2014. szeptember 1., hétfő

Iskolakezdési dilemmák és nyavalygások


Szeptember 1.
Nos, elkezdődött
Kis lépés egy gyermeknek, de annál nagyobb mindenki másnak.
Ezt a napot mindenki gyűlöli. A tanárok azért, mert véget ért a két hónapos szünet, és megérkezett egy újabb adag szemtelen kölök. A szülők azért, mert nem kis energiát/pénzt fektettek bele az iskolakezdésbe, és miért? Hogy a gyerek sírva jöjjön haza az első nap? A gyerekek meg már az első napon megízlelik milyen is a megfelelési kényszer. Na most hogy is van ez?! Ha mindenki rühelli ezt, akkor miért is csináljuk?? :) Már megint az történik, hogy a rendszer haszonélvezői nem azok, akik működtetik, és benne forgattatnak. Hát igen, hát igen. A kishal iskolaszer-gyártóktól, a nekik hitelező bankokon át, az oktatási rendszer lebutításából élő (amúgy másodállásban asztalosként dolgozó) "Think-tank" gyáraknak ez mind jobb és jobb lesz. Na de ne vegyük el a kedvét senkinek már az első napon, hiszen a mi nagyobbik lányunk is ma kezdett, és élményekkel telítve ment haza a suliból. Jó, ez még csak osztályfőnöki nap volt, az igazi daráló holnap kezdődik. Nagyon szép kis megrendezett évnyitó volt, az ilyenkor kötelezően elmondandó mondatokkal, és versikékkel. Aranyosak voltak, viccesek voltak, és rémültek voltak - legalábbis az elsősök. Az ünneplőbe kiöltözött gyerektömeget nézve azon gondolkodtam, vajon miért a színskála két végpólusa, két véglete, a fehér és fekete a kötelező viselet ilyenkor? Mit akarunk ezzel bekeretezni? Kit akarunk ilyenkor átverni?

Tök jó amúgy ez az egész! Hatalmas váltás a családban, de mégis olyan természetesnek vesszük, hogy a "gyereket be kell vinni az iskolába". Belénk táplálták, hogy ez a normális, ez a helyes, sőt ez a törvényes. Igaz. De azért hadd tárjam ki szívem kapuit, és kiáltsam a világba: 

Nekem bizony erős kételyeim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban! 

Melyek ezek? 
Először is: az egész oktatási-struktúra a rendszer kiagyalóinak szándékai szerint van felépítve és működtetve. Nem lehet kilógni a sorból, nincs kec-mec, a tananyag az szent és sérthetetlen, és végig kell menjél rajta, hogy "valaki" lehess. Még akkor is ha nem feltétlenül az önálló gondolkodásra tanít...sőt... sokkal inkább a "hogyan tagozódjak be még mélyebben a rendszerbe" alapvető trükkjeit. Szorgalmas légy, hogy sok tudást szívj magadba, és legyenek sikereid. Észre sem veszed, és néhány évnyi hivatalos tanulás után már úgy berántott ez a több évszázad alatt kiforralt rendszer, hogy igen kevés esélyed van kilépni belőle. Most nyílván nem fogom feltalálni milyen is a jó oktatási rendszer, és nyílván az első napon (merugye nekem már régen volt, ezt most nem sorolom ide) nem túl hiteles ha kritizálom a rendszert, viszont engedtessék meg, hogy legalábbis árgus szemekkel figyeljem, mit próbálnak majd lenyomni az egyébként nagyszerű gondolkodású, érdeklődő, éles eszű, és hittel teli szeleburdi, "elvarázsolt" lányom torkán.




Mert nem egy embertől hallottam már, hogy bizony nem ért egyet a tananyaggal. És ilyenkor mi a teendő? - kérdezi az aggódó apuka. Mondjam el a gyereknek, hogy szerintem ez nem így van, mert a tudomány már nem itt tart / és vagy a szellemvilágból én egész más információkat töltöttem le ezzel kapcsolatban? Vagy hagyjam rá a (szerintem) hülyeséget, annak érdekében, hogy sikeres legyen, és ne szidja le a tanár? 
Szóval van dilemma, nem kevés. 

Hogyan lehet ezt finoman, okosban csinálni úgy, hogy ne bántsam meg, ne hozzam kellemetlen helyzetbe a gyereket se és a tanárt se, de az én egóm se sérüljön, azáltal hogy nem adtam át a tudást? Hogyan magyarázzam el a gyereknek, hogy ez meg ez az igazság, de te ne ezt mond holnap, hanem ami le van írva az írástudók által? Mit tegyek ha nem értek egyet az evolúció tanított elméletével, az ősrobbanással, vagy éppen a magyarok hivatalos honfoglalási sztorijával? Nyílván nem tartunk még itt, mert most még csak olvasunk, írunk majd első évben, de már ebben is lehetnek gondjaim. Róvásírás az van-é? A magyar nyelv csodáit feltárják-e? Ö.T. barátom biztos egyetértene velem abban, hogy már eleve ezzel hogy írni, olvasni és beszélni tanítanak minket első lépésként, épp a fejlődés egy kritikus szakaszában kiiktatnak egy rakás egyéb adott képességet, amelyekkel talán sokkal tovább lehetne jutni, mint a "járatos" kommunikációs módokkal. A sok egyéb ideiglenes (és évtizedenként megdőlő) tudásanyag fejbetömésével meg elérik, hogy gondolkodás helyett a lexikális tudás elsajátító képesség fejlődjön, mert hiszen a függöny mögötti bácsiknak ez a jó, erre van jól bevált képletük és tankönyvük, itt a börtönbolygón. Miért érzem, hogy rengeteg ellentmondás fog feszülni az én világom, az én általam lányomnak átadni kívánt világkép és a suliban kapott világkép között? Vajon fog-e mosolyogni még azokon a dolgokon, amiken óvodásan (még viszonylag érintetlenül) mosolygott?  



Hogyan tudnám elérni, hogy az az éppen kibontakozni készülő kis virágot ne törjék be a rendszer vaskerekei, és ne vagdossák le azokat a szirmokat, melyek nem illenek bele a kőműves-képző körbe? Másokat általában lebeszélek a jövővel kapcsolatos aggódásról, de most én estem bele ebbe az elmejátékba. Valamenyik nap elég szar hangulatban fogtam magam és belenéztem a tükörbe - amilyen mélyen csak lehetséges. Egyre jobban összpontosítottam csak az egyik szememre, miközben ezzel egyidőben egyre inkább lecsitítottam a gondolataimat, és kezdtem teljesen átadni magam a Forrásból jövő áramlatoknak. Nagyon érdekes élmény volt, ahogy egyre kevesebb teret adtam az egónak, a személyiségből eredő gondoknak, annál több fény termett a szememben, egyre jobban kisimultak arcom ráncai, és egyre szélesebb mosolyra húzódott a szám. Minél inkább átengedtem magamat Neki, átengedtem magamon Őt, annál jobban megnyugodtam, annál inkább rendbenvalónak tűnt minden. Gyönyörű pillanat volt, megismételhetetlen és egyedi, ahol csak Ő és én voltam, egyre kevesebb belőlem, és egyre több Belőle. Sosem láttam még ilyen szépnek az arcomat...

Szóval - iskolakezdési dilemmák ide, atyai aggódás oda - akár meg is nyugodhatok, hiszen én magam is végigjártam a hivatalos oktatás bugyrait, oszt mégis kikeveredtem belőle, sőt nézzétek meg mi lett belőlem. Egy igazi szalon-lázadó! :) Az emberiség 99,9%-a természetesen nem értene velem és elgondolásaimmal/világnézetemmel egyet, de ez az érzés kölcsönös, és egyáltalán nem bánom, hogy kitörtem abból a bizonyos dobozból. És ha nekem sikerült, akkor a lányomnak is sikerülni fog, mert erre fogom ösztönözni. És ha nekem önerőből sikerült, akkor Ő segítséggel még messzebb kell repüljön....




Végezetül hallgassuk meg mit gondoltak minderről Dr. Beat-ék 1990-ben:

25 megjegyzés:

  1. Szia Mazsola barátom! De rég jártam errefelé! :-) Most is a francbukról kolbászoltam át... ciki, de inkább olvasok és nem írok mostanság.
    Nekünk sikerült: magántanuló a fiam, bár a rendszer katonái felsorakoztak és a besúgó hálózat működését is szépen lekövethettük, de csak annyit értek el (két órás ún. esetkonferencia: hatan kettő ellen), hogy teljesen megerősítettek abban, hogy jó úton járunk.
    A gyerekvédelmisek egyértelművé tették (durván öngólt lőtt a néni és még csak észre sem vette), hogy a gyerek érdekére abszolút nem kíváncsiak, hisz az otthonoktatás szerintük elvből nem a gyerek érdeke...ja kérem ezzel az erővel szüntessék be a tanyavilágot, hogy az ottani gyerekek is iskolába menjenek, költöztessék őket lehetőleg Budapestre... Bocsi a cinizmusért, de tényleg nagyon gáz volt, amit előadtak.
    Ami a lényeg: vannak normális iskolaigazgatók (csak két faluval kellett arrébb menni), mi pedig egyre inkább tudjuk, kik azok, akikkel tényleg csak az időjárásról beszélgetünk. És szülök itthon újra, tanítom a gyereket és tojunk a hülye rendszerükre.
    És ami érdekes: egyre több ember jön el hozzánk és kérdez, keres és indul el ezen az úton. :-) Aranykor van. Nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No igen, Ti megcsináltátok azt amiről én még csak szövegelek.
      Köszönöm a példamutatást, és esetleg ha van kedved írhatnál még a részletekről... hogyan megy ez az otthoni oktatás? szereztél-e könyveket hozzá? mennyire igazodsz a tananyaghoz? sokat kell neked is utánajárni a dolgoknak, vagy jön ösztönből mit szeretnél átadni/megtanítani? stb.

      Törlés
    2. Még az elején vagyunk és ez nagyon komplex kérdéskör. Nagyjából látom az OO-s családok motivációit illetve az egészet: ki mit miért, és TÓL-IG. Lesz róla írás, csak most még ... szóval azt hiszem megszülöm a hatodik kis csemetét és majd utána értekezek. :-)
      Vagy még előtte, ha lesz annyi nyugi körülöttem... :-)

      Törlés
    3. Aztakurva... ööööö, akarom mondani, gratulálok! Ügyik vagyok bakker! Le a kalappal :)

      A fentiekben említett "belső" dolgokon túl érdekelne még egy s más, "külső" dolgok. Például nyílván sok dolgot meg tudsz tanítani a gyerekeknek, de hogy lesz szakmájuk? Ebben a kikúrt rendszerben mindenhez papírok kellenek, hogyan lehet elhelyezkedni ezek nélkül? Vagy az élet nagy dolgait tanulnák "csak" meg künn a tanyán, önfenntartás meg ilyenek, oszt jóvan? Ezt is lehet, sőt lehet ez a jó út, de mi van ha közben meg kiderül, hogy a gyerek első osztályú lakatos lenne, de mivel már kihaltak a céh-rendszerek, így nincs az a mester amelyik odavenné magához kitanítani amíg nincs meg a 8 általános, nem? Vagy hogy van ez, Ti hogy látjátok hosszú távon?

      Törlés
    4. Namost... mivel ez egy nagyon ügyes kérdés bloggazdi, úgy vélem illik ide eme kis szösszenet:

      Történt eccer még pár évvel ezelőtt, hogy ecsémuram, (miközben hőn szolgálta a Rendet, de mán elgyött Pestországból) fejébe beleette magát az elgondolás, miszerint őtet igencsak érdeklik a kétkerekű járművek.
      Nosza, vette is a kabátját és elslattyogott a legközelébbi ilyen profillal rendelkező javítóműhelybe. Osztan nagy ügyesen előkaparta az "illetékes elvtársat" (ércsed: műhelyfőnököt), s elővezette neki az elgondolását.
      - Azé' gyöttem, mer' érdekelnek a mocik, oszt tök jó lenne, ha konyítnék a széjjel után a összeszerelésükhöz is. Van-é ennek valamiféle módja? Mindezhez nekem nem köll más csak engedély begyöjjek ide ha van szabadidőm, oszt összemaszatoljam a kezem. Természetesen felügyelettel, és értő irányítással. Ha maga bólogat, én nem kérek fizetést, cafetériát, szakszervezetet, nyugdíjat, meg ilyesmit, cserébe nem kell szórakoznia papírokkal, és lesz pluszban két (többé-kevésbé) hasznos keze.
      Vót nagy törpölés, fejvakarászás - mer'hát csak szakszerviz vót, jó névvel, csomó referenciával, miegyébbel...
      Oszt a vége az lett kezet ráztak. És örültek.
      Ecsém járt is nagy szorgalommal míg el nem sodorta a Élet más irányokba.

      S mint eme közvetett tapasztalás is mutassa az akarás sok mindenre jó. Megoszt... (amit Nyugaton sokan hangoztatnak) nem az írás hordozza a tudást, hanem az adott személy. Mintahogy a ótó is benzinnel működik, nem jogosítvánnyal. ;)

      Törlés
    5. Jók a kérdéseid Mazsola! Épp erre mondom,h igen komplex a téma...
      De azért röviden:
      A mi célunk az, hogy a gyerek belső motivációja megmaradjon, ezen keresztül az is, hogy megtalálhassa a saját útját-azt ami érdekli. A cél, hogy ne középszerű legyen mindenből, hanem kiváló abban, ami az övé. És ha ehhez doktori kell, akkor meg fogja csinálni-mert ő akarja. A nagyfiam informatikusnak tanul és náluk is van egy magántanuló...szóval nem ördöngösség. Hidd el, a gyereknek sokkal több "esze marad" (ezt nem bántásból írom, csak látom a nagyokon,h mennyire beszűkíti őket a suli), hiszen ÉL, rohangál, akar, dönt, keres és élvezi az egészet.
      Szocializálódni pedig sokkal alkalmasabb helyek vannak, mint a suli (45 perc kuss után 10 perc nerohangálj...ááááááááááááááá... gyerekgyilkosság!), nálunk már a család önmagában elég nagy hozzá, de pl nemrég felfedeztük a Carcassone-t, hát hallod az hozott a gyerekeknek nem kevés helyzetet a szocializálódásra. Ja és már tömegek jönnek hozzánk, az Örömünnep NEMfesztiválon pl három napig csak szocializálódás volt. :-)
      De tényleg részletesen ki fogom fejteni. :-)
      Egyszercsak. :-)

      Törlés
  2. elméletben (?)
    http://vasarnapihirek.hu/fokusz/vekerdy_mentse_ki_a_szulo_a_gyereket_ha_teheti
    http://vasarnapihirek.hu/fokusz/tulelni_a_tanevkezdest

    VálaszTörlés
  3. Az oviban én voltam az óvónéni kedvence. Kicsit terhes volt nekem ez a kivételezés. Elsőben azért büntettek meg, mert unatkoztam órán és ezért előredolgoztam a munkafüzetben. Ekkor elhatároztam, h tojok a szabályaikra. Nem tudtam beszokni, mindig kilógtam a sorból. (Még jó, h átigazoltam hatosztályos gimnáziumba, ott kicsit másként kezeltek minket, pl. magáztak, ami nagyon tetszett.)
    Ennek ellenére ledoktoráltam. DE!
    Az én kicsimet nem fogom kitenni ennek a lélektelen daráló gépezetnek, Waldorf oviba és suliba fog járni, ahol elfogadják, ha GONDOLKODSZ, nemcsak megtömni akarnak a hülyeségeikkel.
    Tisztán emlékszem, hogy mikor 6.ban azt tanultuk, hogy a rabszolgák építették a piramisokat, biztos voltam benne, h ez nem lehet igaz és szándékosan hazudik a tankönyv. A majmok felegyenesedtek és azok vagyunk mi elmélettel se tudtam egyetérteni.
    A sok tanár közül négyet tudok kiemelni, akik valóban pedagógusok voltak. Sokan viszont durván bántak a kicsi 6-10 évesekkel, pedig jó nevű iskola volt. Engem pl. az osztály előtt szégyenített meg: nézzétek ezt a vízilovat. Gondolom, ez a példa nem egyedülálló. A gond szerintem a tanárok személyiségében van, komoly mentálhigiénés tesztet kellene velük rendszeresen íratni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Waldorf, az nem egy zsidó magániskola?

      Törlés
    2. Baráti társaságunk gyerekei közül 5 jár vagy járt Waldorfba. Remek iskolai légkör, kreatív életszemlélet a gyerekek imádják, semmi teljesítési stressz (nincs osztályzás, csak valamiféle elemzés) jó módszerek.
      Mégis, ahogy 2 gyerek más középiskolának nem Waldorf gimit folytatta, hanem konzervatórium és más szakközepet ....„mérleg”: az egyiket 5-ből a másikat 3-ból meghúzták az első év végen. A jó eszű, tehetséges és értelmes fiú, elkezdett iskolakerülő lenni, majdnem ezért is kirúgták.
      Az a nagy baj, hogy a Waldorfból kikerülő gyerekek nem tanulták meg, hogyan "kell" tanulni, vért izzadnak az új elvárasok miatt. Barátnőm lánya a Waldorfban érettségizett, az egyetemen alig volt képes felvenni a poroszos tempót, rengeteg sikertelen vizsga, halasztás. Az a baj hogy ég és föld a két pedagógiai felfogás és a gyerekek( biztos nem mind) , de megsínylik.
      Csak azért írom le, hogy ilyesmi bizony elfordul és aki Waldorfba adja a gyerekét, figyeljen az iskolaváltások előtt, fel kel készíteni a gyereket, nagyobb poroszos fordulatszámra.
      Ovi, alsó tagozat, amikor játékosan tanulnak, az fantasztikus alap, de amikor a gyerek szembesül az elméleti alapú elvárásokkal, ott bajok lehetnek.

      Törlés
    3. Köszi szépen a tapasztalatot.

      Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én tartotta ünnepélyes megnyitóját a németországi Stuttgartban, a Waldorf Astoria cigarettagyár vezetője, Emil Molt (1876–1936) támogatásával, elsősorban munkásainak a gyermekei számára.
      Rudolf Steiner találta ki a módszert, őt érdemes olvasgatni.

      Törlés
    4. Szívesen Olivin :)

      A több szempont ugye a pedagógiában is érvényes :)
      Erdei iskolát működtető pedagógus nem vállal waldorfos osztályokat táboroztatni...
      Szempontjai: az erdő veszélyes terep, akadálypálya, nyilazás, tűzrakás, faragás stb.
      Tapasztalatai szerint a waldorfos gyerekek nagyon nehezen fegyelmezhetőek.

      A szabadság és fegyelem azért együtt is működhet(ne)...:))

      Törlés
  4. Kiöregedtem már a gyereknevelésből, az unokáiméhoz meg nem igen pofázok bele - hiszen látom a gyerekem hasónlóan(nem ugyanugy de hasónlóan!) intézi a mindennapiakat gyerek és más dolgokban.

    Nálam annó volt egy pletykasarok: itt összeülve (sarokkanapé-ágy) hetente vagy ha köllött) tv helyett pletykáltunk a tanulnivalók mikéntjéről, merthogy a fiatalabbnál beütött a szóképolvasás ami a faxság teteje a szótagolós helyett.

    Na meg azidőtájt szakképzetleneket is alkalmaztak(aztán lev.tagon tanulva szerezte meg a papirt) a napi problémákat is mivel ezeknek ritkán volt gyermekhez való alapképesitéseik is, sőt a saját gyerekeik kimondottan a problémás kategóriát jelentette.
    Gondolom ma sincs másként csak romlott itt is a helyzet ahogy mindenhol máshol.

    Itt a pletyisarokban mindent de mindent ellehetett büntetlenül mondani ugy ahogy a csövön kifért..igen lelehetett hülyézni és qvázni is a felnötett - az más kérdés hogy aztán óvatosan próbáltam a másik szemszögéből is elemezni a helyzetet és olyan megoldásokat találni hogy a technikusiig eljutottak ha nem is könnyedén.Nem voltak rossz tanulók csak az egyéni kézségeiket intuiciójukat kreativ megoldásaikat nem nézték jó szemmel sőt.
    Én viszont otthon pótóltam a lehuzó magatartás lelki vonzatait és igyekeztem önállóságra nevelni azaz hagyni őket.Kevés biztos korlát azonkivül mindent szabad!

    Igy neveljük a gyümölcsöst a szöllőt és a rózsát is..mégha időnként szúr egyik másik ha kapkodunk.
    Hegel.

    VálaszTörlés
  5. Érdekes metszetet ad a felvetett képről ez a cikk a hozzászólásaival együtt (Didi ajánlásával):

    http://hvg.hu/velemeny/20140903_Nezd_meg_jobban_hogy_elnek_anyadek

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó ez az ajánlott írás, nagyon igaz….
    Szerencsés helyzetben vagyok, részt veszek a kötelező tanórán kívüli oktatásban és senki nem szól, bele azt hogyan teszem (remélem, nagyon másképp teszem). A tanári karban persze vannak megfásultak, de olyanok is, akik személyiségükkel, lelkesedésükkel az egész iskolai közösséget a „hátukon” viszik. A községi, falusi iskolák mindig nagyon mások, sokkal emberibb, nyugodtabb a légkőr, mint a városi zakatoló darálókban.
    Itt nincs átláthatatlan távolság a pedagógus és a szülő között, itt tényleg mindenki ismeri a másikat.
    Nyilván vannak, falusi helyi iskolák ahonnan inkább beszállítgatják a szülők a gyerekeket a városi elitebb iskolákba.
    Óriási probléma az, ahol nagy a kisebbség ez nagyon rányomja a bélyegét a pedagógusi munkára. Ez egy igazi katasztrófa, csak nem lehet róla beszélni. Az országban vannak osztályok, ahol az arány 2-3 "fehér" gyerek. Itt a községben már az átkosban is a körzeti meghízott,ha betévedt a kisebbség, azt szépen rendőrautóba beültette és a községhatárán kirakta. Egyszerűen nem is adtak el ingatlant nekik, ez íratlan szabály volt. Így ez egy "mentes" hely, még szinte most is, épp csak a fóliakertészetek betelepülő pár munkásai a kisebbség, de mivel kemény munkából élnek, ők meg a dolgos, tisztességes kategória, a gyerekeik is nagyon aranyosak.

    Vidéken azért szerencsére még megtalálhatóak a jó pedagógusi közösségek és az erre épülő jó iskolák is. Szerintem a kulcskérdés az iskolai légkőr, az emberiesség, ezek amik képesek mindig ellensúlyozni a magyar oktatási rendszer hibáit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó tudni, hogy vannak még ilyen helyek...

      Viszont szerintem nem lehet kizárólag a magyar oktatási rendszer hibájaként kezelni ezt a helyzetet, mert ez egy irányított világtendencia... ugyebár.

      (George Carlin Mit akarnak a világ irányítói)
      https://www.youtube.com/watch?v=wbhqn7mBmbo

      "Nem akarnak olyan lakosságot, amelyik képes a kritikus gondolkodásra. Nem akarnak jólinformált, jól oktatott, kritikus gondolkodásra képes embereket. Ez nem érdekük. Ez nem segít nekik."

      De mégis, én úgy vélem nem szabad elhinni a háttérben mocorgó erők (belénk sulykolt) legyőzhetetlenségi mítoszát, mert igenis azon a szinten is dőlhetnek el a dolgok, ahol mi megéljük őket. Ahogyan megéljük, ahogyan kezeljük. A rendszer lehet férges, és eleve rosszindulatú - bár cukormázzal leöntve tálalják - de ettől még talán van rá mód, hogy felülkerekedve kerüljünk ki ebből a csávából - a gyerekeinkkel együtt. Mert például amikor a tanár és én beszélgetünk a gyerekről, akkor nincs ott senki más, semmilyen háttérerő (legfeljebb néhány kósza 4D-s szellem) tehát csak ő meg én, és mi alakítjuk a közeljövő vagy közös gondolatainkat. Vagy mint amikor a rendőr megállít, ott sincs ott semmilyen 33. szintű illuminátus mester, hanem csak ő meg én, és rajtunk, kettőnkön múlik hogyan értelmezzük a beteg rendszer éppen ránk vonatkozó elemeit.
      Nem tudom ez így mennyire volt érthető...........

      Törlés
  7. Ebben a cipőben járunk, jártunk mi is....aztán elegünk lett, és kiléptünk a rendszerből...
    Végülis tankötelezettség van és nem iskola-kötelezettség....szerencsénkre...

    Ezt az írást a kisfiam vizsgája után készítettem, hátha más is hasznosít belőle valamit:

    http://balatonfelvideki-iskola.com/2014/05/30/egy-iskolavaltas-tortenete/


    Island*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Island,

      Elolvastam az írásod, nagyon tanulságos volt.
      Viszont a Ti esetetekben ez azért tud működni mert otthon lehetsz a gyerkőccel, tudsz vele foglalkozni. Ám a szülők nagy része (legalábbis az én környezetemben) dolgozik, mi is délután 4-5, de sokszor este 7-8 körül érünk haza, így nálunk már nem várható el, hogy még nekiüljünk leckét írni és tanulni a gyerekkel, arra ott van a napközi. Szóval nekünk - mivel mi is biorobotként részei vagyunk ugyanannak a rendszernek - sajnos "jól jön" a napközi, mert tényleg nem lenne idő és energia az ott töltött időt esténként pótolni, amikor már amúgy sincs kellő figyelme a gyereknek, meg amúgy is, inkább jobban szeretünk játszani vagy beszélgetni velük tanulás "helyett". Persze ez is tanulás. Úgyhogy mi úgy érezzük nagy terhet vesznek le a vállunkról azzal hogy a napköziben elkészítik a házikat, amit aztán csak le kell ellenőrízni, megbeszélni.
      Nem tudom persze később ez hogyan fog menni, amikor már komolyabb, több időt igénylő tananyagok lesznek terítéken, de addigra majd csak lesz annyi esze a gyereknek, hogy a lényeget önmagától is felfogja. Ha nem, majd noszogatjuk. :)

      Törlés
    2. Tudod az a baj Mazsola, hogy nem vesszük észre, hogy mennyi időnket "elvesznek" tőlünk fölösleges lexikális tudásanyagok és egyéb tök-fölösleges anyagok benyalatásával....ugyanez igaz a "biorobot" jómunkásemberekre is.....tudom: kényszerek, elvárások, anyagi függőség....én is csináltam, ezt tanultam otthonról, szóval láttam, később beleláttam, felülemelkedtem....mókuskerék, semmi értelme...

      Mesterségesen felfújunk szervezeteket, gyorsan jogszabályilag megalapozzuk a fontosságukat és előszedjük hozzá a rendszer generálta jómunkásembereket...mindezt azért, hogy le legyenek az emberek "foglalva" a rendszer keretei között...
      A képzésben az alapok kellenek igazán, (olvasni, írni, számolni) ezek a legfontosabbak, emellett pedig az a képesség, hogy a gyerek vagy a felnőtt egyén képes legyen rugalmasan bármikor, bármilyen tudásanyagot, akár autodidakta módon elsajátítani. Látjuk, hogy az élet és a környezetünk változik, tök fölösleges egy tudásbatyut feltenned a hátadra fiatalon, ha nem használod 5-10 évig akkor elveszíted, elfelejted, elkopik, elavulttá válik....főleg a mai technikai fejlődés mellett és sorra dőlnek meg a tudományos dogmák is...

      A probléma az, hogy egyszerű példaként: nem lehetek kőműves, ha nem végzem el a kőműves sulit, pedig lehet, hogy az életben egy jó szaki mellett ezerszer profibb kőműves lehetnék, mint ha a szakmunkásképzőben három évig minimális gyakorlati oktatás mellett egy csomó sallangot nyakaltatnak be velem. Kell a papír, mint belépő, a tevékenység gyakorlásához, mint engedély....akkor már inkább az OKJ sz*r jobb, mert az csak 10 hónapnyi idő és talán gyakorlatorientáltabb is...

      A lényeg, hogy a "KELL"-eket szorítsuk háttérbe és azzal foglalkozzunk, ami az életkorunknak megfelelően aktuálisan tényleg érdekel, azért hogy szeretettel tudjuk tanulni, művelődni és akkor nem lesz munkánk, hanem hivatásunk lesz....lásd csak egy aktuális példaként az André Stern féle esetet....

      Ha belegondolok a saját életembe anno 32 évesen hagytam abba a rendszer nyújtotta tanulást, van két egyetemi diplomám, ezek szakirányához képest teljesen más terület érdekel, vonz, amit ma már végre szeretettel csinálok is és nem munkaként élem meg, hanem hobbiként....szabadon....(tudom ehhez a felismeréshez kellett az anyagi háttér is, amit még a mátrixban lapátoltam össze)

      Visszaemlékezve egy csomó elvesztegetett idő, stressz, idegeskedés, görcsök, szenvedés mire ezt a sok sz*rt az ember benyakalta...mivégre???? Ha célorientáltan csak azt tanultam volna, ami tényleg érdekel és szükséges, maradt volna idő fiatalon minőségileg élni, szabadon működni és spiris témákban jobban elmélyedni....ehelyett már csak az emlékeimben élnek és címszavakban, igazi tartalom nélkül pl.: a függvény-analízis vagy a kémiai vegyületek halmaza, a különféle technológiák vagy a hazug-történelem anyag, a humán-menedzsment és sorolhatnám.....elvesztegetett idő....csak ennyi maradt utánuk...

      Ma bármi érdekel előveszem a témában a jó könyveket vagy a neten kerítem elő a tudás-anyagot, bármi elérhető és bármikor tanulhatok, amit akarok és ez a lényeg...valahogy ezt a szabad gondolkodást kellene a gyerekeinknek is megadni ahelyett, hogy a régi porosz rendszert éltetnénk tovább és "nekik" adnánk az energiáinkat és a szabadidőnket ajándékba....

      Island*

      Törlés
    3. (éppen ma irtam le szülőértekezeleten a kérdőivre.. neve: Zoltán, foglalkozása: jómunkásember..)

      Törlés
    4. Island,

      Nagyon is egyetértek mindennel amit leírtál, és kicsit irigykedve olvastam ahogy Neked már sikerült az, amiről én még csak képzelgek.
      Tényleg az a legnagyobb baj, hogy első körben ugyanazok a modulokat, mintákat tudjuk és akarjuk átadni a gyerekeinknek, amelyekkel minket is beetettek. Legyél kész határőre! mosd meg rendesen! haladjál! nincs még kész?! a tanárnéni mérges lesz! hogy néz már ki ez a vonal? nem tudsz rendesen ülni?! egyél rendesen! stb. - és észre se vesszük hogy máris ugyanazon a rendszer-pályán mozognak, ugyanazok között az elvárások között formálódnak - és szűkülnek be! - mint ahol mi is elindultunk, vagyis elindítottak. Persze az sem jó ha teljesen szabadon neveljük a gyereket, ahol mindent szabad, mert akkor nézhetjük mi lesz belőle. Valahogy meg kell találni a porosz módszer és a liberális módszer közötti nagyon szűk határmezsgyét, illetve tényleg arra kell nevelni, hogy megoldja a problémáit, keressen, kutasson, gondolkodjon. Vagy ne gondolkodjon, ha olyan a helyzet, hanem engedje el... stb.

      De azért látod, Neked is kellett néhány év robot a mátrixban hogy megteremthesd azokat a körülményeket, ahol már megteheted, hogy kilépjél belőle. Szerintem nincs itt semmiféle elvesztegetett idő, hanem minden logikusan épül egymásra, és minden szükséges volt ahhoz hogy idáig eljuss. Igen, lehetett volna korábban kezdeni a spiri utat, de mi van akkor, ha az teljesen félrevitt volna, egy teljesen más irányba, vagy egy olyan időszakban, amikor még nem ezek az utak voltak támogatva fentről?
      Szóval szerintem minden úgy alakult ahogy lennie kellett. Nem is sorsszerűség ez, hanem inkább mint egy jól megírt rugalmas regény, ami ráadásul nem papírra íródott, hanem éterbe, és folyton változnak a történések, a karakterek, és a körülmények is, de mindig gondos kezek által változtatva. :)

      Remélem egyszer én is eljutok arra a szintre, ahol Te vagy, vagy legalább a gyerekeim jussanak el oda.

      Törlés
    5. Nem mondom azt, hogy erre minden szülő képes, de talán egyre többen igen.:)
      http://www.youtube.com/watch?v=xAE4E79FZ-E

      Lujza

      Törlés