2013. június 24., hétfő

A haszontalan egyharmad

(A minap egy kollégámnak innen az udvarból ellopták a bicikli-ülését. Nem nagy cucc, tudom, apró kellemetlenség a világban zajló gaztettek között, de azért elég szar egy rohadék miatt csövön megtenni az utat hazáig. Ilyenkor azért hajlamos az ember azt gondolni, hogy az ilyen "emberekkel" is csak egyel többen vagyunk a Földön. Persze az is igaz, hogy ez a piti tolvaj legalább valamiféle hasznot hozott - legalábbis magának, míg rengetegen vannak, akik tényleg csak a statisztikai adatokat javítják felfelé; tanácsadók, közjegyzők, píárosok, stb.. Elismerem ez nem túl humánus gondolatsor, de egyre inkább azt érzem szűk már ennyi és ilyen különböző nézetű embernek ez a golyóbis. Vagy "ők" tűnjenek el, vagy "mi" lépjünk egy másik osztályba, de történjen már valami, mert ez a szimuláció kezd eldurvulni... Jó, tudom, a sikeres vizsga, mint ahogy az osztályismétlés is egyéni feladat / kudarc - M.)



"Ford Prefect és Arthur Dent továbbvánszorgott a hajó végtelennek tűnő folyosóin. A másodtiszt mögöttük masírozott, s időnként odavakkantott nekik egy-egy figyelmeztetést, mint például: "Csak semmi gyanús mozdulat!" meg effélék. Úgy tűnt nekik, hogy legalább egymérföldnyi kávébarna színű faliszőttes vonult el mellettük. Végül egy nagy acélajtóhoz, értek , amely a másodtiszt kiáltására félresiklott az útból.
  Beléptek az ajtón.


  Ford Prefect és Arthur Dent számára nem a több ezer sziporkázó csillag látványa volt a legfigyelemreméltóbb dolog a parancsnoki hídon, a csillagoké, amelyek a tizenöt méter átmérőjű, félgömb alakú kupoláról ragyogtak le rájuk. Olyasvalakinek, aki étkezett már a Világ Vége Étteremben, az efféle csodák mindennaposak. Nem is a bámulatra méltó műszerek sokasága nyűgözte le őket, amely a környező falat takarta. Arthur elképzelése szerint pontosan így kellett kinéznie egy igazi űrhajónak, Ford pedig egyenesen ódivatúnak ítélte meg a berendezést, megerősítve gyanújában, hogy a Katasztrófasújtotta Terület műrepülő hajója legalább egy-, ha nem kétmillió évvel korábbra ragadta őket a saját idejüknél.
 Nem, ami igazán váratlanul érte őket, az a fürdőkád volt. A fürdőkád közel két méter magas piedesztálon foglalt helyet, melyet kék vízikristályból nagyoltak ki. A kád maga egy barokk monstrum volt, olyan, amilyet nem sűrűn látni a Beteges Képzelet MaXimegaloni Múzeumán kívül. A belek módjára tekergőző csövezetet aranylevelekkel hangsúlyozták ki, ahelyett hogy éjszaka, amikor senki sem látja, szép csendben elhantolták volna az egészet egy jeltelen sírban. A csapok és a zuhanyzófeltét látványa még egy lidércnek is nyugtalan álmokat okozott volna.
 A kád borzasztóan nem odaillőnek hatott a parancsnoki híd fődarabjaként , és a másodtiszt annak az embernek az elkeseredett atmoszférájával közeledett hozzá, aki ezzel maradéktalanul tisztában van.
- Kapitány úr! - kiáltotta összeszorított .fogakkal, ami nem volt egy egyszerű trükk, de az évek során sikerült tökélyre vinnie.
- A, hello, másodtiszt - mondta a kapitány, barátságosan intve a szivaccsal -, hogy vagyunk, hogy vagyunk?
 A másodtiszt, ha lehet, még feszesebb vigyázzba merevedett, mint volt.
- Előállítottam a foglyokat, uram, akiket a hetes tárolóban füleltem le - vakkantotta.  
  Ford és Arthur zavartan köhécselt.
- Ööö... hello - mondták.
  A kapitány barátságosan végignézett rajtuk. Ezek szerint a másodtiszt csakugyan ejtett foglyokat, gondolta. Jóleső érzés látni valakit, aki azzal foglalkozik, ami a legjobban fekszik neki.
-Á , hello, hello - köszöntötte őket. - Elnézést, hogy nem állok fel , de épp fürdöm egy kicsit. Fogyasszanak egy kis dzsynneis tonnykot.
Nézzen körül a hűtőben , első tiszt.
- Igenis, uram.
 Különös tény, amelynek senki sem tudja a valódi jelentőségét, de a Galaxis ismert világainak mintegy 85 százalékában - primitívekben és hiperfejlettekben egyaránt - létezik egy italféle, amelyet dzsynneis tonnyknak, dzsínan toniksznak, gin-N-N-T'N-ixnak vagy dzsinand-o-niksznak hívnak, vagy ugyanannak a fonetikus alaptémának ezernyi más variációjaként említenek. Az ital maga nem azonos a különböző helyeken, hanem a sivolviai "csinanto/mningsz"-tól, amely közönséges csapvizet jelent, a szobahőmérsékletnél valamivel melegebben szervírozva, egészen a gagrakaki cines-Tóni-xig változik, amely pillanatok alatt végez egy ökörrel. A hasonló hangzáson kívül az az egyetlen közös vonásuk ezeknek, hogy valamennyit még azelőtt találták fel és nevezték el, hogy az illető világok kapcsolatba léptek volna bármely más világgal.
 Mi következik ebből a tökéletesen egyedülálló tényből?
 Bármelyik elméletét tekintjük is a strukturális nyelvészetnek , ez a tény nem illeszkedik egyik elképzeléshez sem, és mégis valósnak kell tekintenünk. Idős strukturális nyelvészek nagyon fel szoktak dühödni, amikor fiatal kollégáik előhozakodnak a kérdéssel. A fiatal struktúrális nyelvészek ugyanis erős izgalomba jönnek a dologtól, és késő éjszakáig ébren tartja őket a meggyőződés, hogy egész közel járnak valami alapvető felismeréshez, míg végül idő előtt idős strukturális nyelvészekké válnak maguk is, akiket dühít a fiatalok viselkedése.
A strukturális nyelvészet szerencsétlen diszciplína, tele keserű ellentéttel, s művelői túl sok éjszakát töltenek azzal, hogy keserűségüket dzsynneis tonnykba fojtsák.
A másodtiszt frusztrációtól remegve állt a kapitány fürdőkádja előtt.
- Ki sem hallgatja a foglyokat, uram?! - méltatlankodott szinte sírva.
A kapitány értetlenül nézett le rá a magasból.
- Mi a fészkes fotonért hallgatnám ki őket? - kérdezte.
- Hogy információt szedjen ki belőlük, uram! Hogy megtudja, mért jöttek ide!
- Ugyan, hová gondol! - mondta a kapitány: - Szerintem csak egy kis dzsynneis tonnykra ugrottak be hozzánk.
- De uram, ezek a foglyaim! Ki kell hallgatnom őket!
- Na jó -mondta -, ha mindenáron ragaszkodik hozzá, akkor kérdezze meg őket, hogy mit akarnak inni.
 A másodtiszt szemében kemény és fagyos fény csillant. Lassan közeledett Ford Prefecthez és Arthur Denthez.
- Oké, ti mocskok. . .- csikorgatta a fogát. - Ti férgek. . . - döfte oldalba Fordot a Durr-O-Dum puskával.
- Csigavér, másodtiszt - rótta meg enyhén a kapitány.
- Mit isztok?! - ordította a másodtiszt.
- Hát, a dzsynneis tonnyk nem hangzik rosszul - mondta Ford.- Mit szólsz hozzá, Arthur?
Arthur pislogott.
- Mi? Ja, igen, jó lesz - mondta.
- Jéggel vagy jég nélkül?! - üvöltötte a másodtiszt.
- Jéggel, ha szabad kénem - mondta Ford.
- Citromot?!
- Igen, kérek - mondta Ford. - Meg ha volna egy kis ropiféle, akkor abból is. Lehetne sajtosat?
- Itt én kérdezek! ! ! - bömbölte a másodtiszt, akit a lapos guta kerülgetett dühében.
- Ööö... másodtiszt.. ? - szólt lágyan a kapitány.
- Uram?
- Ebből ennyi elég lesz. Leléphet. Épp egy kis idegnyugtató fürdőt veszek, tudja -  A másodtiszt szeme - ahogy az ordítva lökdöső szakmában mondják: - hideg réssé húzódott össze, azt a benyomást keltve a szembenálló féllel, hogy a szemek tulajdonosa elvesztette a szemüvegét, vagy nehezére esik az ébren maradás. Hogy mi ebben az ijesztő, azt egyelőre homály fedi.
 A másodtiszt fenyegető léptekkel elindult a kapitány emelvénye felé. A szája keskeny, kemény vonallá préselődött. Nehéz volna meg mondani, hogy ebben, megint csak, mi olyan ijesztő. Mert ha, teszem azt, a Traal dzsungelét járva hirtelen szemben találnád magad a legendás mohó bogárpattintó fenevaddal, minden okod megvolna örülni, ha a szája keskeny, kemény vonallá préselődne, ahelyett hogy mint rendesen, marcangolásra kész agyarak nyálas erdejét tárná fel rémült szemeid előtt.
- Emlékeztetni szeretném, uram - sziszegte a másodtiszt a kapitány felé -, hogy több mint három éve tartózkodik abban a kádban!
Végszava elhangzása után a másodtiszt sarkon fordult, és félrevonult egy sarokba, hogy az úgynevezett lövellő pillantást gyakorolja zsebtükrében.
A kapitány kényelmetlenül feszengett a kádban. Szabadkozó mosollyal nézett Ford Prefectre.
- Tudja, az én munkám mellett nagyon f9ntos, hogy az ember kímélje az idegeit - magyarázta.
Ford lassan leeresztette a kezét.
A mozdulat nem váltott ki reakciót a másodtisztből. Erre Arthur is leeresztette a magáét.
Ford lassú, óvatos léptekkel közelített a fürdőkád piedesztáljához.
Megpaskolta a tenyerével.
- Csinos egy darab - hazudta.
 Azon tűnődött, vajon elnéznének-e neki egy vigyorgást. Nagyon lassan és óvatosan elvigyorogta magát. Elnézték neki.
- Ööö... - szólította meg a kapitányt.
- Igen? - kérdezte a kapitány.
- Nem tudom - tapogatózott Ford -, megkérdezhetem-e, hogy mi is tulajdonképpen az ön munkája...
Hirtelen egy kéz érintette meg a vállát.
Ford hátrapördült. Az első tiszt volt az, az italokkal.
- Parancsoljanak - kínálta őket.
-Á, hálás köszönet - mondta Ford, majd Arthurral együtt elvett egy pohár dzsynneis tonnykot. Arthur megkóstolta az italt, és meglepetten fedezte fel, hogy egész olyan az íze, mint a szódás whiskyé.
- Úgy értem - kortyolt egyet Ford is a poharából -, hogy nem lehetett nem észrevenni odalenn a hullákat.
- A hullákat? ! - csodálkozott a kapitány.
Ford elgondolkodott. Lehet, hogy a látszat csal, gondolta, és a kapitány nem is tudja, hogy tizenötmillió holttest van a hajóján?
A kapitány kedélyesen bólogatva játszadozni kezdett a gumikacsájával.
Ford körülnézett. A másodtiszt rámeredt a tükörből, de csak egy pillanatig, mert folyton másfelé lődözte a tekintetét. Az első tiszt csak állt, kézében az italos tálcával, és jóindulatúan mosolygott.
- A hullákat? - ismételte meg a kapitány.
Ford megnyalta a szája szélét (mármint a sajátját).
- Igen - mondta. - Azokról a halott telefonmosókról és könyvelőkről beszélek, ott lenn a tárolókban.
A kapitány értetlenül nézett egy darabig, majd hirtelen hátravetette a fejét, és felnevetett.
- Ja, hát azok nem hullák! - mondta. - Te jó ég, dehogyis azok!
Csak le vannak fagyasztva, de fel fogják éleszteni őket.
Ford most olyasmit tett, amit csak nagyon ritkán. Pislogott.
Arthur mintha transzból ébredt volna.
- Úgy érti, hogy egy egész rakomány fagyasztott fodrász van a hajón? - csodálkozott.
- Hát persze - mondta a kapitány. - Milliószámra vannak. Fodrászok, életunt tévéproducerek, személyzetisek, vagyonőrök, szóvivők, tanácsadók, amit akar. Egy új bolygót fogunk velük gyarmatosítani.
 Ford kissé megszédült.
- Szenzációs vállalkozás - tette hozzá a kapitány.
- Ezzel a népséggel? - kérdezte Arthur.
- Félreérti a dolgot - mondta a kapitány. - A miénk csak egyike a Bárkaflotta hajóinak: Ez itt a B bárka. Elnézést, nem engedne még egy kis meleg vizet a kádba?
 Arthur kinyitotta a csapot, mire rózsaszínű, habzó vízzuhatag nyaldosta körül a kád belsejét.. A kapitány elégedetten felsóhajtott.
- Köszönöm, drága barátom. De miért nem isznak még? Kérem, szolgálják ki magukat.        
 Ford letette a poharát, elvette az üveget az első tiszt tálcájáról, és színültig töltött magának.
- Mi az a B bárka? - kérdezte.
- Hát ez - mondta a kapitány, és körbeúsztatta a kacsát a habos vízben.
- Igen - mondta Ford -, de...
- Tudja, az történt - mondta a kapitány -, hogy a bolygónk, az a világ, ahonnan jövünk, hogy úgy mondjam, el volt veszve.
- E1 volt veszve?
- De el ám. Így aztán mindenki azt mondta, legjobb , ha az egész lakosságot bepakoljuk egypár óriási űrhajóba, és áttelepítjük őket egy másik bolygóra.
Mondandója végére érve elégedett nyögéssel dőlt hátra a kádban.
- Úgy érti, hogy egy olyanra, amelyik kevésbé van elveszve? - kérdezte Arthur.
- Mit mondott, kedves barátom?
- Egy kevésbé elveszett bolygóra? Mármint, hogy oda akarnak-e áttelepülni.                 .
- Áttelepülni, igen,  hogy aztán elhatározták , hogy építenek három hajót, tudja, három űrbárkát, és... De nem untatom magukat?
- Nem, nem, dehogy - mondta Ford határozottan: - Nagyon lebilincselő, amit mond.
- Tudja, nagy öröm ez számomra - merengett a kapitány. - Mármint, hogy egyszer végre valaki mással is beszélgethetek a változatosság kedvéért.
 A másodtiszt pillantásai lázasan lövelltek összevissza a teremben, majd végül visszatelepedtek a tükörre, mint egy pár légy, amit rövid időre felriasztottak a kedvenc ürülékéről.   
- Az a gond az ilyen hosszú utazásokkal - folytatta a kapitány -, hogy az ember végül saját magával kezd el társalogni, ami borzasztóan unalmas dolog, mert az esetek ötven százalékában tudja, hogy mit fog mondani legközelebb. .
- Csak ötven százalékában? - lepődött meg Arthur.
A kapitány egy pillanatig töprengett ezen.
- Igen, körülbelül az esetek felében, azt hiszem. Erről jut eszembe: hol van a szappan? - Addig halászott rá, míg megtalálta.
- Na mindegy - folytatta. - Szóval, az a lényeg, hogy az első hajóba, az A-ba kerültek volna a ragyogó koponyák, a vezetők, a tudósok, a nagy művészek, tudja, az összes alkotó, a harmadikba, a C hajóba pedig azok, akik ténylegesen dolgoztak, építettek valamit. Így a B hajóba, vagyis a miénkbe került mindenki más, tehát a középréteg.
 A kapitány boldogan elmosolyodott.
- És minket küldtek ki először - fejezte be, egy kis fürdőrigmust hümmögve.
 A kis fürdőrigmus, amelyet direkt az ő számára komponált világának egyik legtermékenyebb rímfaragója (aki pillanatnyilag a .harminchatos tárolóban szunyókált vagy kilencszáz méterre tőlük), egy olyan pillanatot hidalt át, amelyet máskülönben kínos csend töltött volna ki. Ford és Arthur zavartan topogott, és kétségbeesve kerülte egymás tekintetét.
- Ööö. . . - kérdezte Arthur egy pillanat múlva. - Tulajdonképpen mi volt a baj a bolygójukkal?
- Hát, amint már mondtam, kárhozatra volt ítélve - felelte a kapitány. - Valami olyasmi volt, hogy össze fog ütközni a nappal vagy mi.
Vagy a hold fog nekünk jönni. Valami efféle. Akármi volt is, abszolúte borzasztó kilátással kecsegtetett.
- Jé! - szólt közbe az első tiszt. - Én meg úgy tudtam, hogy háromméteres piranhaméhek raja támadt a bolygóra. Ezek szerint mégsem ez volt a baj?
  A másodtiszt hátraperdült, a szemében az a fajta hideg és kemény tűz lángolt, amit csak rengeteg áldozatos gyakorlás árán lehet elsajátítani.
- Nekem nem ezt mondták! - sziszegte. - A parancsnokom szerint a bolygót az a sors fenyegette, hogy fel fogja legelni egy hatalmas mutáns csillagkecske!
- Nahát, tényleg. . ? - mondta Ford Prefect.
- Igen! Egy iszonyatos fenevad a pokol fenekéről, tízezer mérföld hosszú, kaszaéles fogakkal, óceánforraló lehelettel, olyan karmokkal, amik kontinenseket képesek felszaggatni gyökerestül, nap módjára égető ezernyi szemmel, millió mérföldre tátható , nyáladzó állkapoccsal, egyszóval olyan szörnyűség, amilyent még soha, de soha. . .
- És biztos, ami biztos, magukat engedték előre, igaz? - érdeklődött Arthur.
- Úgy van - mondta a kapitány. - Mert mindenki úgy volt vele - és szerintem igazuk is volt -, hogy a közhangulat miatt nagyon fontos, hogy a többiek érezzék: olyan bolygóra mennek, ahol tiszták a telefonok, és számíthatnak egy jó hajvágásra.
- Na, igen - helyeselt Ford. - Méltányolandó szempont, elismerem. Na és a többi hajó, ööö... követte magukat?
A kapitány nem felelt rögtön. Hátratekerte felsőtestét, és elnézett a hatalmas hajótest felett, a Galaxis ragyogó középpontja felé. Hunyorítva fürkészte a hihetetlen messzeséget.
- Nos, ha már így rákérdez - eresztett el egy enyhén rosszalló pillantást Ford Prefect felé -, meg kell mondanom, hogy különös módon egy nyikkanást sem hallottunk felőlük öt éve, amióta elindultunk.. De bizonyára mögöttünk járnak valahol.
A kapitány pillantása ismét a messzeségbe révedt.
Ford tekintete követte a kapitányét, majd elgondolkodva összevonta a szemöldökét.
- Hacsak - mondta halkan - meg nem ette őket a kecske. . .
- Na igen. . . - mondta a kapitány, akinek némi kétkedés lopódzott a hangjába. - A kecske. . . - A kapitány tekintete átsiklott a hidat határoló készülékek és komputerek halmazára. A műszerlámpák ártatlan pislogással állták a nézését. A csillagok felé fordult, de ezek sem árultak el semmit. Tisztjeire pillantott, akik szemlátomást a maguk gondolataival voltak elfoglalva.
 Ford Prefectre vándorolt a tekintete, aki válaszként felvonta a szemöldökét.
- Tudja, fura egy dolog - szólalt meg végül a kapitány -, de most, így elmesélve. . . Úgy értem, első tiszt, nem találja különösnek ezt az egészet?
- Öööööööö. . . - felelte az első tiszt:
- Nos - mondta Ford -, úgy látom, rengeteg megbeszélnivalójuk lesz egymással, úgyhogy kösz az italokért, és ha ki tudnának tenni minket a legközelebbi bolygón, hát...
- Na igen, ez egy kicsit problémás, tudja - mondta a kapitány -, mert azt a trajektóriás bigyót még azelőtt beállították, hogy elhagytuk volna Golgafrinchamet. Gondolom, részben azért, mert nem vagyok valami jó számtanból, és. .
- Úgy érti, hogy nem tudja irányítani a hajót? ! - kiáltott fel Ford, akinek egyszerre elment a kedve ettől a kérdezve rávezetéses játéktól.
- No és mikorra számítják elérni azt a gyarmatosítandó bolygót?
- Ó, hát már majdnem ott vagyunk, azt hiszem - mondta a kapitány. - Bármelyik másodpercben megérkezhetünk. Talán ideje is volna befejeznem ezt a kis fürdést. Csak nem tudom rászánni magam, olyan jólesik..
- Tehát lényegében egy percen belül landolni fogunk? - kérdezte Arthur.
- Nos, nem annyira landolni, mint. . . ööö. . . mint inkább. . .
- Mint inkább mit? - kérdezte Ford élesen.
- Hát - válogatott a kapitány óvatosan a szavak között -, úgy rémlik, hogy a lezuhanás jobban... -.
- Lezuhanás? ! - kiáltott fel egyszerre Ford és Arthur.
- Ööö. . . igen - mondta a kapitány. - Igen, azt hiszem, ez része a tervnek. Volt rá valami borzasztó nyomós ok, ami pillanatnyilag nem akar beugrani. Valami, ami azzal volt... ööö..
Ford felcsattant:                        
- Az egész bagázs egy rakás szerencsétlenség! - ordította.
- Ja, igen - csillant fel a kapitány szeme -, most már emlékszem.  Ez volt az az ok!


 A GALAXIS Útikalauz stopposoknak ezt írja a Golgafrincham bolygóról:

 Ősi és titokzatos történetét legendák övezik: A bolygó földje azoknak a harcosoknak kiontott vérétől vörös, ill. helyenként zöld, akik meghódítására törtek. Napszítta, kopár vidék ez, ahol a tikkasztó levegő parfümös források illatától terhes, amelyek nedve forró és száraz sziklákon csordogál, táplálva a sötét és mósuszillatú zuzmók tömegét. A lázas szenvedélyek földje ez, és a mámoros képzeleté, különösen, ami a zuzmókkal élőket illeti, de egyszersmind a hűvös és. borús gondolatoké is, főleg azok körében, akik a zuzmófogyasztást megtagadják, s árnyas fát találtak maguknak a hűsölésre. Az acél, a vér és a hősiesség földje ez, ahol a test és a lélek törekvése egyaránt érvényesül.   Ennyit röviden a bolygó történetéről.   És ebben az ősi és rejtélyes történelemben az Arium nagy Kerengő Költői voltak a legrejtélyesebb alakok. Ezek a Kerengő Költők a távoli hegyek hágóiban éltek, ahol is heverészve várták a gyanútlan utazók csoportjait, hogy köröttük kerengve kövekkel hajigálják meg őket.
  Amikor pedig az utazók kiabálni kezdtek , hogy mért nem takarodnak inkább verset írni ahelyett, hogy másokat molesztálnak az örökös kőhajigálással, hirtelen abbahagyták a dobálást, és belefogtak a hétszázkilencvennégy Vassilliani dalciklus valamelyikébe. Ezek a dalok mind rendkívül gyönyörűek voltak, amit rendkívüliség tekintetében talán csak a hosszuk múlt felül, és valamennyien egy kaptafára készültek.
 A dalok első része arról szólt, hogyan ment világgá egykoron őt bölcs herceg négy lóval Vassillian városából. A nemes hercegek, akik természetesen nemcsak bölcsek, de bátrak és daliák is voltak, távoli földekre vetődtek, emberevő óriásokkal vívnak élethalálharcot, egzotikus filozófiák elsajátításán fáradoznak, különös istenekkel teázgattak, és gyönyörű szörnyeket szabadítanak ki vérszomjas hercegnők karmai közül, míg végül kijelentik, hogy a megvilágosodás állapotába jutottak, s ennélfogva vándorlásuk célja immáron elérettetett.
 A második és egyben sokkal hosszabb rész arról a huzakodásukról szól, hogy akkor most ki legyen az ötűk közül, aki gyalog megy haza.  Mindez a bolygó távoli múltjában történt. Mégis eme különc poéták egyikének kései leszármazottja volt az, aki kitalálta a fenyegető romlásról szóló dajkameséket, amelyek lehetővé tették a golgafrinchamieknek, hogy népességük haszontalan egyharmadától megszabaduljanak. A maradék kétharmad szilárdan kitartott eredeti lakhelyén, és sikerekben gazdag, örömteli életet élt addig, amíg az egész civilizációt ki nem irtotta egy virulens kór, amelyet egy piszkos telefonkagyló indított útjára."

/részlet Douglas Adams Vendéglő a világ végén c. könyvéből, kiemelések tőlem/


32 megjegyzés:

  1. No, ezt az időspirált (még ha üvöltően pontatlan is) elnézve azért látható, hogy évmilliárdokig egy önvezérlő élhető rendszer volt itt, az ember nevű kísérleti elem megjelenése viszont rövid időn belül széjjelcseszte a bolygót:

    http://index.hu/tudomany/2013/06/24/uj_foldtorteneti_korban_elunk/

    Új, vagy nem új elnevezéssel illessék is e földtörténeti kort, sokkal inkább aggasztóbb az az arrogancia amivel magunkénak tekintjük ezt a planétát. Erre még a Biblia nevű programfüzetben megtekinthető "teremtés koronája" címkézés sem ad elegendő jogalapot. Több alázat szükséges! Nem meghajolni, földön csúszni, csak egy kissé több tiszteletet. Szerintem. :D
    Panka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "... még a Biblia nevű programfüzetben ... "

      Az a helyzet Panka, hogy oda sok baromság is le van írva.
      Pl. az első emberpár állítólagos kihajítása a paradicsomból
      szerintem a legelső "ellenségkép", amit valaha is ember (ember ???)
      alkotott.

      Így aztán - tudat alatt - belénk verték, hogy ISTEN = ellenség.
      Dúrva, nem ???

      Ö.T.

      Törlés
    2. Pont ezek miatt találó a programfüzet minősítés. Programoz....
      Panka.

      Törlés
    3. Azért túlzásokba nem kell ám esni Pannika, ugyanis ha mindent elhajítunk, amiben
      hamisság van, akkor fel is köthetjük magunkat. Sajnos az igazság és a hazugság
      is párként szerepelnek a rendszerben, fordított arányosságban, ami azt jelenti, hogy
      ebben a nagy szellemi lego játékban bármit össze lehet állítani igazság gyanánt,
      aztán ha már nem akar működni - mint pl. jelenleg elértük ezt a határértéket - akkor sürgősen össze kellene tákolni egy másikat, különben b@szhattyuk.
      ...:)))

      Ö.T.

      Törlés
  2. Mondhatjuk hogy bal-eset - a montenegrói román buszkatasztrófa esetében - vagy mondhatjuk hogy terrorizmus - a himalájai Nanga Parbat 8100 méteres csúcsközeli táborában történt mészárlás esetében. Az áradások és jégverések váltakozása az eszméletlen száraz hőséggel végül is a váltakozó időjárás számlájára is írható. De a legkülönfélébb katartikus dolgok gyakorisága és drasztikussága figyelmeztetés kellene már hogy legyen - a Föld-Anyának elege van egyes emberek, főként a 6almasok és kivagyiak ámokfutásából de nagyon. Egyébként még mindig csak figyelmeztet - persze ha továbbra is így megy már nem sokáig. A Himalája csúcsai - és persze más hegyek esetében is - már ezer-szer el lett mondva hogy a hegyek maguk, ha úgy tetszik égbe nyúló szent helyek. Azokat nem szabad "legyőzni-meghódítani" - csakis tisztelni és szeretni lehet mértéktartó, legfeljebb mellérendelt módon. Már az Erőss-Kiss tragédia kapcsán is ment a figyelmeztetés, hiába: a Himalája - mint ahogyan más hegység sem - nem a csúcs-hisztéria szemétdombja...

    Kerion

    VálaszTörlés
  3. Asszem, hogy nem ércsük a problémát tejjes egészében, gyerekek. ...:)))

    Kezgyük talán ottan, hogy ezek a fedes "titánok" ( a róka féle meg a haverjai)
    hadat üzentek a Teremtőjüknek. Nos, a probléma ottan van, hogy ez egész rendszerben
    az egyetlen állandóan állandó nem más, mint Teremtő. ...:)))

    A humanoid társadalmakban pedig az állam tölti be az állandó szerepét, meg az őket kiszolgáló/kifosztó bankrendszer + az egyházak. Nos, ha saját kérésre kidobtuk az állandót az ablakon,
    akkor ugye nem kell panaszkodni, hogy minden változásba kezdett lendülni, ugyanis
    minden kérésünket teljesíti a nagy Manitou. ...:)))

    Ha esetleg mégis szarul éreznénk magunkat, akkor el lehet kezdeni gyakorolni a meghajlást. Hogy micsoda lélegzetálellító sebességgel szaporodnak a katasztrófák, azon meg igazán nem kell csodálkozni ... ugyanis SAJÁT KÉRÉSRE most éppen nem vigyáznak ránk. ...:)))

    Asztán persze lehet még egy kicsit tökösködni, de a végén úgyis mi húzzuk a rövidebbet ....
    asztán nem lenne baj, ha még idejében az agyunkhoz kapnánk .... még mielőtt
    föltekernék itt a levegőt. ...:)))

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  4. A golgafrinchamiek kissé drasztikusan, de bezzeg megoldották az ügyet. :)
    Picsába a részletekkel, minden haszontalan fogyasztót a B bárkába!

    VálaszTörlés
  5. Khm... kedves bloggazdi, azé had tartok egy másik tükört. (Oszt ezt vagy máshogy értelmezted, vagy eccerűen elhaladtál felette.)

    Kiemelés tőlem:
    "Szóval, az a lényeg, hogy az első hajóba, az A-ba kerültek volna a ragyogó koponyák, a vezetők, a tudósok, a nagy művészek, tudja, az összes alkotó, a harmadikba, a C hajóba pedig azok, akik ténylegesen dolgoztak, építettek valamit."

    Megjegyzés:
    Nohát. Csak nem megin a két véglet? Azok akik (nagyrészt ócsóért) gályáznak, meg akik irányítnak? Ejnye.

    VálaszTörlés
  6. Dear Mr. Mazsola!
    Ez a "történjen már valami!" eléggé hogyismonjam vészjóslóan hangzik számomra. Elmesélnéd azt is , hogy mit szeretnél, mi történjen?
    Mármint mit értesz az alatt, hogy "vagy ők tűnjenek el, vagy mi lépjünk"?
    Kifejtenéd egy kicsit bővebben?
    Fílen tank!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon egyszerű. Nem kívánok tovább gyilkosokkal, tolvajokkal, vérszívókkal, és haszontalan népekkel egy bolygón élni. Univerzális szeretet ide, dobd vissza kenyérrel oda, elegem van az egyre durvább embertömegből, pedig még csak nem is metropoliszban élek. A zemberek létszáma szerintem már jócskán meghaladta az egészséges mértéket, és ráadásul a létszámmal fordított arányban csökken a "minőség" is. Elegem van a küzdelemből, amit nap mint nap meg kell vívni különböző szintű egókkal és elmetartalmakkal. Ideje átírni ezt a történetet.

      Törlés
    2. Ó tényleg? Huh! Ez most meglepett! Na és elárulod azt is hogy hogyan írnád át?

      Törlés
    3. Lehet, hogy elég ha csak megjelenik a "kereslet", vagyis a kívánalom a történet átírására, amire az Író vagy reagál vagy nem. Fifti-fifti. :)

      Törlés
    4. "Hol vannak az emberek? - Kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
      - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó."

      Indiában egészen jól megvannak egymás mellett nagy sűrűségben az emberek, vagyis a jelen kutatások szerint a "legboldogabban".
      A heringek sem szoktak panaszkodni...

      SZN

      Törlés
    5. Nos hát szerintem azt így megállpítani, hogy mennyi az egészséges létszám számomra elég meredek. Mert szerintem nem annyira a létszámmal van gond, mint amennyire a felfogással. Mert lehet hogy nem a másik ember az elítélendő, sem a láthatatlan elit, hanem az, aki azt képzeli, hogy anélkül fog megváltozni itt valami, hogy ő valamit tenne a saját környezetének harmonizálásában a saját háza táján.
      Mert lehet szitkozódni, de van-e értelme?
      Ami el lett qrva, azt talán nem így kéne megpróbálni helyre kalapálni.
      Nagyon össze kéne már szedni a gondolatainkat, és önkontrollt kéne gyakorolni, mert anélkül csak rosszabb lesz minden...

      Törlés
    6. Egyelőre nem állapítottam meg az egészséges létszámot, csak azt érzem, hogy már túl vagyunk azon (egy bolygóra vetítve). A bejegyzés címe a könyvrészletből ered, ennyire azért ne vedd komolyan! :)

      Törlés
    7. A rendszernek ez a "túlzott létszám" kezdetű nyavajgása nem más, mint a
      ránk erőltetett/belénk nevelt matematikai mátrix nyöszörgése, vadhajtása.

      Belegondolt már valaki abba, hogy az aprópénz, papírpénz, meg az összes "eredményt" sugalló grafikonok mindegyike KÉTDIMENZIÓS ????
      (azaz lapos) ... :)))

      Ö.T.

      Törlés
  7. Mazsi, igazad van ,de ne feledkezzünk meg az univerzális szeretetről, mely töltse be mindegyikünk szívét, kívánom! Milyen jó, h a szelekció automatikusan megtörténik, nem kell senkinek felvállalnia ezt a feladatot. Üdv,

    VálaszTörlés
  8. Olykor olyan kurvára spirituálisak bírunk lenni: újjászületés, meg karma, meg halhatatlan lélek, meg hogy a földi lét csak egy felvonás a Teremtő forgószínpadán stb-stb... de ha valakik kissé rongálják a komfortérzetünket, azalatt az röpke idő alatt, míg itt a háromdében basszuk a rezet, már azonnal megy is a hiszti, hogy meg kéne már végre szabadulnunk tőlük.

    mj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mazsola, Mazsola, ameddíg úgy látod hogy KÍVÜL vannak azok a problémák amik TÉGED zavarnak, addíg nem lesz tovább lépés...

      Törlés
  9. "Nem kívánok tovább gyilkosokkal ... egy bolygón élni."

    Az csak úgy lehet ha nincsenek például vadállatok sem, azok nélkül meg elszaporodik a növényevő siserehad, ezek a nyüvesek így meg lezabálják a növényeket, és mind meghalunk! Biztos jó ez? :D
    Panka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy mondod! :)
      Olyan környezetet szeretnék, ahol nem kell ölni a túlélésért, az anyagiakért, a kéjért. Olyan létsíkot szeretnék, ahol nem kell megölnöm éjfélkor 10 szúnyogot ha azt akarom, hogy békén hagyjanak. Sekélyes és unalmas lenne? Nem bánom, jót tenne a mimóza lelkemnek! :)

      Belefáradtam a küzdelembe, még azon a szinten is, amikor csak nézem a "meccseket". Elég a versenyzésből. Dög unalmas. Nem akarok senkit bántani, ne bántson senki, tudom, ez olyan karmikus lószar, de nem érdekel a címkézése. :))

      Törlés
  10. A kedvünkért senki nem fogja átírni a forgatókönyvet. Ez a drága rendező szerintem azt szeretné, hogy a "nehezen összekapart" lélekminőséget fenn tudjuk tartani - sőt növeljük -mindíg, minden körülmények között...és amikor úgy érzed, hogy hú de faszául megy ez, akkor jön egy akkora geci(nek tűnő) ember(mester) amekkorát még nem látott a világ és ha nem figyelsz, egócska már küld is vissza a rajtkockára. Minél jobban ég a salak, annál keményebb kihívásokkal/próbákkal szembesülünk....így megy ez. Néha én is azt érzem, hogy elbaszott egy darab ez... de ha már elkezdtük vigyük is végig!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, azért ábrándozni lehet, nem? :)

      Törlés
    2. ja lehet...csak minek....
      Másfelől előfordulhat, hogy másnak akaratlanul is ártasz azzal, hogy nem magadban ábrándozol.

      Buddhát hasonlóért ekézed nem?

      Törlés
    3. Nem. Buddha munkásságát - hangsúlyozom: nem Őt, hanem a módszereit - azért kritizálom, mert nincsenek összhangban a spirituális tanításai a pánikkeltő híreivel és hatásvadász stílusával. De amúgy bírom a srácot.

      Törlés
    4. A fő kérdés, hogy mire irányítjátok az olvasóitok figyelmét (mint azt már Te is megfogalmaztad). Véleményem szerint ezért lenne kívánatos, hogy csak az tanítson, aki éli is azt amit tud és nem csak tudja... de nem zavarok tovább, kívánok szép estét!

      Törlés
    5. A fősulin sokszor mondogatták az építőipari tanárokra, hogy "aki nem tudja, tanítja." :)

      Neked is hasonlókat!

      Törlés
    6. Én sokat tanultam itt.
      Hol így, hol úgy...

      Szép Napot!
      SZN

      Törlés
  11. Szabadkőművesek? Hahaha. Azok kedves ártatlan ideológusok az ASZTALOSÉKHOZ képest!! Miközben némelyek ellenszenvvel, és mint minden bajuk forrására néznek a háttérhatalomra (ide behelyettesíthető bármi az egyénnek tetsző képlet, bildebergék, trilaterizék, illumináltak, cabalék, stb sötétre festett démonok), nem veszik észre minden bajok egyik legnagyobb forrását, mely itt van közöttünk, csendben figyel, és ha odacsap akkor mindennnél jobban és konkrétabban fáj, az
    -íróasztalt, és a mögötte üldögélő pacákot az aktáival és a hófödte aktahegyeivel ...
    Ez, ezek, mindent, de mindent megesznek egyhamar, mint a kisgömböc. Mindenki sorrakerül (még Te is kedves olvtárs!), és mivel -mindenki- így aztán saját maguk az asztalosék is. Kell ennél rémísztőbb végzet?!
    Nézzük a gyakorlatban:

    Ezek itt melyik harmadba tartoznak?!
    http://www.eszakhirnok.com/belfold/30161-toebb-mint-szazezer-forintot-kell-koelteniuek-lakasuk-atalakittatasara-azoknak-akik-gaztzhelyet-hasznalnak-nyilaszaroikat-pedig-manyagra-csereltettek.html#axzz2X5YkN7QP

    Aszongya: ""Ezekre jön még a vezetékezés és a karbantartási jegyzőkönyv, valamint a jóváhagyatás költsége."" Jegyzőkönyv meg jóváhagyási költség? Ezek még mit fognak kitalálni? Mert ugye senki sem gondolja hogy -ezek- majd lenyugszanak az íróasztalaik mögött, és arra bazíroznak hogy mosmá minden nagyon szép és minden nagyon jó, és ezentúl rájuk semmi szükség, mehetnek kapálni. Ezt ugye ti sem akar akarhatjátok?!?

    Más, http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/270-a-permetszer-amit-megehet-gyermekunk
    Mit mond erre a találmányi hivatalnok? Nézzük: "" bejelentett találmányt az iktatón keresztül, szignálás után (hány nap mehet el egy szignálásra?) a megfelelő (!) elbírálóhoz kerülve alaki vizsgálatnak (?!?) veti alá az elbíráló, itt ellenőrzi azokat a kellékeket amelyek a bejelentéshez szükségesek (??), majd az alaki vizsgálat után 12 hónappal (ezalatt a Burzs Dubaj torony még 46 emelettel gazdagodik) a bejelentés napja után, újdonságvizsgálatnak vetik alá, hogy a találmány világviszonylatban megfelel-e a feltalálói lépés követelményeinek,"" bla -bla -bla, még 18 hónappal ezután is rajta ülnek. Na ezek sem fogják egyhamar elengedni az íróasztalukat...

    VálaszTörlés