Rakétás stratégiai játékok - gyerekeknek

Aki játszott már háborús stratégiai játékkal, az tudja, hogy az ellenfél legyőzése legalább annyira a jó stratégiai ötleteken és döntéseken múlik, mint a rendelkezésre álló haderő nagyságán vagy annak technikai fejlettségén. A kihasználható ötletek általában korlátozottak egy játékon belül, hiszen csak az előre megírt lehetőségekkel lehet játszani, és azokat alkalmazni, az "élet nevű játékban" viszont szinte korlátlanok a lehetőségek! Mi sem bizonyítja ezt legjobban, mint a régi jó "hírnévnek" örvendő amerikai Raytheon haditechnikai vállalat egyik új innovatív fejlesztése: az Exoatmoszferikus Gyilkos Jármű. (ennek a cégnek "köszönhetjük" többek között a mikrohullámú sütőt is, ezt azért mondom, csak hogy belássuk, micsoda "jószerencse" ennek a cégnek a létezése ránk nézve...) Úgy tűnik megvalósul sokak régen dédelgetett álma, ugyanis tényleg elérkeztünk a csillagháborúk korszakába. No de mielőtt a (lézer)kardunkba dőlnénk, nézzük meg mit is tud ez az innovatív EGyJ, vagyis hivatalos nevén Atmoszférán Kívüli Megsemmisítő Szerkezet...

Az Exoatmoszferikus Gyilkos Járművet nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták űrbeli megsemmisítésére találták ki. Sajátos keveréke az elhárító rakétának és az űrhajónak, de az elmélet működik: már kilenc sikeres rakétaelfogást hajtott végre. Nézzük, hogy működik (érdekességképpen figyeljük meg, ahogy a narrátor nem nélkülözi a tipikus amerikai propaganda hangsúlyozást sem...):

Az eszköz célja, hogy egy interkontinentális atomháború esetén az Egyesült Államokat megvédjék a feléjük száguldó rakétáktól. Egy Gyilkossal ezt nehéz lenne megoldani, de a tervek szerint 2017-re már 44-et telepítenek az elfogó rendszerekből. A Gyilkos a neve ellenére önmagában nem veszélyes jármű. Egy háromfokozatú rakétával lövik föl az űrbe, ahonnan elháríthatja a támadást. Miután a fokozatok leválnak, a Gyilkos magára marad, megkeresi a célpontot, beméri a röppályáját, majd rárepül a célpontra - jelen esetben az atomrakétára. A Gyilkos robbanófej nélkül semmisíti meg a ballisztikus rakétát, csupán az ütközés eleje elég ahhoz, hogy azonnal megsemmisítse azt. Miután a Gyilkos megkapja a tengeren és az űrben elhelyezett szenzorokból származó adatokat a célpontról, azonosítja a veszélyt, elkülöníti az ellenséges rakétát a többi objektumtól, majd a rakéta útjába repül, és az ütközéssel szétrobbantja azt.

Forrás: http://index.hu/tech/2014/06/23/ismerkedjen_meg_az_exoatmoszferikus_gyilkos_jarmuvel/

***

Eddig a "hír", és most hadd gonoszkodjak egy kicsit. Nem tudom, hogy ezzel most majd a fejlesztőknek segítek, vagy azok ellenségeinek, de azért nekem úgy tűnik mintha ezek a srácok nem túl sok stratégiai játékkal játszhattak gyerekkorukban. Nem nagyot tévedhetek ha feltételezem, hogy ezen az egész ötleten mekkorát röhögnek például az orosz sztrategosz koponyák. Ugyanis...

Először is: a szerkezet működési elve az, hogy megkeresi a célpontot, majd odarepül annak pályájára és test-a-test elleni ütközetben megsemmisíti az ellenséges rakétát. Ehhez azonban elsőnek az kell, hogy a rakétagyilkos megkapja a tengeren és az űrben elhelyezett szenzorokból származó adatokat a célpontról. No de mi van akkor, ha a támadó rakéták, vagy például tengeralattjárók első "körben" a tengeren elhelyezett radarállomást semmisítik meg? Akkor oda a célkereszt, haverok! Hogy fogja ez a kis űreszköz bemérni az enemy rakétákat vakon az űrben, hm? 

Aztán. A "Gyilkos" saját testével hárítja a veszélyt - azaz minden egyes támadórakéta megsemmisítésénél elpusztul egy ilyen méregdrága eszköz is. Na most, ha történetesen én az ellen tengernagya lennék, biztos, hogy "első körben" kamurakétákat küldenék fel, olcsó, robbanótöltet nélküli üres hüvelyeket, hadd végezzenek először ezekkel a "Gyilkos" elhárító eszközök... majd miután sikeresen kipucoltuk az űr ezen szeletét, küldeném az éles rakétákat. Néhány játékban én például már alkalmaztam ilyen technikát. Az ellenfél által az űr bizonyos területére telepített önmegsemmisítő védelmi rendszerek ellen először a kicsi, fejletlen, régi és feláldozható hajóimat küldtem, amik szépen eltakarították az útból a veszélyes kis problémákat, és csak ezután mentem oda a nagy és új hajóimmal, tarolni...

Látjuk milyen egyszerű, akár két lépésből, vagy ezek bármelyikének alkalmazásával semlegesíteni ezt a rendszert?? Tényleg kellett erre dollármilliókat költeni? Nem lett volna az emberiségnek jobb ezt a temérdek pénzt mondjuk élelmiszerellátásra, vagy pl. naperőművek építésére fordítani? Tényleg ennyire hülyék lettek az amerikaiak, hogy egy olyan méregdrága rendszert fejlesztenek ki a valótlantól való rettegésük árnyékában élve, aminek semmi értelme (két lépésből semlegesíthető), és sokkal hasznosabb, előremutatóbb dolgokra is lehetne befektetni? Nem, nem is a 'hülye' a megfelelő jelző, hanem sokkal inkább a gyerekes... Az amcsik általában mindent erő- vagy technikai fölényből akarnak megoldani, de látszik, hogy az új időkben ez nem megy már, hapsikáim. Remélem a vágyott csillagháborútok nem fog, vagy nem úgy fog megvalósulni ahogy tervezitek, kis barátaim.   

Nem tudom igaz-e az űrtoll legendája, miszerint a 1960-as években, amikor javában dúlt az űrverseny, felmerült egy apró probléma: az űrhajósok nem tudtak golyóstollal írni az űrben, így a NASA kifejlesztett egy űrtollat nagyjából 1,5 millió dollárért. A problémával az oroszok is szembesültek, és ők is megoldották: ceruzát adtak űrhajósaiknak. A történetet mindig előhozzák, amikor csak azt akarják érzékeltetni, hogy nagyobb szervezetek milyen összetett, bonyolult szerkezeteket gyártanak, miközben egy apró ötlettel áthidalható lenne a probléma.

Nos valami hasonlót érzek most is: egy hatalmas szervezet iszonyatos energiákat beleöl valaminek a megoldásába, mindezt a megrendelőjének illúzórikus félelmében elkövetve, de józan paraszti ésszel az egész  taccsra vágható secperc alatt. 

Vagy nem mondtak el mindent a propagandavideóban, és akkor tévedtem.  :)