Kérdezek-felelnek játék 0. rész: ki, hol, hogyan?

Kedves Olvasók, Barátok!

Most érkeztünk el játékunk azon részéhez, amiért tulajdonképpen elindítottuk. Minden eddigi kérdés és válasz csupán előjátéka, felvezetése volt annak, ami most jön. Nem is ütöm tovább az időt és a felesleges karaktereket, íme tehát a Kérdések Kérdése(i):

1. Ki Isten?

2. Hol van Isten?

3. Hogyan jött létre Isten?

4. bónuszkérdés: ki a Sátán? Hol van? Hogy jött létre? Hogyan írnád le iSTeN és SáTáN egymással való "viszonyát": egyenértékűek?, egymás ellenpólusai?, vagy valamelyik felette áll a másiknak? egyik teremtette a másikat?

(a változatosság kedvéért most egyben közlöm a válaszolók feleleteit annak érdekében, hogy megmaradjon a folyamat, a gondolatsor íve..)

Overlandaid:

1. Isten teljesen, résmentesen önmaga. Isten nem egy személy, nem egy a világon túli létező, hanem ő a mindenség totális összessége. Rajta kívül semmi sincs, ergo minden őbenne foglaltatik, és ő csakis ezen önnön részei által létezik. Most nagyon leegyszerűsítve és lerövidítve az amúgy több oldalara is bontható gondolatomat erről: Isten csak azon részein keresztül képes megtapasztalni önnön létezését, melyeket ő önmagában nem tart a totális önmagának. És ezen részek azáltal képesek megtapasztalni önmagukat, hogy tudják, Istennek részei (vagy materialista szemmel nézve, a világ részei), ám totálisan nem azonosak ezzel az egésszel.

Isten egy olyan egész, ami csak a részei által meghatározható, ezáltal végtelen. Isten úgy teremtette a valamit, hogy kivonta magából, mivel önmagán kívülre a totalitás semmit sem tud tenni, csak úgy, ha leválasztja magáról - önmagában. Isten magára ébred, ő a minden és a semmi. Én nem vagyok – mondja, és ezzel létrehozza a valamit, mert a nincs egy olyan szívóerő, ami azonnal megteremti a nem létező dolog létező párját. Ki lehet próbálni, hunyd be a szemed és gondolj bele abba, tényleg nem vagy, egyszerűen nem létezel. Érezni fogod, hogy bomlik ki belőled egy teljes világ, nem tudom ezt most rövidebben jobban leírni: ha valami nincs, akkor az automatikusan feltételezi az adott dolog létét, mert a nagy benyomott lyuk a papírlapon, a másik oldalon azonnal heggyé válik.

2. Isten önmagában van, nincs sehol – így ad teret a benne megszülető holografikus valóságnak, egy kibomló idearendszernek. Semmi sem értelmezhető, sem egy tudat, sem egy dallam, sem az idő, az adott minőséget körbeölelő semmi nélkül, ami mellesleg a többi valamiből áll össze. Van Eschernek egy grafikája, amin sok-sok állat szerepel, és a képnek nincs konkrét háttere, mert az állatok körvonalai rajzolják ki egymást, most sajnos nem jut eszembe a kép címe és nincs időm utánakeresni. Nincs minta háttér nélkül, ha nincs háttér, ami nem a minta, nem képes kirajzolódni a motívum. Isten benne van az egész mintázatban.

3.  0-1. Kivont egy alap tudati részt önmagából, a vagyok-ot, a lét alapját.

Amit én otthonról kaptam minderről, számomra az én makogásomnál sokkal szebb, beidézem ide neked:

„Isten valóban az általa teremtett világ ura. Isten valóban ismer téged, minden rezdülésedet és minden sóhajodat, úgy, ahogy senki más. Isten soha, de soha nem fog téged megbüntetni semmiért, mert te az ő szemében maga a megtestesült csoda vagy: tökéletes és gyönyörűséges, akiben idők végezetéig gyönyörködik. Isten olyan közel van hozzád, hogy te azt elképzelni sem tudod. És Isten nem személytelen; nem, nem, ő lényegében a legeslegszemélyesebb dolog, amit te meg tudsz tapasztalni. S abból indultunk ki, hogy ő nem más, mint maga az alapidea. No de abban minden benne van, drágám: minden érzés, amit te valaha megéltél, minden vágy, ami valaha téged előre mozgatott, minden titkos gondolatod, amit talán még önmagad előtt is szégyellsz, minden szenvedésed és minden gyönyöröd, minden fájdalmad és baklövésed – benne foglaltatik minden, amit ti rossznak, csúfnak, iszonytatónak tartotok épp úgy, mint mindaz, amit csodálatosnak, lélegzetelállítónak és gyönyörűségesnek. Te magad is, úgy ahogy vagy, a magad szent teljességében, és ebben a gyönyörű és megismételhetetlen egyéni történetedben is benne foglaltatsz az ő személyében; ott élsz, ott lüktetsz benne, mint az ő legeslegszentebb része. Ő nem egy személytelen valami, nem egy olyan Minden Létező, aki önmagában nincs, csak a részei által, bár elsőre a kép így érthető meg igazán. De ha mélyebbre megyünk ebben a megismerésben, akkor tudnod kell – ha azt elfogadtad, hogy csak az idea a valóság és minden más csak ennek a megnyilvánulási formája, azaz egyfajta árnyékvilág – akkor azt is el kell tudnod ennek a talaján fogadni, hogy Isten az egyetlen igaz valóság, és te az ő egyik csodás megnyilvánulási formája vagy. De ő van, és te is vagy, és ismeritek egymást, hiszen ő az az „édesanya”, akinek az éteri méhéből te fogantál, akihez hasonlatos vagy, s aki úgy szeret és ismer téged, ahogy senki, de senki ezen a földkerekségen. És ő most, ahogy olvasod ezeket a sorokat, talán életedben legelőször a neveden szólít: nem én, vagy bármely éteri jó barátod, nem; hanem a te éteri édesanyád, a te valós otthonod, az az öl, ahonnan elindultál erre a kalandos utazásra, hogy egyszer visszatérj hozzá, és ismét az ölébe hajtsd a fejed. Ő most megszólít téged, és megmutatja, hogy mennyire szeret. Kérlek, egy pillanatra hunyd be a szemed, és fogadd a szívedbe ezt az isteni szeretetet, mert ez örökre bearanyozza a szíved, meglátod. Neki nem kell díszes kabát, angyalom, neki nem kell fejék és fénylő katedrális, neki te kellesz, az ő drága gyermeke, akin keresztül megtapasztalja önmagát és mindazt a csodát, amit így közösen létrehoztatok. Kicsit még fürödj ebben az érzésben az írás elolvasása után, kérlek: életre szóló tapasztalattal gazdagodhatsz, ha megnyitod most a szíved!”

4. A sátán a köznapi értelemben egy ember alkotta fogalom, ilyen gonosz, patás feketeszőrű uraság nem létezik. :)) Lucifer van vagy Mefisztó, a fény hordozója, az a mindenkori rész, ami kivált Istenből. Érdemes elolvasni a Mester és Margaritát, számomra az az igazi Mefisztó ábrázolás.

Minden az ő keze munkája, amire azt mondod magadban, hogy „van”. Isten önmagában nem lett volna képes megteremteni a világot, mert ő ahhoz, hogy ezt mozgásba hozza, túl statikus volt. Isten mindaz, ami van, Isten mindaz, ami valaha volt és lesz, de az ő párja, a „Sátán” tette mindezt számodra láthatóvá. Mert mindez mindig is volt és lesz is; de az, hogy ez képes megnyilvánulni, azaz mozgásba lendülni, az csak egy, „negatív” erő eredménye lehetett. Ő az előhívó papír, amin a fényjáték megjelenhet. Nincs olyan kapcsoló, ami sötétet tud csinálni, csak megjelentetni vagy eltüntetni a fényt.

Ezt is inkább a „nyúlon túlról” kapott személyes üzenettel zárnám, én innen nem tudok ilyen szépen fogalmazni, mint az ottani barátaim:

„A világ kiindulópontja volt az egység, ami felbomlott, és csak úgy volt képes felbomlani, hogy valamit elvettünk belőle, mert az egység ellentéte a szétdaraboltság. S ez a világ ismét az egység felé halad, és ennek a motorja mindaz, ami negatív. Negatív, ami megtalálja párját, és egésszé lesz, amiből megint kivonok valamit, ami megint keresi a párját – és ez mozgásban tart mindent.

Ha nem akarsz a tagadás igenlőjévé válni, s nem akarsz az igenlés tagadójává válni, nincs más dolgod, mint e két erőt kiegyensúlyozni az életedben. Ott van benned a negatív, a tagadás, és nem tagadod azt, mert azzal felerősíted. Nem igenled azt, mert azzal önmagad ellen fordítod. Hanem mellérendeled az ellentétét, ami nagyjából úgy néz ki, hogy a tagadás igenlése mellett azonnal megjelenik benned az igenlés, amit csak akkor tudsz előhozni magadból, ha képes vagy e két erőt együttesen megélni. Sem a benned lévő jó, sem a benned lévő rossz nem képes önmagában létezni, s ha képes vagy ezen érem mindkét oldalát látni, ez ad számodra lehetőséget, hogy kedvedre forgasd ezt az érmét, és ez által urald önmagad teremtő erejét, és világodat virágos kertté varázsold, ami él és lélegzik, a helyett a sok művirág helyett, ami csak olyan, mintha igazi virág lenne, de nem az. S alatta ugyanúgy ott zajlik a földalatti élet; férgekkel, kukacokkal, pondrókkal, rothadással, csak nincs amit éltessen, mert a művirágnak nincs gyökere.

Ne tagadd a rosszat, hanem fogadd el, használd a jó előhívására! Ne erősítsd a rosszat azzal, hogy tagadod a jót, mert jó nélkül a rossz megesz téged. Használd e két erőt, legyen a benned lévő sötét az a hordozóközeg, amire a jót előhívod. S tudd, amíg tagadod a Sátán létét, amíg azt gondolod, hogy ez valami rajtad kívülálló erő, amihez neked nem sok közöd van, addig ennek az erőnek öntudatlan áldozata leszel, mindaddig, amíg nem mersz a szemébe nézni.

Két erő gyermeke vagy s mind a kettő ott él benned, csodás egységet teremtve benned. Az egyik a te isteni éned, ami minden, ami benned a befogadó, a szilárd; minden, ami olyan, mint a puha termőföld. És a másik a sátáni, ami meg minden, ami teremtő, ami kardinális; ami olyan, mint a hatalmas tűz: mindent képes elpusztítani, de hihetetlen csodákra is képes. Minden mag, amit a puha termőföldbe ültetsz a tűz gyermeke, mert önmagában képes növekedni és kibújni a föld alól. S minden fahasáb, amit a tűz alá dobsz a föld gyermeke, mert ő adja azt a táplálékot a tűznek, ami azt élteti. S minden, amit te látsz e kettő nászából született benned, s ezáltal a világodban, s lényegében az a fény, amit annyira kergetsz, magának a tűznek a fényéből keletkezik. Föld nélkül nincs élet, tűz nélkül nincs mozgás, s miután az élet maga a mozgás, te is e két elemből vagy összegyúrva.

S a Minden Létező a te „édesanyád”, mert alapvetően magában foglal mindent, ami van, és a Tagadás Szelleme a te „édesapád”, mert ő nyilvánítja meg általatok, a ti mozgásotok által a te „édesanyádnak” önmagát: ő az a tükör, amiben nézi, nézi magát, és gyönyörködik a gyermekei által önmaga szépségében.

Bízom benne, kaptatok egy kis segítséget ma ahhoz, hogy a bennetek bugyborékoló pokol energiáit most már ne önmagatok pusztítására használjátok, hanem mindarra az építkezésre, ami titeket félemberekből egész istenemberekké emel majd.”

Viator:

1. Ki Isten?

Ennél "egyszerűbb" kérdést fel sem lehetne tenni :-))) Szerintem célszerűbb megfordítani a kérdést: Ki/mi NEM Isten.
- Nem valaki, vagy valami.
- Nem entitás, nem egy a dolgok közül
- Nem szakállas öregember, nem egy morózus nagyfőnök.
- Nem egy végtelenbe felnagyított kerub vagy szeráf.
- Nem egy Lény, akit a teremtmények demokratikusan választanak maguk közül
- Nem egy hallatlanul magas rezgésszámú energiamező
- És mi nem még? Sartre-nak  volt egy kortársa (a nevére sajnos nem emlékszem), aki irónikusan megjegyezte: "Isten egy hatalmas, légnemű, gerinces emlős állat, aki egyébként összenyomva, beleférne egy befőttesüvegbe." Ebből a mondatból is kitűnik, hogy nem csak Isten kegyelme, hanem állatkertje is hatalmas.

A hindu hagyomány a Végsőre a "szat-csit-ánanda" elnevezést is használja. Eszerint az Abszolútum a "Lét teljessége, tiszta, önmagában lévő Tudat, és tökéletes beteljesedettség". A hinduizmus legmagasabb iskolái még tovább mennek és azt mondják, hogy a Végső Valóság "sad-asat", tehát túl van a "léten" és a "nemléten" is. Ez nagyjából a Tao-nak megfelelő megközelítés. Aquinoi Szent Tamás szerint Isten legtökéletesebb neve az "Aki van". Ez a szanszkritban az Átma. Aki "önmagától van", egészen pontosan "önmagamtól vagyok" Buddha nem mond róla semmit. A nirvána szó nem helyet, vagy állapotot jelöl, hanem a szellemi út végső "aktusát", a "létesülési okok teljes ellobbanását" jelenti. Egyes hagyományok a "Végső Megnevezhetetlen"-ként utalnak rá.

A fenti megközelítésekkel az emberi értelem azonban nem tud sok mindent kezdeni. Az Istenhez való közeledést "Isten nevei" segítik. Ezek az Abszolútumnak a teremtett világ felé forduló arculatai, aspektusai. Az iszlám 99 ilyen nevet különböztet meg. De ilyen viszonylagos névről árulkodik Ady istene is, akinek legördül egy könnycsepp az arcán, miközben szeretett nemzete szenvedésit látja, vagy József Attila istenéjé, aki együtt játszik a gyerekekkel a homokban. Ilyen a teremtő, a kegyes, a megbocsájtó, együttérző, stb isteni arculat. Ezek abban az esetben segíthetnek a törekvőnek, ha Végső forrásukat nem a külvilág mélységeiben és magaslataiban, hanem az emberi lény legmélyén, belül keresik.

2. Hol van Isten?

Rövid válasz: „Az Isten Országa 'nincsen itt és nincsen ott.' (Lk 17,21)

Hosszabb válasz: Erre a kérdésre olyan szépen válaszol Buji Ferenc, hogy kénytelen vagyok ismét idézni őt:
" Isten azonban nem egy a dolgok közül. Nem lehet azt mondani, hogy van Eiffel-torony, Pista bácsi, Androméda-köd, cipőfűző és Isten. Isten nem úgy van – éspedig abszolút mértékben nem úgy –, mint ahogy bármi van. Ezért nincs Isten sem a világban, sem azon kívül. Az igazat megvallva Isten sehol sincsen. A »hol«, a »sehol« és a »mindenhol« – vagyis a tér aktualitásának és potencialitásának teljessége – van Istenben. Nem Isten van a világban: a világ van Istenben. A világ, összes létező és lehetséges dimenziójával, végeláthatatlan tér- és időbeli kiterjedésével, lényeinek milliárdjaival a dimenziótlan, tér- és időbeli kiterjedésnélküli, oszthatatlan Istenben van. A millió fényév átmérőjű galaxisok megszámlálhatatlan sokasága éppúgy az egyetlen, kiterjedés nélküli isteni Pontban van, mint ahogy az évmilliárdok óta folyamatosan táguló világegyetem is az egyetlen, kiterjedés nélküli isteni Pillanatban van. Istenen kívül nincs semmi."

3. Hogyan jött létre Isten?

A válasz röviden: sehogy. A létrejövés szükségszerű velejárója a megszűnés, tehát a kérdés Istenre vonatkoztatva értelmezhetetlen. A létrejövés, létesülés végső oka a metafizikai tudatlanság, pontosabban a viszonylagos tudás, ami által késztetések ébrednek. Ezek a késztetések "keletkeztetik" a viszonylagosságok világát (Teremtés), pusztán azért, hogy abban kifejezésre juthassanak, majd - ideális esetben - felszámolódjanak. Keletkezés-elmúlás természetesen semmiképpen nem érvényes Istenre, de igaz a benne "felmerülő" viszonylagosságok illuzórikus világára. Minden viszonylagosság, dualitás, lefokozódás, "rosszaság" az Abszolútum szabad akaratából fakadó létjáték (lílá) eredménye. De ez már átvezet a Sátán kérdéskörébe.


4. bónuszkérdés: ki a Sátán? Hol van? Hogy jött létre? Hogyan írnád le iSTeN és SáTáN egymással való "viszonyát": egyenértékűek?, egymás ellenpólusai?, vagy valamelyik felette áll a másiknak? egyik teremtette a másikat?
 

Nagyon jó kérdés. Leghatározottabban kijelenthető, hogy Isten és Sátán nem egymás ellenpólusai, és pláne nem egyenértékűek. Istennek semmiféle ellenpólusa, ellenképe nem lehet.  Isten azáltal Isten, hogy rajta kívül semmi sincs, így a sátániság sem. A Isten-Sátán ellentét gyökere az oszthatatlan Egységben felmerülő első viszonylagosság, a kettősség létrejötte. Ez a metafizikai jó-rossz viszony ősképe. Ez bontakozik ki a létszinteken keresztül Isten-Sátán ellentétként. Ebből az is következik, hogy az Abszolútum felől nézve nem létezik sem rossz, sem Sátán, mivel ez csak a viszonylagosságokban felmerülő polaritás közepette értelmezhető. Az ember számára azonban nagyon is van ellenerő, amit fel kell ismerni és le kell győzni.

A Sátán az ellentét és a szembeszegülés alapelve. Az istenséghez hasonlóan személyfeletti erő, de személyes és személytelen megnyilvánulásai is lehetnek. A Sátán, a Diabolos (a Kettéválasztó) rendszerint a személyiségalatti szférák felől támad a személyiség és a személyfelettiség ellen. Az ellentéterők legvégső forrása voltaképpen Isten. Ezen erők forrását Jakob Böhme az "Istenben lobogó fekete lángnak" nevezi. Radikális megfogalmazással élve az Önvaló szabad akaratából (egy felfoghatatlan létjáték során) Önmagát Önmagától eltávolította. Ezek maga a teremtettség állapota, ez Adam Kadmon léthelyzete is. Az eltávolodottság azonban nem áll meg itt, hanem később  Önmagát Önmagával szembe is fordítja (lázadás). Ez a szatanicitás legmélyebb értelme. Ez a szembefordulás hozza létre a számtalan sátáni, ördögi, démoni formát, amit magunk is tapasztalhatunk.

A sátáni befolyások alapvető jellemzői:

- habár egy metakozmikus játék eredményeképpen jött létre, a Sátán nagyon is komolyan veszi önmagát

- igyekszik elhitetni az emberrel, hogy egyfelől a Sátán nincs is, vagy csak jelentéktelen erő, de ha ez nem sikerül neki, akkor azt, hogy túlontúl hatalmas erő (innen van az Istennel egyenragúság sugallata)

- a Sátán "Isten majma". Az isteni megnyilatkozások utánzását hajtja végre. Az isteni dolgokat (sajnos nehezen felismerhetően) eltorzítja. Övé az "olyan, mintha" világa, a "majdnem olyan, de mégsem" világa. A New Age irányzatok szinte mindegyike ilyen sátáni befolyás alatt áll.

- siettet. Az, hogy egy isteni megnyilatkozás milyen időminőségben jelenik meg a világban, rendkívüli szellemi jelentősége van. A Sátán előszeretettel igyekszik ezeket "előbbre hozni" éppen azért, hogy azok ne a helyes módon fejtsék hatásukat a világban.

- késleltet. A fentebb említett okok miatt. A halogatás eredményét az ember igen jól ismerheti. :-)

- működésének egyik kedvelt terepe a szociális gondoskodás, az együttérzésen alapuló karítatív tevékenységek és szervezetek. Miért éppen ez? Mert a fenti területen jelenik meg legintenzívebben az emóció, az igazi érzés mérgezett változata. Az igazi érzés a szellemi szférákban gyökerezik és az emberi létet mélyen áthatja, az emóció azonban az elme és a test közötti határfelületen jön létre, mint egyfajta dörzshatás. Az emócióban a legkisebb az ember szellemi autonómiája, ezáltal itt befolyásolható leginkább. Természetesen nem arról van szó, hogy a szociális jólétre való törekvés, vagy mások megsegítése sátáni lenne, hanem arról, hogy ezeken a területeken a leginkább
sérülékeny az emberi organizmus. Itt megjegyzendő, hogy Soros György nem véletlenül ezt a területet választotta egyik legfőbb tevékenységi területének, a ballib erők szintén emiatt apellálnak folyamatosan a "menekültek" iránti együttérzésre. Sőt kevesen kutatták még az SZDSZ korai időszakát, de itt is látszik, hogy a proto-SZDSZ éppen a karitatív intézményeken keresztül kezdte "támadni" annak idején a poszt-kádári társadalmat. (lásd SZETA, Oltalom Karitatív Egyesületet, stb)
Isten miért tűri a rosszat a szenvedést? teszik fel a kérdést olykor. Schuon mondja:
Isten eltörölhet egyes rosszat, ám nem a rosszat mint olyant. (...) "Világ" annyit jelent, mint "viszonylagosság", "a viszonylagosságok kibontakozása", "differenciálódás", "a rossz jelenléte". (...) 


Kerion:

Az un. isteni és sátáni dolgok a szabad akarat ellentétes polaritású hullámrezgései. A földi körforgásban magában is állandóan fodrozódik a hullám. Most éppen a "sátáni" véglet van toppon. Amikor a végletesség spiritualizálódik akkor szellemi, amikor pedig materializálódik akkor testi alakot öltő Isten/ek/ről vagy Sátán/ok/ról beszélünk. Számtalan alak/zat/ban "formáló erőként" jelenhetnek meg, attól függően hogy mi az ami jellemző rájuk. Un. "Köztes Lény" is van mindkét véglet jellemvonásaival. Rengeteg emberről - pontosabban létezőről - mondták már hogy voltaképp egy Isten vagy éppen maga a Sátán.
Ami a magasabb szint az a "semleges" Teremtés. Aki pedig a Teremtést folyamatosan "műveli" az a "semleges" - mert minden feltétel nélkül mindenkinek teremt - TerEmTő, a központi TŐről fakadó elektromágneses TÉRrezonanciát megEMelő. A Teremtők mindig 1ségben vannak és persze a fokozatoknak megfelelő Teremtő-i hierarchia is van. A helyi regionális Teremtő AZ aki a földi emberre időnként közvetve HAT - a Naprendszer, mint csillagrendszer un. világkirályán keresztül. Aki valójában a helyi - Tejút galaxis Orion kar-béli szűkebb régió Teremtőjének elsődleges avatárja. Aki aztán a másodlagos avatárokat "mozgatja". A tehát lefelé is működő láncolat - felfelé - úgyszólván végtelen és persze egyre inkább "megfoghatatlan". A legfelsőbb Teremtő a - többféleképpen is definiálható - világegyetemi Központi ŐsNap-ban pulzáló rezgő energia - mint FORRÁS

(angolul nem tudóknak a szójáték értelme:

God is nowhere = Isten nincs sehol

God is now here = Isten most itt van)

Kedves Overlandaid,
Tisztában vagyok vele, hogy emberi tudattal még beszélni is nehézkes az "Abszolútumról" - vagy nevezzük bárhogy. És azt is érzem, hogy csupán tapogatózhatunk a kezdetleges szavainkkal, körülírhatjuk a "Minden Létező"-t, jellemezni tudjuk így vagy úgy, de leírni épp úgy nem lehet, mint kijelenteni sem, hogy "nini, ott van". Éppen ezért nem is szándékozom tovább erőltetni azt ami leképezhetetlen szavakkal - tehát hogy emberi fogalmakkal írjuk le Istent - ám mégis felmerült egy tisztázandó tétel: nevezetesen a "hogy jött létre" - kérdés kapcsán. Úgy sejtem, a lineáris időfelfogás ebben az esetben abszolút értelmét veszíti, de mégis hadd legyek egy kicsit ilyen "maradi". Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy van ami időn kívüli, és mindig is volt - pedig csak ez a helyes, legbelül tudom - és ha valahogyan mégis vissza lehetne helyezni Isten létrejöttét és "életútját" egy lineáris időegyenesre, akkor mit kapnánk a kezdőponton? Előtte nincs semmi, a kezdőpont után meg már van valami? A semmiből kivonatolással hozta létre a valamit, önmagát s teremtett világát? "És ezt így hogy?" Időben egyszer csak megjelent? De akkor mi volt előtte? Hogy született Isten? (tudom-tudom lineárisan gondolkodom, pedig ebben a kérdésben ez nagyon hibás...) Ezt nagyon szeretném közvetlenül megkérdezni Tőle is, de majd talán "idővel" - addig is, kérlek próbálj meg Te a saját szavaiddal válaszolni erre.

O:

Nehéz a kérdésedre válaszolni, mert olyan, mintha azt kérdeznéd, hol van a körnek a sarka, mert oké, érted, hogy nincs, de akkor is hol van? Azt válaszolnám erre, hogy képzelj el egy végtelen sokszöget, nos, az tulajdonképpen a kör.

Bármit vehetsz kezdőpontnak, mint a lencsilányos dalocskában, legyen a kezdőpont az, amikor Isten ráébredt, nincs rajta kívül semmi. Vagy amikor magadra eszméltél és felfogtad a világot és az megszületett benned, mert egyszer valóban minden mesét el kell kezdeni, de egy végtelen kör alakú mesében az, hogy ezt mikor teszed, csakis rajtad áll. (Hamarosan közzéteszek egy történetet, ami ezt tökéletesen fogja illusztrálni.)

Ez az isteni és az emberi szempont közt amúgy a legfőbb különbség, az emberi csak önkényes, szakaszos és véges lehet, az isteni csakis totális és végtelen. A valami a semmi feltétele, egy időben tudnak csak egymásnak megfeleltetésben létezni, hogy vennéd ki egyiket úgy, hogy a másikat megtartod? Miként tudsz mondjuk egy fényképet lineárissá tenni, azt gondolva: csak a játék kedvéért csináljunk már egy kis egymásutániságot, mi volt előbb, a háttér vagy a főmotívum? Hogy bontanál ki a lineáris idősíkra egy fényképet? Az egyidejűség azt jelenti, hogy a dolgok egymás nélkül nem léteznek, bármit kiszedsz, dől az egész. És az idő ennek a két egymásra ható alapminőségnek (semmi-minden) érzékelési módja, mindig volt minden és sosincs semmi. Úgy történt a kivonatolás, ahogy most megéled. Megéled önmagad és kivonod azt a benned megjelenő világból, mondván: ha én nem vagyok, az engem körülvevő világ akkor is van, nélkülem is létezik. Mert gondolj bele, ha ezt nem tennéd, megszűnne az objektív valóságod, teljesen önmagadba zuhannál, és ezzel tulajdonképpen megszűnnél te magad is, mert rájönnél, rajtad kívül semmi sincs, ergo nincs, amihez képest legyél. Ezért kapálózik, ahogy láthattuk, az egó ezek ellen a gondolatok ellen, ezért lesz dühös és toporzékol, mert a kicsinyke, véges léte a tét.

Pár napja írtam egy kis filmelemzés-szerűséget erről a spirálisan tekergő egyidejűségről, ami épp erről szól: amire most így utólag rákérdeztél. Ott ezt nagyon részletesen kifejtettem.

http://nyusziacilinderben.blogspot.se/2015/10/amikor-az-ido-kilep-terbe.html#more

(Mindig a saját szavaimmal mondok el mindent, nagyon ritkán idézek, azt is akkor, ha úgy érzem, amire magam is rájöttem, az idézendő fél jobban rálát, netán máshonnan nézve szemléletesebben, autentikusan képes bemutatni. És nyilván csak olyasmiről szólok, amit már alaposan megrágtam és valamilyen formában megéltem, valamint sosem állítom, hogy igazam van, mert én azt állítom, nincs végső igazság: ami ma olyan új és azt hisszük, na, ezzel most már értünk is mindent, holnap elavult féligazsággá válik az újabb felismeréseink tükrében, de annak se látom értelmét, hogy amit látok, azt úgy adjam elő, mintha nem látnám, ez a nevetséges szépelgés csak műmájer álszerénység lenne és mint ilyen, inkább operettszínpadra való ripacskodás, mintsem tiszteletteljes válasz egy kérdésre. Én most ott állok, ahol, és innen azt látom, amit neked és azoknak, akik kíváncsiak erre, elmesélek, és biztos vagyok benne, hamarosan rájövök, ó de buta voltam, amikor nem láttam meg azt, amit majd akkor látok meg, amikor meglátom. :D Látod, a megismerés útja is végtelen, minden végtelen, ez az egészben a legcsodálatosabb.)

Na kéremszépen,

Elolvastam a bejegyzést, és megnéztem a filmet is - és most szándékozom vitát kezdeményezni, pontosabban ellenvéleménynek adni némi hangot. :)

Sok időutazós filmet láttam már (ezt az Időbűnök-et csak most), és ezekben a filmekben mindig van minimum egy "hiba", egy logikai bukfenc, amit a rendezők ügyes trükkökkel szoktak elfedni a néző elől: ez pedig pontosan annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi volt előbb? A Terminátorban például a jövőből jött terminátor keze miatt alakul meg a Skynet kutatólabor, ahol megépítik az MI-t, ami végül is elhozza a Végítélet Napját. De mégis milyen jövőből jött az a terminátor, aminek a visszautazása és a keze kellett ahhoz hogy egyáltalán legyen honnan idejönnie, hogy legyen egyáltalán jelene ott a jövőben? :) Értem én, hogy ezt a lineáris időfelfogással megint csak nem lehet helyére tenni, és az időspirál elképzelése tud talán közelebb vinni, ám szerintem ez egy baki.

Ha Te most visszautaznál két héttel a múltba, és feltennéd a már ismert lottószámokat, majd ismét használnád az időgépet a hazatérésre, akkor egy számodra dúsgazdag jövőbe (jelenbe) térhetnél vissza, ám ez nem jelenti azt, hogy neked nem volt "szegény" jelened, de mivel megváltoztattad, így az megszűnt. Viszont itt jön a csavar: a két héttel ezelőtti énednek immár egy gazdag jövője van, aki lehet el sem jutna az időgép használatának igényéig, hiszen már nincs szüksége rá, tehát vissza sem utazna a múltba, tehát eleve kettő lenne belőled, Te aki utaztál, és egy másik Te, aki lottónyertes, és aki nem is tudja hogy volt neki egy szegény jövője is valaha... :)) ... na jó talán lehet hogy úgy irányítanád az eseményeket, hogy a másik Te mindenképpen üljön be az időgép-kádba. :) Vagy lehet elfogadnád, hogy ketten vagytok, képzeld milyen mókákat lehetne megcsinálni, szívatni a népet ezerrel.. :)) 

Na, viccet félretéve, talán érthető mire akarok kilyukadni.

O:

...ott van a te hatalmas tévedésed, és azért érzed logikátlannak a dolgot, mert azt hiszed, a dolgok megváltoztathatók. Szóval még mindig nem vágod szerintem az egyidejűség lényegét, azaz, hogy ott minden egy időben van jelen, ergo már régesrég eldőlt, te maximum csak megnézheted, alakítani nemigen alakíthatod. Pont mint egy filmben vagy egy könyvben. Ott van a filmtekercs a dobozban, benne minden eseménnyel. És attól hogy megnézed, semmin nem változtatsz, ez megint csak egy illúzió. A szabad akaratod nem abban áll, hogy ezt teszed vagy azt, hanem abban, hogy ami van, és eleve van, megmásíthatatlanul van, annak milyen jelentést adsz. És számodra ettől lesz egyedi, más és más. Szóval van is szabad akarat, meg nincs, mert gondolj csak bele, ha elmész Afrikába, de te szentül azt hiszed, Ázsiában vagy, most akkor tulajdonképpen hol vagy? Afrikában vagy Ázsiában? Nyilván "Ázsiában". Ebben áll a szabad akaratod, hogy eldöntsd, ki vagy. Beléd megy a másik autós, adsz ennek egy jelentést, és a dolog azzá válik. De miután beléd hajtott, nem mondhatod azt, akár megtörténhetett volna, hogy nem hajt belém, mert ami megtörtént, az úgy történt meg, ahogy és épp ez a bizonyíték arra, hogy másként nem is történhetett meg. Ez a "lehetett volna így is meg úgy is"- butuska gondolat ugyanolyan érzéki csalódás, mint a kauzalitás. Nyilván az egó megint közbeszól és azt mondja, wtf?!! Méghogy minden eleve megtörtént, és nem én alakítom a sorsom? Ilyenkor rá kell hagyni, persze, alakítsd csak, aztán mutasd meg nekem tudtál-e bármin változtatni. :) Ha visszafelé mesélsz el egy történetet, abban a pillanatban minden determinált lesz. Ld. Memento pl. No így van ez velünk is, ezt magyarázom egy ideje, de nem sikerül jól elmondanom, mert úgy látszik béna vagyok, szóval hogy eleve visszafelé élünk, csak néha az ember ahhoz is mamlasz, hogy erre rájöjjön. :DDDD

A film nem kezdődik sehol, ez a lényege, mert egy időben van minden jelen, az egyes Hektorok egymástól függnek, és ez nem kezdődik sehol, ez talán nyilvánvaló. A sutaságok nyilván abból fakadnak, hogy ez csak egy film, és azért kell mégis valahol elkezdeni, mert egy térbeli időfogalmat kell a síkbeli linearitásra lefektetni. Rajzolj le egy kockát, aztán mutass rá a rajzod ellentmondásaira: miért nem derékszöget zár be az a két vonal? Azért baszki, mert ez egy térbeli idom síkbeli ábrázolása. :DDD

***

 

Kedves Olvasók, véget ért a mese mára, zárul Mazsi mókatára. 

Ennek az egyidejűségnek, meg  a "visszafelé élünk"-nek, és hogy már minden ki van találva, "csak" meg kell érteni, jelentést adni neki - dolognak még ülepednie kell (nekem), azonban ha tényleg úgy van, hogy nem tudok változtatni semmin, ez azért ad egy nagyfokú nyugalmat és elengedést ennek az élet nevű valaminek... :)

"Fületlen fiú

Hiába mondanák

Elnyelné őket

A hallhatatlanság"