Amikor a fagyi visszanyal

(állítólag megtörtént eset...)


Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: - Hiszel Istenben?

Diák: - Teljes mértékben, uram.

Prof: - Jó-e Isten?

Diák: - Természetesen.

Prof: - Mindenható-e Isten?

Diák: - Igen.

Prof: - A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

A diák hallgat.

Prof: - Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: - Igen.

Prof: - Jó-e Sátán?

Diák: - Nem.

Prof: - Honnan származik Sátán?

Diák: - Istentől?

Prof: - Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: - Igen.

Prof: - A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: - Igen.

Prof: - És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: - Igen.

Prof: - Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.

Prof: - Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: - Igen, uram.

Prof: - Tehát, ki teremtette mindezeket?

A diák nem felel.

Prof: - A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: - Nem, uram.

Prof: - Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: - Nem, uram.

Prof: - Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: - Nem uram, attól tartok nem.

Prof: - És mégis hiszel benne?

Diák: - Igen.

Prof: - A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: - Semmit. Nekem „csak” HITEM van.

Prof: - Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.

Diák: - Professzor úr, kérdezhetek valamit?

Prof: - Persze, kérdezz csak.

Diák: - Professzor úr, létezik-e a hő?

Prof: - Igen.

Diák: - És létezik-e a hideg?

Prof: - Igen.

Diák: - Nem, uram, téved! Nem létezik!

Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.

Diák: - Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.

Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

Diák: - És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: - Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: - Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: - Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?

Diák: - Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: - Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: - Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.

Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?

Prof: - Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: - Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

A professzor megrázza a fejét.

Diák: - Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

Nagy zajongás támad az osztályban.

Diák: - És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?

Az osztály nevetésben tör ki.

Diák: - Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: - Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.

Prof: - Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: - Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt.

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” (Albert Einstein)

(a szöveg hitelességét nem állt módomban ellenőrizni, de attól még jó...)

12.12.12 KÖZÖS VILÁGI MEDITÁCIÓ ÉRTÜNK, ÉRTED

Lijo ajánlotta ezt a kis felhívást, tetszett a klip hangulata, a természetessége, a kommentátor nem meggyőzni akaró, hanem természetes, "elmondom, aztán azt kezdesz vele amit akarsz" hangsúlya. Ártalmatlannak ítéltem ezt a felkérést, és igyekszem csatlakozni ehhez a kapunyitáshoz! :)

Az Egó utolsó kiáltása a Krisztus-tudatban

Most értettem meg ezt a dalt igazán... 2:26-tól lúdbőr.

Mások is voltak már akik megértették. Voltak akik megfestették, voltak akik elénekelték, még aggastyánként is!, volt, aki tökélyre fejlesztette a sikoltozós részt,  s voltak akik írtak róla, elemezték. Az egó utolsó kiáltása a Krisztus-tudatban c. életfejezetre számomra az egyik leghihetőbb magyarázat a következőkben rejlik (részletesebben itt>>) : 

"(...) engem is zavar kissé az, ahogy ti állandóan a szegény egótokat állítjátok célpontba. S ha kell, ha nem, mindent az egóra fogtok, holott szerencsétlen egó aztán tényleg csak egy látszat-én, egy innen-onnan összetákolódott automatizmus- és reakció-komplexum, amit óhatatlanul kitermel bennetek a földi lét, az embervilág sokféle, sajátos hatása, társadalmi berögzültsége, szabálya és elvárása. De mondom: már számomra is kezd nyomasztóvá válni, hogy ti az ősidők óta szinte összes vallásotok tanításai miatt agyon-vissza ostorozzátok egótokat! Pedig egó nélkül, tökéletesen-teljesen egómentesen egyetlen ember sem képes élni a földi világban, mivel hogy az emberlétnek azon szakaszában, melyben ti benne haladtok, szükségszerűen kell felbukkannia, léteznie egótoknak. Mégis már a kezdetektől fogva azt tanítják nektek egyes egók, hogy nyírjátok ki az egótokat! Csakhogy valamekkora egója annak a nagy gurunak, szentnek, vallási tanítónak is mindig marad, amekkorára szüksége van ahhoz, hogy emberlétét a földön egyáltalán fenntarthassa. Ha más nem is, de például az ember életösztöne, vagyis az, hogy a szenvedésektől megóvni akarja magát, továbbá, hogy az őt érő támadások esetén a túlélési késztetése lelkében erősen hat, mindenkinek, még a bölcseknek is az egójukból fakad. (...)

Az életösztönötök az egó létével függ össze, mégpedig amiatt, mert az emberi egó annak az isteni tudatrésznek, lélekdarabkának földi illúzió-énje, mely nagyon is pontosan tudja, hogy neki csak egy élete van. Ám, ha nem egy élete lenne, s ezáltal életösztöne nem sarkallná eme egyetlen életének megóvására, akkor a földön az emberi faj már rég kipusztult volna. Az azonban, hogy nem pusztult ki, összefügg azzal, hogy a ti Teremtőtök és végül az Isten, nagyon is fontosnak tartja azt, hogy létezzenek olyan világok, mint a tiétek, melyekben az életösztön az, ami által rajtatok keresztül ő, a Léteztető és a Teljesebb Tudatbirodalmak is megnyilvánulhatnak, a rendszeres testöltést és mellesleg az egó közreműködését fel-használva.

Szóval végre meg kéne értenetek, hogy ez a ti földi dimenziótok nem valami rusnya, félresikeredett, véletlenségből vagy hibából keletkezett, Isten elfajzott létgondolatait hordozó világszféra, melyben az elfuserált ember-egók szaladgálnak itt össze meg vissza, hanem az Isteni Megnyilvánulásnak, Megtestesülésnek egyik rendkívül fontos, kihagyhatatlan és nélkülözhetetlen állomása, jelentőségteljes létezési formája. Nélküle és a hozzá hasonló, fizikainak nevezett világok nélkül, egész egyszerűen nem lenne teljes és tökéletes az Isten mindent léteztetni szándékozó, önkifejező manifesztálódása. 

(...)

"Kérdező: Na, én azért már hallottam olyan emberekről, például Buddháról és Jézusról, akik le tudtak mondani az egójukról. Jézus például kész volt feláldozni az életét. Azzal együtt meg csak-csak az egóját is halálra ítélte, nemde?

Válaszoló: De, csakugyan. Ámde, amikor a kereszten a testi fájdalmakat élte át, ne gondold, hogy benne is a saját ember-egójának életösztöne nem támadt fel egy-egy pillanatra. Ahogy még korábban, akkor, amikor elhatározta, hogy nem fut el üldözői elől, sőt magát nekik tudatosan kiszolgáltatja, szintén átélt bizony keserves órákat, s éppen egójának halál-félelme, életösztöne és szenvedésektől való rettegése miatt. Buddha pedig csakúgy továbbra is használta - ez a jó szó! - maradék egója bizonyos részeit arra, hogy megvilágosodása után is tudjon töretlenül kommunikálni környezetével, tanítványaival. Az egót ugyanis nem kinyiffantani kell, ahogy azt nektek ma is rengeteg tan melegen ajánlgatja, hanem első lépésben elfogadni, majd használni arra, amire való, s akkor, amikor rá elengedhetetlenül szükségetek van. Azaz meg lehet tanulni azt, hogy az ember az egóját - miután kiismerte - uralni, kontrollálni és irányítani tudja. Az egónak ugyanis rengeteg pozitívuma is van..."

Az Antaresi üzenete

(Egy külföldi fórumon találtam az alábbi üzenetet, és szerencsére megtaláltam hozzá a fordítást is. Az üzenet középfrekvenciás rádióhullámokon érkezett 2012. november 23-án, és állítólag több földi sugárzású rádióban is fogták - persze kussoltak róla. Szerintem igencsak beleillik az eddigi társalgás ívébe. Fogadjátok sok szeretettel, ez az én Mikólás ajándékom - M.)

AZ ANTARESI ÜZENETE

(csatornázta: Asha Berling, Kanada
magyarra fordította: Tom Ford)

Tisztelt Földi Emberek,

Az egyik Alteremtőitekként szólok hozzátok az Antaresi Galaktikus Testület képviseletében. Üzenetem egy elsőre számotokra ijesztő bejelentéssel kezdem: Földi időszámítás szerint 52.000 évente az éntudattal rendelkező értelmes élővilágot a bolygótokon elpusztítja, de legalábbis kőkorszaki szintre visszaveti egy általatok nem ismert negatív földönkívüli faj - akiket szintén mi hoztunk létre, de ők az Anyagi Polaritás felé fejlődtek, és az általunk tiszteletben tartott szabad akarat törvénye értelmében eddig nem avatkoztunk be a tevékenységeikbe, mindössze megfigyelő státusszal követtük útjaikat. Az esedékes fordulópont a következő évben lesz, azonban Testületünk most a beavatkozás mellett döntött, ennek okát később kifejtem. Az utóbbi évtizedekben különböző forrásokból rendelkezésetekre bocsájtott információk (csatornázások "angyaloktól", üzenetek különböző csillagflottáktól) alapján már eddig is joggal feltételezhettétek, hogy létezik rajtatok és a Föld bolygótokon kívül értelmes élet, azonban gyűjtésünk szerint a számotokra eljuttatott üzenetek összevisszasága és szándékos dezinformáltsága jelentősen összezavarhatta a világegyetem felépítésére és valóságára vonatkozó világképeteket, s többek között ennek kapcsán is döntöttünk úgy, hogy eljött az idő a beavatkozásra. Ennek megalapozásaként az általatok Földnek nevezett élőlény és vele együtt az emberi faj történelmét fogjuk egy keretbe foglalni az eddigiekből következő és lehetséges megvalósulási szálakkal, melyek realizálódásában jelentős szerepet fog játszani az emberi össztudat katalitikus szintje. Mivel bizonyára sok hasonló üzenetet olvastatok mostanában, hitelességem első alátámasztásaként először is elmagyarázom, hogy egyáltalán miként tudok hozzátok szólni. A nyelvek, melyeket használtok nem véletlenszerűen kialakult nyelvek, hanem a Társteremtőitek által létrehozott világnyelvek valamelyik töredékesen fennmaradt utódai. Ezekből is ki kell emeljem az általatok kínainak, indoeurópainak, turáninak, latinnak és hébernek nevezett nyelvi csoportokat, melyek masszív alapozó rétegként fő struktúráját alkotják az emberi nyelvezetnek, és melyeket öt különböző Társteremtői vonal alkotott meg. Ezeket a nyelveket mi Antaresiek mind értjük, és velünk együtt a másik négy Társteremtői Tudat is, ezért nem esik nehezünkre Földi nyelveken fogalmazni üzeneteinket. A következőket szeretném veletek közölni:

Nálatok is sok a Téli Kólás területi képviselő?

FRISSÍTÉS ALUL!

"Nálunk azt mondták, hogy a Mikulás jön december 6. reggelre virradóra; Karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot. Aztán ez a mese módosult, amikor kijöttem éjjel inni, és láttam, hogy a másik szobában, ahol a karácsonyfa szokott állni többen is sürgölődnek. (Sárga üvegajtó van, szóval az alakokat láttam csak.) Reggel feltettem a kérdést, hogyha a Jézuska jön, akkor miért voltak többen is a szobában. Erre azt mondták, hogy az angyalok segítettek neki. Itt már bonyolódott a sztori. Jézuska is, angyalok is, én már gyanakodtam. :) "

Na igen. Lassan már én sem tudom mivel hülyítsem a gyerekeket, a Kólással, vagy a Jézuskával? Nem is azzal van itt a baj, hogy hazudjunk, mert nekünk is hazudtak gyerekkorunkban, hisz ez kegyes hazugság, és nem is azzal van baj, hogy alapvetően ez az egész Mikólás ünnepség a zsarolásra épül - mertugyebár "kisfiam, ha nem viselkedsz rendesen, nem hoz neked semmit a Télapó!" - hanem alapvetően azzal van itt a baj, hogy magam sem tudom eldönteni erről az egész mókáról, hogy hasznos-e vagy inkább káros. Ráadásul az egész ilyen materiális gondolkodásmódra bíztat - mert ugye milyen jó is amikor a Mikólás a jó gyerkőcöknek előkap a zsákból egy-egy kólát -, s a dualitás erősítésére. Mostanában kérdezgeti a nagyobbik csimota, hogy ez meg az jó-e? Pl. "Apa, a meleg az nekünk rossz ugye, mert attól izzadunk ugye?" - a válasz természetesen kioktató, de másképp nem megy: "Attól függ kicsikém, a hidegben jól esik a meleg, de ha túl meleg van megéghetünk." Szóval valahogy így kellene lekezelni ezt a Miklós dolgot is, hiszen talán elő lehet adni a dolgot kevésbé materiálisan is. Nem ajándékkal zsarolni, hanem másképp, "jó tett helyébe jót várj" alapon. Apropó! Mikulás, vagy Télapó? A Télapó a szoc. időkből való, a Mikulás származására több elmélet is létezik, de az tény, hogy ez az alapvetően északi kultúrszökevény nem igazán illeszkedik bele a magyar hagyományokba. Én nem is szeretem. Azt meg végképp nem szeretem, hogy már november közepe óta díszítik az üzletek kirakatait! Minek?? Még van több mint egy hónap, bmeg! Komolyan mondom nem látni mást az utcán, mint mindenben a "Vásárolj! Vásárolj!" manipulatív buzdítást. Az egész kísértetiesen hasonlít a They Live c. ébresztőakcióra.

És ez az egész lassan eljut oda, hogy már december közepére csömöröd van az egésztől, majd mikor óvatlanul betérsz egy boltba és meghallasz egy újabb karácsonyi nótát, akkor jobb esetben elhányod magad, rosszabb esetben veréssel fenyegeted az előadó elkövetőt, különösen, ha George Michael Last Christmas c. száma az adott dal! Ím tessék, csak hogy Ti is szarul érezzétek magatokat: 

Kétszer is meg lehet hallgatni egymás után, bár ez már igazi szado-mazo.

Talán nem meglepő, de az egész Karácsonyi mizériával bajban vagyok, ugyanis számomra ez az egész ünnep teljesen másról szól, mint amit erőltetnek ránk a Materializmus Papjai. Egyáltalán nem az ajándékozásról kellene szóljon, egyáltalán nem a csinadrattáról, fényes gömbökről, heje-huja, zabálásról, kitárulkozásról, ablakba helyezett színes kínai szarokról, hanem pont az ellenkezőjéről: a visszahúzódásról, a békességről, a csendről, a családról, és a belsőségességről. Mikós ügynököt sem tudom az előírt módon kezelni, mert az egész olyan baromságnak tűnik, idegennek, és szomorúnak - pont mint a cirkusz. Legalábbis nekem. Persze ha belegondolok - és ez az egyetlen értelmes indokom ennek a marhaságnak a folytatására - nekem is nagy élmény volt gyerekként aznap izgulva felkelni, és belekukkantani a csizmámba. Valamelyik évben megkértük az egyik szomszéd srácot, akinek nincs gyereke, hogy vállalja el a mikulás-szerepet - alapvetően nagyon jól sikerült a buli, élvezték a gyerekek is, de azért én láttam imitt-amott megcsillanni a félelem szikráit is a kicsik szemében. Kell-e ez? Jó-e ez nekik, nekünk? Mire jó ez, hogy december 5-én az édességgyártók megbízásából ellepi az utcákat ez a sok értékesítési ügynök? Elnézést, de hülyék vagyunk mi, hogy bekajáljuk ezt a kiválóan kitalált üzleti fogást csak mert valami pap annak idején tett is némi jót? Nem szúr szemet a nyomozó hatóságoknak, hogy van itt egy országonként más-más nevű alak, akinek van telephelye Lappföldön is, azonosítatlan repülő tárgyal utazik, s mindenhol vannak ügynökei?? Hát nem veszik észre mekkora maffia ez? :)

-------O-------

FRISSÍTÉS:

(Időközben befutott Olivin kedves írása ugyanehhez a témához, mely méltó folytatása az előzőekben megfogalmazottaknak, sőt tovább is megy, nem csak sír, hanem mutat is jobbat, íme:)

Ha már Mazsola testvér rám hárította ezt a megtisztelő feladatot, az ünnepről írnék néhány gondolatot, fogadjátok szeretettel, kedves barátaim.

Induljunk ki az ünnep fogalmából. Az ünnep ugye a hétköznapjainkat tagoló szakrális pillanatokat jelenti, amikor a profán időből átléphetünk az időnélküliségbe. A keresztény szokások kötelező jellegűvé alakulását megelőzően is a kozmikus idővel harmóniában, meghatározott csillagállások idején ünnepeltük az életet. Holott bacchanália, közös orgia, hol áldozatok bemutatása által, de a cél a KÖZÖSSÉGI élmény volt – a mindenki egy érzésének megtapasztalása. Az évszázadok során rárakódott a keresztény dogmatika, de a fényünnep, a NAP születése a legfontosabb ünnepek egyike, mely egy új kör indulását jelzi. (és előtte az előző ciklus lezárultát, természetesen)

Nem szeretném bemutatni, hová fajultunk mostanra, mindenki tudja. A szeretet ünnepe szánalmas, ha abban merül ki, hogy ajándékozni kell egymást illemből. Mert ajándékot akkor jó kapni is, ha nem számítasz rá. Egyáltalán minek ajándék? Talán gyerekek vagyunk még mindig? Kell a színes cukormáz? A csillogó díszek? A sütemények?

Olyan puritán családban nőttem, fel, ahol a karácsonyfát pogány német népszokásnak tartották, nem is volt nálunk soha. Nem is hiányzik nekem semmiféle ünnepi dísz, az együtt elköltött ünnepi ebéd teljesen elég.

Mert egy kör lezárásához, a számvetéshez egyetlen dologra van szükségünk: a szívünkre. Ki tudjuk-e üresíteni, elengedni, aminek menni kell, hogy az új fény első sugara megtölthesse azt? Tudunk-e ebben a forgatagban elcsendesedni, mint a természet maga? Tudunk-e szívből jövően egymásra mosolyogni és a teljes jelenlétünkkel, valódi figyelmünkkel és őszinteségünkkel megajándékozni szeretteinket?

Hántsuk le az ünnep jelentését a legbelső üzenetéig és akkor hazugság- és stresszmentes, meghitt karácsonyunk lesz!

Gondolatébresztő kis bejegyzésnek szántam, beszélgessünk inkább! :o)

Olivin

Oroszlánszív kapitány testen kívüli kalandjai a csodálatos Semjase úrnővel - a felesége tudtával...

(Bravehart volt olyan kedves és leírta ezt a személyéhez köthető különös történetet, melyben ha jól sejtem mások is fognak találni ismerős részleteket, elvégre mindannyian ugyanazt a könyvet olvassuk, csak valaki még most kezdte, valaki már majdnem kiolvasta, és valaki már olvasás nélkül is ismeri a végét... - M. ügynök)

Oroszlán szív vagyok, először is szeretnék köszönetet mondani Mazsolának, hogy arra kért írjam le testkilépéses élményeimet, és hogy méltónak tart arra, hogy ezt bemutassa nektek! Köszönöm a szereteteteket, mert érzem hogy kedveltek, még így a monitor mögül is, és jó hogy erre vetődtem hozzátok, bárcsak gyújtanátok egy tüzet és ülnénk körbe! :) Ezt az összefoglalót vagy regényt (?) azért írtam le magamról nektek, hogy lássátok, a harc ebben a világban csak a lelkünkért folyik, és bármi is legyen év végén, vagy utána soha ne féljetek semmitől és senkitől, erősek legyetek, mint az oroszlán nőstény ki nekiugrik a nála jóval nagyobb hímnek, ha szeretteit veszi célba. Egyet jegyezzetek meg ebben a diliházban, ami a mi szellemünket-lelkünket edzi, csak a szeretet nyitja a kapuk zárjait, semmi más! :)

Jelenleg ott tartok, hogy ...

2013 jaguár

Süss FEL Nap

Fényes Nap

Kertek alatt a ludaim 

Megfagynak

 

Gabonajel forrása