Teremtő társadalom

Kaptam egy levelet (nem titkolom, ettől az előadótól: http://kata.tars.ro/2012/06/01/a-teremto-tarsadalom ), amiben névtelenül felkérnek, hogy ha van kedvem vegyek részt egy bizonyos "teremtő társadalom" koncepciójának kialakításában. Egy olyan világ megálmodásában, amelyikben mindenkinek jó élni és mindenki teszi a dolgát. Utópikus vágyálom? Biztos? Biztos nem tudjuk aktivizálni a teremtői energiákat? És vajon milyen is lehet ez a teremtő társadalom? Itt egy kis ízelítő - először "vágatlanul" a felhívás vonatkozó része, utána a saját hozzáfűzéseim.

"Jellemezni szeretném a teremtő társadalmat. Egy víziót tárok elétek, mely jó közelítéssel ad képet egy olyan helyről, ahol jó élni. Az alábbiak csak elnagyolt közelítések, de jó kiindulási alap ahhoz, hogy megfogalmazhassuk részben magunknak, részben egymás számra, hogy ilyenné szeretnénk-e alakítani az életterünket vagy másmilyenné.

Bármilyen is lesz a jövőnk, biztos, hogy lesznek szomszédaink. Ezért nagyon fontos, hogy olyan jövő kialakítására törekedjünk, amely mindenki számára egyformán jó és élhető - hiszen el szeretnénk kerülni a békétlenséget, amit legtöbbször a meg nem értés szül. A vízió tehát egy hely. Egy hely, ami milyen is...? Kb. ilyen:

1. Mindenki ellátja magát tisztes értékteremtéssel. Így mindenki egészséges, és bőségben él, és tudja, hogy minek a megvalósulásához mi kell.

2. Otthonokban élnek az emberek, nem lakásban. Az otthon természetes alapanyagokból készül, szerves része a környezetnek, elég teret ad a család minden tagjának, és termelő közegként működik, nem költséghelyként. Szükségtelenné válásakor lebontja saját magát. Tisztaságot hagy maga után építésekor, használata során és elhagyását követően is.

3. A tér bármely pontján szabad energiát használnak az emberek. Az energia tiszta forrásból érkezik, és analóg az emberi finom-fizikai energiarendszerrel: élő áramlás. Nem vezetés, hanem vonzás alapon működik.

4. Az élelmét mindenki megtermeli magának, mert ért hozzá. Ez kertgazdaságokat, erdőkerteket jelent. A hozzáértés magas szintű, intim, mentes a GMO-tól és az ipari megközelítéstől. Az elosztás szervesen működik: a helyi kisközösség saját berkein belül megoldja. Az értékközvetítő eszköz olyan pénz, amire elvégzett munka szolgál fedezetül.

5. Az ipar visszatért a kizárólag természetes alapanyagok használatához és megmunkálásához. Kisebb műhelyek révén. Az ipar osztatlan közös tulajdonba kerül, mert legfőbb termékük az energiatermelő berendezések már korábban osztatlan közös tulajdonba kerültek.

6. Helyi kis műhelyek működnek, és mindenki tudja róluk, hogy melyik a helyi műhely, nem kell reklám. Nincs centralizált elosztórendszer. A szállítmányozás mértéke csökken, az ország megszűnik átjáró házként működni.

7. Az emberek felelősségük teljes tudatában döntenek, cselekszenek, alkotnak közösségeket. E közösségek alulról építkeznek önszervezők, megvédik magukat. Oltalmukban tagjaik maguktól szeretnének megmaradni, nem kényszerből. Meghatározza őket az osztatlan közös tulajdon, mely mindenek előtt foglalja magába a szabad energiát és az energiatermelő berendezéseket és a természeti kincseket, valamint az ezeket előállító illetve hasznosító rendszereket. Így védelmükről is maguk gondoskodnak, testkultúrájuk fejlett, természetazonos. A helyi közösségek egymással szövetségben állnak, Kárpát-medencei rendszert alkotva. Mindenki tudja, hogy hol a határ, mennyi az elég.

8. A járművek nem követnek földhöz kötött útpályát. Nincsenek balesetek. Nincsenek dugók. Térben közlekedünk. Rátermettség alapján kapnak jogosultsági szinteket jelentő vezetői engedélyt az emberek.

9. A tudást nem adjuk el. Viszont az elavult technológiát használók megkaphatják, olyan termékek révén, amikkel egyben a teljes társadalomszerkezeti rendszert is átveszik. Ennek útja minden földrajzi térségbe az azt működtetni képes csoportok saját értékein keresztül vezet.

10. Az emberek nem termelnek szemetet, mert úgy élnek, hogy mindent hasznosítani tudnak.

11. Az oktatás életiskola-rendszerben működik: a tapasztaltabb tanítja a kezdőt, mindig épp az, aki ért hozzá. A mester-tanítvány viszony dinamikusan cserélődik. Nincsenek intézmények, falakkal, szabályokkal. Rend van. A tanulók természetes környezetükben és közegükben teszik magukévá a valós tudást. Betartjuk a hétéves természetes rendszert. Nincsenek országos beiskolázású intézmények, csak a legspeciálisabb képzéseket hangolja össze kiközvetítő-rendszer, minden képesség és képzettség ismert, elismert és nyíltan nyilvántartható. Az alapokat mindenki el tudja sajátítani helyben, mert minden helyi közösség megteremti az alapvető eszközöket magának."

--- --- ---

Eddig tehát az eredeti elképzelés-csomag, és most jöjjenek a saját okoskodásaimmal kiegészítve. Az egyszer biztos, hogy ami most van, az nem jó, mivel életellenes. de lássuk hogyan lehetne jobb?

1. Mindenki ellátja magát tisztes értékteremtéssel. Így mindenki egészséges, és bőségben él, és tudja, hogy minek a megvalósulásához mi kell.

Ez azért nem tud működni, mert az emberek nincsenek megáldva egyforma képességekkel. Értéket teremteni? Jól hangzik, de szerintem csak úgy tud működni, ha mindenki azt teszi bele a közösbe amihez ért, ha valaki csak festeni tud akkor azt. Ha valaki csak nyelvtant tud tanítani, akkor tegye azt. Ha valaki csak maszírozni tud (nem teremt) akkor ahhoz ért, és szükséges lehet a léte neki is. Ha ezt is értéknek tekintjük és nem szigorúan a termelésre gondolunk ebben az esetben, akkor rendben lehet. Aztán: „…mindenki tudja, hogy minek a megvalósulásához mi kell”? Valaki nagyon messze áll a gyakorlati élettől, és egyébként is a társadalom nagy része (persze a jelenlegi mesterségesen lebutított szinten vizsgálva) még egy egyszerű fésűt sem tud elkészíteni, mert nem tudja hogyan kell. Na most. Hogy tanítsunk meg mindenkit arra, hogy minden (!) eszközről tudja hogyan készül?? Ez szintén csak úgy működhet, ha mindenki azt teszi bele a közös kalapba, amihez tehetsége van, amihez ért. A barter nem mai találmány.

2. Otthonokban élnek az emberek, nem lakásban. Az otthon természetes alapanyagokból készül, szerves része a környezetnek, elég teret ad a család minden tagjának, és termelő közegként működik, nem költséghelyként. Szükségtelenné válásakor lebontja saját magát. Tisztaságot hagy maga után építésekor, használata során és elhagyását követően is.

Ez rendben is van, egyetértek. Megjegyzem, épp e felé törekszik az építőipar gondolkodóbb rétege, úgyhogy ez a vízió manifesztálódás alatt van, feltéve ha sikerül áttörni a „másik oldal” falait ebben a kérdésben is. Mire gondolok? Az EU energetikával foglalkozó szervei előirányozták ugyan, hogy 2021-től az összes új épület közel nulla energiafogyasztású szintet érje el, ezzel azonban van egy „kis” probléma: az eu-s bürokraták csak az épület üzemeltetésével kapcsolatos energiát nézik, viszont nem számolják bele sem az építéshez szükséges energiát, sem a élettartam alatti karbantartások, felújítások, cserék energiaszükségleteit, sem a végén, a bontás során felhasznált energiát. Ugyanis építhetünk mi „nulla energiafelhasználású” épületeket high-tech módszerekkel, ha az alapanyagok pl. nehezen (sok energiával) kibányászható és hasznosítható ritkaföldfémekből állnak. Itthon magyar szakemberek sokkal komplettebben vizsgálják a kérdést, mint az EU, ki is alakítottak már un. újrahasznosítási- meg hulladékmutatókat, hogy egyes épületek az élettartalmuk során (alapanyagok bányászatától az építésen át a lebontásig) mennyi anyagot, energiát igényelnek és szemetet termelnek, hagynak maguk után, illetve mennyire lehet újrahasznosítani az elemeiket a bontás során, stb.. Tehát életciklus anyag- és energiaáramlás-vizsgálat szükséges, ha komolyan vesszük ezt a kérdést. Erre már tehát alakulóban vannak szabályozások, mutatók és határértékek, csak ez még kommunikáció szinten van jelenleg. Érdemes ebben a témában meghallgatni Dr. Zöld András egyetemi tanárt:

http://tervlap.hu//uploads/tananyag_file/02_zolda.swf

3. A tér bármely pontján szabad energiát használnak az emberek. Az energia tiszta forrásból érkezik, és analóg az emberi finom-fizikai energiarendszerrel: élő áramlás. Nem vezetés, hanem vonzás alapon működik.

Hűha! Ez nagyon szépen hangzik… Ennek eléréséhez viszont egy Teljesen Új Emberiség szükséges, kigyomlálva a „rossz vért”, a genetikai beavatkozásokat, a lebutításokat és szellemi visszafojtásokat, meg minden szart amit elkövettek ellenünk az elmúlt évezredek alatt. Nekem is nagy álmom egy olyan emberi faj, amelyik az életfenntartásához szükséges energiát nem „külső” erőforrásokból (pl. szilárd táplálékból) nyeri hanem még harmonikusabban a Rendszer részévé válik valahogy (?). A Teremtett Univerzum nem áll másból mint energiából, különböző megnyílvánulási szinteken, ezért szerintem sem elérhetetlen számunkra egy olyan szint, amikor ezt a végtelen energiamezőt másképp „csapoljuk meg”,  mint ahogy jelenleg tesszük (eszünk-iszunk). Egyesek szerint a Szeretet az egyetlen olyan Forrás, amelyik többletenergiát tud a Rendszerbe tolni anélkül hogy elvenne belőle. Lényegében ezzel egyetértek – de persze ezen a metafizikai szinten a „hagyományos” energia-megmaradás törvénye már nem érvényes! Ha valakihez szeretettel mosolyogva közelítesz (na nem olyan „Ritás” módon!) akkor komoly esély van rá, hogy energiát adsz át neki (felderül, jó kedve lesz!) úgy, hogy neked semmivel nem lett kevesebb (téged is jó érzés jár át). Ez is energia. :)

De ha persze még mindig eszközökben gondolkodunk, mint pl. ingyen-energia termelő gépek, azt is lehet, ezen rengeteg ember dolgozik a saját kis garázsműhelyében, és szerintem ennek van/lesz eredménye. A kvantumfizika is kezdi szépen alátámasztani az energetikai forradalom alapjait, csak hogy végre szabadalmaztatni lehessen, el kell zavarni a gyíkokat. :)

4. Az élelmét mindenki megtermeli magának, mert ért hozzá. Ez kertgazdaságokat, erdőkerteket jelent. A hozzáértés magas szintű, intim, mentes a GMO-tól és az ipari megközelítéstől. Az elosztás szervesen működik: a helyi kisközösség saját berkein belül megoldja. Az értékközvetítő eszköz olyan pénz, amire elvégzett munka szolgál fedezetül.

Ez perfekt vízió. Hajrá! (már ha még mindig zabálni akarunk és nem másképp akarjuk begyűjteni a szükséges energiát a kvantummezőből…)

5. Az ipar visszatért a kizárólag természetes alapanyagok használatához és megmunkálásához. Kisebb műhelyek révén. Az ipar osztatlan közös tulajdonba kerül, mert legfőbb termékük az energiatermelő berendezések már korábban osztatlan közös tulajdonba kerültek.

Szerintem nincs olyan, hogy „természet-ellenes alapanyag”. Az "anyag" a megnyílvánult teremtői energia. Minden anyagunk a teremtett Földből származik (na jó, talán a tépőzár tényleg az UFÓ-któl van :) ) ezért nincs olyan alapanyagunk ami ne lenne természetes. Az más kérdés, hogy hogyan alakítjuk át technológiai, vegyészeti meg alkimista módszerekkel az ártalmatlan alapanyagokat akár mérgekké, és persze az sem mindegy milyen arányban használunk fel egyes elemeket (pl. fluor, ugyebár). 
Aztán. Ez az „ipar osztatlan közös tulajdonba kerül” kicsit olyan kommunista propagandának tűnik, és ez tényleg csak akkor működhet, ha a teljes emberiség kicserélődött (több generáció múlva), lebontva a régi kötöttségeket és gátakat. De akkor is kell valamiféle vezérelv, irányító közeg, mert mint említettem nem ért mindenki mindenhez. Ha viszont van valami irányító közeg, akkor az meg már megint súrolja az „elitizálódás”, a  hatalomkoncentráció és végül a világkormányzás szinteket… Nehéz ügy...

6. Helyi kis műhelyek működnek, és mindenki tudja róluk, hogy melyik a helyi műhely, nem kell reklám. Nincs centralizált elosztórendszer. A szállítmányozás mértéke csökken, az ország megszűnik átjáró házként működni.

A nagy ellátórendszerek (élelmiszeripar, gyógyszeripar, segély- és nyugdíjrendszer, kereskedelmi megagigamultik, kormányok stb.) eltűnése valóban fontos kezdő lépés lehet egy önellátó, teremtő társadalom életében. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a fogvatartóink lelépjenek végre erről a bolygóról/létsíkról, vagy mi lépjünk egy olyan dimenzióba ahová nem ér el a kezük ellenfeleinknek. Akinek van füle a hallásra…

7. Az emberek felelősségük teljes tudatában döntenek, cselekszenek, alkotnak közösségeket. E közösségek alulról építkeznek önszervezők, megvédik magukat. Oltalmukban tagjaik maguktól szeretnének megmaradni, nem kényszerből. Meghatározza őket az osztatlan közös tulajdon, mely mindenek előtt foglalja magába a szabad energiát és az energiatermelő berendezéseket és a természeti kincseket, valamint az ezeket előállító illetve hasznosító rendszereket. Így védelmükről is maguk gondoskodnak, testkultúrájuk fejlett, természetazonos. A helyi közösségek egymással szövetségben állnak, Kárpát-medencei rendszert alkotva. Mindenki tudja, hogy hol a határ, mennyi az elég.

Így alakultak ki az első törzsek is, egymás hátát védve oltalomban, közös törzsi-tudattal, aztán amikor az egyik törzs életterének határa súrolta (mert ugye szaporodik és növekedni kell…) a másik törzs területét, na akkor alakultak ki az első csaták ember és ember között. Félreértés ne essék, jó ötlet a kis közösségek laza hálózata, de ehhez szellemileg nagyon fejlett és tudatos emberiségnek kell lennie, akiből hiányzik mindenféle irigység, hatalomvágy, anyagiasság, agresszió, bűnözési hajlam stb. – és ráadásul mégis csak kell valamiféle összehangoló, felső erő, ami ha nem egy világkormány, akkor egy olyan közös tudat, amibe minden tag fel van „csatlakozva” és ezáltal tudja a helyét és szerepét a rendszerben - ez viszont tisztára olyan mint egy kaptár (lehet ez a jó modell?). Vagy ez, vagy a világkormány, minden más módon csak káosz van. A Kárpát-medencei rendszer mint egység elképzelése nekem tetszik, ez tényleg jó lenne ha kialakulna.

8. A járművek nem követnek földhöz kötött útpályát. Nincsenek balesetek. Nincsenek dugók. Térben közlekedünk. Rátermettség alapján kapnak jogosultsági szinteket jelentő vezetői engedélyt az emberek.

„Rátermettség alapján kapnak jogosultsági szinteket” – ez megint felveti azt, hogy kik döntik el, hogy ki a rátermett? Ez szintén csak valami központi szervezet/hivatal lehet, és ez viszont újfent oda vezet, hogy emberek döntenek másik emberek sorsa felett. Ha ez viszont nincs, akkor anarchia van. A szervezetek létrejötte viszont megint elvisz bennünket a bürokratikus vízfej és hatalmi koncentráció és elit kialakulásához. Nem jó…

Inkább ne legyenek járműveink, tanuljunk meg levitálni és teleportálni, oszt mindenki oda megy ahová akar. :)

9. A tudást nem adjuk el. Viszont az elavult technológiát használók megkaphatják, olyan termékek révén, amikkel egyben a teljes társadalomszerkezeti rendszert is átveszik. Ennek útja minden földrajzi térségbe az azt működtetni képes csoportok saját értékein keresztül vezet.

Ajaj… Itt megint valaki visszatart valamit – nincs egység. Valaki megkaphat valamit, de csak akkor ha… - feltételek. És ha másoknak nem tetszik a társadalmi rendszerünk? Akkor dögöljön meg? Valahogy harmonikusabban kell ennek összejönnie, úgy hogy mások maguktól átveszik a társadalmi felépítést, nem feltételek révén, nem erőltetetten, és nem szükségletből, hanem mert egyedül ez működőképes és erre maguktól rájönnek majd. Ehhez viszont megint csak az kell, hogy mindannyian ráhangolódjuk erre a Hullámra, és ez legyen összhangban a Teremtő kifűrkészhetetlen akaratával és terveivel is. Mindazonáltal én úgy látom, hogy minden nehézségünk és a minket ért erőszakos beavatkozások ellenére tervezetten haladunk a Cél felé, mivel minden elem a rendszer része, így ha vannak is a mi szintünkön érthetetlen aljasságok és anomáliák, számunkra negatívumnak tetsző események és háttérerők, egy fentebb szintről nézve biztosan szükséges minden egyes szereplő és lépés.

10. Az emberek nem termelnek szemetet, mert úgy élnek, hogy mindent hasznosítani tudnak.

Ez tiszta. Egy hagyományos parasztcsaládban az egyhavi input az egy liter gázolaj, az egyhavi output meg az 1 liter pálinka amit az állatorvosnak adnak elléskor. :) Minden más helyben termelődik és használódik fel. Recirkulál bmeg, ha így érthetőbb! (ehhez persze jócskán vissza kel nyesni az életszínvonalat, már ami a technológiai részét érinti, és ez nem feltétlenül tetszene mindenkinek. Nem lehet pl. CD-t és CD-lejátszód sem, talán nem is kell, tanulj meg furulyát készíteni, majd játszani rajta...)

11. Az oktatás életiskola-rendszerben működik: a tapasztaltabb tanítja a kezdőt, mindig épp az, aki ért hozzá. A mester-tanítvány viszony dinamikusan cserélődik. Nincsenek intézmények, falakkal, szabályokkal. Rend van. A tanulók természetes környezetükben és közegükben teszik magukévá a valós tudást. Betartjuk a hétéves természetes rendszert. Nincsenek országos beiskolázású intézmények, csak a legspeciálisabb képzéseket hangolja össze kiközvetítő-rendszer, minden képesség és képzettség ismert, elismert és nyíltan nyilvántartható. Az alapokat mindenki el tudja sajátítani helyben, mert minden helyi közösség megteremti az alapvető eszközöket magának.

Ez is rendben van, hiszen egy Rend van, a Természetben Rendje, minden mesterséges intézmény, korlátozás, szabályozás, törvényalkotás, államalkotás (!) ellentétes a természetes renddel.

Összességében azt kell mondjam, hogy az apróbb véleményeltérésektől eltekintve egész jó elképzelésnek tűnik ez a "teremtő társadalom", legalábbis valahol el kell kezdeni a képzelődést, hogy aztán később leképeződjön valami ebből. Egy ilyen összefoglaló sok kis részlet tekintetében persze nem tud teljes betekintést nyújtani, de nem is ez a lényeg, hanem a fő irányvonalak, ami szerintem jó - bár kissé Zeitgeist-esnek tűnik. :).

Na most, nyílván sok féle választásunk lehet nekünk embereknek, maradhatunk ebben a kiszolgáltatott mocsokban, fel is lázadhatunk, elüldözve a (meg)vezetőinket, hogy aztán újakat tegyünk a helyükre, akár össze is hozhatunk valami ügyes világkormányt ("azokkal" vagy "azok" nélkül), de minden lépésünknek az alapja maga az Ember. Hogy én és te és ő hová akar menni? Hogy ki mit szeretne? Kell-e egyfelé menjünk? Tudunk-e együttműködni sokan? Tudunk-e valamiféle szellemi kvantumugrást végrehajtani közösen, vagy ez csak egyénenként lehetséges? Meg tudunk-e szabadulni a külső és belső gátjainktól, félelmeinktől és kötöttségeinktől - a kettő (külső és belső) természetesen összefügg, ahogy alakul az egyik úgy a másik. Szóval igazából csak rajtunk múlik, hogy közösen (a többi emberrel, megjelenési formával) képzeljük-e el a saját jövőnket, vagy valami egyéni utat szeretnénk bejárni, és lelépni erről a síkról egy olyan helyre ahol mindaz, amit fent vázoltunk már kész van, csak el kell érni... Ehhez viszont meg az kell, hogy önmagunkat ne zárjuk be valami név-lakcím-személyiszám-nemzetiség című dobozba, mert ez nem igaz, ez csak egy szerep, egy karakter, egy változó (!), amit végig kell játszani, ameddig úgy látom, hogy szükséges és hasznos amit ki tudok belőle venni. Többen felvetették már, hogy létezik-e egy előre kijelölt Sors, vagy mindenki arra száll, amerre a Szellő fújja? Véleményem szerint a kettő között, az arany középúton van az igazság. Minden leszületett karakternek van egy nagyjából körülhatárolt csapásiránya, egy logikusan felépített ösvény (persze általában mindig utólag fedezzük fel az útban lévő logikát), amelyben ugyan tud az ember mocorogni és kilengeni jobbra balra, de alapvetően meghatározott irányban megy, és végig kell menni rajta, nem térhet le túlságosan. Vagy ha ezt megteszi akkor sűrű pofonokban részesül az élettől, vagy ha olyan ügyes és tudatos, akkor esetleg tényleg képes kilépni és felszabadulni karma rendszer karmából. Vagy valami ilyesmi... 

És hogy mindezt egy teremtői társadalom részeként teszem-e, vagy önállóan, az talán már teljesen irreleváns. :)