Megtanítottak a Nagyok
A tükörben nem én vagyok
Csak látszat képem, látszat énem
Ki vagyok? Ne kint keressem
Ha megütlek, majd megütnek
Ha szeretlek, mind szeretnek
Bármit teszek, tükröt veszek
Káprázattal körbevesznek
Rá kellett ébrednem
A tükörben nem én vagyok
Csak látszat képem, látszat énem
Ki vagyok? Ne kint keressem
Ha megütlek, majd megütnek
Ha szeretlek, mind szeretnek
Bármit teszek, tükröt veszek
Káprázattal körbevesznek
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Egyén (egy én)
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Szegény (legény)
S ha elhalványul majd a testem
Gondolattal újra festem
Nem tudok már visszanézni
S tudatlanul újra élni
Rájöttem, hogy nem igaz
A porból lettél bús vigasz
Mert fényből jöttem s fény felé
Tart az utam felfelé
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Egyén
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Szegény, szerény (legény)
Nem a világban vagyok én
Egyén (egy én)
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Szegény (legény)
S ha elhalványul majd a testem
Gondolattal újra festem
Nem tudok már visszanézni
S tudatlanul újra élni
Rájöttem, hogy nem igaz
A porból lettél bús vigasz
Mert fényből jöttem s fény felé
Tart az utam felfelé
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Egyén
Rá kellett ébrednem
Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Szegény, szerény (legény)
Rá kellett ébrednem, hogy verset írni nehéz... Pontosabban jó verset nehéz írni.
Egyszerű, közvetlen mondanivalót, rímelő sorokat összeütni pofonegyszerű
(legalábbis nekem, pláne magyarul), de Képekben előadni akár több
rétegű mondanivalót... na ez már más tészta. Imádom azokat a képeket,
amikor szinte látod magad előtt mit akarnak kifejezni, de mégis
meghökkentő szavakkal érik ezt el. Pl. amikor nem azt írod, hogy a motorcsónak sebesen száguldott a vízen, mert ez olyan snassz, hanem azt, hogy a motorcsónak V-alakú sebet vágott a víz felszínén.
A Trónok Harcában írta George R. R. Martin egy kard leírásakor, hogy "a penge
végét megcsókolta a fény" - milyen szép már! A túl direkt fogalmazás a
mű halála... :) Ez a fenti vers sem alkalmaz túl sok képi megjelenítést
ezt el kell ismerjem, ezért így utólag csak gyenge közepesnek minősítem, ráadásul
teljesen egóból írtam, így érthető ha teszemazt nem tetszik valakinek, vagy esetleg túlontúl ismerős gondolatokkal untatnám a nagyérdeműt. Megfelelési kényszer? Ez tényleg uncsi. A
nejem viszont nem értette a verset, ebből azt szűrtem le, hogy mégis csak
jó valamire, mivel ez a "megnemértés" némileg utalhat az alkotás művészi vénájára... :)
Nekem speciel nagyon tetszik, bár nem vagyok műértő irodalmár, az egyik kedvenc könyvem is egy ponyva horror-fantasynek van általánosságban titulálva :D
VálaszTörlésLehet, hogy a költészet nagyjai között nem lenne dobogós, de én értékelem a pőreségét, szép mondóka. Az egyszerű nagyszerű. :)
Trónok harca mellett nekem egy PUF számot juttatott az eszembe:
"Felemelem most az arcom
A tollamat, mintha a kardom
Lenne, úgy mártom a vérbe
Csak ne ez legyen a vége"
Mint örök "kötözködő" szerintem nem rossz és értékelni kell a belefektetett energiát is, de! :))
VálaszTörlésAz én értelmezésemben a művészet ott nyer értelmet (a kizárólag esztétikai műveket kivéve), ahol az egyszerű próza csődöt mond és olyan érzelmeket, gondolatokat, érzéseket próbál megragadni, közvetíteni, amiket az egyszerű kijelentő mondatok nem képesek a szemlélőben/olvasóban gerjeszteni, hogy magában megértse, átérezze a "kimondhatatlant". Ez lehet kép/festmény, szobor, vers, zene, stb... Tehát tulajdonképpen "áthidalja" a nyelv korlátozottságát a gondolatátvitellel kapcsolatban. Ebben az értelemben a fenti sorok talán nem felelnek meg teljesen az én szubjektív követelményeimnek, de itt-ott azért "bevillan" valami. :)).
Azt már csak általánosságban írom, hogy a modern/kortárs művészetek között sok olyan öncélú "művészi" alkotás lát napvilágot, ami csak külsőségekben tűnik művészinek (esztétikailag pedig még úgy sem), valójában a mondanivalóját (ha van) sima tőmondatokban is meg lehetne fogalmazni, de ahogy írod az "snassz" volna, viszont ezáltal éppen a "szavakon túli" többlet átadás hiányzik belőlük, valójában csak (ál)művészetekről (más néven megélhetési művészetről) van szó.
Hangulatában és lüktetésében József Attila Születésnapomra című verse volt az belső, ami beugrott...
VálaszTörlésmj
Frászt belső - első:-) mj
TörlésEz azért hízelgő! :)
TörlésHa valaki azt mondja az én oldalam az eklektikus, az olvasson postaimrét:
http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=2113&c_start=0
A kommenteket is!!! :)
Hízelegjen B+ tenéked a Jakováli Hasszán...:-)
Törlésmj
Volt olyan rész, amely húrokat penditett (Rájöttem, hogy nem igaz A porból lettél bús vigasz), igazságokat irsz le (kis i-vel, mert a MEje nem nálunk van :D). Tudod mit? A oldal végére levezetőnek jó lesz az (X)lemezes (szinti-pop-)rock-operádba, a főhős tépelődő monológja munkacimen :D
VálaszTörlés(remélem az jön le, amit gondolok és nem sértődsz be..)
"Az igazat megvallva, nekem tetszett. Némely metafizikai szóképet igazán különlegesen hatásosnak találtam. A ritmikai eszközök is érdekesek, ahogy jól érzékelhetően ellenpontozzák a metaforák szürrealizmusát, melyek a szerző könyörületes lelkéből fakadó humanitásra alapozódnak, és átszövik az egész versstruktúra gyökét, itt szublimálva, ott transzcendentálisan, összességében pedig összhangra törekedve a másik alapvető kettősségével - míg az olvasó kifejező és életteli betekintést nyer a költemény mondanivalójába!"
VálaszTörlés:D
Panka.
42pont Pankának :D
Törlés