Galaktikus halottaskönyv

"Álom-élet

Valamikor a 2000-es évek elején kezdődött az „ébredésem”. Rengeteg átalakuláson mentem végig 12 év alatt. Felnőtté váltam szellemi értelemben. Ez a „spirituális kamaszkor” talán még nehezebb és hajmeresztőbb időszak volt, mint a biológiai serdülőkorom. Tele bizonytalansággal, kilengéssel, se itt-se ott állapottal. Minden tapasztalásom felgyorsult, az érzékelésem megváltozott. Leszoktam bizonyos szokásaimról, a gondolkodásom tudatosabbá vált – időnként intuitív mindentudó lettem – lekopott rólam jó néhány húzós érzelmi minta, helyet adva az állandó, sugárzó szeretet-élménynek, az elfogadásnak. Ami gyors volt, lelassult, ami lassú volt, felgyorsult. Anya lettem, nevet, munkát, családot és lakóhelyet változtattam (többször is), és életem nagy-szerelme is rám talált. Mozgalmas időszak volt.

Ha a történetet nézem, pereg egy mozi a vásznon. Miközben egy belső filmem is be volt fűzve. Ezek voltak az álmaim.

Folyamatos álomban éltem, és többségüket leírtam. Amikor ébren voltam, nappali tudatommal is „láttam, érzékeltem” a vászon mögötti másik valóságot.

Láttam kollektív álmokat: egy népét, az emberiségét...és láttam a személyes álmaimat. Úgy tűnt, én álmodom őket, de talán inkább ők álmodtak engem. Azután mások álmait is érzékeltem.

Ébredésem alatt kezdtem rájönni, hogy valójában álmodok, és velem együtt a világ is álmodik. Mindegy, hogy éjjel vagy nappal, de az életem álomszerű. Paradox módon azzal kezdődött a felébredésem, hogy ráláttam az álomra, amiben élek.

Megfogalmazódott bennem, hogy az „Álmok Földjén” élek. A nappali valóságunk nem más, mint egy folytatásos szürreális álom, aminek egy-egy kockája, epizódja egy nap. Azután szünet: jön az éjszakai kikapcsolt üzemmód, az álom az álomban, és reggel a tegnapi álom folytatódik.

Mintha be lennék zárva egy álomba, ami úgy hömpölyög, mint egy megáradt folyó és visz magával. De ki és mikor zárt ide, ebbe a vetített valóságba, ki az, aki az álom-filmet befűzte és vetíti, és ki az, aki álmodik? Hol vagyok ebben Én? Egyáltalán ki az az Én? Hogyan lehet felébredni ebből az álom-üzemmódból?

Ezek a kérdések foglalkoztattak. Ahogyan figyelni kezdtem az életem, lassan mintázatok bontakoztak ki, amik értelemmel bírtak. Az álom ugyan nem valóságos, de van egy mintája. Ahogyan magamnál felfedeztem a mintákat, úgy láttam meg másoknál is az ő mintáikat. Ezeket a mintákat hívom programoknak. Minden programunknak van egy gondolat-mintája, egy érzelmi-mintája és egy történet-mintája. Ezek sémák, ismétlődő lefutással. Ez a programozottság az álmodás, és a program, amiben élünk, az álom.

 

A személyiség álmodni akar tovább

 

Az egyetlen mód, hogy felébredjek ebből az álomból, a vetített valóságból, hogy ha megszüntetem a programozottságot, ha kilépek a programból.

Valaki bennem azonnal tiltakozni kezdett – megőrültél, az olyan, mintha kiradíroznád magad a valóságból. Ez a valaki bennem az álombéli főszereplő, az egóm, vagy az álom-énem (árnyék-énem, vagy alvó-énem, akit én a szem-éjiségemnek hívok), aki teljesen valóságosnak éli meg az álmot, ezért halálfélelme lesz a kilépés, felébredés gondolatára. Mert számára a felébredés valójában a főszerepe vége, az álom összeomlása. És ő úgy hiszi, hogy az álom az egyetlen „valóság”, ami létezik.

Igen, tudom, talán skizofrénnek hangzik, hogy miközben valaki bennem fölébred, épp megszületik, az eddigi álom-énem haldoklik. Ő pedig szerette a programokat, azok éltették, hiszen azok tartották fönn az álom-valóságot. Megszokta a mintáit, bár egyáltalán nem tudott róluk, de ragaszkodott az ismert világához. Nem volt érdekelt a változásban.

 

Kifelé az álomból

 

A kérdések azonban megszülettek bennem, és a fény is nőtt, egyre nehezebb volt csukva tartani a szemem. A folyamat elindult, és szegény álom-énnek mindenféle változást el kellett viselnie.

Hogy mi történt vele? Talán a legegyszerűbben megfogalmazva: kinőttem. Megértettem, hogy akit eddig magamnak gondoltam, az nem több szerepek halmazánál, az álombeli szereplőnél, aki rögzített pályán mozog a programok szerint. A játékos....a harcos kos fajtából:)

Ahogy nőtt bennem a fény, a világosság, a megértés, a szeretet, úgy ment össze és nem fértem már el benne. Kinőttem a szerepeimet. Egyiket a másik után.

 

Álom-játszótér a „Valakiknek”, a 3D

 

Az Álmok Földje a „valakik” földje, a Szem-éjiségek birodalma. Itt ők játszanak poláris játszmákat, meghatározott szerepeikben kapcsolódva és tapasztalatokat szerezve. A karma – vagyis a poláris kiegyenlítődés - törvénye pedig biztosítja ezen a játszótéren, hogy minden játszmádnak a másik oldalát is megtapasztalhasd. A játszmák szükségszerű szenvedést okoznak, mivel féloldalasak, a polaritás egyik végét képviseli minden szereplő – állást foglal - és ezzel szembe kerül a másik végén lévő társával. Ez örök harc, versengés, ez a játszótár valójában egy küzdőtér. Én-vagy-Te...hangzik a kihívás. Ez a 3. dimenzió, a mentális elme irányítása alatt.

 

Az Éber-lét Földje a „Mindenkiknek”, az 5D

 

De létezik egy párhuzamos univerzum, egy másik létsík, rezgési tartomány, amibe a felébredők belépnek úgy, hogy a fizikai testüket is megtartják – bár az átalakul némileg. Ez az „Éber-lét Földje”, ahol a „mindenkik” laknak. Itt mindenki kapcsolódik mindenkihez egy sokkal magasabb tudatosságban. Itt nincsenek szerepek, játszmák, kötelezettségek, külső szabályok, rendszerek, harc. Itt EGYség van, béke, öröm, alkotás. Én egy másik Te vagyok. Itt Én-is-Te vagyok. Ez az EGY-ÉNiségek élettere. Ezt hívná a spiri-irodalom 5. dimenziós földnek, vagy új földnek, ahol a szív-tudatosság uralkodik, aminek a kiürült elme alárendelt eszköze.

Hogy mi biztosítja ennek a lét-szférának a háborítatlanságát? Az, hogy ide csak az éber tudat juthat be, mert ez egy szív-tér, olyan magas rezgésű állapot, ahová a kinyílt szívtudat képes csak bekapcsolódni. Az elme logikája egy alacsonyabb rezgésszintet képvisel, ami ezt a szférát nem látja, nem érzékeli, illetve nem tudja értelmezni.

 

Keszonkamra „Senkiknek”, 4D-s találkozás a démonokkal

 

Az Éber-lét Földjén azok élnek, akiknek át kellett menniük előbb a „senkiségük” földjén, a 4. dimenziós világon, megnevezve a mentális és asztrális démonaikat. Vagyis a programjaikat felismerve, levetve a személyiségük mintázatait, maguk mögött hagyva a harcot, az elkülönültség illúzióját, az álmok földjét. Ez az önmagunk mélységeibe, befelé haladás, a korábbi 3D-s kifelé élés helyett. Az ősi kultúrák halottas-könyvei megemlítették, lerajzolták ezeket a démonokat, és tanították, hogy a megnevezésükkel (tudatosításukkal) győzhetők le. Az átlépés náluk a „fénybe lépést” jelentette. Éppen ezt tesszük a hiedelmek-ijedelmek trónfosztásával: a saját hitrendszer-démonainkat, és a hozzájuk kapcsolódó érzés-démonokat, szokás-démonokat leplezzük le magunkban és fosztjuk meg ezzel őket a hatalmuktól, mögöttük pedig felragyog az a belső fényünk, amibe beléphetünk.

A felébredés egy folyamat, amíg kinősz az álmaidból, kigyógyulsz a programokból és ekkor előbb át kell menned a „szürke zónán”, a homályon, a „már nem ott – még nem itt” állapotán. Semmit nem látsz, a szemed épp nyitogatod, és ez néha fájdalmas, mert érzékeny a fényre. Olyan, mintha elvesztél volna a semmiben. Nincsenek kapaszkodók, ugrás a sötétbe. Lehullanak a régi kapcsolódások, és újak még nincsenek. Ez félelmetes. Épp növöd ki a „valakit”. Előbb senkivé kell válnod a valakiből, aki voltál, ahhoz, hogy „mindenki” legyél. Ez az ébredők, a „senkik” földje., szembetalálkozás a valakiségünk illúziójával, a démonainkkal. Egyfajta zsilipkamra, keszonkamra ez a vaskapu és az aranykapu között. Nyomáskiegyenlítő a vaskori és az aranykori állapotunk között. Ebben az átmeneti állapotban – ami a felébredés folyamata - már nem kívül a karma jóvoltából szerzünk tapasztalatot, hanem mindkét oldalt egyszerre éljük meg, szinte azonnal találkozunk a tetteink következményével. Addig vagyunk itt, amíg a két pólus bennünk eggyé nem válik. A közeledő két pólus, a belső kiegyenlítés, az egyensúly-teremtés aktusa az emberben megy végbe. Ez egyben a programozottságunk végét is jelenti, amikor eltűnnek a démonaink. Ez a dualitás világa. Akik lassabban ébrednek, mert ragaszkodnak a programjaikhoz, nehezen változtatnak, ők hosszabb időt is eltölthetnek itt. Ez nyomasztóvá válhat, mert lepereg a „valaki”, a személyiség életfilmje, és sokszor magával ránt az élmény, vissza az álomba egy rövidebb időre, hozzákötve magunkat a megjelenő gondolat-érzés-történet démonhoz, ami egyensúlytalansági tüneteket, zavarokat okoz. Ez megszűnik, amint figyelő énünk, jelenlétünk megerősödik, és már érzelmi bevonódás nélkül, teljes elfogadással képesek vagyunk nézni a „valakiségünk álmának filmjét”.

 

Z

O

É

2013. 07. 03."

Forrás: http://www.eniste.me/64-galaktikus-halottaskoenyv

(Jó látni, hogy van értelme annak az útnak, amelynek még csak az elején járok. Nem tudom, hogy "Zoé" valójában mennyit élt meg ebből amit leírt, de köszönet minden szóért. És köSZöNöm annak is, aki ajánlotta...  - M)

Ajánló: Otthonunk

Többen is ajánlották már ezt a filmet, de még csak most értem meg rá. Nem az a tipikus könnyed nyári vígjáték, azaz a megnézése komoly elmélyülést igényel, viszont akinek ez igazán sikerül, annak a film minden mondata kincset ér(het). A Nosso Lar (Otthonunk) története egy brazil író-médium, Chico Xavier tollából származik, aki állítólag egy "külső" hangot követve írta a könyveit. Xavier élete során 92 könyvet közvetített mint médium. A film annak a léleknek a történetét meséli el, aki neki ezeket a könyveket sugallta. Médiumitása azzal kezdődött, hogy 1959-ben ún. keresztírás eredményeként, vagyis úgy, hogy Andre Luiz elhunyt orvos neki és tőle 800 km távolságban lakó Waldo Vieirának úgy diktálta a “Fejlődés két világban” című művet, hogy egy fejezetet Chicónak, a másikat Waldónak, és tovább felváltva anélkül, hogy az egyik tudná, mit kapott a másik. Utólag azután Chicó utasítást kapott szellem-vezetőjétől Emánueltől, hogy lépjen érintkezésbe Waldo Vieriával, és illessze össze egy egésszé a könyv fejezeteit.

A történet megmutatja, hogyan ér véget a földi, és hogyan folytatódik az azt követő útszakasz. A gyönyörű képek mellett betekintést ad a bennünk lévő, pontosabban a velünk együtt kifejlődött, nehezen levetkőzhető kötöttségekre, úgy mint egó, karakter-személyiség, karrier, stb., és hogy ezeket a kicsinyes dolgainkat hogyan lehet levetkőzni, hogyan lehet felülemelkedni rajtuk, amikor eljön az "ideje", azaz amikor visszajutunk a spirituális térbe megtisztulni. Megismerkedhetünk az élet különböző szintjeivel, a tetteink, sőt az életünk következményeivel, ahogy dolgozik a karma-rendszer - azok esetében akiknek még szükségük van ezekre a tapasztalásokra. Láthatjuk milyen az élet az asztrálsíkon, azok az egók között, akik még nem tudtak kikecmeregni a Földön felépített személyiségükből, és képtelenek elszakadni az anyagias vágyaiktól. 

Láthatjuk azt a létsíkot, ahol minden adott a megtisztuláshoz, ahol gyógyító kezek dolgoznak, ahol megnyugtató szavak juttatnak túl az első sokkon, és kellő magyarázatokkal szolgálnak a miértekre. 

És utalás kapunk arra is, hogy e fölött is van még szint, a szellemvilág szintje, ahová tényleg csak azok jutnak, akik már telítődtek az anyagi tapasztalatokkal. A film tele van olyan mondatokkal, melyeket csak spirituális gondolkodású emberek érthetnek meg, de mégsem érezni rajta a bugyutaságot vagy ezós beütést.

Kötelességemnek érzem hangsúlyozni, hogy ugyanabban a helyzetben, ugyanabban az időben különböző emberek más-másféle tapasztalásban részesülnek. Ez a film nem mindenkinek jó! Meggyőződésem, hogy ez a film is árthat vagy segíthet a nézőnek. És ez attól függ, hogy ki milyen eszközöket használ a megnézéséhez, megértéséhez. Bízom abban, hogy olyan személyek bukkannak rá, akiknek eddigi életük során volt alkalmuk kellő mennyiségű eszközt begyűjteni ahhoz, hogy a következő megfilmesített történet mondandóját a maguk hasznára fordíthassák. Ehhez kívánok sikert neked is, kedves olvasó!

 

link

Lazuljunk - M83: Reunion

Frissítés az előzménnyel és a folytatással (így már sokkal jobban érthető a történet):
(lyányom napi 28x kiköveteli, hogy megnézhesse ezeket a klipeket, tetszik neki ahogy "csillaggá válnak" a gyerekek, meg hogy a "gonosz szemű lány" meggyógyul-megjavul)

M83 - Midnight City

(gyarmatosítóink a különleges képességekkel rendelkező gyerekeket nem értik, vizsgálgatják?)

M83 - Reunion

(Újraegyesülés? Felemelkedés? Fénylénnyé válás? Végső harc? Elég a menekülésből?) 

M83 - Wait

(A Föld már a farkasoké, aki nem idevaló, távozik? Erre várjunk?)

Az biztos, hogy a gyerekeinknek már sokkal több esélyük lesz a "felfényesedésre" mint a mi begyöpösödött, programokkal rendesen teleültetett tudatunknak... :) Nem tudom, hogy a gyakorló szülők mit látnak a gyermekeiken, de hogy némelyikük elképesztően fogékony és nyitott mindenre, az tuti. Valahogy olyan érzésem van, hogy ez a generáció máris sokkal többet tud, mint a miénk, és még annál is többet mint a nagyszüleink. Tudom, a látszat nem mindig ezt mutatja, csak mert nem tudják kapásból felsorolni az összes gabonafélét, vagy mint például amikor azt látni, hogy ülnek a villamoson a gyerekek és mindegyik bele van bújva a saját kis virtuális világába, és úgy tűnik a teljes tudatukat befogták rabságba abba a kütyübe, amit veszettül nyomogatnak... - de mégis határozottan az az érzésem, hogy ők már valamiért mások, könnyedebbek, szabadabbak, nincsenek annyi kötöttségeik és gátjaik mint a szüleiknek. Vajon ez volt a Teremtő célja, azzal hogy engedte elburjánzani a liberalizmust? Vajon azzal, hogy az utóbbi századokban a vakolók szorgos kis aknamunkával fellazították a hagyományokat, a nemzeteket, a vallásokat és minden egyéb kötöttséget és dogmát, nem lehet, hogy valójában Isten tervét hajtották végre? Abszurd elképzelés? És vajon így jön el a gyermekkor vége, ahogy ebben a baromi jó kis klipben látjuk, vagy ez csak egy újabb félrevezetés? Én azt tapasztaltam, hogy sokszor érdemes ám hallgatni a gyermekeinkre, vagy legalábbis tudnak újat mutatni. A múltkor bicajjal tekertünk a Tisza-partra fürcsizni, amikor a nagyobbik lányom egyszer csak rám szólt, hogy "Cssst, apa, most a fák gondolatait figyelem" - erre én megdöbbenve kérdeztem: "Na és mit "mondanak"? 
A válasz: "Azt, hogy lássak be a dolgok mögé". 

Hm... 

Megindult a felfényesedés? Mit is látni ezen a klipen? Mit látni az arcukon? Hát csak annyit szerintem, hogy tudják. Ők már tudják. Hiába próbálják meg a 6almasok megérteni vagy megfogni őket, már nem megy. A fényt nem lehet bezárni. Egy darabig el lehet takarni a szemünk elől, be lehet zárni a tudatunkat egy dobozba, de elég egyetlen apró lyuk a doboz oldalán, és máris ott van a sugár, ami megmutatja a hazautat. Ez az apró fénysugár egy gyermek szívéből is indulhat...

(Azért beszédes, hogy a videóban egy tolószékes - értsd: mozgásképtelen, lekötött, beteg, nem szabad - szellemlény, aki a világunkat megfigyelő monitorok előtt ül, és a 6almasokat irányítja, próbál itten keménykedni, de már nem sikerül neki...JAHj, mi lesz így VElünk?! :) A klip további elemzését rábízom a kódfejtőkre, minden kis apró részletnek jelentősége és üzenetértéke van, szerintem kibaszott jó...)
(Figyelem, mint a legtöbb művészi megnyílvánulásnak, ennek sem szájbarágó szövege van...)  
 

You came out of nowhere	A semmiből jöttél
Stealing my heart and brain	Ellopva szívem és agyam
Flaming my every cell	Felégetve minden sejtem
You make me feel myself	Éreztetve velem önmagamat
Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh	Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh
Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh	Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh
Will you stand in this land?	Itt maradsz ezen a földön?
Will you stand in this land forever?	Itt maradsz ezen a földön örökké?
Across the time and space	Téren és időn át
A never-ending dance	Egy soha véget nem érő tánc
A blooming and a trance	Egy kivirágzás és egy transz
You make me feel my soul	Érezteti velem a lelkem
There's no more loneliness	Nincs több magány
Only sparkles and sweet	Csak ragyogás és öröm
There's no more single fate	Nincs több egyedüli sors
You make me feel myself	Érezteted velem önmagamat
Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh	Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh
Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh	Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh
Will you stand in this land?	Itt maradsz ezen a földön?
Will you stand in this land forever?	Itt maradsz ezen a földön örökké?
"My body is like a lightning rod	"A testem olyan, mint egy villámhárító
Capsize me and douse me in your bay	Kibillent és beránt engem az öblödbe
A shiver of want, always	Az akarás borzongása, mindig
When you are on the tip of my tongue	Amikor a nyelvem hegyén vagy
In the back of your parked car	A parkoló kocsid hátán
I could build a fort	Tudnék építeni egy erődöt
And play all day	És játszanék egész nap
Between your lips and mine	A te és az én ajkam között
Let's stay here forever"	Maradjunk itt örökre "
Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh	Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh
Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh	Oh, oh, oh, oh, oh, oh-oh-oh
Will you stand in this land?	Itt maradsz ezen a földön?
Will you stand in this land forever?	Itt maradsz ezen a földön örökké?

Túl a kétdimenziós gondolkodáson

Úgy látom azért lassan megérkeznek azok a publikációk is a fősodratú médiába, amelyek kezdenek túllépni a kétdimenziós gondolkodáson. Itt egy remek példa, és bár csöpög még belőle a szűklátókörű materializmus, azért imitt-amott - nyomokban - már felfedezhető némi ablaknyitogatás. 

"A világ vezető csillagászai, köztük a brit Sir Martin Rees, a Royal Society asztrofizikusa és kozmológusa azt gondolják, hogy a földönkívüliek nem rádióhullámokat vagy látható fényt használnak kommunikációra, hanem teljesen más módszereket, például gravitációs hullámokat vagy neutrínókat. Olyan technológiát, amit a mai eszközeinkkel nem tudunk észrevenni.

Rees szerint a földönkívüli élet egyszerűen még az emberi megértésen túl van. Még az is elképzelhető, hogy pont előttünk vannak, mégsem látjuk. Az a gond, hogy olyan dolgokat keresünk, amelyek hasonlítanak az emberre, ugyanazt a matematikát és technológiát használják. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy létezik élet és intelligencia a Földön kívül, de ez olyan formában létezik, amit mi még nem tudunk elképzelni.

Frank Drake, a SETI alapítója úgy gondolja, hogy a műholdas televízió és a digitális forradalom láthatatlanná teszi a földi életet a földönkívüliek számára, mert ezzel elvágják az űrben is terjedő tévé- és rádiójeleket. A Földnek jelenleg nagyjából ötven éves héja van, amit az analóg tévék és rádiók sugárzása okoz. Drake szerint ezek a hullámok fehér zajnak tűnnének a figyelő földönkívülieknek. A jelek már elérték a környező csillagokat, de nincs utánpótlás a digitális technológia terjedése miatt.

A Tejútrendszerben lévő bolygók átlagos életkora nagyjából 1,8 milliárd évvel több, mint a Föld életkora, állítja Milan Cirkovic, a belgrádi Astronomical Observatory csillagásza. Ez azt jelenti, hogy az esetleges földönkívüli civilizációknak ennyivel több ideje volt a fejlődésre, vagyis jóval fejlettebb technológiával rendelkezhetnek.

Mivel eddig nem találtak bizonyítékot idegen létformákra, a kutatók szerint három dolog lehetséges. Az egyik, hogy mi vagyunk az első intelligens létforma az univerzumban, aki képes elhagyni bolygóját, vagyis nincsen még egy olyan civilizáció, amely olyan fejlettségi szinten van, mint az emberiség. A másik lehetőség, hogy számos civilizáció elérte, sőt meghaladta ezt a fejlettségi szintet, de olyan irányt vett fejlődésük, amely már nem érzékelhető számunkra. A harmadik lehetőség, hogy voltak mások is, de valamilyen kozmikus torlaszhoz értek, amely elpusztította őket, vagy megakadályozta elterjedésüket egy kisebb területen kívülre.

Mivel a Föld elhelyezkedése időben és térben teljesen véletlenszerű, a kutatók az első elméletet nem tartják valószínűnek. Ismerve az emberi evolúciót, nincs semmi misztikum vagy különlegesség a fejlődésben, a nagy számok törvénye alapján pedig kell lennie olyan bolygónak, ahol van valamilyen élet. Ha ez igaz, akkor annak az esélye szinte nulla, hogy a földi civilizáció az első, amely elérte ezt a fejlettségi szintet."

Forrás: http://index.hu/tudomany/2013/07/12/tul_primitiv_a_technologiank_hogy_megtalaljuk_a_foldonkivulieket/

Szóval úgy tűnik a "vezető" tudósok körében is felvetődött a gyanú, hogy mégsem akkora arcok, hogy mindent tudjanak és lássanak a fenemód fejlett technikájukkal. Ez azért valljuk be dícséretes kezdőlépés, ami akár a becsületükre is válhat. Eljutottak a több-dimenziós gondolkodás felismeréséig, most már csak az kell belátni, hogy a "fejlődés" nem feltétlenül csak technológiai, anyagi értelemben működik, másrészt a tudatos, folyamatos fejlődésre és életre programozott, fraktál-rendszerű világegyetem - programozottságából eredően - ugyanazokat a mintákat és formákat követi, s amelyben különböző megnyílvánulási szintek jelzik az egyes létezőket. Ebből a szempontból tehát teljesen nyílvánvaló, hogy a kétdimenziós gondolkodású hangya nem láthatja az őt vizsgáló embert, legfeljebb érzékeli annak jelenlétét. Nos így vagyunk mi emberkék az úgynevezett "földönkívüliekkel", akik egyáltalán nem biztos, hogy Földön-kívüliek, hanem egyszerűen csak más rezgéstartományban (frekvencián) léteznek, ami számunkra érzékelhetetlen. És amikor meg érzékeljük az csak azért van, mert ezek a lények - a homályon túlról - tudatosan benyújtják ujjacskáikat a mi létszintünkre, a saját jól felfogott céljaiknak megfelelően. Most nem akarok belemenni abba, hogy jók-e vagy rosszak, azaz, hogy a poralitás melyik végén mocorognak ezek a fátylon túli létezők, mert ez az ő dolguk. A miénk meg az, hogy ne ragadjunk le ebben a 3D-ben, hanem törekedjünk elérni oda.  (akinek nem inge, az természetesen ne vegye magára, elvégre én nem fogalmazhatom meg mindenki célját és vágyát) 

A cikkre visszatérve a "Mivel a Föld elhelyezkedése időben és térben teljesen véletlenszerű" sor azért megmosolyogtató. Ebben az intelligens, élő univerzumban - a Teremtő Tudat kivetülésében - véletlenről beszélni szerintem nagyon gyerekes elgondolás... :) A számunkra érzékelhető világ egy színház és mi vagyunk benne a színészek. Vannak nézőink és van egy Rendező is. 

Érdekességképpen (szűrd ki belőle, ami Neked szól):

Miért kiváltságos bolygó a Föld

 

Lesd még:

http://static.ertem.hu/kivaltsagos_bolygo/

http://www.mazsolameseszoba.blogspot.hu/p/sorozatok.html

Csapatsport

Én téged nézlek, de nem figyelsz,
Mert engem nézel, és rám ügyelsz.
Mi őket nézzük, de mit sem ér,
Hisz minket is néznek valamiért.

"A The Guardian által pénteken megszellőztetett újabb bizalmas iratok tanúsága szerint a Microsoft segítette saját kódolási rendszerének megkerülésében az NSA-t, miután az ügynökség kifejezte aggodalmát amiatt, hogy nem fér hozzá az informatikai óriáscég új Outlook.com portáljának online csevegő fórumain zajló kommunikációhoz.

Az NSA-nek hozzáférése volt az Outlook.com felületén - egyebek mellett a hotmail-címeken - futó email-forgalomhoz is.

A The Guardiannek átadott információk szerint miután a Microsoft 2011-ben megvette a Skype internetes kommunikációs szolgáltatót, az NSA olyan új kapacitást fejlesztett ki, amelynek segítségével a korábbinál háromszor több Skype videóhívást lehetett rögzíteni a Prism néven futó adatgyűjtési program keretében.

A Prism révén összegyűjtött anyagot az NSA gyakorlatszerűen megosztotta az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA) és Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI) is. A brit lapnak átadott egyik dokumentumban az NSA az adatgyűjtési programot "csapatsportnak" nevezi."

Forrás: http://kuruc.info/r/4/114944

Hehe, ez ám a csapatsport! És még sportszerű is, mert beismerik a svindlit! Enesa, efbíáj, szíájé, májkroszoft, és a többi, mind egykutya. Komolyan mondom, az a leginkább meglepő ebben a történetben, hogy van aki meglepődött rajta, hogy például a Bill gyerek cége szótlanul eltűri milliók háztartásában a kalóz windows-t, anélkül, hogy ebből neki bármiféle haszna származna. Nos, mint látható, származott haszna, sőt megkockáztatom az egész cég és szoftver (Windows = Ablakok, amin ki és be is lehet tekinteni ugyebár) létrehozása sem a júzerek vagy a várható anyagi bevételek miatt történt..., mint ahogy az internet "közzététele" sem az emberi közösségek boldogulása és a közöttük lévő információk szabad áramlása végett történt. Most már csak azt kellene felfogni, hogy ebben a csapatban vastagon benne van a "hírt" megszellőztető média is, most éppen az amelyiket úgy hívják: A Gondviselő (The Guardian). Nos ez pont azt csinálja. Viseli a "gondot", csak hogy örökké gondban legyél, hogy örökké gondolkozz valamin, és még véletlenül se legyen gondtalan = szabad az életed. Hát gondolkodj el ezen! :)

Akárhogy nézem, az a nagy helyzet,

Az emberek mindig másra figyelnek

(de sebaj)

Hisz minket is néznek valamiért

Lásd még: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2013/06/a-megfigyelesi-botrany-margojara.html

Lazuljunk: Irie Maffia - Fever In Her Eyes

A zene hullámforma. A hullám energia. Van amikor egy zene is tud energiát adni. Hogyan? Hát így:

(nem vagyok Irie Maffia rajongó, de ez a szám betalált. Albumkritika.)
(és végre nem egy szem, hanem két szem virít a kivetítőről...)

Jézus és Buddha közös kalandjai Japánban

(sírjak vagy nevessek?)

"Rajzfilm készült Jézus és Buddha közös kalandjairól Japánban 

A Fiatal szentek (Szeinto oniiszan) című népszerű képregény-sorozaton alapuló film története szerint a két vallásalapító egy szerény közös lakást bérel Tokióban, és vicces kalandok során együtt fedezi fel a japán főváros látványosságait, valamint az emberi társadalom hétköznapjait.

Az animációs filmnek a mangához hasonlóan a két vallással kapcsolatos viccek mellett a fő humorforrása, hogy a főszereplők folyamatosan nehéz helyzetekbe kerülnek, miközben megpróbálják rejtegetni kilétüket. A modern japán társadalom megértése és az emberek között való elvegyülés számos furcsa kihívás elé állítja a két fiatal szentet: Jézust például a képregényben a japán lányok állandóan Johhny Depp amerikai színésznek nézik.

Jézust a film laza és humoros karakterként ábrázolja, aki nagyon jó vagy épp kifejezetten rossz kedvében spontán csodákat tesz, emellett a japán szappanoperák rajongója, amelyekről rajongói blogot is vezet. Buddha ezzel szemben jóval kevésbé kicsapongó, a filmben mangarajongóként ábrázolt vallásalapító ugyanakkor gyakran bajba kerül a pénzzel.

  

Habár a történet első hallásra szentségsértésnek tűnhet, a filmet és a képregényt Japánban nem érték ilyesfajta bírálatok, sőt hatalmas népszerűségnek örvend: az eredeti manga több mint 10 millió példányban kelt el, és több neves díjat is elnyert, míg az animációs film bemutatóját nagy érdeklődés övezte a szigetországban, főként a képregény-rajongók részéről.

Felmérések szerint egyébként a Japán lakosság kétharmada nem tartja magát vallásosnak, míg 22 százalékuk a buddhizmus, két százalékuk pedig a kereszténység követője."

 

Forrás:

http://ujszo.com/online/panorama/2013/05/12/rajzfilm-keszult-jezus-es-buddha-kozos-kalandjairol-japanban

(Nem láttam a filmet, de érdekel. Viszont vannak már előzetes kérdéseim... Pl. sírjak-e, mert már semmi se szent "ezeknek", vagy nevessek, mert végre valaki hozzá mert nyúlni ehhez a témához is tréfásan és formabontóan? Vajon az vezetett-e el ennek a mesének az elkészüléséhez, hogy az Új Kor gyermekiben már nincs meg az a régiekre jellemző kötöttség, és szabadabban gondolkodnak, vagy egyszerűen csak most értek el erre a pofátlanság szintjére egyes liberális körök? Vajon melyik a jobb a mostani generációnak, ha így állítják be régi tanítómestereinket, vagy inkább fához szögezve, vérző testtel, lekonyult fejjel? Mindenki elmondhatja a véleményét. A képek üzenetértékének elemzése házi feladat...- M :) )

Teremtő társadalom

Kaptam egy levelet (nem titkolom, ettől az előadótól: http://kata.tars.ro/2012/06/01/a-teremto-tarsadalom ), amiben névtelenül felkérnek, hogy ha van kedvem vegyek részt egy bizonyos "teremtő társadalom" koncepciójának kialakításában. Egy olyan világ megálmodásában, amelyikben mindenkinek jó élni és mindenki teszi a dolgát. Utópikus vágyálom? Biztos? Biztos nem tudjuk aktivizálni a teremtői energiákat? És vajon milyen is lehet ez a teremtő társadalom? Itt egy kis ízelítő - először "vágatlanul" a felhívás vonatkozó része, utána a saját hozzáfűzéseim.

Nincs harag

Mindennapos frusztrációinkat van aki kiírja magából, van aki kirajzolja, van aki kiveri.  

Az irodai munkás élete sem fenékig tejfel mindig, és adott esetben a rosszkor rossz helyre érkező kolléga nem várt reakciót válthat ki - és ilyenkor még a Közös Tudat és Származás elméletének ismerete sem segíthet. Persze lehet, hogy az irodai székekhez és szemeteshez szíjazott, italautomatához való vizes flakonnal lenémított, bögrével fogasnyelet ánuszba ütemesen ütögető bűntetés talán egyeseknek túlreagálásnak tűnhet, de most őszíntén; nincs mindannyiunknak néhanap ilyen reakcióra vágyó késztetése bizonyos impulzusok esetében? :) Emberünk érvelésének néhány sorában egy igen komoly életérzés rejtezik, nem is olyan mélyen...

Forrás: http://napirajz.hu/