Feladvány

Mit rajzoltam ide? Kell hozzá némi elvonatkoztatás, meg egy csipetnyi fejtorna.

A válasz lentebb a keretben...

v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v
v

[ Két lépésből matt a "finnugorista" nyelvészeknek, avagy egy lehetséges "evolúció" a székely-magyar róvásírástól a "latin" betűs írásig. ]

Azért elég nevetséges, amikor még egy magát szakmai lapnak valló oldal sem tesz említést a róvásírásról, holott egyrészt láthatóan van elég ősi ahhoz, hogy bármelyik írás előde legyen, másrészt legalább magyarként említsék már meg. Íme a negatív példa:

http://www.grafomagazin.hu/index.php?menu=13&rovat=&id=75

Ezen a képen még csak meg sem jelenítik a róvást, pedig az minden sort ki tudna tölteni, még azokat is ahol máshol hiány van.

Az írás történetében szintén nyoma sincs még említés szintjén sem a magyar róvásírásnak, ami azért is furcsa mert azért elég nagy hagyománya van, másrészt magyarként illik ismerni.

 

Szívem szerint írnék ennek a szaklapnak, hogy  jó lenne frissíteni a tudásbázisukat, másképp fogalmazva nem akarnak változtatni a pofátlan hazugságaikon? :)

Halakként, hüllőként, vagy rovarként kívánjuk folytatni?

Vannak, akik az emberi civilizáció teljes bukásáról beszélnek. Jelen korszakunk végkifejletét látva ezzel a véleménnyel akár egyet is lehetne érteni. Most már csak az a kérdés, hogy ha emberként nem voltunk képesek felmutatni egy életképes civilizációt, akkor majd halakként, hüllőként, vagy rovarként kezdjük elölről? :) 

Aramis hívta fel a figyelmet egy kínai tv-reklámra, amit elvileg az Lengyel-Ukrán közös szervezésben megrendezendő 2012 foci EB-re készítettek, de fura hogy mégis Londont zúzzák szét, és utalás történik az olimpiára, meg valami írtózatos világvége küzdelemre a sárkány és a kígyó között. Okkult szimbólumok tájékán jártas embereknek ez talán mond valamit. Nekem volt alkalmam egyszer megnézni, de aztán letörölték a videómegosztókról, az alábbi linkeken még lehet róluk olvasni:
http://www.101greatgoals.com/blog/wtf-chinas-now-tv-promote-euro-2012-with-shocking-animation-of-big-ben-the-eiffel-tower-the-colosseum-in-flames/ 

http://www.disclose.tv/forum/wtf-video-of-chinese-tv-promoting-the-2012-uefa-cup-t72575.htm

Vajon mi a nyavalyát akartak üzenni ezzel a promó videóval a kínaiak? Nem semmi "terveik" vannak az EB-re, és az olimpiára. És hogy - hogy nem pont a Kárpátokból fognak felemelkedni a különböző nemzetek, hogy egyesülve segítsék a sárkányt legyőzni a kígyót? Mi a lósz.rt akartak ezzel üzenni a kínaiak? (már ha ők csinálták ezt a promó anyagot) Hamarosan megtudjuk, mert két hét múlva kezdődik az EB. Egy ideig talán itt még elérhető a videó: 
http://video.eurosport.pl/pilka-nozna/wtf-chinas-now-tv-promo_vid231714/
Elég sokkoló kis film, és tele van utalással. Sportrajongóknak kötelező! :)

De bármit is próbáltak üzenni, én nem hinném hogy teljesen ki tudnánk magunkat nyiffantani. A forma változhat, de zárás nincs. Elpusztítani legfeljebb emberi mivoltunkat tudjuk, de a Teremtésből semmit nem tudunk elvenni, és ennek magyarázata a következőkben kifejtődik.

Az ember képtelen bármit is megsemmisíteni. Vagy valaki úgy gondolja, hogy amikor kitépünk egy gazt a helyéről, és látjuk elrohadni a kert sarkában, esetleg még el is égetjük, azzal elpusztítottuk azt a néhány millió atomot? Nem, nem tudtuk, csak átalakult a gazt összeállító részecskehalmaz valami mássá (és itt most csak szigorúan az anyagi összetevőkről van szó - a lélek egy egész más kategória, ami szintén elpusztíthatatlan.) Szóval a gaz elégetésével a Világegyetem egy szemernyivel sem lett kevesebb. Valójában semmit nem tud az ember létrehozni vagy elpusztítani, csak dolgozhatunk, játszhatunk a kölcsönkapott testünkkel kölcsönkapott játékszerekkel itt az anyagi síkon. Semmit nem mi találtunk ki, semmit nem mi hoztunk el ebbe a világba, legyen az akármilyen "egyéni" gondolat, ötlet, dallam, vagy tárgy, csak átfutnak rajtunk, használjuk őket, tanulhatunk általuk, de semmi nem a miénk. Olyasmi ez, mint amikor a hülyegyerek kilógó nyelvvel földig rombolja egy másik gyerek előző napon készített homokvárát. A pillanatnyi élvezeten túlmenően a hülyegyerek semmit nem tudott lerombolni, sem a homokot nem tudta megsemmisíteni, sem a szellemet, ami a várat létrehozta, mert az építő gyermek bármikor felépít egy másikat. Megmondom őszintén nekem már nagyon elegem van a hülyegyerekekből, legyen az egy másokat verő kis pöcs, vagy egy vezérkari főnök, teljesen mindegy. Törvényszerűen el kell jönnie az időnek, amikor a hülyegyerekek lebuknak, a többiek meg továbblépnek egy osztályt.

Sok zenész egyetért abban, hogy egy-egy dallam miként jut a "szerző" eszébe: a legtöbb esetben ez is csak úgy jön! Számomra a legtöbb dallam úgy született, hogy odaültem a billentyűk elé, és elkezdtem játszani "vaktában". Egy percen belül megérkezik az új dallam. De volt, hogy csak fütyörészve, dúdolva jöttek. Volt, hogy a vonat zakatolására jött egy ütem. A közös mindegyikben az, hogy "jött" - valahonnan! No persze új dallam nem létezik, mert a Teremtő már minden dallamot kitalált, előtte minden tapasztalat ismert, mi csak merítünk belőle. Mint minden mást is. :) Ez utóbbi felismerése egyébként csak napról napra növeli a tiszteletemet Iránta. Köszönöm, hogy a létezésbe hívott, és köszönöm, hogy ilyenné tett! Sem a szavaink, sem az alkotásaink, sem a tetteink nem a mi tulajdonaink. Antennák vagyunk, benyúló kezek, egy másik világ hírnökei, még azok is, akik soha ilyenen nem gondolkodtak el egy percig sem. Az idea a valóság, s annak leképezése meg ahhoz képest csak illúzió.

 

Aki fenti bekezdésben figyelt, az rájöhetett, hogy talán nem érdemes túl nagy energiát fektetni azokba a hírekbe, amelyek a világvégével riogatnak minket, mert nem tudunk mi emberként semmit sem eltörölni a Teremtő világából. Az egyedüli kivételt talán a maghasadásos kísérleteink jelentik, de látjuk, hogy amint belebarmolunk a természet rendjébe, azzal is csak saját magunk alatt vágjuk a fát. Üzenet a részecskegyorsítóba: tán nem kéne buzerálni az atomi kötéseket! Mert bár valóban hatalmas, kihasználható energiák vannak a részecskék kötésében, de lehet hogy többet ártunk a saját illúziónkra nézve, mint használunk ha ebbe az irányba megyünk el. Ismert, hogy ahogy a makrokozmosz irányából közelítünk a mikrokozmosz irányába egyre erősebbek a kötések. A galaxisok között látszólag elhanyagolható kapcsolat van (de azért van!), az egyes naprendszerek égitestjei között már megjelenik a gravitációs erő, ami nagyobb az előzőnél, a testünket alkotó sejtek között a gravitációnál is erősebb kötés van (máskülönben szétesnénk), a sejtjeinket alkotó atomokban még erősebb kötés van, az atomot alkotó elemek között pedig még brutálisabb erő feszül. Ahogy csökken a méret, így növekszik "lefelé" a kötések ereje. És akkor ismét feltehető a kérdés: mi az amit az ember valójában el tud pusztítani ebből? Semmit.

Így a Halak világhónapjának vége felé azon is érdemes lenne elgondolkodnunk, hogy a magyar nyelvben vajon miért ugyanaz a szógyöke a halaknak, mint a halálnak? Miért ugyanúgy neveztük el az ebből a fizikai világból történő elmúlást, mint a vízben gondtalanul úszkálókat...? A magyar nyelvvel kapcsolatos kutatásaim eredményeképpen egyet nagyon megtanultam: bízhatok benne. Sokszor felhívtam már rá a figyelmet, hogy a magyar nyelv pl. a gondolataink külső eredetével kapcsolatban is tökéletesen kifejező: "eszembe jutott", "támadt egy ötletem!" - ezek mind a gondolatok kívülről jövő származására utalnak. Balogh Béla Végső Valóság című könyvében ezt tudományosan ki is fejti. "A gondolat kutatásának során a tudósok már minden frekvenciasávot végigpásztáztak, nem utolsó sorban katonai célokból. Minden általunk ismert szegmens nagy biztonsággal kizárható. Milyen irányban kutathatnánk tovább? Merre keressük a gondolat forrását? Úgy vélem, egyetlen lehetőség marad, éspedig az, hogy a gondolat magasabb frekvencián létezik, mint amit mérőműszereink segítségével el tudunk érni. Valószínű, hogy a szovjet kutatók helyesen fogalmaztak, amikor azt mondták, hogy a telepatikus információátadás valamilyen fajta energetikai folyamat, hiszen amit ismerünk, az mind energia. A gondolat mérésére tett sikertelen kísérletek viszont arra utalnak, hogy a gondolatot - mint szervező, irányító, rendszerező erőt - az általunk ismert elektromágneses spektrumon kívül kellene keresnünk... Jelen idejű tudományos álláspont szerint a gondolat az agyban nem lokalizálható."

Ezek után persze jogosnak tűnhet a kérdés, hogy ha a "világvégevárók" gondolatai, és az ezeket elutasítók gondolatai is ugyanonnan származnak, akkor hogy nem lehet egyetértés egy rendszeren belül? A válasz nagyon egyszerű: mindenkinek saját egyedi rádiókészüléke (agya) van, mely segítségével egyéni, és rendkívül szubjektív módon "dekódolja" az Egytől származó gondolatfoszlányokat. Ezért lehetséges, hogy a Minden Egy rendszerében mégis mindenki másképp gondolkodik - legalábbis ezen a fizikai szinten ahol jelenleg tartózkodunk. Fentiekből pedig az következik, hogy valójában teljesen felesleges bárkivel is vitába szállnunk akármilyen egyet nem értés esetén, mivel ez egy teljesen felesleges energiaharc lesz. Időpocsékolás.

Bármilyen sok is a világban tapasztalt ellenségeskedés az én meglátásom az, hogy szép lassan azért menetelünk valamiféle egység felé, azok a bizonyos malmok őrölnek folyamatosan - ehhez persze elengedhetetlen az értelmes és a hülyegyerekek szétválasztása. A látszólagos széthúzásra kiváló ellenpélda, amikor különböző utakon járó emberek igazsága mégis ugyanaz, a világ különböző pontjain ugyanarra jönnek rá egyszerre emberek - ők hasonlóképpen értelmezték a Forrásból jövő üzeneteket. 

Magyarán ebből még akármi is lehet, de világvége semmiképpen sem. Változás viszont lesz, nem kicsi. Aki viszont felismerte a Változást, annak figyelme már nem múlandó dolgokra, hanem a változásban működő örök törvényre  irányul. 

Így Pünkösd alkalmával kívánok mindenkinek kellemes megemlékezést, a kevésbé hívőknek meg jó hétvégét!

Valami bűzlik Ócsán - mese "bal agyféltekeseknek"

Ez most egy rendhagyó kis mellékvágány lesz, de hátha érdekesnek találja valaki.
Egyszer volt, hol nem volt, 2012. áprilisában megjelent a Közbeszerzési Értesítőben a fizetésképtelenné tett lakáshiteleseknek családiház-program keretében építendő Ócsai lakások felhívása, a következő címmel:

Szociális Családiház-építési Program keretében Ócsa területén szociális lakásépítés és  kapcsolódó közműhálózat, valamint út, kerékpárút és közvilágítás kivitelezése (I. ütem) vállalkozási szerződés keretében, közfoglalkoztatottak bevonásával.

Mivel állami beruházásról van szó, vélhetően a magánkézben lévő KÖZPÉNZ Zrt. munkatársai már gőzerővel dolgoznak a feladat megvalósításán, a jogi részlegük pedig teljes készültségben pöröghet a pályázat megnyerése érdekében. Az a nagy helyzet, hogy felállíthat a Jobbik akárhány vizsgálóbizottságot, nagy a valószínűsége, hogy semmilyen törvénybe ütközőt nem fognak találni. Nem tudom feltűnt-e valakinek, de mintha az utóbbi hetekben minden vezető médiában a riporterek megkaphatták előre a kérdéseket, mert mindegyik – már-már félve – ugyanazt kérdezte a Jobbikosoktól: tudnak valamilyen törvénytelenségről a K-betűs céggel kapcsolatban? Ez a cég profi módon írja meg a beadott pályázatait, abban biztos nincs hiba, kapcsolati tőkéje révén pedig talán eléri, hogy már a pályázati kiírás előtt jóval le legyen zsírozva a munka olyan előre beépített feltételekkel, melyek szinte csak neki kedveznek. Egy jogi nyelven megírt kiírásban el lehet rejteni annyi aknát amin a nem beavatott vállalkozó elhasalhat, hogy azt nem is képzelnénk. Van olyan is, amikor még így sem sikerül kihozni a kívánt nyertest. Újságírók figyelmébe ajánlom a sztorit, hogy a Csongrádi partfal rekonstrukciója pályázatát immár negyedszer írták ki, ezt bárki leellenőrizheti – kb. három éve megy a pályáztatási folyamat közpénzből! – és a fórumok hozzászólásai szerint mindezt csakis azért, mert egyszer sem sikerült a K-betűs céget kihozni nyertesnek. Én ezt aljas pletykának tartom kedves elvtársak, kizárt, hogy ilyen létezzem a magyar jogrendszerben! Nem szoktam a nevekkel viccelődni, de ebben a mesében a bonyolító ügyvéd Lucsik névre hallgat, ami már kapásból nem tűnik egy tiszta ügynek... persze ez csak vicc volt, biztos maximálisan betartottak minden törvényt - e felől kétségem sincs! Az már végképp talány, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság miért bűntette meg a kiírót...

A közbeszerzés a korrupció melegágya, az átlagembernek fogalma sincs mekkora aljasságok történnek benne. Hiába szabályozzák agyon X mennyiségű paragrafussal, meg Y mennyiségű kormányrendelettel, a közbeszerzési rendszer önmagában hordozza a korrupciót, mert a pályázati feltételek bonyolultságából kifolyólag bármelyik nem kívánatos ajánlattevőt ki lehet zárni, és bárkit ki lehet hozni nyertesnek. Ez már rég nem arról szól, hogy az adott cég képes-e az adott projekt kivitelezésére. A legkevésbé esélyesek azok a vállalkozók, akik tisztán, csak a szakmai tudás birtokában pályáznak, mert akár egy rossz helyre tett vessző miatt is kipicsázhatják őket. Valahol a neten olvastam, hogy megmondta az egyik polgármester is: ahol előzetesen kézbe csaptak, ott addig fogják eredménytelenné nyílvánítani az eljárást, amíg azt nem hozzák ki nyertesnek, akit akarnak. Ez azért laikusként elég hihető, sőt bizonyos szempontból még elfogadható is. Ki a fene akarna az ország másik feléből eljött vadidegen vagy rossz hírű céggel építtetni, miközben itt vannak a jól bevált helyi haverok! Érthető ez, de persze közpénzek esetében nem túl helyénvaló szempont.

Az igazán nagy beruházások esetében viszont már nem annyira a helyi munkaerő támogatása a fő szempont, hanem sokkal inkább az a nyakunkon maradt és a mai napig aktív vörösből lett kék, majd narancs és zöld bárók által alkotott kapcsolati háló. Vagy valaki azt hiszi, hogy az állandóan változó cégnevek mögött nem ugyanazok az "emberek" állnak a kapcsolati háló főbb pontjain, mint pl. akik végigvitték a privatizációt, vagy pl. a Kossuth holding áldásos tevékenységét? Vélhetően ugyanaz a gazdasági mafia áll itt a háttérben, élükön a simli-sapkácsokkal, meg a gangtszerbergerekkel - ezeket a pofákat nem látod a tévében nyilatkozgatni. És ami talán ennél is nagyobb szánalom, amikor a T. elnök úr az ezzel kapcsolatos feltárási munkát labancpolitikának nevezi ("A Fidesz tényleg zseniális az ilyesmiben. Olyan szavakkal és nevekkel fossák tele a magyar politikát, amiknek az égvilágon semmi értelmük sincs"), miközben ha érdeke úgy kívánja a K-betűs cég nyíltan összeáll a külföldi építőipari mamutokkal. Hajrá új ország! 
Én amondó vagyok ez a jogrendszer kuka. Minden ellenségkép-gyártó blogger arról ír, hogy mennyire szar ez a rendszer, de bezzeg attól fosnak, hogy egyszer tényleg összeomlik. Hogy is van ez? Miért nem inkább örömmel várják annak az összeomlását, ami annyira életellenes? De ez most csak egy mellékes megjegyzés volt.

No de a hosszúra nyúlt bevezető után vissza Ócsára! Ami talán már az első ránézésre is feltűnik az az Ócsai felhívás tárgyának első szavában rejlik, mely így szól: "szociális". Nem kell különösebben magyarázni, hogy egy állam esetében a szociális juttatás mit jelent, viszont jelen esetben egy egészen furcsa kép kezd kialakulni ezzel a beruházással kapcsolatban. Nézzük lépésenként nagy vonalakban!

1. A bankok kihelyezik a deviza-alapú hiteleiket - az állam szeme csukva, sőt törvénymódosításokkal adja alá a lovat.

2. A bankok beindítják az árfolyam akcióikat - az állam és az MNB cinkosan hallgat.

3. Sorban bedőlnek a hitelek - az állam megkapja a szükséges instrukciókat, elkezdi a propagandát.

4. Az állami kommunikációban megjelenik a bűvös szó: a deviza hitelesek megmentése.

(megjegyzés: BAÉSZ Árpi barátunk kifejezetten felhívta a figyelmet minden megszólalásakor, hogy a devizahiteleseket nem megmenteni kell, hanem átb@szott károsultként kezelni, és kártéríteni.)

5. A "probléma-reakció-megoldás" bűvös varázslatának harmadik epizódjaként érkezik a megoldás: építsünk a bedőlt hiteleseknek szociális lakásokat! Mehet a híradóba Gizike.

--- és innentől már csak az írói fantázia szüleménye --- 

6. Az imigyen kijátszott lakásokat a navajonkik Megrendelők átveszik.

7. Az adófizetők pénzéből felépítik a szocilakásokat - egy újabb zsíroskenyér a nemlétező oligarchának, megállapodott százalék vissza a kasszába.

8. A megsegítettek beköltöznek, és fizethetik a "szociális" bérleti díjat. Mindenki örül, mindenki jól járt.

Vagy mégsem...?

Ezek után nézzük a dolgot a számok oldaláról:

A tárgy: 80 db ház építése. Az építési beruházási költség hozzávetőleg 1 milliárd forint + az apró (ügyvédek, bonyolítók, tervezés, stb.), tehát összességében felkúszhat olyan 1,5 Mrd Ft-ra. Egy átlagos devizahiteles kb. 8 milliót vehetett fel, abból nyílván valamennyit vissza is fizetett, de vegyük ezt a 8 milliót alapul, - aminek ha csak a felével kisegítik őket, akkor valószínűleg már rendben is vannak - de a kamatok miatt mondjuk szorozzunk be a 8 milliót 80-al (ennyi családot érint), akkor kijön, hogy 640 MFt. Tehát ennyibe került volna, ha kizárólag az állam segíti ki a hiteleseket 100%-osan - tehát nem a bankokat büntetik meg csúnyán kemény visszatérítésre kötelezve őket. Eredményül tehát 1,5 Mrd-os költség áll szemben a bő egyharmadával. De akkor joggal kérdezhetnénk hol volt ebben az üzlet, miért éri meg ez az államnak? Összességében 5-10 milliárd forintot szánnának erre az ügyre, tudom piti összeg, no de vajon mennyi mindenről nem tudunk még? Ebből hány megszorongatott családot lehetett volna kimenteni? De itt tényleg nem csak a kisegítésről van szó, hanem az amúgy is rendkívül szövevényes, átláthatatlan, de azért még úgy ahogy álló jogrendszer betartásáról, a valódi "fogyasztó" védelemről. Ja és figyelemre méltó az a bizonyos "I. ütem" utalás a tárgyban, ami azt jelzi, hogy ez csak a kísérleti akció, de komolyabb társadalmi ellenállás esetén tovább bővíthető a projekt... Arra gondolni sem merek, hogy ez a folyamat a közpénzek ügyes forgatása révén, a haveri körök bevonásával végül visszajuthat a pártkasszába? Tényleg mindenki jól jár, aki benne van. Mélyebben nem is szeretném vizsgálni ezt az ügyet, csak annyit kérdezek, hogy ebben a nyílt rablásban és közpénzzel való játékban hol is van a szociális juttatás? Kíváncsian várjuk, ki nyeri meg az Ócsai beruházás pályázatát.

Külön pikantériája a mesének, szinte ez adja meg a fűszert a történetnek, hogy a lakások eredetileg az Építész Kamara alelnökének, Ertsey Attila tervezőnek elképzelései alapján épültek volna, amely törekedett volna az épületek energetikai függetlenségére. Magyarán a fizetésképtelenné tett hitelesek olyan alacsony energiafelhasználású házakba költöztek volna az eredeti tervek szerint, melyekben alig lett volna közműszámla. Amolyan önfenntartó mintatelep lett volna, ahogy írja a szakma is. Talán nem meglepő, hogy ezzel az elképzeléssel kapcsolatban Agyarország döntési pozícióban lévő döntnökei így okoskodtak: "Na nehogy már jól is érezze magát az, akinek ingyen lakást építünk! " - és leszavazták. Pedig a beruházási költséget kb. 10%-al növelte volna meg a többlet műszaki tartalom, de egy életre hálás tagjai lehettek volna a társadalomnak ezen családok. És ugye akinél több marad a perselyben, az hasznosabb fogyasztó is egyben - de ez már egy másik összefüggés, amolyan etetni kell a juhot, ha fejni, nyírni akarjuk típus. 

Úgy látszik a magyarokat már nem akarják sem etetni, sem nyírni, sem fejni. Itt már csak a vágás a cél. Az átvágás minden szinten. Azért nem kell nagyon elkeseredni, hiszen ez is csak egy mese... Próbatételeink megnehezítése érdekében mindent bevetnek a "tanárok". Nekünk magyaroknak szerintem az egyik legfontosabb cél lehet ebben az életben, hogy ebből a meséből mindörökre felébredjünk. 

Ajánló:

Mazsola és Tádé - Érik a szőlő 

Könyvajánló csomag igazságkeresőknek

Az igazságkeresők útját járók között bizonyára sokan vannak, akik ismerik Bunyevácz Zsuzsa nevét. Újságíróként vált ismertté a nemzeti oldalon, de élete fő műve az a három könyv, amit most bemutatok - hátha valaki még nem ismeri, és pont most kap kedvet hozzá. Ebben a három kötetben összpontosul mindaz a tudás-anyag, ami fellelhető és megismerhető az emberi történelem, az élet lényege és értelme, az eredetünk és életcéljaink tekintetében. 

Zsuzsa "nem csinált mást", minthogy összegyűjtötte az élet értelmével, a történelemmel, a filozófiával, a vallásokkal, a tudományokkal stb. kapcsolatos forrásmunkákat, információkat, és ezeket elképesztően profi módon hivatkozta, összeszerkesztette, megkereste a közös nevezőket, és az összefüggéseket. A könyvek profizmusára talán rámutat, hogy mindegyik kötetben a forrásanyagok felsorolása több mint félszáz oldal. A könyvek kifinomultságát jelzi az is, hogy például a történelmi nyomozások vonatkozásában Zsuzsa nem azt írja: "ez így volt!", hanem azt írja: "ezért, és ezért így történhetett". Rengeteg kérdést tesz fel az olvasónak, melyek az adott hivatkozások, források olvasásakor bennünk is felmerülhetnének, de valahogy a kérdéseket olvasva máris kialakul egy igen összetett és átfogó kép az emberben az Egészről. Nyílván ennek az is az oka, hogy rengeteg forrásból merít a szerző - úgy ahogy ezelőtt talán még senki sem -, de az is, hogy a megfelelő helyen és időben teszi fel a látszólag laikus kérdéseket - ezáltal serkentve az olvasó agytekervényeit az igazság megtalálására. 

Nézzük akkor sorjában az első könyvet. A címe: 

A Szent Grál üzenete

A kiadók és egyéb könyvesboltok ajánlóit most nem ismertetem, ezt mindenki meg tudja keresni, inkább a tartalmáról néhány szót. Ez a könyv nem egy hagyományos kincskereső írás. Ebben a könyvben nem a Szent Grál után nyomozhatunk, hanem arra amire mutat. Valójában mégis kincskereső mű, de nem materialista módon igyekszik megtalálni valami elveszett varázstárgyat, hanem sokkal inkább spirituális időutazáson vehetünk részt benne, de ezt sem valami túlmisztifikált módon, hanem tényeken alapulva. A mű törzsét a magyarság és a hozzánk köthető népek, nemzetek, népcsaládfák utáni nyomozás adja. A szkíta-turáni őskultúra nyomába eredünk, mely kutakodás során bizony kiderül, hogy a ma oktatott történelem nem hogy tévedés, hanem egyenesen kidobandó hazugság. És nem azért, mert Bunyevácz Zsuzsa ezt írja, hanem mert az összes történelmet is érintő társtudomány - genetika, nyelvészet, régészet, embertan, stb. - is erre a következtetésre jut, viszont ebben a könyvben van először megvizsgálva az összes érintett terület és ezek modern-kori eredményeinek összefüggése. A forrásmunkákat olvasva felsejlik az olvasóban egy olyan globális, közös nyelvet beszélő ősi eurázsiai kultúrcsalád, mely szellemi fejlettségben, technikai találmányaiban, tudásában jóval előrébb járt, mint azt ahogy a hivatalos történelem ma őskorként emleget. És még egy nagyon fontos megállapítást tesz a könyv: Európának nincs ókora. Európa nagy részén még nem létezett civilizáció, amikor a Kárpát-medencében már írtak, fémgyártás folyt, hústárolás, zeneszerzés, hangszerkészítés, a közel-keleten pedig volt matematika, csillagászat, fejlett gyógyászat, stb.. Olyan ősi fejlett kultúra nyomaira bukkantak már sokan a régészek, de a genetikusok között is, amelyet egyszerűen már nem lehet letagadni, még akkor is ha bizonyos körök érdekeltek ebben. A Szent Grál üzenete elsősorban tehát történelmi utazás, az emberi történelem eredetének ered utána, de ennél jóval többet ad: megkísérli bemutatni azt a szellemi irányvonalat, melyet őseink még képviseltek, és mely mára szinte teljesen kihalt. A könyv végére azért joggal érezheti az olvasó - főleg ha magyar - hogy nem akármilyen múlt örököse, és az is világosan érződik, hogy az a bizonyos ősi szellemiség egyáltalán nem halt ki, csak néhány évszázadot búvópatakként volt kénytelen átvészelni, de napjainkra gejzírként tört elő ismét. "Nem tudunk a magyarokon, illetve őseinken, ragozó nyelvű rokonainkon kívül másokat felmutatni a világban, akik a SZENT GRÁL összes megnyilvánulási formájához kötődnének valamiképpen, legyen az például valamifajta ősi bölcselet, mágustudás, aminek eredete a vízözön előtti időkre vezethető vissza" - olvasható a könyvben.

A második könyv:

Az Új Világrend tízparancsolata, avagy a Szent Grál elrablása

Az írónő részben az első könyv utolsó gondolatmenetének folytatásaként írta meg AZ ÚJ VILÁGREND TÍZPARANCSOLATA, AVAGY A SZENT GRÁL ELRABLÁSA? című könyvét, amely az őskortól napjainkig követi nyomon a történelmi eseményeket. Az emberiség aranykorában még harmóniában éltünk a természettel, a szent univerzummal és - fogalmazhatunk úgy is, hogy - mindenki a Szent Grál birtokosa volt. Hosszú utat kellett megtennünk, amíg üzlet lett az egész világ, s eljutottunk oda, hogy a GDP alapján ítélnek meg minket, és a szabadpiac az imádat tárgya. Akit érdekel, hogy hogyan jutott hatalomra és hálózta be társadalmunk minden rétegét az a bizonyos háttérhatalmi elit, annak ez a könyv minden kérdésére választ fog adni. A könyvet olvasva bizony felmerül az emberben, hogy azok, akik a hivatalos történelmet oktatják vajon tényleg ennyire nem látják azt a folyamatot, ahogy eljutottunk máig? Miért csak és kizárólag lexikális értelemben (évszámok és események egymás hátán) vizsgálják a történelmet, miért nem folyamatában, összefüggéseiben, ok-okozati viszonyaiban? És hogy lehet, hogy mindaz a horror, ami végigmegy az emberi történelmen egyszerűen nincs megmagyarázva tudósék által? A könyvből világosan kiderül, hogy tényleg egy jól érzékelhető, tervezett ív mentén zajlanak a történelmi események több évezreden át, mire az Aranykortól eljutunk a sötét középkort és a forradalmak korát teljes részletességgel érintve a világháborúkig, és a napjainkban divatos "a demokrácia háborúi" c. kész átverés show-ig. Ebben a könyvben az írónő szó szerint meztelenre vetkőzteti a királyt. Kiderül minden aljasság, amit a Fuggerek, vagy a Rothschild-ok elkövettek a hatalom megszerzéséért. Hibátlan okfejtések, tökéletes végkövetkeztetések vannak a könyvben, és ahogy az előző kötetben megszoktuk a teljesség igényével, minden forrással alátámasztva. Tényleg lenyűgöző munka ez, no! Az igazságkeresők igazi Bibliája lehetne... Legalábbis egy nagyon erőteljes löket nyerhető ki általa, de természetesen az út nem itt ér véget, mert ez az elemző mű után érkezik a harmadik könyv, ami felteszi az igazság i-jére a pontot. 

A Szent Grál keresése

2012 - új korszak hajnala?

No, ebben a könyvben aztán összpontosul mindaz a tudásanyag, amit az emberiség az "élet kérdése" címén felhalmozott. Az első két könyv se volt piskóta, de ez a harmadik az ismeretterjesztés felsőfoka. Tényleg csak annak ajánlott, aki már megérett egy bizonyos szintre, mert egyáltalán nem könnyű olvasmány. Ebben a könyvben Zsuzsa megpróbálta összevetni az ősi kultúrák, ókori civilizációk hagyatékát a legmodernebb mai tudomány eredményeivel, és azt kell mondjam sikerrel. Szinte minden komolyabb területen - legyen szó csillagászatról, fizikáról, biológiáról, stb. - bebizonyosodik, hogy korunk kutatói nem csináltak mást, csak újra felfedezték azt, amit őseink már évezredekkel ezelőtt tudtak, sőt talán még többet is tudtak, csak a mai ember már nem tud a hagyomány emberének fejével gondolkodni. Egy szó mint száz, a mai tudomány kezdi ismét felfedezni Istent, a Programozót a részletekben. Egyszerűen nincs más magyarázat arra az elképesztő komplexitásra ami pl. az élővilágot jellemzi már a legapróbb sejtekben is, de arra sem, hogy "ami fent úgy lent", azaz a természet, a teremtés törvényei ugyanazokon az alapokon nyugszanak a szubatomi nanovilágban, mint a galaxisok között. Korunk tudósainak zöme nagyon elment egy bizonyos "szeletelős mechanikus" irányba, és nem veszi észre, hogy minél kisebb szeletekre vágja az elefántot, annál kevesebbet fog megtudni, látni az Egész Elefántról. A könyv tényleg felülteti a modern tudomány világát a kérdőjelre, és teljességgel jogosan, mivel úgy tűnik a hivatalos tudósok körében igen kevés az, aki még képes egyben látni az Egész rendszert, amiben élünk. Zsuzsa viszont megteszi: hidat épít ott, ahol már nagyon régen lerombolódott, a spiritualitás és a tudomány között. Sokan próbálkoztak már ennek a hídnak a felépítésével - példaként mindenképpen érdemes megemlíteni Balogh Béla - Végső Valóság c. művét, melyben szintén tudományos alapokon igyekszik a szerző megközelíteni a világ szellemi természetét - azonban a Szent Grál keresése túlmutat minden általam eddig megismert hasonló jellegű munkán. Tényleg le a kalappal, és elhangzik benne az egyik legfontosabb tudnivaló is: az általunk érzékelt világ májá, azaz illúzió, varázslat. És tényleg az. Ahogy az emberiség egyre inkább megismerkedik pl. az atomi világgal, kénytelen rájönni, hogy nincs itt semmiféle alapelem, alaprészecske, alaptégla, mert minél mélyebben ásunk le a nyúl üregébe, annál inkább csak mozgást, rezgést, energiát találunk. És ez az energia bizony érkezik valahonnan, ennek forrása kell legyen, és ez energia bizonyítottan intelligenciával rendelkezik, tehát ki van találva, meg van tervezve az egész! Erről szól a Játék, amit a Teremtő álmodott, és álmodik folyamatosan, velünk, társ-álmodókkal együtt...

Megmondom őszintén egy kicsit azért haragszok is Zsuzsára! :) Eddig kétszer fogtam bele igazságfeltáró könyv megírásába, de Zsuzsa néni mindkét esetben megelőzött. És nem csakhogy megelőzött, hanem az én vázlataimnál százszor profibb módon vizsgálta körül a kérdéseket, úgy ahogy én arra sosem lennék képes - lévén hogy kb. két évtizednyi előnye van a források összegyűjtésében, és lévén, hogy sokkal jobb író, mint én. Tulajdonképpen igen hálás vagyok neki, amiért Ő írta meg azokat a gondolatokat, melyek engem is foglalkoztattak, mert így sokkal összeszedettebben, mondhatni tökéletesen kerülhetett az olvasók elé. Úgy vélem egy vérbeli igazságkeresőnek kihagyhatatlan ez a három könyv. Elolvasásuk után talán nem is érzik annyira fontosnak a többi hasonló munka elolvasását, mert ebben a három könyvben tényleg összegződik minden, ami még emészthető emberi ésszel.

Hálás köszönet tehát Bunyevácz Zsuzsának ezért a bámulatos munkájáért. Remélem a történészek, spirituális tanítók, fizikusok, biológusok, de az egyszerű tanárok és igazságkeresők is egyszer még megköszönik neki, hogy elvégezte az ő munkájukat.

Az első mese

Ha már úgy alakult, hogy a blog neve egy híres mesére utal, akkor mi is lehetne célszerűbb első bejegyzésnek mint egy mese! Legyen a címe: A Játékterem

Egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt, szóval ez még akkor történt, amikor nem volt sem idő sem tér, egyszer csak történt egy villanás. Nem is villanás volt, inkább csak egy pillantás, mely azonban végtelen energiával és végtelen intelligenciával robbant be a létezésbe, létrehozva magát a létezés fogalmát is. A nemlétből lét lett, létrejött egy Gondolat. Így vala kezdetben az Ige, a Gondolat, mely ott lebegett a Semmi felett, s végtelen akarattal és végtelen teremtés vággyal kitalált egy Játékot. Addig-addig terpeszkedett, nyújtózkodott, míg ez a végtelen intelligencia egyszer csak tudatára ébredt önmagának, majd ezután rögtön keresni kezdte a lehetőséget, hogy megtapasztalja önmagát. Ekkor született meg az Egyetlen Végtelen Teremtő, a végtelen intelligens energiába összpontosult végtelen tudat, de nevezzük Őt mostantól csak Egynek. Az Ő lényege a Szabad Akarat, a Szeretet, és a Fény harmóniáján alapult. Egy, hogy elkezdhesse végre a teremtést, hát énekelni kezdett. Első dallamként létrehozta a TERet, hogy megTERemtse a TERemtés közegét, a JátékTERmet, ahol majd minden álmát létrehozhatja. Gyönyörű hangjának hatására az imigyen megteremtett közeg izgett-mozgott, izgalmasan tekeredett-forgolódott-örvénylett, hol fodrokat, hol szaltókat vetett. A gép forog, megkezdte örök táncát, de az Alkotó nem pihent meg.

Ezek után Egy keresni kezdte a lehetőségét, hogy megtapasztalja Önmagát mint Teremtőt, így jött létre a Teremtés Játék következő szintje: Egy, végtelen intelligenciáját összpontosítva Intelligens Energiává vált majd felosztotta Önmagát kisebb részekre, amelyek ismételten megtapasztalták önmagukat Teremtőkként. Tehát a kezdeti Ige, a kezdeti Gondolat tovább osztódott. Az újonnan létrejöttek tanácstalanul nézelődtek egy ideig, aztán elmentek Egyhez tanácsot kérni, hogy ők is részt kérjenek és kapjanak a Teremtésből. Kérdezték Egyet:
- Itt is vagyunk, ott is vagyunk, most mi tévők legyünk? Egy készségesen válaszolt:
- Semmi különöset, csak amit én: játszatok! Álmodjátok tovább álmom, és én ott leszek mindegyikben.
Ezek után az al-Teremtők a Térben óriási Univerzum nevű játszótereket teremtettek, és további részekre osztották önmagukat, minek következtében egy sor Központi Napocska alakult, amelyek aztán a saját Univerzumaik al-Teremtői lettek, mert ők is részt kértek és kaptak a Teremtésből. És a Játék folytatódott tovább...

Az Egy Végtelen Teremtő minden egyes különvált része magában hordozta annak lényegét, Végtelen Intelligenciáját, ezért a Szabad Akarat törvényét felhasználva minden Központi Napocska megtervezte és létrehozta a „fizikai valóság” olyan verzióját, amely számára a legalkalmasabb arra a célra, hogy Teremtőként tanulmányozza magát. Ismét egy szintet lejjebb lépve Intelligens Energiáját összpontosítva minden Központi Napocska Csillagvárosokat hozott létre Önmagán belül, és további részekre osztotta magát, amelyek szintén Teremtő szereppel bírtak, ők lettek az al-al-Teremtők, a Napok, amelyek szintén fizikai valóságot terveztek és hoztak létre saját elképzelésük alapján: Napok, Csillagok és Bolygók képében megnyilvánuló Tudat-egységeket, akik szintén részt kértek és kaptak a Teremtésből. De a Játék nem állt meg...

Az egyik bolygónyi létező Lélek a tapasztalást az Első Sűrűségben kezdte. Csakúgy, mint minden al-Teremtő, ez a Lélek is a Végtelen Egynek egy kis egyedi részlete, melybe bele született az Egynek valamely elkülönült része, és magában hordozta annak alaplényegét. Kezdetben a bolygó Intelligens Energiája határozatlan, káosz állapotában volt, aztán elkezdődött a már ismert folyamat: a bolygó Energiája tudatára ébredt Önmagának, és így szólt:
- Nono, ez így mégsem járja! Ki szeretne ilyen fortyogó kősziklán élni? - És az anyag engedelmeskedni kezdett akaratának. Ezután az immár bolygószintű Teremtő létrehozta magán belül a nála alacsonyabb szinteket, így alakult ki a bolygó felépítése, csinos testet, szép külsőt kapott, csodájára jártak a lelkek. Létrejöttek a levegő, a tűz, a víz, és a föld elemek, majd ismét felébredt ezek létezésének tudatossága, és megkezdődött az evolúció további folyamata, hiszen ők is részt kértek és kaptak a Teremtésből, mert nagyon tetszett nekik a Játék...

A Teremtés Játékban létrejött Teremtményeknek furcsa módon volt egy közös vonásuk: minden esetben annak ébredtek tudatára, hogy egymástól különálló létezők, önálló teremtő erővel bírnak, de lényegükben őrzik az Egy Játékának, pontosabban Álmának alapgondolatát. Aztán egyszer csak, a Teremtés láncolatában valahol középtájon létrejöttek az emberi Lelkek, kik így okoskodtak: 
- Hohó! Hiszen ez egész jó kis játék! Mi is önmagukban őrizzük az Egy alapszikráját, de mi lenne ha erre minden egyes életükben újra és újra rá kellene jönnünk? Nos, ahogy ezt kigondolták, meg is valósult. Igen, ez egy ilyen Játék.

A mese tanulságaként elmondható, hogy a Játéktermek, s a Játékok nem valódiak, de Egy és a Játszótársak viszont igen! S mint minden játéknak ennek a Játéknak is van egy végső célja: visszatérni a Végtelen Egységbe. 
Kellemes időtöltést és jó utat kívánok minden Játszótársnak ebben a Játékban! :)

Itt nincs vége, fuss el véle!

részleges forrás: http://www.abovetopsecret.com/forum/thread402958/pg1