2013. január 4., péntek

Isaac Asimov: Ötölés-hatolás, hetelés

"Az elmúlt években hébe-hóba részt vettem televíziós vitaműsorokban. Semmi esetre sem annyiszor, hogy híresség legyen belőlem, de elégszer ahhoz, hogy egyik-másik ember bizonytalanul ismerősnek érezzen, ha meglát. A felismerést, már amennyire, segíti a pofaszakáll és a hosszú haj, amelyet mostanában hordok, és amely kissé oroszlánszerű jelleget ad vonásaimnak. Ha hozzávesszük azt a vérszomjas kifejezést, amelyet arcom ölt, amikor elgondolkodom — vagyis gyakorlatilag állandóan —, azt hiszem, nem könnyű elfelejteni. Egy szó, mint száz, nemrég kettesben voltam a liftben egy idősebb hölggyel. Szúrós pillantással méregetett, aztán, kora előjogával élve, egyszerre csak megszólított:
— Maga valami híres ember, tudom! Kicsoda maga?
Igyekeztem kedvesen mosolyogni, amikor válaszoltam:
— Isaac Asimov, asszonyom.
Erre értetlenül visszakérdezett:
— Kicsoda?
Ennyit a hírnévről. Az ember azt hinné, az efféle jelenetekből megtanulom, hol a helyem, és kevésbé gátlástalanul publikálom forradalmi elméleteimet a legkülönfélébb területeken. De nem. Példának okáért az előző fejezetet most a naptárreform részleteinek szentelt fejezettel kívánom követni, s feltett szándékom, hogy ennek során előadom a tárgyról saját elképzelésemet, amelyet a világon bárkiénél jobbnak tartok. Mit szólnak ehhez a szerénységhez?


A naptárreform híveinek komoly kifogásai vannak a mindannyiunk által használt és néhányunk által szeretett naptár ellen. Legelőször is itt van az a nehézség, hogy (amint a 3. fejezetben elmagyaráztam) a naptár évről évre megváltozik. Hét különböző típusú közönséges, 365 napos év van, mert január 1. a hét különböző napjainak mindegyikére eshet (és esik). Ugyanígy hétféle különböző szökőév lehetséges. Mivel minden negyedik év szökőév, a naptár évről évre változik, bonyolult rendszer szerint, huszonnyolc éven át. Aztán elölről kezdődik a sorozat. Tehát 1901, 1929, 1957, 1985, 2013, 2041, 2069 és 2097 naptárai azonosak. Ezek mind közönséges évek, amelyekben január 1. keddre esik. Július 4. mindegyikükben csütörtök, karácsony pedig szerda. (Vannak persze felszínes különbségek. Például sem 1901-ben, sem 1973-ban nem volt hivatalos munkaszüneti nap a „fegyverszünet ünnepe", november 11., 1935-ben azonban igen.) Ebben a 28 éves sorozatban huszonegy közönséges év van, amelyekből három-három kezdődik a hétnek ugyanazzal a napjával, s hét szökőév, amelyek a hétnek hét különböző napjával kezdődnek. Ha az ember huszonnyolc éven át félreteszi a naptárakat, a végén lesz egy „28 éves öröknaptára". A huszonnyolc naptárt sorban föl lehet ragasztani a falra, és minden évben átmenni a következőre, huszonnyolc év múlva pedig elölről kezdeni a ciklust. Ez mindaddig beválik, amíg kivétel nélkül minden negyedik év szökőév. 1900 és 2100 között nincs is bökkenő, de általában minden négy évszázadban van három olyan negyedik év, amely nem szökőév, s ilyenkor hét közönséges év követi egymást, mint például 1897-től 1903-ig.

Tehát az igazi öröknaptárhoz, amely átfogná a ma használt Gergelyféle rendszer egészét, kétezer-nyolcszáz naptárból álló sorozat volna szükséges, mondjuk, 1601-től 4400-ig. Azután minden pontosan megismétlődik 4401-től 7200-ig és így tovább. Valószínűleg egyetértünk abban, hogy ez nem kifejezetten praktikus rendszer, különösen azért, mert bizonyos számú ciklus után a jelenlegi Gergely-naptár egynapos fáziseltérésbe kerül a Nappal, és ezért ki kell hagyni egy szökőévet. 

Ennél biztosan többre vagyunk képesek. Gondolkodjunk csak. A legegyszerűbb dolog, amit tehetnénk, a napok megszámozása volna. Elkezdhetnénk valamely megfelelő időponttól, és sorra, határ nélkül végigszámozhatnánk őket. Nem futnánk ki a számokból, hiszen soruk végtelen, és ha csak a napokkal foglalkozunk, s nem bajlódunk a hetekkel, hónapokkal és évekkel, egyáltalán nem volna szükségünk naptárra. Csak annyit jegyeznénk meg, hogy ilyen és ilyen napon születtünk, ilyen és ilyen napon házasodtunk, ilyen és ilyen napon ütöttük meg a főnyereményt és így tovább. Ennek a rendszernek nagy előnye volna — a naptár teljes eltörlésén kívül — az, hogy két esemény között eltelt napok száma egyszerű kivonással megállapítható volna. Teljesen elképzelhetetlennek, túl matematikainak és túl személytelennek hangzik egy ilyen rendszer? Pedig pontosan ezt tesszük az évek esetében. Egyszerűen megszámozzuk őket, vég nélkül, és már csaknem kétezernél tartunk! Ez is elszemélytelenítést jelent, hiszen volt olyan idő, amikor minden évet úgy azonosítottak, hogy akkor volt arkhón vagy konzul ez vagy az, vagy akkor uralkodott ennyi meg ennyi éve ez és ez a király.

Az egyszerű megszámozás azonban annyi előnnyel járt, hogy az emberek inkább lemondtak minden apró, személyes jegyről, amelyek alapján addig azonosították az éveket (és amelyek, akármilyen kedvesek és emberiek lettek légyen is, végtelenül zavaróak voltak, amikor pontos feljegyzéseket kellett volna vezetni). Kérdés persze, hogy hol kezdjük a számlálást. Valamilyen fontos határkövet kell találni, amelyben egyhangúan megegyezik a világ. Az évek esetében ilyen határkő szerepét tölti be Jézus születése. De akár hiszik, akár nem, nemcsak az éveket számláljuk ilyen rendszerben, hanem a napokat is! Még a XVI. század vége felé ajánlotta egy francia tudós, Joseph Justus Scaliger, hogy számozzák meg a napokat; 1. napnak az i. e. 4713. év január 1-ét választotta (a Gergelynaptár szerint).* Ezeket a megszámozott napokat „Julián-dátumnak" nevezte el apja, Julius Caesar Scaliger tiszteletére. * Hogy miért ezt a napot? Scaliger kiszámította, hogy ezen a napon számos fontos csillagászati ciklus — mint például a napév, a holdhónap, a fogyatkozási periódus és így tovább — egyszerre indult. A csillagászok ma is a Julián-dátumot használják, mert kényelmes, hogy számításaikban csak napokkal kell dolgozniuk. Én tehát eszerint a 2 441 252. Julián-dátumú napon írom e sorokat. 

De itt a bökkenő! Az évek vég nélküli számlálását elviseljük, mert egyelőre csak a négyjegyű számoknál tartunk, amelyek még kezelhetőek, s több mint nyolcezer évig nem is bővülnek ötödik jeggyel. Ha viszont a napokat számozzuk meg, máris hét jegynél tartunk, ami nem az igazi. Még ha valaki olyan rajongója is a számoknak, mint jómagam, el kell ismerne, hogy az egyes napok hétjegyű azonosítása több a soknál. Azonkívül az évszakok egy év alatt lezajló ciklusa sokkal fontosabb a világgazdaság és a személyes emberi ügyek-bajok szempontjából, semhogy figyelmen kívül lehetne hagyni. Az évre szükségünk van. Ebben az esetben viszont miért nem kombináljuk az évet és a napot úgy, hogy mindegyiket megszámozzuk és kész? Minden év napjai számot viselnének 1-től 365-ig (vagy szökőévben 366-ig). Így 1974. 72-t vagy 1962. 284-et, 1984. 366-ot emlegethetnénk, és ezzel egyértelműen, félreérthetetlenül azonosítanánk minden dátumot. No persze még mindig hat vagy hét számjegyet kellene kezelni, de külön az éveket és külön a napokat, ami pszichológiailag sokat számít.

Az ilyen év-nap számozáshoz sem volna szükség naptárra. Voltaképpen a jelenlegi rendszerben is csak akkor kell a naptár, ha a hét napjai a kérdésesek. Amikor megnézzük a naptárt, csak kétféle kérdésre keressük a választ: 1. Milyen napra esik a jövő hónap huszonnyolcadika? 2. Hányadika lesz jövő kedd? Ha nem érdekelne bennünket, hogy milyen napra esnek a dátumok, egyszerűen sohasem kellene a naptárhoz folyamodnunk! De a héttől nem tudunk megszabadulni. Túl mélyen gyökerezik egész életmódunkban. Mihez kezdenénk a víkend nélkül, az isten szerelmére?! Meg kell tartanunk tehát a hetet, s olyan naptárra van szükségünk, amelyben az év minden napját hét oszlopban rendezhetjük el. Tegyük fel, hogy az év hossza pontosan 364 nap. Ebben az esetben a 364 napot elrendezhetnénk hét oszlopban, amelyeknek mindegyike
ötvenkét napból állna. Ha az 1. nap vasárnap volna, akkor vasárnapra esne a 8., 15., 22., 29., 36.... 358. nap is; hétfőre esne a 9., 16., 23., 30., 37.... 359. nap és így tovább. A 364. nap szombat volna, s vele fejeződne be az év, tehát a következő év 1. napja vasárnapra esne, és Újra kezdődne az egész.

Ily módon egyetlen naptár, amelynek napjai számot viselnek, és pontosan ötvenkét teljes hetet tesznek ki, leírhatna minden évet, az örökkévalóságig (leszámítva a nap és az év hosszának eónok alatti változását). De az év hossza nem 364, hanem 365¼ nap; tehát minden évnek legalább 365, de néha 366 napja van. Nem lehetne figyelmen kívül hagyni ezeket a plusz napokat, és úgy tenni, mintha 364 nap kitenne egy évet? Mit számít egy-két kósza nap? De ha ezzel próbálkozunk, akkor az év nem marad szinkronban az évszakokkal! Ha idén március 21-én van a tavaszi napéjegyenlőség, akkor jövőre március 22-én lenne (vagy ha a jövő év szökőév, akkor 23- án) és így tovább. 292 év alatt a tavaszi napéjegyenlőség (és az évszakok minden más csillagászati határköve) leírna egy teljes kört, és visszaérne március 21-re. Ez is egy lehetőség! Az ősi egyiptomiak figyelmen kívül hagyták a szökőéveket, és hagyták, hogy az év évente egy negyed nappal lemaradjon a Nap mögött, tehát az évszakok határkövei 1460 év alatt végigvándoroljanak az éven. Az egyiptomiak nem voltak hajlandóak változtatni ezen, noha tudták, mi történik, és arról is volt fogalmuk, hogyan akadályozhatnák meg. A hagyomány, tudják..

Hát le a hagyománnyal! Tartsuk meg a 364 napos évet anélkül, hogy elhagynánk a 365. és a 366. napot! Semmi más nem kell hozzá, mint hogy ezek a fölös napok ne tartozzanak a hét egyik napjához sem. Mondjuk, legyen a 365. olyan nap, amely nem napja semmiféle hétnek! Egyszerűen csak ott van az év végén, ünnepnapnak számít, és évnap a neve. A szökőévben van még egy 366. nap is, újabb ünnepnap, melynek neve szökőnap, és szintén nem tartozik semmiféle hétbe. Tehát minden évben az évnap után (a szökőévekben pedig a szökőnap után) a következő év 1. napja jön, amely vasárnap, annak ellenére, hogy ily
módon nyolc (szökőévenként kilenc) nap telt el a legutóbbi vasárnap óta, amely a 358. nap volt. Egy ilyen naptárban a 365. és a 366. napot zárójelben oda lehetne rakni valahova a hét oszloptól jobbra, és nem engedni, hogy belekontárkodjanak a hétbe.

Ezt az évekből, hetekből és napokból álló naptárt (hónapok, mint észrevették, nincsenek benne) eddig sohasem javasolta senki komolyan — még én sem; de minden, az éven alapuló öröknaptárban, amelyet eddig javasoltak, fel kellett használni egy évnapot és egy szökőnapot, amelyekhez nem társul a hét egyetlen napja sem. Csak így lehet megakadályozni, hogy a hétnapos hét szétdúlja a naptárt, és különbözővé tegye az éveket. De ez az a zátony, amelyen megfeneklik a naptárreform! Sok befolyásos vallási szervezet van, amely hallani sem akar róla, hogy valamely nap ne legyen napja a hétnek. A sabbathot kivétel nélkül minden hetedik napon meg kell ülni, és ha évente egyszer két vasárnapot (vagy a szombatistáknál két szombatot, vagy a muzulmánoknál két pénteket) nyolc vagy kilenc nap választana el egymástól, akkor a vallás épülete, úgy látszik, összedőlne. Ha kíváncsiak a véleményemre, énszerintem ez a naptárreform elleni „hetelés" csak ötölés-hatolás.* Anélkül, hogy megkísérelném összeállítani a tényleges listáját annak a számtalan kompromisszumnak, amelyet a különféle vallások kötöttek a célszerűség érdekében, csak felhívom a figyelmet Jézus mondására: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." (Márk 2, 27.)
* Nem, egyáltalán nem szégyellem magam...

Elképzelhető tehát, hogy egy szép napon azok, akiknek szemléletében a sabbath a metronóm végeérhetetlen ketyegéséhez hasonlóan ismétlődik, engedni fognak elménk épsége érdekében. Ha a teljes évet egységnek vesszük, ez bizonyos nehézségekkel jár, mert átfogja az évszakok egész ciklusát, de nem veszi figyelembe őket egyenként. Én például hozzászoktam az élesen különböző jellegű négy évszakhoz, melyek más-más módon hatnak a mezőgazdaságra, a kereskedelemre, a közlekedésre, a szabadságolásra, a fogyasztásra — egyszóval különböznek. Ezért hasznos nyomon követni az egyes évszakokat a naptárban. Természetesnek látszana a hónapokat használni erre a célra. A hónapok eredetileg azért jöttek létre, hogy a Hold ciklusait jelezzék, és semmi közük nem volt az évszakokhoz. Mindazonáltal itt vannak. Hagyományosan tizenkét hónap van, a Hold fázisváltozási ciklusainak hosszából eredően. De sajnos, a 364 napos évben (az egyetlenben, amelynek az öröknaptárban értelme van) tizenkét egyforma hónap mindegyike 30⅓ napos, illetve 4⅓ hetes volna. Más szóval, a 12 hónapos év hónapjait nem lehetne összehangolni sem a napokkal, sem a hetekkel. Viszont furcsa módon a 13 hónapos év ebből a szempontból tökéletes volna, mivel 364 = 13 x 28, és 28 = 7 x 4. A 13 hónapos évben minden hónap pontosan négyhetes volna, s természetesen huszonnyolc napos. Minden hónap így festene:
V H K Sze Cs P Szo
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

Ez nem valami meghökkentő küllemű hónap. Minden huszonnyolc évben háromszor így fest a február. Ami azt illeti, 1970 februárja épp ilyen volt. Ha minden hónap ilyen volna, gyorsan meg lehetne jegyezni a rendszert. Előbb-utóbb tudomásul vennénk, hogy 17-e mindig kedd és 13-a mindig péntek (bocsánat!), 1-e mindig vasárnap és így tovább. Egy idő múlva egyáltalán nem lenne szükségünk naptárra. De mi legyen a tizenharmadik hónappal? Az egyik lehetőséget a Nemzetközi Állandó Naptárban ajánlották, amely pár évtizeddel ezelőtt egy ideig többé-kevésbé kedvező visszhangra talált. Ebben a tizenharmadik hónap (Sol néven) a hatodik és a hetedik hónap, június és július között helyezkedett el. Itt az „évnap" december 29., a „szökőnap" pedig június 29. volt — és természetesen egyikük sem kapott napot a hétből. A Nemzetközi Állandó Naptárnál egyszerűbb, olyan öröknaptárt, amelyben napok, hetek és hónapok is vannak, nem lehet szerkeszteni; nagy kár, hogy egy súlyos hátránya használhatatlanná teszi. Tizenhárom hónapot ugyanis nem lehet négy egyenlő részre osztani, ezért nincsen évszakonként egész számú hónap! A Nemzetközi Állandó Naptárban három hónap és egy hét tesz ki egy-egy évszakot, és ez olyan szabálytalanságot visz bele, amely többet nyom a latban, mint összes szabályszerűségei együtt.

Ezzel szemben a 12 hónapos évnek megvolna az az előnye, hogy négy egyenlő hosszúságú, egyenként háromhónapos évszakra lehetne osztani. A 12 hónapos évben megoldhatatlan, hogy minden hónap egyforma legyen — mint a Nemzetközi Állandó Naptárban —, de ezt a hátrányt jelentéktelennek tekintik az évszakok pontosságához képest. Ha tehát megtartjuk az évszakokat, akkor hogyan tehetjük a lehető legegyszerűbbé és legegyöntetűbbé a naptárt? A 364 napos évben ötvenkét hét van, tehát egy évszakban tizenhárom. Tizenhárom hét kilencvenegy napból áll, s ezek a lehető legegyenletesebben úgy oszthatók el három hónapra, hogy az első hónap harmincegy napot kap, a másik kettő pedig harmincat-harmincat. Így festenének a háromhónapos évszakok:

V
H K Sze Cs P Szo
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. január
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. április
15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. július
22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. október
29. 30. 31.















1. 2. 3. 4. február
5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. május
12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. augusztus
19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. november
26. 27. 28. 29. 30.















1. 2. március
3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. június
10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. szeptember
17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. december
24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.

Megint csak erre az egyetlen naptárra volna szükségünk, hiszen az ilyen háromhónapos periódus esetén a negyedik hónap megint fent kezdődne, pontosan úgy, mint az első. Ha tehát a felső hónap január, a középső február, az alsó pedig március, akkor ugyanez a háromhónapos naptár használható áprilisra, májusra és júniusra, aztán júliusra, augusztusra és szeptemberre, s végül októberre, novemberre és decemberre — évről évre. Ennek a háromhónapos öröknaptárnak „Világnaptár" a neve, és aktív mozgalmak tevékenykednek az érdekében. A Világnaptárban az „évnap" december 31., a „szökőnap" pedig június 31., és egyikük sem
része a hétnek. A Világnaptár másik előnye az, hogy a hónapok alakja ismerős; a jelenlegi naptárban nincsen ugyan olyan három egymás utáni hónap, amely pontosan úgy festene, mint a Világnaptár (nincsen egymás mellett két 30 napos hónap), de egyes hónapok ilyenek. Például 1971 augusztusa pontosan olyan volt, mint a felső hónap, 1971 szeptembere olyan, mint a középső, és 1972 szeptembere olyan, mint az alsó. Az összes öröknaptár közül eddig kétségtelenül a Világnaptár a legjobb olyan értelemben, hogy ez igényli a fennálló rendszer legkisebb módosítását.

Mindazonáltal szeretnék néhány tökéletesítést ajánlani, amelyek kívánnak ugyan további módosításokat, de az eredmény szerintem a lehető legegyszerűbb és legésszerűbb naptár, amely számításba veszi a heteket és az évszakokat is. Először is, csillagászati szempontból négy olyan természetes alkalom van, amikor elkezdődhetne az év: a két napforduló és a két napéjegyenlőség. Ezek nem egyenletesen helyezkednek el az évben, mert a Föld Nap körüli pályája nem tökéletesen kör alakú, de a jelenlegi naptárban elhelyezhetjük őket december 21-re, március 21-re, június 21-re és szeptember 21-re, és akkor egy-két napnál többet nem tévednénk. Akármelyik szolgálhatna az év kezdőpontjául. December 21-én delel legalacsonyabban a Nap az északi féltekéről nézve, míg ugyanez áll június 21-re a déli féltekén. Március 21. táján kezdődik újra a növények növekedése az északi féltekén, és ugyanezt mondhatjuk szeptember 21-ről a déli féltékén. De ha választani kell a négy közül, érdemes előnyben részesíteni az északi féltekét, mivel itt él az emberiség túlnyomó része. Ami december 21-ét és március 21-ét illeti, az előbbi a delelő Nap emelkedésének, az utóbbi a vegetációnak a kezdetét jelzi, s az előbbi a határozottabbik időpont. Ezenkívül december 21. közelebb is van a ma használatos újévhez. Tehát december 21-ét javasolom az év kezdő napjának, mert az utána következő háromhónapos időszakok így illeszkedhetnek a legpontosabban az évszakokhoz.

A legegyszerűbb módszer a december 21-i kezdésre az volna, hogy kiválasztanánk egy évet, amikor december 20-a után kidobnánk tizenegy napot a naptárból, és a következő napot elneveznénk január 1-nek. Ha a tizenegy nap kidobása túl drasztikus változtatás volna (noha megtették már a történelemben: a brit birodalom, beleértve az amerikai gyarmatokat is, tizenegy napot kihagyott 1752-ben), van egy másik javaslatom. Fogadjuk el a Világnaptárt, de egy ideig hagyjuk el az „évnapot" és a „szökőnapot" is. Az év napjai minden közönséges évben egy, szökőévben pedig két nappal lemaradnának a Nap mögött. Ha például 1979. január 1-én fogadnánk el a Világnaptárt, és elhagynánk minden „évnapot" és „szökőnapot", akkor 1988. január 1. a téli napfordulóra esne (a jelenlegi naptár szerinti 1987. december 21-re). Ezután január 1. megmaradna a téli napfordulón, ha az „évnapot" és a „szökőnapot" megfelelően visszahelyeznénk. Ha ez megtörtént, egy második módosítással ki lehetne küszöbölni a hónapokat! A hónapok nincsenek valóságos kapcsolatban az évszakokkal; a Hold mozgására utalnak, arra is pontatlanul és feleslegesen. A Világnaptár csökkenti ugyan a dátum és a hét napja közötti kapcsolat bizonytalanságát, de nem eléggé. Egy hónap 5. napja sohasem lehet hétfő, szerda, péntek vagy szombat, de lehet vasárnap, kedd vagy csütörtök egyaránt. Bármely másik dátum is három nap bármelyikére eshet, a hónaptól függően. Kinek kell ez? Miért ne hagynánk el egészen a hónapokat, hogy csak az évszakok maradjanak meg? Ebben az esetben minden év minden évszakában, évről évre a következő lenne a naptárunk: 

V H K Sze Cs P Szo
1  2  3   4    5   6  7
8  9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 32 33 34 35
36 37 38 39 40 41 42
43 44 45 46 47 48 49
50 51 52 53 54 55 56
57 58 59 60 61 62 63
64 65 66 67 68 69 70
71 72 73 74 75 76 77
78 79 80 81 82 83 84
85 86 87 88 89 90 91

Soha többé nem volna szükség más naptárra, csak a fenti táblázatra, amely minden évben pontosan négyszer ismétlődne! Először is, észre lehet venni, hogy az évszakban minden nap, amelynek dátuma maradék nélkül osztható 7-tel, szombat. Ha a maradék 1, akkor vasárnap; ha a maradék 2, akkor hétfő és így tovább. Végül már nem kellene osztogatni; kívülről tudnánk — és ha nem, mindig megnézhetnénk a naptárban; mindig ugyanabban a naptárban. Ezt a naptárt, mely legjobb tudomásom szerint tőlem származik, Évszakos Világnaptárnak neveztem el. Ez a lehető legegyszerűbb olyan naptár, amely megtartja a heteket és az évszakokat is. Egyetlen hátránya, hogy „furcsán fest". Ki hallott már kilencvenegy napos hónapról? De gondoljuk csak meg! Egyetlen számmal meg lehetne mondani, hogy mennyire járunk az elején vagy a végén az évszaknak! Ötödike mindig az évszak eleje — minden évszakban —, negyvenedike mindig a dereka, és nyolcvanharmadika mindig a vége felé van. Újabb egyszerűsítést jelentene, ha kiküszöbölnénk az évszakok nevét. A nevek úgyis provinciálisak. Ami tavasz és nyár az Egyesült Államokban, az ősz és tél Argentínában, illetve fordítva. És sok olyan terület van a Földön, ahol voltaképpen hiányzik a négy évszak, mert csak egy vagy több száraz és esős évszak van — vagy, mint Hawaiiban, egyáltalán nincsenek is igazi évszakok. Miért ne jelölhetnénk betűkkel az évszakokat? A betűknek nincs jelentésük. Az első évszakot nevezzük el A-nak. Ez az Egyesült Államokban tél, Argentínában nyár, mondjuk, Ghanában esős évszak, Hawaiiban pedig nagyjából olyan, mint a többi. Aztán jön a B, a C és a D.

Az Évszakos Világnaptár szerint a születésnapom A-2 volna, illetve, ha valóban az igazi évfordulón akarom megtartani, akkor a (Gergelyféle) január 1-ről a (Gergely-féle) december 21-re történő újévváltoztatás miatt A-12 lesz. (Ne feledjük, hogy az „évnap" nem napja egyetlen hétnek sem. Az „évnap" D-92, és a „szökőnap", amikor előfordul, B-92.) Ha az Olvasónak kedve tartja, összeállíthat egy átszámítási táblázatot a Gergely-naptárról az Évszakosra, figyelembe véve, hogy a Gergely-naptár szerinti december 21. az Évszakosban január 1. Ki fog derülni, hogy mi sem egyszerűbb, mint átírni a történelemkönyvet úgy, hogy minden dátumot az Évszakos Világdátummal adjunk meg... És tud az Olvasó ennél egyszerűbb naptárt ajánlani, amely számításba veszi a heteket és az évszakokat is? Én nem."

/részlet Isaac Asimov: A Hold tragédiája c. könyvéből/


(Egyik kedves olvasóm ajánlotta ezt az írást, köszönet neki érte!) No igen. Asimov remekül összefoglalta mi a probléma a mai használatos - rendkívül vakmerően - naptárnak nevezett marhasággal, és hogy hogyan lehetne ésszerűbbé tenni. Nagyon tetszett, ahogy végigvette az eshetőségeket, azok előnyeit, hátrányait, tényleg nem igazán lehetne ezt tovább boncolgatni. Mások is próbálkoztak már komolyabb naptárreformmal, de ahogy nézem, nem tudtak kilépni a 30 és 31 napos hónapok medréből, ráadásul csak gazdaságossági szempontokat vizsgáltak. Asimov sokkal okosabb volt, mint ezek a tudósok, na mindegy... Számtalan egyéb ötlet felmerült már az idők során, - itt egy összefoglaló oldal: http://personal.ecu.edu/mccartyr/calendar-reform.html - és mivel úgy tűnik sokan gondolkodtak már naptár-optimalizációban, ez szintén arra utal, hogy a jelenlegi naptárunk úgy szar ahogy van. Talán egyszer eljön az ideje a valódi naptárreform híveinek is, és elfelejthetjük végre ezt az őrületet. Talán ez is csak egy kockaköve lesz a káoszból kivezető útnak.


Kapcsolódó:  http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/12/boldog-uj-vilagevet.html

38 megjegyzés:

  1. Nem olvastam még Izsák könyveit, de ez kíváncsivá tett. Én nem érzem égető szükségét egy naptárreformnak, mert van fontosabb feladatunk is véleményem szerint, de azért jó, ha bekerül a morfogenetikus mezőbe ez a fajta elképzelés is. :D
    Panka.

    VálaszTörlés
  2. "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok" I.A. "

    Korunk legnagyobb sci-fi írója.
    Alapítvány könyvei, ill. robotkönyvei szenzációsak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hinnem hogy illik ra a sci-fi iro jelzo. 40 eve olvastam tole olyan dolgokat anik manapsag megszokottak, ugy eszkozokben mint eletmodban.

      Törlés
    2. Szokatlan dolog az efféle őszinteségi roham pajeszéknál.
      (A Heti Tetvesben pl. a műsorsugárzás feltételéül szabnám:-)

      mj

      Törlés
    3. Kopaszéknál?

      Törlés
  3. Kár hogy a 6. nap szombatra van "kihegyezve" a naptár úgy, hogy az osztható 7-el és nem a valamikori magyar ünnepnap a 7FŐ. Melynek a nevében is benne van hogy a 7 FŐ napja. No persze nem véletlen lett az első "nem-szeretem" munkanappá degradálva ez a nap és persze a szombat sem véletlen lett munkaszüneti nap. És mivel vasárnap sem kell dolgozni nem a SZERda hanem a szombat a SZER-tartásoké, az esküvőké, a boldog mulatozós rendezvényeké melyek - szó se róla - 6almas főként pozitív érzelmi és gondolati energia-hullámokat keltenek a magasabb-szintű spirituális térben is. Amivel aztán szombaton lehet is "gazdálkodni". Még Rómának is jut belőle valami vasárnapra.
    Apropó, Hiver't-Klokner Zsuzsanna éppen most üzeni az origo.hu-n hogy: "Veszélyessé vált az éltető Nap". Hogy ne menjünk a Nap-ra mert itt az UVB, a bőrrák meg szürke-hályog. No meg aztán ami el van hallgatva, amiről nincsen szó - még ki talál nyílni a NAPON az a fránya 3. SZEME az valódi magyaroknak. És jaj akkor mi lesz a mai országfoglaló 6almasokkal, vagyonosokkal, felfuttatott ilyen-olyan celeb megmondó-emberekkel ? Elvesztik vezető pozícióikat, nem lesz jólfizető élősdi állásuk ? Még az is megeshet. Én a magam részéről - ha kisüt - holnap is a Napba fogok nézni, mint ahogy eddig is MINDEN NAP. A "problémáikat" meg meghagyom az azokkal riogatóknak.
    A paradoxon egyszerű. Mindig az ellenkezője igaz annak amit a pozicionált alacsony-rezgésű emberek mondanak. S mivel a meztelenség meg a szex folyik a vízcsapból, na meg már az időjárás-jelentésből is - ne is foglalkozzunk vele. Gondoljunk csak arra hogy a szivárvány nem csak egy természeti jelenség a 42 fokon. Nem csak a Nap-sugár fehér fényének a színekre bomlása a vízcseppeken. Hanem a világfához/életfához hasonlóan a mennybe/aranykorba vezető Égi Híd is melyen a sokszínű spektrum - vice-versa működve - már fehéren újra EGGYÉ válik BENNÜNK is. Mégpedig a szivárvány összetett szavunk másik jelentése okán. A SZÍVünk földi ÁRVÁN/Y/-lévősége révén. Miután önnMAGunkban már megtaláltuk a MAG-unk SZER ELMÉT, azaz MAG-át a Tündérkirály/nő/t.
    Kerion

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma megpróbáltam BELEnézni a Napba, de nem ment. Még nem megy. De milyen gáz már olyan élőlénynek lenni, amelyik nem bír belenézni az őt létrehozó teremtői fénybe... Hát szép kis ébresztő vagyok mondhatom. :)

      Törlés
    2. "" De milyen gáz már olyan élőlénynek lenni, amelyik nem bír belenézni az őt létrehozó teremtői fénybe... Hát szép kis ébresztő vagyok mondhatom. :)""

      Bizony , ez nagy gáz :).
      A napból az jön ránk vissza felerősödve amit mi magunk kisugárzunk .

      Törlés
    3. Ez is csak a genetikai elsatnyulásunkat (beavatkozást?) jelzi. Nem ismerek olyan embert, aki károsodás nélkül képes beletekinteni szabad szemmel a Napba, pedig olyan logikusnak tűnne ez a képesség alaphelyzetbeli megléte.

      Törlés
    4. "" Fölnézek a nyárdéli napba és
      Nem fáj szemem,
      Lenézek örvény fenekére és
      Lenézek bátran, nem szédül fejem.""

      Törlés
    5. Mazsi, azért gondold át ezt, spiritualitás ide vagy oda!

      Az, hogy van egy fizikai érzékszervünk, amit az elektromágneses spektrum egy meglehetősen szűk tartományának érzékelésére fejlesztett ki a teremtő, nem azt jelenti, hogy nem lehet szétcseszni a nem rendeltetésszerű használattal... :-)

      Törlés
    6. Csontváry

      "a világ legnagyobb napút festője leszek"

      "huszonhét évesen elhívatást kaptam, csak az isten tudja hová, megrekedtem valahol félúton a normális élet és az őrült művészetimádat között, végig kellene mennem, hogy újra egy lehessen a kettő"

      "bal szemem rossz, túl sokat néztem a napba, a napot ellenőriztem vele, mert aki napba néz, napfénnyel táplálkozik, bal szemem különleges, napba tud nézni"

      "minden előzetes feltételezés ellenére rá kellett jönnöm, az élet célja nem a szenvedés, hanem gyönyörűség, a nézés, a látás, az élés és a szolgálás gyönyörűsége"

      SZN

      Törlés
    7. Ha már mindenképpen Napba nézés, akkor felkeltekor, vagy lementekor, minél vastagabb réteg levegőn át jusson a szembe a fény. Azért a röntgen, gamma, jóégtudja sugárzások nem használnak nagy dózisban.
      Persze lehet filózgatni azon, hogy tudatosan vagyunk lebutítva genetikailag, attól még jelenleg ez van, csak a légkör és a mágnesen mező óv még minket úgyahogy, mert azt is sikerült már többé-kevésbé lebutítani. Valakiknek.
      Sajnos ilyen ez a hitvány emberi test. Nem bírja az ionizáló sugárzást, a extrém hideget, meleget, pozitív-negatív nyomást és repülni sem tud magától.

      Törlés
    8. Én ezt olyan józan paraszti ésszel közelíteném meg...
      Magyar őstudat szerint mindig a felkelő napba kell nézni, no persze nem azért mert az egészséges - mai értelemben - hanem azért hogy átgondold a tegnapod, mád' és jövődet. Ezt folytathatod a nap bármely szakában, értelem szerűen. Pl. időmegállapítás gyanánt, persze nem perceket mereven a napba merengve...

      Kerionhoz társulha a hét-fő előtt pedig a vasárnap, ami vásár-nap... a mai napig a komolyabb vásárok ezen a napon vannak tartva... vagy tarta' (pl. Dabas, hó 2. vasárnapja). A vásár is egyfajta gondolkodásra sarkallja az embert, jobbesetben' épkézláb gondolkodásra. Meg valakiknek biztosan 'jó' hogy a plázák hétfőtől - vasárnapig ontják magukból a feleslegest... egyfajta vásárként - for sales - 50%

      Igy ebéd után (túrós tészta, szalonnás) ennyi.. :-)
      Fecu

      Törlés
    9. Szita-szita péntek,
      Szerelem csütörtök,
      Dob szerda.

      SZN

      Törlés
  4. Nekem például tetszik (tetszene:-) a Hold-naptár, a Hold ciklikusságára alapozott időszámítás.
    Nincs még egy olyan égitest, ami idelent ekkora hatással van az életritmusunkra, kezdve a női termékenységi ciklustól, az apály-dagály jelenségen át - irgalmatlan mennyiségű víztömeget mozgat óramű pontossággal - a növényekre, és egyáltalán minden élőre gyakorolt hatásával.
    Szerintem ez a naptárkodás és számolgatás is csak arra megy ki, hogy még véletlenül se vegyük fel a természet (teremtés?) normális tempóját - lásd a legutóbbi komplett elmebajt, a téli és a nyári időszámítást...

    mj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csengetnek. Kimegyek. Józsi bácsi, a szomszéd öreg.
      - Van maguknál olyan hogyishíjják?
      - Van, de mire gondol Józsi bácsi?
      - Hogyaszongya, miafene, tudja maga! Pfff. az a izé, meg minden, az ímél, vagy miarosseb.
      - Internet?
      - Az, hogy roh... meg.
      - Van.
      - No akkor figyejjen ide! Nézze meg a Hold-naptárat, keressen rá, és amikor az azt írja, hogy vethető a csicseri-borsó, no akkor vesse, ne később, ne hamarabb. Megértette?
      - Mi a fene az a Hold-naptár?
      - Nem tud maga semmit. Na gyűjjék csak velem, megmutatom a tavalyit.

      Átmegyek. Nyikorgó ősöreg ajtó. Százéves asztal. Repedt fiók. Sokszor lapozgatott, megsárgult könyv.

      - Na figyeljen ide! Nézze meg ezt, minden benne van. Mikor kell vetni, mikor palántázni, mikor ültetni, mikor felszedni, meg minden.
      - Értem én, de mi köze ennek a Hold-hoz?
      - Pffff...hehehejjjj! Hülyéskedik? Minden!


      (Ez a beszélgetés kb. két éve zajlott le köztem és a szomszéd között. Eleinte hülyeségnek gondoltam, amit mondott, de később végiggondolva nem is olyan marhaság figyelemmel kísérni a Hold-fázisokat, és azok figyelembe vételével ütemezni a növényültetéseket - megéri: a bizonyíték ott van az orrom előtt: olyan mennyiségű és méretű zöldségállományt én még nem láttam, mint amit az öreg megtermel egy kis mertben)

      Törlés
    2. ...illetve kis kertben.


      A beretválkozás (nőknél is), és a hajvágás sem mindegy, hogy fogyó vagy növő Holdban történik. Ezek természeti folyamatok, érdemes kiismerni.

      Törlés
    3. A hagyomány szerint a felkelő Napba szoktak belenézni..fenséges!
      Irhatnál egy Hold-naptár elemzést mindannyiunk okulására!
      miu

      Törlés
    4. Mazsola,
      S akkor a ennek az ültetéses témának a netovábbja' hogy a növényekhez beszélni is kell. Aki még 'olyan' helyen lakik, annak nem ismeretlen hogy az idősebbek locsolás közben beszélnek a növényekhez. Ma már ezt 'megbolondulásnak' nevezzük, pedig NEM. A TEREMTŐ anyanyelv használatba vétele, erről szól...
      Mint ahogy a libák, ludak is meghajtják először a fejüket, mielőtt isznak... megköszönik... ezt csinálják azok a 'fránya' állatok... nem is gondoltuk volna. Pedig ez csak TER(e)M-ÉSZ-etes.
      Fecu

      Törlés
  5. Aki még nem szokta meg az először csak a felkelő illetve lemenő Napba nézzen és később is csak óvatosan próbálkozzon más időpontokban. Tapasztalni fogja hogy egy a sötétebb korong fedi le a Napot ami visszafogja a fényét - tehát nyugodtan hosszabban is bele lehet nézni. Látja hogy a "fedőkorong" szélén a korona vibrálni/"morzézni" kezd azaz "üzen a külső és belső szemünknek" a Nap. Ha pislantunk egyet akkor eltűnik a "fedőkorong" és valósággal fellángol a Nap. Majd újból csökken a fényerő ahogyan megint folyamatosan belenézünk a Napkorongba. Napba-nézés után egy rövid ideig "narancs-sárgán" látunk mindent - de ettől persze még nem lettünk "fideszesek".
    Kerion

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "" Tapasztalni fogja hogy egy a sötétebb korong fedi le a Napot ami visszafogja a fényét ""

      Ez saját tapasztalat , vagy csak hallottad valakitől ?
      Én semmi ilyet nem tapasztaltam , azt viszont igen , hogy 2-3 évtől a Nap sokkal fehérebb közel olyan világos az egész mint előtte a kerületén tapasztalható "korona" volt .

      Törlés
  6. Mark Prigg cikke,Daily Mail:
    A szuper-hullám a Galaktikus Központból érkezik olvasható a mainstream médiában.

    A csillagászok azt találták, hogy van egy titokzatos, hatalmas kiáramlás a galaxisunk közepén, amely kiterjed az egyik végétől a másikig:-).
    A kutatók azt mondják, hogy hatalmas mennyiségű energiát tartalmaz, de azt is hangsúlyozzák, hogy nem jelent veszélyt számunkra.

    A kutatók képesek voltak feltérképezni a kozmikus gáz "gejzír"-t.

    A hatalmas kozmikus gejzírt feltérképezte a 64 m Parkes rádióteleszkóp Ausztráliában a CSIRO intézetben. Rajtuk kívül a ​​kiáramlást kimutatták a csillagászok Ausztráliában, Egyesült Államokban, Olaszországban és Hollandiában.
    Cikk: Nature.com

    sg

    VálaszTörlés
  7. Egy másik blogon - "világ helyzete" - éppen arról cikkeznek hogy csak a jelen van. Hát ez így nem igaz. Éppen hogy jelen nincs - csak múlt és jövő van. Bármit cselekszünk az vagy már múlt vagy még a jövő - akkor is ha egy folyamatról van szó. A kimondott, leírt szó már a múlt - a még ki nem mondott és le nem írt pedig a jövő. Ha "megállítjuk" az időt akkor nincs semmi - mert semmi sem történik. Ugyanis az idő a bárminő történések láncolata. A jelen csak ezen történések töredék-másodpercnyi, az ember számára érzékelhetetlen része - egy rendkívül kicsi időegység. Teljesen evidens hogy az idő vonatkozásában is KÖRFORGÁS van. Éppen azt éljük át amikor a körforgás véget ér - vagyis azt hogy az uroborosz-időkígyó a "farkába harap". Az IDŐ visszatér ÖNMAGÁBA. Azaz a közeli jövőben, a VÉG-időben elérkezünk a KEZDET-hez - ami természetesen valójában a régmúlt, a most végetérő világév legeleje. Persze maga az ÉRKEZÉS is egy folyamat - amiben történetesen éppen BENNE vagyunk. Ezért is mondják hogy Atlantisz kiemelkedik a habokból. Tehát visszatérünk oda ahonnan elindultunk és újra indul minden. Az már megint egy másik kérdés hogy milyen szinten történik mindez. Nyilván egy magasabb szinten indulunk el újra - hiszen ezért tanultunk oly sokat az elmúlt cirka 26-ezer évben. Tehát igenis belelépünk ugyanabba folyóba - hiszen a térben és időben is körbe folyt - csak már más körülmények között tesszük ezt egy magasabb-szintű feltétel-rendszernek megfelelve.
    Kerion

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ica kövek:
      http://szepjovot.blogspot.hu/2013/01/a-titokzatos-icai-kovek.html

      Törlés
    2. Kodolányi János: Vízözön
      http://mek.oszk.hu/01000/01059/

      Törlés
  8. Az előzőeket folytatva tehát nem véletlen hogy 2013 éppen a Kígyó Éve. És természetesen az sem véletlen hogy 2013.04.15.-e a Titan/ic/-katasztrófa 101. évfordulója. A 101-ről tudjuk hogy 10/omega és 1/alfa, a 10 és 1/VÉG és KEZDET EGY-ben - "101-es szoba", megvilágosodás/újjászületés - Mátrix/Neo/One/Noé. Az ütközés anno az Atlanti/sz/ óceánon történt és a Carpathia, rajta a magyar orvos volt a "mentőöv". Természetesen a "kőműves" megjelenítők nem hülyék. Pontosan tudták hogy akkor és most mit is jelenítenek meg. Nem mást mint a fent már említett "idővisszatérést", vagyis ATLANTISZ 26 ezer év/világév utáni újbóli felemelkedését - melynek "ára" volt a jelen kor/Titanic mélyre süllyedése. Mely RÉGI/ÚJ VILÁG a habokból, illetve a már Thetys/Pannon-tengeri üledékekből "emelkedik ki" jelképesen - a Carpathia/Kárpátok ölelésében és persze a valódi magyar testi-lelki gyógyítók/Kígyótartók közreműködésével. Mely utóbbiak a régi-új felemelkedett fehér-mágus-táltosok és aranyasszonyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Titanik kratasztrófájába szerintem nem kellene ennyi mindent belemagyarázni (persze lehet másba se ) . Az elsűllyesztésének okában semmi ilyen megjelenítés nem volt , az oka egyszerüen csak annyi , hogy volt rajt egy olyan személy akit "normális" körülmények között nem tudtak megölni . Vagyis egyáltalán nem egy adott időpont miatt kellett elsűllyednie , hanem egy bizonyos személy miatt .

      Törlés
    2. 'Egyszer volt holnem' volt egy ... ' másik oldal ahol Kerion fenti anygához 'idéztem' egyik álmomból. Nagyvonalakban a történet az, hogy őseink útjára indítottak az akkori jelen világból egy másik párhuzamos földi dimenziót, minek feladata hogy miképpen alakulhat az emberiség története ha 'rossz kezekbe' kerül a 'kormányzás'.
      Első hallásra most nem a 25920 év dereng nekem vissza, csak annak a negyede... persze ki tudja. Ez csak a saját képzetem. S most elérkeztünk a visszacsatolási időponthoz. Mintegy dönteni kell, maradsz vagy jössz...

      Más... 2013.01.05. 21:33 perc, Kiskutya csillagképtől egy kettészakadt fényes csillagpáros hullott alá a horizont felé, láthatósága kb. 1 sec, egymás alatt. Mindkét 'csillag' fényessége meghaladta a Sziriuszét, ami tőle ugye nyugatra, egy kicsit... Látta valaki??? Az előbbi paramétereket nézve részemről szinte biztos a földi légkörbeni történés, ámde kettévált hullócsillagot még életemben nem láttam. Azok fényessége amúgy sem oly jelentős. Ki mit hallott-látott???

      Törlés
    3. Előbb megint lemaradt, még szokatlan az oldal...
      Alárírás: Fecu

      Törlés
  9. Megmondom őszintén, hogy nekem erről a naptárasdiról más jut eszembe, mint amit az emberek agyába belepréseltek az évezredek alatt.

    Az első kérdésem az lenne, hogy milyen indíttatásból kezdték el számolgatni az év napjait, vagy úgy egyáltalán az időt???

    De úgy is feltehetjük a kérdést, hogy a természeti népek honnan kapták ezt a "matematikai" görcsöt, ugyanis bár tény, hogy bizonyos időintervallumokban ismétlődések mutatkoznak, de azt azért már ne akarják bedumálni nekem, hogy egy busmannak hirtelen olyan ingere támadt, hogy az életét számokban képezze le.

    A természeti népek tudása ugyanis megfigyelésen alapul, a számokat meg ugye nem lehet megfigyelni, tekintve hogy a bozótban meg a pampán nem röpködnek számjegyek.

    Vagyis ez az egész számolósdi valahonnan kívülről jött ide, ugyanis egy busmannak - hogy ennél a példánál maradjunk - sokkal inkább a környezetében (természetben) előforduló ismétlődések a mérvadók, mint pl. mikor vedlenek a birkák, vagy mikor várható a folyó áradása, vagy mikor kezdődik a bivalyok vándorlása, stb.

    Bár a matematika ismerete látszólagos - anyagi - fejlődést hozott magával, ez a szemlélet azonban ma már eljutott odáig, hogy a számok fontosabbak, mint az ÉLET maga.

    Lehetséges, hogy azért "dobták" ide ezt a számolós tudományt, mert az embernek nincs természetes ellensége és EZ biztosítja, hogy elkerüljük a TÚLSZAPORODÁST ???

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  10. "Bár a matematika ismerete látszólagos - anyagi - fejlődést hozott magával, ez a szemlélet azonban ma már eljutott odáig, hogy a számok fontosabbak, mint az ÉLET maga."- Pontosan. Lásd napjaink kimutatásai, grafikonjai,GDP-jei,banki hókuszpókuszai,élet ellenes idétlenségei.

    "Lehetséges, hogy azért "dobták" ide ezt a számolós tudományt, mert az embernek nincs természetes ellensége és EZ biztosítja, hogy elkerüljük a TÚLSZAPORODÁST ???"- Könnyen lehet, de pl. arra is jó, hogy az emberek kimutathassák, mi is rejtőzik bennük. A verseny egy nagy kelepce, s folyton beleesünk.

    sl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A verseny egy nagy kelepce ..."

      Talán fogalmazzuk ezt egy kicsit enyhébben, mert pl. a szaporodás szintjén nyílván megvan a maga értelme a versenynek, pl.: hogy a legéletképesebb sperma jusson elsőként az óvumba, na de hogy egy felnőtt embernél - amennyiben még mindig ez a cselekvés mozgatórugója és sajnos a gyakorlat erősen erre utal - még mindig ez a program dominál, az azt jelenti, hogy a többmilliárd extra sejt csak dísznek van.

      V-erseny = Erszény ???

      Ö.T.

      Törlés
    2. Én úgy olvastam, hogy a többi sejt sem selejt, mivel segítik EGYMÁST, hogy együtt eljussanak a petéig. Pontosabban önmagukkal együtt eljuttassák AZT AZ EGYET, aki viszi tovább az életet. Még hogy evolúció... Lófszt. Ez egy program. Jó lenne példát venni a kis spermiumokról, és nem egymással versenyezni állandóan, hanem segíteni, hátha akad közülünk egy aki viszi is valamire ebben a nagy hajtásban.

      Törlés
    3. "Mit tehet a sejt, aki mit se sejt?" :)

      Törlés
    4. Mazsola, ha a textboxodban nem működik a helyesírás ellenőrzés, próbáld meg WORD-ben. Az azonnal jelzi, hogy a 'Lófszt' az helyesen: Lófaszt.

      mj

      Törlés
    5. Igazad van, minek finomkodni! :) Gondoltam nem írom ki, hátha gyerekek is olvassák! :))

      Törlés
  11. Eztán nyugodtan írd ki, mert így ők sem értik...
    Kipróbáltam: öt éves fiammal elolvastattam, és annak, hogy lófszt, szerinte sincs semmi értelme...:-)

    mj

    VálaszTörlés