MAGokról, MAGomról, MAGunkról

Erős kezdés majd egy csúnya visszaesés után ismét itt a tavasz ígérete, kezdenek érni a termények és mellé a gondolatok is. A palánták már két hete kint vannak a teraszon, védett helyen, arra várva, hogy végre ki lehessen ültetni őket. Tavaly csúnyán megjártam, mert bedőltem az első márciusi szép időnek, és kiraktam őket a kertbe, aztán menetrend szerint jött az áprilisi fagy, ami igen komolyan visszahúzta a fejlődésben szerencsétlen palántákat, még úgy is hogy lefóliáztam őket. Idén már okosabb voltam, megvártam a fagyos-szenteket, és naposabb napokon csak nappalra tettem ki őket, hadd szokják a kinti levegőt, éjjelre bevittem őket a házba - no de két hete úgy döntöttem, lesz ami lesz most már kint maradnak, igaz még nem a földben, hanem asztalon, fedett helyen. Remélhetőleg hétvégére javul annyira az idő hogy ki lehessen ültetni a kis drágáimat az Anyaföldbe, mert már nagyon anyátlanok így az alul kilyuggatott tejfölös kupákban, közvetlenül nem érintkezve a természet - napfény, talajfolyamatok, szél, eső, bogarak, csúszómászók és megannyi más élőlény képében megjelenő - áramlataival, energiáival, tápanyagaival. Eddig minden évben minden egyes palántához külön támaszkarót vertem le a földbe, idén úgy döntöttem kipróbálok egy új módszert: minden sorban csak néhány méterenként ütök le izmosabb karót, és ezeket összekötöm madzaggal, vagy dróttal több vízszintes sorban, majd ezekhez fogom kötni a palántákat. Meglátjuk mennyire működőképes az új ötlet, érdemes időnként változtatni, új gondolatokat megvalósítani, még ha apróságokról is van szó, ettől megy előre az élet. 

Mindeközben kivitelezési szakaszba érkezett a terasz lefedése is. Amikor a házat terveztük annak idején, egy tervező barátom sokat sejtetően megjegyezte, hogy néhány év múlva teljesen le fogjátok fedni a teraszt. Igaza lett. Eljutottunk idáig is, mert tényleg jó ha van egy hely, ahová ki lehet ülni tavasztól őszig anélkül, hogy az ember szénné égne a napon. A régi parasztházak ilyen szempontból is nagyon jól voltak kitalálva, oszlopos hosszú teraszok (gangok?) épültek szinte végig az épület hosszanti oldala mentén, jó nagy kinyúló tetővel, így ott mindig volt hely és lehetőség árnyékban heverészni vagy ebédelni nyáron, míg télen az alacsony szögben érkező napsugarak már bebújtak a tető alá, így melengetve az ott ülőket, amikor erre szükség volt. No, kicsit megkésve bár, de mi is valami hasonlót szeretnénk építeni, természetesen teljesen saját, kétkezi kivitelezéssel (DIY, ahogy mondja az angol). 

Minden építési vagy hasonló megvalósítás négy jól elkülöníthető szakaszból áll:

1. ElKÉPzelés: Itt születik meg az ötlet, abszolút szellemi sík, a KÉPzelet birodalma, a minden keletkezési helye, még semmi konkrétum kézzelfogható nincs, csak a gondolat, a mag, amiből ki fog kelni a KÉPződmény. 

2. TERvezés: Itt lép a gondolat tényleges megvalósíthatósági szakaszba, a pontszerű gondolat itt válik kétirányú kiterjedésűvé, egy síklap felületén; az ember megrajzolja, megtervezi az ötletet. Csodálatos szakasz, imádom ezt a részt, ilyenkor érzi az ember, hogy "flowban" van, azaz viszi magával a lendület, az ötlet, a mag már kikelt, kikívánkozik, növekedni akar, majd szétfeszít belülről, hogy megnyílvánulhasson végre. Ilyenkor rengeteg energia is érkezik a gondolat mellé, ki tudja honnan :), és visz és visz előre, akár éjjelente is, mert annyira be akar lépni a "semmiből" a "valóságba".  

3. BeSZERzés: ebben a szakaszban szembesül az ember a tervének hiányaival, vagy hibáival. Mert szép a gondolat, még szebb a lerajzolt terv, de ha nem lehet megcsinálni, nem lehet olyan, akkora méretű, stb. elemeket beszerezni, legyen az bármi, akkor újra kell tervezni, gondolni sok mindent. Önmagában ez is egy szép szakasz, mivel rádöbbent, hogy az ideák világától azért még messze van a megvalósult világ, vagy legalábbis nagyon, nagyon sokba kerül ha az ember egy az egyben próbálja meg megvalósítani a tervét, egyedi gyártással, stb. Egyéb esetben inkább alkalmazkodik az ember, megváltoztatja a tervét, finomítja, áthangolja amennyire szükséges, és végül összeáll a SZERkezet anyaglistája, lehet kezdeni.

4. Ki-vitel-ezés. Na itt válik a mag erős terménnyé, sok-sok verejték után, öröm és ború mentén, végül megvalósul az álom. Precízen Aprólékosan kimérem az oszlopok helyét, bejelölöm a furatokat, betonba kell csavarozni, fasza, nem baj, hajrá, fúrom, fúrom, fúrooooommmmmmm, megvan, nagyon jó, mehet be az első csavar, jöhet a második furat, fúrom, fúrom, megvan, nagyon jó, nézzük: nem jó, félrement, nem vagyok méreten baszki! kavics lehetett, basszameg! arrébb fúrók, jó lesz ott is, fúrom, fúrom, fúrooooommmmmmmnyikornyikornyikorog, vasat találtam a k.életbe! nem baj, jó lesz, elég mélyen van, haladjunk, és így tovább és így tovább, megannyi változtatás, kiegyezés, alkalmazkodás mentén. 

És amikor majd, hetek múlva elkészül a nagy mű, ami másoknak, mondjuk egy ács-brigádnak egy napos melójába került volna, akkor örömmel szemlélem a végeredményt, megbecsülve minden elemét, minden apró részletére emlékezve, büszkén, mert tudom hogy a két kezem munkájával raktam össze az egészet. A semmiből teremtettem valamit. Megnyílvánult valami, ami előtte nem volt ott. Csodálatos érzés. 

S amikor az ember épp nem a fentiekkel szórakozik (mert ez az, nem?), vagy épp nem a családdal van, akkor sétálgat a kertben, nézegeti a szépen érő gyümölcsöket, és gondolkodik, felfedez, álmodozik. És legfőképpen kérdez: miért? Istenem, miért van az, hogy ennyi szép epret teremtettél idén, miközben a sok esőtől rengeteg csigát is nemzettél, amik lezabálják az összes epret mielőtt beérhetne és megehetnénk? Miért van az, hogy a nyári fontos alma idén végre igazán termőre fordult, az egész fa virágba borult április elejére, majd jött a fagy és elvitte az összeset, tán három alma maradt rajta? Miért van egyik évben sok termés valamiből, másik évben semmi (pihentetésből?)? Miért teszel ilyeneket? Miért írod így ezt a történetet? Szoktam mondogatni leginkább magamnak, hogy Isten nem akkor tesz próbára, amikor felkészült vagy rá. És azt is emlegetem időnként, hogy amint bent úgy kint. No de akkor sem értem miért van az, hogy végre a szilvafa is eljut a virágzásból a termés szakaszába, rengeteg szilva himbálózik a fán, majd közelebbről megnézve látom, hogy mindegyikbe beleköpött a légy?! Most szórakozol velem? (Are you kidding me? - ahogy mondják angolföldön). Miért a légynek dolgozok, miért a csigának dolgozok, őket tartom el? Én hívtam őket, ez van bennem, ami kint megnyílvánul? De hogy? És miért? Szándékosan nem gyilkolom a természetet, már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy "bio" kertészkedést fogok folytatni, nem mérgezem, nem permetezem, nem gyomírtózom a kertet, hagyom a természetes folyamatokat folyni. De akkor miért nem jön már az a természetes ellenség? Miért nem eszi a madár a csigát, legyet? Hol vagytok kiegyenlítők?? Bár szó se róla, időnként megjelenik feketerigó, fecske, és még valamilyen apró, kattogós madár a kertben lakmározni, de nekik viszont a kutya a természetes ellensége, és  hiába beszélek neki, rágom a fülét, csak megkergeti a madarakat ez a nyavalyás! Az ember tényleg próbál minél természetesebben élni, nem bántani semmilyen más élőlényt, de be kell lássam, hogy ez így, itt nem megy, ez nem az a létsík. Ezért fogtam egy mély műanyag dobozt, félig öntöttem lejárt szavatosságú sörrel, és kiraktam a konyhakertbe. Másnapra tele lett csigával. Imádják, jó haláluk volt. Olvastam még sóról, meg hamuról, de a sót még véletlenül se szórnám ki a kertbe (Hannibáléknál sem vált be anno), a hamuval meg az a baj, hogy az első eső elmossa. Van még a tojáshéj-módszer, de annyi azért nincs, hogy körbekerítsem a teljes kertet, és ezt is bemossa az eső a földbe. Tudom, kemény kényszerhelyzet ez, el kell döntenem: a humánus, állatbarát énem kerekedik felül, akkor nem marad semmi a terményből, vagy felülemelkedek ezen a programon, és azt mondom: én vagyok itt a gazda, így az én dolgom a gazolás is, mely reményeim szerint nem Istenellenes cselekedet, hiszen Ő van a csigában is, a doboz anyagában is, a sör alkotóelemeiben is, és a kéz energiájában is, ami mozgatta ezt a csapdát. És fontos, hogy nem gyökerestül, írmagostúl írtom ki a csigákat, teljes családfát, hanem csak ritkítom az állományt. Talán ez még megbocsájtható bűn. 

Kitágítva a gondolatkört az emberi világra, be kell látni azt is, hogy ez nem az a létsík, ahol az emberek jól kijönnek egymással, itt a túlélésért megy a harc. És aki mást állít, az vagy idealista álmodozó, vagy beépített ügynök valamilyen érdekeltségből. Korunk népvándoroltatása is pont ide tartozik. A híradóban csak a tünetét látjuk az eseménynek, mint hogy például egy befogadóállomáson két "menekült" egymásnak ugrott, késelés lett a dologból - eddig a tünet, a végeredmény, de az már nincs kifejtve a híradóban, hogy hogyan jutottunk el idáig. Hogy az a szerencsétlen hogy került ebbe a táborba egyáltalán, honnan jött, miért kellett elhagynia az otthonát, mit ígértek neki, kik fizették az ideútját, mi történt odahaza, miért van ott háború, kik robbantották ki, kiknek az érdekében történik mindez, stb., stb., - ezek megválaszolatlanok maradnak, mi csak azt látjuk, hogy két vadember egymásnak esett, és jaj szegényeknek milyen rossz sorsuk van. Csakhogy itt most félre kell tenni a humánus gondolkodást, itt a túlélésért megy a küzdelem, vagy mi, vagy ők. Ez a földrész nem bír el több százmilliós vagy még nagyobb számú, teljesen más közegből, programokkal érkező embert, az élettér korlátolt, így sajnos a benne élők létszáma is az. Természetesen sajnálom azokat akik mondjuk a Földközi-tengerbe fulladnak idefelé jövet... és ugyanígy sajnálom azt a néhány csigát, amelyik belefullad a sörbe, de ha nem teszem ki azt a dobozt, akkor felborul az egyensúly, mindent ők visznek, és nekem és a családomnak nem marad semmi. Ezt kell szem előtt tartani amikor az ember humánus érvekkel találkozik. A fennkölt, és általában think-thank gondolatgyárakban kitalált liberális, humánus elvek csak a mázat alkotják, mögöttük iszonyatos érdekek húzódnak, és a természet farkastörvényei. Csak vedd el az elektromos áramot a humánus nyugat-európaiaktól két hétre, és nézd meg milyen állattá válnak az emberek pillanatok alatt. Ösztönlények vagyunk, programozott természet-robotok, minden ránk rakódott civilizáltság csak egy külső máz, ami szempillantás alatt le tud olvadni, ha a helyzet megkívánja, és alóla kibukkan a valódi lény, az amelyik immár túlélte az elmúlt néhány százezer évet, és nyílván eközben nem válogatott az eszközökben és a módszerekben. 

Tegnap olvastam egy jó cikket az éghaljatváltozásról, és arról, hogy mennyire nincs igaza egyik oldalnak sem, annak sem aki mindezt az ember nyakába varrná, és annak sem, aki mindezt természetes folyamatnak állítja be, mert valahol a kettő közt van az igazság. Egyben természetes folyamat ÉS az ember belebarmolása gyorsítóként hat. Így a végére idézek egy számomra nagyon érdekes megközelítést a hozzászólások közül:

"Azon lehet vitatkozni, hogy a felmelegedés mennyire az ember tevékenységének következménye. Ha természetes jelenség is, akkor is nagyon oda fog b@szni az emberiségnek. Megindul a népvándorlás a biztonságos mérsékeltebb éghajlatú övezetek felé és a jelenlegi népesedési adatok alapján nem a fehér rassz fog győztesen kikerülni a túlélésért folytatott küzdelemből. Tavaly világossá vált, hogy nem tudjuk megakadályozni azt se, hogy egymillió ember fegyverek nélkül átgázoljon rajtunk.

A klímaváltozás ellen lehet harcolni, akár természetes, akár mesterséges folyamatnaktekintjük, ki-ki meggyőződése szerint vehet elektromos autót, mehet át full vegánba, szereltethet napkollektorokat a háza tetejére. Ez mind nem számít. Az ember tud alkalmazkodni, ha béke van, működik a technológiai fejlődés, tudomány stb. Csakhogy egy éghajlatváltozás esetén semmi se fog működni, ha a társadalmi rendszerek összeomlanak. Hiába szerelsz naperőműveket az észak-afrikai sivatagokba, ha ott a mohamedán vademberek lefejezik egymást és a nyugati mérnököket.
Hiába lesz minden német házon napkollektor, napelem, minden dán és holland partszakaszon szélerőmű, ár-apály erőmű, ha a nyugati országokat elárasztják az alacsony IQ-jú vadak.

Azt se mondhatjátok, hogy ilyesmi sose történt még meg. A pestisjárványok is éghajlatváltozás miatt indultak el Ázsiából, ahogy a nagy francia forradalom is egy éghajlatváltozás (lehűlés) miatti rossz termés által előidézett éhínség miatt tört ki.

A mostani Arab Tavasz és a mohamedán országokban kirobbant balhék is jórészt éghajlatváltozási okokra vezethetők vissza. Meg persze a túlnépesedésre.

Az éghajlatváltozás jön. Hogy az ember okozta-e, vagy természetes ciklusokról van szó, azt nem tudjuk biztosan. Volt már hasonló változás a világtörténelemben és akkor brutális dolgok történtek miatta.
Az emberiség egy része el fog veszni. Mi a teendő? Megakadályozni, hogy mi legyünk a vesztesek, hogy lerohanjanak minket. Fegyverkezés, kerítésépítés, humanitárius jogszabályok eltörlése. A nyugati világ sebezhetővé tette magát, vagy valakik sebezhetővé tették szándékoksan az utóbbi évtizedekben. Történelmi léptékkel nézve nem fognak Nobel békedíjakat osztogatni a puhányoknak, a veszteseknek. Afrika le fogja rohanni Európát, minden erkölcsi gátlás nélkül. Mert ők még a teljesen célszerű és természetes ösztönökön alapuló túlélést és a fajfenntartást, szaporodást tekintik elsődleges feladatuknak, nem pedig az emberi jogi finomkodást.

A Föld nem fog előpusztulni. Csak az emberek egy jelentős része fog elveszni. Jelenleg úgy tűnik, hogy Európa lesz a vesztes."

Lehet kérdezgetni Istent, hogy miért köpi tele a légy a szilvát a saját magjával, hogy miért van ennyi csiga amelyik lezabálja a terményt, és miért van éghajlatváltozás, miért van háború, miért van ennyi szenvedés, miért születik Dél-Ázsiában és Afrikában minden családba 8-10 gyerek, és miért indul el egymilliárd ember évtízedeken belül felénk... hiába, nincs válasz, kicsi vagyok ahhoz hogy átfogóan átlássam. Így van és kész. Csak. Alkalmazkodj. Vagy lépj túl ezen, járd ki az óvodát. MAGadtól, MAGod felé.