Egy nap az Aranykor kezdetén

A hajnal előtti szeretkezés után még visszaalszunk egy kicsit. Az első napsugár a nyitott ablakon át bekúszik a szobába reggel, szemhéjamat csiklandozva finoman ébreszt. Felkelek, és örömmel veszem tudomásul, hogy a gyerekek már megint beelőztek. Hiába no, sokkal fejlettebbek, hajnalhasadásra kelnek. Ha jól hallom már a kertben vannak, reggelihez szedve magokat s zöldségeket. Az asszony is ébren van már, épp a kecskét feji. Van még néhány öreg tyúk a kertben egy kakassal, de már csak a tojásuk miatt tartjuk őket, végelgyengülésben fognak elmenni. Három éve nem eszünk húst, legfeljebb időnként egy kis halászlevet. Régebben nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű leszokni róla, de most már annyira természetes, egyáltalán nem tűnik fel a hiánya.

Magokból és zöldségekből álló reggelinket tejjel leöblítjük. Reggeli után egy kosárnyi eperrel a kezemben elsétálok a piacra. A fonott kosarat leteszem egy üres pultra, akinek szüksége van eperre, majd visz belőle. Felveszek egy másik üres kosarat, és megtömöm minden földi jóval, piros almával, sárga körtével, salátával, csupa olyan terméssel, ami a mi kertünkben nincs, mások termesztik. A többi piacozó emberrel egyetemben sétálgatok az asztalsorok között, persze a termelő "árusok" mosolya közepette, majd miután mindent bepakoltam, amire szükségünk van, természetesen fizetség nélkül hazasétálok. Otthon már megérkezett János táltos, és foglalkozik a gyerekekkel a kiskertben, épp a sérült palánták kézrátételi gyógyítását tanítja nekik. Én előveszem a holo-laptopot, és elvégzem az utolsó simításokat a szomszéd üres telekre építkezni kívánó gazda házának tervein - természetesen ingyen. Miután befejeztem a tervezést, eszembe jut, hogy ma még nem is ebédeltünk (János táltos csak szerényen néhány paradicsomot kért szolgálataiért, ezután bekopogtat a szomszédba, ott is dolga van), ezért a csajokkal átmegyünk az utca végi kisvendéglőbe, ahol tárt karokkal, mosolyogva vár a tulajdonos házaspár egy finom gyümölcslevessel. Miután jól belaktunk, átbeszélem a tulajokkal az új raktárépületük terveit. Holnaputánra kész - mondom, majd kezet rázunk, szétválunk, megy mindenki a maga dolgára. A lányok a lovardába, az asszony a testnevelő terembe, én meg haza felé indulok. 

Útközben jön velem szembe a postás (szerelmes)biciklin, és közli a jó hírt, hogy épp most postázza mindenkinek a levelet, melyben az áll, hogy az utolsó sóhivatal, a Navildikó Bt. is megszüntette hivatalát, tevékenység hiánya miatt. Hazamegyek, bekapcsolom a napelemes holo-tv-t, ahol épp Az Utolsó Politikus Felakasztása című közelgő népünnepély 5. évfordulójáról van szó, ahová várnak mindenkit szeretettel. Ez mindig óriási ünnep a Földön maradtak között, tele boldog családdal. A Mások már csak néhányan maradtak itt, elzárkózva várják az elragadtatást, az űrhajókat, melyek elviszik őket a Másik Földre, ahol háborúzhatnak kedvükre. A műsorismertetés után maga a Királynő jelentkezik be Dobogókőről, bemutatva a legújabb kiskirálynőt, Annát, aki az Új Folyóközben fogja szolgálatát teljesíteni. Sok egészséget kívánunk neki munkájához!

Miután feldobom a vendéglős raktárépületének tervvázlatát, amit majd holnap fogok véglegesíteni, szép nyugodtan összeütöm fából azt a teraszfotelt, amit a szomszédasszonynak ígértem. Ezután úgy gondolom ma már eleget dolgoztam, ezért leheveredek a pázsitra. A kutya odacammog és ő is mellém rogy, s fél perc múlva már alszik is. Én is sziesztázok egyet a napsütésben. Mire felébredek épp hazaérnek a gyerekek is, és közlik a jó hírt, hogy a kisebbik lánynak sikerült végre az áttörés, és meggyógyította az egyik ló törött lábát. Felvillanyozva mesélik, ahogy a kislány kezei egyszer csak szemkápráztatóan felfényesedtek és pillanatok alatt sikerült helyretennie a törött csontot, s a pacinak mondhatni kutya baja. Az asszony is befut a testnevelő tanításáról, ledolgozta ő is a napi két óráját, de még elkészít néhány dekorációs virágot, amit beígért egy munkatársának. A vacsora ma is elmarad, már rég leszoktunk róla, bőven elég napi két étkezés. Ismerek olyan családot is, akik már napi egy étkezésre le tudták szorítani a szükségleteiket, hiszen olyan erős szeretet-teremtő életet élnek, hogy nincs szükségük további külsős energiaforrásra.

Késő délután érzékelem zenekarunk énekesnőjének finom telepatikus jelzéseit, és felmegyek a medi-tetőre. Néhány perc elcsendesedett meditáció után sikerül mentális kapcsolatot teremteni az énekesnővel, és átbeszéljük hol fog zenekarunk legközelebb ingyen játszani. Még nem sikerül mindenkivel az ilyen jellegű zavartalan kapcsolódás, ezért egy ideig még használatban maradnak a holo-telefonok. Szerintem már nem sokáig.

Napnyugtakor együtt állunk a családdal az erkélyen, szemben a horizonton lenyugodni készülő Nappal, búcsúztatjuk és köszönjük az eltelt napot. Nyugovóra térünk mi is.