Oroszlánszív kapitány testen kívüli kalandjai a csodálatos Semjase úrnővel - a felesége tudtával...

(Bravehart volt olyan kedves és leírta ezt a személyéhez köthető különös történetet, melyben ha jól sejtem mások is fognak találni ismerős részleteket, elvégre mindannyian ugyanazt a könyvet olvassuk, csak valaki még most kezdte, valaki már majdnem kiolvasta, és valaki már olvasás nélkül is ismeri a végét... - M. ügynök)

Oroszlán szív vagyok, először is szeretnék köszönetet mondani Mazsolának, hogy arra kért írjam le testkilépéses élményeimet, és hogy méltónak tart arra, hogy ezt bemutassa nektek! Köszönöm a szereteteteket, mert érzem hogy kedveltek, még így a monitor mögül is, és jó hogy erre vetődtem hozzátok, bárcsak gyújtanátok egy tüzet és ülnénk körbe! :) Ezt az összefoglalót vagy regényt (?) azért írtam le magamról nektek, hogy lássátok, a harc ebben a világban csak a lelkünkért folyik, és bármi is legyen év végén, vagy utána soha ne féljetek semmitől és senkitől, erősek legyetek, mint az oroszlán nőstény ki nekiugrik a nála jóval nagyobb hímnek, ha szeretteit veszi célba. Egyet jegyezzetek meg ebben a diliházban, ami a mi szellemünket-lelkünket edzi, csak a szeretet nyitja a kapuk zárjait, semmi más! :)

Jelenleg ott tartok, hogy ...
... ülök a cégnél a széken ebéd idő van én még nem mentem ebédelni, kedvem támad lazulni!: Koncentrálok, kérek szépen energiát a teremtőtől, köszönöm szépen, aztán 1 perc kb. és elkezdek bizseregni+finoman zsibbadni, de ez nekem nem elég!:) Mondom magamban, s közben koncentrálok: „ Most kilépek a testemből!” Jön egy fura érzés körbe-körbe imbolygok a széken és egyre könnyebbnek érzem magam, aztán arra gondolok felemelem az asztráltestem, vagy nem tudom mit de azt egy füstfelhőnek érzem, és közben arra gondolok hogy rákapcsolódok a forrásra. Az érzések egyre erősebbek és kellemesebbek, de egy kicsit fura is, mert ezt a sima hétköznapok során nem érzi az ember, nem is tudja hova rakni? Hmm. most jó erős kiemelem ezt a füstfelhőt, koncentrálok, és ekkor azt érzem hogy én egy füst felhő vagyok és egy fémpáncélba vagyok benne amiben fickándozok éppen…. Na ez után elgondolkozok mi is volt ez a füst-felhő? Miből is állok? Mi ez a bizsergés? Be vagyok zárva? Valamit érzek? Ennél szabadabb vagyok, de most a nehéz páncél nem ereszt.

Mindig is éreztem hogy más vagyok, de nem úgy hála a teremtőnek, a gyerekkori emlékeim 3 éves koromig megvannak, holott erre a legtöbb ember nem emlékszik már, emlékszem 3 évesen elvittek a szüleim a Fekete tengerre, ami nagyon megrázó élmény volt, mivel édesapám viccesnek tartotta ha belevisz a hullámokba karjában, holott ez egy gyereknek lehet egy életre szóló rossz emlék is.. A mai napig emlékszek a vad és sötétkék hullámokra nem félek meghalni készen állok rá bármikor, de a mélyvíz az kifog rajtam. De ennek ellenére nem panaszkodhatok amit egy átlagos szülő megadhat azt én megkaptam, annak ellenére hogy szüleim az életüket 2 szatyorral és velem kezdték el. Hogy mennyire szerettek már akkor? Egyszer édesanyám elvitt a kormánnyal rendelkező babakocsival engem a boltig (nem, Teszkó akkor még nem volt), és kint hagyott a kocsiban, mire kijött engem kiszedtek a babakocsiból kedvesen, és ellopták, a mai napig nem látok kormányos babakocsit, szerencsém volt már akkor könnyen elvihettek volna bárhová..

Amikor ovis voltam Tom és Jerry-s pólót vettek nekem, és amíg a többi gyerek zsíros kenyeret hozott, nekem Mackó sajtot vettek a szüleim. A gyerekek amikor meglátták körbeálltak és cseréljük el, én is cserélek, én is... Mit csináltam? Hát elcseréltem zsíros kenyérre. Ebben a korban fogalmam se volt e felemelkedésről, vagy hogy milyennek is kellene lennem a többi emberrel.. Legény koromban sokat jártunk a Tiszára fürödni abban a szép tiszta vízben. Egyszer a barátommal teljesen bekentük magunkat agyagos sárral, és a kis fecske fürdőnadrágunkba hátulra odabiggyesztettünk egy fűzfa ágat, aztán végigmentünk a parton mindenki minket bámult, fényképeztek, közös fénykép is készült, végül el neveztek minket a Tisza ördögeinek.. Az egyik alkalommal magamban mentem be a Tisza habjaiba és haladtam a bója felé, ez már egészen a kibójázott rész végénél volt a sodrás irányába. hozzá kell tennem egy folyó sokkal veszedelmesebb sodrása, örvényei miatt, mint a tenger. Ahogy haladtam befelé a bója után hirtelen beestem egy gödörbe pillanatok alatt kellet döntsek, reagáljak mit is csináljak. A bóját elhagytam és ugye a sodrás vitt volna el, közben meg ugye nem úszva történt ez meg csak lépkedve, nem számítva egy gödörre. Ekkor egy óriási élményben volt részem nem ijedtem meg hanem éreztem valami erőt, egy láthatatlan kezet aki visszavezet engem hátra ki a gödörből, ezzel még nem volt vége az élménynek közeben egy pillanatra láttam magam fentről ahogyan ott állok a folyóban és nézek felfelé, kinyújtott karokkal az ég felé, mint aki istent kéri segítsen neki, pedig a szemem csukva volt, és természetemből adódóan ilyenkor egyáltalán nem ijedek meg, minél veszélyesebb egy helyzet annál jobban felpörgök és nem érzek félelmet, olyan mintha 3 kávét intravénásan betolt volna valaki nekem.

Teltek múltak az évek ez az élmény megmaradt egy emléknek, és mivel a munkám során sokat interneteztem az összeesküvés elméleteken át a rendszer megértéséig, minden top secret, úúú most ez lesz anyagot felvittem a fejemben található pendrive-ra, egy idő után már azt vettem magamon észre, hogy hazamenvén feleségemhez film nézés közben elkezdtem neki mondani mikor jönnek izraelből, mi a terv... milyen ország mit indított be, ki kivel fog harcolni... először még azt gondoltam nem érdekli, de hát miért nem érdekli a jelen ilyen infókat nem lehet a híradóban megtudni.. egyre jobban belemerültem, mire azon vettem magam észre olyan vagyok mint egy paranoiás, egy szint után már kérdeztem magamtól: Jó ez nekem? Minek idegeskedjek én ezeken? Azért írnak ennyi rémhírt, hogy az őrületbe kergessenek? Akkor még nem tudtam, de most már tudom félelemben, negatív lelkiállapotban szeretnék tartani akár az egész emberiséget, mint az elemeket, elszívni a bioáramot belőlünk. Ekkor a belső hangom már nagyon unta ezt az állapotot, és elvezetett az asztrálutazás, halhatatlanság, szeretet ösvényére, egyre jobban merültem bele a témába és szépen lassan kezdett bennem összeállni a kirakós: Mi is történt a Tiszán? Miért vagyok én olyan jó lelkű egy idegennel is? Miért cseréltem én el a finomabb ételemet egy másik gyerekkel? Jót tettem? Már akkor érzetem el kell cseréljem vele, ő nem ehet ilyet, segítenem kell neki! Szóval ezzel az iránnyal megtaláltam önmagam kibékültem magammal talán, pedig nem voltunk haragban.

Mindig is jóképű voltam és nagy hírnevünk volt a középiskolában a hétvégi bulizásainkat hétfőn a lányok szájról szájra adták. Az a puzzle is idén állt össze a fejemben miért voltam én olyan sráckoromban, miért nem volt 30 barátnőm, miért nem használtam ki a fegyverem a lányokkal szemben? Pedig rendkívüli irányítóképességem van, és belelátok egy ember lelkébe, összetörhettem volna a lányok szívét sorra, de nem tettem, visszafogtam magam és ki se használtam már srácként a vonzerőm, nagyon mélyen érintett ha egy lányt láttam sírni, éreztem hogy nem játszhatok senki lelkével, hisz az én lelkem se játékszere senkinek! A lányokkal amikor ismerkedtem 2 hét után sorra begolyóztak azt mondták rólam: „ Ilyen nincs! Ilyen fiú nincs ne szórakozz velem, féltek tőlem, nem hitték el hogy lehet egy jóképű fiú jó lelkű is nem ez a tapasztalat? Addig-addig olvasgattam a felemelkedést hogy idén nyáron álmodtam egy nagyon furát:

A gyümölcsösömbe mentem ki szép világoskék, majdnem fehér ég, és egyszer csak villámok jöttek a semmiből hangtalanul, nagyon nagyok és földig jöttek, felnéztem az égre és egy fehéres-sárgás forgó spirált láttam és nagyon furán éreztem magam az álom közben, megpróbáltam elmenekülni, de egy villám el kapott aztán egy pillanat alatt már máshol találtam magam török ülésben egy Atlantiszos helyen sárgás köveken egy csoportban..

Na innentől lett nekem egyre furább ez az év. Mindig is álmodtam furákat, voltak visszatérő álmaim, de ez az álom idén mindet vitt! Másnap azt se tudtam mi van egész nap ezen gondolkoztam. Most akkor mit álmodtam? Hogy a halál nem is fáj, és utána csak egy pillanat és már máshol vagy? Az a hely meg ismerősökkel teli? Csak mikor oda kerülsz hirtelen nem emlékszel rájuk? Ezen álmom után hiába évekig olvasgattam az interneten soha nem szóltam semmihez hozzá, de késztetést éreztem hogy ezt az álmot egy oldalon elmeséljem. Fura álmomra valaki felfigyelt és privát e-mailt kért tőlem, csináltam egyet, és amikor levelezgettünk elmesélte hogy már a nevem neki valamit sugallt és hogy én egy régi barátja lehetek egy másik életből ezt érezte. telt múlt az idő nem tudom hány száz levelet váltottunk átbeszéltük a felemelkedést álmainkat…

Egyszer csak volt egy másik nagyon különleges álmom amiben határtalan boldogságot éreztem ilyet még soha nem éreztem ilyen könnyedén és hosszan! : „Az ég teljesen beborult lilás-szürkés volt és mint a -thor filmben spirálok jöttek le, aztán egy nagy fekete kockát láttam, egy pillanat múlva meg egy marha nagy fehér csészealj jelent meg, szállt le hozzám és Ő szállt ki belőle: http://dimenzio-uzenetek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1163247 Semjase vöröses hajjal de hófehér ruhában a mellénél meg valami kék embléma volt, átöleltem és mondtam neki hogy már nagyon vártam hogy eljöjjön értem” A fénytestvéreket töviről hegyire kiveséztük a barátommal ezen álmok közben, és attól féltem mivel a feleségemet nem igazán érdekelte a felemelkedés itt ragad, segíteni szerettem volna neki az álmaimat is meséltem+ mindent a felemelkedésről, de Ő a témától csak kiborult.. azt kérdezte: „Most itt akarsz hagyni?” Egyik este kimentem a kertbe beszéltem hozzájuk akárhogy is alakul az év vége kérem vigyázzanak rá, ha el kell mennem velük.. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy nekem el kell mennem velük, nem véletlenül kerestek.. Szóval nagyon el voltam szontyolodva aztán bementem. Olyan 2 nap múlva a kérésem után (!) a feleségem ezt álmodta:

és Ő kereste meg: 

http://www.semjase.net/semjeng4.html 

Na szóval én kérek valamit a fénytestvérektől és Ők megkeresik.. Na itt kezdett leesni az állam...

Sokat gondolkoztam ezt el kell-e mondjam ezeket másoknak? De azt érzem el kell mondjam, segítenem kell akinek csak tudok, példát és erőt kell adjak az embereknek!.:)

Fény és szeretet!:)

Bravehart