Látlak Titeket

Most már igen, látlak Titeket, szinte mindenben.

Hol Egyikőtök megjelenik, vagy mindig is ott volt, hamarosan megjelenik a Másik is, és megpróbálja átformálni azt, saját igénye szerint.

Egyikőtök képzel, alkot, teremt. A Másik - lévén nem képes erre - alávág, másolja/majmolja vagy megrontja azt.

Egyikőtök kitalálja, hogy a fű, melyet a tehén jól eső kérődzéssel elfogyaszt, valami csoda folytán részben hússá, az állat testévé váljék, részben tejjé, hogy éltessen sokakat. A Másik - lévén nem képes erre - csak hígítja, s szintetizálja, míg a végén már felismerhetetlen honnan ered a hús, vagy a tej. Az Egyik alkotása képes megaludni, ebből lesz a tejnek föle, a Másik termékéből nem lesz más csak szenny, bárhogy is altatod.

Egyikőtök ráveszi a döngicsélő méheket, hogy szorgos gyűjtögető életmódjukkal ne csak saját örömüket, de mást is, egy nagyobb rendű célt is szolgáljanak, nem kevesebbet, mint a szárazföldi élővilág élelmiszerellátását. A Másik - lévén nem képes erre - ráveszi az embert, hogy használjon minél több vegyszert gyümölcsöse virágaira, mert az "jó" lesz neki, és így lesz a gyümölcsből árú, az ízből íztelen, a vitaminból kemikália, és így kerül 42 féle méreg a mézbe is, ezért hát az ember nem tehet mást, megveszi a szintetikus változatot, mely szintén e Másik alkotása. 

Egyikőtök megteremti a szót, mellyen megannyi mű megíródhatott. Költők, írók sokasága meséli el ugyanazt az álmot végtelen formában. A Másik - lévén nem képes erre - befészkeli magát a szavak mögé, hogy azok többé már ne ugyanazt jelentsék mint eredetileg. A szavakból így lesz megbélyegzés, gyűlöletbeszéd, ítélkezés, s oly sok hazúgság. 

Egyikőtök megteremti az éneket, hogy hangok sokasága üzenje minden élőnek: vagyok, és minden dal kedves a fülnek, mely hallani képes, mert rezgése természetes. A Másik csupán megrontani képes ezt, a zenét oly rezgésszámra emelni, mely zavaró, disszonáns a fülnek. Így lett a 432 hz-es alkotásból 440 hz a világ zenéje. 

Egyikőtök képes összerendezni az anyagot és beléje lehelni az élet kódját, mely végtelen utódláncolatnál cseppet sem kopik. A Másik - lévén nem képes ilyenre - csak másolni, klónozni tudja ezt, és végtelen tanácstalanságában ízekre szedi, elemzi a kódláncot, és örökítő képességét hatalmas hévvel megszűntetni igyekszik.

Egyikőtök megalkotja a magot, melyből könnyedén élet szökken, ha környezete neki kívánatos. A Másik - lévén nem képes erre - mindent megtesz, hogy e mag ne találjon táptalajra, és helyettesíti saját génmódosított magjával, melybe beleoltotta saját nemzőképtelenségét, örökítés-impotenciáját.

Egyikőtök számolatlanul ontja az életet, ahol egyetlen gyümölcsben temérdek mag/utód lakozik, és minden apróság, mi él és mozgolódik körülötte, bármennyi lába/szárnya is legyen, léte szükséges, hisz az önvezérlő élet fenntartásán szorgoskodik. A Másik - lévén nem tetszik ez neki - bebeszélte az emberbe, hogy ezek haszontalan kártevők, melyekre csakis vegyszerek sokasága lehet a megfelelő válasz. Egyikőtök úgy véli, a fának egyik évben teremnie, másik évben pihennie kell. A Másik - azt hazudva az embernek, hogy ez nem hoz neki elég hasznot - bebeszéli a metszés és permetezés fontosságát, hogy gazdaggá tegyen, hogy minden évben termés mehessen a piacra, de hamar kifullasztva ezzel a fa életerejét.   

Egyikőtök megmutatja, hogy válik szőlőmagból, fűből-fából, de akár kígyóméregből gyógyerő. A Másik - lévén hódítani szeret s nem gyógyítani - hasznot húz belőle, s óriáscégeinek mérgeivel függővé és beteggé teszi mindet, ki belép az egészség(telen)ügy csapdájába. 

Egyikőtök megalkotja a sokaságot, s a szapora sokszínűség gyönyörű rendezett képet alkot a rendezetlenségben. A Másik - lévén nem képes erre - igyekszik minél jobban összekeverni e színpalettát, hogy a végén felismerhetetlen, színtelen massza legyen mindenből, mit Egyikőtök alkotott. Így lesznek családokból szavazók, nemzetekből uniók, kultúrákból multikultik, végső soron az eredeti sokszínűből összekevert egyformaság. Egyiküknek szép a különbözőség. A Másik ezt használja ki, hogy összeugrasszon minket.   

Egyikőtök sokrétegű valóságot teremt, melyben minden létező megtalálhatja a neki legmegfelelőbb átmeneti otthonát, és melyben mindent megtanulhat és megtapasztalhat, mire csak szüksége van. Egyikük szeretné ha teremtése minden apró csodáját felfedezd, és örömödet leld a megtalálásában. A Másik - lévén nem megy ez neki - álvalóságok sokaságát zúdítja az emberre, a technika köntösébe bújtatva, minél inkább elfordítva a létező tekintetét a valóságtól, és elhitetve, hogy ezekben a kütyük kínálta világban minden jobb és bármi lehet ami csak akar - míg megutálja s el is felejti valódi, érző-lélekző világát.  

Egyikőtök magát álmodja, s benne engem is. A Másik örök álomra csábít, melyben ő a rendszergazda.

Egyikőtöknek a nő és férfi ugyanazon érem két oldala, melynek egyesülésében rejlik az élet maga. A Másiknak a kevert nemek, a kevert nemzetek, a kevert valóság a tetszetős. Egyikük úgy véli, Isten előtt minden ember egyenlő. A Másik is ezt mondja, de közben piramisrendszert épít, melyben a szintek között nem egyenlőség, hanem uralom van, és melynek csúcsán ő ül. 

Egyikőtök maga az élő Történelem. A Másik az ebben lévő hazugság, öldöklés, és gyötrelem. Egyikőtök megmutatja az embernek, hogy a késnek éle az élet része, mellyel fába vésheti szerelmét vagy bánatát. A Másik azt súgja az embernek, e késsel társadat is megölheted. 

Egyikőtök számtalan teszt és kihívás elé állít, hogy feladatod, célod, s végső soron önvalód megtaláld. A Másik - ezzel szemben - csupa könnyebb utat kínál, a kényelmet, a lustaságot, a habzsi-dőzsit mindenből, de ez valójában nem út, hanem örvény, mely egyre lejjebb és lejjebb húz, míg emberséged végleg elvész. Egyikőtök végtelen utazásra hív, számos buktatóval, mi javadat szolgálja. A Másik digitális állampolgárt nevelne mesterséges intelligencia irányítása alatt, de nem volt még ennél veszélyesebb rabszolgaság e Földön. Vedd hát észre, ki termékével kényelmet kínál, az hamis és ál!

Egyikőtök Igaz, és úgy ad mindent, hogy észre sem veszed, le sem kell hajolni érte, mert kezdetektől tiéd. A Másik Hamis, mindent megad, mi látványos, és hangzatos, de ál minden mit kínál, hiába leborulva imádod érte.  

Egyikőtök ott van minden fűben-fában, élőlényben és élő rendszerben. Látlak Téged a gyermekem mosolyában, látlak a kutyám csillogó szemében, a méhek és más rovarok rajában tavaszi zsongáskor, és látlak a zenészben is, ki teljesen átadja magát, és rajta keresztül megnyílvánulsz. A Másik is próbál mindenbe beférkőzni, befészkelni és bepiszkítani, még a gondolatainkba is. Látlak téged a játékokban, a filmekben, hol egy-szemmel üzennek szolgáid, a szimbólumokban, a művészetekben, ahogy nagy igyekezettel próbálod átvenni, programozni az elménket, mint például hogy a digitalizáció micsoda fejlődés az embernek, hogy a magántulajdon rossz, hogy a klónozás jó, hogy az önellátás rossz, hogy a függőség jó és kényelmes, hogy az M.I. a legjobb segítő, hogy a fehér ember rossz, hogy a család elavult, hogy a nemzet nevetséges, és a legfontosabb üzenet: hogy Isten nem létezik, csak az ember. Látlak téged a kulturális háborúban a szellemi térben, a testvérháborúkban a fizikai térben. Látlak a egyetemek katedráin, és könyvek oldalain, újságokban, reklámokban, a sorok között. Látom a szándékodat! 

Egyikőtök maga az Íz, mely ott van mindben mit megkóstolsz. A Másik - lévén ezt leutánozni képtelen -  az ízfokozót adta az embernek, hogy többet és többet egyen ugyanabból a szemétből.

Egyikőtöket lehet szeretni, gyűlölni, akár el is feledni, mégsem orrol meg ezért. A Másik csak az imádatot viseli el, mást nem fogad el.

Egyikőtök maga a Tenger, cseppek sokasága. A Másik a láthatatlan mikroműanyag, mi e tengert szennyezi.

Egyikőtök maga a Kifűrkészhetetlen csoda. A Másik lassan kiismerhető, mint nyitott könyv. 

Egyikőtök maga az Élet. A Másik minden, ami életellenes. 

Egyikőtök maga a Végtelen. A Másik minden erejével azon igyekszik, hogyan zárhatná véges dobozokba e végtelent, hogy meg ne lássuk többé. 

Egyikőtök maga a Tűz, mely örökkön ég a Földnek kék égén, s csillog végtelen csillag képében is. A Másik suttogás, mely azt hazudja: ez csupán kémia. 

Egyikőtök maga a Fény. A másik csak ennek lenyomata, Árnyéka.

Egyikőtöket keresem s követem. A Másikat nevetem s elvetem. 

Látlak Titeket szinte mindenben. És látom a szolgáitokat is! Szinte elég néhány mondat, mi elhagyja a száját, és látom ki melyik urat szolgálja. 

Lehetne még sokáig sorolni, ki Egyik és ki a Másik, de szerintem már látod Te is, ki itt időzik. 

Thy Catafalque - Hajnali csillag

Kamra mélye óriás tér,

sűrű redőben zárult világ.

Sejtek közt alszunk, dunyhában fény,

piroslón táncol, piroslón táncol még.

Szálas erdő, messziség,

szeles fákon jár a hajnali csillag.

Megfürösztöm szívemet,

deres dombon ballag hajnali csillag.

 

Ünneplőbe öltözöm,

kertem nyílik néked, hajnali csillag.

Fehér ingem, mint a hold,

ablakomban várlak, hajnali csillag.