Világunk meséi, meséink világa

Mostanában eléggé el vagyok mélyülve a mesékben, és ha valamit elemezni lehet, hát ez egy feneketlen kút! Egyik oka ennek a vizsgálódásnak biztosan az, hogy a gyerekekkel sok mesét nézünk, de kár lenne tagadni hogy engem is érdekelnek. Érdekel milyen mondanivalót közvetítenek nekem, szeretem felfedezni a rétegződéseket bennük, és érdekes feszegetni, találgatni hogy vajon a gyerkőcöknek mit is mutatnak ezek a mesék. Ha jobban belegondolok, talán egyik mostani "mese" sem igazán gyereknek való, annyi brutalitás van bennük, ami még felnőttnek is sok lenne, hiűba vagyunk hozzá szoktatva... Bár az is igaz, hogy sokszor nem tudjuk megítélni melyik kölök valójában hány éves (nem testileg!) és mi való neki, melyik korfüggő, stb. és sajnos ezzel én is így vagyok. Nehezen tudom eldönteni, hogy mi való a kiscsajoknak és mi nem. Tulajdonképpen szinte bármilyen rajzfilmben vannak ijesztő dolgok, és igen, még a magyar népmesékben is. Persze én is néztem ilyeneket gyerekkoromban, (meg is lett az eredménye, tiszta idegroncs vagyok... :) ). Másrészről mondjuk a fene tudja hogy mi mit vált ki a gyerekben. Lehet tökre elfogadja amit lát, nem vési nagyon be, egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy igen az ott egy sárkány, akivel a hős megküzd vagy megbarátkozik, meg hogy vannak "idegen" létformák is, más lények is az emberen kívül. De ismétlem, ez nálam is már határterület, fogalmam sincs mivel ártunk többet, ha burokba zárjuk, vagy ha mindent megengedünk nézni nekik. Azt azért látom hogy a nagyobbik lányom nagyon fogékony az ilyenekre, és a rendkívül jó memóriája miatt évekig megjegyez számára jelentős élményeket (nem is gondolnám miket...), így nincs kizárva hogy nagyon is hozzájárul egy-egy mese a személyiségéhez. A kisebbik csajnál még nem tudom eldönteni, ő csak nézi, élvezi (érti?) a meséket, de mivel nincs visszajelzés, nem tudom mit hisz/gondol. Olyan jó lenne már beszélgetni vele.....a francba...
Na de! Ha már ez egy meseszoba, gondoltam megpróbálom most összevetni a mi meséinket a tőlünk nyugatra készülőkkel és a tőlünk keletiekkel. Természetesen az összehasonlítás nem lesz sem teljeskörű, sem tökéletesen objektív, hiszen csak a saját élményeimet és meglátásomat tudom leírni ezekkel kapcsolatban. Kezdjük a nyugati mesékkel!

***

A vicces egyszemű karakter világa

Miről szólnak a nagy álomgyárak, Disney, Pixar, Dreamworks, stb. meséi? Talán nem tévedek nagyot azzal, ha kijelentem, ezek a mesék szinte egytől egyig látszólag valamilyen erkölcsi tanítás köré rendeződnek, légy önmagad, vagy éppenséggel változz meg, képes vagy rá, és segítsd a gyengéket, de mentsd meg a kis tündéreket, és győzd le a gonosz boszorkányt, stb..  Ezzel önmagában nincs is baj, ám ha jobban belemélyedünk azért van itt némi hiányérzet és van amiből meg kicsit túl sok van. 

Hiányok: 

- A Disney munkatársai nemrég nyilatkozták, hogy bármiről írhatnak, de Isten nevét nem lehet egyetlen forgatókönyvben sem szerepeltetni. Hm.

- Általában kerülik a transzcendencia minden formáját. Van ugyan varázslat, mágia, mesebeli lény töménytelen mennyiségben, de mégis van egy olyan hiányérzete az embernek, hogy itt valami nincs rendben a magyarázatokkal, vagy ha van is ilyen, akkor is materialista köntösben.

Többlet: 

- Mindig van egy aktuális ellenségkép, egy ellenpólus, aki "gonosz", és akit gyűlölni és legyőzni kell. 

- És az odavezető út bizony gyakran igen erőszakos.

- Szex. Hm. Talán nem ismeretlen ez a videó, melyben összegyűjtötték a Disney mesékben a szexre történő utalásokat, vannak akik szerint ez a cégóriás maga a sátán műve:

Azért ez kicsit durva, nem?! Évtizedeken keresztül olyan meséket gyártottak, nézettek velünk és gyerekeinkkel, mely magától az ördögtől való?!! A rohadt anyjukat! 
...
Aztán, miután sikerült lenyugodni talán érdemes más szemszögből is megvizsgálni ezt az egészet. Simán lehet ez az egész valami morbid tradíció, amivel a Disney-nél dolgozó kollégák vágnak fel egymásnak évtizedek óta, hogy ki tud minél több szexel kapcsolatos utalást elrejteni a mesékben, amivel később tudnak kérkedni.

"Láttad Aladdin lógó pöcsét??"
"Nem, baszki, hol villantott?"

"Na nézd meg mégegyszer fiacskám!" :)

Szóval egyáltalán nem biztos hogy ez valami sötét mágia, szubliminális üzenet, sátáni tudatbefolyásolás, vagy akármi. De ha mégis az lenne, hát meg kell nézni mire buzdít: szexre. És az baj? Hát nem ez a lényege a létfenntartásnak? És ráadásul ez tökre ellentmondásban van a szintén a háttérhatalomnak titulált népességfogyasztási tervekkel... Ha olyan nagyon ezt szeretnék, akkor nem buzdítanák már gyerekkorban az embereket tudatalatti üzenetekkel a szexre, hanem épp ellenkezőleg, lebeszélnék, nem?

Egyébként erről jut eszembe, szerintem pont a népességcsökkentés vagy szabályozás miatt van ekkora felhajtás a deviancia, az "elfogadás" és buzipropaganda körül is. Hogy minél többen vallják be maguknak és másoknak is, hogy melegek, ezért egyre kevesebben szaporodjunk. Ha nekem ilyen népességszabályozási terveim lennének, mert már lassan de biztosan fenntarthatatlan lesz a tömeg, biztos hasonlóképpen taktikáznék a propaganda eszközeivel. És tényleg vészesen kezdünk elszaporodni. Természetes ellenség hiányában majd előrukkol valamivel a természet (vagy valamelyik labor) ez tuti. Ez már folyik is, nagyszabásúan szerintem. És kell is, mert különben totál szétcsesszük ezt a helyet. Persze ilyenkor minden ember úgy van vele, hogy igen, helyes, csak ne én legyek feláldozva a népességfogyás oltárán. Na mindegy elkanyarodtam, a lényeg, hogy mindezen törekvés eléggé összeegyeztethetetlen a szintén háttérhatalminak beállított Disney tevékenységével.

Ráadásul miért támadjam a nyugati mesék tudatalatti szex utalásait, miközben a magyar népmeséinkben még csak nem is rejtették véka alá:

Számomra például a Bíró okos lánya erőteljesen befolyásoló tényező volt gyerekkoromban, de nem mint idea, hanem konkrétan mint szexszimbólum! :)

Szóval a fene tudja tényleg mi folyik itt. Kinek mi a célja makroszinten, mi miért van... valahol minden illeszkedik a Nagy Folyamatba, én már egyre kevésbé érzem magam alkalmasnak hogy átlássam a Teljes Összefüggést. Hiába elemzem szarrá a kirakó egyes elemeit, a teljes képet nehéz átlátni ezen a szinten. Például a minap meggyet magoztam a kertben, és a "rosszakat" odalöktem a kutyának. Szegénykém feszülten figyelte a kezem munkáját, csorgott a nyála, és nem értette, hogy miért van az hogy sokszor percekig nem kap semmit, máskor meg egymás után akár kettőt is. Mondtam is neki, hogy látod baszki, a te szinteden ez az összefüggés még nem érthető, te felzabálnád az egészet, tök mindegy, hogy kukacosak/romlottak/ütődöttek vagy makk egészségesek a meggyek, ám ez még sincs így, nem kaphatod meg mindet. És kettőnk közül csak én értem, csak én vagyok azon a tudatszinten, ahol érthetővé és elfogadhatóvá válik a magyarázat, hogy miért nem kaphat meg minden meggyet, csak bizonyosokat. És bizony-bizony, nálam is van magasabb tudatszint, ahol meg az én általam meg nem értett összefüggések a pofonegyszerűek.   

De visszatérve a nyugati mesékre, azért továbbra is vélem, hogy van itt kibogozandó rendesen. Például még nem beszéltünk az ezekben az alkotásokban rendszeresen szereplő un. "vicces karakterről"! Aki általában egyszemű... Ő az akin a gyerekek nevetnek, a kis szerencsétlen, akivel minden baj történik, leesik, bekapják, kiköpik, de mindent túlél. Valamiért mindig Ő a veleje, a mozgatórugója az eseményeknek, látszólag ugyan mellékszereplő, ám mégis kulcsfigura, kulcsfontosságú fordulatokban. Nem tudom érthető-e ki is Ő és miért van benne ezekben a mesékben? 

Csak néhány példa:

- Nem ma kezdődött az egyszemű karrierje, én most csak 1977-ig megyek vissza, itt jelent meg Lukas György kezei nyomán a sokunk életét megváltoztató Csillagok Háborúja. Rengeteget tudnék mesélni róla, ez a Tökéletes Ellenségkép története, az állandó, kifogyhatatlan harcoké, a Jó és a Rossz örök háborúja. Erőteljesen dualitásban ragasztó... No de keressük csak meg a vicces egyszeműt! Hát itt van, Ő, életemben először megjelent formája:

És innentől már csak képekben:

Szörny Rt:

Lilo és Stitch:

Szörnyek az űrlények ellen:

Nem is folytatom, aki akarja kutasson tovább. Szerintem egyértelmű az utalás, olyan ez mintegy névjegy, az alkotásból rögtön lehet tudni hány óra (melyik oldalon is áll).

Idevágó:

http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2014/05/lazuljunk-az-eltaposott-egyszemuek.html

Shaula barátném ehhez kapcsolódó igen fontos toldaléka:

"...És látod, te is ezer fele tudod magyarázni ezt a Disney dolgot, attól függően, hogy honnan közelítesz hozzá. Nem tudok egyik oldalra sem állni ebben az esetben, mert ez a bizonyos oldal kismillió féle lehet és mindegyik a tézis-antitézis vonalon mozog. Az igazára is lehet „bizonyítékot” találni, meg a nem igazára is. Mint ahogy párat ezek közül te is szépen felsoroltál, hehe.

Tudod, egyszer régen egy haverom azt mondta: „Igaz az, amit annak fogadunk el. És hogy mit fogadunk el annak, az valójában ’csak’ döntés kérdése.”

Persze, én is tudom, az már más kérdés, hogy milyen alapon, milyen információk, vágyak, vonzalmak stb alapján van ez a döntés meghozva, mennyire tudatos vagy sem, stb. Azt is tudom, hogy az egyik igazsága a másiknak lehet hazugság és vica-versa, valamint hogy azért a legtöbbünkben él egy idea egy magasabbrendű Igazságról, aminek fényében minden más hazugságnak látszik, szintén stb. Ja, és sokan elfogadjuk, hogy az igazság az nem egy stagnáló, mozdíthatatlan, változatlan dolog és nagyban függ annak a bizonyos „döntőnek” a tudatosságától, és rétegzettségétől.

De azért ha jobban belegondolok, a barátom mondatában az igazságról egyfontos igazság (tanulság) van. Miszerint ha jobban belegondolunk az emberek többségének igazság-fogalma (koncepciója) valójában hit alapú. (hiszen általában nem fogadunk el valamit igaznak, amiben hitünk sincs egyáltalán) Márpedig a hitnek legtöbbször semmi köze vagy kapcsolata nincs az igazsággal. Amivel a hitnek kapcsolata van az sokkal inkább a szubjektum, a remény, vágy, belső bizonytalanság, a tisztánlátás hiánya, stb.

Tehát ha megnézem, van egy mélyen vagy kevésbé mélyen megbúvó hit vagy a hit vágya, ami valamire rezonál valamire nem, majd azonosul azzal, amire igen vagyis a hit tárgyával/ideájával, igaznak fogadja el és idővel meggyőződéssé érleli, nem? Egy metaforikus várrá, ami soha nem is épült sziklára, csak mocsárra eleve…és ez sokszor valahogy elfelejtődik menet közben. Hogy az a masszív építmény valaha lehet csak egy remény vagy egy kósza gondolat volt.

(így mélyülnek a valaha új irányt mutató, progresszív utak a tömegtudatosság marina árkává az azt járó lábak milliárdjaitól. Egy labirintus hatalmas falaivá…amik közt arról megy a vita, elmélkedés stb, hogy kinek van „jobban” igaza és miért. = kinek a hite erősebb :p Ezért van mindenkinek igaza -mivel látszólag birtokolja, ezért számára tényleg valós éppen - és közben senkinek sincs–legalábbis abszolút módon- , mert a hit mint az igazság alapja/kiindulópontja egy futóhomokra épült vár, ami idővel így is-úgy is összedől. Mindegy mekkorák és milyen erősek is a falai. J)

A lényeg az lett volna az aktuális „agymenésemben”, hogy ezért nem érdekel igazán, hogy mi lehet a „disney összeesküvés” mögött vagy mi nem, mert nem ez a lényeg. Mert az általad „Teljes összefüggésnek” nevezett dolog az említett váron vagy árkon túl van, és igazából még az sem az csak a vár és árok viszonylatában.

Nekem jobban fekszik ha úgy tekintek rá, mint a járásra. Áramló és változó, és nem az út és annak „téglái” a fix pont benne, hanem az – akármilyen – utat járó. Amikor a lábam megfogja a földet, akkor megfogok egy „igazságot”, akkor és ott az tényleg az lesz, hiszen támaszkodom rá, aztán lépek egyet és ugyanazt a pontot/képzetet/igazságot elengedem, hogy lépni tudjak. Onnantól az már nem lesz igaz olyan értelemben, hogy magam mögött tudom, már nem támaszkodom rá."

És ezek után most nézzük a keleti meséket!

***

A mondák és a hiteles karakterek világa

Shaula volt olyan kedves és megismertetett egy számomra teljesen új, ismeretlen világgal. Kellett is nagyon, mert már igencsak kezdett elegem lenni az amerikai mesék sablonjaiból, és kerestem, kutattam, tényleg szerettem volna megismerni milyen amikor nem az egyszeműn "kell" röhögni. És mivel tulajdonképpen egy Végtelen Kívánságműsorban éldegélünk jött is a válasz a kérésre:

A Mijazaki Hajao mesék

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mijazaki_Hajao

Ő egy japán rajzfilmkészítő, legtöbb filmjét saját bevallása szerint gyerekeknek készíti, ugyanakkor szinte minden filmje a felnőttek számára is nagyon fontos üzeneteket, utalásokat tartalmaz, amelyeket egy gyerek nemigen érthet meg. Legfőbb pozitívumai között van, hogy gyönyörű, egyedi és érdekes képekkel dolgozik. Karaktereinek jelleme mindig kidolgozott, ritkán sorolhatók be egyértelműen gonosznak vagy jónak. Megfogalmazott egy "szabályt", miszerint filmjeiben a számítógépes animáció nem mehet 10% fölé, ezt be is tartja. Sokan a „japán Walt Disney”-ként emlegetik, de ő ezt a titulust nem szereti. Nem is csodálom...

Meséinek egy része szinkronosan fent van az indavideón, a kisebb gyerekeknek inkább a gyerekes nevű meséit ajánlom (Laputa, Totoro, Kiki..), a többi alkotása már kissé ijesztő lehet, persze csak addig amíg meg nem értjük mi miért van ott. Egész más világa van az ő meséinek, mint a nyugati kortársainak. Sokkal emberközelibbek, hitelesebbek, és nem csak látszólag foglalkozik erkölcsi kérdésekkel és megoldja helyettünk a problémákat (mint pl. a Barbie mesékben), hanem gondolkodásra is késztetnek ezek a rajzfilmek.

És itt egy szintén másik világ (nem Barbie), külön érdekessége, hogy nagyon sok magyar is dolgozott az animációban:

Kells titka

http://www.port.hu/kells_titka_the_secret_of_kells/pls/w/films.film_page?i_film_id=103032

"A Magyar népmesékkel kezdődött el az a történet, amiről most a kedves olvasónak nagy boldogan mesélni szeretnék. Az Írországban igen népszerű képregény-rajzoló, könyvillusztrátor és - vagy tíz esztendeje - elismert rajzfilmes, Tomm Moore, valahol meglátta a Kecskeméten készülő rajzfilmsorozat újabb epizódjait, és elhatározta, hogy első egészestés animációs filmjéhez, amelyben szülőföldjének a mondák ködébe vesző történeteit jeleníti meg, a kecskeméti rajzfilmstúdiótól kér segítséget. Meglehet, nem is „csak” szakmait, de eszmeit is, hiszen, ahol évtizedek óta tudják, hogy egy nép ősi kultúráját miként kell mindenki számára érthető és élvezhető formában életre kelteni, és ezt a tudásukat változatlan színvonalon gyakorolják, szavak nélkül is érteni fogják a szándékát: országnak-világnak elmesélni az ír nép történelmének egyik fontos fejezetét, a küzdelmes IX. századból való Book of Kells keletkezésének históriáját. Az Oscar-díjra jelölt Kells titkai című animációs filmnek mintegy a hetven százaléka Kecskeméten készült, az első külföldi elismerést 2009 júniusában, a 6. Nemzetközi animációs játékfilmfesztiválon, Kecskeméten, Kecskemét városától kapta. Megérdemelten."

Bővebben: http://mno.hu/jegyzet/kells_es_kecskemet_titka-257201

Szintén ennek a csapatnak az új filmje most jött ki, ez is Kecskeméten készült:

A Tenger dala

http://www.port.hu/a_tenger_dala_song_of_the_sea/pls/w/films.film_page?i_film_id=158498

"Van ez a dolog a mélységekkel és magasságokkal: felmegy tőle a pulzus, száguld az adrenalin, általában feje tetejére áll a hormonális rendszer – nagy érzelmeket átélni összességében egy egészségre ártalmas élmény. És mégis: ha ezeket szívesen kihagyná az olvasó, akkor nyugodtan tessék átjelentkezni a robotoknak, dísztárgyaknak és más élettelen entitásoknak fenntartott szomorú rezervátumba. Vagy – mert mégis mesében vagyunk – kővé is lehet változni, minthogy a kő köztudottan minden körülmények között nyugodt és mentes a vívódásoktól. Ha ezen lehetőségek egyike sem vonzó, akkor kénytelen lesz kitenni magát az érzelmi élmények felkavaró hatásainak – viszont legalább maradhat az emberi létezésnél. Létfilozófia egy kedves, színes gyerekfilmben? Bizony, méghozzá mesterien. Gyerekfilmről lévén szó, az önmagában is fordulatos történetet tovább gazdagítja az események összefonódása a mese- és mondavilággal. Így a film világa különálló, saját szabályokkal, alakokkal, törvényszerűségekkel rendelkező univerzummá nő: mint a fantasy-blockbusterekben, csak éppen ez utóbbiak azokból a legendákból merítenek, amelyeket itt eredetiben mutat meg az író-rendező Tomm Moore, akinek A tenger dala a második nagyszabású animációja, a hasonlóan az ír mondavilággal foglalkozó (és a kecskeméti animációs stúdióban készült!) Kells titka után." Bővebben:

http://mozi.hir24.hu/hirek/20150304/addig-jo-amig-meg-meg-tudsz-hatodni-a-tenger-dala-kritika

 

***

A magyar népmesékre most külön nem térek ki, azokat ismerjük, a néplélek tükrei, a tanulságok megismerhető forrásai, a magyar ősi szellemiség végtelen mélységei. De meséljen inkább helyettem aki jobban ért hozzá:

Pap Gábor: Aki nem hiszi, járjon utána... Meséinkről, balladáinkról, dalainkról

De akár nyugodtan rá lehet keresni Molnár V. Józsi bácsi magyar mesékkel, néplélekkel, gyermekrajzokkal foglalkozó előadásait is, én most ennyit szerettem volna bemutatni.