A magyar ősműveltség - 1.rész: Mani

(Fogadjátok szeretettel SZN kolléga szorgos összeállítását, mely ha minden jól megy egy sorozat első eleme. Kiemeltem ami nekem fontos volt a szövegben. Mani krónikáit és leginkább tanításait szerintem nem véletlenül "hanyagolják" el a "hivatalos" krónikások, de szerencsére itt most eléggé kimerítően megmerítkezhetünk benne, de természetesen ez is csak egy ízelítő. Akik meg mindenáron ragaszkodnak a "történelmi hűség" című illúzióhoz, azok tekintsék ezen írást egy könnyű, de hosszú olvasmánynak vagy mesének, nem számít.. Elvégre egyedül a JELEN létezik, minden más csak szó...) 

Mani 

(Forrás: Arvisura, Pap Gábor)

Kr.u. 181-ben megalakult a Magyar Törzsszövetség, melynek ifjúsági fejedelme Béla 245-ben részt vett az uruki bölcsek képzésén, és Káld király nagyobb leányát Nurát elvette feleségül. Nura öccse, Mani öspörös végezte el az esküvői szertartást. Nyomban útnak indultak Káma városába, ahol 250-ben Béla átvette a fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani öspöröst, a kis Mani édesapját családjával együtt perzsa hitre akarták átnevelni. Mani öspörösnek hét fia született, a nagyok nősülés után Ujgúrföldre vándoroltak.  Legkisebb fia az almafavirágzás idejére eső Mani napján született 216-ban, ezért régi szokás szerint Mani-nak keresztelték. A kis Mani anyai ágon párthus fejedelmi dinasztiából származott. A Kölni kódex szerint a kis Mani egy újrakeresztelő szektába került be az apján keresztül 4 évesen, az újrakeresztelő szektát az apja irányítgatta. Két elhívás élménye volt, az első 12, a második 24 évesen, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a manicheizmus ugyanolyan próféta jellegű vallás, mint az iszlám, vagyis mindent, amit ő hirdet és tesz, azt felülről kapja.

Mani 20 évesen, 236-ban Urukban lett pateszi (pap), majd 25 évesen 241-ben Babilonba ment orvos (arbag) képzésre, itt 24 karéjos beavatottá fejlődött. 9 év gyakorlati idő után 250-ben kezdte meg az önálló működését, a híres Babilon Arbag Intézetének alapítójaként az egyetlen olyan kiművelt ember volt, aki gyógyító-sebész tevékenysége mellett egy hatalmas, 72 könyvecskéből álló Szövetségi-Szentírás könyv-gyűjteményt írt. Ennek legértékesebb része a Názáreti Jézus levelei voltak, amelyek közül az elsőt 29 tavaszán agadei rovassál alkotta az azóta is virágzó Uruk város beavatottjain keresztül a gyülekezetnek, "Kik követnek engem?" - címmel. Az Él-Istent hirdetők táborában felvette a Nazír-szerzetesek daróc ruháját és hihetetlen nélkülözések között az érdeknélküli szeretet vallását kezdte el hirdetni. Vallotta, hogy az Isten létezésének tudata senkit sem jogosít fel arra, hogy ne dolgozzon. A „Társbolygónkhoz hasonlóan (Szíriusz) mindenkinek munkát kell végeznie, mert dologtalanul senki a más munkájából nem élhet.” Ezen tanáért, bár arbag-gyógyító volt, minden országból száműzték. Börtönből börtönbe vitték, de még ott is gyógyított. Ha a Kelet térségében valaki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, királyi engedéllyel Mani meggyógyíthatta. Amikor azonban a manda-magya-mandeus tanokat kezdte el hirdetni, újból börtönbe csukták.

I. Sahpur, a párthusok után következő első perzsa királyt Mani két esetben is meggyógyította, ezért Mani tanításával szemben ő még elnéző volt. Mani Babilonban királyok, papok, mágusok és népi vallások követőit gyógyítgatta. Nagy tudásával összehasonlította, hogy az Ataiszból eredő Egyistenhit miként található meg az Avesztában, az Ó és Újtestamentumban, majd az Úr és Uruk városának zikkuratjaiban tárolt, társbolygónkról hozott Arvisura-Anyahita egyistenhit képírásaiban, s így kibontakozott előtte a tömény (tízezer) évvel azelőtti hitvilág.

A Gilgames családjából származó Mani Babilon városában egy városrésznyi gyógy kolóniát létesített, ahol sok életmentő gyógyítót képzett ki.  Mint írástudó beavatottnak feltűnt, hogy az Ataiszból megmenekült Úr, Él és Van istenhívők minden tanítását átvették az Ahura-Mazda vagy Bölcsesség-Urának a mágusai, és Zarathustra próféta hitéből megalkották az Avesztát. Mózes egyiptomi bölcsektől tanulta az isteni szövetség tanítását. Ábrahám Úr városánál átvette az egy istenhitet, majd a Jákob 4 feleségétől származó 12 törzs déli szárnya hitvilágában kiszorították a többi istent és Jahve, a viharisten diadalmaskodott. Az asszír és babilóniai fogságban azok istenhitéből is átvettek valamit és a perzsa hatalom felszabadította őket. Az eddig fogságban lévő Jahve hívőket a perzsa király hazatelepítette. Az írástudó Esdrás prófétának és a zsidó vallású első perzsa helytartónak, Nehemiásnak volt az érdeme, hogy Mózes 5 könyvét megszerkesztették. Az Ótestamentumba, azaz a Szentírásba fel nem vett könyveket megsemmisítették, vagy a megmaradottakat másolások megtiltásával az enyészetnek tették ki. Esdrás 450 körül összeállította az Ótestámentum első részét. A rabbinizmus az évszázadok alatt a hiányokat még kiegészítette. 

Mani tudta, hogy az ószövetség végleges megszerkesztése a jamnai iskolában történt, Domitiánus uralkodás alatt, 81-96 között. Kifogásolták, hogy Jézusnak csak Júdás nevű tanítványa tudott írni. Jézusnak az uruki gyülekezethez írt levelét János 1. és 2. levelében és a Jelenések könyvében szerkesztették meg Néró és Domitiánus alatt, 65-95 között, az Újszövetséget pedig a második és harmadik században állították össze. A szeretetet hirdető és emberséget cselekvő Mani orvosnak nagyon sok követője akadt az ősi manda-mandeus hívők közül, akik az Úr isten, Él isten és Van isten, azaz az Arvisura-Anyahita tanítása szerinti vallást követték. Ezen tanok nagy hatással voltak a Magyarka székhellyel még mindig működő ősmagyar-vallásra, ahonnan az uruki-mani keresztény vallás elterjedt. Ezek az emberek a szeretet minden módon való gyakorlása mellett a 10 parancsolatot is szigorúan megtartották, később a "NE ÖLJ!" Parancs végrehajtása végett nem voltak hajlandók a kazár birodalom érdekében az erősödő iszlám ellen harcolni, hanem inkább elvándoroltak.

Mani vallotta a jó és rossz örökös harcát egy emberen belül is, de bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspökség tanait. Ebből keletkezett a Mani-féle Biblia, amelyben Jézus írásai is szerepelnek. Titkos mellékletként Jézus levelei az uruki egyház közösségnek nagy hitbeli erősséget adtak. Ezen tanok által keletkezett első keresztény egyház több törzsnél államvallássá lett, legtovább Ujgúr-földön tartotta fenn magát. Tanításának óriási tábora lett. Vándorlásai között eljutott Biku, ujgúr kagán országába, amelynek egész lakossága a Mani által megreformált hitre tért át, ami Ujgúr földön államvallássá lett. Maninak kezdeményezésére kolostorokat építettek, ahol a népet földművelésre, állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Mani az összes keleti egyházat egyesíteni akarta. Orvosként hirdette a Jézus által hozott, az Égből eredő „Szeretet-Egyházát”. Ezért a hitélet vámszedői börtönbe vetették, majd a szeretetre vágyók lázongásai miatt egyik börtönből a másikba vitették, majd bejelentették, hogy 274-277 között meghalt. Szemtanúk elmondták, hogy Csőrös király I.Koszrán szaszanida uralkodó kérésére megnyúzatta, szalmával a bőrét kitömette, városról-városra hordatta és fára akasztatta ezen felírással: „Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette”.

A Manicheizmusról

(Forrás: L. Nagy Lajos, Pap Gábor) 

Egy vallást sem üldöztek oly kegyetlenül és könyörtelenül, mint Mani vallását, a Világosság Egyházát. Az érdek nélküli szeretet vallását, az uruki-manicheus kereszténységet. A nagy érdeklődés keltette reménység miatt elérkezett az ideje, hogy Mani tanítása ismét a régi fényében ragyogjon, és a magyarság megismerhesse a mai kor nyelvén tolmácsolva az eredeti kereszténység misztériumait. Mani szerzetének XXI. századi, a jelenben ható iskolája Magyarországon 12 éve megnyitotta kapuit a viszálymentességet keresők előtt. "Engedjétek tovahaladni a fény tanát, akár a nyugalom és béke értékes portékáját" - üzeni Mani. Mert sokan keresik a világosságot saját lelkükben, és keresik a visszavezető utat a világosság birodalmába, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát. Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül. "Babilon országából jöttem, hogy hívást bocsássak a világra." Így tolmácsolta Mani hívását és üzenetét Amin Maalouf libanoni szerző "Les Jardins De Lumiere" (Fénykertek) című könyvében. A világosságnak ezt a hívását és üzenetét Mani közel 40 éven át tárta az emberek elé, miközben sok országot és vidéket járt be hosszú vándorlásai során. Ennek a különös embernek és tanításainak szenteltem a következő sorokat.

A világosság birodalmának küldötte volt, egy a sok közül, akik eljöttek, és akik mindaddig jönni fognak, amíg az emberiség az ellentéteknek és a sötétségnek ebben a világában bolyong, szembehelyezkedve a világosság birodalmával. Bár a múltban megkísérelték Mani hívását és személyét kitörölni a történelemből, a mi időnkben újraéledt az érdeklődés iránta és tanítása iránt. Ezen nem kell csodálkozni, mert elérkezett az az idő, amikor az egyetemes igazság áttör a sötétségen, csaláson és félrevezetésen és sok ember szívét megérinti. Buzgó valláskutatóknak köszönhetően Maniról nagyon sokat írtak. A múlt században azonban eredeti manicheus szövegeket is találtak, amelyek lehetővé teszik, hogy Manit, szerzetét, egyházát és tanát jobban megértsük. Korábban ellenfeleinek műveire kellett hagyatkozni, akik kifogyhatatlannak bizonyultak a megsemmisítő kommentárok írásában. A manicheus egyház azonban mindezekkel dacolt, több mint 1200 évig. Mani egyike volt a Gnózis, a világosság nagy küldötteinek. Helye Jézus, Buddha, Zarathustra és Hermész Triszmegisztosz mellett van, de azzal a különbséggel, hogy üzenetét legnagyobb részt írásban is lefektette.

Ellenfeleinek megsemmisítő praktikái elől azonban írásainak csak egyike-másika tudott megmenekülni. Ezekből világosan felismerhető, hogy tanítása megfelelt az eredeti gnosztikus gondolkodásnak. Egyes tudósok szerint Mani "korának utolsó nagy gnosztikusa". Tanításai a gnózisban, a közvetlen istenismeretben gyökereznek. Világosan beszél a két természetrendről. Az egyik a világosság birodalma, ahol a mikrokozmosz részesült a szellemben és az isteni természet szellemterében. A másik a sötétség birodalma, ahol az eredeti emberiség egy része fogságban van. Mani is beszél az anyag-világban fogságban lévő halandó lényhez kötözött világosságszikráról, Isten és az anyag két elvéről, világosságról és sötétségről, igazságról és hazugságról. Mani hívása világos és átható. A világosságszikráknak vissza kell térniük a világosság birodalmába, ahonnan valaha kikerültek. A földi embernek e feladatnak kell szentelnie magát, hogy az eredeti ember újjászülessen és visszatérhessen egykori hazájába. Maninak természetesen szemére vetették, hogy tanai dualisztikusak, kettősek. De a két elvről szóló tanítása egy különleges dualitásra vonatkozik, és mélyebb jelentése van, itt a sötétségnek a végjáték szempontjából semmi esélye.

Az ellentétek világa a dialektikus természet, az isteni természettől elválasztott világgá lett. Jóllehet már nem részesül az ősforrásban, nélküle mégis képtelen létezni. A szellem eredeti fényvilágának mintegy árnyképévé vált. Ugyanúgy a dialektikus ember is látszatember csupán, az eredeti szellem-ember árnyék lénye. Mint minden küldött, Mani is már ifjúságától fogva tudatában volt különleges küldetésének. Ezt a tudati nézőpontot tizenkettedik életévében megerősítette benne egy mély, belső kinyilatkoztatás, amelyben feladatát felismerte. Ezután tanulmányozta valamennyi akkori vallást és filozófiát. Huszonnegyedik életévében következett egy második kinyilatkoztatás a "benne lévő másikról", akit ikertestvérének vagy társának is nevezett. Ez a mikrokozmoszában lévő szellemlélek, aki vezette őt hosszú utazásában. A szellemlélek és a Szent Szellem egyesült benne. Ettől a pillanattól kezdve tudatában volt annak, hogy ő a világosság egyik apostola, vagyis küldött. Az "apostolos" szó (görögül küldött, vagy követ) olyasvalakire utal, akit arra hívtak el, hogy Isten és a világosságbirodalom üzenetét elvigye az emberekhez.

Mani, aki korának valamennyi vallását és a korábbiakat is tanulmányozta, megállapította, hogy bennük az igazság csak töredékesen található. Még a keresztény evangéliumokat is tisztátalannak tartotta, mert felfedezte, hogy azokban is sok gyom burjánzott el. Úgy mondják, hogy az Ószövetséget el is utasította, mert véleménye szerint tévútra vezető és az igazságtól eltérő kijelentéseket tartalmazott, amelyek aztán keveredtek az eredeti tiszta kereszténységgel és Jézus üzenetével. Maninak az volt a megbízatása, hogy a nagy vallásokból hozza ismét napvilágra az egyetemes igazság maradványait, és szabadítsa meg őket a gyomtól. Úgy vélte, hogy új kor kezdődött, amikor ismét fel kell hangoznia egy minden elhajlástól és tévelygéstől mentes hívásnak.

Mani felhívása, tanítása és nem utolsósorban személye az akkori világból mély döbbenetet váltott ki. Szülei fejedelmi nemzetségből származnak (apja neve görögül Patak, vagy Pataki). Mani "királyfi" volt. Jóllehet kiváló emberi és isteni adományokkal volt megáldva, mégis inkább fényhordozóként tett benyomást az emberekre. A világosság követe volt, a Gnózis nagymestere, de ugyanakkor gyógyító, művész, festő és tehetséges író is. Hihetetlenül sokoldalú férfiú volt. Egyrészt sok barát és követő vette körül, másrészt ellenfelei szinte megsemmisítő gyűlölséget zúdítottak rá. Hívása és tanítása ellentétben állt ugyanis az ő dogmáikkal és az igazságot nélkülöző tanaikkal. Mindazok ellene fordultak, akik a régi, elavult kultuszokhoz ragaszkodtak, hogy azokkal az embereket fogságban tartsák. Mani különlegesen tehetséges szónok volt, nagy karizmával megáldva. Hangos szóval hirdette, hogy a fennálló vallások az igazságot csak töredékesen és tökéletlenül tükrözik, hogy tisztaságát az igazság elveszítette, és a féligazság végül is hazugsággá vált. Ezért kell az emberiséget újra összekötni a tiszta, teljes igazsággal.

Azt vetik a szemére, hogy tanítása különböző tanok elemeinek az összeillesztése volt, de ugyanakkor úgy is tekinthetjük, hogy kihámozta és összerakta belőlük az igazság töredékeit, hogy újból a teljes világosságba állítsa őket. Azt is nehezményezik, hogy tanításai kiváltképp személyes kinyilatkoztatásokra támaszkodik. De vajon nem ez-e a helyzet minden küldöttnél és követnél? Az írások nem arról szólnak-e, hogy Jézus minden tanítását mennyei Atyjától kapta? És Hermész Triszmegisztosz nem látomásban kapta-e az egyetemes igazságot?

Mani a gyülekezeteinek szóló leveleit a következő szavakkal kezdte: "Mani, Jézus Krisztus apostola".

Ezt a megjelölést választotta, mert önmagát Krisztus és mindenekelőtt a Szent Szellem tiszta apostolának tekintette, akiről Jézus azt mondja: "Elküldöm nektek a vigasztalót a Paraklétát". Mani a parakléta, világvallást alapított, amelyet több mint ezer éven át hirdettek és követtek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, Kínától Spanyolországig, beleértve Egyiptomot és szinte az egész arab világot. (Álmos királyunk a honba való visszatérés útján Kijevben megállt seregével. Az egykorú feljegyzések egyszerűen "manicheus fészeknek" nevezik a visszatérőket.) Ennek a hatalmas áramlatnak csak néhány tanúbizonyságát találták meg újra néhány évtizeddel ezelőtt. Mindig és mindenütt megkísérlik a világosság üzenetét a világból száműzni, megsemmisíteni és a feledésnek kiszolgáltatni. "Les jardins de lumiere" című műve utóhangjában Amin Maalouf megkapóan és tisztán adta vissza ezt a drámát. "Semmi sem maradt fenn Mani könyveiből, művészi érzékkel és odaadással teli műveiből, bátor hitéből, szenvedélyes kereséséből az istenség, ember és természet közötti összhangról tanúskodó üzenetéből. Maninak a szépségről szóló vallásából, a világosságról és sötétségről szóló szubtilis finom vallásából nem maradt fenn egyéb, mint "manicheus" és "manicheizmus" fogalmak. Ezek olyan szavak, amelyeknek a mai korban sértő kicsengésük van, mert Róma és Perzsia inkvizítorai szövetkeztek abban, hogy Mani személyét az ismeretlenség homályába taszítsák, és tevékenységét elhalványítsák. De mi tette őt olyan veszélyessé, hogy szükségesnek tűnt őt az emberek emlékezetéből is kitörölni? "Babilon országából jöttem, hogy elhozzam az üzenetet a világnak." Az elmúlt ezer év folyamán hívása elhalt. Egyiptomban Jézus apostolának nevezték, Kínában a világosság Buddhája melléknevet viselte. Reménysége három világtenger partjain virágzott. De ez a remény gyorsan elkeseredett, és gyűlöletté változott. A világ fejedelmei elátkozták, számukra ő lett a hazug démon, a bosszúsággal teli edény és szikrázó haraggal nevezték tébolyodottnak. Számukra hangja alattomos ámítás, üzenete gyáva babona, mindent megrontó eretnekség volt. A máglyák aztán megtették a magukét. És ugyanez a sötét tűz emésztette el írásait, emlékezetét s követői közül a tökéleteseket, a büszke asszonyokat, akik megtagadták, hogy nevét leköpdössék és meggyalázzák."

Az elmúlt 2000 évben sok küldöttet semmisítettek meg, és követőikre is hasonló sors várt. Egy vallást sem üldöztek azonban annyira könyörtelenül és kegyetlenül, mint Mani vallását. - Kőrösi Csoma Újgúriába igyekezett, oda, ahol 80 éven keresztül a manicheus filozófia államvallás volt (762-842), s majd ez a nép és ez a hit megérkezett a Kárpát-medencébe. Gyorsan pogánnyá minősítették őket. Sokan, megszámlálhatatlanul sokan jutottak börtönbe, máglyára. A magyaroktól elvették írásukat, gnosztikus filozófiájukat, népművészetük csak múzeumban látható. Pogánnyá váltak hivatalból. Csak el kell mélyednünk a gnosztikus művek, mozgalmak történetében. Megszégyenítő következmények: évszázados hazugságok és a feledés homálya. Szeretnénk Manit a teljes világosságba állítani, a Gnózis fényébe, mert elérkezett az ideje annak, sokan keresik a világosságot a saját lelkükben. Keresik a visszavezető utat a világosság birodalmához, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát. Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül. Mielőtt a teremtményt a létbe szólították, már létezett a két elválasztott elv, mely egyesíthetetlen, a világosság és a sötétség, a szellem és az anyag. A Mani által elindított misszió már különbözött a Jézus általitól. Jézus szavakban mondta el azt, amit fontosnak tartott, hogy építse vele az emberiséget, de az első tanítvány generáció ezt már elkezdte kiforgatni, vagy azért mert nem értette meg, vagy azért mert túlságosan megértette, de nem értett vele egyet. Ezért Mani váltott, és Pál nyomán azt hirdette, hogy minden népet a saját nyelvén kell megtéríteni. Jézus ehhez képest még a jóhiszeműségre épített.

A valódi kereszténység, így a manicheizmus is közelebb van a távol keleti tanokhoz, mint a Judeo-kereszténységhez. A manicheizmus emberszabású univerzummal, és univerzum-szabású emberrel dolgozik. ŐSTEN ha jónak teremtette, és jóként teremtette a világot, akkor az hogyan tudott elromlani? Egy jónak teremtett világban elvileg a jónak hiánya jelenti a rosszat, de nem, mert a jónak nem a rossz az ellentéte, hanem a gonosz. A jóság soha nem támad, de nem is támadhat, az elromlás egy ténylegesen működő erő következménye. A Manicheizmus azt mondja, hogy csak akkor kezdek el beszélni dolgokról, ha valamit tudok róla. A fénnyel azonosítja a jó formáját, ezt az éterikus minőséget másként élőfának is nevezi. A fény birodalmának legfontosabb jellemzője a rendezettség, a harmónia. A másik oldalé a diszharmónia. Mindennek, ami fénnyel kapcsolatos megvan az ellenpontja, de egyik sem egyenértékű azzal. Öt elemmel dolgozik a manicheizmus, amit rávetítettek az állatövre. A képes krónikában ez még megjelenik. Az öt elemben benne rejlik a hatodik elem, ahol el kezd hatni a rendszer, ötről-hatra jut. Kozmosz = rendezett mindenség. Amikor a rendezetlenség találkozik a rendezettséggel kifejlődik az irigység.

A tökéletes anyagi átváltozás menete L. Nagy Lajos, Mani, a küldött című cikke nyomán: „A világ utánzataként a legfensőbbek és démonaik transzformáció segítségével létrehozták az emberi testet, amelyben így a világosság, a természet fogollyá vált. S bár jóval kisebb méretű a fizikai test, mégis hű és pontos mása a világegyetemnek: a Mennynek és a Földnek. Itt a téridő felségterületén megy végbe az élet és halad a körforgása. A szellem világából származó örök princípium azonban ebben a keringésben fogoly.” /Chavannes-Pelliot francia kutató, Mani Kozmológia/

A belső, vagyis szellemi ember a gerincvelő (szushumna vagy manicheus kifejezéssel „a dicséretoszlopa”) két oldalán futó tudatcsatornával rendelkezik. Ezt Pingalának és Idának is nevezik. Az egyik vezeték a Nap képviselője, hímnemű, alkotó; míg a másik a Hold jelképe, nőnemű, befogadó. Ezen a két csatornán keresztül áramlik a testbe a Prána (lélegzet, illékony eledel, energia). Manicheus iratok a két tudatcsatornát jelképesen a Nap és a Hold bárkájaként ábrázolják, amely az anyagtól megszabadított világosságszikrát átviszi az eredeti birodalomba. Az Ida és Pingala hétszer keresztezi egymást a szushumnában. Ezek a kereszteződési pontok a csakrák. A kígyótűz csúcsán lévő hetedik csakra a tobozmiriggyel kapcsolódik össze. A csakrák kerék formájú erőközpontok, az idegrendszerrel és a belső elválasztású mirigyekkel működnek együtt. Állandó forgómozgásuk során veszik fel az energiát. S bár nem azonos gyorsasággal, de mind egyazon irányba forognak. Minél inkább belemerül az ember az élet dolgaiba, annál gyorsabban pörögnek erőkerekei. Az indiai hagyományok a csakrák forgását a két szvasztikával (horogkereszttel) ábrázolják. Az egyik, az élet kereke, balra forog, míg a másik, a halál kereke – jobbra. A lélek újjászületés klasszikus folyamat szerint megy végbe. Mani a „szellem hívásáról” és az ember erre adott "válaszáról” beszél. Itt a kígyótűzben alámerülő és felszálló világosság útjáról van szó. Ez egy megszabadító hatás, amely a szellemlelket, a Monádot kiszabadítja a téridő fogságából. E folyamatsorán megváltozik a csakrák forgásiránya. Ezek tehát elárulják, mennyire haladt előre az újjászületés folyamata. Amikor a csakrák az ellentétes irányba kezdenek forogni, akkor az ember az ember szó szerint megfordult, „megtért”! Ez egyben egy hétszeres szellemi fejlődés kiindulópontja is. A hetedik, utolsó fázis a „megkoronázás”. A szellem monádikus sarka belemerül a tobozmirigybe, majd továbbhalad a gerincvelő középső csatornáján. Ily módon lép be a valóban szellemi ember a misztériumba, amelyben az én ténylegesen és végleg legyőzetik. A szellem csak a tökéletesen helyreállított lélekkel kapcsolódik össze. És akkor megkezdődhet a transzfiguráció, a tökéletes anyagi átváltozás. (ez durva - Mazsola)

Az új embert az élő Ige kézen fogva kivezeti a sötétség birodalmából (Platón barlangja? - M.). Ekkor legyőzte a halált; az új gondolat test elkészült. Ebben az új fényruhában a szellem ismét képes megnyilvánulni. Ekkor lesz az ember igazi Ember, Manasz, Mani(s) azaz mindentudó, akiben végtelen isteni lehetőségek nyilvánulnak meg. Megnyilatkozik az új ember három ereje, a három pecsét, azaz a világló értelem, mely ismét az isteni bölcsességbe ágyazódik; a tündöklő érzés, mely új harmóniában csendül össze az isteni törvény hangjával; s a szereteterő, mely a mindenséget tartja. Ez (a három együtt) a ragyogó cselekedet, az imává vált tett. Ő az igazi, a tökéletes, akit az új lélek ragyogó köpenye, a fehér ruha ékesít. Számára megszűnt az idő, helyreállt benne a szellem, a lélek és a test hármas egysége. Ugyanezt mondják a manicheusok is, amikor a lélek palástjáról, a szellem koronájáról és az új tudat jogaráról – vagyis az igazi pap-király jelvényeiről – beszélnek. 


Magyar Manicheista emlékek 

(Forrás: Pap Gábor)

A legfontosabb manicheista emlékünk a Szent Korona, a rajta ábrázolt fény felszabadítási programmal. A korona képei között egyetlen ószövetségi zománc sincs. A koronának összefüggő képrendje van. Felső világ felé a kereszt adja a kapcsolatot. A korona felső része elosztó szerepet tölt be, míg az alsó része működtet. A felső részen teli zománcozott képek vannak, míg az alsón csak a figurák zománcozottak.

A felső rész kétféle képpen jeleníti meg a fénymagot, kristály szerkezetűen, és tiszta formájában. Szent Pál képén a tiszta fény jelenik meg fehérben, de elválasztva a felsőbb szféráktól. 

A teli zománcozott képek is további két csoportra oszthatók, a képek szélein van vízszintes keret osztás, vagy nincs. Amelyik képen van keret osztás ott az azt jelenti, hogy a lent lévő fény nem tud felmenni a felső részbe, vagy csak nagyon ritkán. A madárból induló spirálok a tisztulást jelképezik. A lentiek nem tudnak tisztulni, nekik még  várni kell. Aki tisztulni akar, annak le kell születnie a földre. Azt az alsó rész jelképezi. Az egész tisztító folyamatnak az a célja, hogy újra felkerülhessen a fényhonba. 

Pálnál két madár volt, míg Péternél két négylábú. Ez a manicheista ábrázolás szerint a levegő és a tűz elemet jelenti. (a kígyó a földelem, és hal a víz elem, de ezek a koronán nem jelennek meg) A fény felszabadítás a magyar Szent koronán a tűz elemén keresztül történik. A kristályszerkezetű fénymag a tűz elemén (testén) keresztül képes megtisztulni.

Szent Andrásnál semmi sincsen már a fény útjában. A manicheizmus a fény felszabadítás nem egyenletesen, hanem a végén képzeli el. A fény oszlopot, a tömeges fény felszabadítást a manicheizmusban andreasnak nevezik.

Minden felszabadult. A magyar növény szó a növevény összevont alakja. Az állat az állapotot jelent. A tűzön keresztüli megtisztulás is egy állapotot jelent.

Itt már a magok felmentek a fénybe, ahol kiteljesednek.

A veleméri templomban 1377-1378, ami az anjou korban épült, a megfeszített Krisztus fölött még látható a manicheista fény oszlop. A legmagasabb szintű megnyilvánulása az embernek nem az, amikor bemegy az üdvösségbe, hanem amikor az üdvösség kapujánál áll, akkor megnézi, hogy idelenn van-e még valakinek rá szüksége, és szükség esetén nem megy be az Úr örömébe, hanem visszajön. Kockáztatva azt, hogy mindent eljátszik, összeszedve esetleg egy sereg bűnt, amivel újabb terheket kell majd ledolgoznia. A Székelyudvarhely melletti bögözi templomban, az utolsó ítélet című freskón, a sárkány formájában megjelenő pokol kapujába terelgetik be az embereket, de van egy magyar ruhás ember, aki vállalja, hogy onnan is kihozza őket…

Csengersima mennyezet:

Mennyezet a mennyet idézi meg, amin olyan dolgok vannak, amik a mennyben a legfontosabbak.

A nap, hold, szél és fénykerekek 1761-ből mind manicheista jelképek. E mellett a kettősség, ami a távol keleten jin/jang-ként ismert, is sok formában előfordul a kazettákon. Ez református templom, de a református egyháznak jelenleg semmi tudomása nincs arról, hogy azok a kerekek hogyan kerültek oda, kerekeknek templomi mennyezeten egyedül a manicheizmusban van értelme. A csengersimai templom mennyezete: 

Ez a kazetta a különválás előtti ősállapotot jelképezi, itt még nincsen meg a kettősség. Teremtés elindulásakor még nincs nemi elkülönülés, ott még sarjadzás van: 

Megfelelő pillanatban, amikor a struktúrája már kialakult, lehet felszakítani a kialakult fénymagot: 

(Ez a fénymag egyenértékű élet magjával, ez az Élet Virága). A Holdban megjelennek a fény magok, vagyis visszatükrözi a fényt.: 

A Holdnak, ha a két szélét behajtjuk lesz belőle Hold bárka: 

A bárka két végén ott ül a holló. A rovás R és a rovás M Máriát jelenti, ő a bárka, a menedék, a megmenekülés záloga. 
bárka – burok 
Ez a bárka minden őszi napéj egyenlőséggel előáll, ha azt akarjuk, hogy legyen tavasszal újjászületés, akkor be kell menni a bárkába. Ahhoz, hogy az élet tovább menjen, a fény magnak fel kell szakadnia. 


Gyügye mennyezet 1767: 

Gyügyén a hasonló nap és hold kerekek már elemeket jelképeznek. Tűz elem, víz elem, levegő elem, föld elem, és az éterikus elem. Az első négy kép közepén ott van egy fej, ez a tiszta szellemiség jelképe. Szellemi értelemben kiteljesedett lét.

Az öt elem:

Az ötödik éterikus elemet keleten is élő fának nevezik.

A manicheista öt elemes rendszer:

A négy elembe az ötödik viszi bele az életet, ez a pentatónia. A képes krónika még ezen beosztás szerint készült. 5 lépcső, de a hatodik az igazán érdekes, (ötről-hatra) bika, és rák. Az egyik az önzés, a másik az önfeláldozás. A magyar szellemiség a nyilastól, Nimródtól indul, és az ikrekben, Hunor, Magyar ér véget. Vagy az önzésre építem fel az életemet, aminek a vége lehet siker, vagy az önfeláldozásra, aminek a vége lehet boldogság. Ez egy virtuális szint. A manicheizmusban a szőlő és a dinnye a két legfontosabb növény, mert ezek gyűjtik össze legjobban a fényt. Ezek a magyar kazettás mennyezetek két fő motívumai, és egyben alap manicheista jelképek.

Az emberi szellemiség amikor elhagyja a földi közeget, az első állomás a hold bárka, ahonnan mennek tovább a napba, ahonnan a fényhonba. A mennyezetek az 1700-as években készültek, ami azt jelenti, hogy ekkor Magyarországon még élt a manicheizmus, de ennél sokkal többet is jelent, mert az ábrázolások egyben a szkíta ősműveltséget is megjelenítik. 

Manicheista zsoltárok:

Dicsőíteni akarlak
romolhatatlan szegletkő,
sohasem változó.
Te vagy a megingathatatlan alap,
a bárány természet keresztjén,
a földbe rejtett kincs,
Jézus, a hajnali harmat fia.
Minden fának éltető nedve,
minden gyümölcs édessége.
Az ég szemei.
Te vagy minden kincsek őrizője.
A világot tartó hős.
Minden lény öröme.
A világok békessége.
Gyönyörűség beszélni is rólad.
Te vagy bent, és te vagy kint.
Te vagy fent, és te vagy lent.
Közeli vagy és távoli.
Rejtett vagy és kinyilatkoztatott.
Hallgatsz, és mégis beszélsz.
Tiéd legyen minden dicsőség!

Vedd fel a te keresztedet.
Vesd el magadtól a világot.
Szabadítsd meg magad
a vér béklyóitól.
Győzd le magadban az óembert,
és támaszd fel az új embert.
Teljesítsd be a szent parancsolatot.
Készíts helyet
a fehér szárnyú galambnak,
és ne hagyj semmi helyet
a kígyónak.

Manicheus gyöngyhimnusz:

Íme eljött mindenki nagy gyógyítója!
Ő ért ahhoz, hogy a beteget meggyógyítsa.

Drága gyógyszereit elétek kirakta,
azután néktek ezeket mondotta:
"Aki gyógyulni akar magát meggyógyítsa!"

Nézzétek a gyógyító szereket sorra!
Nincsen igaz gyógyulás, csak általa.
Egyetlen beteget sem küld haza.
A megsebzetteket nem gúnyolja.

Ő tudja, hogy mi a dolga!
Szelíd a szó, mi száját elhagyja.
Értőn a sebeket megnyitja,
enyhülést mi hoz, azt is tudja.

Betegségünket feltárta gyengédsége,
ne takargassuk hát bajaink előle!

Ne hagyjuk, hogy magukat meghúzhassák,
nehogy bennünk leronthassák,
az új ember nagy és szép képmását!

Hozzon Ő gyógyulást nékünk,
ki meggyógyítja minden sebünk.

Törölje el Ő minden vétkünket
és a hegeket, mik lelkünkbe égtek!

Az Atya a kimondhatatlan nagyság.

A Fiú a mérhetetlen tűrés.

A Szent Szellem az, ki nékünk az Életet megnyilvánítja.

Az Atya öröktől fogva rejtett.

A Fiú Idegen e világon.

A Szent Szellem az Ösvény az Eonokon át.

Az Atya a mindent ismerő Intelligencia.

A Fiú az Ige, mely önmagát megnyilvánította.

A Szent Szellem a Rejtélyek gyöngéd feltárója.

Az Atya a Hatalom.

Mani Zsoltár:

Üdvösség tenéked, ó Lélek ki a csatát bevégezted!

Üdvösség tenéked, ó Lélek, Ki a csatát Ujjongva bevégezted!

Megmenekültél az oroszlán barlangjából,

A rablók tanyájáról, A halálnak e testéből,

Melyet mindenki sirat.

Hited által diadalmaskodtál a tengeren, s hullámain.

Legyőzted utadon a mélyben rejtőző szörnyeket,

Akik hajódat el akarták nyelni.

Ők nem ismertek és nem értettek téged.

A bűn ereje kínlódik, mert oly hamar megszabadultál tőle.

Mert a balhited nem követted, és gyarapodó erénnyel

Démonjainak tüzét kioltottad.

Megszégyenítetted azokat,

Kik rabul akartak ejteni csapdáikkal.

Föltekerted hálóikat.

Most ámulnak Szárnyaid csodálatos szépségén,

Mert egy sasnak erejével emelkedsz a magasba,

A szabadság galambdúcába.

Öltsd fel az igazság ruháját,

add át magad a benned lakozó isteninek. 

Ajándékozd meg értelmed a hittel.

Tökéletesítsd belátásodat. 

A tanácsot kérőkkel légy türelmes,

Megfontolásaidban tartsd meg a bölcsességet.

Űzd ki a haragot lényedből.

Lágy alázatos a vágyaidban.

Győzd le a szenvedélyt, mely téged mindenbe belevisz. 

Higgy rendeltetésedben!

Töltsd be tökéletesen, türelemmel, belső megértésben.

Őrizd meg elhivatottságod mindörökkön örökké. Ámen….

Bogumil imádság:

Tisztíts meg engem, ó isten,

tisztíts meg engem belül és kívül is.

Tisztítsd meg testemet,

lelkemet és szellememet,

hogy fénymagom bennem felnövekedhessen,

s engem fényes fáklyává tehessen.

Tégy engem olyan lánggá,

mely a benne és a körülötte lévőt

világossá teszi.

Ámen