Mi a célja az Egy-Én-nek?

Filozófiai hangvételű elmélkedés következik a Lét (lehetséges) Elsődleges Céljáról, ahogy ezt a dolgot a saját gondolataim és érzéseim szerint jelenleg látom, valamint e téma kibontásához segítségül hívtam egy remek lélektesó gondolatait is, mert úgy érzem érdemes megosztani a letisztult véleményét. Nem rövid és nem könnyű, csak hard-core fanoknak ajánlott jelen iromány! :) Van egy dilemmám, mely egy ideje komolyabban foglalkoztat. Úgy érzem még nem értem végére az ezzel kapcsolatos kutatásaimnak, így lehet, hogy ott lapul a válasz valamelyik fiókban, bár mindezek mellett úgy érzem minden válasz meg van bennem is, csak ki kell ásni. Az a legnagyobb baj, hogy jelen állapotban még megfogalmazni is piszok nehéz ezt a dolgot, mert inkább csak érzések, mint szavak formájában jelennek meg itt belül - azért teszek rá egy kísérletet.

Az előzményekből...

Bevezetésként csak annyit, hogy nemrég volt egy nagyon érdekes "állapotom": az étkezdében hirtelen rám tört egy eddig teljesen ismeretlen érzés, hogy az ott kajáló, sürgő-forgó, vetkőző-öltöző embereket már nem különálló objektumoknak és személyeknek láttam, hanem egyetlen egy Valami látszólag káosz-szerű mozgásának, de ha jobban megnéztem, akkor észrevehető volt az összehangoltság: ugyanazok, vagy legalábbis nagyon hasonló sémára épülő mozdulatok jellemeztek minden "részt", ugyanazokat a gesztusokat adták elő beszélgetés közben, szóval olyan harmonikus kép tárult elém de érdekes módon úgy, mintha én ezt az egészet kívülről szemlélném, egy hátsó perspektívából, nem benne a folyamatban... Nem tudtak róla, hogy én hogyan látom őket, miként gondolok rájuk, ők csinálták a szokásos elkülönült viselkedéseiket, de én észrevettem benne a közöset, Ami az egészet összeköti, Ami az egészet mozgásban tartja. Észrevettem a Formát a káoszban. Mondom nehéz szavakba öntenem, de mintha ez egyfajta tudatváltás lépcsőfoka lett volna. Teljesen másképp viszonyultam az emberek tömegéhez mint korábban. Jó volt köztük lenni, de kicsit kívülállóként, látogatóként, csendes szemlélőként éreztem magam... Aztán később még aznap este történt még valami. Hazaérve a melóból leültem a gyerkőcökkel játszani, miközben igyekeztem odafigyelni az asszony aznapi háztartási kalandjaira is, és hirtelen egy olyan szeretet-roham tört rám, amilyet még nem éreztem soha. Nehéz leírni, de egy  olyan végtelenül hálás és megelégedettség érzés terjedt végig minden tagomon, és csak figyeltem, és hallgattam őket, miközben egyetlen gondolat lebegett bennem: szeretek közöttük élni. Szeretek itt lenni.

További kérdések...

Na, ez a jó kis nap tulajdonképpen egyfajta betetőzése volt a hétnek, ami a megfeszített munka mellett egy nagyon érdekes gondolat körül zajlott: azon agyaltam már egy hete (de szinte folyamatosan), hogy ha minden Egy, akkor mi célja az egyéneknek? A magyar nyelv rendkívül szépen mutatja a megoldás egy kulcsát: egy-én. Ez a lény-eg, hiszen a lény-egy. De akkor mi szükség van Kis Pistára, meg Nagy Julikára, azaz a kamerákra, melyek "veszik" az Egyet? Mi tehát a célja a jelenleg X.Y. néven futó illúziómnak, aki úgy ahogy megtalálta önmagát már (nem ezen a néven, hiszen ez csak egy kondicionált figura, a valódi nevem nem is tudom, talán nem is kell, talán nincs is??)? Egyedi teremtmény vagyok-e, akinek lehetősége adott felismerni a "vagyok" semmihez nem hasonlítható létérzését, és lehetőségem van határokat átlépni, tudatváltást megtapasztalni, akár testben, akár anélkül? Hol van, egyáltalán van-e LéC / CéL, amit át kell ugrani? Vagy nincs egyén, csak Egy Én, aki itt belül munkálkodik és csendben figyel? A Csendes Figyelő én vagyok-e, vagy Én?? Nem tudom érthető-e a különbség? A kondicionált elmém utolsó küzdelme most E lény ellen, vagy mi történik? Mi a célunk az életben? Visszakerülni a Forrásba minél előbb, vagy inkább a Forrás létezésének és az Egységélmény megélésének tudását felhasználva létrehozni egyre fejlettebb formákat (regényhősöket)? Felismerni, hogy az Életfán létezem, mint mindenki más, de mégis egy egyedi csavart spirálág formájában? (lásd első kép)

Ismétlem, nem könnyű ezt még megfogalmazni sem, hiszen ezen kérdések vizsgálatakor a szavak már cserben hagynak minket, hiszen azok is csak formák, létrejött útmutatók, de nem maga az út, ezért nem az értelmét kell keresni, hanem mindig csak azt kell nézni mire mutat az adott szó, irányjelzőként. Remélem azért a lényeg átmegy, mert szerintem csak az elmém görcsöl ezen, a lelkem (ha van ilyen?) nyugodt. A téma eleve annyira magasztos, hogy még hozzányúlni is nagyon óvatosan lehet csak. Azt tudom leírni ahogy most érzek, és erre valószínűleg nem is azért van szükségem, hogy "másoknak" (bár ha jól sejtem, ilyen nincs is! :) megmutassam, hanem talán inkább azért, hogy magam számára letisztuljon. De lehet, hogy csak az elmém vágyik erre, a Valóm már tud minden választ... Csak kérdés, hogy lehet-e, kell-e egyedi valóm lennie? Nem akarom az elkülönülés útját választani, az nem az én utam. De azt sem akarom, hogy válaszok nélkül feloldódjak ismét a Határtalanban. Érthető ez? Lehet jobb lett volna zenében, vagy rajzban"megfogalmaznom" , talán érthetőbb, érezhetőbb lett volna... :))

Ennyit a bevezetésről, és mivel szeretek elemezni, így akkor kezdjük az elején! :) Megkísérlem a lét néhány szintjén feltárni a lehetséges célokat, hátha jutunk előrébb.

Elemzés

Kezdjük talán az "anyagi" sík alapjainál, a "kvantumvilágban". Mivel ez a terület kutatása még igencsak gyerekcipőben jár, túlságosan nem célszerű magabiztos kijelentéseket tenni ebben a dimenzióban, annyit azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ez az a "világ" ahol mintha az Egészet látnánk visszahajlani önmagába, ahol minden részben benne van az egész, fraktálrendszerben, és amely alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a világ nem olyan, mint egy háromdimenziós térkép, koordináta rendszer szerinti pontokkal és jól elhatárolt objektumokkal, hanem valójában egy olyan áramlás, ahol egy számunkra érzékelhetetlen, de valóságos rend (idea) hozza létre a számunkra érzékelhető, de valójában nem létező formákat (matéria), amit fizikai megnyílvánulásnak hívunk. Ennek a "szintnek" a célja nem más mint a megnyílvánulatlan rendből létrehozni a folyamatosan változó megnyílvánulásokat, formákat, amelyek adott esetben akár komplett galaxisok is lehetnek, ám mindenképpen ideiglenes, egy darabig fenntartott örvény jelleggel. A kvantumelmélet szerint nem az égitestek hozzák létre a sugárzást, hanem a sugárzás (áramlás) az elsődleges és állandó realitás, amelyik "időnként" és "helyenként" létrehoz tartósabb formációkat is (illúziókat). Itt, a "kvantumvilágban", a burkolt rendben még minden a legnagyobb rendben van, minden szinkronban van, sőt olyannyira rend van, hogy a "külső", "érzékelhető" világ valójában ennek a belső rendnek a fodrozódása. 

Aztán áttérve a kémiára, az atomi világban már egész mást látunk, ez az az első "hely", ahol megjelennek a formák, a "különbségek", a teremtés első szintje. Azonban az ezt a „dimenziót” felépítő részecskék céljairól  csak nagyon beleerőltetve lehetne beszélni, hisz mindegyik egy jól meghatározott program szerint cselekszik, pontosabban nem is cselekszik, hanem sokkal inkább hajlandóságot mutat a létezésre... Az emberek által elektronnak nevezett részecske például nem lokalizálható a térben, de van valószínűsége egy felhőn belül. Ezen a szinten tehát nem igazán beszélhetünk egyéni célokról. Aztán „még egyel” feljebb emelkedve a sejtszinten szintén azt látjuk, hogy program szerint működik a tevékenység, nincs szabad akarat, viszont ez a szint valójában a biológiai építkezés helyszíne, a sejtek az építő képességekkel ellátott létezők, ott és úgy dolgoznak, építkeznek, ahol és ahogy szükség van rájuk. Ez már közelít valami célféleséghez, és itt már látványosan és határozottan megjelenik a Tudatosság. Az ásványi szint talán az első olyan létezés-sík, ahol nem csak mint összetevőkről, hanem mint teremtményekről beszélhetünk, de erről most bővebben szándékosan nem ejtek szót.

Aztán ha megnézzük a növényi létezést – bár nem ismerem a „gondolatvilágukat” -, itt már megjelenik két nagyon fontos elem, melyek akár célnak is felfoghatóak: a Fény felé törekvés, és ezáltal az egyre szebb, arányosabb, és logaritmikusan ismétlődő formációk létrehozása (lásd még Global Scaling). Szabad akarat és különböző "utak"? A növényvilágra nem igazán lehet rossz szavunk, még a kertünkben elterjedő gazra sem, hiszen ha nem zsörtölődő gazdaként tekintünk reájuk, hanem egy kicsit toleránsabban, akkor láthatjuk, hogy a növények nem csinálnak mást, mint beszínezik a földtakarót, mindezt teszik védelem és újratermelés (humuszképzés) céljából, valamint mintegy mellékállásként megalapozzák az önvezérlő tápláléklánc körfolyamatát. Tehát ezen a szinten már komolyan megfogalmazható létcélok jelentek meg. Aztán nézzük meg az állatvilágot. Az ő létezésük kicsit mintha öncélúnak tűnne, hiszen felfalnak mindent, növényt, más állatot, egymást, csakis a túlélés kedvéért, de ha egy távolabbi nézőpontból szemléljük a komplett állatvilágot azt látjuk, hogy a rendelkezésükre bocsátott „statikus” energiákat elképesztő mozgási energiává alakítják, ezt adják ők a rendszernek. Az ő céljuk az állandó mozgásban lenni – szüntelenül nyüzsögnek, repülnek, úsznak, vágtatnak, harcolnak stb.., és nem kell megijedni ha a domináns hím felfalja a legyőzött hím utódait - így működik a Fenntartható Program. No és ami talán ugyanennyire fontos: az állatok emlékeztetnek minket arra, hogy tudományosan megalapozott elméletek nélkül is kiválóan lehet élvezni az életet. (nem a madaraknak volt szükségük Szent Ferenc prédikációira, hanem Feri bácsinak volt szüksége a madárfüttyre...:) 

No és most elérkeztünk az emberi szinthez, az első olyan létsíkhoz ahol akár már meg is jelenhet valami egyéni cél és szabad akarat, még ha ezt sokszor olyan kínkeserves átoknak is érzik egyesek. Az emberek esetében elég nehéz lenne egy mondatban összefoglalni egy lehetséges célt, hiszen ahány ember, annyi különböző tudatszint, és ezzel együtt járóan annyi különböző cél lehet (és itt tényleg végtelennek tűnik a skála a lelki szegényektől egészen a bolygók sorsát irányítani szándékozó globalistákig). Ám én mégis erősen hiszem, hogy mindezen "egyéni" célok eltörpülnek valami nagy, valami vezérelv, valami Isteni terv mellett, pontosabban nem is mellett, hanem abban, mely az egésznek értelmet ad - mint ahogy minden alattunk lévő szinten ez látható volt. Mint minden emeleten, itt is minden kis apró cselekedetünk és céljaink valami nagyobb rendű okok és célok érdekében történnek, látszólag kaotikusan, de azért imitt-amott már felfedezhetőek igencsak logikus láncolatok a történésekben. Mintha lenne egy Íve az Egésznek. A létezés minden szintjét áthatja egy Tudatos célorientáltság, semmiképpen nem beszélhetünk káoszelméletről, hiszen minél lejjebb megyünk a mikrovilág felé, ahol minden manifesztálódik, annál nagyobb rend uralkodik. Viszont ha "lentről" "felfelé" megyünk a bonyolultabb létformák felé úgy tűnik, egyre inkább feledésbe merül ez a tudás, s az embernél ez a tudatlanság valamiért kicsúcsodosik.  De azért itt is kell legyen velemi cél, csak nem olyan egyértelmű. Vajon mi lehet az a Cél ami hajt előre, ami orientál minket? És lehet-e ez a cél egyéni, vagy minden alá van rendelve egy felsőbb akaratnak? Bármit teszünk mindenképpen a Divine Plane-t szolgáljuk? Ennek próbálok utánajárni ebben a kis esszében. (Már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az emberen túlhaladva az angyali, magasabb dimenziós, vagy földönkívüli létezők esetében - bár erről csak elképzeléseink lehetnek, mégis - az a gyanú, hogy ott ismét megjelenik a rend. Csak egy olyan rend, mely már nem programból, hanem tudásból fakad. S most így végiggondolva a dolgot, valamiért olyan érzésem van, hogy az egyetlen szint, ahol a káosz jelen van, az az ember... mintha valami igen fontos kulcs lenne az emberi szint, ahol az "alattunk" lévő programozott és ösztönök vezérelte létsíkok világa átvált(hat) tudatossággá...)

Elkülönülve

Gyermekkoromban én is, mint szinte mindenki más, úgy gondoltam, hogy csakis a TV-ben látott hősökhöz hasonló élet lehet az én célom is. Eleinte izmos akartam lenni, mint Schwarzenegger, okos és humoros nyomozó, mint Mel Gibson, fénykard-harcos, mint Luke, kalandor, mint Indiana Jones, hős, űrhajós, csillagász, katona, tűzoltó, rendőr, feltaláló, varázsló, és a többi. Aztán később, ahogy egyre inkább átértékelődtek a dolgok, ezek a „célok” kezdtek elhalványulni (szerintem itt rontottam el :), és inkább a szerelem, a tanulás, a sport, a minél jobb eredmények kerültek előtérbe, ezután természetszerűleg (bár ez kérdés…) a karrier, a megélhetés, a családalapítás, ház, kocsi, kandalló, kert, egyszóval otthon lett a fő cél. Úgy gondolom ez a folyamatosan változó orientáltság az emberi társadalmunk velejárója, nincs ebben semmi kivetni való, mondhatni Korral és korral jár. Az ember mindig is tett maga elé kisebb-nagyobb célokat amiért küzdhet. Madách szerint az ember célja maga a küzdelem, nos ez is egy lehetséges nézőpont, hiszen tulajdonképpen nem csinálunk mást, mint küzdünk minden áldott nap, egyik feladatból a másikba, és van amikor még jól is esik. De egyrészt figyelembe kell venni, hogy a küzdelmeink okaira leginkább visszavezethető problémákat az elkülönülni vágyó elménk okozza, másrészt ez az állandó küzdelem önmagunkban és a "külvilágban" nem lehet Vezér Cél! – döbbentem rá egyszer, sőt mindig is éreztem, hogy ez nekem kevés, nem ez a lényeg. És amikor az ember - végiggondolván a saját életét - rádöbben, hogy ugyan minden apró lépéssel jutott előrébb valamelyest, egyszer csak felismeri, hogy szellemi szintről nézve az egész helyben topogásnak tűnik, és lehetetlen megtalálni a válaszokat „odakint”. Ez az állandó nyüzsgés az elmében és a sok látszólagos (pót)cselekvés a "nagy elkülönültségben" nem lehet Cél! Valahol máshol kell keresni, lépjünk is gyorsan tovább.

Találkozás Ezot Erikával

Spirituális vizsgálódásaim és hálózati közéletem során kialakult egy már sokkal inkább vezériránynak tekinthető cél, már ami az emberi létezésszintet illeti, mely e-képpen fogalmazódott meg: az ember célja először is felismerni a Teremtőt (teljesen mindegy milyen vallási, nemzeti, ideológiai háttérből - kondícióból - érkezünk), majd ezt felismervén visszatérni Hozzá. Ez olyan jónak tűnt! Igen, ez a nagybetűs Cél! Hurrá, megvan! A székely-magyar róvásírásban a C, mint Cél betű jele is egy ég felé mutató nyíl! Hm... Megteremtettünk, látszólag elkülönülésre „ítéltetve”, és megkaptuk a leckét: felismerni a bennünk és mindenben jelenlévő Teremtőt, valamint hogy része vagyok az Egységnek, majd szépen lassan visszatérni ebbe az Egységbe. Ez jól hangzott, de később éreztem, hogy ez még mindig csak egy árnyalata a valódi Célnak. Mi is a baj ezzel a céllal? Nos szerintem az, hogy olyan öncélúnak tűnik. Nincs meg benne a slusszpoén...

<![endif]-->Aztán felmerült egy olyan változat is, hogy a Létezés célja maga a Létezés. Ez azért tetszik mert nincs benne semmi belemagyarázás, semmi szösz-mösz, semmi műanyag. Olyan tiszta és érthető. Ám mégis úgy érzem ez sem más, mint egy öncél. Kevés, hiányos, ennél többről kell legyen szó. Menjünk tovább.

A csendes most

Célnak olvastam valahol a következőket is: "Szívem szerint, csak az érzések tudásában, a pillanat életében lennék, a "csendes most"-ban, leginkább nem csinálva semmit. "

Sokan úgy érzik ez a jó irány. Az Echart Tolle féle csendes magány, "élj az itt és most-ban", csendes megfigyelőként. Nem mondom, nem rossz irány, de korábban láttam ebben egy kis gixert. Először is felhívnám a figyelmet, hogy az a tartomány, ahol nem csinálunk semmit, az a "null-idő", vagy "null-sík", ami nem azért lett kitalálva, hogy ott lébecoljunk az örökkévalóságig. Az állandó mozgásban tartott Teremtett Univerzum sem azért lett alkotva, hogy ne csináljunk semmit benne, hiszen akkor nincs is értelme az egésznek. Abban viszont tökéletesen igazat adok a Tolle-követőknek, hogy leginkább belülre kell figyelni, ott ahol mindenkinek a "vagyok" érzése - azaz a "létezem", a "csendes és éber most" - jelenik meg, ugyanis ez mindenkinek tökéletesen ugyanaz az érzés - egy elmétől, időtől és tértől mentes "hely". De mégis az az érzésem, hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy ott legyünk állandóan a nagy semmittevésben, hanem hogy tapasztaljunk a teremtett világ mindenségével és dualitásával együtt, hideget-meleget, mert máskülönben nem alakul ki viszonyítási alap, s nincs értelme az egésznek. Nem tudod mi helyes, és mi nem. Nem tudod mi közül választhatsz. Bár tudvalevő, hogy nem létezik jó vagy rossz, hiszen mindenre szükség van, és mindennek célja van a Teremtésben, azért ettől még megadatott a szabad akarat, hogy eldönthesd melyik úton jársz inkább. (Tolle tanításaira még visszatérek később, mert az egyik előadása teljesen megváltoztatta a vele kapcsolatos véleményem.) Mindenesetre szerintem nagyon is igaz, hogy aki teljesen el van veszve a saját elméje által kreált, múltból és jövőből táplálkozó történetben (szinte mindenki ilyen...) és azzal a gondolatformával (illúzióval) azonosítja önmagát, az nagy valószínűséggel nem lesz képes fenntartani a tudatát a test elvesztése után, ezért feloldódik (rosszabb esetben bolyong még egy pár évszázadig, keresve a régi sztoriját, és/vagy nem is tudva mi történik vele).

Bennem most vannak kérdőjelek magammal szemben, figyelni fogom magam - állítják egyesek. Szerintem ez egy nagyon fontos lépcsőfok. Figyelni magunkat, figyelni az érzelmeinket, a gondolati formáinkat, milyen impulzus mit vált ki bennünk - ez már a csendes megfigyelő "szeme", az Alanyé, aki mindannyiunkban ott van. Csak békességre vágyom. Most már szép, nyugis nekem való tapasztalásokra. - gondolhatjuk néhányan. Ezzel is tökéletesen egyetértek, én is ilyenekre vágyok, de hosszú még az út a tudatos vágy megjelenésétől a megnyílvánulásig, azaz amikor a tudatosság létrehozza azt a fizikai hologramban. Ezen dolgoznunk kell mindannyiunknak, akik ezt az egységélmény (szellemi) utat választják az elkülönülés (anyagi út) helyett.

Út a Forrásba

Szerintem az Isten (Forrás, Teremtő, Tudat, ahogy tetszik) nem azért hozta létre a világot, és benne minket - kis részegységeit, "nyúlványait" - hogy hátradőlve ne csináljunk semmit - mert bár ugyan az egy nagyon jó kis "hely" és érzés, "OTT" lenni, de az egyet jelent a felolvadással, a Forrással történő újraegyesüléssel. Aki erre vágyik hamar megkaphatja, de akkor nincs szintlépés, és egy újraléteztetésben (újrateremtésben) már nem az lesz, aki volt, hanem egy teljesen más entitás. Nekünk embereknek megadatott a lehetőség, hogy felismerjük az "éntudatot", azaz a "vagyok" semmi máshoz nem hasonlítható ÁLLANDÓ érzését, az egyetlen állandót az folyton változó, forgó, erjedő világban (létrehozott és mozgatott formában).

Aki olvasta, vagy látta előadásban Jill Bolte Taylor agykutató agyvérzésének esetét, annak már lehet némi elképzelése, hogy a testből "kiválva" valóban könnyedén visszakerülhet a lélek az örömteli Teljességbe, a Végtelenségbe, a Határtalanságba, azaz a Forrásba, de biztos, hogy ez a cél? Ezért teremtettünk? Vagy azért, hogy kiderüljön ki képes megtartani magát (saját tudati örvényét = Életfa ágát) teremtménynek úgy, hogy akár test nélkül, vagy épp azzal együtt, életeken át is önmaga tudjon maradni, és folyamatos fejlődést felmutatni, átlépni határokat, tanulni és tanulni? Hol a határ, hol a Cél / Léc?

A Forrás mint végső cél ugyan értelmezhető bármilyen szinten, de ahogy én látom a számunkra elérhető célok közül talán jelenleg fontosabb, hogy mihez kezdünk az adottságainkkal, amit kaptunk? Mire fordítod a tehetségedet? Jóra? Megmutatod-e másoknak is? Ki tudsz-e teljesedni? Kibontod-e a Formát, ami benned van? Tudsz-e fejlődést felmutatni, akár igazi Átlépést egyik szintről a másikra, képes vagy-e Tudatváltásra, mint amikor a teknősbéka "ráébred", hogy az akvárium világa csak egy illúzió, és ő tulajdonképpen egy hatalmas nappaliban létezik (ami szintén egy még nagyobb rendszer része).

Két út van látszólag, de mindkettő ugyanoda visz: az egyik az "anyag", azaz az "fizikai" energia felé tart (materialisták, leállatiasodottak, akik egyre inkább beleragadnak az anyagba, majd végül feloldódnak benne), a másik a "szellem" azaz a szeretet energiája felé tart, ez a hosszabb út, ezért jobban meg kell dolgozni (nem semmittenni!) de ennek is a vége a Forrásban való feloldódás, csak számtalan tapasztalással felvértezve. Lehet dönteni, hogy ki merre megy, de az Út vége mindenféleképpen ugyanoda visz: a Forrásba. Ez a szép a Teremtésben. :) És most itt fel lehetne tenni a kérdést, hogy "mit akar a tested és mit a lelked?" - azonban nem biztos, hogy ilyen kardinálisan húzni kell ide választó vonalat. A test, mint fizikai megnyílvánulás, az anyagi összetevői miatt energiaminimumra törekvő elem, addig van életben, amíg Te életben tartod (itt most mindegy, hogy tudatosan, tudatlanul, vagy külső behatás idejéig). Nem akar az a szerencsétlen test semmit, rosszat meg pláne, csak visszakéredzkedni az anyagi összetevőire, mert erre van programja. Neked viszont - mint léleknek - arra van programod, és képességed, hogy éltesd és mozgasd ezt a néhány milliónyi illúzió energia részecskét, te vagy a fény ebben a diavetítőben. És vajon mit akar az elme? Elkülönülni, meghatározni "magát" a meghatározhatatlan végtelenben? Ezt vegyük rossz néven tőle? Az elme sem akar rosszat, csak programként teszi a dolgát - dolgozik folyamatosan. A Te dolgod, az alanyé, a tulajdonosé, hogy urald, és arra használd, amire kell.

Felvethető az a kérdés is, hogy mindnyájan voltunk-e már ásványok, növények, állatok és emberek korábban? Erre igent azért nem jelentenék ki magabiztosan, ugyanis én például még véletlenül sem emlékszem, hogy valaha is lettem volna ásvány. :) Szerintem a Teremtés nem ilyen lineárisan működik, hogy mindenki ásványként kezdi, aztán lépeget felfelé. Szerintem a Forrás létrehoz ilyen és olyan szintű létezőket egyszerre is akár, s ezek teszik a dolgukat - de az mondjuk nagyon is valószínű, hogy van átjárás szintek között, csak szerintem ez egy bizonyos szint fölött lehetséges kizárólag. Ugyanis nehéz elképzelnem, hogy mondjuk egy növény minden életével egyre ügyesebb és mozgékonyabb lesz, aztán egyszer csak leszületik állatnak, mert már nagyon vágyott erre. :) Sőt azt is nehéz elképzelnem, hogy egy növény "lelke" képes gondolkodni halála után és újra leszületni növénynek, mert még kell 42 növény élet az állati szint eléréséhez. Nem, ez nem egy számítógépes játék. Játék, de mégsem ilyen számokban kifejezhető szabályokkal. Szerintem az "éntudat", a "vagyok" legalsó lehetséges szintje az az emberi szint. Nekünk adatik meg az a lehetőség, hogy a halálnak nevezett küszöb átlépésekor fenntartsuk azt a tudati örvényt, amit életünk során generáltunk, kialakítottunk - ha megfelelő összhang alakult ki a lélek, az elme és a test között - , és ekkor és csakis ekkor válik lehetségessé az átlépés, megmaradva tudatnak, vagy akár testben lévő tudatnak. Minden más esetben a lény feloldódik a Forrásban, a testi rész megy vissza "anyagnak", a lelki rész is megy vissza a Forrásba, hogy másképp, máshol megszülethessen (de nem saját maga választotta módon, mert ekkor már Gipsz Jakab nem létezik). Nincs automatizmus! Nincs automata bekerülés a mennyországba. Ezért meg kell dolgozni, keményen, olyan szintre emelni a tudatosságot, vagy belső lelki tudást, hogy képes legyél test nélkül is fenntartani azt.

 
Társteremtés?

Ezek szerint akkor lélekként, spirituális szellemi lényként, bármilyen formát felvehetünk? Szerintem ez sem így van, mert erre csak az Isten képes. Nekünk jelenleg van ez a nagyon fontos realitás, ebbe lettünk teremtve, ebben van dolgunk, nem ugrálhatsz ki-be ilyen-olyan létezőként. Feladatod van itt és most. Ha nem sikerül, semmi gond, mész vissza a levesbe (itt tényleg nincs pazarlás! :)) ha sikerül, akkor beszélhetünk arról, hogy létrejött egy új társteremtő, Isten nagy örömére, mert szerintem ez az egyik nagy célja a teremtésnek: megosztani azt ami jó, amit Ő tud. De hogy ez a társteremtői szint mire képes, azt én nem tudom, vélhetően valódi teremtésre: azaz Semmiből Valamit alkotni. Erre mi még nem vagyunk képesek, tisztelet a kivételnek. Igencsak az elején járunk még az útnak, rengeteg tévúttal körülvéve, de ennek így kell lennie, és nagyképű, aki nem így látja. Nem mondom, hogy amit mondok az az igazság és kész, és azt sem bánom ha valakinek más nézete van, mert tudom, hogy ennek a látszólagos különbözőségeinknek is célja van az Életben. :)

Aki akar, bármikor visszatérhet a Forrásba, de én szerintem nem ez a célja a Teremtésnek. Isten meg akarja mutatni amit Ő tud, meg akar ismertetni a világával és a lényével, tehát a Teremtés lehetséges végső célja esetében ugyan megemlíthető a végleges Visszatérés, de amíg a Léteztető létezteti a világunkat, addig szerintem tanítani akar, szórakozva, humorosan, játékosan - mert Ő ilyen. Lehetséges célként merülhet fel az az elmélet is, hogy a Legfőbb Intelligencia velünk együtt, általunk, a mi begyűjtött tapasztalataink által akar fejlődni, egy egyre szebbé és kifinomultabbá váló Univerzumban, a bökkenő ezzel a nézettel csupán az, hogy csak egy Állandó képest fenntartani egy Változó világot, egy attól Független örökké létező alany. Aki állandóan csak a külvilágban keresi a válaszokat, sosem fogja megtalálni, mert az állandóan változik, azonban aki belül keresi, önmagában a változatlant, az "alanyt", aki figyel, a "vagyok" érzését, - az megtalálta a választ sok kérdésre. Aki felismerte a változást, annak figyelme már nem múlandó dolgokra, hanem a változásban működő Örök törvényre  irányul, a Változatlanra.

Cél az egyre komplexebb formációk létrehozása?

Eljutottam ezen a szinten már annak elfogadására, hogy mindannyiunkban ugyanaz a Tudatosság (Forrás, Isten, stb.) munkálkodik, csak számtalan megnyílvánulási formában kívánja megtapasztalni Önmagát, és éppen ezért létrehozza K. Pista és N. Julika regényhősöket, akik tulajdonképpen név-cím-magasság-súly-személyigazolvány és egyéb adatokból álló illúziók, kondicionált és szocializált fantomok az adott elme által felépítve. De legbelül mindenkiben ugyanaz a Fény világítja meg ezt a diavetítőt, létrehozva a vetített képet (hologramot) a falon. És itt jön a csavar a gondolkodásomban, ugyanis nehéz azt elfogadnom, hogy nem egyedileg teremtett lelkek vagyunk, hanem "csak" a Tudat nyúlványai, ilyen olyan testben, akiknek nem lehet egyedi életük, és céljuk. Nem jó ez a megfogalmazás - mondom hogy nehéz, hiszen a problémát csak az elmém okozza, az érzéseim tökéletesen nyugodtak ezzel kapcsolatban - na ugorjunk neki még egyszer! :) Szóval azt nem értem, hogy miért létezik K. Pista, ha nem tudja önmagát valahol megtalálni a rendszerben és esetleg még fejleszteni is? Ha én része vagyok az Egynek, akkor nem lehet egyéni célom és utam? Mi a célja az egy-én-nek? Nem véletlenül az, hogy először is felismerje, hogy a Egység része, majd ezzel a tudattal felvértezve kibontson még komplexebb formációkat a Rendszeren belül? Mint a Magyar Népmesék elején amikor a galamb egyre szebb és bonyolultabb formákat fütyül ki magából? Ahol a galamb = Isten, a fütty = Információ, és a megjelenő manifeszt formák meg Mi vagyunk? Vagy mi magunk vagyunk a dallamok Isten füttykoncertjében, a célunk nem más mint boldoggá tenni Őt? 

Ha jól sejtem tehát, akkor mindannyiunkban ugyanaz a Tudatosság (Isten) munkálkodik, csak különböző megnyílvánulási (test) formákban, ezért érezzük egyedinek, egyénnek magunkat (az elménk és testi sajátosságaink által), de a teremtői magyar nyelv is megmutatja a LÉNY-EGET, A LÉNY-EGY-ET, az e mögött rejlő valóságot: EGY-ÉN. A célunk lehet tehát ebben az EGY-ÉN-ben létezni, felismerve , hogy az EGY-SÉG része vagyok, de mégis valahol egyéni úttal, és lehetőséget kapva egyre komplexebb formákat kibontva létezni a rendszeren belül? Három dimenziós kiterjedésből négydimenziós, ötdimenziós létezővé válni? Egyre hatalmasabb szeletet kihasítani a tudatbirodalomból? Vagy egyre gyönyörűbb és strukturáltabb örvényt létrehozni? Megtáltosodni, dimenziók közötti utazóvá, energialényekké válni, hovatovább égitestekké, csillagokká? Határ a csillagos ég?

 
Gyermeki igazság

Végezetül, mintegy végső "elkeseredésemben", hogy nem találom a választ, megkérdeztem az ötéves lányomat, hogy "Mi a célja az életünknek". Habozás nélkül a következő választ adta:

"A tánc." 

Lefeküdtem. Azt hiszem ennél tömörebb és pontosabb választ ilyen kaliberű kérdésre még soha senkitől nem kaptam. A tánc, mint Cél? – figyelembe véve a kvantumfizikai összefüggéseket, a szubatomi és atomi létsík állandó körtáncát, a Panta Rhei-t, a sejtek, szervek, szervrendszerek, növények, állatok, populációk, társadalmak, civilizációk, holdak, bolygók, naprendszerek, csillagrendszerek, világegyetemek, a Korszakok, az "Idő" és a "Tér" csodálatos és folyamatos csárdás-táncát, ez a cél nem is tűnik akkora csacskaságnak. Nézzük csak meg hogyan zajlik: 

Eleinte párokban kezdenek - dualitás, ez a Lét alapja. Ezután jön egy kis elkülönülés - egyéni út, kibontakozás, szabad akarat, önmaguk megtapasztalása: "muszáj kipróbálnom, érted??!". Ezután ismét összeállnak párokká ("együtt csak szebb az élet!"), és végezetül kialakul a körtánc, ami nem más, mint az egységélmény. A jelen idejű egységélmény. Tánc közben nem gondolkozol, nem kreálsz problémákat, az elméd nem dolgozik, hanem csak létezel, és a lét öröméért mozogsz. Te, nem a kondicionált, beszabályozott X.Y., hanem Te és azok akik szintén Te vagy, csak más formában. Ezért a célért már érdemes élni!

A lányom válaszát figyelembe véve tehát az én értelmezésemben felállított cél, miszerint nekünk az a dolgunk, hogy a felismert "újdonsült" tudatosságunkkal egyre komplexebb és fejlettebb formákat hozzunk létre önmagunkból, nem biztos hogy helyes. Na és utólagos engedelmével most hívnám segítségül Ájkli kolléga témába vágó kérdéseit, és gondolatait. Az érthetőség kedvéért kiragadtam a szöveget a párbeszéd környezetből, és átalakítottam néhány igét, valamin színnel választottam el az "enyémtől" (már megint különbséget teremtek! :).

Problémád gyökere az önismeret hiánya, miszerint magadat a mulandó, fizikai testtel azonosítod, ami születésnek és halálnak van kitéve. A most leírt világnézeted és gondolataid 5 vagy 10 éves korodban még sehol sem voltak, életed folyamán szüntelen változnak, majd a test halálakor az elme a tartalmával együtt a semmibe vész. Miért vagy benne biztos tehát, hogy egy ennyire ingoványos elme-tákolmánnyal képes vagy az igazságot értelmezni? Gondolj bele milyen volt a világ (pontosabban a világod!) gyermekként, és milyen most. Azt hiszed a világ változott? :) A világról kialakított képed változékony, és ebben az ingoványban hiába keresel biztos pontot. A biztos pont ott van, ahol az állandóság. Figyeld magadban (gondolatokon és fogalmakon túl) az állandóságot, a jelenlét érzését, ami változatlan volt mindig, ami stabil és biztos, és ami előtt az egész világ változik. Kutasd Azt, mert ezen kívül az életben minden más valóban haszontalan és értelmetlen. Hogy hova vezet, azt nem adom a szádba. Fedezd fel magad, és választ kapsz mindenre.

(némely ember) nem sötét lelkű és nem is halálvárós, csupán eljutott arra a pontra, amiről a Biblia ír a Prédikátor könyve-ben: "Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad..."

(és most jön a lényeg:)
Fogok egy elemlámpát, ami szüntelen világít. Eléje helyezek egy átlátszó diafilmet, és kivetítem a falra. A lámpa fényét nevezzük léleknek, tudatosságnak, szellemnek, Istennek, vagy aminek akarod. A diafilmen az elméd tartalma látható, a falon lévő kép pedig a külső világ, ami tulajdonképpen nem más, mint a diafilm (elmetartalmad) képe. A legtöbb ember azonosítja magát a testtel (jelen esetben a diafilmmel) és az elmetartalommal (ami a dián lévő kép), miközben elfelejtette hogy valódi Önmaga nem más, mint a fény (ami a jelenlét érzése, a tudatosság, a "vagyok"). Vajon attól, hogy megrongálom, módosítom a diát, vagy manipulálom, vegyi anyagokat öntök rá, vagy akár letépem a felét, változik-e a fény? A dia bárhogyan változhat, ezáltal a falra kivetített kép is változhat, de a fényre ez nincsen hatással. A test meg is halhat (a diafilm el is porladhat), de a fényre ez nincsen hatással.

A tudatosság Egy, de megszámlálhatatlan alakban jelenik meg. A te "jelenlét érzésed" és az én "jelenlét érzésem" ugyanaz, például a reggeli ébredéskor az első pár másodpercben csak a tiszta jelenlét érzése van mindkettőnknek, a "tiszta Vagyok"... amíg az elmébe nem kezdenek el beáramlani a gondolatok és képzetek, megteremtvén az "ez vagyok" és "az vagyok"-ot. Innentől jön a különbözőség, a "te és én". A beáramló gondolatok a múltbéli kondicionáltságból táplálkoznak, és nem a tieid, csupán annyi a közöd hozzá, mint a nevedhez, melyet szintén nem te adtál magadnak, ezért megkérdőjelezhetők, hogy fedik-e az igazságot. Tulajdonképpen SEMMID sincs a jelenlét érzéseden kívül, azon kívül hogy tudod, hogy VAGY, ez az egyetlen dolog amit nem tanultál, nem kell másokra támaszkodnod ahhoz, hogy ezt tudd, az Egyetlen bizonyíték önmagad számára, hogy valójában létezel. Bármi mást szemlélsz a 3 dimenziós világban, beleértve a testedet is, azt már az elme felfogásán és szűrőin keresztül tapasztalod.

A személyiség változások számomra érdektelenek. Mulandóak és tünékenyek, én pedig a változatlat kutatom, amit nem találhatok meg elmén keresztül, csupán intuitíven érzékelhetek, gondolatok és fogalomalkotástól mentesen. Mi van az állatokkal, növényekkel? Emeljük a tétet. Miért nem inkább az egész univerzummal? Minden ami megjelenik, a tudatosságban jelenik meg, valójában nem is jelenhet meg kívüle semmi, hiszen bármi amit látsz magad előtt, bárhova nézel, valakinek a számára jelenik meg. Kutasd azt, aki megelőz minden megjelenést, aki a gondolatok fátylán túl állandóan jelen van, akinek OTT kell lennie ahhoz, hogy előtte bármi is megjelenhessen. Választ fogsz kapni arra is, mi van a "lámpaoltáson túl", de ha én mondanám az megint csak instant válasz lenne.

Ha az ember egyszer belép önmaga szentélyébe és megnyugvásra lel, abbamarad a külső világban való kutakodás, mert tudja hogy ott már 1000X járt, és nem talált semmit, vagy amiről azt gondolta hogy megtalálta az igazságot, később az is hamisnak és ingoványosnak bizonyult. Látja hogy minden változékony, mulandó, alakok-formák jönnek és távoznak, saját gondolatai szintúgy változékonyak, elemek születnek-pusztulnak, de az egyetlen kincse, saját önvalója állandó, változatlan. Ebben a változatlan jelenlét érzésben (tudatosságban) tűnnek fel a tárgyak és az objektumok, minden ami látható, tehát a tudatosságban, amely tudatában van önmaga létezésének, jelenik meg az anyag, a világ. Az anyagot a tudatosság felett állónak képzelni olyan, mint amikor az árnyék azt gondolja, hogy felette áll a testnek, aminek ő csupán árnyéka :)

Értsd meg mélyen, hogy bármi megjelenik a világban, legyen az gondolat, érzelem, vagy tárgy... neked, mint a tudatosságnak meg kell előznöd azt. Neked már ott kell lenned ahhoz, hogy számodra az a dolog megjelenhessen.

Hiszel a lélekben. Hiszel az anyagban. De ki AZ, AKI hisz? A lélekre mint tárgyra rámutattál, az anyagra mint tárgyra rámutattál, de ki az alanyiság, AKI mutat? Ami történik, az nem más, mint a nézőpont áttolódása, a személyes "én"-ről az egyetemesre. Ne higgy bennem, mert jelenségszinten csupán egy forma vagyok a tudatosságodban, ami néha felbukkan, és írogat valamit, majd eltűnik, valódi önmagamban pedig ugyanaz "VAGYOK" mint te magad. Már fentebb írtam, és hiszed vagy sem, de a tiszta jelenlét érzésünk ugyanaz, mert valójában nem két ugyanolyan, hanem EGY, és ugyanaz, csupán két objektumon keresztül történő megtapasztalás. Időzz a jelenlétben, a tiszta "vagyok" érzésben, hagyjad a gondolatokat jönni-menni, hagyjad a világban történő eseményeket jönni-menni, ne akaszkodj beléjük, hagyj el minden elgondolást, tudományt, vallást, mert a "Vagyok" a kapu. Ismerd meg valódi önmagadat, és fel fog tárulkozni számodra a világ működése. De amíg elgondolásokkal tömöd az elmét a világ működéséről, addig nem tud beáramlani a valóság, mert elfoglalja helyét a hamisság.

Az útról írtam, amit bejártam. Nem igazságként, hanem történésként.   

Beszéljünk a szabadságról, függetlenségről és önrendelkezési jogról. Feltételezem, hogy ezt az emberre, mint fizikai lényre értjük, aki szabad, aki független és önrendelkezési joga van. Vizsgáljuk meg ezt a "lényt" közelebbről, mert kérdések sorozatát veti fel-e három jellemző, amivel fent illetjük. Kikérték-e a véleményedet a születésedről, vagyis hogy meg akarsz-e születni? Kikérték-e a véleményedet, hogy fiúként, vagy lányként akarsz a világban megjelenni, hogy egészségesen, netán betegen, hogy milyen szemszínnel, milyen helyen, és pláne melyik időben? Választhatott-e ez a test/szervezet családot magának? ... most ugorjunk egy nagyot! Végéhez közeledve megválaszthatja-e ez a szervezet elmúlásának időpontját? A válasz mindenre, NEM.

De hát miféle szabadság ez? Miféle függetlenség?.. és pláne, hol ebben az önrendelkező jog? Ha ezt valaki alaposan végiggondolja, és érzi hogy kicsúszik a talaj, azt szokta felelni utolsó mentsvárként: "de én most felnőttként azt csinálok, amit akarok, szabad akaratom van". Én meg azt mondom hogy minden cselekedet félelemből vagy vágyból születik, és gyökere a kondicionálásban van. Bármit teszel, azt visszagöngyölítheted, hogy megvizsgálhasd a kiindulási pontot. Még amikor megajándékozol valakit, akkor is a vágy hajt, hogy örömet okozz a másiknak. Tehát látod, nem tulajdonítok függetlenséget, sem önrendelkezést a testnek, ami jön, időzik egy darabig, majd eltűnik. Hogyan válaszoljak akkor ezek után arra, hogy melyik élet az értékesebb? Vajon amikor ebédhez készülsz, a szék, vagy az asztal tesz nagyobb szolgálatot, hogy kényelmesen ehess? Az az értékes, ami valójában vagy, túl a fizikai testen, túl a gondolatokon. Te AZ vagy, aki tapasztalja (alanyként) a világot (mint tárgyakat), AKI megelőzi a megjelenéseket, számodra jelenik meg a világ. A tudatosság vagy, ami ha visszahúzódik, a test hullaként rogy össze, mert a test tudatosság nélkül csak egy hulla, ami pillanatok alatt oszlásnak indul. Ha születésed előtt és halálod után is ugyanaz vagy, (nevezheted fénynek, léleknek, megnyilvánulatlannak, vagy akár materialistaként Semminek is) akkor mire való bármilyen cél, ami csupán a testi megnyilvánulás A pontból B-be való törekvésére korlátozódik? :|

Ezek számomra is elfogadható gondolatok, de azért óva intenék mindenkit attól, hogy saját magát egyenlővé tegye a Forrással. Onnan vagyunk ugyan, azonosak vagyunk, de nem vagyunk egyenlőek Vele. Mint ahogy a vízcsepp is azonos az óceánnal, de nem egyenlő vele. "De hát mi a tenger, ha nem cseppek sokasága?" - kérdezik a Felhőatlaszban is. "Saját képmására" - ugye? És itt akkor felmerül ennek az egész esszének a fő kérdése: az a bizonyos "alany" aki figyel, aki állandó, aki a "vagyok" érzése, azok mi vagyunk a teremtmények, vagy maga a Forrás (Tudat. Isten, Teremtő)?? Vagy ne keressem a különbséget? Van egy olyan érzésem, hogy Teremtő és teremtmény között különbséget kell tenni, mert másképp nem értelmezhető az egésznek a célja. No de mi lehet a Teremtés célja? Az, hogy időnként tegyünk egy kört, és állandóan visszatérjünk a Határtalan Forrásba, az Állandóba? Vagy az, hogy a Teremtő átadhassa a tudását, és megmutasson mindent játékosan, humorosan, mert Ő ilyen? Ez utóbbi esetben nem a visszatérés, azaz a feloldódás a Változatlanban az elsődleges cél, hanem a teremtmény mivolt fenntartása, ameddig ezt szeretnénk, átlépve határokat, fejlődve és tanulva, testben, vagy anélkül. Szerintem inkább ez az Isten célja. Nem elkülönülve, hanem Vele, Általa, és Érte.  

És itt ismét csak kérdésekbe botlunk: hogy ha Isten, vagy a Végtelen Tudat Egy, akkor nem magányos önmagában egyedül? Szerintem nem, hisz pont ezért teremtett Világot, és benne minket, és igyekszik megtanítani, és megmutatni mindenre amit tud. Képzeljünk el egy Végtelen Tudatosságot, mely Végtelen Energiával és Végtelen Potenciállal rendelkezik. Mi az egyetlen módja, hogy tapasztalatokat hozzon létre? Az, ha megteremti a különbözőségeket. A színeket, a szinteket, a skálákat, a dualitást, minket stb., amely rendszer minden eleméből visszatekinthet önmagára. A kérdés az, mi figyelünk-e? :) Egyszer felvetődött bennem, hogy Mari néni a faluvégén miért maradjon ki a szintlépési játékból csak azért mert nincs internete, vagy nem olvasott tudattágító könyveket, ám egy barátom megvilágította, hogy Mari néni - minden panasza ellenére - tökéletesen jól érzi magát azon a szinten, ahol van, ha meg nem akkor úgyis tesz a továbblépésért valamit. Miért akarnánk a Mari néni nevű kamera sorsát a magunkéhoz mérni, viszonyítani, hasonlítani, miközben Ő teljesen rendben van, ahol van, hisz az egység része. De akkor miért nem képes általában az ember megérteni ezt a mindent átható egységet?

Azért, mert a kettősség eszközével (az elmével) próbálja megtapasztalni az egységet, ez pedig képtelenség. Az Egység az elmén, és legfőképpen a felfogáson túl van. Amíg van "az", aki meg akar tapasztalni, és "az", amit meg akar tapasztalni, addig a kettősség fennáll. Fel kell adnod mindent, hogy érezd intuitíven az egységet! A keresőnek el kell vesznie a keresésben! Senki sem egyéniség, mindenki (testileg) ugyanolyan pillanatnyi jelenség-tárgy a tudatosságban, valódi önmagában pedig tudatosság. Ha magadat tudatosságként látod, és tudod, hogy a test csupán egy kéretlen "vendég", akkor tisztában vagy azzal is, hogy a másik ember (a forma) is ugyanúgy csak pillanatnyi jelenség-tárgy, de valódi önmagában szintúgy tudatosság, de azzal is tisztában vagy, hogy nem létezik az "én" tudatosságom, és az "te" tudatosságod, mert az EGY, és ugyanaz. Ha az emberek felismernék valódi természetüket, a különbözőségek és széthúzások, amik megannyi szenvedést és fájdalmat hoztak már, örökre eltűnnének. (A testünkre vonatkozó) "kéretlen" vagy inkább "hívatlan vendég" szójáték, de arra mutat, hogy nem kértem a születését ennek a testnek, és a véleményemet sem kérték ki róla hogy megszülessen. Így lett "kéretlenné" :) A megpróbáltatások pedig arra emlékeztetnek, hogy a test születésével együtt jönnek, és a test halálakor távoznak, ennélfogva átmenetiek és mulandóak, mint gazdájuk a test.

Az elmúlt pár-ezer évben sok megmozdulás és összefogás volt magas intelligenciájú emberek részéről, de valahogy egyik sem vezetett eredményre, és az intelligenciához nem mindig párosul jóindulat. Ennek ellenére, én nem vagyok ez ellen. Ha akarnak, fogjanak össze, és kérjék ki maguknak a dolgokat, de szem előtt kell tartani, hogy a szabadság belülről fakad. Ha már mindenki szabad lesz (már ami a szabadságról való elgondolást illeti), ha már mindenki boldogan és jó körülmények között élhet majd, akkor sem lesz elégedettség. Vajon nyugaton, a jóléti társadalmakban mindenki tökéletesen boldog, és repes az örömtől? Az egyéni szemlélődés során az egyén "eltűnik", és egy új belátás születik. A tudatosság felismeri állandó természetét, amely a változó test-formán tükröződik vissza, felismeri hogy a gondolatok az éppen aktuális társadalmi normáknak és kondicionálásának hordalékai, de nem azonosítja magát azokkal. Felismeri egységét az egész megnyilvánult univerzummal, és vele szemben többé nem támaszt elvárást, csupán szeretetet érzékel mindenben, mert tudja hogy Ő maga minden. Mindenkihez szeretettel és együttérzéssel közeledik, nem keresi a maga hasznát. 

Senki nem mondta hogy "befele" utazgatod kellene, csupán arról van szó, hogy szabadulj meg azoktól a hamis rétegektől, elképzelésektől, ideológiáktól és képzelgésektől, amik az évek során rád rakódtak. Sajnos a szavakkal való kifejezés révén látszik úgy, mintha arról lenne szó, hogy "befelé" kell bármit is tenni, mivel ha van egy mag, és azon 10 réteg amit nekiállsz lehántani, akkor úgy tűnik "befelé" haladsz, de valójában csak megszabadítod a magot a felesleges rétegektől.

No de mi történik, ha eléred a magot? Lehántottál már minden réteget, s ott már Te, mint Kis János megszűnsz, nem? De akkor mi marad? Egy elmétől, ideológiáktól mentes tiszta tudatosság testben? Vagy a határtalan Forrás egy nyúlványa biobőrben? 

Miért fogadnád el tőlem a válasz? Ha most "ezt" vagy "azt" mondom neked, azt mi alapján fogod megítélni, helyesnek, vagy helytelennek ítélni? Az ember ha hall valamit, összehasonlítja saját személyes tapasztalatával, és aszerint eldönti hogy igaz, vagy hamis. jobbik esetben úgy gondolja, lehet hogy igaz, de nekem más a tapasztalatom, ellenben elfogadom hogy a másiknak megint más. Jelen helyzetben azonban, ha saját magad nem tapasztalod meg hogy mi, - vagy ki - vagy valójában a gondolatokon és fogalmakon túl, akkor nem lesz mihez mérned. Így a válaszom ködös marad és értelmezhetetlen. Szedd össze minden bátorságodat, és kutasd fel. Mit veszíthetsz? 

Tehát mi van ideológiáktól mentes állapotban? Nézd meg a madarakat az égen, a halakat a vizekben, a lovakat a mezőkön, végy példát az állatokról, akik ideológiáktól és fogalomalkotásoktól mentesen élnek, jobban mondva az élet élődik rajtuk keresztül. Úgy néznek ki mint a zombik? Korántsem. Színesebb pezsgést mutat a természet mint bármi, pedig közelebb állnak forrásukhoz, mint számtalan ember. A dualitás világának "haszna" az Ön-felismerés. Látni minden mulandóságot, az állandó jelenlétben. Az "EGY" nem láthatja önmagát, mert nincsen "AZ" aki lát, és "az", amit lát. A szem mindent láthat, de soha nem láthatja önmagát. Tükör kell hozzá, amiben megpillanthatja, hogy ő szem, de ez már kettő elkülönült dolog. Ha nem létezne a kettősség világa és benne az egyén, nem is tudnál magadról. Ha az egész világon minden kék lenne, egyszerűen nem tudnál különbséget tenni "a" és "b" dolog között, mert nem látnád a határvonalakat. 

Mi a célja tehát az EGY-ÉN-NEK, aki mindannyiunkban ott lakozik? "Egy tanú a testben, örökké lesben" énekli Ákos is. Mi a lényeg? Mi a LÉNY-EG, az, hogy a LÉNY-EGY? EGY-ÉN, egy az én? De akkor hogyan valósítsam meg magamat, hogyan tapasztaljam meg magamat, mint teremtő? Ez szerintem csak úgy lehetséges, hogy a Léteztető nem tapasztalni akar, hanem tapasztalatokat teremt, általunk, bennünk, és velünk. Végül is tehát MIND-EGY mi a cél...

És most térnék vissza Echart Tolle mutatványára. Tolle szerint ugyanis a jelenlegi létünk célja megtalálni az egyensúlyt az állandóan változó formák világa (teremtés) és az állandó, forma nélküliség világa (Teremtő/Tudat/Isten/Forrás) között. A megtestesült és a megtestesületlen közötti harmóniát. A folyamatosan változó formák és az állandó valódi lényünk között. Ez persze sokkal szebben és részletesebben bontja ki ebben a két előadásában, melyet szívből ajánlok végignézni/hallgatni. Korábban Tolléra - erre a fura manó szerű figurára - úgy tekintettem mint egy olyan lelki tanítóra, aki már közelebb van a növényi léthez mint az emberhez, túl lassú volt (az akkori felfogásom szerint), azt hittem zombi, de ahogy ebben a négy órában végigvezette - az Ő útján keresztül bemutatva - hogy a külső formák világában (fizikai megnyílvánulás, vagy legyen az akár az elme!) hiábavaló fáradozás keresni az "én-t", és hogy a belső, formákon túli világban megtalálható valódi "Én" mennyivel mélyebb és valóságosabb, no és hogy milyen a két "dimenzió' egyensúlyi helyzetében létrejövő tudatállapot, ahol ez az "állapot" egyáltalán nem hátráltatja a cselekvőképességet, sőt... nos az valami lenyűgöző. Kell ehhez persze egy bizonyos lelki érettség, türelemmel végighallgatni, mert sokszor percekig "nem csinál semmit", nem "érdekes" és pörgő az előadása, ezt elsőként ismeri el Ő maga is, és úgy általában nem ad át új in-formá-ciók (formák!) tömkelegét, mégis érezni, hogy ez áll közelebb a valódi létezéshez. Az egyensúlyhoz. 

1. rész

2. rész

Összefoglalva tehát számomra az alábbi lehetőségek alakultak ki, ami a Létezés Végső Célját illeti:

1. Út a Forrásba: felismerés és visszatérés (öncél)

2. Maga a Lét (öncél)
3. Társteremtővé válni (hogyan?)

4. A tánc (jelenidejű egységélmény) 

5. Egyre komplexebb formációk létrehozása az Egységben, a Tudatban. (szintlépések, Életfa)

6. A megnyílvánulatlan és a megnyílvánult közötti egyensúly. (harmónia)
7. Végleg kilépni a reinkarnációkból a "Csendes Most", az "Éber Jelenlét", a "Vagyok" Kapuján. (átlépés a formák illúzió világából az állandó valóságba - szerintem ez az igazi másvilág, az üdvözültek helye, a halhatatlan mennyország, stb.)

Lehet, hogy mindez egyszerre van jelen, mint Cél? Lehet, hogy csak én bonyolítottam túl ezt az egészet, és valójában egy tökéletes célorientált Rend vezérli a Mindenséget, csak a mi szintünkön át kell vészelni a programozásból való átváltást tudássá, és érthető lesz minden? Tessék, lehet választani, hozzátenni, elvenni belőle, tessék csak tessék. :) No és persze felmerülhetnek olyan egyszerűen megfogalmazható célok is, mint az "elkoptatott" "élj boldogan", vagy mint pl. a "próbáld meg élvezni az életet", meg ilyesmik, de én úgy gondolom, hogy a legfontosabb meglátni ebben az Egészben a mérhetetlen Szeretetet amivel létrejött, majd képessé válni átengedni és viszonozni Azt. Én szeretek mindenkit! ... Na jó, ez túl nagyképű volt, finomítom: törekszem rá...

A pufóka ufóka nyomában

Hírek, csámcsogni-való a hó mellé, komment nélkül (nem mélyedtem el a témában, szerintem ez még mindig csak a felszín és a ködösítés - csak érdekességképpen ajánlom, nem elveszni ebben a labirintusban!):

I. UFO Felfedés Mozgalom -Médiarendezvény az USA-ban

2013. április 29-i kezdettel Los Angeles-ben, a CA-CHD2 produkciós iroda tartani fog egy média rendezvényt a Utah államban található Park City városában a Sundae Film Fesztiválon egy nagyszabású dokumentumfilm projekt elindítása alkalmából. A sajtókonferencián be fogják mutatni Dr. Edgar Mitchellt, aki az Apolló-14 űrhajósa volt – a hatodik ember aki a Holdon hagyta lábnyomát – a Citizens’ Hearing on Disclosure szervezet szóvivőjeként, és Jeremy Kenyon Lockyer Corbellt is, aki rendezője egy dokumentumfilmnek, melynek angol címe Truth Embargo /A zárolt igazság/, mely ezen a fentieken alapszik. Lásd a film előzetesét. A  „Citizens’ Hearing on Disclosure”-t a Paradigm Research Group  fogja leforgatni és sor fog kerülni erre 2013. április 29. és május 3. között Washington DC-ben a Nemzeti Sajtó Klubban, ahol a fő báltermet fogják átalakítani „Kongresszusi Meghallgatási Teremmé”. Ezen precedens nélküli esemény a világ minden tájáról vonzani fogja a vezető kutatókat a kormányzati/ügynökségi tanúkkal együtt, hogy tanúvallomást tegyenek az 5 nap 30 óráján keresztül az Egyesült Államok Kongresszusának egykori tagjai előtt. A meghallgatás tárgya a földönkívüliek jelenléte, ami érinti az emberi fajt.

Forrás:

http://kristalyhang.wordpress.com/2013/01/17/ufo-felfedes-mozgalom-mediarendezveny-az-usa-ban/

Kapcsolódó (régebbi) tényálladék:

II. Oroszország felszólította Obamát: Beszéljetek a Világnak a Földönkívüliekről, vagy mi fogunk. 

A Davosban a héten (január 23-án) kezdődött Világgazdasági Fórum napirendjéről kiszivárgott hír szerint Medvegyev orosz miniszterelnök tájékoztatni fogja Obama elnököt, hogy eljött az ideje, hogy a Világ megtudja az igazságot a Földönkívüliekről, és ha az Egyesült Államok nem akar részt venni ennek bejelentésében, akkor a Kreml ezt megteszi saját maga. Hogy Medvegyev képes lesz-e meggyőzni az Obama rezsimet, hogy mondják el végre az igazságot az UFO-król és az idegenekről, nem tudhatjuk. Amit tudunk az az, hogy vagy az Egyesült Államokkal, vagy nélküle a Kreml biztosan el fogja kezdeni a folyamatot, mely feltárja az igazságot arról, amiről jó ideje tudjuk, hogy igaz.

Forrás:

http://ujvilagtudat.blogspot.de/2013/01/oroszorszag-felszolitotta-obamat.html

Eredeti forrás: http://www.whatdoesitmean.com/index1649.htm 

(Az egészet egy "Sorcha Faal" nevű ismeretlen blogger indította el, szóval a forrás hitelességéről nem áll módomban meggyőződni. Mindenesetre van néhány újabb érdekesség):

III. 300 millió éves fogaslécet találtak

Vlagyivosztok város egyik lakosa egy fémből készített fogaslécet talált, amelyet szénbe préseltek. A hihetetlen leletet elhozta a tudósoknak. A lelet beható tanulmányozása után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a léc 300 millió éves és azt élőlény készítette. Azonban egyelőre nem tudnak választ adni a kérdésre, hogy ki gyártotta ezt az alumínium fogaslécet.

Forrás: 

http://hungarian.ruvr.ru/2013_01_24/Oroszorszagban-nem-foldi-eredetu-300-millio-eves-fogaslecet-talaltak/

 

http://english.ruvr.ru/2013_01_19/300-million-year-old-UFO-tooth-wheel-found-in-Russian-city-of-Vladivostok/ 

IV. A valódi Men In Black

Jó kis rés

... azért beszarni nem kell.

Óriási koronalyuk tátong a Nap felső légkörében, amelyből intenzív napszél áramlik ki. A napanyag a hét végén érheti el a Földet. A NASA napkutató űrszondája, az SDO (Solar Dynamics Observatory) készítette az alábbi felvételt a Napról, január 23-án. Az ultraibolya színképtartományban készült fotón látható sötét terület egy úgynevezett koronalyuk a Nap déli féltekéjén. Mérete a Földének sokszorosa (a Nap átmérője kb. 110 Föld-átmérő).

A nyilakkal övezett terület a koronalyuk. Hőmérséklete kb. 1 millió fok (K), ami alacsonyabb a környező területekénél. A kép nagyobb változata itt tekinthető meg. Ezen a legfényesebb foltok (pl. 2 óra irányában) napfoltok feletti területek, ahol teljesen zárt a mágneses tér.

A koronalyukak mérete és gyakorisága növekszik a napfoltciklus maximuma felé közeledve (ez most 2013-ban várható). Ilyenkor nemcsak a pólusok környékén fordulnak elő, hanem alacsonyabb szélességeken is. A koronalyukak olyan területek a Nap légkörében, ahol részben felnyílnak a mágneses erővonalak. Ez lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségű napanyag távozzon az űrbe, töltött részecskék áramlataként - ezt nevezik napszélnek. A koronalyukakból kilépő napszél sebessége 4-500 km/s.

Az aktuális koronalyukból kiáramló napanyag várhatóan a hét végén (január 26-27-én) éri el a Föld pályáját. Hogy eltalálja-e a Földet, az egyelőre kérdéses. Amennyiben igen, sarki fények alakulhatnak ki a magasabb földrajzi szélességeken, de valószínű, hogy kisebb lesz a hatása, mint amikor egy napkitörés miatt kirobbanó napanyag éri el a Földet. A NASA szerda este (magyar idő szerint 19 órakor) tart sajtótájékoztatót a témában.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20130123-nap-korona-lyuk-napszel.html 

Kapcsolódó: 

http://www.wrecklessfaith.com/suspicious-0bservers-3min-news-january-24-2013-nasas-big-announcement/

Rendszerváltó Mozgalom

Nem vagyok híve a pártoskodásnak, és általában kerülöm már a politikai színjátékot, nem is ezért hoztam létre ezt a kis internetes napl(op)ót, de Árpi Rendszerváltó Mozgalmát úgy gondolom saját (nemzeti) érdekünkben érdemes támogatni, már aki még nemzetben tud gondolkodni. Tekinthetjük játéknak is ezt a létezést, amiben vagyunk, és ebből kifolyólag a véres, minket évezredek óta kifosztani és kiírtani szándékozó ellenség - mely az utóbbi 500 esztendőben 'kitűnő" munkát végzett -  átlényegül csupán ellenféllé. Legyőzhetetlenből legyőzhetővé. Hát akkor játszunk!

Árpi munkássága és bátorsága példaértékű. Valahol itt kezdődik az elhivatottság szerintem. És igencsak beszédes, sőt nevetségesen szánalmas, hogy a legfelsőbb "magyar" bírói fórum nem képes, vagyis inkább nem mer dönteni egy ilyen ügyben, ami tényleg lavinát indíthat el. Mitől féltek gyerekek? Nem lesz semmi rossz, csupán csak változik egyet a Forma, fordul egyet a Kocka. Hát olyan nagy baj ez? Devizaadós érintettként kíváncsi vagyok, hogy a legfrissebb fejlemény (ultimátum) egyáltalán milyen okokból jött létre, és hogy lesz-e eredménye.

Lásd a csodát

Egy olvasóm ajánlotta ezt az igazi lúdbőrt kiváltó klipet, mely a "tégy csodát" mondanivalójával tökéletesen kapcsolódik a tudatváltásos előző bejegyzéshez. Igazából engem nem nagyon érdekel melyik "szavazzunk, de fingunk sincs a valódi számlálásról" típusú meganyál ki-mit-tud produkcióból került ide ez a srác, és az sem éri el nagyon az ingerküszöbömet, hogy milyen díjakra hajtanak ezzel a számmal és klippel, de az már annál inkább érdekel, hogy mit akartak közölni vele, illetve miért toltak ennyi pénzt egy friss ember első klipjébe?

A dal szövege is figyelemreméltó, különösen a következő sorok: "soha nem kell félned már, ez az út amit álmodtál", és a "szórd újra szét a régi fényt", azonban a zenéhez készített látványvilág az ami igazán meggyőző erejű. A klip egy igazi Orwell-i bázisról indul, itt van minden szükséges kellék: vonalkódos billog, ujjlenyomat-leolvasó, vegyvédelmi ruhás őrök, szóval minden összeállt egy igazi trendi, új világrendi totál kontroll létsíkhoz, de furcsa módon főhősünket kiengedik a szabadba. Véget ért a NWO?? Ez az üzenet? Kint aztán elénk tárul a "lásd a csodát" és a "nézd milyen gyönyörű" szöveggel némileg ellentmondásban lévő szörnyű "valóság": egy igazi poszt-apokaliptikus színhely, kihalt, lerombolt város, "vírus-támadás" - olvasható az angol nyelvű újságban is, csótányokon élő túlélők. (és itt van She is, kitárt ujjakkal, figyel). No és természetesen megjelennek az ebben a környezetben "szokásos" bandák is, hogy jól eljátszanak a friss hússal, de valami megváltoztatja őket. A srác hangja talán? Netán a tekintete? A szövege? A csatlakozó gyerekek? (nem semmi a tekintetük mondjuk!) Mindenesetre úgy döntenek, hogy elég ebből a létezésből és követik őt a ... hová is? Nem derül ki, mert a végén nem látjuk, hogy átszellemült tudatállapotban hová is néznek mindannyian, ezt a készítők okosan a fantáziánkra bízták. És most nagy bölcsen én sem teszek mást. :)

Tudatosság az evolúcióban

Tisztázzuk végre ezt a kérdést! Nemrég egy biokémikus szomszédomnak meséltem arról, hogy szerintem az emberi génállományba valamikor beavatkozhattak, erre Ő megkérdezte, hogy "no és mi van az evolúcióval, azt dobjuk ki?" - mondom neki: "nem, a kettő együtt lehetséges. Az IS-IS gondolkodás, ugye? A magyarokra ez nyelvünkből fakadóan általában jellemző, de nem mindenki ismeri fel tudatosan. Számomra a legkisebb megerőltetés nélkül elfogadott a Teremtés + Evolúció + "Idegen" beavatkozás IS. Tehát nem VAGY-VAGY, hanem próbálom megtalálni az elméletekben a közös alapot, a logikát. A látszat ellenére én nem utasítom el teljes mértékben a materialisták evolúciós elképzeléseit sem, mindössze kevésnek, csupán az érem egyik oldalának tartom. Szerintem a Teremtés IS és az evolúció IS megtörtént és történik folyamatosan. Pontosabban fogalmazva szerintem a jelenleg uralkodó mainstream irányzat pont fordítva gondolkodik, mint ami a valóság. Azt hiszik, hogy a vas okozza a Föld mágneses mezejét, de mi van ha pont a mágnesesség hozza létre a vasat? Azt állítják, hogy a csillagok hozzák létre a fényt, hozzám viszont Don Miguel Ruiz szavai állnak közelebb, azaz a Fény hozza létre a csillagokat, és minden mást ebben az Univerzumban! Az anyagelvű világnézetű emberek alapvető nézetem szerinti tévedése összefoglalható egy nagyon egyszerű mondatban: minden létezésének okát a kémiában keresik, holott a kémia létrejötte csak okozata valaminek. Pusztán logikai következtetéssel is feltehető a kérdés, hogy a Földön létrejött leges legelső egysejtű vajon honnan rendelkezett "ösztönökkel" és "élet-programokkal", ami a túléléshez nélkülözhetetlen? Számomra teljesen világos, hogy már a legelső egysejtűben is ott munkálkodott a Tudatosság. Tehát nem elutasítom az evolúció elméletét, hanem csak annak kémiai okát nem tudom elfogadni, és a logika is azt diktálja, hogy mindennemű fejlődés mindig csak okozat egy tudatosság által megalkotott cél érdekében. Elfogadom tehát, hogy a Földön az élet szempontjából volt egy kezdő állapot, majd lépésről lépésre jelentek meg egyre fejlettebb létformák, de nem a kémiai elemeknek köszönhetően, amelyek önmagukban, "parancs" és "kód" nélkül képtelenek az önszerveződésre, hanem a célvezérelt (!) Tudatos Intelligencia hajtotta előre minden apró lépésében ezt az evolúciót. Az Intelligenciáé, amelyik áthatja az egész Teremtett Univerzumot. Nem tudok erről forrásokat és bizonyítékokat előállítani, pláne nem szavakkal, viszont itt és most csak ezt látom logikailag helyes elképzelésnek, és aki képes "magába nézni", az elméjén túlra, az érzi ennek az igazságát.

Ha el tudjuk fogadni, hogy létezik egy Rendszeren kívüli Forrás, amelyik az Egészet útjára indította (megálmodta), sőt megéli önmagát benne minden egyes részében, minden álom pillanatban, akkor egy csapásra elkészült egy olyan híd az evolúció és a hit között, mely hasonlóképpen romboltatott le, mint amikor az epilepsziás ember bal és jobb agyféltekéjét elvágják egymástól, és nem tudja a bal kéz mit csinál a jobb. Tehát azt gondolom, hogy az evolúció csak velejárója, okozata a Tudatosság anyag feletti állandó fejlődésre ösztönző késztetésének. Nézetem szerint nem az anyag hozta létre a tudatot, hanem pont fordítva. Ezt úgy igazán mélységeiben megértve tényleg egy csapásra tisztábbá válik a Kép, nem úgy mint a Tudat azon megnyílvánulásai esetében, akik az elkülönült gondolkodásukkal, bedobozolt elmetartalmukkal a kémiában, az okozatban keresik az okot. Nem fogják megtalálni. Nem ott van. :) Egy illúzió hogy lenne képes bármit is létrehozni? A kivetített kép hogyan lenne képes önmagától bármire is? Úgy hiszem, hogy az "anyag" legmélyén nincs építőelem, csupán rezgés, hullámzás, mely hozzáadott (!) energia segítségével "stabilizálódik" formákká, részecskékké, viszont nem a részecske hozza létre az energiát, hanem pont fordítva. Különféle frekvenciájú energiák harmonikus összhangja hozza létre azt, amit mi anyagként érzékelünk, de nem az anyag hozza létre a tudatot, hanem pont fordítva. Nem a homok hozza létre a formát, hanem a Tudat alakítja a homokot formává. Nem a kémia hozza lére az Életet, hanem pont fordítva. Nem a kémiának van szüksége élni, hanem az Életnek van szüksége a kémiára, hogy számtalan formában megjelenhessen benne és megtapasztalhassa önmagát teremtőként és létezőként. Nem az alacsonyabb rendű hozza létre a magasabb rendűt, hanem pont fordítva. Nem az agy hozza létre a gondolatot, hanem a Gondolat alkotta meg azt a szervet mely képes adó-vevőként kivetíteni a Képet, az Alkotást. Hát olyan nehéz ezt megérteni?

Egyre inkább kikristályosodik a folyamat ahogyan az Egész működik, ahogy működnie kell, másképp nincs értelme. Természetesen nem hibáztathatóak azok a tudat-részek sem, akik az álló széket egy mindentől elkülönült, szilárd tárgynak látják, mert ez érzékelhető a szemünk által. Ha nem így lenne, akkor szétfolyna az egész létezés egy nagy masszában. Létre kellett hozni azt az objektumoknak tűnő egységekből álló világot, amelyik alkalmas terep a megtapasztaláshoz, ezen a szinten. Energetikai szinteket nézve elgondolkodtató lehet az is, hogy az egyre finomabb fizikai létezésszinteken vajon mik alkotják a megéléshez szükséges "tárgyakat" és formákat? Erős a gyanú, hogy a mi világunknál jóval könnyedebb és átjárhatóbb energetikai felépítmények szintjei ezek, ahol az "evolúciónak" már nem arra van szüksége, hogy egymást kővel meghajigálhassuk, hanem valami másra. Az evolúció - Hamvas szavaival élve - nem más, mint valamilyen irányban történő elmozdulás, erőfeszítés, mely tényleg lehet degradáló (destruktív, lebomló, anyagias?), de fejlődési pálya is (szellemi, spirituális). Take the long way home.

Egy ideje már foglalkoztat egy kérdés. Nevezetesen az, hogy az egyre több tudásanyagot magába szívó emberiség, vagy akár egyes egyedei mire használják a tudásanyagukat, elmetartalmukat? Hová tud "kilyukadni" ez az egyre növekvő ismeretanyag és tudatosság? Mihez kezdünk vele? Mire megyünk vele? Mert én csak akkor látnám értelmét az egyre szélesebb látókörnek és tudásanyag elsajátításának, ha ennek valami "kézzel fogható", vagyis értelmes haszna van (nem feltétlen materiális szempontból, bár az sem elhanyagolandó). Nem véletlenül kezd egyre tisztábban munkálkodni bennünk a Tudatosság, ennek célja van. Milyen tudatváltási lépcsőkre vagyunk képesek azáltal, hogy egyre jobban feltárjuk a Teremtés csodáit? Mihez kezdünk az információval, hogy a víz, mint a Földet és a rajta élőket felépítő anyag a legfőbb információ közlő, szállító és tároló elem? Mihez kezdünk annak tudásával, hogy a gondolat teremti meg az anyagot? Tudásunkat, magasabb szintű rendszerszemléletünket tudjuk-e valami eddig még elérhetetlennek tűnő képességekre használni, teszem azt levitáció, repülés, telekinézis, teleportálás, tudatváltás, dimenzióváltás, eszközök nélküli gyógyítás, öngyógyítás, energetikai és sejtszintű átstrukturálódás, anyagi szintű függőség megszűnése, emberibb emberi lét, satöbbi? Meg tudjuk-e etetni a felekezetet kenyérrel és hallal, esetleg jó szóval, mosollyal (energiával)? Mit kezdünk annak tudatával, hogy sárember korszak ide, szénalapú létforma oda, mégis testünk nagyrészt vízből van? Mit kezdünk azzal a tudással, hogy a víz nem csak felépít és éltet minket, de információt szállít, hozza-viszi az anyagot testünkben, átmos, tisztít, épít, egyensúlyoz, temperál? A válasz szinte kiüti a szemünket: még több vizet kell innunk. Tudatosan kell figyelni rá, hogy legalább 2-2,5 l víz bejusson naponta a testbe. És simán el tudok képzelni olyan tudatosságszintet, vagyis evolúciós lépcsőt, ahol pusztán víz, levegő és a Nap segítségével képes az ember fenntartani egy átminősült test működőképességét, és akkor a nagy élelmiszer ellátó (értsd: mérgező) rendszerek elmehetnek a búsba. Erős a gyanú, hogy az elmetartalmak azért nem tudnak sok esetben tágulni, mert alacsony rezgésű táplálékkal látjuk el a szervezetet (valószínűleg ez egy szándékosan felállított gát), így a Tudat ezen "hüvelyei" nem képesek kilépni az adott nyomvonalról. Én nem lennék meglepve, ha sorra jelennének meg a Tudat manifesztálódott részeiben - a szülőszobákban - olyan létezők, akik már gyakorlatban is tudják alkalmazni azt a tudást, amit mi még csak pedzegetünk. 

Vajon egy evolúciós ugrás küszöbén állunk éppen? Megjelentek a zongoristák, hát találjuk már fel azt a zongorát, könyörgöm! A szemünk láttára lép (léptet) föl a Tudat egy lépcsőt, mindig eggyel feljebb, szépen sorban, mi meg azon vergődünk, hogy milyen adónemeket vezet be a kormány? Ki nem szarja le? Ezt, meg az új világrendet szeretnénk megélni mindenáron? Ennek adjunk energiát? Vagy valami másnak? Talán hagyjuk meg az őrjöngést azoknak, akiknek még arra van szükségük... Belém hasított a felismerés, hogy a születésem óta mennyiszer változtak törvények, mennyire kicserélődött a világ, és mindemellett nekem ezekre mennyire nem volt ráhatásom, viszont erős válaszpofonként még mindig élek. Akkor meg minek izgulni a napi szintű politikai színjátékon, vagy bármi máson ebben az örökké változó képletben? Talán ideje a figyelmet nem a változókra fordítani, hanem az állandókra, azokra a valódi törvényekre, melyek valóban mozgatják a világot. Ne a filmet nézd, hanem a mozigépész (a bűvész) kezét! Sokan képtelenek kimozdulni az elméjük kreálta világból, pedig a valódi ébresztő emberek nem csinálnak mást évek óta, mint tágítanak, tágítanak, és tágítanak. Hogy mit? Világnézetet. Szó szerint. Kevesen értik még. Mindenesetre vannak azért reménykeltő példák. Példának okáért itt van ez a Dynamo gyerek (vagy Démon?): http://www.dynamomagician.com/ - ilyen lenne az evolúció következő lépcsőfoka? Mindez, amiket csinál, csak tudatszint kérdése? Mit is tud ez a gyerek? Átmegy a falon. Ccc. Vízen jár? Piha! Összegyűri a sörösüveget. Triviális. Áttesz üvegen tárgyakat. Bébikönnyű. Igen, ha az ember már olyan tudatszinten van, ahol a szilárdnak tűnő tárgyak felett hatalma van. Azért hasra esni sem kell a sráctól, nem messiás Ő, nem mágus, hanem csak egy olyan tudatmegnyílvánulás, amelyik már többet tud az átlagnál. 

Dynamo vízen jár

És még sok mást is csinál: http://www.youtube.com/user/DynamoMagician/videos?view=0 

Ennyi. Szemfényvesztés? Illuzionista? Bűvész? Hamis Krisztus? Ugyan. Csak mutatott egy újat az "evolúció": tessék gyerekek, ilyet is lehet. Megnéztem néhány videóját, és arra jöttem rá, hogy csinálhat a média akármekkora pozitív, vagy démoni hőst ebből a srácból, mégis a tekintetéből, a hangjából, minden mozdulatából, a teljes lényéből árad a biztos tudás nyugalma. Egy új Szent Germain? Jézus miket tudott beavatását követően, milyen tudatosság-szinten volt? Elérhetetlen emelet lenne ez? Nem hinném. Hát mi a nyavalyáról pofáztak nekünk évezredek óta tanító-mesterek, ha nem pont arról, hogy az ember KÉPES az anyagi vágyaiból kiemelkedni és a puszta túlélésnél többet is felmutatni? Képes az illúzió rabságából kiemelkedni és irányítani azt! Az evolúció létező dolog, csak nem a kémia hajtja előre, hanem a Tudatosság. A mindannyiunkban munkálkodó Isten.

Mégsem gömbölyű a Föld?

E szép új háttérről eszembe jutott, hogy van itt a sufniban egy kedves kis elmélet, amit nem ártana leporolni. Talán kezdjük onnan, hogy a tudomány története mondjuk a humor történetéhez mérten aligha tartalmazott sokkal kevesebb baromságot, de hab a tortán, hogy mindezt képes volt mindvégig komoly ábrázattal végigcsinálni. Tényleg nem akarok tiszteletlen és szemtelen lenni letűnt korok tudósaival szemben, de nem tudom mosolygás nélkül végiggondolni, hogy egy jól felépített több száz éves komikumhoz mérhető csak a tudomány és azon belül a mindenkori ember szemlélete az őt körülvevő világhoz - bár vannak olyan vélemények, melyek hajlamosak fejlődésnek nevezni a tévedések sorozatát, azon belül is leginkább azt a tendenciát, ahogy a kémia egyre kisebb szeleteivel próbáljuk meg megmagyarázni a Végtelent... No de mi is lehetett a probléma minden korábbi, mára már megcáfolt teória esetében? Szerintem elsősorban az, hogy mindig az adott kor "vezető" (akadémikus) szellemi szintjén és elért tudományos eredmények összességének paradigmájával próbálták meg leírni a világot, ami úgy tűnik minden esetben tévesnek, vagy kevésnek bizonyult, szinte mindegyiken kifogott az idő vasfoga. Mi emberek minden korban megpróbáltuk begyömöszölni a Világot az éppen aktuális, szép képletekkel felépített dobozunkba, majd jött egy nagyobb, kisebb és/vagy "szebb" doboz, és a folyamat ma is tart. Vagy valaki azt hiszi, hogy a jelenleg uralkodó paradigma örök életű lesz? Elég naiv elképzelés. No mindegy, igazából nem is ez lenne jelen téma fókuszában, hanem egy olyan "tréfa", amit akár komolyan is lehetne venni. 

Hányan vannak manapság, akik síkra szállnak amellett, hogy a Föld lapos, hogy áll és nem mozog vagy, hogy a Nap kering a Föld körül, nem pedig fordítva? Nevetséges, rég megdőlt elképzelések, biztos nincs már olyan, aki ebben hisz – gondolhatnánk. Azonban, mint tudjuk a Bibliából is, a hit csodákra képes, s ebben az esetben is bebizonyosodik, hogy ha valaki valamiben hinni akar, az képes arra, hogy elméjéből kizárjon minden tényt és racionális érvet, amely ez ellen a hit ellen szól! Az alábbi rajzok egy 1893-as kiadványból származnak. Azaz alig több, mint 100 évvel ezelőtt még kísértetiesen hasonló „érvek” hangzottak el amellett, hogy a Föld helyes térképe így néz ki, mint manapság a bibliai teremtéstörténet mellett! Felül azt írják, hogy “Négyszáz passzus van a Bibliában, amely elítéli a “földgömb elméletet” vagy a “repülő Földet” és nincs semmi, amely alátámasztaná azt. Az alábbi a Világ bibliai térképe”

Vicces, igaz? De ne hidd, hogy nincsenek még ma is, akik hasonló nézeteket vallanak, akármilyen hihetetlenül hangozzék is ez! Hadd mutassam be a Flat Earth Society-t (Lapos Föld Társaság): http://theflatearthsociety.org/cms/index.php

A fórumuk több, mint 7 ezer tagot számlál: http://www.theflatearthsociety.org/forum/

Érdemes böngészgetni!

Az emberek számos dolgot elfogadnak gondolkodás nélkül, nem is kérdőjeleznek meg semmit, állítja John Davis, a BBC által megszólaltatott kanadai mérnök, aki szerint bolygónk lapos, vízszintes irányban a végtelenbe nyúlik, mélysége pedig legalább kilencezer kilométer. Másképpen közelíti meg a kérdést James McIntyre, a lapos Földben hívő tudósokat és érdeklődőket összegyűjtő Flat Earth Society weboldal egyik brit moderátora: szerinte a Föld többé-kevésbé korong alakú és nem is lehet lapos, hiszen a domborzatot mindannyian érzékeljük rajta.

A BBC számos kérdésére a laposföld-hívők biztos tudatban válaszoltak: a világ űrügynökségei, kormányai és tudósai egyetlen hatalmas profittermelő összeesküvésben vesznek részt, az űrből készített Föld-képek mind hamisítványok, a világ széléről pedig azért nem esett le senki, mert a Föld központja az Északi-sark, ezért ha valaki körbeutazza a bolygót (pontosabban, a korongot), akkor azt egy óriási kétdimenziós körként lehet ábrázolni.

Davis és McIntyre szerint több ezer tudós van, aki a Föld lapos mivoltában hisz, de egységes kommunikációs platform hiányában szinte lehetetlen pontosan megállapítani, hogy hányan is küzdenek a "globális összeesküvés" ellen. Az elmélet, ami szerint bolygónk igazából lapos, legutoljára a 19. századi Angliában röppent fel egyes keresztény gondolkodók, például Samuel Birley Rowbotham vagy John Hampden köreiben, akik meg voltak győződve arról, hogy a Föld csak egy korong, Isaac Newton pedig őrült. (hvg.hu). Ők azonban nem azok, sőt remek, megdönthetetlen bizonyítékaik is vannak:

If you look over NASA's website, you'll notice that they heavily use a jpeg format for the pictures they serve. For those unaware, jpeg is a lossy compression format, meaning that information is lost!! What is NASA trying to hide in EVERY picture?!  

Hevenyészve:
Ha a Nasa oldalára ránézel, láthatod hogy a képek jpeg formában vannak. Jpeg egy tömörített formátum, vagyis információk vannak elveszve. Vajon mit próbál elrejteni a NASA minden képen?! 

Nature has many many patterns. The earth will follow natures patterns. Look around you, what do you see? Tables,Pictures,Flat-screen tv's,Walls,Glass windows,Paper. Everything is flat, because that is the natural form for matter to take. Sure you may see a ball, but a rubber ball is made out of synthetic materials, synthetic = manmade. The earth is not manmade. 

"A természetnek sokféle mintája van. A Föld a természet mintáit követi. Nézz szét magad közül és mit látsz? Asztalok, képek, lapos tévék, falak, üvegablakok, papír. Minden sík, mert az az anyag természetes formája. Persze láthatsz labdát is, de a gumilabda mesterséges anyagokból készült, a mesterséges=ember készítette. A Földet nem ember készítette."

Szintetizáltam néhány véleményt is. Íme:  

Annyit hazudtak már, hogy ezen sem lepődnék meg. De most komolyan. Minden csak TV, meg programozás kérdése. (+1 - M.)

Beszarok. Ez nekik érv. Jpeg-et használ, ami tömörített, tehát adatvesztéssel jár. Valószínűleg valamit titkolnak. Végülis...cáfold meg, ha tudod! :) (jogos ellentámadás - M.)

Ja, a lapos képcső a TV-ben, a tft is miden a természet saját műve. A síküveg nemkülönben.A papír nemkülönben. A fatörzs, a bogarak háta, a teknős páncélja, a rózsabimbó pedig mind csak illúzió, ugye? (Kiváló érvelés, de meglepődnél ha ismernéd az illúzió "valódi" mivoltát - M.)

Inkább szándékosnak tűnik a hülyeség. (Kezd valamit kapiskálni - M.)

Lehet körülnézni, mennyi áltudományos faszsággal szívatják a népet, biztos, hogy ezt is megeszik néhányan, és néhány dollárkát adományoznak a globális összeesküvés leleplezésére...

Ez túl nyilvánvaló, hogy provokáció. Ilyen hülye csak megjátszottan lehet valaki. Különben a JPG-s okfejtés kifelezetten szellemes. Engem már szinte meggyőzött.

Tök jó poén. (nem is titkoltan) Komolyan venni, kiakadni rajta, vitatkozni vele, na az a butaság netovábbja. 

Igen, így gondolkodik a mai átlag, komolyan veszi a poént, pláne akkor, amikor a karzatról hallja... És így gondolkodott kétszáz és kétezer éve is tán. Vagy ez, vagy kiröhögni, kigúnyolni, és semmit nem elfogadni, ami nem illik bele az aktuális paradigmába. Lehet, hogy ez az egész csak egy rendkívüli humorérzékre utaló hoax-hadjárat, de mindezek mellett szörnyű gondolatom támadt! Mi van ha mégis ezeknek a látszólag bolondoknak van igazuk? Mi van ha valójában fogalmunk sincs a Föld valódi kiterjedéseiről, dimenzióiról, megnyílvánulásairól? Mi van ha valóban inkább elnyújtott korong, mint gömb alakú? Honnan tudhatnánk meggyőződni egyik vagy másik állítás igazáról? Szemlélte már valaki közülünk, vagy ismerőseink közül valaki az űrből a bolygót? Van-e elég érzékeny látószervünk, hogy túllássunk a 3D-s Földön? Mi van, ha a 3D-n "túl" egy egész más alakú Föld kering, aminek körvonalait nem érzékeljük? Mi van ha a Hold és Mars expedíciókhoz hasonlóan a Földdel kapcsolatban is egy globális átbaszás áldozatai vagyunk? Még a végén kiderül, hogy tórusz alakú, mint a Thrive-ban, és punktum! Bővebben nem is kívánok ezzel a témával foglalkozni, mert bár ugyan ért már olyan vád, hogy nem mélyedek el megfelelően egy-egy témában, én mégis úgy érzem elég nekem ha megérintem őket, aztán repülök tovább.

Valahol még lett volna egy tanulsága is ennek az írásnak, de most sehogy sem jut a krónikás eszébe.  :)

Források:

http://theflatearthsociety.org/cms/

http://www.theflatearthsociety.org/wiki/index.php?title=FAQ#Physics (az elmélet "fizikája")

http://hu.wikipedia.org/wiki/Flat_Earth_Society

http://vastagbor.blog.hu/2008/08/25/megis_lapos_a_fold

http://ateistanaplo.wordpress.com/tag/lapos-fold/

Butábbak vagyunk, mint kétezer éve?

(Ugyan nem kell ahhoz genetikusnak, vagy agykutatónak lenni, hogy józan paraszt ésszel belássuk: a technológia fejlődésével az ember épült le (elég ha szétnézünk a környezetünkben), valamint azt sem nehéz megérteni, hogy mennyire függő és törékeny a társadalmunk a "nagy ellátórendszerektől", de azért öröm látni, hogy vannak a tudomány területén is ezt beismerő emberkék. Ráadásul nem is kell kétezer évet "visszamenni" az időben, mert még a nagyszüleink is sok szempontból "életrevalóbbak" voltak nálunk... Viszont mindennek van előnye és hátránya. Ilyen ez a kor technológiai eszközállománya is, amit ha nem az életünk céljának, hanem csak eszköznek tekintünk, és arra használjuk amire szükséges - pl. a telefont létfontosságú információk átadására kettő percben - akkor azért lehet ezt tudatos szinten tartani.  - M.)

Okostelefonunk lassan mindenhez jobban ért majd, mint mi: ráadásul a mostani időkben az emberiség nemcsak ősei természettiszteletét, önállóságát és tudását, de lassan intelligenciáját is maga mögött hagyja - legalábbis a kutatók szerint. A jelen emberének intelligenciájának egy része ugyanis csak addig tart, míg be nem köszönt egy hosszabb áramszünet.

Kétezer éve okosabbak voltunk?

Közhelyszerűen emlegetjük ugyan, hogy egyre gyorsuló világban és egyre butább emberek közt élünk, de a technika és az orvostudomány gyors fejlődése miatt azért ezt általában nem gondoljuk komolyan. Pedig egy amerikai genetikus, Gerald Crabtree épp ezt állítja: szerinte a jelenkori ember intellgenciája, aki helyett mindent gépek oldanak meg, nyomába sem ér a két-háromezer évvel ezelőttinek. A tudós kifejtette, hogy ma bár furcsa szemmel néznénk egy hirtelen megjelenő ókori görög állampolgárra, ő modern berendezések nélkül is kitűnne közülünk intelligenciájával, türelmével, nyugalmával és kiegyensúlyozottságával. A mai ember pedig mind érzelmileg, mind értelmileg egyre silányabbá válik, hiszen a puszta túlélés nem igényel harcot: a csekkek fizetéséért cserébe világos, meleg otthonban élhetünk, az ételt készen teszik elénk, víz folyik a csapból, és társaságot is találunk a közösségi oldalakon. A kényelemért azonban intelligenciánkkal fizetünk: korábban csupán azok maradtak fenn, akik a túlélés érdekében elég kreatívak és erősek voltak, manapság pedig mivel erre nem vagyunk rákényszerítve, a magas intelligenciahányadosért felelős gének egyszerűen kezdenek eltűnni.

Az internet lenne a felelős?

Azt régóta tudjuk, hogy a túl gyakran nézett televízió és a számítógép beszűkíti az agyműködést, de az osztrák agykutató, Manfred Spitzer szerint bizonyos agyi területeken egyenesen visszafordíthatatlan leépülést okoz. A digitális demencia, azaz elbutulás fogalmával már dél-koreai tudósok is foglalkoztak öt évvel ezelőtt, és rámutattak, hogy az internethez és gépekhez szokott mai fiatalok sokkal nehezebben jegyeznek meg dolgokat, képtelenek helyesen írni, vagy fejben számolni. Azt is igazolták, hogy mivel tudjuk, hogy a netes keresők szinte bármit megtalálnak helyettünk, kevésbé jegyezzük meg a kidobott találatokat - hiszen később bármikor rákereshetünk újra. A memória hanyatlásáért viszont nem lehet csupán az internetet felelőssé tenni: mióta noteszek és egyáltalán írásbeliség van, azóta  kevésbé jegyzünk meg információkat, hiszen le is írhatjuk őket.

Mi lehet a megoldás?

Digitális demencia ide vagy oda, ebben a világban vagyunk kénytelenek élni - bár azt már mi választjuk meg, hogyan. A modern kor értékei mellett kis odafigyeléssel a régieket is megőrizhetjük, ha testünk mellett az agyunkat is tornáztatjuk - de ha lehet, erre ne az okostelefonunkon keressünk programot. Fontos, hogy néha valódi társas életet éljünk csetelés helyett, sétáljunk egyet az autózás helyett, ha tehetjük, sakkozzunk  nagyapánkkal, tanuljunk verseket, és legközelebb nézzük meg, hogyan süti a kenyeret a nagymamánk. Mindezek a felgyorsult világunkban lassan elfeledett türelemre is tanítanak, no meg arra, hogy elboldogulni ebben az életben áram nélkül is. A végletesen kütyü- és áramfüggők pedig végső esetben jelentkezhetnek egy túlélőtáborba, ahol különleges élmények hatására döbbenhetnek rá az unplugged élet szépségeire.

http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20130107-a-digitalis-technikai-vivmanyokkal-az-emberiseg-onallosaga-es-tudasa-hatterbe.html

Na gondolkodjunk egy kicsit. Ezek szerint tudományos körökben is felütötte a fejét, hogy vannak olyan tendenciák, amik tutira legalábbis aggodalomra adnak okot. Persze maga a kérdés is eleve olyan, hogy már a vizsgálata sem egyszerű. Vannak akik azt a veszélyt látják, hogy az emberiség technológiai tudása lassan meghaladja azt a mennyiséget, amivel mondjuk egy átlagos kamasz képes eljutni oda - mondjuk a gimnázium végére, - hogy elegendő tudást vegyen fel, amivel értő módon tud viszonyulni az őt körülvevő dolgokhoz. Nyílván az idő és a kapacitás véges, mondjuk a pedagógiai módszerek fejlesztése segíthet. De vannak egyéb tendenciák is:

1. A gyártók a termékeiket bolondbiztossá teszik. Ennek mondjuk általában ára van, az eszköz kevéssé kompakt, bonyolultabb, viszont nem igényel szakértő karbantartást, az üzemeltetetés nem igényel nagy felkészültséget. Pl. a régi autók tulajdonosai/üzemeltetői kivétel nélkül értettek a géphez, legtöbb karbantartási feladatot maguk végezték, mostanában egy kerékcsere vagy egy izzócsere általában kifog rajtunk, pedig ezek nagyon alap dolgok. De cserében lényegeben mindenkinek elérhető dolog egy autó, régen az igazan gazdagok engedhették meg maguknak.

2. Bizonyos alaptudás kiveszik a generációkból. Ma mar nem olyan fontos a kézzel számolás, a mérnökök közül is kevesen tudnak gyors számításokat végezni papíron. Cserébe a számítógép/számológép segítségével sokkal komplexebb feladatokat képesek megoldani. Ma a mezei Excel olyan numerikus képességekkel van felszerelve, amiről még a kutatók is csak álmodtak mondjuk 25 évvel ezelőtt (nem véletlen, hogy a high-end számológépek piaca is totálisan összezsugorodott)

Annyi bizonyos, hogy mindkét esetben az eszközök előállítása komplikáltabbá válik, azaz a fejlődésnek - már amennyiben a kizárólag technikai aspektust fejlődésnek tekintjük - egyre nagyobb és nagyobb ára lesz. S azt azért látni kell, hogy a technológiai fejlődés nem opció. Megpróbálhatod visszafogni a fejlődést, de előbb-utóbb megesznek azok, akiknek nincsenek fenntartásaik. Szóval vagy kitalálod, hogy hogyan egyezik meg az egész világon mindenki abban, hogy csak megadott léptékben modernizál, vagy elbuksz azzal, hogy te vállalod a fejletlenséggel járó "elmaradottságot" és kiszolgáltatottságot. Látni kell, hogy a világszintű megegyezés jelenleg esélytelen, az elmaradottság viszont nem feltétlenül hátrány, ha valaki szeret remete életmódban gettózni. A kulcs itt is az életszínvonalhoz való ragaszkodás, amiben szintén nehéz egyetértésre jutnia több milliárd embernek...

Na most. Ha egy kicsit továbblépünk a technológia és társadalom összefüggéseinek materiális vizsgálatán, akkor abban szerintem egyetérthetünk néhányan, hogy nem a technikai eszközöktől lesz valaki olyan intelligens, amilyen. Legfeljebb bizonyos „szegmensei”, képességei fejlődnek erőteljesebben pl. egy stratégiai szoftver professzionális elsajátítása közben, :) de ettől függetlenül ha emberünk ugyanezekkel a génekkel (és szellemiséggel) születik mondjuk kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt, akkor is ugyanilyen intelligens lenne, csak másra használná a képességeit – mondjuk Római légiót vezetnél, vagy ilyesmi. :). Tehát nem a technológiai eszközök által lesz valaki okos, legfeljebb segítik az útját. És mostantól egy kicsit érintenem kell a morfogenetikus mező (közös Tudat) kérdéskörét is, bármennyire is ódzkodnak tőle egyesek.

Egyenlőre még maradjunk az általánosan elfogadható racionalitás talaján. A kérdés leginkább ott merül fel, hogy vajon a génjeinkben öröklődik-e a tudásunk és intelligencia (a program?) vagy ezek kizárólag szocializáció és taníttatás függvényében rakódnak az emberre? Szerintem a kettő együtt működik, nagyobb részben a belső dolgok, és kisebb részben a külső rétegek által (vagy épp fordítva?), viszont a KÉPességek, ADOTTságok, és TEHETségek azok nem a technikai vívmányok által bukkannak elő, hanem adottak, de ugyanúgy elfelejthetőek, ha nem használják. Mondjuk az is kétségtelen, hogy hiába áldottak meg valakit elsőrangú zongorista képességekkel, ha még nem találták fel a zongorát - És most jön be a képbe a közös Tudat kérdésköre, ugyanis mi van akkor, ha a zongora feltalálása és a zongorista képességű emberek megszületése párhuzamosan, parallel módon, egyszerre jelenik meg a tudatmezőben és a tudatmező generálta "térben", mint "kereslet" és "kínálat" ??? Sajnos ugyanis, ha ezeket a képességeket nem fejlesztjük (vagy tartjuk karban), vagy egyáltalán nem jutunk használtra alkalmas eszközökhöz (kiskoromban ácsingóztam egy szintetizátorra, de csak a kevésbé tehetséges havernak jutott, nekem nem... :), akkor elhalványulnak idővel, és elsatnyul az ember. Ilyen emberekből látunk milliókat, akik ha más körülmények közé születnek, biztos másképp reagálnak, vagy más irányban fejlődnek (lefelé, vagy felfelé :). 

Szóval nem egyszerű ez a kérdés, és úgy tűnik, mintha a Tudat meghasonlott volna napjainkban, mivel technológiailag "fejlődünk" egy végletekig specializálódott irányba, ahol néhányan értenek bizonyos dolgokhoz, de a nagy többségnek fogalma sincs hogyan állítson elő egy rettentően buta eszközt, mint mondjuk egy gombostű, de azért ácsingózik a tranzisztorok millióiból előállított mikrochip által működtetett okostelefonra, és mindeközben elfelejt sakkozni a tatával, a gyerkőc szellemi fejlődését meg letudja azzal, hogy odaülteti a TV elé... A technikai eszközeink tehát megkönnyíthetik ugyan az élet számos területét, de pont emiatt is van ez a nagy ellustulás, mert rábízzuk magunkat ezekre a rendszerekre, ami nem feltétlenül mindig jó és hasznos ránk nézve. Nos, majd elválik, hogy merre megy ez a hajó, de szerintem lehet élni a szellemiség és a technika fej-fej melletti használatával. Ehhez viszont nagyfokú tudatosság szükségeltetik. Valahogy akkor van harmóniában az Élet, ha szépen egymás után jelenik meg az Álom, a Vágy, a Képesség, és az Eszköz. Lehet folytatni...

Végezetül ajánlok egy oldalt tanulmányozni. Én is most bukkantam rá, és az ajánlójukban találtam olyat, amivel együtt tudok rezegni, de olyat is ami feltűnően emlékeztet az "állj az élére" típusú problémamegoldásra... :)

Ebben a világban, ahol senki nem tudja olyan magabiztossággal megmondani, hogy mi fog történni 3 év múlva - mi hiszünk egy jobb világban, melyet a „Space We Create” Project for the Millenium programban látunk lehetségesnek megvalósulni. Egyre többen vannak azok, akik felismerik, hogy az eddigi stratégiák idejét múltak, bármelyik probléma területről legyen is szó az életben. De vajon tudja-e valaki, hogy milyen irányba kell haladni ahhoz, hogy új lehetõségeket találjanak, amit újult erõvel tudnak felhasználni? Talán az egyéni erõlködés ideje lejárt már. Talán eredményesebb lehet összedobni mindazt amink van, és közösen gondolkodni a jövõrõl. Nézõpontunk szerint az evolúció következõ lépcsõfokát csak összefogásban lehet meglépni. A közösség iránti igényét nem ismeri fel a legtöbb ember a káoszban, amit a felismerés hiánya miatt nehezen vészel át. - Nem mindegy, hogy beleveszel-e a mindennapok káoszába vagy képes vagy szélesebb idő intervallumban gondolkodni magadról, kapcsolataidról, businessedről, társadalomról és a jövődről. - Hétköznapjainkból való kitekintés segíthet felismerni mindannyiunknak azt is, hogy milyen - nálunk hatalmasabb - külsõ erõk befolyásolhatják a roppant fontos életünket és terveinket. Ezek a nagyobb erõk nem voltak figyelembe és tiszteletbe véve mindeddig. Ezt jól mutatják eddigi eredményeink is, kapcsolati viszonyaink, környezetünk, Földünk állapota, hiszen mindezek exponenciális tendenciát mutatnak, csak éppen negatív irányba. Az előadáson hallhatsz arról, bennünket mi hajt, mi inspirál, amiért képesek vagyunk az árral szemben úszni. Beszélünk választott utunkról, ami nem épp a megszokott irány… mi Mi-ben hiszünk. Álmodtál-e már sokkal nagyobbat, jóval képességeid határain túl?

MAGYAR KOMMUNIKÁCIÓ TUDOMÁNY CENTER
http://www.comtud.com/ 

 

Lazuljunk - Ákos: Ez a miénk

(Nem igazán csípem a homoszexuális propagandákat, de az ebben a filmben megjelenő elképesztően hiteles és őszinte érzelmi megnyílvánulások megdöbbentőek, és odaszegeznek a székbe. Ákos: Ez a miénk c. számával megágyazva ez a klip szerintem zavarba ejtően érzelemdús és megindító lett... - már annak, akibe szorult némi empátia :) - s felhívom a figyelmet a dalszöveg legelső sorában rejlő Abszolút tanításra. Köszönet a filmkészítőknek, a színészeknek, Ákosnak, és a klipkészítőnek! )

Index vers

Arculatot váltott hazánk talán legnépszerűbb internetes portálja, az index. Mostantól letisztult környezetben várja olvasóit az oldal, ahol az eddig összekevert közélet (hírek, politika, stb.) és a közösségi élet (blogok, stb.) szét lett csoportosítva, így megkönnyítendő a tájékozódást. E remek ötlet mellé kiizzadt magából a szerkesztőség még egy versikét is, melyet tekinthetünk viccesnek is, de mivel ez a blog nem csak mesékkel és viccekkel foglalkozik, ráadásul mi szeretjük a vicceket is magyarázni, így hát nézzük meg a mélyebb rétegben megbúvó mondanivalót is! :)

Termék és tukma

jobbomon helyetek nincs

Szó, csak te maradsz

Nem mennek többé 

szanaszéjjel a linkek

Béke lesz, nem zaj

Csak mi kell, marad

Három a mennyei szám:

két szem, egy hasáb

Szűz lapon a szó

Az marad itt, ami kell

Ballaszt lehasad

Egymaga áll ím

az elégedett kontent

Csak az övé vagy

Szemed bár kettő

elméd csak egy van neked

Óvd figyelmedet!

Nem tudom kinek mint mond ez a vers, csak azt tudom elmesélni, amit nekem most ebben az állapotomban adott, szóval nincs harag ha valakinek egyáltalán nem ezeket a húrokat pendíti meg, mint nekem. :) Az utóbbi időben sok olyan cikk született az elit által fenntartott fősodratú honlapokon, melyek komoly változásra utalnak, de szerintem ez a vers mondja ki az eddigi legfőbb mondanivalót. Na nézzük! A termék és tukma alatt összefoglalva talán érthetjük mai világunk összes szennyét, minden hamis hírt, kacatot, reklámot, hazugságot és manipulációt, amit eddig kapott az emberiség - na most innentől jobbomon helyetek nincs. Ki is beszélt így? Ismerős? Kinek a jobbjára ülnek a szeretetben élők, kiknek már nincs szükségük a tukmákra, hazugságokra, ámításokra és illúziókra? Aztán. A Nem mennek többé szanaszéjjel , és a Béke lesz, nem zaj számomra egyet jelent: vége a káosz idejének, Rend jön, Béke jön. A harmadik versszak maga a vers esszenciája, ahol megfogalmazódik korunk legnagyobb csatájának kimenetele, és az ezzel együtt járó csendes beismerés: csak az marad itt, ami/aki kell ide, aki idevaló (minden más törlődik!), utalnak a mennyei szentháromságra is (kinek-kinek bármit is jelentsen ez), majd jön Dr. Egyszemű beismerése: két szem az igazi, a sztereó, a duális, a poláris, nem a mono, a monopol, az egyeduralkodó, a piramison csücsülő egyszem. Két szem, egy hasáb = két oldala van, de Egy az Érem! Duális, de Egy a világ! Kedves spirituális és materiális emberkék, ez bizony felhívás keringőre...

A vers második fele kicsit sajnálkozó és borongós hangulatú, de azért megmarad a pozitív üzenet: Az marad itt, ami kell - minden más megy a levesbe. Ballaszt lehasad - jön a vihar, kataklizma előrejelzés, leszakad az ég, aratás lesz, fejünkre hullik az égiek tudása (vagy ítélete)? Egymaga áll ím (vagy a Hím?? a Fenevad?), az elégedett kontent (kontent = tartalom) - ez kicsit olyan magányos farkasosra sikeredett, s mintha arra utalna, hogy mégiscsak Dr. Egyszemű győzött itt, egymaga áll és elégedett. A Csak az övé vagy szintén erre akar utalni? Aki itt marad, az az övé? Mindenki viszi az övéit? Hát legyen! Szemed bár kettő elméd csak egy van neked - ismét egy főhajtás a Teremtés fő tulajdonsága előtt: duális, de mégis Egy. Óvd figyelmedet! - Mintha azt akarná mondani a kedves versíró, amit már jó néhány évvel ezelőtt is megírtak: "Nem tudhatjátok sem a napot, sem az órát. Ezért legyetek szüntelen készenlétben!" - Legyetek éberek, itt és most. Ennek van ideje. Mikor, ha nem most?

Az IGAZSÁG-ból eleddig kimaradt az "I". Lehet, hogy felkerült végre az index "i", mint igazság jelére is a Pont? Véletlen lenne ez az időzítés? Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem nincsenek véletlenek, ez a letisztulás, és a versbe kódolt üzenet összhangban kell legyen a világban zajló letisztulási folyamattal is. Mintha minden összerendeződne mostanában. Más is így látja, vagy csak én kezdek behülyülni? (kezdem a nyavalyát, csak folytatom... :)

Elit ragadozók bújnak el - galaktikus szuperhullám közeledik?

(Sg olvasóm ajánlotta ezeket a cikkeket, szerintem símán összeköthető az elit soraiban mostanában tapasztalható lemondásokkal, visszalépésekkel, és köddé válásokkal - bújnak el a Föld alá, tán csak nem tudják hogy közeleg a Valami? Én ha tehetném a legmagasabb hegyre mennék fel, amikor ideér! - Illetve hülyeségeket beszélek! Hisz már itt van...)

A titokzatos Szuper-hullám a galaxisunk központjából érkezik - írják a csillagászok - de semmi ok az aggodalomra, nem veszélyes - mondják az asztromókusok. A kiáramlás rendkívüli mennyiségű energiát tartalmaz, egy felrobbanó csillag milliószorosát. Egy holland tudós - Dr Marijke Haverkorn - szerint a kiáramlás nem csak gázokból és magas energiájú elektronokból áll, hanem erős mágneses mezőből is (hja, én meg fél évig reszelgetem itt a mágnes motoromat, szomatmán!). Úgy hiszik ez felrobbant csillagok számos generációjából való energia. A kutatók szerint a Töltet nem okozhat gondot a Földnek, bár a mágneses mezőt megbuzerálhatja. A Földről nézve a kiáramlás az ég mintegy kétharmadát öleli fel, horizonttól horizontig. A kutatók képesek voltak feltérképezni a kozmikus gáz "gejzír"-t. A hatalmas kozmikus gejzírt feltérképezte a 64 m Parkes rádióteleszkóp Ausztráliában a CSIRO intézetben. Rajtuk kívül a ​​kiáramlást kimutatták a csillagászok Ausztráliában, Egyesült Államokban, Olaszországban és Hollandiában - írja a Nature. A kiáramlás kiterjedése mintegy 50.000 fényévnyi - ez nagyjából a Tejút galaxisunk felét teszi ki, és a sebessége is elképesztő: 1000 km/s. Szép kerek számok mi? :) 2013 júliusában leszünk legközelebb ehhez a Mezőhöz. Napisten hava után...

Akit bővebben is érdekel a téma tudományos része, itt olvashatja a felfedezés történetét, és még sok adatot no és persze találgatást: 

Possible Arrival of a Galactic Superwave within the Coming Months?

http://starburstfound.org/superwaveblog/?p=267

Na, de a "tényekből" talán ennyi elég is lesz, még túlságosan betojnak a materialisták, inkább nézzük meg mit is jelenthet ez az egész ránk nézve. Hát nem gyönyörű ez a sok összefüggés? Összecsengenek már a dolgok, egyre szebben összecsengenek - mint egy hangolás vége felé, amikor már nincs sok kiugró elem, de harmonikus annál inkább. Nem kívánom ezt most tovább magyarázni, megannyi jóslat szól erről az időszakról, sokan már a porcikáikban is érzik, sok utalást, útmutatást és segítséget kaptunk, erre megerősítést nyer a dolog a "másik" oldal képviselői által is, hát kell ennél több? Tán csak nem mégis valóság a spirituális körökben elfogadott, tudományos körökben is félve mutogatott Foton-öv?

"A Foton öv energetikailag is megváltoztatja a Föld arculatát. Egyre több szellemi kapu nyílik és egyre erősebb spirituális energia áramlik a Földre. Ez egy globális átalakulást és tudatváltást fog eredményezni. A transzformáló erők először az erre fogékonyabbakat, majd a fizikai változások, kataklizmák a kétkedőket is a kívánt irányba fogják ösztönözni."

Nos, ezek szerint az sem véletlen, hogy sok elit seggfej épp mostanában mondott le, és húzódott vissza jól kiépített bunkerébe, mintegy 2000 évre. Mitől vagytok beszarva? Egy kis fénytől? Egy kis energiától? Tán csak nem változik a szél? Hál' Istennek. Ideje kifújni ezt a bűzt, amit csináltatok. S bár elvileg egy Teremtésből vónánk vagy mifene, de még sem érzek semmi közöset ezekkel az alakokkal. Mondhatni nem vagyunk egy hullámhosszon, és gyanítom azzal a Hullámmal sincsenek túl jó viszonyban, amelyik felé épp most közeledünk másodpercenként 30 kilométerrel. Ennyi ugyanis a Föld sebessége. Igen. Másodpercenként 30 kilométeres sebességgel száguldunk az "Űrben", - az "Úrban" - a szebb jövő felé. Legalábbis erősen remélem. Holografikus Univerzum ide, Tudat által kivetített Illúzió oda, én már el tudnék képzelni egy barátságosabb realitást is az emberiségnek és a Földnek. Megdolgoztunk érte. Vagy nem?

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2256189/The-mystery-monster-charged-particles-coming-centre-Galaxy-dont-panic-astronomers-say-arent-dangerous.html 

Isaac Asimov: Ötölés-hatolás, hetelés

"Az elmúlt években hébe-hóba részt vettem televíziós vitaműsorokban. Semmi esetre sem annyiszor, hogy híresség legyen belőlem, de elégszer ahhoz, hogy egyik-másik ember bizonytalanul ismerősnek érezzen, ha meglát. A felismerést, már amennyire, segíti a pofaszakáll és a hosszú haj, amelyet mostanában hordok, és amely kissé oroszlánszerű jelleget ad vonásaimnak. Ha hozzávesszük azt a vérszomjas kifejezést, amelyet arcom ölt, amikor elgondolkodom — vagyis gyakorlatilag állandóan —, azt hiszem, nem könnyű elfelejteni. Egy szó, mint száz, nemrég kettesben voltam a liftben egy idősebb hölggyel. Szúrós pillantással méregetett, aztán, kora előjogával élve, egyszerre csak megszólított:

— Maga valami híres ember, tudom! Kicsoda maga?

Igyekeztem kedvesen mosolyogni, amikor válaszoltam:

— Isaac Asimov, asszonyom.

Erre értetlenül visszakérdezett:

— Kicsoda?

Ennyit a hírnévről. Az ember azt hinné, az efféle jelenetekből megtanulom, hol a helyem, és kevésbé gátlástalanul publikálom forradalmi elméleteimet a legkülönfélébb területeken. De nem. Példának okáért az előző fejezetet most a naptárreform részleteinek szentelt fejezettel kívánom követni, s feltett szándékom, hogy ennek során előadom a tárgyról saját elképzelésemet, amelyet a világon bárkiénél jobbnak tartok. Mit szólnak ehhez a szerénységhez?