táplált villanyáramot? Egyáltalán honnan veszem én a bátorságot ahhoz, hogy bármit is állítsak a világról úgy nagytotálban? Régebben, az akkori formámban imádtam a világ dolgait elemezgetni, ahogy mint valami kívülálló, nagypofával toltuk itt és máshol, másokkal a nagy összefüggéseket, pontok összekötögetését, gőgünk teljében észre sem véve hogy 

a) mi is részei vagyunk a gigászi komputerprogramnak, ami a világot irányítja

b) fogalmunk sincs a program valódi működéséről, céljáról

És bármilyen nagy is jelenleg a kísértés, nem fogom elemezgetni az eseményeket. Inkább valami mást találtam ki. Megpróbálom az éppen folyamatban lévő mátrix-átrendeződés egyes pontjait valamilyen hangulattal, érzelemmel, tulajdonsággal felruházni, mint ha épp rendet szeretnék tenni a szekrényben, és felcímkézném az ottani dolgaimat. És mivel ez az én szekrényem, könnyen lehet, hogy mások egészen más címkéket aggatnának egyes elemekre, de ez már csak így van itt a háromdés parádén, ahol nincs két egyforma tojás. 

Kezdjük itthon, belülről haladjunk kifelé. 

Internetadó - avagy Csak a Fizess!

(válogatás a választások után bejelentett, bolygószinten egyedülálló internetadó kezdeményezésről szóló mémdömingből... annyira jók, hogy már fáj... )

A "Hogy szakadna meg miattad a kacsamesék" személyre szabott modern átok beszólás értelmezéséhez némi kisegítő információ:
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Kacsames%C3%A9k_megszak%C3%ADt%C3%A1sa

Kertmagyarország 1. - Ember- és környezetkímélő kertművelés

(Ettől az Iván bácsitól fél óra alatt többet tanultam a kertről, mint eddig egész életemben... el is kezdtem a módszert alkalmazni, a kartonpapírokat kiterítettem, már csak szalmát kell szerezni valahonnan...)

Ember- és környezetkímélő kertművelés

Mélymulcsos kertművelés, egy igazi permakultúrás praktika!
Élőben megtekinthető Gömörszőlősön, az Ökológiai Intézet A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány biokertjében. További anyagok és hasznos kiadványok Gyulai Iván ökológustól: www.ecolinst.hu

"Amíg országunk többsége a marakodással van elfoglalva, addig mi kezdjük el gyógyítani a Földet, öleljük magunkhoz újra Földanyánkat. Sorozatot indítunk a miképpről, a hogyan, és a mikor rajtad áll… Először a talajokat kell rendbe tenni, mert minden létezés alapja a TERMŐ föld, a televény. Gyulai Iván barátunk sok év munkájával kidolgozott egy hatékony, bármilyen (akár agyonmérgezett) talajt is újra termőre fordító módszert, a MÉLYMULCSOLÁST.
Ha most elkezded, tavasszal már valódi talajba vethetsz. És ki mint vet…"

Már csak négy nap az őrület

(szenzációs)

(via grafitember)

Lazuljunk : Igazán

Próbáljunk meg elvonatkoztatni az előitéleteinktől (ha vannak- mert ezt a dalt is "visszakézből" kaptam), az előadó személyétől (Ákos), a fekete-fehér technikától (hang-súlyos), vagy a tizennégy számtól- amelyik előfordul a videóban (lásd kommentek, ha valakinek van még kedve olvasgatni..), azon se kellene felakadni már. Ami érdekelne mégis, ki mit gondol..? Kezdetnek ajánlom a szöveget..

Igazán

A tükör összeroppan
Így még homályosabban
Lát, ki látni vél
De többet remél
Bárkinél

A szemnek láthatatlan
De száz meg száz alakban
Érzékelhető
Az eltűnő időben is
Ott van ő

Én nem kérek mást
Csak elég időt
Igazán
Érteni, keresni őt
Aki félt és remél
És meghív, hogy láss
Igazán
Csak időt
Én nem kérek mást

Ha álom csak az élet
Egyszer mindenki felébred
Egy tiszta hajnalon
Várja borzalom
Vagy irgalom

Én nem kérek mást
Csak elég időt
Igazán
Érteni, követni őt
Aki félt és remél
És meghív, hogy láss
Igazán
Csak időt
Én nem kérek mást

A véges nézi a végtelent
Találgatja, hogy mit jelent
De Káoszból rend
Gyilkosból szent
Nem lesz, csak akkor
Ha ő
Benned is megjelent

Én nem kérek mást
Csak elég időt
Igazán
Érteni, szeretni őt
Aki félt és remél
És meghív, hogy láss
Igazán
Csak időt
Én nem kérek mást.

Istenem, miért pont a szúnyog?

Laci egykedvűen, már-már sztoikus nyugalommal szedegette fel a paradicsomkarókat. A palánták többsége elszáradt már, az a néhány tő, amelyiken még termés nőtt, inkább volt sorolható a nem ehető kategóriába. Magyarán szétrágta őket az évszakhoz képest különös idő és a különböző bogarak vasfoga. Ha még nem lenne világos, hősünk életébe egy őszi napon pillantottunk be, amolyan csöndes, külsős, de mégis talán együttérző szemlélődőként. Laci, az őket szemlélődőkről tudomást sem véve nyugodtan folytatta munkáját, mely jelenleg madzagok (mazzagok?) kibontogatásából, növényszárak kitépkedéséből, és karók kihúzogatásából állt. Egy idő után olyan rutinra tett szert a begyakorolt mozdulatokkal, hogy már-már kezdte is élvezni a dolgot, amikor egyszer csak az egyik kitépendő kóróból előbukkant egy - az évszaknak szintén nem igazán megfelelő - rovar, nevezetesen egy szúnyog. A kis lény nem sokat szarozott, mert friss, meleg életnedvet szimatolva rögtön rárepült Laci bátyánk felhajtott ingujjas jobb karjára, célba véve egy különösen ízletesnek ígérkező bőrrészt. Az akciót természetszerűleg reakció követett, és a próbálkozás egy agyoncsapással majd egy ezt követő pöcköléssel lett jutalmazva. A bogár teste repült vagy egy métert, és szép ívet lehúzva megérkezett az immár örök nyughelyéül szolgáló földkupacra. A kis test azonnal kihűlt, ahogy eltávozott belőle a Mindent Éltető Kifürkészhetetlen.  

Mintha ez a tanítás nem lett volna elég, és mintha valami kürtszó harsant volna fel, hirtelen számos másik szúnyog ébredt fel ekkor az eddig nyughelyként szolgáló bokrok közül, és mint minden élőlény, ébredés után éhesnek bizonyultak. Rögtön meg is érezték a közelben tartózkodó Laci testmelegét, aki innentől kezdve kevésbé a karók kihúzogatásával volt elfoglalva, e helyett inkább belekezdett valami veszett mozdulatsorba, amit a külső szemlélők, (mármint mi) - komoly találgatások után - nyugodtan nevezhettek volna valamilyen kevésbé ismert, rituális táncnak. A tánc odáig fokozódott, hogy Laci keze hamarosan tele lett viszkető csípésekkel, az őt körülvevő földkupac pedig szúnyogtetemekkel. A szó szerint élet-halál harc szerencsére néhány perc múlva nyugvópontra jutott, elfogyott az utánpótlás egyik oldalon, épp jókor mert a levegő szintén elfogyott a másik oldalon. Jó néhány test kihűlt és rögtön bomlásnak indult, egy másikban még forrt a vér.

- A kurva anyátokat...

Hősünk némi sikerélménnyel gazdagodva visszatért a kerti  munkához, folytatta tevékenységét, mit sem sejtve a fraktálkozmoszban történt apró, de jelentős változásról. A téridőn kívüli végtelen áramlatok világában Valami megmozdult, majd céltudatos lépéseket téve folyamatosan elkezdett betüremkedni a tünemények világába, testet öltve az idő illúziójában. Imitt egy kis porszem összeállt egy másikkal, amott egy szösz maga köré gyűjtött egyéb szöszöket, míg végül a folyamat odáig fokozódott, hogy ez a Valami elkezdett láthatóvá válni, alakot ölteni a teremtmények világában. Laci mindössze annyit vett észre ebből a nem mindennapi jelenségből, mintha csak egy szokásos őszi csípős szellőcske végigborzolta volna tarkóján az apró szőrszálakat, és különösebben nem foglalkozott vele. Egészen addig amíg egyszer csak megszólalt a szellőcske:

- Megkérdezhetem, tudod-e miért ütötted le azokat a kis teremtményeket? - kérdezte suttogva.

Laci - még az előbbi harc által felfokozva - ijedtében felkapta az egyik keze ügyében lévő karót, és azzal felfegyverkezve fordult a hang felé. Gondolta valamilyen terménytolvaj lehet, aki ilyenkor itt ólálkodik. Azonban mivel a lemenő Nap fényénél nem látott tulajdonképpen senkit, ezért csodálkozva leeresztette fegyverét. Ekkor ismét megszólalt a hang, valamivel erőteljesebb hangon: 

- Elnézésedet kérem, László, nem akartalak megijeszteni. Mindössze a szándékos véletlenek összjátéka következtében létrejött helyzet miatt bátorkodtalak felkeresni kerti munkád során. 

Laci továbbra is ijedt képpel nézett szét, de nem látott senkit a hang irányából. Szemét összehúzva még jobban összpontosított, és ekkor észrevett egy lebegő porfelhőt tőle egy méterre, pont arcmagasságban. A porfelhőnek is arc alakja volt, alig észrevehető szem, orr és száj kontúrokkal, valamint elmosódó szélekkel. A porcica szája megmozdult:

- Látom, szemed immár érzékelt, jól van. Jelenleg ilyen formában kívántam megjelenni, ha nem bánod.

Laci úgy érezte, most már fel kell szednie az állát a földről, és méginkább úgy érezte eljött az ideje, hogy kifejtse véleményét a kialakult helyzetről:

- ....? 

A porfelhőcske elmosolyodott, majd így szólt:

- Teljesen természetes a döbbeneted, elvégre nem sűrűn jelenek meg testen kívüli élményként, porkvantumokból felépített jelenségként. De a helyzet most azt kívánta, hogy semmiképp ne valami belső sugallatként, hanem számodra egy külső jelenlétként mutatkozzam meg, lehetővé téve a párbeszéd tökéletes illúzióját, amelyhez legalább két, látszólag különálló jelenlévő fél szükséges. 

Laci agyában ravaszabbnál ravaszabb kérdések merültek felszínre, és ennek megfelelően így reagált:

- He? ...hogy? 

A porarc sóhajtott egyet, mire néhány szösszenete távozott az amúgy sem túl jól kivehető arcáról. 

- Talán kezdjük elölről. Én Vagyok.

Laci végre megtalálta az önbizalmát:

- Mégis ki a Jóisten vagy te?

- Te mondád.  

- Ööööö.....

- Nem vicc, tényleg Én Vagyok. Nevezz bátran aminek csak akarsz. 

- Hm... te valami szellem vagy ugye? 

- Mondjuk úgy, én vagyok minden szellem álmodója. Így a tiéd is. Álmodásom során olykor komoly késztetést érzek elbeszélgetni valamelyik teremtményemmel, még ha tökéletesen tisztában vagyok a létező és a karakter közötti kapcsolat teljes haszontalanságáról. Ezért vagyok most itt, néhány kérdést feltenni egy karakternek, ha megengeded. 

Nem biztos, hogy tudatosan, de Laci ekkor elengedte a kezéből a fakarót, ami csendes huppanással esett a felázott agyagos földre. 

- Szóval, azért zavartalak meg kerti munkádban, mert komolyan érdekel, hogy mennyire vagy tudatában, annak amit az előbb műveltél azokkal a bogarakkal.

- Mármint a szúnyogokra gondolsz? Izé... hát igen, jó néhány vérszívó megtámadott az előbb, szétcsípkedtek a kis aljasok. 
A porfelhő így szólt:
- Folytasd. 
- Öööö, csak nem valami ítéletszerűség következik most? 
- Egyáltalán nem. Ez az állandó ítélkezés-várás is csak a ti találmányotok, olyan mint például az eredendő bűn, ami szintén nem létezik, de nem azért vagyok itt most, hogy ezt megvitassuk. Mindössze az érdekel, hogy miért csaptad le a szúnyogokat, tudatában vagy-e a cselekmény teljes kauzalitásának?  
Úgy tűnik Lacit némileg megnyugtathatta a végítélettől való ideiglenes mentesség, ezért felbátorodva kérdezte:
- Még engem kérdezel? Ha te vagy az Isten, ahogy állítod magadról, akkor neked kéne legjobban tudnod miért teremtetted ezeket a vérszívókat?  
- Félreértesz. Nem az érdekel, miért teremtettem őket, azt én pontosan tudom. Az érdekel Te tudod-e miért vannak itt a Földön? 
- Hát...  
- Nos, ha megengeded elmesélem, aztán majd eldöntöd mihez kezdesz vele.
A szúnyogcsípésnek komoly vérpezsdítő hatása van. A csípés új anyagot lövell a testbe, a bejuttatott méreg ellenreakciót szül, ami viszketést okoz, amiből természetszerűleg vakarás lesz, a vakarás pedig vérsejtek képződését gerjeszti a bőr alatt. Így végeredményben egyszerre több dolog is történik: a szúnyog életnedvhez jut, kiüríti magát, az ő anyagcseréje ezáltal rendben megtörténik, a megtámadott testből pedig mindössze kis mennyiségű vér távozik, és a helyére friss vér képződik a vakarászás révén, ezáltal frissítve önmagát. 
Laci értetlenül nézett maga elé.
- Csak nem azt akarod bemesélni nekem, hogy a szúnyogcsípés valami fasza dolog?
- Számodra kellemetlenség, ezt elismerem, ám a természet rendszerében nélkülözhetetlen folyamat.  
Ezenkívül van még egy számomra nagyon hasznos tulajdonsága a vérszívásnak, de ezt nem biztos, hogy meg fogod érteni.
- Tégy egy próbát. Ha már itt vagy.
- Nos rendben van. A teremtmények tudatosságuknak megfelelően különböző szinten vannak, az állatok között a bogarak eléggé a legalsó szintjét képviselik a tudatosságnak. Ennek megfelelően kevés szabad akarattal rendelkeznek, valójában jobban hasonlítanak egy programhoz, mint egy öntudatos lényhez, mint például az ember. Az emberek természetesen jóval feljebb állnak a tudatosság ranglétráján, éppen ezért sokkal nagyobb fokú szabad akarattal rendelkeznek mint az állatok. Ez rendben is van, hiszen így találtam ki az élővilágot, ám ennek a rendszernek az egyenes következménye az, hogy míg az állatok világáról minden szintű azonnali információ visszacsatolással rendelkezem, addig az embereknél, a jóval nagyobb szabadságfokuk miatt, jóval kevesebb információ lüktet köztem és az egyes létezők között. Pontosabban itt is állandó és sokrétű az információ áramlás, de mégis vannak olyan területek, melyek nem láthatók számomra. 
- És ez baj? - kérdezte Laci kissé félénken.
- Természetesen nem baj, mindenkinek vannak titkai, melyek - talán furcsállod, de - rejtve maradnak előttem, és én ezt egyáltalán nem bánom. Azt viszont fontosnak érzem, hogy az ember, mint faj fejlődését folyamatosan lekövethessem. Ehhez elengedhetetlen a véretekben zajló információ áramlás ismerete. 
- Akkor ezért van szükséged szúnyogokra...
- Pontosan. Félreismertelek, bocsáss meg, látod még én is tévedhetek. A nálatok jóval alacsonyabb rezgésszintű vérszívó állatkák elsődleges feladata nem a természet önvezérlő folyamatának fenntartása, mert ugyan ez is fontos, és a tudományotok erre szépen rá is világított már a szúnyog-béka-gólya-humusz-szúnyog körforgás felismerésével, tehát ez is egy fontos feladat, de a vérszívók létezésének legfőbb oka a Földön lévő élővilág véráramlásában rejlő információk közvetítése felém. Ők az én kis véradó állomásaim nővérei.

Laci áthelyezte a súlyt egyik lábáról a másikra.

- Ezt nem értem. Miért más a bennünk lévő vér, mint amit felszív a szúnyog.
- Pont az előbb magyaráztam el. Mert a ti önrendelkezésetek magasabb szintű mint a szúnyogé. Belőletek, a sokkal nagyobb rendű öntudat miatt nem tudok teljes értékű információt nyerni, a szúnyogok viszont tulajdonképpen programok, amik vérszívás után azonnal szállítják az adatokat nekem.
- De miért érdekel ennyire a vérünk? 
- Azért, mert abból tudom meg pontosan, hogy az emberekbe eredeti elképzelésem szerinti beprogramozott vagyis beleteremtett információ milyen irányt vesz önmagától. 
- És ezt a kis játékot minden teremtményednél eljátszod? 
- Gúnyt érzek a szavaidban, pedig felesleges. Talán ezt az információ gyűjtést valami rossz dolognak képzeled, pedig csak így tudom fenntartani a folyamatos teremtést, ha állandóan információkat kapok róla merre halad. 
- De Istenem, miért pont a szúnyog? 
- Tulajdonképpen lehetne bármi, az eszköztáram végtelen. Most viszont befejezzük ezt a beszélgetést, hagyom ülepedni az elmondottakat. 
- De miért éppen nekem mondtad el? 
- Ez az én dolgom, de bízom a megérzéseimben. 
- Várj, nem hagyhatsz most így itt! Ezt tudnia kell mindenkinek, egész más fényben látják majd az emberek a világot! 
- Ne legyenek hamis illúzióid. Senki nem hinne neked, ha ezt elmesélnéd. Egy porfelhővel beszélgettél, aki Istennek adta ki magát, és a szúnyogok hasznosságáról beszélt. Nem az volt a célom ezzel a beszélgetéssel, hogy mindenki megtudja. Viszlát kedves László, és elnézést az okozott kellemetlenségekért.                

Másnap Laci ismét a kertben dolgozott. Ezúttal a málnabokrokat metszette. A már száradásnak indult bokrok sűrejéből néhány szúnyog elérkezettnek látta az időt a vacsorához és rászálltak Laci karjára. 
- A kurva a.....
Elharapta. A kis rovarok közül az egyik mintha megértette volna Laci befejezetlen mondatát, és egy pillanatra megállt a levegőben, pont szemmagasságban. Nézték, nézték egymást, mintha az idő is megállt volna, és egyszer csak Laci mintha egy halvány vigyort vett volna észre a szúnyog szája sarkában megjelenni.  
- Na jó, tegyétek amit akartok, kis nyavalyások! Üzenem a főnökötöknek, hogy nem értek egyet a módszereivel! De azért szívesen elbeszélgetnék vele máskor is. Halljátok?! Ezt az infót szívjátok ki, basszátok meg...   

Ha Noé azt a kettőt agyoncsapta vóna,

Az én szatírám létre se jött vóna

S tán mindenkinek jobb lött vóna

Max. Neki lenne kevesebb infója   

 

Napiszer - Október

Október az év tizedik hónapja a Gergely-naptárban. A latin octo- nyolc -szóból származik, – utalva arra hogy eredetileg ez volt a nyolcadik hónap a római naptárban. A 18. századi nyelvújítók szerint az október: mustonos. A népi kalendárium Mindszent havának nevezi, az Arvisurák szerint Magvető hava.

El Greco: (assziszi Szent) Ferenc és Leo testvér

(ünnepnapja: október 4.)

 Napfivér Holdnővér - a címadó dal magyar felirattal