A Nyugat lebontása

FRISSÍTÉS 2: egy kiváló összefoglaló Párizsból



FRISSÍTÉS:

mostantól még jobban szemmel tartjuk ezt a nyavalyás társadalmat

Minő meglepő,

Probléma - megvolt, vicsorogtak néhányan, folyt némi vér
Reakció - megvolt, trikolórba borult az arcok könyve
Megoldás:
- Franciaország háborúban áll az Iszlám Állammal, a kormány pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy megvédje a franciákat a terroristákkal szemben.
- a harchoz masszív jogi keretek kellenek, amihez újra kell definiálni a háború határait
- a helyi hatóságoknak is több jogkört kellene adni
- igazságszolgáltatáshoz is alapjaiban nyúlnak hozzá, több rendőrt, több vámtisztet ígérnek
- szigorítanák a szükségállapotról szóló 1955-ös törvény egyes rendelkezéseit
- házi őrizetet lehetne elrendelni olyan személyekkel szemben, akiknek a magatartása arról árulkodik, hogy veszélyesek a biztonság és a közrendre. A házi őrizetben lévő személyeknek megtiltanák, hogy akár közvetlenül, akár közvetetten kapcsolatba lépjen olyan személyekkel, akik hasonlóan veszélyesek lehetnek a biztonságra és a közrendre.
- Bármilyen szerveződést vagy csoportot fel lehetne oszlatni, ha az a közrend és a biztonság ellen szítana
(link)

- Az Európai Bizottság arra tett javaslatot szerdán a tagállamok kormányait tömörítő tanácsnak, valamint a társjogalkotó Európai Parlamentnek, hogy módosítsák azt az irányelvet, amely a magánszemélyek lőfegyverhez jutását és a fegyverek szállítását szabályozza a tagállamok között.
(link)

- a médiában sztárrá nőtt szakértők sora vélekedik úgy képernyők előtt, hogy amerikai mintára be kellene vezetni a Hazafias törvényt (Patriot act), és be kellene vetni a NATO-t...

Eddig minden a terv szerint alakul kedves arctalan tervezők, le a kalappal, komolyan... nehogy valaki itten akárcsak egy tüntetésben is merjen gondolkodni a fennálló "rend" ellen, mert még a végén a "magatartása arról árulkodik, hogy veszélyes a biztonság és a közrendre", és lelövik mint egy kutyát - ha járt tenorista szakkörre, ha nem. Megaztán a fegyverekhez való hozzájutást se nagyon fontolgassuk, kedves mindenkori kormányellenzék, itt annak lehetősége megszűnik létezni - még akkor is, ha a komolyabb bűnözői/tenorista csoportok valószínűleg nem a magánszemélyeknek bejáratott úton (értsd: boltban) jutnak a fegyvereikhez... de sebaj. Meg mostantól jobb ha odafigyelünk a házipálinka készleteinkre is, mert csúnya házkutatásban lehet részünk, "robbanóanyag készítésére alkalmas" anyagok tárolásának gyanúja miatt...
Á, beteg ez világ, ideje lelépni(ük). 

--------------

 

Biztos mindenki hallott/olvasott már a mostani eseményről, erről cikkezik minden portál, és jó darabig fogja tematizálni a közvéleményt: a terror száguldott végig Párizsban az éjjel, sok a halott. Túl nagy energiát nekünk nem érdemes beletolni, nem is akarok hosszan írni erről, inkább csak néhány - mondhatni szokásos - gondolatot fűzök a történésekhez:

Nyugat-Európa jelenlegi formájában megérett a lebontásra. 

És ezt nem én mondom, hanem ez történik.

Nem hittem, hogy ilyen hamar beindulnak az ilyen események, de talán jobb ha hozzászokunk, hogy ilyen hírekkel lesz tele a híradó. És abban is biztos vagyok, hogy most valakik elégedetten dőlnek hátra a tervezőasztalok mögött - sikerült egy újabb félelemhullámot elindítani szervezett módon. Mert kétségeim nincsenek arról, hogy ezt nem néhány random bevándorló vagy menekült követte el, az ilyen eseményeket mindig pontosan szervezik és időzítik, amihez komoly háttértámogatás és szervezőerő kell. De nem is ez a lényeg, hanem a mérleg: mert ugyan az ember ilyenkor persze sajnálja az áldozatokat és azok hozzátartozóit, de azért ne felejtsük el hogy a mérleg másik serpenyőjében meg ott van a "franciák" több évszázados brutalitása a gyarmatokon - ki tudja hány afrikait és arabot mészároltak le a "franciák" az utóbbi pár száz évben. Azért írtam idézőjelben, mert természetesen azokat sem franciák követték el, mint ahogy ezt a merényletsorozatot sem szírek követték el. Nem szabad általánosítani, mert egy valódi francia gazdának esze ágában sem lett volna katonaruhát ölteni és elutazni afrikait ölni messze a hazájától, mint ahogy egy valódi szír családapa sem azzal tölti az idejét, hogy nekiáll terroristának lenni (ha csak nem lemészárolták a családját és ezért könnyebb volt beszervezni). De nem, az ilyen események mögött mindig konkrét emberek vannak, konkrét háttérszervezettel maguk mögött, akiknek semmi köze semmilyen nemzetállam fiaihoz. 

Nyugat-Európa lebontása zajlik, az élettelen jeget most élő tűz olvasztja fel, ez kétségtelen. És nem mondom, hogy túlságosan sajnálni kellene ezt a rendszert ami ott kiépült az utóbbi ezer évben. Most nem fogok jelzőket felsorolni, hogy miért nem jó az ami nyugaton van, mert egyrészt ezt itt mindenki tudja, másrészt minden jelző mögött bele lehetne magyarázni szubjektív okokat, és egyáltalán: a valódi magyar emberből nehéz kitörölni Trianon traumáját, még ha nem is személyesen éltük át. És ebben a látókörben, mármint ha figyelembe vesszük a nyugati hatalmak történelmi cselekedeteit velünk, az afrikaiak, és a Közel-Kelet népeivel szemben, ebben a relációban nem biztos hogy olyan meglepő, ami most történik. És hiába mondjuk, hogy jó, de basszus a francia kispolgár nem tehet arról amit a feje fölött csücsülő hatalmasságok elkövettek - azért mégis csak működik valamilyen "népi-karma". 

Az események tehát várhatóak voltak, a következmények egyelőre még homályban, de nem lennék meglepve, ha a szokásos probléma-reakció-megoldás vonalán olyan szigorú intézkedések jönnének el ezen a földrészen, ami valódi börtönbolygóvá varázsolja az életünket, és majd egy villamosra sem lehet felszállni testszkenner, chip-ellenőrzés, motozás, és ujjlenyomat vétele nélkül. Ki tudja, lehet pont ez "makrocélja" ezeknek a "mikroeseményeknek". Máris megszólalt az ügyben az összes ilyenkor megszólaló, és megoldást sürgetnek, "keményebb fellépést", magasabb biztonsági szintet, stb.. Jó kis szabályozások jönnek, azt hiszem, hiszen erre reagálni kell, mert "ez támadás Európa ellen!"

Vagy egyszerűen csak visszanyal a fagyi, eljött a bosszú ideje, az igazság lecsap, és kiegyenlítődik az a bizonyos karmikus mérleg. Ha szeretnénk, ha nem, egy olyan rendszerben éljük le tanulóéveinket, ahol ha én adok egy pofont azt biztosan visszakapom valamikor valahonnan, és ebben az iskolában még elképzelni is nehéz mi fog történni egy olyan történelmi helyzetben, amikor az eddigi károsultaknak megadatott a lehetőség több évszázadnyi "pofonért" törleszteni. Annyi azért látszik, hogy gyors, kemény, és kíméletlen lesz a revans.  

Egy viszont biztos, nekünk ebben a küzdelemben egyáltalán nem kell részt vennünk, nem a mi harcunk szerintem.