2015. december 27., vasárnap

A Passio Light, a Korlátolt Naplemente, és az Őslakó

Karácsony időszaka alatt - ha már Három Királyok - három keresztény témájú filmet néztem meg. A háromból kettőt mindenképpen ajánlok megnézni, ki fogjátok találni melyik kettő az. :)

Passio Light
Mert ugye most azt a korszakot éljük, amikor a sok szandálos-kardozós-baszós film mellett minden évben kell egy Jézus, vagy egy Mózes, vagy egy Neo... akarom mondani Noé is a mozikban. Az Isten fia (Son of God) is valószínűleg csak azért keletkezett, mert egyszerűen ez jött soron. Megmondom őszintén szerintem nagyon kevés olyan alkotás van, amelyik hitelesen tudja ábrázolni Jézust, legalábbis ahogy szerintem hitelesen lehetne ábrázolni Őt, akit csak A Könyvből ismerünk - na jó, meg néhány Szántai előadásból (a hivatalos verzióhoz képest egész más megvilágításban persze). Talán Zeffirelli változata óta (1977!) nem is készült igazán hiteles film Jézus életéről, hiába volt itt már mindenféle verzió, a hippitől a rocksztárig (reméljük az akcióhős archetípus kimarad örökre). És sajnos azt kell mondani, hogy a 2014-es verzió se nem több, se nem jobb, se nem újabb az elődeinél, sőt tulajdonképpen a nyomukba sem ér. Még a legnagyobb felháborodást keltő, Martin Scorsese keresztény-pukkasztásra készült "Krisztus utolsó megkísértése" c. drámája is sokkal erőteljesebb és hitelesebben mutatja be a magával spirituális küzdelmet folytató emberfiát, a kétségek közt vergődő és emberi vágyaival birkózó Jézust (Willam Dafoe), aki a kereszten arról fantáziál, hogy mégis élhetne normális emberi életet, ha családot alapítana Mária Magdolnával. Ebben a filmben Jézus és Mária Magdolna képzelt szexjelenete kiverte a biztosítékot, de legalább volt benne energia, és elgondolkodtató üzenet, míg az Isten fia viszont nélkülöz minden erőt, egyediséget, és transzcendenciát. Hiába van a címszerepben egy tényleg szép portugál férfimodell, Jézus eljátszásához a szép arcon és a vakító fogsoron kívül azért jóval többre van szükség. Az sajnos kevés ha néhány sort tud idézni valaki a Bibliából, át is kell tudni azt adni. Ráadásul Jézus legjelentősebb, legismertebb mondatai ki is maradtak a filmből - tényleg az ember egy-egy jelenetnél szinte tudja már mikor melyik híres idézetnek kellene következnie, de sajnos nincs ott, vált a kép, megyünk tovább, és nem marad más csak a hiányérzet... A Bibliai tematikájú filmeket két egymással összekapcsolható alkotói törekvés teheti igazán emlékezetessé, az egyik a transzcendencia hiteles megjelenítése a vásznon, a másik a hagyomány szerinti szent történet realisztikus és szöveghű ábrázolása. A Son of God mindkettőben rettenetesen alul teljesít. Mert nem a trükkfelvételek minősége és mennyisége tesz egy jelenetet transzcendenssé, hanem a színészi játék, a fényképezés és a hangok/zene összjátéka, magyarán a rendezés. Még a Ben Hur-ban is sokkal átütőbbek a Jézusi jelenetek, mint az egészében róla szóló új "egész estés" filmben. Kár érte, sokkal jobb is lehetett volna. Természetesen nem a brutalitást hiányoltam az egészből - ezt már megkaptuk Mel Gibsontól, szerintem nincs ember (!) aki kétszer megnézte volna azt a horrort - hanem hogy Jézusban legyen valami több mint emberi. Ezt sajnos néhány mondattal és mosolyogva nem lehet elintézni, így amit kaptunk csupán egy Passio Light verzió.

(hatásos jelenet a Ben Hur-ból, Jézus vízzel segíti az elesettet)


***

A Sunset Limited
Imádom az ilyen eredeti ötletű filmeket. Két színész, egy szoba, másfél óra. Ennyi az egész. Ám mégis, ebben a rendkívül ingerszegény keretrendszerben egy (számomra) felejthetetlen alkotást kapunk, a két ember - egy fehér és egy fekete - beszélgetése nagyon izgalmas és egyáltalán nem unalmas. Biztos vannak akiknek fárasztó, engem azonban végig odaszögezett a képernyő elé. A történet pofonegyszerű: egy professzor (Fehér) vonat elé akar ugrani, de egy börtönviselt hittérítő (Fekete) megmenti, és felviszi csóró lakásába, ahol beszélgetni kezdenek. Ennyi a sztori. De ahogy beszélgetnek, és amiről, na az a nem semmi. Elképesztő milyen ügyesen oldották meg a jelenetek változatosságát, mint valami színházban, ahol adott a szűk helyszín (színpad), és ebből kell kihozni a maximumot. Nos, itt sikerült: a két szereplő folyamatosan változtatja a helyzetét (hol állnak, hol ülnek, hol átülnek kanapéra, onnan vissza az étkezőszékbe, stb.) és mindez pörgős és változó hangvételű párbeszédekkel társul, az ember csak kapkodja a fejét, piszkosul figyelni kell. Remek színészi alakítás, remek rendezés, és rendkívüli mondanivaló, csak ajánlani tudom mindenkinek. A fordítók meg sem kísérelték lefordítani magyarra a film címét, mert a Korlátolt Naplemente nem sokat mondana, mivel a Sunset Limited az a történelmi vasútvonal az amerikai délen, amely átszeli az egész kontinenst az Atlanti-óceántól a Csendesig, mintegy összekötve a világ két ellentétes végét.  Nos, valami ilyesmit próbál megmutatni a film is, összekötni a világból teljesen kiábrándult, végletesen halni kívánó ateista professzor és a maga jócskán rögös útját bejáró, végül Istent megtaláló hívő ember világát egy másfél órás párbeszédben. De "hiába próbálja Fekete a hit–remény–szeretet mentőövét odadobni az önnön végletes elidegenedésében szenvedő Fehérnek, és elmagyarázni neki, hogy a fény közepén áll, és csak azért lát mindenütt árnyékot, mert ő maga az árnyék, a professzor egyre indulni akar – a Sunset Limited alá. Hitt ő, persze, a valaha megvolt saját értékeiben: civilizációban, kultúrában, közösségben. De mindez – fogalmazza meg (Adorno után szabadon) – a semmibe szállt Dachau kéményein. Háború, népirtás, álszentségek – ma már csak ezt látja a világból. Semmi nem köti őt már ide, meghalni vágyik, oda, ahol az evilági csillogás helyett puha sötétség, hazug közösségek helyett a magány, folytonos háborúság helyett béke, kibírhatatlan öncélú nyüzsgés helyett a nyugalom várja." (idézet forrása)
Az az érdekes, hogy a filmben elhangzó mindkét érvrendszerrel egyet lehet érteni, a világ aljasságából kiábrándult ateistával, és a Forrást már meglelő hívővel is lehet azonosulni, hiszen ez nem két egymással szemben álló világ, hanem ugyanannak az egy világnak a különböző arcai, vagy inkább állomásai a spirituális úton. A Sunset Limited zárójelenetében azért sikerül a feloldás, amikor is a naplemente helyett egy napfelkeltét kapunk.
(ezt meg csak úgy... a kép a filmből van, a vers meg egy régi magyaron keresztül érkezett... és aki mindezt összepakolta most, ilyen profin... nos, őt is hála illeti... a film és a vers mondanivalója egymással rokon)


Samuel L Jackson verset mond # Karinthy Frigyes - Előszó # /Kőszegi Ákos hangja/


 ***

Az Őslakó
(The Man from Earth)
Egy történelemprofesszor váratlanul bejelenti, hogy otthagyja az egyetemet. A meglepett kollégák felkeresik az otthonában, hogy nyomást gyakoroljanak rá, adjon magyarázatot a történtekre. Mindenki megdöbben, amikor kiderül, hogy mi a visszavonulás valódi indoka. A professzor ugyanis azt állítja, hogy valójában több, mint tízezer éves, és tíz évnél tovább nem tartózkodhat egy helyen anélkül, hogy kiderüljön a titka. A kollégák persze képtelenségnek tartják az egészet, ám sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudják a hallottakat.
A Sunset Limitedhez hasonló, "alacsony költségvetésű" film szintén egyetlen szobában játszódik (eltekintve néhány percnyi ház-előtti jelenettől), és valahogy ezt a történetet is ez teszi igazán emlékezetessé: csupán egy szoba, néhány ember, és csak beszélgetnek. Számomra rendkívül hiteles volt az egész történet-felvetés, a szegényember Robert de Niro-ja pedig nagyon is hatásosan és komolyan adja elő mondanivalóját, a film többi szereplőjével ellentétben (akiknek persze ez a szerepük) egy percig nem lehet kételkedni benne, hogy amit mond, az mind igaz. A film magját alkotó rész kétségtelenül a Bibliai vonatkozású jelenet, ott egy kicsit kezdett megbicsaklani, azt hittem itt valami materialista szentség-gyalázás indul, de aztán ügyesen kivágták magukat, és megmaradt a titokzatos és igen, transzcendens vonalon a film. És igen, feltűnt, hogy a legfontosabb jelenetnél a főszereplő arcát oldalról világítja meg a kandalló fénye, így csak egy fél arcot látunk, és egy szemet, kétséget sem hagyva afelől, hogy az üzenet honnan jött.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, engem nagyon lekötött. 
Aki rögtön szeretné megnézni, akár itt kezdheti is.

Kellemes további téli szünetet, és jó mozizást! :)

2015. december 23., szerda

Fénykör

A kis tüzek most újra égnek. 
Úgy tűnik sikeres volt a Fénylánc, legalábbis nálunk - hetek óta először végre - ezer ágra süt a Nap. Nem tudom kinek mit hozott ez, a magamét meg még meg kell fejtenem.
És most engedjétek meg, hogy a Fény Ünnepét nagyvonalúan összekössem a következő "eseménnyel", mert valójában a kettő egy. 
Szóval... 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!


2015. december 15., kedd

A Labirintus Kijáratának Kulcsa

(kaptam, adom)

Ébresztő-kulcsok Kódexe

A földi életet
néha egy labirintusnak érezhetitek.

A jelenlegi körülmények között ez nagyon is érthető.
Szerencsére minden sötétség eloszlik,
amint képesek vagytok Fénnyel és Szeretettel áthatni a tényezőket.

A labirintus bonyolultsága is eltűnik,
amint megismeritek a kiutat és megértitek a labirintus felépítését.

Ha eljutott Hozzád ez az információ, akkor bizonyára kerested a kiutat,
és a Szíved most képes megnyílni az igazság előtt.

Kezdjük hát egy átfogó képpel:
A földi élet valójában
egy programozott ENERGIARENDSZER,
egyfajta Mátrix a Tudategységek számára,
akik Ti vagytok.

Ennek a Rendszernek legtöbb elemét és tényezőjét intelligens fajok
arra tervezték, hogy lekössék és vezessék a FIGYELMETEKET.

E nagyon rafinált, megtévesztésen alapuló labirintus rendszer egyik célja,
hogy CSAPDA-UNIVERZUMMÁ váljon a Tudatotok számára.

A labirintus falai, járatai és zárt ajtói olyan túlélési akadályok,
amelyek FOLYAMATOSAN problémákkal látják el az elméteket.

A problémák és a veszély képes magához vonzani, majd csapdába ejteni,
rögzíteni a figyelmet, mert A TUDAT HAJLAMOS AZZÁ VÁLNI, AMIT FIGYEL.

Ez egy AZONOSULÁSI késztetés,
amely egy nagyon régi döntésetek alapján jellemző a viselkedésetekre.

Ezt láthatjátok működés közben,
ha megfigyeltek egy 3 éves kisgyermeket a TV előtt.

Annyira a mese főhősévé válik, annyira BELE ÉLI MAG(J)ÁT a mesébe,
hogy néha azt sem hallja, ha a nevén szólítjátok.

Ez az AZONOSULÁS a Tudat egy bevált eszköze és módszere
a MEGISMERÉSRE, illetve a megértésre.

AZZÁ VÁLNI, amit meg akarsz ismerni – a Tudat ősi megoldása.
Nos… a Programozó faj megpróbálta ezt kihasználni.
A földi életet ezért egy olyan mesének tervezték,
amelyben TESTEKKEL AZONOSULHATTOK.

A testeteken keresztül „főhőseivé” válhattok a földi mesének,
mivel Tudategységetek rá van kapcsolódva a testetek érzékelési csatornáira.

Általában annyira BELE ÉLITEK MAGATOKAT
az energiaillúzióba, hogy nem vagytok tudatában, Ti magatok valójában
nem is vagytok benne.

Ahogy a kisgyermek is kívül marad a TV-n,
bár nincs mindig tudatában ennek.

A Mátrix információi az elmétek „monitorképein” keresztül
jutnak el Hozzátok, és közben annyira bele élitek magatokat a kalandba,
hogy végül valóságnak tűnik.

Az AZONOSULÁSOTOK miatt az illúzió tökéletes.
Egy jóval magasabb dimenzióból látnátok, hogy a földi élet
egy hatalmas, teremtett és programozott energiarendszer, de testi érzékszerveitek
nem alkalmasak ennek érzékelésére. Nem véletlenül.

Azt is elérték, hogy egy olyan testhez kötődjetek hozzá,
amely TERVEZETTEN sérülékeny, érzékeny és kiszolgáltatott a szükségletei miatt.

Ezért folyamatosan túlélési problémáitok vannak.
Így a mese izgalmas és kalandos az elmétek számára.
A környezet is úgy lett megtervezve, hogy folyamatosan kihívások elé
állítson Benneteket. Változik az időjárás, változnak a törvények,
változnak a kormányok és változnak az árak. Lehetőségek és iparágak,
szerelmek és divatok jönnek, majd eltűnnek.

Tehát ez a Mátrix folyamatosan változik,
azaz dinamikus jellegű.

Ugyan az a fa, az egyik évben terem, a másikban nem.
Az egyik évben nagyon hideg a tél, a következő lehet, hogy nagyon enyhe.

Úgy lett tervezve,
hogy még a változás sebessége se legyen állandó.

Mire kiismernétek a tényezőket,
már másmilyenek.

Így akarták a Programozók.
A labirintus változó és veszélyes környezeti tényezői,
a testetek DNS programjai és a hamis identitásaitok (a testek és az egók,
amelyek „a főhősöket” eljátsszák a mesében)gondoskodnak róla,
hogy lehetőleg ne ébredjetek fel.

Mi most mégis kísérletet teszünk erre.


A földi élet labirintusában
a testetek érzékelési rendszerén keresztül
Ti ajtókat és falakat láttok.

Persze minden ajtón van egy zár.
Minden zár egy rejtvény,
amely ismeretlen tényezőket tartalmaz,
és minden ajtó mögött újabb ajtók várnak Rátok, újabb zárakkal.

Arra nevelnek Benneteket,
hogy logikus elmétekkel megoldjátok a túlélés rejtvényeit,
azaz kinyissátok az ajtókat és haladjatok előre.

A kulcsok megoldásoknak tűnnek.
Ezért az életben minden a kulcsok körül forog.
Ha a jó kulcsokkal rendelkezel, azaz a megfelelő információk birtokában vagy,
beléphetsz az ajtókon, mert képes vagy IDŐBEN kinyitni a zárakat.

Ezért a legtöbb ember azzal van elfoglalva, hogy kulcsokat
keressen, készítsen, fejlesszen, találjon vagy szerezzen. 

Mert „a mese főhőseként”
úgy gondolja, hogy „önmaga” és családja túlélése attól függ,
hány ajtón tud átmenni.

A Mátrix labirintusában "a legnagyobb érték" tehát: A JÓ KULCS,
azaz egy túlélési probléma megoldása, pontosabban a megoldás információja,
amely ajtókat képes megnyitni.

A kulcsok tehát TUDÁST és VÁLASZOKAT jelentenek.
Megértett adatokat és információkat, némi bizonyossággal arra vonatkozóan,
hogy az adatok helyesek és sikerül velük kinyitni az ajtókat.

Ezért az elmétek is arra lett tervezve és programozva,
hogy kérdéseket fogalmazzon meg és örökké válaszok után kutasson,
tehát kulcsokat, megoldásokat keressen.

Ez sem véletlen.
De vizsgáljatok meg egy kérdést:
vajon, ha az ajtók és a zárak, az elmétek és a testetek
mind a labirintus részei, akkor LEHETSÉGES, HOGY A KULCSOK IS
A CSAPDÁHOZ TARTOZNAK?



A legtöbb esetben a sok titok, a kényszerítő szükségletek és a veszély kellőképpen rögzítette a figyelmeteket, hogy ne nézzetek felfelé.
Így sokan nem a labirintus FELETT kerestétek a megoldást, hanem a labirintuson belül. Megszállottan át akartatok kelni rajta.
Minden kulcsnak és kulcskészítőnek
ALKALMAZKODNIA KELLETT, HASONULNIA KELLETT a zárak logikájához
és természetéhez, mire el tudta készíteni a megfelelő kulcsokat a földi túléléshez.

Másképpen fogalmazva:
mire az elmétek MEGTANULTA MEGFEJTENI a Mátrix által felállított problémákat,
kifejlődött az egótok, amely egy BELSŐVÉ vált lenyomat a Rendszer logikájáról.

A Mátrix így „bemásolta magát” az elmétekbe is!
Sokan dolgoztak „Rajtatok”, mire ez megtörtént.
A szüleitek, a tanáraitok, a főnökeitek és a hivatalnokok általában
büntetéssel, jutalmazással, fenyegetéssel, erőszakkal, vizsgákkal és osztályozással
addig neveltek Benneteket, mire elfogadtátok a játékszabályokat.

Minél több kulcsot készítettetek, minél több ajtót nyitottatok ki
és minél sikeresebbek lettetek a Mátrixban, annál jobban elsajátítottátok
a Mátrix gondolkodásmódját az érvényesülés érdekében.

A sikerhez szükséges gondolkodási mód
egyre jobban ráfonódott a Tudatotokra, egyre jobban beleéltétek magatokat „a mesébe”,
így belső szabadságotokat a legtöbben elveszítettétek.

„A mese” világa lett „a való világ”, azaz a belső realitásotok is.
Ezután már nem „a mese” Programozóit ismertétek fel elnyomóitokként,
hanem EGYMÁST. Így lett az Ember az Embernek farkasa.


A földi életben Ti „a főhősök” így kezdtetek el harcolni egymás ellen.
A fehérek a feketék és a rézbőrűek ellen, a beosztottak a főnökök ellen,
az egyik katona a másik ellen.
Ez is így volt eltervezve.
Tervezett háborúk és „szabadságharcok”.
Azt HITTÉTEK „főhősként”, hogy a jó ügyért harcoltok.
Bármelyik oldalon is áltatok, az TŰNT a jó oldalnak.
Eközben a Programozók jól szórakoztak Rajtatok.
A harcaitok következményeképpen ugyanis „előállítottátok” a tömeges fájdalmat
és szenvedést, a bosszú és a bánat érzéseit, az aggódást és a félelmeket.
Mindazokat az alacsonyabb érzelmi frekvenciákat, amelyeknek
a lecsapolásáért a Programozók létrehozták a földi labirintust.
Talán nehéz elképzelnetek,
hogyan lehet egy fajnak megfelelő „táplálék” a Ti szenvedésetek frekvenciája,
de gondoljatok a növényekre, amelyek szintén egy bizonyos frekvencia tartományú fény,
a napfény segítségével tudnak csak fejlődni.
A napfény is egy sajátos energiaforrás,
ahogy a Ti érzelmeitek alacsonyabb frekvenciája se volt más.
Egy másik faj életerejét növeltétek vele.
Tudatában vagyunk annak, hogy ez megdöbbentő hír lehet
a Számotokra, de mielőtt túlzottan zokon vennétek,
had tegyünk fel Nektek egy kérdést, hogy
segítsünk újra megtalálni
az egyensúlyotokat:
Hogyan lehetséges, hogy az Emberek többsége természetesnek tartja
a 8 hetes fiatal csirkék húsát és az élő salátaleveleket a szendvicsében?
Láthatjátok, hogy a különböző univerzumokban az egyes fajok
különböző megoldásokkal rendelkeznek arra, hogy energiához jussanak.
Egy magasabb tudatossági szintig ez nagyon gyakran más fajok
rovására történik.
A fejlődésetek során fokozatosan eljuttok majd oda,
hogy már nem áldoztok fel más fajokat a saját túlélésetek oltárán,
s ezzel párhuzamosan Ti magatok is egyre szabadabbá váltok
más fajoktól.
Éppen azért vagyunk itt,
hogy most ezen az úton, egy magasabb tudatszintre léphessenek
mindazok, akik ezt szeretnék.
A LOGIKUS ELMÉTEK,
amely „jó”-nak vagy „rossz”-nak lát dolgokat,
illetve kiválasztja a „jó” kulcsokat és harcol a „rossz” ellen,
nem megfelelő eszköz a Mátrix felszámolására.
Ez a programozott elme típus,
amely az intelligens programok egyik fajtája, valójában a Mátrix
legnagyobb belső szövetségese a tér és az idő ezen szektorában.
Képes arra, hogy adatbázisként kezelje az elmétek
finomenergetikailag létrehozott képeit, tárolva és kategorizálva azokat,
de komoly korlátai vannak.
Ugyanis ANÉLKÜL építi fel az ítéletalkotási rendszereteket és az egótokat,
illetve ANÉLKÜL hiszi, hogy mindig igaza van,
hogy érzékelné a TELJES valóságot.
Ez veszélyessé teszi.
Nézzük ezt meg pontosabban, mert ez nagyon érdekes…
Az könnyen érthető Számotokra,
hogy a Mátrix logikája szerint szükségszerűen „rossznak” kell tartanod,
ami ellen harcolsz, hiszen másként nem harcolnál ellene.
Elindítod a harcot valami „rossz”, pl. az elnyomás ellen,
majd azon kapod magad, hogy amikor felszabadítottál egy országot,
MEG IS KELL VÉDENED mindazt a „jót”, amit felszabadítottál.
A „jó” már csak ilyen, meg „kell” védeni,
mivel ez biztosítja a túlélést az elme nézőpontjából.
Tudjátok: ez logikus.
De hogyan véded meg a „szabadságot”, ha nem nyomod el azokat,
akik támadnak téged?
Így az „igazságos háború” UTÁN, végül „a rosszak” elnyomójává válsz
és erőszakkal tartod fenn a „szabadságot”.
De milyen szabadság az, ahol félned kell a támadástól
és rácsok vesznek körül, hogy védjenek?
Ez fából vaskarika.
Pontosan ezért jár pórul minden spirituális tanító is,
aki HARCOT hirdet az ítélkező egó ellen.
Ha „rossz”-nak látja és értékeli az egó mechanizmusát,
és megpróbálja kiírtani, akkor szükségszerűen egyre kritikusabbá válik
azzal szemben, ami ellen harcol.
A saját egójával és mások egójával szemben is
egyre kevésbé lesz elfogadó.
Így végül éppen a saját ítélkező egója erősödik meg,
ami ellen eredetileg harcolni kezdett.
Idővel a saját egóját talán már LÁTNI sem akarja majd!
Így egyre kevésbé fogja észrevenni, mert az a saját kudarcát,
a bukását jelentené, HISZEN a bukás természetesen szintén „rossz”.
A logikai csapda tehát legtöbbször így "záródik rá" a Tudatra.
Amint kitűz egy CÉLT az elme,
azonnal megjelenik a „jó” és „rossz” értékítélete.
A logikus elme programozott ítéletalkotási mechanizmusait
valójában a TÚLÉLÉSI CÉLOK kitűzése kapcsolja be.
Mindaz „jó” lesz, ami támogatja a CÉLT,
és mindaz „rossz” lesz, ami akadályozza.
Ugyanis minden akadály A CÉL ELLENSÉGÉVÉ válik.
Az emberek is,
akik nem értenek egyet, vagy nem elég lelkesek.
Minden készen áll a háborúhoz…
Ez a logikus elme és a korlátozott érzékelés csapdája.
Csak a Szívetek tud kivezetni ebből.

Tegyük fel az alábbi kérdést egy logikus elmének:
„Az elefánt vagy a leopárd a „jobb” állat?”
Az elme először zavarba jön,
majd azonnal kutatni kezd egy újabb adat után: „Mihez viszonyítsak?”.

Ha a teljes valóságot látná, azonnal tudatában lenne,
hogy valójában egyik állat sem „jobb” a másiknál. Csak MÁS.

De számára csak az létezik,
amit fogalmilag meg tud ragadni, vagy amit érzékelni tud.

Látjátok, a logika máris kudarcot vall,
AMINT ELINDULTOK A LÉTEZÉS EGÉSZE FELÉ.

A létezésben a minőségek egymás mellé rendeltek,
nem pedig egymás alá.

A minőségek EGYENSÚLYA egy olyan különleges érték,
amit csak széles látókörrel értesz meg.

Az elmétek logikai rendszere úgy lett kialakítva,
hogy szűk látókörű legyen.

Pl.: egy mezőgazdasági „szakértő” manapság így gondolkodhat:
A bogarak rosszak, de a krumpli és a paprika jó, ezért permetezzünk csak.
Mivel a „haszonra” szűkíti le a figyelmét,
nem feltétlenül gondolja VÉGIG, hogy ha kiírtja a bogarakat,
akkor a madarak éhen halnak.

Ha a madarak éhen halnak,
akkor a falvakat, városokat ellepik a bogarak,
és beleszállnak a leveses tányérokba.

Ráadásul, ha a permetezéstől a méhek is kipusztulnak,
akkor ki fogja beporozni a növényeket?

A létezés egésze tehát egy EGYÜTTMŰKÖDŐ rendszer,
amelyben csak nagyon korlátozottan használhatod a „jó” és „rossz” kategóriáit.

Ahhoz, hogy az elméd logikája „érvényes” legyen, szükségszerűen
le kell szűkítened a figyelmed fókuszát egy alacsony szintre,
és meg kell határoznod egy alacsony szintű CÉLT.

Pl. amennyiben át akarsz jutni egy járhatatlan mocsáron (=cél),
akkor az elefánt tűnik majd a „jobb” állatnak, hiszen a leopárd túl alacsony.

Tehát egy mesterséges viszonyítási ponthoz (a célhoz) képest
valóban megállapíthatod, hogy mi tűnik a viszonylagosan „jó” megoldásnak,
de ezzel a gondolkodással csak egy működésképtelen civilizációt
lehet létrehozni, mivel túl sok tényezőt hagy figyelmen kívül.

Vajon a mocsár közepén, amikor találkoztok a hatalmas
kígyókkal és alligátorokkal, vajon elég gyors lesz az elefánt?

Vegyétek észre, hogy bár a logika működik egy bizonyos mértékig
a Mátrix akadályainak kezelésére, de a CÉLOKRA fókuszáló, beszűkített
látókör veszélyesen lecsökkenti a figyelembe vett tényezők körét.

Ez túl gyakran jár végzetes következményekkel.
Itt magasodik előttetek példaként
annak a szellemi áramlatnak a történelmi tanulsága,
amit Ti a kommunizmus eszméjeként ismertek.

Akkoriban sok szegény munkásnak ilyen egyszerű célja volt:
minden nap legyen mit enni”.

Marx és Engels logikus elméje megvizsgálta „a problémát”,
és arra jutottak, hogy ha nem volnának „tőkések”, akkor nem volna
gazdasági elnyomás sem.

Kidolgoztak hát egy kulcsot, egy megoldást,
amelynek az volt a lényege, hogy meg kell szűntetni
a „társadalmi osztályokat”, pontosabban a tőkésosztályt azáltal,
hogy minden „termelőeszközt” közösségi tulajdonba adnak.

Egy jóval magasabb tudatossági szinten élő lakosságnál,
ezzel nem is lett volna gond, hiszen a szeretet-társadalmak
más bolygókon is a közösségi megosztás elvén működnek.

De a fiatal Lenin,
aki az elsők között kezdte el olvasni ezt az eszmét Oroszországban,
és akit titokban hozzá is segítettek, hogy elkezdje használni ezt a kulcsot,
annyira csak a fő célra koncentrált, hogy „elfelejtette” figyelembe venni
mások szabad akaratát és – a földi tudatossági szinttel együtt járó –
emberi tényezőket. Pl.: hogy léteznek pszichopaták, mint Sztálin.

Tehát szükségszerűen el kellett bukjon,
mert valójában ez „a kulcs” nem nyitotta ki „az ajtót”.

S a többi már történelem. Több tízmillió ember halt meg éhezve
a „zárva maradt ajtó” előtt.

Érdemes megtanulnotok, hogy
egy beszűkülésre hajlamos logikus elme és egy nagyon korlátozott érzékelést
biztosító test NAGYON VESZÉLYES párosítás.

Sokan úgy viselkednek tőle,
mint a vak elefántok a porcelánboltban.

A Programozók azt akarták,
hogy amikor eldöntitek, hogy mi a helyes megoldás,
a figyelmetek rászűküljön a problémákra és
HAGYJÁTOK FIGYELMEN KÍVÜL,
a helyzetekhez kapcsolódó összes fontos adatot.

Azt akarták, hogy elbukjatok,
hiszen Ők a másik oldalon játszanak.

Ettől ennyire tragikus a Mátrix történelme.
Azt akarták, hogy a hibás megoldásokban elveszve
örökre egy primitív faj maradjatok, amely a labirintusba újra és újra
visszaszületve boldogtalanul él, egymást gyilkolva és hibáztatva,
a logikus elme uralma alatt.

Valójában megvonták tőletek a bölcsesség kialakításának feltételeit.
A mesterségesen rövid élettartam,
az alacsony szintű érzékelés, a testetek DNS programozottsága,
az állandó nélkülözés és a háborúk, illetve a logikus elme kényszerítő bilincsei
nem könnyítették meg a dolgotokat.

Nos... Ti azért születtetek, hogy megfordítsátok
a játszma állását.

Látjátok, hogy új idők jönnek,
amikor az Ember régi eszményei megvalósulnak.

A Mátrix is átalakulóban van, hiszen kiszabadultok
az azonosulás állapotából.

A földi Mátrix falain lassan átvilágít a Fény,
és új korszak kezdődik a Ti részvételetekkel.

A bolygó frekvenciája és tudatosságotok
máris hihetetlen sebességgel emelkedik, és fokozatosan
egyre szabadabbá és bölcsebbé tesz Benneteket.


Képzeld el, hogy szívesen indítanál egy vállalkozást = ez az ajtó, amin bemennél.
Pénzre van szükséged hozzá, de nincs pénzed = ez a zár, avagy a probléma.
Nem tudod, hogyan szerezz pénzt = ez a kulcs hiánya, avagy az információ, a tudás, a megoldás hiánya.
Vizsgáld csak meg… valójában mi az igazi probléma: tényleg a zár okozza a nehézséget, vagy a kulcs hiánya?
Könnyű felismerni,
hogy a labirintusban minden zárt ajtó
csak addig jelent problémát, amíg nincs kulcsod hozzá.
A földi Mátrixban tehát
valójában INFORMÁCIÓK és TUDÁS biztosítják a túlélésed,
illetve azok hiánya okozza a legtöbb nehézségedet.

Ha nincsen nyelvtudásod, mások viszik el a munkahelyet előled.
Ha nem ismered a receptet, nem tudod megsütni a süteményt.
Ha nem tudod, mit vár el a főnököd, hamar elbocsáthatnak.

Minden túlélési problémátok sikeres megoldása
HELYES INFORMÁCIÓKRA, azaz jó kulcsokra épül.

EZ KISZOLGÁLTAT BENNETEKET A KULCSOKNAK!
Az Ember könnyen manipulálható hibás kulcsok,
hibás válaszok vagy hibás információk által!

Évezredeken keresztül szenvedtetek ettől,
anélkül, hogy ennek tudatában lettetek volna.

Jelenleg is vannak olyan életterületek,
amelyek annyira sikertelenek, hogy életeket és családokat döntenek romba,
és sokan belehalnak lelkileg-testileg.

A Programozók mégsem adják oda A MEGFELELŐ kulcsokat.
Évezredeken keresztül
ott tolongtatok és haltatok meg a zárt ajtók előtt,
zsebetekben a hibás kulcsokkal.

Az egészségügy, a párválasztás, a közoktatás, a közgazdaságtan,
a politika, az élelmiszeripar mind-mind olyan életterületek,
ahol tudatos félrevezetéssel mindenkit igyekeznek manipulálni.

A helyes adatok eltitkolásával és a hamis adatok elterjesztésével
egy elavult és működésképtelen rendszert próbálnak fenntartani,
hogy a boldogtalanság, az éhezés, a kudarc és a betegség
tömegesen jelen legyen.

Mindig is ezt akarták.
Mert nem volna elég szenvedés,
ha rendelkeznétek a helyes kulcsokkal!

Tudták, hogy ha ismernétek a helyes válaszokat,
minden ajtót könnyedén kinyithatnátok, és a Föld egészen más hely lehetne.

Ők TUDJÁK, hogy nem az ajtók és zárak akadályai okozzák
a szenvedést a Földön, hanem a HELYTELEN VAGY ELHALLGATOTT
INFORMÁCIÓK. Ezek ugyanis HELYTELEN MEGOLDÁSOKHOZ,
háborúkhoz és sikertelenséghez vezetnek.

Ez sokkal fontosabb,
mint amennyire ennek általában tudatában vagytok.

Az egész „tudományos” világkép, és mindaz, amit az Emberről,
az emberi testről, a gazdaságról és a demokráciáról tanítanak
a legjobb egyetemeken, valójában manipulált,
hibás kulcsokat rejtő tananyag.

De ez még nem minden,
amit a kulcsokról tudnotok érdemes.

Létezik még - egy ennél is fontosabb – igazság a kulcsokról.

A kulcsok NEM csupán azért a csapda részei, mert manipulálhatóvá tesznek Benneteket az élet ÖSSZES területén.
Nem csupán azért jelentenek csapdát,
mert a megszerzésük szinte minden időtöket és figyelmeteket leköti,
ha túl akartok élni.

Hanem azért, mert minden ajtókulcs birtokában is csak
A LABIRINTUSON BELÜL MARADNÁTOK!

A helyes kulcsokkal remekül boldogulnátok,
DE még mindig a Mátrixban volnátok, más fajok, a logikus elme
és az egótok felügyelete alatt.

Ezért a kulcsok jelentik "a sajtot" az egérfogóban!
A legnagyobb veszélyt ugyanis nem a problémák jelentik Számotokra,
hanem a felkínált "megoldások".

Mert elhitetik Veletek,
hogy SZÜKSÉGETEK van a kulcsokra.

Problémákat teremtenek, majd kulcsokat adnak el Nektek,
hogy elfelejtsétek: valójában nincsenek falak és ajtók.
Csak elérik, hogy egyetértsetek azzal, hogy vannak.

Ha Nálatok volna AZ ÖSSZES ajtókulcs,
és megoldanátok a földi túlélés összes nagyobb problémáját,
még akkor is csak a Mátrix labirintusának BELSŐ ajtajait tudnátok kinyitni.

A Mátrix és az elme rabszolgái maradnátok,
miközben valós szellemi hatalmatok és teremtőképességetek ereje
rejtve maradna előttetek.

Ha nagyon pontosan megfigyelnétek a valóságot,
akkor láthatnátok, hogy a külső elnyomás és az egész Mátrix
csupán a Tudat egóval való azonosulásának, a belső rabszolgaságnak a kivetülése,
külső megnyilvánulási formája.

Nagyrészt a Ti szellemi energiátok,
az egyetértésetek és a teremtésetek tartja fenn!

A döntéseitekkel nap mint nap hozzá járultatok
a fennmaradásához.

EZÉRT:
mi elsősorban nem a Mátrixot akarjuk megreformálni, tüneti kezelésként,
hanem Benneteket segítünk abban, hogy felébredjetek
és újra SZABADDÁ váljatok.

Nem kell legyőznötök az egótokat vagy a Mátrixot ahhoz,
hogy SZABADOK legyetek.

Csupán az szükséges, hogy vegyétek le
egy kis időre a figyelmeteket a meséről, az elmétek képernyőjéről
és a túlélési problémáitokról, és tegyetek egy kis figyelmet arra:

KI nézi a mesét, egy test szemein keresztül?

A Programozók nem szeretik az olyan kérdéseket, hogy:
KI ALKOTTA A LABIRINTUST, ÉS MI AZ EMBER?
Azt sem, hogy:
VAN-E ÉRTELMES ÉLET A LABIRINTUSON KÍVÜL?
Ezeknek a kérdéseknek a kutatását
valójában régóta kontrollálják a kormányaitok,
és ennek nagyon egyszerű oka van:

AZ EZEKRE A KÉRDÉSEKRE ADOTT HELYES VÁLASZOK,
KIVEZETTEK VOLNA BENNETEKET A LABIRINTUSBÓL.

Ezért kaptok a TV-ben filmeket és sorozatokat,
vetélkedőket és természetfilmeket, mert amíg ezeket nézitek,
nagy eséllyel nem fogtok e kérdéseken gondolkodni.

De a TV előtti korokban jól tudták, hogy az elmétek
MINDENKÉPPEN megoldást fog keresni ezekre a végső
kérdésekre is, ezért létrehozták a nagy vallásokat,
hogy VÁLASZOKAT biztosítsanak.

Ezek a HITRENDSZEREK KULCSAI.
Ez egy „ha igény van rá, hát kielégítjük”-típusú megoldás volt
a Programozók részéről.

Tudták, hogy valamilyen információra, magyarázatra szükségetek lesz
a Mátrix keletkezésére vonatkozóan. Hogy legyen választék,
hát legyártottak többfélét is.

A nagy vallások elfogadható válaszokat,
kihívásokat és életprogramot biztosítanak Nektek a Mátrixon belül,
és ellátnak benneteket REMÉNNYEL.

A jó és rossz logikai kategóriáival általában bent tartanak a logikus elme
ítéletalkotási rendszerében, ezzel megerősítik az egótokat,
és újabb mesékkel altatnak el Benneteket arról, hogy kik vagytok
és miért is vagytok a Földön.

Ez kielégíti az elmétek VÁLASZ-ÉHSÉGÉT.
Kicsi gyermekkortól kezdik adagolni.
Néha ugyanis vak hittel pótoljátok a tudást.
Sokszor annyira akarjátok a helyes válaszokat,
hogy ragaszkodtok még a helytelen válaszokhoz is,
mert az is több a semmilyen válasznál.


Próbáljátok meg észrevenni:
A HAMIS VÁLASZOK BENT TARTANAK A MÁTRIXBAN ÉS ELVÁLASZTANAK BENNETEKET EGYMÁSTÓL, ILLETVE ÖNMAGATOKTÓL.
AZ IGAZSÁG MINDIG SZABADABBÁ TESZ BENNETEKET.
A HAMIS VAGY TÉVES INFORMÁCIÓK OLYAN PROGRAMOZOTT KULCSOK, AMELYEK TÉVÚTRA VISZNEK BENNETEKET A LABIRINTUSBAN, VAGY EGYMÁS ELLEN FORDÍTANAK.
A hibás kulcsok tulajdonképpen az elmétek vírusaivá válnak.
Beépülnek a gondolkodásotok mélyére, illeszkednek a meggyőződéseitekhez, mert így programozzák, így alakítják ki őket.
Az Internet kiváló eszköz a hibás információk terjesztésére.
Az elkészített vírusok elképesztő sebességgel és mennyiségben másolódnak be az emberek elméjébe.
A hibás adatok hibás következtetésekhez vezetnek
és egy hamis világképhez.

Természetesen a gondolataitok megjelennek a TEREMTÉSEITEKBEN,
ahogy a jövőről és a képességeitekről gondolkodtok.

Így IRÁNYÍTJÁK a teremtéseiteket.
Hamis adatokkal.

Jó példa erre a vietnámi háború, a két Világháború és
az Öböl-háború is. Mindegyik egy-egy hazugsággal kezdődött,
amit a Kormányok „eladtak” az állampolgároknak.

A Programozók tudták, hogy az emberek „megveszik” a mesét.
Gyermekkorotok óta arra neveltek, hogy
ellenőrzés nélkül fogadjatok el adatokat és átadjátok az irányítást.

Minden tananyag és feleltetés hozzá járult ehhez
az oktatásotok során.

Általában nem arra tanítottak Benneteket,
hogy vonjátok kétségbe a tankönyveitek tartalmát.

Minden tankönyvetek azt erősítette meg,
hogy a Mátrix A VALÓSÁG, és amit tanítanak Nektek, az igaz.

Mert a Programozók tudták a következő igazságot is:
EGYETLEN hamis adat,
a fogalmi rendszeretekbe megfelelő helyen beillesztve,
képes megakadályozni TÖBB TUCAT HELYES ADAT befogadását,
HA a hamis adatról már ELDÖNTÖTTÉTEK, hogy igaz.

Tehát a saját DÖNTÉSETEK képes megakadályozni Benneteket abban,
hogy elfogadjatok egy később érkező igazságot, mivel az elmétek,
az új adatot már el fogja utasítani a régihez viszonyítva.

Mert az elmétek először nem a külső valósághoz viszonyít,
hanem a saját belső valóságotokhoz, a régi elfogadott adataitokhoz.

Ilyen hamis adatokra épültek
az inkvizíció megoldásai, a keresztes háborúk,
és a faji megkülönböztetés különböző formái is.

Ezért a Mátrix végjátékában most azt javasoljuk Nektek,
hogy lehetőleg SZEMÉLYESEN ELLENŐRÍZZÉTEK
az adataitokat és azok IGAZI forrásait a Szívetekkel.

A logikus elmétek helyett
bízzatok ÖnMagatokban és a megérzéseitekben.

A Szívetek képes ugyanis olyan dolgokat is érzékelni,
amiről az elmétek nem kap információkat.

Ne feledjétek:
a döntéseitekkel meghatározzátok a sorsotokat,
és ez MINDENRE kihatással van.

Nem túlzás, ha azt mondjuk,
hogy az egész Mátrix és az Emberiség sorsa múlik azon,
hogy milyen adatok alapján milyen döntéseket hoztok.

Nem mindegy,
hogy az elmétek vagy a Szívetek adatait használjátok.

Mivel a döntéseitekkel segíthetitek és gátolhatjátok is egymást,
ezért EGYMÁS IRÁNTI SZEMÉLYES FELELŐSSÉGETEK
az adataitok ellenőrzése.

S előre szólunk:
A HAMIS ADATOKAT IGAZSÁGOK KÖZÉ KEVERIK!
Tehát nem feltétlenül az a kérdés,
hogy egy információs anyag igaz-e vagy hamis!

Lehet, hogy az a jó kérdés:
MELYIK RÉSZE IGAZ és MELYIK TÉVES?!
Ha nem tudod ellenőrizni és egyértelműen eldönteni valamiről,
hogy melyik része igaz vagy hamis, miért kellene elfogadnod,
azaz döntést hozni róla?

A bölcsesség kezdete, ha tudod és elismered,
hogy valamiről nincs elegendő tudásod.

Azt is mondhatnánk:
kevés fontosabb dolgod van, mint megkülönböztetni
a TÉNYEKET AZ ELKÉPZELÉSEKTŐL,
az illúziót a valóságtól.

Különösen, ha ki szeretnél jutni a labirintusból.
Annak idején az ifjú és lelkes kommunisták
egy SZÉP ELKÉPZELÉST támogattak a társadalmi problémák megoldására,
végül nagyobb pusztítást végeztek, mint korábban az orosz cár.

Összefoglalva:
Mielőtt elkezdtek leborulni egy Szent Szekrény előtt,
amelyből állítólag a Teremtő hangja szól Hozzátok,
hogy megmondja Nektek, ki legyen a Szent Királyotok,
azért talán ellenőrizzétek le SZEMÉLYESEN
a szekrényt és a hang VALÓDI forrását is.

Mert nagyon könnyen előfordulhat, hogy éppen
a Programozók Tanácsa vagy egy Mesterséges Intelligencia
manipulál Benneteket egy másik dimenzióból.

Hiszen hangsúlyoznunk kell: Ők a megtévesztés mesterei.
Ti pedig FÉNYMAGOK vagytok,
akik ÖnMagotok szeretetteljes hangját a Szívetekben halljátok.

Ez a legfontosabb hang, amire hallgatni érdemes.
Legyetek újra a Szívetek Egységében
a szeretet, a bölcsesség és a szépség testvérisége.

De ha ezt akarjátok, ne feledjétek:
mielőtt ez megtörténhetne,
tudatilag szabaddá kell válnotok!

A hamis adataitoktól,
az elme logikájától és az egótoktól is.


Mint a Tudat egy nézőpontja pontosan tudod, hogy mikor vagy még benne a Mátrixban azáltal, hogy a jó és rossz kategóriáiban gondolkodsz, és „a főhőssel” azonosult tudatállapotban élsz, azaz félsz, neheztelsz vagy aggódsz a túlélés miatt.
Aki bent van, az NEM TUDJA, hogy bent van, csak egyfajta HIÁNYT érez legbelül.
Ez a hiányérzet a Tudat „szenvedése”,
amiért azonosulásban él egy véges „főhőssel”, amely ugyanakkor
nem felel meg annak a Végtelenségnek, aki ÖnMaga.
Tehát a Mátrixban a Tudat valójában ÖnMaga végtelen tudatosságát,
saját ÖnTudatát hiányolja, s ez okozza a szenvedését,
bármennyi ajtókulcsot is birtokol.

Amikor felismeri, hogy csak nézte "a műsort" teljes
tudati azonosulás állapotában és rájön, hogy
valójában kicsoda is Ő, akkor belső hiányérzete
végérvényesen megszűnik.


Kulcsokat nem csak szerezni lehet.
Nagyon sokat magatokkal is hoztok az előző életeitekből.
Valójában két különböző kulcskészlettel születtek.
Leegyszerűsítve mondhatnánk úgy, hogy az egyik csoportot a Szívcsakrátok, míg a másikat az elmétek őrzi.
Az előbbiekkel a Szívcsakrátok ajtajait nyitjátok, az utóbbival a Mátrix ajtajait.
A Szívcsakrátokon keresztül az átjárók a Mátrixból kifelé és felfelé vezetnek - ÖnMagatokhoz, míg a Mátrix ajtajai a labirintus egyre mélyebb járataiba visznek.
A Szívkulcsokkal egyre közelebb kerültök ÖnMagatokhoz, az elme kulcsaival egyre távolabb ÖnMagatoktól.
Ezért kétféle boldogság létezik.
Az egyik a Szív boldogsága, a hazaérkezés öröme, amikor saját végtelenségetek tudata újra beáramlik az életetekbe, azaz ÖnTudatra ébredtek, majd a Szívetekben megjelenik a Létezés Öröme.
Ez olyan öröm, mint ha átvennétek a Mennyek Országának kulcsait.
Az öröm másik útja valójában az elme kielégülése,
avagy az egó boldogsága, amit a túlélési problémák megoldása hoz létre.

Ezt az örömöt akkor érzitek,
amikor átveszitek az új autótok (vagy házatok) kulcsait.

A két örömöt nem tudjátok összetéveszteni.
Ahogy kinyitjátok Szívcsakrátok ajtajait,
az érzékelésetek kitágul a Létezés Egészére, a magasabb dimenziókra,
és megjelenik a Szív Bölcsessége, amely a saját Fényetekből ered.

A magasabb szintű érzékelés megélésével feltárul
a Mátrix összes titka, és megjelenik egy olyan magas szintű megértés,
amely végül szabaddá tesz Benneteket.

A Tudatotok szabadsága ezen a magasabb tudatossági szinten lehetővé teszi,
hogy felülragyogjátok a Mátrix összes realitását, mivel elkezditek LÁTNI,
hogy az mindig is csupán egy programozott energiarendszer volt.

Ki fogtok lépni az egóval való azonosulás tudatállapotából,
és fokozatosan hozzáfértek SAJÁT Önvalótok szellemi képességeihez.

Teljes bizonyossággal TUDNI fogjátok,
hogy minden kanál hajlítható, és hogy valójában nincsenek falak.

Megértitek, hogy miért nem kellett a Mátrix ELLEN harcolnotok,
és hogy a kivezető Út miért befelé és felfelé haladt.

Megértitek, hogy a rabszolgaság csupán egy tudatállapot volt,
és a szabadság mindig is ott várt Benneteket a Szívetekben


Amikor kinyitsz egy ajtót, valójában két tényezőt használsz:
a döntést és a kulcsot.
Két dologról döntesz:
milyen ajtót nyitsz ki és milyen kulcsot használsz.
Valójában nem dönthetsz „rosszul”,
mert „rossz” döntések nincsenek.

Arról döntesz valójában,
hogy a rendelkezésre álló időt mire használod fel a Mátrixban.

De az idő is csak az illúzió része.
Időtlenségben létezel.
Dönthetsz és teremthetsz egy új jövőt.
Ez a szabadság.
Egyben felelősség.
Személyesen a Tiéd.
ÖRÖK
megtiszteltetésed.



Forrás és továbbiak: http://kodex.webnode.hu


2015. december 10., csütörtök

Lazuljunk: Antal Timi - Elég

(adjunk egyet a dualitásnak is)

Kellesz, mint végnek a kezdet,
Úgy mint éjnek a Hold,
Úgy mint a lesznek a volt,

Elég, elég

Kellesz, mint könnyek a szemnek,
Úgy mint hangnak a csend,
Úgy mint a kintnek a bent

Elég, elég



Lazuljunk: Ákos - Minden álom véget ér

Zuhog a zaj mindenfelől
Felrobban, omlik és összedől
A megszokott világ most alámerül
Csak ami könnyű, az maradhat felül


2015. november 25., szerda

Aki bújt, aki nem, press


Nem akarok túl sok energiát beletolni, inkább csak a saját "karakterfejlődésemet" mutatom be az ügy kapcsán. A törökök által lelőtt orosz gép esete megérintett, pont akkor, amikor már kezdtem elengedni ezt az egészet. Most minden normális értékrendű ember a "törökökre" haragszik, holott megint nem a törökök követték el az incidenst, hanem a felettük csücsülők parancsai alapján pár droid. 
Néhány találó hozzászólás a témában (materiál vonalon):

"Törökök berágtak, hogy a ruszkik szétbombázták az IÁ olajszállító kamionokat, amivel a törököknek vitték az olajat. Az árából meg vette az IÁ a fegyvert."

"A törökök ügyesen vágják maguk alatt a fát. Kivétel nélkül az összes szomszédukkal katasztrofális a viszonyuk, úgy hogy a görögökön kívül egyik másik térségbeli országgal nincs vitájuk, illetve nem lenne, ha nem generálnának teljesen feleslegesen konfliktusokat velük. Fél éve egy ilyen lépést még el lehetett volna adni nyugaton, de amióta az oroszok bombázzák a nappali pizsamás papucsos figurákat, azóta Putyin hihetetlenül népszerű, még az angoloknál is, akik pedig alapból a legközelebb állnak az amerikaiakhoz. Izraellel már régebben összevesztek, a Szaudiakkal sincsenek jóban, Irán az ellenségük, és most behúzták maguknak a medvét is. Az oroszok nem fognak egy gépük lelövése miatt világháborút kezdeni, de az biztos hogy a törökök nem fognak jól járni, és ott tartunk hogy nemhogy barátaik nem maradnak, de még olyan országok sem nagyon akik semlegesek lennének irányukban, úgy gyűjtik az ellenségeket mintha fizetnének érte. Szarják össze magukat."

"Ez is csak azt bizonyítja, hogy a törökök, akárcsak Izrael, mindvégig támogatták az iszlamista terroristákat. Az sem véletlen, hogy Európára szabadították a sáskahadat."

"A pénzhatalmi elit az USA mögé bújik, USA az ISIS mögé, ISIS a törökök mögé. Törökország kiprovokálja a medvétől a pofont, azért, hogy a NATO nekimehessen a medvének. Ki van ez találva..."


Hehe. Az utolsó kifejezetten tetszett, még folytattam is a sort magamban:

törökök <- isis <- amrikok <- pénzelit <- sátán <- Isten

Nekem ez jött ki. :)
Amúgy zplusnak köszönhetően már nem érdekel annyira ez az egész, még ha írok is róla időnként. Megérint - mert sejthető, hogy közel vagyunk a ponthoz, amikor minden szereplőről lehull az álarc, és a sok cassius beli végül megteszi a hatását, fokozódik a nyomás - de leszarom. Így, ponttal a végén.

Ez erősen ajánlott:

http://hasznaldfel.hu/2015/06/a-hatekony-leszaras-kifinomult-muveszete-avagy-hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol.html 

...részletek:

"(...)
 Leszarni tehát nem azért kell (illetve nem kell, hanem érdemes), mert mindenki leszar mindenkit (mert ez nem igaz), hanem azért, mert vannak olyan szarságok, amikkel ha tovább szarozol, akkor a saját életedet szarod el. Valaki beszólt, hogy hülyén áll a kedvenc blúzod vagy inged? Szard le – az ő ízlése nem a Tied. Valakinek szar napja van (vagy szar személyisége), és áldozatnak pont Téged talált meg, hogy ordítozzon veled? Szard le – az ő indulata nem a Tied. Valaki le akar beszélni az álmaidról, próbálva elhitetni veled, hogy úgysem fog sikerülni megvalósítanod azokat? Szard le – az ő élete nem a Tied."
(...)
Persze ez nem könnyű, tudom. Nagyon nem könnyű. De ha nem tanulsz meg hatékonyan leszarni dolgokat, akkor egy saját magad által állított csapdában megrekedve fogod leélni a hátralévő életedet. Igen, a csapdát mindig Te magad állítod, nem az a sok szar, ami történik veled."
(...)
Lehet ezt okosan is csinálni. Lehet leszarni úgy dolgokat, hogy semmi lelki terhet nem érzel emiatt, ugyanakkor rengeteg mást nem leszarva jobbá tehetsz. Először is a saját életedet. Azután pedig másokét is. Ehhez viszont az kell, hogy felejtsd el a leszarom utáni felkiáltójelet, nézz önmagadba, keresd meg, hogy mik az igazán fontos dolgok az életedben, és tudj nemet mondani arra, ami nem az. Leszarom. Nyugodtan, határozottan, indulatok nélkül, békében önmagammal, és békében a világgal. Leszarom. És megyek tovább az utamon. Könnyedén, nem cipelve fölösleges terheket.
Ahhoz viszont, hogy képes legyél hatékonyan leszarni dolgokat, elfogadásra van szükség. Elsősorban el kell fogadnod önmagadat, utána pedig el kell fogadnod másokat is olyannak, amilyenek. Lásd meg mindenben és mindenkiben vagy a jót, vagy a hasznosat, még ha időnként nehéznek tűnik is ez. Vannak seggfejek, igen. Vannak igazán szar dolgok is, de ha semmi jót nem látsz, akkor keresd meg, hogy mire használhatod azt, ami veled történt. Mert mindig fel tudod használni valamire. Ha nem, akkor nem a körülötted lévő sok szar az igazi probléma, hanem a benned lévő fölösleges szemét."


***

No igen. Tulajdonképpen mindhárom kategóriában "jártam" már, de tényleg a legjobb művészi szintre emelni. Az valahogy bent tart a "középpontban", és nem érdekel a sok tünemény, jövő-menő felhő és hullám. "A forgószél közepén utazó csend vagyok". Ez a világháborúsdi is egy olyan játék, melyet lehet nagyon komolyan is venni (csak nem érdemes), és lehet leszarni is, és hagyni megtörténni, aminek meg kell. "Let it be". Folyamatos tudatszint-volumen emelkedés van, csak észre kéne már venni. :)

Egy másik oldalról viszont van egy érdekes felfedezésem, ami szintén idevág. Miért és hogyan lehet az, hogy - kevés kivételt leszámítva - a sajtót minden háborús övezetben megtűrik? Belegondoltatok már abba, hogy hogyan lehetséges, hogy a világ bármelyik pontján létrejövő konfliktusban a sajtó munkatársait (melyek legtöbb esetben a róccsild Reuters vagy az AP alkalmazottjai...) semlegesnek tekintik, megtűrik szinte bármilyen háborgó helyzetben. Hogyan lehet, hogy az egyébként látszólag elképesztő kockázatokat vállaló tudósítok és kamerások ruháján lévő PRESS felirat ekkora védelmet nyújt önmagában? Olyan érzést kelt ez az egész, mintha az egész világon egy monumentális filmforgatás zajlana. Csakis nekünk, nézőknek, hiszen mindez értünk van, nem? Csakis minket, nézőket érdekel kik miket és hogyan tesznek egy Isten háta mögötti, távoli sivatagban, kalasnyikovval, rakétavetővel, vagy bárddal a kezükben. Mindez értünk van tehát, kedves nézők, hogy minél többet megtudjunk a filmről. A forgató stábnak  - akiknek természetesen az a dolguk, hogy szakmailag mindent megtegyenek annak érdekében, hogy ne vegyük észre; ez egy mozi - nem eshet baja, ez valami íratlan szabály, még akkor sem, ha a világ legveszélyesebb tenoristái közé keverednek - mintha csak a szereplők, a karakterek is tudnák, hogy mindez csupán egy film, ami a nagyközönségnek szól, ezért nem szabad lekaszabolni a kamerás csávót...




2015. november 14., szombat

A Nyugat lebontása

FRISSÍTÉS 2: egy kiváló összefoglaló Párizsból



FRISSÍTÉS:

mostantól még jobban szemmel tartjuk ezt a nyavalyás társadalmat


Minő meglepő,

Probléma - megvolt, vicsorogtak néhányan, folyt némi vér
Reakció - megvolt, trikolórba borult az arcok könyve
Megoldás:
- Franciaország háborúban áll az Iszlám Állammal, a kormány pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy megvédje a franciákat a terroristákkal szemben.
- a harchoz masszív jogi keretek kellenek, amihez újra kell definiálni a háború határait
- a helyi hatóságoknak is több jogkört kellene adni
- igazságszolgáltatáshoz is alapjaiban nyúlnak hozzá, több rendőrt, több vámtisztet ígérnek
- szigorítanák a szükségállapotról szóló 1955-ös törvény egyes rendelkezéseit
- házi őrizetet lehetne elrendelni olyan személyekkel szemben, akiknek a magatartása arról árulkodik, hogy veszélyesek a biztonság és a közrendre. A házi őrizetben lévő személyeknek megtiltanák, hogy akár közvetlenül, akár közvetetten kapcsolatba lépjen olyan személyekkel, akik hasonlóan veszélyesek lehetnek a biztonságra és a közrendre.
- Bármilyen szerveződést vagy csoportot fel lehetne oszlatni, ha az a közrend és a biztonság ellen szítana

(link)

- Az Európai Bizottság arra tett javaslatot szerdán a tagállamok kormányait tömörítő tanácsnak, valamint a társjogalkotó Európai Parlamentnek, hogy módosítsák azt az irányelvet, amely a magánszemélyek lőfegyverhez jutását és a fegyverek szállítását szabályozza a tagállamok között.

(link)

- a médiában sztárrá nőtt szakértők sora vélekedik úgy képernyők előtt, hogy amerikai mintára be kellene vezetni a Hazafias törvényt (Patriot act), és be kellene vetni a NATO-t...

Eddig minden a terv szerint alakul kedves arctalan tervezők, le a kalappal, komolyan... nehogy valaki itten akárcsak egy tüntetésben is merjen gondolkodni a fennálló "rend" ellen, mert még a végén a "magatartása arról árulkodik, hogy veszélyes a biztonság és a közrendre", és lelövik mint egy kutyát - ha járt tenorista szakkörre, ha nem. Megaztán a fegyverekhez való hozzájutást se nagyon fontolgassuk, kedves mindenkori kormányellenzék, itt annak lehetősége megszűnik létezni - még akkor is, ha a komolyabb bűnözői/tenorista csoportok valószínűleg nem a magánszemélyeknek bejáratott úton (értsd: boltban) jutnak a fegyvereikhez... de sebaj. Meg mostantól jobb ha odafigyelünk a házipálinka készleteinkre is, mert csúnya házkutatásban lehet részünk, "robbanóanyag készítésére alkalmas" anyagok tárolásának gyanúja miatt...
Á, beteg ez világ, ideje lelépni(ük). 


--------------
 


Biztos mindenki hallott/olvasott már a mostani eseményről, erről cikkezik minden portál, és jó darabig fogja tematizálni a közvéleményt: a terror száguldott végig Párizsban az éjjel, sok a halott. Túl nagy energiát nekünk nem érdemes beletolni, nem is akarok hosszan írni erről, inkább csak néhány - mondhatni szokásos - gondolatot fűzök a történésekhez:

Nyugat-Európa jelenlegi formájában megérett a lebontásra. 
És ezt nem én mondom, hanem ez történik.
Nem hittem, hogy ilyen hamar beindulnak az ilyen események, de talán jobb ha hozzászokunk, hogy ilyen hírekkel lesz tele a híradó. És abban is biztos vagyok, hogy most valakik elégedetten dőlnek hátra a tervezőasztalok mögött - sikerült egy újabb félelemhullámot elindítani szervezett módon. Mert kétségeim nincsenek arról, hogy ezt nem néhány random bevándorló vagy menekült követte el, az ilyen eseményeket mindig pontosan szervezik és időzítik, amihez komoly háttértámogatás és szervezőerő kell. De nem is ez a lényeg, hanem a mérleg: mert ugyan az ember ilyenkor persze sajnálja az áldozatokat és azok hozzátartozóit, de azért ne felejtsük el hogy a mérleg másik serpenyőjében meg ott van a "franciák" több évszázados brutalitása a gyarmatokon - ki tudja hány afrikait és arabot mészároltak le a "franciák" az utóbbi pár száz évben. Azért írtam idézőjelben, mert természetesen azokat sem franciák követték el, mint ahogy ezt a merényletsorozatot sem szírek követték el. Nem szabad általánosítani, mert egy valódi francia gazdának esze ágában sem lett volna katonaruhát ölteni és elutazni afrikait ölni messze a hazájától, mint ahogy egy valódi szír családapa sem azzal tölti az idejét, hogy nekiáll terroristának lenni (ha csak nem lemészárolták a családját és ezért könnyebb volt beszervezni). De nem, az ilyen események mögött mindig konkrét emberek vannak, konkrét háttérszervezettel maguk mögött, akiknek semmi köze semmilyen nemzetállam fiaihoz. 

Nyugat-Európa lebontása zajlik, az élettelen jeget most élő tűz olvasztja fel, ez kétségtelen. És nem mondom, hogy túlságosan sajnálni kellene ezt a rendszert ami ott kiépült az utóbbi ezer évben. Most nem fogok jelzőket felsorolni, hogy miért nem jó az ami nyugaton van, mert egyrészt ezt itt mindenki tudja, másrészt minden jelző mögött bele lehetne magyarázni szubjektív okokat, és egyáltalán: a valódi magyar emberből nehéz kitörölni Trianon traumáját, még ha nem is személyesen éltük át. És ebben a látókörben, mármint ha figyelembe vesszük a nyugati hatalmak történelmi cselekedeteit velünk, az afrikaiak, és a Közel-Kelet népeivel szemben, ebben a relációban nem biztos hogy olyan meglepő, ami most történik. És hiába mondjuk, hogy jó, de basszus a francia kispolgár nem tehet arról amit a feje fölött csücsülő hatalmasságok elkövettek - azért mégis csak működik valamilyen "népi-karma". 

Az események tehát várhatóak voltak, a következmények egyelőre még homályban, de nem lennék meglepve, ha a szokásos probléma-reakció-megoldás vonalán olyan szigorú intézkedések jönnének el ezen a földrészen, ami valódi börtönbolygóvá varázsolja az életünket, és majd egy villamosra sem lehet felszállni testszkenner, chip-ellenőrzés, motozás, és ujjlenyomat vétele nélkül. Ki tudja, lehet pont ez "makrocélja" ezeknek a "mikroeseményeknek". Máris megszólalt az ügyben az összes ilyenkor megszólaló, és megoldást sürgetnek, "keményebb fellépést", magasabb biztonsági szintet, stb.. Jó kis szabályozások jönnek, azt hiszem, hiszen erre reagálni kell, mert "ez támadás Európa ellen!"

Vagy egyszerűen csak visszanyal a fagyi, eljött a bosszú ideje, az igazság lecsap, és kiegyenlítődik az a bizonyos karmikus mérleg. Ha szeretnénk, ha nem, egy olyan rendszerben éljük le tanulóéveinket, ahol ha én adok egy pofont azt biztosan visszakapom valamikor valahonnan, és ebben az iskolában még elképzelni is nehéz mi fog történni egy olyan történelmi helyzetben, amikor az eddigi károsultaknak megadatott a lehetőség több évszázadnyi "pofonért" törleszteni. Annyi azért látszik, hogy gyors, kemény, és kíméletlen lesz a revans.  
Egy viszont biztos, nekünk ebben a küzdelemben egyáltalán nem kell részt vennünk, nem a mi harcunk szerintem.