TT másik arca

Lényegében nem igazán tartozik szorosan a blogtevékenységemhez, illetve az itt kialakult arculathoz, és társalgási témákhoz, de mégis úgy gondoltam megosztom " TT másik arcát ", érdeklődési köröm egy másik nagy fejezetének, a zeneszerzésnek egy olyan korábbi időszakát is, amikor remixeket készítettem egy barátommal. Akinek van kedve belehallgathat e méltatlanul kevés érdeklődést kiváltó szerzeményekbe. Figyelem, igazi ritkaságok és csemegék várják az érdeklődőket - tekintve, hogy tán egy fél tucat embernél többen még nem is hallották ezeket, illetve hogy egy petákot sem kaptunk értük! :) A korosabb olvasóknak talán nem lesz könnyű megemészteni a rájuk váró sokkot! Mindegyik dalnak külön története van, mindre nem is emlékszem, tán nem is akarok, tán nem is érdekes... 

Itt az eddig feltöltött remix lista>>>

Lazuljunk: Rammstein a Holdon

Fantasztikus kritika...

Csodálatos a tökéletesen fekete háttér - csakúgy mint az "eredeti" eseménynél, sőt még a pozicionáló keresztekre is ügyeltek! A Holdon esőtáncot járó indiánoknál már meg kell szakadni! :) No de nézzük komolyan! A klip tanulsága szerint a Rammstein zenekar járt a Holdon, és nem csak hogy járt, de még a levegőhiánynak fittyet hányva sisak nélkül dorbézoltak! Na de hogy lehetséges ez? "Biztos valami videótrükk!" - mondaná Mari néni, a tapasztalt tevenéző. Igen, így van, ez egy videótrükk, a mai technikai fejlettség ezt már lehetővé teszi.. No de most jön a kétforintos kérdés: a hatvanas évek végén nem létezett ilyen videotechnika? "Biztos nem!" - vágná rá Mari néni - hiszen akkoriban még csak fekete fehér tevék voltak, angyalkám". Igen ám, csak Mari néni kedves azt felejti el, hogy a NASA a pletykák szerint úgy ötven évvel előttünk jár, már ami a hétköznapi cuccainkat illeti. Na most, ha egy kicsit matekozunk, akkor nagyjából pont ott kötünk ki, amikor a kérdés felmerült... Mikor is?

A szöveg meg magáért beszél. A Földre erőltetett uniformizálás, globalizáció és amerikanizálódás örömét érezhetjük minden szöveg- és képsoron. Különösen ez a rész tetszik: "Ismerek nagyon hasznos lépéseket" - miközben látjuk, hogy egy muzulmán rálép az imaszőnyegre - "És megóvlak a hibásaktól" - majd a hívő a tisztelet jeleként meghajol a Teremtője előtt... No és ez az a bizonyos jelenet, avagy "tánc", ami nagyon nem tetszik itt egyeseknek, akik szeretnének istent játszani, elszakadni, és akik azt szeretnék, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogy ők fütyülnek... "Ez nem egy szerelmes dal" - éneklik, miközben látjuk a természetközeli népek durva fizimiskáját. Igen, nekik még rémlik, hogy volt élet azelőtt is, mielőtt idejöttek ezek a Fkalapok a kicseszett űrhajóikkal, méghozzá nem is akármilyen élet...

A klip zárópoénja pedig szenzációs: "Hé, Huston van egy problémánk".

Igen, nekünk is. Ti.

Aki darázsfészekbe nyúl, azt össze fogják csípni

Kedves gyerekek, köszöntsétek János bácsit, ő fogja a mai mesét elmondani, hallgassátok szeretettel.

Forrás: http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=834174553

Köszönjük Jani bácsi! Most pedig társasjátékot fogunk játszani. Első lépésben találjuk ki közösen, kik játsszák a darazsakat, ki lesz aki darázsfészekbe nyúl, ki legyen a gyáva nyúl, és ki lesz az aki a végén kinyúl. Várom a javaslatokat.

Mese a Birodalomépítőkről

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Androméda-ködön, az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a Kúrtafarkú Kvazár túr, volt egyszer egy kazár úr, akit úgy hívtak: Aton. Kinek ismerősen cseng e név, az gondoljon a véletlenekre, a valószínűtlen egybeesésekre, vagy amire csak akar, elvégre ez csak egy mese. Aki szereti az összeesküvés elméleteket, az akár e név elé tehet egy S betűt is, ha jónak látja. Szóval. Az emlékek már tovatűntek, nem tudni pontosan mi is és hogyan is történt, azonban az hétszentség, hogy ennek az Úrnak el kellett hagynia szülődimenzióját – hogy a rendkívül toleráns alaptermészete miatt, vagy mert megszűntek az életfeltételeik, vagy egyszerűen csak mert hódítani szándékozott, de ez nem tetszett az ottaniaknak, erre már a kutya sem kíváncsi. A lényeg az, hogy néhány haverjával el kellett jöjjön onnan és hogy-hogy nem, pont a Tejút rendszer Nyugati Spirálkarjának csücskébe, egy látszólag tökéletesen jelentéktelen kis kékes-zöld bolygón vertek tanyát az istenadták. Fentiekre vonatkozóan van is egy utalás egy másik mesekönyvben:

"Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is."

Akkoriban, - mielőtt még megjöttek e vendégművész sztárok - a bolygót az őshonos Lovas-urak lakták több százezer éve, minden földrészen az ő kiterjedt családjuk népei éldegéltek, úgyszólván gondtalanul, a mai ember számára hihetetlennek tűnő globális békességben, a természettel összhangban. Ne kicsinyítsük! Aranykor volt ez a javából bakker!

És egyszer csak, hogy-hogy nem, nagy dirrel meg dúrral megjelentek az idegen világ szülöttei, gúla alakú csillaghajóikkal elkápráztatták a szemtanúkat. S bár a Lovas-urak közül néhányan szúrós tekintettel méregették az idegeneket, azért az emberek többsége, az istenadta nép egyenesen az Isten fiainak vélte őket, és beengedték a házaikba... Az előbb említett másik mesekönyv ezzel kapcsolatban is megőrzött egy utalást:

„…az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

Az isteneknek kikiáltott idegenek tehát megházasodtak egy-egy gyönyörű földi leányzóval, és terebélyes családot alapítottak. Úgy belejöttek a családalapításba, hogy minden földrészen, minden családfőnek építettek egy Isteni Wellness Központot, melyek kivétel nélkül mind gúla alakú építmények voltak. Ezen építmények segítségével tudtak egymással érintkezni, de ezek az épületek voltak a beavató központok is egyben az újszülött „istengyermekeknek”, ahol rávílágították még bimbózó elméjüket az Élet, a Világmindenség, meg Minden összevissza kuszaságában található Rendre. Ezeken a helyeken tanulták meg befolyásolni embertársaikat, melyre jócskán rásegített az épületek energiaösszpontosítási ereje. Az ősi földi nyelven beszélők – alakjuk miatt – úgy nevezték el ezen épületeket: PeReMeS.

A peremesekkel egyik legjobban telepakolt terület a Föld leghosszabb folyójának partvidékén feküdt, a Fekete Földön, mely nevét a folyó által lerakott termékeny föld után kapta. Itt épült meg az istenségek legerősebb központja, az igába hajtott népek segítségével itt építették fel technológiailag a legfejlettebb civilizációt, amit a Föld valaha látott. Csodájára jártak az emberek! Igen hosszúra nyúlik a lista azokról a dinasztiákról, akik itt uralkodtak évezredekig, s akik igyekeztek a vérvonalat a lehető legerősebbnek megtartani. Számukra a vérvonal tisztán tartása nem volt tréfadolog, hiszen csak így tudták az utódokat megfelelően kondicionálni az olyan apró-cseprő, kisebb-nagyobb pozíciókra és beosztásokra, mint Világuralmi Tervező Iroda vezetése, Világuralmi Gondolatgyár Igazgató, és Világuralmi Végrehajtó Jogi Iroda irányítása, ésatöbbi, ésatöbbi. Királyságuk örökkévalóságát többnyire az isten-fejű, oroszlán-testű kőszoborral szimbolizálták, de nem riadtak vissza más állatok és emberek művészi jellegű összekeverésétől sem. De az is lehet, hogy mindezek már megvoltak mikor ideette őket a fene, csak ellopták, mert tetszett nekik az ötlet, ahogy felhasználhatják ezen bálványokat a kis tudatlankák befolyásolására. Egyik első intézkedéseikkel összezavarták az emberek nyelvét, hogy az imitt-amott még felbukkanó földalatti ellenálló mozgalmak ne tudjanak egymással érdemben kommunikálni. Az említett mesekönyvben ez is fennmaradt:

"Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: "Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!"

Szóval, miután az idegen istenek teleszemetelték a Föld minden kontinensét a piramisaikkal, úgy gondolták, most már nincs más hátra, mint előre, és onnantól kezdve mindenki őket fogja szolgálni. Ez téves elképzelésnek bizonyult, ugyanis fene nagy gőgjükben elfelejtették az alap bölcsességet, miszerint az Élet mindig utat tör. Családjaik ezért sok helyről kénytelenek voltak elmenekülni, de olyan is történt, hogy stratégiai ujjgyakorlat gyanánt az örökké játszadozni vágyó gyermekeikkel kontinentális háborúkat vívattak. Mivel az embereknél jóval fejlettebb szellemlények voltak, így igen értettek a népek megosztásához, ami odáig fajult, hogy korábban egymás hátát védő testvérek is képesek voltak egymás torkának ugrani, csak mert egyikük a kutyafejű, míg a másikuk az oroszlánfejű „istent” imádta. Az idegen istenek időnként adtak egyet a környezetvédelemnek és fenntartható fejlődésnek is, ennek szellemében volt, hogy özönvizet eresztettek kontinensnyi területekre, vagy éppen szigeteket süllyesztettek el, csak mert az milyen jó móka már. Technikai vívmányaik révén könnyedén utazgattak szerteszét a bolygón, (és egyáltalán nem bánták, ha erről a primitív őslakos kézművesek készítettek néhány eladható szuvenírt), bárhol előidézhettek természeti katasztrófát, sőt képesek voltak az emberi génállomány megváltoztatására is. Az ő kiváló tudósainak köszönhetően jöttek létre új és új rasszok az addig szinte egyforma emberi faj mellett, amire igen nagy szüksége volt az őslakosoknak, tekintve hogy ez előtt mennyire unalmas lehetett itt az élet. Külön sikerdíjjal jutalmazták azon tudósaikat, akik olyan számukra igencsak hasznos viselkedésformákat tudtak beállítani némely rassznál, hogy még a piramisok befolyásoló energiamezői nélkül, s különösebb manipuláció nélkül is sikerült habozás nélkül felzabáltatni velük saját társaikat. E pillanattól kezdve beszélünk a Harc, a Háború, és a Hódítások koráról, azaz a három Hatos… akarom mondani Hát, Hát, Hát korszakáról. Bizony.

Az egyik első Gordiusz-díjjal jutalmazott új rassz akkád néven jelent meg a történelem színpadán. Ez a nép nem sokat teketóriázott, és főnökeik piramis-mintájára létrehozták a Föld első emberi hatalomkoncentrációjára épülő Birodalmát. Mindazonáltal ez a birodalom ugyan sok szállal függött még a Fekete Nemesség civilizációjától, de nem kellett külön engedélyt kérnie minden egyes ősnép véres leigázásához, ahogy azt tették a Folyóköz ősi békés városállamok népeivel, pl. a HuNGáR-okkal, akiket az istenek kedvencei, a későbbi történelemhamisítók Rémus farkasgyermek nevének megfordításával Sumér-nak neveztek el. Az Akkád Birodalmat később ugyan sikerült legyőznie az ősiek egy csoportjának, és egy ideig virágzó kultúra telepedett a Folyóköz vidékére, ám ekkor a géngyárak soraiból egy újabb, még az akkádoknál is véresebb archetípus jelent meg a történelem színpadán: az asszírok. Az emberi történelem talán legvéresebb mészárlása köthető a nevükhöz, ám nagyszerű és példamutató életművüket máig őrzik a főnökeik tiszteletére állított, levágott emberfejekből álló piramisaikról készült domborművek.

Teltek-múltak az évezredek. Az idegenek leszármazottjai őrizték a vérvonalat és a tudást, míg a szolganépek egyre kevésbé tudták felidézni miért is kellene imádják ezeket a kiválasztottakat, mindenesetre több ősi istenség is fennmaradt az emlékezetben, a nekik állított szobrok segítségével. A mágia is kezdett feledésbe merülni, már csak a szűk családi kör ismerte a gondolatok teremtő erejét. Ők viszont kizárólag a saját hatalmuk megőrzésére használták a mágiát, s bepiszkították annak minden részletét. Az eredeti letaszítottak már régen elporladtak, de Aton szelleme ott lebegett mindvégig az utódok felett. Az örökösök sikertörténetéhez köthetőek az olyan nagyszerű nemzetközi vállalkozások, mint például Római Birodalom, Római Katolikus Egyház, Brit Birodalom, és - hogy ne csak mindig a múlttal példálózzunk - az USA, a SZU és az EU néven futó kísérleti projektek. A földönkívüliek arra mindig gondosan ügyeltek, hogy saját embereik kerüljenek minden fontos döntési pozícióba...

A 6almasok mindmáig sikeresen megőrizték inkognitójukat, és 6almi pozíciójukat. Egyre sikeresebben koncentrálták mind az emberek feletti uralmukat, és mind a bolygó anyagi javait, aranykészletét, természeti kincsei feletti kontrollt. Ám mindezek ellenére, vagy pont emiatt a 6almasok 6almas zsákjai elkezdtek repedezni. Rések, kotnyeles kis rések jelentek meg a pajzsokon és zsákokon. Egy kevésbé kedvelt és elterjedt nézet szerint az őslakosok körében ismét felütötte a fejét a lázadás gondolata. Közöttük ugyanis élnek még ma is olyanok, kik nem igazán komálják a rabláncokat, és a sok sok kapott ajándéktól (mobiltelefon, iPad, bankjegy, TV-sorozatok, miazmástól) elvakult tömegekkel ellentétben sikerült felemelniük a fejüket, így megláthatták, hogy micsoda csuda-csapattól érkezett ez a sok jótétemény, amelyik oly ügyesen piacra dobta a Világuralom nevű termékét, és mellesleg oly sikeresen végigvezette az ember nevű lényt a Történelem c. horrorfilmen. A szegénylegény ennek a mesének a végén is győz, bár ezt a patás még nem tudja, vagy ha tudja is, hát mélyen hallgat róla. Hamarosan eljő az idő, amikor ismét boldogság lesz az úr az Úr helyett, és a szegénylegény elnyeri méltó jutalmát, és elveszi feleségül a királylányt, és boldogan élnek mindörökké...

Nos, ennyit röviden a bolygó történetéről. Ha a mese valamely része nem kellően érthető, az ne okozzon senkiben kételyeket önmagával szemben, mert elképzelhető, hogy maga a krónikás sem érti teljes egészében...

Itt nincs vége, de fuss el véle.

Lazuljunk: nem könnyű a hangmérnökök élete :)

A Ford Fairlane-ben is megmondta a lemezgyáros: abból csinálnak popszart akiből akarnak...

(időközben eltűnt a YT-ról, de pl. itt vagy itt elérhető)

Nagyot alakít a hangmérnök gyerek, ez kétségtelen - egy az egyben a stúdiós haveromat látom; a keverőpult felett szakértő gyors mozdulataiban, a fars hangot kegyetlen nehezen viselő mimikájában, s főleg ahogy lerázza a producer kezét, mert épp nagyon kemény a meló...! :) Túl van persze játszva, de ez tényleg nem vicc! Amikor nekem, zsákutca-szerte ismert mezei zenésznek is rendelkezésemre állnak olyan programok, melyek segítségével a felvett éneket hangjegyenként be lehet állítani, hangnemre tenni, ütemre igazítani, szükséges hajlításokat belőni - akkor el lehet képzelni, hogy egy több milliós stúdióban miféle technika áll rendelkezésre. Jóféle. Az a helyzet, hogy mint ahogy a modern médiaszerkesztő programoknak köszönhetően a bíróságokon a fényképek és a videók (!) bizonyító ereje halványulni látszik, úgy a zenei iparban a "de kellemes hangja van ennek a lánynak" típusú megközelítés is kezd veszíteni a hitelességéből. Vagy legalábbis könnyen tévedés kategóriába sorolható, ugyanis szinte nincs az a fars, kezeletlen hang, amiből nem tudnak kihozni valami eladhatót. A sztár-gyár nem ismer lehetetlent. Hát ez van. Manapság egy felvett éneksávot akkor kezelnek szakmailag helyesen, ha hangszerként/hangsávként bánnak vele, azaz először elvégzik a szükséges hangnemi korrekciókat, a sáv megkapja az autotune-t,  a quantize-t (ütemre pontosítást), az equalizer-t (levágják a mély tartományokat, kiemelik a magast), ezután ráengedik a compressor-t (préselik, hogy ne legyen se kiugró se túl halk rész), majd jön egy kis vagdosás (ami jól sikerült szó azt többször felhasználják), a precízebbek még beállítják a trasholdot, a dinamikát, a szűrőket, és normalizálják, majd kap a sáv egy csipetnyi effektezést és igény esetén vokálgépet (mesterséges vokál) - noha nem feltétlenül ebben a sorrendben - , és végül "megmasterelik" (végső simítás) és már kész is a gyönyörű, hibátlan éneksáv, aminek többé-kevésbé semmi köze sincs már a szerencsétlen énekes eredetileg felküszködött felvételéhez. No de ezek igazi műhelytitkok, semmi közünk hozzá... vagy mégis? El kell menni élő koncertre (ahol két percen belül kiderül, hogy élő vagy plébekk), és ha még ott is faszájosan szól énekesünk hangja, és nem hibázik túl sokat, viszonylag pontosan ütemre énekel, akkor van esélye a bizalmunkra. A rádióban, klipben nem.

Sándor, Joseph Benedek , zsákban hozzák a meleget

A Reuters frissen kiadott jelentésében, vatikáni tisztviselők szerint Joseph Ratzinger a Vatikán örökös lakója marad lemondása után. 

"További jelenléte a Vatikánban szükségszerű, máskülönben teljesen védtelen marad..." 

Mindez lehetővé teszi, hogy ne folyhasson ellene semmiféle eljárás és vizsgálat az egyház által folytatott szexuális és gazdasági bűncselekmények ügyében, melyek botránya ennek ellenére tovább tagad és feltehetően nem áll meg a vihar a Vatikán falainál. Főleg úgy nem, hogy megérkezett a hivatalos diplomáciai jegyzék a brüsszeli Nemzetközi Törvényszéktől, mely az egyházi bűncselekményeket vizsgálja (ITCCS)

Joseph Ratzinger pápa történelmileg példátlan lemondását az magyarázza, hogy az Európai szervezetek közelgő fellépésével nézett szembe, mely elfogatóparancs kiadását rendeli el Ratzinger ellen, és a Vatikán vagyonára nyilvános zálogjog bejegyzését Húsvétkor.

További részletek a Világhelyzetén.

A francba ...és én még naívan azt hittem, hogy Benedek bácsi szeretetrezgésileg felemelkedett a mocsokból, ezért mondott le... :)

De hát ugye ismert a mondás, hogy "Sándor Joseph Benedek, zsákban hozzák a meleget"! :)

S hogy ezt a expápa szexuális érdeklődésére értem, vagy az elkövetkezendő tavaszra, nos ezt rátok bízom. No és persze azért továbbra se felejtsük, hogy színházban vagyunk, és az olyan szervek, mint "Reuters", "ITCCS", "Nemzetközi Törvényszék", meg "Brüsszeli Központi Hivatal" semmivel sem ember-barátabb, mint a Vétekán ... ööö akarom mondani Vatikán, amelyet most úgy tűnik központilag bedarálni szándékoznak ugyanazon körök, akik létrehozták.

Eljutottunk a forgatókönyv ezen részéhez, ennyi történt, nem kell betojni. 

(Továbbá az a félmondat sem piskóta, ami a Vatikán vagyonának lefoglalására vonatkozik, melyből gyaníthatóan továbbra sem a rászorultak fognak osztozkodni...)

Valentin napi Végjáték - két megközelítésből

"- Mindig el kell döntenem, megöljelek-e, vagy mit csináljak - mondta Peter.
Valentine hátát a fenyőfa törzsének vetette, kicsiny tüzéből maroknyi hamvadó parázs lett.
- Én is szeretlek téged, Peter...

Egy lemondás margójára - a vallás, mint gát?

Bejelentette lemondását XVI. Benedek pápa, egészségügyi indokokra hivatkozva. Hogy tényleg ennyi lenne a háttérben, azt egyelőre senki nem tudja megmondani. Mindenféle verziók és találgatások keringenek az okokról, de én úgy vélem, hogy egyrészt ez nem egy, hanem több összetevős ok, azaz eseményláncolat következménye, másrészt különösebben nem érdemes foglalkozni a miértekkel. A Vatikán történetével sem kívánok bővebben foglalkozni most, az összefüggések megértése érdekében már volt utalás korábban. E helyett, de azért ebben a mederben maradva, előkotortam egy régebbi írásomat, melyet néhány kedves ismerősöm segítségével állítottam össze, és úgy vélem tökéletesen ideillik a lemondás margójára (vannak benne dolgok, melyeket ma már kicsit másképp látok, de nincs kedvem átfogalmazni... :).

Boldog XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli) (Sotto il Monte, 1881. november 25. – Róma, 1963. június 3.) római pápa 1958–1963. között, Szent Péter 261. utóda. Parasztcsaládból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.

S többek között ezt mondja el XXIII. János pápa beszédében, az általa összehívott II. vat. ök. zsinaton:

"A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni az újpapok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ó-Szövetség idejétmúlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást! Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Első-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti, ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letünt nép(ek)nek (sumír, akkád, káld, babyloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!"

XXIII. János pápa ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el a II. Ökumenikus Zsinat megkezdésekor. Tudjuk, hogy XXIII. János pápa nem egészen egy évre rá "hirtelen" meghalt és utána Montini hercegérsek lett a római egyház pápája VI. Pal néven. Erről a pápáról könyvek jelentek meg "The Montinian Church" és hasonló címeken, melyek közlik, hogy zsidó családból származott… Magyarán János pápát kijelentése miatt eltűntették, és újra egy zsidót ültettek a „Szent”székre, és folyt minden az eredeti kerékvágásban. De tulajdonképpen mi is történt? „Mindössze” annyi, hogy majdnem kétezer év után az egyház első embere végre kimondta az igazságot, felfedve a kereszténység történetén végighúzódó iszonyatos hazugsághalmazt. A pápa szerint az Ószövetség „összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letünt nép(ek)nek (sumír, akkád, káld, babyloni) megmásított történelme.” (nem elhanyagolandó sajnos az a tény sem, hogy az ezt a mondatot kiváltó Parallel Bibliát is egy zsidó találta meg…) De mégis hogyan és miért történt mindez?

Az eddigiekben tárgyaltak alapján remélhetőleg már sokaknak letisztult, hogy a hivatalos történelemírást megelőző időkben már volt itt a Földön egy globális békés kultúra, aminek az örökösei vagy legalábbis folytatói többek között a magyarok (lásd pl. sumér-magyar rokonság, szkíta-indián-hun-magyar folytonosság, stb.). Legalábbis egyre több előkerülő részlet erre utal. A történet másik oldala - a zsidók - viszont csak olyan ötezer-néhányszáz éves létezésre tekinthet vissza, ahol már a "vallásuk" is tele van hazugságokkal. Azt nem tudjuk, hogy a zsidók utólag lettek-e betelepítve a Földre, genetikai módosítás termékei-e, vagy ide teremtettek, viszont az annál inkább érződik, hogy - különösen a vallásos tagjaik - szellemi megszállás alatt vannak. Hogy aztán erre önként jelentkeztek-e, vagy csak átverték őket, ezt sem tudni biztosan, de az eddig megszerzett ismereteink alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a Vén Georgie (vagy legyen az akármilyen idelátogató földönkívüli/szellemlény) átverte őket, azaz valamilyen módon belecsalogatta őket egy szerződésbe, amit nem tudnak felbontani. Hogy mire alapozható ez a vélemény? A következő idézet rávilágít:

"Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. "Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem."

Namost ha megvizsgáljuk a zsidó vallást, ott mintegy "véletlenül" (???) pontosan az áll, hogy övék lesz a világ minden kincse és aranya, mert ezt ígérte nekik az "Isten". Itt kezdődtek a problémák. Miféle isten az, amelyik kiválaszt magának egyet a teremtményei közül, és csak őket tolja előre? És akkor egy laza mozdulattal visszakanyarodhatunk akár a keresztény valláshoz is, annak is zászlóshajójához, a Római Katolikus Egyházhoz, ami egészen véletlenül pont a nem egészen lelkiségéről híres Római Birodalom területén, annak virágzásakor jelent meg (engedéllyel?), és ahol ismét feltehető a kérdés, hogy találkozunk-e a fenti beváltott ígérettel? Szerintem igen. Elég csak megnézni azt a materialista aranyimádatot, amivel felöltöztették magukat (templomaikat, ruháikat, Rothschildok vezette bankszámláikat, stb.), intrikáikat, inkvizíciós-hatalmukat, botrányos és véres történelmüket, sötét titkaikat melyeken mai napig ülnek, város a városban jellegű (City of London beltenyészetéhez hasonló), elzárt várukat. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Római Birodalom és a Római Egyház ugyanannak a kutyának (farkasnak?) a kölkei, és az is kiüti a szemünket, hogy mindez a mai EU-Birodalom prototípusa volt (még földrajzilag is nagyjából): minden tekintetben globalizálás, uniformizálás, stadionok építése (most nem ez zajlik??), központosított hatalom (piramis-séma), oszd meg és uralkodj, stb., egy kaptafára megy az egész játék. A kereszténységgel kapcsolatos problémákat érdemes megpróbálni visszabontani az alapokhoz. Ha ugyanis az ember az alapokat nem érti, akkor a felépítményt sem fogja fel, hanem csak körbe-körbe jár, mint a magyarok többsége jelenleg és egymás után nyeli be az újabbnál újabb hazugságokat.

Isten csak egy van, a végeláthatatlan abszolútum. Más nincs.

Mikor Jézus az örök életről beszélt, akkor az üdvösség útját mutatta meg. Nem tűnt fel senkinek, hogy az eredendő bűnről egy szó nem hangzik el Tőle? Azért mert olyan nincs. Az ember tisztán születik, a lélek mikor testen ölt - ki tudja hányadszor -, akkor tisztán az új élet fejlődésének reményével jön e világra. A népesség-környezet, és a helyi kultúra teszi azzá ami, persze némi genetikai kollektív emlékezettel párosulva. Ez utóbbit csak azért tagadják, mert fizikailag képtelenek bebizonyítani, hogy létezik, miként a lélek helyét is keresik folytonosan. Ahogy a lélek számára nincs halál - és ez azért biztos, mert Isten egy része vagyunk általa és az örök életű -, úgy kárhozat sem létezik a lélek számára. Egy van, fizikai életünk elmúlásával a lélek szembenéz a tettei következményeivel, no ez, az "ítélet", és ennek megfelelően marad, vagy távozik a Karmából. A héber ószövetséget azért tudták összekapcsolni Jézus tanításával a zsidó felekezetek, mert mint mindenki számára, a kulturális előzmények alapján volt kénytelen Jézus magyarázatokat adni. (Mint az apokrif írásokban látható, "nem az egészségeseket kell gyógyaítani, hanem a betegeket", és ez a kijelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus a zsidó világfelfogást "betegesnek" tartotta, - ergo nem lehetett zsidó hitű, ezért mindig harmadik személyben beszélt róluk ebből eredően). Mint az apokrif írásokban, más nemzetségek számára az ott élők hagyományait vette figyelembe. A kanonizálás során természetesen ezek útban voltak, mert a zsidó (genetikai?) törekvés a hatalom felé folytonos mióta léteznek, és rájöttek, hogy a keresztény egyházakat össze lehet a világi hatalommal kapcsolni, és itt is az ő szemléletük érvényesülhetett. Bár megjegyezendő, hogy a korai egyházi életben ez még - gondoljunk csak Aquinói szt. Tamásra -, nem így volt.

És akkor elérkeztünk az írás címéhez: a vallás, mint gát?

Ha végiggondoljuk a katolikus egyház történelmét, hát bizony megborzongunk, annyi szörnyűséget elkövettek „Isten nevében”. De ugyanez megtörtént az iszlám, és a zsidó vallás nevében is! Ezek szerint akkor dobjuk el a keresztény vallást, és a többit is úgy ahogy van? Mi lehet a válasz a kérdésre? Talán ez?

"Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges."

Aki nem keres, az nem is talál és nem is ért. A jelenlegi ismereteinkel talán nem vagyunk képesek felfogni ennek a mondatnak a valós értelmét. Próbálkozni talán onnan lehetne, hogy Isten nem katolikus, de nem is protestáns, vagy református, mint ahogy nem mohamedán vagy buddhista, és nem is zsidó. Magyarul minden vallásból el lehet indulni az Isten felé vezető úton, és ez az út szabadon mindenkinek végigjárható, hiszen amit keresünk, az „bennetek és kívületek” van. Esteleg eredményre vezethet az is, ha az ember összehasonlítja egyik vallást a másikkal, ugyanis akkor rájöhet, hogy az eredő mindegyikben ugyanaz, az Egy Isten. Ha magáról a hitről - az ember és az Isten kapcsolatáról letisztítjuk a különböző dogmatikus sallangokat, akkor bármely irányból, bármely vallás szemszögéből közelítünk - ugyan oda jutunk. Eljutunk egy Isteni részhez - a Lélekhez, és az ennek anyagi megtestesüléséhez, az élővilághoz. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, ide tartozik az is, hogy tulajdonképpen mindkettő Isteni eredetű, csak míg a lélek pozitív (építő, élet) előjellel rendelkezik, addig az anyag ennek ellenkezőjével, a lebontás aspektusával (nem nehéz megérteni: ahogy az idő múlik, a lélek fejlődik, az anyag pedig ezzel aranyosan amortizálódik – lebomlik).

Ami nehézzé teszi az Isteni mivoltunk tisztán látását, az az, hogy a sűrű anyag, amely körülvesz minket - árnyékolja a lélek érzékelését, mintegy kettős identitás - tudatot teremtve. Egyrészt, az ember Isteni része szárnyalna - az anyagi része pedig ezzel ellentétesen dolgozik, azaz próbálja minél jobban az anyaghoz kötni magát, legyökerezni, földhöz kötni. A lelki késztetéseink általában nemesek. Segítőkészség, empátia, szeretet, gondoskodás. Azaz, ezek azok az Isteni tulajdonságok - amelyre Jézus tanított minket, de ha megnézzük a különböző vallási iratokat - mindben ugyanez van... Ugyanúgy a Védákban, mint az észak amerikai indiánok nagy-szellem kultuszában, és ugyanúgy a Koránban is. A Korán különösképpen érdekes, mert bármely hihetetlen, de az egyik leginkább szeretetközpontú vallási irat, és maga a vallás pedig a legbékésebb. Akkor hogyhogy mégis úgy terjedt el a világon a köztudatban, hogy a legerőszakosabb vallás? Nos, itt megint csak áttételesen a talmudisták ügyködését láthatjuk (az USA-n keresztül), mivel a Közel-Keleti területfoglalási céljaikhoz kellett egy ellenségkép - ezért egy - azaz egyetlen szó kiforgatásával meg is teremtettek azt. A szó - a dzsihad. Ez a szó - szent háborút jelent. Az Egyesült Államok propaganda-gépezete beépítette a világ tudatába, hogy ez azt jelenti: szent háború a keresztények ellen. Azaz - védekező pozícióba helyezte magát - és „megelőző” csapásként szépen leigázta a mohamedán országokat... Csak ezzel egy baj van. Maga a dzsihad szó nem azt jelenti... hanem belső harcra vonatkozik, amelyet a lélek es a test tudata, Isten es az anyag vív - bennünk! Azaz: a harc, amit mi magunk – magunkban vívunk. Dzsihad - szent háború a felemelkedni kívánó Isteni részünk, a lelek, és az ösztönszintű anyagi vágyak között. Az a háború, amelyet naponta többször megvívunk, pl. amikor a saját érdekeinket helyezzük szembe a közösség érdekeivel.

A dogmák, és az emberek gondolatai a vallásról vagy Istenről abszolút nem azonosak azzal a kapcsolattal, ami valójában van ember és Isten között... mely között valójában nincs távolság. Jézus valóban mondott olyat, hogy csak rajta keresztül lehet bejutni a mennyek országába. De Jézus korában meg nem létezett katolicizmus - és értelemszerűen ez a mondata messze nem azt jelenti, hogy csak a katolikusok tudnak bejutni a mennyországba - és például a zulu oroszlánvadász vagy a mohamedán hívő pedig nem. Mert Jézus 3 éves útjával egy lélekminőséget mutatott be - és mint minden kijelentése, ez is mélyebb - metaforikus értelemmel bír, mégpedig azzal, hogy az az ember, aki eléri ezt a lélekminőséget, az juthat be a mennyek országába - legyen akár bármilyen vallású. Ez a gondolatsor alapján ezek szerint a vallás = gát. Ketrec, amelybe a szabad lelek bezárja magát - tulajdonkeppen gátolva a fejlődésében és az Istenhez való hazatalálásában... Erről szólna hát az idézett mondat - "ami az embernek lehetetlen - Istennek lehetséges" ? Szerintem igen. Ha ember-tudatú vagy - akkor könnyen beleragadsz az anyagi mocsárba - és semmi esélyed nincs a lelki felemelkedésre. Ha viszont lélek-tudatú vagy (azaz „én egy lélek vagyok, akinek van teste”), akkor - egyre inkább elszakadva az anyagtól - eléred a személyes harmónia állapotát - ami már maga a mennyország kapuja - még akkor is ha pl. keleten azt nirvánának nevezik... Természetesen, amíg emberi testben vagyunk, addig nem szabad nagyon elszállni sem, mert végig kell tapasztalnunk az emberi létezés minden minket érdeklő területeit, formáit, lépcsőit – akár többször is! És hogy megérthessük a lélek fejlődési útját, vagyis inkább járjunk ezen az úton, ahhoz kell egy segítő löket. Ez lehet bármi, akár még egy dogmatikusnak tűnő vallás is.

Ebből a szempontból tehát a vallás tehát nem gát, vagy ketrec, hanem egy mankó, egy hátrahagyott szál, amin el lehet indulni a labirintusból kifelé. Aki már látja a kijáratot, annak nincs többé szüksége rá és nyugodtan eldobhatja. Olyan szempontból viszont még is csak gát egy olyan vallás, amit már módosítottak, és ez már nem alkalmas sem mankónak, sem útmutatónak. A pápai állam működése során volt olyan időszak, hogy halállal büntették azt, akinél Bibliát találtak. Figyelemre méltó ellentmondás, nemde? A "szent" Igét csak hallgatni lehet, olvasni már nem? Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy vajon miért. Arra tippelhetünk, hogy talán azért, mert a kettő nem egyezik egymással... Mert képzeljük el, mi van akkor, ha a pórnép Bibliát tart otthon és még olvasgatja is? Sőt, tovább megyek, mi van akkor, ha még értelmezni is tudja és megérti az összefüggéseket? Akkor ugye rájön előbb vagy utóbb, hogy a pápa nem Krisztus helytartója, hanem csak egy trónbitorló és az egész klérus csomagolhat. Hogy ez mégsincs így manapság, annak több oka van. Az egyik a megszokás. A másik, hogy több generáción keresztül sem történt meg a felvilágosítás. Sokkal fontosabb volt ennél a tömegek tudatlanságban tartása a hatalom birtoklása érdekében. Ez a tudatlanság ma is jelen van. A prédikációkban lehet hogy elhangzik, hogy Isten saját képmására teremtette az embert, de azt már nem mondják el, hogy ez mit is jelent. Vagy nem tudják, vagy nem akarják, hogy a teremtmény tudjon róla. Inkább az utóbbira tippelhetünk. Nos, az ember tele van képességekkel, amikről fogalma sincs. Néhányan rendelkeznek bizonyos adottságokkal, amit paranormálisnak neveznek a "tudósok", de ezzel le is van tudva a téma. Pedig ezek jelzőbólyák és csak a jéghegy csúcsát jelentik. A Teremtőjéhez visszatalált ember már isteni töltésű és a benne rejlő képességek felszabadulnak. Ha ez a visszatalálás tömeges méretekben zajlik le, akkor bizony jelentős változásokra lehet számítani. ...

---

S talán XVI. Benedek pápa is megérzett valamit ebből az egészből. Talán ő is úgy látja, hogy Isten megtalálásához, az ember üdvösségéhez nincs szükség földi helytartóra, pláne nem egy ilyen szervezett bűnbandára. Talán Benedek bácsi elért egy egyéni felemelkedési szintre, ahonnan már rothadó bűntanyának látszott az egész vatikáni tevékenység - amibe addig korábban nyakig benne volt, az mára idegennek látszik. Ki tudja? S még egy kérdés: a végidők jelei ez a lemondás, vagy inkább egy új, tudatosabb, és jobb korszak hírnöke? Döntsétek el, én az utóbbira szavazok.

Lazuljunk: a Karma működése a gyakorlatban

A másoknak okozott, vagy okozni vágyott sértések a Reinkarnációs Szerződés 5.§-a értelmében visszaütnek, időnként a vártnál hamarabb - jelen esetben 12 másodpercben prezentálva:

(A tettestársak rendkívül együtt érző, telten csengő, üde kacaja hallatán az ember (?) elgondolkodik a Darwini közös-ős elmélet helyességén ...)

A meg nem történt csodák másnapján

Elmúlt 2012 decembere, mégsem dőlt össze a világ, vagy legalább a gazdaság. Sokan csalódottak, mások nevetve mutogatnak. Az emberiségnek jókora része volt pozitív vagy negatív várakozásban és most a leginkább érzékelhető érzelem a csalódottság. A lelkesedők egy része már megtalálta a maga új megváltóját és az új időpontot is.  Ismét lehet készülni, várni a csodát. Aztán vagy eljön vagy nem.

Érdekes módon a tömeggel ellentétben nálunk megtörtént a csoda, bár nem pont december 21-én volt aktuális, sőt pontos napot sem tudnék rá mondani. Mindenesetre az adventi várakozás, befelé fordulás megsegítette ez bizonyos. Miben áll ez a csoda? Nagyon egyszerű, finom és kevéssé megfogható, mégis erőteljes változást hozott. Az élet minden területén elkezdett növekedni a fény és a szeretet. Dolgoztunk ezen már régóta, néha hosszabb-rövidebb időre nagyon szépen alakult is, aztán, mintha csak hintán ülnénk, visszalendültünk a „rossz oldalra”. De most valami megváltozott: Elmaradt a visszabillenés. Apró, pici dolog, mégis hatalmas változás.

A már szinte rutinnak számító összezördülések helyett mosoly és egymásra hangolódás. Olyan esetekben is, amikor komolyabb gombot nyomunk meg a másikon. Valahogy kevésbé vetítjük egymásra a meg nem oldott programjainkat, ha néha mégis, akkor a másik fél kellően józan és kívülálló tud maradni. Sikerült ez már korábban is, de most gyakorlatilag folyamatossá vált. Nem mondom, a régi énem számára néha kissé unalmas is, de igyekszem haladóbb és aranykoribb szórakozást találni, mint egy jó kis balhé.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy megtörtént-e a dimenzióváltás, azt válaszolnám, hogy igen.  Annak, aki látja nyilvánvaló, hisz vele megtörtént. Nem kellett nagy csinnadratta, tűzijáték vagy katasztrófa. A napok szépen átalakultak az elmúlt években, akkor is ha nem használtuk ki a tízmilliószoros napokat. Talán nem egy feltűnő kaput kellene figyelni, hanem észrevenni, hogy ahol lépkedünk megváltozott a táj. A sűrű sötét és félelmetes erdőben először csak ritkultak a fák, aztán ligetessé vált az egész, egyre hosszabban ért bennünket a Nap melege. Most pedig jópáran tisztáson állunk, ha szétnézek gyönyörű virágokat látok és a tavasz illatát érzem. Nem volt kapu, nem volt egy pont, csak folyamatos változás. Lépegettem akkor is, amikor hó volt: nehéz volt, csúszott és fájt amikor fenékre huppantam. De hittem benne, hogy mennem kell akkor is, amikor nem látszott jobbnak a ma a tegnapnál. Most is megyek, nem tudom merre visz tovább ez az ösvény, de szeretek rajta menni és örömmel várom a holnapot.

CsE

Forrás: http://www.lelekkunyho.blogspot.hu/2013/01/a-meg-nem-tortent-csodak-masnapjan.html 

Lazuljunk - Szomszédok: indokolatlan cenzúra

Személy szerint én szétröhögtem magam ezen az ötleten. Legjobban a Tenkes Kapitánya talált be 0:50 körül, a Szilveszterre vonatkozó ötletével, és ahogy be is mutatja a kezével... no meg Lenke néni 1:20 körül! :) Sosem néztem a sorozatot, de minden színész hangja, hangsúlya, a zenéje itt van a fejemben, mert a szüleim állandóan nézték, ilyen szempontból az életem része lett. :) A nejem a következő igen találó álláspontot fogalmazta meg a videó láttán: "ennyi halott embert..."

Ősi idegenek sorozat + könyvajánló

Ezt a sorozatot gondolom ismeritek néhányan, aki nem annak ajánlom:

Ősi idegenek

Itt a teljes lejátszási lista:

http://www.youtube.com/watch?v=DlEMhNuXuDI&list=PLMgDZF6hmBygeKS7_rv-lV1ycWLE_7JaG

Már 4 évados. Természetesen csak szűrve szabad ezt is befogadni, nem kell bedőlni a History csenelnek sem, de azért ad egy átfogó tájékoztatást a Föld takargatott múltjáról, noha eléggé materialista szempontból. Ha az ember figyelmes, akkor összerakhat egy elég jó képet a nagy kirakóból, hogy mi miért is történt itt, és hogy hogyan függ mindez össze a jelennel... A végkövetkeztetést mindenkire rábízom, még csak annyit, hogy ehhez a témához kapcsolódik egy könyvajánló is, mely címében már mutat némi válasz-szerűséget...:

Biaggo Russo: Az istenek rabszolgái 

A modern ember valóban a neandervölgyi ősembertől származik? Csakugyan ő az emberi evolúció utolsó láncszeme? Honnan származnak a sumerek? Hogyan, és kitől tanulták 5000 évvel ezelőtt a fantasztikus asztronómiai ismereteket, amelyek a Naprendszerünk keletkezését dokumentálják? Létezett-e valóban az első férfi, Ádám, és az első nő, Éva? Létezett vajon a kísértő kígyó? És kik voltak az Angyalok? Ezekre, és még sok más kérdésre ad választ a szerző, hihetetlen pontossággal, ahogyan előtte még senki. Biaggo Russo Az istenek rabszolgái című, nagysikerű könyvét a Kossuth Kiadó jelentette meg a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. 

Az olasz szerző a sumer-akkád szövegek elemzéséből kiindulva lenyűgöző tárgyi ismerettel cáfolja a darwini elméletet, a Biblia történeteiről pedig bebizonyítja, hogy már évezredekkel korábban ismerték őket… Lehet, hogy az evolúciós elmélet hiányzó láncszeme, a minőségi ugrás talán nem is földi lények beavatkozásának következménye? Biagio Russo neves tudósoktól származó dokumentumok mellett az eredeti, agyagtáblára írt sumer írásokat is tanulmányozta. A könyv végigvezeti az olvasót az izgalmas nyomozások, kutatások állomásain. Az utolsó két fejezetben megtudhatjuk, hogyan teremtették a primitív embert, aki lényegében dolgos és szófogadó volt – az “Istenek rabszolgája”.

„Nem vagyok sumerológus, sem assziriológus, csak egy szenvedélyes kutató, akit érdekelnek a régi korok titkai, az ősi civilizáció, és különös szeretem a sumer kultúrát, amely hatalmas tudás tárháza, valamint a kort, amelyben ezt a hatalmas tudást írásban is megörökítették, a neolítikumot, amely a mai napig különleges figyelmet érdemel. Mindaz, amit az olvasók elé tárok, hosszú évek kutatómunkájának eredménye, bizonyítékok, ókori szövegek elemzései. A könyv azoknak szól, akik érdeklődnek a régi civilizációk iránt, kíváncsiak a titkokra, s mindenekelőtt azoknak, akik közelebb akarnak kerülni az emberiség gyökereinek elbűvölő ismereteihez. Történelem, tudomány, filozófia, régészet, csillagászat, etimológia, irodalom, vallás és ezotéria – mindezeket a területeket érinti az Istenek rabszolgái, amely olvasók tömegeinek érdeklődését vonzza. Azokhoz kívántam szólni, akik nyitottan keresik létezésünk kérdéseire a távoli múltba visszanyúló válaszokat. Azoknak írtam a könyvet, akik nem félnek szembenézni az emberiség eredetének kényes kérdéseivel.” – A szerző vallomása kötetéről.

Biaggio Russo 1958-ban született Umbria tartományban, több évig élt Toscanában, fiatal korától zenésznek készült, így lett az egyik hobbijából hivatás. A középiskolai tanulmányait követően a pénzügyi-banki szektorban helyezkedett el. Életét végigkísérte az ismeretlen iránti vonzalom, a misztikus világ kutatása, melynek tanúbizonyságait Földünk máig őrzi. Ezek a szerző életében azok a nagy „szerelmek”, amelyek magával ragadták, hogy megtalálja azokat a magyarázatokat, amelyeket még homály borít, de ennek ellenére mégis oly evidensek, kézenfekvők. Így született meg ez az első könyve, fantasztikus, szinte mániákus kutatásainak eredménye az ember eredetéről.

http://cultura.hu/szub-kultura/az-istenek-rabszolgai/

(Hm... Sitchin után szabadon...? Kíváncsi vagyok hálivúúd mikor kap rá a témára? Azért egy kissé meglepő, hogy egy pénzügyi-bankár körökből érkező ember mondja meg most a tutit... a Kossuth kiadóval az élen... Állj az élére? Na mindegy, azért érdekes lehet azoknak, akik szeretnek elmélázni a múlton... Nem is utasítom el, de pl. én egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy szó szerint földönkívüliek jártak itt, és készítették el az elképesztő épületeiket, tárgyaikat - mert szerintem lehettek akár korábban virágzó, de már letűnt Földi civilizációk maradványai is, akik átmentették tudásukat (és hatalmukat) minden katartikus korszakváltást követően. Ki tudná ezt biztonsággal cáfolni, vagy megerősíteni? Kell-e egyáltalán foglalkoznunk a múlttal? Véleményem szerint igen, bár nem a saját kis sztorink vonatkozásában, hanem átfogó jelleggel, átérezve az egész történet folyamatának ívét, ami által eljutottunk IDE a jelenbe, mert ennek az ívnek a felismerése akár meghatározó lehet a jövőre nézve is - már akit ez érdekel... - M.)

Lazuljunk: milyen lesz a tél - Phil szerint

Mormota Nap van. No nem nálunk. Azért úgy látszik nem mindenkinek tetszik ez odaát sem...:)

Amúgy imádom ezt a filmet. A sok marhaság mellett azért van bőven filozófiai mondanivalója is az Idétlen Időkig c. alkotásnak, bár a filmnézés közben a fene nagy elmélkedést nehéz kibírni röhögés nélkül. Mondanivalójában többek között rávilágít, hogy mi van akkor ha minden átkozott nap ugyanaz történik velünk? - hányan élnek így... Rávilágít, hogy mennyire be lehet ragadni egy síkra, minden nap ugyanaz a fásult "rutin" és a "robot" megy - rengeteg embert érint ez is. És lehet ellene küzdeni - látjuk a filmben, és lehet belefásulni is - látjuk szintén, lehet öngyilkosságba is menekülni - ezek egyike sem vezet sehová, ugyanúgy benne ragadsz a körben (karmában), és a végén hősünk rájön: mindebből egyedül a szeretet vezet ki. Egyedül ez a kiút. Nolámcsak, már megint ide lyukadtunk ki! :)