2013. január 27., vasárnap

Mi a célja az Egy-Én-nek?

Filozófiai hangvételű elmélkedés következik a Lét (lehetséges) Elsődleges Céljáról, ahogy ezt a dolgot a saját gondolataim és érzéseim szerint jelenleg látom, valamint e téma kibontásához segítségül hívtam egy remek lélektesó gondolatait is, mert úgy érzem érdemes megosztani a letisztult véleményét. Nem rövid és nem könnyű, csak hard-core fanoknak ajánlott jelen iromány! :) Van egy dilemmám, mely egy ideje komolyabban foglalkoztat. Úgy érzem még nem értem végére az ezzel kapcsolatos kutatásaimnak, így lehet, hogy ott lapul a válasz valamelyik fiókban, bár mindezek mellett úgy érzem minden válasz meg van bennem is, csak ki kell ásni. Az a legnagyobb baj, hogy jelen állapotban még megfogalmazni is piszok nehéz ezt a dolgot, mert inkább csak érzések, mint szavak formájában jelennek meg itt belül - azért teszek rá egy kísérletet.




Az előzményekből...

Bevezetésként csak annyit, hogy nemrég volt egy nagyon érdekes "állapotom": az étkezdében hirtelen rám tört egy eddig teljesen ismeretlen érzés, hogy az ott kajáló, sürgő-forgó, vetkőző-öltöző embereket már nem különálló objektumoknak és személyeknek láttam, hanem egyetlen egy Valami látszólag káosz-szerű mozgásának, de ha jobban megnéztem, akkor észrevehető volt az összehangoltság: ugyanazok, vagy legalábbis nagyon hasonló sémára épülő mozdulatok jellemeztek minden "részt", ugyanazokat a gesztusokat adták elő beszélgetés közben, szóval olyan harmonikus kép tárult elém de érdekes módon úgy, mintha én ezt az egészet kívülről szemlélném, egy hátsó perspektívából, nem benne a folyamatban... Nem tudtak róla, hogy én hogyan látom őket, miként gondolok rájuk, ők csinálták a szokásos elkülönült viselkedéseiket, de én észrevettem benne a közöset, Ami az egészet összeköti, Ami az egészet mozgásban tartja. Észrevettem a Formát a káoszban. Mondom nehéz szavakba öntenem, de mintha ez egyfajta tudatváltás lépcsőfoka lett volna. Teljesen másképp viszonyultam az emberek tömegéhez mint korábban. Jó volt köztük lenni, de kicsit kívülállóként, látogatóként, csendes szemlélőként éreztem magam... Aztán később még aznap este történt még valami. Hazaérve a melóból leültem a gyerkőcökkel játszani, miközben igyekeztem odafigyelni az asszony aznapi háztartási kalandjaira is, és hirtelen egy olyan szeretet-roham tört rám, amilyet még nem éreztem soha. Nehéz leírni, de egy  olyan végtelenül hálás és megelégedettség érzés terjedt végig minden tagomon, és csak figyeltem, és hallgattam őket, miközben egyetlen gondolat lebegett bennem: szeretek közöttük élni. Szeretek itt lenni.





További kérdések...

Na, ez a jó kis nap tulajdonképpen egyfajta betetőzése volt a hétnek, ami a megfeszített munka mellett egy nagyon érdekes gondolat körül zajlott: azon agyaltam már egy hete (de szinte folyamatosan), hogy ha minden Egy, akkor mi célja az egyéneknek? A magyar nyelv rendkívül szépen mutatja a megoldás egy kulcsát: egy-én. Ez a lény-eg, hiszen a lény-egy. De akkor mi szükség van Kis Pistára, meg Nagy Julikára, azaz a kamerákra, melyek "veszik" az Egyet? Mi tehát a célja a jelenleg X.Y. néven futó illúziómnak, aki úgy ahogy megtalálta önmagát már (nem ezen a néven, hiszen ez csak egy kondicionált figura, a valódi nevem nem is tudom, talán nem is kell, talán nincs is??)? Egyedi teremtmény vagyok-e, akinek lehetősége adott felismerni a "vagyok" semmihez nem hasonlítható létérzését, és lehetőségem van határokat átlépni, tudatváltást megtapasztalni, akár testben, akár anélkül? Hol van, egyáltalán van-e LéC / CéL, amit át kell ugrani? Vagy nincs egyén, csak Egy Én, aki itt belül munkálkodik és csendben figyel? A Csendes Figyelő én vagyok-e, vagy Én?? Nem tudom érthető-e a különbség? A kondicionált elmém utolsó küzdelme most E lény ellen, vagy mi történik? Mi a célunk az életben? Visszakerülni a Forrásba minél előbb, vagy inkább a Forrás létezésének és az Egységélmény megélésének tudását felhasználva létrehozni egyre fejlettebb formákat (regényhősöket)? Felismerni, hogy az Életfán létezem, mint mindenki más, de mégis egy egyedi csavart spirálág formájában? (lásd első kép)

Ismétlem, nem könnyű ezt még megfogalmazni sem, hiszen ezen kérdések vizsgálatakor a szavak már cserben hagynak minket, hiszen azok is csak formák, létrejött útmutatók, de nem maga az út, ezért nem az értelmét kell keresni, hanem mindig csak azt kell nézni mire mutat az adott szó, irányjelzőként. Remélem azért a lényeg átmegy, mert szerintem csak az elmém görcsöl ezen, a lelkem (ha van ilyen?) nyugodt. A téma eleve annyira magasztos, hogy még hozzányúlni is nagyon óvatosan lehet csak. Azt tudom leírni ahogy most érzek, és erre valószínűleg nem is azért van szükségem, hogy "másoknak" (bár ha jól sejtem, ilyen nincs is! :) megmutassam, hanem talán inkább azért, hogy magam számára letisztuljon. De lehet, hogy csak az elmém vágyik erre, a Valóm már tud minden választ... Csak kérdés, hogy lehet-e, kell-e egyedi valóm lennie? Nem akarom az elkülönülés útját választani, az nem az én utam. De azt sem akarom, hogy válaszok nélkül feloldódjak ismét a Határtalanban. Érthető ez? Lehet jobb lett volna zenében, vagy rajzban"megfogalmaznom" , talán érthetőbb, érezhetőbb lett volna... :))




Ennyit a bevezetésről, és mivel szeretek elemezni, így akkor kezdjük az elején! :) Megkísérlem a lét néhány szintjén feltárni a lehetséges célokat, hátha jutunk előrébb.

Elemzés

Kezdjük talán az "anyagi" sík alapjainál, a "kvantumvilágban". Mivel ez a terület kutatása még igencsak gyerekcipőben jár, túlságosan nem célszerű magabiztos kijelentéseket tenni ebben a dimenzióban, annyit azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ez az a "világ" ahol mintha az Egészet látnánk visszahajlani önmagába, ahol minden részben benne van az egész, fraktálrendszerben, és amely alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a világ nem olyan, mint egy háromdimenziós térkép, koordináta rendszer szerinti pontokkal és jól elhatárolt objektumokkal, hanem valójában egy olyan áramlás, ahol egy számunkra érzékelhetetlen, de valóságos rend (idea) hozza létre a számunkra érzékelhető, de valójában nem létező formákat (matéria), amit fizikai megnyílvánulásnak hívunk. Ennek a "szintnek" a célja nem más mint a megnyílvánulatlan rendből létrehozni a folyamatosan változó megnyílvánulásokat, formákat, amelyek adott esetben akár komplett galaxisok is lehetnek, ám mindenképpen ideiglenes, egy darabig fenntartott örvény jelleggel. A kvantumelmélet szerint nem az égitestek hozzák létre a sugárzást, hanem a sugárzás (áramlás) az elsődleges és állandó realitás, amelyik "időnként" és "helyenként" létrehoz tartósabb formációkat is (illúziókat). Itt, a "kvantumvilágban", a burkolt rendben még minden a legnagyobb rendben van, minden szinkronban van, sőt olyannyira rend van, hogy a "külső", "érzékelhető" világ valójában ennek a belső rendnek a fodrozódása

Aztán áttérve a kémiára, az atomi világban már egész mást látunk, ez az az első "hely", ahol megjelennek a formák, a "különbségek", a teremtés első szintje. Azonban az ezt a „dimenziót” felépítő részecskék céljairól  csak nagyon beleerőltetve lehetne beszélni, hisz mindegyik egy jól meghatározott program szerint cselekszik, pontosabban nem is cselekszik, hanem sokkal inkább hajlandóságot mutat a létezésre... Az emberek által elektronnak nevezett részecske például nem lokalizálható a térben, de van valószínűsége egy felhőn belül. Ezen a szinten tehát nem igazán beszélhetünk egyéni célokról. Aztán „még egyel” feljebb emelkedve a sejtszinten szintén azt látjuk, hogy program szerint működik a tevékenység, nincs szabad akarat, viszont ez a szint valójában a biológiai építkezés helyszíne, a sejtek az építő képességekkel ellátott létezők, ott és úgy dolgoznak, építkeznek, ahol és ahogy szükség van rájuk. Ez már közelít valami célféleséghez, és itt már látványosan és határozottan megjelenik a Tudatosság. Az ásványi szint talán az első olyan létezés-sík, ahol nem csak mint összetevőkről, hanem mint teremtményekről beszélhetünk, de erről most bővebben szándékosan nem ejtek szót.

Aztán ha megnézzük a növényi létezést – bár nem ismerem a „gondolatvilágukat” -, itt már megjelenik két nagyon fontos elem, melyek akár célnak is felfoghatóak: a Fény felé törekvés, és ezáltal az egyre szebb, arányosabb, és logaritmikusan ismétlődő formációk létrehozása (lásd még Global Scaling). Szabad akarat és különböző "utak"? A növényvilágra nem igazán lehet rossz szavunk, még a kertünkben elterjedő gazra sem, hiszen ha nem zsörtölődő gazdaként tekintünk reájuk, hanem egy kicsit toleránsabban, akkor láthatjuk, hogy a növények nem csinálnak mást, mint beszínezik a földtakarót, mindezt teszik védelem és újratermelés (humuszképzés) céljából, valamint mintegy mellékállásként megalapozzák az önvezérlő tápláléklánc körfolyamatát. Tehát ezen a szinten már komolyan megfogalmazható létcélok jelentek meg. Aztán nézzük meg az állatvilágot. Az ő létezésük kicsit mintha öncélúnak tűnne, hiszen felfalnak mindent, növényt, más állatot, egymást, csakis a túlélés kedvéért, de ha egy távolabbi nézőpontból szemléljük a komplett állatvilágot azt látjuk, hogy a rendelkezésükre bocsátott „statikus” energiákat elképesztő mozgási energiává alakítják, ezt adják ők a rendszernek. Az ő céljuk az állandó mozgásban lenni – szüntelenül nyüzsögnek, repülnek, úsznak, vágtatnak, harcolnak stb.., és nem kell megijedni ha a domináns hím felfalja a legyőzött hím utódait - így működik a Fenntartható Program. No és ami talán ugyanennyire fontos: az állatok emlékeztetnek minket arra, hogy tudományosan megalapozott elméletek nélkül is kiválóan lehet élvezni az életet. (nem a madaraknak volt szükségük Szent Ferenc prédikációira, hanem Feri bácsinak volt szüksége a madárfüttyre...:) 


No és most elérkeztünk az emberi szinthez, az első olyan létsíkhoz ahol akár már meg is jelenhet valami egyéni cél és szabad akarat, még ha ezt sokszor olyan kínkeserves átoknak is érzik egyesek. Az emberek esetében elég nehéz lenne egy mondatban összefoglalni egy lehetséges célt, hiszen ahány ember, annyi különböző tudatszint, és ezzel együtt járóan annyi különböző cél lehet (és itt tényleg végtelennek tűnik a skála a lelki szegényektől egészen a bolygók sorsát irányítani szándékozó globalistákig). Ám én mégis erősen hiszem, hogy mindezen "egyéni" célok eltörpülnek valami nagy, valami vezérelv, valami Isteni terv mellett, pontosabban nem is mellett, hanem abban, mely az egésznek értelmet ad - mint ahogy minden alattunk lévő szinten ez látható volt. Mint minden emeleten, itt is minden kis apró cselekedetünk és céljaink valami nagyobb rendű okok és célok érdekében történnek, látszólag kaotikusan, de azért imitt-amott már felfedezhetőek igencsak logikus láncolatok a történésekben. Mintha lenne egy Íve az Egésznek. A létezés minden szintjét áthatja egy Tudatos célorientáltság, semmiképpen nem beszélhetünk káoszelméletről, hiszen minél lejjebb megyünk a mikrovilág felé, ahol minden manifesztálódik, annál nagyobb rend uralkodik. Viszont ha "lentről" "felfelé" megyünk a bonyolultabb létformák felé úgy tűnik, egyre inkább feledésbe merül ez a tudás, s az embernél ez a tudatlanság valamiért kicsúcsodosik.  De azért itt is kell legyen velemi cél, csak nem olyan egyértelmű. Vajon mi lehet az a Cél ami hajt előre, ami orientál minket? És lehet-e ez a cél egyéni, vagy minden alá van rendelve egy felsőbb akaratnak? Bármit teszünk mindenképpen a Divine Plane-t szolgáljuk? Ennek próbálok utánajárni ebben a kis esszében. (Már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az emberen túlhaladva az angyali, magasabb dimenziós, vagy földönkívüli létezők esetében - bár erről csak elképzeléseink lehetnek, mégis - az a gyanú, hogy ott ismét megjelenik a rend. Csak egy olyan rend, mely már nem programból, hanem tudásból fakad. S most így végiggondolva a dolgot, valamiért olyan érzésem van, hogy az egyetlen szint, ahol a káosz jelen van, az az ember... mintha valami igen fontos kulcs lenne az emberi szint, ahol az "alattunk" lévő programozott és ösztönök vezérelte létsíkok világa átvált(hat) tudatossággá...)


Elkülönülve

Gyermekkoromban én is, mint szinte mindenki más, úgy gondoltam, hogy csakis a TV-ben látott hősökhöz hasonló élet lehet az én célom is. Eleinte izmos akartam lenni, mint Schwarzenegger, okos és humoros nyomozó, mint Mel Gibson, fénykard-harcos, mint Luke, kalandor, mint Indiana Jones, hős, űrhajós, csillagász, katona, tűzoltó, rendőr, feltaláló, varázsló, és a többi. Aztán később, ahogy egyre inkább átértékelődtek a dolgok, ezek a „célok” kezdtek elhalványulni (szerintem itt rontottam el :), és inkább a szerelem, a tanulás, a sport, a minél jobb eredmények kerültek előtérbe, ezután természetszerűleg (bár ez kérdés…) a karrier, a megélhetés, a családalapítás, ház, kocsi, kandalló, kert, egyszóval otthon lett a fő cél. Úgy gondolom ez a folyamatosan változó orientáltság az emberi társadalmunk velejárója, nincs ebben semmi kivetni való, mondhatni Korral és korral jár. Az ember mindig is tett maga elé kisebb-nagyobb célokat amiért küzdhet. Madách szerint az ember célja maga a küzdelem, nos ez is egy lehetséges nézőpont, hiszen tulajdonképpen nem csinálunk mást, mint küzdünk minden áldott nap, egyik feladatból a másikba, és van amikor még jól is esik. De egyrészt figyelembe kell venni, hogy a küzdelmeink okaira leginkább visszavezethető problémákat az elkülönülni vágyó elménk okozza, másrészt ez az állandó küzdelem önmagunkban és a "külvilágban" nem lehet Vezér Cél! – döbbentem rá egyszer, sőt mindig is éreztem, hogy ez nekem kevés, nem ez a lényeg. És amikor az ember - végiggondolván a saját életét - rádöbben, hogy ugyan minden apró lépéssel jutott előrébb valamelyest, egyszer csak felismeri, hogy szellemi szintről nézve az egész helyben topogásnak tűnik, és lehetetlen megtalálni a válaszokat „odakint”. Ez az állandó nyüzsgés az elmében és a sok látszólagos (pót)cselekvés a "nagy elkülönültségben" nem lehet Cél! Valahol máshol kell keresni, lépjünk is gyorsan tovább.


Találkozás Ezot Erikával

Spirituális vizsgálódásaim és hálózati közéletem során kialakult egy már sokkal inkább vezériránynak tekinthető cél, már ami az emberi létezésszintet illeti, mely e-képpen fogalmazódott meg: az ember célja először is felismerni a Teremtőt (teljesen mindegy milyen vallási, nemzeti, ideológiai háttérből - kondícióból - érkezünk), majd ezt felismervén visszatérni Hozzá. Ez olyan jónak tűnt! Igen, ez a nagybetűs Cél! Hurrá, megvan! A székely-magyar róvásírásban a C, mint Cél betű jele is egy ég felé mutató nyíl! Hm... Megteremtettünk, látszólag elkülönülésre „ítéltetve”, és megkaptuk a leckét: felismerni a bennünk és mindenben jelenlévő Teremtőt, valamint hogy része vagyok az Egységnek, majd szépen lassan visszatérni ebbe az Egységbe. Ez jól hangzott, de később éreztem, hogy ez még mindig csak egy árnyalata a valódi Célnak. Mi is a baj ezzel a céllal? Nos szerintem az, hogy olyan öncélúnak tűnik. Nincs meg benne a slusszpoén...

<![endif]-->Aztán felmerült egy olyan változat is, hogy a Létezés célja maga a Létezés. Ez azért tetszik mert nincs benne semmi belemagyarázás, semmi szösz-mösz, semmi műanyag. Olyan tiszta és érthető. Ám mégis úgy érzem ez sem más, mint egy öncél. Kevés, hiányos, ennél többről kell legyen szó. Menjünk tovább.


A csendes most

Célnak olvastam valahol a következőket is: "Szívem szerint, csak az érzések tudásában, a pillanat életében lennék, a "csendes most"-ban, leginkább nem csinálva semmit. "

Sokan úgy érzik ez a jó irány. Az Echart Tolle féle csendes magány, "élj az itt és most-ban", csendes megfigyelőként. Nem mondom, nem rossz irány, de korábban láttam ebben egy kis gixert. Először is felhívnám a figyelmet, hogy az a tartomány, ahol nem csinálunk semmit, az a "null-idő", vagy "null-sík", ami nem azért lett kitalálva, hogy ott lébecoljunk az örökkévalóságig. Az állandó mozgásban tartott Teremtett Univerzum sem azért lett alkotva, hogy ne csináljunk semmit benne, hiszen akkor nincs is értelme az egésznek. Abban viszont tökéletesen igazat adok a Tolle-követőknek, hogy leginkább belülre kell figyelni, ott ahol mindenkinek a "vagyok" érzése - azaz a "létezem", a "csendes és éber most" - jelenik meg, ugyanis ez mindenkinek tökéletesen ugyanaz az érzés - egy elmétől, időtől és tértől mentes "hely". De mégis az az érzésem, hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy ott legyünk állandóan a nagy semmittevésben, hanem hogy tapasztaljunk a teremtett világ mindenségével és dualitásával együtt, hideget-meleget, mert máskülönben nem alakul ki viszonyítási alap, s nincs értelme az egésznek. Nem tudod mi helyes, és mi nem. Nem tudod mi közül választhatsz. Bár tudvalevő, hogy nem létezik jó vagy rossz, hiszen mindenre szükség van, és mindennek célja van a Teremtésben, azért ettől még megadatott a szabad akarat, hogy eldönthesd melyik úton jársz inkább. (Tolle tanításaira még visszatérek később, mert az egyik előadása teljesen megváltoztatta a vele kapcsolatos véleményem.) Mindenesetre szerintem nagyon is igaz, hogy aki teljesen el van veszve a saját elméje által kreált, múltból és jövőből táplálkozó történetben (szinte mindenki ilyen...) és azzal a gondolatformával (illúzióval) azonosítja önmagát, az nagy valószínűséggel nem lesz képes fenntartani a tudatát a test elvesztése után, ezért feloldódik (rosszabb esetben bolyong még egy pár évszázadig, keresve a régi sztoriját, és/vagy nem is tudva mi történik vele).

Bennem most vannak kérdőjelek magammal szemben, figyelni fogom magam - állítják egyesek. Szerintem ez egy nagyon fontos lépcsőfok. Figyelni magunkat, figyelni az érzelmeinket, a gondolati formáinkat, milyen impulzus mit vált ki bennünk - ez már a csendes megfigyelő "szeme", az Alanyé, aki mindannyiunkban ott van. Csak békességre vágyom. Most már szép, nyugis nekem való tapasztalásokra. - gondolhatjuk néhányan. Ezzel is tökéletesen egyetértek, én is ilyenekre vágyok, de hosszú még az út a tudatos vágy megjelenésétől a megnyílvánulásig, azaz amikor a tudatosság létrehozza azt a fizikai hologramban. Ezen dolgoznunk kell mindannyiunknak, akik ezt az egységélmény (szellemi) utat választják az elkülönülés (anyagi út) helyett.

Út a Forrásba

Szerintem az Isten (Forrás, Teremtő, Tudat, ahogy tetszik) nem azért hozta létre a világot, és benne minket - kis részegységeit, "nyúlványait" - hogy hátradőlve ne csináljunk semmit - mert bár ugyan az egy nagyon jó kis "hely" és érzés, "OTT" lenni, de az egyet jelent a felolvadással, a Forrással történő újraegyesüléssel. Aki erre vágyik hamar megkaphatja, de akkor nincs szintlépés, és egy újraléteztetésben (újrateremtésben) már nem az lesz, aki volt, hanem egy teljesen más entitás. Nekünk embereknek megadatott a lehetőség, hogy felismerjük az "éntudatot", azaz a "vagyok" semmi máshoz nem hasonlítható ÁLLANDÓ érzését, az egyetlen állandót az folyton változó, forgó, erjedő világban (létrehozott és mozgatott formában).

Aki olvasta, vagy látta előadásban Jill Bolte Taylor agykutató agyvérzésének esetét, annak már lehet némi elképzelése, hogy a testből "kiválva" valóban könnyedén visszakerülhet a lélek az örömteli Teljességbe, a Végtelenségbe, a Határtalanságba, azaz a Forrásba, de biztos, hogy ez a cél? Ezért teremtettünk? Vagy azért, hogy kiderüljön ki képes megtartani magát (saját tudati örvényét = Életfa ágát) teremtménynek úgy, hogy akár test nélkül, vagy épp azzal együtt, életeken át is önmaga tudjon maradni, és folyamatos fejlődést felmutatni, átlépni határokat, tanulni és tanulni? Hol a határ, hol a Cél / Léc?

A Forrás mint végső cél ugyan értelmezhető bármilyen szinten, de ahogy én látom a számunkra elérhető célok közül talán jelenleg fontosabb, hogy mihez kezdünk az adottságainkkal, amit kaptunk? Mire fordítod a tehetségedet? Jóra? Megmutatod-e másoknak is? Ki tudsz-e teljesedni? Kibontod-e a Formát, ami benned van? Tudsz-e fejlődést felmutatni, akár igazi Átlépést egyik szintről a másikra, képes vagy-e Tudatváltásra, mint amikor a teknősbéka "ráébred", hogy az akvárium világa csak egy illúzió, és ő tulajdonképpen egy hatalmas nappaliban létezik (ami szintén egy még nagyobb rendszer része).

Két út van látszólag, de mindkettő ugyanoda visz: az egyik az "anyag", azaz az "fizikai" energia felé tart (materialisták, leállatiasodottak, akik egyre inkább beleragadnak az anyagba, majd végül feloldódnak benne), a másik a "szellem" azaz a szeretet energiája felé tart, ez a hosszabb út, ezért jobban meg kell dolgozni (nem semmittenni!) de ennek is a vége a Forrásban való feloldódás, csak számtalan tapasztalással felvértezve. Lehet dönteni, hogy ki merre megy, de az Út vége mindenféleképpen ugyanoda visz: a Forrásba. Ez a szép a Teremtésben. :) És most itt fel lehetne tenni a kérdést, hogy "mit akar a tested és mit a lelked?" - azonban nem biztos, hogy ilyen kardinálisan húzni kell ide választó vonalat. A test, mint fizikai megnyílvánulás, az anyagi összetevői miatt energiaminimumra törekvő elem, addig van életben, amíg Te életben tartod (itt most mindegy, hogy tudatosan, tudatlanul, vagy külső behatás idejéig). Nem akar az a szerencsétlen test semmit, rosszat meg pláne, csak visszakéredzkedni az anyagi összetevőire, mert erre van programja. Neked viszont - mint léleknek - arra van programod, és képességed, hogy éltesd és mozgasd ezt a néhány milliónyi illúzió energia részecskét, te vagy a fény ebben a diavetítőben. És vajon mit akar az elme? Elkülönülni, meghatározni "magát" a meghatározhatatlan végtelenben? Ezt vegyük rossz néven tőle? Az elme sem akar rosszat, csak programként teszi a dolgát - dolgozik folyamatosan. A Te dolgod, az alanyé, a tulajdonosé, hogy urald, és arra használd, amire kell.

Felvethető az a kérdés is, hogy mindnyájan voltunk-e már ásványok, növények, állatok és emberek korábban? Erre igent azért nem jelentenék ki magabiztosan, ugyanis én például még véletlenül sem emlékszem, hogy valaha is lettem volna ásvány. :) Szerintem a Teremtés nem ilyen lineárisan működik, hogy mindenki ásványként kezdi, aztán lépeget felfelé. Szerintem a Forrás létrehoz ilyen és olyan szintű létezőket egyszerre is akár, s ezek teszik a dolgukat - de az mondjuk nagyon is valószínű, hogy van átjárás szintek között, csak szerintem ez egy bizonyos szint fölött lehetséges kizárólag. Ugyanis nehéz elképzelnem, hogy mondjuk egy növény minden életével egyre ügyesebb és mozgékonyabb lesz, aztán egyszer csak leszületik állatnak, mert már nagyon vágyott erre. :) Sőt azt is nehéz elképzelnem, hogy egy növény "lelke" képes gondolkodni halála után és újra leszületni növénynek, mert még kell 42 növény élet az állati szint eléréséhez. Nem, ez nem egy számítógépes játék. Játék, de mégsem ilyen számokban kifejezhető szabályokkal. Szerintem az "éntudat", a "vagyok" legalsó lehetséges szintje az az emberi szint. Nekünk adatik meg az a lehetőség, hogy a halálnak nevezett küszöb átlépésekor fenntartsuk azt a tudati örvényt, amit életünk során generáltunk, kialakítottunk - ha megfelelő összhang alakult ki a lélek, az elme és a test között - , és ekkor és csakis ekkor válik lehetségessé az átlépés, megmaradva tudatnak, vagy akár testben lévő tudatnak. Minden más esetben a lény feloldódik a Forrásban, a testi rész megy vissza "anyagnak", a lelki rész is megy vissza a Forrásba, hogy másképp, máshol megszülethessen (de nem saját maga választotta módon, mert ekkor már Gipsz Jakab nem létezik). Nincs automatizmus! Nincs automata bekerülés a mennyországba. Ezért meg kell dolgozni, keményen, olyan szintre emelni a tudatosságot, vagy belső lelki tudást, hogy képes legyél test nélkül is fenntartani azt.

 
Társteremtés?

Ezek szerint akkor lélekként, spirituális szellemi lényként, bármilyen formát felvehetünk? Szerintem ez sem így van, mert erre csak az Isten képes. Nekünk jelenleg van ez a nagyon fontos realitás, ebbe lettünk teremtve, ebben van dolgunk, nem ugrálhatsz ki-be ilyen-olyan létezőként. Feladatod van itt és most. Ha nem sikerül, semmi gond, mész vissza a levesbe (itt tényleg nincs pazarlás! :)) ha sikerül, akkor beszélhetünk arról, hogy létrejött egy új társteremtő, Isten nagy örömére, mert szerintem ez az egyik nagy célja a teremtésnek: megosztani azt ami jó, amit Ő tud. De hogy ez a társteremtői szint mire képes, azt én nem tudom, vélhetően valódi teremtésre: azaz Semmiből Valamit alkotni. Erre mi még nem vagyunk képesek, tisztelet a kivételnek. Igencsak az elején járunk még az útnak, rengeteg tévúttal körülvéve, de ennek így kell lennie, és nagyképű, aki nem így látja. Nem mondom, hogy amit mondok az az igazság és kész, és azt sem bánom ha valakinek más nézete van, mert tudom, hogy ennek a látszólagos különbözőségeinknek is célja van az Életben. :)

Aki akar, bármikor visszatérhet a Forrásba, de én szerintem nem ez a célja a Teremtésnek. Isten meg akarja mutatni amit Ő tud, meg akar ismertetni a világával és a lényével, tehát a Teremtés lehetséges végső célja esetében ugyan megemlíthető a végleges Visszatérés, de amíg a Léteztető létezteti a világunkat, addig szerintem tanítani akar, szórakozva, humorosan, játékosan - mert Ő ilyen. Lehetséges célként merülhet fel az az elmélet is, hogy a Legfőbb Intelligencia velünk együtt, általunk, a mi begyűjtött tapasztalataink által akar fejlődni, egy egyre szebbé és kifinomultabbá váló Univerzumban, a bökkenő ezzel a nézettel csupán az, hogy csak egy Állandó képest fenntartani egy Változó világot, egy attól Független örökké létező alany. Aki állandóan csak a külvilágban keresi a válaszokat, sosem fogja megtalálni, mert az állandóan változik, azonban aki belül keresi, önmagában a változatlant, az "alanyt", aki figyel, a "vagyok" érzését, - az megtalálta a választ sok kérdésre. Aki felismerte a változást, annak figyelme már nem múlandó dolgokra, hanem a változásban működő Örök törvényre  irányul, a Változatlanra.


Cél az egyre komplexebb formációk létrehozása?

Eljutottam ezen a szinten már annak elfogadására, hogy mindannyiunkban ugyanaz a Tudatosság (Forrás, Isten, stb.) munkálkodik, csak számtalan megnyílvánulási formában kívánja megtapasztalni Önmagát, és éppen ezért létrehozza K. Pista és N. Julika regényhősöket, akik tulajdonképpen név-cím-magasság-súly-személyigazolvány és egyéb adatokból álló illúziók, kondicionált és szocializált fantomok az adott elme által felépítve. De legbelül mindenkiben ugyanaz a Fény világítja meg ezt a diavetítőt, létrehozva a vetített képet (hologramot) a falon. És itt jön a csavar a gondolkodásomban, ugyanis nehéz azt elfogadnom, hogy nem egyedileg teremtett lelkek vagyunk, hanem "csak" a Tudat nyúlványai, ilyen olyan testben, akiknek nem lehet egyedi életük, és céljuk. Nem jó ez a megfogalmazás - mondom hogy nehéz, hiszen a problémát csak az elmém okozza, az érzéseim tökéletesen nyugodtak ezzel kapcsolatban - na ugorjunk neki még egyszer! :) Szóval azt nem értem, hogy miért létezik K. Pista, ha nem tudja önmagát valahol megtalálni a rendszerben és esetleg még fejleszteni is? Ha én része vagyok az Egynek, akkor nem lehet egyéni célom és utam? Mi a célja az egy-én-nek? Nem véletlenül az, hogy először is felismerje, hogy a Egység része, majd ezzel a tudattal felvértezve kibontson még komplexebb formációkat a Rendszeren belül? Mint a Magyar Népmesék elején amikor a galamb egyre szebb és bonyolultabb formákat fütyül ki magából? Ahol a galamb = Isten, a fütty = Információ, és a megjelenő manifeszt formák meg Mi vagyunk? Vagy mi magunk vagyunk a dallamok Isten füttykoncertjében, a célunk nem más mint boldoggá tenni Őt? 



Ha jól sejtem tehát, akkor mindannyiunkban ugyanaz a Tudatosság (Isten) munkálkodik, csak különböző megnyílvánulási (test) formákban, ezért érezzük egyedinek, egyénnek magunkat (az elménk és testi sajátosságaink által), de a teremtői magyar nyelv is megmutatja a LÉNY-EGET, A LÉNY-EGY-ET, az e mögött rejlő valóságot: EGY-ÉN. A célunk lehet tehát ebben az EGY-ÉN-ben létezni, felismerve , hogy az EGY-SÉG része vagyok, de mégis valahol egyéni úttal, és lehetőséget kapva egyre komplexebb formákat kibontva létezni a rendszeren belül? Három dimenziós kiterjedésből négydimenziós, ötdimenziós létezővé válni? Egyre hatalmasabb szeletet kihasítani a tudatbirodalomból? Vagy egyre gyönyörűbb és strukturáltabb örvényt létrehozni? Megtáltosodni, dimenziók közötti utazóvá, energialényekké válni, hovatovább égitestekké, csillagokká? Határ a csillagos ég?

 
Gyermeki igazság

Végezetül, mintegy végső "elkeseredésemben", hogy nem találom a választ, megkérdeztem az ötéves lányomat, hogy "Mi a célja az életünknek". Habozás nélkül a következő választ adta:

"A tánc." 

Lefeküdtem. Azt hiszem ennél tömörebb és pontosabb választ ilyen kaliberű kérdésre még soha senkitől nem kaptam. A tánc, mint Cél? – figyelembe véve a kvantumfizikai összefüggéseket, a szubatomi és atomi létsík állandó körtáncát, a Panta Rhei-t, a sejtek, szervek, szervrendszerek, növények, állatok, populációk, társadalmak, civilizációk, holdak, bolygók, naprendszerek, csillagrendszerek, világegyetemek, a Korszakok, az "Idő" és a "Tér" csodálatos és folyamatos csárdás-táncát, ez a cél nem is tűnik akkora csacskaságnak. Nézzük csak meg hogyan zajlik: 




Eleinte párokban kezdenek - dualitás, ez a Lét alapja. Ezután jön egy kis elkülönülés - egyéni út, kibontakozás, szabad akarat, önmaguk megtapasztalása: "muszáj kipróbálnom, érted??!". Ezután ismét összeállnak párokká ("együtt csak szebb az élet!"), és végezetül kialakul a körtánc, ami nem más, mint az egységélmény. A jelen idejű egységélmény. Tánc közben nem gondolkozol, nem kreálsz problémákat, az elméd nem dolgozik, hanem csak létezel, és a lét öröméért mozogsz. Te, nem a kondicionált, beszabályozott X.Y., hanem Te és azok akik szintén Te vagy, csak más formában. Ezért a célért már érdemes élni!

A lányom válaszát figyelembe véve tehát az én értelmezésemben felállított cél, miszerint nekünk az a dolgunk, hogy a felismert "újdonsült" tudatosságunkkal egyre komplexebb és fejlettebb formákat hozzunk létre önmagunkból, nem biztos hogy helyes. Na és utólagos engedelmével most hívnám segítségül Ájkli kolléga témába vágó kérdéseit, és gondolatait. Az érthetőség kedvéért kiragadtam a szöveget a párbeszéd környezetből, és átalakítottam néhány igét, valamin színnel választottam el az "enyémtől" (már megint különbséget teremtek! :).


Problémád gyökere az önismeret hiánya, miszerint magadat a mulandó, fizikai testtel azonosítod, ami születésnek és halálnak van kitéve. A most leírt világnézeted és gondolataid 5 vagy 10 éves korodban még sehol sem voltak, életed folyamán szüntelen változnak, majd a test halálakor az elme a tartalmával együtt a semmibe vész. Miért vagy benne biztos tehát, hogy egy ennyire ingoványos elme-tákolmánnyal képes vagy az igazságot értelmezni? Gondolj bele milyen volt a világ (pontosabban a világod!) gyermekként, és milyen most. Azt hiszed a világ változott? :) A világról kialakított képed változékony, és ebben az ingoványban hiába keresel biztos pontot. A biztos pont ott van, ahol az állandóság. Figyeld magadban (gondolatokon és fogalmakon túl) az állandóságot, a jelenlét érzését, ami változatlan volt mindig, ami stabil és biztos, és ami előtt az egész világ változik. Kutasd Azt, mert ezen kívül az életben minden más valóban haszontalan és értelmetlen. Hogy hova vezet, azt nem adom a szádba. Fedezd fel magad, és választ kapsz mindenre.

(némely ember) nem sötét lelkű és nem is halálvárós, csupán eljutott arra a pontra, amiről a Biblia ír a Prédikátor könyve-ben: "Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad..."

(és most jön a lényeg:)
Fogok egy elemlámpát, ami szüntelen világít. Eléje helyezek egy átlátszó diafilmet, és kivetítem a falra. A lámpa fényét nevezzük léleknek, tudatosságnak, szellemnek, Istennek, vagy aminek akarod. A diafilmen az elméd tartalma látható, a falon lévő kép pedig a külső világ, ami tulajdonképpen nem más, mint a diafilm (elmetartalmad) képe. A legtöbb ember azonosítja magát a testtel (jelen esetben a diafilmmel) és az elmetartalommal (ami a dián lévő kép), miközben elfelejtette hogy valódi Önmaga nem más, mint a fény (ami a jelenlét érzése, a tudatosság, a "vagyok"). Vajon attól, hogy megrongálom, módosítom a diát, vagy manipulálom, vegyi anyagokat öntök rá, vagy akár letépem a felét, változik-e a fény? A dia bárhogyan változhat, ezáltal a falra kivetített kép is változhat, de a fényre ez nincsen hatással. A test meg is halhat (a diafilm el is porladhat), de a fényre ez nincsen hatással.

A tudatosság Egy, de megszámlálhatatlan alakban jelenik meg. A te "jelenlét érzésed" és az én "jelenlét érzésem" ugyanaz, például a reggeli ébredéskor az első pár másodpercben csak a tiszta jelenlét érzése van mindkettőnknek, a "tiszta Vagyok"... amíg az elmébe nem kezdenek el beáramlani a gondolatok és képzetek, megteremtvén az "ez vagyok" és "az vagyok"-ot. Innentől jön a különbözőség, a "te és én". A beáramló gondolatok a múltbéli kondicionáltságból táplálkoznak, és nem a tieid, csupán annyi a közöd hozzá, mint a nevedhez, melyet szintén nem te adtál magadnak, ezért megkérdőjelezhetők, hogy fedik-e az igazságot. Tulajdonképpen SEMMID sincs a jelenlét érzéseden kívül, azon kívül hogy tudod, hogy VAGY, ez az egyetlen dolog amit nem tanultál, nem kell másokra támaszkodnod ahhoz, hogy ezt tudd, az Egyetlen bizonyíték önmagad számára, hogy valójában létezel. Bármi mást szemlélsz a 3 dimenziós világban, beleértve a testedet is, azt már az elme felfogásán és szűrőin keresztül tapasztalod.

A személyiség változások számomra érdektelenek. Mulandóak és tünékenyek, én pedig a változatlat kutatom, amit nem találhatok meg elmén keresztül, csupán intuitíven érzékelhetek, gondolatok és fogalomalkotástól mentesen. Mi van az állatokkal, növényekkel? Emeljük a tétet. Miért nem inkább az egész univerzummal? Minden ami megjelenik, a tudatosságban jelenik meg, valójában nem is jelenhet meg kívüle semmi, hiszen bármi amit látsz magad előtt, bárhova nézel, valakinek a számára jelenik meg. Kutasd azt, aki megelőz minden megjelenést, aki a gondolatok fátylán túl állandóan jelen van, akinek OTT kell lennie ahhoz, hogy előtte bármi is megjelenhessen. Választ fogsz kapni arra is, mi van a "lámpaoltáson túl", de ha én mondanám az megint csak instant válasz lenne.

Ha az ember egyszer belép önmaga szentélyébe és megnyugvásra lel, abbamarad a külső világban való kutakodás, mert tudja hogy ott már 1000X járt, és nem talált semmit, vagy amiről azt gondolta hogy megtalálta az igazságot, később az is hamisnak és ingoványosnak bizonyult. Látja hogy minden változékony, mulandó, alakok-formák jönnek és távoznak, saját gondolatai szintúgy változékonyak, elemek születnek-pusztulnak, de az egyetlen kincse, saját önvalója állandó, változatlan. Ebben a változatlan jelenlét érzésben (tudatosságban) tűnnek fel a tárgyak és az objektumok, minden ami látható, tehát a tudatosságban, amely tudatában van önmaga létezésének, jelenik meg az anyag, a világ. Az anyagot a tudatosság felett állónak képzelni olyan, mint amikor az árnyék azt gondolja, hogy felette áll a testnek, aminek ő csupán árnyéka :)

Értsd meg mélyen, hogy bármi megjelenik a világban, legyen az gondolat, érzelem, vagy tárgy... neked, mint a tudatosságnak meg kell előznöd azt. Neked már ott kell lenned ahhoz, hogy számodra az a dolog megjelenhessen.




Hiszel a lélekben. Hiszel az anyagban. De ki AZ, AKI hisz? A lélekre mint tárgyra rámutattál, az anyagra mint tárgyra rámutattál, de ki az alanyiság, AKI mutat? Ami történik, az nem más, mint a nézőpont áttolódása, a személyes "én"-ről az egyetemesre. Ne higgy bennem, mert jelenségszinten csupán egy forma vagyok a tudatosságodban, ami néha felbukkan, és írogat valamit, majd eltűnik, valódi önmagamban pedig ugyanaz "VAGYOK" mint te magad. Már fentebb írtam, és hiszed vagy sem, de a tiszta jelenlét érzésünk ugyanaz, mert valójában nem két ugyanolyan, hanem EGY, és ugyanaz, csupán két objektumon keresztül történő megtapasztalás. Időzz a jelenlétben, a tiszta "vagyok" érzésben, hagyjad a gondolatokat jönni-menni, hagyjad a világban történő eseményeket jönni-menni, ne akaszkodj beléjük, hagyj el minden elgondolást, tudományt, vallást, mert a "Vagyok" a kapu. Ismerd meg valódi önmagadat, és fel fog tárulkozni számodra a világ működése. De amíg elgondolásokkal tömöd az elmét a világ működéséről, addig nem tud beáramlani a valóság, mert elfoglalja helyét a hamisság.

Az útról írtam, amit bejártam. Nem igazságként, hanem történésként.
   

Beszéljünk a szabadságról, függetlenségről és önrendelkezési jogról. Feltételezem, hogy ezt az emberre, mint fizikai lényre értjük, aki szabad, aki független és önrendelkezési joga van. Vizsgáljuk meg ezt a "lényt" közelebbről, mert kérdések sorozatát veti fel-e három jellemző, amivel fent illetjük. Kikérték-e a véleményedet a születésedről, vagyis hogy meg akarsz-e születni? Kikérték-e a véleményedet, hogy fiúként, vagy lányként akarsz a világban megjelenni, hogy egészségesen, netán betegen, hogy milyen szemszínnel, milyen helyen, és pláne melyik időben? Választhatott-e ez a test/szervezet családot magának? ... most ugorjunk egy nagyot! Végéhez közeledve megválaszthatja-e ez a szervezet elmúlásának időpontját? A válasz mindenre, NEM.

De hát miféle szabadság ez? Miféle függetlenség?.. és pláne, hol ebben az önrendelkező jog? Ha ezt valaki alaposan végiggondolja, és érzi hogy kicsúszik a talaj, azt szokta felelni utolsó mentsvárként: "de én most felnőttként azt csinálok, amit akarok, szabad akaratom van". Én meg azt mondom hogy minden cselekedet félelemből vagy vágyból születik, és gyökere a kondicionálásban van. Bármit teszel, azt visszagöngyölítheted, hogy megvizsgálhasd a kiindulási pontot. Még amikor megajándékozol valakit, akkor is a vágy hajt, hogy örömet okozz a másiknak. Tehát látod, nem tulajdonítok függetlenséget, sem önrendelkezést a testnek, ami jön, időzik egy darabig, majd eltűnik. Hogyan válaszoljak akkor ezek után arra, hogy melyik élet az értékesebb? Vajon amikor ebédhez készülsz, a szék, vagy az asztal tesz nagyobb szolgálatot, hogy kényelmesen ehess? Az az értékes, ami valójában vagy, túl a fizikai testen, túl a gondolatokon. Te AZ vagy, aki tapasztalja (alanyként) a világot (mint tárgyakat), AKI megelőzi a megjelenéseket, számodra jelenik meg a világ. A tudatosság vagy, ami ha visszahúzódik, a test hullaként rogy össze, mert a test tudatosság nélkül csak egy hulla, ami pillanatok alatt oszlásnak indul. Ha születésed előtt és halálod után is ugyanaz vagy, (nevezheted fénynek, léleknek, megnyilvánulatlannak, vagy akár materialistaként Semminek is) akkor mire való bármilyen cél, ami csupán a testi megnyilvánulás A pontból B-be való törekvésére korlátozódik? :|

Ezek számomra is elfogadható gondolatok, de azért óva intenék mindenkit attól, hogy saját magát egyenlővé tegye a Forrással. Onnan vagyunk ugyan, azonosak vagyunk, de nem vagyunk egyenlőek Vele. Mint ahogy a vízcsepp is azonos az óceánnal, de nem egyenlő vele. "De hát mi a tenger, ha nem cseppek sokasága?" - kérdezik a Felhőatlaszban is. "Saját képmására" - ugye? És itt akkor felmerül ennek az egész esszének a fő kérdése: az a bizonyos "alany" aki figyel, aki állandó, aki a "vagyok" érzése, azok mi vagyunk a teremtmények, vagy maga a Forrás (Tudat. Isten, Teremtő)?? Vagy ne keressem a különbséget? Van egy olyan érzésem, hogy Teremtő és teremtmény között különbséget kell tenni, mert másképp nem értelmezhető az egésznek a célja. No de mi lehet a Teremtés célja? Az, hogy időnként tegyünk egy kört, és állandóan visszatérjünk a Határtalan Forrásba, az Állandóba? Vagy az, hogy a Teremtő átadhassa a tudását, és megmutasson mindent játékosan, humorosan, mert Ő ilyen? Ez utóbbi esetben nem a visszatérés, azaz a feloldódás a Változatlanban az elsődleges cél, hanem a teremtmény mivolt fenntartása, ameddig ezt szeretnénk, átlépve határokat, fejlődve és tanulva, testben, vagy anélkül. Szerintem inkább ez az Isten célja. Nem elkülönülve, hanem Vele, Általa, és Érte.  

És itt ismét csak kérdésekbe botlunk: hogy ha Isten, vagy a Végtelen Tudat Egy, akkor nem magányos önmagában egyedül? Szerintem nem, hisz pont ezért teremtett Világot, és benne minket, és igyekszik megtanítani, és megmutatni mindenre amit tud. Képzeljünk el egy Végtelen Tudatosságot, mely Végtelen Energiával és Végtelen Potenciállal rendelkezik. Mi az egyetlen módja, hogy tapasztalatokat hozzon létre? Az, ha megteremti a különbözőségeket. A színeket, a szinteket, a skálákat, a dualitást, minket stb., amely rendszer minden eleméből visszatekinthet önmagára. A kérdés az, mi figyelünk-e? :) Egyszer felvetődött bennem, hogy Mari néni a faluvégén miért maradjon ki a szintlépési játékból csak azért mert nincs internete, vagy nem olvasott tudattágító könyveket, ám egy barátom megvilágította, hogy Mari néni - minden panasza ellenére - tökéletesen jól érzi magát azon a szinten, ahol van, ha meg nem akkor úgyis tesz a továbblépésért valamit. Miért akarnánk a Mari néni nevű kamera sorsát a magunkéhoz mérni, viszonyítani, hasonlítani, miközben Ő teljesen rendben van, ahol van, hisz az egység része. De akkor miért nem képes általában az ember megérteni ezt a mindent átható egységet?

Azért, mert a kettősség eszközével (az elmével) próbálja megtapasztalni az egységet, ez pedig képtelenség. Az Egység az elmén, és legfőképpen a felfogáson túl van. Amíg van "az", aki meg akar tapasztalni, és "az", amit meg akar tapasztalni, addig a kettősség fennáll. Fel kell adnod mindent, hogy érezd intuitíven az egységet! A keresőnek el kell vesznie a keresésben! Senki sem egyéniség, mindenki (testileg) ugyanolyan pillanatnyi jelenség-tárgy a tudatosságban, valódi önmagában pedig tudatosság. Ha magadat tudatosságként látod, és tudod, hogy a test csupán egy kéretlen "vendég", akkor tisztában vagy azzal is, hogy a másik ember (a forma) is ugyanúgy csak pillanatnyi jelenség-tárgy, de valódi önmagában szintúgy tudatosság, de azzal is tisztában vagy, hogy nem létezik az "én" tudatosságom, és az "te" tudatosságod, mert az EGY, és ugyanaz. Ha az emberek felismernék valódi természetüket, a különbözőségek és széthúzások, amik megannyi szenvedést és fájdalmat hoztak már, örökre eltűnnének. (A testünkre vonatkozó) "kéretlen" vagy inkább "hívatlan vendég" szójáték, de arra mutat, hogy nem kértem a születését ennek a testnek, és a véleményemet sem kérték ki róla hogy megszülessen. Így lett "kéretlenné" :) A megpróbáltatások pedig arra emlékeztetnek, hogy a test születésével együtt jönnek, és a test halálakor távoznak, ennélfogva átmenetiek és mulandóak, mint gazdájuk a test.

Az elmúlt pár-ezer évben sok megmozdulás és összefogás volt magas intelligenciájú emberek részéről, de valahogy egyik sem vezetett eredményre, és az intelligenciához nem mindig párosul jóindulat. Ennek ellenére, én nem vagyok ez ellen. Ha akarnak, fogjanak össze, és kérjék ki maguknak a dolgokat, de szem előtt kell tartani, hogy a szabadság belülről fakad. Ha már mindenki szabad lesz (már ami a szabadságról való elgondolást illeti), ha már mindenki boldogan és jó körülmények között élhet majd, akkor sem lesz elégedettség. Vajon nyugaton, a jóléti társadalmakban mindenki tökéletesen boldog, és repes az örömtől? Az egyéni szemlélődés során az egyén "eltűnik", és egy új belátás születik. A tudatosság felismeri állandó természetét, amely a változó test-formán tükröződik vissza, felismeri hogy a gondolatok az éppen aktuális társadalmi normáknak és kondicionálásának hordalékai, de nem azonosítja magát azokkal. Felismeri egységét az egész megnyilvánult univerzummal, és vele szemben többé nem támaszt elvárást, csupán szeretetet érzékel mindenben, mert tudja hogy Ő maga minden. Mindenkihez szeretettel és együttérzéssel közeledik, nem keresi a maga hasznát. 

Senki nem mondta hogy "befele" utazgatod kellene, csupán arról van szó, hogy szabadulj meg azoktól a hamis rétegektől, elképzelésektől, ideológiáktól és képzelgésektől, amik az évek során rád rakódtak. Sajnos a szavakkal való kifejezés révén látszik úgy, mintha arról lenne szó, hogy "befelé" kell bármit is tenni, mivel ha van egy mag, és azon 10 réteg amit nekiállsz lehántani, akkor úgy tűnik "befelé" haladsz, de valójában csak megszabadítod a magot a felesleges rétegektől.

No de mi történik, ha eléred a magot? Lehántottál már minden réteget, s ott már Te, mint Kis János megszűnsz, nem? De akkor mi marad? Egy elmétől, ideológiáktól mentes tiszta tudatosság testben? Vagy a határtalan Forrás egy nyúlványa biobőrben? 

Miért fogadnád el tőlem a válasz? Ha most "ezt" vagy "azt" mondom neked, azt mi alapján fogod megítélni, helyesnek, vagy helytelennek ítélni? Az ember ha hall valamit, összehasonlítja saját személyes tapasztalatával, és aszerint eldönti hogy igaz, vagy hamis. jobbik esetben úgy gondolja, lehet hogy igaz, de nekem más a tapasztalatom, ellenben elfogadom hogy a másiknak megint más. Jelen helyzetben azonban, ha saját magad nem tapasztalod meg hogy mi, - vagy ki - vagy valójában a gondolatokon és fogalmakon túl, akkor nem lesz mihez mérned. Így a válaszom ködös marad és értelmezhetetlen. Szedd össze minden bátorságodat, és kutasd fel. Mit veszíthetsz? 

Tehát mi van ideológiáktól mentes állapotban? Nézd meg a madarakat az égen, a halakat a vizekben, a lovakat a mezőkön, végy példát az állatokról, akik ideológiáktól és fogalomalkotásoktól mentesen élnek, jobban mondva az élet élődik rajtuk keresztül. Úgy néznek ki mint a zombik? Korántsem. Színesebb pezsgést mutat a természet mint bármi, pedig közelebb állnak forrásukhoz, mint számtalan ember. A dualitás világának "haszna" az Ön-felismerés. Látni minden mulandóságot, az állandó jelenlétben. Az "EGY" nem láthatja önmagát, mert nincsen "AZ" aki lát, és "az", amit lát. A szem mindent láthat, de soha nem láthatja önmagát. Tükör kell hozzá, amiben megpillanthatja, hogy ő szem, de ez már kettő elkülönült dolog. Ha nem létezne a kettősség világa és benne az egyén, nem is tudnál magadról. Ha az egész világon minden kék lenne, egyszerűen nem tudnál különbséget tenni "a" és "b" dolog között, mert nem látnád a határvonalakat. 



Mi a célja tehát az EGY-ÉN-NEK, aki mindannyiunkban ott lakozik? "Egy tanú a testben, örökké lesben" énekli Ákos is. Mi a lényeg? Mi a LÉNY-EG, az, hogy a LÉNY-EGY? EGY-ÉN, egy az én? De akkor hogyan valósítsam meg magamat, hogyan tapasztaljam meg magamat, mint teremtő? Ez szerintem csak úgy lehetséges, hogy a Léteztető nem tapasztalni akar, hanem tapasztalatokat teremt, általunk, bennünk, és velünk. Végül is tehát MIND-EGY mi a cél...

És most térnék vissza Echart Tolle mutatványára. Tolle szerint ugyanis a jelenlegi létünk célja megtalálni az egyensúlyt az állandóan változó formák világa (teremtés) és az állandó, forma nélküliség világa (Teremtő/Tudat/Isten/Forrás) között. A megtestesült és a megtestesületlen közötti harmóniát. A folyamatosan változó formák és az állandó valódi lényünk között. Ez persze sokkal szebben és részletesebben bontja ki ebben a két előadásában, melyet szívből ajánlok végignézni/hallgatni. Korábban Tolléra - erre a fura manó szerű figurára - úgy tekintettem mint egy olyan lelki tanítóra, aki már közelebb van a növényi léthez mint az emberhez, túl lassú volt (az akkori felfogásom szerint), azt hittem zombi, de ahogy ebben a négy órában végigvezette - az Ő útján keresztül bemutatva - hogy a külső formák világában (fizikai megnyílvánulás, vagy legyen az akár az elme!) hiábavaló fáradozás keresni az "én-t", és hogy a belső, formákon túli világban megtalálható valódi "Én" mennyivel mélyebb és valóságosabb, no és hogy milyen a két "dimenzió' egyensúlyi helyzetében létrejövő tudatállapot, ahol ez az "állapot" egyáltalán nem hátráltatja a cselekvőképességet, sőt... nos az valami lenyűgöző. Kell ehhez persze egy bizonyos lelki érettség, türelemmel végighallgatni, mert sokszor percekig "nem csinál semmit", nem "érdekes" és pörgő az előadása, ezt elsőként ismeri el Ő maga is, és úgy általában nem ad át új in-formá-ciók (formák!) tömkelegét, mégis érezni, hogy ez áll közelebb a valódi létezéshez. Az egyensúlyhoz. 


1. rész

2. rész



Összefoglalva tehát számomra az alábbi lehetőségek alakultak ki, ami a Létezés Végső Célját illeti:

1. Út a Forrásba: felismerés és visszatérés (öncél)
2. Maga a Lét (öncél)
3. Társteremtővé válni (hogyan?)
4. A tánc (jelenidejű egységélmény) 
5. Egyre komplexebb formációk létrehozása az Egységben, a Tudatban. (szintlépések, Életfa)
6. A megnyílvánulatlan és a megnyílvánult közötti egyensúly. (harmónia)
7. Végleg kilépni a reinkarnációkból a "Csendes Most", az "Éber Jelenlét", a "Vagyok" Kapuján. (átlépés a formák illúzió világából az állandó valóságba - szerintem ez az igazi másvilág, az üdvözültek helye, a halhatatlan mennyország, stb.)

Lehet, hogy mindez egyszerre van jelen, mint Cél? Lehet, hogy csak én bonyolítottam túl ezt az egészet, és valójában egy tökéletes célorientált Rend vezérli a Mindenséget, csak a mi szintünkön át kell vészelni a programozásból való átváltást tudássá, és érthető lesz minden? Tessék, lehet választani, hozzátenni, elvenni belőle, tessék csak tessék. :) No és persze felmerülhetnek olyan egyszerűen megfogalmazható célok is, mint az "elkoptatott" "élj boldogan", vagy mint pl. a "próbáld meg élvezni az életet", meg ilyesmik, de én úgy gondolom, hogy a legfontosabb meglátni ebben az Egészben a mérhetetlen Szeretetet amivel létrejött, majd képessé válni átengedni és viszonozni Azt. Én szeretek mindenkit! ... Na jó, ez túl nagyképű volt, finomítom: törekszem rá...

68 megjegyzés:

  1. Mi a cél? Gyarapodás, sokasodás, szaporodás, egyszóval szex kimerülésig! :D
    Ezért kár volt ennyit írni! :DD

    Viccet félretéve azt hiszem ezt még néhányszor érdemes lesz elolvasnom........
    Panka.

    VálaszTörlés
  2. A zene is szerintem fontos szerepet kap az életben. Nekem a zene segítségével többször sikerült olyan magasságokig jutnom érzelmek szintjén, hogy azt szavakba nem lehet foglalni.
    Egyszer valami olyan gondolat menetet hozott elő belőlem, hogy futottam egy nagy mezőn, és futott utánam mindenki, állatok, emberek sokasága, és a fák az útmentén folyamatosan meghajoltak. És az út legvégén mindenki ugrott egyet és egy nagy EGY-séggé alakultunk. Kimondhatatlan érzés volt, a könnyem kicsordult, pedig tulajdonképpen csak mesterséges gondolat volt. De zene nélkül sose sikerült volna. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A zene tényleg nagyon tud hatni, bár szerintem csak az érzelmekre. Zenehallgatás közben is kialakulhat egyfajta jelenérzés pillanat, ám inkább csak olyan gondolkodás mentes időtlenség, amikor "elszállsz" valahová. :)
      Az éber jelenlét, a vagyok érzése a Kapu.

      Törlés
  3. Ha egyszer mérhetetlen Szeretet által jött létre ez az Egész, akkor a végén (ha van ilyen:-) olyan rosszul biztos nem járunk.
    Addig is tessék kiélvezni a 'kegyelmi pillanatokat', amikor spontán meditációban (elbambulás) kiesve a háromdéből ránk tör az egység érzete, amikor szeretteink társaságát az utolsó cseppig kiélvezzük, és amikor óriási bizalmat érezve kurvára leszarjuk ezt az egész agyahagyott világot, mert elfelejtünk félni....
    Mi a cél? Élvezzük a játékot...:-)

    mj

    VálaszTörlés
  4. Be Ion Cé.
    http://www.youtube.com/watch?v=gUA3V7wqueQ

    VálaszTörlés
  5. Tömény ezo-nyafizás:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor hígítsd.
      (Olvass mellé Kantot.)

      mj

      Törlés
  6. álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?
    http://youtu.be/ZGJE82p39jI
    *****
    http://youtu.be/Zop36p0JbHo?t=1h41m40s

    VálaszTörlés
  7. "...megkérdeztem az ötéves lányomat, hogy "Mi a célja az életünknek". Habozás nélkül a következő választ adta:

    "A tánc."

    Úgy nézem, hogy nem érted egészen a saját lányodat Mazsikám.
    Na de finomítsunk egy kicsit ezen a kijelentésen és vizsgáljuk meg több dimenzióban, hogy érthetővé váljék.

    1. Az atommag körül döngicsélnek az elektronok.

    2. A Földön döngicsélnek az emberek.

    3. A Nap körül döngicsélnek a bolygók.

    Mi ebből a tanulság ????

    Hát csak annyi, hogy az általunk tapasztalható rendszerben mi emberek vagyunk a VÁLTOZÓ faktor, a bolygónk meg az ÁLLANDÓ.

    A lányod által megfogalmazott TÁNC nem más, mint mozgás.
    Az ötéves lányod többet tud, mint az egész globalista vezérkar együttvéve. ...:)))
    Csak nem tudja elmagyarázni.

    A Biblia ezzel kapcsolatban így fogalmaz: A kicsiknek kinyilatkoztattad, a nagyok elől meg elrejtetted.

    Tekintve, hogy a NAGY rendszerben mi vagyunk a VÁLTOZÓ faktor, sohasem leszünk képesek az állandóságra. Na de talán nem is ez a CÉL, hanem az, hogy megtaláljuk a kapcsolatot az ÁLLANDÓVAL. (Istennel)
    Ehhez persze először fel kellene ismerni a saját korlátainkat.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt most csúnyán benézted Ötike! :))

      Írod: "Úgy nézem, hogy nem érted egészen a saját lányodat Mazsikám."
      Ha figyelmesebben olvasnál, akkor látnád, hogy amit Te írtál az ott van a szövegben is, magyarán ugyanúgy megértettem a saját lányom, mint Te :). Kivonatolom, hogy lásd, nincs különbség közöttünk:

      "figyelembe véve ...az atomi létsík állandó körtáncát, ... a társadalmak, ... bolygók, ... folyamatos csárdás-táncát..."

      Összevetve a tiéddel:
      Ö:"Az atommag körül döngicsélnek az elektronok."
      M:"az atomi létsík állandó körtáncát"

      Ö:"A Földön döngicsélnek az emberek"
      M:"a társadalmak"

      Ö:"A Nap körül döngicsélnek a bolygók."
      M:"bolygók"

      Hol van itt a különbség? Egyelőre sehol. Viszont a következtetésben már megjelenik az értelmezésbeli különbség, és én úgy látom ebben igen nagyot tévedtél. Miért is?

      "az általunk tapasztalható rendszerben mi emberek vagyunk a VÁLTOZÓ faktor, a bolygónk meg az ÁLLANDÓ"

      Mutass nekem légy szíves egyetlen egy pontját a bolygónknak amelyik állandóan és mindig ott volt, ahol most, és ugyanúgy nézett ki mindig is, mint most.
      "kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba" - ismerős??

      Sőt továbbmegyek, mondj egy olyan "koordinátát" a világűrben, ahol a bolygónk kétszer megfordult.

      Aztán itt a következő:
      "A lányod által megfogalmazott TÁNC nem más, mint mozgás"
      Hát én mi a nyavalyáról írtam? "Panta Rhei" (=minden mozog) - mond ez neked valamit??


      "nem is ez a CÉL, hanem az, hogy megtaláljuk a kapcsolatot az ÁLLANDÓVAL. (Istennel)"
      Ugyanerről szól ez az egész esszé is...

      Szóval tulajdonképpen nem csináltál mást mint lefordítottad a szövegemet a saját szavaidra, de úgy állítod be, mintha én nem értettem volna meg, és Te most majd jól megmagyarázod... Ejnye már, kár ez a feszkó, hisz ugyanarról beszélünk, ugyanúgy megértettük már a lényeget és látjuk a Kaput amin ki lehet lépni, ebből meg az következik, hogy felesleges szívózni egymással, nemde? :))

      Törlés
    2. Namaste - 'a bennem lévő Isten tisztelettel köszönti a benned lévő Istent1
      (India)


      InLakesh - 'Én egy másik Te vagyok' (én másik arca vagyok ugyanannak)
      (Maja)


      Isten-Isten (kocc)
      (Magyar)


      Ehhez tartsátok magatokat 'fiúkák'! :D
      Panka.

      Törlés
    3. Hát ez eléggé kocc volt:-)

      mj

      Törlés
    4. Melyik "arcra" érted mj? :)

      Panka, köszi, értettem! :)

      Semmi nem állandó, amit a külvilágban tapasztalunk, ezt kell megérteni végre: formák jönnek, legyenek azok gondolatok, érzelmek, tárgyak, események, társak, ellenségek, korszakok stb. minden folyamatosan változó mozgásban van, de a felszín alatt ott van az az egyetlen állandó, az a tudatosság, hogy "létezem" - ez a kulcs a kilépéshez (már aki így dönt).

      Törlés
    5. Talán nézzük ezt a látszólagos nézeteltérést egy kicsit tudományos szempontból Mazsikám!

      Az első kérdés, ami felmerült bennem a bejegyzésedet olvasva, hogy hogy a p.csába lehetséges, hogy ugyanarról beszélünk, de mégis másnak tűnik?????

      Aztán eszembe jutott valahogy a Bibliából a "legyek ura" kifejezés, ami talán arra utal, hogy a valóságot mindegyikünk kizárólag a saját szemszögéből látja és még ha ugyanarról beszélünk is, mégis másnak tűnik.

      Ideírom, ha esetleg nem tudod, (ha tudod, akkor tárgytalan), hogy a légy szeme nem egy modulból áll, hanem apró szemek bizonyos számú csoportjából. (mozaik) Bár az emberi szem nem ilyen felépítésű, a körülményeket figyelembe véve viszont erősen úgy tűnik, hogy a tudatunk az IGEN.

      Genetikai belebarmolás eredménye????
      Ez a lehetőség egyáltalán nem tűnik valószínűtlennek, ha a Przsevalszkij lovat is figyelembe vesszük, nemde?

      Ha ezen a vonalon továbbmegyek, akkor a SZER szavunknak semmi köze a szeretethez, hanem a valódi jelentése talán sokkal inkább a mozaikok EGY-EZ-tetése, ahol az "EZ" mutatószóként szerepel, a TET pedig a cselekvésre utal (németül TAT)

      Ebből egyenesen következik, hogy a SZER-tartása nem volt más, mint a bizonyos számú nézőpontok vektorai átlagának (eredőjének) a megállapítása.
      Itt aztán ugye felmerül a kérdés: Lehetséges, hogy az elődeink tisztában voltak a saját korlátaikkal ????

      Szóval megértem, hogy az elsődleges reakciód ez a felhörkenés, azt azonban próbáld meg figyelembe venni, hogy ahhoz már túl régóta ismerjük egymást, hogy értelmetlen b@szakodással keresztbe tegyünk egymásnak.

      Aztán mégvalami.

      A Salomo név második fele ( OMO ) kiad egy olyan értelmezést is, miszerint két különböző világnézet ütköztetéséről van szó. (Isten és a Sátán harca) Az első "O"
      egy sima kétdimenziós (lapos) kör, a második viszont egy háromdimenziós GÖMB, csak a papíron vagy papíruszon való megjelenítésből ez nem derül ki.

      Éppen így a szent kifejezés értelmezése is defktes, mert nyelvileg a SZENT valódi jelentése sokkal inkább a német SEND-et jelenti, ami küldöttet jelent.

      Ha ugyanis a Pápa is szent, meg az Isten is, abból csak az a logikai baromság áll össze, hogy a Pápa egyenlő az Istennel, ami ugye - bár a katolikus egyháznak ez a meggyőződése - gigantikus tévedés.

      Ha a GÖMB-ről levesszük a kígyómarásra emlékeztető két pontot, akkor azt kapjuk, hogy GOMB, a gomb pedig kapcsolatra utal, ami akár az egyes nézőpontok összekapcsolását is jelentheti (mint ahogy jelenti is, de ennél mégis több).

      Ennek a leegyszerűsített jele pedig = +.

      Vagyis a "szentek" glóriája nem egy kétdimenziós kört jelent, hanem egy háromdimenziós gömböt, ami arra utal, hogy képesek voltak az egyes mozaikok egészben való szemlélésére. Az ősmagyar társadalmakban a kende feltehetőleg ezt a szerepet töltötte be, a zsidóknál prófétának nevezték, a keresztények meg apostolnak, lényegileg azonban ugyanarról van szó.

      Ö.T.

      Törlés
    6. Így van, több kamera veszi ugyan, más és más szemszögből, de UGYANAZT a filmet veszik (nézzük). Ahol a film az örökké pergő felszín, a mélyben pedig ott van az állandó fény, mely lehetővé teszi a film kivetülését.

      Törlés
  8. Meglátásom szerint ez a "telepítés" is nekiment a falnak, ugyanúgy mint az összes előző.
    A TUDÁS egy olyan nyalóka, amitől hatalmas nagy pofánk lesz és azt képzeljük, hogy mi irányítjuk a rendszert.

    Na ennyit a képességeinkről.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A TUDÁS egy olyan nyalóka, amitől hatalmas nagy pofánk lesz és azt képzeljük, hogy mi irányítjuk a rendszert."

      Helyes a dörgés oroszlán!

      Az ember minél többet ismer, annál inkább azt gondolja, hogy TUD. Ez a vélt tudás azután beképzeltté, gőgőssé teszi, s ez elindítja a lejtőn, ráadásul ott vannak még a vágyak is, melyeken nem tud uralkodni. Az élet azért válik egyre inkább fájdalmassá, szenvedéssé, mert csak egyre nagyobb pofonok árán vagyunk képesek ezt a csapdát felismerni. Isteni minőségbe az ember teremtettsége folytán soha nem kerülhet, de arra lehetősége van, hogy a szellemi világba felemelkedhessen, s így válhat "állandóvá", vagyis olyanná, amely nincs alávetve a pusztulásnak. "Ide" azonban csak tisztán lehet belépni, készen a szolgálatra.

      Törlés
    2. Kodolányi: Vízözön részlet 1.
      Lugal, isteni méltóságáról megfeledkezve, gyermekes örömmel járta körül a hangyatornyot. Megtapogatta, közel hajolt hozzá, hallgatózott, mintha az odabent nyüzsgő rejtelmes élet zúgását akarná hallani.
      - Íme, a Világtorony! - suttogta megilletődötten. - Eme kicsiny bogarak valamikor, ősatyáik életében, szabadon futkostak, repültek, ülték meg nászukat és szaporodtak, akár a bogarak. Feketék voltak, s páncélt viseltek. Minden különösebb rend nélkül folyt az életük. Aztán feltűnt az Égen Nannar, a Vörös Sárkány. Mily mérhetetlen csudája Anunak, hogy e kicsiny állatkák észrevették, sőt rájöttek a gonosz isten szándékára is. Ó, barátom és testvérem, e kicsiny bogarak tudják, hogy Nannar el akarja pusztítani a világot! Magyarázd meg nekem, honnét merítették a Szent Számok titkát? Honnét az égitestek és az istenek járásának törvényeit? Ki súgta meg nekik, mit kell tenniök? Mely titokzatos Vének Tanácsa ült össze, hogy kifundálja menekülésük módját? Mely isteni szó adta tudtukra a mérnöki tudomány s a vegyészet ismeretét, hogy az egyensúly szabályai szerint építsenek ilyen csodálatos tornyokat? Ki írta elő nekik a kérlelhetetlen törvényt, hogy munkásokat, katonákat, vegyészeket neveljenek maguk közül, s megszabott terv szerint dolgozzanak? Ámulva állok e nagyszerű torony előtt, ó, Atra-Hasis! Odabent, a kemény kéreg alatt, folyosók ezrei kúsznak keresztül-kasul, munkások milliói alagutakat építenek, fákat rágnak össze, kevernek gyomrukban cementté, s rakják a tornyot egyre magasabbra. Anyák milliói etetik ivadékaikat, hogy a Vének Tanácsának tervei szerint munkásokat, katonákat, anyákat neveljenek, Anu tudja, mily módszerek segítségével. De ha elérkezik a nász ideje, megbontják a tornyot, kirepülnek, cikáznak Samas meleg ragyogásában, örvendeznek, párzanak, mint hajdan, ősatyáik idején, hogy azután lerágják szárnyaikat, s visszabújjanak ismét a sötétségbe.
      Utnapistim csodálkozva hallgatta Lugalt. Nagyon szerette őt ebben a pillanatban.
      - Ó, Atra-Hasis, őszintén mondhatom neked - folytatta a király komolyan -, sohasem gondoltam rá, hogy e bogarakat utánozzam, amikor a Világtorony terve fölmerült bennem. Sohasem akartam példát venni róluk. Amit kieszeltem, magamtól eszeltem ki. Dehogy magamtól! Alázatosan leborulok most Anu, az égi Atya csodája előtt, ó, Atra-Hasis! Ugyanaz a hang súgta meg a Világtorony gondolatát, amely hang e kicsiny bogarak szívében suttogott. S bogarak szívébe emberi elme nem tud belepillantani. De nézd a hegyormon a Világtorony építését. Nézd a mérnököket, akik a Szent Számok ismeretében járnak a sáncokon. Nézd a felügyelőket. Nézd a munkások tízezreit. Nézd az egész bámulatos sürgés-forgást. És nézd a hangyatornyot... Aztán kételkedj benne, hogy művem Anu rendelésére épül, s megmenti az emberi nemet s az isteni tudományt a jövendő számára!
      Utnapistim komolyan hallgatott. Szerette volna megsimogatni a király gyermekesen sugárzó arcát, megölelni, megcsókolni őt. Szíve tele volt megértéssel és szánalommal. Visszaültek a gyaloghintóba, a teherhordók ügetni kezdtek velük.
      - Miért nem szólsz? - firtatta a király türelmetlenül. - Ó, Atra-Hasis, elnémultak az érveid? Meggyőztelek? Vagy meggyőztek a hangyák?
      folyt.

      Törlés
    3. Kodolányi: Vízözön részlet2.
      - Igen, a hangyák meggyőztek - dünnyögte az időtlen férfiú szomorúan. - Valóban, ők is úgy cselekszenek, akár te, ó, nagy király. Nem győzöm csodálni tudományukat, amellyel fölismerték Nannart, megismerték gonosz szándékait s a veszélyt, ami fenyegeti őket. De nézd meg e kicsiny bogarakat, ó, király. Hová lett fekete színük, hová a testük szilárdsága? Nyomorult férgekké váltak, elpusztulnak, ha napfény éri őket. Vakok, mintha sohasem láttak volna. Szárnyukat elvesztették. Szabadságuk odavan. Törvény kényszeríti őket, hogy nem nélküli munkások vagy katonák legyenek, még táplálkozni sem tudnak maguk. Életük egyetlen célja, értelme: a Torony. Ezt építik éjjel-nappal, ebbe pusztulnak bele. Hová lőn szabad, ragyogó repülésük? Hová boldog zümmögésük a szerelem órájában? Hová futkosásuk korlátlansága?
      Lugal eleinte győztes mosollyal, de aztán egyre komorabb ábrázattal hallgatta az időtlen férfiú csöndes dünnyögését.
      - E hangyákon kegyetlenül uralkodik a rejtelmes Vének Tanácsa. Egyikük sem ehet, járhat, pihenhet, énekelhet, szeretkezhet, szállhat, sütkérezhet tetszése szerint. Egyetlen szörnyű félelem szorongatja szívüket, egyetlen iszonyat kergeti őket szüntelenül. E rettegés alakított belőlük nyomorult munkásokat, katonákat, amelyek enni sem tudnak, anyákat, amelyek már a bölcsőben rabszolgákat nevelnek, sőt lerágván ivadékaik lábát, s fölfüggesztvén őket a raktárban, valóságos zsírosbödönökké változtatják. Mondd, ó, barátom és testvérem, Lugal, így gondolod te is a Világtornyot? Ilyenné akarod tenni az emberiséget?
      A király megütközve meredt Utnapistimra.
      - Ha elvonul a pusztulás és Nannar eltávozik az Égből - mondta szinte haragosan -, ismét kibocsátóm a népet, éljen, munkálkodjék, építsen városokat és könyvtárakat, kikötőket és templomokat, hajókat és utakat, faragjon szobrokat és istenképeket, mint ma!
      - A te tornyod, ó, király, sohasem jut el odáig, hogy befogadja, s megint kieressze az embereket hajtogatta Utnapistim a magáét. E hangyák valamennyien egyet cselekszenek. Miután ugyanaz az örökkévaló szellem működik bennük, mind ugyanúgy mozognak, éreznek, szólnak... De hányféle szellem lakik az emberben, ó, király? Hányféle hang szól bennük? Hányféle nyelvük van, hányféle akaratuk és mozdulatuk? E hangyák az örökkévalóságban élnek. De vajon az emberek?
      - Azt hiszed, ó, Atra-Hasis kérdezte bosszúsan a király, hogy Anu megmenti a hangyákat, de elpusztítja az embereket?
      - Azok a hangyák, amelyek tornyukban megmenekülnek, már nem azok lesznek, amelyek valaha szabadon éltek, szálltak, sütkéreztek és szeretkeztek. S azok az emberek, akik túlélik a pusztulást, már nem ezek lesznek, akik ma úszóhártyásan, pikkelyesen építik örökkévalóságnak szánt tornyukat. Pusztulások jönnek és múlnak e világon. A természetben nincs fejlődés, ó, király, csupán ugrás. Anu megrázza a világot, s eltörli a meglevőt. Így teremt egyre újat és újat. De ez már túl van az értelmen, ó, király.

      SZN

      Törlés
  9. ...lehet, hogy nem is annyira poros az a bekötőút.... és nem is bekötő....lehet, hogy tévedtem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tévedtél, csak most felbukkant egy forma, ami a tiéddel azonosságot mutat, és a felismerésnek megörültél. Ennyi. :)

      Törlés
  10. ..az is lehet. Bár én inkább miattad örülök mint magam miatt. Agapé megélése nem kis dolog.

    VálaszTörlés
  11. Érdemes elolvasni, kifejezetten használható és idevág:
    http://www.diquipassofrancesco.it/hun/filePDF/Anthony_de_Mello_Ebredj_tudatara.pdf
    A bácsi indiai és jezsuita, de nem kell beszarni, világ életében renitens volt - kapott is a pofájára a Szent Officiumtól. (Leánykori nevén: Inkvizíció:-)

    mj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi mj.Par oldalt mar el is olvastam.

      Törlés
    2. most igy hivják..:
      http://en.wikipedia.org/wiki/Congregation_for_the_Doctrine_of_the_Faith
      (és keressétek meg, hogy ki "ellenjavallta" AdM. könyveit.. 1981-2005 :P )

      Törlés
  12. Sziasztok

    Erről mi a véleményetek?

    A maja naptár George Kavassilas szerint nem 2012. december 21-én ér véget, hanem a valójában 2013. március 21-én. Figyelmeztet mindenkit, hogy ez az utóbbi dátum csillagászati szempontból a napéjegyenlőséggel és nem a napfordulóval van kapcsolatban, és mivel 2013. március 21-én napéjegyenlőség van, ekkor aktiválódik a Föld fényteste. Sokan viszont ismertebbnek és fontosabbnak tartják a 2012. december 21-i napot, de ezzel a nappal kapcsolatban G.Kavassilas annyit említ meg, hogy a 3. dimenzióban a Földön ( a Gáián ) már senki nem lesz, s ezen a napon kezdődik el a Föld átalakulása, vagyis a pólusváltás. Ekkor már a 3. dimenzióban semmilyen élőlénynek nem lesz esélye ezeket a változásokat túlélni.

    Az Földanya 2012. december 21 és 2013. március 21. között megtalálja saját magját (középpontját) és csillaggá – fénylénnyé – alakul át. Az Univerzum számára ez az átalakulás egy természetes jelenség.

    "Az egyik bolygó, amelyre az emberek ki lesznek telepítve, az a Mars.
    Ez a jövendölés saját tapasztalatra támaszkodik, mivel a Marsnak önálló atmoszférája van, s most is a felszíne alatt több, mint 1 millió ember él. ( Ez már egy régebben futó titkos háttérhatalmi terv része, melynek neve Project Genesis – célja a Marsnak az újra
    betelepítése). Viszont mielőtt az emberek a Marsra jutnának, először a Nibiru bolygót fogják meglátogatni. George Kavassilas szerint a Nibiru egy műileg előállított bolygó, amelynek saját meghajtása van. Jelenleg a Nap mögött van elrejtve, ezért nem látható. Ha eljön az
    idő, akkor a Nibiru elő fog jönni. Úgy fogjuk látni, mint most a Holdat és ugyanolyan nagynak is. Persze a valóságban a Nibiru a Holdnál nagyobb, csak messzebb lesz és vöröses lesz a színárnyalata. A negatív entitásoknak azonban vannak tartalékban még más evakuációs
    helyei is."

    KB

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://4.bp.blogspot.com/_LbtaxHrfSiA/SenkhRGrwAI/AAAAAAAABOs/iQtt1tS8iOQ/s320/eselmitm%C3%B6hre.JPG

      Törlés
    2. A kép úgy lenne teljes és élethű, ha a csacsifejű biorobot egy futószalagon menetelne, ezzel termelve energiát a répás-mazzag trükköt kiagyaló senkiházi zseniknek. :)

      Törlés
    3. Mi van ha a biocsacsi maga akasztotta a répát oda?

      Törlés
    4. Ekkora hülye nem lehetett...

      Törlés
    5. Dehonnem, van kavalassis répája, és még sok más répája.

      Csatornázók le a maszkot!

      http://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=it&tl=hu&u=http%3A%2F%2Fwww.crom.be%2Fit%2Fdocumenti%2Fcanalizzatori-giu-la-maschera

      Törlés
    6. Ebből lehetne jó cikk? elég jó megvilágító oldal.

      Törlés
    7. kavalassis ..direkt:-)

      Törlés
    8. Kösz, de az olaszom kevés :-)

      Törlés
    9. Akár csak a nickneved.
      Panka.

      Törlés
  13. Kedvesek, elkanyarodtunk, ami nem feltétlenül baj, csak valahol még kérdések lógnak a levegőben. :D

    Még egyszer végigrágtam magam az íráson és arra jutottam, hogy bevallom nőiesen, nem tudom a választ! :D

    Úgy érzem, hogy Mazsola esszéjének nem is az volt a fő kérdése, hogy mi a cél, mert ezt elég rendesen körüljárta, köszönet is érte, hanem sokkal inkább a teremtő-teremtmény kérdésköre. Idézek:

    "nincs egyén, csak Egy Én, aki itt belül munkálkodik és csendben figyel? A Csendes Figyelő én vagyok-e, vagy Én??"

    "kérdés, hogy lehet-e, kell-e egyedi valóm lennie?"

    Őszintén szólva erre a kérdésre nem igazán született válasz, sem az írásban, sem a hozzászólásokban, pedig ha ezt sikerül megfejtenünk, akkor a cél keresése szinte értelmét veszti. Az egón és elmén túli létező vajon teremtő e, vagy teremtmény, lehet-e egyéni, vagy nincs értelme a különbségeket keresni szerintetek? Az rendben van, hogy minden megnyilvánulás csupán forma, ám a belső énünk, 'akit' keresünk itt páran, nem-e ugyanilyen forma, csak mélyebb szintje a valóságnak???? Bocs ha nem voltam értelmezhető...... :D
    Panka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na baszki! Megtaláltad az egyetlen gyenge pontját a szövegnek! Pedig aszittem mindenre válaszolgattam belefűzve valahová... :) Igen, ebben a kérdésben még bizonytalan vagyok (még a kérdés feltevésében is).

      Törlés
  14. Szám-misztikusoknak:

    555 éve...
    http://www.flagmagazin.hu/magyar_millenium/555_eve_valasztottak_kirallya_matyast

    VálaszTörlés
  15. Mi a Célja az Egy-Én-nek ???

    Hűhű Mazsikám, fogalmad sincs, hogy ez a kérdés mennyire komplex sűrítmény.

    Kezdjük azzal, hogy nem egy ÉN-ed van, illetve az egy ÉN-nek képzelt valami már csak a rész ÉN-ek összegzése.

    A megértéshez annyit, hogy az ÉN-ed alapvető részei a gyermek ÉN, amit a múltból cipeltél magaddal, aztán a házastárs ÉN, az apa ÉN, a munkavállaló ÉN, a főnök ÉN, a beosztott ÉN, a társadalmi ÉN, és aki esetleg eljutott valamilyen spirituális jellegű igényhez, az egyetemes ÉN.

    A valóságban persze sokkal komplexebb ez a kérdés, de a felvázolt pontok mindegyikében más-más szerepet képviselsz. Aztán ha sikerül az egónak ezt skizofréniáját harmonikus egységbe rendezned, akkor elmondhatod, hogy olyan vagy, mint a Teremtőd, csak kicsiben. ...:))) Mindezt elérni viszont csak akkor leszel képes, ha megfigyeled és megérted, hogy
    milyen Ő. (Aki keres, az talál.)

    A Cél meghatározásához először is tudatosítani kellene, hogy mit is jelent maga a CÉL szó. A "C" jelentése a 3. fokozat, amikor a sűrű matéria (A), az azt oldatban tartó VÍZ (B) és e kettőt életben tartó levegő (lélek = C) összhangban vannak egymással minden szinten.

    Ha ezt sikerül megvalósítanod, akkor elmondhatod, hogy nálad már D-ÉL van, azaz beléptél a kapun a 4. dimenzióba.

    Amíg ez nem sikerül, addig csak a mások elb@szott mintáit próbálod utánozni abban a reményben, hogy az majd jó lesz.

    Szóval az ostobábbja csak majmol (utánoz), az értelmesebbje meg keresgél. ...:)))
    Persze ez csak a saját megfogalmazásom, de azért talán Neked is érthető.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  16. Ami viszont roppant érdekes - és erre különösen felhívnám a figyelmedet - hogy ez a sok kis komplex, helyenként defektes rész-ÉN mégis kiad egy valamennyire működőképes közösséget, társadalmat, nemzetet, stb.

    Ebből pedig automatikusan adódik a Nagy Kérdés: Biztosak vagyunk benne, hogy mi irányítunk ???? ...:)))

    Ö.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elmés kis elmejáték, nem mondom! :)
      Azért érezzük már szerintem, hogy amiket felsoroltál (házastárs ÉN, az apa ÉN, a munkavállaló ÉN...), azok mind az elme által kondicionált "ének", gondolati formák, klisék :), de a mélyben van egy ezeknél sokkal valóságosabb éned is, ami életet lehel az egész lényedbe (a csendes megfigyelő). És a KÉRDÉSEM továbbra is az, hogy ez a valódi éned ugyanaz-e mint nekem, vagy csak arról van szó, hogy ugyanannak az Életfának egyik és másik ágai vagyunk, akik jobb esetben időnként átkurjongatnak egymásnak? :))

      Törlés
    2. Szerintem az ÉN tudatot érkezés után fölvesszük, távozáskor meg leadjuk. Egyikünk sem képes megtartani, így aztán nem is a miénk. Hogy illúzió lenne, azt nem gondolom, mivel az élet idejére megvan a maga szerepe.

      "de a mélyben van egy ezeknél sokkal valóságosabb éned is, ami életet lehel az egész lényedbe"

      Szóval úgy gondolod, hogy a "legvalóságosabb és legbelsőbb" ÉN-ed lehel életet a lényedbe??? Hm ... akkor miért nem tudod megtartani ???

      " hogy ez a valódi éned ugyanaz-e mint nekem "

      Szerintem ez hibás megfogalmazás, mégpedig azért, mert a legbelsőbb (megfigyelő) ÉN-edet beazonosítod az éltető erővel.
      Az élet ugyan közös bennünk, de az ÉN-ünk sohasem lesz egyforma,
      ugyanis minden ÉN a létezésnek egy kikristályosodott formája, saját tapasztalatokkal.

      Pl. a hópelyhek hasonlóak, de mégis különbözőek, mégis mindegyikük vízből van.
      A felhőtől a földetérésig "hópehelykedünk", utána meg beolvadunk a hótakaróba.

      Ami közös bennünk, az az ÉLET.

      Belegondoltál már abba, hogy a két nemlét (születés előtt és halál után) közötti
      80 - 120 év is időben megfelel egy ÉL-nek ???

      Ö.T.

      Törlés
  17. Beszéljünk a megoldás-ról !!

    http://kaslerarpad.hu/?p=2391#more-2391

    VálaszTörlés
  18. Na jól van, úgy látom vannak itt, akik már ügyesen bánnak az ásóval..... :D De írhatnám úgy is: ügyesen távolítják el a rétegeket erről a Hagymáról. ÉL a kés a kezükben! Ha végleg lefejtjük a héjakat, még akár elérhetjük a magot is, mutatom:

    (h)(a) GY (m) (a)

    Mi maradt? eGY! :D

    Bal agyféltekések elkezdhetik balról jobbra is a hámozást, akkor meg itt kötünk ki:

    (hagy) MA

    Ma, azaz most! Ez se rossz magnak! A ma, a jelen az Élet, minden más csak gondolati forma, emlékek, vágyak, elképzelések és a többi, nem igaz? :D
    Panka.

    VálaszTörlés
  19. Ötike Te nem vagy komplett! :D
    Ezt írtad:

    "Hűhű Mazsikám, fogalmad sincs, hogy ez a kérdés mennyire komplex sűrítmény."

    Hogy mennyire van fogalma erről Mazsolának, azt szerintem ékesen bizonyítja ez a nem két soros poszt. Alig bírtam végigolvasni a felvetések és kérdések erdejét, kérdés kérdést követett, mely a végére egy igen komplex sűrítménnyé állt össze. Vagy Te el sem olvastad, csak jó szokásodhoz híven az első sor után kötekedsz?? :DD
    Panka.

    VálaszTörlés
  20. Nah, megjött Pannika izmoskodni egyet. :)))

    Ettől függetlenül, ahogy látom, Te is keresgélsz, sőt, akár találsz is.
    A problémád csak az, hogy nem tudod, hogy mit is találtál.

    Ez például igazán kiváló:

    (h)(a) GY (m) (a)

    Ha nem kottáskodsz velem, akkor még el is magyarázhatom, hogy miért. ...:)))
    (Persze csak szerintem.)

    ----

    Mazsolával már nem tegnap óta keresgélünk, de ami a lényeg lenne, hogy egyikünk sem képes a saját síkjánál több tapasztalatra, így aztán a több szem többet lát elve alapján két személynél már elkezdődik a térlátás. (Azaz kezdünk - szellemileg - közeledni a GÖMB formához, még ha csak eleinte VÁZ-szerűen is.)

    "Ötike Te nem vagy komplett!"

    Persze hogy nem, Pannika. Egyikünk sem komplett.
    Komplettek csak együtt tudunk (tudnánk) lenni.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Komplettek csak együtt tudunk (tudnánk) lenni."

      Ez felhívás keringőre?? :D

      Komolyra: "el is magyarázhatom, hogy miért."

      Hallgatlak! :D
      Panka.

      Törlés
    2. Ha = feltételes mód = tervezés
      Mondatban: Mi lenne HA ... ????

      GY = agyalás, gondolkodás a megvalósításon

      Ma = a megvalósított gondolat a jelenünkké válik.

      Ö.T.

      Törlés
    3. "Komplettek csak együtt tudunk (tudnánk) lenni."

      Ez felhívás keringőre?? :D

      Ha a mondanivalómat csak a fizikai síkban értlemezed, abból maximum csak gruppenszex lesz. :)))))

      Ö.T.

      Törlés
    4. Most akkor tudom EN definialni a bennem levo egy-ent, vagy majd eggyutt kideritjuk?

      Törlés
    5. A kérdés még mélyebb szintű értelmezéséhez érdemes a magyar néphagyomány gyökereihez fordulnunk. Amikor egy embertársunk eltávozik, szokás szerint ezt mondjuk:

      'visszaadta lelkét a teremtő Istennek'

      A visszaadás, vagy visszatérés egyértelműen a feloldódásra utal, amikor a te tudatod/lelked feloldódik a Tudatosságban, mely nem más, mint visszatérés a Forrásba. A kérdés most az, hogy "akarod-e visszaadni"? Vagy meg akarod tartani "önmagad" tudatos tudatrészként? Gondolkodjunk csak el ezen...

      Törlés
    6. Néhány szó a "GY" betűről:

      Az első tagja, a "G" megfelel egy 6-osnak, aminek a jelentése: HAT (ige)
      A 6-os szám leírásánál kívülről kezdjük és befelé kunkorítunk. Jelentése: Összetatás, összehúzódás, törekvés a középpont, az EGY-ség felé.

      Tekintve, hogy jelenleg a széthullás dominál, így a 6-os szárán a kifelé pörgés, a széthullás érvényesül. (óra járása)
      Amilyen a "G", olyan az "Y" is, azaz széthullásnál a kígyó nyelvére emlékeztet,
      összehúzódásnál pedig inkább egy tölcsérre.

      Logikus következtetés: Rossz irányba haladunk. ...:)))

      Ö.T.

      Törlés
    7. Szerintem meg ne a "latin" GY betűből indulj ki, hanem a róvásból, ott a kulcs, hogy mit jelent a GY igazából.

      Törlés
    8. Szerintem a közép jelentőségét hangsúlyozza ki.
      Szerinted ???

      Ö.T.

      Törlés
    9. Miért ne lehetne ez az egész buli lineáris? Miért akar mindenki visszatérni a Teremtőhöz? Minek visszatérni a forráshoz, mikor minden csepp víz az óceánba igyekszik? (Itt most nem érdekel a meteorológiailag igazolt: na de a pára az fel felhőkbe, onnan meg vissza a földbe ésatöbbi... c. talmudista szarrágás:-) Mi a francnak kell a végtelenségben idióta módon örökké körberohangálni, a kör végén meg leadni a lelket a Teremtőnek, aztán sorban állni egy következőért?
      Néhanapján a falnak tudnék pattanni, mikor halhatatlan valónk és teremtett voltunk biztos tudatában a legföldhözragadtabb kategóriákkal vonjuk kétségbe a végtelent...:-)

      Törlés
    10. Bocs, ez az előbb lemaradt: mj

      Törlés
    11. "... ott a kulcs, hogy mit jelent a GY igazából."

      Vagy a hármas tagoltságot ???

      Ö.T.

      Törlés
  21. A csörtétől függetlenül:


    Marton Veronika A Vízözön előtti világok címmel tart előadást a Két Hollós Könyvesboltban (Budapest VIII., Kenyérmező u. 3.a).
    Időpont: 2013. február 1., péntek, 18.00-20.00
    Ismertetés: A föníciai Sanchoniathon, az egyiptomi Manethon és a Biblia beszámol a földi világok keletkezéséről és a pusztulásáról. A földi műveltségeknek időről időre tűzözön, szélözön, vízözön vetett véget. Ám minden alkalommal néhány túlélőnek sikerült továbbvinnie az emberi fajt és megmentenie az élővilágot. A mai ember általában csak a legutóbbi vízözönről tud, holott az emberiség emlékezete, a mitológiák többről is beszámolnak.

    További részletek: http://kuruc.info/r/23/107313/#ixzz2JSipX1BQ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A földi műveltségeknek időről időre tűzözön, szélözön, vízözön vetett véget."

      Hm ... lehetséges hogy a MŰVELT = MŰ WELT = HAMIS VILÁG ?????

      "Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit?"

      Ö.T.

      Törlés
  22. http://www.youtube.com/watch?v=b5AFmeJZR90
    itt egy hiéna ego.

    VálaszTörlés
  23. Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember Zéta és Bial táltos eszmecseréje:-)

    "- De az emberi faj ma még a gyerekkorát éli. Hol láttál olyan gyermeket, aki nem verekedik? Minden verekszik a teremtett világban. Az erős föléje kerekedik a gyengébbnek. Viaskodás az élet.

    - De mink nem vagyunk állatok.

    Behunyta a szemét, s mosolyogva hümmentett az orrából:

    - Nem vagyunk állatok. Hm. Hogy mink nem vagyunk állatok. Hm. De hátha az állatok is emberek?

    - Emberek?

    - Emberek, más-más testi formákban élő emberek.

    - Nem értem uram, bocsáss meg.

    - Mielőtt ember voltál volna, voltál fű, voltál virág, voltál fa, voltál légy, voltál cserebogár, farkas, ló, oroszlán, minden, minden.

    - Bizonyos ez?

    - Bizonyos-e, hogy mindennek van előzménye?

    - Az bizonyos.

    - És az előzménynek is előzménye?

    - Az is bizonyos.

    - Nem is lehet másképpen. Nem érzed-e magadban hol az egyik állatot, hol a másikat?

    - Nem én, uram.

    - Nem ismersz-e embereket, akik prédalesők, hálófonók, mint a pók?

    - Ismerek.

    - Nem ismersz-e olyanokat, akik gyűjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzők, mint az oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra valók, mint a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó? Mi egyéb ez, ha nem maradvány az előbbi életnek a természetéből?

    - De mire volna ez jó, uram, a léleknek ez a minden testen való átutazása?

    - Mire jó? Tudja az, aki elindított. Én csak azt gondolom, hogy erőérzésre jó. Az értelmünk erősödik, mint a növekvő csillag fénye. Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erőkben élünk a következő vedlésig. Aztán megint egy fokkal előbbre.

    - És aztán, ha emberek is voltunk?

    - Megint egy fokkal feljebb: még tökéletesebb test formába jutunk. Csak semmittevésbe nem. Az élet: mozgás. Mozog maga a Teremtő is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy más-más helyen, más-más ütközők között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk.

    - De én nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat gyűjtöttem például tücsök koromban.

    - Hát minek is emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves korodban mért sírtál? mért nevettél? mivel játszottál? hogy gondolkodtál? Egy minutumra ha érdekel.

    - Hallottam már, uram, nem egy prédikációdat, de vajon erről is papolsz-e?

    A táltos vállat vont:

    - Nem értené a nép. Hiszen te sem érted, pedig te tanult ember vagy. Majd ezeréveknek elmúltával. A népnek ma még bűvölés kell és jelek, amiket a testi szem láthat. A lelki szem, az még nem nyílt meg bennetek."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi névtelen! Ez nagyon ide illett!

      Törlés
  24. Húúúú párszor még vissza kell lapozni.

    Viszont ami meglepett mint érzés- esemény " - olyan végtelenül hálás és megelégedettség érzés terjedt végig minden tagomon, - " ismerős, csak az otthonnal kapcsolatban ami az ÉN feladatom volt ezéletbeli időben megteremteni.

    A belsőt - és a külsőt.

    Elmélkedtem ilyesmiken ha más megfogalmazásban is a szavak szintjén én is.

    Arra jutottam és végén pontokba szedett kérdéseidre tán válasz hogy az egységből a tömegből egyéni individuális lényként az egység hasznára válva visszatérni.

    Ugyanis ha hasznos vagyok mint létező (szellem / miség) akkor van egyéniségem a többségben amihez hozzáférésük van ugy ahogy most ÉN itt irogatok neked a saját konyhámból...nem tudva azt merre hol vagy. DE mégis hozzáfértem az érzelmeidhez azok által keltett gondolataidhoz szavak formályában(teremtés!) és visszont hollámokat küldök a hasonló tapasztalásomról ami érzelmi szellemi fizikai is egyben és egyedi mégis a fénysugár nyalábjaiból különváltan ugyan olyan csak mégis más.

    Én a hajnali vagy ma már a reggeli felkelő nap fénynyalábjait nézem ahogy vádorolnak a szobám falán..és megmeg csillan egy egy porszem szállingózva bennük.....ilyen porszemek vagunk a fénysugárban.

    Szépen táncolnak a gyerekek a bolygójárások jutottak eszembe róluk.....nálad a gyereked nálam az unokám szalagavatója volt mostanság.
    Tehát még a biológiai kor szem számit az azonosnak vélhető szellemi élmények megtapasztalásához....független a fizikai léttől mégis a fizikai testbe csomagolt szellem tapasztalása.

    Néha elgondolkodom ha meghalok(amitől tudatosan nem félek de amikor rosszullét van a test mégis pánikot próbál kelteni a sejtek tadatai élni akarnak) és elgondolom mindezt itt hagyom - nincs szorongás bennem hogy mit vinnék magammal...nincs semmi olyan fizikai tárgy ami kéne....mégis jó élni. Ugyan miért mi lehet a cél?

    A tapasztalás gondolom mert csak azt visszük magunkkal.

    VálaszTörlés
  25. ""kérdés, hogy lehet-e, kell-e egyedi valóm lennie?" Panka.:)

    Hmm minth az a fénysugárban lebegő porszem egyedi én és a fénysugár pedig az ÉN lenne.

    Ezt az asztrológusok a napjeggyel (születési nap jegybeli helyzete) azonositják ami nem változik. Minden más bolygó más és más szemilyiségrészeket szimbolizál ott abban a házban (helyzetben) ahol a születés isdején óra perc tartózkodott. Az változik az élet folyamán eltelt idő alatt a téridőben=földön.

    Aztán ugyan találtam likat a rendszerben merthogy az évezredek folyamán 2x is elégették a kapott tudást ha nem többször de valami mindig maradt aztán iróasztalok vagy megfigyelések mellett kiegészitették.
    Az én megfigyelésem az a Napsugár=szellem karaktere NEM változik életről életre sem, csupán a feadataihoz a többi kiegészitő elem.

    VálaszTörlés
  26. "Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erőkben élünk a következő vedlésig"

    Én is köszönöm.
    Ugyanis bevillantott az a álomszerü ébrenlét vagy mély meditáció nem tudom melyik vagy kettő az egyben: fekszem a vizparton a gyönyörü fényes homokban a nap melegit...és lassan a hullámok betakarnak a tóból uszom és egy hatalmas halként ugorva a partot érve oroszlánsörénnyemet megrázva bandukolok el....majd felébredve vagy magamhoz térve csupán asztrológiai achetipusokban próbáltam megfejteni...de tán a Táltos beszélgetés a tapasztalásaimra jutatt avégből hogy abban az 5 előző életlátásban is tudtam külön hol vagyok pont de éreztem az akkori érzéseimet éreztem a jelenlévő mások érzéseit és velem támasztott vágyait éreztem a hibás döntés súlyát és a kapcsolatos érzelmeket amelyeket keltettem másokban. Egyszerre mégis külön.
    Igy hogy a hszek végére jutottam gondolom az induló ÉN nem tünik el végig megy a saját utján viszi az összes tapasztalását (egyik ilyen valamikor az őskorban volt! az utólsó az 1800 évek közepén)
    Előhivható valahol a szellem tartalmazza vagy az auránk nem más mint egy mágneslemez amin minden tárolódik...ez az eg ÉN életről életre más és más személyiségrész erősebb hangsulyával.

    Öt főlsorolja az apa férj munkatárs barát szerepeket de ezek tán személyiségrészek.
    Hiszen az asztrológiai képletben sem egyhelyen állanak jó esetben és más és más bolygó szimbolizálja.
    Tehát tán végigéljük a 12x12x10x akárhány archetipikus szerepet.

    Azt tutom magamról mindig is bár nagyon tudtam szeretni de nálam inkább gondoskodásról szólt és az egyedüllét nálam komfortos nem pedig magány.
    Viszont sok ember szenved az egyedülléttől valamiért....
    Pedig mindig egyedül ketten vagyunk én+ÉN.

    Az énnek engedelmeskednie kell az ÉNnek ahhoz hogy harmonikusan élhessünk és a teremtésben kellően résztvehessünk a teremtő társaként.

    VálaszTörlés