Mese a meseszobáról IX. rész: a sokasággal telítődve

Pihenésképpen egy újabb fejezetéhez érkezett a meseszobás sorozatunk, melyben ismét Shaula barátnémmal elemezzük ki a "nagy" dolgokat. Először a felvetés (M), aztán a megvilágítás másik oldalról (S).
 

(M) Különös gondolatom támadt... Sokszor kritizáltam már jelen korunk egyik specialitását, nevezetesen azt, hogy "mindenből k. sok van". Csak nézzünk végig a hipermarketek végeláthatatlan polc-sorain, olyan nincs is, ami ott nincs. Egyre inkább jellemző az életünkre, hogy a minőséget felváltja a mennyiség: hány féle üdítő van, mennyi édesség, mennyi vegyszer/kemikália, mennyi autó, mennyi film, mennyi könyv és mennyi zene árasztja el a világunkat? Hány csatorna van a tv-ben, hány weboldal működik? És igen, hány ember van, Te Jó Ég... és itt sajnos nem lehet megkerülni a tételt, hogy a mennyiség bizony a minőség rovására megy, nézzünk csak szét egy focimeccs drukkolói közt, vagy a metrón, vagy a boltban sorban állás közben...(tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, ugye...) No de mégis mi célt szolgál ez az egész mennyiségi elárasztás? Nyílván van ennek egy racionális (értsd: Földhöz ragadt) értelme is, hogy mivel egyre többen vagyunk, annál több szart gyártunk le magunknak. Nyílván mindenki meg akar élni valamiből, általában a többiekből, így elkerülhetetlen, hogy az egyre több alkotó egyre több mindent állít elő. Ezáltal pedig a minőségromlás is elkerülhetetlen amiatt, mert egy véges erőforrásokkal rendelkező rendszer (Föld) csak úgy tud egyre több egyedet kiszolgálni, ha a fogyasztási termékek minősége, "anyagvastagsága" csökken. Azaz, a nagyapáink idejében, az ötszázmillió emberre legyártott ásók még "anyagból voltak", és kibírtak 50 évet, ezzel szemben a ma élő hétmilliárd embernek legyártott ásók már csak halvány emlékei a "régi szép időknek". Kína ebben a "gagyi, de még éppen eladható" gyártásában éllovas, de ez most lényegtelen, mert alapvetően minden gyártó "rá van kényszerülve" az egyre gyengébb minőségre, a spórolásra, hogy ha ugyanabból az erőforrás-mennyiségből akarja kielégíteni az egyre növekvő keresletet. Arról már nem is beszélve, hogy a gyártók alapvetően ellenérdekeltek a fogyasztókkal szemben, hiszen nekik elemi érdekük, hogy romoljon el a cucc mielőbb, lehetőleg a garancia lejáratának másnapján, ezáltal kénytelenek legyünk megvenni újból azt a szart... van is erről a tervezett elavulásról egy nagyszerű dokumentumfilm, a "Villanykörte összeesküvés". 

Ráadásul a termékek sokasága nem jelent valódi többletet, csupán a választás illúzioját képes megadni, azaz eldönthetem melyik fogkrémgyártótól veszem meg ugyanazt...

Viszont nem is erről akartam írni, hiszen ez csak a vetülete, materiális leképeződése a folyamatnak, ami meggyőződésem szerint okkal van így. Méghozzá jelentős spirituális okkal (mint minden...). Ragadjunk ki a sokaságból egy példát, legyen ez mondjuk a pornó. Hogy miért éppen ez, az talán mindegy, talán csak mert épp most olvastam egy elemzést a pornó negatívnak vélt hatásairól, amiben pont azt bizonyítják, hogy az elterjedt előítéletek és megbélyegzések sokszor alaptalanok, pontosabban nem az egyre fokozódó pornó "fogyasztás" okozza a párkapcsolati problémákat, hanem az már csak egy okozat. Nem akarom sem elítélni, sem támogatni a pornóipart, hanem ennél a példánál maradva szeretném megnézni, hogyan is működik ez a sokaság általi telítődés. Mert azt gondolom nem kell bizonyítani, hogy ez a jelenség is kiválóan beleillik a "mindenből egyre több van" folyamatba, és bizony a "minőség helyett mennyiség" című játékba is. Mert amíg néhány évvel ezelőtt "képzett", és rutinos pornószínészek alakították ezen filmek szerepeit, s szépen berendezett, megvilágított lakásban vették fel profi stábbal a jeleneteket, addig ma már bárki vehet egy webkamerát a Tesco-ban néhány ezresért, és már aznap este töltheti is fel magáról, vagy magukról a hálózatra a házi-videókat. Ha szép az illető, ha nem... Ha ügyes, ha nem. Ha van normális fénybeállítás a szobában, ha nem. Nem tudom érthető-e? No de végül is mivégre van ez az egész, mi lehet a célja ennek - úgy értem "kozmikusan"? Hol van ebben az egyre növekvő mennyiségű és romló minőségű "termékben" az Isten célja? 

Szerintem ott, hogy ezáltal fog telítődni az emberfia, amire nagy szüksége van, ha tovább akar lépni. 

Mert amíg János bácsi egész életében nem látott más puncit, csak Juliskáét 40 éven keresztül, és így volt "kénytelen" leélni az életét, addig finoman szólva is kielégítetlen maradt egy rakás vágy-faktor János bácsiban. És most természetesen nem elítélendő az egy életre szóló házas kapcsolat, és annak minden konzervatív jellemzője, ereje, de mégsem tekinthetünk el a ténytől, hogy ebben az esetben is bizony egy nagy fokú hiányérzet marad emberünkben, ami minden bizonnyal kihat az egyed karmájára, sőt szerintem a populáció karmájára is. És mégis hogyan tudná mindezt orvosolni egy magára valamit is adó Mindenható, különösen dimenzióváltás küszöbén? Pofonegyszerűen: János bácsi minden elképzelhető mennyiségben megkapja amire vágyik, elegendő hozzá egy internet hozzáférés. A világháló megjelenése előtt Jánosunk hűséges férj volt, aki legfeljebb sóvárgó tekintettel méricskélte a templomban, a másik padon ülő Mariskát, és a vállánál véletlenül kissé lejjebb húzódott blúz által felfedett bőrterületet, majd gondolatban bizony sokszor fel is idézte máskor is képzeletben ezt a képet (!), azonban az internet korában János bácsinak megadatott a lehetőség, hogy minden létező lánytípust megnézhessen blúzban vagy anélkül is, ezáltal - még ha csak virtuálisan is - de teljes mértékben kielégülhessen ezen irányú érdeklődése. 

Persze az megint más kérdés, hogy túl sok fiatal, kellően felkészült és felkészített, gyönyörű testű riherongy látványa után hogyan viszonyul Jánosunk a saját nejéhez... És nyílván vitatható is az elmélet, mert hiszen egy virtuális "szex" nem ugyanaz mint egy valódi (...bár az ideák világában lehet hogy pont a "virtuális", az elképzelt változat lesz a valódibb :) ...), ám mivel a valódit csak nagyon kevesen tudják sok száz partnerrel művelni életük során, teljesen "végigmenve" a teljes kínálaton, ezért lehetséges hogy így, ilyen formában járul hozzá a Teremtő az elengedési folyamatunkhoz. És talán van egy másik vetülete is ennek: mi van ha pont az eggyé válást, az "egyek vagyunk" felismerését erősíti ez az elképesztő áradat? Mi van ha János bácsi életének utolsó 10 évének masszív internetezése révén rádöbben, hogy valójában mindegyik nő valahol mégis csak ugyanaz, a látható különbség csupán illúzió. A megismerés összes fokozatát kínálná ez a sokadalom vajon? Nem tudom... És persze az is lehet, hogy ez az egész folyamat pont hogy nem valami minőségi romlás, ahogy fentebb fogalmaztam, hanem sokkal inkább visszatérés a valóságba. Mert amíg a csilli-villi, profi stábbal, fiatal csajokkal leforgatott pornóból kábé annyit tudhat meg az ember a szeretkezésről, mint a csilli-villi, profi stábbal leforgatott Barátok közt-ből a párkapcsolatokról (azaz semennyit), addig egy webkamerával felvett, amatőr, erős negyvenes hölgy bemutatója lehet kirántja Jánosunkat az elérhetetlen illúziók világából, és közelebb viszi a valósághoz, már ami a kortárs férjeket otthon váró valóságot illeti... :)

Na de nagyon elkanyarodtam, szóval nagyon durva elmélet? Meglehet. Ám én egyelőre csak ezt tudtam kitalálni ki erre az elképesztő s fokozódó mennyiségi dömpingre, ami az életünk minden területére jellemző. A Tudat felgyorsította a folyamatokat, így okoskodván: "Tessék, csak tessék, fogyasszatok, dorbézoljatok, zabáljatok amennyi csak belétek fér, fizikálisan és mentálisan is, mert közel az idő, amikor az érdemesek a sokaság által telítődve elengedhetik végre ezt a "realitást". Akiknek még így sem megy, azok maradhatnak az óvodában" - szólt az Úr.  

Csak így lehetséges szerintem.

Csak így lehet felébredni ebből a 3D-ből.

Ezért van annyi csoki, annyi mosópor, annyi hírek, és annyi kaja, és annyi sport, és megannyi válás/új utak keresése, és minden ami szem-szájnak ingere... tessék, csak tessék, "mindent nektek adok". (hoppá, várjunk csak, ezt nem a másik "úr" mondta...?)
Még néhány példával hadd szolgáljak: 
Gyerekkoromban nagy eseménynek számított, ha a szüleim valahonnan a "pult alól" be tudtak szerezni néhány banánt, nagyon vártuk ezeket a napokat - most meg szinte bárhol, bármikor vehetek, annyit amennyit meg is unok. És talán valahol ez volna a lényeg... hogy unjam meg.
Mostanában fordult elő velem az is, hogy ülök a gép előtt, percekig bámulom a monitort, és a rajta lévő különböző játékok ikonjait, körözök felettük az egér mutatójával, de igazából nincs már kedvem egyik időrabló játékot sem elindítani. És hogy ez a beleunás mennyire nem a korral jár, nem emiatt van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy akár egy fél évvel korábban is (tehát nem gyerekkoromba kell visszamenni) még javában toltam ezeket a szarokat, akár éjszakákon át is képes voltam játszani némelyik stratégiai játékkal, de mostanra teljesen telítődtem. És ez nem történhetett volna meg, ha előtte nem játszok éjszakákon át, nem élem ki magam teljesen ezekkel az élményekkel. Ezt csak így lehet megcsinálni.  
És szerintem ez megy most a Földön, mindenből sok van. 

Másképp hogyan elégíthetné ki Isten ezt a sok-sok még bennünk lévő vágyat, ha nem úgy, hogy eláraszt a kínálattal pont a célból, hogy telítődjünk és ezáltal elengedjük végre ezt az egészet? Hogy észrevegyük, mennyire nincs már ezekre szükségünk, és hogy tartogatnak nekünk azért még más csemegéket is a 3D-n túl...? Földanya lassan már minden kincsét, egész testét odaadja nekünk, csak legyen már elég...

Nem tudom feltűnt-e valakinek a blog új mottója... na, ha ezt a rövid mondatot megértjük teljes egészében, akkor mindezen álvégtelen sokaság, forgószél már nem is számít.  

Overlandaid barátom szerint "visszafelé élünk" - azaz csupán azt fejtjük meg, ami eleve, mindig is úgy "volt", hiszen egyidejűség van, és csak egy mese létezik valójában, melynek ilyen olyan vizsgálata csupán nézőpont kérdése. Mondok egy példát: gyerekként mindenkinél eljön a pillanat, amikor rájön, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot, hanem apu és anyu készítette oda a csizmába. Mi változik ekkor? Tulajdonképpen semmi, hiszen mindig is apu és anyu volt az "elkövető", így csupán a gyerek nézőpontja változott meg, amikor rájön az igazságra. Rengeteg dolog van, amit korábban még így tudtam, ma meg már amúgy tudom...tulajdonképpen minden évben felülíródik valamilyen szempontból az azelőtti év "tudása". "megvilágosodástól megvilágosodásig tart az út" ugyebár... És szerintem ez az egész ráhúzható mindenre, az őstörténetre, az emberiség valós történetére, az ufókra, a pornó és a sok édesség szerepére, és tényleg mindenre, tele van az életünk ilyen "kvantum-ugrásokkal", amikor egy fejlettebb tudás már felülírja a régi "tudást", teljesen átértékelve a korábbi nézőpontot, s ez a "visszafejtés" szerintem nagy örömére van az Öreg Álmodónknak. És minden bizonnyal így van ez a mennyiségi elárasztásos dolog is, egyszer majd talán megértem miért van.

Nem tudom most jobban kifejteni, talán érthető...  Te hogy látod, Shaula?

(másnak is feltűnt, hányféle néven hívtam a Legfelsőbbet? Isten, Tudat, Teremtő, Mindenható, Úr... - valamelyik csak jó, osszátok be magatoknak :)

És most következzen Shaula hozzáfűzése:

(S) Érdekes kérdés, hogy egy magasabb perspektívából mi célt szolgálhat a mai világban megfigyelhető „sokság –kórság” , bár szerintem az általad felhozott példák és megközelítés  pont nem ad logikus opciót ilyenformán vagy legalábbis fordított irányból közelíteném meg inkább.

Azt a South park epizódot juttatta eszembe, amikor Cartman addig viccelődik egy lefotózott segg arccá nyilvánításán, mint eltűnt személy, amíg az ajtajában megjelenik két seggarcú szülő aki az elveszett gyermekét keresi és Cartmant ez annyira „túltolja”, hogy kiég a humor-reléje. :D És azt hiszi, vége, annyira telítődött, hogy többet nem lesz képes nevetni.

Ugye arról írsz, hogy az emberben lévő mindenféle vágyakat és igényeket, akár szimpla kíváncsiságot – mostantól éhségnek fogom inkább hívni, átfogóan – kielégíthetünk azzal, hogy gyakorlatilag pukkadásig tömjük magunkat vele, ami egyfajta megcsömörlést eredményez. (ami persze van, hogy működik terápiás célzattal akár, de mondom, szerintem nem kielégítő válasz a kérdésre.)

Hatalmas  éhség van a világon, aminek tükre ez az eszméletlen mértékre felpuffadt fogyasztói igény. (egyetértek- következmény, nem kiváltó ok). De maga a tünet nem fogja orvosolni a betegséget, viszont segíthet rávilágítani a mögötte fellelhető valódi okra.

Egyszerű személyes példa, így jobban el tudom magyarázni, mert konkrét: Annó jártam Afrikában, az egyenlítő környéki részen. Addig ananászt csak itthon, nagy ritkán éretlen, apró formában max. cukros konzervként ettem. Majd kint belefutottam, mivel arra természetes módon terem, igazi, mély narancssárgába hajló, majdnem fél görögdinnye méretű naptól érett ananászokba. Isteni, lédús íze volt, meg voltam érte halva! :D Össze sem lehet hasonlítani a mai napig hazákba érkező, savanyú, éretlen, túl korán leszedett félig fás szarral.  Én azóta nem ettem itthon ananászt, max. süteményben, na nem azért mert ekkora aszkéta lennék :p, hanem mert egyszerűen nem kívánom az afrikai ananász fényében és egyáltalán nem érzek kielégületlenséget a jelenlegi „ananászmentes” étkezésem miatt.

Tehát ebbe az ’állapotba’ nem úgy kerültem, hogy dugig tömtem magam az itthon elérhető zöld, kemény, pici és éretlen szarral, hanem szerencsére ettem igazit és ezután egyszerűen nem kellett az ’árnyékananász’. Persze, ezt nézhetnénk úgy is, hogy addig tömöd magad a „rosszal” amíg megundorodsz tőle/telítődsz vele, és ha a két esetet összehasonlítanánk a végeredmény ugyanaz lenne látszólag: két ember, aki nem eszik ananászt.  

Erre értettem a levél elején azt, hogy más az irányultság és szerintem nem mindegy az út hozzá. Ez a látszólag teszi a lényegi különbséget. Mert az egyik azért nem eszik, mert megtapasztalta a valódit (most az éretlenhez hasonlítva értem), a másik meg azért nem eszik, mert telítődött a szarral mennyiségileg, de mindezt anélkül, hogy valaha kóstolta volna az igazit (vagy igazabbat).  És szerintem emiatt marad valahogy tudat alatt mégis borzasztó éhes, miközben látszólag telezabálta magát. Éppen azért, mert ezzel  a látszattal (árnyékkal, formával, illúzióval, stb. , vagy hívd másként) akarta magát táplálni.

Mint ahogy írtam fentebb a  tünet kapcsán: hiába zabálja a szőrt, csak nem gyógyul a kutyaharapás, akkor sem ha a mondás szerint ennek működnie kellene :D

Ez a forma tobzódása a tartalom kárára, de mondom, szerintem ebből nem az a kiút, hogy addig tömöm magamba a tápanyagmentes „ételt”, amíg jól nem lakok, mert mint a jelenlegi helyzet mutatja szinte semmi nem elég, mindig van még több, még több és az éhség egyenes aránnyal gerjesztődik együtt vele. Lehet erre van az a mondás: A gödrök első számú törvénye ha benne vagy, ne áss tovább. :D Meg különben is, csak nézd meg a pénz világát. Pont a minap szaladtam bele egy cikkbe, amiben arról írtak, hogy a világ pénzügyi vagyonának 50%-át a földi lakosság 1%-a birtokolja vagy valami hasonló, bár ezt nem tudom ellenőrizni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ebben is ugyanaz van, amiről itt értekezünk. A több sem elég, még több kell, kell, kell….és az éhség mégis csak nő belül…lehetne egy ilyen óriásplakát is, persze hirdető nélkül: - „MI HIÁNYZIK ENNYIRE?” – (kisbetűs rész jobb alul: „ Kérdezze meg önmagát. Akció nincs, a nyerteseket nem sorsolják.” ) :DD

Nem zárom ki azt az opciót sem, amit írtál, miszerint:  "(M) A Tudat felgyorsította a folyamatokat, így okoskodván: "Tessék, csak tessék, fogyasszatok, dorbézoljatok, zabáljatok amennyi csak belétek fér, fizikálisan és mentálisan is, mert közel az idő, amikor az érdemesek a sokaság által telítődve elengedhetik végre ezt a "realitást". Akiknek még így sem megy, azok maradhatnak az óvodában" - szólt az Úr.  … Másképp hogyan elégíthetné ki Isten ezt a sok-sok még bennünk lévő vágyat, ha nem úgy, hogy eláraszt a kínálattal pont a célból, hogy telítődjünk és ezáltal elengedjük végre ezt az egészet? Hogy észrevegyük, tartogatnak nekünk azért még más csemegéket is a 3D-n túl...? Földanya lassan már minden kincsét, egész testét odaadja nekünk, csak legyen már elég... „  (S) csak valahogy mégis furcsának találnám, ha így lenne. A Teremtőtől ennél sokkal elegánsabb, stílusosabb, irónikusabb, furfangosabb és legfőképp tanulságosabb megoldásra számítanék. :D Amit te írtál, az nekem kicsit gyermeteg opció és nézőpont: a saját jólétét az elkényeztetett, követelődző porontyokért teljesen feladó, mártír szülői szerep. Amikor a te gyerekeid esetleg csokiért hisztiznek, akkor ezt úgy kezeled, hogy : Tessék lányok, itt a fél cukrászda, tömjétek magatokat amíg degeszre, aztán ha majd holnap szenvedtek a hascsikarástól, akkor majd még a fájdalmatokat is átvállalom? A saját tested is odaadnád csakhogy megtanuljanak egy aprócska dolgot, amit ilyen módon még lehet meg sem tanulnának, ellenben te úgymond rámennél? (itt most persze nem a szülői önfeláldozásról beszélek egy élet-halál szituációban)

Kétlem, hogy Istennek bármi dolga lenne azzal, hogy a mi igényeinket elégítgesse ki, mint valami személyi dzsinn. Igen personal, de úgy érzem nem ilyen nyakatekert, „Kedves, Jézuska, hozzál nekem minél több biciklit karácsonyra, mert akkor biztos gyorsan megtanulok tekerni vele- „ módon. (erre persze mondhatnád, hogy igen sok bicajt küld, hogy minél többen megtanulhassanak biciklizni, és ez jó - ami jogos, csak mondom, valahogy nem látom ezt a változást a mennyiségre törekvő, fogyasztói világból úgy megjelenni)

Visszatérve, a megoldás talán sokkal inkább az, hogy elkezdünk a tartalomra- is – ügyelni, mert az a mindenből kurva sok van, ahogy írtad, nem azt a célt szolgálja, hogy a telítettségig együk vele magunkat, hiszen ez lehetetlen mivel az étel árnyékával nem fogsz soha jóllakni. (=romló minőség, mindenből egyre több, stb) Az mondjuk lehet benne van, hogy a végén annyira „anyagmentesek” lesznek a mindenféle anyagok, hogy ez egy teljesen másfajta megközelítését teszi lehetővé a 3D-nek.

Szóval szerintem az éhség mértékére hívja fel a figyelmet (ami persze mennyiségi is, ahogy látjuk) és segít belőni azt az irányt, ahol azok a dolgok vannak amiket értve és élve nincs állandó éhség állapot. Ugye azt szokták mondani, hogy minden félelem valamilyen formában halálfélelem, most úgy gondolom, minden ilyen  éhség valamilyen formában szeretetéhség.

Ha bármilyen spirituális okot akarnék ehhez rendelni, akkor az inkább az a felhívás lenne benne, ami azt mondja, keresd az éhség valódi okát ahelyett, hogy túltold magad minden szarral :D a meghaladás érdekében.

Egyébként azzal sincs alapvetően semmi gond, ha telítettségig tolunk valamit, a gond akkor keletkezik, ha ettől már hatalmas a nyomás, viszont ami felé nyom az meg még nem látszik. Mert az félelmetes érzés. Mintha lezárnál valamit de nem látod az újat, amit megfoghatnál és emiatt beleragadsz egy köztes állapotba, se előre se hátra. (Pontot tettél egy mondat végére, de nem tudod, hogy folytasd az újat . Eltoltad a bal lábaddal magad a földtől, de a jobb meg félig megmerevedve lóg, mert az hiszi levegőre lép ezután és „tuti” lezuhan. lehet, azért féljük ezt mert egyszer tényleg lezuhantunk és ez egy őspara, ami sokkal mélyebben gyökerezik a kollektív tudatban is, mint a szimpla anyagi vagy egyéb biztonság . Tudod, ahogy a Mátrixban mondták: - Elsőre mindenki leesik.)

Ez speciel nekem is problémás, ehhez bátorság szükségeltetik és néha ugrani kell az ’ismeretlenbe’, ez tény. J

Jelenleg hatékonyabb útnak tartom az érett ananászt keresni, ahelyett hogy túltömnénk magunkat az éretlen, zöld verzióval, mert ez utóbbi nem tudja megmutatni önmagában azt, ami felé pedig jó lenne menni. Most, hogy így leírtam egy olyan kép jött, hogy ez ebben a formában az a gondolkodásmód, mint háttal menni előrefelé. (rák járás) 

-------------------------------------

Mellékvágány: János  bácsi és a pornó, virtuális meztelenség, stb. :D Ezt ki kell ragadnom, mégha nem is kérted, mert egy érdekes dolgot hoz felszínre. :D

(nem akarok most a szexualitás, pornó, társas kapcsolatok stb.  mélyére menni, mert ahhoz hiányosak az ismereteim mint szakember. Valamint szerintem ez a sokaságnak is egy olyan kommercializált egyben mégis szörnyen tabusított eleme, amiről novellákat lehetne írni az ezt kutatóknak.)

A kiragadott rész: (M) Pofonegyszerűen: János bácsi minden elképzelhető mennyiségben megkapja amire vágyik, elegendő hozzá egy internet hozzáférés. A világháló megjelenése előtt Jánosunk hűséges férj volt, aki legfeljebb sóvárgó tekintettel méricskélte a templomban, a másik padon ülő Mariskát, és a vállánál véletlenül kissé lejjebb húzódott blúz által felfedett bőrterületet, majd gondolatban bizony sokszor fel is idézte máskor is képzeletben ezt a képet (!), azonban az internet korában János bácsinak megadatott a lehetőség, hogy minden létező lánytípust megnézhessen blúzban vagy anélkül is, ezáltal - még ha csak virtuálisan is - de teljes mértékben kielégülhessen ezen irányú érdeklődése. .. Persze vitatható az elmélet, mert nyílván egy virtuális szex nem ugyanaz mint egy valódi, ám mivel a valódit csak nagyon kevesen tudják sok száz partnerrel művelni életük során, teljesen "végigmenve" a kínálaton, ezért lehetséges hogy így, ilyen formában járul hozzá a Teremtő az elengedési folyamatunkhoz. 

(S) Tehát ha jól értem János bácsi azért hűséges férj, mert – más nőkkel kapcsolatos - sóvárgó gondolatait soha nem váltotta effektív tettekre. Aha. ( Kifejezetten ebbe azért úgy menjünk bele, plíz. :P)

Írod ezt nekem most, amikor pár napja egy másik szituval kapcsolatban meg azt írtad: „(M) De ez valahol természetes... termés angyalkák gyártása közben azért van idő filózni a világ nagy kérdésein, ám amikor egész nap rohangálsz, ügyeket intézel, akkor valahogy ez nem megy mert leköt a racionalitás. Amiről persze tudjuk, hogy sokkal kevésbé valódi mint az ideák világa, de ez most mindegy. :))”

(S) Nem, nem mindegy.

Mert mi lenne a legracionálisabb forgatókönyv János bácsi esetében? Ha nem kötnék a tanult erkölcsi, vallásos, stb. szabályok, sem a saját szocializációja, esetleg felszíni prűdséggel álcázott „perverzitása”, akkor bizony János bácsi szívesen rábukna Mariska mellére is – amennyiben ebben Mariska is partner . Az már más kérdés, hogy ezt miért meri vagy nem meri, templomban ülve ábrándozik erről vagy egy monitor előtt ülve, internet hozzáféréssel, az kb. ugyanaz. ( Hozzáteszem, János bácsi a neten megnézhet akár ezer meztelen női mellet/vállat is, akkor sem fogja tudja, hogy speciel Mariska drágáé milyen …Ahhoz – nincs mese-  le kellene vennie róla a blúzt :D)

Visszatérve,  jelen esetben – szerinted - a „gondolat-hűtlenség” a kevésbé valós dolog, hiszen nem nyilvánult meg  tettekben (Jánosunk ilyen szempontból hűséges férj maradt, úgy hogy közben ismereteit is bővítette a meztelen női test kapcsán),  ellenben ügyintézés, napi teendők, életvitel esetében ezek a tettek a kevésbé valósak, túl racionálisak, ezért kevésbé valódiak mint az ideák, gondolatok világa vagyis az, amit leképeznek.

Az, ami az egyik esetben a mindennapi élet legprofánabb dolga  a másik esetben „hűség elleni vétek” lenne ha tettre váltanánk?  Vagy kérdezhetném azt is, hogy ha ez így van, a racionális kevésbé valódi az ideák világának fényében, akkor mégis miért van az, hogy te is és sokszor én is, mások is pont ezen a racionális szinten félünk valamit megtenni, meglépni, meglátni, stb? Hiszen ez így olyan, mintha azt mondanám: Ah én valójában egy pilóta vagyok – aki bármilyen repülőt elvezet (ideák világa) , de azért azt a boeing 747-t hanyagolnám a szimulációs szobában (racionalitás), mert nem tudok vele landolni.

Bugyuta, de életszerű példa: Biztos vagyok benne, hogy neked is volt már olyan legalább egyszer az életben, amikor a főnököd vagy a vezetőség olyan feladatot adott ki, ami totál baromság és felesleges munka volt, és belül fortyogott a katlan, de nem mentél oda ezt felháborodva megvitatni velük, mert belül attól tartottál, hogyha sokat ugrálsz, akkor mondjuk elveszítheted a munkád, no bevétel, egzisztenciális gondok lehetnek belőle. Tehát megéltél belül valamit, de megnyilvánítani nem merted a lehetséges következményektől tartva. Kérdés: Ilyenkor hol volt az a meggyőződés, hogy ugyanmár, hiszen ez csak egy racionalitásnak tűnő alacsonyabb valóság, minek féltsem az illúzió irhám? Odamegyek és jól elmondom a véleményem, úgysem számít, ha ez egy magasabb igazságpontomból fakad :DD

Értheted mire gondolok?

Magyarán Jánosunk :P soha nem volt hűséges férj kizárólag a szó konzervatív értelmében, csak túl „beszari” (esetleg beéri az ábrándozással, de akkor meg minek neki az internet?), hogy a vágyait tettekre váltsa egy olyan racionalitásban ami szerint a „gondolat csupán árnyéka és nem az igazi énje az életnek” és amiben saját bevallása szerint ő sem hisz. Majd megörül amikor megjelenik az internet, hiszen most már úgy élheti ki ezirányú vágyait, hogy a racionális világ társadalmi és erkölcsi konvencióinak is megfelelve „hűséges” miközben kedvére „kihűtlenkedi” magát. Two in one, a káposzta is megmaradt, a kecske is jóllakott. :D

Majd még ehhez hozzáadja a Teremtőt is, mint igazolás és mint szerető atya aki a mai kor eszközein keresztül és persze az ő fejlődése végett megadta neki amire ő vágyik.

Rafkós egy Jánosunk van, lol.

...azért remélem te is röhögsz egy jót, még ha magunkról is szól persze.  :D

 

(M) Köszi Shaula, jót röhögtem, bár minden vicc alapja valahol igaz, és tényleg rólunk szól... :)

Nos, csak egy elmélet volt... de pont ezért is jó ha egy másik megvilágításból is megnézzük az én "rózsaszín", mindent a Teremtőre fogó elképzeléseimet.:)

Amúgy néhány dologban kifejezetten tetszik, hogy egyre több van. Például most - október végén - ismét van málnánk, de még milyen! Szép nagyok, ízletesek. Úgy tűnik - bár erről eddig senki nem tájékoztatott - itt az Aranykorban kétszer van tavasz egy évben. :)

Előző részek:

http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/p/sorozatok.html