Visszatérés a körfolyamatokhoz

Az elmúlt néhány száz év paradigmájának (körvonalazható néhány jelzővel: "nyugati", materiális, "vadkapitalista", tőke szabad áramlása vallású liberális, pénz és profitközpontú stb.) egyik legnagyobb bűne a lineáris gondolkodás. Ebben a világnézetben az idő lineáris, a múltból tart a jövő felé. "Egyszer élünk". A történelem is lineáris, sőt maga az emberi fejlődés is (az ezen világnézetű emberek számára az emberiség a primitív kortól tart a fejlettebb felé folyamatosan, és most vagyunk a csúcson... hát kérem, ideje lenne szétnézni néha..). A piacgazdaság is lineáris; a megszerezett vagyont megtartja magának. Kibányásszák a nyersanyagot -> felhasználják -> kidobják. A tömegek megveszik a terméket -> felhasználják/megeszik -> kidobják. Az egész rendszer a linearitásra épül, ritkán látni visszatérő folyamatokat, újrahasznosítást, körforgást. Pedig a világ körfolyamatokból áll, melyek egy része spirálformában nyílvánul meg.

Gondoljunk csak az évszakok keringésére, vagy az égitestek körmozgására, mint a bolygók, csillagok, csillagrendszerek, mindenhol körforgások, ciklikusság, keringés. Kicsiben ugyanez az atomi világban. A természetben ugyanez figyelhető meg: a gazella megeszi a fűvet, az oroszlán megeszi a gazellát, az oroszlán halott testéből újra fű nő. A természet körfolyamatokra épül, nagyon ritkán látni linearitást. A folyó látszólag lineáris, A-ból B-be folyik, holott tudjuk, hogy ez csak egy szakasza az életének, hiszen lefolyik a tengerig, ott elpárolog a víz, majd esőfelhőként visszatér a hegyekbe, ahol ismét megkezdi időtlen körútját. Körfolyamatok, áramlás-visszatérés mindenütt. Egyedül a hibás paradigmában nincsenek körfolyamatok, nem is csoda hogy ez a világszemlélet, és a benne élők egyenesen (lineárisan!) robognak a végzetük felé.  

A lineáris világszemléletű ember természetesen nem érti mi folyik, meg van rémülve, aggályosnak, sőt ijesztőnek tartja azokat a folyamatokat, melyek részben pont az ilyen lineáris gondolkodásnak köszönhetően jöttek létre a Földön. Ebben a cikkben például igen rémisztőek a kilátások - ismétlem, azoknak, akiknek ez a rendszer a világnézetük. Felmelegedés-pánik, óceán-emelkedés pánik, vihar-pánik, széndioxid-pánik, metán-pánik, erdőtűz-pánik, ismeretlen-óriáslyukak-pánik, stb.. Pedig viszonylag egyszerű lenne a megoldás: vissza kell térni a körfolyamatokhoz, vissza a természet-közeli életmódhoz. Meggyőződésem, hogy a Földön zajló klímaváltozás és egyéb folyamatok csak részben köszönhetőek az emberi tevékenységnek, másik részben természetes folyamatoknak érzem. Ezt most nem akarom bizonygatni, egyszerűen csak a zsigereimben érzem, mint ahogy éreztem a változás szelét is 2006-ban, amikortól más dolgokkal is elkezdtem foglalkozni, mint a szaros kis életem. Egyet kell belátni: nem a bolygót kell megmentenünk, épp elég feladat van a saját kis környezetünkben, sőt ki sem kell lépni magunkból: épp elég feladat van magunkban - ahonnan amúgy is minden kiárad. És ha magunkban rendet rakunk, akkor ez kint is rendként fog megjelenni.

Gondoltam összeírok néhány apróságot, amiből látszik milyen egyszerű elkezdni a visszatérést a körfolyamatokhoz:

Szatyor téma: "Az Európai Parlament nemrég elfogadta strasbourgi plenáris ülésén azokat a szabályokat, amik az EU-ban jelentősen visszaszorítanák a környezetszennyező, 50 mikronnál vékonyabb anyagból készült nejlonzacskók használatát. Az új szabályozás értelmében az EU tagállamai két lehetőség közül választhatnak: 2019 végére 90-re, 2025 végére pedig 40-re szorítják le az egy főre jutó éves zacskófelhasználást, vagy 2018-tól vállalják, hogy a vásárlók ne kaphassanak ingyen ilyen zacskót. Az EP 2010-es adatai szerint minden uniós polgár fejenként 200 ilyen zacskót használt el abban az évben. Ezeket általában nem lehet újra felhasználni, így a kukában végzik, hatalmas terhet róva a környezetre." 
Nem vagyok egy tipikus EU-párti, de ez az új szabályozás kifejezetten előremutató. Nemrég nyílatkozta a rádióban egy újrahasznosító vállalkozó, hogy az 50 mikron alatti szatyrok teszik ki a szemét nagy részét, amit nehéz újrahasznosítani is, tehát nem visszafordítható folyamat ezek használata. Pedig milyen egyszerű a megoldás erre is: 
a) ne lehessen a boltokban ilyenhez hozzájutni (két alkalom után már nem leszünk olyan hülyék hogy zacskó nélkül menjünk vásárolni)
b) zacskó nélkül ne menjünk vásárolni
Ez csak a kezdet, ennél persze fejlettebb megoldás mondjuk vászon táskát használni, vagy fonott kosarat. Mint kétszáz évvel ezelőtt, amikor még nem voltunk így behülyítve fogyasztói birkákká. 

Komposztálás Trágyaérlelés, szelektált elkülönített hulladékgyűjtés: Egy XIX. századi magyar tanyán még nem volt semmilyen szemét, mindet felhasználtak, ide kell visszatérni. Hiszem, hogy különösebb feladások nélkül ez létrehozható - még ez a technológiai társadalom is képes lehet rá, csak hozzáállás kérdése. Nálunk otthon - ha még nem is teljes mértékben, de - elég komolyan folyik a hulladékok csoportosítása: 
- külön gyűjtjük a szerves hulladékot (mint zöldségek és gyümölcsök héja, maradéka, fűnyesedék, stb.), ezt komposztáljuk trágyává érleljük a kert végében, és később felhasználjuk,   
- a kutya eszi meg a maradék kaját, tényleg mindent szeret, nem egy válogatós (nem úgy mint néhány másik házikedvenc)
- külön gyűjtjük a műanyag szemetet (a kisebb zsacsik még jók lesznek kutyaszart szedni, a nagyobbakba pl. a levágott rózsaágakat gyűjtjük, vagy egyéb módon hasznosítjuk, pl. a hamut gyűjtjük bennük, ami aztán megy a fák és bokrok alá, vagy a kiskertre), 
- a papírhulladékot (dobozok, papírok, stb.) eltűzeljünk (a nyomtatott papíroknak különösen sokoldalú felhasználói vagyunk: az irodában - bár egyre ritkábban, de - nyomtatunk még papírra ezt azt (1. felhasználás), ezeket az esetleg hibás vagy már nem kellő nyomtatásokat használjuk bent firkapapírnak (2.), majd időnként hazahozom kötegenként, ezek hátoldala még jó lehet a gyerekeknek rajzolni (3.), és a végén küldetésük véget ér a kandallóban, begyújtósként (4.) - és még itt sem ér véget, hiszen a természetben körfolyamatok vannak: a kéményen át távozó, kibocsájtott széndioxidot a természet tárt karokkal várja, hiszen a fák ebből építik fel szén alapú testüket. 

Többek között ezért is baromság tartani a megnövekedett szénkibocsájtástól, mert nini, épp most kezdik felfedezni, hogy pont ettől nőtt a zöld területek nagysága... hoppá! Mi kivágjuk az erdőt, eltüzeljük, az meg visszanő... még ilyet?! "Jelentősen nőttek bolygónk zöldterületei az elmúlt 30 évben. A természet így reagál a növekvő szén-dioxid-koncentrációra. A szakemberek 33 év műholdas adatait elemezve arra jutottak, hogy a szárazföldi területek minimum 25-án, maximum 50 százalékán gyarapodtak a zöldfelületek. A zöldülés látszólag alátámasztja a klímatudomány nagy látnoka, James Lovelock Gaia elméletét, mely szerint az atmoszféra, a kőzetek, a tengerek és a bioszféra együttesen egy nagy, önszabályozó rendszert, „élő szervezetet” alkotnak, amely reagál a különböző hatásokra." Az Élő Földben, a Földanyában, a Teremtésben hívő és élő embereknek ez természetesen nem új és nem meglepő. 

Pénzáramlás. Nem gyűjtök vagyont. Na jó, van amikor gyűjtünk valamire, de ez hamar fel is használódik. Észrevettem már az építkezéskor is - még jó hogy ekkor! - hogy bármennyit is kereshetnék, mi mindig elköltenénk, azaz visszaforgatnánk valamilyen melós, vagy termelő/kereskedő/gyártó kezébe a befolyt összegeinket, magyarán visszatér a gazdaságba. Ha van is néha többletünk, hamar ügyesen felhasználjuk valami értelmes dologra, vagy fejlesztésre. Nincs készpénzünk párnába vagy bankszámlába varrva, nincs offshore számlánk, nincsenek különösebb vagyontárgyaink, ékszereink pláne nincsenek. Mi csak áramoltatjuk a pénzt, eszközként fut át az életünkön, nem ragaszkodunk hozzá. Nyílván jó ha meg tudjuk venni, amire szükség van, de ha épp nem megy, akkor elhalasztjuk, és majd lesz valahogy.

Saját magból saját termény! Többször említettem már korábban, hogy keresem az újrahasznosítható - tehát nem genetikailag módosított, steril, kiherélt - magokat, amelyeket vissza lehet forgatni, azaz saját termés magját félretenni, következő évben abból palántázni. Ez most idén beindul, nagyon finom paradicsomot, paprikát sikerült szerezni több félét is a tavaszi magbörzén, szóval - nem akarom elkiabálni, de - lehet hogy tavaly láttak engem utoljára boltban zacsis zöldségmagot venni.   

Vízforgás. A vízfelhasználás egyre fontosabb kérdés lesz, mi igyekszünk erre odafigyelni. Például a locsoláshoz, kocsimosáshoz, sőt a wc lehúzásához nem ivóvízet használunk, hanem kútvízet. A tetőnkre érkező csapadék nem a szennyvízcsatornában végzi (mint sok helyen másutt), hanem a ház melletti fákat táplálja dréncsöveken keresztül - mintha nem is lenne itt a házunk mint ökológiai lábnyom: ami ideesett, az itt is használódik fel, majd áramlik tovább.

Körfolyamatok. Körforgás, körtánc. Ehhez kellene visszatérni. A fentiek csak példák, és nyílván csak a kezdete valaminek, egy újfajta gondolkodásé - ami olyannyira új, hogy több ezer éves, sőt valójában időtlen. Nem kell az klímaváltozástól félni, jön aminek jönnie kell, szépen el lesz rendezve minden teremtésügyileg, és aminek/akinek távoznia kell, az távozik az életünkből. Vagy átalakul, alkalmazkodik, legyen szó társadalmi szokásokról, világszemléletről, környezetgazdálkodásról, egyszóval az életünkről. 

A végére egy viccesnek tűnő, de amúgy kiválóan ide, a körfolyamatokhoz illő gondolat: nem tudom ki emlékszik még a Dűne című klasszikus sci-fi filmre, amiben a sivatagban élő hősöknek olyan különleges ruháik voltak, amelyek képesek voltak a saját verejtéküket és vizeletüket újrahasznosítani, és ezt itták -> körfolyamat. No, talán innen meríthettek ihletet azok a belga tudósok is, akik a fesztiválokon elfolyó nem kis mennyiségű vizeletet szeretnék újrahasznosítani: így jött létre a pisisör! Durva elsőre, pedig komolyan gondolják: "A belga tudósok találmánya egy nagy tartályban gyűjti össze a vizeletet, amelyet aztán egy napenergiával működő eszközzel felforralnak, majd egy speciális szűrőn átengedve kivonják belőle a vizet, valamint az olyan tápanyagokat, mint a kálium, a nitrogén és a foszfor – ezekből aztán műtrágya készülhet. Az eszközt a feltalálók már telepítették is egy tíznapos genti fesztiválon, ahol mintegy 1000 liter vizet tudtak kinyerni az ott szórakozók vizeletéből. A vízből hamarosan ízletes belga sörök készülnek majd. Az egyetem kutatói azt remélik, hogy a technológiát hamarosan sporteseményeken, bevásárlóközpontokban vagy akár repülőtereken is alkalmazni fogják."

Hehe! Körfolyamat bmeg, körfolyamat! :)