Egy nap az Aranykor kezdetén

A hajnal előtti szeretkezés után még visszaalszunk egy kicsit. Az első napsugár a nyitott ablakon át bekúszik a szobába reggel, szemhéjamat csiklandozva finoman ébreszt. Felkelek, és örömmel veszem tudomásul, hogy a gyerekek már megint beelőztek. Hiába no, sokkal fejlettebbek, hajnalhasadásra kelnek. Ha jól hallom már a kertben vannak, reggelihez szedve magokat s zöldségeket. Az asszony is ébren van már, épp a kecskét feji. Van még néhány öreg tyúk a kertben egy kakassal, de már csak a tojásuk miatt tartjuk őket, végelgyengülésben fognak elmenni. Három éve nem eszünk húst, legfeljebb időnként egy kis halászlevet. Régebben nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű leszokni róla, de most már annyira természetes, egyáltalán nem tűnik fel a hiánya.

Magokból és zöldségekből álló reggelinket tejjel leöblítjük. Reggeli után egy kosárnyi eperrel a kezemben elsétálok a piacra. A fonott kosarat leteszem egy üres pultra, akinek szüksége van eperre, majd visz belőle. Felveszek egy másik üres kosarat, és megtömöm minden földi jóval, piros almával, sárga körtével, salátával, csupa olyan terméssel, ami a mi kertünkben nincs, mások termesztik. A többi piacozó emberrel egyetemben sétálgatok az asztalsorok között, persze a termelő "árusok" mosolya közepette, majd miután mindent bepakoltam, amire szükségünk van, természetesen fizetség nélkül hazasétálok. Otthon már megérkezett János táltos, és foglalkozik a gyerekekkel a kiskertben, épp a sérült palánták kézrátételi gyógyítását tanítja nekik. Én előveszem a holo-laptopot, és elvégzem az utolsó simításokat a szomszéd üres telekre építkezni kívánó gazda házának tervein - természetesen ingyen. Miután befejeztem a tervezést, eszembe jut, hogy ma még nem is ebédeltünk (János táltos csak szerényen néhány paradicsomot kért szolgálataiért, ezután bekopogtat a szomszédba, ott is dolga van), ezért a csajokkal átmegyünk az utca végi kisvendéglőbe, ahol tárt karokkal, mosolyogva vár a tulajdonos házaspár egy finom gyümölcslevessel. Miután jól belaktunk, átbeszélem a tulajokkal az új raktárépületük terveit. Holnaputánra kész - mondom, majd kezet rázunk, szétválunk, megy mindenki a maga dolgára. A lányok a lovardába, az asszony a testnevelő terembe, én meg haza felé indulok. 

Útközben jön velem szembe a postás (szerelmes)biciklin, és közli a jó hírt, hogy épp most postázza mindenkinek a levelet, melyben az áll, hogy az utolsó sóhivatal, a Navildikó Bt. is megszüntette hivatalát, tevékenység hiánya miatt. Hazamegyek, bekapcsolom a napelemes holo-tv-t, ahol épp Az Utolsó Politikus Felakasztása című közelgő népünnepély 5. évfordulójáról van szó, ahová várnak mindenkit szeretettel. Ez mindig óriási ünnep a Földön maradtak között, tele boldog családdal. A Mások már csak néhányan maradtak itt, elzárkózva várják az elragadtatást, az űrhajókat, melyek elviszik őket a Másik Földre, ahol háborúzhatnak kedvükre. A műsorismertetés után maga a Királynő jelentkezik be Dobogókőről, bemutatva a legújabb kiskirálynőt, Annát, aki az Új Folyóközben fogja szolgálatát teljesíteni. Sok egészséget kívánunk neki munkájához!

Miután feldobom a vendéglős raktárépületének tervvázlatát, amit majd holnap fogok véglegesíteni, szép nyugodtan összeütöm fából azt a teraszfotelt, amit a szomszédasszonynak ígértem. Ezután úgy gondolom ma már eleget dolgoztam, ezért leheveredek a pázsitra. A kutya odacammog és ő is mellém rogy, s fél perc múlva már alszik is. Én is sziesztázok egyet a napsütésben. Mire felébredek épp hazaérnek a gyerekek is, és közlik a jó hírt, hogy a kisebbik lánynak sikerült végre az áttörés, és meggyógyította az egyik ló törött lábát. Felvillanyozva mesélik, ahogy a kislány kezei egyszer csak szemkápráztatóan felfényesedtek és pillanatok alatt sikerült helyretennie a törött csontot, s a pacinak mondhatni kutya baja. Az asszony is befut a testnevelő tanításáról, ledolgozta ő is a napi két óráját, de még elkészít néhány dekorációs virágot, amit beígért egy munkatársának. A vacsora ma is elmarad, már rég leszoktunk róla, bőven elég napi két étkezés. Ismerek olyan családot is, akik már napi egy étkezésre le tudták szorítani a szükségleteiket, hiszen olyan erős szeretet-teremtő életet élnek, hogy nincs szükségük további külsős energiaforrásra.

Késő délután érzékelem zenekarunk énekesnőjének finom telepatikus jelzéseit, és felmegyek a medi-tetőre. Néhány perc elcsendesedett meditáció után sikerül mentális kapcsolatot teremteni az énekesnővel, és átbeszéljük hol fog zenekarunk legközelebb ingyen játszani. Még nem sikerül mindenkivel az ilyen jellegű zavartalan kapcsolódás, ezért egy ideig még használatban maradnak a holo-telefonok. Szerintem már nem sokáig.

Napnyugtakor együtt állunk a családdal az erkélyen, szemben a horizonton lenyugodni készülő Nappal, búcsúztatjuk és köszönjük az eltelt napot. Nyugovóra térünk mi is. 

Lazuljunk: Szerelmes biciklisták

Bizonyára sokunknak vannak élményei a Balatoni Nyárról, ilyenek és olyanok, és a nyár közeledtével ezek az emlékek időnként előbukkannak - pláne ha 640x480 pixelben jön az ember arca elé a minta. A víz finom és állandó lötykölődésétől csobogó vízparton születtek már marhaságok és előremutató gondolatok is. A következő idézet nem biztos hogy könnyen besorolható, mégis jó.
Másik idő, másik korszellem. Mégis... valahol ugyanaz, mint ma. 

Nincs szükség nagy szavakra, most ez jött, na! :)

"Miért tőlem várod a megoldást? Mi vagyok én? Hát idefigyelj te marha. Azt hiszed én el vagyok magamtól ájulva? Három éve kitartóan rajzolgatom a teheneket, meg a lábfejeket. Gyűjtögetek. Minden zavaró dolgot kiiktattam az életemből. Szerelmet. Politikát. Szóval mindent ami egy kicsit is kiborítana... csakhogy a Nagy Műre tudjak koncentrálni. És hol ez a mű...? Nem merek nekikezdeni. És nem is tudok. Csak a szám jár, hogy mit nem kell, de hogy mit kell, ahhoz gyáva vagyok. Ez az én nagy harmóniám. Hát mit tudok én neked mondani?"

"Megváltoztál fiacskám, hiába is tagadod. Eddig csak a világgal voltál elégedetlen. Most magaddal is az kezdesz lenni. Ez már egy pozitívum, akárhogy is vesszük.

Az ego tökéletes leépülését láthatjuk ebben az alkotásban, ahogy addig-addig kapja a pofonokat az élettől, míg megszelídül. Ha nem, azzal nincs baj, akkor folytatódik tovább a pofozkodás. De amint megszelídül, rögtön tisztábban átlátja az egészet. És hogy mi a nyavalyát keresek egy ötven évvel ezelőtti filmben?? Nem tudom. Talán valami átfogót, valami egyetemeset. Jó lenne ha készült volna 200, 300, 3000 évvel ezelőtt is film! (vagy készült, csak nem tudunk róla?) Jó lenne látni miről beszélgettek másik idő másik emberei, vajon mi foglalkoztatta őket? A fennmaradt írásos emlékek csak a töredékét tudják átadni a korszellemnek, (így vagy még ígyebb lesz a miénkkel is...). Vajon hogyan szóltak egymáshoz, hogyan humorizáltak, mivel ugratták egymást, ha egyáltalán viselkedtek így? Milyen szavakat használtak gondolataik átadására? Volt-e idő, amikor erre nem is volt szükség? Ezernyi kérdés, válasz a nagy üresség...

Miközben ezt írtam (a sétálóutcán egy padon ücsörögve), jött egy "öltönyös Jézus" - mostanában ellepték e környéket ezek - és finoman megkérdezte, hogy tudnék-e segíteni a munkájában három kérdésre válaszolva. Csípőből elhajtottam. Nesze neked, leépült egó, mi? "Nem érek rá" - mondtam. Ja, egy padon ücsörögve, nyomkodva ezt a szart. Miért hazudtam neki? Mert zavart, hogy napszemüvegen keresztül szólt hozzám, és így nem volt szem-lélek-kapcsolódás? Vagy csak mert már nem az első, aki leszólít valami baromsággal? Mert az a tapasztalatom, hogy bárki aki kínálni akar valamit nekem, az elsősorban magának akar jót? Pedig lehet hogy pont a választ küldték, de én elhajtottam...

Menthetetlenül kezdek embergyűlölő lenni...

Pedig tudom hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Mindenki a másikból él, ebben nincs vita. Nincs ember aki önállóan mindent saját magának állít elő, és csak a kétkezi munkáját használja. De akkor ezek szerint megengedett a másik átbaszása is? Az átverés, mások kihasználása a rendszer része, nem? Láttad azt a Audi-t azzal a bróker gyerekkel? Tudod hány ember pénze van abban kocsiban fiacskám? Akkor ezek szerint ez ugyanúgy Isten eszköztára mint minden más, nem? Hiszen ha egymásra vagyunk utalva, egymásból élünk, akkor minden eszköz megengedett nem? Vagy ha nem a rendszer része, akkor mikor vált azzá? És miért? Miért utálom ezt? Miért kezdtem el megbocsájthatatlanul megutálni az embereket és ezt az egész társadalmi berendezkedést??

Pár nappal ezelőtt ugyanott ültem, a zsúfolt sétálóutcán egy padon, ebéd után emésztgettem, és eltelt vagy negyed óra mire rájöttem, hogy emberre még csak nem is néztem. Nem érdekeltek. Pedig jó sokan elmehettek mellettem, rémlenek valamilyen lábmozgások... E helyett a pad előtti performanszot figyeltem, amit a galambok adtak elő. Az egyik lánygalambot (hogyan mondják eztetet?) kerülgette egy fiú. Tavasz van, beindultak a párzási algoritmusok. Jól felfújta magát, szépen huhogott, ám a lánynak mégsem kellett. Illetve kellett, de csak kellette magát. Hát micsináljunk? Ez is az algoritmusuk része. Le kell játszaniuk ezt a performanszot. Egyszer csak jött egy másik ifjú titán is, no onnantól már ketten adták elő a szépet a hölgynek, ám annak ez se tetszett jobban. Elfordult, arrébb tipegett, felcsípett egy gilisztát, de kiderült csak gally volt, megint arrébb lépett, másfelé tekingetett, tudomást sem véve a mögötte sertepertélő széltolókról. Egy idő után megunták a srácok, elkezdek ők is csipegetni a kavicsok között, gőzöm sincs mit, de olyan hozzáértéssel, hogy csak lestem. Aztán jött még egy csaj. Neki is bepróbálkoztak, az is húzódozott, az anyjaszentségit! Hát hogy lesznek így kisgalambok kisanyám?! - gondoltam. Minek kéreted magad, a vége úgy is ugyanaz, mint minden évben! Tudom, tudom, a programod része... És ekkor jött a feketeleves: megérkezett egy fiatalabb srác, és ahelyett, hogy a lányoknak tette volna az arcot, az egyik hímhez ment oda dörgölőzni... Hát mi folyik itt - kérdeztem - már nálatok is eluralkodott a deviancia? Aztán arra gondoltam, biztos csak testvérek... az öcsi odabújt a bátyjához, hát miért baj ez? Szóval így elvoltam vagy negyed órát, mire felocsúdtam, hogy a körülöttünk zsibongó emberekre rá se pillantottam, a galambok mintája teljesen lekötött... 

Visszafordíthatatlanul kezdek mizantróp lenni.

Már az is zavar, amikor a szomszédok a gyereknapot szervezik, hogy hová, kikkel üljünk ki egy asztalhoz... Nem akarok... Miért zavar? Mi az istenről (!) tudnék beszélgetni? Politikáról? Csak összevesznénk. Csajokról? A gyerekek előtt? :) Kajákról? Azt enni kell, nem beszélni róla. Sportról, kocsikról? Egyik sem érdekel. Világnézetről? Nem értenék... Nem vagyok már odavaló, hát baj ez? Csak én érzem magam különbnek, vagy tényleg így van?

Végérvényesen kezdek emberkerülő lenni.

Ma az ebédnél bejött a terembe egy fekete csaj, rögtön fennakadt rajta a szemem. Csinos kis teremtés volt, az már biztos... néztem a válla finom vonalait, arányos testét, tenyérnyi melleit, szép fekete göndör haját, gyönyörű mélyen ülő szemeit... hanem aztán leült elém a másik asztalhoz, és megcsapott az a bűz. A fürdetlenség félreismerhetetlen szaga... És biztos hogy belőle jött, mert előtte sokáig nem volt mozgás a teremben, csakis ő, az új érkező lehetett a szag forrása. Elment az étvágyam! Legszívesebben odamentem volna hozzá megkérni, hogy ugyan fürödjön már meg! Erre megszólalt "egy kérdező" a fejemben, hogy "és ha nem teheti meg, amit te igen, hogy minden nap fürödhetsz? És ha náluk ez a szokás, ez a kultúrájuk része? Hát hogyan akarhatod te régi korok embereit megismerni, ha még a szagukat sem bírod elviselni? Szerinted a régi korok emberei mindennap fürödtek, és ennyire túltolták saját testük "higiéniás" mérgezését?" Ledöbbentem. Ezek a kérdések sebészi pontosságúan belém martak, és elszégyelltem magam. Hát hol jövök én hozzá hogy bíráljam a másikat, csak mert nem olyan mint én? Csak mert valamiféle mostani társadalmi elvárásnak nem felel meg? Ekkora ökörséget...

Valami végérvényesen megváltozott bennem...

   

"Megváltoztál fiacskám, hiába is tagadod. Eddig csak a világgal voltál elégedetlen. Most magaddal is az kezdesz lenni. Ez már egy pozitívum, akárhogy is vesszük.  "

Na de nem számít, jön a nyár, lehet letekerni a Balcsira bicsajjal... ööö akarom mondani bicajjal, sátorral, vágyakkal. 

Haverok, buli, fanta. 

Hát nem egy fasza minta? 

Kell ennél több? Mint a galamboknál...

(új algoritmust kérek, ez az enyim bedöglött)

Mag és Magzat

Most, hogy robbanásszerűen beindult a tavasz, igyekezvén behozni a hideg, szeles áprilisi tréfából eredő lemaradását, életszerű hogy előkerül nálam is a kertészkedés témaköre. Egy rossz (?) hírrel kezdem, a gyönyörű 7 éves cseresznyefánk kiszáradt, pedig olyan szép volt már és szépen is termett. Eljátszottam vele mire körbeástam, és akkor vettem észre, hogy elrothadt a gyökere. Valószínűleg túllocsoltuk. Szóval kiszáradt mert túllocsoltuk... fura egy paradoxon, pedig igaz. Én hajlamos vagyok különben mindig túl sok vizet adni a növényeinknek, legyen szó szobanövényről, vagy kinti palántáról, bokorról, fáról. Pedig nem kéne... mert most döbbentem rá, hogy amikor nem kap elég vizet az intelligenciával rendelkező gyökérzet, akkor el kezd kutatni, mélyebbre hatolni. Teljesen ésszerű, túlélő program ez, olyan edzés, ami ha túl sok vizet kap, nincs meg, olyankor ellustul, eltunyul. És ezzel az edzéssel tud igazán megerősödni egy lélek, nevezhetjük gyökérnek is akár. Keressünk bátran párhuzamot a saját életünkre nézve, vagy akár egész nemzet-szintű térben...

Szóval oda a cseresznyefa, kiástam és elbúcsúztam tőle néhány szál pitypangvirágot szórva a gödrébe. És másnap már hoztam is az új fát, ismét germersdorfi fajtát. Beültetés után illően, Isten-hozottal köszöntöttük, majd megáldottuk a lányokkal. Ártani nem árthat. 

Hanem. Barack úgy tűnik idén nem lesz, mert pont a virágzáskor volt az a hülye hideg szél, és a méhecskék elég fázósak, nem dugták ki az orrukat - ha van ilyenjük egyáltalán. Szomszéd bácsi is megfigyelte, hogy ez az állandósult szél miatt nincs hajnali pára, mindent felszárít. És sajnos ebben a szélben nem lesznek megtermékenyítve a gyümölcs-virágok. Egy külön gondolatsor özönlött be a fejembe erre az egészre. Például hogy miért baj az ha nincs minden évben csúcstermés? Pihenni a növényeinknek nem szabad? Tavaly degeszre ettük magunkat barackból, idén nem. Ennyi. És hogy mennyire egymásra vagyunk utalva? A méhek a szélcsendre, a virágok a méhekre, mi meg mindhármukra. A legérdekesebb talán az hogy a természet az ember nélkül is kiválóan működne (legfeljebb nem lenne aki elégedetten hümmögve csámcsogná a barackot), fordítva viszont már nem igaz. Mi bizony nem létezünk az úgy tűnik nekünk megágyazott, miattunk, érettünk kitalált természet nélkül. Talán már említettem, hogy szerintem a Földanya elsődleges feladata és célja kihordani, felnevelni a helyi csillaghalmaz intelligens lényét, minden erejével támogatni kifejlődését, majd végezetül átadni a hamuba-sült pogácsát útravalóul. A probléma csak az, hogy ez - vagy egy erre ráépült parazita - intelligencia pillanatnyilag teljes erejével azon fáradozik, hogyan nyírhatná ki magát. Magját és Magzatát.

(De lehet hogy pont ez az az edzés ami a cseresznyefánknak nem adatott meg. Ki is halt. Ergo...talán mégis csak jó ha itt vannak ezek az arcok a nyakunkon...)

E hosszú felvezető után térjünk rá a napirendi témánkra: régóta keresek olyan kertészeti beszerzési forrást, ahol lehet érdeklődni eredeti magyar magok génállományát illetően, illetve ahol nem a boltban kapható genetikailag módosított (kiherélt, steril, "csávázott", egy évados) „labor-magokat” lehet beszerezni, hanem örökíthető, életképes magokat.

Egyik olvasóm segítségével találtam is egy magyar forrást:

Agrobotanikai Intézet, új néven Növényi Diverzitás Központ

http://www.nodik.hu

 

Az intézet története 1885-re nyúlik vissza, létrejöttének egyik fő oka, hogy időben felismerték, hogy a hagyományos és tájfajták gyűjtését sürgősen el kell végezni, mert a nagyüzemi gazdálkodás terjedésével ezek rövid idő alatt eltűnnek a köztermesztésből. Munkatársaik gyűjtőutakat szerveztek tájfajták felkutatására és megmentésére. Napjainkban tevékenységük a Pannon Magbank projekt révén kiterjed a vadon élő edényes növények génmegőrzésére is. Jelenleg a Növényi Diverzitás Központ a vad- és kultúrnövény génforrás-védelem hazai bázisintézménye.

Számos tevékenységük mellett talán az egyik legfontosabb a magyar és külföldi nemesítők, felhasználók számára magminták átadása a hozzájuk kapcsolódó információval együtt. Az átadott génbanki mintákból a növényeket a termesztők saját maguk felnevelik, majd a termés új magjaiból visszajuttatnak az intézetnek is, megőrzésre. Persze sok feltételnek meg kell felelni, de a lényeg az együttműködésben a génállomány örökítése, megőrzése. Kiváló! Nagyon hasznosnak tartom ezt a "kezdeményezést", remélhetőleg nem fogják derékba törni derék háttérhatalmi apparátus-pisták.

Mert miről is szól ez az egész? Miért lehet csak steril "labor-magokat" kapni a boltokban? Szerintem megint arról a folyamatról beszélhetünk, hogy az Istenit, az Eredetit, a Teremtett magot, amely őrzi az eredeti genetikai információt és tudatosságot, lecseréljék egy mesterséges, lebutított változatra, melynek segítségével megváltoztatható az egész, eredetileg erre a bolygóra szánt Út. Talán nem kell különösebben magyarázni, hogy egy természetes közegben kifejlődött zöldség- és gyümölcsállomány fogyasztása, az abban őrzött információk áramoltatása mennyivel egészségesebb a teljes földlakói populációra nézve, mint egy laborban kifejlesztett, életprogramjában megváltoztatott genetikai kódú állomány. Ráadásul ez a megváltozatott kód nem csak az emberi fajra van hatással, hanem áttevődik, és visszacsatolódik az állati és növényi kultúrákra is. Magyarán a teljes földi élővilágot veszélyezteti ez a belebarmolás, amit jó ideje folytatnak, és talán nem tévedek nagyot azzal, hogy egyáltalán nem véletlenül alakult így. Így kap egy nagyon elcseszett irányt a Mag és a Magzat kapcsolata, a megmásított Mag megmásítja a Magzatot is, magát az embert, kinek felnevelésére e Föld vállalkozott.

Az biztos, hogy ahogy az ember egyre jobban terjeszkedik, szaporodik, veszi el, és alakítja át a "saját" materialista igényei szerint a természet élőhelyeit (fontos hangsúlyozni: beültetett, téves gondolkodás-program alapján), úgy durvul el a beavatkozás mértéke is, és úgy alakul át a szerves, organikus természetes földközeg valami mesterséges, 'kocka', robotizált világgá.  Egy német fotós Henrik Spohler a fél világot beutazta, hogy az isteni teremtésre utaló The Third Day (A harmadik nap)  című sorozatában bemutassa a leigázott, az emberi táplálásra beállított és valójától megfosztott természetet. Forrás: 

http://index.hu/nagykep/2015/04/15/the_third_day_monokultura_mezogazdasag_sivarsag_gensebeszet_uveghaz

De még talán nincs késő. Talán oda kellene figyelni hogy honnan szerezzük be a vetőmagot, s a palántamagot. Talán még visszafordítható ez a - remélhetőleg nem kell ecsetelnem miért - pokoli út. Ideje, hogy a Mag és Magzat újra egymásra találjon, meglássák egymásban önMagukat.    

 

Lazuljunk: Rosszkedv

Bárki bármit is mond, ez az ember (?) egy zseni. Pont eltalálta a mai napomat (is) egy húsz éve megírt tíz éve eljátszott dallal.



Ellenséges tárgyak
Ellenséges arcok
Hová tűntek a fények?
Mondd, hová is tartok?

Rosszul indul néha egy-egy nap
Ilyenkor az aljas tárgyak ellenem vannak
A parancsnak mind ellenszegül
Gyűlöletük drótként feszül
Ha tehetnék, meggyilkolnának

Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb
Ha százszor születnék, akkor is félnék néhanap
De ha százszor születnék, akkor az idő lenne a cinkosom
Ha százszor szeretnék, nem kéne folyton-folyton játszanom

Tombol az angyalok dühe
Megcsap a Rosszkedv lehelete
Ébren vagyok vagy álmodom
Hogy vendégül lát a fájdalom
És poharamba mérget töltene?

Refrén: Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb
Ha százszor születnék, akkor is félnék néhanap
De ha százszor születnék, akkor az idő lenne a cinkosom
Ha százszor szeretnék, nem kéne folyton-folyton játszanom

Nem kell most a fáradt, lágy zene
Fülledt éjszakák ígérete
A szívedet adnád
De a testedet nyújtod
A tested jobban tetszik
Ékszerként csillog
Vad ez az ékszer
Kecses kis játék
Olcsó trófea
Drága ajándék

Mert ha elhiszem, nincs józanság, nincs értelem
De ez sem segít az én rosszkedvemen

Refr.: Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb
Ha százszor születnék, akkor is félnék néhanap
De ha százszor születnék, akkor az idő lenne a cinkosom
Ha százszor szeretnék, nem kéne folyton-folyton játszanom

Napiszer - április

Nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek, kereplővel jelzik az idő múlását. E napot zöldcsütörtöknek is nevezték, valamilyen zöld levelekből készült étel (csalán, spenót, sóska) fogyasztásával jó termést varázsoltak.. 

..és volt egy április elseje, ami valaha péntekre es/het/ett.. béke TestVéreim az EGYben..

..csak egy ajtó..

Nem érünk rá, nem érted? - mondja a szenzor a másiknak

Ismered azt a viccet, hogy "Két szenzor találkozik a sivatagban..."?

No itt egy újabb baromság, ami szinte üvölt Quedra mester humoráért!
Meg is próbálkozok vele rögvest! :)

Legelébb. Kellett nekem tudományosnak címkézett cikket olvasni? Esélyes nem, de má' mindegy. Szóval. Két csóka kertipartizás közben (vagy ki tudja hol és hogyan) jól megtanáta egymást meg a megoldást is. Sörözés mellett. Vagy helyett. Ez nem derült még ki, utóbbi esélyesebb.
Szerintük "Harminc éve senki sem nyúlt hozzá a telefonáláshoz, és még ma is minden egyes beszélgetés ugyanazzal a kérdéssel kezdődik: Jókor hívlak?"
Megaztán:
A két csóka által kifejlesztett "Caret nevű app pontosan kiírja a VIP kapcsolatoknak a tartózkodási helyet, és hogy alkalmas időben próbálnak-e felhívni minket."

Hm. Van némi gondom ezekkel az arcokkal. Mármint nem is az arcokkal, hanem inkább az újításaikkal.
Mertugyebár. Ha az illetőnek (történetesen például nekem) nem alkalmas a hívás fogadó oldali lebonyolítása (értsed: zöld gombbal történő felvétele), akkor ha a kutya macskát eszik is nem veszem fel. Mármint az illető. Vagyis én. Az illetéktelent. Vagyis, az alkalmatlankodót.
De. Az nem fér a fejembe, hogy miért is kellett erre rácsodálkozó arcoknak beleölni kitudja mennyi fejlesztési összeget és időt?  Ja? Hogy nem volt jobb dóguk?
Értem. Vagyis nem, de menjünk tovább! :)

Aztán. Van némi gondom itten az autómatikával is. Jelesint, pont az autómatikás fícsör:
"A Caret azonban a telefon szenzorait használja, és automatikusan be tudja állítani a státuszunkat. Például a GPS által mért sebességünk alapján azt, hogy vezetünk."

Értem már. Hogy haladni kell a korral (no meg a sebességgel), de. Csak én gondolom úgy, hogy akinek a marokban (és/vagy zsebben) viselt kommunikátorának szenzora azt a jelzést küldi ki mindenfelé a világba, hogy ez biza most itten sebesen megy A-ból B-be, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető vezet is? Csakmert... ha jól emlékszem, van az autókban ilyen anyósülés-féle is, megaztán hátsóülések is szoktak lenni (máramelyik kispolgári módozatúban). És ha jól tudom léteznek még buszok is. Meg vonat. Hajó. Repülő. Szőnyeg. Bármelyiken utazhatunk amikor épp alkalmatlankodik valaki, és akkor már ne is vegyük fel, mert éppen sebességben vagymuk? 

Ezen jót kacarásztam. Vagyis inkább kaparásztam. Az arcom.

Nem elég? Van még...

"Az eszközök a Careten keresztül a kapcsolatainknak küldenek bővebb információt rólunk, és az ő életüket teszi boldogabbá az app. Erre az esetre jó példa, amikor az autó beépített navigációja van összekötve a telefonnal. Így a VIP kapcsolatok látják, hogy hová tartunk és mikor fogunk odaérni. Esetleg a feleségünk ránk csörög, hogy álljunk már meg a közértben, vegyünk ezt-azt."

Ja... Nem tudom kit tesz boldogabbá az én nyomonkövetésem, de talán ezt haggyuk is. Mellesleg...a billentyűket naponta sokszor nyomkorászó srácoknak talán nem, de másoknak azért még lehet privát (értsed: offlinle) életük, vagy egyéb magán/görbe/félrekúró útjuk, amit nem feltétlenül szeretnének megosztani. Másokkal... VIP kapcsolatok ide, feleség oda. Pláne.

Megaztán. Nem vok egy keményen drogozó kisember, de valahol csak laknia kell az embernek.

"Amikor a telefonunk egy másik intelligens eszközzel kommunikál, az nekünk lesz jó. Ilyen például az az eset, amikor a mobil közli, hogy mindjárt otthon vagyunk, be kéne kapcsolni a légkondit"

Jó kis trükk. Azaz... lakását éppen kiraboló gazdasági bevándorlóknak épp jól jön majd az infó, ami a légkondi bekapcsolása jelez nekik. Jelesül: a gazda hamarosan látogatást tesz ingatlanjában. Ideje lépni. Mármint olajra. 

Ésmég. Sok egyéb okosságot is említ a lent belinkelt cikk, hanem. Egy tulajdonságát mindenképp érdemes még talán kiemelni. Vagy nem, de kinek hogy. Mégpedig:
"A telefon szenzoraira épülő státuszbeállítás csak az első lépés, mondta Patvarczki. Olyan platformot akarnak kifejleszteni, amelyre további appokat lehet építeni. A rendszert össze tudják kötni online játékokkal, például a World of Warcrafttal, így a gémer haverok látják, hogy mikor léptünk be a virtuális világba."
 

Ja. Mindenképpen dicséretes szándék a gémer haverokat pofánvágni egy infóval, miszerint éppen beléptünk az emlegetett orkhentelős virtuális zónába, csakhogy... mi van akkor ha a gémer havernak meg pont alkalmatlan az infó fogadása, mert mivelhogy éppen trónok... izé trónol harcát játssza egy eldugott helyen? Akkor majd a mi okos szenzoraink által küldött "most alkalmas a game gyere haver!" impulzusra érkezik a haver mobiltelefonjának "nem érek rá bmeg" impulzusa? Vagyis... orkok helyett szenzorok csatája lesz ez innentől?
Teljesen össze vagyok zavarva. Már ha. Komolyan érdekelne.

Jó kis fejlesztés ez... De. Köszönöm, részemről ugyan ölhetik még bele számolatlanul a milliókat, én inkább nem óhajtok szenzorálisan informálni senkit arról hogy éppen sebesen (!) futok a WC-re a telefonommal a kezemben és ezért, vagy már éppen odaértem és azért nem érek rá felvenni... :P

Szóval... nem kenyerem az erőszak, de... a fent bemutatott fejlesztést fejlesztgető csókákat tán jobb lett volna még idejekorán elküldeni rendes munkát végezni, vagy - ha némileg jobban vág az agyunk - ideje előtt hátbabaszni egy okos szívlapáttal.  

Ja, a link.
http://index.hu/tech/cellanaplo/2015/03/30/caret_anka_marton_patvarczki_jozsef_logmein_startup/

(bocs a plágiumért, a hsz-ek között jöhet az eredeti, hamisítatlan!) 

A Facebook bejelentette az igényét az egész internetre

(Társalogtunk már korábban is, arról hogy a függönyök mögötti arcok az amúgy is illúzió világban egy saját maguk által teremtett, mesterséges illúzió alvilágot építgetnek, ahová aztán minden birkát bizalmukat élvezőt szívesen látnak vendégül - örökre. Nos úgy tűnik az  FBI  FB tökéletesen alkalmas ennek az elvnek a gyakorlati kivitelezésére, a szerény 1,4 milliárdos taglistájával és a legutóbbi konferenciájukon megfogalmazott finomságokkal)

 
"A Facebook bejelentette az igényét az egész internetre"

"A mobiltelefon a kommunikációról szól, akkor is, ha netezésre használjuk, nem telefonálásra. Ezt ismerte fel nagyon ügyesen Zuckerberg, és ezért építik most a Messenger köré az egész mobilos Facebook-birodalmat.

A titok, és a Facebook célja az, hogy bármit, amit az ember az interneten csinálna, megcsinálhassa úgy is, hogy nem hagyja el a Facebookot. Hírek olvasása, tájékozódás, kapcsolattartás, levelezés, csevegés, vásárlás, szórakozás, zenehallgatás, játék - minden elérhető a Facebookon belülről is. Pár hete már pénzt is lehet küldeni Facebookkal. Az elfacebookosodás pedig kényelmes dolog. A túloldalon pedig saját fejlesztési környezet, saját platform, hihetetlenül hatékony hirdetési megoldások, és másfél milliárd potenciális felhasználó csábítja a tartalomgyárakat és fejlesztőket. A felmérések szerint a hírportálok forgalmának 30-40%-át már a Facebook irányítja az oldalakra. A Facebook megkerülhetetlen tényező lett, egyre nehezebb, és egyre inkább értelmetlen is kihagyni az online életünkből.

Ők pedig, miután az online lét minden elemét lemásolták, most szépen építgetik a falait a maguk kis internetének az interneten belül. Ebben a világban ők diktálják a szabályokat, és ők adják el a hirdetési felületeket. A hírfolyamokat összeállító algoritmusok csiszolásával gyakorlatilag a Facebook határozza meg sok százmillió ember számára, hogy mit látnak az internetből. Továbbegyenlő: hogy mit látnak a világból. Ez pedig rohadtul ijesztő távlatokat nyit meg. Mi garantálja, hogy a Facebook nem fogja a világról a felhasználói felé közvetített képet úgy manipulálni, ahogyan neki, vagy éppen a hirdetőinek üzletileg éppen jobban megéri?

Nyilván nem véletlen, hogy a Facebook drónokkal vinné el a harmadik világba az internetet, és azzal saját magát. Ahová ezek a drónok szórják majd az olcsó (sőt, akár a facebookozásra ingyenes) sávszélességet az olcsó okostelefonokra, ott lakik a Facebook következő másfél milliárd felhasználója. Ugye önnek is van olyan ismerőse, aki csak az elmúlt pár évben kezdett el netezni, és teljesen egybemosódik számára a Facebook és az internet fogalma? Akikhez csak jövőre fog elérni az internet, azok már nem fogják keverni a két fogalmat - egyszerűen ismeretlen lesz számukra a Facebookon túli online világ. Már ha bejön Zuckerbergék számítása, de a tervezett út egyértelműen erre visz."

(kiemelések tőlem)

Forrás és teljes cikk:
http://index.hu/tech/2015/03/26/a_facebook_bejelentette_az_igenyet_az_egesz_internetre/

(Hm. Vannak még az indexen is gondolkodó emberek)

"Titkos információkat 
adok neked cégekről ingyen, 
és én vagyok a gazember"

A te magánjellegű információidat 

adom el cégeknek pénzért, 

és én vagyok az év embere"

Csak egy ember, mégis...

Ismerek egy embert néhány éve. Úgy tudom születési rendellenességekkel jött a világra, bár ezt még egyetlen tudományág sem tudta bizonyítani. Mindenesetre mindenki, aki látta kiskorában, úgy gondolta van valami furcsa, valami különlegesség benne. Úgy tudom a szülei végigjárták a "modern" orvostudomány szinte minden szakágát, anyagcsere-vizsgálat, fül-orr-gége, neurológia, genetikai vizsgálat, stb. - ez utóbbi megjárt két magyarországi labort is, az egyik szerint ennek az embernek kromoszóma-átrendeződése van, a másik ezt nem tudta igazolni. Tudom, mert láttam a papírkötegeket, ami róla készült. A neurológus először azt állapította meg, hogy közepesen sérült fogyatékos, majd amikor elküldték a véreredményét genetikai vizsgálatra a világ egyik legfejlettebb laborjába, Londonba, és onnan az jött vissza, hogy semmilyen genetikai rendellenességet nem tapasztalnak, akkor megváltoztatta az álláspontját, miszerint majd kinövi ezeket a gyermekbetegségeket. Megvizsgálta már számtalan szakember, szakpedagógus, de igazából semmilyen szindrómát nem tudtak megállapítani nála, mindössze annyit, hogy gyerekkorában lemaradt a fejlődéssel.

Ez az ember ugyanis nem beszél.

Ez az ember mégis különleges. Mert mit is jelent a fejlődés? Hogy megtanuljuk mindazt, amit mások tudnak? És ha valakinek nincs szüksége az amúgy is nagyon elhasznált szavainkra a létezéséhez? Mi van akkor, ha pont azért nem szólal meg valaki, mert tudja hogy a szavak csak szerény vetületei, torz leképezései a valóságnak, és csak a baj van a használatukkal? Miért kellene minden embernek beszélnie ha lehet más módokon is kommunikálni? A szavak ismerete valami kötelező elvárás? Hogy megtanuljon hazudni? És mi van ha valaki tökéletesen tud kommunikálni, csak mi nem értjük a gondolatait, mert alacsonyabban rezgünk...?

Úgy tudni, szülei - miután kipróbálták a materialista orvostudomány teljes spektrumát, - úgy döntöttek, megnézetik a "másik" oldalról is ezt az embert. 
A szellemvilág tudói, a szellemgyógyászok szintén megvizsgálták, de ők sem tudták megmondani mi baja. Annyit érzékeltek csupán, hogy "Ő egy nagyon öreg lélek, aki most jár először a Földön"....  

Kipróbáltak nála már kvantum-gyógyászatot is, "infó-cseppekkel", úgy tudni, ez sem jött be. 
De bármilyen furcsa is, bármennyire is fogyatékosabbnak tűnik másoknál, ez az ember valahogy mégis felette áll az embereknek, mondom hiszen ismerem. Valahogy másabb, valahogy több annál, van a tekintetében valami fura nagyság. 
És talán egy kis érthetetlen bánat is, valami olyan tudásból eredően, amit mi nem érthetünk...

Mégis... ebben az emberben túlcsordul a szeretet. Nem tudom milyen a Jézusi szeretet-minőség, de ez az ember tényleg képes mindent szeretni, önzetlenül, viszonzatlanul, elvárások nélkül. Nincs az a társaság, ahol ne kerülne egyből a középpontba, szívébe mindenkinek. És nem azért mert hiperaktív, vagy mindenkit lenyomó nagydumás lenne. Ez az ember beszéd nélkül is humoros, nagylelkű, nagyvonalú, és szeretetteljes. Bármilyen közhelyesnek is hangzik, sugárzik belőle a szeretet, és ezt a környező világ érzékeli, és viszonozza felé. Egy vadidegenhez is képes odamenni, és átölelni. Ez az ember szereti ezt a világot, és benne mindent és mindenkit. És mivel mindenkit szeret, ezért Őt is szereti mindenki a világon. Ha egy társaságban egyszer megfordul, ott megjegyzik a nevét, és ha legközelebb esetleg nincs ott, hiányolják, kérdezik "hol van? mikor jön?". Különlegességét mindenki érzi aki megismerheti.

Ez az ember rendkívül jelen van. Ez az ember elképesztően figyelmes, nem álmodozik, nincs elvarázsolva, hanem teljes lényével jelen van az itt és most -ban. Még amikor nagyon elmélyülten tevékenykedik valamivel, akkor is egy pillanat alatt reagál a szólításra. Még alvás közben sem lehet meglepni, és úgy elosonni mellette, hogy ne érzékelné a másik jelenlétét, amit egy hangos szusszanással jelez: "igen, tudom hogy itt vagy".

Nem tudom hová jut, mi lesz belőle, de az biztos, hogy feladattal van itt, tanítani jött.
Ez az ember ma négyéves testileg, és nekünk jutott a feladat és a megtiszteltetés, hogy felneveljük.

Ez az ember ugyanis a kislányunk.

Vagyok

Jövök megyek.
Hol így, hol úgy bontakozok ki.
Megjelenek, újra és újra, de sosem ugyanúgy.
Én voltam az a sírós kislány is száz éve, már csak fénykép van róla.



Mindig is én voltam.
De ki emlékszik már a tíz évvel ezelőtti paradicsomra? Pedig az is én voltam.
Vagyok aki vagyok.
Minden pillanatban ugyanaz de mégis mindig másképp.
Végtelen arcom van, mégis egy. 
Én vagyok minden világrajövetel.
Ott vagyok a fűszálban, a kinyíló virágban, a kőben, s a fában.
Ott vagyok a vadászban és a vadban is.
Ott vagyok az első mosolyban, anya ölében, apa erejében.
Lágy szélben.
Örvényben.
Tornádóban.
És ott vagyok a dallamban is.
A furulyából kiröppenő hullámban.
A kiáltásban.
A kimondott szóban.
A lenyugvó napfényben.
Ott vagyok a szikrában is, mely tükörképem szemében keletkezik midőn egymásra nézünk.


Megnyílvánult a kifürkészhetetlen.

Lazuljunk: a dobolás alapjai

NapiSzer - 2015 március

Lehet kibontakozni...

Az illúzióromboló

Hadd legyek egy kicsit... illúzióromboló.

Rosszat tennék ezzel? Miért lenne rossz lerombolni azt, ami eleve csak egy illúzió volt? Hát nem jobb meglátni az álvalóság mögött a valóságot? S ha ehhez rombolni kell, hát legyen, nem igaz?

Mint mindig, most is saját tapasztalatok alapján fogok rombolni, így akinek nem inge ne vegye magára. Akivel meg megvan a szinkroncica, az nem a véletlen műve.

Bemelegítés (részlet a Madáremberből):

Sietsz valahová? Az idő nem létezik, nem tudtad?

Kell valami? Megvennéd? Bármi is legyen, nem létezik.

Vágysz valamire? Ennél egy fagyit? Kéne egy új mobil telcsi? Vagy a kis vörösre vágysz a másik irodában? Egyik sem létezik.

Megütötted az ujjad a kalapáccsal? Sem az ujjad, sem a kalapács nem valódi. És most mondod: "de a fájdalom, az valódi volt baszki!". Nem, nem volt valódi az sem, csupán egy információ.

Van egy jó barátod? Nincs olyan. A saját kivetülésed, magad egy másik verzióját találtad meg. Csak nézd meg, miért vennétek ugyanolyan nadrágot fel, miért viseled ugyanúgy a hajad mint ő? Miért jártok ugyanoda, miért vagytok egy hullámhosszon? Mert egy vagy vele, nincs barát, nincs "másik".

Van ám ellenséged is? Az is Te vagy. Nem létezne, ha Te nem akarnád. 

Beszélgetsz magaddal időnként? Netán nem csak magadban, de ki is mondod a gondolataidat? Vagy anyázol egyet néha, amikor (azt hiszed) egyedül vagy? Jól esik kimondani? Jó ott hallani még egy darabig a kimondott szó lecsengését?

Csinos vagy? Vagy csak annak hiszed magad? Jól esik hazudni a festék és textil mögött?  Kifested magad reggelenként? Hány órát töltesz azzal, hogy "jól nézzek ki ma" ? A tükör jó vagy rossz barátod? Mikor melyik, igaz? Miből gondolod, hogy annak ott a tükörben bármi köze is lenne hozzád? 

Fáradt vagy, innál valamit? Miért jobb a módosult tudatállapot? Jól esik eltompulni? Könnyebben jön az őszínteség, a vigyor ittasan? Vagy inkább bekeményedsz, kötözködsz? Jó ez neked, Te vagy ez egyáltalán, akinek szüksége van erre? Ha nem Te vagy, hát ki az aki felemeli a poharat? Ki az aki megüti a gyereket, csak mert nem úgy válaszolt ahogy Te (vagy valaki más odabent?) elvárta volna? Ki az aki vérig van sértve ha véletlen nekimennek a villamoson, beállnak a "kedvenc" parkolójába, vagy éppen előtte viszik el az utolsó túrógombócot a menzán?

Megütnéd azt a seggfejet, aki már többször is beszólt? Viszket már a tenyered, mi? Nagyon utálod már a főnöködet? De kit is? És ki is az aki gyűlöl? Te vagy az, biztos? 

Előléptetésre vágysz? Tényleg ezt akarod? Jobb életet, egzisztenciát, pozíciót? Hová tepersz? Kit akarsz ezzel kielégíteni? Úgy érzed fontos vagy? Kinek hazudsz?

Kire szavaztál? Dühös vagy ha nem nyert? Örülsz ha nyert? Te is nyertél vele? Valóban? 

A neten nyomatod a kvantummágust, a szomszédot meg utálod mint a szart? Kit is akarsz átverni tulajdonképpen?

Kinek akarsz megfelelni? Milyen elvárásoknak? Ki vagy te egyáltalán? Feltetted már ezt a kérdést valaha? 
Mivel azonosítod magad? 
A neveddel? Azok csak betűk...
A testeddel? Az csak egy energiahordozó...
Az elméddel? Az csak gondolatok sokasága...
A gondolataiddal? Melyek jönnek mennek? Te egy jött-ment vagy?
A személyiségeddel, az egóddal? Valóban ez lennél Te?  

Legszívesebben átmennél a piros lámpán de inkább nem mered? Ellopnád azt az almát, mert annyira csábít? Kinyírnád a szomszéd kutyáját éjjelente? Elásnád az adóellenőrt legszívesebben? Hát persze hogy nem, hiszen Te már jó ember vagy, igaz? Te már nem bántasz senkit, de azért ha megütnek még visszaütsz igaz? Vannak szabályok szerinted? Nincsenek. Illúzió mind. 
Mitől félsz?

Társadalmi rendben élünk? Biztos? Illúzió. Bármikor felborulhat, egy hajszálvékony szálon függ csupán.

Kinevettél? Mit nevetsz, a mese rólad szól. 
Mit írjak még? Nem írtam le már mindent? Mit ígérjek még, mire vársz??

Te olvasol engem? Vagy épp fordítva? Én létezem, vagy Te? Létezik olyan hogy Te? "Én vagyok én, te vagy te, melyikünk a valós, én vagy te? Te mondasz-e magadról olyat, hogy "te"? Nem? Én sem...

Kicsit összekuszálódtál most? Engedj el mindent mit valósnak hittél, és rögtön tiszta lesz a kép. Rombold le az illúzióidat, a felépített programjaidat, és meglásd, találkozunk mi még.

És ezt miért Neked írom, miért nem magamnak? De hisz magamnak írom, nincs itt senki, miközben írom. Nincs "odakint" senki. 

Belül tágasabb. 

  

Adalék:

A Sötét Erők és a Transzformáció

"Az Isteni Aspektusodat Korlátozni nem egy egyszerű feladat.Kreatív csapdák és labirintusok kellenek,hogy eltereljék az elme figyelmét,hogy be tudja fejezni az Elkülönülés utazását.( ne lépjen ki túl hamar -Tom)  

Ennek elérésére léteznek olyan lények akik őrködnek a 3D Tudatod felett,mindent és mindenkit elhárítva aki v. ami információt tudna adni,amely által túl korán kilépnél a teljes tudatba és idő előtt befejeznéd a Játékodat. Ezekre a lényekre gyakran úgy utaltok, hogy Sötét Erők,őket ti béreltétek fel előre,hogy ezt a célt szolgálják. Az a kép róluk,hogy gonosz démonok égő vörös szemekkel, csupán azt a célt szolgálja,hogy hatékonyabbak legyenek. Igazából nagyon is könnyű (sűrűségi szempontból) és szolgálat-orientált lények,akiket ti biztatok meg Őrzőknek - ugyanúgy ahogy Útmutatóként utaltok a Fény Lényeire akiket pedig azzal biztatok meg, hogy amikor eljön az ideje haza vezessenek.Azok a képek amelyek azt képviselik, hogy egyik csoport sötét kalapos,a másik fehér csupán ILLÚZIÓK,azon célból létezik ez az illúzió,hogy növelje a mókát és a hatékonyságát a Játékotoknak.

Minden lény ugyanabból a "dologból " készült - Minden Ami Van-ból. Minden rettegés,ijesztgetés,érzelmi megszállás stb. csupán "specialis effektus" melyet az alacsony-sűrűségű tudatosság hálója igy értelmez. Ezek pompásak,hiszen működnek!Van egy Korlátozó Dogma/hit mely úgy festi le a Sötét Erőket,hogy sokkal lassabb-sűrűbb rezgésen vibrálnak,mint ahol egy becsületes/normális ember szeretne élni. Sokan félnek kapcsolatba lépni,mert úgy gondolják lehúzzák őket az alacsony rezgésszámba és ott fogva tartják majd.

Igazából a démonok nagyon is magas szinten vibrálnak,ha nem így lenne nem tudnának hatással lenni rátok. Amikor olyan élethelyzet alakul ki,ahol a sötétség lép színre,a Játékban résztvevő Játékos úgy érzi "irányítva" van vagy "megtámadva",ekkor valójában Ő vibrál lassabban - hiszen erővel ragaszkodik az ELKÜLÖNÜLÉS és KETTŐSSÉG hitrendszeréhez. Az ebben való hite tartja ezen a rezgésszinten - nem pedig a "démonok". Hiszen nekik nincs erejük felette,csupán ha erőt ad nekik.Igazából az egyetlen védelem amire szükséged van,bármelyik sűrűségben is,az a hajlandóság, hogy kimozdulj az ELKÜLÖNÜLÉS ILLÚZIÓJÁBÓL és ÚJRAKAPCSOLÓDJ/INTEGRÁLÓDJ - ami pedig történik mindazt a Felsőbb Önvalód szabad választásának tartsd.

Meg kell, hogy értsd mindez TE VAGY (az agyarak,tüzes szemek és a farok is :D).Amennyiben megszálltak az azért van,hogy ezáltal egy leckét kapj és vele egy ajándékot. Úgy is mondhatjuk, hogy a 3D Korlátozásában résztvevő összes játékos meg van szállva. Hiszen itt vagy tartva, lecsupaszítva rólad a Multi-verzális erőd,mindaddig amíg a Megváltod (az Újrakapcsolódott Tudatosságod) fel nem ébred és ki nem szabadít. Ez csak akkor jöhet létre (csak akkor van megengedve), ha végig vitted/beteljesítetted az összes feladatot,ami a fizikai formába vonzott. Amikor ez megtörténik,nos akkor jöhetnek a "komolyabb dolgok" mint például a Minden Ami Van-hoz való egyesülés. Akarnod kell,hogy elengedd a trükköt,hogy átkarolhasd az igazságot. Mit tartunk trükknek? Az a hited/nézeted,hogy bármit amit megfigyelsz/látsz egy bizonyos helyen és egy bizonyos időben CSUPÁN az létezik azon a bizonyos helyen és abban az időben. Ez egy hit az Objektív Valóságban és az Elkülönülésben,a Multi-verzális Valóság és a Minden Ami Van Egysége helyett. Lehetséges a Mennyben lakni anélkül, hogy a Poklot valaha is megismerhettük volna? Nem hiszem,hiszen az Egy nélkül hogyan is lehet megtapasztalni vagy értékelni a Többit/Mást?

A 3D-s valóság játék felületére gyakran úgy tekintenek,mint egy rezgésbeli spektrum/skála,ahol a Pokol a alacsony véglet és a Mennyország a magas véglet, a Föld pedig a közép. Egy sokkal kitágultabb nézőpontból nézve valójában mind a három EGY helyen van,de különböző gyorsaságból nézve.V annak Játékosok akiknek a Föld nagyon alacsony rezgéssel vibrál (maga a Pokol) a benne lévő emberek vagy üldözők vagy üldözöttek. Mindez az Elkülönülés eszméjére épül. Ugyanebben a térben létezik az a Föld is, amelyik sokkal gyorsabban vibrál és Mennyországként tapasztalható, hiszen mindenki harmóniában és szeretetben él benne. Ez az Egység eszméjére épül.

A különbség tehát nem a lokációban van, hanem a MEGFIGYELŐ SZEMÉBEN. Mindez érzékszervi dolog, érted? A felébredettek úgy tartják a Föld egy börtönbolygó. Amennyiben ezt elfogadod két táborra osztasz mindent. Egyik tábor azt mondja a Föld néhány bolygóval és/vagy naprendszerrel együtt egy szociális és genetikai kísérletet képvisel. A másik tábor azt állítja,hogy a Föld egy tömlöc ahol a felébredés meg van akadályozva, ahol Sötét Urak uralkodnak és itt tartják az embereket, egyik reinkarnációs ciklusról a másikra,különböző munkát végeztetve el velük. Annyit kell tudni erről a két rendszerről,hogy azok amik: csupán két gondolatrendszer. A Multiverzumban a gondolati rendszer a bolygórendszer kauzális teste,mely egy bizonyos sűrűségben létezik. Tehát igaz,de csupán részigazság. Minden gondolatrendszer igaz,de csak a saját kontextusában. Vannak sűrűségek ahol a Föld börtönbolygó, van olyan sűrűség ahol szociális kísérlet. Nekünk viszont fel kell emelkedni ezen eszmék fölé,egész a leggyorsabban vibráló eszméig: az Újrakapcsolódásig. Az összes (gondolat) rendszerre csupán Multi-verzális Játékprogramként kell tekintenünk. Azért léteznek, hogy örömöt adjanak, szórakoztatást és lenyűgözzenek bennünket, csak ennyi.

Ez a ráébredés mind érzelmi,mind mentális szinten tünteti el a játékformához való kapcsolódást. Annak a felfogása, hogy az összes Elkülönülés-Alapú Rendszer csupán Játék, mely felszabaditja az emberi lelket, hogy visszatérjen a legnagyobb erő/hatalompontjához - az Egységhez. Ahogy a Megszállásnál említettük,ezekhez a tapasztalatokhoz az szükséges,hogy a Játékos széttöredezze,elkülönitse a tudatosságát,ezáltal létrehoz egy elkülönült lényt aki megszállja a testét. Nem mondhatjuk, hogy ez a lény valótlan,ahogy azt sem mondhatjuk, hogy az előttünk levő szék valótlan,vagy a sarokban a TV. Az életben nem az a kérdés, hogy a dolgok "valósak-e?",a kérdés inkább az "ezek ÉN vagyok?" Reméljük már kezditek felfogni a választ, ami "IGEN".Ahogy az emberiség a Megvilágosodásnak nevezett kapu felé mozdul, még egy kapu kinyilik. A Sárkány Önvaló,az őrző aki az emberi személyiség kincseit őrzi. Bármikor is jelenik meg Sötét Erő, biztos lehetsz benne,hogy a Megvilágosodás Kapuja nyílt meg vagy Személyes Kitágulás történt a közelben. Ahogy közeledünk a Nagy Átváltozás felé,jó tudni, hogy a lehetséges valóságok mindig SÖTÉTNEK ÉS IJESZTŐNEK tűnnek mivel a LASSAN VIBRÁLÓ NÉZŐPONTUNKBÓL tekintünk rájuk. Az a folyamat, hogy az "új" energiákat beengedjük mindig félelmetesnek és veszélyesnek tűnt az emberiség számára.

Mindazok a filmek és írások amelyek megjelennek a Tömeges Elme álmai, így tudja kifejezni magát.Nostradamus ezt az átváltozást az ismert világ PUSZTULÁSAKÉNT látta vízióiban.Teljesen ilyennek látta. Azért látta igy mert a jövőt a saját vibrációs szintjéről ítélte meg (látta),abból a vibrációs szintből amelyben létezett. Az Újrakapcsolódás nem egyenlő az elpusztulással. Mindenki cipel magával Árnyékot, minél kevésbé nyilvánul meg az egyén tudatos eletében annál sötétebb és sűrűbb.         Az egyén nem akkor válik megvilágosodottá,ha fényes képeket/világot képzel el,hanem amikor a sötétséget tudatossá teszi (Önmagában).Ahogy már említettük a "magas és alacsony", a "gyors és lassú vibráció",a "jó és rossz" koncepcióját új módon kell meglátni ezen időkben.

A "sötétség" csupán a lélek azon hajlama, hogy az Elkülönülés felé irányuljon,a "fény" pedig, hogy az Újrakapcsolódás (mindennel és mindenkivel) felé. A 3D-ben való maradás egyik szükséglete,hogy az egyén tudatos legyen bizonyos dolgairól,de öntudatlan egyes részeiről. Magában semmi sem gonosz,vagy rossz. Ezt csupán az ahhoz való hozzá állásunk okozza/hozza létre.

Ahogy találkozol és átöleled az Árnyékaidat, többé sosem leszel a régi ! Viszont ha még nem állsz készen erre,akkor jobb ha hagyod, hogy a Sötét Erők végezzék a munkájukat. Engedd meg, hogy eltérítsenek. Nem egyszerű egy egész életnyi programozást levetni. Igazából nem is egy életnyi hanem SZÁMOS életnyi. A mumusok a szekrényben olyan érzelmek melyeket ti zártatok el önmagatok elől. A Feledés Fátyla távol tartja a tudatosságot a spirituális testedtől. Az Ózonréteg távol tartja a napfényt a Bolygótoktól. Az Immunrendszer távol tartja az idegen behatolókat a fizikai testetektől - az EGYSÉGNEK nevezett "vírus" viszont szépen lassan elporlasztja ezt. A MEGOLDÁS/GYÓGYSZER az, hogy a külsőnek tartott behatolót saját "Önvalóként" újra definiáljuk /integráljuk. A tudatalattitok mélységeiből,kukáiból és temetőiből sötét és elfeledett lelkek ébrednek és már kopogtatnak is az ajtóitokon. Be tudod őket fogadni,hogy hazatérhessenek az EGYbe? Vagy fertőzésnek nevezed őket? Egy új és egzotikus táj/világ előtt álltok.

Krisztus azt mondta,hogy gyorsan jön el,igazából a Kozmikus Krisztusi Energia már itt is van. BENNED létezik/van. Lehet nem annak látszik ahogy mi szeretnénk látni. A dühös férfi energia fény általi leáldozása egy üresség vagy káosz érzést kelt bennetek először.Be kell lépni ebbe az ismeretlen és eleinte félelmetes szürke területre. Ez az út áll előttetek és nem könnyű út. Lesz aki azt tanácsolja forduljatok el a sötétségtől és csak a fényt öleljétek át. Védjétek magatokat szeretettel és feledjetek el minden mást. Már előre figyelmeztettek benneteket, hogy hamis próféták jönnek és hátráltatnak/eltérítenek majd benneteket. A fénytől ugyanúgy el lehet vakulni mint a sötétségtől! Elég ha logikusan belegondoltok,ha ez az elkülönült gondolkodás (hogy csak a fényt ölelni át - Tom) annyira erőssé és hatalmassá teszi az embereket,akkor miért menekülnek/fordulnak el a sötétség elől? A félelem az ajtón kopogtat. Találkozótok van egy részetekkel,barát vagy ellenség ? Nos csak nézőpont kérdése. Ezt mindenki maga dönti el, ez az emberi önállóság szíve/központja, ez a Tudatos teremtés maga.

kiegészítés-javitás = (Az egyén nem akkor válik megvilágosodottá ha fényképeket/világot képzel el, hanem amikor a sötétséget tudatossá teszi (önmagában) ---> itt a fény-kép lehet fényes-kép is,fénylő-kép is...az a kép/világ ami fénnyel,tisztasággal van teli)/D. Jacob - fordította: Tom Fodor/"