Aki bújt, aki nem, press

Nem akarok túl sok energiát beletolni, inkább csak a saját "karakterfejlődésemet" mutatom be az ügy kapcsán. A törökök által lelőtt orosz gép esete megérintett, pont akkor, amikor már kezdtem elengedni ezt az egészet. Most minden normális értékrendű ember a "törökökre" haragszik, holott megint nem a törökök követték el az incidenst, hanem a felettük csücsülők parancsai alapján pár droid. 

Néhány találó hozzászólás a témában (materiál vonalon):

"Törökök berágtak, hogy a ruszkik szétbombázták az IÁ olajszállító kamionokat, amivel a törököknek vitték az olajat. Az árából meg vette az IÁ a fegyvert."

"A törökök ügyesen vágják maguk alatt a fát. Kivétel nélkül az összes szomszédukkal katasztrofális a viszonyuk, úgy hogy a görögökön kívül egyik másik térségbeli országgal nincs vitájuk, illetve nem lenne, ha nem generálnának teljesen feleslegesen konfliktusokat velük. Fél éve egy ilyen lépést még el lehetett volna adni nyugaton, de amióta az oroszok bombázzák a nappali pizsamás papucsos figurákat, azóta Putyin hihetetlenül népszerű, még az angoloknál is, akik pedig alapból a legközelebb állnak az amerikaiakhoz. Izraellel már régebben összevesztek, a Szaudiakkal sincsenek jóban, Irán az ellenségük, és most behúzták maguknak a medvét is. Az oroszok nem fognak egy gépük lelövése miatt világháborút kezdeni, de az biztos hogy a törökök nem fognak jól járni, és ott tartunk hogy nemhogy barátaik nem maradnak, de még olyan országok sem nagyon akik semlegesek lennének irányukban, úgy gyűjtik az ellenségeket mintha fizetnének érte. Szarják össze magukat."

"Ez is csak azt bizonyítja, hogy a törökök, akárcsak Izrael, mindvégig támogatták az iszlamista terroristákat. Az sem véletlen, hogy Európára szabadították a sáskahadat."

"A pénzhatalmi elit az USA mögé bújik, USA az ISIS mögé, ISIS a törökök mögé. Törökország kiprovokálja a medvétől a pofont, azért, hogy a NATO nekimehessen a medvének. Ki van ez találva..."

Hehe. Az utolsó kifejezetten tetszett, még folytattam is a sort magamban:

törökök <- isis <- amrikok <- pénzelit <- sátán <- Isten

Nekem ez jött ki. :)

Amúgy zplusnak köszönhetően már nem érdekel annyira ez az egész, még ha írok is róla időnként. Megérint - mert sejthető, hogy közel vagyunk a ponthoz, amikor minden szereplőről lehull az álarc, és a sok cassius beli végül megteszi a hatását, fokozódik a nyomás - de leszarom. Így, ponttal a végén.

Ez erősen ajánlott:

http://hasznaldfel.hu/2015/06/a-hatekony-leszaras-kifinomult-muveszete-avagy-hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol.html 

...részletek:

"(...)

 Leszarni tehát nem azért kell (illetve nem kell, hanem érdemes), mert mindenki leszar mindenkit (mert ez nem igaz), hanem azért, mert vannak olyan szarságok, amikkel ha tovább szarozol, akkor a saját életedet szarod el. Valaki beszólt, hogy hülyén áll a kedvenc blúzod vagy inged? Szard le – az ő ízlése nem a Tied. Valakinek szar napja van (vagy szar személyisége), és áldozatnak pont Téged talált meg, hogy ordítozzon veled? Szard le – az ő indulata nem a Tied. Valaki le akar beszélni az álmaidról, próbálva elhitetni veled, hogy úgysem fog sikerülni megvalósítanod azokat? Szard le – az ő élete nem a Tied."

(...)

Persze ez nem könnyű, tudom. Nagyon nem könnyű. De ha nem tanulsz meg hatékonyan leszarni dolgokat, akkor egy saját magad által állított csapdában megrekedve fogod leélni a hátralévő életedet. Igen, a csapdát mindig Te magad állítod, nem az a sok szar, ami történik veled."

(...)

Lehet ezt okosan is csinálni. Lehet leszarni úgy dolgokat, hogy semmi lelki terhet nem érzel emiatt, ugyanakkor rengeteg mást nem leszarva jobbá tehetsz. Először is a saját életedet. Azután pedig másokét is. Ehhez viszont az kell, hogy felejtsd el a leszarom utáni felkiáltójelet, nézz önmagadba, keresd meg, hogy mik az igazán fontos dolgok az életedben, és tudj nemet mondani arra, ami nem az. Leszarom. Nyugodtan, határozottan, indulatok nélkül, békében önmagammal, és békében a világgal. Leszarom. És megyek tovább az utamon. Könnyedén, nem cipelve fölösleges terheket.

Ahhoz viszont, hogy képes legyél hatékonyan leszarni dolgokat, elfogadásra van szükség. Elsősorban el kell fogadnod önmagadat, utána pedig el kell fogadnod másokat is olyannak, amilyenek. Lásd meg mindenben és mindenkiben vagy a jót, vagy a hasznosat, még ha időnként nehéznek tűnik is ez. Vannak seggfejek, igen. Vannak igazán szar dolgok is, de ha semmi jót nem látsz, akkor keresd meg, hogy mire használhatod azt, ami veled történt. Mert mindig fel tudod használni valamire. Ha nem, akkor nem a körülötted lévő sok szar az igazi probléma, hanem a benned lévő fölösleges szemét."

***

No igen. Tulajdonképpen mindhárom kategóriában "jártam" már, de tényleg a legjobb művészi szintre emelni. Az valahogy bent tart a "középpontban", és nem érdekel a sok tünemény, jövő-menő felhő és hullám. "A forgószél közepén utazó csend vagyok". Ez a világháborúsdi is egy olyan játék, melyet lehet nagyon komolyan is venni (csak nem érdemes), és lehet leszarni is, és hagyni megtörténni, aminek meg kell. "Let it be". Folyamatos tudatszint-volumen emelkedés van, csak észre kéne már venni. :)

Egy másik oldalról viszont van egy érdekes felfedezésem, ami szintén idevág. Miért és hogyan lehet az, hogy - kevés kivételt leszámítva - a sajtót minden háborús övezetben megtűrik? Belegondoltatok már abba, hogy hogyan lehetséges, hogy a világ bármelyik pontján létrejövő konfliktusban a sajtó munkatársait (melyek legtöbb esetben a róccsild Reuters vagy az AP alkalmazottjai...) semlegesnek tekintik, megtűrik szinte bármilyen háborgó helyzetben. Hogyan lehet, hogy az egyébként látszólag elképesztő kockázatokat vállaló tudósítok és kamerások ruháján lévő PRESS felirat ekkora védelmet nyújt önmagában? Olyan érzést kelt ez az egész, mintha az egész világon egy monumentális filmforgatás zajlana. Csakis nekünk, nézőknek, hiszen mindez értünk van, nem? Csakis minket, nézőket érdekel kik miket és hogyan tesznek egy Isten háta mögötti, távoli sivatagban, kalasnyikovval, rakétavetővel, vagy bárddal a kezükben. Mindez értünk van tehát, kedves nézők, hogy minél többet megtudjunk a filmről. A forgató stábnak  - akiknek természetesen az a dolguk, hogy szakmailag mindent megtegyenek annak érdekében, hogy ne vegyük észre; ez egy mozi - nem eshet baja, ez valami íratlan szabály, még akkor sem, ha a világ legveszélyesebb tenoristái közé keverednek - mintha csak a szereplők, a karakterek is tudnák, hogy mindez csupán egy film, ami a nagyközönségnek szól, ezért nem szabad lekaszabolni a kamerás csávót...