A város hangjai beszűrődtek a kocsma nyitott ajtaján, amit egy korábban távozó vendégnek - kinek seggében maradt a keze - köszönhettek a bent lévők. Nem volt ez konkrét zaj, inkább csak valami egybefüggő, felismerhetetlen, de kétségkívül zavaró hangmassza. Így amikor Tibi belépett, és behúzta maga mögött azt a nehéz fa ajtót, határozottan jobb lett az élet odabent. Asztalánál ülve Feri, borospoharát bámulva mindebből csak annyit észlelt, hogy a beálló csendben jobban kezdte érteni a szomszéd asztalnál vihorászó csajok mondatait, bár érdeklődését továbbra sem keltették fel a mondandók. Középkorú, kissé kopaszodó, zömök faszi volt, akin látszott, hogy nem segélyből lengette eddig, hanem - kellően sosem eléggé megbecsülve - dolgozott már jónéhány éve. Nem volt valami jólöltözött, de nem is volt szakadt, inkább olyan, mint aki nem ad sokat magára, mert ruházatnál fontosabbnak tart más dolgokat. Mire Tibi odaért hozzá, mintha még tovább mélyültek volna a ráncai, és nagyon nem akart felnézni a borospohárról, csak Tibi üde hangja zökkentette ki gondolataiból.
- Szevasz bazmeg!
Tibi az egyszerűbb típusból való volt, az a fajta, aki hamari, meggondolatlan, és nem szarozik, mindeközben persze állandóan röhejes hibákat elkövetve. Őt se ma bocsájtották el az iskolapadból, de egy fokkal még jobban tartotta magát, mint Feri, általában ingben járt, és kifogástalan cipőben, aminél már csak az idétlen sapkája volt giccsesebb. Néhány évvel fiatalabb volt Ferinél, aki végre felnézett a poharáról.
- Na csá. Hol a tökömben voltál eddig? - kérdezte.
- Feltartott emberünk - vetette oda Tibi, hanyagul rádobta a sapkáját az asztalra és leült.
- Mert?
- Á, hagyjuk - és már az itallapot nézegette. - Inkább arról mesélj, miért lógatod az orrod?
(na neee, ilyet ma már nem mondd senki, valójában ezt kérdezte:) - Szarul nézel ki, mi a fasz bajod van?
Feri kortyolt egyet a borból mielőtt válaszolt.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de engem kurvára megviselt Anett távozása.
- Mert szerinted? Engem nem? Baz, azt hittük, ő egy biztos pont az életünkben! - Tibi becsukta az itallapot, és intett a pincérnek felszolgálónak. Még oda se érhetett, amikor Tibi már hangosan közölte: - Egy csapolt Gössert légyszíves! - majd ránézett Ferire: - Tüskét?
- Én nem kérek, köszi, így is szét vagyok csúszva...
- Jó, akkor még két barackot is kérünk szépen, köszi!
A felszolgáló biccentett, betette RAM-ba, majd sarkon fordult. Ferinek feltűnt, hogy ezúttal sem jegyzetelt, bár épp nem volt túl sok megjegyezni való, de például, amikor a szomszéd lányok rendeltek, na ott már egy átlag ember bizony írt volna feljegyzést. De ez a faszi nem.
- Tibi, gondolkodtál már azon, hogy hogy a szarba jegyzik meg ezek a rendelést? Hallod, az előbb is leadtak neki vagy egy tucat piát, meg még jónéhány kaja félét, ez a csávó meg csak állt, pislogott kettőt, nem írt fel semmit, majd kettő perc múlva hozta az egész tálca cuccot.
- Van, amelyik felírja.
- Na, ez speciel nem írt lófaszt se, mégis mindent megjegyzett. Hogy csinálják?
- Miért, te hogy csinálod, hogy megjegyzel annyi baromságot a munkád során - kérdezte Tibi félrefordulva, nem túl érdeklődően a téma iránt, miközben figyelme egyre inkább a szomszéd asztalra szegeződött. - Tényleg sok mindent rendeltek. Buli van?
- Nem tudom, nem igazán figyeltem eddig. Igazából azt sem hallottam amíg be nem csuktad az ajtót, hogy miről beszélgetnek. - legurult még egy korty borocska.
- Jól érzik magukat.
- Hát én nem.
- Azt látom. - Tibi visszatekerte a fejét a barátjára. - De most tényleg? Anett miatt? Nem volt olyan rég a cégnél, hogy ekkora nyomot hagyjon benned.
Feri sóhajtott egy nagyot, és csak utána felelt.
- Nem csak ez van. Persze ez is szarul esik, mert egyrészt ha az ember megszok egy jó kollégát, szinte társ lesz belőle, azt nem jó elengedni, másrészt meg ki tudja milyen ember jön a helyére....
- Ha jön egyáltalán - kotyogott közbe Tibi.
- ... már ha jön a helyére, ja. Nem is tudom mi a rosszabb? Kevesebb emberrel csinálni ugyanazt a szart, vagy többen, de nem túl nagy egyetértésben.
- Szerintem jobb a több. - Tibi realista volt. - Úgy könnyebb eltűnni időnként.
- Na igen, ez kétségtelen. Amikor voltunk vagy harmincan, az volt a legnyugisabb időszak. Nem kellett megszakadni, lehetett haladni a saját tempóban.
Az élő RAM közben kihozta a piát, a sört lerakta Tibi elé, a két pálinkát meg egyenlő távolságra a nagyobb poharaktól. - Hozhatok még valamit uraim?
- Szerintem rögtön jöhetne még két barack, mit szólsz, Ferikém?
- Mondtam már, hogy én nem...
- Jöhet.
- Rendben - közölte RAMi, és visszament a pulthoz.
- Oké - folytatta Tibi - szóval ha nem csak ez bánt, akkor még mi.
Feri ismét sóhajtott, ha lehet az előzőnél még mélyebbet. És egy még öblösebb korty is legurult a vörösből.
- Tudod, van amikor az ember szembesíti magát néhány dologgal.
- Például?
- Például azzal, hogy mit nem tettél meg, mit szalasztottál el, miről maradtál le.... meg ilyesmik.
Tibi is lehúzott egy nagyot, majd a szájáról letörölte a habot a karjával.
- Aha.
- Nem, most komolyan. - Feri előrébb hajolt a széken. - Az élményekről beszélek, melyek vagy meg sem történtek, vagy másokkal történtek meg, és te csak végignézted, vagy megtörténtek, de senkivel nem tudtad megosztani, átélni.
- Mint amikor egy jó poreszt nézel, és irigykedsz a faszira? - kacsintott Tibi.
- Igen, de... nem. Ezek sokkal valósabb, saját élmények amiről beszélek. Például ha néztél egy számodra jó filmet, de olyan a téma vagy a típusa a filmnek, amit nem tudsz mással kibeszélni.
- Miért, milyen filmeket nézel te, hehe? - Tibi nem bírta ki, röhögnie kellett egy ízléseset.
- Semmi különös... neeem... tényleg nem valami durvát, hanem csak mondjuk valami olyan drámát, vagy elvont filmet láttál, ami neked tetszett, de tudod, hogy erről sem a családdal, sem a barátaiddal, kollégáiddal nem fogsz tudni érdemben beszélni, mert nem érdekli őket. Csak neked jelentett valamit.
- És akkor mi van? Megnézted, tetszett, lépj tovább. - újabb habtörlés.
- Hát pont ez az, hogy nem. Nem lehet csak úgy továbblépni, mert egyszerűen muszáj kibeszélni valakivel, mert átélt élmény volt. De nem lehet, nincs kivel. Illetve ha van is kivel, az csak legfeljebb valami ismeretlen, lehet akár külföldi, például valami hülye fórumon, aki szintén látta, és beszélgetne róla. De vele meg nem az igazi...
- Baz, ha nekem ez lenne a legnagyobb bajom...
- Jaj, ne már, Tibi... Persze, hogy nem ez a világ legnagyobb gondja, csak... tudod, amikor összegyűlik néhány ilyen típusú, kibeszéletlen dolog, akkor az szar érzés.
- Miért, van több ilyen filmed is?
- Itt most nem a filmekről van szó, az Isten áldjon már meg! - Feri kezdte komolyan venni a témát. - Lehet ez bármi. Politika, világnézet, vallás, bazdmeg, vagy akármi.
- Ja, vágom. Mondjuk szerintem ezeket azért meg lehet beszélni, ha nagyon akarod.
- Igen, de mi van ha mégsem? Ha mondjuk olyan közegben vagy, ahol nem igazán szeretik a politikai nézeteidet? Hogy honnan tudod? Mert megtapasztaltad, hogy bármikor elkezdtél erről beszélni, azonnal neked esett a család, vagy a munkatársak. Érted?
- Kezdem, de ehhez nem lesz elég két barack. Ja, amúgy meg Isten-Isten!
- Egészségedre!
Kocc. Lehúzták az első barackot, Feri összerázkódott, Tibi csak elégedetten hümmögött egyet. Feri folytatta.
- Vagy amikor van egy egyszerű hétköznapi élményed az utcán, mondjuk jön veled szemben egy nagyon dögös csaj, de mire beérsz a céghez, arra sem emlékszel, hogy nézett ki. Hát erről is hogy mesélsz másoknak?
- Miért kellene erről mesélni?
- Mert szeretnéd megosztani.
- Jó, hát akkor elmondod, láttál egye jó csajt, ettől megnyugszol, továbblépsz.
- Ez nem ilyen egyszerű. Lehet nem is jó példa. Talán jobb az, amikor mondjuk szopunk ezerrel egy munkán, de csak a bentiek értik igazán hogy mit vergődtünk vele, és később ezt például otthon hiába meséled, nem fogják fel majd.
- Jó, hát ez van, vannak élmények, amiket egyik társaságban él meg az ember, és vannak amiket másikban, nem kell mindenkinek mindent elmesélni, pláne nem kell mindenkinek mindent tudnia.
Feri bólintott.
- Ez igaz. Nem is így közelíteném meg.
- Hát hogy?
- Valahogy úgy, hogy van egy rakás történés, élethelyzet, ami ott és akkor, amikor lezajlik, valami fontos, viszont sokat veszít a varázsából az, ha nincs kivel megosztani. Mintha tátongana ott egy hatalmas űr, egy hiányérzet, nem tudom jobban megfogalmazni.
- Mintha valamit elfecsérelnél?
- Pontosan! Mintha rábukkannál valami kincsre... nem nagy dologra, csak valami apró szépségre, de nem tud igazán kiteljesedni, valódi pompájában csillogni pont amiatt, mert egyedül csak te látod, nincs más akivel együtt gyönyörködhetnél benne...
Tibi lassan végzett a korsóval, már csak egy ujjnyi volt a pohár alján, azt lögybölte. Hallhatott egy darabig, aztán lassan szólalt meg.
- Lehet... Lehet hogy nem is kell mindenkinek az a gyönyör. Lehet, hogy csak neked született, és ennyi volt, beteljesült a feladata.
Feri elgondolkodott ezen, és még egy korttyal is megtámogatta agyi neuronhálózatát. RAMi közben odaért a két újabb pálinkával, és egy új korsó sörrel. Feri nem is emlékezett Tibi mikor kérte ezt ki. Megvárta míg a pincér cseréli a poharakat, és ellibben, hátha máshol jobban kamatoztathatja rendkívüli memóriáját.
- Ebben is van valami - mondta végül. - Van egy rakás apró faszság, ami csak nekem jelent valamit, és van egy rakás olyan, ami meg csak neked. És így tovább. Viszont vannak olyan dolgok, amikről tudom, hogy sokakat érint, vagy érinthetne, de mégsem tudom megélni velük. Vannak baromi jó játékok, amikről nem beszélek senkivel, vannak saját kutatásaim, amikről szintén nem beszélek senkivel, vannak megfigyeléseim a kertben, kurva fontos dolgok az élővilággal kapcsolatban, de nem tudom senkivel megbeszélni! Mi a faszt csináljak? Most is... hiába ülök itt veled szemben, mert tudom, érted? Tudom, hogy hiába is mesélnék kibaszott sok dolgokról, ami engem érdekel, vagy ami megtörtént velem, amiket átéltem, le se szarnád, végig se hallgatnád te sem! Tengernyi kisebb-nagyobb élményem van bazmeg, de hiába, ha csak magamban élem át. Te is egész másik kamerával veszed a világot...
- He?
- Várj, mondok egy másik példát. Van egy csávó a neten, egy youtube-er gyerek, akit szoktam nézni. Több is van, de ő az egyik kedvencem. Elég sok témát feldolgoz például a szórakoztatóipar egyre mélyülő szintjéről, szóval sok dologban közös a világnézetünk, és nem csak vele, hanem a rajongó táborával is. Viszont mégsem tudom velük együtt megünnepelni azt, hogy mennyire kibaszottul egyetértünk...
- Már miért nem? - kérdezte Tibi. - Írsz neki, vagy csak kommentelsz, nem? És mindjárt helyben vagyunk.
- Igen, ez így részben igaz, megtehetném, de mégsem érzem azt, hogy átéltünk valami közöset.
- Hát persze hogy nem bazmeg, a virtuális térben mit vársz? El kell menni egy jó kis tűntikére, oszt ott majd a több száz ember között átélsz közöset...
- Ja, amíg fel nem oszlatja a rendőrség.
- Hehe!
Nevettek. Ittak. A pincér közben elsuhant mellettük egy újabb teli tálcát röpítve az egyre hangosabban vihogó csajoknak. A kocsma közben kezdett megtelni a füst-, izzadság- és piaszag összehasonlíthatatlan elegyével. Ez az a fajta ajándék, amit az ember hazavisz a ruhájába szívva is, és csak sokadik mosásra tűnik el.
Feri folytatta volna a nagy lelkizést, ám ekkor valami hülye úgy gondolta ott hátul, hogy felerősíti a zenét, így ez kissé felbosszantotta és félbeszakította.
- Megyek, dobok egy sárgát - kiabálta Tibinek.
- Jó, én addig rendelek egy újabb kört.
Feri bedobott egy bárgyú vigyort, de többé már nem ellenkezett. A budi felé tartva egyszer csak észrevette, hogy a szebbik nem mellékhelyiségéből kilép egy nőci és egyenesen felé tart. Nem volt topmodell, de kétségtelenül szép volt: barna vállig érő haj, kék szemek, kerekded pofi, formás test, csinos ruhában. Vagy nem ivott még eleget, vagy nem volt túl erős ma, de Feri megdermedt. A földbe gyökereztek a lábai, és egészen addig nem is tudott tovább menni, míg a nő el nem haladt mellette. Komplett hülyének érezte magát, hogy csak úgy áll ott, bambán, de nem tudott mást csinálni. Amikor elhaladt mellette a barnahajú, egy pillanatra összepillantottak, tényleg nem volt több, csak egy pillantásnyi villantás oldalról, azonban Feri barátunk úgy élte meg, mintha ez a villanás egyúttal villámcsapás is lett volna, amely végig száguldott a testén. Dobogott a szíve, érezte a saját pulzusát.
Nagy nehezen elindult, betért a sötét kis helyiségbe, hogy elvégezze a teendőit. Egyedül volt, és a mozgásérzékelő készségesen felkapcsolta neki a fényt. Odaállt a vizeldéhez, és nekilátott pisálni. Már épp kezdett megkönnyebbülni, amikor kialudt a lámpa... Mert valakik valamikor úgy gondolták; milyen jó is lenne ha időzített mozgásérzékelős lámpákkal szerelnénk fel a WC-t, így nem kell örökké kapcsolgatni, és nem is marad égve. Arra persze nem gondoltak, hogy a rendelkezésre álló kevesebb, mint 1 perc nem minden vendég esetében lesz elég, különösen ha rendesen fogyasztottak is. Szegény Feri nem tehetett mást, egyik kézzel fogta a fegyvert, a másikkal meg elkezdett hadonászni a levegőben, mire nagy kegyesen újra felkapcsolt a lámpa. Sóhajtott, megrázta, elrakta, majd odasétált a mocskos tükör elé kezet mosni. Miközben folyt a víz, ennyit morgott a tükörképének:
- Na például ezeket hogy meséljem el baszki?? Villám után sötétség...
Mire visszaért az asztalukhoz, Tibi már a szomszéd csajoknak osztotta a vicceket. Ott állt mellettük, kézzel-lábbal benne valamilyen sztoriban, nem is vette azonnal észre, hogy Feri visszatért. Majd amikor igen, odaszúrt még egy poént - hatalmas, csengő nevetést kiváltva, és visszaült ő is a helyére.
- Te, ezek a csajok már nagyon kész vannak! Bármi működik most, komolyan...
Feri csendben végignézett a szomszéd társaságon, félig reménykedve, hogy a szemvillantós nő nem lesz köztük. Ő valahogy nem illene oda...
Nem látta, így megkönnyebbülve így felelt:
- Ha te mondod...
- Ez a beszéd, Feri bátyám! Na, gyere, üljünk át, aztán meglátjuk meddig jutunk. - mondta Tibi, és már fel is pattant a székből, kispoharát és korsóját szorongatva. Feri nem sietett ennyire.
- Okés, de várj... még előbb el szeretnék mesélni valamit.
Tibi visszafordult.
- Igen? Történt valami említésre méltó? - kérdezte türelmetlenül.
Feri ránézett a barátjára, majd a csajokra. Aztán csak ennyit mondott:
- Á, nem érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése