Mag és Magzat

Most, hogy robbanásszerűen beindult a tavasz, igyekezvén behozni a hideg, szeles áprilisi tréfából eredő lemaradását, életszerű hogy előkerül nálam is a kertészkedés témaköre. Egy rossz (?) hírrel kezdem, a gyönyörű 7 éves cseresznyefánk kiszáradt, pedig olyan szép volt már és szépen is termett. Eljátszottam vele mire körbeástam, és akkor vettem észre, hogy elrothadt a gyökere. Valószínűleg túllocsoltuk. Szóval kiszáradt mert túllocsoltuk... fura egy paradoxon, pedig igaz. Én hajlamos vagyok különben mindig túl sok vizet adni a növényeinknek, legyen szó szobanövényről, vagy kinti palántáról, bokorról, fáról. Pedig nem kéne... mert most döbbentem rá, hogy amikor nem kap elég vizet az intelligenciával rendelkező gyökérzet, akkor el kezd kutatni, mélyebbre hatolni. Teljesen ésszerű, túlélő program ez, olyan edzés, ami ha túl sok vizet kap, nincs meg, olyankor ellustul, eltunyul. És ezzel az edzéssel tud igazán megerősödni egy lélek, nevezhetjük gyökérnek is akár. Keressünk bátran párhuzamot a saját életünkre nézve, vagy akár egész nemzet-szintű térben...

Szóval oda a cseresznyefa, kiástam és elbúcsúztam tőle néhány szál pitypangvirágot szórva a gödrébe. És másnap már hoztam is az új fát, ismét germersdorfi fajtát. Beültetés után illően, Isten-hozottal köszöntöttük, majd megáldottuk a lányokkal. Ártani nem árthat. 

Hanem. Barack úgy tűnik idén nem lesz, mert pont a virágzáskor volt az a hülye hideg szél, és a méhecskék elég fázósak, nem dugták ki az orrukat - ha van ilyenjük egyáltalán. Szomszéd bácsi is megfigyelte, hogy ez az állandósult szél miatt nincs hajnali pára, mindent felszárít. És sajnos ebben a szélben nem lesznek megtermékenyítve a gyümölcs-virágok. Egy külön gondolatsor özönlött be a fejembe erre az egészre. Például hogy miért baj az ha nincs minden évben csúcstermés? Pihenni a növényeinknek nem szabad? Tavaly degeszre ettük magunkat barackból, idén nem. Ennyi. És hogy mennyire egymásra vagyunk utalva? A méhek a szélcsendre, a virágok a méhekre, mi meg mindhármukra. A legérdekesebb talán az hogy a természet az ember nélkül is kiválóan működne (legfeljebb nem lenne aki elégedetten hümmögve csámcsogná a barackot), fordítva viszont már nem igaz. Mi bizony nem létezünk az úgy tűnik nekünk megágyazott, miattunk, érettünk kitalált természet nélkül. Talán már említettem, hogy szerintem a Földanya elsődleges feladata és célja kihordani, felnevelni a helyi csillaghalmaz intelligens lényét, minden erejével támogatni kifejlődését, majd végezetül átadni a hamuba-sült pogácsát útravalóul. A probléma csak az, hogy ez - vagy egy erre ráépült parazita - intelligencia pillanatnyilag teljes erejével azon fáradozik, hogyan nyírhatná ki magát. Magját és Magzatát.

(De lehet hogy pont ez az az edzés ami a cseresznyefánknak nem adatott meg. Ki is halt. Ergo...talán mégis csak jó ha itt vannak ezek az arcok a nyakunkon...)

E hosszú felvezető után térjünk rá a napirendi témánkra: régóta keresek olyan kertészeti beszerzési forrást, ahol lehet érdeklődni eredeti magyar magok génállományát illetően, illetve ahol nem a boltban kapható genetikailag módosított (kiherélt, steril, "csávázott", egy évados) „labor-magokat” lehet beszerezni, hanem örökíthető, életképes magokat.

Egyik olvasóm segítségével találtam is egy magyar forrást:

Agrobotanikai Intézet, új néven Növényi Diverzitás Központ

http://www.nodik.hu

 

Az intézet története 1885-re nyúlik vissza, létrejöttének egyik fő oka, hogy időben felismerték, hogy a hagyományos és tájfajták gyűjtését sürgősen el kell végezni, mert a nagyüzemi gazdálkodás terjedésével ezek rövid idő alatt eltűnnek a köztermesztésből. Munkatársaik gyűjtőutakat szerveztek tájfajták felkutatására és megmentésére. Napjainkban tevékenységük a Pannon Magbank projekt révén kiterjed a vadon élő edényes növények génmegőrzésére is. Jelenleg a Növényi Diverzitás Központ a vad- és kultúrnövény génforrás-védelem hazai bázisintézménye.

Számos tevékenységük mellett talán az egyik legfontosabb a magyar és külföldi nemesítők, felhasználók számára magminták átadása a hozzájuk kapcsolódó információval együtt. Az átadott génbanki mintákból a növényeket a termesztők saját maguk felnevelik, majd a termés új magjaiból visszajuttatnak az intézetnek is, megőrzésre. Persze sok feltételnek meg kell felelni, de a lényeg az együttműködésben a génállomány örökítése, megőrzése. Kiváló! Nagyon hasznosnak tartom ezt a "kezdeményezést", remélhetőleg nem fogják derékba törni derék háttérhatalmi apparátus-pisták.

Mert miről is szól ez az egész? Miért lehet csak steril "labor-magokat" kapni a boltokban? Szerintem megint arról a folyamatról beszélhetünk, hogy az Istenit, az Eredetit, a Teremtett magot, amely őrzi az eredeti genetikai információt és tudatosságot, lecseréljék egy mesterséges, lebutított változatra, melynek segítségével megváltoztatható az egész, eredetileg erre a bolygóra szánt Út. Talán nem kell különösebben magyarázni, hogy egy természetes közegben kifejlődött zöldség- és gyümölcsállomány fogyasztása, az abban őrzött információk áramoltatása mennyivel egészségesebb a teljes földlakói populációra nézve, mint egy laborban kifejlesztett, életprogramjában megváltoztatott genetikai kódú állomány. Ráadásul ez a megváltozatott kód nem csak az emberi fajra van hatással, hanem áttevődik, és visszacsatolódik az állati és növényi kultúrákra is. Magyarán a teljes földi élővilágot veszélyezteti ez a belebarmolás, amit jó ideje folytatnak, és talán nem tévedek nagyot azzal, hogy egyáltalán nem véletlenül alakult így. Így kap egy nagyon elcseszett irányt a Mag és a Magzat kapcsolata, a megmásított Mag megmásítja a Magzatot is, magát az embert, kinek felnevelésére e Föld vállalkozott.

Az biztos, hogy ahogy az ember egyre jobban terjeszkedik, szaporodik, veszi el, és alakítja át a "saját" materialista igényei szerint a természet élőhelyeit (fontos hangsúlyozni: beültetett, téves gondolkodás-program alapján), úgy durvul el a beavatkozás mértéke is, és úgy alakul át a szerves, organikus természetes földközeg valami mesterséges, 'kocka', robotizált világgá.  Egy német fotós Henrik Spohler a fél világot beutazta, hogy az isteni teremtésre utaló The Third Day (A harmadik nap)  című sorozatában bemutassa a leigázott, az emberi táplálásra beállított és valójától megfosztott természetet. Forrás: 

http://index.hu/nagykep/2015/04/15/the_third_day_monokultura_mezogazdasag_sivarsag_gensebeszet_uveghaz

De még talán nincs késő. Talán oda kellene figyelni hogy honnan szerezzük be a vetőmagot, s a palántamagot. Talán még visszafordítható ez a - remélhetőleg nem kell ecsetelnem miért - pokoli út. Ideje, hogy a Mag és Magzat újra egymásra találjon, meglássák egymásban önMagukat.